L


 

 

 


Lagimdzsik vagy Lagumdzsik: aknászok a hadsereg szolgálatában. B. I.: K. O. E.: 200. o. Az ostromlott erőd falai, bástyái alá ásott üregekbe helyezett lőpor felrobbantásával segítették az ostromot. E hadosztály igen régi eredetű, s az aknákkal való bánást a törökök már birodalmuk első korszakában nagy tökélyre vitték. Eredetileg általában bányászok voltak.

Lagumdzsik: lásd: lagimdzsik.

Lá-iláhe illá Allah, Hakk (bir), Mohammed reszul-ullah: „Nincs Isten Allahon kívül, az Isten (egy), Mohamed az Ő prófétája. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 80. o.; 148. o. 69. lj.

Lá iláha illallah, Mohamed reszul-ullah: „A megtérés mindössze abból áll, hogy az ujjukat esküre emelve, háromszor elmondják: „~”, akkor aztán körülmetélés nélkül is törökké lesznek, és ha vétenek új hitük ellen, a máglyán végzik… …Isten minden dolgok teremtője, hogy egy az Isten, és Mohamed az ő prófétája, akit a nyelvükön ahir zaman Pejgamberi-nek, azaz utolsó prófétának is mondanak.” C. de V.: T. U.: 387. o.

Lala: a szultánok gyermekeinek gondozója és tanácsadója. K-N. Gy.: Sz.: 11, 27-28, 37. o.

Lála: tudós, nevelő, uralkodó fiainak tanítója (lásd "hodzsa").

Láz: Szerbia török neve. 1459-ben vált török tartománnyá, de már 1389 óta hűbérese volt. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 73. o.; 146. o. 44. lj.

Levend: önkéntesekből álló csapat, különösen az, amely a beglerbégek zsoldjában állt, vagy a hajóhadon szolgált… Ennél több információ nincs róluk. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata. „A kóbor levendek (földjeiket elhagyó ráják) tömegei megélhetési forrást találtak a katonáskodásban. (ti. ők alkották az újonnan megalakított szegbán vagy szarudzsa alakulatokat. XVII. sz. eleje) A baj akkor kezdődött, ha a hadjáratok befejezése után nem széledtek szét, s bandákba verődve a rájákon élősködtek. Megfékezésükre az állam többnyire a helyi kul egységeket vetette be, ami tartósan szembefordította egymással a birodalom két fő fegyveres erejét.” B. G. H. E. H.: A török hadsereg aloldal.

Liva: 1. „zászló” (arab) 2. másik értelme ugyanaz, mint a szandzsák (török: megye, körzet). H. D.: E./B./T. u.: 216. o.; 542. o. 210. lj. Lásd még a „Szandzsák” címszónál.

Livada: lásd Haszán pasa palankaszi.

Lodra: súlymértékegység a törököknél. Az Oka egy tizede, azaz 122,88 gramm. Idris Bostan: A szultáni ágyúöntő műhelyben (Tophâne-i Âmire) folyó tevékenység a 16. század elején.

 


M


 

 

 


Mahallé: városnegyed. „A városok a főtemplomok, dzsámik szerint városnegyedekre oszlottak (mahallékra).” Cs. Cs.: E. H. K.: 132. o.

Mahallebi: lásd Muhallebi.

Mahalle-i-liva: „A Boldogasszony utcában (a mai Kárász és Oskola utcák között) állott a szandzsákbég háza is, s ezért az utcát a törökök „mahalle-i-liva”-nak, vagyis „szandzsákbég negyednek” nevezték.” V. D. Cs.: A Sz. V.: 68. o.

Mahelle-i Meszdzsid-i Hasza: „A volt Szent Demeter templom, a „dzsami-i Serif-i Hasza” nevet viselte, s környéke a mahelle-i meszdzsid-i Hasza néven volt ismert.” 1553 körül a törökök által elfoglalt szegedi várban. V. D. Cs.: A Sz. V.: 68. o. A szegedi török várban – 1560 körül – a volt Nagy utca és környéke. V. D. Cs.: A Sz. V.: 70. o.

Mahalle-i Dzsámi-i Serif-i Hasza: a szegedi török várban – 1560 körül – a volt Szent Demeter utca és környéke. V. D. Cs.: A Sz. V.: 70. o.

Mahalle-i Meszdzsid-i Hoszrev-i Mir-i Akaj-i Szabik: a szegedi török várban – 1560 körül – a volt Boldogasszony utca és környéke. V. D. Cs.: A Sz. V.: 70. o.

Mahja: füzérek és lámpák melyeket a ramazán egész ideje alatt kint tartottak. H. D.: E./B./T. u.: 157. o.; 529. o. 55. lj.

Mahmud pasa bástyája: a Bécsi kaputól keletre, azaz a Duna felől 1668-1669 között emelt védmű. A falába helyezett, de ma múzeumban őrzött emléktábla szövege magyarul a lábjegyzetben[i]. Védműve napjainkban már nyomokban sem látható. S. I.: A B. V. és O.: 128. o.

Mahrem-náme: a hurufi síita szekta tanait legjobban tükröző, 1425-ben keletkezett írásmű. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 151. o. 135. lj.

Mahresz molla: "eredeti" molla: két tartomány (Anatólia és Rumélia) és hat kiemelt nagyváros főbírái a török birodalomban (lásd "kücsük molla").

Mahzen-i kule: „A tüzérségi szertár kapujához közel, a tenger partján elhelyezkedő Raktártorony nevű raktárból (Mahzen-i Kule)…” B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Majmún: majom.

Majna: vezényszó a török gályákon. Azt jelenti, hogy be kell vonni a vitorlákat, és meg kell állni. Ezt alkalmazták a „parti őrség„ hajósai, ha idegen hajókat akartak ellenőrizni és megálljt parancsoltak. C. de V.: T. U.: 289. o.

Makszab, Mahszab: célszerűség.

Mál Defterdári: még sikerült beazonosítani ezt a tisztséget. A budai pasalikban 1552-ben létezett. Képviselője Hizir volt, aki részt vett a palásti csatában néhány szandzsákbéggel együtt. Forrás: Internetes anyag.

Malaika, Mala'ika: (többes szám, arab) angyalok. Testetlen, szellemi lények, az emberek számára láthatatlanok, hacsak Allah mást nem parancsol.

Málie: pénzügyi hatóság. Forrás: B. G. H. E. H.: A ráják védelmében c. aloldal.

Mameluk szultán: K-N. Gy.: Sz.: 42, 63. o.

Mameluk: 1. "birtokba vett", a rabszolgák egy fajtája, főként Egyiptomban, katona-rab, csakis külföldön vásárolt rabok kerültek közéjük. 2. „rabszolga”. Jelent egy egyiptomi-szíriai uralkodóház csoportot is. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 290. o.; 399. o. 43. lj.

Mangur: kis értékű, réz váltópénz a törököknél. H. D.: E./B./T. u.: 263. o.; 551. o. 334. lj. Egy akcse 24 mangurt ért. Lásd még a Ternesz-t. Az Internetes anyagból: mangor, manger a. m. obulus, quadrans, vagyis fillér, melyből 150 db. tett ötven dénárt s igy 1 Mangur 1/2 dénárt ért. V. ö. Tripartitum (l. 133., 32. §).

Maniszai szandzsákbég: K-N. Gy.: Sz.: 101, 132, 180-181, 186. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 307. o.; 402. o. 97. lj.

Martalosz: leginkább szerb keresztények, illetve más balkáni népek zsoldoskatonai szolgálatra vezényelt katonái. A harci moráluk nagyon rossz volt, mondhatni hogy csak a rablási lehetőség vonzotta a tagjaikat ezekbe az alakulatokba. Leginkább a várakban szolgálatak.
  Esztergomban, 1543-ban 1058 fő szolgált 3 aga parancsnoksága alatt. Az agák 20-23 akcsét, a kisebb parancsnokok közül a szermájék 12 akcsét, a szerodák 7 akcsét, a legénység 5 akcsét kaptak.  Cs. Cs.: E. H. K.: 103. o.
A tizenöt éves háború során megfigyelhető volt, hogy a törökök a délszláv lakossságot előszeretettel alkalmazták katonaként: a várak „martalosz” gyalogsága kizárólagosan szerbekből és bosnyákokból állt. V. D. Cs.: V. B.: 116-117. o.

Mashad: rendőr (egyiptomi).

Masszallah: „Isten őrizz, illetve ne adja Isten!” B. G. H. E. H.: Namaz aloldal

Matbah emini: az udvari konyha felügyelője. K-N. Gy.: Sz.: 121. o. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata: 224. o.

Matkapcsi: fúró, mint foglalkozás név (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Matrah: matrac, ágybetét.

Mavabi: idegen származású.

Mavna: gálya (szabványos török hadigálya: 44 m hosszú, 24 ágyús, 26 pár evező 5-7 evezőssel, 600 fő rajta a gályarabokkal együtt). Forrás nélkül. Szuroküstökkel rendelkeztek. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Mázul (Mazul): arab szó,  jelentése: elbocsátott, kegyvesztett. A tisztségükből elmozdított személyeket nevezték így (pl. mazul szpáhi: ideiglenesen birtokát vesztett szpáhi). T. L.: R, K, K, Az O. B.: 291. o.; 399. o. 50 lj.

Mazul szpáhi: "kegyvesztett", időlegesen birtokát vesztett szpáhi.

Mazuldzsi: szolgálatból már elküldött, öreg katona.

Mecset: muszlim templom, imahely, ahol az iszlám istentisztelet zajlik A "meszdzsid": ima, (szó szerint "leborulás") szóból torzult el latin átírásokban. K-N. Gy.: Sz.: 201. o.; .; H. D.: E./B./T. u.: 147. o.; 528. o. 39. lj. A dzsámik privilégiumaival nem rendelkező kisebb mecsetek neve a „meszdzsid”. Szultáni engedéllyel olyan helyen lehetett alapítani, ahol legalább negyven hívő élt együtt. A mecset egyszerű, tágasabb szoba volt és csupán az előírt öt ima elvégzésére szolgált. A szultánok akkor építhettek mecsetet, ha már viseltek háborút és abban győzedelmesnek bizonyultak. (Gázi) Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Meddah: „A vendégek szórakoztatásáról a tulajdonosok (ti. a XVI. századi kávéházak tulajdonosai) is igyekeztek gondoskodni. Egyre több helyen fogadtak fel mesemondókat (meddah), akik kedvelt népi regényeket, hőstörténeteket, meséket adtak elő – gyakran zenés kísérettel.” Forrás: B. G. H. E. H.: ’”A kávé” c. aloldal.

Medin: Az 1517-ben meghódított Egyiptomban (s részben Arábiában és Jemenben) a medin vagy későbbi nevén a para lett a csereforgalom alapvető pénzeszköze. F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v.

Medresze, Madrasza: muszlim főiskola, a Korán és a hagyományos vallási jog mellett rendszerint más tudományokat is tanítanak. A különböző iskolatípusok arabból származó összefoglaló elnevezése. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 95. o.; 149. o. 92. lj.; 262. o. 15. lj. „A 17. században 39 hódoltsági városban 165 elemi iskola (mekteb) és 77 közép-vagy felsőfokú teológiai iskola (medresze) működött… A medreszék több lépcsőben közép- és felsőfokú képzést nyújtottak a muszlim vallástudományok, az egyházjog és a természettudományok tárgyköréből. Magyarországon a legtöbb medresze Budán működött: a budai várban hét, a Vízivárosban pedig öt. Pécsett öt, Egerben és Eszéken pedig négy-négy medreszében tanulhattak a diákok.
  A Hódoltság legrangosabb medreszéjét Szokollu Musztafa pasa építtette Budán tizenkét éves kormányzósága (1566-1578) alatt. Az iskola 1575 nyarán készült el, s mindenkori tanára a budai mufti, azaz a hódoltsági muszlimok legfőbb vallási elöljárója volt. A medresze leghíresebb tanára Iszá Efendi, aki a gyarmati (1625) és a szőnyi (1627) béketárgyalásokon a török delegáció vezetője volt.” B. G. H. E. H.:
Muszlim iskolák, muszlim művelődés aloldal.

Medzsidzsi:A szultán ugyanis Kanizsa várparancsnokát (Amrát Haszán pasát) hősies helytállásáért és a harcokban tanúsított példamutató vitézségéért címzetes beglerbéggé és szerdárrá nevezte ki, majd a gyémántokkal ékesített Medzsidzsi-rendjellel is felruházta.” V. M. L.: K. V.: 89. o.

Mehter: 1. katonazenészek. Főleg sípokat és dobokat használtak. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 55. lj. Katonazenészek. Kb. 200-an voltak 1605-ben. 1543-ban Székesfehérváron Mahmud parancsnoksága alatt hatan voltak. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 73. o. 2. táborkészítők. Cs. Cs.: E. H. K.: 131. o.

Mekkabalzsam: a xilobalzsam nevű növény kérgéből szivárgó anyag, melynek e korban csodálatos gyógyerőt tulajdonítottak. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 221. o.; 264. o. 56. lj.

Mekteb:A 17. században 39 hódoltsági városban 165 elemi iskola (mekteb) és 77 közép-vagy felsőfokú teológiai iskola (medresze) működött. A mektebekben a betűvetést, a négy számtani alapműveletet, a Korán olvasását és a legfontosabb imádságokat tanították.” B. G. H. E. H.: Muszlim iskolák, muszlim művelődés aloldal

Meleki: "Angyalka", rabnő neve.

Melik, (Malik): király, uralkodó.

Mertek: négyszögletes. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Merzifoni kádi: K-N. Gy.: Sz.: 193. o.

Mesaladzsik: ők szolgáltak világítással a szultán számára, akkor, amikor valahová kivonult, vagy a hadjáratok során. Ezt a fontos szolgálatot más főemberek is igénybe vették, így a mesaladzsik (fáklyavivők) mindig elkísérték a hadjáratokat. A kapudzsik csoportjához tartoztak, soraik közül kerültek ki valószínűleg szolgálati vezénylés szerint. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Mesin: lábbeli készítésére cserzett bőr. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Mesutciftligi: lásd Maszut Köj.

Meszdzsid, maszdzsid: ima, földre borulás, ill. annak helye (lásd "mecset").

Meszdzsid: a mecset korabeli törökül helyes neve. H. D.: E./B./T. u.: 147. o.; 528. o. 39. lj. Lásd ott. Ma már meszdzsit (írva mescit). „Imaház”: A szegedi várban levő török templomok közül egy imaház (meszdzsid) a Palánkban volt, s egy Hoszrev nevű alajbég… alapította. 1553 körül. V. D. Cs.: A Sz. V.: 68. o.

Meterdzsi: sátorverő.

Meterisz: Sánc, mellvéd, vívó-árok, lövész árok. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Metre: űrmérték változó köbtartalommal. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 295. o.; 399. o. 57 lj-e szerint Dernschwam János négy kilindernek vette. Mivel egy kilinder 1.4-1.8l volt, ezért 5.6-7.2l értett alatta.

Mevlevi dervisek: alapítójuk Mevlana Dzseláleddin Rúmi, XIII. sz. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 99. o.; 150. o. 104. lj. Lásd még: T. L.: R., K, K, Az O. B.: 153. o. 151. lj.; A cselebi kifejezés a rendfőnököket is jelölte. . H. D.: E./B./T. u.: 318. o.; 559. o. 451. lj.

Mikal: Mihály arkangyal, az emberek védelmezője.

Mikrasz: olló. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Mimár: építőmester.

Mimber: egyfajta szószék, amit a dzsámikban használtak a török papok a hutbe elmondására. H. D.: E./B./T. u.: 179. o.; 534. o. 116. lj.

Minaret: K-N. Gy.: Sz.: 206. o.

Mir: az emír szó törökben rövidült alakja. Lásd ott. H. D.: E./B./T. u.: 234. o.; 546. o. 258. lj. és Emir.

Mirahur: főistállómester. K-N. Gy.: Sz.: 13. o.

Miralaj: timáros csapatvezér. K-N. Gy.: Sz.: 13. o.

Mir-i alem: Zászlótartó, tudniillik a próféta zászlójának vivője, aki mindig az emírek, vagyis a próféta utódai vagy rokonai közül való, s mint ilyen voltaképpen az ulemák rendjébe tartozik. Forrás: K. G.: T. H. M.: 232. o. Eredetileg a birodalom zászlóinak őrzője és a hadi zenekar parancsnoka. Ő nyújtotta át a beglerbégek és szandzsákbégek kinevezési okiratát. Forrás: B. I.: K. O. E.: Jegyzetszótár.

Mir-i mirán: Beglerbég. Forrás: K. G.: T. H. M.: 232. o.

Miri: eredetileg emirie: "ami az emíré", a török szultán "állami" földbirtokai (vesd össze: "hász"). Kincstári föld. Ami nem "mulk", az "miri". A kincstári földek tulajdonjoga az államot, ill. aktuális urát illeti. Csak neki áll jogában művelés céljából birtokként adományozni.
  Az adományozott a birtokjogot a törvény (ill. az adománylevél) korlátai között ezen ingatlanokon szabadon gyakorolhatja, jogát esetleg másra is átruházhatja, sőt bizonyos mértékben örökséget is képezhet a birtokjog. A birtokjog átruházható másra akár eladással, akár ajándékozással, de csak hatósági jóváhagyás mellett. "Rája" család az általa művelt földet törvényesen csak akkor hagyhatja el, ha helyettest állít.
  A birtokos tartozik a földet a szokásos módon művelni. Ha három egymás utáni évben parlagon hagyja törvényes ok nélkül, birtokjoga a kincstárra száll vissza.
Hatósági engedély nélkül nem szabad a kincstári földeken szántóföldeket szőlőkké vagy gyümölcsössé alakítani, mert ez káros kihatással lehetne a kincstár által szedett tized mennyiségére. Épületeket ilyen telken csak hatósági engedéllyel lehet emelni, és a beépített terület után is jár a tizednek megfelelő földadó a kincstárnak.
  Törvényes örökösök csak a vér szerinti gyermekek, az adott birtokot csak ők vehetik át díjtalanul, ill. olcsón. Mindenki más csak új adománylevél kiadásával kaphatja meg a birtokjogot. A 18. századtól más rokonoknak is volt "elővásárlási" joga, meghatározott leszármazási, ill. rokonsági fok szerinti sorrendben, de nekik már jóval nagyobb átruházási díjat kellett fizetni.
  A moszlim ill. néhány tartományban a nem moszlim falvak közösségének is volt "elővásárlási joga" a földekre, beleértve a csiftlik művelési jogát és az adóköteles mulk-földek tulajdonjogát is.

Mir-i-ahor: főistállómester. Sokan szolgáltak a beglerbégek kapu khalkijában, mint az udvari tisztek egyike. Lásd még: Mirahur.

Mir-i-liva: szandzsákbég perzsául, lásd ott.

Mirliva: a szandzsákbég másik elnevezése. H. D.: E./B./T. u.: 216. o.; 542. o. 210. lj.

Mirza, Murza: herceg (tatár).

Misir hazinesi: szultánnak (mindig) aranyban átadott „egyiptomi kincstár”. F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v.

Mismár: szeg. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Mismar-i mertek: négyszögletes szeg B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Mismár-i pedavra: zsindelyszeg. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Mismár-i sajka: sajkaszeg. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Mismár-i tahta: deszka szeg. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Miszir kabagi: „egyiptomi tök”. Talán a sütőtök lehet ez, ma nem ismert kifejezés. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 374. o.; 411. o. 284. lj.

Miszir: arab eredetű szó, s egyaránt jelenti Egyiptomot és Kairót. Így használták a korabeli törökök. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 220. o.; 264. o. 54. lj.

Mohamedán holdév: T. L.: R., K, K, Az O. B.: 328. o.; 405. o. 150. lj.

Mohamedán: K-N. Gy.: Sz.: 77-80, 83, 102, 115, 123, 126, 131, 135, 178, 205. o.; időszámítás: T. L.: R, K, K, Az O. B.: 54. o.; 144. o. 11. lj.; 399. o. 42. lj.; 404. o. 137. lj.

Mohamed koporsója: „…a Mohamed koporsójánál megfordult „szent török”, a „zöld patyolatot” viselő Hadsi Husszain is…” N. L.: B. I. a H. É.: 134. old.

Moharrem: mohamedán holdév első hónapjának a neve. Forrás: B. I.: K. O. E.: Jegyzetszótár. Kjátib Cselebinél: V. D. Cs.: V. a B.: 140. old.

Molla (Mollah): 1. tudós, idős, tekintélyes uléma, medreszék idősebb tanárának címe. 2. a bírói rendben a magasabb osztály címe. Nevük bölük mollák. Ezen osztályba tartoznak először is:
a) a ruméliai és anatóliai káziaszker (szadsz-er-Rum és Szand-i-Anatol),
b) az isztambuli kádi,
c) a mekkai és medinai kádik,
d) a drinápolyi, bruszai, damaszkuszi és kairói kádik,
e) a galatai, szkutarii és ejubi kádik,
a fentieket ’mahresz mollák’-nak, azaz ’eredeti mollák’-nak nevezték.
Másodszor pedig:
a) nákib-ul-esráf (a próféta utódainak feje)
b) khodzsa (a szultán nevelője)
c) hekim basi (a szultán orvosa)
d) münedzsim basi (udvari asztrológus)
e) két kunkjár-imámi (udvari káplán)
3. Alacsonyabbb rangú osztály a kücsük molláké, azaz a másodrendű molláké. Ők tíz másodrangú város bírái és nem használhatták a ’molla’ címet. 4. arab megszólitás, a. m.: „mester”. K-N. Gy.: Sz.: 108. o.
 
A birodalom fénykorában 16-18 nagyváros (és ezek környéke) nem tartozott bele a szandzsák-rendszerbe, hanem csak a beglerbégek ill. a szultán alá rendelték. Kevésbé korlátozott önkormányzatuk volt, és kialkudott, előre megszabott adót fizettek. A szultán érdekeit a városi főbírók (molla) és illetékességi terület szerint bizonyos állami hivatalnokok képviselték. (Azt, hogy ez utóbbi mollák hova illeszthetők be (kücsük vagy bölük mollák) nem derül ki a forrásból. Gy. A.)

Mór(ok): K-N. Gy.: Sz.: 135-138. o.

Mosusz: (?)B. I.: K. O. E.: 186. o.

Mudir: a náhije polgári, közigazgatási vezetője. Lásd még: „Náhije”.

Mudzstáhid: "szorgalmas", "igyekvő", siita ulemák ("tudók", bölcsek, vallási elöljárók) egy csoportjának neve.

Mufti, Müfti: vallási jog (saria) "hivatalos" értelmezője, jogtudós (sohasem ítél, csak véleményez adott esetben). T. L.: R., K, K, Az O. B.: 403. o. 111. lj.;  Lásd még: sejhüliszlám. Hivatásuk volt a fetvák kiadása, vagyis az elébük adott jogi kérdésekre való felelés… Minden nagyobb városnak megvan a maga muftija, míg kisebb városokban a mufti és kádi egy ugyanazon személy. A Sejk-ül-Iszlám nevezte őket ki élethossziglan, mivel ő volt a legfelsőbb vezetőjük.
– fakih: hittudós, a vallási jog (sarija vagy saria) vizsgázott ismerője, közülük nevezik ki a kádi-kat
– mufti: vallási jog (saria) "hivatalos" értelmezője, jogtudós (sohasem ítél, csak véleményez adott esetben). Kisebb helyeken nincs külön mufti és kádi, ott a mufti egyben ítélőbíró is.Forrás nélkül. Cristóbal de Villalón így írt róla: „utána következik a mufti (ti. rangban a kádiaszker után), aki semmivel sem kisebb rangú az előbbinél, és nem is alattvalója annak, akárha két pápájuk volna;…” C. de V.: T. U.: 397. o. „A kádiaszkert, a muftit meg a kádit az uralkodó fizeti…” uo. 398. o.

Muhadzsirun: "követők" (Mohamed követői), kivándorlók, akikkel együtt hagyta el Mekkát.

Muhallebi: egyfajta édes étel, vagy édesség a törököknél. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 371. o.; 411. o. 267. lj.

Muharram: ua, mint a Muharrem, csak arabul. Lásd ott.

Muharrem: az első hónap neve a mohamedán időszámításban. 10-ik napja Asura-nap. Lásd Asura. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 367. o.; 411. o. 261. lj.

Muhasebe defteri: pénztári napló. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Muhtár: falusi bíró, választott személy, vallási jogban többnyire képzetlen, de a helyi szokásjogban jártas, nem uléma és nem tagja a kádik rendjének sem. A török birodalom közigazgatási rendjében területi felosztás szerint az ötödik (utolsó) egység a falvak, kisvárosok, erősen korlátozott helyi önkormányzattal, kijelölt vagy választott helyi vezetőkkel. Ennek volt a vezetője a ~.

