Várkapitányok hősies küzdelmeiről röviden

 

 

Thorma András: a szabácsi vár hős kapitánya. Szigorúsága közismert volt. Piri basa 1521-es hadjárata idején védte a várat. Azután foglalták el Nándorfehérvárt, hogy ő hősi halált halt vitézeivel a vár ostroma során és a török elfoglalhatta Szabácsot. Óriási túlerő ellen harcoltak. A töröknek sok lovasa volt, valamint rengeteg ágyúja is. Tizenöt napon keresztül éjjel-nappal ágyúzta a basa a várfalakat. A külső falak leomlottak, tehát visszavonultak a belső várba, de Thorma András megadásról hallani sem akart. A törökök erre minden előbbinél erősebb ágyútüzet zúdítottak rájuk, de a magyar vitézek az előrenyomuló törököket lelőtték. Mikor a puskapor is elfogyott a vitézek kardjukkal védték a várat. Sikerrel! Ekkor a basa úgy határozott, hogy távolról puskáztatja le a védőket. Mikorra túl kevesen maradtak a védelemhez kirántott karddal rárohantak a törökökre. Nagy rendet vágtak a hadsoraikban és mind meghaltak a harcban.

 

Zkoblit Márkó várnagy: a zimonyi vár parancsnoka. A vár közel van Nándorfehérvárhoz, de nincs messze Szabácstól sem. Védőinek száma 450 fő volt, főleg délszláv, katona, de vannak köztük románok és magyarok is. A törökök seregét II Szulejmán szultán vezette. Több mint 100’000 gyalogos katonája és nagyon sok jó ágyúja volt. A magyaroknak összesen három tarackjuk volt. Viszont a várról elmondható volt, hogy erős vár. Miután a szultán megkezdte az ostromot, éjjel-nappal törte a falat ágyúkkal. Emiatt sokan elestek. A lőszerük három nap múlva elfogyott. Ezek után kövekkel, gerendákkal dobálóztak a várfalon betolakodó törökökre. De végül a janicsárok egy nagy sortűz füstfellegének leple alatt berohantak a várba a piactérre. A védőket ezzel meglepték. A janicsárok megadásra szólították fel őket, békés elvonulást ígérve nekik, amit ők az esküjük miatt nem fogadtak el. Inkább kirántották kardjaikat és rájuk rohantak. A janicsárok tömegei lekaszabolták a megmaradt védőket. A várnagy ugyan súlyos sebesülésekkel túlélte az ostromot, de azt kívánta, hogy bárcsak ő is elpusztult volna bajtársaival együtt. A szultán ezért két darab harci elefánt elé vetette, melyeknek agyaraira szablyákat kötöttek. Ezek széthasogatták a testét.

 

Tomori Pál: a magyar seregek egyik fővezére a Mohácsi vész idején. Felszentelt pap.

 

Nádasdy Tamás: a budai vár kapitánya. Ferdinánd király jó híve. A várost három napig tudta tartani II Szulejmán szultán 150’000-es serege előtt. A törökök németül jól beszélő katonákat küldtek a várfalak alá, hogy hangosan kiáltozva hirdessék a zsoldosoknak: ha leteszik a fegyvert szabadon elvonulhatnak. A zsoldosok reménytelennek látták a vár további védelmét, ezért Nádasdyt rabul ejtették és feladták a várat. A kapitány kalandos úton megmenekült a szultán bosszújától és végül Szapolyai János király szolgálatába állt.

 

Jurisich Miklós: a kőszegi várkapitány. A kőszegi ostromnál a védők és támadók aránya 700 a 100’000 ellen volt. Kezdéskor a török fővezér nagyágyúkkal három napig lövette a várfalakat. Az utolsó napon megindította a gyalogsági támadást négy oldalról egyszerre hágcsókkal, létrákon, gyalog a leomlott falrészeken. Heves, kemény ütközet alakult ki, de a magyarok minden rohamot visszaveretek. Ezután jött az aknaásás. Ezt egyszerre 13 helyen folytatta a török. Jurisich azonban ellenaknát ásatott és így sikerül megakadályoznia a törökök terveit. Ezután gigantikus ostromtornyot építtetett Ibrahim fővezér, a török seregek vezetője. Erről aztán hosszú ideig ágyúzta a várat és a várost. Aztán egy újabb roham következett. A janicsárok már kitűzték a lófarkas zászlót a vár négy falán, de miután Jurisich csatára lelkesítette katonáit, ellentámadást indított és sikerült kiűznie a törököket a várból. A kőszegi polgárok is katonaként harcoltak. Ezután a török próbálkozott árulást elérni, ígérgetést vetett be a győzelem eléréséhez, de a védők egységesen elutasították ezeket a kísérleteket. Erre a szultán minden elsöprő rohamra utasította seregét. A támadóknak sikerült is betörniük a várba, a piacra, amikor a janicsárok babonás hite miatti momentó úgy hozta, hogy megijedtek és kimenekültek a várból. Sőt még ez után sem mertek visszatérni egy ideig. Végül aztán, mivel már a háborúhoz alkalmas idő vége felé járt, és a következő meghódoltatandó vár Bécs lett volna, a török vezérek úgy döntöttek, hogy az ostromot feladják. A várat névlegesen elfoglalták (kitűzték a lófarkas zászlókat), de a védők a várban maradtak. Jurisich a békéért összes ezüstjét ajándékként elküldte Ibrahim pasának.

