Török szavak szótára

 

Segédlet a török kori jegyzetekhez

(Szerző: Györkös Attila)

 


A


 

 

 


Abd: szolga (Allah szolgálója: megtisztelő pozíció) (vesd össze: angolul knight: lovag, németül knecht: szolga)

Abdal: vándor dervis

Abdalani: (többes szám) harcos dervis, fegyvere: furkósbot

Abdeszt: a vallásos mosakodási szertartás neve az iszlámban. Ugyanaz mint az apta. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 93. o.; 149. o. 85. lj.

Abesszin: K-N. Gy.: Sz.: 202. o. Továbbiakban K-N. Gy.: Sz.

Abu: apa, atya.

Adab: udvarias, jól nevelt, előkelő viselkedésű

Adanai szandzsákbég: K-N. Gy.: Sz.: 91. o.

Ádeni emir: K-N. Gy.: Sz.: 152. o.

Ádeni sejk: K-N. Gy.: Sz.: 151. o.

Adhan: "kihirdetés", előírt formula, a müezzin ezzel szólítja imára a muszlimokat.

Adzsemi csaus: így nevezték az adzsemi oglánok egyik magasabb rangú tisztjét. B. G. H. E. H.: Kecse aloldal

Adzsemi csorbadzsi:Idős és tapasztalt szolakot adzsemi csorbadzsinak is megtesznek.” B. G. H. E. H.: Szolakok I. aloldal

Adzsemi kethüda: így nevezték az adzsemi oglánok legmagasabb rangú tisztjét. B. G. H. E. H.: Kecse aloldal

Adzsemi oglán(ok): „idegen fiú”. K-N. Gy.: Sz.: 80. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 306. o.; 401. o. 94. lj.; 312. o.; 403. o. 116. lj.; 424. o.; H. D.: E./B./T. u.: 216. o.; 542. o. 211. lj. 544. o. 232. lj. Korabeli rajz: T. L.: R., K, K, Az O. B.: 319. o.  „Az adzsemi oglánok egyik bölükbasijából, aki az odák rangidőseinek élén áll, ascsi lesz. Rangban az adzsemi csausz áll felette. Nála eggyel feljebb áll az adzsemi kethüda. Az adzsemi oglánoknak ezek parancsolnak. Olyan föveget (kecse) viselnek, melyen nincs tollforgó-tartóés a fejre való részén hímzés (üszküf) helyett papír van. A szegélyén nincs díszítés. A papíron sincs minta. A minta helyén nemez van, hiszen a legjobb adzsemikből janicsár lesz; ezért az adzsemi oglánok fövegén a papír felel meg a hímzésnek. Miután janicsárok lesznek, ők is a fövegükre rajzolják azt a mintát, amit Aksemszeddin utóda alkotott meg és ami csak a janicsároknál van meg. Ez az oka annak, hogy [az adzsemik fejfedőjéről] ez hiányzik.” B. G. H. E. H.: Kecse aloldal Cristóbal de Villalón szerint 2.1425-3.21375 közötti akcsét kaptak naponta. Évente egy ruhát is kaptak. „…az ő jelvényük a cukorsüveg formájú, sárga posztóföveg, és nekik is jár minden évben egy öltözet ruha, csek ez sáfrányszínű és durvább szövésű, mint a janicsároké; emezek is, amazok is szolgálnak a Nagyúr hadihajóin, ha hadba vonulnak a Nagy-tengerre, Kairóba vagy Alexandriába… Minden szobának (ti ajanicsárok odájának) egy adzsemi oglánt adnak , az főz rájuk.” C. de V.: T. U.: 433. o.

Adzsemi: kezdő, újonc.

Adzsnebi:De a kortárs török megfigyelők szerint a legnagyobb csapás azáltal érte a tímár-birtokokat, hogy a paraszti és városi eredetű elemek (adzsnebik = idegenek) sokszor megvesztegetés révén jutottak birtokhoz, s katonai értékük messze nem állt arányban létszámukkal.” B. G. H. E. H.. A töröi hadsereg aloldal.

Afion: görög kölcsönszó. Az ópium korabeli török neve. Ma inkább afjon. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 305. o.; 401. o. 89 lj. Város (lásd Török földrajzi nevek szótára).

Afjon: lásd afion.

Aga bölük: a janicsárok seregének egyik egységét alkották. II. Bajezid, vagy I. Szelim szultán korában kerültek a janicsár seregbe. 61. kisebb egységet különböztettek meg köztük. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 74. o.; 146. o. 49. lj.

Aga: bizonyos csapattestek vagy szervek (pl. céhek) élén álló személyek címe, valamint a szultáni udvar egyes tisztségviselőinek címe. Legismertebb a janicsárok főparancsnoka (janicsár aga), valamint a hárem és szeráj felügyelői voltak. További agák a hadseregben: az aszabok parancsnoka (Aszab aga (Az elnevezés pontosításához megerősítés szükséges!)), a zsoldos lovasság hat osztályának parancsnokai (Bölük agák), a várparancsnokok (Kale agaszi). az udvari tisztek közül a szultáni hárem főfelügyelője (kizlar agaszi, vagy másnéven a dár-üsz szaade agaszi), főudvarmester (kapu agaszi) (nevezték a „fehér eunuchok agája”-ként is), a szeráj felügyelője (szeráj agaszi), stb. K-N. Gy.: Sz.: 57. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 312. o.; 403. o. 117. lj. Internetes forrás szerint: "idősebb testvér", úr, a szultáni udvar számos tisztségviselőjének neve, többségük rabszolga volt! Származásuk ellenére befolyásos, tekintélyes méltóságok.

Agajan-i birun: "külső agák", katonai tisztségviselők, pl.:
- janicsár aga
- azab agák
- ulufedzsi agák
- számos várparancsnok

Agajan-i enderun: "belső agák", udvari tisztségviselők, pl.:
- hárem felügyelője
- szeráj felügyelője
- udvarmester

Agirlik: „súlyosság, nehézség”. A házasságkötéssel kapcsolatosan a kelengye megvásárlásához szükséges pénzösszeget is jelenti. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 380. o.; 412. o. 309. lj.

Ahdnáme: írásbeli szerződés, különösen a külföldi hatalmakkal kötött szerződés okmánya. Nálunk a hódoltság korában athnáménak nevezték. (Szerződéslevél, olyan szultáni hitlevél, amellyel más államoknak vagy fejedelmeknek jogokat enged.) Forrás: K. G. T. H. M.: Török Szavak Magyarázata. N. L.: B. I. a H. É.: 78. old. 1656-ben: B. G.: Az E. F. Sz.: 181. old.

Áhenger: kovács (a kiöntött ágyúk végleges elkészítésével kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Ahir zaman Pejgamberi: az utolsó próféta. C. de V.: T. U.: 387. o.

Ahl al-Kalám: "a toll emberei", írók.

Ahl al-Kitáb: "könyv népei", a zsidók, keresztények, később beleértik a zoroasztriánusokat és szabirokat. Akiknek Isten (Allah) korábbi prófétái "szent könyvet" adtak. (lásd "zimmi") Természetesen a muszlimok maguk is a "könyv népei" közé tartoznak. A helyi moszlim pap köteles volt jegyzéket vezetni róluk, ez alapján adóztak.

Ahl: 1. család, nagycsalád (arab), néha nemzetséget is értenek alatta. 2. sátor, ill. egy sátorban lakók közössége, patriarchális nagycsalád (beduin, lásd "kaum", "kabila") 3. közösség, embercsoport.

Aja: jel.

Aja-Szófia: K-N. Gy.: Sz.: 83. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 158. o.; 161. o. 18. lj.; 170. o.; 180. o. 14. lj; 301-302. o.; 200. o.; 301. o.

Ajatollah: "Allah jele", a legelismertebb ulémák neve.

Ajip: „szégyen”. Főleg vallásos dolgokban. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 370. o.; 411. o. 264. lj.

Ak agalari: A „fehér agák”. K-N. Gy.: Sz.: 129, 127.

Ak börk: fehér sapka (fehér fejfedő: csak az uralkodó katonái és az "abdalanik" viselhették, piros fejfedő: minden más katona (bégek kísérete) viselhette, az akindzsik a 16. századig viselték a piros föveget)

Ak: „fehér”. H. D.: E./B./T. u.: 347. o.

Akabat Afik: a muszlim tradíció szerint az a helyszín, ahol Jézus legyőzi al-Dadzsalt egy végső csatában. R. P.: DZS.: 275. o.

Akancsa: az akindzsi török lovas alakulatnak a korabeli magyar hódoltságban elterjedt, magyarosodott neve. S. I.: Sz. és V.: 31. o.

Akcse: „fehérke”. Kis, ezüst váltópénz, mely a XIX. század első harmadáig volt forgalomban. A török pénzügyi adminisztráció számítási alapegysége. K-N. Gy.: Sz. 9, 12, 29-30, 55, 74-79, 81-82,87, 93-95, 106-110, 113-117, 119, 121-123, 125-128, 150, 179, 184, 186, 188-190, 201, 207-209, 212 o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.:159. o.; 162. o. 28. lj.; 284. o.; 292. o.; 399. o. 51 lj.; 413. o. 315. lj.; .; H. D.: E./B./T. u.: 145. o.; 527. o. 36. lj. I. Oszmán (Othman) török szultán vezette be, ezért "oszmani" vagy "othmani" néven is szerepel. Európában aszper, vagy oszpora néven ismerték. Pénzeszacskóba, erszénybe csomagolva, tömegesen, súlyra mérték, sokszor így forgalmazták. A pecséttel lezárt erszényen feltüntették az érmék összértékét. Kb. 1.15 g súlyú, törvényesen 1.02 g ezüstöt tartalmazó érme. Többször "rontották" az értékét. 100 dirhem (307.2 g) ezüstből:
  - 1330 körül 300 akcsét vertek, ezüsttartalom: 1.02 g,
- 1360 körül 400 akcsét vertek, ezüsttartalom: 0.77 g,
- 1480 körül 450 akcsét vertek, ezüsttartalom: 0.68 g (Ebből az érméből 50 db ért 1 magyar aranyforintot. De Szulejmán korában már 60 akcsét is adtak 1 magyar aranyért.),
- 1587-ben 800 akcsét vertek, ezüsttartalom: 0.38 g. (Ebből az érméből már csak 120 db ért 1 magyar aranyforintot, az arany időközben kb. 30%-kal felértékelődött az ezüsthöz képest.) Az akcsét csak az 1800-as évek első felében vonták ki végleg a forgalomból, II. Mahmud (1808-1839) uralkodása idején.
További részleteket lásd erről:
F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v.
”A török akcse értéke a nálunk használatos pénzegységekre átszámítva a következő: 1584/85-ig 40 akcse 1 tallérral, 50 akcse 1 szultaninével (azaz török arannyal); 60 akcse 1 jó magyar arannyal, 40 akcse 1 gurussal, 1,5 gurus 1 magyar arannyal egyenlő. Használatos volt a magyar végvidéken a perzsa oszmanie is, ez 1 akcséval volt egyenlő.” Cs. Cs.: E. H. K.: 104. o.

Akcsei kuburi: kardtok pénz, talán a perzsa-török háború költségeinek fedezésére volt kivetve. Forrás: Internet.

Akhi baba: "akhik atyja", céh vezetője.

Akhi, Ahi: 1. báty(ám), idősebbnek szóló tiszteletadó megszólítás, kézműves mestert is jelent. 2. férfiszövetség (lásd "futuvva") felavatott tagja, kézműves mester. A közösség összes akhi-jának vezetője: sejk.

Akin: "elárasztás", ”rabló beütés”, portya, katonai felderítés. Forrás nélkül. „Az említett rendeletek az akindzsik rablóportyáit három csoportra osztották: 1. akin: az akindzsi bégek személyes részvételével zajló nagy vállalkozás;…” B. G. H. E. H.: A csetepaté szó eredete aloldal.

Akindzsi bég: az akindzsik parancsnokainak címe. Állandó tiszti rang, viselői békeidőben is szolgálatban voltak, ők feleltek egységeik mozgósításáért is. Forrás nélkül. „A megerősödött központi hatalom ugyanis a 10 és 17 év közötti fiúkat (ti. pendzsikszedés címén) kivétel nélkül magának követelte, s csupán jutalomképpen engedett át közülük néhányat azoknak, akik szerezték őket. Az adindzsi bég 20… fiút kaptak kárpótlásul azért, hogy legértékesebb rabjaikat az állam mindenestől elszedte.” B. G. H. E. H.: A csetepaté szó eredete aloldal.

Akindzsik: „dúló”, „égető”, „portyázó”, „csatározó”. Irreguláris, könnyűfegyverzetű török könnyűlovasok. Csak a háború idejére gyűjtötték egybe, részben önkéntesekből, részben előre összeírt parasztokból. A háború időtartama alatt az állam fizette, befejeztével pedig elbocsátotta őket. Tevékenységi körük ugyanaz volt mint az aszáboknak, de ők messzebbre jutottak a portyázásaik során és kisebb csatákat is vállaltak az ellenséggel. Fontos feladatuk volt a terület feldúlása, felégetése, rablás, gyilkosság, megfélemlítés, erőszak. Kiemelt szerep jutott nekik a hadjárat során, s fő feladatuk az ellenség hátországának pusztítása volt. Nyílt csatában nem sokat értek. Csoportjuk több ezer fős lehetett. Ugyanilyen módon alkalmazta a török állam a további alakulatokat is: aszabok, beslik, gönüllük.
  Az akindzsik lényegesen fontosabbak voltak, mint ahogy eddig gyanítható volt. Számottevő voltukra utal II. Szulejmán szultán naplóiban az 1526. évi hadjárat során említett rész, mely szerint „az akindzsi bégek mind megérkeztek, amiért nagy öröm lőn a seregben”.
  A következő idézet forrása: Fodor Pál: A szultán és az aranyalma.
Tanulmányok az oszmán-török történelemről. Balassi Kiadó Budapest, 2001.

“Miután a tatárokon kívül ekkoriban az európai határvidékeken állomásozó akindzsik szállították a legtöbb rabot, természetes, hogy a pendzsikszedésre vonatkozó előírások egyúttal az akindzsik tevékenységét, rabszerzéssel kapcsolatos kötelezettségeit és jogait is szabályozták. Az említett rendeletek az akindzsik rablóportyáit három csoportra osztották: 1. akin: az akindzsi bégek személyes részvételével zajló nagy vállalkozás; 2. haramilik: olyan portya, amelyen az akindzsi bégek nem vesznek részt, ám a portyázók száma meghaladja a százat; 3. csete: kisebb beütés, amelyen száznál kevesebben vesznek részt. Pendzsiket csak az első két típusú portyán ejtett rabok után kellett adni. Azok, akik száz fősnél kisebb csoportokban vagy a maguk szakállára indultak rabszerzésre, mentesültek a pendzsikfizetés alól. A pendzsik összességében ekkor már nem tiszta ötöd. A megerősödött központi hatalom ugyanis a 10 és 17 év közötti fiúkat kivétel nélkül magának követelte, s csupán jutalomképpen engedett át közülük néhányat azoknak, akik szerezték őket. Az adindzsi bég 20, a pendzsikszedő 5, a legtekintélyesebb tovidzsa (akindzsi tiszt) 1, az alacsonyabb rangú tovidzsák pedig ketten 1 fiút kaptak kárpótlásul azért, hogy legértékesebb rabjaikat az állam mindenestől elszedte.”
A török forrásokban gyakran „az országégető” akindzsik néven emlegették őket.

Ruházatuk: Jellegzetes viseletük a piros sapka volt.

Akindzsilar-karieszi: helység. A tizenhetedik szállóhely az Isztambultól Belgrádig tartó úton 1532-ben, a szultáni hadjárat során.

Akkojunlu: Fehér Ürü (török törzszövetség).

Aksam namazi: esti ima. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 92. o.; 148. o. 80. lj.; 327. o.; 405. o. 148. lj.

Al ud: A lantféléket "arab eredetűeknek" tartják, azonban ők is a perzsáktól örökölték és adták át Európának. Az arab lant neve "al ud", melyből alakultak ki a lauta, lute, lant elnevezések. A koboz szó ősi török eredetű; névváltozásai sokféle hangszert jelölnek, így a moldvai csángók kobzáját, a kazakok kobizát, a kirgizek komuzát vagy akár az oszmán törökök kopuzát vagy kobuzát. A kobozt Anonymus is említi a Gesta Hungarorum 46. fejezetében. Ősi változata a csángóknál maradt meg. Rövid nyakú változata a kínai bípa, amelyet már a Tang-kori ábrázolások ismernek. B. G. H. E. H.: A koboz aloldal.

Al-, El-: névelő, a latin betűs átírásoknál a kötőjelet gyakran nem teszik ki. Az arab beszédben az "al-" gyakran hasonul a szó kezdő mássalhangzójához: pl. ar-Rashid (Harun ar-Rashid kalifa), ed-Din (Dzselál ed-Din az utolsó horezmi sah fia).

Alaj bég: többféle tisztű és rangú embert érthetünk alatta.
  1. Legáltalánosabban a szandzsákbégek helyettesét nevezték,,alajbég" – nek. Ő egyben egy szpáhi ezred parancsnoka is volt. (3-4 szubasi-t rendeltek alá). Egy-egy szandzsákban, vagyis egy-egy szandzsákbég alatt több ilyen alaj és alaj-bég volt. Volt olyan is hogy az egész szpáhi testületnek a parancsnoka is az alaj bég volt. „…a szegedi szandzsákban szolgálati birtokkal rendelkező szpáhik parancsnoka…” 1553 körül. V. D. Cs.: A Sz. V.: 68. o. Az alaj bég alatti rendfokozatokról a források eltérően írnak. (K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata szerint.: a cseribasi, cseriszürüdsi és szubasi. Mások szerint az alaj bég után közvetlenül a szubasik voltak!)

Parancsnoki jelvényük dob, és zászló.

2. A beglerbégek alaj-bégjei. Kettős feladatot láttak el. Egyrészt ők voltak a „szertartásmesterek”, a díszmenetek rendezői. A forrásokból úgy tűnik ki, hogy ők inkább a belső udvari rend és szertartás megtartásáért voltak felelősek, míg az alaj bégek a hadiszemlékért, felvonulásokért. Másrészt ugyanazokat a feladatokat és tisztségeket látták el, mint a csaus basi a szultáni udvart csausai közt. Nem vitatható, hogy a legnagyobb hatalom az alaj bégek kezében összpontosult. Az alaj béget nálunk a hódoltság alatt olajbégnek nevezték.

Alaj Mejdáni: „Felvonulási tér”, a Topkapi szeráj középső udvara. K-N. Gy.: Sz.: 126. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 158. o.; 161. o. 20. lj.

Alaj: 1. ezred méretű katonai egység. 2. állami (szóösszetétel, kifejezés előtagja) 3. csatarendben felállított csapat. 4. felvonulás, díszmenet.

Alaj zarbuzán: 1565 decemberében összeírták a pécsi és a siklósi vár tüzérségi anyagát. 31 ágyút találtak:… 17 „alaj zarbuzán”-t, valamint… A felsorolt 11 zsákmányolt keresztény (káfiri) ágyú feltehetően a siklósi vár 1543 előtti fegyverzetéhez tartozott. V. D. Cs.: V. B.: 99. o.

Alam Bazar: arab szó. A halottak átmeneti tartózkodási helye egyesek szerint az iszlám hitvilágban. Mások szerint ez csak a gonoszok helye. A legtöbben azt vallják, hogy Allahnál vannak. R. P.: DZS.: 286. o.

Alamán: német, vagy németországi török kifejezéssel.

Al-Azhar: "virágzó", híres mecset neve.

Al-Aziz: "Hatalmas", Allah szinonímája.

Al-Dadzsal: az al-Maszih al-Dadzsal szó rövidebb alakja. L. o.

Al-Dahabi, ad-Dahabi: "aranyos", "aranyozott", uralkodói ragadványnév.

Alemtár: zászlós, a hadijelvény őre, alacsony rangú tiszt.

Algériai beglerbég: K-N. Gy.: Sz.: 165. o.

Álhemdülillah: „Dicsőség Allahnak”. A namaz egyik imamondata, fohásza. B. G. H. E. H.: Namaz aloldal

Ali pasa bástyája: a budai víziváros alsó, déli sarkát védte. „Az összes bástyák között legerősebb bástyának” emlegették. A hatalmas torony a mai Ybl Miklós térnek megfelelően állott. A bástyához kapcsolódó kapu hivatott biztosítani a közlekedést a Pestre átnyúló hídon át, részben pedig a Tabán irányában húzódó utat, a mai Várkert bazár felé zárta le. a budai vár török kézre kerülése után így nevezték el az egyik utcáját. S. I.: A B. V. és O.: 131. o.

Ali pasa dzsámija: Szigetváron a városban több jelentős középület kapott helyet. Dzsámijai közül a legnagyobb Ali pasa dzsámija volt, mely katolikus templommá átépítetten ma is áll. S. I.: Sz. és V.: 198. o.

Al-Indzsil: evangélium.

Allah akbar: csatakiáltás, melyet a török csapatok gyakran használtak a rohamokban. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 64. o.

Allah aksina: „az Isten szerelméért”. A dervis szerzetesek alamizsnakérő mondókája. C. de V.: T. U.: 401. o.

Allah! Allah!: csatakiáltás, melyet a török csapatok gyakran használtak a rohamokban. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 64. o.

Allah: „Isten”.

Allahu akbar: ua, mint Allah akbar. Lásd ott. Ez a namaz kezdő mondata is. B. G. H. E. H.: Namaz aloldal

Allát: szépség és szerelem istennő (észak-arab).

Al-Manszúr (al-Mansur): "győztessé tett" (ti. Allah által), gyakori név.

Al-Maszih al-Dadzsal: ua. mint Deddzsál. L. o. Arab szó.

Alp: erős, hős (Alp Arszlán: "Erős oroszlán").

Al-Szamad, asz-Szamad: "Örökkévaló", Allah szinonímája.

Al-Taura: Tóra, zsidó szentírás, Mózes (Musza) könyvei.

Althan úr árka:A belső vár északi erődítményeinél – „Althan úr árkánál” – a nap folyamán jelentősebb események nem voltak.” Székesfehérvárról van szó. 1602. 08. 18-án a török támadók ezen a helyen nem támadtak. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 154. o.

Altin: lásd Altun.

Altun: arany (vesd össze: Ajtony).

Altundag: Aranyhegy, helynév.

Al-Zabúr: zsoltár(ok).

Amár, amar: művelt.

Amil: főtisztviselő, prefektus (Forrás: internetes anyag). Székesfehérváron a vámokat vár „amil”-jai szedték be, a kik a várban martalócként szolgáltak. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 73. o.

Amin: ámen törökül. C. de V.: T. U.: 390. o.

Ámire: ágyúöntő műhely. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Amm: Holdisten (katabán, dél-arab).

Anadolu keteni: az ágyúk tengelyének becsavarására anatóliai vászon. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Ana-meszdzsid: azaz anyamecset, főmecset. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 92. o.; 148. o. 81. lj.

Anatóliai beglerbég: azaz „Anadolu ejálet” katonai főparancsnoka és kormányzója. Lásd még: Ruméliai beglerbég.

Anatóliai defterdár: K-N. Gy.: Sz.: 106. o.; 402. o. 109. lj.

Anatóliai kádiaszker: K-N. Gy.: Sz.: 106.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 262. o. 13. lj.; 402. o. 109. lj.

Anszár: segítő, Mohamed híveit nevezték így Jathrib-ban (a későbbi Medinában).

Apta: egy vallásos mosakodási szertartás neve az iszlámban. Ugyanaz mint az abdeszt. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 93. o.; 149. o. 85. lj.

Arab(ok): K-N. Gy.: Sz.: 156-157, 167, 204-205. o.

Arabadzsi: szekerész, teherhordó. Forrás: B. I.: K. O. E.: Jegyzetszótár. Lásd még: Top arabadzsilari. Fogatos. V. D. Cs.: V. B.: 85. o.

Arab-berber: K-N. Gy.: Sz.: 135-136

Aradzs: sánta (al-Aradzs: ragadványnév).

Arafát dagi: „…a szent nap előestéjén vagy még egy nappal korábban mindannyian felmennek egy hegyre, amit ~ hegyének mondanak, és Mekka mellett emelkedik, ott aztán pőrére vetkeznek, és ha ezenközben megpillantanának egy bolhát vagy egy tetvet, agyon nem nyomhatják; aztán beléereszkednek egy folyóba, és ott ülnek, nyakig merítkezve, míg valami imádságokat végig nem mondank nekik.” C. de V.: T. U.: 408. o.

Arpa emini: Az árpa tartalékok felügyelője; K-N. Gy.: Sz.: 121. o.

Ar-Rasid: "őszinte", ragadványnév (pl. Harun ar-Rashid).

Árrejsz: hajóskapitány. (Ez a szó nem biztos, hogy török) C. de V.: T. U.: 55. o.

Ar-Ruszafa: "Gyalogút", egy palota neve.

Arz odaszi: a szultán audiencia terme. K-N. Gy.: Sz.: 123. o.

Ascsi basi: főszakács, konyhafőnök, séf. Forrás nélkül. Főszakács. C. de V.: T. U.: 424. o.

Ascsi: 1. szakács. 2. így nevezték az adzsemi oglánok egyik tisztét. B. G. H. E. H.: Kecse aloldal

Ashadu anna lá iláha illallah, hajja alasz-szalát, alasz-szalát: Az ezán szövege, amit a müezzin énekel a minaretből. C. de V.: T. U.: 388. o.

Asper: az akcse európai neve (L. o.)

Asr: a lakosság tizedeinek általános elnevezése. V. D. Cs.: V. a B.: 90. o.

Asura: ünnep a mohamedán országokban. (Zsidóknál is, de náluk más a tartalma) Moharrem hónap 10-ik napja Asura nap. Így neveznek egy édességet is, amely az ünnephez kapcsolódik. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 367. o.; 411. o. 261. lj.

Asz: „rendőri teendőket ellátó közeg”. Lásd még ’aszesz’. Arab szó.

Aszab aga: az aszab alakulat főparancsnokának címe. (Megerősítés szükséges!)

Aszab(ok): 1. az irreguláris gyalogság egyik hadosztálya. Nagy részben a parasztok soraiból kerültek ki tagjaik és általában nagyon könnyű fegyverzettel voltak ellátva. Csak a háború idejére gyűjtötték egybe, részben önkéntesekből, részben előre összeírt parasztokból. A háború időtartama alatt az állam fizette és élelmezte, befejeztével pedig elbocsátotta őket. Egyik fő feladatuk volt a várak védelme. Jellegzetes viseletük: piros süveget hordtak. Egyes szerzők szerint bőrsapkát. Hadjárat alatt két részre osztották őket. Az egyik részük a fősereg előtt és attól teljesen elvágva portyázott és fosztogatott – ebben a tekintetben is nagyon hasonlítottak az akindzsikhez –, míg a másik részük árkokat, sáncokat, aknákat ásott, hidakat épített, stb. Hadjárat után a szerencsésebbek a végvárakba kerültek helyőrségnek, vagy gályákra tengerészgyalogosnak, így reguláris, zsoldos katona lehetett belőlük. Ilyenkor abba az országba osztották be őket szolgálatra ahol születtek. Ezek úgy öltözködhettek, vagy úgy kellett öltözködniük, mint annak az országnak lakosai. Pl. Budán bőrrel prémezett kelme-sapkában jártak, egy kardot és puskát hordoztak fegyverül. Teljesen magyar módra öltözködtek. (Marsigli) Néha a török forrásokban „a gyors lábú”-aknak nevezték őket. Forrás  nélkül. „Végül vannak még azab-ok, vagyis szabadok is, akik a törökök fiai, és úgy toborozzák őket, akár nálunk a katonákat, a háború végeztével pedig hazaengedik őket.” C. de V.: T. U.: 437. o.
 
 Esztergomban, 1543-ban az agák 20-22 akcsét, a legénység 6 akcsét, kapott. Cs. Cs.: E. H. K.: 103. o.
2. A tengerészgyalogság elnevezése is ez volt. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 161. o. 22. lj.; 170. o.; 180. o. 16. lj.; 424. o.; 429. o. 44. lj. 3. Aszab szó jelentése: "nőtlen" vagy „szabad”.

Aszáb(ok): lásd aszab(ok).

Aszesz: az arab eredetű ’asz’ szó többes száma. Lásd még „asz” és „haszaszlar’”.

Aszkeri: katona (katonai rendbe tartozó, adómentes személy, lásd: "rája"), a nem rabszolga tisztviselőket is katonai rendbe sorolták

Aszl-i mál: a török kincstári összbevétel. F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v.

Asznaf, esznaf: céh, szakmai érdekvédelmi szervezet, ill. annak tagjai. A sejk és a mesterek mellett a segédek is tagoknak számítanak. Így nevezik a kiskereskedőket, boltosokat is.

Aszper: az akcse európai neve (L. o.)

Asz-szadakatu bi-llah: „az alamizsna leveszi az adakozó válláról a terhet, és megszabadítja gyötrelmeitől, átruházván azokat az alamizsnáért könyörgő szegényekre,…” C. de V.: T. U.: 393. o.

Asz-Sziddik (as-Siddiq): "igazságos" (ragadványnév).

Aszthar: szépség (néha termékenység) istennő (vesd össze: Istár (babiloni), Astarté (főníciai)).

Atabég: a szeldzsuk szultánfi(ak) nevelője, később rendszerint főtanácsadója, gyakran ő az igazi uralkodó az "örömöknek élő" szultán helyett.

Atamandzsi: egyfajta madarász testület. Számuk a XVII. Század elején mintegy 45 fő. . T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 48. lj.

Atar: Az iltizam egyik használati formája: "ajándékozott" életfogytig a paraszcsaládnak adott föld, ami örökíthető volt az úr engedélyével, a terheket azonban továbbra is vállalni kellett. Rendszerint a termény bizonyos százalékával adóztak.
        - Alsó-Egyiptom (É): a pénzjáradék jellemző, mértéke 20% - 40%.
        - Felső-Egyiptom (D): a terményjáradék jellemző, akár 50% felett is előfordult.
Továbbiakat lásd: Iltizam.

Athnáme: lásd: Ahdnáme.

Avar: félszemű (al-Avar: ragadványnév).

Aváriz-i divánie: „rendkívüli hadiadó” egyik típusa. Szokták csak egyszerűen avariz-nek is nevezni. Forrás: Internetes anyag. Egy másik a bedel-i kürekcsi és egy harmadik a nüzül. F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v. Nem korán és az első alaptörvényekben, hanem a későbbi császári rendelkezéseken alapszik. Forrás: Internet.