Muhtaszib: nagyváros rendőrfőnöke.

Muhzir aga: valamilyen tisztség, melyet Szelániki Musztafa említ Zrínyi levágott fejével kapcsolatban. A szövegből úgy tűnik, hogy a janicsárok egyik tisztje lehetett. Forrás: Az 1566. év hadieseményei Magyarországon

Muid: tanársegéd, olyan danismend, aki a tanári munkát segíti, később müderrisz is válhat belőle.

Mukarrib: papkirály (uralkodó és főpap egyben).

Mukátaa: Forrás: Internet: „A kincstár többféle bevételt vont össze egy-egy pénzügyi egységbe, amit három évre bérbe adtak. Ennek lejárta után a bérletet újra  meghirdették, de már magasabb kikiáltási árral…” V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 73. o. „A szultáni jövedelmeket (ti. a szegedi hász-i-hümájun jövedelmeit – a szerk.) a – budai vilajethez tartozó tíz pénzügyi hivatal („muquataa”) közül – a szegedi várban működő szegedi „muquataa” kezelte.” V. D. Cs.: A Sz. V.: 44. o.

Mulk (Malk, Mülk): 1. "kincs" „vagyon” (arab, lásd "hász"). 2. "fejedelemség", "hercegség" Részben, vagy teljesen adómentes örökbirtok, világi nagybirtok, az uralkodónak (kalifa, szultán) a jövedelem tizedével (ösür: tized) adózik, ami elnevezésétől függetlenül nem muszlim birtokosnál 20-50 % között alakult a gyakorlatban terménycsoporttól függően. Ez elvileg az arab birtokrendszer egyetlen örökíthető ill. akár pénzért is eladható földbirtok-típusa. (A kalifa vagy helytartója jóváhagyását azonban minden ügylethez kérni "illik". A birtok tényleges függetlensége azon múlik, hogy a birtokos mennyire fontos éppen, ill. katonailag elég erős-e ahhoz, hogy jogait ne firtassa senki, még a kalifa se. A "mulk" egyik jelentése: "fejedelemség", "hercegség".)

Multazim: Az iltazim birtokosa volt a "multazim": bérlő. Adózott, de nem katonáskodott. További részleteket lásd: „Iltazim”.

Mum: viaszgyertya. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Muquataa: Lásd Mukátaa.

Murád dzsámi: a budai vár nyugati nagy falköz közelében építették fel ezt az épülete. S. I.: A B. V. és O.: 128. o.

Murad pasa bástyája: A Bécsi kaput nyugat felől védő ~, mely 1650-1653-ban épült meg, fontos feladatokat kapott az ostromok során. A vár 1686. évi felszabadítása alkalmával súlyosan rommá lőtt védmű felső része átépített formában maradt fenn. S. I.: A B. V. és O.:. 127. o.

Murdár: „tisztátalan”. Perzsa eredetű szó. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 376. o.; 412. o. 296. lj.

Murua: üldözöttek védelme, oltalom (Korán: "akár igazhitű, akár 'nem muszlim' ember az üldözött, oltalmazása minden igaz muszlimnak kötelessége").

Muruah: "becsületes".

Muruva: bátorság, hősiesség.

Musamma: viaszosvászon (az ágyúöntés számára). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Muskat: varázsló, igéző, megbabonázó személy.

Muszá: Mózes.

Muszhaf: a Muszhaf a Korán másik neve. C. de V.: T. U.: 398. o.

Muszlim (muszlim): az iszlám híve, ha férfi, körülmetélik ill. nyaktól lefele szőrtelenítették (nőket is).

Mutasibir: arab szó. Az érzéki gyönyörök a szüzekkel folytatott szexben. R. P.: DZS.: 286. o.

Mutbah emini: lásd Matbah emini.

Muvakkit:Az alkalmazottak közül mind rangban mind pedig fizetségben az utolsó helyen következtek a dzsámiszolgák:… és végül a müezzinek, akiket a budai keresztények is jól ismertek, hiszen naponta ötször is láthatták őket a dzsámik karcsú mináréinak kör alakú párkányain, amint imára szólítják Mohamed híveit, mindig szigorúan meghatározott időben, aminek kijelölésében egy másik dzsámiszolga, az időjelző vagy muvakkit volt a müezzinek segítségére.” B. G. H. E. H.: A muszlim hitélet aloldal

Muz: „banán”. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 223. o.; 265. o. 67. lj.

Muzulmán(ok): K-N. Gy.: Sz.: 170. o. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 399. o. 42. lj.

Müderrisz: 1. „tanár”; a medresze vezető tanára. A medreszékben és dzsámikban tanítók általános elnevezése is. Általános megszólításuk a tiszteletet kifejező „hodzsa” volt így: müderrisz-hodzsa.  T. L.: R., K, K, Az O. B.: 95. o.; 149. o. 94. lj.; 262. o. 15. lj. 2. Az ulemák rendjének egyik osztályát is így nevezték. Részletesebben a következőkre oszlott az osztály:
    - müderrisz: tanár
    - danismend: "tudással megajándékozott", legalább 10 alapvizsgát már letett diák
    - muid: tanársegéd, olyan danismend, aki a tanári munkát segíti, később müderrisz is válhat belőle.
   (- tálib: tanítvány, nem uléma)
Forrás nélkül. Cristóbal de Villalón az egyházi főemberek rangsorában a negyedik helyre tette. „aki az ispotályokat gondozza” C. de V.: T. U.: 397. o.

Müdzsellid: könyvkötő (a kiöntött ágyúk végleges elkészítésével kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Müezzin: "kiáltó", aki szent énekkel (ezán) imára hívja napi ötször a moszlimokat, ha nincs esetleg más papi "rangja" is, nem uléma) K-N. Gy.: Sz.: 175. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 404. o. 144. lj.; Házasság esetén, mint tanúnak ott kellett lennie. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 380. o.; 412. o. 308. lj.; Egy rejtélyes haláleset: H. D.: E./B./T. u.: 289. o. Először a minaretről, azután benn a mecsetben, minek elhangzása után kezdődik az istentisztelet. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata. Cristóbal de Villalón az egyházi főemberek rangsorában a hetedik helyre tette. C. de V.: T. U.: 397. o. „Az alkalmazottak közül mind rangban mind pedig fizetségben az utolsó helyen következtek a dzsámiszolgák:… és végül a müezzinek, akiket a budai keresztények is jól ismertek, hiszen naponta ötször is láthatták őket a dzsámik karcsú mináréinak kör alakú párkányain, amint imára szólítják Mohamed híveit, mindig szigorúan meghatározott időben, aminek kijelölésében egy másik dzsámiszolga, az időjelző vagy muvakkit volt a müezzinek segítségére.” B. G. H. E. H.: A muszlim hitélet aloldal

Müfettis: "ellenőr", vizsgáló, felügyelő (lásd: mufti). A kádik rendjének egyik csoportja.

Müfti: a ’Mufti’ török alakja. Lásd ott.

Mühimme defteri: „fontos ügyek” deftere. A kiadott szultáni iratok másolatait tárolták egy vastag kötetben tárolták. Ez volt a mühimme defteri. K-N. Gy.: Sz.: 112, 114, 117. o. A szultáni diván másolati könyve. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Mülazim, mülázim: "jelölt", diák, olyan "danismend", aki jelentkezett egy papi, ill. "jogi" állásra, amihez vizsgát kell tennie.

Mülk: tulajdonforma a korabeli török viszonyok közt. Volt a javadalom, az alapítványi birtok és a magánbirtok. E legutóbbi neve a mülk. H. D.: E./B./T. u.: 182. o.; 535. o. 123. lj.

Münedzsim basi: a kádik magasabb rangú rendjének egyik tagja: udvari asztrológus.

Münsi: (?)B. I.: K. O. E.: 186. o.

Mürdár: lásd Murdár.

Mürid: tanítvány (bentlakó dervis, vagy vándor dervis kísérője).

Mürtedd (vulgáris ejtése: murtad), illetve Mürteddli (murtadli): „hitehagyott”, „renegát”. Arab eredetű szó.; H. D.: E./B./T. u.: 281. o.; Azon muzulmánokra is mondják, akik támogatják Allah ellenségeit. DZS.: R. P.: 192. o.

Müszellem: "szabad", tizedmentes katona, családi telke nem adózik. Forrás ismeretlen. „E fő erőket az egyre jelentősebbé váló egyéb udvari zsoldos csapatokon (szilahtárok, tüzérek, fegyverkovácsok stb.) kívül segédcsapatok és ellátó alakulatok egészítették ki: (…) az utánpótlással és szállítással foglalkozó jajék, müszellemek és jürükök,…” Idézet: B. G. H. E. H.: A török hadsereg aloldal. „Miután az Oszmán-ház megalkotta a janicsárságot, a pijáde katonaságnak illetmény fejében pusztákat adományozott, hogy a hadjáratból való visszatérés után földműveléssel foglalkozzanak, és a rendkívüli és a hagyományos adók alól mentesüljenek. Ugyanezen a módon egy másik török alakulat lovasként vett részt a hadjáratokon, akiket a hitharcosok népének segítőjéül rendeltek ki. Ők is saját területet és saját pusztákat kaptak, és müszellemeknek nevezték el őket. Parancsnoknak föléjük is bölükbasikat állítottak és [saját] uandzsákbégeket kaptak.” B. G. H. E. H.: Kecse aloldal. A szekcsői szandzsák volt a török csapatok egyik legfontosabb felvonulási körzete. Mohácson állandó táborhelyet rendeztek be az átvonuló török csapatok számára. Ennek kiszolgálására délszlávokból álló ún. müszellem alakulatokat szerveztek Herceglak (Knezevo), Danóc (Danovce) és Izsép (Topolje) falvakban. V. D. Cs.: V. B.: 106-107. o.

Müszellim: a török bírók (kádik) rendeleteinek végrehajtói. Cs. Cs.: E. H. K.: 132. o.

Müszta(h)fiz: a müsztahfizok, a rendes gyalog csapatokat alkották. Forrás: internetes anyag. Gyakran a várvédő gyalogos katonaságot értették rajta. Az A. V. T.: 47. o. Például: V. D. Cs.: A Sz. V.: 42. o.

Müteferrika: K-N. Gy.: Sz.: 122, 130. o.; 1. Két típusuk volt. A szultán közvetlen irányítása alatt lévők feladata a szultán elkísérése a hadjáratokba, háborúk idején a belső – azaz a szultáni – kincstár őrzése, a pénteki imára járuló szultán előtti vonulás volt. Előkelő rangjuk volt az udvari hiearchiában. Számuk azonban még az ezret sem érte el (a XVII. század végén 631 főre rúgott). Az egyes seregtestek vagy magas tisztségviselők mellett működő müteferrikák az alakulatok létszámába tartoztak.T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 42. lj. „Aztán az ulufedzsi basi, Ferhád aga és a müteferrikák vonult fel öt jóhangú koránolvasóval,…” 1566-ban. V. D. Cs.: V. B.: 103. o. „A régi szabály szerint két órai távolságban elől ment 12 000 vitéz janicsár, utánok teljes számban és rendben a csaus-agák és mütefferrikák, mindnyájan teljes díszben és fegyverzetben.” 1566-ban. V. D. Cs.: V. B.: 103. o. 2.Mivel [ekképpen a szolak dzsemáatok] csorbadzsijai [egyúttal] szolak basik is lettek, a [saját] embereiket kinevezték müteferrikának, azért, hogy a szolakoknak szolgáljanak. A szolakok müteferrikája nevet adták nekik. E müteferrikák a szolak basik parancsnoksága alá tartoznak. Ők rendelkeznek a pénzeszacskóikkal.” B. G. H. E. H.: Szolakok I. aloldal

Mütekaid: veterán harcosok. V. M. L.: K. V.: 101. o.

Müzsdedzsi: lásd müzsdelik.

Müzsdelik: „jó hírt, örömhírt hozó”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 350. o.; 408. o. 218. lj.

 


N


 

 

 


Nabi: próféta, Isten (Allah) küldöttje, a muszlim hit szerint eddig 124 ezer "nabi" volt, Mohamed az utolsó igaz próféta (lásd "raszul").

Nada (an-Nada): "harmat", női név É-Afrikában, máshol ritka.

Nagyvezír (Vezir-i Azam): a szultán főhivatalnoka, helyettese, a birodalom kormányának feje, a diván elnöke, kijelölt helye a szultán jobb oldalán volt (a bal megtisztelőbb) (lásd "szadrazam"), a szultáni sereg főparancsnoka, és a vezírek elnöke. K. N. Gy.: Sz.: 9, 14, 21-23, 26, 28, 36-38, 45-46, 50-52, 55-64, 73-74, 87, 94, 99, 104-107, 110-111, 116-119, 123-124, 127, 129, 131, 133, 146, 153, 155, 160, 181-182, 188. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 262. o. 13. lj.; 275. o. 4. lj.; 397. o. 7. lj.; 402. o. 105. és 109. lj.; H. D.: E./B./T. u.: 176. o.; 533. o. 109. lj.; 220. o.; 544. o. 230. lj. Nála van a szultán pecsétje. Hivatalos helyisége – melyben három miniszter, t. i. a kiaja bég, reisz efendi és csaus basi az alattuk álló állami hivatalnokokkal alkották az ő udvarát (pasa kapuszi) – magas portának (báb-i-áli) neveztetik. Díszmenetek alkalmával testőrsége a lovas gönüllükből és delikből s a gyalog tüfenkcsikből állt. Mikor mint… hadvezér háborúba megy, a fővárosban a kajmakám pasa helyettesíti…
Parancsnoki jelvénye: négy lófark.
K. G.: T. H. M.: Szótár
  Az oszmán birodalom rangban második méltósága; a szultán "legfőbb szolgálója", teljhatalmú helyettese, az államapparátus feje. Felelősséggel tartozott az oszmán társadalmi és politikai rend (oszmán szóhasználattal: a "világrend") megőrzéséért. Ezen belül különösképpen öt terület tartozott az illetékességébe: 1. kül- és belpolitika; 2. felső szintű igazságszolgáltatás; 3. a főváros rendjének és ellátásának megszervezése; 4. az államapparátus és a hadsereg, valamint 5. a vallási méltóságok felügyelete. A szultán távollétében a nagyvezír elnökölt a szultáni tanácsban, s ha az uralkodó személyesen nem vonult hadba, gyakran ő viselte a főparancsnoki tisztséget. A 15. század második felétől kezdve többnyire szerájban felnevelt rabokat neveztek ki nagyvezírré.
Forrás: B. G. H. E. H.: „Nagyvezír” c. aloldal

Náhije: kerület. A birodalom közigazgatási felosztásában a negyedik egység. A „Kaza” része, bár volt, hogy magát a szandzsákot osztották fel ~-ékre. Vezetője a „Mudir”. K-N. Gy.: Sz.: 201. o.

Náib asz-Szaltanah: régens, a szultánfi nevelője, főtanácsadója.

Náib: a kádik helyettesei. K-N. Gy.: Sz.: 55. o. A molla vagy a kádi helyettese, tanult jogtudós. "helyettes", a kádi helyett ítélhet, ha a kádi nincs jelen. A kádik rendjének egyik csoportját alkották.

Nákib-ul-esráf: a kádik rendjének egyik magasrangú tagja: a próféta utódainak feje.

Nakkos: festő (kézműves mesternek tekintik, nem pedig művésznek).

Naksduzan: „…a két sátordíszítő mesteré naksduzan,…” Az idézet helye: Oda

Namaz: „imádság”. Perzsa eredetű szó. Egyben a napi harmadik (délutáni) ima elnevezése. Ezt hívták ikindinek is. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 327. o.; 405. o. 147. lj.; H. D.: E./B./T. u.: 230. o.; 545. o. 245. lj. Itt következi a namaz részletes leírása: „Az igazhitű török a mosakodás(abdeszt) után bemegy a dzsámiba, és megáll arccal Mekka felé fordulva.A kezét nyitott tenyérrel a füle
mögé emeli, és azt mondja:Allahuákbár (Allah a legnagyobb). Ezután a test előtt jobb kézzel megfogja a bal csuklóját. Ekkor elmondja a Korán első szúráját, a fátihát,( Eshedu lá illahu li Allah, Mohamed rászul Allah. Tanusítom, hogy nincsenek más istenek csak az egy isten létezik, Mohamed pedig az ő prófétája.) majd egy hosszabb Korán szúrát, vagy három rövidebbet. Ez után következnek a meghajlások és leborulások (rekát). A hívő nyújtott lábakkal előrehajol, kezei a térdére támaszkodnak. Így kell legalább háromszor elmondani, hogy „Szübháné rabbijelazím” ( A teremtő a legnagyobb úr). Azután letérdel , két tenyerét a földre teszi, közöttük a földhöz érinti a homlokát és az orrát. Így mondja el háromszor a „ Szübháné rabbijelálá” (A teremtő a legfelsőbb úr) fohászt. Ezután egy Allahuákbárt mondva a sarkára ül, majd ismét Allahuákbárt mondva másodszor is leborul. Ezután feláll és három „Szübháné rabbijelazim”-ot mond. Ez a ciklus felel meg egy rekátnak. Általában két rekátot szoktak végezni,néha hármat vagy négyet. Az utolsó rekát végén a felállás előtt,ülő helyzetben,jobbra és balra fordulva üdvözletet (szelám) mondanak.
A nők imádkozása is hasonló, de mások a kéztartások.
A mélyen vallásos törökök az imádkozás után az olvasójuk (teszpih) segítségével egyenként
33-szor elmondják Allahuákbárt (Allah a legnagyobb), az Álhemdülillah (Dicsőség Allahnak)
és a Szübhanallah (Magasztaltassék Allah) fohászokat.” B. G. H. E. H.: Namaz aloldal

Náme: irat, levél. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata: 225. o.

Nar: „gránátalma”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 373. o.

Nargilé:Különleges pipakészségek a vízipipák. Nevezik nargilének (kókuszhéjnak), kotyogónak a hangja után, vagy sisa-nak.
Az évszázadok alatt az egyszerű lopótökből, kókuszdió héjából, vagy szarvból készült pipák napjainkra üveg és porceláncsodákká kristályosodtak.
Sir Thomas Roe így írta le a használatát 1615-ben:
"Meglehetősen fura és különös, ahogyan azt magukhoz veszik*, bár talán ily módon nem égetik meg a szájukat, mint ahogy az velünk gyakorta megesik, hiszen fognak egy apró, szűk nyakú edényt (aminek kerek teteje nyitott és egy cső nyúlik ki öblös részéből), a cső aljáig feltöltik vízzel, majd a dohányt lazán az edény tetejére teszik, rá egy izzó széndarabot, és mintegy rőfnyi hosszúságú száron vagy nádszálon keresztül (amelyet a csőhöz illesztenek) a füstöt a szájukba szippantják. Úgy mondják, íly módon a füst sokkalta ízletesebb és hűvösebb, mint ahogyan az európaiak csinálják, hiszen a füst teljes egészében a víz felszínét éri, még mielőtt a száron áthaladna."
A vízipipa három fő részből áll:
egy kő, fa, vagy fémedényből, amibe az izzó dohány kerül, egy vízzel teli öblös edényből és magából a szárból, amin keresztül a pipázó szívja a lehűlt füstöt.
A kalian és a nargilé egyetlen szívócsővel rendelkezik, míg a kotyogó többel, így azt egyszerre többen, akár társaságban is használhatják. A benne lévő vizet illatosítják, vagy alkohollal dúsítják, így tud közös baráti, hűvös füstélvezetet biztosítani, ez a nehezen szállítható készség.
A vízipipa főleg az iszlám országokban vált népszerűvé, vallási okból, hiszen ott kerülendő a dohány és a száj közvetlen kapcsolata.
Ez az emberek mindennapi használati tárgya, formájuk és kialakításuk a legkülönfélébben díszített lehet, egy-egy példány a házigazda büszkesége, vízipipa mellett beszélgetnek, gondolkodnak, pihennek, szórakoznak. Törökországban a török almatea mellé elengedhetetlen az almaaromájú vízipipa. Szertartásosan, hosszú órákon keresztül elpipázgatnak. Lenyugtat és lecsendesít, kissé bódulttá tesz. Lényegében egészségesebb a más dohányzási formáknál, hiszen a forró füstöt a pipában lévõ hideg víz valamelyest lehûti.
A pipázás jó egy órás elfoglaltság, hiszen a benne lévõ dohányadag bõven elegendõ. Sõt nagyobb társaságoknak is kitûnõ idõtöltés.

Názir, Nazir: tulajdonképpen felügyelő, intendens… A legfőbb názir a defterdár volt. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Nebidh: datolya erjesztett leve, italféle.

Neddzsar: ács. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Neddzsár: lásd Neddzsar. Cs. Cs.: E. H. K.: 131. o.

Nedzsár: utász. V. M. L.: K. V.: 101. o.

Nefer: közjanicsár.

Nefesz-oglu: jelentése: lélek fia. Misztikus iszlám hiedelem, mely szerint egyes dervisek férfiúi mag nélkül születtek. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 99. o.; 150. o. 101. lj. és 105. o. 7. mondattól.

Nefirzen: „trombitás”. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 73. o.

Negrisz: jácint.

Negrisz-záde: "Jácint-gyermek", rabnő neve.

Nevla: (?). Forrás: Dunaszekcső története (Internet).

Nigbolui szandzsákbég: K-N. Gy.: Sz.: 185. o.

Nikáp: „kendő”, de arab szó. Használták a törökben is. ) H. D.: E./B./T. u.: 308. o.; 558. o. 436. lj.

Nilufer: lótuszvirág, női név is: Nilufer-hatun: Lótuszvirág-úrnő.

Nisaszta: keményítő (az ágyúöntés számára). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Nisándzsi: főkancellár, főpecsétőr. K-N. Gy.: Sz.: 28, 37, 106, 109, 111, 113. o.; 402. o. 109. lj. Eleinte ez volt a tulajdonképpeni államtitkár, aki a fermánokra, berátokra s általában a szultán nevében, a rejsz-efendi alatt álló kancelláriában kiállított hivatalos okmányokra – miután azokat a reisz efendi szignálta – felrajzolta a tugrát. Tagja volt… a divánnak. II. Mohamed korában… vezíri, vagy beglerbégi jelleggel volt felruházva, rangban előtte állt a defterdároknak. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Nizám: pecsét, címer, embléma.

Nogaj: krími tatár.

Nojon: törzsfő, herceg (mongol, tatár).

Nuk: a lakosság kilencedeinek általános elnevezése. V. D. Cs.: V. a B.: 90. old.

Nühás: réz (oszmán-török).

Nüzül: a török államkincstár rendkívüli hadiadóinak egyik típusa. Lásd még avariz és bedel-i kürekcsi. F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v.

 


O


 

 

 


Oda: „szoba”. 1. A janicsárok kaszárnyáiban egy lakosztályt jelölt. . K. G.: T. H. M.: 233. o. 4. bek.  Tár(oló), szoba, ill. katonai elhelyezési körlet, ami lehet laktanya, épület, szoba, sátor, de akár egy hajó is. Forrás: Internetes anyag.
  Innen ered a janicsárok csapatainak neve is, minthogy mindegyik orta… külön odákban volt elhelyezve, mely néhány száz embert fogadott be. A csapatok parancsnokait odabasi-nak nevezték. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata. A fogalom pontos meghatározása még várat magára. 2. Hadjáratok, táborozások idején oda elnevezéssel illették, és négy csoportba osztották azt a szak személyzetet, amely elkészítette és felállította a sátrakat. Az odába sorolt hét sátorkészítő elnevezése otakgeran, a két sátordíszítő mesteré naksduzan, a tizenhat sátorverőé pedig hajmeduzan volt. Az említett testülethez tartozott még egy főfüggönymester és egy függönymester is. Táborozás alkalmával a sátorverő alakulat két részre oszlott: az egyik a hadműveletektől egy napi járásra felállította a szultáni sátrat, az alakulat nagyobbik része pedig a sátortábor felállításával foglalatoskodott. A sátorkészítő és sátorverő személyzet a XV. század második felében még csupán 38 főt számlált, ez a szám a XVII. század kezdetén már 835 fő volt, a század közepén pedig számuk már 2000-re emelkedett. Ezt követően számuk fokozatosan csökkent, és a defterek (számadáskönyvek, adólajstromok) adatai szerint a XVIII. század végére már újra csak 800 főt tett ki. B. G. H. E. H.
Lásd még „odabasi”.

