…szép magyar leventék

16 csöppséghez hozzásegítették, állítólag…”

 

 

Erre semmiféle bizonyíték nincs, csak egy történelmi pletyka az egész.

 

Andreas_Moeller_-_Erzherzogin_Maria_Theresia_-_Kunsthistorisches_Museum.jpg

 

Andreas Möller: az ifjú Mária Terézia

 

 

MILYEN ANYA VOLT MÁRIA TERÉZIA?

 

Mária Teréziáról a hagyomány azt tartja, hogy nemcsak uralkodónak volt kiváló, hanem családanyának is. Kétségtelen, hogy ami őt magát illeti, minden tőle telhetőt megtett azért, hogy kiérdemelje ezt a véleményt. Nem csak rajta múlott, hogy igyekezetét nem mindig koronázta siker.

 

Tizenkilenc év alatt tizenhat gyermeket hozott világra, de csak tíz érte meg a felnőttkort. Az elsőt, az 1737-ben született Mária Erzsébetet 1740-ben, trónra lépése évében veszítette el. Mária Erzsébet halálának évében jött világra Mária Karolina, aki abban az évben halt meg, amikor megérkezett József, a várva várt fiú, a későbbi kalapos király. De közben, 1738-ban is született egy kislány, Mária Anna. Kissé nehezen követhető, egymást éri születés és halál, de ezek ilyen mozgalmas évek voltak, a legdrámaiabbak az uralkodónő életében. Amint trónra lépett, szinte egész Európa ellene támadt, kitört az 1748-ig tartó osztrák örökösödési háború, ráadásul az államkassza üres volt, a hadsereg rosszul felszerelt, és a huszonhárom éves Mária Terézia az uralkodói teendőket illetően teljesen tapasztalatlan. Ennek ellenére óriási energiával vetette bele magát a kormányzásba, és – a szoknyás uralkodót ellenzők legnagyobb elképedésére – jó döntéseket hozott.

 

A háttérbe szorított férj

 

Martin_van_Meytens_006.jpg

 

Martin van Meytens: Herzog Franz (I.) Stephan von Lothringen (1708-1765), in reichem Hofkleid, Kniestück

 

 

Mondani sem kell, hogy ezekben a válságos időkben is terhes volt, 1742-ben Mária Krisztinának adott életet. Hogy hogyan, mivel tudta elbűvölni és támogatásra bírni ez az örökké terhes kismama a magyar rendeket és másokat, rejtély – a személyes varázs és a természetes intelligencia rejtélye. A kezdeti csatavesztések, no meg annak felismerése, hogy teljesen magára van utalva, megedzették, lehetetlent nem ismerő, energikus, céltudatos személyiséggé formálták. Bár imádta a férjét, hamar rá kellett jönnie, hogy nem számíthat rá a birodalom irányításában: a kedves, szellemes, remek üzleti érzékkel megáldott Lotaringiai Ferenc nem volt politikus alkat, és hadvezérként sem vált be. Apja egykori tanácsosainak sem vette sok hasznát, eljárt felettük az idő, az öregurak megdöbbentek, amikor unszolásuk ellenére sem volt hajlandó tárgyalni II. (a későbbi Nagy) Frigyessel.

 

Mária Terézia gyorsan beleszokott az uralkodásba, nemcsak a birodalomban, a családban is ő parancsolt, Ferencet nemigen engedte szóhoz jutni. A háttérbe szorított férj manufaktúrái irányításában, a vadászatban, parkrendezésben, érme-, érem- és ásványgyűjteményének gyarapításában élte ki magát. Szenvedélye volt a kártya, és szívesen flörtölt a szép udvarhölgyekkel; erre Mária Terézia temperamentumos féltékenységi jelenetekkel reagált. Erősen eltérő vérmérsékletük ellenére jó volt a házasságuk, becsülték és szerették egymást.

 

Majd a mama eldönti

 

A porosz követ fitymáló jellemzése szerint polgári háztartást vittek, a családi légkör fesztelen és barátságos volt. A família naponta együtt reggelizett, majd kilenctől a gyerekek tanultak, a mama pedig az államügyeket intézte. Kettőkor volt a közös ebéd, délután lovagoltak, vívtak, zene- és táncórákat vettek a gyerekek, anyjuk ismét keményen dolgozott, gyakran esti kilenc óráig is. Mária Terézia meglepően modern nevelési elveket vallott az egészséges táplálkozásról, öltözködésről és a mozgás szükségességéről, de azért néha túlzásba vitte a dolgot. Hogy eddze csemetéit, megparancsolta a személyzetnek, hogy házon belül télen se öltöztesse melegen őket. Ez gyakori meghűléseket, hurutokat okozott, mert a Burg vastag falait nehéz volt átfűteni, ráadásul a folyosók huzatosak voltak. Minden egyes gyermeknek egy komornából, egy komornyikból és három cselédből álló saját személyzete volt, de ha valamelyikük megbetegedett, a királynő maga virrasztott betegágya mellett. Erre főleg Mária Anna adott okot, aki a legkülönfélébb pszichoszomatikus tüneteket produkálta, hogy magára vonja anyja figyelmét. A rendkívül eszes, természettudományos érdeklődésű, tehetségesen rajzoló lány púpos volt, és a családban mellőzött Hamupipőkének érezte magát.