Avdzsi basi:Szerdai és csütörtöki napon [ott] tanítják lőni a janicsárokat (ti. az Ok mejdani-n). Az avdzsi basi. oktatja őket. Három-négy hónapon ként egyszer szelimi turbánban eljön a szekbán basi, a kethüda bég, a bas csausz és az orta csausz. Van ott egy deszkaemelvény, arra állnak. Az aga is megérkezik. Elrendelik, hogya jajabasik[hoz tartozó janicsárok] az elsőtől a százegyedik [dzsemáatig] sorjában lőjenek. Utána az avdzsik lőnek, majd rangsor szerint a többiek. Három-négy sortűz leadása után az első [aga] bölük következik, majd sorban ahatvenegyedik bölükig a többiek lőnek. Akik a célt eltalálják, egyegy ezüstserleget, vagy egy-egy aranyat kapnak. Azoknak, akik nem tudnak [lőni], az avdzsi basi helyben megmutatja, hogyan kell. Ez a törvény. A lövészet költségeit a bejtülmálból szokták fedezni. A janicsároknak puskaport és kanócot is szoktak adni, hogy gyakoroljanak és tanuljanak egymástól. Jó ideje már mindez feledésbe merült; se puskaport, se kanócot nem adnak. Ha adnak is, a tisztjeink a kanócot gyertyabéllé alakítják át és a házaikban elégetik. A magasztos Allah mielőbb adjon méltányosságot a tisztjeinknek!”....“A kátib szintén legyen becsületes. Mikor szükségessé válik az őrhelyek beosztása, minden kapuhoz egy-két embert irányítsanak, ne pedig tíz-tizenkettőt, mint ahogy ma csinálják. Ha a kincstár puskát oszt a janicsároknak, a javát adják nekik. Jó puskákat készíttessenek, hogyaharcmezőn használhatók legyenek.”

Avdzsilar: lovas vadász.

Ayse, Aise: "Napasszony", női név, Mohamed próféta egyik felesége.

Azab(ok): lásd aszab(ok).

Ázádszuz kullar: „nőtlen, fel nem szabadított rabszolga” Forrás: Internetes anyag.

Azan baba: „atyák atyja”. A dervis szerzetesrend előljárójának elnevezése. C. de V.: T. U.: 401. o.

 


B


 

 

 


Baal Samin: "Ég Ura" (észak-arab, a föníciai Baál istennek felel meg).

Báb ad-Dahab: "Aranykapu", városnév.

Báb il- Ali: "Fényes Porta", szultáni "nyilvános" udvar, vezetője a nagyvezír. A szultán "magán" udvartartása a "Magas Porta" volt, ide már csak a legelőkelőbb idegenek juthattak be. Három miniszter alkotta a ’Fényes Porta’ legmagasabb rangú személyzetét. A kiaja bég, a reisz efendi és a csaus basi az alattuk álló állami hivatalnokokkal vettek részt a tanácskozásokon. A nagyvezír udvartartását, melybe természetesen az előbbiek is beletartoztak ’pasa kapuszi”-nak nevezték.

Báb: kapu, pl. Báb-Ili: Isten(ek) kapuja, Babilon utólagos név-magyarázata.

Baba: 1. „atya”. H. D.: E./B./T. u.: 547. o. 277. lj. 2. rangidős, dervis rendfőnök. A bektasi dervisek elöljáróinak neve a baba, más rend nem használja a kifejezést hivatalosan, pl. a kolostor elnevezésekor 3. nemzetségfő (török).

Báb-i Hümájún: „Birodalom Kapuja”. 1867-ben leégett a Topkapu ennek helyén épült. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 158. o.; 161. o. 19. lj.

Báb-i Szelám: „Üdvözlés Kapuja”. A Topkapi szerájban az egyik kapu elnevezése. Másik neve Orta kapi. 1524-ben építtette II. Szulejmán szultán. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 158. o.; 161. o. 20. lj.

Báb-i-áli: ua., mint ’Báb il-Ali’, lásd ott.

Babur: A nagymogul birodalom megalapítója. K-N. Gy.: Sz.: 151. o.

Bab-üsz-szaade agaszi: Bab-üsz-szaade: 131. o.

Bab-üsz-szaade: „Boldogság kapuja”. A Topkapi szeráj legbelső kapuja. K-N. Gy.: Sz.: 127. o.

Badaluska: közepes méretű ágyúfajta. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata. A székesfehérvári vár 1565. esztendei ágyú összeírása szerint 14 okás (17,943 kg-os) lövedék volt való bele. Ismeretlen számú volt ekkor belőle a várban. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 93. o.; V. D. Cs.: V. a B.: 49. o. „A badzsaluska ágyú az elbeszélő forrásokban talán legtöbbet szereplő fajta. Korábban vasabroncsokkal összefogott vas rudakból, később bronzból öntve készítették. Ritkábban 4, később azonban 11-20 okkás vasgolyókat lőttek ki. A hosszuk 9-10, illetve 18-20 arasz volt.” B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal. „1565 decemberében összeírták a pécsi és a siklósi vár tüzérségi anyagát. Pécsen összesen 7 löveget találtak az összeírók: 2 „badaluska” ágyút…” V. D. Cs.: V. B.: 99. o. más vonatkozásban uo. 103. o.

Badsaluska: ua, mint Badaluska. Forrás: az 1555-ik évi török hadjárat leírásánál. Dzselálzáde Musztafa említi.

Badzsaluska: ua, mint Badaluska. Lásd ott.

Badzsalani: (többes szám) női harci szövetség a nomád török törzseknél, fegyverzetük: kard (szablya), íj. A muszlim hit átvétele után feloszlatták.

Badzs-szpahi: katona-adó. Forrás: Internet.

Bagdadi beglerbég: K-N. Gy.: Sz.: 153. o.

Bági: "isteni" (istentől eredő), pl. Baghdad: Isten adománya.

Bahar: tavasz.

Bahcse-i ámire:”Szultáni kert” raktár Isztambulban, ahol az ágyúöntéshez használatos rezet és bronzot tárolták. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Bailo: a velencei köztársaság portai rezidense. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 353. o.; 408. o. 221. lj.

Bajrak: fehér zászló, mellyel jelezték az egyes magasabb parancsnokok elöljáróságát. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata

Bajram kotlu olszun: „legyen boldog az ünnep”. A kis bajrám ünnep alkalmával mondott köszöntés. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 94. o.; 149. o. 86. lj.

Bajrám: Két Bajrám ünnep volt a korabeli török naptárban. Ebben az egyszerű formában inkább Ramazán bajrami ünnepet értették alatta.

Balar dir: saroglya. Az építkezéseknél használták. C. de V.: T. U.: 126. o.

Balcsikcsi: kardmarkolat kézvédőjének készítője (a kiöntött ágyúk végleges elkészítésével kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Balcsin: bakancs.

Báli pasa tere: a budai vár egyik tere. A városból a vár területére a tornyos Koldus kapun át jutunk. A kapu túloldalán a Báli pasa terére érkezünk. Arzenál vagy Tüzérségi térnek is hívták. Kücsük Báli budai pasa a műszaki csapatok, a tüzérek, ágyúöntők és fegyverkovácsok részére kaszárnyákat emelt a katonai raktárak sé színek mellé. A téren volt a vár ágyúraktára Ezt Hippodromnak nevezték a keresztény korszakban. S. I.: A B. V. és O.: 129. o.

Balikeszir kádija: K-N. Gy.: Sz.: 114. o.

Baljámez: nagyobb ágyúfajta. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata. V. M. L.: K. V.: 90. o.

Baltadzsi: baltás, favágó, a szultán egyik testőrcsapata is.

Bahr-i szijan szütunu: Fekete-tenger partjáról származó szálfa oszlop (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Barmak: főpap (buddhista).

Barran: a fellah (egyiptomi paraszt) "önkéntes ajándéka" földesurának. Az adók mellett megszokott és elvárt dolog volt a "barran", a parasztok "önkéntes ajándéka" az uruknak, bizonyos alkalmakra. Lásd még: Iltizam és Csiftlik.

Baru-ji áhen: vaskerítés (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Barzakh: arab szó. A purgatóriumnak megfelelő fogalom a muzulmán eszkatológiában. R. P.: DZS.: 283. o.

Bas bölükbasi: „…a helyi tisztségviselők utasítást kaptak, hogy a hivatásos zsoldosok közül jelöljenek ki csapatparancsnokokat (bölükbasi), és föléjük egy vezetőt (bas bölükbasi). Ezek a megbízottal együtt bejárták az illető területet és önkénteseket toboroztak. Egy-egy zászló alá rendszerint 50 (néha 100) embert gyűjtöttek, akik…” B. G. H. E. H.: A török hadsereg aloldal.

Bas topu: török ágyúfajta. A XV. század végén a hajókon is alkalmazták. Bronzból készült „A bas topu kifejezés fő ágyút jelent. A tanulmány szerzője[1] szerint a hajók elején elhelyezett lövegről van szó. Nem ismert eléggé, hogy a hajókon először mikor használtak ágyút. Csak annyit tudunk, hogy amikor Fátih Isztambult ostromolta, a flottánál már használtak ágyút. Az is ismert, hogy II. Bajezid idején már a hajókra is szereltek ágyúkat.” B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Bashaszeki: "fő kedvenc", első feleség. Pénteken, a muszlim hit "szent" napján minden muszlim férfinak elvileg a főfeleséggel kellett hálnia. (lásd "hatun", "kadin", „baskadin”).

Basi: százados, csapat vagy közösség vezetője. Törzskari tiszt.

Basini kesz: „vágd le a fejét”. A hóhérnak ezt szokták mondani ítéletvégrehajtáskor. Európában inkább azt szokták mondani a hóhérnak: „Hóhér, teljesítsd a kötelességedet”. C. de V.: T. U.: 115. o.

Baskadin: "fő asszony", első. Pénteken, a muszlim hit "szent" napján minden muszlim férfinak elvileg a főfeleséggel kellett hálnia. (lásd "hatun", "kadin").

Bas kethüda:A szolak basik négyen vannak, ennek megfelelően a kethüdáik [száma] is négy. A rangsor szerint belőlük is szolak basi lesz. A mindenkori bas kethüda lép elő szolak basivá, függetlenül attól, hogy esetleg más bölükhöz tartozik.” B. G. H. E. H.: Szolakok I. aloldal

Basmak: „...papucsfélét használnak, különösen az asszonyok, amit az ő nyelvükön „basmak”-nak hívnak, s amelyet könnyen le is lehet tenni, s könnyen fel is lehet újra venni.” Vassal van kiverve és az ics edikre veszik fel, ha kimennek a lakásból. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 83. o. Lásd még T. L.: R., K, K, Az O. B.: 379. o.; 412. o. 306. lj.

Bas szolak basi:Mindnyájuk vezetésére (ti. a négy szolak dzsemáet élén álló szolak basik) az egyik öreg jajabasit kinevezték bas szolak basinak, s törvénybe foglalták, hogy amennyiben meghal, az egyik öreg szolak lépjen elő szolak basivá… Szolak basik száma négy. Halálukig nem adható másnak a helyük. Ahhoz. hogy ezt mégis megtehessék, az kell, hogya Jedikule dizdári posztja megüresedjék. Ezt a bas szolak basinak kell adni.” B. G. H. E. H.: Szolakok I. aloldal

Bastarde: egy török hajótípus. K-N. Gy.: Sz.: 149. o.

Bastarda: ua, mint Bastarde. Lásd ott.

Batak: mocsaras. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 64. o.

Batakli: mocsaras. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 64. o.

Batal: a Batak szó elferdített formája; lásd ott.

Batman: súly mértékegység. K-N. Gy.: Sz.: 202. o.

Battiha: a mai török nyelvben görögdinnyét jelent, de a középkorban valamilyen más fajta dinnyét értettek alatta. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 223. o.; 265. o. 66. lj.

Bayt al-kahwa: kávéház. (arab) Forrás: B. G. H. E. H.: „A kávé” c. aloldal

Bazár: K-N. Gy.: Sz.: 200-201. o.

Bazlama: egyfajta lágy kenyér. T. L.: R, K, K, Az O. B.:103. o.; 150. o. 114. lj.

Bedel-i kürekcsi: a török államkincstár rendkívüli hadiadóinak egyik típusa. Lásd még az avárizt és a nüzült. F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v.

Bedeszten: fedett vásárcsarnok értékes áruk számára. H. D.: E./B./T. u.: 257. o.; 550. o. 322. lj.

Beduin: T. L.: R., K, K, Az O. B.: 228. o.; 265. o. 86. lj.

Bég(ek), Bej, Bek: 1. „úr”. Nemzetségfő, törzsfő, hadifőnök, kormányzó, átvitt értelemben bármilyen nagyúr lehet. Ősi török cím, eredeti jelentése úr, vezető. A török birodalomban többféle katonai rang viselőinek járt (pl az akindzsik parancsnokainak), de legismertebb a szandzsákbég formában volt. K-N. Gy.: Sz.: 23, 48, 92, 143, 192. o.; T. L.: R, K, K Az O. B.: 262. o. 22. lj.; 283. o.; 398. o. 29. lj. Arabul: emír. 2. ezredes. 3. szandzsákbég: közös hadijelvény alá tartozó csapatok parancsnoka, "zászlósúr" (lásd "liva", "szandzsák").

Beglerbég (Bejlerbej): a „bégek bégje”, (arabul: emir-ül-umera, perzsául: mir-i-mirán, vagy mir-mirán, egyéb neve pedig ’váli’), a több szandzsákból álló tartományok (ejálet, vilájet) katonai kormányzói és főparancsnokai. Fő feladatuk a hadseregvezetés és a javadalombirtokok elosztása volt. K-N. Gy.: Sz.: 59, 73, 77-78, 94, 113, 115-117, 122, 131, 150, 154, 164, 172. o.; A XVI. század végére már mintegy negyven volt belőlük. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 74. o.; 147. o. 53. lj.; 397. o. 11. lj.; 399. o. 48. lj.; 401. o. 94. lj.; 402. o. 109. lj.; 405. o. 161. lj. .Még infó: H. D.: E./B./T. u.: 318. o.; 560. o. 455. lj. Timar birtokot még ajándékozhatott a beglerbég is valakinek – leginkább 6000 akcse jövedelemig –, de már 20 000 akcsét megközelítő értékű timar adásához inkább szultáni engedélyt volt ajánlatos kérni. (Forrás: internetes anyag) Mindegyiknek volt külön udvartartása, katonasággal (ennek neve: Kapu khalki; részletesen lásd ott), és udvari tisztekkel.
  Az udvari tisztek voltak: 1. alaj bég, kettős feladatot láttak el. Egyrészt ők voltak a „szertartásmesterek”, a díszmenetek rendezői társukkal a szelám agaszikkal együtt. A forrásból úgy tűnik, hogy ők a díszmenetek, hadi felvonulások, szemlék megrendezéséért voltak felelősek, míg a szelám agaszik rendezték az udvari szertartásokat, feleltek az udvari rend betartásáért. Másrészt ugyanazokat a feladatokat és tisztségeket látták el, mint a csaus basi a szultáni udvart csausai közt. Nem vitatható, hogy a legnagyobb hatalom az alaj bégek kezében összpontosult. 2. szelám agaszi, a ceremóniamester. 3. házinedár, (kincstárnok) 4. mir-i-ahor, fő lovászmester. 5. szilahdár, fegyverhordozó. 6. kiaja, a beglerbég ügyvivője, helyettese. 7. mufti, vallási jog (saria) "hivatalos" értelmezője, jogtudós.
  „A beglerbég zsoldja harmincezer dukát, nem számítva a busás javadalmait.” C. de V.: T. U.: 431. o.

Parancsnoki jelvényük: 2, néha 3 lófark
                                        7 vezetékló
                                         katonai zenekar

Beglerbégség: az egyes beglerbégek javadalombirtokainak összességét nevezték így. Az oszmán birodalom a hűbérrendszer alapján beglerbégségekre és szandzsákokra volt felosztva. A beglerbégségeket vagy három lófarkas vezírek, vagy két lófarkas beglerbégek kormányozták s ezek mindegyike több szandzsákot foglalt magában. II. Szulejmán alatt az egész birodalom 21 beglerbégségre volt felosztva. Egy-egy beglerbégség tehát a. m. egy-egy pasaság. (A tartományok száma eredetileg 2: Anatólia és Rumélia, ez a hódítások és az új területfelosztás miatt 30 fölé emelkedett, innentől vilájet.) Egyenértékű egyéb formái: „Vilájet”, „Ejálet”, „Pasalik”.

Bej: bég

Bejlebejilik: beglerbégség. Lásd ott.

Bejlik: „bégség”. D. J. Eskisehirt nevezi másnéven Bojlik-nak, de ez valószínűleg elírás. Lásd: H. D.: E./B./T. u.: 438. o.; 571. o. 634. lj.

Bejtülmál: 1. az uralkodói és a vezíri hászok jövedelme. F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. 2.. Hagyaték értékesítése utáni kincstári illeték. Forrás: Dunaszekcső története (Internet). „A lövészet költségeit a bejtülmálból szokták fedezni.” A janicsárok gyakorlatozó lövészetéről van szó. B. G. H. E. H.: Janicsárok „végnapjai” aloldal

Bekcsiler: a műhely kapusai (a kiöntött ágyúk végleges elkészítésével kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Bektasi dervis rend: K-N. Gy.: Sz.: 85-86. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.:102. o.; 150. o. 108. lj.; lásd még Hadzsi Bektas; hurufi (T. L.: R, K, K, Az O. B.: 151. o. 135. lj.); A cselebi kifejezés a rendfőnökök elnevezése is volt. H. D.: E./B./T. u.: 318. o.; 559. o. 451. lj. A bektasikra jellemző, hogy városfalon kívül építkeztek. Szoros kapcsolatban voltak a hadsereggel, ezért nagyobb katonai központok mellett számíthatunk a jelenlétükre. A bektasik maguk is katonák, szentjeik gyakran gázik, vértanúk. Elöljáróik neve a baba, más rend nem használja a kifejezést hivatalosan, pl. a kolostor elnevezésekor.
  A központi kolostoruk Tirana határában áll, amit az albánok még ma is tettyének neveznek. Ők voltak az iszlám legfelvilágosodottabb rendje, kik a művészeteket pártolták. Elképzelhető, hogy ezért sem bántották a tettyei palotát. Békeidőben a dedék - a rendtagok- a kolostorhoz tartozó földeket művelték és különböző iparokat űztek, háború idején fegyverrel küzdöttek az iszlám győzelméért.
Kapcsolatuk volt a janicsársággal. Lásd ott.

Belgrád kapuszu: Belgrád kapuja Isztambulban. K-N. Gy.: Sz.: 48. o.

Bendegán: „szolga”. Forrás: Internetes anyag.

Benná: a kemenceépítő munkás (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Berát gedzseszi: egy vallási  szempontból fontos éjszaka neve. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 349. o.; 408. o. 215. lj.

Berat: 1. hűbér díj. Forrás: Dunaszekcső története (Internet).

Bereket Ulláhi: „Allah áldása”. A szufizmus híveinek gyakran használt teológiai fogalma Georgius de Hungaria szerint a XV. században. T. L.: R, K, K, Az O. B.:125. o.; 151. o. 128. lj.

Bes: öt.

Besik-tas: egy kert neve Isztambulbtól másfél mérföldnyire. C. de V.: T. U.: 169. o.

Besli hiszár: elővár (huszárvár), lovasok szállása a belső váron kívül.

Besli: 1. "ötös" 2. könnyűlovas, irreguláris katonai egység önkéntesekből; valószínűleg napi 5 akcse zsoldot kaptak hadban az államtól. Ugyanazokat a katonai feladatokat végezték el, mint az akindzsik és ugyanazon a módon alkalmazták is őket. A gönüllükhöz hasonlóan a békésebb időkben leginkább a végvidéken voltak alkalmazásban, mert részben bennszülöttekből állt a seregük. Viszont ők magánzsoldosként is dolgoztak igény szerint. Ebben az esetben leggyakrabban a pasák udvartartásában találkozhatunk velük, feladatuk a testőrségi szolgálat volt.

Besli-basi: a besli-basi a beslia alakulat egyik alacsonyabb rangú tisztje. Forrás: az 1555-ik évi török hadjárat leírásánál. Dzselálzáde Musztafa említi.

Beslia: Székesfehérvár északi, Budai külvárosának török neve. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 64. o. A besli szó korabeli magyarosan ejtett alakja. B. G. H. E. H.: Rabtartás aloldal

Beslia aga: a beslia-aga a besli alakulat egyik tisztje. Csíkvárban, 1577-ben 75 besli fölött volt vezető egy bizonyos Murzely aga. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 103. o. Simontornyában ugyanekkor Musztafa besli aga 80 besli fölött rendelkezett. V. D. Cs.: V. a B.: 117. old.

Beslia kapu: a Beslia város kapuja. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 109. o.

Beslya: ua., mint besli. Lásd ott! V. D. Cs.: V. a B.: 124. old.

Besly aga: lásd Beslia aga. V. D. Cs.: V. a B. 117-118. old.

Beslya aga: lásd Beslia aga. V. D. Cs.: V. a B.: 124. old.

Bez: vászonféleség, mellyel fedték a kereskedők a piachelyüket. H. D.: E./B./T. u.: 257. o.; 550. o. 322. lj.

Bezirgán: kiváltságos, engedéllyel rendelkező tábori kereskedő, rabszolgakereskedő, ill. átvitt értelemben bármilyen kalmár, kereskedő.

Bí: -ban, -ben. Arab elöljárószó. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 187. o.; 193. o. 16-17. lj.

Bidat: új adó. Forrás: Dunaszekcső története (Internet).

Bin: 1. ezer. 2. személynevekben fia, -fi. Lásd: Oglu

Binbasi: ezredes.

Birun: 1. „külső”. Itt a Topkapi szeráj „Külső Udvara” értelemben. K-N. Gy.: Sz.: 120. o.; 300 méter hosszú és átlagosan 150 méter széles. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 158. o.; 161. o. 19. lj. 2. a szultán "külső", rendszerint katonai (rab)szolgái, vezetőik az agák (lásd "enderun").

Biszmi illáhi r-rahmáni r-rahimi: arab kifejezés: az irgalmas és kegyes Isten nevében. Mind írásban, mind beszédben gyakori kifejezés. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 187. o.; 193. o. 16-17. lj.

Biszmillah il rahman il ráhim: „A magasságos és könyörületes Isten nevében.” B. G. H. E. H.: Namaz aloldal

Biti: irat. A ruméliai beglerbég 6000 akcséig, az anatóliai beglerbég 5000 akcséig adhatott ki adományozó oklevelet, teszkerezisz-t. Ennél nagyobb birtok esetén a beglerbég részletesen indokolt javaslatára a szultán hivatala adta ki az oklevelet. Ekkor az elnevezése: teszkereli. (1455 előtt az okirat neve egységesen: "biti" és a bégektől felfelé minden főúr adott ki adományleveleket az általa meghódított földeken fekvő birtokokra.)

Biyik, Bijik: „bajusz”. H. D.: E./B./T. u.: 347. o.; 563. o. 509. lj. A törökök, pontosabban a mohamedánok inkább körszakállt viseltek.

Bodrum: föld alatti üreg, pince. . T. L.: R., K, K, Az O. B.: 256. o.; 269. o. 174. lj.

Bona (Annaba): város. K-N. Gy.: Sz.: 138, 140. o.

Boru: 1. „cső”, 2. „trombita”. H. D.: E./B./T. u.: 205. o.; 539. o. 175. lj.

Boszniai szandzsákbég: K-N. Gy.: Sz.: 49. o.

Bosztandi: a kertészeti teendőket elvégzők és a szultán személyes használatára szolgáló hajók, csónakok személyzetét alkotó szolgálattevők testülete. Különösen elöljárójuk, a bosztandzsi basi volt a szultánok közeli embere. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 49. lj.

Bosztandzsi basi: főkertész. K-N. Gy.: Sz.: 122. o. „A pasák után rangban a bosztandzsi basi, a főkertész következik, mert igen bizalmas embere a Nagy Töröknek, és gyakran beszélget vele; amikor pedig a szultán tengerre száll, ez kormányozza a hajóját; kétszáz kertészlegénynek parancsol, akiket még írásra-olvasásra sem tanítanak meg, csakis a kertészmesterségre, és amelyik legelébb visz kóstolót valamely gyümölcsből a Nagy Töröknek jutalmat kap. C. de V.: T. U.: 428. o.

Bosztandzsi: "kertész", a szultán egyik testőrcsapata.

Boz: „szürke”. H. D.: E./B./T. u.: 350. o.

Boza: Kun eredetű ital. A törökök is szívesen itták. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 362. o.; 410. o. 249. lj.

Böjuk: nagy.

Böjük bajram: lásd Bajram. C. de V.: T. U.: 392. o.

Böjük csul-tutmaz:A felvonuló török fősereg a baranyai török várakból számos csapatot és ágyút rendelt magához. Siklós várában is volt egy 18 okkás golyót lövő hatalmas ágyú, melyet a törökök „büjük csul-tutmaz” ágyúnak neveztek. Ezt az ágyút is – húsz pár bivaly fogva eléje – Siklós várából Kanizsa ostromára vontatták.” 1600-ban. V. D. Cs.: V. B.: 114. o.

Böjük frengi torony: a budai vár déli, nagy rondellája. S. I.: A B. V. és O.: 129. o.

Böjük fucsi: víz tárolására nagyméretű hordó (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Böjük oda: „Nagy Terem”. Lásd Jeni oda. K-N. Gy.: Sz.: 128. o.

Böl: osztás.

Bölük basi: csak 61 olyan bölükje (csapata) volt a janicsároknak, amelyek élén bölük basik álltak. E csapattestek közvetlenül a janicsáraga alá tartoztak, ebben különbözve a többi egységtől. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 314. o.; 403. o. 126. lj.; 404. o. 128. lj. : tizedesnek nevezhető rendfokozat a török katonai hiearhiában. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 77. o. A müszellemeknek is bölükbasiaik voltak. Sőt, bölükbasijuk volt az adzsemi oglánoknak is. B. G. H. E. H.: Kecse aloldal “A bölükbasik egyike a talimhánedzsi basi.” B. G. H. E. H.: Janicsárok „végnapjai” aloldal
Esztergomban, 1543-ban egy bölükbasi 7 akcsét kapott. Cs. Cs.: E. H. K.: 103. o.

Bölük dzsebedzsi: a várakban a dzsebedzsik legkisebb egysége. Esztergomban, 1543-ban 10 fő szolgált egy ~-ben. 6-7 akcsét kapott egy dzsebedzsi. Cs. Cs.: E. H. K.: 103. o.

Bölük topcsi: a várakban a topcsik legkisebb egysége. Esztergomban, 1543-ban 10 fő szolgált egy ~-ben. 7-8 akcsét kapott egy topcsi. A parancsnok 30-at helyettese 12 akcsét kapott. Cs. Cs.: E. H. K.: 103. o.

Bölük khalki: A hat zsoldot húzó lovasalakulat összefoglaló neve. 1. szilihdár. 2. szpáhi. 3. ulufedzsián-i-jemín, 4. ulufedzsián-i-jeszár. 5. gureba-i-jemín. 6. gureba-i-jeszár. Az egyes alakulatok parancsnokai „bölük aga” címet viseltek. Létszámuk 1526-ban együttesen 5088 ember volt, ami 1567-ig 11251 főre emelkedett (zsoldkimutatások alapján). H. D.: E./B./T. u.: 558. o. 443. lj.. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 392. o.; 414. o. 336. lj.

Bölük: „csapat”, vagy „hadosztály”. E nevet viselték a bölük khalki egyes alakulatai: pl. szilihdár bölük, szpáhi bölük, stb. A janicsárok egyik csoportja, az ún. „aga bölük”-ök csoportjának is ez volt az egyszerűbb elnevezése. 61 egysége ezt a nevet viselte. A janicsárok egy másik csoportjának, a szegbánoknak is bölükökre volt felosztva a csapatuk. Bölükökre voltak felosztva a gönüllük és kapudzsik is, egy-egy bölük basi alatt. K. G.: T. H. M.: 221. o. 5. bek. és Török Szavak Magyarázata; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 314. o.; 403. o. 127. lj.; 404. o. 128. lj.
  Egyes helyeken tizedaljának nevezik a magyar hadtörténészek. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 73. o.
Esztergomban, 1543-ban 10 főt értettek egy bölük alatt (50 bölük volt és ebben összesen 500 janicsár szolgált) Ezek parancsnokai a szerbölükök voltak. Cs. Cs.: E. H. K.: 103. o.

Börk: a janicsárok által viselt fejfedő, melynek volt egy hátrafelé, a vállig lenyúló része. Efféle „fátylat” a köznép is viselhetett. Itt jegyzem meg, hogy ezt a jellegzetes fejfedőt írja le K. G.: T. H. M. ’janicsár’ címszó alatt, de ő ’kecse’ néven nevezi.
”S mivel nemezből (kecse) készítették, kecsének nevezték el; s minthogy a fejükön viselték, fövegnek (börk) [is] mondták.” Tehát ebből az idézetből kiderül, hogy a kezdetben a két szó egy és ugyanazt a fejfedőt jelölte. B. G. H. E. H.: Kecse aloldal

Böröck: ágyúszekér, nyergesszekér. „A korban ágyúszekérnek a nyerges szekeret vagy a la fette-t és a böröcköt használták együtt (Domokos György megjegyzése).” B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Bre tut kjáfiri: a bre indulatszó, a tut jelentése: fogd meg. A kjáfir hitetlent jelent. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 186. o.; 192. o. 11. lj.

Bruszai kádi: K-N. Gy.: Sz.: 106. o.

Bruszai szandzsákbég: K-N. Gy.: Sz.: 181. o.

Budzsák: moldvai tatár.

Bugdaj csorbaszi: „búzaleves”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 370. o.; 411. o. 266. lj.

Bugia: K-N. Gy.: Sz.: 136-137. o.

Buják: „A rabságban tartott török nőkkel is munkát végeztettek (ti. a magyar rabtartóik), a főúri asszonyok szolgálólányként tartották őket. Különösen kedvelték a varrólányokat, akiket a korabeli forrásokban bulyáknak neveznek. Az is előfordult, hogy a török rabnők házimunka mellett török nyelvet tanítottak a magyar családoknál. A női rabokhoz alacsony áron jutottak hozzá, jóval kevesebbet értek, mint a férfi rabok. Az is megesett, hogy az elfogott bulyákat „más célra is használták”. Batthyány Ádám írta 1654-ben egyik levelében: „Kisfaludy Balázs uram csak az innepek előtt volt oda alá. Ő is jó szerencsével járt, jó törököket hoztanak és jó bulyákat és szépeket. Olyakat, ha kegyelmed itt volna, megkönnyebbedhetnék nyavalyája.” A török nők gyakran kikeresztelkedtek és férjhez is mentek.” B. G. H. E. H.: Rabtartás aloldal

Bulyukbasi: a bölük basi XVI. századi egyik alakja a magyar nyelvben. V. D. Cs.: V. a B.: 117, 124. old.