Odabasi: a janicsáralakulat legkisebb csapatsejtjeinek tisztjeit nevezték így. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 314. o.; 403. o. 126. lj. A fogalom pontos meghatározása még várat magára. Tisztázatlan a csorbadzsi, az és a jaja basi pontos fogalma is.
”Ezernél is több szobában, tízesével laknak és tízük közül a legidősebb, odabasi-nak nevezett elöljárónak tartoznak engedelmességgel , amikor pedig hadba vonulnak, ennek a dolga, hogy lovat kerítsen málhájuknak… Minden szobának egy adzsemi oglánt adnak , az főz rájuk.” C. de V.: T. U.: 433. o. de lásd még tovább a 434. oldalon is. A szolakok odabasijáról. Lásd így: szolakok odabasija. V. D. Cs.: V. a B.: 124. old.

Odalik: szobalány, cseléd (az odaliszk szó ennek téves alakja). A törvényes asszonyok mellett ott vannak a szultán személyét kiszolgáló ediklikek, míg az odalik (európai nyelven: odaliszk) szultáni udvarban teljesít szolgálatot. Forrás: Internetes anyag.

Odaliszk: az odalik tévesen elterjedt alakja az európai nyelvekben. Forrás: Internetes anyag.

Odun atanlar: kemencefűtők (a kiöntött ágyúk végleges elkészítésével kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Odzsak: Jelentése: sokaság, közösség, méhkas, csorda, horda, nyáj. Tűzhely, egy tűzhelyhez tartozók közössége, (főként janicsár) katonai egység. Nagyobb katonai egység, hadosztály, hadtest. A janicsárság egyik nagyobb egységét jelölték így. Ha timárbirtokot kaptak, akkor egy odzsak kapta meg közösen.

Oglán: „fiú”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 413. o. 315. lj.

Ogli: „fia”. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 262. o. 22. lj.

Oglu (-oglu): személynevekben fia valakinek, -fi, pl Mikhaloglu Iszkender = Mikhál fia Iszkender, Jahjapasaoglu Báli bég = Jahja pasa fia Báli bég. Perzsául: Záde, mely nem csupán az apa, hanem a nagy- vagy szépapa nevéhez is járulhat, pl Kemálpasazáde, ti a nagyapja volt a Kemál pasa.

Okka, Oka: súlymértékegység, 1281 (máshol 1282) gramm. K-N. Gy.: Sz.: 208-209. o. 1,2288kg Idris Bostan: A szultáni ágyúöntő műhelyben (Tophâne-i Âmire) folyó tevékenység a 16. század elején.

On: tíz.

Onbasi: tizedes.

Ordudzsi: „élelmezést bonyolító ordudzsik (táborosok)” Forrás: B. G. H. E. H.: A török hadsereg aloldal.

Orta kapu: „Középső Kapu”. A szultáni szeráj „Középső Kapu”-ja. K-N. Gy.: Sz.: 123. o.; másik neve: Báb-i Szelám, azaz „Üdvözlés Kapuja”. 1524-ben építtette II. Szulejmán szultán. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 158. o.; 161. o. 20. lj.

Orta: a janicsár csapatok neve. K. G.: T. H. M.: 233. o. 4. bek.

Oszmán(ok): K-N. Gy.: Sz.: 98, 134-135, 139, 141, 150, 153-154, 158, 163, 167, 170, 174-175, 188-189, 192, 194, 201, 203-205, 215. o.

Oszmani: az akcse másik elnevezése. Lásd ott.

Oszpora: az akcse másik elnevezése, lásd ott.

Otakgeran: „az odába sorolt hét sátorkészítő elnevezése otakgeran,…” Az idézet helye: Oda.

Othmani: az akcse másik elnevezése. Lásd ott.

Ova kapu: a budai vár nyugati falának közepén található Kászim pasa bástya mellékén épített bejárat. A magyar neve „Mezei kapu” volt. S. I.: A B. V. és O.: 128. o.

 


Ö


 

 

 


Öjle namazi: jelentése déli ima. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 92. o.; 148. o. 80. o.; 327. o.; 404. o. 146. lj.

Örmény(ek): K-N. Gy.: Sz.: 100, 205. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 55. o.; 144. o. 21. lj.

Ösür (Usr, Asar): tized, adófajta (vesd össze: usura: kamat latinul) Rendszerint a magánbirtok (Mulk) éves jövedelmének egytizedével volt egyenlő. Lásd még: „Mulk”

 


P


 

 

 


Padisah: „Allah árnyéka a földön”, szultán, császár. K-N. Gy.: Sz.: 44, 92. o.

Papucs: a törökben a jelentése az utcai használatra szánt cipő. Erős, lapos, kényelmes és vasalt volt. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 302. o.; 401. o. 81. lj.

Para: ua., mint a medin, annak későbbi neve. Lásd ott. A parával kapcsolatos ismereteink hiányosak, de ha őrizte 1524-bol ismert tulajdonságait, akkor 1552-ben az 1,224 g súlyú érme 1,054 g ezüstöt tartalmazott, azaz 86%-os tisztaságú volt.
  1564-re a para összsúlya 1,054 g-ra, ezüsttartalma pedig 0,731 g-ra (70%-os tisztaságúra) csökkent. F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v.

Parsz, barsz: párduc.

Parszdzsi: párducgondozó.

Pasa kapuszi: a nagyvezír udvari embereinek összessége. (Kapu khalki alkotta a nagyvezír saját katonaságát, ettől függetlenül létezett a pasa kapuszi) Hivatalos helyisége – melyben három miniszter, t. i. a kiaja bég, reisz efendi és csaus basi az alattuk álló állami hivatalnokokkal alkották az ő udvarát (pasa kapuszi) – magas portának (báb-i-áli) neveztetik. Díszmenetek alkalmával testőrsége a lovas gönüllükből és delikből s a gyalog tüfenkcsikből állt. Mikor mint… hadvezér háborúba megy, a fővárosban a kajmakám pasa helyettesíti…

Pasa: (feltehetően a perzsa "padisah": "sah feje" szóból ered) közvetlenül a padisah alá rendelt katonai vagy "polgári" vezető, lehet nagyvezír, volt nagyvezír vezír, beglerbég, házasság által a szultáni család rokonai, legmagasabb állami hivatalok bírói, kapudán hivatalos "titulusa". Magában pasa = nagyvezír. Pasa volt pl., aki több bégnek parancsolt, így természetesen minden beglerbég is. K-N. Gy.: Sz.: 85, 93. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 398. o. 39. lj.; 307. o.; 402. o. 105. lj.; 310. o.; 403. o. 111. lj. A pasáknak adott hász: 650 ezer - 1.2 millió akcse jövedelem között váltakozott. Nálunk e szót basa alakban használták.

Pasalik: a kifejezés egyenértékű a „Beglerbégség”, az „Ejálet” és a „Vilájet” kifejezésekkel.

Paszhan: éjjeliőr. V. M. L.: K. V.: 101. o.

Pasztirma: szárított húsból készült török étel. K-N. Gy.: Sz.: 195. o.

Pecse: „kendő”. H. D.: E./B./T. u.: 308. o.; 558. o. 436. lj.

Pedavra: zsindely. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Pejk: „hírhozó, szolga”. A szultán testőrségének második csapata. A szolakokkal együtt ők haladtak a szultán lova mellett; előbbiek a bal, utóbbiak jobb oldalról vették körül az uralkodók. Csúcsos, fehér süveget viseltek gyakran fehér tollal díszítve. Soraikban sok török is volt, nemcsak adzsemi oglánok, mint a janicsároknál. Talán ha kétezer fős lehetett a csapat. Béreik: közkatonák: ~5 akcse, főlegények: <10 akcse, alkapitányok: ~ >=100 akcse, kapitányok: <100, ezredesek: <200 akcse Egyébként hírvivőkként is őket alkalmazták, s mint ilyenek nevezetesek voltak gyorsaságukról. "Ruhájuk rövid, silány, de színes. Magas fövegüket réz-, bádog-, vagy ezüst veretek díszítik."[1] T. L.: R, K, K, Az O. B.: 158. o.; 161. o. 22. lj.; 170. o.; 314. o.; 404. o. 129. lj. “Nagy Szulejmán uralkodásának második felétől tűnnek fel a miniatúrákon a szolakok soraiban a pejkek. Szulejmán idejében ketten, később négyen, majd többen. Azért kell szót ejtenünk róluk, mert egyes kiadványokban ezek képe szerepel szolakként (például az Osmanlilar Albümü-ben). A félreértésre az adhat okot, hogy a szolakok közt meneteltek, és szolak-inget viseltek. (a szolak-ing-ről lásd a szolakoknál. A szerk. megj.) A különbségek azonban egyértelműek. A pejkek süvege hengeres, domború tetejű, és teljes egészében arany színű. (Fémből készült, vagy aranyszállal hímzett.) Elején ugyanolyan kanál alakú tollforgótartó volt, mint a janicsár közlegények süvegén. Dolmányuk is eltért a szolakokétól. Ujja rövid, vagy hosszú, de hónaljban nem kibújós. Maga a dolmány elöl csak derékig ért, hátul pedig olyan hosszú volt, mint az alatta viselt szolak-ing. A korai ábrázolásokon a pejkek is a szolakokhoz hasonló fegyvereket viselnek. A 16. század vége felé a félhold alakú bárd (teber) vált fő fegyverükké.“ B. G. H. E. H.: Pejkek aloldal
”…a legjobb hírvivők a gyalogos futárok, akik mindenhová elkísérik a Nagyurat; erről a száz perzsa hírvivőről, akiket pejk-nek neveznek, azt beszélik, hogy nincs lépük. Ezt ugyan el nem hiszem, pedig ők maguk is igaznak vallják, de azt már nem árulták el, hogyan távolítják el e szervüket. Folyvást a szultán lova előtt mennek, ugrándozva és énekelve, mezítláb, zöld selyemből készült, kurta ruhában, ami csak a lábuk száráig ér; a fejükön vörös bársonysüveg, teli díszes tollforgókkal, az övükről pedig ezüstcsengettyűk csüngnek alá, akár az udvari bolondoknak, és minden lépésnél csilingelnek; az egyik kezükben egy darabka kandiscukrot visznek, a másikban egy üvegcse rózsavizet, amivel meg-megöntözik az embereket, ha pedig a szultánnak futárra van szüksége, ezekből küld el egyet.
  János: – Mekkora utat járnak meg egy nap?
  Péter: – Huszonöt mérföldet, de ha kell, harmincat is. Szinán pasának volt egy hívivője, aki egyetlen nap alatt futott Konstantinápolyból Drinápolyba, másnap meg vissza, pedig a kettő harminc mérföldre esik egymástól.” C. de V.: T. U.: 444. o.

Pekines toprak: Dernschwam János szerint egyfajta mészkő. Csak nála fordult elő. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 358. o.; 410. o. 243. lj.

Pekmez: „sűrű must”. H. D.: E./B./T. u.: 269. o.; 553. o. 351. lj. A melikratum török neve Dernschwam János szerint. H. D.: E./B./T. u.: 350. o. Lásd még: Pekines toprak.

Pencsén: még nem beazonosított fogalom. Kalajlikoz Ali budai pasa a jászberényi vár, Dzsánfedá vojvodájának és náibjának írott levelében szerepel. A fogalom után egy név van, ezért talán valamilyen udvari tisztség lehetett, vagy a levél egyik részét értették alatta. B. G. H. E. H.: A ráják védelmében aloldal.

Pendzsik: „az európai határvidékeken állomásozó akindzsik szállították a legtöbb rabot, természetes, hogy a pendzsikszedésre vonatkozó előírások egyúttal az akindzsik tevékenységét, rabszerzéssel kapcsolatos kötelezettségeit és jogait is szabályozták. (…) Pendzsiket csak az első két típusú (ti. akin és haramilik) portyán ejtett rabok után kellett adni. Azok, akik száz fősnél kisebb csoportokban vagy a maguk szakállára indultak rabszerzésre, mentesültek a pendzsikfizetés alól. A pendzsik összességében ekkor már nem tiszta ötöd. A megerősödött központi hatalom ugyanis a 10 és 17 év közötti fiúkat kivétel nélkül magának követelte, s csupán jutalomképpen engedett át közülük néhányat azoknak, akik szerezték őket. Az adindzsi bég 20, a pendzsikszedő 5, a legtekintélyesebb tovidzsa (akindzsi tiszt) 1, az alacsonyabb rangú tovidzsák pedig ketten 1 fiút kaptak kárpótlásul azért, hogy legértékesebb rabjaikat az állam mindenestől elszedte.”” B. G. H. E. H.: A csetepaté szó eredete aloldal.

Penz: pénz. F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v.

Peremedzsi: vas-szulfidos földet szállító csónakos (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Pertev: „fényes, dicsőséges".

Perzsa sah: K-N. Gy.: Sz.: 43, 98. o.

Perzsa szandzsákbégek: K-N. Gy.: Sz.: 101. o.

Perzsa, Perzsák: K-N. Gy.: Sz.: 98-102, 128, 153-154, 156-157, 163, 167, 188, 191, 202-204. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 189. o.; 194. o. 21. lj. 357 o.; 410. o. 240. lj.

Peskir: hosszú törülközőkendő a lakomáknál. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 373. o.; 411. o. 274. lj.

Piad: gyalogos (perzsa). Nem szpáhik is kaphattak timárt, de ők csoportosan, 20, később 30 fő (janicsároknál 1 odzsak) kapott egyet. Zsold ill. más ellátás helyett kaphatták gyalogos (jaja, piad) katonai alakulatok tagjai is.

Piaszter: török pénzegység = 40 akcse. Forrás nélkül. „1588 szeptemberében a szigetvári bég szerb martalocai megtámadták a szandzsákban lévő Bures (Bürüs) falut, amely Ibrahim budai kapudzsi-kethuda tímárbirtoka volt. A falut kirabolták, a marhákat és több parasztot elhajtottak, s ez utóbbiak közül tizenhat embert 800 piaszterért maga a szigetvári bég adott el.” V. D. Cs.: V. B.: 111. o.

Pijáde: ua, mint piad. Lásd ott.

Piláf: jellegzetes török étel. K-N. Gy.: Sz.:209. o.

Pinardan irak olan Tanrija jakindir: ma már nem használatos közmondás. Jelentése: aki a forrástól távol van, az közel van Istenhez. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 219. o.; 264. o. 48. lj.

Pirangi: ágyúfajta. A XV. század végén alkalmazták a hajókon is. Bronzból is és vasból is készítették. „A prangi, pranga, pranka ágyú szintén kisebb típus volt, nem sokkal nagyobb, mint egy szakálas puska. A flottánál már a 15. században is feltűnik.” B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Pirincs csorbaszi: „rizsleves”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 370. o.; 411. o. 265. lj.

Pirincs: „rizs”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 370. o.; 411. o. 265. lj.

Piskir: lásd Peskir.

Porta: K-N. Gy.: Sz.: 43, 134, 145, 161, 172. o.; . T. L.: R., K, K, Az O. B.: 276. o. 12. lj.

Post-i ganem: vízszállításra birkabőr tömlő. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Prangi: lásd Pirangi.

Prlicze: „babgulyásleves”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 373. o.; 411. o. 271. lj.

 


R


 

 

 


Rabb: úr (vesd össze: héber: rebbe, rabbi).

Radzsib: kamarás, a kalifa személyi főembere, szolgája ill. hivatalnok.

Radzsab: ua, mint Redzseb, csak arabul. Lásd ott.

Rahmán: „irgalom”. Arab és héber kifejezés, már az iszlám kialakulása előtt ismert volt „egy Isten” értelemben. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 187. o.; 193. o. 16-17. lj.

Rahman: irgalmas, (ar-Rahman: "Irgalmas", Allah szinonímája).

Rahmet szuju: „A végpusztulás után rettentő földrengés támad, amely összezúzza a hegyeket és a köveket; aztán Isten újra megteremti a fényt, és abból az angyalokat, ahogyan kezdetben tette, minderre pedig harmat permetez majd, amit rahmet szuju-nak, irgalmas esőnek mondanak, és nyomában a föld újra összeáll,…” C. de V.: T. U.: 394. o.

Rahmet ulláhi: azaz Allah kegyelme. Egyfajta iszlám vallási tanítási rendszer vezérmondata. Főleg a dervisek tanították a XV. században és a törvénnyel szemben a kegyelem erejét hangsújozták. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 124. o.; 151. o. 126. lj.

Rája (Reaya): "nyáj", adózó paraszt, földműves, kézműves, stb. dolgozó (mindenki, aki nem katona (lásd "aszkeri"), de személyében szabad, tehát nem rabszolga). T. L.: R, K, K, Az O. B.: 74. o.; 146. o. 50. lj. Az oszmán birodalomban lakó nem mohamedán alattvalók neve. A fejedelem a pásztor, az uralma alatt lévő nép pedig: nyáj. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata. 234. o. A magyar lakosság elenyésző százalékban vállalt katonai szolgálatot a törökök oldalán. Sőt, a török hatóságok szigorúan tiltották a magyar lakosság fegyverviselését, még a vadak elleni védelem céljából is. „A régi üdőben – írták a török háborúk utáni jegyzőkönyvekben – az erdei disznók (vaddisznók) sokasága lévén, de a Keresztény lakosok a töröktől puskát tartanyi nem merészelvén, mert mihelest valamely kereszténynél puskát látott, asztat hajdúnak gondolván e világbul eltörlötte.” A törökök félelme nem volt alaptalan, és éppen ezzel magyarázható, hogy a törökök Pécsre magyarokat letelepedni és beköltözni nem engedtek. A pécsi születésű török krónikás, Ibrahim Pecsevi is megemlékezett erről: „A ráják között amennyi erőteljes fiatal csak volt, az mind hajdúvá lett, s innen van, hogy az egyik palánkból nem lehetett a másikba menni, hanem öt-hatszáz ember együtt nincs, továbbá amennyi vár és város van, azt mind feldúlták. Magam is Pécsett, szegény házunkban, mihelyst beesteledett, felkötöttem a kardot, a puskát az ölembe vettem és úgy feküdtem le.” V. D. Cs.: V. B.: 116-117. o.

Ramadan: ua, mint Ramazán csak ez arabul. Lásd ott.

Ramazán bajrami: a ramazán böjt lezárásakor, azaz savval hó első napján (újholdkor) megtartott ünnep. Kücsük bajrám. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 218. o.; 264. o. 43. lj.; 300. o.

Ramazán: 1. mohamedán holdév kilencedik hónapjának a neve. K-N. Gy.: Sz.: 126. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 218. o.; 264. o. 42. lj.; 300. o.; 407. o. 197. lj. 2. E hónap újholdjától kezdődik és 30 napig tart az iszlám legnagyobb böjtje, ezért is erről nevezték el ezt a böjtöt. 349. o.; 408. o. 215. lj.

Raszul (Raszül) Allah: Isten "követe", próféta, apostol, számos ilyen küldött volt, a Korán 28-at nevez meg. Az első Ádám, őt követte pl. Ábrahám (Ibrahim), Mózes (Musza), Jézus (Isza). Az utolsó Mohamed volt az iszlám hit szerint.

Rebi el avvel, vagy Rebi ül evvel: mohamedán holdév harmadik hónapjának a neve. Forrás: B. I.: K. O. E.: Jegyzetszótár., 210. o.

Rebi ül ahin: mohamedán holdév negyedik hónapjának a neve. Forrás: B. I.: K. O. E.: Jegyzetszótár.

Redzseb: a mohamedán török holdév hetedik hónapjának neve. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Reisz efendi: reisz-ül-küttáb (lásd ott).

Reisz-ül-küttáb: a szultáni tanács írdeákjainak vezetője. K-N. Gy.: Sz.: 109. o. Az állami kancellária feje, egyszersmind külügyminiszter. Régebben csak a nagyvezír titkárának tekintetett, mint kiaja bég, s ezért nem is volt tagja a divánnak… Mivel hivatalos volt részt venni a báb-i-áli (Fényes Porta) gyűlésein, a nagyvezír három legfőbb tisztségviselője közül az egyiknek számított. Valódi miniszteri jellege azonban csak III. Ahmedtől (1703-1730) kezdődik… Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata. 234. o.

Reisz:  1. (tengerész) kapitány, százados. 2. „A gyalog katonaság kiegészítő része volt háború idején a szabad csapatokat képező reiszek, azábok és martaloszok, kik nem mozlimek, szlávok, ráczok s egyéb gyülevész népekből összetoborozva, a török portyázás legveszedelmesebb elemei voltak.” Forrás: Internetes anyag. 1543-ban Székesfehérváron az aszabok és reiszek öszzesen 511-en voltak. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 73. o.

Rejsz efendi: helyesen lásd „reisz efendi”, de inkább „reisz ül-küttáb”.

Rekát: ua, mint a rekját. Lásd ott.

Rekját: iszlám imádkozási mozgássor XV. századi neve. (leborulások) T. L.: R., K, K, Az O. B.: 92. o.; 148. o. 77. lj.

Remmál: pontokból jósoló. Szinán csausnál olvashatunk erről a részletről az 1543. évi hadjárat leírásában. Szinán Csaus: Az 1543. évi hadjárat története.

Reszen: az ágyúk lekötésére kötél. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Reszen-báf: kötélverő. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Reszen-i Tire: az ágyú átkötéséhez tirei kötél (resen-i Tire), B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Reszm gecsüd: révvám. Cs. Cs.: E. H. K.: 111. o.

Revgan-i penbe: olajos gyapot (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Revgan-i pih: faggyú (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Revgan-i zejt: az ágyúk gyújtózsinór lyukának a kifúrásához olívaolaj. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Riaszet: szakasz. A szegedi török vár aszábjainak egyik szakasza. V. D. Cs.: A Sz. V.: 42. o.

Ribát: harcos szerzetesek "kolostora". Katonai fegyelem volt előírva. Később a szúfi rendházakat is igy hívták.

Rikáb agalari: „kengyel agák”. A szultáni szeráj azon főtisztviselői, akiknek joguk volt a szultán kíséretében, a lova mellett haladni.

Rikábdár: K-N. Gy.: Sz.: 129. o.

Ródoszi lovagok: K-N. Gy.: Sz.: 43. o.

Rúj: bronz ágyúöntéshez. Alapanyagként tartották számon, melyet a használhatatlanná vált ágyúk anyagából nyertek. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Ruméliai bégek: K-N. Gy.: Sz.: 92. o.

Ruméliai beglerbég: K-N. Gy.: Sz.: 20, 106. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 397. o. 7. lj.; 310. o.; 402. o. 109. lj. A ruméliai beglerbég 6000 akcséig, az anatóliai beglerbég 5000 akcséig adhatott ki adományozó oklevelet, teszkerezisz-t. Ennél nagyobb birtok esetén a beglerbég részletesen indokolt javaslatára a szultán hivatala adta ki az oklevelet. Ekkor az elnevezése: teszkereli. (1455 előtt az okirat neve egységesen: "biti" és a bégektől felfelé minden főúr adott ki adományleveleket az általa meghódított földeken fekvő birtokokra.)

Ruméliai csapatok: K-N. Gy.: Sz.: 21. o.

Ruméliai defterdár: K-N. Gy.: Sz.: 106. o.; 402. o. 109. lj.

Ruméliai kádiaszker: K-N. Gy.: Sz.: 106, 108. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 262. o. 13. lj.; 402. o. 109. lj.

Rumi beglerbég: régebben ikóniumi beglerbég volt a neve. K-N. Gy.: Sz.: 84-85, 110-111, 193. o.

Rúm idzsmál: „Az 1520-as karamániai-Rúm Idzsmál (összesítő) deftere szerint Kemáh várában 2 badzsaluska, 5 sajka, 29 zarbuzán ágyú és 16 tüzér volt megtalálható. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Ruoah: „lélek”. Héber szó. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 187. o.; 193. o. 16-17. lj.

Rúznámcse: tímár-kiutalási napló. A beglerbégségek központi városában tárolták. (Forrás: internetes anyag)

Rúznáme: lásd Hajdar cselebi.

 


S


 

 

 


Sa'ab: közösség, szövetség, törzs (dél-arab, lásd: Sába, mint ország).

Sa’ban: ua, mint Sábán, csak arabul. Lásd ott.

Sábán: a nyolcadik hónap neve a mohamedán időszámításban. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 349. o.; 408. o. 215. lj.

Sádi: favágó.

Sadirván: a dzsámiknál elhelyezett, a rituális fürdést biztosító kutak. H. D.: E./B./T. u.: 180. o.; 534. o. 118. lj.

Safar: a mohamedán török időszámítás második hónapja. B. I.: K. O. E.: 177. o. Arabul is ugyanígy írják. Forrás nélkül: Néha Száfer-nek nevezik. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.; V. D. Cs.: V. a B.: 140. old.