 

A kemény döntéseket a mama hozta, a papa pedig igyekezett rajtuk enyhíteni. A gyerekek rajongtak az apjukért, kivéve a durcás trónörököst. Igaz, hogy ő az anyjával sem jött ki a legjobban, a testvéreivel pedig szinte sehogy. Tudta, hogy egyszer ő lesz az uralkodó, és ennek megfelelően viselkedett. A szülők – különösen az anya – még támogatták is ebben, elvégre egy jövőbeli uralkodó legyen öntudatos, kemény egyéniség, a testvérek pedig szokják meg, hogy engedelmességgel tartoznak neki. Józsefet a testvérei nagyképűnek tartották, és féltékenyek voltak rá. De a többi gyerek között is erősen dúlt a féltékenység – főleg az anyjuk hibájából. Mária Terézia különbséget tett gyermekei között, a kedvence Mária Krisztina volt, az egyetlen, akinek megengedte, hogy szíve hajlamát követve kössön házasságot.

 

Maria_Theresia_Familie.jpg

 

Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc gyermekeik körében

The imperial family in 1756 (with Marie-Antoinette)

 

 

A gonosz nyelvű hercegnő

 

Másik kedvence a feltűnően szép Mária Erzsébet volt, a kiházasítását illetően nagy tervei voltak vele, de ezeket a himlő keresztülhúzta. A hercegnő nagyon büszke volt szépségére, anyja hiába korholta, csak a ruháknak és a szórakozásnak élt. Amikor a himlő elcsúfította az arcát, és előző kérői visszakoztak, depresszióba esett, és csalódottságát rosszmájúsággal kompenzálta. Gonosz nyelvétől mindenki félt. Végül az anyja által nemes hölgyek számára alapított innsbrucki kolostor apátnője lett. Erre azért volt szükség, hogy biztosítva legyen az ellátása. Jövedelme nem volt, teljesen császári fivére, II. József kénye-kedvére lett volna kiszolgáltatva, aki nem szerette őt, és nagyon zsugori volt. Elképesztő, hogy Mária Terézia nem gondolt lánya jövőjére, és csak röviddel a halála előtt, annak könyörgésére találta ki ezt a megoldást. Nem csoda, hogy Mária Erzsébet és a többi testvér irigykedett a kedvencre, Mária Krisztinára, aki bezzeg fejedelmi hozományához még jelentős pénzösszeget is kapott.

 

Szerencsétlenek társasága

 

Az irigykedés és a gonoszkodó intrika Lotaringiai Ferenc hirtelen és korai halála után teljesen elhatalmasodott a testvérek között. Mária Terézia bánatába zárkózva gyászolta a férjét, csak az emlékeinek és az államügyeknek élt. Fia, Lipót toszkán nagyherceg hazalátogatva ezt írta a naplójába: „Ami Mária Annát és a többieket illeti, anyánk nem szépen viselkedik velük szemben, ritkán látja őket, akkor is haragos, érezteti velük a rosszkedvét, főleg Mária Annával...minden alkalommal rossz hozzá, mások előtt is.” Pedig ha elolvassuk azt a levelet, amelyet az uralkodónő a halála előtt Mária Annának írt, ugyanaz az érzésünk, mint a Marie Antoinette-nek küldött több száz levél olvasása közben: egy sokat tapasztalt, bölcs, nagyszívű asszony gondolatai. Az is volt, okos, melegszívű, ennek ellenére nem lehetett főnyeremény a gyerekének lenni. De az vesse rá az első követ, aki már kormányzott egy birodalmat, és felnevelt tíz gyereket.

 

Lotharingiai Ferenc halála

 

1765. augusztus 5-én Ferenc István, a császári családdal együtt Innsbruckban ünnepelte fiának, Lipót toszkánai nagyhercegnek esküvőjét a Bourbon-házból való Mária Ludovika spanyol infánsnővel (María Luísa de España, 1745–1792). Az udvari ünnepségek hetekig tartottak, nagy lakomákkal, rendezvényekkel. A viruló, javakorabeli férfi augusztus 18-án színházból tért haza legidősebb fiával, József főherceggel, amikor agyvérzést kapott, és meghalt. Holttestét Bécsbe hozták, és a Habsburg-család hagyományos temetkezőhelyén, a kapucinusok templomának kriptájában helyezték el. Mária Terézia már jóelőre elkészítette azt a díszes, kettős márvány szarkofágot, amely a házaspár egész alakos szobrát ábrázolja, vidám társalgás közben. A szarkofág oldalát díszítő domborművek Ferenc életének jelentős eseményeit ábrázolják, köztük a koronázási bevonulást Frankfurtba.

Mária Terézia vigasztalhatatlan volt. Hosszú haját levágatta, drága ékszereit eladta vagy elosztogatta. Élete hátralevő részében özvegyhez illő feketében járt. Az innsbrucki várnak azt a szobáját, ahol meghalt, emlékkápolnává építette át. Gyakran látogatta férje nyughelyét. Idős korában, amikor már nem tudott lépcsőt járni, kötélre függesztett karosszékben eresztették le a Császár-kriptába.