Bunda hep biz kullar: közkeletű mondás a török urak között. Azt jelenti: „Mi itt valamennyien szolgák vagyunk.” C. de V.: T. U.: 145. o.

Bundukdár: számszeríj-készítő, (de "bunduki": puska, szuahéli ill. több arab nyelvjárásban).

Buszurman: a muzulmán szónak a kirgiz alakváltozata. Más török nyelvekben is előfordul. A magyar nyelvben jövevényszóként a böszörmény szó felel meg neki.

Büjük bajrám: „Nagy Bajrám”. Az áldozati ünnep közkeletű neve. Neve ellenére kisebb ceremóniával tartották meg, mint a Ramazán bajrami-t. T. L.: R, K, K Az O. B.: 300. o.; 400. o. 72. lj.

Büjük: nagy.

 


C, CS


 

 

 


Csadir: sátor (katonai, vesd össze: csador). A sátor szó - a honfoglalást megelőző érintkezések eredményeként - a csadir török szó emléke nyelvünkben.
  Az oszmán birodalomban - számos történeti adat tanúsága szerint - a sátorkészítő és sátorverő személyzet a hadsereg egyik legfontosabb testülete volt.
  A szultáni sátrak raktára Ibrahim pasa szerája mellett, Isztambulnak Ahmed szultánról elnevezett városrészében állott. Ez a városrész volt a sátrak őrzőinek lakhelye is. Hadjáratok, táborozások idején oda elnevezéssel illették, és négy csoportba osztották azt a szak személyzetet, amely elkészítette és felállította a sátrakat. Erről továbbiakat lásd Oda-nál. B. G. H. E. H.

Csadirdzsi: Sátorkészítők és sátorverők. Kb. 170-en voltak 1605-ben.. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 56. lj.

Csador: sátor (perzsa), muszlim asszonyok egész testet fedő öltözete: ha viselik a "sátrat", el sem hagyták azt, vagyis megilleti őket az otthonukban élvezett védelem is!

Csakir: kerecsensólyom.

Csakirdzsi basi: a csakirdzsik csoportjának vezetője. Lásd ott.

Csakirdzsi: egyfajta madarász testület. A létszámuk a XVII. Század elején mintegy 271 fő. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 48. lj. A szultánok udvartartásában az udvari szolgák egyik csoportját alkották azok, akik a vadászebek és vadászmadarak felügyeletével voltak megbízva. Az ő vezetőjük volt a Csakirdzsi basi. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Csaksir:A szolakok nadrágja minden bizonnyal a többi janicsár által is viselt csaksir (çaksir = "tubigatya") volt. Ez tulajdonképpen két, egymásra vett nadrág. Az alsó pamutszövetből készült, hosszú szára térd felett bő, alatta szűk volt. A felső gyapjúszövetből való bő térdnadrág volt, melyet térdben szalaggal megkötöttek. Hagyományosan mindkettőt piros színűre festették.” B. G. H. E. H.: Szolakok II. aloldal

Csarbu ve sesháne tudjlasi: a kemence alapjának a kirakásához négy és hatszögletű téglák (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Csardak: jelentése: őrház. 1. A budai vár nyugati falának közepén, a Savanyú leves bástya és az Ova kapu között állt építmény. Nyilvánvalóan a bástyánál kisebb de a falsíkból kiemelkedő védmű. S. I.: A B. V. és O.: 128. o. 2. A Gellérthegy tetején álló erőd (a Gürz Éljász vára) egy falépítményes csatlakozó részét nevezték így a törökök. S. I.: A B. V. és O.: 131. o. 3. „Az eget verő szultáni sátor és az imént említett sátrak közé fejedelmi csardakokat állíttattak fel, amelyek gyöngyhímzéseikkel a világ csodái voltak.” (Dzselálzáde Musztafa) 4. A törökök szerte az országban úton-útfélen számtalan őrházat (török nyelven „csardak”) építettek, hogy később a magyar nyelvben a magában álló útszéli házakat csárdáknak nevezte el a magyar nép. Mivel ezen épületek többsége közlekedési útvonalak kereszteződéseiben épültek, feltételezhetően ezek helyén épültek a később szállásadó helyek, csárdák is. (Forrás: Fekete Lajos-Nagy Lajos, Budapest története a török korban, Akadémiai Kiadó 1986) B. G. H. E. H. Csárda aloldal

Csarik: „saru”. A magyar saru szó honfoglalás előtti török jövevényszavunk. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 182. o.; 192. o. 5. lj.

Csarkadzsi: csatározó, portyázó csapat; előcsapat.

Csarszu ve sesháne tudjlasi: a kemence alapjának a kirakásához négy és hatszögletű téglák (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Csasnegir basi: főkóstoló.

Csasnigir: lásd Csesnigir.

Csaus aga:A régi szabály szerint két órai távolságban elől ment 12 000 vitéz janicsár, utánok teljes számban és rendben a csaus-agák és mütefferrikák, mindnyájan teljes díszben és fegyverzetben.” 1566-ban. V. D. Cs.: V. B.: 103. o.

Csaus basi: K-N. Gy.: Sz.: 37, 122. o. Török udvari tisztviselő, a polgári életben szolgáló csausok feje. Mivel hivatalos volt részt venni a nagyvezír báb-i-áli (Fényes Porta) gyűlésein, a három legfőbb tisztségviselője közül az egyiknek számított. Mivel a csaus basi igen nagy hatalommal és széles intézkedési jogkörrel rendelkezett a polgári csausok igen sok mindennel foglalkoztak. A csaus basi a nagyvezír alatt álló három miniszter (a másik kettő: a kiaja bég, és a rejsz efendi) egyike volt., s mint ilyen egyesítette magában a belügyminiszteri és igazságügyi minisztert. Végrehajtotta a nagyvezírnek az utasításait belügyi és igazságügyi kérdésekben. Forrás nélkül. „Csaus basi-nak nevezik azt a kapitányt, aki, akár az őrmesterek, rendet tart a hadnép közt; ez háromszáz csaus-nak parancsol, akiknek mind az a dolguk, hogy szabad utat csináljanak a hadnépnek.” C. de V.: T. U.: 443. o. 1566-ban Arszlán pasa kivégzésekor: V. D. Cs.: V. B.: 102. o.

Csaus(ok): „futár, megbízott” K-N. Gy.: Sz.: 42, 111, 124, 197, 212. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 157. o.; 161. o. 14. lj.; 215. o.; 263. o. 28. lj.; 290-291. o.; 215. o.; 263. o. 28. lj.; 278. o. A katonai szolgálat csausai a janicsároknál, az adzsemi oglánoknál, illetve a haditengerészetnél szolgáltak. A janicsárok csausai a háborúk során hírnöki feladatot láttak el. A civil csausok a szultáni szerájban teljesítettek szolgálatot. Ők voltak a szultán testőrei, hírnökök és követek. Voltak más civil csausok is, mint például a diván-i hümájun csavuslari. Feladatuk volt, hogy a diván napján mindenben szolgálják ki a nagyurakat, de főleg a szultánt. Számuk azonban csak néhány száz volt. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 43. lj. Tehát négy különböző rendbe tartozó csausokat kell megkülönböztetnünk: az udvari, polgári, katonai és a szultáni tanácsi csausokat. A két legnagyobb létszámú testületük a szultáni udvar csausai és a katonai csausok.
 – A szultáni udvar csausainak két fő feladatuk volt:
    1.Amikor a szultán a szeráját elhagyta előtte jártak buzogányt tartva a kezükben.
    2. Politikai küldetésekre alkalmazták őket, de csak külföldre (követek). Ez így volt egészen a XVII. századig. Csakis ők mentek külföldre.
    3. Sokrétű feladataik közé tartozott a testőri jellegű szolgálat a szultán körül, jelen kellett lenniük a követek fogadásánál, hírnöki teendők, stb. Fő vezetőjük a csaus basi volt.
– A katonai csausok pontosan ugyanezeket a feladatokat végezték, csak ők a hadsereg egyes vezetőinek a szolgálatában álltak. A legtöbbjük janicsár volt és janicsár csapatoknál is szolgáltak. Sokan dolgoztak a tengerészetnél és a flottillánál is[2]. Legfelsőbb vezetőjük a bas csaus (fő csaus) volt. Ő az amúgy is érinthetetlen janicsárság törzskarának volt az egyik tagja, mégpedig az ötödik bölük (?) parancsnoka. A janicsár aga divánjában ő terjesztette elő a kérvényeket.
– A polgári életben szolgáló csausok is a csaus basi alá tartoztak. Mivel a csaus basi igen nagy hatalommal és széles intézkedési jogkörrel rendelkezett a polgári csausok igen sok mindennel foglalkoztak. A csaus basi a nagyvezír alatt álló három miniszter (a másik kettő: a kiaja bég, és a rejsz efendi) egyike volt., s mint ilyen egyesítette magában a belügyminiszteri és igazságügyi minisztert. Végrehajtotta a nagyvezírnek az utasításait belügyi és igazságügyi kérdésekben.
  A polgári csausok egyszerre voltak törvényszolgák, állami ítéletvégrehajtók, futárok, testőrök, az uralkodó személyi környezetének vezetői, ajtónállók, stb. Sok feladatot vállaltak az adzsemi oglánok körüli teendőkben. A csaus basi mindegyiknek a vezetője volt. Sőt fontos tiszte volt, hogy a külföldi hatalmak követeit ő vezette a szultán vagy a nagyvezír elé
– A szultáni tanács csausainak feladata volt a diván összeülésének napján a diván teljes kiszolgálása. Néhány százan voltak. Török nevük Diván-i hümájun csavuslari.
– A beglerbégek udvari tisztjeiként szolgáló csausok. Minden feladatot elvégeztek, amit az udvari, a polgári, a katonai és a szultáni tanácsi csausok elvégeztek.

Csektir: (evezős) kisebb hajó, csónak, bárka.

Cseküccsü: ráverő (a kiöntött ágyúk végleges elkészítésével kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Cselebi: elsősorban a városban nevelkedett, művelt, kegyelt (Allah által), nemes, magasrangú és tiszteletreméltó emberekre alkalmazott elnevezés. H. D.: E./B./T. u.: 318. o.; 559. o. 451. lj. Mint cím, vagy megszólítás a. m. „úr”. Régebben főurak, hercegek, a XIX. században az előkelő görögök és európaiak címe. Valódi jelentése: „tanult, művelt ember, finom, előkelő modorú”. Gentleman.

Cselidji: acél. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Cselik-i frengi: európai acél. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Csemberlitas: „abroncsos oszlop”. Az At mejdanin álló ókori egyiptomból származó hengeres oszlop. T. L.: R., K, K Az O. B.: 282. o.; 398. o. 25. lj.

Cserehor: a XV. században így nevezték azokat a csapatokat, melyeket a hadjárat súlyosabbá válásával a szultán bevonultatott. Minden negyedik vagy ötödik hadköteles kényszerült így bevonulni az otthon maradó családtagok költségére. Fizetésüket már inkább a szultántól kapták. Később a vár- , híd- és útépítési munkákat végzőket nevezték így (számos esetben a keresztények végezték el ezeket a feladatokat. ) T. L.: R., K, K, Az O. B.: 84. o.; 147. o. 64. lj. „Az erődítési munkálatokra a török katonai hatóságok úgynevezett dzserehor szolgálatot vették igénybe. Ez nem ingyenes kényszermunka volt, mivel a munkára rendelt személyknek naponta 3-4 akcsét fizettek. Az 1551. évi összeír-ás szerint a mohácsi szandzsákban minden 14,6 „háné”-ra esett egy dzserehor szolgálat;…” V. D. Cs.: V. B.: 84-85. o.

Cserge: (dísz)sátor (cserge vagy csirge: a sátor vázszerkezetét borító takarók neve is.). Forrás nélkül. „…a cserge sátorok, melyeket írott emlékeink már Zsigmond királykorában emlegetnek. A csergesátort kisebb sátornak szokták magyarázni, a valóságban azonban nagyobb sátorok voltak ezek s azonosak voltak az úgynevezett audienciás sátorokkal. 1625-ben például Kamuthi _arkas jelentése szerint a magyar, a török és a német követek csergesátorban asztalok mellett tanácskoztak.” B. G. H. E. H.: Sátrak és mestereik aloldal

Cseri szürüdsi: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata szerint a hűbéres lovasság, vagyis a szpáhik egyik tisztje. A cseribasi és a szubasi között volt a rendfokozata. Másik elnevezése: szürüdsi basi. Lásd még ehhez: cseribasi címszót. Ezt a rendet más források nem erősítették meg!

Cseri: sereg. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Cseribasi: a javadalombirtokos szpáhik összegyűjtésével megbízott alacsonyabb rangú tisztviselők egyike. A katonai hiearchiában a szubasik beosztottai voltak. Egy szubasi alá minimum négy és maximum tíz cseribasi tartozott. A cseribasi száz katona fölött parancsnokolt hadbavonuláskor. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 84. o.; 62. o. alapján. (K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata szerint a cseri basik nem a szubasik beosztottjai voltak. Sőt éppenhogy fordítva a cseri basik beosztottai voltak a szubasik, méghozzá nem is közvetlenül. Szerinte így alakult a hiearchia alaj bégtől lefelé: cseribasi–cseri szürüdsi, vagy szürüdsi basi–szubasi. Ezt a rendet más források eddig még nem erősítették meg.)

Csesitleri: különböző fajta. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Csesnigir: „étekfogó”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 387. o.; 413. o. 316. lj. Ételkóstoló, ételhordó, italtöltögető. Egyéb alakok: csasnigir, csasnegir.

Csete: 100 fő alatti létszámú akindzsi osztag, ill. annak portyája, őrjárata, harci tevékenysége. Forrás nélkül.

Csetedzsi pasa: a csetedzsik csoportjának vezetője. Lásd ott.

Csetedzsik: Az irreguláris lovasság egy neme. Az ő feladatuk kettős volt. Egyrészt ugyanaz, ami az akindzsiké, másrészt kémkedés, felderítés, az ellenállási gócok megtalálása, takarmányszerzés. Zsoldot nem kaptak. A csapat vezetője a csetedzsipasa volt. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Csifut: „A muzulmán törökökkel szemben a keresztények és zsidók megalázó elnevezése a gyaur és csifut volt, a muszlim hitre frissen áttérteket pedig potornak nevezték.” Forrás: http://mek.oszk.hu/01800/01885/html/index10.html Csifut: "zsidó" általában csak ragadványnévként használják. Főképp pejoratív tartalommal használják, "gazember", "hitvány" Forrás: http://www.naprakeszegyetem.hu/tudasbazis/nezet.php?id=61&r=7&PHPSESSID=b0cdbee4e07da7690276a33721f6703c

Csift bozan reszmi: „a föld meg nem művelése” K-N. Gy.: Sz.:198. o.

Csift rezmi: földadó, telekadó, a csiftlik után fizetik.

Csift: "pár", egy pár ökör (tehát egy ökörfogat) jelentésű.

Csiftdzsi: csiftlik-en gazdálkodó földműves.

Csiftik, vagy Csiftlik: 1. jobbágytelek: K-N. Gy.: Sz.: 189. o. Egy pár ökörrel művelhető földként is szokás volt meghatározni a nagyságát. A birtokot ráják ("nyáj") művelik. Ők családonként ún. osztásföldet, csiftlik-et kapnak, amit csak uruk beleegyezésével adhatnak át másnak. A csiftlik-et nem lehet eladni, sőt még önkényesen elhagyni sem! Az adót rendszerint a csiftlik mérete és minősége alapján az elvárható termésre vetik ki, nem pedig az éves termény meghatározott százalékát veszik el.
  A csiftlik fogalmában beletartozik a föld mellett az annak műveléséhez szükséges összes épület, gazdasági felszerelés, jószág, vetőmag, stb.
A csiftlik területe:
  –jó minőségü földnél:  50 -  80 dönüm ( 4.6 -  7.4 hektár),
  –átlagos minőségűnél:  80 - 120 dönüm ( 7.4 - 11.0 hektár),
  –rossz minőségűnél  : 120 - 150 dönüm (11.0 - 13.8 hektár).
A legnagyobb csiftlikek területe 180 dönüm körül volt (16.5 hektár).
 2. tizedmentes telek -> parasztkatona kapja, továbbá harcban övé a zsákmány 4/5-e, egyötöde (pendzsik) a szultáné.
 3. Az iltizam egyik használati formája. A csiftliket használatra kapta a parasztcsalád. Rendszerint egy kikötött összeg vagy termény-mennyiség az adója (nem a jövedelemnek meghatározott százaléka). A föld az úr tulajdona maradt, de a paraszt "röghöz kötött" volt, önkényesen nem hagyhatta el a művelt földet. Internetes anyag
  A mezogazdasági termékek árának emelkedése életre hívta a csiftlikeket, a piacra termelő nagybirtokokat, amelyek a hagyományos kisparaszti gazdaságok kisajátításával jöttek létre. F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v.

Csiftlik száhibi: földbirtokos, gazda, aki kiosztja a földjét művelésre, csiftlikekre osztva

Csikma: felvétel, avatás (janicsár katonai egységbe).

Csirak: inas, szolga.

Csiraktár:Az alkalmazottak közül mind rangban mind pedig fizetségben az utolsó helyen következtek a dzsámiszolgák: egy-két lámpás és gyertyagyújtogató, azaz csiraktár és szirádzsi,…” B. G. H. E. H.: A muszlim hitélet aloldal

Csivi: szeg. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Csorba: „...búzadarából, borsóból, lencséből, babból, paszulyból és más efféléből készült kása, benne egy darabka birkahússal.” T. L.: R., K, K, Az O. B.: 285. o.; 398. o. 35. lj. A szó mai jelentése: leves.

Csorbadzsi: a janicsárok egyes – később dzsemáet nevet kapó parancsnokait hívták így. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata. A fogalom végleges tisztázása azonban még várat magára. Tisztázatlan az odabasi és a jaja basi pontos fogalma is.
   Úgy tűnik, hogy a Dzsemáet hadosztály dzsemáetjeinek (néha ortáknak is nevezik) a parancsnokait hívták ’csorbadzsik’-nak. „A szolak dzsemaatok minden katonája olyan süveget viselt, mint az egyéb janicsár alegységek (orták) parancsnokai, a jajabasik, illetve bölükbasik (közös néven csorbadzsik).” B. G. H. E. H.: Szolakok II. aloldal
Mivel [ekképpen a szolak dzsemáatok] csorbadzsijai [egyúttal] szolak basik is lettek, a [saját] embereiket kinevezték müteferrikának, azért, hogy a szolakoknak szolgáljanak. (…)A szolakok ugyanolyan kecsét viselnek, mint a csorbadzsik” B. G. H. E. H.: Szolakok I. aloldal

Csubuk-i áhen: vasrúd. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Csuhadár: ruhagondozó. K-N. Gy.: Sz.: 129. o.

Csűb-i csubuk-i findik: mogyorófa cölöp. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Csűb-i mertek: négyszögletes cölöp. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.


D, DZ, DZS


 

 

 


Daje: dajka.

Dalkilidzs: "csupasz kard" (a "deli" harcosok egyik csapata).

Dámád, damad: rokon.

Damaszkuszi beglerbég: K-N. Gy.: Sz.: 85, 129. o.

Dang namazi: a hajnali ima régies ejtés szerint. Később dan namazi volt a kiejtése. Ma nem használt kifejezés. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 92. o.; 148. o. 80. lj.

Danisman: "tudással megajándékozott", legalább 10 alapvizsgát letett. diák a medreszében, rendszerint már specializálódott valamelyik tudományág felé. Művelt, jogban járatos ember, illetve a középfokú iskolát már elvégzett tanuló, aki az alacsonyabb osztályokban tanítóként is működhetett. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 95. o.; 149. o. 95. lj.

Danismend: ua., mint danisman. Lásd ott.

Dar al-harb: lásd Darül Harb. V. D. Cs.: V. a B.: 42.

Dar al-Iszlam: lásd Darül Iszlam. „.A kiinduló bázis a már stabilan iszlám uralom alatt álló terület – a „dar al-Iszlam” – volt.” V. D. Cs.: V. a B.: 42.

Dar al-ahd: „Ez (ti. a „dar al-Iszlam” országai) – és a meghódítására váró területek, a „háború területe”, a „dar al-harb” között vannak a „szerződéses területek”, a „dar al-ahd” országai. V. D. Cs.: V. a B.: 42, 92. old.

Darbháne: ua, mint Darpháne. Lásd ott.

Darbzen-i büzürk: nagy zarbuzán. Ezek teljes egészében bronzból készültek. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Darbzen-i kücsük: kis zarbuzán. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Darpháne: isztambuli (központi) pénzverde. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Darpháne emini: pénzverde felügyelő. K-N. Gy.: Sz.: 121. o.

Darül (Dar ul-): világ, birodalom értelemben használják.

Darül Harb (Dar ul-Harb): a "háború világa", a "nem iszlám" világ, ami a háborúk célpontja.

Darül Iszlam: iszlám világ.

Dár-üsz-szaade agaszi: „boldogság házának agája”. K-N. Gy.: Sz.: 131. o. Másik elnevezése: Kizlar agaszi. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Davuldzsi: „dobos”. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 73. o.

Dazdár:Izalyák, kik az várban laknak, a dazdárral együtt az vár kapuját őrzik,…” dizdár. Lásd ott. Pálffy Tamás palotai várkapitány által 1577. júniusában készített kémjelentés alapján. V. D. Cs.: V. a B.: 117. old.

Deddzsál: szír eredetű szó, mely a Koránban nem fordul elő; jelentése: a Megtévesztő. Arab értelmezése szerint az a személy, aki az idők vége előtt érkezik majd, s vagy 40 napos, vagy 40 éves tisztátalan és zsarnoki uralma után kénytelen lesz látni a világ teljes áttérését az iszlámra. Valamennyire emlékeztet az újszövetség Antikrisztusához. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 128. o.; 152. o. 138. lj.; R. P.: DZS.: 274. o.

Dede: dedék - a rendtagok elnevezése a bektasi dervisrendben. B. G. H. E. H.

Defter: „jegyzék, lajstrom, lista, adójegyzék, számviteli könyv” (adók és kiváltságok listája). K-N. Gy.: Sz.: 110, 114, 117-118, 150, 177. o. Azon „telekkönyv”, melybe a hűbéresek voltak bejegyezve. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata. A defter államigazgatási számviteli könyv. Isztambulban külön defterírást tanító szakiskolák működtek, amelyek a siyaquat – vagyis defter – írást tanították. Voltak hűbér-, bérlet-, adó- és vegyes defterek.
  Az adók bérbeadása licitrendszerben történt: a többet ígérő szerezte meg az adót. Ha a bérlet lejárta előtt újabb, a bérlő által igértnél többet ajánló jelentkezett, a bérletet az utóbbi kezébe adták. Természetesen az adóbérlők mindent megtettek azért, hogy ne fizessenek rá az üzletre, tehát nyíltan vagy burkoltan növelni igyekeztek az adókat, szélesíteni az adózók körét. Cs. Cs.: E. H. K.: 111. o.

Defterdár(ok): "jegyzékmester", adólista készítője ill. őrzője, adószedő. A birodalom pénzügyigazgatásának különböző szintjein lévő vezetők neve. A fődefterdárok a diván tagjai voltak. A fődefterdár a birodalom pénzügyminisztere.K-N. Gy.: Sz.: 37, 60, 62, 73, 76, 92, 100, 102, 104, 110-111, 113-114, 116, 118, 122. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 262. o. 13. lj.; 263. o. 37. lj. A Szultáni Tanácsban a három fő pasa balján foglaltak helyet a defterdárok. C. de V.: T. U.: 425. o.

Deli: 1. „bolond” dühöngő, megszállott, vad, eszeveszett, vallási fanatikus "szent" őrült 2. „bátor, vakmerő”; 3. egy lovas katonai alakulat elnevezése, melynek harcosait részben a törökök sorából, részben a balkáni országok katonái közül válogatták össze. Öltözékük félelmet keltett. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 305. o.; 401. o. 86. lj. Speciális, irreguláris, lovas alakulat, melynek tagjai önkéntesen léptek be a szervezetbe. Testőrök voltak. Az államtól zsoldot nem kaptak. Mindig – béke és háború idején is – gazdag törököknél nyertek alkalmazást (pasák, bégek, defterdárok) jó pénzért önvédelmi célból. Sajátságos, kitüntető szerepük volt, hogy a nagyvezír díszmeneteinek alkalmával ők vonulhattak mellette két másik alakulat tagjai közt. Ugyanis ők alkották a nagyvezír testőrségét a díszmenetek alkalmával is. Sok török és sok balkáni eredetű harcos szolgált itt. Egységeik 50-60 lovasból álltak. Jellegzetességük volt a kábítószer-fogyasztás is. A magyar hódoltságban bolondoknak tartották őket.
– Főparancsnok: Deli-basi
– Ruházatuk: nagyon hasonlított a magyar hajdúkéhoz: szűk zsinóros nadrág, bakancs, attila övvel, széles, görbe kard, hosszú és bő köpeny, melynek csuklyája a fejrevaló is egyben. Ezt fejükre hajtva viselték. Öltözékük félelmet keltett, mert oroszlán, tigris és róka bőréből készült, és ilyen bőröket varrtak lószerszámaikra is.

Delv: víz szállítására veder (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Demircsi: a zarbuzán befejezésekor fényesítést végző kovács (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Demir csubuk: vasrúd (demir çubuk). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Demir balta: vasbalta. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Demir halka: vastengely összekötésére vasgyűrű (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Dervend: 1. „szoros”. 2. Kliszura, egy azóta nyomtalanul elpusztult település neve. A Morava folyó összefolyásánál volt. H. D.: E./B./T. u.: 144. o.; 527. o. 35. lj.

Dervis kolostor(ok): K-N. Gy.: Sz.: 86. o.

Dervis rend: K-N. Gy.: Sz.: 22. o.

Dervis(ek): a mohamedán vallás szerzeteseinek általános megnevezése. K-N. Gy.: Sz.: 86. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 98. o.; 150. o. 99. lj. Törökben dervisler.; Kép: 97. o. „A második rend a derviseké; emezek is olyasféle állatbőrökbe öltözve járnak; mint az elébbiek (ti. a kalender szerzetesek), de fülkarikájuk valami igen finoman megmunkált kőből van; az alamizsnát e szavakkal kérik: „Allah askina”; „az Isten szerelméért”. A fejükön cukorsüveghez hasonlatos, fehér nemezcsukját hordanak, a kezükben pedig göcsörtös vándorbotot visznek, olyan vastagot, amilyet csak elbírnak. Van Anatóliába egy síremlék, egy az ő rendjükből való, Szejjid Battal nevezetű ember nyughelyén, amelyről azt tartják, hogy ennek a birtokáért hódították meg Törökország majd egész területét; eme sír közelében ötszáznál is többen laknak, és évről évre ott tartják a legfőbb káptalant, amikor is nyolcezren is összegyűlnek, és egy álló hétig ünnepelnek és dáridóznak. A rend elöljáróját azan baná-nak, az atyák atyjának nevezik. Igen nagy tudású férfiak is akadnak köztük, akik bokáig érő, fehér csuhában járnak, és amikor a sírhoz érkeznek, el kell mondaniuk egy történetet, amelyet azután a szerző nevével írásba foglalnak és közreadnak… Valamely nevezetes dologról, amit zarándoklásaik során tapasztaltak, mert egész évben úton vannak.” Folyt. az eszrárnál. „…a rendfőnök pedig előveszi a históriás könyvet, és fennhangon felolvastat belőle, hogy mindenki hallhassa, este pedig jókora tüzeket gyújtanak, és körültáncolják őket esztelen révületükben, és egy éles késsel hosszú sebeket ejtenek a testükön, a mellükön, a karjukon és a lábukon, mondván: „Ezt emennek az üdvéért, azt amannak a kedvéért.” Mások tűheggyel szívet meg mindenféle mást karcolnak bőrükbe, és a sebeket egy darab megperzselt, ócska pamutronggyal kötözik be. Mindezek végeztével engedélyt kérnek redfőnöküktől, és valamennyien továbbálnak.”  C. de V.: T. U.: 401. o.

Derz: „A törökök a vár falait és tornyait téglából rakták, jellegzetes török („derz”) falazás szerint.” V. D. Cs.: A Sz. V.: 38. o.

Desbedzsi: lásd Dzsebedzsi.

Dest-i-kipcsaki kán: a törököktől hűbéri függésbe került Krimi tatár uralkodók elnevezése. Forrás: B. I.: K. O. E.: Jegyzetek.

Devedzsi: tevehajcsár.

Devsirme: „összegyűjtés”. Gyermekadó a szultán részére. K-N. Gy.: Sz.: 78-79, 119, 122. o.; . T. L.: R., K, K, Az O. B.: 306. o.; 401. o. 94. lj.; 312. o.; 403. o. 114. lj.; 413. o. 315. lj.; H. D.: E./B./T. u.: 176. o.; 533. o. 109. lj.

Dezdár: porkoláb. Az esztergomi szandzsákbég dezdárjairól esik említés Cs. Cs.: E. H. K.: 109. o.

Dhimmi, Dzimmi, Zimmi: „védett”. lásd Zimmi.

Dhu'l-Hijja: a mohamedán időszámítás tizenkettedik hónapjának a neve. (Arab) A törököknél a tizenkettedik hónapnak a neve Zil hidzse. Lásd ott.

Dhu'l-Qa'dah: a mohamedán időszámítás tizenegyedik hónapjának a neve. (Arab) A törököknél a tizenegyedik hónap neve Zil káde. Lásd ott.

Dhú: úr, ura valaminek (észak-arab).

Dijarbekiri (Diyarbekiri) beglerbég: K-N. Gy.: Sz.: 85, 103, 181. o. . T. L.: R., K, K, Az O. B.: 271. o.; 275. o. 4. lj.

Dikilitas: a Csemberlitas másik neve. Lásd ott.