Sah: uralkodó, király. K-N. Gy.: Sz.: 54, 101, 163, 188-189. o.; H. D.: E./B./T. u.: 540. o. 190. lj.

Sahada (Shahadah): hitvallás, Allah-ban való hit kinyilvánítása, ill. ennek előírt formulája, "imaszövege".

Sáhi alaj zarbuzán: 1565 decemberében összeírták a pécsi és a siklósi vár tüzérségi anyagát. 31 ágyút találtak:… valamint 2 „sáhi alaj zarbuzán”-t (összesen 2153 db kőgolyóval) A felsorolt 11 zsákmányolt keresztény (káfiri) ágyú feltehetően a siklósi vár 1543 előtti fegyverzetéhez tartozott. V. D. Cs.: V. B.: 99. o.

Sáhi badaluska: 1565 decemberében összeírták a pécsi és a siklósi vár tüzérségi anyagát. 31 ágyút találtak: 1 „sáhi badaluska” ágyút (408 db kőgolyóval),… V. D. Cs.: V. B.: 99. o.

Sahi zarbuzan: lásd Sáhi Zarbuzán. V. D. Cs.: V. a B.: 49. o.

Sáhi zarbuzán: a székesfehérvári vár 1565. esztendei ágyú összeírása szerint 17 okás (21,777 kg-os) lövedék való volt bele és 9 db-ot vettek jegyzékbe. Volt ún. kis sáhi zarbuzán is. Ez 15 okás (19,215 kg) volt és 25 db-ot írtak össze belőle. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 93. o.; V. D. Cs.: V. a B.: 49. o.

Sahi: Kelet-Anatóliában és Irakban jobbára (de nem kizárólag) a sáhi forgott, amelyet az itteni oszmán pénzverdék pontosan a „hivatalos” perzsa valuta, a dirhem mintájára vertek (magyarán szólva: a birodalom keleti fele a vetélytárs Perzsia pénzét használta). F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v.

Sahindzsi: egyfajta madarász testület. A létszámuk a XVII. század elején mintegy 276 fő. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 48. lj.

Sajka: egy ágyúfajta, amelyet a XV. század végén a hajókon is alkalmaztak. Bronzból készült. „A sajka ágyú is több méretben készült. Valószínű, hogy először valóban sajkákon, kisebb hadihajókon használták őket, majd pedig a parti ütegekben. Esetleges jellemzőjük, hogy leginkább kőgolyókat lőttek ki velük.” B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Sakalosz: kisebb méretű török ágyúfajta. Néhol salakosz néven is előfordul. Forrás nélkül. Bronzból és vasból is készült. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Salvar: bő bugyogó, buggyos nadrág, melyet az asszonyok is viseltek abban a korban. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 366. o.; 410. o. 256. lj.

Sam (as-Sam): balra, bal kéz felé (az egyiptomi Thébából keletre induló karavánúthoz képest, => Szíria).

Samas: Napisten (észak-arab, mezopotámiai).

Samsz, Semsz: 1. nap (égitest) 2. Napisten NŐ!!! (dél-arab).

Sari: „sárga”. H. D.: E./B./T. u.: 567. o. 560. lj.

Saria, Sariat (Shari'a): (arab) "törvény", vallási jogrend, a Korán előírásai mellett az összegyűjtött és leírt hagyomány is fontos szerepet kap benne. Meghatározza a muszlimok vallási, politikai, társadalmi és magánéletét egyaránt.

Savva: a mohamedán időszámítás tizedik hónapja. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 218. o.; 264. o. 43. lj.

Sawwal: ua, mint Savva, csak arabul. Lásd ott.

Saz baglama:A saz baglama a török énekelt költészet hangszere. Hosszúnyakú lantféle. Legjelesebb török képviselője Asik Veysel vak énekmondó volt.B. G. H. E. H.: Saz aloldal

Sebkár: éjszakai munkások (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Sehir emini: lásd Sehremini.

Sehir: 1. város Jemenben. K-N. Gy.: Sz.: 152. o. 2. a szó jelentése: „város”. H. D.: E./B./T. u.: 357. o.; Cs. Cs.: E. H. K.: 132. o.

Sehremini: a város eminje. A szerteágazó feladatai közé tartozott az állami építkezések megszervezése, a Galataszerájiban és az Ibrahim pasa szerájiban nevelkedő ics oglánik élelmezése és ruházása, a háremmel kapcsolatos költségek fedezése. Bár a pénzügyek lebonyolításában jelentékeny szerepe volt, mégsem nevezhető kincstárosnak. A Topkapi szeráj építkezési felügyelője. K-N. Gy.: Sz.: 121. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 387. o.; 413. o. 318. lj.

Sehzádé: „szultánfiak, trónörökös”. K-N. Gy.: Sz.: 27. o.

Sejahatnáme: „Sokfelé utazott és sok emberrel érintkezett, ezeket az élményeit írja le terjedelmes „Seyahatnâme” (Utazások könyve) című munkájában. Az első kötetben Isztambult írja le. Az útleírása számunkra legfontosabb részét, a magyarországi utazás leírását a hatodik kötetben találjuk, ebben Cselebi érdekes képet fest a XVII. századi magyar közállapotokról, leírja Budát, a Balatont, stb.” Idézet: B. G. H. E. H.: Evlia Cselebi magyarországi utazásai aloldal.

Sejh Jahja: K-N. Gy.: Sz.: 153. o.

Sejhüliszlám:. Lásd: Sejk-ül-Iszlám.

Sejk (Shaik, Sheik): 1. mecset prédikátora, vagy valamely dervis rend rendfőnöke. A legöregebb pap, "prédikációt" mond a pénteki ima ("hutba") előtt. -N. Gy.: Sz.: Sz.: Itt az ádeni sejkről van szó a szövegben. 151. o. 2. nemzetségfő (beduinoknál választással betöltött tisztség). 3. férfiszövetség ("futuvva") főnöke, céh vezető. 4. vén, öreg éltes (arab).

Sejk-ül-Iszlám: "Iszlám vénje", magyarosítva főmufti, főpap, vallási főjogász, kijelölt helye a szultán bal oldalánál (megtisztelőbb, mint a jobb), megszólítása "efendi". A mohamedán tudósok, az ulemák feje és az ulemák testületének egyik csoportját – a muftik osztályát – is ő vezeti. K-N. Gy.: Sz.: 38, 107-109, 113, 119, 131, 187. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 310. o.; 403. o. 111. lj.; 317. o.; 404. o. 137. lj. Mint vallási vezető csak kétszer szerepel: ő köti fel a próféta kardját a trónra lépő szultán derekára, s ő mondja el a halotti imát a szultán fölött. Méltósága élethossziglan tartó, de ha valami okból letétetik, el kell hagynia a fővárost.

Parancsnoki jelvénye: három lófarkat visznek előtte.

Sejtán (Shaitan): sátán, ördög, Gonosz (mint valláserkölcsi lény) (lásd "Iblisz").

Sem: „név”. Arab és héber szó. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 187. o.; 193. o. 16-17. lj.

Semdán: gyertyatartó. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Sem-i asel: méhviasz. Pl. az ágyúk kiöntéséhez is ezt használták. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Seng-i kapak: a kemencéhez fedőkő (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Serbet: „a serbet nem más, mint cukorral vagy mézzel elkészített és összekevert víz.” T. L.: R, K, K, Az O. B.: 285. o.; 398. o. 36. lj.

Serdar-i ekrem: lásd szerdár.

Serefe: a minaretek tetején található körfolyosót hívják így. H. D.: E./B./T. u.: 180. o.; 534. o. 119. lj.

Seresz: egyfajta sáfrány neve a XVI. századi törökben. Ma nem azonosítható. H. D.: E./B./T. u.: 197. o.; 537. o. 151. lj.

Serif (Sharif): "nemes", "szent", a Próféta (Mohamed) törzséből (Koreis  vagy Kuraish) származó.

Serif: „nemes”, „magasztos”. Vallási tekintetben a próféta utódainak, emíreknek azon csoportját hívták így, akik Hasszánnak Mohamed unokájának voltak a leszármazottjai.

Serífij: „félholdból és csillagból készült ún. hilál díszítések” Néha kapuk felé tették (pl. a Báb-i Hümájun serífijjei. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Sevvál: mohamedán holdév tizedik hónapjának a neve. Elsején tartották a Ramazan bajrami ünnepet (Kücsük bajram). Forrás: B. I.: K. O. E.: Jegyzetszótár.

Sía: K-N. Gy.: Sz.: 16. o.

Síita (Síiták): K-N. Gy.: Sz.: 16-17, 20-22, 27, 30, 101. o. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 397. o. 16. lj.; Síita vértanúk neve a dzsámikban: H. D.: E./B./T. u.: 203. o.; 538. o. 168. lj.

Síita mozgalom: K-N. Gy.: Sz.: 21, 27. o.

Síizmus: K-N. Gy.: Sz.: 16-17, 30, 84, 98. o.

Sikár: "hivatásos" vadász (shikari: szuahéli).

Sipah: „lovag”. (Forrás: internetes anyag)

Sisa: ua, mint a nargilé. Lásd ott.

Sirk: arab szó. „eretnekség” Például Jézus isteni mivoltja. DZS.: R. P.: 239. o.

Sirligan jag: „szezámolaj”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 375. o.; 412. o. 289. lj.

Siyaquat: ua, mint defter. Lásd ott.

Sori: egyfajta sáfrány neve a XVI. századi törökben. A legjobb minőségűt értették alatta. H. D.: E./B./T. u.: 197. o.; 537. o. 151. lj.

Súra: konzultáció, tanácskozás.

Süpürge sorgucu:A süveg csúcsa mögé úgynevezett seprű-forgót (süpürge sorgucu = szüpürge szorgudzsu) tűztek. Ennek anyagára az írott források nem utalnak A miniatúrák alapján valószínűleg lószőr lehetett.”

Sürbger: ónnal forrasztó (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Sűhenger: ráspoly készítő (a kiöntött ágyúk végleges elkészítésével kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.


SZ


 

 

 


Szabah namazi: „reggeli ima”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 327. o.; 404. o. 145. lj.

Szabir, szabbeus: a "könyv népei" (lásd "ahl al-Kitáb") közé sorolt, viszonylag kis lélekszámú ázsiai keresztémy jellegű közösség.

Szadaret kajmakami: a nagyvezír hivatalos képviselője Isztambulban, ha ő maga a haddal van, vagy a hadjáratban, ha ő maga a fővárosban marad. Utóbbi NAGYON RITKA eset. (lásd "kajmakám").

Szadaret kethüdászi: a nagyvezír közvetlen helyettese, hivatalvezető.

Szadaret: a nagyvezíri hivatal, de maga a tisztség, rang elnevezése is lehet, egy ideig így nevezték a ruméliai és anatóliai tartományi hivatalt is.

Szadrazam (Sadr-i azam): "teherviselő" (török), a nagyvezír elnevezése, jelentheti a nagyvezér hivatalát, embereit is, a katonatiszteket kivéve.

Szadr-er-Rum: ruméliai kádiaszker. Az ulemák rendjének magasabb osztályába tartozó bíró.

Szadzsbagli: "Kontyos" (hajfonatos), rabnő neve.

Szafavida-dinasztia: Alapítója I. Iszmail. Egy türkmén törzsszövetség segítségével került a perzsa trónra. Őket nevezték kizilbasnak. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 189. o.; 194. o. 21. lj.

Száfár: ua, mint Safar. Lásd ott!

Száfer: ua, mint safar. Lásd ott!

Szaffár: rézkovács.

Száfija: "Tökéletes", női név.

Szagdics: násznagy. C. de V.: T. U.: 414. o.

Szagkol: jobbszárny.

Száhib (Sahib): úr, főtisztviselő, alkirály.

Száhib al-Barid: főpostamester (egyben a kalifa bagdadi székhelyű titkosszolgálatának kémfőnöke volt).

Száhib al-Haradzs: főadószedő.

Száhib as-Surtah: rendőrfőnök.

Szahik: a Koránon kívüli iszlám tradíciók neve. Arab szó. R. P.: DZS.: 279. o.

Száhin: (fehér) sólyom (akszahin: fehér sólyom, vesd össze: Ákos).

Száhindzsi: solymász.

Szajbán: a török sátrak elé emelt, oszlopokon álló baldachin.

Szajéban: lásd: Szajbán.

Szaka: altiszt a janicsároknál (szakka: "vízhordó").

Szalá: ua, mint Szalat. Lásd ott. C. de V.: T. U.: 387. o.

Szalat: naponta ötször előírt rituális ima.

Számit: egy fajta dervistípus elnevezése volt a XV. században. A szó jelentése szerint nem beszéltek, némaságba burkolóztak, és semmiféle kapcsolatba nem kerültek az emberekkel. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 98. o.; 150. o. 98. lj.

Számszundzsi: szelindek-gondozó.

Szand-i-Anatoli: anatoliai kádiaszker: Az ulemák rendjének magasabb osztályába tartozó bíró.

Szandzsák: „zászló”. 1. (török) zászló, hadijelvény (lásd "liva"), "Szandzsaki Serif": "Szent Zászló", a Próféta hadizászlója: az eredeti fekete gyapjúból készült, zöld selyemzsákban tárolták a kalifák ill. később a szultánok kincstárában. (Állítólag az ősi magyar hadizászló is fekete volt, csak a honfoglalás után lett vörös.). 2. Arabul: „Liva”; vezetője a szandzsákbég.. Szpáhibirtokokra tagolódott.K-N. Gy.: Sz.: 77, 113-114, 117, 176-177, 178, 184, 200. o.; H. D.: E./B./T. u.: 144. o.; 527. o. 33. lj.; ~ székhely: H. D.: E./B./T. u.: 208. o.; 541. o. 193. lj.; 216. o.; 542. o. 210. lj. 3. egy zászlóalj katonaság. Az a csapat melyet egy szandzsák kiállítani tudott. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.
III. Murád szultán az 1590-es évek legelején a pénzügyigazgatás alapvető módszerével, a szandzsákösszeírásokkal is felhagyott (erre egy másik tanulmányban szeretnék kitérni).

Szandzsákbég(ek): Szandzsákbég: egy tartomány, ill. katonai körzet (szandzsák) parancsnoka. Egyéb nevei: emir-ül-liva arabul, perzsául mír-i-liva. K-N. Gy.: Sz.: 8, 18-20, 31, 73-74, 77-78, 86, 94, 116, 121, 152, 161, 164, 171, 177, 197, 207, 211. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 405. o. 161. lj.; 353. o.; 409. o. 223. lj.; : H. D.: E./B./T. u.: 216. o.; 542. o. 210. lj. Megye, körzet, vezetője a szandzsákbég, aki a vallási hatalmon kívül rendelkezett a katonai és kormányzati jogkörrel. Elnökölt a szandzsák divánjában s adományozhatott kisebb hűbéreket. Neki is egész udvartartása volt, mint a beglerbégeknek. A szandzsákbégeknek adott hász: 100 - 200 ezer akcse jövedelem (50 ezer akcse a szokásos "adómentes" rész, ezen felül katonát kell állítani) A szandzsákbégnek 50 ezer akcsénként fenn kellett tartania:
    - egy tábori (hadi) konyhát,
    - egy kovácsműhelyt,
    - egy nyergesműhelyt,
  a szokásos katonaállítási kötelezettségen felül.
A szandzsákbég a hadjárat elején 100 ezer akcsét kapott a kincstárból, ami a felvonulási területen esett károk enyhítésére szolgált. Persze nem a parasztok kaphattak kártérítést, hanem uraik.
  „A szandzsákébégnek négy-hatezer dukát jár,…” C. de V.: T. U.: 431. o.

Parancsnoki jelvényük: egy lófark (túg).

Szaracs: lószerszámkészítők. Lónyergeléssel és lovászi teendőket is elláttak. Kb. 500-an voltak 1605-ben. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 54. lj.

Szarhocs: részeges. B. G. H. E. H.: A török hadsereg aloldal.

Szari zernik: „sárga zernik”. Ugyanaz, mint a zernik. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 306. o.; 401. o. 93. lj.

Szaridsza: 1. önkéntes, irreguláris csapat. (Gyalogosok) Vagyonőri feladatokat láttak el. Vigyáztak az értékekre, poggyászra, rablott holmikra. Máskor portyázó, fosztogató feladatokra bérelték fel őket. Mindenki által felbérelhető katonák voltak, békében leginkább a pasák fogadták zsoldjukba őket. 2. (Lovasok) Önkéntes, irreguláris csapat. Ők is vagyonőri feladatokat láttak el, de inkább a hadsereg alkalmazta őket. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.
”A pasák és a beglerbégek tartották a… szaridszákat, akik között akadtak lovasok és gyalogosok egyaránt, ezek általában a poggyász őrizetével voltak megbízva.” S. I.: Sz. és V.: 31. o.

Száridzse: önkéntes, a török (muszlim) származású, ezért nem rabszolga janicsár újoncok elnevezése.

Szarraf: (termény) "becslő", főleg adókivetést végző hivatalnok.

Szarraf: Az iltizammal kapcsolatban a parasztoktól az adók beszedéséért felelős ember. Az adókat külön erre szakosodott tisztviselő, a "szarraf" (termékbecslő) vetette ki, aki munkájáért külön pótadót szedett a paraszttól.

Szarudzsa: ua., mint a szekbán. Lásd a szekbán címszó harmadik pontjában.

Szebildzsi: vízhordó, vizet szétosztó közhivatalnok (a török birodalom jelentős része vízhiányos terület, ezért megbecsült tisztség).

Szefer: hadjárat. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Szefer-i hümájun: az első szultáni hadjárat. Ez mindig különös jelentőséggel bírt egy szultán uralkodásának kezdetén. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Szegbán lovasok: szerepük hasonló volt a lovas szaridszákéhoz. Ugyanúgy magán zsoldosok voltak, mindenki felbérelhette őket, de a legjellemzőbb az volt rájuk, hogy főméltóságú törököknek szolgáltak testőrként.
”A pasák és a beglerbégek tartották a szegbán lovasok csapatait,…” S. I.: Sz. és V.: 31. o.

Szegbán: lásd: Szekbán bölük.

Szegbánbasi: K-N. Gy.: Sz.: 92. o.

Szeher-buli: "Cukorfalat", rabnő neve.

Szeher-parcsa: "Cukor-darab", rabnő neve.

Szeif, szaif: szablya.

Szeif-oglu: "Szablyafi", férfinév.

Szejdi: síita vezér, az 1529-es felkelés fővezére. K-N. Gy.: Sz.: 91. o.

Szejisz: lovászok. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 54. lj.

Szekbán aga: a szekbán hadosztály vezetőjének a neve. Eredetileg szekbán basi volt, de mivel a 100 fős dzsemáet bölükök vezetőit jajabasiknak nevezték el és ekkor beillesztették a szekbánokat a janicsárságba a keveredés elkerülése végett megváltoztatták a nevét.

Szekbán basi: a szekbán dzsemaet vezetője volt a szegbán basi. Forrás nélkül.
”A nevezett csoportot (ti. a janicsárokat) pedig a hitetlenek gyerekeiből összegyűjtötték,… A szekbán basit kinevezték agának.” B. G. H. E. H.: Kecse aloldal

Szekbán bölük: eredetileg a szultán vadászebeinek gondozói, de a XVI. században már a janicsárok egyik alegysége. II. Mehmed szultán alapította meg. Egy lovas és harmincnégy gyalogos alakulat alkotta, nevüket megtartották a janicsárságba való beolvasztás után is. A 65. janicsár dzsemáet neve volt a szegbán és muskétásnak képezték őket. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 74. o.; 146. o. 49. lj.

Szekbán: 1. "falkamester", "kutyapecér" 2. a 65. janicsár dzsemaat neve, muskétásnak képezték őket. 3. „Rendkívüli megbízottakat menesztettek a birodalomba pénzzel és zászlókkal, miközben a helyi tisztségviselők utasítást kaptak, hogy a hivatásos zsoldosok közül jelöljenek ki csapatparancsnokokat (bölükbasi), és föléjük egy vezetőt (bas bölükbasi). Ezek a megbízottal együtt bejárták az illető területet és önkénteseket toboroztak. Egy-egy zászló alá rendszerint 50 (néha 100) embert gyűjtöttek, akik felszerelkezésükre a központi pénzből mintegy 10 havi zsoldnak megfelelő összeget kaptak, és előre átadták nekik a szerződött időre járó illetményt és élelmezési pénzt. Ezek a – szekbánnak vagy szarudzsának nevezett – katonák egyaránt lehettek lovasok és gyalogosok, s legfőbb fegyverük a puska volt. A megbízatás lejártát a szultáni zászlók visszavonása jelezte. (…) A pasák és a bégek szintén megszervezték a maguk állandó szekbán csapatait, s bár ezáltal értékes katonaságot adtak a birodalomnak, az ellátásukra kivetett rendszeres sarcokkal óriási terheket raktak az adózók vállára. (…)1687-ben 4–5 ezer szekbánt fogadtak fel. (Ez a szám legalább megduplázandó, ha a katonai vezetők szekbánjait is beleszámítjuk.)” B. G. H. E. H.: A török hadsereg aloldal.
  Ennek a ruhadarabnak a neve szolak-ing, de ilyet viseltek a pejkek (peyk = kengyelfutó), és vadászat idején a szekbánok is.” A leírását lásd a szolak címszónál. B. G. H. E. H.: Szolakok II. aloldal

Szela: szikla (görögül Petra), városnév.

Szelám agaszi: A beglerbégek udvartartásában az egyik udvari tiszt. Ceremóniamesteri teendőket láttak el az alaj béggel együtt. A forrásokból úgy tűnik ki, hogy ők inkább a belső udvari rend és szertartás megtartásáért voltak felelősek, míg az alaj bégek a hadiszemlékért, felvonulásokért.

Szelám vermek: az iszlám szertartásos imasor egyik része. L. m. szelámet.

Szelám: 1. „üdvözlés”. K-N. Gy.: Sz.:29. o. 2. az iszlám szertartásos imasor egyik része. L. m. szelámet. „Az utolsó rekát végén a felállás előtt,ülő helyzetben,jobbra és balra fordulva üdvözletet (szelám) mondanak.” B. G. H. E. H.: Namaz aloldal

Szelámet: az iszlám szertartásos imasor egyik része a XV. században Georgius de Hungária szerint. Ebben a jelentésben ez a szó ismeretlen a mai törökben. A megfelelő ima neve „szelám”, illetve „szelám vermek”  – azaz üdvözlet, illetve üdvözölni. K, K, Az O. B.: 92. o.; 148. o.

Szelámlik: a szerájok egyik fő része. K-N. Gy.: Sz.: 29. o. Férfiak számára fenntartott terület a muszlim házakban, így nevezték pl. a szultáni lakosztályt is a "Topkapi" palotában.

Szeldzsuk szultán: T. L.: R, K, K, Az O. B.: 144. o. 19. és 20. lj.

Szelimi turbán:Három-négy hónapon ként egyszer szelimi turbánban eljön a szekbán basi, a kethüda bég, a bas csausz és az orta csausz.” A fogalom tisztázása még várat magára. B. G. H. E. H.: Janicsárok „végnapjai” aloldal

Szelimije-dzsámi: K-N. Gy.: Sz.: 207. o.

Szemá: „hallgatni”. Kezdetben a különféle dervisrendek szerzeteseinek önkívületi állapotban végzett imához hasonlító hangjait nevezték így, később azonban a mevlevi dervisek (alapítójuk Mevlana Dzseláleddin Rúmi, XIII. sz.) táncainak jelölésére szűkült le. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 99. o.; 150. o. 104. lj.

Szemiz: kövér.

Szengtras: kővágó. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Szer: "fej", fő(akárki), testület vezetőjének előtagja.

Szerahur: lovászok. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 54. lj.

Szeráj (Saray): kastély, palota: a szeráj a szultán palotája. K-N. Gy.: Sz.: 29-30, 34, 50, 57-58, 62, 81, 104, 111, 120-121, 123-131, 133, 164, 181. o. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 284. o.; 398. o. 31. lj.; 401. o. 94. lj.

Szeráj agaszi: a szultáni szeráj főfelügyelője. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Szeráj uszta: szó szerint "palota gazda", a hárem "ceremóniamestere", a "fő udvarhölgy" tisztség elnevezése.

