1567-1592-ig tartó korszak eseményei MAGYARORSZÁGON

 

1567

 

01-hóban

BÉCS-ISZTAMBUL: megkezdődtek a tárgyalások a bécsi udvar és a magas Porta között egy békeszerződés megkötésével kapcsolatban. Egyfajta fegyverszünet létre is jött a felek között.

 

 

02. 21-26.

DEBRECENI ZSINAT:

 

 

01-02-hóban

SZÁDVÁR-MUNKÁCS (Mukacseve) és HUSZT (Hust): miután II. Szulejmán szultánt fia, Szelim követte a trónon. A birodalom belső gondjai miatt újabb nagyarányú szultáni hadjáratra nem került sor 1567-ben. Várható volt a béke megkötése, de az addig hátralevő időt a királyi seregek igyekeztek kihasználni, tudva, hogy a ténylegesen birtokban levő területek szolgálnak majd a megegyezés alapjául. Schwendi generális mindenekelőtt az Erdély és Bécs között ingázó – megbízhatatlannak tartott – Bebek György felső-magyarországi várait foglalta el 1567. január-február hónapjaiban: Munkácsot és Szádvárt, Ezután Erdély felé fordulva Husztot kezdte ostromolni. Ezt János Zsigmond király nem nézte tétlenül.

 

 

03. 04.

TORDA (Turda), KŐVÁR (Berchezoaia), NAGYBÁNYA (Baia Mare): az 1567. március 4-én összeült tordai országgyűlés a háború mellett döntött. A körülzárt Husztot fölmentették az erdélyi seregek, Kővárt, sőt időlegesen Nagybányát is visszafoglalták.

 

 

03. hóban

ARAD (Arad): Jahlau Mehmed bég 1567 márciusáig maradt posztján, majd őt a Csanád várából áthelyezett Ali bég követte. Miután az aradi szandzsák várai és kisebb erősségei évtizedeken keresztül az oszmán birodalom végvárrendszerének első vonalába tartoztak, ezért ezeken a helyeken jelentős katonaságot állomásoztattak.

 

 

03-hó végén

VESZPRÉM: miután az új budai beglerbég, Szokollu Musztafa pasa parancsára a királyi hadak nem adták vissza Veszprém, Vitány, Tata és Gesztes várakat, a pasa támadásra adott ki parancsot.

  Március végén mintegy ötszáz török katona támadta meg Veszprém várát. A törökök már a vár falait mászták, mikor a még idejében riasztott palotai és pápai magyar királyi csapatok az ostromlókat hátba támadták, s elűzték Veszprém alól.

  A kudarc után a török hadsereg közel egy évig nem próbálkozott Veszprém visszafoglalásával.

 

 

04. 02.

DÉDESTAPOLCSÁNY[1]: áprilisban a törökök elfoglalták Borsodban Dédes várát. A vár a Bükk hegység 595 m magas sziklás hegytető, észak–déli irányban elnyúló gerincén épült. Kávássy László várnagysága idején, 1567. április 2-án Haszán temesvári pasa ostrommal foglalta el, de mielőtt a tarthatatlanná lett várat őrsége a titkos alagúton elhagyta volna, a tornyot aláaknázta, és a bevonuló törökök alatt felrobbantotta. A megmaradt falakat a török rombolta le, és az ezt követő időkben többé már nem is állították helyre. A vár azóta pusztul, és lassan az enyészet teljesen megsemmisíti.

 

 

04. 02. után

PUTNOK: Haszán temesvári pasa másodikként Putnok várát foglalta el.

 

 

04. 02. után

FINKE[2] és GAGYBÁTOR[3]: Finke és Gagybátor várkastélya már kardcsapás nélkül került Haszán pasa csapatainak kézére.

 

 

04. 02. után

FELSŐVADÁSZ[4]: Rákóczi György várát, Vadászt azonban csak akkor adta föl őrsége, mikor a felgyújtott épületben a védekezés már lehetetlenné vált, kirohanva csaknem egy szálig elpusztultak.

 

 

04. 02. után

INÁNCS[5], MONOK[6], ERDŐHORVÁTI[7]: az ináncsiak a fallal körülvett templomban mindhalálig védekeztek, de ugyanúgy elestek, mint Horváti várkastélyának védői. Tornáig, Regécig, Kassáig, Egerig, Szendrőig pusztították ezután a vidéket a török portyák. Forgách Ferenc szerint 12-15 000 rabot hajtottak el. A törökök láthatóan kerülték a jelentősebb erősségek ostromát, azok őrsége viszont képtelen volt a törökök ellen föllépni, mert Schwendi a hadjáratra várak őrségének egy részét is magával vitte. A korabeli összeírásokban a Tisza és Hernád menti falvak egész sora töröktől elpusztított helyként szerepelt 1567-ben: Bodrogkeresztúr, Zombor, Szerencs, Kak (Hernádkak), Hernádnémeti, Luc, Bekecs, Szada (Taktaszada).

  János Zsigmond király a török akcióval egyidejűleg nyugat felé szoríthatta volna Schwendit, de súlyosbodó betegsége az előretörésnek véget vetett.

 

 

04-hóban

BÉCS: a bécsi udvar megszervezte a szepesi kamarát. Ez az ügyek megszaporodása miatt a pozsonyi kamarából vált ki, és Kassán működött. A XVI-XVII. században az északkeleti 13 vármegye központi hivatala volt.

 

 

04-05-hóban

DEBRECEN: a debreceni zsinaton megindult a magyarországi reformátusság önálló egyházzá szerveződése. Az 1530-40 években működő korai képviselői (Sylvester János, Dévai Bíró Mátyás, Szkhárosi Horvát András, Sztárai Mihály, Szegedi Kis István és Ozorai Imre) után a magyarországi kálvinisták hittételeit a tarcai és a tordai zsinatok (1562, 1563) végzései állapították meg. A debreceni zsinaton Méliusz Juhász Péter püspöké volt a vezető szerep. Az ő tevékenysége azt fejezte ki, hogy a magyarországi kálvini egyházban – a forrongás kezdeti időszaka után – a feudális és gazdag kereskedő-patrícius érdekek kerekedtek felül. Ugyanekkor az erdélyi reformátusok püspöke, Dávid Ferenc „Rövid magyarázat” c. munkájában (1567) szakított a reformáció kálvini irányzatával, és a biblián alapuló eredeti kereszténység visszaállítását hirdette. Az általa megalapított antitrinitárius (unitárius) irány részben antifeudális népi törekvésekkel fonódott össze, részben az erdélyi városi polgárság érdekeit tükrözte.

 

 

07. 12.

BUDA: a budai pasához érkezett a fehérvári szandzsákbég helyettese azzal a hírrel, hogy Pápa körül magyar hadak gyülekeznek Thury György, Török Ferenc és Salm győri főkapitány vezetésével.

 

 

07. 15.

KOMÁROM: az 1566. évi török hadjárat arra késztette Miksa királyt, hogy békealkudozásokba kezdjen. A tárgyalásokat vezető Verancsics Antal és Christoph Teuffenbach azonnal levélben kérte I. (Habsburg) Miksa királyt, hogy oszlassa fel a Pápánál gyülekező csapatokat, mert a budai pasa is megtiltott minden hadakozást bégjeinek.

  E napon indult el a két követ a városból Isztambulba. A tárgyalások nagyon elhúzódtak, mert a törökök nagyon sokat követeltek, egyebek között Tata várának lerombolását is.

 

 

Nyáron

NAGYKANIZSA: 1567 nyarán elhunyt a kanizsai kapitány, Tahy Ferenc, s helyét Zrínyi György foglalta el. Az új kapitány azonban csak rövid ideig töltötte be ezt a tisztét, mivel Keglevits Péter halála után ő lett a csáktornyai vár tulajdonosa, s ezért lemondott a kanizsai parancsnokságról. Zrínyi Györgyöt követően Kanizsa élére a XVI. század közepének egyik legkiválóbb végvári tisztjét és leghíresebb bajvívó katonáját, Thury Györgyöt nevezték ki, aki rendkívüli harci erényeivel már ezt megelőzően is számos ütközetben kitűnt, ezért Miksa császár Pozsonyban lovaggá ütötte.

 

 

09-hö elején

SZÉKESFEHÉRVÁR: a királyi tilalom ellenére, szeptember elején Thury Farkas és vitézei Fehérvár alá száguldottak. Míg a magyar vitézek csapata lesben állt, húsz lovas egész Fehérvárig nyargalt és elhajtotta a fehérvári török katonaság barmait. Ezt látva, a török lovasok is kitörtek a várból, s üldözőbe vették a marhákat hajtó magyar katonákat. A lesben álló magyar csapat rátört az üldöző törökökre, s rövid harc után megfutamította őket. A harcban egy magyar vitéz – Mógor Kristóf fia – esett török fogságba, akit a törökök magukkal hurcoltak Fehérvárba. Az ügy miatt több levélváltás történt Musztafa budai pasa, valamint Salm győri főkapitány és  a bécsi udvar között. A marhahajtás mellett egy másik probléma is levélváltás témája volt. Ugyanis a fehérvári török szandzsákbég erődíteni kezdte a battyáni kastélyt, hogy ezzel egy előretolt vigyázóházat létesítsen Üsztolni Belgrád védelmére. Thury Györgynek kanizsai kapitánnyá történt kinevezése óta – palotai kapitány közölte feletteseivel, hogy vitézeivel megtámadja az erődítési munkán dolgozókat, s elpusztítja az épülő várkastélyt. Thury Benedek beváltotta fenyegetését, s megtámadta Battyánt. Azonban nem az épülő battyáni vagy csíkvári török kastélyt pusztította el, hanem lovasaival Battyán faluba tört be, s elhajtotta a parasztok ökreit. Két ökröt azonnal leöletette, a többit pedig csak váltságdíjért – 110 kocka kősóért, egy pár csizmáért, három kapcáért, egy lószerszámhoz tartozó fékért, három török kendőért és két vágótehénért– adta vissza. Ugyanakkor a palotai vitézek Polgárdi faluból is elhajtották a parasztok ökreit, melyek váltságáért egy lovat és száz akó bort kellett adniuk.

 

 

?. ?:

VITÁNY: a vár nem sokáig a magyaroké, mert ebben az évben elvették a törökök.

 

 

?. ?.

KOMÁROM ÉS GYŐR KÖZÖTT: az esztergomi törökök megtámadtak egy magyar gabonás hajót. Nagy cselesen magyar ruhában és magyar süvegben közelítették meg, legénységét foglyul, a hajót zsákmányul ejtették.

  Komárom főkapitánya bizonyára restellte ezt a kudarcot, ezért kéréssel fordult a királyhoz. Fogolyszerző portyára kért engedélyt, hogy a török rabok árán kiválthassa elrabolt embereit.

  A királyi engedély nem érkezett meg, a komáromi vitézek azonban szorgalmasan és szívesen portyázgattak Őfelsége engedélye nélkül is.

09. 09.

  Egy ilyen vállalkozásról tudósít bennünket Szokoli Musztafa budai pasának 1567. szeptember 9-én kelt, felháborodott hangú panaszos levele, melyet Trauson udvarmesternek írt:

  „Akarok nagyságodnak néminemű dolgokat jelenteni, kik az elvégzett dolognak (ti. a békességnek) nagy romlására vannak… Keviből egy néminemű árus zsidót kiloptanak. Az önönmagam öszvéreimet a vele bánóval egyetemben az komáromi kapitány elvitette, mely dolgok, mióta az hatalmas császár fegyverével az országot megvette, Keviben és ott az Szigetségben soha nem történtek. Mindezt a frigy között kezdik mívelni.”

 

 

09. 27-30.

ISZTAMBUL: miután katonai erővel nem sikerült Veszprémet és Tatát visszafoglalnia a török hadseregnek , a szeptember 27-30-i isztambuli béketárgyalásokon a nagyvezír ragaszkodott ahhoz, hogy a királyi csapatok feltétel nélkül rombolják le ezeket a várakat a császári követség ennek fejében a Rinyán túli török várak – Barcs, Babocsa és Berzence – lerombolását követelte. Miután a törökök ezt nem fogadták el, a császári követ Veszprém helyett Palota várának lerombolását ajánlott fel.

 

 

Télen

KOMÁROM ÉS GYŐR KÖZÖTT: hiába panaszkodott a budai pasa, a portyázásokat nem lehetett megszüntetni egyik részről se, mert a törökök ugyanolyan szívesen jártak kalandozgatni, mint a magyar végváriak. És mivel a portyázgatások télen sem szüneteltek, Csallóközt úgy védték, hogy lakosaival állandóan vágatták a Duna mindkét ágának a jegét. Ezt a rendkívül terhes és veszélyes kötelességet méltányolta az országgyűlés is. Úgy segített a lakosságon, hogy ezért a nehéz munkáért felmentette őket egyes terhek viselése alól.

 

 

Az év folyamán

KOMÁROM: a naszádosok nehéz sorsuk a kereskedésen és a halászaton kívül más mesterségek űzésére is rákényszerítette. Mivel életük nagy részén folyókon töltötték, ezért elsősorban a vízzel összefüggő foglalkozásokkal próbálkoztak. Ezen az alapon kezdtek beszivárogni a vízi molnárok közé, méghozzá oly sikeresen, hogy 1567-ben már mind a 13 vág-dunai malom naszádos vajda birtokában volt.

 

 

?. ?.

? ORSZÁGGYŰLÉS: 1567-ben a magyar országgyűlés halálbüntetést szabott ki azokra a várkapitányokra, akik közreműködtek magyar alattvalók török rabszolgakereskedőknek való átjátszásában.

  Az ingyenmunka (a várépítéshez) mennyiségét az országgyűlések kezdetben évi 6, majd 1567-től 12 napban állapították meg. Az előírt rendelkezések természetesen jelentős terhet róttak a jobbágyságra, hiszen hiába szabályozta a törvényhozás az ingyenmunka nagyságát, szükség esetén a török és magyar végváriak szinte tetszésük szerint használták fel a környék lakosságának munkaerejét. A jobbágyok tehát nemcsak a várépítkezések nagy részét végezték el, de sokszor ők adták a szükséges építőanyagokat is.

  A rendek viszont azt kötötték ki, hogy a legfontosabb mezőgazdasági munkaidőben (aratás, szüret) nem lehet a megszabott időn túl munkára kényszeríteni az embereket, s tiltották, hogy a katonák és a tisztek üssék verjék a parasztokat. Az erődítési munkálatokat – a várkapitányok kérésére – csak a vármegyék alispánjai rendelhették el. Robotba minden adózó portáról csak egy személy volt köteles elmenni, s négy adózó porta állított ki egy-egy négylovas vagy hatökrös szekeret. Azok a falvak, amelyek vagy a török közelsége vagy a nagy távolság miatt nem vonulhattak fel erődítési munkára, pénzben válthatták meg magukat. A kézirobotnál portánként és naponként 10 dénár, igásrobotnál pedig 40 dénár volt a vártság. Az alispán által beszedett váltságot csak erődítési kiadásokra szabadott felhasználni.

 

  Az 1567-es 17. törvénycikk a jobbágyok 12 napos ingyenmunkáját (gratuitus labor) írja elő. Sáros vármegye Kassát, Abaúj, Torna és Szepes vármegye Szendrőt, Heves, Borsod, Nógrád (utóbbinak két kerülete) Egert, Zemplén vármegye Sárospatakot, Szabolcs vármegye két járása Tokajt, kettő Ecsedet (kivéve a kisvárdai vár uradalmához tartozókat) volt köteles építeni.

 

 

?. ?.

TŐKETEREBES (Trebišov)(?)[8]: 35-évesen meghalt Perényi Gábor, a Erdélyi Fejedelmség egyik leghatalmasabb főura. Özvegye két évvel élte túl. A testamentumáról további részletek: Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 57. old.

 

 

1567-ben

ISZTAMBUL: Miksa király már 1567-ben arra utasította Isztambulban tárgyaló követeit, hogy javasolják Szelim szultánnak Sziget és Gyula várainak visszaadását, mivel azokat a fegyverszünet alatt foglalták el. De ha erre nem lenne hajlandó, úgy az is hasznos lenne, ha a két várat az oszmánok lerombolnák, megsemmisítenék, aminek viszonzásaként Miksa király az ugyancsak 1566-ban megvett Veszprém és Tata várait ígérte felrobbantani. A Portán azonban nem is voltak hajlandók az üggyel foglalkozni.

  1567 második felében Miksa császár követei a portán a békéről tárgyaltak, azonban a törökök Schwendi akciója miatt háborúval fenyegetőztek, végtére azonban 1568-ban békét kötöttek a Habsburgokkal.

  Az olasz Mercantonio Pigafetta, aki 1567-ben Verancsics Antal kíséretében utazott követségbe a Dunán Isztambulba, úgy látta, hogy Laskó mezőváros lakói nyugodt körülmények között élnek a megszálló török katonasággal. Az viszont megdöbbenést váltott ki nála, amikor arról értesült, hogy a Baranyában élő magyarok szinte örültek annak, hogy a törökök az előző évben elfoglalták Szigetvárt, mert ezzel legalább megszabadultak a szigetvári magyar katonaság állandó sanyargatásától.

 

 

?. ?.

GYULAFEHÉRVÁR (Alba Iulia): a rendek a II. Szulejmán szultán által Belgrádban adott athnáméra hivakozva, törvényt hoztak a szabad fejedelemválasztásról.

 


1568

 

01. 14.

?: meghalt Oláh Miklós esztergomi érsek. Csak több mint másfél év múlva lépett örökébe Verancsics Antal.

 

 

01. 24.

NAGYKANIZSA: Nádasdy Tamásné a várát átadta a I. Ferdinánd királynak kincstári tulajdonba.

 

 

01-hóban

VESZPRÉM: a béketárgyalások még javában folytak, amikor januárban a török hadsereg újra megkísérelte Veszprém várának erőszakos visszaszerzését. A váratlan török támadást azonban a vár őrsége visszaverte, sőt üldözőbe vette a vár alól elvonuló török csapatokat. Az üldözés során a veszprémi katonák elfogtáka  fehérvári török gyalogság egy tisztjét, „vajdáját”. Egyébként ez az eset is hozzájárult a királyi udvar és Gyulaffy László veszprémi kapitány egyre növekvő ellentétéhez. Gyulaffy ugyanis 1567 ősze óta többször kérte – és nemegyszer ingerült, goromba hangon – a vár őrségének hátralékos zsoldját. Az egyre növekvő feszültséget betetőzte az, hogy az elfogott török vajdát, akit Gyulaffy megvásárolt katonáitól, a királyi udvar magának követelte, hogy fogságba esett királyi tiszteket cseréljen ki vele.

 

 

02. 11.

NAGYKANIZSA: Kanizsa parancsnoka 1567 szeptembere óta a korábbi palotai kapitány, Thury György volt, aki már 1568-ban adózásra szólította fel Szigetvár és Pécs környékének magyar lakosságát, megfenyegetve őket, hogy engedetlenségük esetén fegyveres erővel szerez érvényt követeléseinek. Ennek megtorlására a Szigetvári bég csapatai 1568 februárjában Kanizsa alá nyargaltak, s ott levágtak néhány katonát és foglyul ejtettek több magyar katonát, egyet pedig a szigetvári béghez hurcoltak, akik fáért és szénáért mentek ki a várból. Február 11-i levelében Thury György erről beszámolt az uralkodónak. A fegyverszünetre hivatkozva azonnal követelte a katona kiadatását, de a török parancsnok erről hallani sem akart, sőt cinikusan azt válaszolta, hogy nekik is szükségük van jó és gyors lovakra. A török támadásra válaszul a kanizsai őrség is számos portyát indított, amelyeknek tragikus következménye lett.

 

 

02. 17.

DRINÁPOLY (Edirne): a Habsburg és a Török Birodalom között Drinápoly városában megkötötték a békeszerződést, melyre már régóta vártak a felek és hosszú alkudozások előztek meg (1567. januárjától). A status quo alapján rendezte a területi viszonyokat, s érvénye kiterjedt János Zsigmondra is. Miksa évi 30 000 arany „tiszteletdíj” fizetésére kötelezte magát. A drinápolyi béke lezárta a nagy török hódítások korszakát. A fennálló hatalmi viszonyok alapján a század végi tizenöt éves háborúig megszabta hazánk területi megoszlását. Nyolc évre szólt a béke[9]. Mindkét oldalon szigorúan megtiltották a végvári őrségek közötti szokásos párviadalokat, a kétfelé adózó falvak jobbágyaira vonatkozóan pedig elrendelték, hogy mind a török, mind a magyar birtokosok egyelőre elégedjenek meg az előírt adóösszeg felével, mert különben ezek a területek teljesen elnéptelenednek. A tárgyalások során nem kis vitát váltott ki az újabb várak építésének kérdése is, hiszen mindkét fél jogot formált arra, hogy saját területén további erődítményeket emelhessen, illetve a régieket korszerűsíthesse.

  A drinápolyi béke minden túlzás nélkül mérföldkőnek tekinthető a XVI. századi törökellenes harcok történetében, hiszen ezt követően mintegy negyed évszázadon keresztül, egészen a tizenöt éves háború kirobbanásáig, ténylegesen szüneteltek a nagyobb várháborúk, s ezeket a végvári katonaság mindennapos küzdelmei, a lesvetések és portyák váltották fel. A nagyobb hadjáratok ez idő alatt teljesen szüneteltek, valóságos fegyvernyugvásról beszélni azonban túlzás lenne, mivel a fenti korszakot – s a kialakult sajátos állapotokat a hódoltsági területek peremrészein – sokkal inkább a „farkasbéke” jelzővel jellemezhetjük.

