„Gertrúd merényletnek áldozata lett,

Amíg András idegenben kereszténykedett.”

 

 

II. András (1205-1235)

 

Andrew_II_(Chronicon_Pictum_124).jpg

 

II. Endre ábrázolása a Képes krónikában

 

 

Rontotta a közhangulatot a királyi udvarban, hogy 1208-ban Gertrúd két testvére, Eckbert bambergi püspök és Henrik isztriai őrgróf is Magyarországra jött. Őket azzal vádolták, hogy részesei voltak Sváb Fülöp német király meggyilkolásának, aki ellen éppen a bambergi püspök udvarában követték el a merényletet. Az új német uralkodó bosszúja elől menekülniük kellett. II. András túláradó szeretettel fogadta őket. Eckbertnek óriási, jobbára lakatlan területet adományozott a Szepességben, amely a következő évben királyi kegy folytán a szintén meráni Adolf préposté lett.

 

Gertrúd nagy pártfogója volt a németeknek. Egy nyugati kútfő nyíltan meg is írta: a királyné "a bárhonnan jövő németek iránt bőkezű és szívélyes volt". III. Béla király egykori jegyzője leplezetlen indulattal szólt 1210 táján arról, hogy "éppen most is a rómaiak legelnek Magyarország javaiból" (a rómaiakon a Német-római Birodalomból érkezett jövevényekre, németekre, merániaiakra, azaz Gertrúd támogatottjaira gondolt). 1211-ben a Német Lovagrend jutott hatalmas földterülethez Erdély délkeleti szegletében. Mindez országos elégedetlenséghez vezetett. Ismeretlen időben Betholdot börtönbe zárták, de az összeesküvés célpontja Gertrúd volt  Az elégedetlenek sorába azok tartoztak, akiket háttérbe szorított a Magyarországon kialakult "meráni uralom", az idegenek iránti nagy kedvezés. A vezetők sorában olyan személyek voltak, mint Bánk bán és Péter ispán, akik korábban Gertrúd udvarában vezető tisztséget töltöttek be, vagyis igen közelről látták azt a feslett erkölcsöt, amely a királyné közvetlen környezetét jellemezte. Bár nem igazolható az a később elterjedt gyanú, miszerint Gertrúd tulajdon öccsének kerítője lett volna, és ennek Bánk felesége esett volna áldozatul, de az, hogy e monda egyáltalán kialakulhatott, fényt vet a Gertrúd környezetében uralkodó légkörre.

 

Az összeesküvők János esztergomi érseket is szerették volna a maguk oldalára állítani, hiszen a főpap szintén sok méltánytalanságot szenvedett el a merániaiak, főleg Berthold részéről. Az óvatos János azonban kitérő választ adott. Olyan levelet küldött, amelyet kétféleképpen lehetett értelmezni, attól függően, hogy miként tagoljuk a mondatot. Az egyik magyarázat szerint hozzájárulását adta a merénylethez: "A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, és ha mindenki beleegyezik, én magam nem ellenzem."

A másik lehetséges értelmezés szerint azonban ellenezte ezt: "A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, és ha mindenki beleegyezik, én magam nem, ellenzem."

 

1213 szeptemberében, amikor II. András éppen úton volt halicsi hadjáratába, és Gertrúd VI. Lipót osztrák herceggel, Berthold kalocsai érsekkel, számos német előkelővel és Berthold néhány papjával a pilisi erdő szélén múlatta az időt, az összeesküvők Gertrúdra törtek, és sátrában karddal megölték. A merénylet végrehajtói Péter és Simon, Bánk veje volt. Számos német esett a támadás áldozatául, Berthold papjait tettleg bántalmazták, de a kalocsai főpap és az osztrák herceg megmenekült. Más, kevésbé valószínű változat szerint a királynét hálószobájában megfojtották és felakasztották. Gertrúd holttestét a pilisi ciszterci monostorban temették el. András visszafordult oroszországi hadjáratáról, Pétert karóba húzatta, a többi összeesküvő csak később lakolt - többnyire birtokvesztéssel - tettéért. Berthold külföldre menekült, s bár később rövid időre még visszatért Magyarországra, politikai szerepet többé nem vállalt. A meráni korszak 1213-ban lezárult. Gertrúd öt árvát hagyott maga után, közülük négy itthon volt, Erzsébet pedig Türingiában tartózkodott. Gertrúd jó anya lehetett, halála után fiai - főleg Béla - melegen emlékeztek meg róla.

 

Gertrude_of_Merania_(Hedwig_Codex).jpg

 

Merániai Gertrúd magyar királyné.

Anonim alkotó - Hedwig Codex

 

 

András uralmának első évtizedében folyamatos volt az elégedetlenség és a zúgolódás. Bizonyos magyar főemberek leveleket és követeket küldtek Gézának, III. Béla király öccsének Görögországban tartózkodó fiaihoz, hogy őket Magyarországra csábítsák, és azok az ő segítségükkel megszerezzék az ország kormányzását. Ezen összeesküvők célja tehát egyértelműen II. András megbuktatása volt. 1210-ben követeik már az Adriai-tenger partjára érkeztek, amikor egy dalmát főember elfogta őket, és a náluk megtalált levelekkel együtt megbéklyózva a királyhoz vezette őket. Könnyen lehet, hogy a követek - legalábbis részben - ugyanazok lehettek, akik három évvel később kardot rántottak Gertrúd ellen.

 

A dalszövegben félreérthető utalás van II. András kereszteshadjáratára („Amíg András idegenben kereszténykedett”). Ugyanis a király 1217-1218-ban vezetett hadjáratot a Szentföld felszabadítására, értelemszerűen négy évvel később, mint a Gertrud elleni merénylet történt. 1213-ban – a Gertúd elleni merénylet idején - egyik halicsi hadjáratában vett rész éppen, amely egy politikai indíttatású akció volt.