Szeraperde:A XVI. századi magyar tudósítások szerint a szultán
egyik-másik sátora harmincezer aranyba került . A legszebbnek tartották az úgynevezett szeraperdét (függönysátort), 'mely valóságos palotaszámba ment. Négyszegletű, száz lépés széles sátor volt ez. A magassága rendesen három kopjányi volt. A közepét tizenkét embervastagságú, aranyozott sátorfa tartotta. Minden oldalán egy-egy, hat szulákon nyugvó előcsarnoka volt. Az ajtaján lóháton mehetett be az ember. Rendes szelelőablakai is voltak. A szeraperde sátor a legdrágább selyemszövetekből készült. Másképpen ötszázköteles sátornak is hívták.” B. G. H. E. H.: Sátrak és mestereik aloldal

Szeraszker szultán: „fővezér szultán”. K-N. Gy.: Sz.: 101. o.

Szeraszker: egy hadjárat idejére a szultán által kinevezett fővezér. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 280. o.; 397. o. 7. lj. Ua., mint „Szerdár”. Leginkább a nagyvezír személyében, vagy a vezírek és beglerbégek közül került ki. Egyéb neve: „Szipeszalár”. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Szerbölük: általában tizedesnek megfelelő rang a török katonai hiearhiában. Egy bölük vezetéséért voltak felelősek. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 73. o. Esztergomban a janicsár bölükök (tizedek) vezetői. 1549/50-ben általában 8-9 akcse zsoldot kaptak. Cs. Cs.: E. H. K.: 130. o. Ugyanezt igazolja ez: V. D. Cs.: A Sz. V.: 42. o.

Szerdár: (sardar: fővezér perzsául). Lásd Szeraszker Egyéb neve: „Szipeszalár”.

Szerdárekrem: lásd szerdár. V. D. Cs., S. Gy.: Sz. A K. V.: 130. o.

Szerdencsegdi: győzelem esetére igért jutalom reményében önkéntes harcos a török hadseregben. S. I.: Sz. és V. 172. o.

Szerdzserrah: fősebész.

Szerhad: határ.

Szermáje: Esztergomban, 1543-ban a martaloszok egyik alacsonyabb beosztású parancsnoki tisztsége. Cs. Cs.: E. H. K.: 103. o. „1564 augusztusában –Tor Ali veszprémi bég jelentése szerint – a veszprémi lovas katonák fellázadtak és megölték Gazánfer nevű tizedesüket, szermájejüket.” V. D. Cs.: V. a B.: 90. o.

Szeroda: a várakban szolgáló ulufedzsik és martaloszok kisebb rangú tisztjeit is így nevezték. Tizedes rangnak felelt meg. Esztergomban, 1543-ban. Cs. Cs.: E. H. K.: 103. o.

Szertopcsián: a tüzérek csoportjának parancsnoka (pl. egy várban.) V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 79. o. vagy Cs. Cs.: E. H. K.: 104. és 131. o.

Szervebáb: egy 1586. december és 1588. novembere közti helyzetre vonatkozó török kincstári összeírás szerint a pécsi szandzsák náhijéiben az alábbi birtokok voltak:…
  A pécsváradi náhijében: Perviz bin Abdullah szerbeváb (Ali pasa budai beglerbég főkapusa) „ziametje” volt: Nagyhimesház (5350 akcse), Kurd (5000 akcse), Mucsfalva (4700 akcse), Bosta (8000 akcse) és Csák falu (ismeretlen évi jövedelemmel);… V. D. Cs.: V. B.: 111. o.

Sziavusz aga kőfala: jeles Isztambuli építész. Ő az 1684. évi budai ostrom keserű tapasztalatain okulva pártázatos mellvédű, két bástyával megerősített kőfalat készített a Vizi kaputól a Duna partig a vízhordók védelmére. Ez a rendkívül jelentős védmű, mely nagyjából a mai Királylépcső nyomvonalán a Fő utca szélső házsoránál ért a Dunához, még a XIX. Sz. közepén fennállott, s csak azután bontották le. S. I.: A B. V. és O.: 129. o.

Sziavusz aga magas téglabástyája: jeles Isztambuli építész. A budai várban, a Báli pasa tér nyugati oldalán helyezkedett el. Egy toronyszerű építmény volt, mely az 1684-i ostrom után újáépült, de miután a felszabadító küzdelemben súlyosan megrongálódott, ezért lebontották az építményt. S. I.: A B. V. és O.: 129. o.

Sziavusz pasa tornya (vagy bástyája): Murad pasa bástyája mellett az északi falon emelték 1648-1650 között. Mai átépített alakjában az 1870. körüli évek munkája. S. I.: A B. V. és O.: 127. o.

Sziddik: igazságos.

Szijah tobra: fekete zsák. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Szilahdár(ok):  1. reguláris, zsoldos, lovas alakulat. K-N. Gy.: Sz.: 81, 129. o. A szultán előtt az utat egyengették, ha az út járhatatlanná vált cölöpöket fektettek le rá, hidat építettek, stb. Őközülük választották ki azokat, akik a szultán és a nagyvezír előtt a lófarkakat vitték, és a vezetéklovakat is ők kísérték (itt sok lóról volt szó) utánuk. Bizonyos értelemben testőrségi feladatokat is elláttak. Csapatukat bölükökre osztották. Főparancsnokuk a szilihdár agaszi.
  Sokan szolgáltak a beglerbégek kapu khalkijában, mint az udvari tisztek egyike. De ezek a tisztek már leginkább csak fegyverhordozóként szolgálták a mir-i-miránt.
”…utánuk következnek a szilahdár-ok csapatai, akik kétezren vannak, és a Nagyúr lovait vezetik, hogy amikor kedve tartja, lovat válthasson, vagyis afféle lovászok;…” C. de V.: T. U.: 436. o.

Zászlójuk: sárga színű

Forrás nélkül „Az is jól járt, aki a lovas szilahdárokhoz került, kiknek 17 akcse volt a napi zsoldjuk, mert a janicsárok csupán napi 5 akcsét kaptak zsold címén!” S. I.: Sz. és V.: 30. o.
2. fontos tisztségviselő. A szultán fegyverhordozója (!). A szultáni fegyvertár őre, aki a szultán kivonulása alkalmával annak jobbján ment.

Szilahtár(ok): ua., mint szilahdár. Lásd ott.

Szilihdár(ok): lásd Szilahdár(ok).

Szinán bég: a janinai (janjai) szandzsákbég 1555-ig. Ekkor az avlonai szandzsákbégség vezetője lett (Dervis pécsi szandzsákbég helyett). (Forrás: Internetes anyag.)

Szinán: mimár, azaz főépítész II. Szulejmán korában. Lásd Mimár Szinán.

Szini: (?),T. L.: R., K, K, Az O. B.: 373. o.; 411. o. 273. lj.

Szipáhi oglani: a reguláris, zsoldos lovasság első, fő alakulatának elnevezése. Vörös zászlóval indultak csatába. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 428. o. 37. lj. Lásd még részletesebben: Szpáhik.

Szipáhi: lásd Szipáhi oglani.

Szipeszalár: ua, mint a szerdár és a szeraszker, lásd ott.

Szirádzsi: Az alkalmazottak közül mind rangban mind pedig fizetségben az utolsó helyen következtek a dzsámiszolgák: egy-két lámpás és gyertyagyújtogató, azaz csiraktár és szirádzsi,…” B. G. H. E. H.: A muszlim hitélet aloldal

Szirat köprüszü: „Abba a hegyszorosba vezetik őket, ahol a pokol szája tátong; ott két hegyfok közt egy tíz mérföld hosszú, roppant keskeny érchíd vezet által, amelyet szirat köprüszü-nek, az igazságszolgáltatás hídjának neveznek. Akik nem ítéltetnek a velejükig romlottnak, lezuhannak a purgatóriumba, ahol kevesebb kínszenvedés vár rájuk; a többi pedig végigmegy a hídon, egyenesen a pokolba, a kegyetlen gyötrelmek közé,…” C. de V.: T. U.: 369. o.

Szirik: pózna. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Szkófia: lásd üszküf. A zer-küláh kifejezés szinonímája. T. L.: R., K, K, Az O. B.:165. o.; 180. o. 5. lj.; 317. o.; 404. o. 135. lj.

Szófa: várószoba.

Szofiler: misztikus, aszketikus, panteisztikus mohamedán filozófiai irányzat követői, akiket az európai nyelvekben szúfiknak neveztek. Magát az irányzatot taszavvufnak (szúfizmusnak) mondják, eredete bizonyos fokig ködbe vész. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 124. o.; 151. o. 127. lj.

Szofra: egyfajta földre terítendő terítő közös étkezésekhez. Később asztal jelentést is felvett. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 373. o.; 411. o. 272. lj.

Szofta: a szuhte népiesen.

Szokol: sólyomfajta, vadászsólyom.

Szokolár: solymász.

Szolak basi: “A régi hivatalok közé tartozik a szolak basi tisztség. Régen, Jildirim [Bajezid] hán – legyen rajta Isten kegyelme és megbocsátása! - őfelsége idejében hozták létre… Ezeknek az alegységeknek a kialakításakor idős. kipróbált. megtermett. szép szál janicsár bajtársakat soroztak be szolaknak, egytől nyolcvanig rangsorolták őket, s törvénybe tették, hogy a rangidős legyen közülük a szolak basi... A szolak basik száma négy. Halálukig nem adható másnak a helyük. Ahhoz. hogy ezt mégis megtehessék, az kell, hogya Jedikule dizdári posztja megüresedjék.” B. G. H. E. H.: Szolakok I. aloldal

Szolak(ok): "balkezes; balkezes, balra van valamitől", akik ballal képesek kifeszíteni az íjat, hogy a szultán jobbján állva ne fordítsanak hátat uruknak (elitcsapat, a janicsárok közül válogatták). A janicsárok 60-63. odájába tartozó katonák. A csapattestet I Bajezid szultán (1389-1402) hozta létre. II Mehmed idején mindössze 200 fő körül járt a létszámuk, s még II Szulejmán alatt sem emelkedett 400 fölé. A szultán testőrségének egyik s a legrégibb osztálya volt, mely annak kivonulásakor előtte és mellette ment; háborúban is mindig közvetlenül mellette volt és őrt állt sátora előtt. A szolakok fegyvere íj és nyíl, hátukon tegez. Öltözetük csak abban különbözött az átlagos janicsároktól, hogy még a közszolakok is "kuká”-t viseltek a fejükön. A csapat egyik fele balkezes, másik jobbkezes, így mindkét irányban tökéletesen tudtak nyilazni. Íjuk olyan erejű, hogy nyilaik átvernek gyengébb pajzsot, vagy páncélt is. Több főember került ki soraik közül, ez is jelzi hogy mennyire bizalmi állásban voltak. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 74. o.; 147. o. 51. lj; H. D.: E./B./T. u.: 218. o.; 543. o. 221. lj. „A janicsárok közül háromszázat kiválasztanak testőrnek, ezek a császár legderekabb és legjobban felszerelt emberei, akiket szolak-oknak neveznek; a fejükön cukorsüveghez hasonlatos fehér mitrát viselnek, azon pedig dús, fehér kócsagtollbokrétát. Fölséges látvány a szultán hadba vonulása, ahogy a janicsárok kört formálnak körülötte, és ő a közepén megy, a szolakok pedig előtte és mögötte vonulnak, mellette mennek a pasák és a beglerbégek, azok előtt a szandzsákbégek, mindegyik a maga zászlajával, amit nem ám a csatlósuk visz, ahogy náluk szokás, hanem ők maguk.” C. de V.: T. U.: 436. o. “A régi hivatalok közé tartozik a szolak basi tisztség. Régen, Jildirim [Bajezid] hán – legyen rajta Isten kegyelme és megbocsátása! - őfelsége idejében hozták létre. Négy [szolak basi és négy szolak] dzsemáat van. Kezdetben mindegyik nyolcvan főből állt, utóbb húsz-húsz fővel megszaporodtak. A magasztos Allah segedelmével majd szólunk róla a maga helyén. Ezeknek az alegységeknek a kialakításakor idős. kipróbált, megtermett, szép szál janicsár bajtársakat soroztak be szolaknak, egytől nyolcvanig rangsorolták őket, s törvénybe tették, hogy a rangidős legyen közülük a szolak basi. Mindnyájuk vezetésére az egyik öreg jajabasit kinevezték bas szolak basinak, s törvénybe foglalták, hogy amennyiben meghal. az egyik öreg szolak lépjen előszolak basivá. Minden odába kineveztek egy-egy kethüdát és szolak odabasit. Az említett öreg jajabasik közül az egyik a hatvanadik, a másik a hatvanegyedik. a harmadik a hatvankettedik, a negyedik a hatvanharmadik [dzsemáat élén] állt. Mivel [ekképpen a szolak dzsemáatok] csorbadzsijai [egyúttal] szolak basik is lettek, a [saját] embereiket kinevezték müteferrikának, azért, hogy a szolakoknak szolgáljanak. A szolakok müteferrikája nevet adták nekik. E müteferrikák a szolak basik parancsnoksága alá tartoznak. Ők rendelkeznek a pénzeszacskóikkal. A szolakok odabasijai nem különböznek a többi odáétól: a nőtlenek közül kerülnek ki. A szolakok egy része nőtlen, másik része házas. A rangidős lesz az odabasi. Ez a törvény.
A szolak basik száma négy. Halálukig nem adható másnak a helyük. Ahhoz. hogy ezt mégis megtehessék, az kell, hog ya Jedikule dizdári posztja megüresedjék. Ezt a bas szolak basinak kell adni. Ez ugyan nem régi törvény, de a Jedikule a padisah kincstára. Ennek őrzésére szolak basi-féle idős [emberek] kellenek, hogy amint megkapják a kinevezést, odamenjenek, őrizzék és vigyázzák.
A szolak basik négyen vannak, ennek megfelelően a kethüdáik [száma] is négy. A rangsor szerint belőlük is szolak basi lesz. A mindenkori bas kethüda lép elő szolak basivá, függetlenül attól, hogy esetleg más bölükhöz tartozik. Ez a négy alegység ugyanis elvben egynek számít. A kethüda helyére mindig a rangidős szolak odabasi lép, akár egyazon odából való, akár nem. Elvben ez a négy dzsemáat egynek számít.
Ám ha valaki odabasi lesz és az odájában megüresedik a kethüda poszt, I akkor szerencséje van: kethüda lesz belőle. De ez szinte sosem fordul elő. Ha azonban már kethüda beosztásban van és az odájában az aga poszt ja is megüresedne, azt nem [kaphatja meg hasonló módon]. Ilyesmi csak odabasi beosztásban lehetséges, másutt nem.
Minden dzsemáatban három állandó szolgálati beosztás van. Az egyik az odabasié, a másik a kethüdáé, a harmadik a szolak basié. Igy hát [összesen] négy szolak basi, négy kethüda és négy oda basi van. A rangban alattuk álló szolakok kincstári posztóra jogosultak. A szolakok ugyanolyan kecsét viselnek, mint a csorbadzsik. A hátuljára daruto!lat tűznek. Az általuk hordott dolmány atlasz-selyemből vagy brokátból készül. Ez a dolmány hasított ujjú. Mikor felveszik, a kezüket kidugják a hasítékon, az ujj végét pedig az övükbe gyűrik. Mikor az uralkodót a dzsámiba kísérik, hosszan lelógó ingben íjat és nyilat visznek előtte; az újoncok elöl, a régiek hátul, az uralkodó közelében menetelnek. Az ingük többnyire muszlinból vagy vékony vászonból készül, és hosszú. Ezért mondják a hosszú ingeket szolak-ingnek. A kethüdák és az agák szintén kecsét hordanak, de a hátuljára kócsagtollat tűznek.
A kethüdáik és az agáik lóháton mennek a divánba. Az odabasik azonban gyalogosan vonulnak. Az uralkodó jobbján mindig ugyanazok az agák és kethüdák haladnak. A balján hasonlóképpen. Jobb oldalon a hatvankettedik és a hatvanharmadik, bal oldalon a hatvanadik és a hatvanegyedik [dzsemáat] masírozik. Az agák és a kethüdák tartják náluk a rendet. A vétkes szolakot "timárra kiírt" -nak (timara tezkere) nevezik és szolgálati birtokra ültetik. Helyébe az egyik agának szolgáló kullukcsit teszik meg szolaknak. Mert a szolak kinevezések száma meghatározott. Több nem lehet. Ha valamelyik poszt megüresedik, jó vágású, idős bajtársnak adják. Ha a janicsárok között észrevesz nek egy megtermett legényt, keresnek melléje egy hasonló növésűt, s a kettőt egyszerre teszik meg szolaknak, minthogy a szolakoknak jókötésűeknek és magas termetűeknek kell lenniük. [A szolak] ne legyen alacsony növésű. Ne éretlen gyerek legyen. Ne legyen szakálltalan, mert a szolakot azért rendelték a padisah elé, hogy [az uralkodó] dísze legyen. Ellentétes a törvénnyel, ha a szolakok fiatalok, mert azért vannak, hogy elijesszék az ellenséget. A nyíllövés, a szúrás és a vágás a dolguk, valamint az, hogy ezt megtanítsák annak, aki nem tudja. Mert ők a boldogságos padisah testőrei közé tartoznak, és tudjanak nyilazni, szúrni és vágni.
Azok, akik közülük az agának szolgálnak, zagardzsivá lépnek elő. Idős és tapasztalt szolakot adzsemi csorbadzsinak is megtesznek. Ha [uralkodói] kegyben részesül valamelyikük, akár janicsár jajabasinak is kinevezhetik. De mindezen [tisztségeket] csak időseknek adják. Törvény van rá, hogy idős és nyíllal jól bánó szolakot talimhánedzsi basi tisztségbe helyezhetnek. Ha e poszt betöltésére kerül sor, a mesterek kapják meg. Ez a törvény. “ B. G. H. E. H.: Szolakok I. aloldal „A rangidősek az uralkodóhoz közelebb, a fiatalabbak távolabb. Amikor a szultán valamilyen hídon kelt át és a híd szűknek bizonyult a testőrség szabályos átvonulásához, a hídon el nem férő szolakok a vízben gázolva vagy úszva haladtak tovább, de helyüket nem hagyták el. A vízbe belemenni kényszerülők a zsoldjukon felül külön illetményt kaptak a víz mélysége szerint. A csatatéren szoros gyűrűt vontak a padisah köré, és senkit sem engedtek a közelébe. A "klasszikus korban" - I. (Yavuz) Szelim és I. (Kanuni) Szulejmán uralkodása idején (1512-1520, illetve 1520-1566), ha nem a padisah vezette a hadjáratot, akkor a had élére kinevezett főparancsnok, a szerdár (serdar-i ekrem) testőrségét is a szolakok adták. Amikor a szultán kíséretével a dzsámiba ment, akkor is a szolakok vették körül, íjjal-nyíllal felfegyverkezve. Az újoncok a padisah előtt, az idősek mögötte mentek. (…)
  A hadjárat idején a szultán jobbján menetelő két dzsemaat szolak basija az íját bal kézzel feszítette meg, hogy fordított alapállásba kerülve ne háttal forduljon a padisah felé. E két "balkezes" tisztről kapta a nevét a négy dzsemaat (solak = balkezes). Amikor a had vonulása során a szultán valamilyen hídhoz ért, a szolak basik a hídfő két oldalán, lóról leszállva tisztelegtek neki. A szolak basik, illetve ezek közül a rangidősnek a kiváltsága volt a csatatéren, és az olyan helyeken, ahol a lovak megijedhetnek, tartani a szultán lovának a kötőfék (vagy kantár) szárát, és a csata kezdetén béklyót tenni a ló lábára.
Öltözékük:
Üszküf: „A süveg fehér nemezből készült, hengeres, elöl magas, csúcsban végződő formájú volt. Fejre illeszkedő pereme körülbelül tenyérnyi szélesen sűrű aranyhímzéssel volt díszítve (üszküf). A süveg csúcsa mögé úgynevezett seprű-forgót (süpürge sorgucu = szüpürge szorgudzsu) tűztek. Ennek anyagára az írott források nem utalnak A miniatúrák alapján valószínűleg lószőr lehetett. A szüpürge mögé a rang nélküli szolakok darutollat tűztek, a szolak basik pedig kócsagtollat. III. Mehmet korától (1595-1603) az addig keskeny és merev seprű-forgó egyre szélesebbé, legyezőszerűen szétterülővé vált. A 18. századra félkörnél is nagyobb lett a forgó felső vonalának íve.”
Dolamán: „A szolakok dolmánya atlaszselyemből vagy brokátból készült. Ujja hónaljban meg volt hasítva, ezen dugták ki a karjukat. Így a dolmány ujja üresen lógott a hátukon, vagy betűzték az övükbe. Az öv a miniatúrák egy részén textilből, más részén bőrből valónak látszik. A dolmány körülbelül térdig ért, derékig gombos volt. Alatta viselhettek valamilyen rövid derekú, hosszú ujjú ruhadarabot, amelyet az írott források nem említenek ugyan, de eltérő színű ujja jól megfigyelhető a miniatúrákon.
Szolak-ing: „Ingjük igen finom, áttetsző fehér vászonból, vagy muszlinból készült, s majdnem bokáig ért. Ennek a ruhadarabnak a neve szolak-ing, de ilyet viseltek a pejkek (peyk = kengyelfutó), és vadászat idején a szekbánok is.”
Csaksir (tubigatya): „A szolakok nadrágja minden bizonnyal a többi janicsár által is viselt csaksir (çaksir = "tubigatya") volt. Ez tulajdonképpen két, egymásra vett nadrág. Az alsó pamutszövetből készült, hosszú szára térd felett bő, alatta szűk volt. A felső gyapjúszövetből való bő térdnadrág volt, melyet térdben szalaggal megkötöttek. Hagyományosan mindkettőt piros színűre festették.”
Csizme (csizma): „Lábukon rövid szárú sárga csizmát viseltek.”
Íj és tegez: „Fő fegyverük az íj, amit menetben igen sajátos módon hordtak: bal kezükkel megfogták az íj egyik végét, és az ideggel felfelé a bal vállukra támasztották, vagy a hónuk alá fogták. Íjtegezt nem használtak. Nyíltegezüket a hátukon viselték úgy, hogy a nyílvesszők tollas vége a jobb válluk fölött állt ki.”
Szablya és hancser: „Ezenkívül szablyát és rövid, görbe kést (hançer = hancser) hordtak.”
Lószerszámok: „Lovuk szerszáma ezüsttel díszített, a nyereg mellett buzogányt hordtak.”

Szolakok mütefferikája: lásd mütefferika.

Szolakok odabasija: Minden odába kineveztek egy-egy kethüdát és szolak odabasit… A szolakok odabasijai nem különböznek a többi odáétól: a nőtlenek közül kerülnek ki. A szolakok egy része nőtlen, másik része házas. A rangidős lesz az odabasi. Ez a törvény… A kethüda helyére (ti. a szolak basik kethüdája helyére, ha üresedés van a poszton) mindig a rangidős szolak odabasi lép, akár egyazon odából való, akár nem.” B. G. H. E. H.: Szolakok I. alolda

Szolkol: balszárny.

Szorgucs: bőrsapka, a janicsárok fejfedője.

Szpáhi oglán: lásd Szpáhi.

Szpáhik: (perzsa: sipahi) jelentése lovas harcos, lovaskatona, de hadsereget is jelent. 1.(zsoldos): a legnagyobb szerep és megbecsülés nekik jutott a lovasok közt. A sík vidéken, gyakorlott könnyű lovasként felvették a versenyt a hasonló jellegű, gyors magyar huszárokkal minden hadművelet. Kiváltságuk volt, hogy csak a szultánnal együtt tartoztak háborúba menni és az mindig maga körül állomásoztatta őket. Az uralkodó jobb oldalán menetelhettek. Speciális feladatuk volt a szultáni szent zászló őrzése. "A janicsárokból válogatják a szpáhikat... Az egyiknek többje van a másiknak kevesebbje; ha vitéz cselekedeteket visz végbe, javítják a zsoldját. Sokuknak 12, 16, és 30 akcséja is van egy napra; ezt háromhavonként kapják kézhez. Különféle beosztásokba kerülnek, és ezekben addig maradnak, míg el nem következik a táborba szállás ideje. Amikor megindul a hadjárat mind hadba indulnak. Minél több zsákmányt ejtenek, minél több pénzt szereznek, annál jobb a dolguk. Egyikük sem szállhat hadba csatlós és málhásló nélkül; a málhásló viszi sátrát és élelmét. Zsoldjuk azonban csak egy lóra van. Minél több lovat szereznek és minél több foglyot ejtenek – akiknek aztán szolgálniuk kell őket – annál több szántóföldre tesznek szert, amelyeket a fogoly keresztényeknek kell megművelniük..."[2] A szpáhik 3 vagy 4 lovat és egy rabszolgát szoktak magukkal vinni a hadjáratokra. Ha szolgát vinne magával napi 2 akcsét kellene neki adnia, így viszont nem jönne ki a zsoldjából. Ha a körülmények nehézzé váltak sokan elszöktek a szultán szolgálatából. Ezt a helyzetet azzal igyekeztek javítani, hogy a nehéz hadjáratok idején megemelték a szpáhik juttatását. Pl. Tahmaszp sah elleni hadjárat idején 16 forintot és 2 kile lisztet adott a zsoldon felül minden szpáhinak. (960 akcse és 72 liter) Ezt a largitionesből vonták el a részükre. Sok szpáhi a szerájokban nevelkedett fiatalokból került az alakulathoz. A zsoldjukat az érdemeik és tetteik alapján állapítják meg. Sok szpáhiból vált főember. Egy zászlójuk alatt 2200-an állnak. Összlétszámuk 1526-ban 5088, 1567-ben 11 251 (zsoldkimutatások alapján). A jobb jövedelmi lehetőségek miatt a janicsárok igyekeztek átkerülni ebbe az alakulatba. Forrás nélkül
  A Szultáni Szerájból való kikerülésükről. C. de V.: T. U.: 430. o. A szpáhik „a táborban a szultáni sátrat őrzik” mégpedig egyszerre ötszázan, és az alvóknak is ott kell lenniük a közelben;…” C. de V.: T. U.: 436. o. „…a szolakok meg különösen büszkén feszítenek a tollbokrétájukkal, és igen szép rendben léptetnek a többi janicsár mellett.” C. de V.: T. U.: 445. o.