  János Zsigmond király szerette volna a békével Tokaj, Munkács, Nagybánya és Szatmár birtokát is megszerezni, sőt haddal készült követelésének érvényt szerezni, a török porta azonban leintette. A tényleges helyzet alapján kötötték meg az egyezséget, amely viszont elismertette Erdély különállását, szavatolta önállóságát.

  Az 1568-as drinápolyi béke megtiltotta az emberek tömeges elhurcolását a Magyar Királyság területéről. A drinápolyi béke határozata értelmében „kik isteni segítséggel megszabadultak, gondtalanul, a legcsekélyebb üldöztetés, peres zaklatás nélkül, övéik körében örvendjenek visszanyert szabadságuknak és éljenek is azzal”.

  A békekötés ellenére a végvidékeken a nyugalom soha nem állt helyre. Elsősorban a szemben álló két nagy vár, a török kézen lévő Szigetvár és a királyi hadak birtokában lévő Kanizsa katonasága nyugtalanította egymást és ezzel egyidejűleg Somogy és Baranya népét.

  A Balaton és Bakony vidékén is tovább tartott a „kisháború”. A békeokmányban a portyázások és bajvívások tilalma is szerepelt. Azonban a tilalmak, melyeket mindkét fél látszólag igyekezett megtartani, általában úgy, hogy a másik felet nevezte „frigyszegőnek”, „békeszegőnek”, teljesen hatástalanok voltak. A végvidéken az egymással szemben álló – és ugyanúgy nyomorgó – török és keresztény (magyar és nem magyar) katonaság létkérdése volt a portyázásokkal együtt járó zsákmányolás, fosztogatás.

  Az ún. „hosszú béke” időszakában a királyi zsoldon élő katonaság fizetése – ez egyaránt volt értendő a magyar és idegen katonákra – állandóan bizonytalan volt. A magánvárak katonái a vártartományok jóvoltából valamivel jobb helyzetben voltak.

 

  A drinápolyi békét követő 25 évre elsősorban a végvárak korszerűsítése volt jellemző. Mivel a török hadsereg állandó jelenléte – az Udvari Haditanács felderítési adatai szerint a magyarországi török végvidéken állandóan 47 050 török katona állomásozott – nagy veszélyt jelentett, ezt csak a végvárak korszerűsítésével lehetett elhárítani. Az 1569-1592 között kilenc alkalommal összeült országgyűlésen a legkevesebbet a Dráva és Balaton közti várakkal foglalkoztak (16-szor); a Balaton és Duna közti várakkal 40-szer, a felső-magyarországi várakkal pedig 78-szor. A várak erődítésére elrendelték a 2 forintos hadiadót és az évi 12 napos ingyenmunkát.

  Az első ütemben – 1569-1572 között – elrendelték a már meglevő várak pontos katonai-műszaki felmérését, melyet Giulio Turco császári hadmérnök végzett el a lehető legnagyobb precizitással.

  Az eddigi ún. „óolasz erődítési rendszert” az ún. „újolasz” erődítési rendszer – a fülesbástyás rendszerű falazott védőövek építés – váltotta fel. A várak falait alacsonyabbra bontották, az árkokat kiszélesítetté és kimélyítették. Az árkokból kihányt földből az árok túlsó oldalán töltést (contrascarpa) raktak, valósággal elrejtve mögött a várfalalkat az ellenséges tüzérség elől. A várvédő ágyúk ütegeit a bástyák „fülei”, kiugró sarkai (orechion, orillon) mögé rejtették. Így azok az ellenség tüzérségétől védve oldalazhatták a várfalalkat. A falak tetejére földkasokkal erősített lőállásokat helyeztek el; a falak alatt pedig aknafigyelő folyosókat építettek.

 

 

04. 25.

NAGYKANIZSA: 25-én Thury György arról tett jelentést, hogy a megelőző nap a koppányi és simontornyai bég csapatai egészen Kanizsáig nyomultak előre és a helybeli lakosok közül többet el akartak hurcolni. A kanizsaiak azonban üldözőbe vették a portyázó törököket, lecsaptak rájuk, s a harcban az egyik agát is elfogták. Ezt az iratot rendkívül értékes forrásnak tartjuk, hiszen első ízben számol be Thury György kanizsai sikeréről.

  Thury György katonai sikerei érthetően egyre nagyobb elégedetlenséget keltettek a magyarországi török pasák körében, ezért állandóan panaszt emeltek ellene a bécsi Udvari Haditanácsnál, sőt Ibrahim, a Porta követe elmozdítását is sürgette. Ezt azonban az uralkodó elutasította, mivel tisztában volt azzal, hogy nélkülözhetetlen szüksége van olyan megbízható és hűséges kapitányra, mint Thury, aki a török harcmodor minden fortélyát ismeri. E nélkül ugyanis képtelenség lett volna megvédeni a környéket a török állandó rajtaütéseitől és portyázásaitól, amelyek szinte lehetetlenné tették a termelő munka folytatását.

05. 08.

  Az uralkodó 08-án a Török Ferenc távollétében a főkapitányi teendőket végző Batthyány Boldizsárhoz írott levelében elrendelte a zsoldhátralék azonnali kifizetését a kanizsai végváriak („castellanus”-ok) számára, amennyiben azok az erőszakkal elrabolt jószágokat visszaadják.

 

 

07-hóban

VESZPRÉM: a királyi kamara és Gyulaffy László ügye annyira elmérgesedett, hogy Gyulaffy júliusban önkényesen otthagyta a veszprémi várat, s Erdélybe távozott. Az udvar többször visszatérésre szólított fel, de ő inkább Erdélyben maradt, s János Zsigmond erdélyi fejedelem (aki a magyar királyi címet is viselte) szolgálatába állt. Ott élt 1579. május 13-án, Szilágycsehiben bekövetkezett haláláig.

 

 

09. 29.

SZÉKESFEHÉRVÁR: e napon szultáni rendelettel a székesfehérvári volt királyi bazilikát fegyver- és lőszerraktárnak alakították át, s a szultáni rendelet engedélyezte a templom sírköveinek felhasználását a várfalak javítására.

  1568-1569. esztendőkben az őrség 1387 katonából állt. Az Usztolni Belgirádot biztosító három közeli erősségben további 250 katona állomásozott: Csókakő várában 30 katona, Szabadbattyán (Battyán) palánkban 109 és Vál palánkban 111 török katona teljesített szolgálatot.

 

 

09. 29.

ISZTAMBUL: II. Szelim szultán 1568. szeptember 29-én adta ki a parancsot a szigetvári vár kijavítására.

 

 

?. ?:

TATA: a tatai vitézek portyázása: elmerészkedtek egészen az óbudai mezőkig. Ott rátörtek egy Mehith nevű budai török hatalmas nyájára, amelyből 1200 juhot sikerült elhajtaniuk. Ugyanakkor mások Musztafa pasa 4000 birkáját is elhajtották.

 

  Zamaria Ferando de Specie Casa, a komáromi születésű tatai kapitány feleségével együtt Tatára készült. Az ellenség kémei ezt azonnal jelentették. A törökök tisztában voltak azzal, hogy egy magyar várkapitány feleségestül hatalmas összegű váltságdíjat hozhat, ezért 200 katonával ügyesen megtervezett lest vetettek elfogásukra. A sors különös játéka folytán azonban minden másként alakult, ahogyan eltervezték. Véletlenül éppen arra vitt az útja egy győri huszárokból álló portyázó csapatnak. Rácz György főlegény 25 huszárjával gyanútlanul besétált a csapdába. A törökök azt hitték, hogy a tatai kapitány érkezik, ezért nagy hirtelenséggel rátörtek a magyar vitézekre. A huszárok gyorsan felocsúdtak a váratlan rajtütés zűrzavarából, felvették a harcot és olyan vitézül küzdöttek, hogy teljesen szétverték a sokszoros túlerőben levő törököket. Közülük sokat levágtak, ezeknek fejét végvári szokás szerint magukkal vitték, és még tizennégy rabot is ejtettek. A többi török elmenekült. Mire a tatai kapitány megérkezett, már szabad volt az út, már csak a csatamezőn maradt tetemek tanúskodtak a magyar vitézek újabb helytállásáról.

 

 

Az év folyamán

JÁSZBERÉNY: a törökök ez évben palánkvárat építettek Jászberényben. A kolostort alakították át palánkvárrá. Ekkor már Szarvason és Békésen is volt török palánk.

 

 

1568. évet követő idők

TOKAJ, ÓNOD, SZERENCS: Tokaj, Onod, Szerencs az 1568. évet követő időkben még nem tartozott a törökellenes végvári vonalhoz, feladatuk inkább az Erdéllyel kapcsolatos határvidék biztosítása volt. Ám az idő előrehaladtával, a török hódoltság terjedésével ezek is a végvári vonalba kerültek, egy-egy török betörés visszaverésénél a tokaji és ónodi vitézek vállvetve harcoltak az egriekkel, kassaiakkal, szendrőiekkel, diósgyőriekkel és másokkal. Ha pedig a török hódoltságban kínálkozott valami „zsíros falat”, például gazdagabb vásár megrohanása, a végbeliekből összeverbuvált csapatból ők sem maradtak ki már az 1570-es években sem.

 


1569

 

Tavasszal

SZIGETVÁR: megkezdődtek a szigetvári vár „belső vára falainak… s a külső palánk falainak a helyreállításával” a várfelújítási munkák. A törökök ekkor már nem pusztán javításokat, helyreállításokat végeztek, hanem a vár tervszerű átépítésére került sor. A török építkezések leglényegesebb eredményeként a korábban palánkból készült bástyák helyett nagyméretű tégla- és kőfalú bástyákat emeltek; a nyugati és az északi falak meghosszabításával a korábbi belső, középső és külső várból pedig egy egységes várat alakítottak ki. A négy bástya között húzódó falak azonban továbbra is palánképítésűek maradtak, vastag belső földtöltéssel.

  A tégla és kőfalazatú nagy nyitott bástyák formájukban csak emlékeztetnek az ó-olasz bástyákra, de tompa csúcsuk és kiképzésük miatt attól eltérnek. Gerő László szerint a török építészek az ostromlott váraknál látott és helyesnek talált formákat iparkodtak a maguk módján utánozni. A bástyák falazatának anyagául téglát és homokkövet vegyes beépítésben használtak. A bástyaudvarokon ágyúállásokat alakítottak ki, a talajt az ágyúk alatt sűrűn egymás mellé rögzített fagerendázattal erősítve meg. A bástyák minden oldalán nyitottak lőréseket az ágyúk részére, s így oldalozásra, a szomszédos hosszabb várfalak tűzbiztosításos védelmére is lehetőséget teremtettek. Szigetvár bástyái mai formájukban hódoltságkori kiépítettségüket őrizték meg.

  Az északnyugati szögletben, a belső és a külső vár közötti _½ alakú árok megmaradt, de a falak meghosszabítása révén vízfolyását elzárták. Az árkon átívelő kis hídnál állott hajdani kaput a törökök is megtartották és „Király-kapu”-nak nevezték. A vár déli fala közepe táján egy bástyaszerű magas megfigyelőtorony emelkedett. Evlija Cselebi Dzsenki-zádé néven emlegeti ezt az építményt. A vár főbejárata melletti délkeleti szögletbástyánál további építkezéssel fokozták a kapu védelmét.

  A vár részletes leírását Evlija Cselebitől lásd: Sugár István: Szigetvár és viadala. 197. o.

 

  A várban 1569-ben 711 volt az állandó őrség létszáma.

 

 

07. 18.

NAGYKANIZSA: 1569-ben és 1570-ben Thury újból számos levelében sürgette az uralkodótól a katonák több hónapos zsoldhátralékának kifizetését, arra hivatkozva, hogy az éhező és nyomorgó végváriakkal mind nehezebb megvédeni a várat a fokozódó török támadásoktól. Mivel kérelmei és panaszai legtöbbször süket fülekre találtak, ezért 1569. július 18-án Thury elbocsátását és a kanizsai szolgálattól való felmentését kérte a királytól. Miksa császár azonban hallani sem akart hűséges kapitánya szándékáról, s így felmentésébe nem egyezett bele. A zsoldhátralék azonban továbbra sem érkezett Kanizsára, s ezzel magyarázható, hogy Zala megye rendjei mind gyakrabban emeltek panaszt a kanizsai végváriak ellen, akik hogy szerény megélhetésüket biztosítsák, fegyveres erővel szereztek élelmet a környékbeli jobbágyoktól. Batthyány Ferencné levelében azt írja: „Thury György küldött ki Kanizsáról ötven lovast élést hajtani. Engem igen szorgalmaztatnak az élés dolgából.”

 

 

11. 15.

BUDA: Musztafa budai pasa Miksa királyhoz intézett 1569. november 15-i panaszlevele tanúskodott arról, hogy a magyar végváriak igencsak igyekeztek a törökök orra alá borsot törni ebben az időszakban.

 

 

? ?

? OSZÁGGYŰLÉS: az 1569-es 19. tövénycikk is 12 napos munkát írt elő. Tokajhoz Szabolcs vármegye két kerületét, Debrecen várost és egész Zemplén vármegyét rendelték.

 


1570

 

01. 01.

MEDGYES (Mediaş): 1570. 01. 01. Erdélyi országgyűlés Medgyesen. Törvényt hozott az unitáriusok ellen.

 

 

01. 23.

BUDA: az 1568. évi drinápolyi béke csak viszonylagos nyugalmat hozott. Nagy várostromok ugyan nem voltak és hadjáratok sem, azonban mindkét fél, a királyi Magyarország várainak őrsége és a török végek katonasága is szüntelenül portyázott – a határvonalon innen és túl –, s ha győzelemmel kecsegtető csetepatéra vagy gazdag zsákmányra volt kilátás, nem haboztak. Ezért az állapotért többé-kevésbé mindkét fél felelős volt. Az időszakot legtömörebben Musztafa budai pasa 1570. január 23-i levelének megfogalmazása jellemzi: „szüneti nincsen az nagy csatázásnak, utállásnak és leshányásoknak”.

 

 

05-hóban

TÖRÖKSZENTMIKLÓS: a várat májusban egy bizonyos Karácsony György vagy más néven a „Fekete ember” 600 főnyi csapatával akarta elfoglalni, de a török a kísérletet meghiúsította, és az ostromlók nagy részét leölte.

 

 

08. 13.

NAGYKANIZSA: a kanizsai várőrség rossz ellátottsága ellenére számos sikert ért el a törökellenes harcok során, amelyekről a budai pasák sorozatos panaszlevelei is említést tettek. Így például Carolus Rym isztambuli követ arról értesíti a császárt, hogy a török panaszok szerint Thury György a kanizsai végváriak egy részével elfogatta a berzencei agát, s fogságba vetette azt. Augusztus 13-án pedig a kanizsaiak megtámadták az egyik portyázó török csapatot, rövid küzdelemben legyőzték azt, s kiszabadították a magyar foglyokat.

 

 

08. 16.

SPEYER: aláírták a speyeri szerződést, amelyben János Zsigmond király lemondott a magyar királyi címéről, és Miksa császárt elismerte felettesének. A szerződés kimondja, hogy János Zsigmond király Erdélyt fejedelmi címmel bírja; utódai birtokolhatták Bihar vármegyét és Nagyváradot, Kraszna, Közép-Szolnok vármegyét, Huszt várát és Máramaros vármegyét.. Fiú örökös nélküli halála esetén a rendek szabadon választhatnak fejedelmet, de az új fejedelem – vajdai minőségben – hűséget tartozik esküdni a Habsburg-házi királynak. János Zsigmond király részéről Békés Gáspár írta alá a szerződést.

 

 

09. 14.

NAGYKANIZSA és SEGESD: az augusztus 13-i eseményekhez hasonló eset történt szeptember 14-én is, amikor a török Segesd környékén fosztogatott. Amikor Thury értesült a történtekről, lovascsapatával üldözőbe vette az ellenséget, és a rendkívül heves küzdelemben megfutamította őket.

 

 

10. 09.

BUDABÉCS: évekig tartó levelezést váltott ki Musztafa budai pasa beglerbég és Miksa császár-király között az 1570-1572. években egy eset. A budai pasa első levelében – 1570. október 09-én panaszt tett a császárnak: „…az elmúlt időkben nagy Szögedről möntek volt Csongorádra valami törökök, volt egy vén török asszony velök két leányával, kiket az egri Kun Pétör elvitt, és mastan az egri kapitány felesége mellett vannak; mégis könyörgünk és kérjük Felségedet, hogy… bocsáttassa el őket, kit mi Felségednek nagyobb dologban tuggyuk megszolgálni.”

  A császár nem intézkedett, mert közel két év múlva folytatódott a levelezés.

 

 

10-hóban

SZÉKESFEHÉRVÁR: a drinápolyi békét a fehérvári őrség katonái szegték meg először. A szandzsák szpáhiainak parancsnoka: Musztafa fehérvári alajbég vezette azt a lovassereget, amely végigrabolta a Balaton partvidékét. A török támadás hírére Pápa és Veszprém várak magyar katonaságát azonnal riasztották, s a magyar csapatok Alsóörsnél megtámadták a falu kertjei és a Balaton között táborozó mintegy hétszáz törököt. Kétszáz török lovas eközben még a környéken fosztogatott. Thengöldi Bornemissza János pápai kapitány jelentése szerint a pápai huszárok közül tíz embert előreküldött martaléknak, hogy kicsalja a törököket az Alsóörs falu kertjei és a Balaton közti táborukból. A törökök azonban nem mentek lesre, hanem mozdulatlanul és zárt harcrendben várták a magyarok támadását. Az idő már estére hajlott és hűvös volt, mikor a magyarok nagy harci ordítással megtámadták a törököket. A pápaiak kétszáz huszárral és száz gyalogossal támadtak, Thury Márton veszprémi kapitány pedig száz huszárját és száz gyalogos darabontját vezette rohamra. A pápaiak közül még száz huszár tartalékban maradt. Egyórás öldöklő közelharc után a török sereg még mindig úgy állt, mint a kőfal. A mintegy száz magyar gyalogos muskétás sortüzei végül is megbontották a törökök harcrendjét, s megindult a török katonák menekülése. A pápai huszárok két mérföldön át hajszolták a menekülőket, akik közül sokan a Balatonba vesztek. Közben a tartalékban álló száz pápai huszár megtámadta a közeli falvakban fosztogató török lovascsapat mintegy huszonöt emberét. Az ütközetben a magyaroknak halottjuk nem volt, viszont sok volt a sebesült. A pápai katonák huszonkét török fogollyal, sok levágott török fejjel és zsákmányolt lóval, valamint egy nagy zászlóval tértek haza. A veszprémiek hét török foglyot hurcoltak magukkal. A török tisztek közül elesett a fehérvári Amhát aga. A szerzett zsákmányból négy szép török zászlót és egy fogságba esett török tisztet küldtek el a katonák Bécsbe a királynak.

  Ugyanez az esemény Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban c. könyve (108-109. old) alapján: Az első jelentősebb fegyveres összecsapást 1570 októberében a fehérvári törökök provokálták ki. A fehérvári szandzsák ugyancsak rosszul fizetett katonái, mintegy 900 lovas katona rabló portyázásra indult a Balaton vidékére. A támadás hírére azonnal riasztották Pápa és Veszprém várainak őrségét. Pápáról Bornemissza János és Török Ferenc vezetésével 200 huszár és 100 gyalogos indult; Thury Márton veszprémi csapatának létszáma ismeretlen. A felderítők azt a hírt hozták, hogy a török sereg zöme, mintegy 700 lovas Alsóörs falunál táborozik, s ott van a fehérvári bég helyettese, Musztafa alajbég, valamint Amhát, Dzsaffer, Murat, Kizeffler, Alega Behram és Hamza agák, továbbá Murat fővajda.

  Bornemissza János és Thury Márton kapitányok száz huszárral és száz darabonttal támadtak; Török Ferenc pápai főkapitány pedig száz huszárral tartalékban maradt. Az idő estére hajlott és hideg volt már, mikor észrevették, hogy a török főcsapat az alsóőrsi kertek és a Balaton között összpontosul. Bornemissza tíz huszárt küldött előre martaléknak, hogy a törököket kicsalja a táborból. A mintegy hétszáz lovasból álló török sereg azonban nem ment lesre, hanem mozdulatlanul és harcrendbe fejlődve várta a magyarok támadását. Ezután a magyarok az egyre sűrűsödő esti sötétségben rettentő harci ordítással a török harcrendbe rontottak.

  Egyórás öldöklő közelharc után a török sereg még mindig úgy állt, mint a kőfal. Ekkor érkezett be rohamlépésben a száz gyalogos hajdú, akik kemény muskétatűzzel oldalba támadták a török lovasságot. Ettől a csatasoruk felbomlott, majd a lovasok futni kezdtek. Bornemissza pápai huszárai két mérföldön át üldözték és vágták a menekülő török lovasokat, akik közül  sokat a Balatonba szorítottak. a szomszédos falvakat fosztogató kétszáz török lovas katona – megtudva a fősereg pusztulását – zsákmányát, rabjait elhagyva menekült. Közben Török Ferenc tartalékban álló száz huszárja megtámadta és megsemmisítette a törökök felderítésről visszatérő 25 lovasát is.

