„Pénzverő Károly Róbert a király,”

 

 

A pénzverési monopólium volt az egyik legfontosabb jövedelemforrása a középkori államoknak. A király csehországi német bányászokat hívott az országba, akik fellendítették a bányászatot. A bányák számának ugrásszerű megnövekedése után a Károly Róbert rendeletben kötelezte a földbirtokosokat, hogy a kibányászott nemesércet kötelező módon beváltsák a király által kibocsátott pénzre. A beváltással közel 35-40%-os haszonra is szert tett a kincstár, ugyanis a királyi kamarák csak súlyban egyező mennyiségű aranypénzt adtak, aminek nemesfém tartalma jócskán alulmúlta az ércét. Magyarország a bányareformok nyomán ebben az időben Európa leggazdagabb aranytermelőjévé vált, évi 1500-2000 kg-mal Európa aranytermelésének közel ¾-ét Magyarország adta, s ezüstbányászatban is csak Csehország múlta felül és a Magyrországon termelt évi 10 tonna ezüst az európai termelés ¼ -ét adta. A bányászat fő központjai Körmöcbánya, Selmecbánya és Besztercebánya voltak.

 

 honappenze.jpg

 

Károly Róbert aranyforint, 1325-1342 között verték. Előlap: +KAROLV.REX, gyöngykörben stilizált firenzei liliom. Hátlap: S.IOHA.NNES.B. korona, Szent János szembe áll középen. Rövid szakállú változat.

 

 

Magyarország pénzügyi életében nagy bonyodalmat okozott, hogy kb. 35-féle hazai és külföldi pénz volt forgalomban. Ezt az átláthatatlan helyzetet értékálló aranyforint (firenzei mintára) kibocsátásával oldotta meg (1325). A váltópénz ezüst volt, egy aranyforint 16 ezüstgarast ért, egy garasnak pedig 6 ezüstdénár felelt meg. A pénzverést, az adóbehajtást és a nemesfémforgalmat a kamarai szervezet ellenőrizte, amiket gazdag polgároknak adtak bérbe, élén a kamaraispánnal. A kamaraispán felett a tárnokmester állt (Károly Róbert idejében Nekcsei Dömötör). Az új pénz értékállóságát az évenkénti beváltás – a kamara haszna- megszűntetésével biztosította. A kitermelt nemesfémet a termelők kötelesek voltak nyers állapotban beszolgáltatni a felállított tíz pénzverő kamara egyikénél, ahol vert pénzt kaptak érte (a veretlen ezüstöt és aranyat kivonták a szabad kereskedelmi forgalomból). A vert pénz kevesebb nemesfémet tartalmazott a beszolgáltatottnál (45-50 %-kal). Károly Róbert Firenzéből hozatott pénzverő mestereket, akik Körmöcbányán, az aranytermelés központjában rendezkedtek be.

 

A kamara hasznával kieső jövedelmeket, a jobbágyportánként szedett kapuadó bevezetésével pótolta (továbbra is a kamara haszna címen szedték). Nevét onnan kapta, hogy beszedése azokra a jobbágyportákra vonatkozott melyeknek kapuján egy szénásszekér befért. Beszedését a kibontakozó árutermelés és pénzgazdálkodás tette lehetővé, illetve serkentőleg hatott rá. Ezzel sikerült elérni, hogy a körmöci aranyforint a középkor végéig a legkedveltebb fizetőeszköz maradhatott Európában. Ennek nemesfémtartalma nagyon magas volt, 23 karát 8 grén, azaz 986 ezrelék aranyat tartalmazott, vagyis 3,55 grammból 3,52 gramm színarany volt.