– Zászlójuk: Vérvörös, egyszínű, motívum nélküli zászló.

– Fegyverzetük: Fegyverzetük nagyon hasonló volt a magyar huszárokéhoz, de könnyű páncélt és sisakot is viselték magukon, tehát jobban védettek voltak. Nagyrészt kézifegyverrel (szablyával, karddal és buzogánnyal) rendelkeztek, de puskások is akadtak köztük.

– Főparancsnokuk: Szipáhilar-agaszi

2. (hűbéresek, vagy másképpen javadalombirtokosok):Egészen különleges jelentőséggel bírtak. Kisebb (timár), vagy nagyobb (ziámet) hűbérbirtok fejében kötelezettséget vállaltak a hadviselésre. A birtok csak nagyon korlátozott módon volt örökölhető. A felsőbb akarat bármikor visszavehette vagy egy más helyen lévő birtokra cserélhette. A rendszer lényege, hogy a szpáhi csak megfelelő katonai teljesítmény esetén érezhette magát egzisztenciális biztonságban, ezért sokkal használhatóbb katona volt, mint a keresztény nemes. A folyamatosságot az biztosította, hogy a szpáhik fiai – ha vállalták a szolgálatot – előnyben részesültek a „javadalombirtokosok” szétosztásánál. A szpáhi fegyverzete középúton állt az európai lovag nehéz páncélzata és a huszárok könnyű felszerelése közt. (Erről még lásd a „tímárbirtokos(ok)” címszót.) Sőt háború idején a birtok megállapított jövedelmének arányában megszabott számú lovast – dzsebelit – is kiállítani tartoztak. Kötelesek voltak zsoldot fizetni nekik, gondoskodni élelmezésükről és szállásukról is. (Lásd még Dzsebeli címszónál.) Ha harcba szólították őket három nap alatt a fentieknek megfelelően harcba kellett indulniuk. Emiatt kötelességük volt mindig a birtokaikon tartózkodniuk. Harci feladatuk azonos volt a zsoldos szpáhikéval, de utóbbiak harcértéke lényegesen magasabb volt, mint a csak háborúk idején hadba szólítottaké. A szpáhibirtok öröklődött. Főbb jellegzetességeik:
  - Legalább tíz szpáhi tanúnak kellett igazolni az érdemeket, hogy valaki javadalombirtokot kaphasson. Ha a szpáhi a következő hadjáratban új érdemeket szerzett, nagyobb birtokot is kérvényezhetett. (Egy nagyobb birtokkal rendelkező, érdemdús szpáhi örököse már nem "új" szpáhi, így jogosult a jóval nagyobb kezdő birtokra is.)
  - Ha a szpáhi hosszab ideig nem szerzett újabb érdemeket, vagy valamiért meg kellett büntetni, időlegesen (legfeljebb két évre) vagy véglegesen elveszthette birtokát. Előfordult, hogy maradhatott a katonai rendben (aszkeri), de az is, hogy adófizetővé (rája) vált.
  – Ha egy szpáhi 15 "fejet", vagy foglyot egyidejűleg beszolgáltatott a vezérnek: ziámet-birtokot kaphatott
  - A birtok-adományt időnként (rendszerint legalább hétévente) akkor is meg kellett erősíteni, ha közben nem volt hadjárat. Az adománylevél és a későbbi megerősítő okirat külön pénzbe került, ez volt a "tintapénz" ("kalamije"), ami a birtok éves jövedelmének 4%-át tette ki.
  - Ha a szpáhi örökös nélkül vált alkalmatlanná a szolgálatra, egy-két évig, ritkábban (korábbi érdemeitől függően) élete végéig maradhatott birtokán, esetleg kisebbet kapott helyette.
  - Fiú örökölheti a javadalombirtokot, ha teljesíti a timár-birtokkal járó kötelezettségeket. Ha túl fiatal (16 éves koráig), helyettest állíthat. Az örökség függ attól, hogy csatában vagy "ágyban" halt meg az apa, ill. hányadik fia az örökség kérelmezője. Az örökség tényleges birtokba vételéhez kell egy új adománylevél, ami már az örökös nevére szól. Ezt az adományozó (szultán vagy beglerbég) hivatala meghatározott összegért állítja ki. Ha nem volt kizáró ok, akkor a csatában meghalt szpáhi első és második fiúgyermeke kapott saját timárt, együtt akár nagyobbat, de külön-külön sokkal kisebbet, mint az apjuké volt. Idősebb kort megélő szpáhi fiai viszont apjuk haláláig vagy szereztek saját érdemeik alapján timárt, vagy esetleg már nem is kaptak.
  - A birtokot rendszerint nem darabolták, változás esetén inkább máshol adtak újat. Több generáción keresztül a család ritkán maradt ugyanazon a birtokon, vagy kaptak nagyobbat, vagy a fiúk kisebbet, vagy teljesen kikerültek a szpáhik köréből, sőt adófizetővé ("rája") is válhattak.
  - Hadjáratkor minden tíz timariótából egy otthon maradhatott a "termést ellenőrizni" mint kurudzsi ("őr").
  - Hadjáratkor a bevonulás, és utána a hazatérés körzetenként (szandzsák) meghatározott rendben, 15-20 fős csoportokban történt. Mindegyik ilyen csoport megbízott egy "élelmezőt", aki a befizetett "közös kasszából" megvette a kereskedőktől vagy a had hivatalos élelmezesi felügyelőitől a szükséges ellátmányt. Ellenséges területen sem mindig engedték meg a szpáhiknak a "rekvirálást", a rablás gyakran az "önkéntes" csapatok és egyes szövetségesek (pl. tatárok) részére volt fenntartva. A dzsebelü, szpáhi és janicsár csapatokat szigorúbb rendben tartották, mindig ők a hadrend bázisa. Ennek ellenére bizonyos vidékekről származó szpáhikat nem engedtek a vonuló sereg élére, mert pusztítóan hatékony rablásaik után a később érkező hadra éhínség várt volna.
  - Ha a timár gazdája szpáhi, akkor a birtok neve: szpáhilik (spahilik). Nem szpáhik is kaphattak timárt, de ők csoportosan, 20, később 30 fő (janicsároknál 1 odzsak) kapott egy timár-t. Zsold ill. más ellátás helyett kaphatták gyalogos (jaja, piad) katonai alakulatok tagjai.
  - Volt számtalan olyan kijelölt timár, amit tisztséghez, helyőrséghez rendeltek hozzá. Pl. a várőrségek katonái, katonai hivatalnokai addig kaphatták a timár jövedelmét, amíg az adott helyen szolgáltak. Amikor átvezényelték őket, az új helyen kaptak másikat, hasonló jövedelemmel, eddigi birtokukat pedig utódjuk kapta. Ezt kérvényezni nem kellett, és az ilyen birtok adománylevele külön pénzbe sem került, együtt járt a kinevezéssel, átvezényléssel. Az ilyen timár birtokosának tilos volt elhagyni állomáshelyét, zsákmány reményében sem mehetett a haddal, de pl. felnőtt fiúgyermekét már (felszerelve) küldhette!

Zászlójuk: a hűbéres szpáhik jogosultak voltak saját zászlót állítani.

K-N. Gy.: Sz.: 81, 86. o.; T. L.: R, K, K Az O. B.: 170. o.; 180. o. 17. lj.; 292. o.; 399. o. 51 lj.; 0394. o.; 414. o. 336. lj.; 427. o. 4. lj.; Kép: 315. O.; 333. o.; A zsoldos szpáhik a fővárosban éltek: H. D.: E./B./T. u.: 169. o.; 531. o. 83. lj.; Nem szerezhettek földet: 220. o.; 544. o. 231. lj. A gazdagabbakat cselebi-nek szólították: . H. D.: E./B./T. u.: 318. o.; 559. o. 451. lj. A szpáhi volt tehát a török földesur tipikus alakja, arany zsinóros, selyem öltözetben, turbános fővel, karddal és paizszsal ellátva, délczeg lován a dzsebelük élén egészité ki a török haderőt. Internetes forrás.
  Kocsi bej így jellemezte őket: „A vallásért és a birodalomért fejét és életét áldozó, válogatott, kitűnő, rettenthetetlen és engedelmes sereg volt… a birodalomhoz hű, tiszta életű és felfegyverzett sereg volt. Minden hűbéres abban a szandzsákban lakott, amelyikben szolgálati birtoka feküdt… Ha a birodalom valamelyik zugában ellenség jelent meg, három nap alatt valamennyien felkészültek, s amerre kellett menniük, arra siettek…” S. I.: Sz. és V.: 31-32. o.

Szu: víz (de kínaiul hadsereget is jelenthet).

Szubasi:1. százados, ill. 200 - 300 fős szpáhi csapat parancsnoka. 2. rendfenntartó fegyveres a birodalomban. Forrás: B. I.: K. O. E.: Jegyzetszótár. 3. „afféle kormányzó” C. de V.: T. U.: 418. o. uo. 431.. o. A városi hatóság egyik képviselője. K-N. Gy.: Sz.: 200. o. Az alaj-bégek beosztottja. Thury József jegyzetei szerint – forrás: K. G.: T. H. M. – az egyik beosztott a három létező közül. Katonai szerepükről: T. L.: R., K, K, Az O. B.: 84. o. A szó eredeti jelentése: katonai parancsnok. Fontos teendőjük a szandzsák katonaságának kiállítása volt. Elsősorban a javadalombirtokos szpáhik hadrendbe állítását végezték. Lm.: 188. o.; 194. o. 18. lj.; 255. o.; 269. o. 172. lj.; Ezen javadalombirtokosok tiszti rangban lévő katonájaként tették dolgukat. H. D.: E./B./T. u.: 286. o.; 555. o. 380. lj.; Helyenként a több lépcsős hiearchiával rendelkező, rendfenntartó erők fontos csoportját is alkották. H. D.: E./B./T. u.: 286. o.; 555. o. 380. lj. Az internetes forrás szerint a záim birtokos szpáhik azonnal szubasi rangot is kaptak. Tehát a 20 ezer akcse jövedelem feletti jövedelembirtokosok.
  „…a szubasinak egy-kétezer (ti. dukát jövedelmet kap a szultántól)…” C. de V.: T. U.: 431. o.

Szubh: "hajnal", női név (arab).

Szúf: (olcsó, durva anyagú) gyapjútakaró.

Szúfi: "önsanyargató" iszlám szekta.

Szúfi: gyakran használt kifejezés a korabeli európai szóhasználatban. Tahmaszp perzsa sahra vonatkozott és gyakran a tulajdonneveként emlegették. Valójában az iszlám síita felekezetének egyik ágazatát, a szúfizmust követte és ezért ragadt rá ez a név. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 281. o.; 397. o. 16. lj.

Szúfizmus: iszlám, síita vallási irányzat. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 150. o. 111. lj. és 151. o. 127. lj.; 397. o. 16. lj.

Szuhte: „égetett”, a középfokú iskolákba járó diákok elnevezése. K-N. Gy.: Sz.: 193-194, 199. o.

Szuja girmek: jelentése vízbe menni. A legátfogóbb valásos mosakodási rítus az iszlámban. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 93. o.; 148. o. 82. lj.

Szujoldzsi: csatornás. Cs. Cs.: E. H. K.: 104. o.

Szu kaleszi: „A vár (ti. a szegedi török vár – a szerk.) négy sarkkán négy hengeres torony állt. Ezek közül kettő – a délkeleti „vízitorony” (szu kaleszi) és…” V. D. Cs.: A Sz. V.: 38. o.

Szúk: bazár.

Szulejmán szultán dzsámi: Székesfehérváron állt templom, minden valószínűség szerint a vár déli felének legmagasabb pontján, az 1230-as években épített Szent Péter-templom (a mai püspöki székesegyház elődje) lehetett. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 70. o.

Szulejmanije-dzsámi: K-N. Gy.: Sz.: 200 (kép), 206-208. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 344. o.; 408. o. 205. lj.; H. D.: E./B./T. u.: 227. o.; 545. o. 239. lj.

Szultan Szulejman Dzsámiszi: a szegedi török vár közepére került középkori Szent Erzsébet-templomot a törökök dzsámivá alakították át, amely a „Szultan Szulejman Dzsámiszi” nevet viselte.” V. D. Cs.: A Sz. V.: 43. o.

Szultán Szelim-dzsámi: I. Szelim szultán nevét viseli. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 344. o.; 407. o. 202. lj.

Szultán(i): K-N. Gy.: Sz.: 37-38, 45-46, 49-52, 54, 57, 59-60, 62-63, 71-74, 76-77, 82-83, 85- 88, 91-94, 96-99, 101-105, 108-112, 115-7777116, 119, 121-124, 127, 129-132, 134-135, 137, 139, 141-143, 145-146, 149-150, 152-155, 157, 160-164, 166, 168-171, 173, 175-176, 180-184, 186, 188, 190-193, 197-198, 202, 204-205, 207, 209, 211-214. o. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 73. o.; 146. o. 48. lj.; 402. o. 109. lj.; Mint kalifák: 317. o.; 404. o. 137. lj.; End 407. o. 202. lj.; Kép: 79. O.; 201. O.; 273. o.; a divánon egyre kevésbé vettek részt: H. D.: E./B./T. u.: 220. o.; 544. o. 229, 230. lj. Lásd még: diván-i hümájun.

Parancsnoki jelvényük: hét lófark

Szultána: a szultán leánya. C. de V.: T. U.: 142. o.

Szultánátus zászlói: K-N. Gy.: Sz.: 91, 121. o.

Szultáni szeráj: K-N. Gy.: Sz.: 22-24, 33, 36, 45, 102, 104, 109-111, 113-118, 124, 127, 141, 119-120, 185, 204. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 162. o. 25-26. lj.; 264. o. 44. lj.; ~ kapuőrsége: H. D.: E./B./T. u.: 216. o.; 542. o. 209. lj. Lásd még Topkapi szeráj.
 C. de V.: T. U.: 425. o.

Szultáni tanács: T. L.: R., K, K, Az O. B.: 310. o.; 402. o. 109. lj.; 413. o. 315. lj.; H. D.: E./B./T. u.: 220. o.; 544. o. 229, 230. lj. A ~ elnöke a nagyvezír, s amely a szultán távollétében ülésezett, csak döntéseihez kérte az uralkodó jóváhagyását. Tagjai voltak: a második, harmadik és negyedik vezír; a három fődefterdár; az anatóliai és ruméliai kádiaszker, a nisándzsi; a reisz-ül-küttáb vagy reisz efendi; korlátozott szólási joggal a janicsár aga és a kapudán pasa; s a helyszínen tartózkodásuk esetén a ruméliai és anatóliai beglerbég. Később a kiaja bég is. Lásd még: diván-i hümájun és diván.

Szultani: lásd Szultanin(e)

Szultanin(e): Egy koronás tallér, vagyis török arany, amelyet szultaninnak neveztek, ötven akcsét ért. Ennek alapján számították át a többi használatban lévõ érem értékét. 1630-ban a szultanin, amely maga is veszített értékébõl, nyolcvan új akcséval volt egyenértékû. (Forrás: internetes anyag) Mikor Konstantinápoly bevétele után II. Mehmed szultán (1451-1481) elszánta magát Velence gazdasági és politikai hatalmának megtörésére, az oszmán pénzügyi önállóság növelését is szükségesnek vélte. Ennek érdekében 1477-78-ban (éppen a hosszú velencei háború idején) oszmán aranypénzt bocsátott ki, melyet szultáninak vagy haszenének neveztek. Az új érmének a velencei dukát szolgált mintául. Ezzel új korszak kezdodött az oszmán pénztörténetben: az eddigi monometallizmust felváltotta a bimetallizmus. Ez annyit jelent, hogy az oszmán pénzverdék folyamatosan juttatták piacra mindkét oszmán pénzérmét,
a kettő között hivatalos átváltási arányt állapítottak meg, s árfolyamukat a külföldi pénzekkel szemben is rögzítették.
A szultáni a 16. század végéig nagyrészt megorizte értékét, hiszen mindössze kétszer nyúltak hozzá: először 1526-ban, amikor az eredeti 3,572 g-ról 3,544 g-ra, másodszor 1564-ben, amikor 3,517 g-ra csökkentették a súlyát (0,996%-os tisztaságát megorizve).
Egy közönséges pénzügyi trükk, amelyet a török kormányzat alkalmazott a szultaninével kapcsolatban: egy 1550. évi magyarországi zsolddefterben figyelhetjük meg a dolgot: az oszmán aranyat, amelyet a kincstár 60 akcséért vett be, a várkatonáknak 75 akcséval számolták el (a normális kincstári haszon a pénzváltáskor 1-2 akcse szokott lenni).  F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v
.

Szunna: K-N. Gy.: Sz.: 16-17. o.

Szunna: szokás.

Szunnita: K-N. Gy.: Sz.: 33, 102. o.

Szunniták: K-N. Gy.: Sz.: 16-17. o.

Szuvari: ua, mint Szüvári. Lásd még Ulufedzsi szuvari. V. D. Cs.: V. a B.: 49. o.

Szúra: a Korán szakasza, "szentírás", kinyilatkoztatás.

Szübhan Allah: „Uram irgalmazz”. A napi imádkozásaik során ezt a formulát többször ismétlik. C. de V.: T. U.: 390. o. „Magasztaltassék Allah” B. G. H. E. H.: Namaz aloldal

Szübháné rabbijelálá: „A teremtő a legfelsőbb úr”. A namaz alatt elhangzó imamondat. B. G. H. E. H.: Namaz aloldal

Szübháné rabbijelazím: „A teremtő a legnagyobb úr”. A namaz alatt elhangzó imamondat. B. G. H. E. H.: Namaz aloldal

Szülejmánije-dzsámi: lásd Szulejmanije-dzsámi.

Szümbül-i hindi: „indiai jácint”. Tubarózsa. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 375. o.; 412. o. 290. lj.

Szünnet dügünü: körülmetélési ünnep. K-N. Gy.: Sz.: 15. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 356 o.; 410. o. 239. lj.

Szünnetsziz: „körülmetéletlenek”. Átokszóként használt kifejezés a keresztényekre. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 127. o.

Szüpürge szorgudzsu: lásd süpürge sorgucu.

Szüpürgedzsi: seprűkészítő. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Szürüdzsi basi: alacsony beosztású tiszt a javadalombirtokos szpáhik ranglétráján. Másik elnevezésük a cseri-szürüdzsi volt. Felettese a cseribasi volt.

Szüvári: lovasok a várakban. Dzsemáeteket alkottak. Cs. Cs.: E. H. K.: 104. o.

 


T


 

 

 


Tabakát-ül-memálik ve deredsát-ül-meszálik: Az országok osztályai és az utak felsorolása. Dzselálzáde Musztafa török történetíró egyik fő műve. V. D. Cs.: A Sz. V.: 28. o.

Taftah: taft, perzsa selyemszövet-féle.

Taharet: egy mosakodási szertartás az iszlám vallásban. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 93. o.; 148. o. 83. lj.

Tahrír-defteri: tahrír (adóösszeírást tartalmazó) defter. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Taht el-kale: arab kifejezés, jelentése: a vár alja, főtér, az igazságszolgáltatás tere.

Tálib: tanítvány a medreszében, nem uléma.

Talimhánedzsi basi: “A bölükbasik (ti. a janicsárságnál) egyike a talimhánedzsi basi. Feladata az, hogy [irányítsa) a gyakorlóházakat. Ezek után minden költséget megtérítenek, most mégis kihasználatlanul állnak. Méltatlan helyzet, hogy a gyakorlóházak költségeit megkapják, a szolgálatot meg nem végzik el bennük. Aki e házakat létrehozta, főleg arra szánta őket, hogy a nyíllövés tudományát elsajátítsák bennük. Mivel ma a gyakorló házak nem működnek, a janicsároknál sincs már igény rájuk. Aki mégis a szívén viseli [a gyakorlatozást], az elmegy a vásárcsarnokba, de nincs akcséja arra, hogy pénzért lőjön. Testületünkben ezért szűnt meg a nyíllövésre való hajlandóság. Egyszóval, rendeljék el, hogy a gyakorlóházak működjenek. Az odabasikat figyelmeztessék, hogy a nyíllövéshez kedvet érző bajtársakat küldjék el gyakorolni. Az Ok mejdánin, a gyakorló házak közelében, van egy puskalövésre kijelölt hely; az oda való céltáblákat szintén a talimhánedzsik őrzik.” B. G. H. E. H.: Janicsárok „végnapjai” aloldal „Törvény van rá, hogy idős és nyíllal jól bánó szolakot talimhánedzsi basi tisztségbe helyezhetnek. Ha e poszt betöltésére kerül sor, a mesterek kapják meg. Ez a törvény.” B. G. H. E. H.: Szolakok I. aloldal

Tamir akcseszi: „Ez a defter az ebben a 990. évben (1582. január 26.–1583. január 25.) a budai vilajet romos várainak újjáépítésére a nevezett vilajetből beszedendő pénz ügyében érkezett magas szultáni parancsnak megfelelően, a pécsi szandzsákból beszedett javítási pénzről (tamir akcseszi) ad számot.” Erre a célra minden adófizetőnek egy gurust kellett fizetni. Csak azok kaptak felmentést, akik közvetlenül a pécsi vár szolgálatában álltak. V. D. Cs.: V. B.: 109. o.

Tárik: tulajdonképpen valamely esemény ideje, dátum; aztán időszámítás… s végre történelmi munka. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Taraszta: abrakos tarisznya. C. de V.: T. U.: 237. o.

Tarzil: szabó.

Taszavvuf: a szúfizmus másik elnevezése. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 150. o. 127. lj.

Tatár kán: K-N. Gy.: Sz.: 145, 179, 212. o.

Tatárok: K-N. Gy.: Sz.: 52, 82, 96, 212, 214. o.

Tatli: 1. „datolya”  török neve. 2. „édes”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 374. o.; 411. o. 285. lj.

Tava-i nühás: rézkanál. „A rézkanál az ágyútöltésekhez kellett, magyarul az "ágyú kalanja" néven nevezték. (Domokos György megjegyzése.)” B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Tavukcsi basi: „tyúkárusok felügyelője”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 354 o.; 409. o. 228. lj.

Teber: fejsze. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal. „A 16. század vége felé a félhold alakú bárd (teber) vált fő fegyverükké (ti. a pejkeknek).” B. G. H. E. H.: Pejkek aloldal

Teberdár: alabárdos. K-N. Gy.: Sz.: 122. o.

Tefterdar: a defterdár XVI. századi névváltozata. V. D. Cs.: V. a B.: 117. old.

Tekje: ua., mint a tekke. Lásd ott.

Tekke Köj: lásd Alvan Cselebinél.

Tekke: a derviskolostorokat nevezték így, leginkább a városokban épülteket. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 98. o.; 150. o. 100. lj.

Telli: "Izgató" (vágykeltő), rabnő neve.

Temnik: tumen (tümen, 10 000 fős katonai egység) parancsnoka.

Teneke: ónlemez. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Tente: ponyva. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Tepe: domb.

Teperdelen parkani: az 1570-es esztergomi szandzsákösszeírás említi „Teperdelen parkanit”, amely a Tamás-hegyen álló erődítmény neve. Ez is beszélő név: „Fejlyukasztó” – arra utal, hogy a magas őrállás közelébe tévedő ellenség könnyen lyukat kaphatott a koponyájában egy jól irányzott golyótól. Cs. Cs.: E. H. K.: 121. o.