  Az éjszakai csatában – a jelentések szerint – a magyar csapatoknak halottjuk nem volt, de sok volt a sebesültjük. A szétszóródott török katonákat még másnap is hajszolták Veszprém és Palota körül. A pápai katonák 22 török fogollyal, sok levágott fejjel és zsákmányolt lóval tértek vissza. A veszprémiek hét török foglyot hurcoltak magukkal. Ez elesettek között volt Amhát aga; Dzsaffer és Murat agák gyalog menekültek el. Az elfogott török katonák azt vallották, hogy ők szegény legányek és az éhség hajtotta őket rablásra. A zsákmányból négy török zászlót és egy török tisztet küldtek a királynak Bornemissza János és néhány tiszttársa kíséretében. A harcban a magyarok közül különösen Pribék Imre hadnagy tűnt ki vitézségével, s ezért Károly főhercegtől 50 forint jutalmat kapott (mai értékben 80-100 ezer forintnak felel meg – A szerk.).

  A csata után Enying Török Ferenc pápai főkapitány az alábbi jelentést küldte Batthyány Boldizsárnak: „Az Úristen ilyen szerencsével szerete, hogy kimentünk vala oda Fejérvár felé és találkozánk Alsóörsnél az egész fejérvári hadra, kik rablani jöttek vala ki. És estve felé sötétben, miért hogy előbb nem juthatánk, megütöttük őket. Az Úristen annyira megveré űket, hogy mind elfutamának és mind hátakon jártunk, annyira, hogy elevent im 29-et hoztunk és egy szép öreg zászlót. Egy fű agának ki az basának is rokona volt, Amhát agának fejét vették. Annak felette sok fejet. Az Balatonba is sok holt bennek, Palotára és egyéb végházakba is fogtak bennek.”

 

 

12-hó elején

ESZTERGOM: az 1570. év esztergomi krónikájához tartozik, hogy december elején a törökök szétverték az Esztergom alatt zsákmányolni akaró újvári (Érsekújvár) huszárokat. Verancsics érsek azzal mentegetőzött a királyhoz küldött levelében, hogy a katonákat a zsákmányéhség miatt nem lehet visszatartani a harctól. A magyar akcióban valóban közrejátszott a vitézek pénztelensége (egyre rendszertelenebbül fizették a zsoldot). A pénztelenség annyiban viszont fékező is volt, hogy nem tudtak a törökök között elégséges kémet tartani, mert ahhoz is pénz kellett, ingyen senki sem vitte vásárra a bőrét. Károly főherceg joggal írhatta Verancsics érseknek 1570-ben, hogy jobbak a török kémek. A magyar végházak alig 3-4 kémet tartanak Budán és Esztergomban. Az érsekújváriaknak például Esztergomban egyetlen kémük volt, aki néha Budára is átnézett. Több kellett volna, de ehhez több pénz is szükségeltetett volna.

 

 

1570-ben

ÉRSEKÚJVÁR (Nové Zámky): két előkelő esztergomi török kora reggel lóra ültek –, de mesélje tovább az esetet Takáts Sándor: „Még nem látták a gyönyörű vidéket, tehát kissé körül akartak nézegetni. A hidason (kompon) átkeltek a Dunán, s Nagymarosra lovagoltak. Hogy, hogy nem, az ördög becsalta őket az első csárdába. Nagyon jó borra akadhattak, mert estig ki sem mozdultak onnét. A mikor rájuk sötétedett, lóra ültek s duhaj kedvvel hazafelé vágtattak. Azaz, hogy csak hitték, hogy hazafelé tartanak. Jó kedvükben ugyanis egészen megfeledkeztek arról, hogy a Dunán is át kéne kelniök. Csak mentek-mendegéltek, hol száguldva, hol meg poroszkálva… végre, hogy az idő szürkülethez közelített, sötét várkapuhoz érnek. Nagy lármával dörömbölni kezdenek. Az álmából felvert porkoláb káromkodva megy a kapuerkélyre és kitűzi a lámpást. Látván, hogy csak két lovag kér bebocsátást, leereszti az emelcsős kaput. A két török dalia belép s bámulva látja, hogy a törökök helyett magyarok állanak előttük! A jó vitézek aztán megértetik velük, hogy nem Esztergomban, hanem Érsekújvár várában volnának. A mámoros daliákat természetesen igen szívesen látták, mert ilyen olcsó áron török rabokhoz még sohasem jutotta. Az érsekújvári vitézek öröme azonban korai volt. Az eset frigy (béke) idején történt s így a rabokat nem volt szabad megtartaniok…” elküldték őket a budai pasának, aki cserében két landsknechtet eresztett szabadon.

 

 

1550-es 1560-as évek

MAGYAR KIRÁLYSÁG: 1550-es és 1560-as években a magyarországi végvárak fenntartása az egész védelmi rendszerben 900 000 forintot emésztett fel a királyi kincstárból.

 

 

Az év folyamán

NAGYKANIZSA: az 1570-es esztendőben Thury további sikeres harcokat folytatott a portyázó török csapatokkal szemben, és valójában nem sokat törődött az Udvari Haditanács utasításaival, amelyek pedig szigorúan megtiltották az összecsapásokat. Ezenkívül a török főtisztek levelei állandóan panaszokkal vannak tele a kanizsai kapitányt illetően, hiszen az számos legvitézebb katonájukat győzte le a bajviadalok során. Thury ekkor már az ország első bajvívója, híre külföldön is elterjedt. Istvánffy Miklós említi például, hogy egy hatalmas erejű török csak azért jött Magyarországra, hogy a legyőzhetetlen Thury Györggyel, akit a kortársak a „magyar Cid”-ként emlegettek, megvívjon. A fejvesztés terhe melletti tiltás ellenére csoportos bajviadalokat is rendeztek, amint az Istvánffy Miklós Batthyány Boldizsárhoz 1570-ben írott leveléből kiderül: „Az terekek az elmúlt pénteken itt Kanizsán voltak, bajt vívtak és kopját törtek.”

 

 

Az év folyamán

FELSŐ-MAGYARORSZÁG: Felső-Magyarországon Nicolas Salm és Franz Poppendorf tartott 1570-ben hadügyi felülvizsgálatot. Jelentésükben a magyarok helyett német katonákat ajánlottak. Ennek jórészt politikai oka lehetett, mert egy Erdéllyel való esetleges konfliktus esetén a német zsoldosokban jobban megbízhattak politikai vonatkozásban, mint a magyar katonaságban. Van a dolognak azonban egy másik oldala is: a jobban begyakorolt, kötelékharcászatban is jártas, jobban felfegyverzett német zsoldost többre becsülték a magyar katonánál. A megítélés dolgában jókora elfogultság is volt, amit az magyaráz, hogy ennek az álláspontnak a védelmezői maguk is németek voltak.

 

 


1571

 

02-hóban

PÁPA, SZIGLIGET ÉS FONYÓD: a fizetetlenség miatt gyakori volt a szökés. 1571 februárjában Bornemissza János pápai kapitány, mint az országos főkapitány helyettese ötven pápai gyalogost küldött Szigliget és Fonyód váraiba Magyar Bálint segítségére. A katonák azonban a fizetetlenség és az éhség miatt útközben megszöktek. Az ügy miatt Bornemissza és Magyar úgy összevesztek, hogy kishíján párviadalt vívtak. Salm generális utasította Bornemisszát, hogy a szökevények helyett küldjön újra ötven gyalogost, de ő ezt megtagadta, tekintve, hogy ezek is csak megszöknek útközben.

 

 

03. 04.

PÁPA,: Március 4-én Bornemissza újra sürgette a vár őrségének zsoldját. Az udvarhoz intézett kérését Salm generális is támogatta, írván: „Pápa majdnem nyitva áll. Ha a kerületi főkapitányság népe távozik az ellenség könnyen kézrekerítheti… Ha Felséged nem akarja Pápa romlását, azonnal küldessen egy havi zsoldot, s gondoskodjék, hogy a teljes fizetés is minél előbb itt legyen!”

 

 

03. 10.

BÉCS-ERDÉLY [SPEYERI EGYEZMÉNY]: Miksa császár ratifikálhatta Erdély uraival a speyeri békekötést. A szerződést csak a Szapolyai-dinasztiára vonatkozott.

 

 

03. 14. előtt

ERDÉLY: az Erdélyi fejedelemség területe gyakorltalilag a Gyulafehérvár fennhatóságát elismerő nagyurak és nemesek birtokainak területével volt egyenlő. Mivel pdig a magyarországi birtokrendszernek az a sajátossága, hogy egyes uradalmak olykor három-négy megyében szétszórt falvakból tevődtek össze, a Felső-Tisza vidékén a két ország földjei mozaikszerűen egymásba mosódtak. Bereg, Ugocsa, Szatmár és Szabolcs megyék, bár 1561 óta gyakorlatilag a Habsburg-hívek kezében maradtak, tele voltak szórva erdélyi fennhatóságú falvakkal. Most, 1571-ben János Zsigmond lemondott ezekrőla „tartozékokról”, cserébe viszont Miksa is lemondott hívei minden olyen falujáról és birtokáról, amelyek az Erdélynek átengedett Részekben feküdtek. Így pontosan meghúzhatták a határoka: Máramaros, Kraszna, Közép-Szolnok és Bihar a fejedelemséghez kerültek.

 

 

03. 14.

ERDÉLY: meghalt János Zsigmond király. Utódjaként jelöltje, Békés Gáspár volt.

 

 

Kora tavasszal

ESZTERGOM-BAKABÁNYA (Pukanec): 1571-ben már kora tavasszal megkezdték a törökök a felkészülést a portyázásra. Az esztergomi és nógrádi bég egyesítette erőit, segítséget kértek a budai és a pesti török őrségtől is. Céljuk Bakabánya bányaváros kirablása, szerencsés esetben elfoglalása volt.

 

 

04. 02.

OROSZTONY KÖZELÉBEN: április 2-án a kiváló végvári parancsnokot, korának leghíresebb bajvívó tisztjét a szomszédos török várőrségek csapatai lesre csalták, s az egyenlőtlen küzdelemben megölték. Halálával kapcsolatban több verzió ismeretes, amelyek természetesen különböző megvilágításba helyezik Thury György tragikus kimenetelű akcióját.

  Így Carolus Rym, isztambuli követ 1571. június 19-i jelentésében a Portán szerzett értesülések alapján arról számolt be, hogy Thury György április 02-án, 150 lovassal és 300 gyalogossal portyára indult azzal a szándékkal, mivel megtudta, hogy Ali szigetvári bég csapatai adót szednek a közeli falvakban. A kanizsai kapitány a gyalogosokat maga mögött hagyva lovasságával előrevágtatott, és nem vette észre, hogy kelepcébe került, s az ellenség lesre csalta. Thury György hosszú ideig hősiesen küzdött, közvetlen közelében számos ellenséges katonát levágott, de végül megsebesült, s az egyenlőtlen harcban megölték. „Jelen hónap 10-én Őfelsége boldog emlékezetű kanizsai kapitányának, Thury György úrnak a fejét igen sok csapástól megcsonkítva és szétdarabolva, majd összevarva a közös diván elé hozták 9 másik fejjel együtt, valamint 14 fogollyal, 3 zászlóval és 2 kézidobbal. A pasa Thury fejét kézbe vette, gondosan megsimogatta, majd meghagyta, hogy Thury György fejét vigyék ki a bűnös foglyokkal együtt a háromevezős hajókhoz és tisztességgel temessék el.”

  Istvánffy Miklós szerint: „Már közeledtek a húsvéti ünnepek, amikor Ali bég (Szigetvár parancsnoka) egyik lovasvezérét, Malchust (Malkucs) erős török csapatokkal Kapornak felé küldte, hogy pusztítsanak, utasítva őt, hogy különböző alkalmas helyeken leseket állítson, s mindenképpen azon legyen, hogy az óvatlan előnyomuló Thury azokba beleessék. Thury amikor megtudta, hogy a törökök a közelben tartózkodnak, még éjjel elindult Iszeb faluhoz, előcsapataikat utolérte, s harcba bocsátkozott velük, azokat szétszórta és megfutamította; igen sokat megölt közülük, s 48-at élve elfogott… Orosztony falunál, mely Rajk és Kiskomárom között ezektől körülbelül egyenlő távolságra fekszik, nagyszámú ellenségre bukkant, mely az erdőben rejtőzködött. Kemény harc kezdődött, majd hirtelen Malchus a leshelyről több mint 600 lándzsás lovassal kitört.. Itt az iszapos, csúszós helyen Thury lova összerogyott, mire az ellenség körülvette. Thury vitézül védi magát, s azalatt egy idegen lovat, mely gazdátlanul odafut, gyeplőjénél megragadva ráugrani iparkodik, de nem sikerül, s a földre zuhan… Amikor a törökök azt kiabálják, hogy ne akarjon elpusztulni, s engedjen balszerencséjének, ő erre, harcolva, mit sem válaszol, lándzsákkal, puskákkal, kardokkal, s egyéb fegyverrel mindenünnen támadják. Végül amikor már övéi is elhagyják, s szerencséje is cserbenhagyta, egy szablya hatalmas ütésétől megsebesülve – egy Memi nevű török mérte rá – összerogyott és meghalt…

  Temetést Zrínyi György, Miklós fia rendezett neki, de csak kifosztott és fej nélküli testét tudták eltemetni.”

  Forgách Ferenc szerint: „Thury gyakori kirajzásaival a török vidéket rettegésben tartotta és jelentős károkat okozott az ellenségnek. Emiatt a szigeti bég cselt készített elő: egy titokzatos levelet küldött hírnökkel a kapitányhoz, amelyben azt juttatta kifejezésre, hogy ő keresztény szülők gyermeke, s úgy érzi, vissza akar térni az igazi vallásra. Megkérdezi tehát Thury Györgyöt, hajlandó-e őt tanácsokkal és segítséggel támogatni. Thury mindent elhisz, Miksának is megírja, és javasolja a segítséget. Megállapodnak egy napban, amelyiken György elmegy a béghez, az pedig török segélycsapatok kíséretében Miksának esküt tesz… Thury 500 válogatott magyar lovassal, 200 gyalogossal a megbeszélt napon elindul. A szigeti bég pedig, miután a budai helytartótól segítséget kapott, György elé ment. Mihelyt György észrevette, hogy más történt, mint amit várt, csatára készül, és így a leghevesebb szenvedéllyel, a legádázabb küzdelembe kezdenek, mivel az egyik az életéért és üdvéért küzd, a másikuk pedig a legkeményebb és legádázabb ellenségtől, a törökök számára legfélelmetesebb embertől kell megszabadulnia. Végül a túlerő győz, György bár igen bátran harcol, elesik, és a többiek is majdnem mind.”

  Érdekes végigolvasni, hogyan számol be Szokoli Mehmed nagyvezír Miksa császárnak 1571 második felében Thury György haláláról:

  „Különben pedig az mondatott, hogy Szigetvár, Pécs, Koppány szandzsákbégjei seregesen Thury György ellen mentek. Ámde ez a dolog nem úgy van, amint királyi felségednek előterjesztették. Ez a Thury György soha nem maradt nyugton, hanem az egész világ tudja, hogy mindig gonoszságban járt és szokása volt valamennyi úton lesben állni, minden szandzsákbéget, ki azon vidéken ment, megtámadni. Mikor mostanában a szigetvári bég változott és odautazott, az említett Thury György gonoszat forralt ellene. Az említett bég csak a gonoszság elhárítása ellen cselekedett. Ő pedig szokása szerint a béget megtámadta, ezért jött fejére a baj. Erről az oldalról a bégek nem mentek oda s a túlsó oldal határain belül nem voltak, ez olyan világos mint a nap. Királyi felségednek kik ilyeneket jelentenek, nem mondanak igazat és csak a két fél között az egyenetlenséget kezdeményezik.”

  Ugyancsak forrásértékűnek tekinthető a török túlerő és a kanizsai kapitány hősies küzdelmét illetően az Az vitéz Túri György haláláról című korabeli vers, amelynek szerzője – egyes feltételek szerint – Thury deákja, Alistály Márton volt.

 

„Sok török főlovakat levág vala,
Kit az törökök igen bánnak vala,
De megölni mégsem akarják vala,
Ha elevenen megfoghatják vala…

De lám a jó vitéz magát gondolá,
Az egyik kezében fegyverét fogá,
Az másikkal az sisakot megoldá,
Kész meghalni, fejéből el-kirázá.

Mindhalálig csak Jézus kiált vala,
Az ellenségöt igen vágja vala,
Sokat környüle lehullatott vala,
Az hitetlen vakmerő pogányokba…

Lőn az viadal Alsó-Oroszlánnál,
Ugyanottan az kis folyó pataknál,
Veszedelme történék ott az Sárnál,
Így feje vétetik ott az fűzfánál…

Kapá fejét bég, az Portára küldé,
Császár tőle igen jó néven vevé…

Körülvaló község is mind siratja,
Valaki közülük szavokat hallja,
Minden ember Turi Györgyöt kiálltja,
Kicsiny, öreg mind egyaránt óhajtja.

Kár lón vitéz most itt neked meghalnod,
Mert Szalaság azt bizonnyal megbánod,
Vagy az, hogy a földet te pusztán hagyod,
Vagy az, hogy az adót nekik megadod.”


  A Thury halála utáni közvetlen eseményekről Istvánffy Miklós előadásából értesülünk: „A gyalogosok hallva vezérük lekaszabolását, Kanizsára iparkodtak… kibontott zászlókkal, elöl haladva a lovas és fegyveres gyalogos csapatok, s mint atyjukat és jótevőjüket igaz könnyekkel megsiratva temették el Kanizsán… Ily szomorú vége lett ennek a páratlan férfiúnak. Halálának oka inkább a pusztuló Magyarország, mint ő maga volt. Valószínű, hogy ötvenkét éves volt, s a kiváló harcos – dicsőségen kívül – hamarosan már a mérsékelt és érett vezér hírnevét is kétségtelenül elnyerte volna.”

  A kiváló katona halálát követő napokban gróf Salm Eck az Udvari Haditanács utasítására Kanizsára ment, hogy kivizsgálja a történteket, majd azokról 1571. április 14-i jelentésében számolt be az uralkodónak. De a kapitány halálának körülményeit a budai pasának is megírta, aki azonban elutasította a felelősségre vonást, mivel véleménye szerint „Thury úrnak semmiféle tette se tartozik rá, s az méltán bűnhődött, mert a béke pactumai ellenére cselekedett”.

  Thury halála után meglehetősen méltatlanul bánt az uralkodó az egykori kapitány családjával. Erről bővebben V. Molnár László: Kanizsa vára 64. o.

  Halálával a dél-dunántúli törökellenes küzdelmek lelkes és energikus szervezőjét, korának egyik legkiválóbb végvári tisztjét vesztette el a kanizsai várőrség.

  Thury halála után Kanizsa parancsnokává Miksa császár ismét Zrínyi Györgyöt nevezte ki, aki 1571-ben a vártól északra díszes, kör alakú kápolnát emeltetett, hogy ott helyezzék örök nyugalomra néhai barátja holttestét. A vár főterén pedig emlékoszlopot állíttatott neki latin felirattal. Ő is kíméletlenül adóztatta a somogyi és baranyai falvak népét: „Inkább égjetek el mind, hogy sem mint nekem szolgáljatok! – írta egy fenyegető levelébena falusi bíróknak. Megfenyegette a szigeti béget is: „Mert ha Kegyelmed ellentart, nyilván az falukat és városokat megégettetöm, és gyermeköket, feleségöket s ümagukat levágatom, hogy sem tinéktek, sem minékünk ne legyenek!”

 

 

04. 03.

BAKABÁNYA (Pukanec): Forgách Simon surányi kapitány azonban ennek neszét vette és április 3-án értesítette a veszélyről a bakabányaiakat. A vége az lett, hogy a törökök támadás elmaradt. Forgách Simonnak így maradt ideje az esztergomi érsek birtokait elleni hatalmaskodásra, ami miatt többször megintették, de csak 1572-ben lett eredménye.

 

 

04-hóban

ZIMÁND: Forgách Ferenc által leírt portya amelyben tokajiak és talán ónodiak is részt vettek. Ez egyben jó példa arra is, hogy a portyák távolsága olykor több száz kilométert is elérte: „Az alsó-magyarországi Zimánd községben minden év április havában népes vásárt tartanak: ennek felprédálására a felső-magyarországi vidékről – Kassáról, Tokajból és egyéb várakból – mintegy nyolcszáz lovas és gyalogos verődött össze. Ez nem maradhatott a török előtt titokban (hosszú is az út, rengeteg felderítő járkál), főképp azért, mert az adófizetésre kötelezett falvakon is zsákmányolva haladtak keresztül. Debrecen városából majdnem háromszáz lovat, más falvakból még többet hajtottak el erőszakkal; majd a vásár napján – ahova rengeteg kereskedő gyűlt össze – váratlanul lecsapnak, sok embert levágnak, sokakat elfognak, és gazdag zsákmánnyal – arannyal, ezüsttel, mindenféle holmival, amire kedvük támadt – rakodnak meg. Nem messzire jutottak, amikor a nyílt mezőn feltűnt az ellenség. Mivel úgy haladtak, hogy sem rend, sem biztos parancs, sem egy vezér nem volt közöttük, hiszen úgy álltak össze, csupa kóborló, inkább csak rabláshoz szokott ember, az első rajtaütésre megfutamodtak. Ezután már nem is ütközet következett, hanem mészárlás: majdnem mind ott hullott el, vagy fogságba esett…”

 

 

05. 25.

ERDÉLY: Báthori Istvánt[10] „minden további vita és szó nélkül” erdélyi fejedelemmé választották a rendek. Báthori a speyeri szerződéshez híven, felesküdött Miksa királyra, majd a Portának megküldte a 10 ezer arany adót.

Báthori István megválasztásakor ott várakozott Amhát csausz, kezében az Isztambulban kiállított, de azért a Porta bölcsességéből szintén Báthori nevére szóló fermánnal.

