„Tudományegyeteme épül büszke Pécsnek,”

 

 

A Pécsi Tudományegyetem (röv.: PTE) Magyarország egyik legnagyobb hallgatói létszámmal rendelkező felsőoktatási intézménye. Annak ellenére, hogy a címerében szerepel az 1367-es évszám, a PTE nem hivatalos jogutódja az ebben az évben I. Lajos király által Pécsen alapított középkori egyetemnek, amely a legelső volt az országban.

 

Pecs_kozepkori_egyetem_feltetelezett_epulete_delnyugati_nezet_2015_1.jpg

 

A pécsi középkori egyetem feltételezett épülete 2015-ben (délnyugati nézet)

 

 

A pécsi középkori egyetem Magyarország legelső egyeteme (latin: studium generale), amelyet I. Lajos király alapított Pécsen 1367-ben. A mindössze néhány évtizeden át működő egyetem kapcsán nagyon kevés írásos dokumentum maradt fenn, működéséről alig tudunk valamit. Összesen négy tanár és hét diák neve ismert, akik közöl három diák neve például egy halálos kimenetelű összecsapás ügyén keletkezett írásból ismeretes. A négy általános középkori fakultásból (artes (bölcseleti), jogi, orvosi, teológiai) csak az artes és a (kánon)jogi fakultás létezett bizonyíthatóan Pécsett. Az orvosira volt engedély, de nem valószínű, hogy valaha létezett). A pápa a teológia kar felállítását nem engedélyezte.

 

A második magyar egyetem, az Óbudai Egyetem alapításakor (1395) a pécsi egyetem feltételezhetően már nem működött.

 

A pécsi középkori studium generale történetéről nagyon kevés ismerettel rendelkezünk, ugyanis a török uralom (1543-1686) és a két keresztény ostrom (1664, 1686) alatt a középkori dokumentumok többsége megsemmisült. Hét pécsi diák neve ismert, akik egy halálos kimenetelű összecsapás ügyén keletkezett írásból maradtak fenn (1400). A térség első három egyeteme - a prágai (1348), a krakkói (1364) és a bécsi (1365) - után a szentszéki eljárás részeként formálisan Nagy Lajos alapította a pécsi egyetemet 1367-ben. A magyar király kérésére az intézmény működéséhez Boldog V. Orbán pápa adott engedélyt pápai bullájában. Az egyetem igazi szellemi atyja a korabeli pécsi püspök, Koppenbachi Vilmos volt, aki egyházi hivatala (1361-1374) mellett királyi kápolnaispán és titkos kancellár volt, Nagy Lajos egyik fontos diplomatája és bizalmi embere. Az intézményt az egyházjog és a latin nyelv megfelelő tanítására szánták elsősorban, így a kor magyar diákjainak nem kellett ezután külföldre utazni az egyetemi szintű képzéshez.

 

A tanárok és a diákok létszámáról sincsenek pontos ismeretek. A tudósok a Pécsett oktató professzorok számát tíz főre becsülik, amelyből mindössze négynek ismert a személye. Közülük a legnevesebb a bolognai származású Galvano Bethini de Bononia volt, kora egyik jelentős kánonjogásza, aki 1372-1374 között tartózkodott Pécsett. Az egyetem második, és utolsó kancellárja Alsáni Bálint pécsi püspök (későbbi bíboros) volt (1374-1408). Az egyetem alapvetően kötődött Vilmos püspök személyéhez, halála után hanyatlani kezdett, majd megszűnt valamikor 1390 körül, szinte biztosan nem működött az Óbudai Egyetem alapításakor, 1395-ben. A városban egyetemi szintű képzés ezután nem létezett a 20. század elejéig, a neves és színvonalas káptalani iskola azonban továbbra is fennmaradt.

 

A pécsi középkori egyetem feltételezett épületét 1978-1998 között tárta fel G. Sándor Mária és Gerő Győző régészek a püspökvárban, az Aranyos Mária kápolnától keletre, a pécsi székesegyház közvetlen közelében, annak északi oldalán. Az épület meghatározása vitatott, sok kutató nem ért egyet azzal, hogy az épületben működött volna a középkori studium generale. 2015-ben az helyreállított épületben állandó egyetemtörténeti kiállítást nyílt meg, jelentős középkori gótikus szobrászati emlékekkel.

 

A pécsi püspökvár a középkorban:

 

Medival_University_of_Pecs_southern_side.JPG

 

Az egyetem feltételezett épületének déli oldala

 

 

Gold_Mary_Chapel.JPG

 

Az Aranyos Mária kápolna romjai mögött a Magtár épülete látható

 

 

A pécsi középkori egyetem története összeforr a pécsi egyházmegye és a püspökvár történetével. Az egyetemi oktatás elsősorban a püspökvár területén fekvő egyházi épületekben lehettek. A pécsi püspökséget I. István magyar király alapította 1009-ben, akinek az unokaöccse, Péter király építtette az első pécsi székesegyházat. Az épület és a környező püspöki épületek 1064-ben tűzvészben leégtek. Ezután épült Mór püspök hathatós közbenjárása mellett az épület, amelyet ma középkori egyetem ként mutatnak be. Az 1242-es tatárjárás pusztításai után Jób püspök kőfalat épített a püspökvár köré. A belső vár építése során a 14. században átalakítják a püspöki palotát is, amit egyes kutatók az épület funkcióváltása kapcsán a középkori egyetemhez kapcsolnak feltételesen. Ernuszt Zsigmond püspök (1473-1505) idején a külső várfal tornyokat kapott. A török hódítás alapjában véve nem tett akkora károkat a középkori püspökvárban, mint a keresztények két ostroma 1664-ben és 1686-ban. A 18-19. századi átépítések további pusztításokat okoztak a középkori részletekben.