Diraht-i iflamur: hársfa. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Dirhem: 1.súlyegység a törököknél (a görög drachma szóból). Az okka négyszázad része, azaz 3.205 gramm. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 295. o.; 399. o. 54 lj. Egy dirhem ezüstért 4,5 oszmánit adtak 1552-ben egyiptomban a nemesfémmel kereskedők Ali pasa egyiptomi beglerbégnek. F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v.
2.Ugyanakkor Perzsiában a hivatalos pénzt is így nevezték. Lásd a Sahi leírásánál. F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v.

Dis hazine: külső kincstár. K-N. Gy.: Sz.: 110. o.

Dív: démon, roszz szellem, ördög. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Díván al-Barid: postahivatal.

Díván as-Surtah: rendőrség központja ("kapitányság").

Díván at-Tauki: kancellária.

Díván az-Zimám: könyvelői hivatal.

Diván jolu: T. L.: R., K, K, Az O. B.: 354 o.; 409. o. 227. lj.

Diván: 1. tanács, hivatal (politikai testület). Minden fontosabb török hivatalnok támaszkodott a maga divánjára, anélkül, hogy annak tanácsai kötelezték volna. Beglerbégeknek, a kapudán pasának, és a janicsár agának is volt divánja. 2. kanapé (dívány, párnázott ülő/fekvőhely) abból ered a kifejezés, hogy az urak párnákon ülve tanácskoztak (lásd "szófa"). K-N. Gy.: Sz.: 28, 44, 50, 92, 142, 153. o.; 402. o. 109. lj.; H. D.: E./B./T. u. 220. o.; 544. o. 230. lj. Lásd még Szultáni tanács és Diván-i hümájun. „…olyan rövidre és egyszerűre fogják amennyire csak lehet;…” A diván leírását is olvashatjuk itt. C. de V.: T. U.: 425. o.

Divánháne: eredeti értelemben a diván üléseinek színhelyéül szolgáló épület az isztambuli szultáni palotában. Általában: tanácskozás színhelyéül szolgáló helyszín. Lásd még: divánkháne.

Diván-i hümájun: a legmagasabb szintű szultáni tanács, "birodalmi tanács”. K-N. Gy.: Sz.: 105. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 309. o.; 402. o. 109. lj. Lásd még: Szultáni tanács, Diván.

Divánkháne: diván-ház. K-N. Gy.: Sz.: 50, 124-126. o. Helyesebb alakja divánháne (lásd ott).

Dizdár: várnagy, várparancsnok. A dizdár és a kethüda lóháton járt, rangjukat sárga csizma és díszes öltözet jelezte. Cs. Cs.: E. H. K.: 130. o.

Djid:Fegyverként keményfa nyéllel ellátott rövid hajítódárda, melyet az oszmán lovasok használtak. Eredete egy régi török népek között ma is élő lovasjáték, amelyben a két csapatra oszló lovasok meghatározott szabályok szerint (tompa heggyel ellátott változatát) dárdát dobnak egymásra.
Mivel az biztosan állítható, hogy a török férfiak gyermekkoruktól játszották ezt a játékot, mint manapság (a férfiasság próbatétele is egyben), akkor elképzelhető, hogy a XVII. századi ütközetekben mesterien bánhattak ezzel a fegyverrel, mely veszélyes lehetett páncélzat nélkül harcoló ellenfeleikre.
A népi játék változatánál dobás közben ügyesen, nagy sebességgel pörgetve dobják a lovakon száguldó célpontjaikra. Bizonyára így használhatták a korszakban is.
A képen látható változat dárda hosszúsága: 82 cm, a 3 db dárda egy 76 cm-es fából készült , bőrrel bevont tokban található. A dárda díszes, a tok és a dárda végek ezüstbevonattal díszített, aranyozott bevonattal.
A képen látható fegyver a moszkvai Kreml Múzeumában, a cárok fegyvergyűjteményében található, mely Bécs 1683-as török ostroma során lett keresztény katonák hadizsákmánya.” B. G. H. E. H.: Janicsárok „végnapjai” aloldal

Dogandzsi: „madarász, solymász”

Dogandzsilar: „solymászok”. Az udvari solymászok száma 30-40 körül járt: a többi dogandzsi viszont – akiknek tisztje a madarak begyűjtése volt – tímárbirtokot vagy adómentességet kapott. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 48. lj. Csakirdzsik: ők a vadászebek és a vadászmadarak felügyeletét végezték. Számuk a XVII. század elején 271 fő volt.
– Sahindzsik: 276 fő
– Atamandzsik: 45 fő

Dolab: „A török „vízhajtó”, a „dolab” láncokra szerelt vödrökben szállította fel a vár szerájbeli dzsámi csurgókútjához a vizet. A maga korában is nagyszerű berendezést látva egy török utazó úgy nyilatkozik, hogy „az ész elbámul rajta.” S. I.: A B. V. és O.: 129. o.

Dolamán: „Adtak is egy arrafelé használatos zubbonyt, amit ők dolamán-nak neveznek,… a zubbony ibolyaszín posztóból volt, kanavász béléssel,…” C. de V.: T. U.: 103. o.

Domuz: „disznó”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 376. o.; 412. o. 297. lj.

Donamna: „feldíszítés”, „ünnepi ceremónia”. A XVI. században így nevezték azokat az ünnepeket is, melyekben az uralkodó egy győztes hadjárat után a saját dicsőségét ünnepeltette. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 217. o.;263. o. 38. lj.

Dönüm (Dunum): 40x40 lépés = kb. 919.3 m^2  (1 lépés: itt kb. 0.758 m) méretű földterület.

Dragomant:az egyiptomi hadjárat idején az ágyúk melletti szolgálatban álló tolmács (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Drahma: ua., mint a dirhem. Lásd ott.

Drinápolyi szerály: K-N. Gy.: Sz.:Sz.: 80. o.

Du: dob.

Duttyán:A duttyán eredetileg ’török kereskedõ sátra’ jelentésben élt. A hódoltság korából (1646-ból) eddig egyetlen adatot találtak rá, s egyébként mint dél-alföldi tájszó napjainkig megõrzõdött.
A ’lacikonyha, csárda, vendégfogadó’ jelentésû duttyán köznév idõvel Dutytyán helynévvé válva metonimikusan — amint a Hódmezõvásárhely környéki adat mutatja — azt a területet is jelölheti, ahol egykor a duttyán-nak nevezett csárda volt. Helységnévi magyarázatát lásd Török földrajzi nevek szótára c. honlapomon. Forrás: B. G. H. E. H.: Dömörkapu – Demirkap aloldal.

Duval: dobos.

Dügün: „mennyegző”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 380. o.; 412. o. 310. lj.

Düjün: mulatság

Dülbend aga: a szultán fehérneműinek és turbánjainak őrzője. K-N. Gy.: Sz.: 129. o.

Dülbend: ua., mint tülbent. Lásd ott.

Dzimmi, Dhimmi, Zimmi: „védett”. lásd Zimmi.

Dzsamaa: "gyülekezés" (lásd "dzsámi"), imahely, itt mondták a pénteki iszlám szentbeszédet (hutba), máskor a szabad viták helye, ahol elvileg mindenki büntetlenül kimondhatta gondolatait. Lásd még: Dzsámi.

Dzsamaat: ua, mint dzsemáet. L. o.

Dzsámi tér: a budai vár török kézre kerülése után így nevezték el az egyik terét. S. I.: A B. V. és O.: 131. o.

Dzsami-i Serif-i Hasza: „A volt Szent Demeter templom, a „dzsami-i Serif-i Hasza” nevet viselte,…” 1553 körül a törökök által elfoglalt szegedi várban. V. D. Cs.: A Sz. V.: 68. o.

Dzsámi: nagymecset, nagyobb mohamedán templom, ahol csak a pénteki iszlám szentbeszédet (hutba, azaz a szultán nevének imába foglalása) mondták el, más napokon nem volt istentisztelet. Minden városban rendszerint legfeljebb egy dzsámi volt. (lásd "dzsamaa", "mecset") K-N. Gy.: Sz.: 36-38, 43, 57, 98, 175, 189, 192, 201, 206-207. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 262. o. 15. lj.;; 407. o. 202. lj.; 344. o.; 408. o. 204. lj.; 392. o.; 414. o. 331. lj.; H. D.: E./B./T. u.: 203. o.; 538. o. 168. lj.; 231. o.; 545. o. 248. lj. A szultánok akkor építhettek mecsetet, ha már viseltek háborút és abban győzedelmesnek bizonyultak. (Gázi) Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata: 225. o. „A dzsámik alkalmazottai nem panaszkodhattak. Békés és veszélytelen munkájukért jobban megfizették őket, mint e veszélyekkel teli távoli végvidék helyőrségeinek katonáit. A 16. században a legalacsonyabb rangú mecsetszolgák napidíja sem igen maradt el a janicsárok zsoldjától, a tartomány nagyobb dzsámijaiban szolgáló imámok fizetsége pedig az oszmán hadsereg legjobban fizetett lovas szpáhijainak zsoldjához közelített.” B. G. H. E. H.: A muszlim hitélet aloldal
”A dzsámikban nemcsak imádkoztak, de írást-olvasást, alapvető vallási ismereteket, Korán-olvasást és imádságokat tanítottak. A pénteki és ünnepi istentiszteletek alkalmával elmondott prédikáció, a hutbe pedig az erkölcsi és politikai nevelés leghatékonyabb formája volt… A művelődést segítették a mecset- és iskolakönyvtárak.” B. G. H. E. H.: Muszlim iskolák, muszlim művelődés
aloldal

Dzsanah: „paradicsom”. Arab szó. A hívők örök tartózkodási helyének megfelelője az iszlám hitvilágban. R. P.: DZS.: 286. o.

Dzsanbulat: "acélos lélek", férfinév.

Dzsarije: "fogoly", rabszolganő, rablány, a legalacsonyabb rangú nők, szolgálólányok elnevezése a háremben.

Dzsárub: seprű. „Valószínűen az ágyútisztító "pemete". (Domokos György megjegyzése.)” B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Dzsazzar: mészáros.

Dzsebe: páncél, vért, általában a fegyverzet. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Dzsebedzsi (Desbedzsi): A reguláris, zsoldos, gyalogos sereg egyik kisebb, de jelentőségteljes csoportja. A hadsereg fegyvereit gondozták, előkészítették, javították, szállították s egyben a lőszer és fegyverraktárakat is őrizték. Nehéz vértezett felszerelt lovasok voltak és kb. 700-an teljesítettek szolgálatot a török seregben Szulejmán alatt. 1609-re 5730 főnyire növekedett a létszámuk. A janicsárokéhoz hasonló, oda rendszerű elszállásolásban éltek. Az odák vezetői az odabasik voltak, míg az egész hadtest feje a dzsebedzsi basi. II. Mehmed uralkodása előtt már fennált szervezetük. Főparancsnokuk a Desbedzsi basi volt. Volt egy kisebb csoportjuk a kundakcsik.
Kundakcsik: puskaagy csinálók. Kb. 200-an voltak.
T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 428. o. 40. lj. Csak nagyobb várakban szolgáltak dzsebedzsik, általában (a magyar hódoltság területén belül) a legtöbb Budán. Cs. Cs.: E. H. K.: 131. o. Székesfehérváron: V. D. Cs.: V. a B.: 49. o.

Dzsebel: hegy, hegység.

Dzsebeli (Dzsebelü): 1. Azon lovasok neve, kiket háború idején a kisebb és nagyobb hűbéresek meg a szandzsákbégek tartoztak kiállítani jövedelmeik arányában. Nehézlovasok, vértesek. Olyan vértes lovas harcos, akinek nincs saját timárja. Lehet jogilag rája (adófizető), de nem támogatták, gyakran tiltották is ezt. A kísérőként vitt dzsebelü saját hadi érdemei alapján kaphatott saját timár-birtokot. A szpáhi vihette dzsebeliként nagykorú (16 éven felüli) fiait, más szpáhik felnőtt fiait vagy "mazul szpáhit" (mazul: "kegyvesztett", időlegesen birtokát vesztett). Egyik említésre méltó csoportjuk a beglerbégek kapu khalkijában szolgált, mint a lovasgárda. 2. Dzsebelik voltak a karavánok védelmére rendelt lovasok is.
K. G.: T. H. M.: 224. o.

Dzsehennem, dzsehannem: pokol, gyehenna, (Kara Dzsehannem: Fekete Pokol).

Dzseláli: „felkelő”. K-N. Gy.: Sz.: 35. o.

Dzselbán: gazdag.

Dzsemaat: ua., mint dzsemáet. L. o.

Dzsemáet: gyülekezet, csoport, katonai egységek neve is. A janicsárok elsőnek megalakult csapattestének a neve. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 74. o.; 146. o. 49. lj. Legtöbbször ezen csapattestnek a kisebb egységeit – az ortákat vagy odákat – is így nevezték. Forrás nélkül. A szolakoknál négy dzsemáet volt. „Kezdetben mindegyik nyolcvan főből állt, utóbb húsz-húsz fővel megszaporodtak… Az említett öreg jajabasik közül az egyik a hatvanadik, a másik a hatvanegyedik. a harmadik a hatvankettedik, a negyedik a hatvanharmadik [dzsemáat élén] állt.” B. G. H. E. H.: Szolakok I. aloldal

Dzsemázi ül akhiz: a mohamedán időszámítás hatodik hónapja. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 64. o.

Dzsemázi ül áhir: a mohamedán időszámítás egyik hónapjának neve. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Dzsemázi ül evvel: a mohamedán időszámítás ötödik hónapja. B. G. H. E. H.: A ráják védelmében aloldal.

Dzsenk-eri: „harc-férfi”, „katona”. Ismereteink szerint ne volt ilyen katonai rendfokozat vagy csapattest elnevezés, mégis szerepel T. L.: R., K, K, Az O. B.: 84. o.; 147. o. 63. lj.

Dzsennet: 1. kert. 2. a muszlim Édenkert, mennyország. Minden ide kerülő hitharcos száz férfierőt és hetven "hurit" kap. 30 férfierő a szintén ide kerülő törvényes feleségeknek jut.

Dzserehor: ua, mint cserehor. Lásd ott.

Dzserrah: sebész, kirurgus (lásd "hakim").

Dzsezíra: sziget.

Dzsigerdelen parkani: az 1570-es esztergomi szandzsákösszeírás említi „Dzsigerlen parkanit” vagyis „Májlyukasztó” palánkot Esztergommal szemben; a név képletesen fejezi ki, hogy előretolt állás, amely mintegy az ellenség májába váj. Cs. Cs.: E. H. K.: 121. o. A magyar Kakat, későbbi nevén Párkány, melyet hajóhíd kötött össze a királyi várossal (Rácvárossal). Uo. 131. o.

Dzsigit: ifjú, kézműves segéd, tanonc, újonc katona.

Dzsihángir: Szulejmán szultán 5. fia. Púpos volt. K-N. Gy.: Sz.: 131, 183. o. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 281. o.; 397. o. 12. lj.; 300. o.

Dzsimmi: csaló, gazfickó.

Dzsindzsi: szellem- (dzsinn-) űző, de szellemidéző is lehet!

Dzsinili: "ördöngős", dzsinn hatalmában álló, vagy dzsinnel szövetkező személy.

Dzsinn: szellem, "testi" lény is, pl. eszik és iszik, van "hím" és "nő" dzsinn (az angyalokkal ellentétben). Lehet jó és rossz, Allahban hívő vagy hitetlen szellem. Minden ember mellett található egy jó vagy rossz dzsinn, de erős hittel uralható. (Dzsinn: többes számú, dzsinni vagy dzsini: egyes számú alak). A dzsinneknek öt "osztálya" van:
 - dzsenn: legkisebb hatalmú, többnyire ártalmatlan szellemek,
 - dzsinn: "közönséges" szellemek, jók vagy rosszak,
 - sejtan: ördögök (uralkodójuk a "bukott angyal": "Iblisz", egyben ősapjuk is)
 - ifrit: rendszerint gonosz, ártó szellemek,
 - márid: legnagyobb hatalmú ártó szellemek.
        Perzsa eredetű szóval az ártó szellem neve: "dív" vagy "ghul",
        az ártalmatlan, vagy "jó" szellemek neve: peri. A peri többnyire
        "nőnemű", a "hímnemű" szellemek perzsa/arab neve: "nura".
        (Érdekesség: a Nura egyben gyakori arab NŐI név)

Dzsizje-adó (vagy Dzsiszje): fejadó, nem muszlim alattvalók fizetik muszlim uralkodójuknak. K-N. Gy.: Sz.: 77. o.; H. D.: E./B./T. u.: 145. o.; 527. o. 36. lj. Utóbbi szerint a Harádzs adó másik neve.; H. D.: E./B./T. u.: 553. o. 359. lj.; 553. o. 362. lj.
  Fej-haradzs (dzsizje): a nem moszlim alattvalóktól évente szedett adó. Minden felnőtt, "ép testű" vagyis munkaképes férfi után fizetik, mértéke a vagyontól függ. (A magyar Hódoltság területén pl. 300 dirhem vagyon alatt egy ideig nem szedtek fejadót).
  Rendszerint:
Ha a vagyon kevesebb, mint 200 dirhem: a dzsizje évente 12 dirhem (vagy 1 aranydinár).
Ha a vagyon 200 - 10 ezer dirhem közötti: a dzsizje évente 24 dirhem (vagy 2 aranydinár).
Ha a vagyon 10 ezer dirhem feletti: a dzsizje évente 48 dirhem (vagy 4 aranydinár). (vesd össze: az 1400-as években egy átlagos dél-európai földműves család éves jövedelme kb. 5 aranydinárnak felelt meg.)
  Aranyban fizetve kicsit kevesebb volt az adó, ami az arany dinár és az ezüst dirhem közötti tényleges (a törvényes értéktől jelentősen eltérő) vásárlóérték-különbséget hűen kifejezte.
1 dinár = kb. 4.25 g arany (törvényesen 22 karátos (916 ezrelékes), de nem volt ritka az ennél is jobb, 98 ezrelékes aranyból sem). A római ill. bizánci solidus érmével azonos értékű, azt váltja ki helyi veretű érmével az arab világban.
1 (arany) dinár = 10 (ezüst) dirhem.
1 (ezüst) dirhem = kb. 3.07 g ezüsttartalmú törvényesen. A görög (bizánci) drakhma érméből, ill. pénzsúlyból ered. 2.7 - 3.1 g közötti az előforduló "jó" dirhem. "Aprópénz", többet kopott a forgalomban, mint az értékesebb arany érmék.
A magyarok „fejadónak” vagy „császár adójá”-nak nevezték. 1579-ben a szegedi szandzsákban 50 akcsét kellett fizetni e jogcímen a szultáni kincstárba. V. D. Cs.: A Sz. V.: 72. o.

Dzsülusz bahsisi: „trónra lépési ajándékozás”. K-N. Gy.: Sz.: 38. o.

Dzsünüp: „tisztátalan”. Elsősorban a nemi érintkezés utáni tisztátalanság hangsúlyozására. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 81. o.; 147. o. 57. lj.

 


E


 

 

 


Ebu Ejjub türbe: K-N. Gy.: Sz.: 38. o.

Ebu Ejjub: ősi, muszlim hitharcos. K-N. Gy.: Sz.: 38. o.

Ediklik: A törvényes asszonyok mellett ott vannak a szultán személyét kiszolgáló ediklikek. Forrás: internetes anyag.

Edirnei kádi: K-N. Gy.: Sz.: 106. o.

Edirnei kapu: K-N. Gy.: Sz.: 25. o.

Edje: ráspoly. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Edjeci: ráspolyozó (az ágyúöntéssel kapcsolatban). Menetet vágó ráspolyozó (a kiöntött ágyúk végleges elkészítésével kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Efendi, effendi: úr (megszólítás), számvevő, tisztviselő, (földes) úr, (görög: authentik szóból származtatják), lehet tisztviselő vagy vallási vezető mgszólítása is, a török hadban pl. a számvevők neve, de a "Sejk-ül-Iszlám" megszólítása is ez. (lásd "kadin efendi").

Effendi khadiam: legfőbb törvényszéki bíróság. Ez a kifejezés a zsitvotoroki béke 17§-ában szerepel. V. M. L.: K. V.: 100. o.

Eflak tuzu: havasalföldi só. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Egyiptomi beglerbég: K-N. Gy.: Sz.: 43, 56, 59, 109, 129, 145-146. o. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 229. o.; 266. o. 89. lj.

Ehiuma: „az Ehiuma utolsó napján, Mahomet 1001-ik évében” Ez tulajdonképpen Dsemadi-ül-Evvel (avagy Dsemazi-ül-Evvel, Dsumada-l-Ula, Dzsemázi ül evvel), azaz a mohamedán török hónapok közül az ötödik. Szinán pasa levele Rudolf császárhoz 1593 február havában. N. L.: A V. D. Ny.: 87. old.

Ejálet: K-N. Gy.: Sz.: 113. o. Lásd még: „Vilájet” és „Beglerbégség”.

Ejjub- (vagy Ejup-) dzsámi: K-N. Gy.: Sz.: 38. o. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 366. o.; 410. o. 255. lj.

El báki: A klasszikus költségvetési modell alapján a defter is három fő egységből áll, úgy mint bevételből (asl-i mál), kiadásból (vuziá min zálike) és maradványból (el-báki). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

El-Ab: „atya”. Arab szó. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 187. o.; 193. o. 16-17. lj.

Elcsi-hán: „Követfogadó”. A XIX. században tűz martaléka lett. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 282. o.; 398. o. 28. lj.; 290. o.; 399. o. 41. lj.

Eldiven: lábbeli. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

El-Kudsz: „szent”. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 187. o.; 193. o. 16-17. lj.

El-Rahmane: „az irgalmas”. Arab kifejezés. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 187. o.; 193. o. 16-17. lj.

El-Ruoahim: „lélek”. Arab kifejezés. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 187. o.; 193. o. 16-17. lj.

Elváh-i bellűt: egyenes tölgygerendák. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Eméng: még beazonosítatlan fogalom. „Egri díván levele, hogy az eméngek Hatvanba se másuvá kocsit ne adjanak, és más munkást, se az eméng bort a városban ne erőltessen.” Kalajlikoz Ali budai pasa a jászberényi vár, Dzsánfedá vojvodájának és náibjának. A szövegkörnyezet azt sugallja, hogy ez az emin szó egy alakja. Forrás: B. G. H. E. H.: A ráják védelmében aloldal.

Emin: „biztos, megbízható", megbízott, gazdasági hivatalnok, hadbiztos, felügyelő, intendáns, nem harcoló katonai tisztviselő. Arab szó. Feladatuk elsősorban az adószedés és a pénzügyigazgatás a tartományi központokban volt. Másodsorban az egyes szandzsákok várható adójövedelmeinek  a számbavétele. H. D.: E./B./T. u.: 197. o.; 537. o. 154. lj. Ilyenek voltak pl. sehir-emini (a város, t. i. a főváros felügyelője), terszana-emini (t. i. az arzenál felügyelője), mutbakh emini (az udvari konyha felügyelője),… Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.
Lehetőségük volt arra, hogy egy városban a rájákat több napos közmunkavégzésekre vezényeljenek. „A rája mezőire, szántóira és földjeire senkit ne engedjetek a szokással ellentétben behatolni, ugyanúgy azt se, hogy az eminek három napnál több munkát követeljenek.” Kalajlikoz Ali budai pasa a jászberényi vár, Dzsánfedá vojvodájának és náibjának. Forrás: B. G. H. E. H.: A ráják védelmében aloldal. „…volt ott egy magas rangú katona, akit ott emin-nek neveznek, és a hajóhad ellátását intézi,…” C. de V.: T. U.: 108. o.

Emír(ek): K-N. Gy.: Sz.: 172, 186. o.;
1. Mohamed nemzetsége (Koreis vagy Kurais) férfi leszármazottjai. A korabeli törökben szigorúan így értelmezték. Megkülönböztető viseletük a zöld turbán viselése volt. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 331. o.; 405. o. 160-161. lj. Lásd még: serif. Később a beglerbégekre és a szandzsákbégekre szűkült le a tartalma (5. pont). Alakja lerövidült és mir lett belőle. H. D.: E./B./T. u.: 234. o.; 546. o. 258. lj.
2. a szultán (kalifa) családjának férfitagjai, alkirály, helytartó, herceg
3. Arab szó. Eredeti jelentése: egy nép (törzs) bírája. Perzsásan rövidített formája a mír.
4. a török bég szó arab megfelelője. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.
5. Az ulemák rendjének egyik osztálya. Az 1-es pontban leírtak miatt emelkedtek ilyen magas pozícióba, nem az érdemeik miatt.

Emir-i alem: a zászlók őre. K-N. Gy.: Sz.: 121. o.

Emirie: „Az emíré”. Értelmezését lásd: „Miri”.

Emir-ül-liva: szandzsákbég arabul. Lásd ott.

Emir-ül-umera: beglerbég arab nyelven. Jelentése: „bégek bégje” Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Enbija: „próféta”. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 151. o. 133. lj.

Enderun: „Belső”. 1. A Topkapi Szeráj egyik (legbelső) udvarát nevezték így. K-N. Gy.: Sz.: 127. o. 2. a szultán "belső", udvari (rab)szolgái, vezetőik az agák (lásd "birun").

Engist: faszén. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Engürüsz szeferi: magyarországi hadjárat. Szulejmán szultán első hadjárata. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Erkán-i-devlet: az állam oszlopai, a birodalom támaszai, vagyis a birodalom legfőbb tisztviselői. E testületet II. Mohamed szervezte s tagjai voltak: a vezírek, káziaszkerek, defterdárok és a nisandzsi. Ők alkották a divánt, vagyis az államtanácsot. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata

Er-rahimi: „a kegyesnek a”. Arab kifejezés. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 187. o.; 193. o. 16-17. lj.

Er-rahmáni: „az irgalmasnak a”. Arab kifejezés. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 187. o.; 193. o. 16-17. lj.

Erre: fűrész. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Errekes: fűrészkészítő. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Esek: „szamár”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 367. o.; 410. o. 258. lj.

Eshedu lá illahu li Allah, Mohamed rászul Allah: „Tanusítom, hogy nincsenek más istenek csak az egy isten létezik, Mohamed pedig az ő prófétája.” A namaz második mondata. B. G. H. E. H.: Namaz aloldal

Eszki Szeráj: „Régi Szeráj”: K-N. Gy.: Sz.: 120, 122, 130-132. o.; H. D.: E./B./T. u.: 183. o.; 535. o. 128. lj.

Eszki: „régi”, „ó-„. H. D.: E./B./T. u.: 357. o.

Eszrár: arab jövevényszó a törökben. A vadkender feldolgozott alakjának a neve. Forrás nélkül. Péntekenként aztán, mert ez az ünnepnapjuk, egy-egy ligetben nagy lakomát ülnek; a rendfőnökük is a szerzetesek közé telepszik a fűbe, és evés után valamely porrá tört maszlagot vesznek magukhoz, amit eszrár-nak mondanak, azt hiszem, a kender levéből készíti, és akaratlanul is förgetegesen megvidámulnak tőle, mintha csak lerészegednének. Ópiumot is kevernek hozzá,…”

Etmekedzsi: pék, kenyérsütő.

Eunuch: K-N. Gy.: Sz.: 129, 131, 152-153. o. C. de V.: T. U.: 154. o.

Evlenme: a házasság török neve. C. de V.: T. U.: 413. o.

Evlia: „szent”. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 151. o. 133. lj.

Evlijalar ve enbijalar: „szentek és próféták”. Kifejezés mellyel az ősi családfával rendelkező és/vagy nemes származású törököket jelölték meg a XV. században. T. L.: R, K, K, Az O. B.:125. o.; 151. o. 133. lj.

Ezán: a müezzin "éneke", amivel naponta ötször imára szólít ugyanazzal a szöveggel. Például: V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 70. o.

 


F


 

 

 


Fajtosz: az ebédre hívó trombita neve. C. de V.: T. U.: 122. o.

Fakih: jog- és hittudós (közülük nevezik ki a kádi-kat). A sarija vagy saria vizsgázott ismerője.

Fakír: eredetileg "szegény", "nincstelen" jelentésű.

Falaka: büntető eszköz. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 216. o.;263. o. 31. lj.

Fárisz: "mesterlovas", egy katonai tisztség neve, felszerelését nézve szpáhi, de timár-birtoka nincs, csak adómentes családi telke, vagy más jövedelem-forrása. Rendszerint zsoldot is kap.

Faszol: egyfajta borsóféléből készített főtt étel. C. de V.: T. U.: 254. o.

Fatiha:Aztán az ulufedzsi basi, Ferhád aga és a müteferrikák vonult fel öt jóhangú koránolvasóval, akik a hadosztály zászlaja alatt a ’fatihát’ énekelték.” 1566-ban. V. D. Cs.: V. B.: 103. o.

Fátih Mehmed-dzsámi: T. L.: R, K, K, Az O. B.: 344. o.; 407. o. 202. lj.; H. D.: E./B./T. u.: 553. o. 359. lj.

Fátih: „hódító”. K-N. Gy.: Sz.: 135. o.

Fedajin: önfeláldozó gyilkos, öngyilkos merénylő.

Fellah: paraszt, földműves (Egyiptomban), később általános értelemben dolgozó.

Feredzse: a nők bő, nyaktól cipőmagasságig érő felsőruhája. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 88. o.; 148. o. 68/a lj.; Kép: 89. o.

Ferádzse: „A török katonák vagyoni helyzetére vonatkozó érdeke s adat maradt fenn Pécsről. Az 1572. június 21-én Pécs városában meghalt ismeretlen nevű dizdár aga hagyatéka összesen 42 580 akcse értéket tett ki. Ebben szerepelt: Ferhad és Dzsafar nevű szolgája, egy rabszolganő…, egy vörös prémes öltöny (ferádzse),… ” V. D. Cs.: V. B.: 111. o.

Fermán: szultáni parancs. Sokszor a beglerbég tezkeréjét jóváhagyó iratot nevezték így. K-N. Gy.: Sz.: 78. o. Ezt a parancsot a tugráva, vagyis a szultán névjegyével látták el, s a reisz efendi alatt lévő kancelláriában állították ki, valamint a nagyvezír bocsátotta ki a szultán nevében. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata Amhát csausz fermánja Báthroi Istvánnak: B. G.: Az E. F. Sz.: 180. old.

Feth: győzelem. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata: 225. o.

Fethnáme: a hivatalos iratok neve, melyeket a szultánok a birodalombeli főméltóságokhoz és az idegen államok fejedelmeihez szoktak küldeni, hogy tudassák velük az ellenségen nyert győzelmet. Feth: győzelem, náme: levél, irat.

Fetva: (fő) mufti vallási jogértelemezése, mindig vélemény és nem ítélet, mert csak a szultán (kalifa) ill. megbízottja ítélhet Allah nevében. A fetva mindig írásbeli válasz egy jogi kérdésre. A fetvák gyűjteménye fontos része a muszlim jognak.