 

Losonci István: várkapitány a temesvári várban, 1551-től temesi főispán. A vár védőinek száma 2200 volt. 1300 magyar, 500 spanyol, 300 cseh és száz német vitéz. A törökök százezer katonával támadtak a várra. Losonci István azonnal leveleket küldött a királyhoz melyekben segítséget kért, de az nem nyújtott segítséget csak ígéreteket adott.

A törökök 36 faltörő ágyúval éjjel-nappal szünet nélkül lőtték a falakat. Tizenhat-tizenhat ágyú küldte felváltva 30 fontos bombáit napokon keresztül. Végül a bombák nagy rést vágtak a falban és megkezdődött a roham szörnyű vérontással. A janicsárokat a védők sikeresen visszaverték, de a hátrálást a sereghajtók megakadályozták és új rohamra kényszerítették őket. Azonban ekkor egy spanyol katona mellbe lőtte a sereghajtók közt Musztafa basát. Emiatt ezután már csak egy roham következett, ám ezt is visszaverték a védők és a törökök is visszavonultak sátraikba. Az ostrom alatt a spanyolok kapitánya meghalt és emiatt katonáinak bátorsága elfogyott, csapatuk lelkesedés nélkül harcolt. De az ostrom folytatódott. Újra ágyúzni kezdtek. Fogytak a védők is emiatt. Utánpótlásra lett volna szükség, tehát Losonci István levelet küldött feleségének, hogy adja el mindenét, fogadjon a pénzen katonákat, vásároljon élelmiszert és lőport és juttassa be a várba. Úgy is lett. De a felmentőket észrevették, rajtuk ütöttek és szétszórták őket, valamint a szekereiket zsákmányul ejtették.

Közben a várfalak az alapokig leomlottak. A hős védők már csak a kapuboltozatok alatt találtak védelmet, de azért onnan is előtörtek, ha a török bemerészkedett a várba. De egy idő után a spanyolok a németekkel szövetkeztek, hogy fejezzék be a harcot, és a kapitányt bírják rá a vár feladására. Losonci István eleget próbálta szép szóval is, fenyegetéssel is jobb útra téríteni őket, de hiába, ők már nem akartak harcolni. A várat végül a zsoldosok nyomására a kapitány feladta. A török szabad elvonulást ígért a maroknyi védőnek. Azonban az elvonulók biztonságát nem biztosította Ahmed pasa és az ellenséges katonák sokakat levágtak közülük. Maga Losonci István is súlyos sebet kapott a kialakult viadalban. Amikor a pasa elé vitték őt, és ő megfeddte Ahmed pasát az lefejeztette, és fejét elküldte Konstantinápolyba.

 

Szondi György: a drégelyi vár egyik kapitánya. Az ostromra nem számítottak, váratlanul érte őket. Ezt jelzi az is, hogy a másik kapitány éppen hazalátogatott ekkor. Az ostromlók vezére Ali budai basa volt, akinek serege 10’000 emberből, négy nagy ágyúból, hat tarackból állt. A védők összesen 146-an voltak. Elkezdődött az ostrom. A törökök éjjel-nappal tüzeltek, míg a vár frissen javítgatott falain nagy rések nem keletkeztek és a kaputorony össze nem dőlt. A vár ezek után tarthatatlanná vált. Szondi György ezután minden katonai felszerelést, ezüst és arany tárgyat összehordatott a vár előcsarnokába és meggyújtott fáklyával lángot vetett alája. Aztán az istállóban leszúrta lándzsájával harci paripáit, hogy a török kezére ne kerüljenek. Ezután a vitézeket összehívta és buzdító beszédet intézett hozzájuk, felbátorítva őket az utolsó harcra és megparancsolta, hogy hősiesen küzdjenek. Ezután a megmaradt védőkkel kirohant a várból és nagy pusztítást végzett a törökök közt. Egy golyó szétlőtte a térdét, de ekkor fél térden állva küzdött tovább. Végül távolról, puskával lőtték le. Sortűz által, több golyótól eltalálva halt meg. Ali basa megkerestette és eltemettette holtestét.

