„Visegrádon őrizte az alagsorban Drakulát.”

 

 

Mindannyiunk képzeletében Drakula elegáns, frakkos úr, akinek hideg kézfogása, előugró szemfogai, parázsló szemei borzongást keltenek nemcsak a Drakula-regények - és filmek szereplőiben, hanem bennünk, olvasókban és nézőkben egyaránt. Ezt a Drakulát egy ír regényíró, Bram Stoker teremtette közel száz évvel ezelőtt. A Drakula című regény csekély irodalmi értéke ellenére is a "pszichológiai horror" egyik jelentős alapműve lett. Stoker vámpír-Drakulája mögött neves történelmi személyiség áll, aki a XV. század második felében, Havasalföldön uralkodott, s már életében európai hírnévre tett szert kegyetlen tetteivel és törökellenes harcával. Így hát Stoker regénye igen bonyolult történelmi és néprajzi hagyományokon alapul, hiszen a vámpírhit is több száz éves kelet-európai hagyományra vezethető vissza.

 

tepes.jpg

 

Vlad Tepes

 

 

A Drakula-történeteknek számos magyar vonatkozása is van. Maga a Drakula név eredete Luxemburgi Zsigmond korába nyúlik vissza. Drakula apja, a havasalföldi uralkodó család sarja, Vlad, tagja lesz a Sárkányos Társaságnak, s felveszi a Vlad Drakul ("draco", mint sárkányos) nevet, mely átszáll fiára is. A fiatal Drakulát Hunyadi János veszi védelme alá, s ő maga segíti trónra. Később Mátyás király pártfogoltja egészen 1462-ig, amikor a magyar király elfogatja és tizenkét éves budai és visegrádi fogságra ítéli. Ezután ismét Havasalföld trónján találjuk, majd néhány hónap múlva ellenségei meggyilkolják. Kegyetlenségeiről már a XV. század második felében a nagy német kereskedővárosokban, Nürnbergben, Lübeckben, Bambergben, Ausburgban, Lipcsében 6-8 oldalas brosúrák, azaz újságlapok jelennek meg. Például a lübecki kiadás egyetlen példányát az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik.

 

hqdefault.jpg

 

 

Miért és hogyan került Mátyás király visegrádi tömlöcébe a fejedelem?

 

1459-ben Vlad Tepes beszüntette az adófizetést a törököknek, és 1460-ban új szövetséget kötött Mátyás királlyal a törökök nagy elégedetlenségére, akik megkísérelték elmozdítani őt. Ez nem sikerült nekik, mert Vlad az elfogására küldött Hamza basát kézre kerítette, és karóba húzatta. Fővárosa, Târgoviște körül egész karó-erdő díszelgett, rajtuk a basa és kísérete tagjai.

Később, 1461/62 telén Vlad átkelt a Dunán miután elfoglalta Gyurgyevót. Sőt néhány észak-bulgáriai várat is elfoglalt, szörnyű tömegmészárlást hajtotatott végre: 38 ezer törököt gyilkoltatott le a Duna mentén. A monda szerint két adókövetelő török tisztviselőnek pedig szögekkel rögzíttette a turbánjukat a fejükhöz, mert azok nem voltak hajlandók fedetlen fejjel állni előtte.

 

Vlad_Tepes_and_his_forest.jpg

 

Vlad a karóbahúzottak és feldarabolt holttestek társaságában étkezik, korabeli pamflet, (1500)

 

 

A török válaszcsapás nem késett. II. Mehmed szultán, Konstantinápoly nem egészen egy évtizeddel azelőtti meghódítója, aki 1462 tavaszán megindult Havasalföld felé, háromszoros túlerővel támadott. Visszavonulásában Târgoviștéig Vlad felégette a falvakat és megmérgezte a kutakat, gerillacsapásokkal jelentős sikereket ért el, és sikerült demoralizálnia a török hadat. A végső csapást egy szörnyű, de taktikailag ügyes húzással mérte: előrenyomulásukban a törökök megpillantották „Tepes erdejét” azaz húszezer karót, rajtuk török fejekkel. A kiéheztetett és megfélemlített törökök visszavonultak. II. Mehmed szultán Valachiát – a meg nem hódított országot – Radunak, Vlad öccsének ajándékozta, aki nagy török haddal megtámadta testvérét. Radu ügyesebbnek bizonyult, és Argeș váráig üldözte testvérét. A legenda szerint itt lett öngyilkos Vlad felesége, aki leugrott egy hatalmas szikláról. Vladnak sikerült Erdélybe menekülnie, ahol találkozott Mátyás királlyal. Radu azonban 1462 augusztusában nyélbe ütött egy megállapodást a magyar királlyal. Ennek következtében Hunyadi Mátyás börtönözte be Vladot Visegrádon. (Az is szerepet játszott ebben, hogy az erdélyi szász városok korábbi sérelmeik miatt azzal vádolták meg, hogy lepaktált a törökökkel).

 

“(..). Drakulát, …, fogságban láttam…. termete nem magas, de izmos és erős, külsőre kegyetlen és félelmetes, sasorra nagy, tág orrlyukakkal, arca viszont sovány és sápadt, tágra nyílt kék szemeit hosszú szempillák övezték, fekete és sűrű szemöldöke ijesztővé tette nézését, bajuszán kívül arcát és állát borotválja.... széles vállaira fekete, göndör hajfonatok hullottak..” (Niccolo di Cattaro, Modrus püspöke: Historia de bellis Gothorum)

 

Mátyás az Erdélybe menekült Vladot elfogatta. A vajdát a Rucărtől 5 km.-re levő Oratea vára mellett fogta el Jan Jiska. 1462 december 2-án Mátyás elhagyja Brassót, és Vladot magával viszi Budára (előszöri itt, majd Visegrádon őrizteti). Bonfini sem tudja miért változott meg Mátyás szándéka Vladdal szemben. „Azt mondták, hogy a király a havaselviek ellen indul, hogy kiszabadítsa a törökök markából Drakulát, akinek a saját rokonságából adott asszonyt törvényes házastársul. Miután odament, nem tudom, mi okból, ugyanis erről senkinek sincs fogalma, Erdélyben elfogta Drakulát,..” (Bonfini: Rerum Ungaricum decades, 3.10.285)

 

Okként egy áruló levél szerepel, melyet Vlad írt, és szövege szerint fejedelemsége fejében felajánlotta Erdélyt a szultánnak.

 

„Ismerem Erdély egész területét és egész Magyarországot,.... vétkemért engesztelésül Erdély egész földjét a kezedbe helyezhetem...”

Kelt Rethelben (Rucăr) 1462. november 10-én”

 

Mátyás a levél másolatát elküldte a pápai udvarnak, II. Pius történeti munkájában lejegyezte a levél latin fordítását és megemlíti, hogy eredetileg bolgár nyelven írták.

 

Vlad Tepesről bővebben: https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Vlad_havasalföldi_fejedelem