„IV. Béla 1235-70”

 

valamint

 

„…Kővár építő Béla a király!”

 

 

IV. Béla Árpád-házi magyar király (1235. szeptember 25. – 1270. május 3.).

 

Az ő nevéhez fűződik az ország tatárjárás utáni újjáépítése, ezért „második honalapító”-nak is nevezik.

Apját, II. Endre királyt követte a trónon annak halálakor. Viszonyukat már korábban is burkolt, majd nyílt viszálykodás jellemezte. Első intézkedéseivel világossá tette, hogy minden tekintetben szakítani kíván elődje politikájával. Politikai ideálja az elso Árpádok korlátlan hatalma volt, célja pedig III. Béla kora dicsőségének visszaállítása. Az apja által juttatott „haszontalan és felesleges örökadományok” visszavételével próbálta gyengíteni a bárókat, saját hatalmát pedig erősíteni.

 

Béla_IV_(Chronicon_Pictum_126).jpg

 

  IV. Béla ábrázolása a Képes krónikában

 

 

A király politikájával szembeni elégedetlenség oly nagy volt, hogy 1239-ben Béla kénytelen volt felhagyni az adományok visszavételével. A válságot tovább mélyítette a kunok befogadása. Ők Béla engedélyével telepedtek le az országban, ám – elsősorban nomád életmódjuk miatt – összetűzésekbe keveredtek a helyi nemességgel.

1240 végére félelmes katonai erővel rendelkező mongol seregek érték el az ország keleti határait. Az ország nem készült fel megfelelően a támadásra, a király politikája nem csak báróit idegenítette el, de a bajt tovább tetézte, hogy a tatárokkal való összejátszással vádolt Kötöny kun vezért a pesti táborban felkoncolta a csőcselék. A felbőszült kunok pusztítva kivonultak az országból, s IV. Béla így értékes haderőt vesztett el.1241 tavaszán kezdődött meg a tatárjárás, amelynek során a mongol csapatok három irányból törtek be az országba. IV. Béla a fősereg ellen vonult, de a muhi csatában katasztrofális vereséget szenvedett. 1241 nyarára a Dunától északra és keletre lévő országrész a mongolok kezére került, csak néhány megerősített vár és erődítmény állt ellen. Béla király igyekezett katonai segítséget szerezni nyugati uralkodóktól, de nem ért el jelentős sikereket. Télen a tatárok az hideg időjárás miatt átkelhettek a befagyott Dunán, és erőfeszítéseket tettek hogy tatár szokás szerint kézre kerítsék az uralkodót személyesen. Egészen az Adriai tenger partjáig üldözték Bélát, de nem sikerült elfogniuk, s 1242 tavaszán váratlanul elvonultak, romba döntött országot hagyva maguk után.

 

Bela_menekul.jpg

 

IV. Béla menekülése a tatárok elől

 

 

A visszatérő királyt a mongol hadjárat tapasztalatai ráébresztették korábbi politikája csődjére. A továbbiakban konfrontáció helyett megegyezésre törekedett az ország nagybirtokos nemeseivel. Az új birtokvizsgálatok már nem a királyi birtokok erőszakos restaurációját szolgálták, hanem biztosították kinek-kinek a maga jogos tulajdonát. Politikájának középpontjába egy új tatár támadás elhárítására tett intézkedéseit helyezte. Korszerű kővárakat építtetett, birtokadományaival erre ösztönözte alattvalóit is. Ugyanis a korszerűtlen földvárak kártyavárként omlottak össze a tatár támadáskor, az országban található jónéhány kővár eredményesen tudott védekezni, nem került tatár kézre. Adva volt a feladat: tényleges védelmet nyújtó kővárakat kell építtetni. Tradícionálisan is a királyé volt a várépítés joga. Az 1220-as évekig csak a király emelhetett várat, majd az Aranybullát követően bekapcsolódtak ebbe a magánosok is, de ehhez királyi engedélyt kellett kérniük.

 

A tatárjárás után még egy ideig Béla sok várat maga emeltetett, de hamarosan rá kellett jönnie, hogy a várépítés terhét meg kell osztania a társadalommal. Ebben partnere a világi nagybirtok lett. Béla uralkodásának vége felé mindinkább az előkelők tűntek ki várépítési kedvükkel.

 

A várral rendelkező nagybirtokosok egy része ekkor még a király feltétlen hívének számított. A várak viszonylag csekély számából adódóan éppen csak elkezdődött az a folyamat, amely egyre több vár egyre több nagybirtokos kezében történő összpontosításához vezetett. A várak egyre kevésbé stratégiai fontosságú helyeken épültek, s egyre kevésbé vállalhatták azt a feladatot, hogy veszély esetén nagyobb tömegű népességet fogadjanak be. A vár egyre inkább az uradalmi központ szerepét töltötte be, kiemelkedett a várúr hatalma alatt álló falvak közül, amelyek mint a vár tartozékai ellátták a várat. Az új típusú várak rendszerének kiépülése gyökeres átalakulást jelentett a határvédelemben. 1241-ben a nyugati határon álló földvárak még a király kezében voltak, 30 évvel később egy-egy határszakasz védelmét már egy-egy nagybirtokos család vagy nemzetség birtokában levő várak látták el.

 

Fontos szerepet játszottak Béla elképzelésében a megerősített városok. 1242 végén megalapította a Gréc hegyen új Zágrábot annak érdekében, hogy az ország ezen része a határ nyugalma érdekében megerősítve legyen. 1247-ben egy tatár támadás hírére indult el a budai vár építése. A várhegyen új típusú településforma született meg, az erődített település, ahol maga a város lett a vár.1249-ben a tatárok vissztértétől való félelem miatt Béla Esztergom népét a várba telepítette, s a vár falain belül részt biztosított a polgárságnak. Ugyanekkor intézkedett a székesfehérvári polgároknak a várban való elhelyezéséről.

 

Képkivágás.JPG

 

Szepes várának egyik bástyája

 

 

Szintén védelmi célokat szolgált a kunok visszatelepítése az országba.

 

Halálakor fia követte a trónon, aki V. István néven uralkodott.