Fezlike: Kjátib Cselebi török krónikás „Fezlike” című munkája. V. D. Cs.: V. B.: 114. o.

Firaon-daglar: „fáraó-hegyek”. A piramisok XVI. századi elnevezése. ”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 227. o.; 265. o. 83. lj.

Fitreti: interregnum állapot. K-N. Gy.: Sz.: 191. o.

Flori:Azaz, ha ezúttal gyorsan és idejében nem érkezeik meg 400 ezer flori összeg és a korábban kért lőpor és kanóc s más, a hadjárattal kapcsolatos dolog, hanem késlekedve, amivel csak telne az idő,…” V. M. L.: K. V.: 98. o.

Főmufti: másnéven Sejk-ül-Iszlám. Lásd ott. Másképpen: Sejhüliszlám.

Frengi kapu: a budai vár déli kapuja. A rondella mellett volt az erődítmény dunai oldalán. S. I.: A B. V. és O.: 129. o.

Frenk cselidji: ráspoly készítésére európai acél (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Frenk: „európai”. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 262. o. 22. lj. Inkább a nyugat-európai keresztények összefoglaló neve az iszlám világban. A keresztes hadjáratok idején keletkezett, a frank (német és francia) lovagok révén. Forrás: B. I.: K. O. E.: Jegyzetek.

Fucsi: víz tárolására való hordó. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Furun: kemence.

Futuvva: 1. férfiszövetség. Lehet katonai, vallási is, de inkább szakmai. Megkülönböztetik magukat az "alantasabb" foglalkozásúaktól. 2. nadrág típus, bizonyos szakmák képviselői ennek viselésével különböztetik meg magukat az "alantasabb" foglalkozásúaktól.

 


G, GY


 

 

 


Galata Szeráj: K-N. Gy.: Sz.: 129. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 413. o. 315. lj.

Garib: lásd Gureba.

Gárib: lásd Gureba.

Garibbáme: Asik pasa fő költői műve, mely 11 000 versszakból áll Őt a szerelem patrónusaként tisztelik. T. L.: R., K, K, Az O. B.:102. o.; 150. o. 109. lj.

Gayr-i mukarrere: a török államkincstár szószerint fordítva „nem rendszeres” jövedelemként nyilvántartott forrásai. F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v.

Gayr-i muszlim[3]: a nem muzulmánok (keresztények) elnevezése, megkülönböztető kifejezés. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Gáza: 1. "szent" harc (a dzsihád "véres" formája) A mohamedánok harca, hadjárata a hitetlenek ellen. 2. terület név. K-N. Gy.: Sz.: 42. o.

Gázi: Lásd Gházi.

Gedekli timár: portai (szultáni, állami) hivatalnok vagy néha vallási vezető kaphatott ilyet szolgálatai jutalmaként, fizetség helyett vagy jövedelem-kiegészítésként. A gedekli-timarióta csak a szultánnak volt alárendelve, hadba vonulnia is csak a szultánnal vagy a nagyvezírrel kellett.

Gedzse kondu: „éjjel felállított” viskók. K-N. Gy.: Sz.: 206. o.

Gendel: vödör. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Gendzs: Gencs, a mai Gencsapáti falu Szombathelytől északra. B. I.: K. O. E.: 176. o.

Gercsek: „igaz bizony”. C. de V.: T. U.: 174. o.

Gerder: vödör. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Germiyan: (Germiján) türkmén törzs, ebből származott az azonos nevű uralkodóház és emirátus is. Központi városuk Kütahja volt. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 55. o.; 144. o. 22. lj.

Gházi (Gázi): „hitharcos„. Arabul harcos, általában az egyedül igaz hit (az iszlám) harcosa, hőse. A hódító szultánok gyakran fölvet mellékneve, de csak akkor vették fel, ha már viseltek háborút, még pedig győzelemmel, s így megszerezték a jogot mecsetek, illetve dzsámik építésére. Lásd még: Gaza. Forrás nélkül. „A hit harcosa, az aki az egyedül igaz vallásért az iszlámért harcol, s aztán különösen az ilyen győzelmes harcos vagy hős.” K. G.: T. H. M.: Thury József jegyzetéből

Gilmán-i acemi: szultáni szolgálatban lévő fiatalember (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Girbál: rosta (a föld rostálására (az ágyúöntéssel kapcsolatban)). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Gobranvák: naszádosok. V. M. L.: K. V.: 101. o.

Gömrük: szárazvám. Cs. Cs.: E. H. K.: 111. o.

Gödzs: „vagyon”. A ráják vagyonát nevezték így. Ismeretlen időből ránk maradt a budai, esztergomi, hatvani és nógrádi szandzsák közös kánunja. Ez megszabja, mi után kellett adót fizetni. A harácsfizetést például a következőképpen szabályozták: „A nevezett szandzsákokban… fekvő városok és falvak rájái, ha vagyonuk (gödzs) 300 akcsét ér, 50 akcse haradzsot fizetnek. Ha egy házban 3-4 testvér lakik, vagy ennél is több együtt lakik,  mindegyik testvér külön számít, és ha 300-300 akcsényi vagyonnal rendelkeznek, külön-külön fizetik az 50 akcse harádzsot. „Fizetőképesnek” (kádir) azt mondják, aki házán, szőlején és földjén kívül, marháiban és a házon belül lehető holmijában és hordaiban levő borában 300 akcse értékkel rendelkezik. Az ilyen személyen 50 akcse harádzsot kell behajtani. Aki azonban annyival nem rendelkezik, azon semmi sem hajtatik be…”  Cs. Cs.: E. H. K.: 133. o.

Gönöllü: "bátor", önkéntest is jelent. Állami, de irreguláris zsoldos lovasok voltak. Az államtól apró lovakat kaptak szolgálatukhoz, de csak a hadjárat idejére.Önkéntes alakulat, melynek tagjai szervezetileg a janicsárokhoz tartoztak. Béke idején általában várak közelében éltek, polgári foglalkozást űztek. A gönüllük bölükökre voltak felosztva akárcsak a bölük khalkik és más egységek. Vezetőjük a gönüllü bölük basi volt. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 420. o.; 428. o. 28. lj. Ugyanazokat a katonai feladatokat végezték el, mint az akindzsik és ugyanolyan módon foglalkoztatták is őket. Leginkább a végvidéken a várakban voltak alkalmazásban, mert részben bennszülöttekből állt a seregük. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata. Sajátságos, kitüntető szerepük volt, hogy a nagyvezír díszmeneteinek alkalmával ők vonulhattak mellette két másik alakulat tagjai közt. Ők alkották a nagyvezír testőrségét a díszmenetek alkalmával.

Gulam (Qulam): „szolga” (fiatal rab fiú). Pl. a timárbirtokos szpáhik esetében 2-3000 akcse jövedelmű birtokkal rendelkezve a szabály előírta egy ~ hadbavonultatását is.

Gureba (Garib, Gárib): „idegen”. Reguláris, zsoldos, lovas sereg. Megkülönböztettek jobb és baloldaliakat. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 428. o. 37. lj. Az utolsó volt a sorrendben. A törökökhöz átszökött arab és perzsa lovasokból szervezték meg (a szó jelentése: idegenek ,az arab garib (idegen) szó többes száma); ruházatuk sem volt egységes. Ők is a Szent Zászlótól jobbra (gureba-i-jemín, azaz jobbszárnyi gureba) és balra (gureba-i-jeszár, azaz balszárnyi gureba) voltak, de az Ulufedzsik mellett. Összesen kb. ezer emberből állt ez az alakulat II. Szulejmán ideje alatt. Kis lovaik voltak. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata
  „A janicsárok meg szolakok mellett, akik maguk is gyalogosok, van még egy csapat, a garíb-oké, azaz szegényeké, ami rendesen három-négyezer főt számlál.” C. de V.: T. U.: 436. o.

Zászlójuk: sötétvörös színű
A várakban is szolgálatak gurebák.

Gurus: török pénznem.1585-ig negyven akcsét ért. (Forrás: internetes anyag). Ennek igazolása: V. D. Cs.: A Sz. V.: 72. o. A magyar tallérral volt egyenértékű.
A 16. század közepe táján megjelentek a török birodalomban a törökül (a német Groschenbol) gurusnak nevezett új, nagyméretu európai ezüstpénzek. Ezeket a török kormányzat az 1560-as években kezdte hivatalos fizetőeszközként elfogadni, de csak az 1580-as évek közepétől tettek szert nagyobb jelentőségre (főleg a spanyol real [riyal] és a holland oroszlános [eszedi] gurus). A nagy akcsedevalválás előtt átlagosan 40 akcsét ért. F. P.: Az o. p. XVI. sz-i. v.

Gülbahar: "Tavaszi rózsa", rabnő neve.

Gülcsicsek: "Rózsabimbó", rabnő neve.

Gülszüjü: „rózsavizet”. C. de V.: T. U.: 208. o.

Gürz Éljász vára: a Gellérthegy tetején álló erődöt ~-ának nevezték, a hős katona ott lévén eltemetve. Az erődnek van egy falépítményes csatlakozó része is, a Csardak. S. I.: A B. V. és O.: 131. o.

Güzeldzse Rüsztem pasa fürdője: Székesfehérváron alapította Rüsztem pasa ezt a fürdőt. Építése 1559-1563 között tartott. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 93. o.

Gyaur: „hitetlen”; mindenki, aki nem mohamedán. K-N. Gy.: Sz.: 166. o.

Gyömli: a hódoltsági magyar területeken a gönüllük elnevezése. Forrás: www.kereso.lap.hu

 


H


 

 

 


Hadam: szolga (arab).

Hadad: lásd Haddad. V. D. Cs.: V. a B.: 49. o.

Haddad: „kovács”. Székesfehérváron egy egész dzsemáetet alkottak. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 73. o. Esztergomban is: Cs. Cs.: E. H. K.: 104. o. Visegrádban: uo. 105.o. Patkoló kovács illetve a tengely és vasgyűrű készítésére kovács. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Hadim: jelentése „eunuch”. Lehettek szerecsenek, akik a háremben szolgáltak, vagy fehérek, akik fontos belső szolgálatot láttak el. Ragadványnévként gyakori volt. K-N. Gy.: Sz.:129. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 47. lj.

Hadisz: hír, újság.

Hadzsi: „zarándok”, a mekkai zarándoklat a próféta sírjához résztvevője. A többes száma a hadzsilar. Lásd még ott. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 332. o.; 405. o. 166. lj.

Hadzsilar: „zarándokok”. Minden mohamedánnak életében egyszer el kell zarándokolni Mekkába és Medinába. E zarándokokat nevezték így. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 94. o.; 149. o. 89. lj.

Hafiz, háfiz (hafez): aki könyv nélkül, fejből tudja a Korán szövegét ("szívből tudja": arab kifejezés). Forrás nélkül.

Hafszida szultán: K-N. Gy.: Sz.: 140. o.

Hafszida-dinasztia: mohamedán uralkodóház Tuniszban és Tripolitániában. K-N. Gy.: Sz.: 135. o.

Hagia Szofia: K-N. Gy.: Sz.: 200(kép), 207. o.

Hajját: salétromos kosárszövő (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Hajmeduzan: „…a tizenhat sátorverőé pedig hajmeduzan volt.” Az idézet helye: Oda.

Hajrán: a hajránliktól megbolondult ember elnevezése. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 305. o.

Hajránlik: arab szó, jelentése: megzavarodottság, meglepetés. A korabeli törökben a vadkender  feldolgozott alakjának az egyik neve volt. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 305. o.; 401. o. 86. lj.

Hák-i szefid: tufa az ágyúk formájának kialakítására és a kemence elkészítésére. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Hák-i sürh: vasoxidos vörös föld (az ágyúöntés számára). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Hakim, Hekim: orvos, gyógyító (lásd "dzserrah"). Forrás nélkül. „a sok orvos pedig ismertetőjelként olyan magas, csúcsos fejfedőt visel, mint a cukorsüveg.” C. de V.: T. U.: 104. o.

Hákim: Itélő, bíró, valamely város vagy tartomány kormányzója; fejedelem. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Hákiszter: az ágyú politúrozásához hamu (hâkister=kül). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Hali: szőnyeg, takaró.

Halidzsi: szőnyegkereskedő.

Halife: a kalifa szó modern török alakja. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 95. o.; 149. o. 96. lj. Lásd még: kalifa.

Halil bég deftere: lásd Csandarlizade Halil bég

Halil Inalcik: „…melyet Arnavid szadzsák defteréből először Halil Inalcik idézett, s melyen keresztül az oszmán tüzérség megjelenését…” B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Hamail: tulajdonképpen mindenféle amulettet hívhattak így. Többnyire kis erszényben elhelyezett, nyakban, karon hordott medalion, pénzdarab vagy irat. Ez utóbbin szerepelhet Allah valamelyik neve, egyes angyalok neve, szúrák a Koránból, stb. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 123. o.; 151. o. 125. lj.

Hamal: „teherhordók”. Nem volt szabad tanúskodniuk.  T. L.: R., K, K, Az O. B.: 392. o.; 414. o. 333. lj.

Hammal: ua, mint Hamal. Lásd ott.

Hamsze mübárek: „az öt áldott, illetve szent ujj; az öt fívér”. Arab kifejezés törökös kiejtéssel. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 377. o.; 412. o. 298. lj.

Hán: fogadó.

Hancser:Ezenkívül (a szolakok) szablyát és rövid, görbe kést (hançer = hancser) hordtak.” B. G. H. E. H.: Szolakok II. aloldal

Handzsár: K-N. Gy.: Sz.: 153. o. Ívelt pengéjű, kardszerű, rövid, keleti, szúró- és vágófegyver.

Handzsi: fogadós (lásd "hán").

Háne: (kapu) 1. az adóztatás pénzügyigazgatási alapegysége volt; H. D.: E./B./T. u.: 145. o.; 527. o. 36. lj.; Egy háztartásfőt, vagy egy háztartást értettek alatta: H. D.: E./B./T. u.: 553. o. 359. lj. 2. ház. Mohamedán és keresztény is megfizette. Ezt tartották a magyar „Kapuadó” utódjának. V. D. Cs.: A Sz. V.: 72. o.

Háne-i ates: „…a tűzkamrás ágyú azon része, ahova a lőport helyezték…” Cserélhető alkatrésze volt az ilyen ágyúknak. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Hanif: monoteista, egyistenhívő.

Harádzs: „Amikor betöltik a tizennegyedik évüket, a szegényeket is a gazdagokat is lajstromba veszik a harádzs-nak nevezett könyvbe, és ha szegény, egy escudo (50 akcse) adót vetnek ki rá, de ha gazdag, hármat.” C. de V.: T. U.: 442. o.

Harádzs-adó (Harács-adó): A nem mohamedán családfőkre kivetett adó. K-N. Gy.: Sz.: 9, 77, 141. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 74. o.; 146. o. 50. lj.; Lásd még Dzsiszje adó. H. D.: E./B./T. u.: 145. o.; 527. o. 36. lj.; adómentesség esete: H. D.: E./B./T. u.: 151. o.; 528. o. 45. lj. Van föld- és "fej"-haradzs. Dzimmi (vagy zimmi) fizeti. általában az a földadó, amit a moszlim uralkodók az olyan földek után szednek, amelyeket a hódítások idején a nem moszlimok "birtokában" (vagyis művelésében) maradtak. (A jogi "birtokos" az uralkodó, a hódítás jogán.) A haradzs-ot fizetők földje tehát elvileg mulk-birtok (lásd ott), vagyis a birtokos tulajdonjoga elvileg korlátlan, ha a földjére kiszabott adót megfizeti.

Föld-haradzs lehet:
- haradzsi mukaszeme: éves termés, állat-szaporulat meghatározott része, a gyakorlatban 10% - 50% között változott, ennek ellenére szinte mindig "tized" a korai elnevezése. Tényleges mértéke függött a termény stratégiai fontosságától, de pl. a szállíthatóságtól is, gyorsan romló terményből felesleges természetben adót szedni.
- haradzsi muvazzaf: meghatározott, a termés mennyiségétől nem függő, változatlan átalányösszeg az évi adó.

Fej-haradzs (dzsizje): a nem moszlim alattvalóktól évente szedett adó. Minden felnőtt, "ép testű" vagyis munkaképes férfi után fizetik, mértéke a vagyontól függ. (A magyar Hódoltság területén pl. 300 dirhem vagyon alatt egy ideig nem szedtek fejadót).
  Rendszerint:
Ha a vagyon kevesebb, mint 200 dirhem: a dzsizje évente 12 dirhem (vagy 1 aranydinár).
Ha a vagyon 200 - 10 ezer dirhem közötti: a dzsizje évente 24 dirhem (vagy 2 aranydinár).
Ha a vagyon 10 ezer dirhem feletti: a dzsizje évente 48 dirhem (vagy 4 aranydinár). (vesd össze: az 1400-as években egy átlagos dél-európai földműves család éves jövedelme kb. 5 aranydinárnak felelt meg.)
  Aranyban fizetve kicsit kevesebb volt az adó, ami az arany dinár és az ezüst dirhem közötti tényleges (a törvényes értéktől jelentősen eltérő) vásárlóérték-különbséget hűen kifejezte.
1 dinár = kb. 4.25 g arany (törvényesen 22 karátos (916 ezrelékes), de nem volt ritka az ennél is jobb, 98 ezrelékes aranyból sem). A római ill. bizánci solidus érmével azonos értékű, azt váltja ki helyi veretű érmével az arab világban.
1 (arany) dinár = 10 (ezüst) dirhem.
1 (ezüst) dirhem = kb. 3.07 g ezüsttartalmú törvényesen. A görög (bizánci) drakhma érméből, ill. pénzsúlyból ered. 2.7 - 3.1 g közötti az előforduló "jó" dirhem. "Aprópénz", többet kopott a forgalomban, mint az értékesebb arany érmék.

Hűbéresek harádzs adója: A havasalföldi harádzs 1569-70-ben 6 millió, a moldvai 1575-76-ban 2 586 000 akcse volt.
1570-75 táján, legkevesebb 8,5 millió akcsét kell számítanunk a két fejedelemség együttes adójának.
Porta elsosorban jó magyar aranyban szerette volna megkapni a vazallusi adót, de – mint egy 1552 júniusi rendeletben írták – ha nem sikerült elegendo aranyat szerezni, akcséban is elfogadta azt.

Haradzsi mukaszeme: lásd Harádzs-adó.

Haradzsi muvazzaf: lásd Harádzs-adó.

Harádzsi: „adóbeszedő”. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 188. o.

Harambasa: Székesfehérváron, 1577-ben a martaloc hadtest 50 fős csapatjának vezetőit nevezték harambasának. Csókakő várában is szolgált egy „harámbasa”, de közelebbit nem tudunk róla. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 103. o.

Haramilik: ua, mint Haramli. Lásd ott.

Harámli: ua, mint Haramli. Lásd ott.

Haramli,: 100 fő feletti létszámú akindzsi osztag, ill. annak portyája, őrjárata, harci tevékenysége (lásd "csete"). Forrás nélkül. „Az említett rendeletek az akindzsik rablóportyáit három csoportra osztották: (…) 2. haramilik: olyan portya, amelyen az akindzsi bégek nem vesznek részt, ám a portyázók száma meghaladja a százat;…” B. G. H. E. H.: A csetepaté szó eredet aloldal.

Hárem agák: K-N. Gy.: Sz.: 131. o.

Hárem agaszi: lásd "kizlár agaszi".

Hárem, Haram: "tiltott" (arab), az asszonyok elzárt lakrésze, ahová a férjükön kívül más férfi nem léphet. A kiskorú gyerekek is itt éltek, a fiúk rendszerint 5-10 éves korukig, a lányok viszont férjhez adásukig. (Eredetileg haremlik, lásd "szelámlik").T. L.: R, K, K, Az O. B.: 402. o. 101. lj.;  413. o. 315. lj.; H. D.: E./B./T. u.: 183. o.; 535. o. 128. lj.
Arab eredetű török szó, jelenti a mohamedán ember családját, illetve feleségét is. Eredeti jelentése tilos, megtiltott hely. Ilyen a dzsámila (mecsetek) egyik udvara és a lakóházakban a nők lakosztálya, ahova idegen férfiaknak belépni nem szabad. A törvény csak négy feleséget (háremet) enged meg a hívőknek. A háremben nevelik a gyermekeket, és ott történik a háztartásról való gondoskodás. A szultán háreme pénzen vásárolt vagy ajándékba kapott rabnőkből áll, akiknek a külvilággal vajmi kevés érintkezésük van. A szultán feleségeit a kadin (asszony) címzés illeti meg, és közülük azé a legnagyobb 0rang, aki a szultán első fiúgyermekét hozta a világra. A törvényes asszonyok mellett ott vannak a szultán személyét kiszolgáló ediklikek, míg az odalik (európai nyelven: odaliszk) szultáni udvarban teljesít szolgálatot. Hászeki a neve annak a rabnőnek, akinek a padisahtól gyermeke született; legelső közöttük a hászeki-szultán. E családos nők szolgákat tarthatnak és eunuchok felügyelete alatt állanak. A hárem asszonyai közt a legnagyobb tekintélyű és hatalmú a valide-szultán, a mindenkori padisah anyja.

Haremlik: „tiltott, szent”. K-N. Gy.: Sz.: 29, 131. o.

Harf: „betű”. Arab szó.

Harnáme: Sejhi Juszuf Szinán egyik fő műve. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 150. o. 111. lj.

Hász birtokosok: K-N. Gy.: Sz.: 196. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 48. lj. Ötezer akcse után minden következő 5000 akcsénként voltak kötelesek egy lovast kiállítani. L. m.: Hász.

Hász oda: szultáni lakosztály.

Hász odalik: szultáni ágyas, szolgálólány.

Hász: „saját tulajdon, egy bizonyos egyén számára való; különösen a szultáné, annak tulajdona”. 1. szultáni tulajdonú és kezelésű földbirtokok. 2. 100 000 akcse évi jövedelemnél nagyobb bevételt hozó szolgálati birtokok általános elnevezése. Emíri, vezíri (vizíri) tulajdonban voltak. K-N. Gy.: Sz.: 73-76. o. 3. A hász (khász) eredetileg a szultáni palota belsõ részét jelölte, ahol a szultán “kincstára” volt. 4. a török katonai közigazgatási rendszer egyik elnevezése 5. a szultáni család magánbirtokainak összesége.
  A törökök az elfoglalt országokat a hűbérbirtokrendszer szempontjából három részre osztották fel. Egyik része lett a „hász-i-hümájun” (császári hász)…melynek jövedelmét a szultán a maga kincstárának tartotta fenn, vagyis koronabirtok; másik része a beglerbégek, vezírek és bégek hásza; a harmadik része pedig még az ennél is kisebb hűbérbirtokosok részére fenntartott hászok.
  A hász-birtok nem névre szóló adomány volt, hanem tisztséghez kötött! Birtokosának a hász jövedelméből kellett fedeznie a saját költségein felül a beosztott tisztviselők fizetését is. A hász ill. a jövedelem egy (oklevélben meghatározott) része ezért mentesült a katonaállítási kötelezettség alól. Ezen felül minden 5 ezer akcse után egy dzsebelü-t (nehézlovast) kellett felszerelni. (Bizonyos vidékeken 4000 akcse volt az előírt kvóta.)
  A tisztségviselő kérhetett a kincstárból fizetést a hász helyett, de ez nagyon ritka volt, mert a hász előírt jövedelmének csak kb. 40 %-át adták fizetésként. (Pl. forrásban szereplő eset:) egy 600 ezer akcse jövedelmű hász-birtokra jogosult tisztségviselő legfeljebb 240 ezer akcsét kaphatott éves fizetésként, de rendszerint sokkal kevesebbet kapott ténylegesen.
  – pasa hász: 650 ezer - 1.2 millió akcse jövedelem
  – szandzsákbég hász: 100 - 200 ezer akcse jövedelem (50 ezer akcse a szokásos "adómentes" rész, ezen felül katonát kell állítani) Szandzsákbég: egy tartomány, ill. katonai körzet parancsnoka. A szandzsákbégnek 50 ezer akcsénként fenn kellett tartania:
    - egy tábori (hadi) konyhát,
    - egy kovácsműhelyt,
    - egy nyergesműhelyt,
  mindezt a szokásos katonaállítási kötelezettségen felül.
A szandzsákbég a hadjárat elején 100 ezer akcsét kapott a kincstárból, ami a felvonulási területen esett károk enyhítésére szolgált. Persze nem a parasztok kaphattak kártérítést, hanem uraik.
  – janicsár aga hász: 500 ezer akcse felett, továbbá külön "árpapénz", a személyes kíséret ellátására hadjáratban. (Ez utóbbi kivételes volt.) Sokszor az árpapénzt sem fizették, hanem birtokot jelöltek ki, ahonnan beszedhették. A janicsár aga "árpapénz-birtoka" pl. a Duna völgyében volt. Forrás nélkül.
A budai vilájetben például Gyöngyös városa volt hász-birtok. S. I.: Sz. és V.: 27. o.

Haszasz: az ’aszesz” szó köznyelvi ejtése. Lásd ott.

Haszaszlar: A törökben az ’aszesz’ a ’haszesz’ formában terjedt el és mivel nem tudták, hogy ez már önmagában is többes szám a –lar többes jellel toldották meg. Lásd még: aszesz, haszesz. A rendet tartották fenn a városokban. A janicsárok közül kerültek ki. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 217. o.; 263. o. 39. lj.; . H. D.: E./B./T. u.: 182. o.; 535. o. 124. lj

Hászeki: 1. a "hász" emberei, belső szolgák. ([A zenberekcsi basi] előléptetési rendje [olyan, mint] a hászekiké… B. G. H. E. H. Számszeríj aloldal) 2. kegyencnő, ágyas, olyan rabnő, akit gazdája kiválasztott nemi élet céljából. Ha fiút szült urának, felszabadult. Nem mindig lett ekkor sem törvényes feleség belőle, de fiának jogi helyzete nem különbözött egy "szabad állapotú" feleség fiának helyzetétől (lásd "kadin"). Legelső közöttük a hászeki-szultán. E családos nők szolgákat tarthatnak és eunuchok felügyelete alatt állanak.

Haszene: ua, mint a szultanin(e). Lásd ott.

Hász-i-hümájun: császári hász. Jövedelmét a szultán a maga kincstárának tartotta fenn, vagyis koronabirtok. Magyarországon: Kecskemét, Nagykőrös, Cegléd, Kiskunhalas, Jászberény, Hódmezővásárhely, Mezőtúr, Ványa, stb. Forrás nélkül. „Mivel Szeged adói és vámjai magasan meghaladták a 100 ezer akcse bevételt – a város állami tulajdonban levő, ún. „khassz” város („Khassz-i humajun”) volt –, minden jövedelme a szultánt illette meg. A szegedi szultáni vagy khassz-birtokhoz csatolátk még a tizenegy tiszai kikötő vámjait… és további tizenhárom települést (Szolnok, Vezseny, Várkony, Kécske, Újfalu, Csongrád, Tömörkény, Győ, Tápé, Zenta, Bokra, Bela, Péterréve)… (1549-1550. évi helyzet). V. D. Cs.: A Sz. V.: 44. o.

Hászoda basi: a szultáni lakosztály "főnöke", a szolgák vezetője, főkamarás. K-N. Gy.: Sz.: 57, 129. o.

Hasszam (Hazzam): kiváló.

Hatib: lásd Khátib. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 70. o.

Hatun, Khatun: asszony, úrnő, az "első (fő) feleség" titulusa, de egyes helyeken a ház úrnője, lehet pl. a háziúr anyja, vagy legidősebb nőrokona. (lásd "kadin" "baskadin"). Az arab ill. török nyelvben a "hászeki" és a "hatun" szavakat használják a hivatalos feleségre.

Hauli: Az iltizammal kapcsolatban: A földdarabokat a "hauli" (felmérő, felértékelő) jelölte ki. A területet ritkán számolták, elég volt a határok kijelölése. Az adót nem a terület mérete szerint, hanem az elvárható termés becslése alapján vetették ki.

Hauli: föld felmérő (inkább birtokhatárokat jelölt ki, az értéküktől függően, a birtok tényleges nagysága mellékes volt)

Haváji: ua, mint Heváji. Lásd ott.

Havruz: alapjelentése: éjjeliedény, de durva kifejezésekben azt jelenti: „büdös dög”. H. D.: E./B./T. u.: 285. o.; 555. o. 379. lj.

Házine, (Hászine) aga: kincstárnok.

Házine, (Hászine) oda: szultáni (magán-) kincstár, mint helyiség.

Házine, (Hászine) uszta: "tárnokmester", a hárem főkincstárnoka, rendszerint jól képzett rablány, ill. a szülőképes korból kiöregedett egykori szultáni ágyas, kegyencnő.

Házine, (Hászine): szultáni (magán-) kincstár.

Házinedár, (Hászinedár): kincstárnok. A beglerbégek udvartartásának egyik udvari tisztje.

Házinedárbasi: kincstárnok. K-N. Gy.: Sz.: 129. o.

Hekim basi: a kádik rendjének egyik magas rangú tagja: a szultán orvosa.

Hekim: „udvari orvos”. K-N. Gy.: Sz.: 11. o.

Helva: „törökméz”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 372. o.; 411. o. 270. lj.

Heváji: török ágyúfajta. Bronzból készült. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Herszek: a magyar „herceg” szó törökösített alakja. S. I.: A B. V. és O.: 105. o.

Hidrellesz: lásd Hizir-Iljász.

Hidzsre: valódi jelentése: „kiköltözés”, különösen Mohamed próféta elköltözése (nem pedig: futása) Mekkából Medinába, Innen a mohamedán időszámítás neve, mely a 622. év július 16-ával, pénteki nappal kezdődik. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata

Hikma: bölcsesség.

Hilál (díszítések): „…a Báb-i hümájún serífijjei (a Topkapi Szeráj Báb-i hümájún kapuja feletti, félholdból és csillagból készült ún. hilál díszítései)” B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Himár: szamár (Himár-oglu: "Szamárfi", férfinév, nem vicc, volt ilyen személy).

Hime-i csam: réz olvasztására fenyő tüzifa. (az ágyúöntő kemence fűtésére fenyő tűzifa) B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Hime-i bellűt: olvasztókemence fűtésére szolgáló tölgyfa tűzifa. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Hira: tábor (katonai sátortábor, al-Hira: egykori arab főváros a mai Szíriában).

Hirdavat: hulladék vas (az ágyúöntés számára). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Hiszár, hisszár: vár, erőd.

