„Vak Bottyán a müezzint a bégekre baszta.

 

 

(Vak) Bottyán János (vsz. 1643-1709)

 

Életéről részletesen lásd → https://hu.wikipedia.org/wiki/Bottyán_János

 

Rövid összefoglaló:

 

A törökök elleni végvári harcokban tűnt ki. Különböző lovassági parancsnoki beosztásokban kiválóan megállta a helyét. Részt vett a törökök Magyarországról történő kiűzésében (ekkor vesztette el a fél szemét). Ennek során egy ideig Szeged várparancsnoka (1687), majd ezredparancsnok (1692). A spanyol örökösödési háború kitörésekor (1701) a franciák ellen harcolt a Rajna mentén.

1703-ban Esztergomba vezényelték. Rákóczi, hogy megnyerje magának e kiváló képességű katonát, előléptette generálissá. Császári parancsnoka azonban letartóztatta, így csak szökése után 1704 őszén csatlakozott ténylegesen a kuruc seregekhez.

 

Az egyik legsikeresebb kuruc hadvezérnek bizonyult, legnagyobb hadisikere a Dunántúl birtokbavétele volt 1705-ben. Haláláig aktívan részt vett a harcokban. A közhiedelemmel ellentétben öregségében halt meg, nem pestisben. Gyöngyösön a ferences templomban temették el, s hogy elkerüljék a sírok kifosztását, terjesztették el a pestis-legendát.”

 

1681-től 1683-ig Komáromban szolgált, s miután a portyázásokban gyorsan kitűnt bátorságával és vitézi tetteivel, időközben hadnaggyá lépett elő.

Ebből az időszakból származik az egyik legismertebb egyéni hőstette, amely talán csak a személyét övező legendák közé tartozik.

 

Fogadás kötött bajtársaival. A török kézen levő Érsekújvár éppen egy vásárt tartott akkor. János parasztruhába öltözve lopódzott be a várba, és hát abban az időben nem nagyon lehetett gyanúsnak tekinteni, ha egy parasztfiú járkál oda-vissza a város utcáin. Az 5000 érsekújvári janicsárnak sem szúrt ez szemet. Mikor a Nap lassan már az ég tetején járt, elérkezett az idő egy jó kis imádságra. A helyi müezzin fel is ment a minaret tetejére, majd kilépett az erkélyre, hogy eleget tegyen Allah akaratának. Szépen össze is gyűlt mindenki a minaret előtt az imádság hallgatására. Habár nem mindenki. Egy parasztlegény ugyanis célravezetőbbnek érezte, ha a minaret ajtaja felé veszi az irányt. Felosont hát hősünk az épület tetejéig, és mikor már a müezzin mögött állt, felpezsdült benne a keresztény vér: elkapta a szakállas öregember derekát, egyet-kettőt perdített rajta, és már zuhant is Mohamed szolgája, egyenesen a hallgatóság felé. Rettenetes nagy zűrzavar támadt. Mire az emberek felocsúdtak a történtek után, János már a kapuknál járt. Egy janicsár próbálta ugyan feltartóztatni, de nem tudta mire vállalkozott. A bő paraszti ruha alatt ugyanis pont elfért egy-két pisztoly is. Hősünk társai már a kapuknál várták Jánost, aki egy dördülés után, kissé lőporfüstösen lépett ki a kapun. Felpattant lovára, és már vágtattak is a török üldözők elől. Mikor már elég messzire elcsalták a vártól a gyanútlan török lovasokat, megfordították paripáikat, és nekirontottak a török vitézeknek. A vitézek azonban nem voltak eléggé vitézek, alig páran tértek vissza a várba a csúfos vereség után. János nevét minden török megjegyezte ezután a környéken.

 

Bottyán_János_Dörre_Tivadar_rajza.jpg

 

Bottyán János generális

Dörre Tivadar rajza

 

 

Müezzin:

 

A müezzin az iszlám vallásban a mecsetnek az az alkalmazottja, aki az imára hívó szöveget (adzán) elénekli a pénteki közösségi ima, valamint a napi ötszöri – hajnali, déli, kora délutáni, napnyugtakori és esti – imádság (szalát) előtt. Az eredeti arab muaddzin (مؤذنmu’aḏḏin) kifejezés török közvetítéssel került a magyar nyelvbe.

Míg a zsidók trombitát, a keresztények pedig harangot, a muszlimok emberi hangot használnak az imára híváshoz. A müezzint erényes természete alapján választják ki erre a feladatra. A kis mecsetekben az ajtóban vagy a fal mellett állva, a nagyokban a minaretről énekli el szövegét. Sorban elfordul mind a négy égtáj felé: keletre, nyugatra, északra, délre. Minden irányba ezt kiáltja: „Allah a legnagyobb. Tanúsítom, hogy nincs más isten, csak Allah. Tanúsítom, hogy Mohamed Allah prófétája. Gyertek imádkozni! Gyertek az üdvösségre! Allah a legnagyobb. Nincs más isten, csak Allah.” A síitáknál a müezzin a „Gyertek az üdvösségre!” szavak után hozzáteszi: „Gyertek a legjobb munkára!” Sok mecset ma már magnószalagról játssza az imára hívó szöveget.

 

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Müezzin

 

A hódoltság korabli ottomán világban ha nem volt esetleg más papi "rangja" is, nem sorolták az ulémák közösségéhez. Házasság esetén, mint tanúnak ott kellett lennie. Cristóbal de Villalón az egyházi főemberek rangsorában a hetedik helyre tette. „Az alkalmazottak közül mind rangban mind pedig fizetségben az utolsó helyen következtek a dzsámiszolgák:… és végül a müezzinek, akiket a budai keresztények is jól ismertek, hiszen naponta ötször is láthatták őket a dzsámik karcsú mináréinak kör alakú párkányain, amint imára szólítják Mohamed híveit, mindig szigorúan meghatározott időben, aminek kijelölésében egy másik dzsámiszolga, az időjelző vagy muvakkit volt a müezzinek segítségére.

 

CbhdVRDVIAAgp5P.jpg-large

 

An Ottoman Muezzin Calls Adhan from the Minaret of a Mosque, Istanbul, 1815 (Ezan Okuyan Bir Müezzin Efendi)

 

 

Bég

 

1 „úr”. Nemzetségfő, törzsfő, hadifőnök, kormányzó, átvitt értelemben bármilyen nagyúr lehet. Ősi török cím, eredeti jelentése úr, vezető. A török birodalomban többféle katonai rang viselőinek járt (pl az akindzsik parancsnokainak), de legismertebb a szandzsákbég formában volt.

Arabul: emír.

 

2 ezredes.

 

3 szandzsákbég: közös hadijelvény alá tartozó csapatok parancsnoka, "zászlósúr" (lásd "liva", "szandzsák").”

 

Bővebben lásd → https://hu.wikipedia.org/wiki/Bej

 

8fc2a28b768228346d4a0b51e62311ac.jpg

 

Egy oszmán-török bég a középkorból