  „Erdély vajdája Báthori István!... Régulta immár az Erdély ország az én oltalmam alatt volt, az Erdély ország igaz olyan országom nekem mint egyéb országaim, igaz úgy oltalmaztam mindenek ellen mint egyéb földemet. Mostan is azon módon akarom mindenben oltalmazni minden ellenség ellen. Minden rendbeli urakat, tiszttartókat, várakat, városokat, kastélyokat, palánkokat, falukat, tartományokat, porkolábokat, községet azon állapotban, azon rendben akarom megtartani, mint ez ideig voltak; valami az Erdélyhez tartozik, Birodalmamat nézi, vagy Magyarországban, vagy Erdélyben…

  Annakokáért én az te énhozzám való hűséged szerint az Erdélyországot az én hatalmamból néked megadtam.

…úgy tudjad, hogy téged az illet az te énhozzám való hűséged szerint, hogy az urakkal egy értelemben légy és csendességben egyet érts velek…

  Az budai és temesvári beglerbéggel mindenkor egyet érts, tudakozzátok meg egymástól, hogy egyetértvén az ellenség csalárdságot ne vehessen rajtatok.”

  A választás sok mindent tisztázott a Habsburgok igényeivel, terveivel kapcsoaltban is. Miksa császár óvakodott attól, hogy elvitassa a rendek jogát vzetőjük megválasztására. Titkos tárgyalásain megelégedett azzal a pusztán elvi engedménnyel, hogy az új fejedelem hivatalosan csak a hagyományos vajdai titulust használja, s címének megfelelően hűségesküt, tegyen a magyar uralkodónak. Voltaképpen a speyeri megállapodást érvényesítették – annak lényege nélkül. Ezzel megszűnt hatnia  Szapolyai családdal kapcsolatos államjogi fikció másik feleis: az elszakadt keleti országrészek cselekvési szabadságát bécs az utolsó magyar uralkodóház kihalta után sem tudta kérdésesség tenni.

 

 

05-hóban

PÁPA: az ügy reménytelenül elhúzódott, Bornemissza ezért 1571 májusában újra kérvényezte a zsoldot és megírta, hogy a pápai vár katonái a polgárokhoz járnak el pénzért dolgozni.

06. 05.

  Június 05-én személyesen utazott Bécsbe (a Salm generálistól kölcsönkapott 20 forinton). Visszaérkezte után, mikor kiderült, hogy semmit nem hozott, 20 darabont azonnal megszökött a pápai várból.

  Az egyre nyomasztóbb fizetetlenségi szükségeket a király a végvári tisztek esetében úgy oldotta meg, hogy birtokokat adományozott nekik – a török hódoltság területén. Természetesen itt csak fegyveres támadással lehetett behajtani az adót.

 

 

07. 10.

BARS VÁRMEGYE (BARACSKA FALU): egy Bars vármegyei török portyáról Verencsics Antal érsek július 10-i levele számolt be: „Az esztergomi bég majdnem naponta inti végváraink kapitányait, hogy a békét tartsák meg, ő maga azonban nem szűnik meg övéit prédálásra különféle irányba kiküldeni. Ma éjjel Baracska falauig jöttek, ahol néhány aratót elfogtak. Akiknek a mieink (az újvári őrség) és a lévai katonák elég gyorsan segítségükre siettek, de nem találták őket, mert a zsákmányolás után az éjnek palástja alatt hazatértek.”

 

 

09. 20.

ÉRSEKÚJVÁR (Nové Zámky): a béke a Habsburg-birodalom érdeke volt elsősorban, ezért érthető, hogy a magyar végbelieket jobban tiltották annak megszegésétől, mint a törököt. Verancsics Antal érsek ennek megfelelően Ghychy György újvári kapitányt, aki a török Lédec körüli portyájáról tudósította, a következő taktikai utasítással látta el 1571. 09. 20-i levelében: „Ezek ellen valamit cselekedni nincs megtiltva, mert ezek jöttek a mi birtokainkra. Lehet őket jogosan elűzni, elfogni és levágni. De ne küldj senkit a mieink közül, hogy eme ellenségeinket otthonjukban megtámadja, mert ezt ő császári felsége tiltja. Tartózkodjál tehát a csatázók kiküldetésétől, de az ellenségtől kiküldötteket nyugodt biztonsággal visszaűzheted. Csak őrizd meg emlékezetedben, hogy ha Őfelsége az eseményeket tudni óhajtaná, azonnal készen lehess az okadatolással, úgy, mint azt jelenleg is kívánja.”

 

 

09-hó

ERDÉLY: Báthory István fejedelem egyfajta nyomdai cenzúrát vezet be: csak az ő jóváhagyásával kerülhetett sajtó alá bármilyen írás.

 

 

12. 12.

ÉRSEKÚJVÁR (Nové Zámky): 1571-ben Verancsics Antal fát úsztatott le a Dunán, s nagy építkezésbe kezdett. Úgy látszik, ezt a törökök szerették volna megakadályozni. Legalábbis azt a hírt kapta az érsek, hogy december 12-én a török foglyok fel akarják gyújtani a várat, s ezzel egyidőben támad az esztergomi, visegrádi, budai törökök egyesült hada. Az érsek nem késlekedett, egy hét alatt 200 gyalogost toborzott. Nagyszombatban és Pozsonyban, s Újvárra indította őket. A törökök hírét vehették ennek, mert a támadás elmaradt.

 

 

12. 14.

ERDÉLY: 1571. 12. 14. Báthori István fejedelem jezsuita szerzeteseket kért Erdélybe.

 

 

?. ?.

KOMÁROM: az évek óta fizetést nem látott naszádosokat különféle ócska áruval akarták kielégíteni. A katonák azonban rájöttek, hogy be akarják őket csapni, ezért az árucikkeket Bakay Miklós vajdával Prágába küldték és Miksa császárnak ajándékozták. A király meglepődött és amikor megértette, hogy miről van szó, megígérte, hogy kivizsgáltatja az ügyet. A vizsgálatból semmi sem lett.

 

 

?. ?:

NAGYVÁRAD (Oradea): mivel Báthori Istvánt erdélyi fejedelemmé választották a váradi főkapitányi poszt megüresedett. A nemesek Báthori Kristófot választották, aki 1576-ig töltötte be ezt a tisztséget.

 

 

?. ?.

SZIGETVÁR: 1571-ben a pécsi és koppányi török harcosokkal közösen rátámadtak Thury György végvári kapitányra.

 

 

?. ?.

NAGYKANIZSA: 1571-ben Forgách Ferenc azt a hírt közölte, hogy Thury György 500 lovassal és 200 gyalogossal indult a portyázó törökök üldözésére.

 

 


1572

 

03. 31.

ERDÉLYBÉCS: a felső-magyarországiak szívesebben jártak a felső-tiszántúli területekre, sarcolni a török hódoltságban fekvő magyar falvakat, városokat. Ezzel kapcsolatos 1572. március 31-én Báthori István erdélyi fejedelem Miksa császárhoz intézett levele, melyben emlékezteti az uralkodót arra, hogy már jelentette, milyen kárt okoztak Debrecenben és környékén az elmúlt napokban betöréseikkel a szatmáriak, tokajiak, kassaiak és mások: raboltak, öltek a falvakban. Kérte, hogy legalább Várad vidékét kíméljék.

 

 

05-hóban

SZEREDNYE (Sredneje)[11]: Dobó István néhány héttel utolsó szabadulása után, 1572 májusában kb. 72 éves korában szerednyei várában hunyt el.

  Holttestét dobóruszkai (ma: Ruska, Szlovákiában) templomában helyezték nyugalomra. Sírja fölé Ferenc fia emelt szépmívű vörös márvány emléket (tumbát), amelyet a XVII. század végi vallási villongások során szétbontottak, így ma nem tudjuk, hogy a templom melyik részében nyugszanak az egri hős csontjai. A síremlék fedőlapja 1833-ban Egerbe került s ma a várbeli Hősök Termének dísze.

 

 

06. 23.

BUDABÉCS: a budai pasa újra írta Miksa császár-királynak a szegedi törökök ügyében: „Az egri kapitánhoz tartozó vitézlő személök néminemű ellenségei legyenek az frigynek, kik közül Kun Pétör nevű főlegény ment volt ki valami kóborlásra… úgy talált Nagy Szöged és Csongrád közöt valami szegény törökökre, kik Szögedről mönnek volt immár Csongrádra; azokkal volt egy szegény vén török asszony két leányával, az törökök közül kit levágtanak, s ki az vén asszonnyal és leányokkal elvittenek, mely vén asszony az ű leányaival együtt… mostan is az egri kapitány felesége mellett vannak…”

  Mivel intézkedés továbbra sem történt, három hónappal később – a beglerbég újabb levelet írt a császárnak.

09. 18.

  „Az szegény vén török asszonyt, kit Kun Pétör két leányaival Szöged és Csongrád között fogott volt el, immár kétször ígérte meg Fölségöd; azt nem tuggyuk, ha az egri kapitánnak megparancsolta-e Fölségöd, vagy nem…” Az ügy további menetéről nem tudunk.

 

 

12-hóban

SZLAVÓNIA: kitört a szlavóniai parasztfelkelés.

 

 

Az év folyamán

KOMÁROM: a városfal építésére 1572-ben, az Öregvár munkálataival egy időben, ugyancsak Urban Süess irányításával került sor. A munkálatokat Bernardo de Magnó és Francesco Capra építészek vezették.

 

 

?. ?:

NAGYVÁRAD (Oradea): a nagyváradi főkapitány vicekapitánya 1572-től Géczy János lett, aki hadnagyként szolgált Kerecsényi László mellett Gyula várában. Utána ő lett a váradi főkapitány.

  Egy 1572-ben kiadott fejedelmi rendelkezésből megtudhatjuk, hogy a főkapitányra hárult „az váradi és magyarországbeli birodalmak gondja viselése”. Éppen ezért Báthori István fejedelem szigorúan megparancsolta „minden mihozzánk tartozóknak, lovagoknak és gyalogoknak, várban, városban lakozóknak, hadnagyoknak, bíráknak, közönséggel penig mindenkinek”, hogy a főkapitánynak mindenkor kézségesen engelemeskedjenek. A fegyelem ellen vétőkkel szemben a főkaptány szabadon, teljes jogkörrel járhatott el.

 

 

?. ?:

SIMÁND (Şimand): egy 1572-ből származó adat szerint 96 magyar vitézt fogtak el a – a szövegkörnyezet szerint a gyulai – törökök és vittek rabként Isztambulba. Ezek a simándi vásár megrohanását kísérelték meg, s onnan visszatérőben estek a törökök csapdájába.

 

 

?. ?.

SARLÓ, BÖRZSÖNY, UDVARD: nagyobb vállalkozások mellett a törökök apróbb és veszélytelenebb fogásokat sem vetettek meg: így jobbágyok elfogását, hogy aztán váltságdíjat követeljenek értük; mint tették ezt 1572-ben a sarlói, börzsönyi, udvardi érseki jobbágyokkal, értük mintegy 4000 forint váltságdíjat követelve.

 

 

?. ?.

POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS: az 1572-es pozsonyi országgyűlésen Zrínyi György is megjelent kanizsai lovasságának egy részével. A fenti országgyűlés után Bánffy Bálintot nevezték ki kanizsai kapitánnyá, mivel Zrínyi György előbb a dunántúli főkapitány helyettese, majd pedig 1574-től főkapitány lett. Bánffy Bálint betegsége miatt azonban nem sokáig viselhette tisztét, ezért Alapy Gáspár személyében új parancsnokot neveztek ki Kanizsa élére.

 

 

?. ?.

? ORSZÁGGYŰLÉS[12]: az 1572. évi országgyűlés a szerencsi és gönci kerület tizedeit a tokaji és ónodi várhoz utalta.

 


1573

 

01. 01.

KOLOZSVÁRI (Cluj-Napoca) ORSZÁGGYŰLÉS: 1573. 01. 01. Erdélyi országgyűlés Kolozsvárott. Megtiltotta a Bekes Gáspár vezette Habsburg-párt akciót.

 

 

01. 25.

ISZTAMBULERDÉLY: Báthori István erdélyi fejedelemnek gondot és bajt okoztak az erdélyi határvidéken szerveződő, törökellenes portyára induló csapatok. Különösen akkor volt nehéz kimagyarázkodnia a szultáni udvar előtt, ha kiderült, hogy a csapatokban erdélyi illetőségű is akadt. 1573. január 25-én II. Szelim szultán írt rendeletet Báthorihoz – a gyulai bég panasza alapján –, melyben elrendelte, hogy egy szalontai sövényházat és Sarkad palánkját bontassa le, mert ezek a török ellen rabolni induló egriek, tokajiak, kassaiak, szatmáriak és mások találkozóhelyei.

 

 

Eleje

HORVÁTORSZÁG: Matej Gubec vezetésével Horvátországban parasztfelkelés támadt. Mélyebb oka a majorsági gazdálkodás következtében fokozódó földesúri terhek. Közvetlen kiváltója Tahi Ferenc földesúr kegyetlen bánásmódja volt az adókat meg nem fizetni tudó parasztokkal szemben.

 

 

02. 09.

STUBICA (Stubičke Slatina vagy StubičkeToplice[13]): a felkelők elfoglalták Stubicát, és vezetőjükké választották Matej Gubecet. Számuk 10-12-ezer főre nőtt. A nemesi kastélyok és kúriák mellett a megtámadták a vámházakat, egyházakat és papokat is. Céljuk a „közös szabadság” kivívása volt. A szétforgácsolva harcoló paraszti seregeket végül Stubicánál a horvát-szlavón tartomány nemesi bandériumai leverték. A győztes nemesség kegyetlen bosszút állt: a parasztokat tömegesen akasztották, sokakat orr- és fülcsonkítással büntettek. Gubecz Mátét embertelen kínzások között kivégezték.

 

 

03. 15.

UDVARD (Dvory[14] (?)): a török korban veszélyes helynek számítottak a vásárok is. 1573 virágvasárnapján (március 15.) az udvardi vásáron – Rácz Isván házánál – gondtalanul iddogált a várból vásárlásra kiküldött tizenhat érsekújvári huszár és hét gyalogos. Gondatlanságukért csaknem mind az életükkel fizettek. Egyszer csak két ágyúlövést hallottak az újvári bástyákról, s rohant egy hírnök: itt a török. Alig ültek lóra a huszárok, ötven esztergomi török már körül is fogta őket. Mire kardot rántottak, kettőnek már lehullott a feje. Egyet lefegyverezve elfogtak, egy mocsáron át próbált menekülni, de leesett a lováról, s bár elkeseredetten védekezett, lándzsákkal agyonszurkálták. Újvárból a menekülők elé segítséget küldtek. Néhányat megmentettek a menekülők közül, de észrevettek ötszáz török lovast, akik el akarták vágni őket a vártól; éppen hogy befuthattak előlük a biztos falak közé. Mindent összevéve az újváriak vesztesége. tíz halott és fogoly.

 

 

Tavasszal

ÉRSEKÚJVÁR (Nové Zámky): 1573 tavaszán fejeződött be Újvár helyreállítása. Az erősség azonban így sem lett korszerű.

 

 

06. 15.

NAGYSZOMBAT (Trnava): június 15-én meghalt Verancsics Antal érsek. Annyi pénze sem volt Magyarország főpapjának, hogy síremlékére teljen; végrendeletében Telegdi Miklóst kérte arra, hogy temetéséről gondoskodjék. Ezután 13 évig betöltetlen maradt az esztergomi érseki szék – az Egyházi állam minden sürgetése ellenére – a Vatikán minden sürgetése ellenére –, a király az érsekség jövedelmét hadikiadásokra fordította.

  Miként az érsekség, 1543-tól a káptalan is Nagyszombaton székelt.

 

 

06. 26.

DUNASZEKCSŐ és MOHÁCS: értékes adatokat közölt Baranya várairól a David von Ungnad császári követ kíséretében lévő Stephan Gerlach is naplójában. A követség 1573. június 26-án hajózott le a Duna baranyai szakaszán: „Veresmart nevű (valójában Szekcső) falut és a fölötte levő elpusztult várát hagytuk hátra jobb kézre. Itt kilenc ökör úszott át hajónk előtt a Dunán. Nemsokára Mohács mezővároshoz érkeztünk.” Gerlach itt nem írt erődítésekről, viszont érdekes feljegyzést tett a közeli csatatérről: „Mivel volt még időnk, nagyságos uram egy jó fél mérföldes úton kocsival arra a helyre hajtatott, ahol az utolsó magyar király, Lajos a törökkel megütközött. A csatát elvesztette és meghalt. Ez a hely most puszta, részben szántóföld. Amikor ott jártunk, telt kalászok nőttek rajta. Még látni az árkokat, ahol az ágyúk álltak, és ahová a halottakat temették. Ezt egy öreg magyar mutatta meg nekünk, aki maga is részt vett a csatában. Amikor visszatértünk Mohácsra, a helység bégje vagy parancsnoka velünk vacsorázott.”

 

 

06. 27.

KISKŐSZEG (Batina)[15]: 27-én hajnalban a követség tagjai tovább hajóztak Mohácsról déli irányba: „Szép ligetek közt haladva jobbról egy falut találtunk, majd meglehetősen magas helyen egy vár romos falait.” (Ezek nyilván Kiskőszeg várának romjai voltak.

 

 

07. 12.

NAGYSZOMBAT (Trnava): Esztergomból a káptalan is kapott híreket, a hét bányavárost onnan figyelmeztették július 12-én egy készülő török akcióra.

 

 

Nyáron

NAGYKANIZSA HORVÁTORSZÁG: 1573 nyarán Alapy Gáspár kanizsai várkapitány a várőrség egy részével Draskovics György zágrábi püspök és horvát bán kérelmére részt vett a Gubecz Máté vezette parasztfelkelés leverésében. Mivel jelentős szerepe volt a parasztvezér elfogásában, ezért 1574-ben Horvátország bánjává nevezték ki.

 

 

09. 04.

VÁRPALOTA: Palota várának kapitányságát szeptember 4-én Pálffy Tamás kapta meg. A király 5000 tallért adott neki, hogy a vár zilált ügyeit, amely Thury Benedek kapitánysága alatt züllött le, rendbe tegye. Pálffy saját régi vitézeivel – saját „szerével” – vonult Léváról Palotára. Hátralékos 3479 forintnyi zsoldját azonban a szerződés ellenére még nyolc év múlva sem kapta meg. Pálffy Tamás már

 

 

Az év folyamán

KOMÁROM: az év folyamán a komáromi naszádosok ki nem fizetett járandósága 34 779 forintot tett ki, mely összeg később csak növekedett.

  Stefan Gerlach 1573-ban egy Isztambulba tartó követséggel együtt útba ejtette Komáromot is. A dicséret hangján számolt be az Öregvárban látottakról: a 61 darab, kerekeken álló nagy ágyúról, a rengeteg lőporról, kénről és a különféle anyagból (kő, lánc, vasdarabok) készített lövedékekről.

  „Midőn június 13-án reggel öt órakor Komáromnál kiszálltunk, …az erősség bástyáira vezettettünk. Azok téglából, a pártázatok négyszög kövekből oly vastagságra épültek, hogy két kocsi könnyedén kerülheti ki egymást a kőfalakon, melyek …derekas nagy ágyúkkal vannak ellátva. Az erősséget az alsó végén két víz rekeszti be: a Duna és ezen folyóba ömlő Vág vize… Ezen vizeken túl kezdetét veszi a török birodalom… Az erdőben hatvan nagy ágyú áll kerekeken: különben is derekasan van felszerelve, mindenféle hadi eszközökkel, lőporral, kénnel, golyókkal, páncélokkal, puskákkal, kövekkel, láncokkal, vasdarabokkal, melyeket kilőni szokás. Olyan mint egy kis város, lakóházakkal, háromszáz, nagyjából házas katona lakik benne.”

  Törökországi útjáról visszatérve, a látottak alapján arra a megállapításra jutott, hogy „Esztergom, Visegrád, Buda, Pétervárad és Nándorfehérvár táborszerei együttvéve sem érnek fel az egy Komárom felszerelésével.”

  Más, későbbi utazók is elismerően írtak a vár hadianyagairól.

 

 

Az év folyamán

NAGYSZALONTA (Salonta)-SARKAD: Szalonta palánkvárát Sarkaddal együtt II. Szelim szultán szerette volna leromboltatni.

 

 

Az év folyamán

NAGYFALU, ZSÁKA, BIHARNAGYBAJOM és KÖRÖSSZEG: az első három helység palánkvára és a negyedik vára egyenként gyenge volt ugyan, együttesen azonban képesek voltak a török hódoltatási törekvéseit némileg ellensúlyozni.

 

 

Az év folyamán

BUDA: Stephan Gerlach írta, midőn 1573-ban átutazott Budán: „Nagyon fájt látni, hogy ez a szép város disznóóllá és kutyaóllá vált, mert a pompás épületeknek már csak külső falai léteznek, a belső ronda és dísztelen, a gyönyörű erkélyek és ablakok vagy lerombolva, vagy sárral betapasztva. Dicső város lehetett! A törökök itt is, akárcsak Pesten és Esztergomban semmit sem építenek, semmit sem hoznak helyre, ha valami romosodásnak indul…”

 

 

?. ?.

?: Giczy György kapitány így jellemezte a végvári vitézeket 1573-ban. „Hátán hazája, dárdája, puskája és tarisznyája, – összes vagyona.” Máshol „Éjel strázsát áll, verraszt, czirkál, vártán hál, nappal penig az kapun vagyon. Minden szolgálat csak rajtok vagyon szegényeken.”

 

 

? ?