Hiszár-i-hiszanet mevszuf:Különösen a Szegedin néven ismert erős vár (törökül: hiszár-i-hiszanet mevszuf)” V. D. Cs.: A Sz. V.: 28. o.

Hiszári gedik: „zsoldhűbér”. A hűbér egyik formája a várakban szolgáló katonák számára. Ez a XVI. század végére terjedt el, mikor pénzhiány miatt a zsold helyett birtokot adtak el a katonáknak. Cs. Cs.: E. H. K.: 131. o.

Hiszpáhia: szpáhi a korabeli magyar nyelvben. B. G. H. E. H.: Rabtartás aloldal

Hizir-Iljász: két személy nevének összetételéből szerkesztett ünnep neve. Május 6-án ünneplik és ez ugyanakkor a nyár kezdetének ünnepe is. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 104. o.; 150. o. 115. lj.

Hodzsa: "öreg" tudós, a legöregebb ulémák neve (pap, tanító, bíró, jogász egyaránt megtisztelhető ezzel a címmel), nevelő (lásd "lála"). Perzsa eredetű szó, többnyire tiszteletet kifejező megszólításokban használták. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 262. o. 15. lj.; 285. o.; 398. o. 37. lj.; H. D.: E./B./T. u.: 282. o.

Hokna: „klistélyozás”. Itt valószínűleg beöntésről van szó. C. de V.: T. U.: 162. o.

Horaszáni: horaszáni habarcs (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Höjük: „tumulus”, „halom”, „kisebb hegy”. H. D.: E./B./T. u.: 564. o. 516. lj.

Hu: „Isten”, „Ő”. T. L.: R, K, K, Az O. B.:125. o.; 151. o. 131. lj.; 345. o.; 408. o. 206. lj.

Huri: (többes szám, arab) "fehérek", a muszlim Édenkert örökifjú "szűz" lányai. A muszlim hit szerint valóban örökké szüzek és fiatalok maradnak az igazhívők számára biztosított "mennyei" gyönyörök ellenére. Ha mégis megfogannak, gyermekük egy nap múlva felnőttként születik. Allah eleve teremtette őket s közülük minden igazhívőnek, a földi életben volt feleségein kívü, hetvenkettő fog jutni. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata

Hurma: perzsa eredetű szó, datolyát jelent.

Hurufi: síita szekta, mely egyfajta szám- és betűkabalisztikát hozott létre. Bővebben: T. L.: R, K, K, Az O. B.:125. o.; 151. o. 135. lj

Hutbe. Hutba: speciális ünnepi ima és prédikáció, amit péntekenként mondanak el a török papok az uralkodó nevére. Kisebb helyeken nem a helyi úr, hanem egy nagyobb hatalmú uralkodó nevére szól, tulajdonképpen az alárendeltségi viszony formális elismerését fejezi ki, ezért fontos politikai aktus lehet. H. D.: E./B./T. u.: 179. o.; 534. o. 116. lj.

Hümájun: a nagymogul birodalom meglapítójának Baburnak a fia. K-N. Gy.: Sz.:151. o.

Hünkár (Hunkar): uralkodó.

Hürrem (Hurrem): "Vidám", női név.

Hüszrev és Sirin: Sejhi Juszuf Szinán egyik fő műve. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 150. o. 111. lj.

Hüszrev pasa piaca: a budai vár török kézre kerülése után így nevezték el a jelenlegi Hess András téren s a mai Tárnok utcában állott élelmiszerpiacot. S. I.: A B. V. és O.: 131. o.

 


I


 

 

 


Iaibaza: „…és közülük (ti. a janicsárok és adzsemi oglánok közül) a gonosztevőket sem végzik ki, csak száműzik őket Konstantinápolyból egy a város közelében levő elzárt helyre, amit Iaibazá-nak hívnak. C. de V.: T. U.: 433. o.

Ibn Abih: "apjának fia", ismeretlen apától származó fiú neve.

Ibn: ua., mint a bin (lásd ott).

Ibrahim pasa szeráj: Az épület ma is áll. H. D.: E./B./T. u.: 267. o.; 552. o. 341. lj.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 413. o. 318. lj. A szultáni sátrak raktára Ibrahim pasa szerája mellett, Isztambulnak Ahmed szultánról elnevezett városrészében állott. B. G. H. E. H. Az építéséhez felhasznált rézről: uo. Oszmán tüzérség aloldal.

Ibrikdar-basi: főpohárnok. K-N. Gy.: Sz.: 11. o.

Ics edik: 1. vékony talpú, házi használatra való lábbeli. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 379. o.; 412. o. .305. lj. 2. Mohamed egyik aranyozott papucsát nevezték így. C. de V.: T. U.: 409. o.

Ics hazine: belső kincstár. K-N. Gy.: Sz.: 110. o.

Ics ogláni: „belső fiú”. Az adzsemi oglánokkal együtt ők is részben a foglyok közül a szultánt illető ötödből, részben a devsirme révén öszzegyűjtött gyermekekből kerültek ki, igen gondos válogatás után. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 387. o.; 413. o. 315. lj. Egyik említésre méltó csoportjuk a beglerbégek kapu khalkijában szolgált, mint hadapród.

Idzsmaa, Idzsma: "(köz)megegyezés", az ulémák véleményének egysége, az iszlámban fontos jogalap (további vita a kérdésről a megegyezés után tilos).

Idzstihad: erőfeszítés (lásd "dzsihad").

Iflák: vlah, cláb, román.

Ihsid: herceg (perzsa).

Ihtiszáb: vásárkor fizetendő díjak (defterbeli tétel) Cs. Cs.: E. H. K.: 112. o.

Ihzárre: törvénykezési illeték. Defterbeli tétel. Cs. Cs.: E. H. K.: 112. o.

Ikina: cséplőszánka. Ma már nem létező szó. H. D.: E./B./T. u.: 170. o.; 531. o. 85. lj.; 372. és 392. o.

Ikindi namazi: délutáni ima. T. L. R., K, K, Az O. B.: 92. o.; 148. o. 80. lj.

Ikindi: A délutáni idő, a nap szaka dél és napnyugta, vagy szorosabban 14.00 és 17.00 között; innen az ezen időben végzendő imádkozás, vagyis harmadik ima. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata

Ikta: szolgálati, rendszerint katonai birtoktípus, meghatározott időre, ill. feltételekkel, néha életfogytig adják. CSAKIS szolgálattal tartozik a birtokos, viszont a birtokon élő adózók uruk mellett valamilyen jogcímen az uralkodónak is fizetnek. Úgynevezett javadalombirtok. Elvileg adómentes, birtokosa katonaként, vagy hivatalnokként szolgálta urát. A költségeit a birtok jövedelméből kellett fedeznie. Csak addig maradt az övé a birtok, amíg a szolgálatot ellátta, tulajdonába nem került.
  Ha ezt valaki kegyes alapítványként az egyházra hagyta adományként (vakf) az egyház csak a birtok jövedelmére (földadó) tarthatott igényt, maga a birtok és minden más jövedelem az uralkodóé maradt. Mivel az uralkodó ritkán vett vissza az egyháztól birtokot, ez volt az ikta családi birtokká változtatásának egyik lehetséges eszköze. Az alapítványt adó valamilyen formában magát ill. örökösét tette meg az alapítvány kezelőjének, így próbálta megtartani családi kézben a birtokot. (Pl. valamelyik fiú a kedvezményezett vallási közösségben főpapi tisztséget viselt, vagy visszabérelték saját adományukat az egyháztól.)

Iktadár: az „ikta” (lásd ott) tulajdonosa.

Illáhi: „Istennek a”. Arab szó. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 187. o.; 193. o. 16-17. lj.

Iltizam: bérelt föld. Adománybirtok-fajta. Csak Egyiptomban vált jellemző birtoktípussá, ott viszont már a kalifák korában. Birtokosa ("multazim": bérlő) adózott, de nem katonáskodott. Örökölhető volt, de itt is fizetni kellett az adomány megerősítéséért. Ha volt vér szerinti fiúörökös, ő gyakorlatilag mindig megkapta a birtok bérleti jogát.

A birtok (a feudális Európához hasonlóan) itt többféle részre oszlott:
- uszija: A földesúr birtokában és kezelésében maradt, a parasztcsaládok robotmunkával művelték. Néha bérmunkásokat is felvett az úr.
- atar: ("ajándékozott") életfogytig a paraszcsaládnak adott föld, ami örökíthető volt az úr engedélyével, a terheket azonban továbbra is vállalni kellett. Rendszerint a termény bizonyos százalékával adóztak.
        - Alsó-Egyiptom (É): a pénzjáradék jellemző, mértéke 20% - 40%.
        - Felső-Egyiptom (D): a terményjáradék jellemző, akár 50% felett is előfordult.
- csiftlik: használatra kapta a parasztcsalád. Rendszerint egy kikötött összeg vagy termény-mennyiség az adója (nem a jövedelemnek meghatározott százaléka). A föld az úr tulajdona maradt, de a paraszt "röghöz kötött" volt, önkényesen nem hagyhatta el a művelt földet.

  Az adók mellett megszokott és elvárt dolog volt a "barran", a parasztok "önkéntes ajándéka" az uruknak, bizonyos alkalmakra.
  Az adókat külön erre szakosodott tisztviselő, a "szarraf" (termékbecslő) vetette ki, aki munkájáért külön pótadót szedett a paraszttól.
  A paraszt neve Egyiptomban "fellah".
  A birtokot rendszerint nem maga az adománybirtokos, hanem arra kiképzett gazdatiszt ("vekil" vagy "vakil") irányította.
  A földdarabokat a "hauli" (felmérő, felértékelő) jelölte ki. A területet ritkán számolták, elég volt a határok kijelölése. Az adót nem a terület mérete szerint, hanem az elvárható termés becslése alapján vetették ki.

Imám: Az ulemák testületébe tartozó papi rend öt osztályra oszlik: 1. sejk 2. khátib 3. imám 4. müezzin 5. káim. A muzulmán vallásban a papinak mondható teendőket végezték (másik ilyen csoport a sejkek csoportja). Fő feladatuk az előimádkozás és a rituális mozdulatok bemutatása volt, de sok más egyebet is végeztek. A hitben "elöl álló", papi elöljáró, előimádkozó, körülmetélő, házasságot szentesítő feladatokat lát el. A mecsetekben az imát mondják el ötször, tehát voltaképpen előimádkozók. Ilyen imám minden mecsetnél több van, s ezek egyike végzi a fiúk körülmetélését, a hívek esketését és temetését. A legfőbb imám, mint kalifa, a szultán. K-N. Gy.: Sz.: 121. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 262. o. 15. lj.; 380. o.; 412. o. 307. lj. Cristóbal de Villalón az egyházi főemberek rangsorában a hatodik helyre tette. „az imám, aki a mindennapi misét mondja a népnek.” C. de V.: T. U.: 397. o. „Gyakorta ő töltötte be a hátib, azaz a pénteki prádikátor tisztét is. Ilyenkor napidíja még kisebb helyeken is elérhette a 15-20 akcsét, azaz egy janicsár napi zsoldjának háromszorosát… a tartomány nagyobb dzsámijaiban szolgáló imámok fizetsége pedig az oszmán hadsereg legjobban fizetett lovas szpáhijainak zsoldjához közelített.” B. G. H. E. H.: A muszlim hitélet aloldal”

Iman: (arab) hit.

Imáret: többnyire dzsámik közelében található épületek (de nem templomok). Általában kegyes alapítvány (vakuf) tette lehetővé működésüket. Szegényház, közkút, fürdő, iskola. Mai vélemény szerint elsősorban a tanulók élelmezése végett tartották fenn őket. Másodsorban a szegények élelmezése és a jótékonykodás volt a feladatuk. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 94. o.; 149. o. 91. lj.

Imrakhor: lovászmester. V. D. Cs.: A Sz. V.: 42. o.

Indzse: „kis”, „keskeny”. H. D.: E./B./T. u.: 336. o.; 562. o. 488. lj.

Indzsil: az Evangélium mai török neve: T. L.: R., K, K, Az O. B.: 91. o.; 148. o. 75. lj.; 187. o.; 192. o. 15. lj.

Inebahti szandzsákbégje: 1553. 02-03 hó Haszán bég. (Forrás: internetes anyag)

Iptida timár: A legkisebb szpáhi-birtok az "iptida timár", ezer akcse jövedelemmel. Rendszerint minden új szpáhi ezt kapta. Ez egy kilidzs (kard) bevonultatási értékű, vagyis a birtokos maga vonult hadba, lovon, az előírt felszereléssel.

Ireis-aga: V. D. Cs.: V. a B.: 118. old.

Irgad: 1. zarbuzán és pirangi külsejének reszelővel történő lesimítására reszelőkészítő. 2. építőmunkás. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal. 3. A többiek, akik semmi mesterségben nem jártasak, és akiket irgád-oknak nevezenek, a földeket és a kerteket művelik, ásnak, tűzifát hasogatnak és hordanak, meg minden áldott nap ők visznek vizet a börtönbe, márpedig nem csekély dolog annyi sok népnek vizet hordani; meg az építésnél is munkálkodnak a pallérokkal, a kőművesekkel és kőfaragókkal; segítenek az alapozásnál, és szolgálnak nekik; és minthogy Konstantinápolyban a házak busás jövedelmet hoznak, mindenki, akinek rabszolgája van, annyit építtet, amennyit csak tud, és hozzá igen gyorsan építenek;…” C. de V.: T. U.: 90. o.

Iráni sah: K-N. Gy.: 153-154. o.

Iriz-aga: az ireisz aga egyik változata. V. D. Cs.: V. a B.: 118. old.

Isik: a vándorló dervisek elnevezése. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 364. o.; 410. o. 254. lj. „Az isikek, akik az utolsó rendhez tartoznak, vászonruhát viselnek meg törökös turbánt, ki otromba nagyot, ki kisebbet, és valamennyien zászlóval a kézben járják az utcákat, énekelve és koldulva. C. de V.: T. U.: 403. o.

Iszkele: „kikötő”. H. D.: E./B./T. u.: 336. o.; 562. o. 488. lj.

Iszlám: „alávetettség (isten akaratának), teljes odaadás”. A mohemedán vallás és világ összefoglaló neve. K-N. Gy.: Sz.: 77, 80, 170, 212. o. Az iszlám zászlói: V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 70. o.

Iszluga: szolga. Forrás: Dunaszekcső története (Internet).

Iszmail: (-1524†) síita vezér, iráni sah II. Bajezid és II. Szulejmán szultán korában. K-N. Gy.: Sz.: 17, 54, 98. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 189. o.; 194. o.23. lj.

Iszpáhia: szpáhi. Lásd ott. V. D. Cs.: V. a B.: 117. old.

Iszpendzse: kapuadó, nem muszlimok fizették birtokuk után (lásd "csift rezmi") földesuruknak. Ezenfelül kellett fizetni a "haradzs"-ot a szultánnak. Forrás nélkül. „földadó” „A mezőgazdasággal (állattenyésztéssel) foglalkozó keresztény magyar lakosság – a „fejadó” mellett – még „földadót” („iszpendzse”) is fizetett. V. D. Cs.: A Sz. V.: 44. o.

Iszperdzsi: pajzskészítő (a kiöntött ágyúk végleges elkészítésével kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Iszráfil: „Azt vallják, hogy az égben van egy Iszráfil nevezetű angyal, akinek mindig ott a harsona a kezében, hogy ha Isten véget akarna vetni a világnak, neki csak bele kell fújnia, és minden ember, de még az angyalok is holtan rogynak össze.” C. de V.: T. U.: 393. o.

Isztambuli börtön: K-N. Gy.: Sz.: 76. o.

Isztambuli kádi: K-N. Gy.: Sz.: 106. o.

Isztambuli mufti: K-N. Gy.: Sz.: 107, 109, 119. o.

Isztambuli szeráj: K-N. Gy.: Sz.: 80, 182. o.

Isztiszlah: közös érdek.

Itiknáme: „felszabadítólevél”. . H. D.: E./B./T. u.: 320. o.; 560. o. 457. lj.

Izalyák: „Izalyák, kik az várban laknak, a dazdárral együtt az vár kapuját őrzik, vagynak 25-en.” Pálffy Tamás palotai várkapitány által 1577. júniusában készített kémjelentés alapján. V. D. Cs.: V. a B.: 117. old.

Izaralyák: kapuvédők. A név korabeli forrás alapján lett leírva betű szerint. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 103. o. Ugyanezen szerző egy másik könyvében (V. D. Cs.: V. a B.: 117-118. old.) az izaralyákat a gureba-i-jeszár hadtesttel azonosítja.

Izarili: Izaralyák. Lásd ott. Pálffy Tamás palotai várkapitány által 1577. júniusában készített kémjelentés alapján.. V. D. Cs.: V. a B.: 117. old.

Izároly: talán Izaralyák. Lásd ott. Pálffy Tamás palotai várkapitány által 1577. júniusában készített kémjelentés alapján.. V. D. Cs.: V. a B.: 117. old.

Izoglán: rab fiú, akit kiképeznek a szultán szolgálatára, katonai vagy polgári tisztségviselőnek (lásd "devsirme").

 


J


 

 

 


Ja-Hu: „Ó, Isten” (arab kifejezés). T. L.: R, K, K, Az O. B.:125. o.; 151. o. 131. lj

Jaja basi: a janicsárok bölükjei (vagy dzsemáetjei) nagy részének elöljárói voltak. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 314. o.; 404. o. 128. lj. Egy forrás szerint ez a tisztség a határőr janicsárok parancsnokát jelenti. Legalábbis az 1543-as hadjárat idején ezt így értelmezték. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 60. o. A következő idézet arra utal, hogy a jajabasik csak a dzsemáet hadosztály előljárói voltak. „Elrendelik, hogya jajabasik[hoz tartozó janicsárok] az elsőtől a százegyedik [dzsemáatig] sorjában lőjenek. Utána az avdzsik lőnek, majd rangsor szerint a többiek.” B. G. H. E. H.: Janicsárok „végnapjai” aloldal „A szolak dzsemaatok minden katonája olyan süveget viselt, mint az egyéb janicsár alegységek (orták) parancsnokai, a jajabasik, illetve bölükbasik (közös néven csorbadzsik).” B. G. H. E. H.: Szolakok II. aloldal

Jaja: gyalogos (török), talpas, janicsár vagy más segéderő is lehet. Nem szpáhik is kaphattak timárt, de ők csoportosan, 20, később 30 fő (janicsároknál 1 odzsak) kapott egy timár-t. Zsold ill. más ellátás helyett kaphatták gyalogos (jaja, piad) katonai alakulatok tagjai is.
  Eredetileg a török szabad paraszti gyalogoskatonák elnevezése volt, azonban a XV. Század közepétől csak kisegítő szolgálatban használták, afféle miliciaként, helyi rendfenntartó erőként. Forrás: B. I.: K. O. E.: Jegyzetszótár. Ezt a nevet viselte a janicsárok több több bölükje is, különösen azok, amelyek a végvidékekre rendeltettek várőrségül; továbbá az a 14 zászlóaljból álló nomadizáló turkomán csapat is, mely a janicsárokba kebeleztetett. – Innen a jaja basi: e janicsár csapatok parancsnoka.

Jamak, Jamakdzsi: "helyettes(ítő)", fegyverhordozó, katonai segéderő.

Jancsár: a janicsár szó, XVI. századi alakja. V. D. Cs.: V. a B.: 117. old.

Janicsár aga útja: a budai vár török kézre kerülése után így nevezték el az egyik utcáját. S. I.: A B. V. és O.: 131. o.

Janicsár aga: K-N. Gy.: Sz.: 38, 56, 64, 121. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 397. o. 7. lj.; 404. o. 128. lj.; 427. o. 4. lj.; H. D.: E./B./T. u.: 216. o.; 543. o. 215. lj. Kép: 419. O.
  Janicsár aga hász: 500 ezer akcse felett, továbbá külön "árpapénz", a személyes kíséret ellátására hadjáratban. (Ez utóbbi kivételes volt.) Sokszor az árpapénzt sem fizették, hanem birtokot jelöltek ki, ahonnan beszedhették. A janicsár aga "árpapénz-birtoka" pl. a Duna völgyében volt. A janicsár aga rendszerint beglerbégi címet is viselt és egyszersmind a fővárosi rendőrség főparancsnoka is volt. Külön divánja volt, melynek tagjai a janicsárság törzskari tisztjei voltak. A janicsár aga ezen kívül részt vett a nagyvezír divánjában is. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata

Parancsnoki jelvényük:
Háború idején egy fehér zászlót (bajrak) s egy lófarkat szoktak előtte vinni, utána pedig négy vezetéklovat vezetni.

Janicsár khátib:A nevezett csoportot pedig a hitetlenek gyerekeiből összegyűjtötték,… Nevüket beírták egy defterbe, s föléjük állítottak egy írnokot, akit elneveztek janicsár kátibnak.” B. G. H. E. H.: Kecse aloldal

Janicsár oda: janicsár közös szállás, janicsár kaszárnya hálóhelyisége, szobája (de a táborban a sátor is).

Janicsár orda: 20, később 30 főből álló alegység, szakasz, időnként azonos értelemben használták az odával.

Janicsárok: (eredetileg jeni cseri, a. m. „új sereg”) A török haderő reguláris, állandó zsoldos gyalogsága. II. Szulejmánig csak a szultán személyes vezérlete alatt tartozottháborúba menni. A hadsereg elitjét képezték. Elrabolt keresztény gyermekekből nevelték át fanatikus törökké és hithű muzulmánná, de a birodalomban élő muszlim családokból is szedtek össze erőszakkal gyermekeket e célra. Az előbbieket egy-két évig muszlim török, kisázsiai családokhoz osztották szét és nevelték, hogy elsajátítsák a nyelvet, szokásokat, az iszlám vallás alapjait. Felserdülésükkor az állam vette át őket és rendkívül szigorú neveléssel és bánásmóddal Isztambul, Drinápoly és Gallipoli külön erre a célra szolgáló kaszárnyáiban képezték ki őket a sereg élgárdájává. Megtanulták a különféle katonai gyakorlatokat s föltétlen engedelmességet, hozzászoktak a fáradalamakhoz, nélkülözéshez, elsajátították a testületi szellemet és fanatizmust. 18-20 éves korukban átléptek a janicsárok egyes csapataiba, ahol három évig mindennemű szolgai munkát végeztek. A gyerekek begyűjtését legfőképpen a balkán félszigeten végezték. 3-5 évenként került sor begyűjtésre. A begyüjtés neve devsirme „gyermek adó”. A 9-11 éves fiúkat akár 7-8 évig is nevelte az állam. A janicsár kaszárnyákból kikerülve kiváló, fegyelmezett és vakbuzgó harcosként álltak csatasorba. Fegyverzetükhöz már a puska is hozzátartozott. Szulejmán haláláig meg sem nősülhettek, de még életében elérték a házasodási jogot, amivel azonban csak kivételes esetekben élhettek.
  A janicsárokról Dernswam János tollából: A janicsárok már-már fanatikusan szolgálták a szultánt. Elmondható róluk, hogy akiknek már volt előzőleg valamiféle keresztény világnézete, hite és úgy lett janicsár, az többé nem akar visszatérni hitéhez és szülőföldjére, hanem csakis a ranglétrán való feljebbjutás érdekli, törtető, erőszakos, apján és anyján is átgázoló ember lesz.
  A janicsárságot az adzsemi oglánok közül válogatják ki. Amikor janicsár lett örült neki, mert a helyzetében úgy gondolta javulás állt be. Sokuk már kitanult egy szakmát, megszerette és gyakorolta is, mégis besorozták. Miután kitanították janicsárnak, de nem akart a szultán seregében élni elhagyhatta a kaszárnyát. Ezek a szakmájukból éltek, de mint janicsárok megkapták a zsoldjukat is. Viszont háború idején kötelesek voltak bevonulni a seregbe. Ezek lettek a tábori kovácsok, lakatosok, nyergesek, szíjjártók, vargák, szabók, kocsikészítők, ácsok, kardkovácsok, bognárok, nyílkovácsok, stb. Viszont nem viselhettek "kecsét" vagy "kulát". Ezek a janicsár mesteremberek elég szép pénzt kerestek. Minden fegyver forgatására kitanítják őket, de a legfőbbek ezek: puska, íj, szablya, dárda. A janicsárok állandóan a szultán körül tartózkodtak, egymást váltva. Az udvarban és a városokban nem hordtak fegyvert, csak egy ölnyi hosszú botot. Békében a város rendőreiként dolgoztak, kezükben mindig ott volt a bot. Amelyikük nem volt szolgálatban nem viselhette a botot sem, ennek ellenére önkényeskedtek az emberekkel. Azért tehették, mert senki sem parancsolt nekik csak a saját feletteseik és a szultán. Rájuk nem vonatkoztak sem a civil, sem a katonai törvények, egyedül a tisztjeik vonhatták őket felelősségre őket. Ez szultáni rendelet volt. Tulajdonképpen ők voltak az egész birodalomban a legnagyobb szabadsággal rendelkező emberek. A szultán három havonta adta ki a zsoldjukat. Az uralkodó "mindegyiküknek ruhát adat és nadrágot közönséges posztóból, hozzá két inget és gatyát is. (...) Az udvartól kapott közönséges posztót eladják, s jobb minőségű posztóba öltöznek." A fegyvereiket már a szolgálatuk elején megkapják. A janicsárokat sem élelmezte a szultán, önmagukra kellett főzniük. Tíz janicsár tíz-tíz akcsét összeadott és ebből vásárolták meg a heti élelmiszert. Ezen a héten rájuk a másik tíz főzött. A következő héten cseréltek. Annak a csapatnak amelyik főzött nem kellett befizetni a száz akcsét. Legtöbbször faggyúval készített rizs-csorbát csináltak és "...ha fel akarták javítani, akkor mézzel;..." készítették el. "A csorbához mindenkinek egy-egy darab birkahúst főznek;..." Egyébként "...mindnyájan szívesen esznek édességet..." "...a gyümölcs mindennapos eledelük."
  Megtakarított pénzüket "nyakukba akasztják". "Sokan csak pénzt gyűjtenek." Külön a számukra épített kaszárnyákban laktak. "Ezek egyemeletesek, nem az utcára néznek." "Előre meghatározott időkben étkeznek. Aki ezekről elkésik, rosszul jár."
  Háború idején a szultán a janicsároknak lovakat biztosít; minden tíznek egyet. Ezzel a sátrukat és élelmüket kell szállítaniuk. Ilyenkor az a szokás, hogy a zsoldosok pénzét előre kiadja, de csak a csapatoknak (a pénztárosok őrzik és osztják ki időben), mivel a halottak száma magas és emiatt veszteség érné a kincstárat. A harcok végeztével aztán rögtön ki tudják fizetni a katonákat. A hadjáratok alatt az élelmiszerek ára felszökik, de a szultán a janicsárok részére és csak nekik a saját készleteiből szabott, normál árakon biztosít ellátást.
  A janicsár aga nagy hatalmú ember, "sokan félnek tőle".
  A városban a tűzoltást csak a janicsárok és bizonyos tekintélyes emberek végezhették, akik külön ezért zsoldot kaptak. "Ezek lóháton vagy gyalog, jól öltözötten közelítenek a tűzhöz, és úgy intézkednek és parancsolnak, akár a csatában." A sok faház miatt a tűz gyors terjedésének megakadályozására néhány házat lerombolnak nagy gyorsan, majd vízzel oltanak.”
  I Murád szultán (1360-1388) alakította meg ezt a katonai alakulatot. (K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata szerint viszont Urkhán szultán) Kezdetben egy 10 századból álló egység volt. Később átszervezték és 101 ortából (vagy odából) álló csapat jött létre azonos létszámmal. A neve "dzsemáet" lett és ez lett a janicsárság fő alapegysége is. (K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata szerint a janicsárok hadteste kezdetben 4000 főből állt.) Később több dzsemáet csapatot állítottak fel. II. Szulejmán szultán 61 bölükkel növelte meg a janicsárok létszámát és méginkább támaszkodott ezen alakulat erejére, mint elődei.
  A janicsárokhoz társult II Mehmed szultán (1451-1481) alatt egy második nagy csapat, amely a szegbán bölükökből tevődött össze. Ők eredetileg a szultáni vadászebek gondozói voltak. Alakulatuk egy lovas és 34 gyalogos szakaszra oszlott. Az egység neve "szegbán" volt. Később belőlük is több alakult. Elnevezésüket végig megtartották.
  A harmadik fő csoportot az "aga-bölük"-ök vagy csak egyszerűen "bölük"-ök képviselték, s II. Bajezid (1481-1512) vagy I. Szelim szultán idején kerültek a janicsárok közé. 61 kisebb egységet különböztettek meg köztük.
  A negyedik egység az "avdsi" volt.
  A janicsároknál az volt a szokás hogy, ha kaptak jövedelembirtokot, akkor 1 odzsak kapott egy timárt. Zsold ill. más ellátás helyett kaphatták gyalogos (jaja, piad) katonai alakulatok tagjai is.
Miután az Oszmán-ház megalkotta a janicsárságot, a pijáde katonaságnak illetmény fejében pusztákat adományozott, hogy a hadjáratból való visszatérés után földműveléssel foglalkozzanak, és a rendkívüli és a hagyományos adók alól mentesüljenek.”
– Zsoldjuk: a közjanicsárok zsoldja alacsony volt. Általában 5-7 akcsét fizettek naponta, ezért arra törekedtek, hogy lovas katonává váljanak és elhagyják a janicsár hadosztályt. C. de V.: T. U.: 433. oldalán 6.4275 és 12,855 közötti akcse összeg naponta van megadva mint a janicsárok zsoldja. Évente egy hosszú kék kaftánt is kaptak. (1557 előtti évek)
– Fegyverzetük: 1. puskások (tüfenkcsik): hosszú csövű puskával, széles pengéjű görbe karddal rendelkeztek. (jenicseri tüfenkcsiszi) 2. íjászok: íjjal, nyíllal és egyszerű karddal harcoltak.
– Zászlójuk: a csapat főzászlója vérpiros volt és rajta ezüst félhold és kard. (Eleinte csak ez az egy zászlója volt az egész janicsárságnak.) Az odáknak külön zászlóik voltak melyek fele sárga, fele vörös volt és külön zenekaruk szolgáltatta a harci indulókat.
Ruházatuk: 1. "kecse": hengeres, fehér, magas nemezföveg, mely hátul lecsüngő dísszel végződött. Elől kanál volt feltűzve rá. Ilyen föveget senki más nem viselhetett. (Dávid Géza és Tordy Lajos szerint a janicsároknak volt egy 'börk' nevű fejfedője is. Ennek igen rövid leírása emlékeztet a Thury József által "kecsé”-nek nevezett sapkára. E sapkának hátrafelé, a vállig lenyúló részét is jatirmának hívták. Efféle fátylat viszont a köznép is hordhatott.) 2. "kuka”, vagy más néven „kula": a tisztek által viselt tollbokrétás, sisak alakú sapka. A közjanicsárok fejfedőjétől főleg az különböztette meg, hogy hiányzott róla a hátrafelé lelógó rész, a jatirma. A bölük basik is ilyen aranypaszományos, tollas "kula"-t viseltek a fejükön. "Süvegük magas, hegyes, felül csavaros, fejük körül hét-nyolc ujjnyi széles, fonott vagy arany paszomány, felül kis ezüst tolltok, abban kócsagtollból egy tollcsomó, olyanforma, mint egy seprő;...". 3. „szorgucs”: bőrsapka, a janicsárok fejfedője. 4. "dolamán": Kék színű, vastag szövésű, gyapjúból készült, begombolható, derékon övvel összeszorított, térdig érő ruha. A janicsárok kiváltsága volt a gallér viselése. Ezt a szokást Szelim szultán idejében vezették be. Az illetéktelen használat büntetése verés és pénzbírság volt. 5. "feredzse": Hosszú, lábikráig érő, ujjas köpeny, amit övvel viseltek. 6. "salvár": Kék színű, vastag szövésű gyapjúból szőtt, bő, hosszú nadrág, amit a térdük alatt szíjjal, vagy szalaggal összekötöttek. 7. "bakancs": Lábbeliként a közkatonák ezt hordták. Leginkább a vörös színű terjedt el köztük. A lábfejükre szíjat kötöttek, ennek oldalán vaskarika, volt, mellyel a cipő szorosabbra, vagy tágabbra köthető. Erre sokat adtak; kiváltságuk volt. Ha valaki más viselt ilyet levágták a szíjat és a karikát és pénzbüntetést kapott az illető. 8. "csizme": a tisztek lábbelije volt. (Ebből lett a magyar csizma szó azonos jelentéssel.) A különböző janicsár csapatok tisztjei más és más színű csizmét viseltek. A szegbán tisztek pirosat, a bölükök parancsnokai feketét, a dzsemáetek tisztjei pedig sárgát.
  Mind a négy osztálynak minden odája meg volt különböztetve a ruha ujjára varrt számokkal és bizonyos jegyekkel. Így a  stb. ezt jelentette: 1., 2., 3., bölük; a  = 1., 2. dzsemáet; a  = 1., 2. szegbán; a  = 1. avdsi, stb. E betük és számok fölött voltak a különböző jegyek, pl a 13. dzsemáet jegye jácint, a 14-iké sütőlapát, a 16-iké csizma, a 17-iké zászló…stb.

