„Bakóczról kápolna,”

 

 

A Bakócz-kápolnát Bakócz Tamás érsek a 16. század elején saját sírhelyének építtette az esztergomi Várhegyen álló középkori Szent Adalbert székesegyház mellékkápolnájaként. Ez volt a Jagelló-kor egyik legjelentősebb reneszánsz alkotása, egyben az egyetlen épségben fennmaradt magyar reneszánsz épület. A Bakócz-kápolnát az újkori műemlékvédelem úttörő vállalkozásának köszönhetően a közel két évszázaddal ezelőtti áthelyezése óta az újonnan felépült Főszékesegyház részeként csodálhatjuk meg.

 

800px-Bakócz_Chapel.JPG

 

A továbbiak részletesen és képekkel illusztrálva itt → https://hu.wikipedia.org/wiki/Bakócz-kápolna

 

 

Bakócz Tamás 1506 és 1511 között emeltette Gyümölcsoltó Boldogasszony tiszteletére a kápolnát. Alapkövét személyesen az érsek tette le. Érdekes, hogy az ország súlyos anyagi helyzetében a dúsgazdag főúr fényűző kápolnát építtetett magának. Nem véletlen a dalszövegben a folytatás…

 

 

„Laciról meg konyha”

 

„lacikonyha: olcsó piaci, vásári konyha, sátorban elhelyezett étkezőhely. Neve a hagyomány szerint II. Ulászló királyunktól származik. Az elszegényedett udvar viszonyait jól illusztrálja az a monda, hogy a királyi éléskamra kiürültével a király kénytelen volt a pórnéphez fordulni ennivalóért. A királyt kiszolgáló, korabeli „gyorsétkezdét” nevezték gúnyosan Ulászló, azaz „Laci konyhájának”. A király nagy előszeretettel hozatott „lacipecsenyét” a lacikonyhákból – hisz’ nem is tehetett mást – amíg egy idő után a kedvenc kifőzdései felé is teljesen el nem adósodott. Valószínűbb eredete, hogy a régi vidéki háztartásokban László-naptól (jún. 27.) kezdve kihelyezték a konyhát a házból a szabad ég alá.

 

laci2.jpg

 

 

A lacikonyhának több jelentése van:

 

1. vásáron, piacon, egyéb sokadalmakban álló olyan sátor, gyorsan felállított bódé, amelyben főznek vagy étkeznek;

2. egyszerű, szegényes vendéglő;

3. szegény pusztai lakos kunyhója mellett vályogból vagy sárból rögtönzött, sokszor boglyakemence alakú főzőhely.

 

  A lacikonyha fő, névadó készítménye a lacipecsenye vagy röviden laci. Ez nem más, mint gyors tűzön, frissen, hagymás, paprikás zsírban sült sertéshússzelet (leginkább comb), amit egy ketté vágott cipó közé tesznek. A lacikonyhák frissen sült halat, kolbászt, hurkát is árultak, sőt újabban liba-, kacsasültet is. A lacikonyhák körül ólálkodtak a lacibetyárok; pénztelen, szegény, elzüllött alakok, akiket jómódú ismerőseik megvendégeltek. A lacikonyhákat az különböztette meg a › sütögetőktől, hogy azoknak sátruk volt és vendégeiket le is tudták ültetni a sátor belsejében, míg a sütögetőknek csak tűzhelyük. Természetesen a lacikonyhák ételválasztéka is nagyobb volt. – Irod. O. Nagy Gábor: Mi fán terem? Magyar szólásmondások eredete (Bp., 1957); Prohászka János: A lacikonyha mivoltának és nevének kérdéséhez (Magy. Nyelv, 1965); Dankó Imre: A lacikonyha (Emlékkönyv a Túrkevei Múz. fennállásának huszadik évfordulójára, Túrkeve, 1971).” Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon

 

  A korabeli, soknemzetiségű Pest minden szegény embere a lacikonyhán találkozott, ha engedte ideje. A tudósítások szerint a magyarok főleg sült húst, a szlovákok kását, krumplilevest, a németek tésztát, a cigányok pedig pacalt fogyasztottak leginkább. Az 1850-es években Pesten huszonhat lacikonyha működött, 16 keresztény, 10 pedig zsidó tulajdonban. A zömük a Szénapiacon vagy a Duna-parton volt.

 

laci3.jpg

 

 

A lacikonyhák világa gyakran jelenik meg a sajtóban, a szépirodalomban és a képzőművészetben is.

 

Mindjárt elől víg tűz szikrája pattog,

Táncos betyárok érc tenyere csattog;

Sistereg a zsír, kolbász, pecsenye,

Éhes gyomornak bűbájos zene.

 

(Arany János: A lacikonyha)