SZIKSZÓ: különösen a füleki törökök portyáinak volt kedvelt célpontja vásár idején a gazdag Szikszó városa. A füleki bég 1573-ban mintegy ezer lovassal próbálta meglepni a szikszói sokadalmat. Idejében értesült azonban a dologról Rákóczi Zsigmond szendrői kapitány, és a kassai főgenerális, Rueber (helyettese: Prépostváry Bálint), s oly sikerrel támadták meg a törököket, hogy egészen Fülekig űzték a futókat, sokat elfogtak vagy megöltek, zászlókat is zsákmányoltak.

 

 


1574

 

?. ?:

VÁRPALOTA: új kapitány kapta meg e tisztséget Pálffy Tamás személyében. Sorozatosan küldte a leveleket felettesének Batthyány Boldizsár főkapitánynak a székesfehérvári törökök állandó portyázásairól.

 

 

Farsang idején

NAGYKANIZSA: 1574-ben Alapy Gáspár kapitányi pályafutása meglehetősen szégyenletesen ért véget, mivel Ali szigetvári bég a siklósi, pécsi és kaposvári török helyőrségekkel közösen, farsang idején egészen a vár alá nyomult és már a létrákat támasztották a falakhoz, amikor a meglehetősen gyanútlan magyar végváriak azt észrevették. Ráadásul Alapy, éjszakai sötétségre hivatkozva, nem merte üldözni a támadókat. Mulasztásáért Zrínyi érthetően leváltatta, és a helyére Bornemissza Jánost nevezte ki.

Farsang után valamikor

  1574-ben kisebb török csapatok a Kanizsa környéki falvak, így Szepetnek, Eszteregnye és Sármás lakosságára támadtak, de a végváriak Bornemissza János vezetésével üldözőbe vették őket, és számos ellenséges katonát megöltek.

 

 

06. 19.

VÁRPALOTA: Pálffy Tamás már 1574. június 19-én beadta lemondását, mire a kamara az eddigi 16 hónapos zsoldhátralékot 6 hónap kifizetésével akarta megoldani. Mikor a palotai vitézek ezt megtudták, felháborodottan kijelentették, hogy ezt a pénzt nem veszik át, „Sőt, ha valaki közülük csak arrul szóljon is – levágják!” – fenyegetőztek. Pálffy kétségbeesetten jelentette: „Most annyiban voltam velek, hogy sem strázsára, sem vigyázásra nem akarnak vala menni, hanem sokan el akarnak menni. Az kapu napestig felvonva volt!”

  A szökések olyan mértékűek voltak, hogy Pálffy kérte az udvart: azonnal küldjenek legalább ötven fizetett gyalogost Palotára, mert a fehérvári törökök állandóan a vár körül portyáznak. „Az török pedig szüntelen körülöttünk vagyon, mert jól érti minden dolgainkat és az vitézlő népnek ilyen vesződéseit!… Nagyságod az kőmüveseket is küldené be, mert csak az napját nem tudom, hogy az palánk az bástya mellett mind az árokba dől… Továbbá írja a Te Nagyságod, hogy az sebeseknek jó borbélyt hozatnék. Azért itt sehol jobb borbély nincsen az veszprémi Borbély Máténál. Azt hivattam volt ide hozzájok. De ma az is visszamegy…”

 

A VÉGVÁRI VITÉZEK NEMESSÉ VÁLÁSA:

  Az egész Habsburg-birodalomra jellemző pénztelenség miatt (a nyugat-európai államoknál alacsonyabb gazdasági színvonalából adódott) rendszere zsoldfizetés soha nem volt. A végvárak azonban az állandó fizetetlenség és nyomorúság ellenére soha sem néptelenedtek el. Mi volt ennek az oka? Az, hogy a XVI. század végére a végeken az a közhiedelem alakult ki, hogy a fegyveres szolgálatért szabadság jár; sőt, a végvári szolgálat az egyetlen útja annak, hogy  a nemesi rendbe kerüljenek. Balassi Bálint ezt így fogalmazta meg a végvárakról „Laudem confiniorum: egy katonaének” című költeményében:

 

„Nemesség szerzisnek,
Az szíp vitézségnek
Tanuló iskolájuk.”

  Mivel a katonák zsoldra nemigen számíthattak, maguk kezdték megművelni a földesurak által elhagyott várak körüli földeket; állatokat tenyésztettek és azokkal kereskedtek. Mindezért – a király hozzájárulásával – adót nem fizettek. Ezt a nemesi kiváltságokkal azonos állapotot akarták véglegesíteni. A szabad földtulajdont, az adó-, a vám és harmincadmentességet követelték maguknak, ami egyet jelentett a nemesi jogokkal. A katonai szolgálattal szerzett nemesi jogok! Ez volt a végvárak legnagyobb vonzereje!

 

 

09. 07.

BUDA: állandósultak a fegyveres összecsapások a török és magyar katonaság között.

  Ezt a törökök is tudták: szeptember 07-én Szokollu Musztafa pasa budai beglerbég a helyi csatározásokat azzal indokolta, hogy amióta a keresztények visszafoglalták Veszprém várát, a fehérvári szandzsákhoz tartozó százötven falu népe nem akarja megfizetni az adóját. A csatározások és bajviadalok ismét és ismét a fehérvári törökök és a palotai magyar vitézek között kezdődtek.

  Nagykanizsával kapcsolatban is írt 09. 07-én: „De már mi ezt egynéhányszor megírtuk neked, hogy az Zrínyi György minémű ellenkező dolgokat mível. Sziget alá, Babolcsa, Börzönce, Segösd alá száguld nagy haddal lesöket hányni; de hogy az mieink eszökbe veszik csalárdságokat, ki nem mönnek utánuk, így oltalmazzák magokat.”

  Az igazsághoz tartozik, hogy a szigetvári bég hasonló erőszakosságokat művelt.

 

 

09. 01-10. 26.

VÁRPALOTA: a Veszprém elleni támadásnak Fehérvárból kellett kiindulnia, ezért elsősorban a két vár közé ékelődő Palota várát igyekeztek elfoglalni. Palota várának őrsége – mit azt az elmúlti évek is bizonyították – Fehérvár és Veszprém között lehetetlenné tett minden kapcsolatot. A terveknek megfelelően, 1574 őszén Palota vára körül egyre gyakoribbá váltak a török portyázások.

10. 26.

  Pálffy Tamás kapitány jelentette Palotából Batthyány Boldizsárnak: „Az fejérvári bég most igyekszik ide. Száz deliát választott népe közül, hogy kopját törjenek. Nem tudom, mely órában jönnek ide. Én is az Úristent azon kérem, legyen pajzsunk és oltalmazónk, hogy ne árthasson minekünk az ő akaratja szerint.” Pállfy Tamás sikeresen megütközött a fehérvári törökökkel, s diadallal tért vissza Palota várába.

 

 

11. 23.

BÉCS: a bécsi udvari Haditanács a török kormánynál békeszegéssel vádolta be a fehérvári törököket. Tudniillik, hogy a fehérvári török csapatok állandóan Palota körül portyáznak, s viadalra szólítgatják a palotai magyar vitézeket. Ennek hatására közel egy esztendőre nyugalom volt a két vár (Várpalota és Székesfehérvár) katonasága között.

 

 

11-hóban

DUNÁNTÚLI FŐKAPITÁNYSÁG: 1574 novemberében jelentős szervezési változások következtek be a dunántúli végvárak rendszerében. Az Udvari Haditanács – mivel számára elsősorban Stájerország védelme volt fontos – a dunántúli főkapitányságot Pápáról Kanizsára helyezte át, s oda vezényelte át Thengöldi Bornemissza János helyettes főkapitányt, mert Enyingi Török Ferenc 1570 decemberében bekövetkezett halála óta főkapitányt még nem neveztek ki.

 

 

Az év folyamán

KOMÁROM: 1574-ben a komáromi naszádosok ki nem fizetett járandósága 54 610 forintra növekedett. Panaszkodva írták, hogy koldusokká lettek, őrségre egyesek csak kölcsönkért ruhában tudnak menni. A ruhát kölcsönzőnek azonban fát kell adniok, mert annak sincs több ruhája, s így fűtenie kell, hogy meg ne fagyjon. Andreas Kielman állításaikat megerősítve, pártolólag küldte fel panaszlevelüket. A király a járandóság egy töredékét, 6 havi zsoldot küldött annak reményében, hogy ezzel kielégíti a követelőzőket. A naszádosokat végleg kihozta sodrukból a király szűkmarkúsága, fellázadtak s a királyi biztosokat – Josef Styzlt, Franz Gerát és Erasmus Braunt – elfogták. Azzal fenyegetőztek, hogy amíg nem kapják meg elmaradt zsoldjukat, addig nem is engedik szabadon túszaikat. A biztosok írásban kezdtek alkudozni a naszádosokkal és viszont. A királynak is írtak, de ő a szokott módszerekhez folyamodott. A zsoldhátralék egy újabb részletét megküldte, a többi kifizetésére pedig ígéretet tett. Egyúttal azt is megengedte a naszádosoknak, hogy elmehetnek aratni. Ez sokat jelentett nekik, éltek is a lehetőséggel, így munkájukkal legalább a télire való kenyerüket elő tudták teremteni. A naszádosokat ezzel sikerült lecsillapítani, minek következtében a túszaikat is hazaengedték.

 

 

Az év folyamán

KÖLESÉR[16]: a gyulai bég Kölesér mezővárost és a környező falvakat kísérelte meg erőszakkal hódolásra bírni. Úgy tűnik nem nagy sikerrel.

 

 

?. ?.

NAGYKANIZSA: 1574-ben a török Kanizsa palánkját porrá égette.

  Ernő főherceg jelentése szerint Kanizsa körül 1574-ben annyi kisebb kastély vagy vigyázó ház volt, hogy a kanizsai őrségnek több mint a fele állandóan ezekben őrködött.

 

 

?: ?:

DIVÉNY (Divín): a várat elfoglalta a budai pasa.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

?. ?.

SÖMOSKŐÚJFALU (SOMOSKŐ): a várat elfoglalta a füleki bég.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

?. ?.

HORVÁTORSZÁG: mivel Alapy Gáspárnak jelentős szerepe volt Gubecz Máté parasztvezér elfogásában, ezért 1574-ben Horvátország bánjává nevezték ki.

 

 

?. ?.

? ORSZÁGGYŰLÉS[17]: az 1574. évi országgyűlés 5 törvénycikke kinyilvánította: Szerencset és Göncöt adja vissza a király a káptalannak.

 

 


1575

 

01. 15.

BUDABÉCS: a török hadvezetés, miután erővel nem tudta elfoglalni Veszprémet, Palotát és Tatát, továbbra is tárgyalások útján, a császáriakkal akarta leromboltatni ezeket az erősségeket. Január 15-én Szokollu Musztafa boszniai pasa újra javasolta Miksa császárnak: „jó akaratunkból és minden jóra való szándékunkból adjuk tanácsul, hogy (Veszprémet, Palotát és Tatát) ez megnevezett végházakat kik bizony semmi hasznára Fölségednek nincsenek” romboltassa le.

02. 05.

  Röviddel utána, február 05-én pedig arra kérte a császárt, hogy a békeszegő töörk támadásoknál foglyul esett török katonákat – így pl. Hadzsi Musztafát, aki Veszprém várában Geszty Ferenc fogságában volt – eressze szabadon.

 

 

06. 06.

BÉCSVÁRPALOTA: a török hadvezetés valóban ki akarta használni a magyar végeken uralkodó súlyos helyzetet. Jellemző, hogy június 06-án maga az Udvari Haditanács értesítette Pálffy kapitányt, hogy felderítési adataik szerint a fehérvári törökök támadásra készülnek Palota vára ellen.

 

 

06. 17.

VÁRPALOTA: a magyar végvári katonaság fizetetlensége időközben egyre súlyosabbá vált. Pálffy Tamás palotai kapitány 1575. június 17-én újra sürgette a királyi kamaránál a palotai vitézek elmaradt fizetését: „Ami pénzem volt, kiosztottam köztük, tovább már nem segíthetek rajtuk… Pedig jó vitézek ők, s megérdemlik a fizetést. A vár javítására is pénz kéne. Az eső a szobába folyik, s a padozatok leszakadnak. Én mint kapitány megtettem a magamét, Fölséged rám bűnt nem vessen, ha valami baj történik!”

06. 19.

  Pálffy Tamás 1575. június 19-én Teuffel győri főgenerálisnak is írt levelet, melyben „elpanaszolta, hogy a palotai katonák a nyomor elől megszöknek a várból! Mivel 27 hónapja nem kaptak zsoldot, a katonáknak már annyi az adósságuk, hogy tíz havi zsoldtörlesztéssel sem tudják már azt rendezni. Düledezik a vár palánkja is, kőműveseket kért, mert az egész palánk könnyen az árokba dőlhet. Csigákat és köteleket is kért, hogy gerendákat húzasson fel a bástyára. Jó borbélyt is kért, mert a sebesültek között kár volna olyan vitézeknek, mint Omándy Péternek is, elpusztulni!”

  Pállfy kapitány levelével egyidejűleg a palotai magyar katonák is írtak Teuffel főgenerálisnak, melyben tiltakoztak az ellen, hogy 27 havi zsoldhátralékukat 3 hónapra való posztóval fizessék ki: „Azért ha Nagyságodnak Istene, lelke vagyon, gondolja meg te Nagyságod az mi nyomorult voltunkat, ha méltó-e minékünk az mi hosszú ideig való várásunkért, hogy három hópénzt adjanak! Mind az mi eleink is és mind magunk is az vár szállásakor (ostromakor) és az utótol fogva sok véreink hullásával és sok atyánkfiúink halálukkal szolgáltunk. És most immár ennyi hűséges szolgálatunk után sírva, jajgatva kezünk összekulcsolván feleségestől-gyermekestől ki kell belőle mennünk az nagy éhség és nyomorúság miá és örökké való bújdosóvá kell lennünk. Ha Őfelsége akasztófátúl vagy rabságtúl váltott volna mind ki bennünket is, mégis kegyelmes fejedelemnek kellene hozzánk lenni; mert az rabnak is mindennapi eledele megadatik, mi penig szabad emberek lévén feleségtűl-gyermekestűl éhhelhalunk meg. De mégis meggondolván az tisztességet, Nagyságodat utolsó levelünkkel meg akarjuk találni, hogy Nagyságod népet küldjön az várba; nem legyünk mi oka az háznak veszedelmének; mert az mi hitünkre esküszünk az egy Istennek, hogy tovább benne meg nem akarunk maradni ilyen nagy fizetetlenségben… Im az csesznekieknek is 16 hóra tólták fizetéseket, mi penig ez világ szerint igen alávalók vagyunk, hogy három hópénzt és három hó posztót akarnak adni és egy darab papírost az többi fizetésről… Azért mi ezen megesküdtünk az egy Istennek, hogy mi az három hó pénzt és az három hó posztót fel nem akarjuk venni, hanem akarunk inkább a nélkül kimenni belőle. Te Nagyságodtól hamarságos választ nem küld, hamar való nép oly dolgot hall Nagyságod, hogy ki még az végben nem történt! Kinek mi oka nem legyünk, azért adjuk Nagyságodnak tudtára. Isten tartsa meg Nagyságodat jó egészségben.

  Datum ex Palota 19 Juni, Anno Domini 1575. Te Nagyságodnak alázatos szolgái lovag és gyalog Palotán lakozók.”

 

 

06. 20.

ERDÉLY: Erdélyben Békés Gáspár nem nyugodott bele Báthori István fejedelemségébe. Prágába menekült, és Habsburg-segítséggel 06. 20-án betört Erdélybe. A székelység nagy tömegekben csatlakozott hozzá.

 

 

06. 21.

GYŐR: Teuffel győri főkapitány 1575. június 21-én szintén pénzt kért a palotai vár katonáinak. A királyi kamarától újra csak az a válasz érkezett: „biztatni kell őket, hogy nemsokára fizetést kapnak!”

 

 

06. 21.

BUDA GYŐR: 1575. június 21-én a budai pasa udvarában levő kémek jelentették Teuffel győri generálisnak, hogy a törökök a „düledező Tihany várát” szándékoznak megtámadni.

 

 

07. 01.

VÁRPALOTA: 1575.július 01-én megérkeztek a királyi mustra- és fizetőmesterek háromhavi pénzzel és háromhavi posztóval. A katonák felzúdultak, és tömegesen hagyták el a várat. Mivel egyebet nem tehettek, Veszprém várába mentek. Ugyanis ott a katonák többsége nem a  király zsoldján volt, hanem a földesuraságok – a veszprémi püspökség és a káptalan – a vártartományaik jövedelméből kötelezettségeiknek megfelelően fizettek. Palota várából a királyi zsoldon levő katonák mind megszöktek, a várban csak a hadiszolgálatra kötelezett környékbeli nemesek és a telekkatonaság gyalogosai maradtak.

  Pálffy Tamás várkapitány még aznap – július 1-én – kétségbeesett levelet írt Károly főhercegnek: „Alig maradt itt 32 gyalog és 6 nemes huszár! A vár egészen üres! Mihez fogjak ennyi katonával! És ez most történik, mikor mindenfelől harci lárma hallik; mikor mindenki a háború miatt remeg! Senki sem mer Palotára jönni! Amim volt, mind szétosztottam már a katonák között. Legalább egyhavi zsoldot küldessen Felséged, hogy új katonákat toborozzak.”

 

 

07. 03.

SZÉKESFEHÉRVÁR-Jánosháza: a török lovasság egész Jánosházáig tört előre portyázni. Ezt Pálffy Tamás észlelte és jelentette a győri főkapitánynak.

 

 

07. 03.

VÁRPALOTA: 1571.július 03-án Pálffy Tamás Teuffel győri főkapitánynak írt a fizetetlenség miatt kitört tömeges szökésről: „mind lovag-gyalog annyi elment bennök, hogy majd csak az kapuk felvonyására és vártállásra (őrségre) sem vagyunk elegen. Most is mindennap szöktön-szöknek. És valaki innen elmegyen mind lovag s gyalog. Veszprémben mind megfogadják őket. Mivelhogy ott bizonyos fizetés vagyon, igen reá sietnek!… Im az török pedig erősen készül mindenfelől. Az fejérvári bégnek az báttyát, az mohácsi béget mindennap várják ide fel. Szekeret, kocsikat erősen visznek mindenfelől oda be Fejérvárra… Jól értik már minden erőtlen voltunkat, hogy kiment az szolgáló nép belőle… Az egyik bástyára is kevesen vagyunk.”

  A királyi kamara ezek után, ahelyett, hogy fizetett volna, számadásra szólította fel Pálffyt, hogyan gazdálkodik a vártartományával, annak jövedelmeivel. Pontos számadást és a bevétel felének azonnali befizetését követelte.

 

 

07. 10.

KERELŐSZENTPÁL (Sînpaul) [18]: Békés (Bekes) Gáspár székelyekkel megerősödött serege a kerelőszentpáli csatában vereséget szenvedett Báthori Istvántól. Békés (Bekes) Lengyelországba menekült, majd később Báthori hűségére tért, és hasznos szolgálatokat tett neki.

 

 

08. 03.

FONYÓD: a várat elfoglalták a törökök. Itt emlékezzünk meg a várat védő katonákról:

 

Palonai Török Bálint várkapitány

 

Kulcsár Péter hadnagy
Bornemissza Tamás hadnagy
Antony Vajda ágyúmester
Melus Márton ágyúmester
Nagy Gáspár dobos
Mihály Deák

Őrmesterek:
Bajusz András
Barbel Balázs
Bőri János
Csehi Vince
Deli Pál
Fekete Pál
Horváth János
Öszves János

és 34 közlegény[19]


ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

10. 03.

NAGYKANIZSA: Bornemissza János főkapitány Kanizsáról jelentette Nádasdy Ferenc országos főkapitánynak, hogy a törököknek „oly szándéka volt, hogy az rablóját általbocsássa a Rábán és mind Szombathelyig elmenjen, az dandárja penig az Rábánál állana. De az koppányi és pozsegai had nem érkezett rá. Ím, mostan ismég ilyen híreink vannak, hogy mindenfelől összvegyűltek és készen vannak. Az a szándékok, hogy a Rábán általmenjenek, az rabló mind Szombathelyig elmenjen.”

 

 

10. 23.

?: 1575. 10. 23. Meghalt Huszár Gál.

 

 

10-hó közepén

SZÉKESFEHÉRVÁR-JÁNOSHÁZA: a fehérvári török lovasság október közepén kikerülve Palota és Veszprém várát egész Jánosházáig tört előre, rabolva, égetve és fosztogatva.

 

 

11. 01.

VÁRPALOTA: mivel a székesfehérváriak hátát nagyon fenyegette az említett két magyar vár katonasága 11. 01-én megrohanták a palotai várat. A külső sáncig nyomultak előre, azonban a palotai vitézek visszaverték őket.

11. 06.

  E napon megismételték a támadást és újra a vár sáncáig nyomultak, de ezt ismét visszaverték. A visszavonuló török katonák azonban egy kopjára tűzött bajviadalra hívó levelet hagytak a palánkra ütve.

  Pálffy Tamás hírhedt volt arról, hogy kegyetlenül bánt a török foglyokkal, az elfogott pribékeket (törökké vált magyarokat) pedig könyörtelenül kivégeztette. Egyedül az elfogott Székesfehérvári Mehemet agát – aki Bory Ferenc volt magyar korában – nem végeztette ki, mert őt át kellett adnia Pethő Jánosnak.

 

 

11. 22.

ISZTAMBUL-BÉCS: 1575. 11. 22. III. Murád szultán és I. Miksa megbízottai nyolc évre megújították a drinápolyi békét.

