Kajmakám,…

 

 

Legelőször is a nagyvezír helyettese Isztambulban, mikor az eltávozott a fővárosból. Ez rangjára nézve három lófarkas pasa kellett, hogy legyen. Másodsorban a szultán helyettesét, vagy a pasák és bégek helyetteseit is így hívták.

 

 

 

…irány a szatyma nagyker.”

 

 

Szatyma: Apróra vagdalt ólomdarabok, melyeket a vadászok serét gyanánt használnak. Szatymára tölteni a puskát. Szatymával lőni a madarakra. Valószinű, hogy eredetileg a szakma szóból származik, mely töredéket jelent, honnan szakmatolni annyi, mint töredékké tenni.

teaserbox_942277569.jpg

 

 

 

„Virítsd a mukátát…”

 

 

Mukátaa: Az oszmán török állam hűbér jellegű bevételi forrásainak összegző neve: a vámokból, illetékekből, vásárpénzekből, piaci illetékekből, monopóliumokból stb. származó jövedelmek összessége, melyet bérleti úton hajtott be.

 

Bővebben:

 

Az iszlám közigazgatási és pénzügyi struktúra alapvető intézményét, a mukátaa-rendszert a szeldzsuk-török hagyományból örökölték az ottomán törökök. E rendszer keretében az uralkodó osztály tagjai jogot kaptak a szultáni jövedelmek egy-egy meghatározott töredékének begyűjtésére és arra, hogy e jövedelmet a szultán által kijelölt célokra maguk használhassák föl. A mukátaa-birtokoknak három típusa létezett: a timár, az emánet és az iltizám.

 

I.            A timárt hagyományosan hűbérbirtoknak szokás fordítani, de csak felületesen hasonlít az európai feudalizmus ezen intézményére. A timár-birtokos a jövedelem egészét saját használatára tarthatta meg, s cserébe békeidőben igazgatnia kellett a birtokterület ügyeit, háború idején pedig katonai szolgálatra kötelezték.

II.          Az emánet esetében a birtokot megkapó személy (emín, „megbízott”) a teljes adóbevételt átadta a kincstárnak, s cserében az államtól állandó fizetést kapott. Az emín egyedüli kötelessége az emánet ügyeinek intézése volt.

III.        Az iltizám - a mukátaa leggyakoribb típusa - félúton állt a timár és az emánet között: a birtokos (mültezim) a begyűjtött adóbevételnek csak egy részét tarthatta meg saját használatára, a másik részt át kellett adnia a kincstárnak. A mültezimnek sem volt más feladata a birtok ügyeinek intézésén kívül, de fizetést nem kapott, ezt helyettesítette az adó nála maradó része. Anatólia és az arab tartományok nagy részét iltizám formájában osztották ki a birtokosoknak.

 

Az adók, jövedelmek beszedéséhez a török hivatalnokok a 16. században rendszerezett összeírásokat készítettek. A birtokok jövedelmét hároméves átlag alapján becsülték fel, és ez alapján kapták meg a szolgálati birtokokat a hivatalnokok és a katonák.

 

Az adókivetés és -beszedés felsőbb szinten a kádik kezében volt, azonban végrehajtása az alsó szinteken már nem alakult egységesen. Egy részét a magyar kézben maradó alsó szintű közigazgatás szedte be, a többit pedig részben közvetlenül a szultáni kincstár megbízottjai, részben (főként a határ menti területeken) vállalkozók (eminek és ámilok). A megbízottak elsősorban a haradzs beszedésében játszottak fontos szerepet.

 

A vállalkozók részesedésért vagy napidíjért dolgoztak. Az kapott megbízást, aki a legtöbb jövedelem beszedésére vállalkozott. Általában három évre kaptak megbízást egy-egy körzet összes, különböző típusú jövedelmének beszedésére, azonban ha az időarányos részletet nem fizették be, leválthatták őket. A budai és pesti jövedelemcsoport (mukátaa) például 14 jövedelemágat tartalmazott. Ezek a bérlők eleinte olaszok (raguzaiak) voltak, majd őket fokozatosan felváltották a mohamedánok (a korban az elnevezésük összefoglalóan törökök), rácok és a (főként spanyolországi) zsidók.

 

 

 

szeraszker!”

 

 

Egy hadjárat idejére a szultán által kinevezett fővezér. Ugyanaz, mint „Szerdár”. Leginkább a nagyvezír személyében, vagy a vezírek és beglerbégek közül került ki. Egyéb neve: „Szipeszalár”.

 

Bővebben: → https://hu.wikipedia.org/wiki/Szeraszker

 

kara-ahmed-pasa-kim.jpg

 

Kara (fekete) Ahmed pasa, az 1552-es Magyarország ellen vezetett török

hadjárat szeraszkerje