„A budai nagy parasztok megunták a kapát.”

 

 

Budai Nagy Antal féle parasztfelkelés

 

Budai Nagy Antal (? – 1437. december 10-14 k. Kolozsvár) erdélyi kisnemes, az 1437-es erdélyi parasztfelkelés vezére. Kolozsvárnál, az év végén az erdélyi nemesi seregek ellen vívott harcokban veszthette életét. Hogy elfogták és kivégezték volna, az teljesen valószínűtlen.

 

Budai Nagy Antal Dióson élt (Kolozs vármegye). Családja az erdélyi Nagybuda (Bodonkút) helységről kapta a nevét. Katonaként részt vett a huszita háborúkban, Csehországban, ott ismerkedett meg először a huszitizmussal és az újfajta harcmodorral.

Erdélyben a parasztokat egyre nagyobb adókkal sújtotta a főnemesség az 1430-as években. Különösen Zsigmond király pénzrontása váltott ki nagy felzúdulást és ellenségeskedést. Lépes György püspök ráadásul kiátkozta az egyházból azokat a parasztokat és kisnemeseket, akik nem voltak hajlandók neki dézsmát fizetni.

A nemesek durva elnyomása miatt számos paraszt és nemes Husz János tanainak híve lett.

A Bábolna-hegyen gyülekező parasztokhoz Nagy Antal is csatlakozott sok más kisnemessel együtt, akiket ugyancsak a magas dézsma sújtott.

 

89326427.jpg

 

27133443.jpg

 

Budai Nagy Antal vezette parasztháború (Bábolnai) emlékmű

 

 

 Nagy Antalt aztán a felkelők vezérükké választották.

Miután a parasztok követeit Csáki László vajda megölette, Nagy Antal összegyűjtötte a magyar és román paraszthadakat. Miután volt tapasztalata a huszita harcmodort illetően, ezért a felkelőket szekérvárba rendezte, s Désnél megtámadta és megverte az ellenük indult nemesek lovagi seregét.

A nemesek kénytelen-kelletlen tárgyalni kezdtek a felkelőkkel és vezérükkel. A kolozsmonostori egyezséget a nemesek megszegték, mihelyst újabb fegyveres erőt gyűjtöttek. Apátinál azonban ismét a parasztok kerekedtek felül, s Budai Nagy Antal bevonult Kolozsvárra.

 

A győzelem után

 

A győzelem ellenére azonban a második kolozsmonostori egyezményt az ősz végére újabb összecsapások követték. Nagy Antal seregéből a veszteségek és a távozások miatt már kevesen maradtak. Fő erősségük, Kolozsvár ellen vonuló erdélyi sereggel szemben újabb rohamra gyűjtötte össze a parasztsereget. Elszántan harcoltak tovább, ám végül a parasztvezér elesett. A felkelés rövidesen elbukott, de Kolozsvár január 8-ai visszafoglalásáig még maradtak Észak-Erdély és a Tiszántúl területén ellenállási gócok.

 

 

Egy másik forrás szerint a parasztfelkelés leírása:

 

Az első magyar parasztfelkelés előzményei a kialakuló árutermelés miatti vagyoni különbségek növekedésére vezethetőek vissza. Mivel Magyarország déli részein igen jó minőségű a föld, valamint az ország nyugati részein fejlett a mezőgazdaság, ezért ezek a területek kapcsolódnak be legjobban az árutermelésbe, így a földesurak itt csökkentik a közös földeket az allódium javára; egyre nagyobb adókat, egyre több robotot követelnek, és hogy a jobbágyaik ezeket teljesítsék, korlátozzák őket szabad költözködési jogukban. Ezeken a területeken sorra törnek ki az egymástól elszigetelt parasztmozgalmak, amelyeknek az eszmeiségét a huszitizmus adja. Leverésükre a XV. század elején a pápa egy inkvizítort, Marchiai Jakabot küldi.