 

 

11. 24.

VÁRPALOTA: mivel semmi remény a fizetésre nem volt, Pálffy 1575. november 24-én Bécsbe utazott a vár ügyében. A vár elegendő végvári katona és várkapitány nélkül állt!

12. 06.

  December 06-án beadta lemondását, amit viszont a király nem fogadott el.

 

 

12. 14.[20]

LENGYEL KIRÁLYSÁG: a Jagelló-ház kihalásával (1572) megüresedett lengyel trónra a lengyel rendek – a Habsburgok jelöltjével szemben – 12. 14-én Báthori Istvánt választották meg.

  Az egykori páduai diák, majd váradi főkapitány Erdélybe soha több nem tért vissza, ám a fejedelemség kormányát a kezében tartotta ezután is.

 

 

1575-ben

DRÉGELYPALÁNK: a törökök Drégelypalánk várának építésébe kezdtek. Ez évben még nem fejeződtek be a munkálatok.

 

 

1575-ben

NAGYKANIZSA: a törökök folytatták, sőt fokozták támadásaikat Kanizsa vára ellen.

  A vár őrségét rendkívül esetlegesen fizették. Olyannyira, hogy Zrínyi György főkapitány 1575-ben éhező katonáival együtt kivonult Kanizsáról.

 

 


1576

 

01. 25.

MEDGYES (Mediaş): a medgyesi országgyűlésen Báthori István a maga számára tartotta fenn az erdélyi fejedelem címét, de teljhatalmú helyettesévé bátyát, Báthori Kristófot választatta meg[21]. Az ország ügyeit ténylegesen maga irányította a krakkói erdélyi kancellária útján. Ennek élén itáliai tanulótársa, Kovasóczy Farkas állt. Báthori István rendelkezései azt mutatják, hogy Erdélyben továbbra is a centralizált államhatalom kiépítését szorgalmazta. Az ehhez szükséges katonai erőt elegendő anyagi bázis híján – a török beavatkozás elkerülésére – a fegyverfogó jobbágyok csoportos nemesítése útján igyekezett biztosítani.

  Az erdélyi ügyek élén álló Báthori Kristóf vajda a nagy lengyel király politikájának készséges támogatója volt. Az Oroszország elleni hadakozáshoz mintegy ötezer erdélyi katonák küldött, akik komoly harci tapasztalatokat szereztek az ott folyó háborúban.

 

 

Tavasztól

BAKONYI VÉGVÁRAK: folytatódott a bakonyi végeken a végvidéki kisháború.

 

 

05. 13.

VÁRPALOTA: a székesfehérvári törökök ismét megtámadták Várpalota várát. Tíz magyar katonát elfogtak és harminc lovat zsákmányoltak. Néhány nappal később a budai pasa panaszt tett a bécsi udvarnak, hogy a május 22-e előtti napokban a komáromi, tatai, győri magyar végvárak katonasága megtámadta a váli török palánk katonáinak csordáját. Elhajtották az állatokat, s az üldözésükre induló váli besli agát levágták számos török katonával együtt.

 

 

05. 16.

SZÉKESFEHÉRVÁR és CSÓKAKŐ: a győri, a szentmártoni, a veszprémi és a pápai magyar lovasok és gyalogosok – mintegy kétezer ember – Fehérvár alá vonultak, s lesre akarták csalni Fehérvár török őrségét. A csókakői vár török őrsége azonban ágyúlövésekkel jó előre figyelmeztette a fehérváriakat, akik így még időben visszafordultak.

 

 

05. 17.

BUDABÉCS: május 17-én már Szokollu Musztafa budai pasa írt panaszkodó levelet Trautson Jánosnak, az Udvari Haditanács elnökének. Leírta, hogy az előző napon mi történt Székesfehérvárnál és Csókakőnél.

 

 

05-hóban

ÉRD: az évek óta húzódó egymást érő magyar portyázó támadások éberebbé tették a törököket, s ennek következtében sok magyar vállalkozást sikerült megzavarniuk. Például akkor, amikor a komáromi vitézek a Hamza bégnek az Érdi vára mellett legelésző lovait akarták elkötni. Alig jutottak azonban a lovak közelébe, megjelentek a török vitézek, akik számbeli fölényükkel visszatérésre kényszerítették őket.

 

 

05-hóban (?)

VÁL: a komáromiak és a tataiak a váli csordákra támadtak. A vigyázók azonnal jelentették az esetet, Bezlia aga lovasaival késedelem nélkül ott is termett. Nagy igyekezete azonban kárba veszett, mert a magyarok jobban verekedtek. Az összecsapás után az aga sebesülten maradt a mezőn, katonái közül sokat levágtak, másokat foglyul ejtettek, féltve őrzött marháit pedig elhajtották.

 

 

05. 22.

BUDA: Szokollu Musztafa budai pasa májusban és júliusban megparancsolta a Szigetvár körüli falvak népének, hogy „az vár építésére segítséggel lögyenek!” Azonban „kik mikor be nem jöttenek, az mieink rájok möntek – írta május 22-én a pasa – és a szófogadatlanságokért akartak büntetni.” Ezt megtudva a kanizsaiak, kijöttek a várból és „reájuk (ti. a törökökre) támadtanak, mint az két félben estenek el, de mégis az mieink (ti. a törökök) Istennek segítségéből meggyőztek az tieitöket, kit levágnak bennök, s kit el vittenek!”

 

 

05-hó végén

VESZPRÉM: a veszprémi vár katonaságának hatósugara a Buda környéki török hódoltsági területekig kiterjedt. 1576. május végén Bernhidai Huszár Péter veszprémi vicekapitány levélben parancsolta meg a tétényi, érdi és berki bíráknak, hogy jöjjenek be Veszprém várába: „A magyarországi király megparancsolta, hogy bejőjjetek, s ha nem jöttök, meghagyta, hogy rátok küldjek és eldúljalak, égesselek benneteket!”

 

 

06. 01.

VÁRPALOTA: Pálffy Tamás palotai kapitány jelentette, hogy a fehérvári törökök újra Palota ellen készülnek. Az Udvari Haditanács ekkor 200 darabont számára való zsoldot küldött Palotára. Egyúttal Pálffy parancsot kapott, hogy szigorúan őrizze Palota várát és egyúttal fedezze Veszprémet is.

 

 

07. 24.

SZABADBATTYÁN: a veszprémi, palotai és pápai magyar katonák Csíkvár vagy Battyán török kastélyt megtámadták, s gyújtószerszámokkal a várat fel akarták gyújtani. A csíkvári török őrség azonban kitört rájuk, elűzte őket és több magyar katonát fogságba ejtett.

 

 

08. 04.

GYŐR-NYÚL: a szórványos csatározások után Kara Ali fehérvári szandzsákbég ötszáz lovasával Győrig nyomult előre. A Nyúl falunál megjelenő török csapatok láttán a győri német és magyar őrség kitört a várból. Az ütközetben a török lovasság megfutamította a magyar huszárokat, s az ott maradt magyar gyalogságot a török lovasok kardélre hányták.

 

 

08. 09.

VÁRPALOTA: Pálffy Tamás palotai kapitány e napon kelt jelentése szerint a fehérvári törökök 1600 fogollyal tértek vissza, s a fehérvári Beslia város kapuja előtt 74 magyar hajdú levágott fejét tűzték karókra.

08. 18.

  Miután a Palota elleni támadás elmaradt a palotai és a veszprémi magyar lovasok csaptak le a fehérvári törökök marhacsordájára, s azt mindenestül elhajtották.

 

  Az állandó veszedelem ellenére a királyi kamara továbbra is késedelmeskedett a zsoldfizetéssel. Pálffy Tamás újra sürgető levelet írt, hogy fizessék ki a neki járó 2300 forintnyi zsoldhátralékot és a katonáinak a sajátjából kifizetett 2579 forintot. Ha ezt kifizetik, ő kötelezi magát, hogy sajátjából ezer forintot a vár tatarozására fordít. A kamara ezt a az ajánlatot elfogadta, mire Pállfy saját ezer forintját felhasználta a palotai vár tatarozására; a király azonban nem fizetett.[22]

 

 

08. 24.

BUDA-BÉCS: a pasa újra panaszt tett a bécsi udvarnál, hogy a palotaiak és a veszprémiek „Fejérvár mellett leseket hánytanak; délkor száguldót bocsátanak, kik az maradék barmot elragadték, s a mieinket lesre vitték. Egynéhány iszpáhiát és sok besliát, kit levágtak, kit elvittek. Efféle dolgokat számtalant írtunk és írhatnánk is kik naponta történnek, de látjuk, hogy semmi haszna nincsen, még csak válaszuk sem jő felőle; azért Fölségöd azon kérjük, hogy jelöntse meg Fölségöd mi nékünk, ha vagyon-e az frigyhöz valami kedvetök…, vagy az, hogy nyilvánvaló hadakozásra vagyon akaratok, hadd mi is tudjuk mihöz magunkat tartani!”. A Székesfehérvár elleni támadással egyidejűleg az említett magyar katonák Battyán török várkastélyt is megtámadták. A magyar támadások egyre-másra megismétlődtek, ha nem Fehérvárt, akkor közvetlen környékét pusztították.

08. 28.

  A győri csatát aztán kölcsönös vádaskodásokra használták fel. A törökök elismerték, hogy ebben az esetben valóban Kara Ali volt a támadó, de előzőleg a magyar portyázók ingerelték fel a haragját. Szokollu Musztafa pasa beglerbég augusztus 28-án Rudolf császárhoz írott levelében ismételten figyelmeztette az uralkodót; „hogy az böszprémiek, pápaiak, palotaiak… a várak alá száguldástól, ragadozástul, utonállástul meg nem szünnek, az mieink sem türhetik, hogy rájuk ne mönjenek”.

 

 

09. hó

BUDA: Horváth Mihály, Horváth György és Beszterczike Mátyás vezetésével 30 komáromi és tatai vitéz indult útnak Budára. Az ottani puskaporőrlő malom és Óbuda felgyújtása volt a céljuk. Kezdetben simán ment minden. Baj nélkül bejutottak Óbudára, ott találtak egy tervüknek megfelelő, elhagyatott pincét, amelyben sikerült elrejtőzniük. Itt szándékoztak megvárni az éjszakát, a cselekvés óráját. A véletlen azonban meghiúsította a tervüket, mert egy kóborló vizsla észrevette a pincében rejtőző idegeneket, és éktelen csaholásba kezdett. Ugyanarra ment ugyanakkor mulatozni a budai pasa is. Midőn a török fegyveresek utána néztek, hogy miért ugat annyira a kutya, felfedezték a magyar katonák rejtekhelyét. Vitézeink nem ijedtek meg, kitörtek a pincéből és nekirontottak a töröknek. Tisztában voltak, hogy a túlerővel szemben nem sok reményük van, ezért állandóan verekedve a Duna felé igyekeztek. Egy részüknek sikerült is elérni a folyamot, ezek átúszva meg is menekültek. Csak a súlyos sebesültek estek török fogságba.

 

 

10. 12. előtt

BUDA-BÉCS: a budai pasa a magyar adóztatással kapcsolatban a következőket írta Miksa királynak: „…az tieitök… ide által Tömös várig ide alá Nándorfejérvárig az mi kegyelmes fejedelmünk jószágát mindön nagy ostor alatt készöritik adózásra, némölliket föl vösznek helyükről és az önnön maguk határokba szállíták, várasról várasra, falukról falukra vérös nyársakat küldöznek, úgy sanyargatják az szegénységöt…”

 

 

10. 12.

BÉCS: meghalt Miksa király. A trónon fia, Rudolf követte (uralk. 1576-1608), aki – ellentétben a protestantizmussal rokonszenvező apjával – erőteljesen fellépett a reformáció ellen. Ideje nagy részét prágai várába zárkózva, egyéni kedvteléseivel töltötte. Az ország ügyeinek intézését Ernő és Károly főhercegekre hagyta. Államháztartása csaknem 10 millió forint adósságot örökölt Miksa királytól.

10. 13.

  1576. 10. 13. I. Rudolf öccsét, Ernő főherceget, magyarországi helytartóvá nevezte ki.

 

 

10. 22.

BUDA-BÉCS: a végvidéki „kisháború” annyira elvadult, hogy október 22-én a budai török pasa mára arra kérte Rudolf császárt, hogy „az végbelieknek, főképpen az győri, komáromi, tatai, veszprémi pápai, palotai, egri és mind az környűl való kapitányoknak parancsolja meg Nagyságod, hogy maradjanak vesztegségben, kiknek sem éjjel sem nappal ragadozásuk meg nem szűnik.”

 

 

12. 20.

BUDA: Szokollu Musztafa budai pasa Ernő főhercegnek panaszkodott, hogy a füleki magyar vár katonái „Szabadka nevű kastélra rohanának.”, s a rájuk törő török lovasok közül két tizedest és sok besliát levágtak, illetve rabul ejtettek.

  Továbbá: „Egriek, ónodiak, kállóiak és mind az környül valók, lovaggal, gyaloggal úgymint hétszázan fölkészülvén Szentmiklós (Törökszentmiklós) kastélyra gyújtószörszámokkal rohantanak, de szándékokban megcsalatkozván, az szolnoki bég utánnok lött minden hadával, istennek segítségéből megverte üket, mind zászlóstul, dobostul, kit elevenön s kit le vágván az fejet hozta hozzánk…”

  Ugyanakkor azt is megírta, hogy december 18-án a palotai vár katonái Paksnál rajtaütöttek néhány török szpáhin, s többet levágtak, illetve foglyul ejtettek közülük. „Efféléket számtalant írhatnánk, de látjuk, hogy semmi foganatja nincsen előttetök; azért ha summa szerént akarjátok valóban az frigyöt megtartani, kérjök Nagyságodat, hogy Te Nagyságod viseljön rá gondot róla, hogy eféle ellenkező dolgoknak immár vessenek véget, és valóban tartsák az frigyhöz magukat.”

 

 

12. 25.

BÉCS-ISZTAMBUL: december 25-én megújították az 1568. február 17-én megkötött drinápolyi békét.

 

 

12. 29.

BÉCS–VÁRPALOTA: az Udvari Haditanács december 29-én a látszat kedvéért felszólította Pálffy Tamást, hogy adjon magyarázatott eddigi tevékenységéről. A magyar végvárak katonái azonban továbbra is folytatták a fizetetlenség miatt rájuk kényszerített fosztogató portyázásaikat a törökök területén.

 

 

?. ?:

NAGYVÁRAD (Oradea): Báthory Kristóf váradi főkapitánysága megszűnt és Géczy János – a vicekapitánya – lett az utóda. Géczy 1585-ig töltötte be ezt a posztot.

 

 

?. ?:

KÉKKŐ (Modr Kameň): a Balassák vitézül harcoltak az oszmán-hódítók ellen. Ám egy ízben, Balassa János távollétében indultak Kékkő ostromára a törökök, s az őrség gyáván megfutott. A vár 1576-ban így török kézre került.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

Az év folyamán

KOMÁROM: a hatalmas ágyúpark, a jelentős ágyúöntöde, a puskaporőrlő malom, valamint a biztonságos raktárak mind hozzájárultak ahhoz, hogy Komárom 1576-ban a vártüzérségi szervezet egyik központjává vált.

 

 

Az év folyamán

MAGYAR KIRÁLYSÁG és KOMÁROM: a magyarországi várakat mint tüzérségi egységeket ebben az évben osztották 4 csoportba. A 3. csoportba került Komárom, Győr, Pannonhalma, Tata, Nagyvázsony, Csesznek, Tihany, Keszthely, Veszprém és Pápa. A haditanács Komáromot tartotta legalkalmasabbnak közöttük arra, hogy tüzérségi természetű ügyekben a felsorolt várak központja legyen.

 

 

1576-ban

DRÉGELYPALÁNK: az 1576-ban elkészült drégelypalánk vára a bányavárosok veszedelmét jelentette, mert a jókor reggel vagy hajnalban induló török portyák a szerzett zsákmánnyal még aznap visszatérhettek a biztos falak közé.

 

 

1576-ban

NAGYKANIZSA: a harcok 1576-ban is folytatódtak Kanizsa vára körül. Az egyre fokozódó török támadásokról a kanizsai kapitány Nádasdy Ferenchez írott leveleiben számolt be. Maga Károly főherceg is tisztában volt a növekvő török veszéllyel, ezért 1576-ban arra kérte Batthyány Boldizsárt, hogy hatékonyan segítse Bornemissza János kanizsai vicekepitányt, s együttes erővel próbálják megvédeni a környék lakosságát.

 

 

1576-ban

ZEMPLÉN, ABAÚJ ÉS BORSOD VÁRMEGYÉK: Zemplén vármegyéből már 1576-ban meghódolt a töröknek. 13 helység – összesen 85 ¼ portával. Abaújból a töröknek adózott Szikszó mezővárosa is 1564-től már. Borsod vármegye területének nagy részét már 1555-ben tette hódoltsággá a füleki bég.

 

 

 


1577

 

01. 24.

BUDA–BÉCS: Szokollu Musztafa budai pasa újra panaszlevelet írt az udvarnak, hogy a tihanyi, palotai és veszprémi magyar katonák a bolondvári törököket lesre akarták csalni. A koppányi bég katonái azonban rajtuk ütöttek, s a magyarok közül többeket fogságba ejtettek. A foglyul esett magyar katonák azt „mondják, hogy az kapitányuk akaratjából mívelnek mindent!… Azért kérjük Nagyságodat, hogy Te Nagyságod ugyan valóban parancsolja meg mindön felé, tartsák az frigyhöz magukat. Mi innen felelünk, hogy semmi nem indítatik, azok onnét nem adassék valami ok valamire”. A harcok mégsem szüneteltek.

 

 

01. 28.

MEDGYESI (Mediaş) ORSZÁGGYŰLÉS: Báthori István fejedelem e napra hívta össze az országgyűlést. Ezen megválasztásra ajánlotta Báthori Kristófot[23], a testvérét, amit a rendek el is fogadtak.

 

 

03. 21.

NAGYKANIZSA: súlyos csapás érte a kanizsaiakat, hiszen amikor március 21-én[24], Szent Benedek napján Bornemissza János leánya, Anna az esküvőjét tartotta Batthyány Istvánnal, a mulatozás közepette váratlanul felrobbant a lőportorony. A 80 mázsa lőpor szörnyű pusztítást eredményezett, mivel az épületek és a tornyok falai egyenesen a vendégekre omlottak. A szerencsétlenség következtében Bornemissza egész családja, az ifjú pár és 45 kanizsai katona életét vesztette. A parancsnok is olyan súlyos sérülést szenvedett, hogy azokba hamarosan belehalt. Helyét ismét Zrínyi György foglalta el.

  Az Isztambulban tartózkodó David von Ungnad és a kíséretében lévő Stephan Gerlach közvetlenül értesült a következő évek végvidéki harcairól. Megtudták, hogy a kanizsai lőporraktár felrobbanása után „a szigeti, a pécsi és a pozsegai bég mintegy háromezer harcossal, tizennyolc zászló alatt, lovon és gyalog, mindenféle tűzfegyverrel ide (ti. Kanizsa alá) vonult. A várőrséget háromszor keményen megtámadták. Ha erős ellentámadás isteni segítséggel el nem űzte volna őket, az egész környéket hatalmukba kerítették volna.”

 

 

03-hóban

VÁRPALOTA: az Üdvari Haditanács részben a tömeges szökések, részben a portyázások megszüntetése miatt, 1577 márciusában német gyalogságot vezényelt Palota várába. A terv szerint március 31-re 300 német katonának kellett volna a várba vonulni, azonban csak 120 ember érkezett oda. A német katonák is csak kenyeret és vizet kaptak, ezért parancsnokuk, Thomas Pracker panaszlevelet írt a győri generálisnak: „Hús és bor nincs Palotán! Ha száraz kenyerünk nem volna, mindnyájan éhenhalnánk! Éhség és gond között kell őrséget állni, mintha csak raboknak is jobb dolguk van, mint nekik Palotán. Nem törődik velük senki! Teljesen megfeledkeztek róluk! A napokban is tizenöt magyar és cseh katona szökött el a várból… Isten tudja mi lesz így velünk Palotán?!”

 

 

04. 27.

BUDA-BÉCS: április 27-én a budai pasa újra jelentette Ernő főhercegnek, hogy a tatai, veszprémi, komáromi, győri, szentmártoni, palotai és pápai magyar katonák a minap is lesre vitték a zsámbéki vár török őrségét, s sok szekeres, taligást elfogtak és levágtak közülük.

 

 

05. 14.

?: a magyar végvárak kapitányai igyekeztek pontosan felderíteni a szemben álló török várak erőit. Egy ilyen kémjelentés maradt fenn május 14-i keltezéssel: „Az miképen Fölséged kegyelmesen parancsolta, hogy ez közülünk való terek végvárának állapotja milyen legyön, micsoda kapitányi legyenek, mennyi ispahiák, mennyi besliá, mennyi janicsárok, azapok, maratalócok és egyéb szabad gyalogos legényök vadnak benne:”

Sziget:

a bég háza népe 250 lovas; delyái (deli(?)) vadnak: 100, besliák vadnak: 200; ispáják vadnak: 125 – nyolc lovat számítva egyre-másra (azaz fejenként nyolc lovast tartoztak birtokuk után kiállítani) összesen: 1100 lovas; janicsárok vadnak: 350; izaliják (izaralyák, azaz kapuvédők) vadnak: 300, martalócok vadnak: 100. A Szulejmán-sír őrsége: 60 gyalogos.