  Káldy-Nagy Gyula szerint létezett egy tisztség a janicsárság hiearchiájában a janicsár aga és a Kul kethüda közt, mégpedig a Szegbán basi. Szerinte ő volt a másodparancsnok, a Kul kethüda pedig a harmadparancsnok.
  K-N. Gy.: Sz.: 21-25, 30, 45, 62-63, 77, 80-81, 86, 91-93, 102, 114, 120, 122-123, 126-127, 154-155, 158, 169, 174, 182, 184, 207, 214. o.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 74. o.; 146. o. 49-50. lj.; 197. o.; 275. o. 4. lj.; 280. o.; 397. o. 9. lj.; 399. o. 49. lj.; 312. o.; 403. o. 114. lj.; 314. o.; 404. o. 128. lj.; 409. o. 231. lj.; 428. o. 28 lj.; Kérdéses mikortól házasodhattak: H. D.: E./B./T. u.: 311. o.; 558. o. 442. lj. Kép: 169. o.; 315. o.
  Egyéb adatokat lásd az 1552-évi hadjárat leírásánál a második résznél.
  A janicsárok szoros kapcsolatot tartottak a bektasi dervisrenddel. „
A kaszárnyákban és más helyeken a nevezett alakulat törvényei és szabályai azokat az előírásokat követik, amik szerint Hadzsi Bektas-i Veli követői élnek…” Lásd  B. G. H. E. H.: Kecse aloldal.

Janicsárlázadás: pl. az 1446-os. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 132. o.; 152. o. 142. lj.; 143. o. 2 lj.

Jarasza: „denevér”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 228. o.; 265. o. 85. lj.

Jasmak: a nők fejére terített nagyobb kendő, amellyel arcukat teljesen el tudták fedni. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 88. o.; 148. o. 68/a.; Kép: 89. O.

Jaszaulok: sereghajtók. Hasonló feladatokat is végeztek mint a tábori rendőrök, de sokkal brutálisabban léptek fel a renitenskedőkkel szemben. Ostromok alkalmával ők terelték a csapatokat a rohamokra, ostorokkal hajtották a lemaradozókat vissza.

Jatagán: Hullámosan hajlított élű, rövid, tőrszerű, egyélű, hegyes, 50-60 cm hosszú keleti kard. A török katonaság legáltalánosabb fegyvere. Rendszerint tok nélkül hordták az övükbe tűzve.

Jatirma: a közjanicsárok ’börk’ nevű fejfedőjének hátrafelé lelógó része. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 158. o.; 161. o. 23. lj.; Itt jegyzem meg, hogy ezt a jellegzetes fejfedőt írja le K. G.: T. H. M. című könyve a ’janicsárok’ címszónál, de „kecse” néven nevezi.

Jatszi namazi: késő esti ima. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 92. o.; 148. o. 80. lj.; 327. o.; 405. o. 149. lj.

Javúz: 1. éles ("rettegett", "rettenetes" értelemben használták, ragadványnév). 2. „vad”. H. D.: E./B./T. u.: 204. o.; 539. o. 172. lj.

Javuz: lásd Javúz.

Javuz Szelim Szultán Türbéje: „…de ebből az anyagól készült el Javuz Szelim szultán türbéjének nagy gyertyatartója is, amelyet 1 kantár 80 lodra rézből öntöttek.” B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Jazid: számvevő.

Jazidzsi: írnok.

Jazioglan: Jelentése bizonytalan, esetleg: írnokfiú, írnoktanuló. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 45. lj.

Jedi-kule: „Héttorony”. K-N. Gy.: Sz.: 48. o.; T. L.: R, K, K Az O. B.: 301. o.; 400. o. 74-76-77. lj.; Kép: 425. O.

Jemin: jobbszárny (lásd: szagkol).

Jemisdzsi: gyümölcskertész.

Jeni mahalle: „Új világ”. A budai belső vár, a fellegvár egyik erődítménye. A nyugati nagy falközt nevezték így. Itt épült a Murad dzsámi. S. I.: A B. V. és O.: 128. o.

Jeni oda: „Új Terem”. A Topkapi szerájban a rabszolgafiúk nevelésére használt egyik terem. Másik neve: Böjük oda. K-N. Gy.: Sz.: 128. o.

Jenicseri agaszi: a Janicsár aga török alakja. Lásd ott.

Jenicseri tüfenkcsiszi: puskás janicsár, lásd janicsár.

Jeni-cseri: „Új sereg”, a janicsárság török neve. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 74. o.; 146. o. 49. lj.

Jeni-szeráj: „Új Szeráj”. K-N. Gy.: Sz.: 120, 122, 130-132. o.

Jeszár: balszárny (lásd: szolkol).

Jetim: árva.

Jevimlü: napibéres. K-N. Gy.: Sz.: 187, 190-191. o.

Jilanli szütun: „Kígyós oszlop”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 356 o.; 409. o. 232. lj.

Jildirim, Ilderim: villám, férfinév is.

Jogurt: „joghurt” , ejtve jourt. T. L.: R, K, K Az O. B.: 400. o. 60. lj.; H. D.: E./B./T. u.: 196. o.; 537. o. 149. lj.

Jumada 1: a mohamedán időszámítás ötödik hónapja. (Arab)

Jumada 2: a mohamedán időszámítás hatodik hónapja. (Arab).

Jumn (al-Jumn): boldogság (lásd "jemen", ebből ered a téves római Boldog Arábia (Arabia Felix) név).

Juszr: arab szó, jelentése: „fekete korall”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 235. o.; 266. o. 112. lj.

Jük: 1. "teher", egy málhás teve vagy ló rakománya. 2. százezer (100 ezer akcse egy összegben). V. D. Cs., S. Gy.: Sz. A K. V.: 164. o.

Jünlük:Az ellenség elijesztésére jókora tollforgókat csináltattak (ti. a kecsére), s mint ahogy ma is, jünlüknek nevezték. B. G. H. E. H.: Kecse aloldal

Jürü: „Gyerünk”. C. de V.: T. U.: 121. o.

Jürük: 1. türkmén eredetű törzs. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 81-82. o.; 147. o. 58. lj. 2. E fő erőket az egyre jelentősebbé váló egyéb udvari zsoldos csapatokon (szilahtárok, tüzérek, fegyverkovácsok stb.) kívül segédcsapatok és ellátó alakulatok egészítették ki: (…) az utánpótlással és szállítással foglalkozó jajék, müszellemek és jürükök,…” B. G. H. E. H.: A török hadsereg aloldal.

Jüzbasi: (haramia) kapitány, rablóvezér.

Jüz-kirk: „száznegyven”. Az egyik egyiptomi piramis korabeli elnevezése. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 227. o.; 265. o. 84. lj.

Táblázatok: 1.

 


K


 

 

 


Kába: egy fekete (feltehetően meteorit) kő Mekkában, a muszlimok egyik szent helye. Hitük szerint Ábrahám (Ibrahim) elűzött fia, Izmael valamint anyja, Ábrahám szolgálója, Hágár (Hadzsar), építették a szomjhaláltól való megmentésük örömére a Kába kövénél az első szentélyt. (lásd "Bajram", "Izmael").

Kabila: törzs (beduin), (lásd "ahl", "kaum").

Kábin: a XV. századi török nyelvben a házasság kötelék jellegét ezzel a szóval fejezték ki. Ma ismeretlen. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 85. o.; perzsa jelentése: 147. o. 66. lj. „jegyajándék” C. de V.: T. U.: 414. o.

Kadar: (arab) "predesztináció", "eleve elrendeltetés", isteni akarat, (lásd "kiszmet").

Kádia: lásd Kádi. V. D. Cs.: V. a B.: 76. old.

Kádi al-Kudah: "bírák bírája", körzeti főbíró (a kalifa legfőbb bíróságának főnökét is így hívták Bagdadban).

Kádi utca: a budai vár török kézre kerülése után így nevezték el az egyik utcáját. S. I.: A B. V. és O.: 131. o.

Kádi, Kazi, Kázi: 1. bírósági és közigazgatási közeg egy személyben. A nahiék vezetője. A kádi csak ott lakott a kerületben, hol elég biztonsága volt. Vezette a pogári s fenyitő biráskodást, közjegyzői s közigazgatási teendőket végezte, mindezeket azonban ugy, ha a felek hozzá fordultak. K-N. Gy.: Sz.: 18, 28, 55, 57, 79, 106-107, 109, 113, 115-116, 141, 175, 178, 196-197, 200, 207, 212. o.; 313. o.; 403. o. 117. lj.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 413. o. 319. lj.; H. D.: E./B./T. u.: 236. o.; 545. o. 236. lj.; Férfiak fogadkozásánál: H. D.: E./B./T. u.: 313. o.; 558. o. 444. lj. Bíró, a vallási (saria) és szultáni (kánon, kanun) törvény őre, bírói körzete a "kádilik", vagy „kaza” egyben adminisztratív területi egység is volt, a szandzsák alá tartozott. Ülnökök, vagy esküdtek nélkül, a bíró előtt, szóbeli per folyt.
  2. Az ulemák testületében az egyik rend a bíróké.
  –molla: magasabb rangú, tekintélyes kádi, tartományi, körzeti és városi, bíró (hogy kik használhatták ezt a címet lásd a molla címszónál.)
  – kücsük molla: ("kis" molla) más nagyvárosok főbírája
  – müfettis: "ellenőr", vizsgáló, felügyelő (lásd: mufti)
  – náib: "helyettes", a kádi helyett ítélhet, ha a kádi nincs jelen
    (- muhtár: falusi bíró, választott személy, vallási jogban többnyire képzetlen, de a helyi szokásjogban jártas, nem uléma és nem tagja a kádik rendjének sem.)

1847-ig a török birodalomban nem létezett "polgári" bíráskodás, a vallási jog a meghatározó, mellette voltak szultáni törvénykönyvek, amelyeket szintén vallási jogi szakértők állítottak össze. Forrás nélkül. Cristóbal de Villalón az egyházi főemberek rangsorában a harmadik helyre tette. C. de V.: T. U.: 397. o. „
A kádiaszkert, a muftit meg a kádit az uralkodó fizeti…” uo. 398. o.

Kádiaszker, Kazaszker, Káziaszker: főhadbíró, legfelsőbb bíró; egy évre bízták meg feladatával, a második legmagasabb rangú jogi tisztség a Sejk-ül-Iszlám után. Részben hadbírákként tevékenykedtek, emellett azonban a birodalom kádijai felett is felügyeletet gyakoroltak. A szultáni tanácsban a felmerülő peres ügyekben véleményt nyilvánítottak, a 150 akcse napidíjnál kisebb keresetű kádik kinevezésére javaslatot tehettek, s egyházi és iskolai állásokra is bárkit előterjeszthettek. (Értsd náibok, imámok, stb.) Ők képviselték a vallási vonalat. 1363-tól 1481-ig egy, ettől kezdve két kádiaszkere volt a birodalomnak: anatóliai és ruméliai. K-N. Gy.: Sz.: 106-109, 111, 128. o.; . H. D.: E./B./T. u.: 318. o.; 559. o. 454. lj. Cristóbal de Villalón iszlám pápához hasonlította. „Kádiaszkernek a lehető legbölcsebb és legtisztább életű férfiút választják meg, és busás fizetséget adnak neki, nehogy pézsóvárságból részrehajlóan ítélkezzék; mert olyasféle tisztet tölt be, mint nálunk a királyi főtanácsos; emennek, meg a Tanácsnak a döntései ellen pedig a muftihoz lehet folyamodni, aki csak az egyházi ügyekben járatos. Neki is dús jövedelmet biztosítanak a már mondott okból. C. de V.: T. U.: 396. o. „A kádi előtt iratnak az adománylevelek meg a rabszolgák szabadságlevelei, ő fenyíti meg a részegeket és az istenkáromlókat… A kádiaszkert, a muftit meg a kádit az uralkodó fizeti…” Uo. 398. o. Egyik is, másik is csak a saját területén követte a szultánt a háborúba. A szultáni divánban a három pasa mellett ült a két kádiaszker. C. de V.: T. U.: 425. o.

Parancsnoki jelvényük: két lófarok

Kádilesker: lásd Kádiaszker.

Kádilik: a „Kaza” másik elnevezése a „Kádi” szóból.

Kadin efendi: asszony, feleség (mai török nyelvben), régen az aktuális "kedvenc feleség" (a palotaúrnő) elnevezése volt, de minden "hivatalos" szultán-feleséget megilletett ez a megszólítás.

Kadin mahfili: a nők emelvénye a dzsámikban. H. D.: E./B./T. u.: 231. o.; 545. o. 248. l

Kadin: "hivatalos" feleség, olyan ágyas, aki elismert, törvényes fiút szült urának (lásd "hászeki"). Ha rabnő volt, felszabadult, csak a szultáni feleségeket nem szabadították fel hivatalosan, főleg politikai okból. A "kadin" kifejezés a nyugati történetírásban terjedt el, az arab ill. török nyelvben a "hászeki" és a "hatun" szavakat használják.
Közülük azé a legnagyobb rang, aki a szultán első fiúgyermekét hozta a világra.

Kadinlar szaltanati: „az asszonyok szultánsága”. K-N. Gy.: Sz.: 133. o.

Kádir: „Fizetőképesnek” (kádir) azt mondják, aki házán, szőlején és földjén kívül, marháiban és a házon belül lehető holmijában és hordaiban levő borában 300 akcse értékkel rendelkezik. Az ilyen személyen 50 akcse harádzsot kell behajtani. Aki azonban annyival nem rendelkezik, azon semmi sem hajtatik be…” Cs. Cs.: E. H. K.: 133. o.

Kadirga: gálya. K-N. Gy.: Sz.: 149. o. Szuroküstökkel rendelkeztek. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kadjid-i Istanbul: isztambuli papír (az ágyúöntés számára). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kafedzsi, kafedzsi uszta: kávéház tulajdonos, vagy vezető.

Kaffai szandzsákbég: K-N. Gy.: Sz.: 114. o.

Káfir, kafir: "eltakaró" (elfedi maga elől az iszlám "igaz hitét"), hitetlen (perzsa). Lás még Kjáfir.

Káfiri kolumbarina: 1565 decemberében összeírták a pécsi és a siklósi vár tüzérségi anyagát. 31 ágyút találtak:… 1 zsákmányolt keresztény ágyút („káfir kolumbarinát”, 780 kőgolyóval)… V. D. Cs.: V. B.: 99. o.

Káfir kolumburna: Székesfehérváron volt ágyúfajta 1565-ben: „4 db káfir kolumburna ágyú, 1100 db 4 okás (11,41 cm űrméretű) golyóval…” V. D. Cs.: V. a B.: 49. o.

Káfir top: 1565 decemberében összeírták a pécsi és a siklósi vár tüzérségi anyagát... 3 ugyancsak zsákmányolt ágyút („káfir top”, 500 db kőgolyóval),…V. D. Cs.: V. B.: 99. o.

Káfir zarbuzan: Székesfehérváron volt ágyúfajta 1565-ben: „? db káfir zarbuzan ágyú, 150 db 7 okás golyóval…” V. D. Cs.: V. a B.: 49. o.

Kaftán: a keleti népek bokáig érő, bő férfiköpenye. A díszkaftánokat drága anyagból, igen finom hímzéssel készítették, nagy értéket képviseltek. Szimbolikus jelentőségük is volt, a nagyurak kaftánja szegélyét megcsókolták az elibük járulók, a jelesebb vendégeket kaftánnal ajándékozták meg, stb. K-N. Gy.: Sz.: 11, 51, 57, 92, 122, 189. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 317. o.; 404. o. 136. lj.

Káfúr: kámfor.

Kagyid-i Efrenc: európai papír (az ágyúöntés számára). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kahja: a kethüda népiesen kiejtve. Lásd ott.

Kahwalti:(Mi sem jellemzi jobban a kávé hatását a törökségre, mint az, hogy egyik fő étkezésüket, a reggelit a kávéhoz való viszonyáról nevezték el. Amikor a török ember reggelizik, akkor „kahwaltit” vesz magához, vagyis „kávé alá valót”, ami arra mutat, hogy nem az étel, hanem a rákövetkező ital ennek az étkezésnek a fő eleme.)” Idézet: B. G. H. E. H.: „A kávé” c. aloldal

Kahwi: eredetileg jelentése bor, de később kávéital neve lett a török nyelvben. Forrás nélkül.

Káim: templomszolga, nem pap, így nem is uléma.

Káimmekám: lásd Kajmakám.

Kajik: kisebb evezős-vitorlás hajó. Még kisebb ágyúval is felszerelték. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kajjim:Az alkalmazottak közül mind rangban mind pedig fizetségben az utolsó helyen következtek a dzsámiszolgák:… mecsetszolga, azaz kajjim,…” B. G. H. E. H.: A muszlim hitélet aloldal „sekrestyés” Cs. Cs.: E. H. K.: 134. o.

Kajmakám: a nagyvezír helyettese Isztambulban, mikor az eltávozott a fővárosból. Ez rangjára nézve három lófarkas pasa kellett, hogy legyen. Helytartó, a szultán vagy a nagyvezír helyettese, de így nevezték a bégek helyetteseit is. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Kalafatcsi: A hajók tömítésével foglalkozó munkás. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 238. o.; 267. o. 120. lj.

Kalam, kalám: írótoll, írónád (latin: calamus).

Kalam: (arab) szó, beszéd, (dialektika, mint filozófia fogalom).

Kalamije: A birtokadományt időnként (rendszerint legalább hétévente) akkor is meg kellett erősíteni, ha közben nem volt hadjárat. Az adománylevél és a későbbi megerősítő okirat külön pénzbe került, ez volt a "tintapénz" ("kalamije"), ami a birtok éves jövedelmének 4%-át tette ki.

Kalat al-Hamra: "vörös vár", az Alhambra eredeti neve.

Kale agaszi: a várparancsnokok címe. Jogosultak volta az aga címet használni. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Kalender: 1. építész mester, ill. egyházi iskola vezetője. 2. szerzetesrend. „A kalenderek mezítelenül és hajadonfőtt járnak, a hajuk a derekukig ér és gyantával kenik be; lószőrből való ciliciumot viselnek, a vállukon átvetve pedig két birkabőrt, a gyapjával kifelé fordítva; a lágyékuk csupasz; a fülükbe meg a karjukra vaskarikát fűznek, és hogy nagyobb önmegtartóztatásra kényszerüljenek, a férfiasságukra is függyesztenek egy három font súlyú karikát; így járnak-kelnek az utcán, nótázgatva és alamizsnát kéregetve, mert ezeknek a rendeknek nincsenek kolostoraik, mint nálunk, hanem remete módjára élnek. Az alapítójuk, ahogy a könyvéből kitetszik, inkább keresztény volt, mint muzulmán. C. de V.: T. U.: 400. o.

Kalfa, halfa: kézműves alkalmazott, ill. idős szolgáló, szolgálólány, ill. segéd, beosztott tisztviselő, hivatalnok elnevezése.

Kalian: a nargilé egycsövű változata. Lásd a Nargilé címszónál.

Kalifa: Elsősorban a mohamedán világ pápáit hívták így. Másodsorban az egyes szerzetesrendeknél a rend sejhjének a helyettesét is ekképp nevezték. K-N. Gy.: Sz.: 33, 48, 102, 108. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 95. o.; 149. o. 96. lj.; 266. o. 113. lj.; 317. o.; 404. o. 137. lj. Az első négy kalifa neve a dzsámikban: H. D.: E./B./T. u.: 203. o.; 538. o. 168. lj. Helyettes, helytartó (a Próféta "örökösei" az iszlám élén).

Kalkadzsi: lásd Kalkandzsi. V. M. L.: K. V.: 101. o.

Kalkalim: „fussunk hamar”. A házasságkötési ceremóniák alkalmával használt felkiáltás. C. de V.: T. U.: 414. o.

Kalkandzsi: „fegyverkészítők”. Esztergomban, 1543-ban szolgáló alakulat. 4 bölükje (40 fő) 7-8 akcsét kapott fejenként. A parancsnokuk Redzseb aga 21 akcsét. Cs. Cs.: E. H. K.: 103. és 131. o. 1544-ben Visegrádban is: uo. 105. o.

Kamcsia: korbácsos

Kán (Khán): török és mongol népeknél uralkodót jelent, a szultánok is használták címként. Forrás: B. I.: K. O. E.: Jegyzetszótár.

Kantár: súlymértékegység, 56.4 kg. K-N. Gy.: Sz.:149. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 295. o.; 399. o. 58 lj-e szerint egy isztambuli kantar negyven okkát foglalt magába, azaz 51.28 kg volt.; Kállay István: A történelem segédtudományai szerint a hódoltsági területeken negyvennégy okkát értettek alatta, tehát 55 kg-ot. „Egy isztambuli kantár 54,06, illetve 56,44 kilogramm volt.” Idris Bostan: A szultáni ágyúöntő műhelyben (Tophâne-i Âmire) folyó tevékenység a 16. század elején.

Kantar: ua, mint Kantár. Lásd ott.

Kanun, kánon: szultáni törvény. Forrás nélkül. A kánun leszögezte, hogy szutáni hász-birtokok rájáit tilos volt elhajtania szpáhiknak saját földeikre, vagy bármilyen más okból. „Néhányan a ráját el akarták vinni a városból; minta kánunnal ellenkezőt, ezt se engedjétek.” Kalajlikoz Ali budai pasa a jászberényi vár, Dzsánfedá vojvodájának és náibjának.” B. G. H. E. H.: A ráják védelmében aloldal.

Kánuni: törvényhozó. K-N. Gy.: Sz.: 197. o.

Kánunnámé: „törvénykönyv” szultáni törvény-gyűjtemény. Adózásról, vámokról, illetményekről, stb. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 371. o.; 411. o. 268. lj.

Kanunname: lásd Kánunnámé.

Kapak tasi: a kemence lefedéséhez fedőkő (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kapi agaszi: A szultáni „belső szeráj” ügyeit igazgató tisztviselő. A szultáni udvarban élő "fehér eunuch-ok" agája. Forrás: Internetes anyag. A szultán udvartartása két részre oszlik: külsőre és belsőre. Amaz a szultán személye körül lévő hivatalnokokat és udvari szolgákat, emez a háremi cselédséget foglalja magában. Amannak feje a kapu agaszi, emezé a kizlar (vagy kizlár) agaszi (a hárem felügyelője). A kapu agaszi: főudvarmester; a fehér heréltek közül való s nemcsak a heréltek és apródok feje, hanem a kegyes alapítványoknak is főfelügyelője. Mindenüvé követte a szultánt, békében és háborúban, akkor is, ha pénteken a dzsámiba ment. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata: 229. o. Értelemszerűen az aga cím birtokosa.

Kapi: kapu, porta, szállás, udvartartás.

Kapidzsi basi: a kapidzsik vezetője. H. D.: E./B./T. u.: 216. o.; 542. o. 209. lj. Fő palotaőr, őrparancsnok. Lásd még: Kapudzsi basi. „fő-fő ajtónálló”. C. de V.: T. U.: 427. o.

Kapidzsi: lásd kapudzsi.

Kapidzsilar kethüdászi: a "kapidzsi basi" helyettese, őrtiszt.

Kapikulu (többes számban használatos: kapi kullári): 1. Palota(rab)szolga, a szultán szolgálatában álló keresztény rab, szolgáló. Általában ajtonállók voltak. 2. a szultán szolgálatában álló keresztény hivatalnok. 3. a szultán szolgálatában álló keresztény zsoldos katona.

Kaplan: tigris (vesd ösze: Kaplony, magyar név régi knónikáinkból).

Kaptan pasa: a hadiflotta főparancsnoka. K-N. Gy.: Sz.: 106, 111, 135, 139, 150. o.; T. L.: R., K, K, Az O. B.: 398. o. 22. lj.; 310. o.; 402. o. 109. lj.

Kaptan: lásd: Kapudán.

Kapu agaszi: K-N. Gy.: Sz.: 127. o. Lásd: Kapi agaszi.

Kapu araszi: „Kapu köze”. A szultáni udvar letartóztatott főtisztviselőit itt tartották őrizetben ideiglenesen. K-N. Gy.: Sz.: 124. o.

Kapu khalki: a beglerbégek katonaságának gyűjtőneve. Tarthatott ~-it a nagyvezír is. A kapu khalkit alkották a csausok és tüfenkcsik (ők alkották a gyaloggárdát), dzsebelik (ők alkották a lovasgárdát), icsoglánok (apródok), stb. A kisebb jelentőségű csoportok közül a besliket kell megemlíteni (irreguláris, önkéntes, könnyűlovas zsoldoscsapat). Ők a kapu khalkiban a pasák testőrségének feladatait látták el. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Kapudán (kaptan) bej: a hadiflotta kisebb egységeinek parancsnokait hívták így.

Kapudán basa (vagy pasa): lásd Kaptan pasa.

Kapudán pasa: lásd: Kaptan pasa.

Kapudán, vagy kaptan: A hadiflotta főparancsnokait hívták így, akik egy-egy vilajet hadihajóinak fővezérei voltak. Értelemszerűen tengeri, és/vagy folyami, és/vagy tavi hadihajó flotta főparancsnokai voltak. Felettese a beglerbég volt. 1526-ban a négy legfontosabb a következő volt: alexandriai, rodoszi, gallipolii, galatai. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata: 230. o.

Kapudzsi basi: Főkapuőr, a szultáni ajtonállók parancsnoka, mégis ezeknek semmi közük sem volt a kapudzsikhoz; mert leginkább politikai küldetésekre alkalmaztattak, mint az udvari csausok, csakhogy ezek külföldre, a kapudzsi basik pedig inkább a birodalomban. Az európai követeket és kíséretüket ezek vezették a szultán elé kihallgatásra. A szultán parancsából ezek hajtották végre a halálbüntetést, száműzetést a vezíreken és helytartókon, vagy ezek vagyonának elkobzását. Helytartók beiktatása, szultáni kéziratok és ajándékok kézbesítése végett ezek szoktak kiküldetni… jelen szoktak lenni minden díszmenetben.

Kapudzsi: „ajtonálló”. A szultáni szeráj külső kapuinál álltak őrt, a folyamodókat ők vezették a diván elé. Szkófiájuk piros volt. Ezüst pálcájuk és aranyos öltözékük különböztette meg őket más a szerájban dolgozóktól. Számuk a XVI. század végén egy egykorú török feljegyzés szerint 2342 volt. A szerájokon kívül néha őrként is foglalkoztatták őket. A felosztási egységük a bölük volt, csakúgy, mint a bölük khalkiknak és más csoportoknak. A bölükök vezetői a kapudzsi bölük basi. H. D.: E./B./T. u.: 216. o.; 542. o. 209. lj. A legügyesebb janicsárok közül válogatták ki őket. Ők hívták meg az állam főembereit a szultáni ünnepélyekre is. Ők szolgáltak világítással a szultán számára, akkor, amikor valahová kivonult, vagy a hadjáratok során. Ezt a fontos szolgálatot más főemberek is igénybe vették, így a mesaladzsik (fáklyavivők) mindig elkísérték a hadjáratokat.

Kapudzsi-kethuda: „A harcok zűrzavarában az is előfordult, hogy török katonák kirabolták valamelyik török uraság timárbirtokát. 1588 szeptemberében a szigetvári bég szerb martalocai megtámadták a szandzsákban lévő Bures (Bürüs) falut, amely Ibrahim budai kapudzsi-kethuda (főajtonálló) tímárbirtoka volt.” V. D. Cs.: V. B.: 111. o. V. D. Cs.: V. B.: 62. o.

Kapudzsilar kethüdászi: a kapuőrségek parancsnoka. K-N. Gy.: Sz.:122. o.

Kapu ketkhuda:Mint Szelániki írta, elsőnek Arszlán „kapu-kethudá”-ja érkezett a harsányi táborba, s jelentette, hogy a pasa is rövidesen megérkezik, mert jelenteni valója van a szultánnak.” V. D. Cs.: V. B.: 102. o.

