„Kunt kergető, lengyelt cselező,”

 

 

Magyar Anjou-legendárium 1. kép A király kereszttel védekezik a démon ellen 2. kép Szent László harca a kunokkal 3. kép Szent László megsebesül 4. kép Szent László birkózik a kunnal, akinek lábát a lány elvágja

 

Szent_László_legenda_2.jpg

 

I László király: „(?, 1040 - ?, 1095. júl. 29.) Béla második fia. Salamon király uralkodása idején testvéreivel, Gézával és Lamberttel részt vett a kunok és görögök elleni hadjáratokban. Géza uralomra jutását azzal segítette László, hogy sereget hozott sógoruktól, Ottó morva őrgróftól. A későbbi krónikák őt tekintették a mogyoródi csata (1074. márc. 14.) hősének. Géza halála után 1077-ben került trónra. A császárral szemben VII. Gergely, majd II. Orbán pápa is támogatta. Többször is visszaverte a kunok, a besenyők, az úzok betörését, de felkínálva nekik a keresztény hitre való megtérés és a letelepedés lehetőségét is. Belpolitikájában a feudális magántulajdon megszilárdítására törekedett. A váradi püspökség megalapításával és Gyulafehérvár kiépítésével befejezte a magyarországi egyházszervezet kialakítását. Az nevéhez kötődik a I. István, Imre és Gellért szentté avatása, a somogyvári és a szentjobbi apátság megalapítása, valamint Horvátország meghódítása a tengerpartig. A cseh határon halt meg. Előbb Somogyváron temették el, majd onnan átvitték holttestét Váradra. 1192-ben avatták szentté, a néphagyomány úgy tartja számon mint a pogányok ellen harcoló kegyes lovag királyt. A háborúzásai miatt a legtöbb csoda a harcaihoz kapcsolódik. Így például a legenda szerint az ellenség elől menekülve a szikla meghasad előtte, éhező katonái táplálására szarvasbikák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, ellensége elé dobott pénze kővé változott. A lovagkirály kultuszának köszönhetően a magyar katonák még a II. világháború idején is Szent László, segíts! felkiáltással indultak a csatába. Ünnepnapja: június 27.

 

 

László külpolitikája kezdetben passzív volt. A keleti országrészt támadó besenyõket ugyan kiverte az országból, de a cseh ügyekbe nem avatkozott be, csak befogadta az elűzött uralkodót. Uralkodásának második szakaszában aktívabb külpolitikát folytatott…Élete utolsó éveiben a szomszédos országokkal viselt hadat, 1095-ben a cseh belviszályba kívánt beavatkozni, de halála megakadályozta terve véghezvitelében.

 

Ezekután László király, mivel értésére esett, hogy a kúnok Magyarországot már három ízben a ruthenok és lengyelek tanácsa s utasítása folytán, s ezek részéről nemcsak csapatokkal, hanem élelmi szerekkel is segíttetve támadták meg, nagy sereggel elébb Oroszországba ütött be, hol a ruthenok bűnüket bevallva meghódoltak; azután pedig a lengyeleket támadta meg, kiket véres csata után nemcsak megvert, hanem Krakkót is ostrommal bevette.” (Turóczy LVIII f. Bonfin D. II. L. IV. p. 235–6.)

 

„1092: I. László a szabolcsi zsinaton elnököl. (…) I. László szétveri az Al-Dunánál betörõ „kunokat”, majd hadjáratot indít az őket felbíztató tyerebovlji orosz fejedelem ellen.”

 

„1093: I. László hadjáratot vezet Ulászló Hermann lengyel fejedelem megsegítésére.”

 

1094-ben a lengyel belviszályokba is beavatkozott. Judit királynénak, Salamon özvegyének második férjét I. Ulászló lengyel fejedelmet segítette és Krakkóban kikényszerítette a szemben álló felek megbékélését.

 

„1095 - Hadjáratot vezet a cseh király ellen. Ennek során megbetegszik és meghal.”