Soklyos (Siklós):

ugyanazon bégé; helyettese egy vajda: a vajda népe: 26 lovas; azapok (aszábok) és martalócok: 600, ispályák (szpáhik) vadnak: 150 – nyolc-nyolc lóval, összesen: 1200 lovas;

Szentmártonban:

25 lovas és 60 gyalogos.

A Szigethez tartozó összes végházban: 6180 katona.

Pécs:

a bég háza népe: 100 lovas, delija (deli): 50, ispája: 370 – nyolc-nyolc lóval, összesen: 2960 lovas; janicsár: 300, martalóc: 150, izalja (izaralyák, azaz kapuvédők): 150, azap (aszáb): 150.

Kanizsával szemben összesen: 10 978 török katona.”

 

 

05-hó közepén

SEGESD-TIHANY: a rosszul őrzött és omladozó Tihanyt már 1577. május közepén megrohanták a  törökök. A segesdi török vár vajdája – aki valamikor János deák néven Tihanyban lakott – tört rá a várra 60 török katonával. A várban ekkor Csányi Bernát vezetésével mindössze nyolc ember volt. Mikor a várbeliek észrevették, hogy törökök vannak a közelben, három katonát kiküldtek. A törökök ezt a három embert kirekesztették, az öt embertől pedig elvették, majd felégették a várat.

 

 

05. 17.

VESZPRÉM: Geszthy Ferenc veszprémi kapitány riasztotta Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitányt, hogy a törökök a kajári kőtemplomot, melyet magas és erős kőfal is kerít, meg akarják erődíteni. Az ide szánt épületfát már a Sió melletti Hídvégre (Szabadhídvég) hordatják hogy onnan szállítsák tovább Kajárra.

 

 

05. 17. után nem sokkal

VÁRPALOTA–BALATONFŐKAJÁR és BALATONKENESE: Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitány jelentette az ügyet Ernő főhercegnek, aki elrendelte, hogy mind a kajári, mind a kenesei kőtemplomokat robbantsa fel a palotai kapitány az embereivel. Pálffy Tamás a kapott parancs értelmében először a kajári templom építkezését támadta meg. A templomot sikeresen fel is robbantották. A falu közepén levő dombon épült – a mai református templommal azonos – gótikus stílusú Szent Albert templom teljesen elpusztult. A palotai katonaság ugyanekkor pusztította el a Kenesei régi, a Tornyos-hegyen álló Szent Mihály templomos is.

 

 

Tavasszal

SZÉKESFEHÉRVÁR: a fehérvári szandzsákbég Kara Ali két új erősséget akart építeni Székesfehérvár védelmére Palotával és Veszprémmel szemben. Az egyiket Kajáron (Balatonfőkajár), a másikat Kenesén (Balatonkenese).

 

 

tavasszal

GYŐR: a folytonos harcok miatt a győri főkapitány parancsot adott ki a Fehérvár körüli magyar végvárak parancsnokainak, hogy derítsék fel, milyen létszámú török katonaság állomásozik a városban, illetve a fehérvári szandzsák váraiban!? Többek között

 Ogronffy István cseszneki kapitány is parancsot kapott, hogy kémleltesse ki Fehérvár török erőit.

 

 

06. 09. előtt

CSESZNEK: első jelentésében Ogronffy nemleges jelentést küldött Zeltnig (Czelting) győri főkapitánynak: „Látja Isten, igen nehéz ennek végére menni, mert paraszt ember, az ki bejár Fehérvárra, mit tud benne, ki micsoda, ki aga, ki vajda, ki odabasa, ki iszpáhija? Az ki szinte ottbenn köztük lakik is, egy hirtelen az sem tudná megmondani, hány aznap vagyon benne!”

06. 09.

 

  Második jelentésében már többet mond. Véleménye szerint 2000 katona (mintegy 1000 lovas és 1000 gyalogos) volt a várban. Fontos adatokat azonban nem tudott. Ajánlotta viszont, hogy a győri főkapitány ez ügyben hallgattassa ki a Palota várában lévő török rabokat.

 

 

06. 15.

VÁRPALOTA–FEHÉRVÁRI SZANDZSÁK: végül is Pálffy Tamás kapitány tudta a legtökéletesebb adatokat összeállítani és jelenteni a 06. 15-én küldött jelentésében Czelting győri főkapitánynak. Ez alapján hű képet kaphatunk a vár katonai szervezetéről:

  „…Fejérvárott Ali bég lakik udvara népével, vajdájával felülhet 200 lóval is, ha pedig táborba kell szállnia, 300 kopjásának kell lennie. Szpáhiak felülhetnek most 200 lóval, de ha táborba kell menniek, minden 3000 oszporára egy szolgát kell tartani. Záimok vagyon Fejérvárott: tizenkettő, kinek mindenkinek 20 ezer oszpora feljebb vagyon: Behram alajbég, Mahmut bég, Hamza bég öccse; Mehmet aga, akit Bory Ferencnek is hívnak; Kezechij aga; Musztafa kihája; Musztafa vajda, ki Mehmet bég vajdája volt; Hamza aga; Dzsáfer aga; Mehmet aga (aki a pasa szolgája volt); Murnáth aga. Ezek mind záimok, ki tíz lóval, ki tizenhattal, hússzal is felülhet, ha valahová menni kell. A beslya városban négy beslya aga vagyon: Huszain aga 100 besliával? Ibrahim aga 100, Behram aga 100, Rusztem aga 80-at bír. Ingovány-városban két besli-aga lakik. Egyik Oruchy aga 80-at bír, a másik Rezván aga 100-at bír… Topchyák vagynak: 80, ezek az pattantyúk körül forgódnak. Janicsárok néha 40, néha 50. minden évben változnak; olykor egy agaság alatt többen, olykor kevesebben. izaralyák[25] között vagyon 43 bulyukbasi. Mindenik alatt vagyon 10 legény, mely teszen szám szerint 430 embert. Martalócoknak vagyon 3-3 basájok: Nazuf harambasa bír 50-et; Ferhát harambasa 50, Muráth harambasa 50 martalócot. Ez teszen 150-et… Simontornyában, a Sárvize melett Dervis bég lakik. Udvara népe kijühet 60 lovas, Besly agát Musztafa agának hívják. Vagyon 80 beslya. Az iszpáhiák is felülhetnek 40 lóval. Izalyák, kik az várban laknak, a dazdárral együtt az vár kapuját őrzik, vagynak 25-en. Martalócoknak harambasújuk, kik az palánknak kapuját őrzik (?…) Vagynak maratalócok 60-an, topcsiják: 4. Ozorában az dazdar lakik és az simontornyai bég vajdája. Azok tartanak lovakat és az izaryliákban is némelyek. Vagyon maratalóc és izarili 50; topcsija 2 vagyon.

Tamásiban az dazdar lakik és az bég vajdája. Azok tartanak lovakat. Aott is izarili és martalóc ha 50 vagyon. Topcsija 2 vagyon.

Hídvégen[26] besly-aga Mustafa aga 50 beslyával bír. Martalóc és izároly vagyon 60. Az dazdar is felülhet 4 lóval. Simontornyai bég vajdája lakik benne, az is felülhet 5 vagy 6 lóval. Topcsiját kettőt tartanak benne. Az Duna mellett valók mennyien vagynak: Pakson vagyon egy agaság 50 lovas beslya, martalóc és izáraly 40. Az dezdár a szekszárdi bég vajdája, lakik benne két topcsi.

Földvárott vagyon Musztafa aga, 50 beslyánál több vagyon. Az pasa vajdája lakik benne, az is néhány lóval felülhet. Izáraly és martalóc vagyon 60, topcsi 2 és egy dizdár.

Ez száma rendszerint az Sár mellett és Duna mellett való török váraknak és kastélyoknak és az benne lakozóknak. Fejérvárott azapoknak vagyon két agájok, egyik Juszef aga, ezalatt vagyon négy ireis-aga: Kara-Behram, Tiriatehi Behram aga, Juszuf ireis-aga és Mehmet ireis-aga. A másiknak Ali aga a neve. Ez alatt vagyon 3 ireis-aga: Durdi ireis-aga, Piry ireis-aga, és Csiorba Memi. Ezeknek mindeniknek különben vagyon zászlójuk és mindenik iriz-aga ki többel, ki kevesebbel bír; de számszerint most Fejérvárott vagyon 300 azáp, kiket a minap az tefterdar mind beírt és az meghaltak helyében mást fogadtak. Csíkvárban egy besly-aga vagyon, Murzely agának hívják, 75 beslyával bír. Az dazdárnak Huszein aga a neve. Az is felülhet 4 lóval. Vajdát benne a fejérvári bég tart, felülhet 6 lóval, Izarilyát tartanak 40-et, martalócot 40-et, topcsiját 2-őt.

Csókakőben vagyon dazdár-aga és az fejérvári bég vajdája lakék benne. Izaralyák és maratalócok, többen 60-nál vannak és egy harámbasa. Ez száma mind az fejérvári bégséghez tartozóknak.”

 

 

08. 04.

GYŐR: a szórványos csatározások után 1577. augusztus 04-én a fehérvári török csapatok nagyarányú támadást intéztek Győr ellen. A Nyúl falunál megjelenő ötszáz főnyi török lovasság láttán a győri magyar őrség kitört, de a Nyúl, Csanak és Gyimrót faluk között lezajlott csatában a törökök megfutamították a magyar lovasságot, s az ott maradt gyalogságot kardélre hányták.

 

 

08. 09.

VÁRPALOTA: Pálffy Tamás palotai kapitány augusztus 09-i jelentése szerint Ali bég 1600 fogollyal tért haza, s a fehérvári „Beslya város” előtt 74 hajdú levágott fejét rakták karókra. A vereségért a haditanács Pálffyt okolta: miért nem jelentette a fehérvári had létszámát és támadását?! Pálffy azzal védekezett, hogy mikor Ali bég indulásáról hírt kapott, azonnal levelet menesztett egy emberével Győrbe. Az ember futva vitte a levelet Csesznek váráig, hogy onnét azok küldjék tovább Győrbe. A levélvivő este érkezett Csesznek vára alá, de hiába kolompolt a külső kapunál, az őrség nem engedte be, csak reggel. Így a híradás tényleg későn érkezett Győrbe.

 

 

08. 28.

BUDA: a győri csatát aztán kölcsönös vádaskodásra használták fel: valóban Ali bég támadott, de előzőleg a magyar portyázók ingerelték fel haragját. Augusztus 28-án Szokollu Musztafa budai pasa beglerbég Rudolf császár-királynak írott levelében ismételten figyelmeztette az uralkodót; „hogy az böszprémiek, pápaiak, palotaiak… a várak alá száguldástól, ragadozástul, utonállástul meg nem szünnek, az mieink sem türhetik, hogy rájuk ne mönjenek”.

 

 

09-hóban

ISZTAMBUL: az Isztambulban tartózkodó David von Ungnad és a kíséretében lévő Stephan Gerlach közvetlenül értesült a következő évek végvidéki harcairól. A naplójuk 1577. szeptemberi bejegyzése szerint: „a szigetvári bég néhány törököt küldött a pasához. Jelentette neki, hogy száznyolcvan falut meghódoltatott a tűz és kard rémisztő erejével.”

 

 

11-hó elején

SZIKSZÓ: 1577-ben újra megpróbálkozott a füleki bég Szikszóval, November elején volt a híres országos vásár, amire hívatlanul megjelent a bég is 800 lovasával és 1200 gyalogossal. 10-én a vásáros nép éppen a templomban hallgatta a prédikációt, mikor hirtelen megjelent az ellenség. A nép a templom kerítésében kísérelte meg a védekezést, de a túlerő győzedelmeskedett, a harcban huszonheten elestek, sokan megsebesültek. A templommal magával azonban nem boldogultak a törökök, a bentlévők vitézül védekeztek, a toronyból több törököt lelőttek, s mivel ostromszereket, ágyút a portyázó csapata nem hozott, felhagytak az ostrommal, inkább a kintlevő vásárosokat és a várost rabolták ki. Minden mozdíthatót szekerekre raktak, vagy ezer embert rabszíjra fűztek, s igyekeztek gyorsan elvonulni. Azonban, ha későn is, de értesült a szikszói veszedelemről Rueber kassai főkapitány, aki a kitűnő vitézt, Prépostváry Bálintot küldte a török ellen. Prépostvárynak a szendrői huszárokkal és a sárgakabátos németekkel együtt is alig 400 embere volt, utóbb egriekkel is kiegészült a csapata. Nyílt támadásra nem gondolhattak a nyomasztó túlerő ellen, ezért lesbe álltak. Teljes fegyverzetben várakoztak egy éjszaka és egy fél nap. Két huszárt is küldött ki csalogatónak Prépostváry. A csel eredményesnek bizonyult. Vadna környékén, Kasza nevű falu határában délután négy órakor föltűntek a zsákmánnyal terhelt törökök, s egyenest a lesre mentek. A délutáni harc csak éjfélkor ért véget, de akkor már halmokban feküdtek a török holttestek a csatamezőn. Ha hihetünk a jelentéseknek, a törökök félezer halottat veszítettek, de sok volt a foglyok száma is. A füleki bég – súlyosan sebesülten – tizennegyedmagával ért vissza várába. Éjfélkor az égen váratlanul megjelent egy fényes üstökös is, ami a babonás törököket teljesen megrémítette. Azt azonban aligha hihetjük, hogy a magyarok csak 3 halottat és húsz sebesültet vesztettek. A siker mindenképpen jelentős volt. Egy német nyelvű újságlap révén a külföld is tudomást szerezhetett róla (eszerint kassai, tokaji, egri, ónodi és kállói vitézek is részt vettek a csatában). A győztes csata után kiszabadították a rabokat, a zsákmány kótyavetyére került, minden lóra 22 forint érték jutott. A főbb tiszteknek, orvosoknak török rabokat is adtak. A királynak négy, Ernő főhercegnek két rabot küldtek (szokásos volt ez nagy győzelmek esetén).

  Az egri, a diósgyőri és ónodi iskolák és prédikátorok 38 forintot kaptak a zsákmányból (ez arra utálhat, hogy innen való vitézek mindenképpen részt vettek a harcban), a török rabságban sínylődő magyar vitézeknek 395 forint jutott.

  Egy kortárs krónikás a hadieseményt így foglalta össze: „1577. Fehát fileki bég a szikszai sokadalomra Szent Márton napján reá üte, sok népet és marhát vin el; de az Úr Isten békvel el nem bocsátá, hanem megvereték éktelenül Szent Péteren túl minden hadával. Vadnánál a hegy között s a Sajó között 11 novembris Prépostvári Zsigmond által.”

 

 

Ősszel

ESZTERGOM: a komáromi naszádosok az év folyamán ellenük elkövetett török portyázások ellensúlyozására Esztergom közelébe merészkedtek, ahol az éj leple alatt észrevétlenül megközelítettek egy török naszádot. 40 főnyi legénységének egy részét levágták, másik részét pedig foglyul ejtették, majd a zsákmányolt naszáddal együtt visszaeveztek Komáromba. A naszád az esztergomiak őrhajója volt.

 

 

Az év folyamán

KOMÁROM: 1557-ben Komáromban 300 német gyalogos, 660 naszádos és 300 huszár szolgált.

 

 

Az év folyamán

MAGYAR KIRÁLYSÁG: 1557-ben a magyarországi végvárak fenntartása az egész védelmi rendszerben 1 026 000 forintot emésztett fel a királyi kincstárból.

 

 

Az év folyamán

SZIGETVÁR: a várban 1577-ben 1300 volt az állandó őrség létszáma. A vár állandó őrségéről és a hozzátartozó hűbéres szpáhik fegyveres erejéről van Sugár István: Szigetvár és viadala c. könyvében a 199. oldalon egy részletes táblázat.

 

 

Az év folyamán

BABOCSA-BERZENCE-BARCS-SEGESD-SIKLÓS-(DRÁVA)SZENTMÁRTON-KAPOS-PÉCS: 1577-ben Babocsán és Berzencén 525-525, Barcson 160, Segesden 600, Siklóson 1825, (Dráva)Szentmártonban 80, Kapos várában 502 és Pécsen 3850 török katonát vettek számításba. Ezekhez járultak még a topcsik, valamint a dzsebedzsik.

 

 

?. ?:

BÉCS: Schwendi, ez a tapasztalt katona, az 1577-ben Bécsben összehívott haditanácskozáson azon az állásponton volt: „esztelenség volna az, ha ilyen körülmények között a németek maguk akarnának a török ellen hadat indítani”. Álláspontja szerint „a józan ész és a saját szükségünk azt tanácsolják, hogy inkább a békét fogadjuk el és az alvó kutyát lelkiismeretünk ellenére és veszedelmünkre fel ne keltsük!” A keresztény erők stratégiai és taktikai hátrányai miatt békére kell törekedni a törökkel, követve azon államok példáját, „kik hosszú és állandó békét eszközölnek kia szerződés adójával és hódolatot tanúsítanak” a töröknek.

  Érdekes a török sereg taktikai és harci előnyeiről vallott véleménye is melyet memorandiumaiban adott közre: „A tapasztalás azt mutatja, hogy eddig a törököt nyílt csatában senki se múlta fölül vagy rövidítette meg, és ha néha kárt szenvedett is a kereszténységtől, ez csak arra ösztönözte, hogy ilyen háborút ezután még nagyobb erővel pótolt mint azelőtt.” Nézete szerint a német zsoldosok „hadi gyakorlottságra, gyorsaságra, kitartásra, a harc intézésenek módjára és annak kivitelére nézve a töröknél sokkal gyöngébbek”. Ha a császári nehézlovasok fölébe is kerekedhetnek a török szpáhiknak, az sem hozhatja meg a győzelmet. A törökök ugyanis nem egy harcvonalban, hanem váltott csapatokkal szoktak harcolni, s ha visszaverik, akkor „sem lehet őket teljes futásba hozni, mert rögtön ismét rendbe állnak és verekedni visszafordulnak, vagy pedig gyalognépükhöz mint valamely érczfalhoz zárkóznak, és onnan aztán összetett erővel ismételten annál erősebben viaskodnak”.

  Schwendi úgy látta, hogy a nyugati seregek semmiképpen sem tudnak elbánni a török gyalogsággal. Emellett a császári hadnak nincsenek megfelelő harci lovai, s a nehéz mének alkalmatlanok az üldözésre. Különben is „semmi gyakorlatunk nincs abban, hogy ilyen ügyes és fortélyos ellenféllel hogyan kell verekedni és harczolni. Harczmódunkat az is nagyon nehézkessé és veszélyessé teszi, hogy míg a törkök bámulatos gyorsasággal és ügyességgel harczolnak, elvonulnak, meghátrálnak a hogyan és a mikor akarnak; tábort ütnek és azt mihamar megváltoztatják, éjjel-nappal portyáznak, élelemben majdnem sohasem szenvednek hiányt: addig a mi seregünk nehezen mozog, menetel, nehezen üt tábort és fordul meg és nehezen vonul ki takarmányozásra az ellenség közelében; és miután az élelemtől, víztől s takarmánytól elzáratott, ha csak pár napig is ülnek a lóháton, forróságot, szomjúságot éhséget és munkát kell elszenvedniök s elviselniök: ember s ló hamar eltikkad; ezt aztán ellenségeink nagyon jól tudják mirólunk, a minek miatta is csak arra igyekeznek, hogy minket a síkságra csaljanak és olyan csatára kényszerítenek, melyet mi magunk jószántából aligha elfogadhatnánk; városok megrohanásával csatározásokkal nyugtalanítanak, s miután ily módon kifárasztottak, élelmezés s takarmányozásban bennünket megakadályoztak; könnyű szerrel legyőzhetnek”.

 


1578

 

03. 23. és 04. 05.

BUDABÉCS: 1578-ban is szakadatlanul portyáztak a kanizsai magyar katonák Baranya nyugati szélein. Szokollu Musztafa budai pasa közvetlenül Rudolf királynak írt. Szokollu Musztafa pasa panaszkodó leveleiből kiderül, hogy a magyar végváriak elkezdték a rajtaütéseket és portyázásokat a törökök által birtokolt területeken. „A kanizsai kapitány ismét az Sziget vár tartományait dulatja, sanyargatja.” 03. 23-án és 04. 05-én a pasa azt írta, hogy a pápai, veszprémi, palotai kapitányok csapataival magának Nádasdy Ferenc főkapitánynak parancsnoksága alatt „összvegyültenek, nemkülönben mint egy országos hadra készültenek vona”, és Simontornya török vár alá száguldottak. A simontornyai béget akarták lesre csalni. Azonban egy átszökött magyar pribék riasztotta a fehérvári béget, aki hátbatámadta a magyar csapatokat. „Mikor egyben elegyödnek, mind az két félben sokan elhullanak” –jelentette a budai pasa. A magyarok a fehérvári szandzsákbég öccsét, Markucs béget foglyul ejették. A budai pasa követelte a császártól, hogy a béget engedjék szabadon. Ezzel az esettel egyidejűleg, a sárvári, pápai, veszprémi, tatai és győri magyar csapatok a zsámbéki és váli török várak alá is előnyomultak, s a gesztesi török vár alatt egy nap alatt háromszor is megjelentek. Musztafa budai pasa felháborodottan jelentette Rudolf császárnak: „Buda környül immár sem barmot sem juhot ugyan nem tarthatnak, még csak fáért sem mernek kimönni, szőlőikbe, vagy kertökbe is nem mernek kijárni ezök ellen.”

 

 

?: ?.

?-I ORSZÁGGYŰLÉS: felháborodottan tárgyalták a követek, hogy komáromi naszádosok 50 hónap óta nem kaptak fizetést.

