„Roberto Carlos jött, nem rúgott gólt,…

 

 

A magyar Anjou-ház alapítója Caroberto néven született és V. István magyar Árpád-házi királyunk dédunokája volt, aki 1267-ben egyik lányát II. Anjou Károly, későbbi nápolyi és szicíliai királyhoz adta feleségül. A dalszövegben játékos utalás erre a születéskori névre és összevetése a 2000 körüli évek egyik legsikeresebb labdarúgójára, Roberto Carlosra.

 

Roberto Carlos da Silva (labdarúgó)

 

Roberto Carlos da Silva Rocha (Garça, 1973. április 10. –), rövidebb nevén Roberto Carlos, brazil labdarúgó, edző. Carlos tagja volt a Brazil válogatottnak három vb-n. 1998-ban a döntőig és 2002-ben győzelemig segítette csapatát.

 

Mielőtt csatlakozott a Fenerbahçéhoz, tizenegy évig játszott a Real Madridnál, négyszer volt spanyol bajnok, háromszor UEFA Bajnokok Ligája győztes és nyert két Világkupát. Ő az egyik a hat játékos közül, akik több mint száz meccset játszottak a Bajnokok Ligájában.

 

Másodikként végzett honfitársa, Ronaldo mögött a FIFA év játékosa 1997-es szavazásán és Pelé beválasztotta a FIFA 125-be 2004 júniusában.

 

Roberto_Carlos_in_Moscow_3.jpg

 

 

Károly Róbert: (1308-42.) Uralkodását 1308-ban kezdi meg, hatalomra jutását az itáliai egyház (a pápa) és a magyar egyházi méltóságok is támogatták. Emellett mellé állt számos itáliai pénzember, akik zömében milánói és firenzei bankárok voltak, de támogatták a magyar főurak is (pl. Borsa Kopasz). Károly Róbert győzelmét az is elősegítette, hogy a társadalom viszonylag nagy rétege, a nemesség és a polgárság is mellé állt.

 

Károly_Róbert_TK (1).jpg

 

I Károly ábrázolása a Thuróczi-krónikában

 

 

I. Károly, születési nevén Caroberto, magyarul Károly Róbert vagy Róbert Károly (Nápoly, 1288 – Visegrád, 1342. július 16.) Magyarország királya 1301 és 1342 között. Bár 1301-től koronás, de csak az "Anjou párt" részéről elismert uralkodó. Érvényesen – harmadszorra megkoronázva – 1310 és 1342 között uralkodott. A történelemtudomány 1308-at, a Károly Róbertet érvényesen királlyá választó országgyűlés évét tekinti uralkodása kezdetének. Ő volt a magyar Anjou-ház alapítója. Születésekor a Caroberto nevet kapta – a név nem a Károly és a Róbert összetétele –, Anjou Martell Károly és Habsburg Klemencia elsőszülött gyermeke. Nyugati és északi politikájával igyekezett olyan szövetségi rendszert kialakítani, ami ellensúlyozza a Német-római Császárság nagyhatalmi helyzetét, valamint gazdaságilag is kedvezőbb helyzetbe hozza Magyarországot. A honor rendszer kiépítésével a regálé – királyi jogon szerzett – jövedelmekre alapozva pénzügyi reformokat hajtott végre, amivel jelentősen megnövelte a kincstár bevételeit. Károly Róbert uralkodásának második felében jelentős – a török dúlás miatt csak nyomaiban fennmaradt – gótikus építkezések folytak, mint például a visegrádi királyi palota, a soproni ferences kolostor káptalanterme és a diósgyőri vár átépítése. I. Károly 1342-es halálakor erős országot hagyott fiára, Lajosra.

 

 

 

„Ő egy másik Károly, akit a pápa tolt”

 

 

Pontosabban több pápa is Károly Róbertet támogatta. Folyamatos és erőteljes volt Caroberto Egyházi állam általi támogatottsága.

 

Harc a trónért

 

Károly Róbert V. István Árpád-házi magyar király dédunokája volt. V. István 1270-ben egyik lányát, Máriát II. Anjou Károlyhoz – később nápolyi király – adta feleségül. Árpád-házi Mária – majd elsőszülött fia, Martell Károly – magyar trónigénye már IV. László halálakor, 1290-ben felmerült, ugyanis Árpád-házi utószülött Istvánt IV. Béla nem ismerte el testvérének. Utószülött István fiának, András hercegnek IV. László halálát követően mégis elég nagy tábora volt ahhoz, hogy mint az Árpád-ház utolsó fiúági leszármazottját királlyá koronázzák. Martell Károly 1295-ös halála után a nápolyi Anjou-ház trónigénye fiára, Carobertóra szállt, a trón megszerzésére a nápolyi királyi pár által 1298-tól történtek előkészületek.

