„A Gyevi bíró kőkeményen beszopta az álruhát.”

 

valamint

 

„Igazságos Mátyás a király!”

 

 

Gyevi helység önállóan már nem létezik. Algyő külterületi részén van ilyen nevű tanya. Feltehetően a középkorban külön kis falu volt még. Lásd Gyevitanyák, vagy Gyevi tanyák!

Ismertté Móra Ferenc, A gyevi törvény című meséjéből vált a helység. Algyőiek gyakran nevezik településüket Gyevinek.

 

103626-b2316bff995bba93c4fcd2293e1bbce1.jpg

 

Gyenge Árpád a gyevi bíró szerepében, Fejér Tamás 1979-es ifjúsági filmjében

 

 

A GYEVI TÖRVÉNY

 

Gyevit ne tessék keresni a térképen, mert a térképen csak Algyő található, egy macskaugrásnyira Szegedhez. De hát a makfa mondhat, amit akar, a gyevi magyar mégiscsak jobban tudja a faluja nevét, mint a mappa. A gyevi magyar itt árulja a sült tököt a kultúrpalota tövében, a két kűszent lábánál, akiknek nagy örömük telhet ebben a déligyümölcsben, lévén az egyik Homérosz, a másik Arisztotelész.

 

Kérdezem tőle, hová való, ezt feleli rá:

 

- Leginkább csak Gyevibe.

 

A régi világban szokásban volt a nagyeszű magyaroknál a Márton gyereket Mártának kereszteltetni, hogy a császár lánynak gondolja, és ne öltöztesse angyalbőrbe. Valami ilyen huncutság lehetett abban is, hogy Algyő Gyevinek nevezte el magát. Gondolta, hogy így majd nem találják meg mindenféle dézsmaszedők.

 

No de ez a tudósok dolga, én csak annyit mondhatok, hogy Gyevi már akkor is Gyevi volt, mikor utoljára járt benne a király. Az pedig igen régen volt, mert az utolsó király, aki benne járt, Mátyás király volt. ("Az pedig még Kossuth atyánknál is régebben volt, hallja!" - így mondja az én gyevi emberem, akinek valahogy olyan, mintha a negyvennyolctól ezer esztendő választana el bennünket. Különben vagyunk ezzel így többen is.)

 

Elég az hozzá, hogy Mátyásra egyszer ráestellett a szegedi határban, ahol nyulászni járt, amihez akkor még nem kellett az Eselovics-Palacsivinyi őrgróf engedélye. (Mert így könnyebb kimondani a Pallavicini nevét, mint ahogy az urak mondják.) Valahogy eltévelyedett a kíséretétől, nem volt vele senki az ispánján kívül, aki alatt a nádor értendő, azt ijesztgette tréfás szóval:

 

- Na, cselédem, hová bújjunk éjszakára, hogy el ne kapjon a réztollú bagó?

 

- Itt van Gyevi egy miatyánkra - emelte meg a süvegét az ispán -, ott meghálhatunk, reggel aztán megkereshetjük a többieket.

 

- Okos embernek adsz kenyeret, ispán - biccentett rá Mátyás a tanácsra.

 

- Csak adnék, királyom, ha volna - mutatta mosolyogva az ispán az üres tarisznyát.

 

- No, annál szaporábban mehetünk, legalább nem viszünk terhet - nevetett a király.

 

Mentek is szaporán, gyertyagyújtáskor be is értek Gyevibe. Tücsökmuzsikás nyári este volt, bujkáló holdvilág úszkált az égen, ráérő emberek beszélgettek a leveles kapukban. A fejedelem délceg alakján mindjárt megakadt az asszonyok szeme, mondták is fönnhangon:

 

- Ott is nagy eső járt, ahol ez termett. Hét határban nincs ilyen szép szál legény.

 

- Hallod-e, ispán? - húzta ki magát büszkén a király.

 

Az ispán még meg se mukkanhatott, mikor valaki alázatosan megszólalt:

 

- Kivéve a gyevi bírót.

 

Szép, fehér hajú öregember volt, aki mondta, még a sapkáját is megemelte hozzá. Összenézett a király meg az ispán, de csak elnevették magukat. Ballagtak tovább, be a falu közepére, ahol nyitott ajtajú ház ajtófélfáján forgácscégért lobogtatott a szél. Ott is ácsingózott egy-két ember, odafordult hozzájuk a király:

 

- Csárda ez, atyafiak?

