Idézetek híres vitézektől

 

Thorma András:

“Csak bátran, fiaim, becsülettel éltünk, haljunk is becsülettel!”

       

Zkoblit Márkó:

“Én ezt a várat nem a török császártól, hanem a magyar királytól kaptam, akinek hűséget esküdtem. Most sem azt bánom, hogy a várat fel nem adtam, csak azt, hogy elevenen vontak ki belőle.”

       

Nádasdy Tamás:

“Esküszöm Isten előtt, megesküszöm jó kardomra, hogy a várost és a várat megvédelmezem!”

         

Pálffy Miklós:

Minémü fogyatkozásban és szükségben vannak (ti: a végvári katonák), azt csak az Isten tudja. Sokaknak közülük, az, kik vagyon negyven esztendeje, hogy őfelsége szolgálatában vagynak, az orcájokon és vén szakállukon csurgott le az könnyük… Jó hitemre mondhatom, hogy ugyan sokan vannak közülük, hogy három vagy négy napja is nem ehetnek az kenyérből.”

       

Jurisich Miklós:

“Én e gyönge várat védeni merészeltem a hatalmas ellenség ellen, nem mintha megvédhetni hittem volna, hanem hogy az ellenséget egy ideig feltartóztatva, időt szerezzünk a keresztény fejedelmeknek a török elébe jönniök s annak ellenállniok. Ezért tettem ki magamat a legnyilvánosabb életveszélynek.”

“Hétszáz fegyveres parasztomnak fele már elhullott, háromszáz forinton szerzett puskaporomból csak egy mázsa maradt fenn. Egyedül Isten irgalma védelmez bennünket.”

“Amíg élek nem adom meg (ti. a kőszegi várat).”

       

Losonci István:

"Vitézek! Nem kell titeket sok szóval arra buzdítani, hogy régi vitézségetekre emlékezzetek, és ezt a várat mindhalálig védelmezzétek! Csak arra buzdítalak benneteket, hogy a törökök fenyegetésétől és fegyverétől meg ne rémüljetek, hanem bátran küzdjetek ellenük! Ti igazságos ügyért ragadtatok fegyvert, hiszen hazátokat védelmezitek, ők pedig zsákmányolni jönnek. Aki az igazságért harcol, annak biztos a győzelme!"

"Míg élek, híven szolgálom felségedet (ti. Ferdinánd királyt). Ha már eleget éltem, gondoskodjék Felséged szegény árváimról."

„Mi vígan várjuk az órát – írta Losonczi búcsúlevelében –, melyben meg kell fizetnünk az utolsó adósságot!”

„Soha se kövesse Uraságod az idegen népet (ti. az európai országok segédcsapatait)… vívjatok meg vele (ti. a törökkel, mert mondom néktek, e veszteglés megöl bennünket és a hazát!… Az ősök példája mutatja, hogy mit kell tennünk…”

         

Szondi György:

"Nem várom meg, míg Ali basa csalárd módon szolgaságba hurcol. Az én nyakamba nem vet láncot. Inkább akarok becsülettel meghalni, mint szégyennel életben maradni …"

"Jó vitézek, most búcsút veszünk egymástól. A szégyenletes fogság helyett a vitézhez illő halált választjuk. Az utolsó harcban bátran verekedjetek, mutassátok meg mi a magyar becsület! Utánam, vitézek!"

       

Zrinyi Miklós:

„Testvéreim… bátor férfiak és igen bátor katonák, a világ azt követeli, hogy készüljünk fel s rettenthetetlen lélekkel, magunk és az egész keresztény világ nevében az ellenséget készen várjuk…”

Zrínyi Miklós várkapitányi esküje: „Én Zrínyi Miklós megígérem a Mindenhatónak, azután őfelségének és elöljáróinknak s ennek a szerencsétlen vidéknek, azután nektek… akik itt összegyűltetek… hogy bármi történjék is, akár jó, akár rossz, én titeket sohasem foglak elhagyni, hanem veletek fogok győzni és meghalni…”.
A katonák és polgárok esküje: „Esküszünk… és szentül fogadjuk, hogy hűségesek és szófogadók leszünk, mindenben engedelmeskedni fogunk.
Felajánljuk, hogy úgy a legyőzetést, mint a halált elszenvedjük.”