 

1300 augusztusában kötött ki Károly Róbert hajója Spalatóban, amikor még III. András ült a trónon. Károly Róbert mellett a délvidéki tartományok urai – Subicsok, Babonicsok, Frangepánok, Csák Ugrin – valamint a főpapok közül Bicskei Gergely választott esztergomi érsek, Mihály zágrábi, János nyitrai püspök és a nemesek kisebb csoportja állt. Külföldi támogatói VIII. Bonifác pápa a Nápolyi Királyság hűbérura, és a Habsburg hercegek voltak.

 

Bonifatius_VIII_Grabstatue.JPG

 

VIII: Bonifác pápa

 

 

András király 1301 januárjában váratlanul meghalt. A támogatói által Esztergomba vitt Károlyt, Bicskei Gergely még május 13-a előtt – egy alkalmi koronával – megkoronázta. A pápa 1301. május 13-án kelt bullájával Boccasini Miklóst (Niccolò Boccasini) – Károly Róbert támogatására – Magyarországra küldte.

 

A többséget képviselő „ellen-párt” az ország szabadságának vélt sérelme miatt a koronázást nem tekintette érvényesnek. Ezért II. Vencel Cseh- és Lengyelország királyának – IV. Béla dédunokájának – ajánlotta fel koronát, aki önmaga helyett azonos nevű 12 éves fiát – III. András leányának, Erzsébetnek jegyesét – ajánlotta Magyarország királyának. Vencel behívásának előkészítéseként támadta meg 1301 augusztusában Kőszegi (Németújvári) Iván Esztergomot, ahonnan Károly Róbert és Bicskei Gergely menekülni – délvidékre való visszatérésre – kényszerült. Vencelt 1301. augusztus 27-én, Fehérvárott a Szent Koronával, tíz püspök és hívei jelenlétében János kalocsai érsek koronázta királlyá. A pápa János kalocsai érseket – az illetéktelen koronázás miatt – hivatalvesztés terhe mellett a Szentszék elé idézte, aki azonban még ennek kézhezvétele előtt elhalálozott.

 

A pápa 1302. június 10-én megbízást adott Boccasini Miklósnak a két Vencel és Károly Róbert Szentszék elé történő idézésére. Boccassini 1302 közepén tért vissza Rómába – magyarországi tevékenysége az Anjou párt megerősödését eredményezte. Az országból távozni készülő Boccasini Miklós egyházi tilalom (interdictum) alá helyezte a Vencel-párti budaiakat. Válaszul a budaiak Petermann bíró és Tót Márton esküdt kezdeményezésére Lajos pap vezetésével megszegték a tilalmat, kiszolgáltatták a szentségeket és kiközösítették a pápát, valamint a Károly pártján levő magyar érsekeket és püspököket. Ez év szeptemberében Károly Róbert megostromolta Vencel székhelyét Budát, de Kőszegi Iván fellépésére visszavonult, csak a környéket sikerült feldúlnia. VIII. Bonifác pápa 1303. május 31-i bullájában Károlyt nyilvánította királynak, Vencelt eltiltotta a cím használatától és a vele járó jogok gyakorlásától, valamint felkérte Albert német császárt és Rudolf osztrák herceget a Károly Róbert oldalán történő beavatkozásra.

 

I.            Vencel Cseh- és Lengyelország királya fia érdekében IV. Fülöp francia királlyal lépett szövetségre. A francia királyt 1303. április 13-án kiátkozó pápát IV. Fülöp emberei Anagni városában szeptember 7-én megtámadták, a támadás során Bicskei Gergely is életét veszítette, a pápa a támadás során szerzett bántalmakba október 11-én belehalt. A pápai székbe XI. Benedek néven Boccasini került, aki Mihály zágrábi püspököt nevezte ki esztergomi érsekké.

 

B_Benedikt_XI.jpg

 

XI. Benedek pápa

 

 

1304-ben Károly Róbert Oroszországba ment, hogy eljegyezze Lev halicsi fejedelem lányát. Ez év közepén II. Vencel sereggel Magyarországra jött, augusztus elején – Esztergom kifosztását követően – fiával és a Szent Koronával Csehországba távozott.

 

Károly Róbert augusztus 24-én Pozsonyban Rudolf osztrák herceggel kötött szövetséget, még 1304-ben hadjáratot indított Vencel ellen, amelyben már Csák Mátét is a szövetség oldalán találjuk. A hadjáratba az osztrák herceg szövetségeseként Ottó bajor herceg – IV. Béla unokája – is bekapcsolódott, aki később II. Vencel oldalára állt.