 

- Az ez.

 

- Van-e benne fehér cipó?

 

- A váci püspök se eszik olyant.

 

- Kivéve a gyevi bírót - mondták ketten is egyszerre.

 

- Hát piros bor?

 

- A török császár se iszik olyant.

 

- Kivéve a gyevi bírót - kapkodták le a népek a fejrevalójukat.

 

Az ispán meg akarta kérdezni, miért kell mindenből kivenni a gyevi bírót, de Mátyás húzta befelé.

 

- Gyere, gyere, mert éhes vagyok, mint a farkas!

 

Hát elverték az éhüket hamar, rántottát ettek kakastejes kenyérrel, ittak rá piros bort is, meg is köszönték a vacsorát a csárdásnak illendően.

 

- Ilyen jóízűt se ettek ma Buda várában - ütött a vállára a király barátságosan.

 

- Váljék egészségére, vitéz uram - dörzsölgette össze a kezét a gazda, de neki is mindjárt eszébe jutott hozzátenni, hogy: - kivéve a gyevi bírót.

 

- Én bizony nem veszem ki a gyevi bírót se - nevette el magát a király.

 

- Hej, dehogynem, vitéz uram, dehogynem! - kiáltotta ijedten a csárdás, s kézzel-lábbal, szemmel-orral egyre integetett a sarok felé. A király azonban most már bosszúsan vont vállat.

 

- Ejnye, de fura falu ez a Gyevi, vigye el a markoláb!

 

- Kivéve a gyevi bírót - kottyant bele a gazda, de olyan sebesen ám, hogy a királynak megint csak nevetésre szaladt a szája.

 

- De bizony azt vigye el legelőbb!

 

- Márpedig azt nem viszi! - csikorgott ki valaki a sarokból, mint a kenetlen kerék. S nyomban ki is gurult a szoba közepére egy kis duda formájú ember, akinek szép nagy szélfogó füle volt, mint a szentesi korsónak, s azt annál sebesebben mozgatta, minél jobban elfutotta a méreg.

 

- Gyeviben az a törvény, hogy a bírót mindenből ki kell venni.

 

- Ejnye, kutya meg a mája! - csodálkozott el a király. - Hát aztán ki hozta ezt a gyevi törvényt?

 

- A gyevi bíró! - lengette a füleit a dudaember.

 

- No, szeretném azt a jeles bírót látni! - kacagott a király.

 

- Hát csak nézzen meg kend - szuszogott a dudaember -, én vagyok a gyevi bíró!

 

- Hát akkor kendet vigye el a markoláb - mutatott rá a király -, ezt meg Mátyás deák mondja kendnek.

 

Az lett ebből, hogy a gyevi bíró mindjárt előrikkantotta a kisbírót, és hűvösre tetette a két diákot.

 

- Ki nem ereszted őket, míg meg nem tanulják a gyevi törvényt!

 

Ment is a két diák engedelmesen, de kisvártatva lelkendezve futott vissza a kisbíró, mutogatva az összeszorított markát, mint az égett sebet.

 

- Hát te tán parazsat szorongatsz a markodban, hé? - meresztett nagy szemet a bíró.

 

- Jobban süt ez annál is - nyitotta ki a markát a kisbíró. - Ezt küldik a csárdásgazdának a garabonciások.

 

Vadonatúj aranyforint volt. Szent László képe az egyik felén, gyűrűs holló a másikon, addig csak hallomásból tudtak ilyenről Gyeviben.

 

Meg is szeppent a bíró egy kicsit, hogy mégse lehetnek ezek a deákok valami csiribiri emberek. Hazamenet a faluháza felé került, bekukucskált a kulcslyukon a két deákra, de nem csináltak azok semmi különöset. Papirost szedtek elő a tarisznyából, arra irkáltak-firkáltak, a nagyobb mondta, a kisebb írta.

 

- Mégiscsak deákfélék lesznek - nyugodott meg a bíró. - Majd számon veszem, mire pazarolták a mécsest.

 

Kürtriadásra, lódobogásra ébredt reggel. Cifra ruhás urak sürögtek-forogtak a háza előtt, középen a két deák. Fogja az ákombákomos papírt a kisebb, adja neki a parancsot a nagyobb:

 

- Olvasd, ispán, olvasd!