"Vitézek! Nem szólok a bátorságról, mert jó híreteket az egész ország ismeri, most sem hoztok arra szégyent. Az elbizakodott törököt ma megfürösztjük a vérében! …"

"-Küldd el a kardodat, ha élni akarsz! (II Szulejmán szultán) -Magad gyere a kardért, ha halni akarsz! (Zrínyi Miklós)"

„Bízvást higgyétek el nékem, hogy amíg kezemet mozgatni tudom és életemet karddal megvédelmezhetem, senki sem jut e kulcsokhoz!” (ti. a vár kulcsaihoz)

„Testvéreim és bátor katonák!… Ellenségeink tűzzel kerekednek felibénk és győznek le. Nem annyira a hatalmuk és sokaságuk, mint inkább a tűz és a lángok okozta veszteség sújt és tipor el minket… Tisztán látjuk, hogy noha akarunk, de három okból kifolyólag hosszabb ideig megmaradnunk nem lehet. Az első az, hogy ezek a lángok és az égés megemészt bennünket, azután hogy már nagyon kevesen vagyunk. A harmadik pedig az, hogy az élelemben hiányt szenvedünk s gyermekeitek és anyáitok az éhségtől és szomjúságtól pusztulnak el. Miért akarjunk mi e tűzben elégni? Ezért megyünk a külső várba katonák és megcsúfoljuk az ellenséget s velük bátor kézzel megküzdünk, hogy a pusztulás és a halál után mindegyikőnk magának örök hírt és dicsőséget szerezzen… Ezért én mindenki közül az első akarok lenne, ti előttetek kitörni, és amiként én cselekszem, ti is ugyanúgy tegyetek… Kedves testvérek, maradgyatok velem a megsemmisülésig…”

„Mi vitézül éltünk, vitézül meghaljunk,
Egész az világnak evvel példát hagyjunk…”

"Testvéreim vitéz katonák! Íme, mindnyájan látjuk, hogy mire jutottunk. Nem az ellenség nagy száma, nem vitézsége, hanem a nagy tűz és a rég tartó szárazság győzött le bennünket. Emlékezetetekbe idézem, 37 nappal ezelőtt esküvel fogadtátok, hogy ezen a helyen vagy győzünk vagy, meghalunk. Rajta tehát vitéz katonáim, menjünk ki a külső várba, bátran ütközzünk meg az ellenséggel, és haljunk meg dicsőségesen. Én valamennyiünk között az első akarok lenni. Rajta tehát, előre!"

"Vitézek! A várat nem bírtuk megőrizni, de a vitézi becsületet megőrizzük. Becsülettel halunk meg!"

       

Nyáry Lőrinc:

"Atyámfiai! Abban a búbánatban, amit nekem társaitok okoztak, nagy vigasztalásomra szolgál, hogy ti készen vagytok meghalni a hazáért! Hiába akarnálak titeket ámítani, ti éppúgy tudjátok, mint én, hogy számunkra nincs menekvés, nincs más út, csak a dicsőséges halál. Kössünk hát szent szövetséget életre-halálra, hogy egyik a másikért harcol ina szakadtáig, élete fogytáig!"

       

Balassi Bálint:

"Te katonád voltam, Uram, és a te seregedben jártam."

       

VIII. Kelemen pápa Pálffy Miklósnak címzett leveléből (1594. 07. 02.)

„…Ha szükséges volt valaha az isteni dicsőségért s a haza üdvéért buzgó vitéz férfiaknak erényét a kereszténység kérlelhetetlen ellenségei: a törökök ellen felserkenteni, ez főleg most szükséges… Rólad… mint magasztos lelkületű s minden kitűnő feladatra vállalkozni kész férfiúról gondolkodunk, ki ezen válságos időben Istennek, a fejedelem és hazának kész kiváló szolgálatot tenni.”

 

 

Vissza