 

A Budai Nagy Antal-féle felkelés okai összetettek. A mozgalom Erdélyben lángol fel, ami távol van a központtól, ezért kevésbé tud bekapcsolódni az árutermelésbe, ezért itt az adókat nem terményben, hanem pénzben szedik, mert az értékesítés nehézségekbe ütközik; a parasztok életkörülményei rosszabbak, mint máshol, éppen ezért korlátozzák a szabad költözködési jogot. Mivel Zsigmond uralkodása alatt többször rontja a pénzt, megindul egy infláció-szerű folyamat, az aprópénz gyakorlatilag elértéktelenedik. Ezért Lépes György erdélyi püspök több éven át nem fogadja el a rossz minőségű pénzt dézsma fejében, majd amikor a pénz hirtelen megjavul, visszamenőleg is követeli az adók fizetését. Aki nem akart vagy képtelen fizetni, azt kiátkozták. Az elégedetlen erdélyi parasztokhoz csatlakoznak a görögkeletiek is, mert bár ők a bizánci egyházhoz tartoznak, a római egyház is adófizetést ír elő számukra, valamint a kisnemesek is, mert immunitásukat megsérti az egyház. A Budai Nagy Antal kisnemes vezette mozgalom 1437 tavaszán a Kolozs környékéről terjed szét Ugocsára, Szabolcs-Szatmárra és nyírségi területekre, központi fontosságú városa Kolozsvár. A felkelők a Bábolna-hegyen sáncolják el magukat, és innen küldenek követeket Csáki László erdélyi vajdához, hogy előadják panaszukat, azonban a követeket lefejezik. Erre harcbaszállnak a parasztok, és júlus elején Dés mellett nagy vereséget mérnek a nemesi seregekre. Ezután a nemesi vezetők tárgyalóasztalhoz ülnek, és július 6-án aláírják az I. kolozsmonostori egyezményt.

 

10609703.jpg

 

A kolozsmonostori apátság kálvária temploma

 

 

 Ebben az egyház kötelezi magát a tized évenkénti beszedésére, a kilencedet eltörlik (bor és gabona után), a tartozások rendezése után a parasztok szabadon költözhetnek, biztosítják a paraszti jogokat és a kisnemesek immunitását, lehetővé teszik a parasztoknak a szabad végrendelkezést, valamint büntetlenséget ígérnek a résztvevőknek. Ezek betartását ellenőrizendő, évente parasztgyűlések tartandóak (ez a parasztság renddé szerveződését jelentené). Ezután a kisnemesség és a parasztság nagy része eláll a felkeléstől. Az erdélyi nemesség evvel azonban csak az időt kívánja húzni, és szeptember 16-án a magyar nemesek, a szász patríciusok és a székely előkelők létrehozzák a kápolnai uniót, a szerződésben foglaltak értelmében a három réteg kölcsönösen támogatja egymást a külső és a belső ellenség, vagyis a törökök és a parasztok ellen. Mindkét fél elfogadja Zsigmondot döntőbírónak, ezért követeket küldenek hozzá, hogy döntse el a kérdést. Amíg a követek visszaérkeznek, a földesúr és a jobbágy viszonyát ideiglenesen az október 10-én hitelesített II. kolozsmonostori egyezmény hivatott szabályozni. Ebben hasonló jogokat biztosítanak az érintetteknek, mint elődjében, de a pénzterhek valamelyest nőnek, és ami a legfontosabb, nem esik benne szó a parasztgyűlésekről. A Zsigmondhoz küldött követek azonban nem járnak szerencsével, Zsigmond 1437 decemberében meghal, és evvel egyidőben megindul a nemesség támadása Kolozsvár ellen. A város 1438 januárjában esik el, megtorlásul elveszti szabad királyi városi jogait, lakói jobbágyokká válnak. Az elfogott parasztvezéreket Tordán karóba húzzák, Budai Nagy Antal még a csatában meghalt. 1438. február 2-án a kápolnai unió három rendje a tordai unióval megerősíti a régi uniót. A tordai unió egyben az első erdélyi rendi országgyűlés is, a nemesség hatalma helyreáll.”

 

Bővebben itt → https://hu.wikipedia.org/wiki/Erdélyi_parasztfelkelés