„Tonna négy kiló kilencven deka,

Dobzse Lászlónak zsírosan fasza!!!

 

 

Tonna = 1000 (kg), négy kiló = 400 (kg), kilencven deka = 90, azaz 1490. Utalás II. Ulászló király magyar királlyá választására.

 

Dobzse László

 

to225gf95195.jpg

 

 

II. Ulászló - ragadványnevén Dobzse László, lengyelül: Władysław II Jagiellończyk, csehül: Vladislav II Jagellonský - (Krakkó, 1456. március 1. – Buda, 1516. március 13.) cseh király 1471-től, magyar király 1490 július 15-től haláláig. A Jagelló-házi lengyel király, IV. Kázmér és felesége, Habsburg Erzsébet királyné, magyar királyi hercegnő elsőszülött fia.

 

Mátyás halála után, 1490-ben a magyar főnemesek nagy része Ulászlót kívánta látni a magyar trónon Mátyás fia, Corvin János herceg és a Habsburgok helyett. Ennek oka a várható cseh-lengyel szövetség mellett elsősorban Ulászló gyenge jellemvonásai voltak, mely tulajdonságok királyként valóban jellemezték, hiszen gyenge akaratú, kevés tehetséggel megáldott uralkodó volt. Kortársai szerény képességűnek tartották, amit a rendszeres „ökör” jelző igencsak nyomatékosított. Hamar ráragadt a Dobzse” (lengyelül „Jól van!”) gúnynév is, hiszen kegyencei bármit kérhettek tőle, ő azt válaszolta: dobzse. A magyar főurak természetesen nem bízták a véletlenre a választást: koronázási feltételként feleségül kellett vennie a király köztudottan meddő özvegyét, Aragóniai Beatrixot (tőle csak 1500-ban sikerült elválnia), el kellett törölnie Mátyás újításait (Decretum Maius), köztük a hadiadót; vissza kellett helyeznie a nemeseket az ősi jogaikba, valamint el kellett fogadnia, hogy a fontosabb ügyekben a királyi tanácsnak van fenntartva a döntés joga.

 

Jellemző az akkori magyar főurak ravaszságára, hogy az országgyűlés által a hadiadókat és egyéb, Mátyás király uralma idején bevezetett, a jobbágyokat sújtó terheket eltöröltették, de azokat ők továbbra is beszedték, igaz törvénytelenül, csakhogy a saját zsebükre, nem adták tovább a királynak. Ez is egyik kiváltó oka lett a Dózsa-féle megmozdulásoknak.