 

Zrinyi Miklós: a szigetvári vár kapitánya. 2500 fős seregével egy teljes hónapig védte a várat az óriási túlerővel szemben (150’000 katona, 300 ágyú). A törököket maga a szultán vezette az ostromra. Fokozatosan, előbb az újvárost, később az óvárost támadták és töltéseket is építettek a várfalak jobb elérhetősége végett. Zrinyi Miklós fokozatosan vonult vissza, de vitézei gyakran kitörtek, hogy a töltéseket lerombolják, az építőket elzavarják. Hét erős rohamot vert vissza a védelem a belső várba való visszavonulásáig. Azonban a rohamok közt, amikor csak lehetett, -főleg éjszaka- erősítéseket végezetek, javították a falakat. A törökök aláaknázást is végeztek és ez sikereket is hozott számukra. Zrinyi Miklós sokszor kért felmentő sereget az ostrom alatt. Miksa király 70 ezer fős serege tétlenül nézte a gigászi küzdelmet Győrnél. Mikor aztán a vár egyik bástyája felrobbant, és az így támadt résen a törökök elözönlötték a várat Zrinyi Miklós kétszáz katonával a belső kicsi várba szorult. Itt reménytelen volt már a harc. Se élelem, se lőpor, se ágyú nem volt. Az ostromlók ekkor Nyíllal belőtt levelekben fényes ajándékokat ígértek a kapitánynak. Például a horvát bánságot. De Zrinyi Miklós hajthatatlan maradt. Ezután ezer aranyat ígértek annak, aki meggyilkolja de senki sem akarta megölni őt. Ezután a törökök jól körülrakták a várat rőzsével és meggyújtották. A tűz átterjedt a belső vár épületeire is és a helyzet tarthatatlanná vált. Ekkor a védők a legféltettebb kincseiket -asszonyaikat és leányaikat- leöldösték, hogy ne tudják bántani a törökök őket. Néhány hölgy inkább a kilátástalan küzdelem-béli halált választotta, és férjével együtt pusztult el a várfalakon. Zrinyi Miklós szétosztotta pénzét a többiek közt. Kétszáz aranyat kért a kincstárnoktól (magyar aranyakat fogadott csak el) és a mentéjének mindkét zsebébe tette, hogy aki megtalálja a holttestét tisztességesen temesse el. Utána értékeiket összehordták egy kupacba és elégették. Majd egy lelkesítő végső beszédet mondott. Rá akarták adni a páncélját, de ő nem fogadta el. Ezután kinyittatta a várkaput, amely elé vasdarabokkal megtöltött ágyút helyeztetett el. Elsüttette a nagy tarackot, s a lövés elsöpörte a bejárat közelében tolongó törököket. A kirohanásnál Zrinyi Miklós ment legelöl. Egyik kezében könnyű pajzs, másik kezében pisztoly. Egy előkelő törököt lelőtt, aztán a kardjával hadakozott hősiesen. Halálos csapásokat osztott jobbra is, és balra is, de aztán távolban álló janicsárok golyói és nyílvesszői is eltalálták és haldokolva rogyott össze. A holtteste feletti heves küzdelemben a védők szinte utolsó emberig elestek. A fej nélküli holttestet Musztafa basa temette el katonai pompával valahol a vár környékén.

 

Nyári Lőrinc: a szolnoki vár kapitánya. Először Ali basa támadta meg várát, de nyolc nap után feladta, ugyanis Nyári Lőrinc kirohanásaival kegyetlen pusztításokat végzett közöttük. Ezután Ali basa Ahmed nagyvezért hívta segítségül. Meg is szállták a vár környékét tengernyi haddal. A török felvonulást, csinnadrattát tartott a vár előtt, de Nyári Lőrinc bátor szívvel nézte a próbálkozást a védők megfélemlítésére és összehívta a vitézeket, hogy bátorító beszédet szóljon hozzájuk. Az emberek most felbátorodtak, de a törökök kiáltókat, hírnököket küldtek a vár alá, valamint ígéreteket és fenyegetéseket tartalmazó leveleket is sikerült bejuttatni a várba és ezek a végén összezavarták a védőket. A helyzet odáig fajult, hogy zendülést hajtottak végre a kapitány ellen –olasz, német, spanyol, zsoldosok védték a várat túlnyomórészt. A zsoldosok tehát erőszakkal megszerezték a rejtett alagút kulcsait Nyári Lőrinctől és elszöktek a várból. A várban körülbelül 20 ember maradt. Egy Pekry Gábor nevű tiszt végig kitartott a kapitány mellett. A következő napi roham volt a végső. Nyári Lőrinc egy nagy lakomát csapott embereivel, utána pedig mindenki elvonult imádkozni a szobájába. A parancsnok felöltötte legszebb díszruháját, övébe dugta a vár kulcsait, fogta a zászlót és így kezdte a harcot. A rohamozókra először a várfalakról lőttek ágyúkkal. Aztán már betörtek a várba. Akkor gyorsan kinyitották a főkaput és a nagyágyúval belelőttek a török gyalogságba. Előzőleg láncokkal, vas és ólomrabokkal tömték meg az ágyút. Aztán végül Nyári Lőrinc tizenhét sebből vérezve esett el. A körülöttük kialakult ütközetben pár száz török halt meg. Nyári Lőrinc túlélte az ostromot, de hosszas, romboló fogságba került melyből nehezen, kalandos úton tudott csak megszökni.

 

 

Vissza