Terjék: a földitömjén nevű növény török neve. H. D.: E./B./T. u.: 284. o.; 554. o. 378. lj.

Terlik: a papucs nálunk megszokott jelentésének leginkább megfelelő lábbeli. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 401. o. 81. lj.

Ternesz: vagy nem létező, csak elszámolási egységként használt fogalom, vagy az akcse váltópénzeként használt kisebb értékü pénz. Három Mangurt volt az értéke és nyolc Ternesz ért egy akcsét a vizsgált korban. (24 Mangur=1 akcse). Nem török eredetű szó. H. D.: E./B./T. u.: 263. o.; 551. o. 333. lj., valamint ui.: 277. o.

Terszana emini: az arzenál (a hadsereg teljes fegyverzete) felügyelője.

Terzi basi: főszabó a szultáni udvarban. 150 fő is szolgált a keze alatt 1557-előtt II. Szulejmán Szultán korában. C. de V.: T. U.: 427. o.

Teszkere: „oklevél”. A pasák javaslatára előterjesztett beglerbégségi irat mellyel hűbérbirtokosnak javasoltak egy személyt. (Forrás: internetes anyag)

Teszkereli: a szultán parancsát: fermánját, amelyben jóváhagyta a javaslatot, teszkerét, nevezték tezkerelinek. A ruméliai beglerbég 6000 akcséig, az anatóliai beglerbég 5000 akcséig adhatott ki adományozó oklevelet, teszkerezisz-t. Ennél nagyobb birtok esetén a beglerbég részletesen indokolt javaslatára a szultán hivatala adta ki az oklevelet. Ekkor az elnevezése: teszkereli. (1455 előtt az okirat neve egységesen: "biti" és a bégektől felfelé minden főúr adott ki adományleveleket az általa meghódított földeken fekvő birtokokra.) (Forrás: internetes anyag)

Teszkerezisz: a ruméliai beglerbég 6000 akcséig, az anatóliai beglerbég 5000 akcséig adhatott ki adományozó oklevelet, teszkerezisz-t. Ennél nagyobb birtok esetén a beglerbég részletesen indokolt javaslatára a szultán hivatala adta ki az oklevelet.

Teszpih: az olvasó arabból átvett török neve. Az öregemberek viselték. H. D.: E./B./T. u.: 230. o.; 545. o. 243. lj.”A mélyen vallásos törökök az imádkozás után az olvasójuk (teszpih) segítségével egyenként
33-szor elmondják Allahuákbárt (Allah a legnagyobb), az Álhemdülillah (Dicsőség Allahnak) és a Szübhanallah (Magasztaltassék Allah) fohászokat.” B. G. H. E. H.: Namaz aloldal

Tevárikh-i-al-i-Oszman: Kemálpasazáde török történetíró egyik legfontosabb munkája. Ennek utolsó fejezete a „Mohacs name” foglalkozik a Mohácsi csata leírásával is. V. D. Cs.: A Sz. V.: 29. o.

Teve-jük: teveteher. Ennyi áru meghatározására. K-N. Gy.: Sz.: 203. o.

Tevrat: a Tóra, azaz Mózes öt könyve török kiejtésű alakja. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 91. o.; 148. o. 70. lj.

Tezkeredzsi: a nagyvezír titkára, vagy inkább államtitkár és a diván jegyzője…. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Thu'kiu: sisak (kínaiul egy türk népcsoport neve). Sisakos: katona, harcos szinonímája több középkori nyelven (magyarul is).

Timara teszkere:Az agák és a kethüdák tartják náluk a rendet. A vétkes szolakot "timárra kiírt" -nak (timara tezkere) nevezik és szolgálati birtokra ültetik.” B. G. H. E. H.: Szolakok I. aloldal

Timár birtok: kisebb hűbérbirtok, melyet a szpáhi hadi szolgálat fejében kapott az államtól. K-N. Gy.: Sz.: 74-75, 82, 113. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 292. o.; 399. o. 51 lj.; H.D.: E./B./T. u.: 144. o.; 527. o. 33. lj.; 220. o.; 544. o. 231. lj.; A timárbirtokok kötelezettségeiről lásd a 2. táblázatot

Timár idzsmál: „Ilyen például egy II. Murád (1421-1451) korszakára vonatkozó timár idzsmál, tehát összesített tímár defter, amelyben többek között arról írtak, hogy ki volt a Göridzse (Görice) nevű település egyik birtokának korábbi ura.” B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Timár száhibi: Timárbirtokos (arab -> török). Lásd ott.

Timárbirtokos(ok): K-N. Gy.: Sz.: 17-18, 20, 84, 116, 177, 179, 184, 187, 190, 196. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 292. o.; 399. o. 51 lj.; : 424. o.; 429. o. 48. lj. Adóalapjuk 3[3]-20 ezer akcse volt. Ha a timár gazdája szpáhi, akkor a birtok neve: szpáhilik (spahilik). Nem szpáhik is kaphattak timárt, de ők csoportosan, 20, később 30 fő (janicsároknál 1 odzsak) kapott egy timár-t. Zsold ill. más ellátás helyett kaphatták gyalogos (jaja, piad) katonai alakulatok tagjai. Háromezer akcse jövedelem után minden következő 3000 akcsénként egy lovast kötelesek kiállítani.
 Az internetes forrás szerint a 6000 akcse jövedelmen felül jövedelmező timár ura, minden 5000 akcse jövedelem után, saját személyén kivül még egy-egy katonát "dzsebelit" tartozott kiállitani és ellátni. Timar birtokot még ajándékozhatott a beglerbég is valakinek, de már 20 000 akcsét megközelítő értékü timar adásához inkább szultáni engedélyt volt ajánlatos kérni. A beglerbég ilyen jellegű ajánlását ’tezkere’ vagy ’teszkere’ névvel illették.
  A ruméliai beglerbég 6000 akcséig, az anatóliai beglerbég 5000 akcséig adhatott ki adományozó oklevelet, teszkerezisz-t. Ennél nagyobb birtok esetén a beglerbég részletesen indokolt javaslatára a szultán hivatala adta ki az oklevelet. Ekkor az elnevezése: teszkereli. (1455 előtt az okirat neve egységesen: "biti" és a bégektől felfelé minden főúr adott ki adományleveleket az általa meghódított földeken fekvő birtokokra.)

Timardzsi: Timárbirtokos. Lásd ott.

Timariota: Timárbirtokos (görög eredetű). Lásd ott.

Timarli szpahi: timárbirtokos lovaskatona (szpáhi). K-N. Gy.: Sz.: 74-77, 81-82, 84, 86, 92, 184, 214. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 306. o.; 401. o. 94. lj.

Tombász: egyfajta hajó elnevezése. „Emlékeinkben sokféle hajófajta neve előfordul, közülük azonban csak a tombász neve él ma nyelvünkben, az is csak nyelvjárási szinten.” Forrás: http://mek.oszk.hu/01800/01885/html/index10.htmlTombász: hidat, vizimalmot a víz felszínén tartó lehorgonyzott vagy kikötött bárka, ponton.” Forrás: internet „A Duna menti Foktőn a hasonló, egyszerű vízi járműnek tombác a neve (Kuczy K. 1976: 32–33). Ez utóbbival kapcsolatban azonban meg kell említenünk, hogy e néven hajószerű vízi jármű is ismert: „A határőrvidéken elterjedt a régen bödönhajónak készült, később deszkából épült tombász” (Csermák G. 1956: 22).” http://vmek.oszk.hu/02100/02152/html/02/438.html

Tomruk: forgács. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Tomruk-i csira: szurkos fenyőforgács (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Topal: „sánta”.

Top arabadzsilari: a tarackok és az ágyúk vontatói, szállítói. Létszámuk egy 1609. Évi adat szerint 684-en voltak. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 51. lj.

Top arabadzsiszi: lásd Top arabadzsilari.

Top gemisi: ágyús hajók. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Top kulpu: ágyúemelő fogantyú. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Top: ágyú. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Topabaradzsi: ágyúszekerész.

Topchyák: topcsik. Lásd ott. A topcsik szó egyik korabeli alakja. V. D. Cs.: V. a B.: 117. old.

Topcsi aga: a várakban szolgáló topcsik paracsnokait hívták így. Ritkán használták ezt a formát! Inkább szertopcsiánnak nevezték. Cs. Cs.: E. H. K.: 131. o.

Topcsi basi: a topcsik főparancsnoka. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Topcsi ocak: a központi tüzérségi alakulat elnevezése. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Topcsi: mind az ágyúöntőket, mind az igazi pattantyúsokat ide számították. Számukat illetően az adatok eltérőek; egyes török források 4000, mások 1500 főről beszélnek. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 50. lj. A török hadrendben a zsoldos gyalogsághoz sorolták be őket, bár voltak lovas topcsik is. Vörös turbánt viseltek. Szét voltak osztva a birodalomban, de a fő kaszárnyájuk Isztambulban, a Topháne városrészben volt. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Parancsnokuk: a topcsi basi.
A várakban szolgáló topcsik parancsnoka legtöbbször a szertopcsián volt. Ritkábban a topcsi aga. Cs. Cs.: E. H. K.: 131. o.

Topcsiják: topcsik. Lásd ott. A topcsik szó egyik korabeli alakja. V. D. Cs.: V. a B.: 117. old.

Topcsu: lásd topcsi.

Topháne: „ágyúház”. A galatai várfalakon kívül, attól délnyugatra épített ágyúk tárolására és öntésére szolgáló építmény. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 215. o.; 263. o. 24. lj.

Topháne-i ámire: „A második pénztári napló keletkezésének időszakában, 923. Ramazán 3. és 924. Redzseb 15. között (1517. szeptember 19- 1518. július 23.) Isztambulban 22 vaságyút és 3 lövedéket öntöttek. Az ágyúkhoz és a lövedékekhez felhasznált vas mennyisége 3259 kantár volt. Két zarbuzánhoz pedig18 kantár vasat használtak fel. Az ágyúk öntése során fellépő öntési veszteség következtében 400 kantár vas ment veszendőbe. A kiöntött ágyúk közül a négy nagyobb mindegyike 32 arasz, a kilenc középső mindegyike 25 arasz, míg a hét kisebb 22 arasz nagyságú volt.” „Mivel az ágyúk öntésekor az ágyúöntő műhely és annak állandó megbízottjai a padisahhal hadjáratba indultak, ezért az elszámolási defterre nem azt írták, hogy Szultáni Ágyúöntő Műhely (Topháne-i Ámire), hanem csak azt jelezték, hogy az ágyúkat Isztambulban készítették. Az ágyúöntő műhely költsége ebben az időben 906 824 akcse volt.”

Topkapi szeráj: K-N. Gy.: Sz.: 120. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 196-197. o.; 206. o. 7. lj.; . 427. o. 4. lj.; Később ide költözött át a szultáni hárem az Eszki Szerájból.  H. D.: E./B./T. u.: 183. o.; 535. o. 128. lj.

Topkapi: a Topkapi szeráj – a szultáni szeráj – főbejárati kapuja, melyen minden rendű és rangú ember bemehetett. K-N. Gy.: Sz.: 120. o. Ezt a kaput nevezték később Báb-i Hümájun-nak, azaz a Birodalom Kapujá-nak is. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 158. o.; 161. o. 20. lj.; Ágyúkapu, az isztambuli szultáni palota egyik kapuja, amelyen gyakran vittek ágyúkat és lőszert. Később az egész palotának ezt a nevet adták.

Toprak kuleszi: a budai vár viadalai során az egyik leginkább kulcsfontosságú védműnek az északnyugati szögletében emelkedő Földbástya (Esztergomi bástya) bizonyult. Eredetileg csak földből és palánkból álló építmény volt, s „vertfallal épített bástya” néven is emlegették. Szultáni parancsra csak 1630-1644 között Musza budai pasa építtette meg kőből a hatalmas, 48 méter átmérőjű, közel kör alakú szögletbástyát, egymás feletti szinteken kialakított helységeivel, ágyútermeivel. Érdekes hagyományként a Földbástya nevet (Toprak kuleszi) a törökök is megtartották. S. I.: A B. V. és O.: 127. o.

Toprak: „föld”. A korabeli szóhasználatban jelentett borkészítéshez használt meszet is. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 358. o.; 410. o. 242. lj.

Torba: zsák.

Torlak: „A harmadik redbéliek, a torlakok ugyancsak birkabőrökbe öltöznek, de a fejükön nem viselnek csuklyát, de még hajat se, mert azt hetente leborotválják, és hogy meg ne hűljenek, olajjal kenegetik fejüket; de minthogy a legtöbbjüket mégis folyton nátha gyötri, egy foszlott ronggyal égetőszert kötöznek a halántékukra, nehogy a rossz nedvek a szemükre húzódjanak, és megvakuljanak belé. Címeres lator és nagy kópé valamennyi, írni-olvasni se tudnak, danolászva járnak kocsmáról kocsmára, és nem tágítanak, ha valahol ingyen ebédet szimatolnak; az úton csapatostul járnak, és szemrebbenés nélkül lerántják a köpenyt a védtelenekről; a falvakban cigány módra, tenyérből jósolnak, és fizetségül sajtot, tojást, kenyeret meg más efféléket kérnek; a lókötők olykor egy nyolcvanéves vénembert is magukkal hurcolnak, akit kineveznek valami szentnek, és akként tisztelik, az meg az eget kémeli, és mintha onnan olvasná, fennhangon így szól a „tanítványaihoz”: „Drága fiaim, tüstént vigyetek tova e faluból, mert az égi jelek azt jövendölik, hogy nagy veszély fenyegeti”, amazok meg úgy tesznek, mintha a vállukra akarnák emelni, és ennek láttán a balga nép gazdag adományokkal kérlelni kezdi őket, hogy az ég szerelmére, ne vigyék el a szent embert, mert az, mint Isten kiválasztottja, biztosan kieszközölhetné, hogy ne sújtson le rájuk az ég haragja, amire is a vénember imádságba fog, a nép meg esze nélkül adakozik, úgyhogy a szerzetesek alaposan megrakodva állhatnak tovább, és jól kikacagják a bolondokat, akik hittek nekik. És a tetejébe még a legförtelmesebb fajtalankodók is. C. de V.: T. U.: 402-403. o.

Tovidzsa: „A megerősödött központi hatalom ugyanis a 10 és 17 év közötti fiúkat kivétel nélkül magának követelte (ti a pendzsikszedés címén), s csupán jutalomképpen engedett át közülük néhányat azoknak, akik szerezték őket (ti. az akindzsiknek)… a legtekintélyesebb tovidzsa (akindzsi tiszt) 1, az alacsonyabb rangú tovidzsák pedig ketten 1 fiút kaptak kárpótlásul azért, hogy legértékesebb rabjaikat az állam mindenestől elszedte.” B. G. H. E. H.: A csetepaté szó eredete aloldal.

Török(ök): K-N. Gy.: Sz.: 89-90, 92-93, 97-100, 119, 125, 130, 135, 139-144, 146-148, 150-151, 156-162, 164-167, 169, 171-175, 177-178, 189, 195, 203-205, 208, 211, 214. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 405. o. 164. lj.; 353. o.; 409. o. 222. lj.; 353. o.; 409. o. 224. lj.; Kép: 381. o.; H. D.: E./B./T. u.: 548. o. 288, 291. lj.; 553. o. 361. lj.

Triktak: népszerű játék II. Szulejmán szultán korában. K-N. Gy.: Sz.: 208. o.

Tubba: uralkodó (himjarita).

Tudjla: tégla. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Tudjla-i csárszu: az ágyúöntők kemencéje számára négyszegletes tégla. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Tudjla-i nim: az ágyúöntők kemencéje számára féltégla. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Tug: lófark jelvény, melyet a szultán és a különböző rangú pasák a hadjáratukon és ünnepélyes felvonulásukon maguk előtt vitettek; táborozásnál pedig sátruk bejárata mellett állítattak fel. A szultán tugjait színarany gömbök is díszítették. Csak neki volt joga hét tugot használni. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Tugra: (kiejtve: túra) az uralkodó kalligrafikus „kézjegye”, melyet régebben a nisándzsik, később ezeknek alárendelt hivatalnokai rajzoltak a fermánokra és berátokra, s amelynek színe fekete, piros vagy aranysárga volt. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 310. o.; 402. o. 109. lj. K-N. Gy.: Sz.: 37, 79. o. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 82. o.; 147. o. 59. lj.

Tulum: nagy bőrtömlő, teveháton szállítható. Víz húzásra is használták. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Tuniszi szultán: K-N. Gy.: Sz.: 135, 138, 149, 160. o.

Turbán: K-N. Gy.: Sz.: 189. o.

Turnadzsi basi: semmi információm sincs még eddig erről a tisztségről csak egy mondat: „[A zenberekcsi basi] előléptetési rendje [olyan, mint] a hászekiké, ám mostanában közvetlenül turnadzsi basit csinálnak belőle.” B. G. H. E. H. Számszeríj aloldal.

Tücs kalip: a zarbuzán ágyúk lövedékeinek kiöntéséhez bronz öntőforma. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Tüfenk: puska. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Tüfenkcsi: 1. Puskás janicsárok. Egyik említésre méltó csoportjuk a beglerbégek kapu khalkijában szolgált, mint a gyaloggárda egyik csoportja. Leginkább mint testőrök. Másik, sajátságos, kitüntető szerepük volt, hogy a nagyvezír díszmeneteinek alkalmával ők vonulhattak mellette két másik alakulat tagjai közt. Ugyanis ők alkották a nagyvezír testőrségét is a díszmenetek alkalmával.2. Puskakészítők, fegyvermesterek
  Többek közt így hívták a puskakészítőket is. Kb. 300-an voltak 1605-ben.

Tülbent: perzsa szó, szűkebb jelentése: muszlin, tágabb jelentése turbán. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 158. o.; 161. o. 21. lj.; 399. o. 46. lj.

Türbe: síremlék. K-N. Gy.: Sz.: 36, 38, 215. o.; H. D.: E./B./T. u.: 157. o.; 529. o. 57. lj.; 209. o.; 541. o. 195. lj.; 283. o.

Türk: erő, képesség (népnév is innen ered, Turki: gyakori személynév).

Türki kanun: Székesfehérváron volt ágyúfajta 1565-ben: „4 db türki kanun, 1900 db 11 oka súlyú golyóval;…” V. D. Cs.: V. a B.: 49. o.

Türkmén: K-N. Gy.: Sz.: 84, 86-87. o.

 


U


 

 

 


Uandzsákbég: „Ők is saját területet és saját pusztákat kaptak, és müszellemeknek nevezték el őket. Parancsnoknak föléjük is bölükbasikat állítottak és [saját] uandzsákbégeket kaptak.” B. G. H. E. H.: Kecse aloldal

Ulema, Uléma (al-Ulama): (csak többes számú szó) tudósok, írástudók, vallási szakértők ("teológusok"), szakértők, vezetők tanácsa. Tagjai: papok, jogászok, tanítók, főhivatalnokok, politikai és katonai vezetők. K-N. Gy.: Sz.: 107, 121. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 158. o.; 161. o. 21. lj. Megszólításuk: „hodzsa”: idősebb, tekintélyes uléma (pap, tanító, bíró, jogász egyaránt megtisztelhető ezzel a címmel).
  Az ulemák testületét – melynek feje a főmufti – II. Mohamed (A ’hódító’. (1444-1446 majd 1451-1581)) rendezte olyan formában, amilyenben még a XIX. században is fennált. A testület vezetője a Sejk-ül-Iszlám: "Iszlám vénje", magyarosítva főmufti, főpap, vallási főjogász, kijelölt helye a szultán bal oldalánál (megtisztelőbb, mint a jobb), megszólítása "efendi". Az ulemák testületének egyik csoportját – a muftikat – is ő vezeti!

- Mufik, azaz törvénytudók, jogászok:
    - sejk-ül-Iszlám: "Iszlám vénje", magyarosítva főmufti, főpap, vallási főjogász, megszólítása "efendi". A mohamedán tudósok, az ulemák feje és az ulemák testületének egyik csoportját – a muftik – is ő vezeti
    - mufti: vallási jog (saria) "hivatalos" értelmezője, jogtudós (sohasem ítél, csak véleményez adott esetben). Kisebb helyeken nincs külön mufti és kádi, ott a mufti egyben ítélőbíró is
    - fakih: hittudós, a vallási jog (sarija vagy saria) vizsgázott ismerője, közülük nevezik ki a kádikat

- Bírák: két csoportjuk a mollák és a kádik.
    1. molla: magasabb rangú, tekintélyes kádi, városi bíró A mollák osztálya további két csoportra oszlott. Bölük mollák és kücsük mollák.
    Bölük mollák elsősorban:
    a) a ruméliai és anatóliai káziaszker (szadsz-er-Rum és Szand-i-Anatol),
    b) az isztambuli kádi,
    c) a mekkai és medinai kádik,
    d) a drinápolyi, bruszai, damaszkuszi és kairói kádik,
    e) a galatai, szkutarii és ejubi kádik,
a fentieket ’mahresz mollák’-nak, azaz ’eredeti mollák’-nak nevezték.
    Bölük mollák másodsorban:
   a) a nákib-ul-esráf (a próféta utódainak feje)
   b) a khodzsa (a szultán nevelője)
   c) a hekim basi (a szultán orvosa)
   d) a münedzsim basi (udvari asztrológus)
   e) és két kunkjár-imámi (udvari káplán)
    Alacsonyabbb rangú osztály a kücsük molláké, azaz a másodrendű molláké. Ők tíz másodrangú város bírái és nem használhatták a ’molla’ címet.
    2. kádi: bíró, kerülete: "kádilik" vagy "kaza", egy kisvárosra, vagy több falura terjed ki
    (1847-ig a török birodalomban nem létezett "polgári" bíráskodás, a vallási jog a meghatározó, mellette voltak szultáni törvénykönyvek, amelyeket szintén vallási jogi szakértők állítottak össze.)
 
- Papok (a moszlim vallásban a "keresztény" értelemben vett felszentelt papság nincs, a papok tulajdonképpen a Korán és a moszlim vallási jog tudósai, az adott közösségben elismert bölcsek):
    - sejk: mecset prédikátora, dervis rendfőnök
    - imám: előimádkozó, korán-recitátor
    - khátib: olyan pap, aki nagymecsetben pénteki imát (hutba) mondhat az uralkodó nevére
    (- müezzin: "kiáltó", aki szent énekkel imára hívja a moszlimokat, ha nincs esetleg más papi "rangja" is, nem uléma)
    (- káim: templomszolga, nem pap, így nem is uléma)

- Müderriszek, (Medreszék (iskolák, főiskolák) tanárai, hallgatói)
    - müderrisz: tanár
    - danismend: "tudással megajándékozott", legalább 10 alapvizsgát már letett diák
    - muid: tanársegéd, olyan danismend, aki a tanári munkát segíti, később müderrisz is válhat belőle.
    (- tálib: tanítvány, nem uléma)

- Emírek: a szultán (kalifa) családjának férfitagjai, alkirályok, más nagyurak (és tanácsadóik) a szultán (kalifa) családjának férfitagjai, alkirályok, más nagyurak (és tanácsadóik). K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata szerint a korabeli szultánságban nem tartoztak az ulemák testületének „emír”-i rendjébe a fentebb felsoroltak, csakis a próféta utódai!!

Uludedzsián-i-jeszár: az ulufedzsik hadtestében a hadjáratban a főzászló bal oldalán vonultak és harcoltak. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Ulufe: „fizetés, zsold”. Vulgáris ejtése: ülefe, ölefe. . T. L.: R., K, K, Az O. B.: 416. o.; 427. o. 4. lj.

Ulufedzsi: "fizetett, zsoldoskatona"; reguláris, zsoldos, lovas sereg. Megkülönböztettek jobb és baloldaliakat, de egy aga parancsnoksága alá tartoztak. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 428. o. 37. lj. A harmadik volt a zsoldos lovas alakulatok között a katonai hierarchia sorrendjében. A hadjárat szent zászlajának két oldalán vonultak saját zászlóik alatt. A csatatéren is ilyenformán harcoltak a szpáhik és szilahdárok mellett. Speciális feladatuk volt a tábori rendőrségi szolgálat és a hadi pénztár őrizete volt. Szép lovú, pompás öltözetű katonák, kitűnő nyilazók. Forrásmegjelölés nélkül
 „…utánuk jönnek az ulufedzsi-k, akiknek a száma csaknem ezer, és ahogy a szpáhik, ők is éjjel-nappal az uralkodó körül őrködnek;…” C. de V.: T. U.: 436. o.
Zászlójuk:
– a jobb oldali csapaté: Zöld egyszínű zászló. (a hadtest neve: Ulufedzsián-i-jemín)
– a bal oldali csapaté: Zöld színű, fehér csíkos zászló. ( a hadtest neve: Uludedzsián-i-jeszár)
Parancsnokuk: Ulufedzsi basi
Ulufedzsik szolgáltak a várakban is. Ők alkották a legelőkelőbb alakulatot a lovasok között a várakban. Századaikat agák vezették, a tizedeiket (odákat) az odabasik. Szép lovú, pompás öltözetű katonák, kitűnő nyilazók. Cs. Cs.: E. H. K.: 131. o.