 

- Gyevi derék népét szívébe fogadja a király őfelsége! - olvassa a kisebb deák.

 

- Kivéve a gyevi bírót! - mondja a nagyobb.

 

- Nincs köztük tökkel ütött fejű ember.

 

- Kivéve a gyevi bírót!

 

- Azért elrendeli a király, hogy Gyeviben többé senki porciót ne fizessen!

 

- Kivéve a gyevi bírót!

 

- Ezüsttálból aranykanállal egyen!

 

- Kivéve a gyevi bírót!

 

- Tíz arany útravalót kapjon! - hajtogatta össze az ispán az írást.

 

- Kivéve a gyevi bírót! - mondta rá a király, s odafordult nevetve a dudaemberhez. - No, gyevi bíró, ugye, hogy jól megtanultam a gyevi törvényt?

 

Azzal megsarkantyúzta a lovát, s egyszerre porba veszett a kíséretével. (A por nem is változott azóta se.) A gyevi bíró pedig nyekkent egyet, mint a megszúrt duda, betakarta magát a fülével, s világéletében ki nem bújt többé alóla.

 

Ezt pedig annak a bizonyságára írtam, hogy a tekintélytiszteletet nem most találták ám ki Magyarországon!

 

Forrás: http://mek.oszk.hu/00900/00973/00973.htm#18

 

 

Mátyás király (néprajzi alakja)

 

Mátyás király („Mátyás, az igazságos”) a magyar és szomszédos népek néprajzának kiemelkedő szereplője. Az I. Mátyás magyar királyról mintázott népmesei hős ismert az egész magyar nyelvterületen, különösen a Csallóközben, Mátyásföldön, Gömörben és Bácskában.

 

Mátyás király alakja a magyar népmesékben

 

matyaskir1.jpg

 

„Míg magyar ember él e földön, addig nevedhez mindég hozzá fogja tenni: Mátyás, az igazságos.”

– Mesék Mátyás királyról c. rajzfilmsorozat,

a 13. epizód mesezáró formulája

 

Mátyásról halála után számos monda keletkezett. A mondáknak nincs valóságalapjuk – legfeljebb egy kis részüknek, mint például a Mátyás király és Kinizsi Pál találkozásáról szóló monda egyes elemei. Gyakori motívumként jelenik meg, amint Mátyás egyszerű ruhába öltözve járja végig az országot, hogy közelebbről megismerje a szegények gondjait és orvosolja azokat, az önkényeskedő főurakat pedig megbüntesse.

 

A valóságban Mátyás királyt életében nem kedvelték. A sok háborúval ugyanis együtt jártak a hatalmas adók. 1490-ben bekövetkezett halála után azonban a nép sokszor visszasírta, ugyanis utóda, II. Ulászló nagyon gyenge kezű uralkodó volt, akinek uralma alatt a főurak szabadon garázdálkodhattak, mert nem volt aki megakadályozza törvénytelenségeiket.

 

Benczédi Székely István az 1558-as Világkrónikában már úgy említi Mátyás király alakját, mint akiről több történet terjed szájhagyomány útján. Tóth Béla A magyar anekdotakincs című gyűjteményében 1898-ban nyolcvan Mátyás királyhoz köthető mondát, anekdotát jegyzett fel. Számos Mátyás király-népmese szerepel Antti Amatus Aarne és Stith Thompson által 1928-ban, majd 1961-ben kiadott nemzetközi mesekatalógusban, valamint a Magyar népmese-katalógusban. A mondakört feldolgozza a 13 részes Mesék Mátyás királyról című, 1981–1982-ben ifj. Ujváry László rendezésében a Pannónia Filmstúdióban készült rajzfilmsorozat, valamint a Magyar népmesék című rajzfilmsorozat egyes részei.

 

https://hu.wikipedia.org/wiki/Mátyás_király_(néprajz)

 

Fejér Tamás 1979-ben egy ifjúsági filmet is rendezett erre a témára A világ közepe címmel.

 

Itt letölthető: https://mega.nz/#!1p1SXRRD!UhLHLyrLPK8yPddzBJ83jcufMiL-ZAxSa8eBPvPOSj4

 

http://port.hu/adatlap/film/tv/a-vilag-kozepe-a-vilag-kozepe/movie-43351