„Magyarország határait három tenger mossa,”

 

 

Klasszikus tévedés, ez soha nem történt meg, ugyanis ideiglenesen csak két tengerrel volt kapcsolatunk. Nagy Lajos idején (1342-82) Magyarország perszonálunióba lépett Lengyelországgal, mivel Lajos 1370-től utóbbinak is királya lett. A perszonálunió pedig azt jelenti, hogy a két ország teljesen különálló, csak egy az uralkodója. Ráadásul akkoriban a Lengyel Királyságnak nem volt balti tengeri partszakasza. Ez így bizony mínusz egy tenger.

 

Moldvát (ami a Fekete-tenger mellett van) Magyarország részeként, az ország egyik autonóm bánságaként hozta létre Nagy Lajos királyunk a tatárok elleni védekezésül, akik rendszeresen beütöttek és fosztogatták a magyar területet. Ő maga Kara Bogdania néven nevezte és alánok, jászok lakta vidékként volt ismert. Ennek megszervezésével és irányításával Béltelki Drágfit (Dragoș) máramarosi kenézt bízta meg 1356-ban. Az új alakulat lényegében a Magyar Királyság ütközőtartományaként funkcionált a tatár kánsággal szemben.

 

1359-ben Bogdán fellázadt a magyar fennhatóság ellen, átkelt a Kárpátokon követőivel együtt, és megszabadult az akkori moldvai vajdától, aki Dragoș unokája, Bâlc volt. (Bogdán vezér Nagy Lajos király 1343-ban kiadott oklevelében szerepel, ahol hűtlenségbe esett máramarosi vajdaként említik. 1349-ben Nagy Lajos már infidelis notorius-nak nevezi) Az új állam, Moldva fővárosa Jászvásár lett. Az ország központosítása Alexandru cel Bun (1400-1432) nevéhez fűződik. (A magyar uralom lerázása után azonban nyomban a lengyelek, majd a litvánok is megpróbálták a területet saját uralmuk alá vonni)

Mindenesetre elmondható, hogy a a Moldvai bánság létezésének idején (1356-1359) két tenger mosta a Magyar Királyság határait, mégpedig az Adriai-tenger nyugaton és a Fekete-tenger keleten!

 

Az Adriai-tenger – Dalmácia által - végig a királyságunk területéhez tartozott és királyunk megerősítette és biztosította a tulajdon- és jogviszonyokat a Velencei Köztársaság expanzív, dalmáciai politikájával szemben.

 

NLbirodalom.jpg