Kapukulu odzsaszi: központi janicsár alakulat (kapikulu odzsagi). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kara: fekete.

Karakas pasa tornya: a budai vár nyugati falán, a Kászim pasa bástya és a Kücsük frengi torony között található védmű. Épült 1618-21 között. A XIX. Század utóján ugyan lebontották, de a budai vár jelenlegi ujjáépítési munkálatai során ismét felépítették. S. I.: A B. V. és O.: 128. o.

Karakojunlu: Fekete Ürü (török törzszövetség).

Karamán(ok): népcsoport. K-N. Gy.: Sz.: 205. o. l. m. Karamanoglu Mehmed és Karamáni emírség.; T. L.: R, K, K, Az O. B.: 184. o.; 192. o. . lj.; 302. o.; 401. o. 82. lj.

Karamani beglerbég: K-N. Gy.: Sz.: 84-86. o.; . T. L.: R., K, K, Az O. B.: 271. o.; 275. o. 5. lj.

Karamuszal: kisebb fajta hajó. Leginkább az európai sajkának megfelelő hajótípus. C. de V.: T. U.: 249. o.

Karaván(út): „utasok csapata”. K-N. Gy.: Sz.: 167, 202-203. o. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 262. o. 22. lj.; 284. o.; 398. o. 30. lj.

Karavánszeráj: az utasok és kereskedőkaravánok elszállásolására egyaránt alkalmas, államilag fenntartott nagy fogadók a mohamedán országokban. Többnyire négyszögletes alaprajzú, tágas, udvar köré épített épületek, számos kis szobával, középen kúttal. K-N. Gy.: Sz.: 28, 189, 201, 206. o. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 94. o.; 149. o. 90. lj.; 278. o.; 282-284. o.; Kép: 283. o.

Kardslik: utipénz, általában az urak adták az alattalóiknak feladataik teljesítésének biztosítására. Forrás: Dunaszekcső története (Internet).

Karpuz: „görögdinnye”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 374. o.; 411. o. 283. lj.

Káse-i csűb: tölgyfa edény. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kásif: kormányzó (egyiptomi).

Kasik: kanál.

Kászim Gürü napja: 1593-ban.10. 25-e. Ettől a naptól fogva a török harcosok hagyományosan abbahagytak minden harci tevékenységet. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 118. o. Szent Demeter napja. N. L.: B. I. a H. É.: 39. old. 1543-ban 10. 06-a V. D. Cs.: V. B.: 88. o.

Kászim pasa bástyája: a budai vár nyugati falán, a Mezei kapu (Ova kapu) déli mellékén, igen fontos ponton emelkedik az 50 méter átmérőjű s 4,5 m falvastagságú, közel hengeres alakú ágyútermes körbástya. Innen igen jól lehettett lőni a tőle délre, és északra húzódó falszakaszokat egyaránt. A bástya építését 1663-ban Gürdzsi Kenán pasa kezdte meg, s 1667-68-ban Kászim pasa fejezte be.Falait zsidókkal rakatták fel büntetésből. A Várhegy nyugati lejtőjén ma is látható a részben helyreállított, de most ismét romos bástya. Kászim budai pasa alkotásának fontosságát nagyméretű vörösmárvány emléktábla örökíti meg. Szövege a végjegyzetben[i]. S. I.: A B. V. és O.: 127. o.

Katar: málhás állatok sora (egymás mögé sorba kötött tevék, öszvérek).

Katardzsi: (öszvér, teve) hajcsár.

Kátib: lásd Khátib

Kátip: lásd Khátib.

Kátir: öszvér.

Kaum: nemzetség (beduin), (lásd "ahl", "kabila").

Kavasz: „ajtónálló”, később főleg a követségeken szolgálatot teljesítő albánok és kurdok. H. D.: E./B./T. u.: 283. o.; 553. o. 362. lj.

Kavata: „Minden padon van egy fából készült tekenő, amit kavtá-nak neveznek…” A kavatát a padra tették és abból ettek a hajón a rabok. Egyszerre többen is vettek belőle. C. de V.: T. U.: 77. o.

Kavorok: gyaurok. Ez a kifejezés a hitetlenekre Tardi György verses históriájában szerepel az 1588-as szikszói csata leírásánál. Cs. Cs.: V. a H.: 87. old.

Kavuk: az a felül lapos posztósapka, amelyre a turbán fátyolrészét tekerték. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 290. o.; 399. o. 45. lj.

Kavun: „sárgadinnye”. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 374. o.; 411. o. 281. lj.

Kaza: körzet, a szandzsák része, rendszerint ugyanaz, mint a kádilik (bírói körzet), vezetője maga a kádi (török kiejtéssel "kazi"), de az is megszokott, hogy a szandzsákbég kinevezi saját emberét (kajmakám, "helyettes") a kaza irányítására és a kádi posztját más kapja.

Kazan: kondér, vízforraló nagy edény, kazán.

Kazaszker: lásd: Kádiaszker.

Káziaszker: lásd Kádiaszker.

Kazma: ásó. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kazmadzsi: "ásó" (ember), földmunkás.

Kazma-i áhen: vasásó. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kecse: 1. a janicsárok jellegzetes fejfedője. Hengeres, fehér, magas nemezföveg, mely hátul lecsüngő dísszel végződött. Elől kanál volt felfűzve rá. Ilyen föveget senki más nem viselhetett. K. G.: T. H. M.: ’janicsár’ címszó. Itt jegyzem meg, hogy ezt a jellegzetes fejfedőt írja le T. L.: R., K, K, Az O. B.: 410. o. 257. lj-ében, de ő ’börk’ néven nevezi. Első megtervezői Timurtas apó Emirsah efendi voltak. „S mivel nemezből (kecse) készítették, kecsének nevezték el… A bajtársak által hordott fejfedő Mevlána őfelségének viselete nyomán készült. A hátulján lógó gyapjúlebernyeg Hadzsi Bektas-i Veli őfelségének ruhaujját mintázza. [Mikor] előírták [a kettő egyidejű] viselését, imádkoztak és hálát adtak [az Istennek]. Mert amíg Emirsah efendi nem adta rájuk a Mevlána őfelsége viseletét [utánzó föveget], addig a Timurtas apó köpenyének ujját [formázó sapkát] hordták a fejükön, ami nem keltett jó benyomást… Az említett köpönyeg ujját legelőször Hadzsi Bektas-i Veli öltötte magára. Midőn Mevlána őfelségének atyja, a hittudósok fejedelme Rum országába jővén az úton meglátta, 25hogy [Hadzsi Bektas] szent lábát felsértette egy kő, levágta a köpönyege ujját, s [35a]átadta neki e szavakkal: „csavard a lábadra!” | Ő azonban nem tartotta helyesnek, hogy a lábára tekerje, hanem ereklyeként a fejére tette. Emiatt vezette be Timurtas apó a janicsároknál is a ruhaujj[-szerű föveg] viseletét. Ez a sereg olyan fejfedőben jár, amilyet Hadzsi Bektas-i Veli hordott. Oszmán Gázi, aki az Oszmán-ház nagy őse, ugyanezt viselte, amikor felövezték neki a kardot. Hadzsi Bektas azonban még azelőtt meghalt, hogy janicsárokat gyűjtöttek volna össze. Ez okból a fia, Timurtas apó vezette be a janicsároknál a nevezett viseletet, Orhán Gázi fia, Murád szultánidejében, és ő adta nekik a janicsár nevet. A szóban forgó viseletből ma a csorbadzsik által hordott egyenes föveg van meg. Ezt hordta Gázi Szülejmán pasa őfelsége is; a mennyekbe jutott sahnak, Gázi Murád szultánnak idejében terjedt el és vált ismertté. Drága aranyhímzéssel díszítve a szultánok és a nagy méltóságok viselete lett. Egyes hadjáratokon az oszmán-házi sahok ezt az üszküföt szultáni koronaként használták. Ma a janicsár jajabasik hordják… A fövegükön lyukat vágtak és darutollat tűztek bele. Később valamelyikük ezüstből kisebb tollforgót szerkesztett és rászegecselte a sapkája elülső részére. Mikor ezt a többiek meglátták, aki tehette, még nagyobbat készített. Az ellenség elijesztésére jókora tollforgókat csináltattak, s mint ahogy ma is, jünlüknek nevezték. Némely idősebb bajtárs, aki a hitharcok során vagyonra tett szert, aranyból és ezüstből akart üszküföt készíttetni; az egyik misztikus szent tanácsára a [dervisek] fejdíszének mintájára csináltatták meg. Mikor azután ezt a fejfedőjükre erősítették, annyira elterjedt a híre, hogy az ellenség valóban félni kezdett tőle.
  Így tehát a mondott janicsárok viseletét három szent nemes fejfedőjéből alakították ki. Az említett föveget ereklyeként maga Gázi Murád szultán és Gázi Szülejmán pasa is szívesen hordta. Így hát a nevezett janicsárok testületére a szentek és a gázi [36b]padisahok szentséges áldása | szállott. Törvényeiket is ők hozták.”
2. nemez.

Kedi: A szandzsákok bírósági kerületekre voltak felosztva. Forrás: Internet.

Kefcsedzsi: lapátkészítő. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kefcse-i áhen: vas merőkanál, vasöntő kanál (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kenán: egy jevimlü, akit súlyosan meghurcoltak csak azért mert a lázadó Bajezid tevehajcsára volt. K-N. Gy.: Sz.: 190. o.

Kenárinda keside burudsi:Különösen a Szegedin néven ismert erős vár, melynek körülötte vont bástyái (törökül: kenárinda keside burudsi) az égig érnek, falai a kilencedik éghez hasonló szélességűek,…” V. D. Cs.: A Sz. V.: 28. o.

Kerevet: K-N. Gy.: Sz.: 111. o.

Kerim: kegyes, kegyelem.

Kerpics: vályogvető. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kervan: a Karaván szó mai török alakja. Lásd ott.

Kervan: karaván.

Kervanszeráj: út menti fogadó.

Keryana (Kerjána): olvasás, olvasmány, megtanulandó lecke, "szentírás" (szír, lásd: Korán).

Kestibán: matróz. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kesze, kisze: bőrzacskó, erszény.

Keszedár: "erszénymester", kincstárnok, adószedő is lehet.

Keten: lenvászon. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kethüda (bég): „felügyelő”, közönséges kiejtéssel kiaja bég. 1. a janicsárok harmadparancsnoka(?). K-N. Gy.: Sz.: 92. o. 2. A török államszervezetben általában a magasabb rangú tisztviselők helyetteseit nevezték így. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 216. o.;263. o. 30. lj. 3. a janicsárok másodparancsnoka. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 404. o. 128. lj.; 3. Az alacsonyabb rangú rendfenntartók némelyikét is így jelölték. H. D.: E./B./T. u.: 153. o.; 529. o. 49. lj.

Kethüda: helyettes, képviselő (közönséges kiejtéssel kiaja), egy szervezet vagy hivatal képviselője egy másik szervezetben, ill. bizonyos csoportok megválasztott képviselője, számos tisztség neve a török birodalomban.

Ketkhuda: lásd Kethüda.

Keza: ua, mint a Kedi. Forrás: Internet.

Kfáfir: „hitetlen”. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 186. o.; 192. o. 11. lj.

Khadim: lásd Hadim.

Khajzurán: "bambusznád", rabnő neve, jelzőként is: "nádszál" karcsú.

Khala imam: „várbeli előimádkozó”. V. D. Cs.: A Sz. V.: 37. o.

Khalil: barát.

Khán: lásd: Kán.

Khaszarabadzsik: azaz az olyan napszámokra kötelezetteket, kik különböző fuvarokat, ágyúk, hadi- és élelmiszerek vontatását kocsisok. E munkák fejében adókedvezményben részesültek. Forrás: Dunaszekcső története (Internet).

Khassz-i humajun: Lásd Hász-i-hümájun.

Khátib, Kátib, Kátip, Kjátib, Hatib: 1. számvevő, írnok, titkár. 2. olyan pap, aki az ünnepi (pénteki) "hutba"-t végzi, imát mond az uralkodó (szultán, kalifa) nevére. Forrás nélkül. „az ötödik a hátib, aki az ünnepi ceremóniát végzi, és egy emelvényről, kivont karddal mindazt előadja, amit fentebb elmondtam a törvény feltétlen tiszteletének és fegyverrel való védelmezésének kötelezettségéről. C. de V.: T. U.: 397. o. „Nagyobb dzsámikban külön hátib szolgált. A pénteki prédikáció mind vallási, mind pedig politikai tekintetben a muszlim közösség életének jeles eseménye volt. Az első, ún. intő prédikációban a hátibnak lehetősége nyílott, hogy figyelmeztesse a gyülekezet tagjait az iszlám előírásainak betartására. A prédikáció tartalma rendesen kapcsolódott a muszlim vallási naptárhoz: így nyújt alkalmat például a böjti hónap, a Ramazán, vagy Muharrem hava, az Asúra napja a böjtről, az alamizsnaosztásról és a jótéteményekről szóló elmélkedésre, és az ehhez kapcsolódó erkölcsi intelmekre. A prédikáció után a hátib felszólította a híveket az imádkozásra, mire mindnyájan elvégezték imádságukat. Ezután következett a pénteki istentisztelet legünnepélyesebb és politikai szempontból is kitüntetett része, a tulajdonságok szónoklata. Ebben a szónok megemlítette a kalifa, esetünkben az oszmán szultán nevét, ami azt jelentette, hogy mindazokon a területeken, ahol a szultán nevét a hátibok belefoglalták a hutbéba, a szultán volt az úr. A főhatóság kinyílvánításának ezen ünnepélyes formája és a pénzverés a hatalomnak olyan külső jegyei voltak, amelyet a birodalom minden alattvalója könnyen felismerhetett.” B. G. H. E. H.: A muszlim hitélet aloldal 3. az ágyúk gyártási idejének feljegyzésére írnok. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Khiaja: lásd „Kiaja”.

Khodzsa: a kádik magasabb rangú rendjének egyik tagja: a szultán nevelője.

Khutbe: pénteki ima, amikor a szultán nevét imába foglalják. K-N. Gy.: Sz.: 43. o.

Kiaja bég: a nagyvezír alatt álló három főtisztviselő közül az egyik. Hivatalos volt részt venni a báb-i-áli (Fényes Porta) gyűlésein. Mást nem tudunk róla, mert a forrás nem említi. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Kiaja: „helyettes” 1. a nagyvezír helyettese katonai és politikai ügyekben. 2. sokan szolgáltak kiajaként a beglerbégek kapu khalkijában, mint az udvari tisztek egyike. Feladatuk nevüknek és máshol elfoglalt tisztüknek megfelelően a mir-i-mirán helyettesítése, ügyvivői feladatok ellátása. Forrás nélkül. Cristóbal de Villalón főudvarmesternek nevezte Szinán pasa udvartartásában ezt a tisztséget. C. de V.: T. U.: 170. o.

Kiár: egy egész dzsemáetet alkottak 1543-ban Székesfehérváron. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 73. o.

Kibla: Mekka irányát mutató tábla a mecset falán, külön fülkében.

Kijász: analógián alapuló ítélet, precedensjog, korábbi hasonló esetek ismert megítélését veszi alapul.

Kile: súlymértékegység, kb. 22 kg. K-N. Gy.: Sz.: 94, 212. o.  T. L.: R., K, K, Az O. B.: 295. o.; 399. o. 56 lj-e szerint a konstantinápolyi kile űrmértékegység: 36.093 l.; Kállay István: A történelem segédtudományai szerint a törökök terjesztették el magyar területeken és főleg a hódoltsági megyékben használták. 47-120 litert értettek alatta. Száraz űrmértékként értendő.

Kiler oda: éléstár, gyógyszertár.

Kilerdzsi basi: főasztalnok. K-N. Gy.: Sz.: 130. o. Főpohárnok: C. de V.: T. U.: 427. o.

Kilerdzsi uszta: "tárnokmester", az éléstár vezetője.

Kilidzs: „szablya”, „kard”. 1. A 3000-6000 akcse jövedelmű timár, vagy hűbérbirtok, kilidzsnek, hivatott, birtokosa a szpáhi volt, ki ezen jövedelemből maga-magát fentartani, ruházni, és katonáskodni köteleztetett. (Forrás: Internetes anyag.) Ennél már csak egy kisebb timárbirtok létezett, az „iptida timár”, ami csak 1000 akcse jövedelemmel bírt. 2. jelenti egy tartomány, körzet katonáit és "polgári" segéderőit, javadalom-birtokról bevonuló embereit is (szpáhik, dzsebelük, de a tengerészeket és kézműveseket is beleértik). 3. „Kilidzs rendszer” értelemben: azt határozza meg, hogy az adott birtok után hány katonát (kardot) kell kiállítani egy hűbérbirtokosnak. 3000-6000 akcse jövedelmű birtok felett már köteles volt egy dzsebelüt is kiállítani a timarbirtokos. (2-3 ezer jövedelemig csak egy szolgát, az alatt pedig csak saját magának kellett bevonulni. Lásd „Timárbirtokos(ok)”.
  A tulajdonos elméletileg pontosan ennyi jövedelmet kapott a birtokáról. Persze az adóként begyűjtött termény, állatszaporulat és más vagyontárgy (minden, ami nem akcse) árfolyama, beszámítási értéke úgy alakult, ahogy azt a gazda érdeke megkövetelte.

Kilinder: folyékony űrmérték. Dernschwam János szerint megfelel másfél bécsi nyolcadnak vagy pintnek, azaz 2.1225-2.7 liternek, de máskor azt írja, hogy három tesz ki egy kilindert, azaz 4.245-5.4 l. T. L.: R, K, K Az O. B.: 400. o. 59. lj.

Kim maszlahatli var: „Van-e még kérelmező”. „…a Szultáni Tanácsban, de más bíróságokban is az a szokás, hogy a bíró fel nem kelhet addig a székéből, amíg háromszor el nem kérdezte: ~;…” C. de V.: T. U.: 423. o.

Kiran: törő, zúzó (arab férfinév is).

Kirba: bőr csöbör, vállszíjjal háton szállítható vizestömlő.

Kirba: nagy méretű vizestömlő. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 362. o.; 410. o. 249. lj.

Kirk: negyven.

Kirtasz-i Isztambul: isztambuli papír (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kiszmet, kiszma: végzet, sors, eleve elrendeltetés (lásd "kadar").

Kitáb al-Agháni: "Énekek könyve".

Kitáb: könyv, írás (al-Kitáb: korán, muszlim "szentírás", allah kinyilatkoztatása népének).

Kizil Elma: „arany alma”. Budát így becézték a törökök. S. I.:.A B. V. és O.:124. o.

Kizil: vörös.

Kizildzsik csubudju: somfa cövek (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kizil-kia: vörös szikla (helynév).

Kizlar agaszi: "nők agája", fő háremőr, a "fekete eunuch-ok" vezetője, más néven a „dár-üsz szaade agaszi”: "boldogság házának agája". Értelemszerűen az aga cím birtokosa. Lásd még: Kapi agaszi.

Kjáfir: „hitetlen”. Arab eredetű szó. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 330. o.; 405. o. 155. lj. Ebből ered a magyar gyaur szó is.

Kjaja: a kethüda népiesen kiejtve. Lásd ott.

Kjár: „kézműves”. Az esztergomi várban szolgáló kézműveseket is így nevezték. Asztalosok, bognárok, kőművesek összefoglaló neve volt. Cs. Cs.: E. H. K.: 131. o.

Kjatibek: írnok, jegyző, számadás készítő, számtaró, aki mindenütt az adminisztráció számviteli és írásbeli részét viszi, pl. a zsoldos számadások körül, hűbérkönyvek mellett, vagy kikötőkben, réveken és vámokon. Forrás: Dunaszekcső története (Internet).

Knebelbart: „kecskeszakáll” vagy „pödört bajusz”. H. D.: E./B./T. u.: 563. o. 509. lj.

Kodzsa Jemis: lásd kodzsjemis.

Kodzsjemis: „öreggyümölcs, vagy gyümölcs öregemberek számára”. Egyfajta örökzöld növény, mely Ázsiában terem a tengerpartokon. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 374. o.; 411. o. 287. lj.

Kofa: szállító kosár, kas föld és réz szállítására (az ágyúöntéssel kapcsolatban). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kolkasz: egy kontyvirágféle növény, melyet főleg főzelékként fogyasztanak. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 223. o.; 264. o. 65. lj.

Kolumbarina: lásd Kulumburina. Pl.: V. D. Cs.: V. B.: 99. o.

Kolumbur: Lásd ’Kulumbarina’. „A hitetlenek egy pillanatig sem álltak tétlenül, működtették a puskákat, a szakállasokat, a zarbuzan, a kolombur és badaluska ágyúkat.” V. D. Cs.: V. B.: 103. o.

Kolumburna: Lásd Kulumburina.

Kómitré: az a személy aki egy gályán felügyel és parancsnokol. Nem ő a hajóskapitány. Talán inkább az elsőtiszttel azonos. C. de V.: T. U.: 55. o.

Korán: "recitálás", "idézet" (a Korán-t sohasem "felolvassák", hanem "idézik").

Korán: K-N. Gy.: Sz.: 108, 128, 130, 189. o.; T. L.: R, K, K Az O. B.: 187. o.; 192. o. 15. lj.; 193. o. 16-17. lj.; 407. o. 197. lj.; 354. o.; 409. o. 226. lj. Lásd még Kurán! C. de V.: T. U.: 391. o.

Kotasz: jakbőrből készített dísz, melyet a lovak nyakára akasztanak.

Kova: vesszőkosár. Ezt használták az építkezések során a segédek földhordásra. C. de V.: T. U.: 119. o. Ua, mint a kofa. Lásd ott.

Koz: „dió(fa)”. H. D.: E./B./T. u.: 567. o. 560. lj.

Kömür szepeti: szenes kosár. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kömür: szén. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Köpek: „kutya”. Megvető szóként is. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 370. o.; 411. o. 263. lj.

Körpüdzsi: hídőrző. V. M. L.: K. V.: 101. o.

Kralicse memleketi: „királyné tartománya” Így nevezték a törökök azt a területet, amelyet Szapolyai János király özvegyének és árvájának adtak át. A Tiszától keletre elterülő területet – a Tiszántúlt és Erdélyt. V. D. Cs.: A Sz. V.: 34. o.

Kralicse vilajeti: lásd Kralicse memleketi.

Kubbe vezírleri: „A kupola vezírei”, azaz a vezírek tanácsa. K-N. Gy.: Sz.: 106. o.

Kuburi: a keresztényekre kivetett különadó. „kard”-pénz. V. D. Cs.: A Sz. V.: 72. o.

Kúfijah (keffie): Kúfi városról elnevezett fejkendő típus.

Kufl: lakat. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kujudzsi: kútásó.

Kuka: Sisak alakú, tollbokrétás sapka, milyent a janicsárok tisztjei és a szolakok viseltek. Ugyanilyen kuká-t kaptak az oláh- és moldvaországi vajdák is felavatásukk és eskütételük alkalmával Isztambulban. K. G.: T. H. M.: 231. o. 3. bek. és K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata. Lásd még: Zer küláh.

Kul: ua, mint Kulu. Lásd ott.

Kula: „fejfedő”. Perzsa szó. T. L.: R, K, K, Az O. B.: 158. o.; 161. o. 23. lj.

Kulacs: hosszmértékegység a Török Birodalomban. Lánc hosszúságának meghatározásával kapcsolatban találkozunk vele a forrásban. 1,83 m. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kulagusz: kalauz, útmutató személy.

Kule Sahin: Barna Sólyom, férfinév.

Kule: torony. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kulkasz: a Kolkasz mai törökben használatos alakja. Lásd ott.

Kullukcsi:A vétkes szolakot "timárra kiírt" -nak (timara tezkere) nevezik és szolgálati birtokra ültetik. Helyébe az egyik agának szolgáló kullukcsit teszik meg szolaknak.” A szó részletes tisztázása még várat magára. B. G. H. E. H.: Szolakok I. aloldal

Kulu: szolga (rabszolga is).  A tímár-rendszer ellátatlanul maradt funkcióit a kormányzat elsősorban az udvari zsoldossereggel próbálta betöltetni. Ez azonban Kocsi Bég szerint nem kívánt eredményre vezetett: „A kul [zsoldos rabszolga] hatalmába kerítette a világot.” Kocsi Bég nem túlzott. Az állam ügyeit 1617–1656 között egy olyan koalíció irányította, amelyben döntő szerepet játszottak a fővárosi janicsár főtisztek.” B. G. H. E. H.: A török hadsereg.

Kulumburina: egy török ágyúfajta. A székesfehérvári vár 1565. esztendei ágyú összeírása szerint „kulumburina-ágyú 5 okás (6,4 kg-os [a forrás szerint 9 kg-os]) golyóra 2 db (hozzájuk való gyolyó: 2000 db);…”. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 93. o.; V. D. Cs.: V. a B.: 49. o. Talán ugyanaz, mint a „kulumur”. Néha az agyúgolyó méretet is jelentett.- Az 1565-1566. évben a szegedi várban 3 db 3 fontos és 6 db 12 fontos ágyú volt. Az ágyúkhoz tartozott 460 db 3 fontos (másfél okás) „kolumbarina” ágyúgolyó;… és 3000 db 12 fontos „zarbuzán” ágyúgolyó. V. D. Cs.: A Sz V.: 70. o. „1565 decemberében összeírták a pécsi és a siklósi vár  tüzérségi anyagát. Pécsen összesen 7 löveget találtak az összeírók: (…), 1 „kolumbarina” ágyút (220 db golyóval),...” V. D. Cs.: V. B.: 99. o.

Kulumur: egyfajta ágyú a török arzenálban. Forrás: S. I.: Sz és V. 164. o.

Kumbara: bomba. Forrás: K. G.: T. H. M.: Török Szavak Magyarázata.

Kumbaradzsik: „gránátosok”. Tüzesszerszámok, bombák várba való bedobása volt a feladatuk. Ugyanaz vonatkozott rájuk is, mint a hűbéres szpáhikra. Valószínűleg lovasok és gyalogosak is voltak köztük. Gyakran más tűzfegyverek kezelésével is megbízták őket.

Kundak: ágyútalp. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kundakcsi: a puskák agyát készítő mesteremberek. A dzsebedzsik közé tartoztak. T. L.: R., K, K, Az O. B.: 424. o.; 429. o. 48. lj.

Kunkjár-imámi: a kádik magasabb rangú rendjének egyik tagja: Udvari káplán. Két személy kaphatta ezt a címet.

Kurán vagy Kuran: arabul és törökül a Korán. H. D.: E./B./T. u.: 261. o.; 551. o. 330. lj.

Kurban bajrami: az áldozat ünnepe. A közkeletű neve „Büjük Bajram”, azaz Nagy Bajrám volt. K-N. Gy.: Sz.: 126. o.; ”. T. L.: R., K, K, Az O. B. 224. o.; 265. o. 72. lj. Ábrahám (Ibrahim) "isteni parancsra" fiát, Izsákot áldozta volna, hogy hitét bizonyítsa, de Isten (Allah) "természetesen" megmentette, és egy juhot tett a helyébe. Az ünnep idején gyakran ma is nyilvánosan "áldoznak" birkákat, az "áldozati bárányok" húsát pedig a szegények között osztják szét. (Régen a keresztényeknél is szokás volt, de ma már túl "véres" esemény. Lásd "Kába", "Izmael".)

Kurban: „áldozat”, „A lelki üdvösségért!”: 348. o.; 408. o. 211. lj. Alamizsna, melyet nagy betegség idején osztogattak szét a törökök: C. de V.: T. U.: 392. o.

Kurd szandzsákbég(ek): K-N. Gy.: Sz.: 101. o.

Kurd(ok): K-N. Gy.: Sz.: 85, 99-100. o.

Kurudzsi: 1. erdőőr, mezőőr, rendszerint "nyugdíjas", szolgálatban már nem álló janicsár. Hadjáratkor minden tíz timariótából egy otthon maradhatott a "termést ellenőrizni" mint kurudzsi ("őr"). 2. őr, testőr.

Kusak: öv. „A törökök olyasforma övet viselnek, mint egy szép, hímes tafota kendő, ami olyan hosszú, hogy háromszorosan tekerik a derekuk köré, és két vagy három escudóba kerül;…” C. de V.: T. U.: 133. o.

Kutugun: lásd Kutilin.

Kücsük bajrám: „Kis Bajrám”; a Ramazán bajrami közkeletű neve. Lásd ott.

Kücsük frengi torony: a Jani mahalle déli sarkán épített magasba szökő kis tornyot nevezték így. Buzogány-torony a mai neve. S. I.: A B. V. és O.: 128. o.

Kücsük káfir kolumbuna: Székesfehérváron volt ágyúfajta 1565-ben: „4 db kis káfir kolumburna ágyú, 300 db 1 okás golyóval …” V. D. Cs.: V. a B.: 49. o.

Kücsük sáhi zarbuzan: kis sáhi zarbuzan ágyú. lásd Sahi zarbuzan. V. D. Cs.: V. a B.: 49. o.

Kücsük molla: "Kis" molla: 10 város főbírái a török birodalomban (lásd "mahresz molla").

Kücsük oda: „Kis Terem”. A szultáni szerájban itt nevelték a szolgálatra a válogatott rabszolgafiúkat. K-N. Gy.: Sz.: 128. o.

Küfe: szállító kosár. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kül: az ágyú politúrozásához hamu (hâkister=kül). B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Küredzsi: evezős.

Kürek: lapát. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kürekcsi: lapátoló. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kürek-i áhen: vaslapát. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Kürüsdzsi cselebi: bajnok herceg (török).

Küski-i áhen: vasék. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

Küskü: ék. B. G. H. E. H.: Oszmán tüzérség aloldal.

 


 


 

 



[1] Idris Bostan: A szultáni ágyúöntő műhelyben (Tophâne-i Âmire) folyó tevékenység a 16. század elején

[2] Lásd Az 1543-es Török Hadjárat Magyarországon 08. 06-i roham.

[3] Mai török nyelvtan szerinti forma.



[i] Óh isteni kegyelem, áldassék hála trónusának,
Ezt az erős bástyát az ellenség szeme láttára félelmetessé tette.
A mohamedán sahokat segítse fényes győzelemre,
És legyen az oszmán hatalom szívében maradandó erős.
Üngürüsz fővárosát, ezt az erős várat egy vezér megerősített. Óh mily nagyszabású alkotás!
Őnagysága Kászim pasa, a híres és igazságos,
A hatalmas vezér, a jóságos kormányzó Budun várát felvirágoztatta, megépítette e tornyot.
Nyerje el Allah kegyelmét e nemes személy!