„És a szabadkőművesek az országba beavászkodtak.”

 

 

Az első szabadkőműves-páholy a Magyar Királyságban Brassóban alakult meg, 1749-ben. Ezt gyorsan követte a többi. A páholyok többnyire latin vagy német nyelven, illetőleg német vagy lengyel fennhatóság alatt működtek. Ebben az időben bécsi páholyokban is dolgoztak magyarok. Különös jelentősége van a Mária Terézia udvarában szolgáló testőríróknak, így például Barcsay Ábrahámnak, Orczy Lőrincnek, vagy Báróczi Sándornak, akinek a nevéhez fűződik az első nagyobb terjedelmű magyar szabadkőműves nyelvemlék. Ugyancsak Bécsben szabadkőműveskedett Born Ignác erdélyi szász származású természettudós, akiről minden valószínűség szerint Mozart a A varázsfuvola Sarastro nagymesterét mintázta. De nem szűkölködtek a magyarországi páholyok sem jelentős személyiségekben, elegendő csak – a teljesség igénye nélkül – Kazinczy Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Ráday Gedeon, Széchényi Ferenc vagy Kármán József nevét megemlíteni.

 

Gróf Draskovich János és gróf Niczky István 1775-ben sajátos rendszert hozott létre Magyarországi Szabadság szabadkőművessége néven (Latomia Libertatis sub corona Hungariae in Provinciam redactae), amely utóbb Draskovich-féle rendszerként vált ismertté. Ez a nagypáholy önállóan működött, nem kért és nem várt külföldi nagypáholyoktól pátenst és saját rituálét dolgozott ki és használt. Tevékenységében a hazai elmaradott állapotok megreformálását tűzte ki célul.

 

Mozart_in_lodge,_Vienna.jpg

 

Ignaz Unterberger - A masonic lodge in Vienna in 1789, by Unterberger, possibly with Mozart shown at the far right

 

 

Magyarországon 1749-től kaptak engedélyt a működésre a szimbolikus páholyok Brassóban: Seuleni Seuler G. Márton városi szenátor és adószedő hozza be hazánkba német területről az intézményesített szabadkőművességet.A páholytagok között olyan rendű és rangú személyeket tisztelhetünk, mint gróf Eszterházy Ferenc udvari kancellár, gróf Bethlen Gábor erdélyi udvari kancellár, gróf Draskovich Kázmér őrnagy, Brukenthal Samu erdélyi helytartó stb.

 

Említést érdemel Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc, aki 1731-ben Hágában vált páholytaggá. Megjegyzem, ennek ellenére Mária Terézia betiltatta országaiban a szabadkőművességet, aminek a hátterében egyrészt a szakmát elítélő pápai bulla (1738), másrészt a fenyegetést jelentő porosz befolyás állhatott. Az ürügy pedig az volt minderre, hogy a szabadkőművesség egy szellemi tévút és a hiteles vallástól való eltévelyedés. Az uralkodónő ambivalens érzéseinek köszönhetően azért hallgatólagosan megtűrték a páholyokat. Ne feledjük, hogy a bécsi udvarban olyan magyar szabadkőműves testőrírók tevékenykedtek, mint Barcsay Ábrahám, Báróczi Sándor, Naláczy József és Orczy Lőrinc.

 

II. József alatt a bécsi páholyélet nyilvános lett, amely némiképp kedvezett a magyarországi szabadkőművességnek. Ekkortájt főleg nemesek és értelmiségiek léptek be a páholyokba.

Erdély azonban önálló birodalmi tartománynak számított, ily módon a vezetők közvetlenül Bécsben kapták meg a beavatásaikat.

 

Említést érdemel a templomos-szabadkőműves rítusokat felölelő magyar páholy. Ez a misztikus-politikus lovagrend Eperjes központtal, Bernhardi Izsák vezetésével alakult meg. Ezt követte Selmec, Balassagyarmat, Besztercebánya és Miskolc. Itt térnék ki Kazinczy Ferencre, aki a legbefolyásosabb szabadkőműves körökben mozgott, legalábbis hét páholyt rendszeresen látogatott, rituális neve Orpheus volt.

Később letartóztatták Kazinczyt. Összesen 2387 napig volt fogoly, majd végül 1801-ben szabadult. Ezt követően vált a magyar irodalom vezéralakjává és kezdett munkálkodni a magyar nyelv megújításán. Ugyanakkor Kölcseyt, Berzsenyit és Szemerét óvta a szabadkőművességtől.

 

Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy Draskovich János gróf Niczky gróffal önálló magyar szabadkőműves-rendszert gondolt ki. Bár nem ismerjük részletekbe menően, úgy tudni, hogy komplett alapszabályzatot és alkotmányt dolgoztak ki. Eszméik jellegüket tekintve hazafias reformszellemről árulkodnak, ami minden bizonnyal egyik oka lehetett a népszerűségüknek.

 

Több páholyuk is alakult. A központ a Nagyszívűséghez nevű páholy volt, ahol hazafiasabb szellemben politizáltak, sokat jótékonykodtak és a magasabb fokozatúak alkímiával is foglalkoztak Pomázon. Az első főmesterükről, Jeszenovszky kapitányról tudni, hogy a rózsakeresztes rend tagja volt.

 

Másik fontos páholyuk az Új páholy nevet viselte. Ennek főmestere az a báró Orczy József volt, akiről a budapesti Orczy-kertet nevezték el. Ide látogatott el az orosz trónörökös, l. Pál, illetve ide lépett be az a Laczkovics János, akit a Martinovics-féle összeesküvésben 1795-ben végeztek ki a Vérmezőn Martinovics Ignáccal, Hajnóczy Józseffel és társaikkal.

 

A magyar páholyok szerettek volna egy közös nagypáholyt létrehozni a bécsiekkel, de a jozefinisták ezt másként gondolták. Így maradt a magyar páholyok alárendeltsége: II. József csak 3 erdélyi és 12 magyar páholyt engedélyezett. Ezután érkezünk el az 1784-85. évi eseményekhez, melyek az illuminátus rendhez kapcsolódnak. Az illuminátus rend felszámolása ugyanis komoly megszorításokat vont maga után. Konkrétan a Draskovich-féle pesti szabadkőműves páholy kivételével mindegyik szabadkőműves páholy illegálissá vált, illetve működésének felfüggesztésére kényszerült.

Ezután II. Lipót és I. Ferenc minden titkos társaságban a francia forradalom rémálmát, a morális züllés és felforgatás szellemét vélte felfedezni, így sorra születtek a tiltó rendelkezések, amelyek évtizedekre megszűntették a magyar szabadkőművességet. Ez gyakorlatilag a páholybezárásokban és a tagelfogási hullámokban csúcsosodott ki. Ezzel a magyar szabadkőművesség először a magyar történelemben tiltott szervezetté vált.