„Tönkre tette életét egy furcsa női ármány.”

 

 

Könyves Kálmán királyunk 1095-ben feleségül vette I. Roger délitáliai és sziciliai norman király leányát Buzillát. Emögött a házasság mögött is bizonyára a tengerrel (ti. a dalmát tengerrel) kapcsolatos elgondolások húzódtak meg, de ezek a fiatal feleség korai halála (1102) miatt nem valósultak meg. Ebből a frigyből született Zsófia, István, és László)

 

A királynét a székesfehérvári koronázóbazilikában temették el. 1116-ban minden bizonnyal mellétemették Kálmánt is. Csontjaikat a 19-20. században zajló feltárások során nem sikerült egyértelműen azonosítani, azonban egyes feltételezések szerint az 1848 decemberében feltárt érintetlen királysírban Felícia és Kálmán nyugodott.

 

A sírban talált nő arcrekonstrukciója

 

Chatillon_Anna_arcrekonstrukció.jpg

 

 

A megözvegyült Könyves Kálmán (1095-1116) számára 1112-ben küldték Magyarországra Vlagyimir Monomah fejedelem (nagyfejedelem 1113-1125) leányát, Eufémiát. Második hitvese megcsalta (Könyves Kálmán király szerint), ezért 1113-14 körül várandósan visszaküldte szülőföldjére. Ott adott életet Borisznak. A gyermeket Kálmán soha nem ismerte el törvényes fiának, és kizárta a trónöröklésből. Borisz (herceg?) később (a 12. század közepén) a magyar történelem egyik legmakacsabb és legelszántabb trónkövetelőjének bizonyult. Három magyar király – II. István, II. Béla és II. Géza – ellenében is megkísérelte megszerezni a magyar trónt és célja eléréséhez megpróbálta igénybe venni szinte valamennyi szomszédos uralkodó segítségét. Néhány alkalommal seregek élén betört a Magyar Királyságba, de tervei rendre meghiúsultak.

 

Borisz Kalamanosz életéről bővebben itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Borisz_Kalamanosz

 

Eufémia Kijevben apácaként halt meg 1139. április 4-én.

 

Mindenesetre a számban elhangzó kijelentés, miszerint hogy ez a sztori effektíve tönkretette volna Kálmán életét, nyilvánvaló túlzás.