…interregnum állapot.”

 

 

Interregnum vagy hatalmi szünet az uralkodó halála és az új uralkodó trónra lépte közötti átmeneti időszak. Intézmény, testület életében is lehet interregnum, amikor vezető hiányában, az új vezető kinevezéséig, ideiglenes bizottság vagy megbízott személy vezeti az ügyeket. A szó a latin nyelvből származik, jelentése köztes uralom. Az interregnum idején az átmenetileg kijelölt vagy megválasztott vezetőt interrexnek is nevezik.

 

Egyes monarchiákban (pl. Franciaország vagy az Egyesült Királyság) azért nem kerül sor interregnumra, mert a régi király halálának vagy lemondásának pillanatában a trónörökös automatikusan uralkodóvá válik. Választott királyok esetén a választás elhúzódása hosszas interregnumhoz vezethetett. (Wikipédia)

 

1301-08-ig tartott az interregnum idoszaka (törvényes uralkodó nélküli időszak). Ekkor távolabbi Árpád-házi rokonok próbálták magukhoz ragadni a magyar koronát. Ez először III. Vencelnek sikerült, aki cseh származású volt. Az ő fejére azt a Szent Koronát tették, amely akkoriban már az érvényes koronázás elengedhetetlen kelléke volt.

 

Vasik3_mad.jpg

 

Vencel király a trónon (Thuróczi-krónika)

 

 

 A 12 éves fiú helyzete azonban meglehetősen bizonytalan volt, ezért 1304-ben hazatért és Habsburg Albert király határozott nyomására lemondott magyarországi trónigényéről Ottó bajor herceg javára, akinek ereiben szintén volt Árpád-vér.

 

Otto_III_of_Bavaria_thurocz.jpg

 

Ottó ábrázolása a Thuróczi-krónikában

 

 

Ottót Székesfehérvárott Rádi Benedek veszprémi és Antal csanádi püspök meg is koronázta, de támogatói egyáltalán nem voltak, így 1307-ben Kán László oligarcha elvette tőle a koronát, és elüldözte az országból.

 

1307. október 10-én a rákosi gyűlésen I. Károlyt (Károly Róbert) elismerték magyar királynak.

 

Chronicon_Pictum_I_Karoly_Robert.jpg

 

Károly Róbert ábrázolása a Képes krónikában

 

 

Egyre több kiskirályság (oligarchák) alakult ki az országban. Ezek a kiskirályok hatalmas birtokokkal, több tucat kővárral és jelentős magánhadsereggel rendelkeztek, melynek segítségével teljesen függetlenítették magukat a királytól. Ilyen tartományurak például, Babonics (István) és Subics (Pál), akik a tengermelléki Horvátországot és Dalmáciát uralták; Kőszegi Ferenc, aki a Dunántúl nyugati részének ura, illetve Felvidék Nyugati részének tartományura Csák Máté. Ezek mellett volt még Aba Amáde, a felvidék keleti részének ura, Borsa Kopasz, a Tiszántúli rész ura (központi városa Debrecen) illetve az erdélyi oligarcha Kán László.(Csák Ugrin az ország déli végein uralkodott) Azonban a tartományurak egyike sem akar magyar király lenni, a családjuk tekintélyhiánya miatt. Ugyanakkor a trónharcokért folyó küzdelmekben tevékenyen részt vettek.

 

4-kiskirlyok_uralmi_terletei.jpg

 

 

Végül a már egyszer megkoronázott Anjou-házi Károly Róbert hatalma szilárdult meg. 1308-ban ismét megkoronázzák, de a Szent Korona akkor még mindig Kán László kezében volt, tehát a Károly Róbert nem lehetett teljes értékű uralkodó. Majd csak 1310-ben sikerült az erdélyi vajdát meggyőznie, és ekkor kerülhetett sor a harmadik koronázásra, amely mindenki számára kétségtelen érvényű volt.