Ulufedzsi basi: az egész ulufedzsi alakulat főparancsnoka. „Aztán az ulufedzsi basi, Ferhád aga és a müteferrikák vonult fel öt jóhangú koránolvasóval,…” 1566-ban. V. D. Cs.: V. B.: 103. o.

Ulufedzsi oda: a várakban a ulufedzsik legkisebb egysége. Esztergomban, 1543-ban 20 fő szolgált egy ~-ban. 9 akcsét kapott egy ulufedzsi. 10 oda volt és két parancsnok. Egy szeroda (tizedes) (10 akcse) és egy aga (35 akcse). Cs. Cs.: E. H. K.: 103. o.

Ulufedzsián-i-jemín: az ulufedzsik hadtestében a hadjáratban a főzászló jobb oldalán vonultak és harcoltak. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Ulufedzsi szuvari: 1543-ban a székesfehérvári török alakulatok egyike. Lovas zsoldosok. Egyszerűbben ulufedzsik. Lásd ott. V. D. Cs.: V. a B.: 49. o.

Umm: anya, anyja valakinek.

Umma: közösség.

Unnáb: 1. A mellbogyóból készített alkoholos ital neve. 2. A jujubafa török neve. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 375. o.; 412. o. 294. lj.

Urudzs aga bástyája (vagy tornya): A budai vár déli részén a Duna felőli oldalán volt látható e védmű, mely erősebb építésű volt, mint a szomszédos Istálló torony. S. I.: A B. V. és O.: 129. o.

Usr: Lásd „Ösür”.

Uszija: Az iltizam használatának egyik módja. A földesúr birtokában és kezelésében maradt, a parasztcsaládok robotmunkával művelték. Néha bérmunkásokat is felvett az úr. Továbbiakat lásd: Iltizam.

Uszkuf: lásd üszküf.

Uszta: „mester”. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 262. o. 17. lj. Mester(ember), gazda, bizonyos pozíciókba került nők titulusa is.

Uzun: hosszú (magas ember értelemben használták, ragadványnév). Lásd még: a földrajzi neveknél.

Uzza (al-Uzza): szépség és szerelem istennő (lakhmida, észak-arab).

 


Ü


 

 

 


Ücs talak ile bos olszun: „három elválással legyen szabad”. A házasság felbontásának rituális mondata a férfiak részéről. Mint igen komoly fogadkozást is használták a férfiak a nők irányában. H. D.: E./B./T. u.: 313. o.; 558. o. 444. lj.

Üszküf: Arany hímzéssel díszített sapka, melyet leginkább a szerájbeli agák, kapudzsik viseltek. K. G.: T. H. M.: 237. o.1. bek. A szkófia szó török alakja, a zer-küláh kifejezés szinonímája. T. L.: R., K, K, Az O. B.:165. o.; 180. o. 5. lj

 


V


 

 

 


V: „és”. Arab szó. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 187. o.; 193. o. 16-17. lj.

Vadd: Holdisten (minai, dél-arab).

Váiz:Hétköznapokon közönséges prédikátort, egy váizt hallgatott a gyülekezet. Prédikációiban gyakorta ki kellett térnie a híveket leginkább foglakoztató kérdésekre, amelyeket azok kis cédulára írva nyújtottak át neki. Egy-egy ilyen prédikáció megszerkesztése a váizoktól a teológiai ismereteken túl a legkülönfélébb politikai, gazdasági témákban való jártaságot és jó retorikai készséget igényelt. Az igényesebb váizok házi könyvtáraiban ezért olyan kéziratos könyveket találhatunk, amelyek a perzsa, arab és török költészet, az iszlám miszticizmus, vagy épp az álomfejtés birodalmába vezették el a prédikátorokat.” B. G. H. E. H.: A muszlim hitélet aloldal

Vaj: „jaj”

Vakf: kegyes alapítványok. H. D.: E./B./T. u.: 534. o. 120. lj. T. L.: R, K, K, Az O. B. 149. o. 91. lj. Egyházi, ú.n. kegyes alapítványokat is tettek a szultánok és vezírek (miniszterek). Ezeknek vakuf volt a nevük, a török „vakif” és az arab „wakf “ajánlás” szó alapján. Amint a név értelme is jelzi, birtokokat is “ajánlottak” egyházaknak a vakufok létrehozói. A régi Törökországban eredetileg a mecsetek (kisebb templomok) birtokait hívták vakonak. A vakufoknak széleskörû autonómiájuk volt, és így lassacskán valóságos “államok” lettek az államban, a központosítás rovására. Ezek ugyan nem voltak egy adott személy magántulajdonai (bár ilyenek is léteztek mülk néven), mégis kibújva az állam ellenõrzése alól, a török állam széthúzó részeivé váltak. Ezért például II. Mohamed (Mehmed), “A hódító” (1451-1481), Konstantinápoly meghódítója számos mülköt (magánbirtokot) és vakufot (kegyesalapítványt) elkobozva, erõsítette állama központi hatalmát.

  A vakf az
egyháznak adományozott birtok, vagyontárgy, elvileg az uralkodó nem veheti el (a családi vagyon "átmentésének" bevett formája, az adományozó magát ill. örökösét teszi meg az adomány felügyelőjének, vagy visszabérli előre kikötött feltételekkel az adományozott birtokot az egyháztól.). Az alapítvány jellege attól függ, hogy milyen vagyonból ered:
- mulk: továbbra is mulk marad, korlátlanul (és adómentesen) az egyházé.
- ikta: az egyház csak a birtok jövedelmére (földadó) tarthat igényt, maga a birtok és minden más jövedelem az uralkodóé marad. Mivel az uralkodó ritkán vett vissza az egyháztól birtokot, ez volt az ikta családi birtokká változtatásának egyik lehetséges eszköze. Az alapítványt adó valamilyen formában magát ill. örökösét tette meg az alapítvány kezelőjének, így próbálta megtartani családi kézben a birtokot. (Pl. valamelyik fiú a kedvezményezett vallási közösségben főpapi tisztséget viselt, vagy visszabérelték saját adományukat az egyháztól.) Az ikta jobb megértéséhez ajánlom a címszó elolvasását (Gy. A.)
  Az egyházi birtok elméletileg adómentes, de az "állam" igénybe veheti a papokat, mint tanácsadó, jogász, tanító, vagy bármely más, képzettséget igénylő feladat ellátására. Tehát a vakf szolgálattal adózhat.

Vakil, Vekil: gazdatiszt, birtok megbízott irányítója (egyiptomi).

Vakuf, vagy Vakif: lásd vakf.

Váli: helytartó, kormányzó, akinek irányítása alatt egy beglerbégség (vilájet) volt, tehát tulajdonképpen beglerbég.

Válide Szultán(a): anyaszultánnő, azaz a szultán édesanyja, mindig ő a hárem legrangosabb lakója, amíg él. K-N. Gy.: Sz.: 130, 132, 180. o.

Varja-i áhen (Varjos-i áhen): vas ráverő pöröly. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Vekil vagy Vakil: 1. élelmezési tiszt, gazdasági tisztviselő az iltizam esetében. 2.. janicsároknál "ütlegszámláló": büntetés végrehajtásáért felelős tiszt is.

Veli bég bástya: a budai vár nyugati falát két kis rondella szakította meg. Az északibb fekvésű körbástya a Veli bég bástyája nevet kapta. Építtetője 1570 körül a hatvani szandzsákbég, majd a budai fürdőbérlő.

Vezír(ek): "teherviselő", főhivatalnok (perzsa szó, lásd "szadrazam", vesd össze: minister - szolgáló, latinul) K-N. Gy.: Sz.: 38, 49, 51, 94, 105, 111, 116, 121-122, 128, 134, 155, 181, 183, 188. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 262. o. 13. lj.; 275. o. 4. lj.; 397. o. 7, 10, 11. lj.; 401. o. 94. lj.; 402. o. 109. lj.; H. D.: E./B./T. u. 220. o.; 544. o. 230. lj. Miniszter. A nagyvezír után a legfőbb állami méltóságot viselő egyének címe, akik elsőrendű tagjai az erkán-i-devletnek és a divánnak…

Parancsnoki jelvényük: három lófark

Vezir-i Azam: lásd: Nagyvezír.

Vezzán: a fém mérését végző mázsás (a kiöntött ágyúk végleges elkészítésével kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Vidini mirliva: azaz szandzsákbég: Báli bég volt 1553. 02-03 hó körül. (Forrás: internetes anyag)

Vilájet, Vilajet: 1. u. a., mint beglerbégség, lásd ott. K-N. Gy.: Sz.: 191. o. Lásd még: „Ejálet”. 2. jelent általában… országot is, amely nem tartozik az oszmán birodalomhoz. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Vojvoda: 1. az egyes szandzsákok közigazgatásában láttak el különböző feladatokat. T. L.: R, K, K, Az O. B.:206. o. 12. lj. 2. a szpáhik hadosztályának egyik tisztje.

Vuziá min zálike: a klasszikus költségvetési modell alapján a defter három fő egységből áll, úgy mint bevételből (asl-i mál), kiadásból (vuziá min zálike) és maradványból (el-báki). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

 


X


 

 

 


Xilobalzsam: Észak Afrika egyes tájain előforduló, értékes nedvet adó fafajta. . T. L.: R, K, K, Az O. B.: 221. o.; 264. o. 56. lj. Egyéb nevei: fabalzsam, fahéjbalzsam.

 


Z


 

 

 


Záde (-záde): (perzsa) gyermeke valakinek (fia, lánya is lehet, lásd "oglu"). Nem csupán az apa, hanem a nagy- vagy szépapa nevéhez is járulhat, pl Kemálpasazáde, ti a nagyapja volt a Kemál pasa.

Zagardzsi: agarász. A szultáni vadászok azon csoportjának neve, mely az agarakat gondozta. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata. Háborúban a janicsárok egyik osztagát alkották. Forrás nélkül. „Azok, akik közülük az agának szolgálnak (ti. a szolakok közül), zagardzsivá lépnek elő.” B. G. H. E. H.: Szolakok I. aloldal

Záim: 1. "kezes", "jótálló", "közbenjáró".2. idegen fejedelem tiszteletbeli cím 3. karhatalmi parancsnok (pl. rendőrfőnök), megfelel a "szubasi" rangnak. 4. másként meg nem határozott tisztségű magasrangú katonai parancsnok. 4. nem muszlim csapat muszlim felügyelő parancsnoka. 5. Az évi húszezer akcse jövedelmet meghaladó birtokok adományozását már kizárólagosan csak a szultán végezhette. Ezeket a nagyjövedelmû birtokokat, 20.000 és 99.999 akcse közöttieket, nevezték ziameteknek, birtokosait pedig zaimoknak. Ezek már nem egyszerű lovaskatonák (szpáhik) voltak, hanem magas rangú állami hivatalnokok. Csak ritkán, kivételes érdemekért juthatott az egyszerű katona ilyen nagy jövedelmet hozó birtokhoz. (Forrás: internetes anyag) Ziámet-birtok gazdájaként saját csapatának parancsnoka is.

Zajjanida-dinasztia: algériai uralkodóház. K-N. Gy.: Sz.: 135. o.

Zakat: alamizsna, "ínségadó", a jövedelem 1/40-ed része (2.5 %), Mohamed próféta előírta, a szegényeket segítik belőle.
  Négy teve tulajdonig nincs adó.
  5 - 24 teve után: 1-4 juh (vagy annak értéke), minden öt teve után egy.
  25 - 35 teve után: 1 kétéves tevekanca (vagy annak értéke)
  36 - 45 teve után: 1 hároméves tevekanca (vagy annak értéke)
  46 - 60 teve után: 1 négyéves tevekanca (vagy annak értéke)
  61 - 75 teve után: 1 ötéves tevekanca (vagy annak értéke)
  76 - 90 teve után: 1 fejős teve (vagy annak értéke) Egyéb állatvagyonból minden 40 állat után 1 a zakat.
Mezőgazdasági terményből az éves termés 1 tized része a zakat.
Ékszer és egyéb vagyontárgy értékének 1 negyvened része a zakat.

Ló és rabszolga után nem fizetnek zakatot.

A zakatot rendszerint a helyi vallási vezetők szedik, ill. osztják széta rászoruló moszlim hívők között, miután levonják belőle a "begyűjtésköltségeit".(Nem tudni mikor és milyen országokban volt érvényes ez az utóbbi szabály. Gy. A.)

Zakkum agadzsi: „…a tűztenger közepén (ti. az iszlám hit szerinti pokolban) van egy almafa, telis-teli gyümölccsel, de valamennyi egy-egy ördögfejet formáz; zakkum agadzsi-nak, a keservek fájának hívják, és ha a lelkek, enyhülést áhítva esznek belőlük, még inkább szomjúhoznak, és még keservesebben szenvednek.” C. de V.: T. U.: 396. o.

Zálim: elnyomó.

Zarbuzán: nagyméretű ágyú, ostromágyú, várvívó ágyú. Forrás: B. I.: K. O. E.: Jegyzetszótár.; 200. o. Jelent néha ágyúgolyót is. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata. A székesfehérvári vár 1565. esztendei ágyú összeírása szerint 7 okás (8,967 kg) lövedék való volt bele és 1 db-ot vettek jegyzékbe. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 93. o. A XV. Század végén (két méretben) alkalmazták hajókon is! Bronzból is és vasból is építették. „A zarbzen vagy zarbuzán kisebb, könnyebben hordozható löveg volt. Többnyire ólomgolyó kilövésére használták. (Ágoston 1993. 131-134.) Mivel a magyar szakirodalom ezt az ágyúfajtát inkább zarbuzánnak ismeri,…” B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal. Ágyúgolyó méret jelölésére: Az 1565-1566. évben a szegedi várban 3 db 3 fontos és 6 db 12 fontos ágyú volt. Az ágyúkhoz tartozott 460 db 3 fontos (másfél okás) „kolumbarina” ágyúgolyó;… és 3000 db 12 fontos „zarbuzán” ágyúgolyó. V. D. Cs.: A Sz V.: 70. o. „1565 decemberében összeírták a pécsi és a siklósi vár tüzérségi anyagát. Pécsen összesen 7 löveget találtak az összeírók: (…),valamint 4 kis „zarbuzan” ágyút (összesen 200 db ágyúgolyóval).” V. D. Cs.: V. B.: 99. o. Uo., de más összefüggésben. 103. o.

Zardja: láncing.

Zarf: "előkelő erkölcsű".

Zebur: a zsoltárok könyve a XV. századi török kiejtés szerint. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 91. o.; 148. o. 73. lj.

Zenberedzsi: számszeríjász.

Zenberek: számszeríj(?).“ Mivel akkoriban ágyú és puska még nem volt, a janicsár bajtársak többsége számszeríjjal ? (zenberek) lőtt. A várvédelemben szintén számszeríjat használtak. A számszeríjjal legjobban bánó [janicsárt] megtették a nyolcvankettedik [dzsemáat] csorbadzsijának, a nyolcvankettedik [dzsemáat janicsárjait] kinevezték zenberekcsinek, s ők oktatták a bajtársakat a számszeríj használatára. De azóta, hogy kitalálták a puskát, már nem lőnek számszeríjjal. A beosztás [azonban] ma is megvan. [A zenberekcsi basi] előléptetési rendje [olyan, mint] a hászekiké, ám mostanában közvetlenül turnadzsi basit csinálnak belőle. Ez azonban törvényellenes, nem szabad megtörténnie. A számszeríj [kezelésének] mesterségére szükség van. Nem szabad azzal leírni a hozzáértőket, hogy „ha egyszer van puska, a számszeríj szükségtelen”, mert a várakban szükség van rájuk. A hitetlenek váraiban többnyire megtalálható. Ezért mindezt végre kell hajtani. A [zenberekcsi basi] zsoldja huszonöt akcse. Ő is olyan föveget (üszküf) hord, mint a csorbadzsik. A hátuljára kócsagtollat tűz. A testületben ez kiemelkedő tisztség. “ Forrás: B. G. H. E. H. Számszeríj aloldal.

Zenberekcsi: „…a nyolcvankettedik [dzsemáat janicsárjait] kinevezték zenberekcsinek, s ők oktatták a bajtársakat a számszeríj használatára.” (…) „Ismételt utalás a törvényben a számszeríj használatára 1606-ból: “A zenberekcsik a számszeríj fegyverét kezeljék, hogy az elfoglalt várakban talált számszeríjakat felhasználják, és ne heverjenek ott értéktelenül. Mostanában minden egyes várban tömérdek számszeríj van, ami berozsdásodott és rothadásnak indult. Ügyeljenek rájuk.”” Forrás: B. G. H. E. H. Számszeríj aloldal.

Zenberekcsi basi: eddig nem pontosan tisztázott, hogy ennek a beosztásnak mi volt a feladata és hogy kiknek parancsolt. Vélhetően a Dzsemáet hadosztályban a nyolcvankettedik dzsemaetnek és a beosztása szerint, ha szükség volt rá, akkor más dzsemaetekben és más hadosztályok dzsemaeteiben vagy odáiban a zenberekkel bánni tudó janicsárok fölött is rendelkezett. Feladata pedig bizonyára, hogy a harcok során egy (vagy több) erős számszeríjas egysége(ke)t alakítson ki a hadvezetés igényeinek megfelelően.
  „A [zenberekcsi basi] zsoldja huszonöt akcse. Ő is olyan föveget (üszküf) hord, mint a csorbadzsik. A hátuljára kócsagtollat tűz. A testületben ez kiemelkedő tisztség.” Idézet: B. G. H. E. H. Számszeríj aloldal

Zenbürek: kisebb ágyúfajta. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Zer: „arany”. Perzsa szó. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 158. o.; 161. o. 23. lj.

Zer-kula: lásd Zer-küláh.

Zer-küláh: „arany fejfedő”. Kúpos alakú, posztóból készült. Altalánosan használt fejfedő volt, de persze nem az aranyfonallal kivarrt fajtája. Kissé hasonlított a közjanicsárok ’kecse’ nevű fejfedőjéhez, de főleg az különböztette meg attól, hogy hiányzott róla a hátrafelé lelógó rész, a jatirma. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 158. o.; 161. o. 23. lj.; 316. o.; 404. o. 131. lj.

Zernik: arzénszulfid, azaz auripigment. Perzsa eredetű szó. Náluk zernih az alakja. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 305. o.; 401. o. 92. lj.

Ziámet birtokosok: K-N. Gy.: Sz.: 184, 187, 196. o.; 424. o.; 429. o. 48. lj. 20 000-100 000 akcse jövedelmezőségű javadalombirtok tulajdonosa.
  Négyezer akcse után minden következő 4000 akcsénként egy lovast voltak kötelesek kiállítani. Az internetes forrás szerint: „A huszezer akcse jövedelmen felüli ziamet birtokosa "szubasi" volt, és úgy mint azok a pasák, bégek és más főtisztek, kiknek ily ziametjük volt, hasonlóképen az 5000 akcse jövedelem arányában tartoztak egy-egy török dzsebelit készenlétben tartani.”

Ziámet: K-N. Gy.: Sz.: 74-75, 130. o. Az évi húszezer akcse jövedelmet meghaladó birtokok adományozását már kizárólagosan csak a szultán végezhette. Ezeket a nagyjövedelmű birtokokat, 20.000 és 99.999 akcse közöttieket, nevezték ziameteknek, birtokosait pedig zaimoknak. Ezek már nem egyszerû lovaskatonák (szpáhik) voltak, hanem magas rangú állami hivatalnokok. A nevük „Zaim”. Csak ritkán, kivételes érdemekért juthatott az egyszerû katona ilyen nagy jövedelmet hozó birtokhoz. (Forrás: internetes anyag)
  A ziámet-birtok jövedelme elvileg nem lehetett 20 ezer akcse alatt, de előfordult. A záimtól ugyanis elvárták, hogy jóval több felszerelt katonát állítson, mint amit a birtoka alapján kellene. Ez rendszerint így is volt, mert emberei parancsnokaként sokkal nagyobb zsákmányhoz juthatott, mint egyszerű szpáhiként. Ez alapján a feltörekvő szpáhinak érdemes volt ziámetté minősíttetni kisebb timárját is.
  20 ezer akcse feletti bevételből: 5000 akcsénként fel kellett szerelni egy vértes lovast (dzsebelü) és vezetőjükként hadba kellett vonulni. Ziámet-birtokos (záim) NEM ÁLLÍTHATOTT HELYETTEST. (Bizonyos vidékeken 4000 akcse volt az előírt kvóta.)
  A 20 ezer akcse alatti bevétel ugyan mentes volt a szultáni adótól, de a birtokosnak ebből kellett fedeznie saját (és családja, szolgálói) költségeit.

Zift: szurok (zift). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Zil hidzse: a mohamedán időszámítás szerinti tizenkettedik hónap. K-N. Gy.: Sz.: 126. o. Arabul: Dhu'l-Hijja.

Zil káde: mohamedán holdév tizenegyedik hónapjának a neve. Forrás: B. I.: K. O. E.: Jegyzetszótár. Arabul: Dhu'l-Qa'dah.

Zimmi, Dzimmi, Dhimmi: "védett", vallási türelmi adót fizető hitetlen. A nem muszlimok közül a keresztény, zsidó, zoroasztriánus és szabir, akik a "könyv népei" (lásd "ahl al-Kitáb"). Ahl al-Kitáb: "Könyv népei", akiknek Allah, korábbi prófétái által,  "szent könyvet" adott. A helyi moszlim pap köteles volt jegyzéket vezetni róluk, ez alapján adóztak.

Zurnapa: „zsiráf”. T. L.: R., K, K, Az O. B.:160. o.; 162. o. 33. lj.; 224. o.; 265. o. 71. lj.; 304. o.

Zülkadir: türkmén fejedelemség. K-N. Gy.: Sz.: 31, 35, 60, 86. o.

 


Zs


 

 

 


 


Rövidítések jegyzéke:

 

B. G. H. E. H.: Bethlen Gábor Hagyományőrség Egyesület Honlapja www.bethlenhagyomanyorseg.hu.

B. I.: K. O. E.: Bariska István: Kőszeg ostromának emlékezete

C. de V.: T. U.: Cristóbal de Villalón: Törökországi utazás

Cs. Cs.: E. H. K.: Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája

Cs. Cs.: V. a H.: Csorba Csaba: Várak a Hegyalján

F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v.: Fodor Pál: Az oszmán pénzrendszer 16. századi válságáról. Megjegyzések az 1585/89. évi leértékelésről

H. D.: E./B./T. u.: Hans Dernschwam: Erdély/Besztercebánya/Törökországi utinapló.

K. G.: T. H. M.: Kiss Gábor: Török hadak Magyarországon

K. N. Gy.: Sz.:Káldy Nagy Gyula: Szulejmán

N. L.: B. I. a H. É.: Nagy László: Báthori István a hadak élén

R. P.: DZS.: Randall Price: Dzsihád

S. I.: Sz. és O.: Sugár István: Szigetvár és viadala.

S.I.: A B. V. és O.: Sugár István: A Budai vár és ostromai.

T. L.: R, K, K, Az O. B.: Tardy Lajos: Rabok, követek, kalmárok az oszmán birodalomban.

V. D. Cs.: A Sz. V.: Veress D. Csaba: A szegedi vár

V. D. Cs.: V. B.: Veress D. Csaba: Várak Baranyában

V. D. Cs.: V. a B.: Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban

V. M. L.: K. V.: V. Molnár László: Kanizsa vára

 

 

Vissza a főoldalra

 

Vissza A-K-ig

 

 

 

 

 

 



[1] Rabok, kalmárok, követek az oszmán birodalomban című könyv alapján.

[2] Rabok, kalmárok, követek az oszmán birodalomban. Derswam János útleírásából.

[3] Az internetes forrás szerint az alsó adóalap még alacsonyabb volt, mindössze ezer akcse.



[i] A Dzsám hatalmú Ászáf, Budin ország védője,
A dicsérendő sorsú vezér, a méltóságos és hatalmas,
A napcsillagzatból mutatónak felépítette e tornyot,
E hely száz nap és száz hold irigykedésének tárgya lett,
Az utolsó ítélet napjáig nem pusztul el, tovább is áll.