 

II. Vencel 1305. évi halála után, III. Vencel – Cseh- és Lengyelország királyává koronázott trónörökös – békekötésre kényszerült. 1305. október 9-én Brünnben Ottó bajor herceg javára lemondott a magyar trónról, átadva neki koronát és a koronázási jelvényeket. Ottó magyarországi trónigényének fő támogatói a Kőszegiek és a bajor rokoni kapcsolatokkal rendelkező Ákosok voltak, de ezen táborhoz tartoztak a Borsa testvérek, Rátót Domonkos és Debreceni Dózsa is. Az új esztergomi érsek Tamás, 1305. augusztus 2-án az egyházból kiközösíti az Ottót támogató Kőszegi Ivánt és Henriket. A kalandos – a korona elvesztése majd megtalálása – úton Magyarországra jött Ottót, hívei Fehérvárra vitték, ahol a Szent Koronával 1305. december 6-án a veszprémi és a csanádi püspök koronázta királlyá.

 

1305-ben II. Károly nápolyi király, hogy unokáját támogassa, a firenzei bankároktól újabb kölcsönt vett fel és a délvidéki magyar főurak követeit is fogadta Nápolyban. 1306-ban Károly Róbert, Kázmér beutheni és tescheni herceg leányával lépett házasságra. Tavasszal elfoglalta Esztergomot és több felvidéki várat. A Vencel fogságából kiszabadult Werner fia László budai bíró, Csák János támogatásával visszafoglalta és Károly Róbert hűségére térítette Budát.

 

1307 tavaszán – házassági tervvel – az Erdélybe látogató Ottót a vajda Kán László elfogta. Néhány hónapi fogság után Ottó Bajorországba kényszerült visszatérni, a koronázási jelvények a vajdánál maradtak. Bár 1312-ben bekövetkezett haláláig viselte a magyar királyi címet, 1307 után Károly Róbertnak vele már nem kellett számolnia.

 

1307. augusztus 8-án V. Kelemen pápa, Gentilis bíboros személyében legátust küldött Magyarországra.

 

Papa_Clemens_Quintus.jpg

 

V. Kelemen pápa

 

 

Augusztus 10-én a pápa Ottót – Károly Róbert jogai háborításáért – felelősségre vonja és a csanádi püspököt – amiért az Ottót megkoronázni merészelte – Rómába idézte.

 

1307-ben megélénkült Károly egyházi támogatása. Május második felében Tamás esztergomi érsek Udvardon tartományi zsinatot tartott, ahol Károly elismerésére szólított fel mindenkit, azzal fenyegetve, hogy egész Magyarországot egyházi tilalom alá veti. 1307. október 10-én Károly Róbertet a – hívei által összehívott – rákosi országgyűlés királlyá választotta. A nagyurak közül jelen volt többek között Csák Ugrin, Rátót Domokos, Aba Amadé nádor, Borsa Kopasz nádor, Ákos István nádor, Rátót Loránd nádor. A megjelentek elfogadták Károlyt és utódait Magyarország királyának. Nem voltak jelen a leghatalmasabb tartományurak, Csák Máté, Kán László és a Kőszegiek, de a jelenlévők érdekei sem egyeztek Károlyéval a királyi hatalom erősítésében.

 

Gentilis bíboros 1308 tavaszán érkezett Magyarországra, és nekiállt meggyőzni a tartományurakat Károly Róbert támogatásáról. Először Csák Mátéval jutott megegyezésre a Pilis hegységbeli Kékesen 1308. november 10-én. Máté felesküdött Károlyra, cserébe Károlytól megkapta a tárnokmesteri tisztséget. November 27-én Gentilis Budán országos gyűlést tartott, ahol a Kőszegiek közül többen személyesen megjelentek, Kán László és Csák Máté pedig követei útján képviseltette magát. Úgy tűnt, kialakult a bárók egységfrontja Károly mögött. 1309. június 4-én Kőszegi Henrik egész családja nevében hűségesküt tett a királyra Gentilis előtt. 1309. június 15-én Budán, a Nagyboldogasszony-templomban sor került Károly második koronázására Tamás esztergomi érsek által, egy Gentilis által készíttetett koronával, mivel a Szent Korona még mindig Kán Lászlónál volt, aki a koronázáson még követekkel sem képviseltette magát. Jogilag ez is érvénytelen koronázás volt, mivel nem a Szent Koronával és nem Székesfehérvárott történt.

 

Gentilis Kán Lászlóval próbált megegyezésre jutni, de egyelőre sikertelenül, ezért 1309 karácsonyán kiközösítette az erdélyi vajdát. Kán László végül 1310. április 8-án, Szegeden elfogadta Károlyt törvényes urának – Tamás esztergomi érsek kezében lévő keresztre tett esküvel. A vajda által visszaadott Szent Koronával Fehérvárott 1310. augusztus 27-én az esztergomi érsek harmadszorra, immár minden tekintetben érvényesen, Károly Róbertet Magyarország királyává koronázta. (Wikipédia)

 

Károly Róbert királyunkról még továbbiak itt:

 

„Nagy Lajos könnyen legény a gáton és”