 

 

06. 27.

BUDA és BICSKE: a legnagyobb magyar támadásra 1578. június 27-én került sor. Nádasdy Ferenc dunántúli és Pálffy Miklós komáromi főkapitányok vezetése alatt a dunántúli magyar végvárak katonasága június 26-ról 27re forduló éjszaka Komáromból megindult Buda felé. Az 1700 főnyi seregből 1000 gyalogost Bicskénél hagytak fedezetül, s csak a 700 főnyi lovasság nyomult előre Buda felé. A reggeli órákban a magyar lovasság rajtaütött a Buda alatti legelőkön a budai török ménesen, majd a zsákmányolt lovakkal gyorsan megindultak vissza. A budai vár török lovassága azonban azonnal kitört és üldözőbe vette őket. Mikor az üldöző török lovasság Bicske előtt utólérte a visszavonuló magyar lovasokat, Berenhidai Huszár Péter, akit időközben Veszprémből Pápa várába helyeztek vicekapitánynak, és több magyar huszártiszt csatára buzdította Pálffy Miklós főkapitányt. A parancsra a magyar huszárok minden rend nélkül visszafordultak, s rárontottak a török lovasságra. Akkor látták csak, hogy a török lovasság mögött Musztafa budai pasa nyomul előre 500 gyalogos janicsárral, nagyszámú gyalogos martalóccal és két seregbontó ágyúval.

  A támadó magyar lovasság már nem tudott visszafordulni, ezért a Bicskénél heverő magyar és német gyalogság is parancsot kapott a támadásra. A magyar lovasság háromsoros csatarendben állt fel; az egyik szárnyra a német, a másik szárnyra pedig a magyar gyalogság sorakozott. A török csapatok heves ágyú és muskéta tüzelésére a magyar huszárok megfutamodtak, s a gyalogságot otthagyták a túlerőben levő török sereggel szemben. A nehézfegyverzetű török szpáhi lovasság elsőnek a 141 főből álló német gyalogságra vetette magát, azok nagyrészét (135 katonát) levágta, illetve szétszórta. Közben a török lovasság másik része a magyar gyalogságra rontott. A magyar hajdúk és naszádosok öldöklő közelharc közepette egy közeli erdő felé vonultak vissza. Így is csak negyven magyar gyalogos érte el Komáromot. A csatában elesett vagy eltűnt: 135 német gyalogos, 171 komáromi magyar naszádos gyalogos, 103 érsekújvári és 71 tatai gyalogos. Ugyanakkor a 140 komáromi huszár közül csak tíz ember veszett oda.

  A bicskei csata végleg elmérgesítette a török-magyar viszonyt. Az egymásba kapcsolódó csatározások elhúzódtak 1579. tavaszáig és nyaráig.

 

 

07-hóban

KOMÁROM: a naszádosok elvesztették türelmüket és 07. hónapban valamennyien otthagyták a szolgálatot. Zamaria Ferrano de Specie Casa mindent megkísérelt, hogy kiváló katonáit maradásra bírja, de rábeszéléssel már nem ment semmire. A naszádosokat az bántotta legjobba, „hogy Bécsben lázadóknak tartják őket, pedig már három császárt híven szolgáltak”

  A kémek hamar értesültek róla, hogy a városbeliek álltak a vízi és szárazföldi őrhelyeket, tehát az esztergomiak nekikészülődtek egy Komárom elleni támadásnak. Erre az udvar is megmozdult. Először nagy sietséggel 2000 tallért küldtek, de ezt az összeget a felháborodott vitézek nem fogadták el. Ezután valószínűleg nagyobb összeg érkezhetett, mert egy részük újból fegyverbe állt.

 

 

08. 31.

BUDA: a budai pasa még 31-én is bizonygatta Ernő főhercegnek, hogy „az féjérvári bégnek abban semmi vétke nincsen, hanem az bégöt hogy lesre akarták vönni, az száguldók közül egy pribék kiszökött és úgy mönt az béghöz (aki aztán) fölindult”, s így került sor az ütközetre.

09. 05.

  A budai pasa már újra panaszkodott a tatai, komáromi és győri vár magyar vitézeire, akik újra Székesfehérvár alatt portyáztak és feldúlták a zsámbéki törökök juhaklait, és 460 juhot elhajtottak onnan.

09. 28.

  Szokollu Musztafa budai pasa szeptember 28-án Ernő hercegnek panaszkodott: „Ismeg mastan Szigetvár körül (ti. a kainzsai magyar vitézek) tábort járnak. Azért ha az frigyhöz szerelmetek vagyon és Szigetvár környül az minémű tábort jártattok, mindjárast szakítsatok le, és tartcsátok az frigyhöz magatokat.”

 

 

10. hóban

BÉCS: a súlyos bicskei csatavesztés és a várható török támadás veszélye is hozzájárult ahhoz, hogy 1578 októberében az Udvari Haditanács határozatot hozott Veszprém, Palota, Vázsony, Szigliget és Keszthely várainak tatarozására. Ugyanakkor Rudolf császár személyesen is négy ízben utasította a királyi kamarát, hogy fizesse ki a fizetetlen végvári katonaságot.

10-hó végén

  A kamara a császár utasításainak hatására október végén kifizetett silány minőségű posztóban egyhavi zsold értéket.

 

 

Az év folyamán

MAGYAR KIRÁLYSÁG: 1578-ben a magyarországi végvárak fenntartása az egész védelmi rendszerben 1 313 000 forintot emésztett fel a királyi kincstárból.

 

 

Az év folyamán

BUDAI, SZEGEDI, PÉCSI ÉS ESZTERGOMI SZANDZSÁK: az 1577/78-as dzsiszje adófizetők jegyzéke szerint a szandzsákok közül a budai áll az első helyen (10 888 fő), a szegedi nem sokkal maradt el ettől (8425 fő), ez érthető, mert e vidéket a hadak ritkán látogatták; a harmadik a pécsi szandzsák (5208 fő), Esztergom csak a hatodik (4124 fő).

 

 

?. ?.

KOMÁROM: a vár új várparancsnokot kapott Gimesi Forgách István személyében. Az új, rettenthetetlen bátorságú várparancsnoknak életeleme volt a harc és kitűnően forgatta a kardot. Sűrűn történhettek párviadalok, mert két tiltó rendelkezést ismerünk ez évből. Ezekben Ernő főherceg szigorúan ráparancsolt Forgáchra, hogy „tartózkodjék a viadaloktól, s hogy a vitézeit ne ösztökélje, ne buzdítsa a harcra.”

 

 

?.  ?.

ESZTERGOM: egy esztergomi követjelentés szerint viszont 1578-ban az esztergomiak Komárom megtámadását is tervezték, de végül elmaradt a „nagy kaland”.

 

 

?. ?.

FEGYVERNEK: az 1578-as évben a magyarok (kállaiak, tokajiak, kisvárdaiak, egriek – összesen 700 lovas), viszonzásul a szikszói esetért, a fegyverneki vásárt ütötték meg. A lesben álló törökök azonban szétverték őket.

 

 

?. ?.

TORNA-UJFALU(?): „Ferhát fileki bég elküldé hadát rablani Torna-Ujfalura; de az Úr Isten ott is megveré hadát Rákóczi Zsigmond által, holott sok fő-fő törökök veszének.”[27]

 

 

?. ?.

ERDÉLY: Dávid Ferenc püspök 1578-ban újabb fontos lépéssel folytatta a kersztény hit megújítását: a Jézus Krisztushoz intézett imádságot is feleslegesnek nyilvánította, s ezzel kiválttta az udvar ellenséges hangulatától jó előre félő Blandrata ellenállását. Báthori István fejedelem bölcs ember lévén, eleinte nem akarta a vallásüldözés véres kísértetét Erdélyre szabadítani. A legnevesebb európai antitrinitáirus gondolkodók egyikét, Fausto Socinót hívatta országába, hogy teológiai tudományával meggyőzze Dávidot állításainak helytelenségéről. Socino azonban nem bírt vitatkozó társával, s dolgavégezetlenül távozott Erdélyből.

 

 


1579

 

04-hóban

SZÉKESFEHÉRVÁR: az 1578-as bicskei után egymásba kapcsolódó csatározások kezdődtek, melyek következtében a feszültség odáig fajult, hogy 1579 áprilisában Ali fehérvári szandzsákbég annak ellenére, hogy a budai pasa beglerbég megtiltotta neki, párviadalra szólította fel Pálffy Tamás palotai kapitányt. A viadalról Illésházy István levelében azt írta Batthyány Boldizsárnak, hogy a két vitéz lóháton, kopjával rontott egymásnak a két sereg sorfala között. A bég kopjája nem talált, de Pálffyé igen. „Az pajzsán, pánczéron, ki az fegyverderék felől volt, mind által ment” – mármint a kopjavas. A bajviadal miatt Pálffyt 1579. április 6-án Bécsbe rendelték; a részletek ismeretlenek.

 

 

06. 30.

ERDÉLY: 1579. 06. 30. Báthory István lengyel király erdélyi csapatok részvételével hadjáratot indított :IV. (Rettegett) Iván moszkvai cár ellen.

 

 

06. hó folyamán

BUDA MELLETT (Hamza bég szállásán): a komáromiak a tataiakkal együtt ráütöttek Hamza bég Buda melletti szállására. A budai pasa az eset miatt panaszt tett Ernő főhercegnek.

 

 

07. 01.

BUDA: a nyár az állandó harcok jegyében telt el. Kara Ovejsz budai pasa július 1-én Rudolf császárnak írott panaszlevelében hosszú pontokban sorolta fel a magyar végvári katonaság „békeszegéseit”. A 12 vádpontban említette, hogy Sóskuti Deli Mihály Veszprémből húsz hajdúval portyázott, de a gesztesi törökök elfogták őket és Budára vitték. A 14. vádpontban említette, hogy Palota és Veszprém váraiból hatvan magyar lovas és gyalogos katona „a Balaton vizén hajón által menvén” rajtaütöttek a Gyugy faluban álló vásáron, s sok marhát elhajtottak; az endrédi török vár őrsége azonban utolérte őket, s elvette tőlük a zsákmányt. A 15. vádpont szerint a veszprémi várból való Istvánffy István és Kis Farkas főlegények kétszáz lovassal törtek (Szabad)-Hídvég török palánk alá, barmokat hajtottak el, s elfogtak egy várbeli török katonát és egy rác martalócot. A 16. vádpont arról írt, hogy a veszprémi várból való Fekete Máté „fő csatázó” a simontornyai utakon leskelődött embereivel, s megtámadott három törököt. Kettőt megöltek, egyet magukkal hurcoltak. A 18 vádpont szerint Palota várából való Pető Mihály harminc huszárral a kanizsai utat leste, az úton jár ó törökök közül többet leöltek, többeket foglyul ejtettek. A 19. vádpont arról írt, hogy a palotai Benge Péter száz katonával a simontornyai réteken a lovaikat legeltető törökökre rohant, s sok lovat elraboltak. A simontornyai török vár katonái üldözőbe vették őket, s néhányukat zászlójukkal együtt elfogták, a lovakat pedig visszavették. A 20, vádpont arról írt, hogy ötven palotai lovas Szekszárdig nyargalt, a tolnai törökök barmaiból kétszázat elraboltak és elfogtak öt pásztort is. A szekszárdi török vár őrsége utánuk nyargalt, s a barmokat, pásztorokat visszavették tőlük.

08. 01.

  Az év kölcsönös vádaskodások jegyében telt el. A budai pasa vádjaira az elsősorban vádolt Pálffy Tamás palotai kapitány azt válaszolta a királynak, hogy a fejérvári törökök állandó békeszegők, azok nem hagyják őket nyugodtan. A levél megírása (1579. augusztus 01.) előtti napokban is lest vetettek a palotai magyar vitézeknek, de eredménytelenül.

 

 

08-hóban

GESZTES: a komáromi és tatai katonák megtámadták Gesztest. Olyan furfangosan végezték a dolgukat, hogy az őrség egy részét sikerült kicsalogatniuk a várból. Utána beszorították őket az erdőbe és végeztek velük.

 

 

08-hóban

KOMÁROM: a gesztesi törökök – viszonzásképpen – egészen Komáromig lopódzkodtak. Kilesték a kedvező alkalmat és megleptek és elfogtak egy naszádos vajdát és egy éppen meztelenül fürdő német katonát. Forgách István, ahogy megtudta az esetet, azonnal nyergeltetett és a törökök után vetette magát. Elérni, már nem tudta őket, de bosszútól vezérelve Gesztes környékén „napestig tűzzel-vassal pusztította a törökök jószágát”.

 

 

09. 01. után nem sokkal

BUDA: „Egy hitvány lator” – írta Kara Ovejsz budai pasa Ernő főhercegnek – Palota várába csalta a fehérvári várparancsnok-helyettes tízesztendős fiát. „…azért kérjük Nagyságodat, hogy az Istent megtekintvén, és az vén atya siralmát”, adassa vissza a gyereket. A főherceg azonban olyan parancsot tett, hogy a gyermeket csak akkor engedjék szabadon, ha a fehérvári törökök is szabadon engedik a foglyaikat! Az ügy folytatása ismeretlen.

  A budai pasa az év folyamán továbbra is egyre másra küldte panaszolkodó leveleit Bécsbe.

 

 

09. hóban

ESZTERGOM: a komáromi vitézek emberfogásra mentek Esztergomhoz. Sikerült elfogniuk néhányad magával egy Demyr Irez nevű törököt. A váltságdíjat természetesen jó Rudolf dukátban kérték.

 

 

10. 01. előtt

? ORSZÁGGYŰLÉS: 1579-ben, mikor már Kolozsvárott sem működött plébános, s a katolikus papok száma az egész országban alig érte el a harmicat, Báthori István az országgyűléssel elfogadtatta a jezsuiták beengedését. A kitűnően képzett rend egyetemi szintű iskolát létesíthetett Kolozsvárott, alsóbb iskollákat tarthatott fönn Kolozsmonostoron, Váradon, Gyulafehérvárott. Az ekkor már jórész protestáns ország azonban alaig leplezett gyűlölettel figyelte az ellenreformáció élharcosainak működését.

 

 

10. 01.

KOLOZSVÁR (Cluj-Napoca): 1579. 10. 01. Az első jezsuita szerzetesek megérkeztek Kolozsvárra.

 

 

10. 19.

VÁRPALOTA: a portyázások alapvető okán – a katonák fizetetlenségén – azonban a királyi kamara nem segített. Különösen Palota várában volt tűrhetetlen a helyzet. A kamara legalább a parancsnokot, Pálffy Tamást igyekezett megnyerni, s ezért október 19-én neki adományozta Hajmáskér, Rostás, Szentgyörgy, Pusztabala és Kálóz falukat. Pálffy ennek ellenére beadta lemondását, s bár az udvar ezt nem fogadta el, ő eltávozott Palotáról. Másfél évvel később, 1581. augusztus 20-án Bazinban (Pezinok) halt meg. A templomban levő sírfelirata szerint: „Palota vára a tanúja, mily sokszor mért csapást az ellenségre. Ifjúságától haláláig hazájának szolgált. Tetteinek dicsősége örökké élni fog.”

 

 

10-hóban

TORDAI (Turda) ORSZÁGGYŰLÉS: az országgyűlésen végképp elismerik a rendek az erdélyi ortodox papok püspökválasztási jogát, egyedül fejedelmi megerősítést kívánva biztosítékul.

 

 

11. 12.

BUDA: e napon Kara Ovejsz budai pasa az újabb panaszok áradatát küldte Ernő főhercegnek a magyar végvári katonaság békeszegéseiről. A 7. pont a palotaiakat vádolta, hogy a szekszárdi bég egy Tolna felé tartó emberét elfogták. A 8. vádpont szerint a veszprémiek 18 lovassal Simontornya és Adony között lesben álltak, s megtámadtak egy török csaust, aki ugyan elmenekült, de kísérői közül egy törököt megöltek, kettőt pedig fogságba ejtettek. A 9. pont leírta, hogy a palotai katonák Mehmed aga kocsiját megtámadták, s kocsistól-lovastól foglyul ejtették. A 10. pont szerint: „Fejérvárról egy iszpáhia jő volt Budára, kire az győriek reá támadtak, egy szolgáját lovastul marhástul elvitték, ő maga nehezen szaladott el.” A 11. pont azzal vádolta a veszprémieket, hogy megtámadtak öt török adószedőt, s a kalauzt, és egy kísérő besliát elfogtak. A 12. pont szerint: „Fejérvárról két török élésért megjön volt, kire az bözpöremi csata (veszprémi portyázók) éjjel reá talált, egyikben három lóval vitték el.” Végezetül a levél megemlítette, hogy szigorúan megtiltotta a fehérvári bégnek, hogy öklelésre hívja ki a palotai kapitányt.[28]

11. 27.

  A budai pasa újra írt Ernő főhercegnek. Leírta, hogy a fehérvári Sahin aga, amikor falujába ment ki, hat palotai magyar katonával találkozott, akik rögtön bajviadalra hívták ki Sahin agát és kísérőit: „úgy mondták, hogy immár ha ennyire jöttetök, törjünk egy-egy fát mi is az régi szokás szerint, egy keveset mulatnánk!” A viadal megtörtént, mert – magyarázkodott a pasa –, „Ők hittak ki, ha ki nem möntünk volna, rókát és egyéb rútságot műveltek volna rajtunk”.. Ha ki nem mönnek, rút hírt és nevet adnak reájuk, kit az vitézök micsoda szívvel tűrhessenek el, meggondolhatja Fölségöd!”

 

 

11. 15.

DÉVA (Deva): Báthori István fejedelem elfogatta az antitrinitárius Dávid Ferenc püspököt, s az Déva várának börtönében meghalt (1579. november 15.), még az előtt, hogy kiderülhetett volna: az ellene emelt legfőbb vádpontban nem bűnös. Blandrata ugyanis feljelentéében, Socino hamis jelentéséből kiindulva, Dávidnak tulajdonította azt a tételt is, hogy Jézus Máriának és Józsefnek fia, holott eddig a pontig ő nem jutott el, ezt csak egyik tisztelőj, az üldözések elől Erdélybe menekült német Mathias Vehe-Glirius merte kimondani.

  A felekezetet magát már nem lehetett törvényen kívül helyezni, hiszen Erdély magyar polgársága szinte egységesen ahhoz tartozott. Az államhatalom nyomására azonban bomlás indult meg. A Blandrata vezett mérsékelt szárnyból alakult ki az unitárius egyház: Kolozsvár és a többi magyar város őt követte. A felekezet nemesi szárnyát a század végéig megszaporodó politikai viharok gyakorlatilag megsemmisítették.

 

 

12. 20.

KOLOZSMONOSTOR (KOLOZSVÁR)(Cluj-Napoca): 1579. 12. 20. Ünnepélyesen megnyitották a jezsuiták iskoláját a kolozsmonostori volt bencés kolostorban.

 

 

12. 26.

?: 1579. 12. 26. A kávé első hazai írásos említése egy török vámnaplóban.

 

 

?. ?.

KOMÁROM: Együb agát – aki Szinán esztergomi szandzsákbég szerint olyan kiváló vitéz, hogy „Esztergomban talán mása sincsen” – kihívta párviadalra egy komáromi vitéz. Nevét nem tudjuk és a végeredményről sincs tudomásunk. A párviadal a bajvívás íratlan szabályainak érdekes részleteire világít rá. Részleteket lásd: Kecskés László: Komárom, az erődök városa; 99. o.

 

 

?. ?.

?: 1579-ben az erdélyi fejedelemhez küldött szultáni levél vivőjét vágták le a végbeliek (köztük a tokajiak).

 

 

?. ?.

BORSOD VÁRMEGYE: a vármegye a töröktől való félelmében Miskolcról Mohi városába tette székhelyét 1579-ben, de még abban az évben vissza is költözött, s ha úgy hozta a helyzet, időről időre északabbra húzódtak, Aszalóra, Szendrőbe, Sajószentpéterre vagy az ónodi vár oltalmába.

 

 

1578/79

ÉRSEKÚJVÁR (Nové Zámky), LÉVA (Levice): az 1570-es évek végén az újváriak, lévaiak és a többi környező végház népei Párkányt és környékét szemlélték ki támadásaik célpontjának, erről panaszkodnak a budai pasák levelei 1578/79-ben. A béke a párbajt is tiltotta. Egy Maxy nevű tatai német hiába hívta ki viadalra az egyik esztergomi agát, a budai pasa nem engedte az agát harcolni, hiába sértegette a német azzal is, hogy rokkát küldött neki (amivel azt akarta jelképezni, hogy nem vitéz férfiúnak, hanem asszonynak tartja).

 

 

1570-es évek

MAGYAR KIRÁLYSÁG: közismert, hogy a „vitézlő rend” ellátása, fizetése, valamint a magyar, horvát, szlavón várak karbantartása és korszerűsítése az 1570-es években évi 2 millió forintok tett ki, amelynek előteremtése a királyi Magyarország szerény – évi 400-600 ezer forintnyi – jövedelméből képtelenség lett volna. A védelmi költségeket részben a Habsburg-országok (a Cseh Korona Országai, Alsó- és Felső-Ausztria összesen 590 000 forinttal), valamint Magyarország, Szlavónia és Horvátország adói (66 000 forinttal) fedezték, részben a német birodalmi gyűlésen a Habsburg-uralkodónak mint német-római császárnak megszavazott „töröksegély” (Türkenhilfe). Utóbbin 1547-től öt éven keresztül 100 000 forintot szavaztak meg. Mivel azonban mindig és mindenhol hátralék mutatkozott (egyes esetekben a teljes összeg 20-40%-a!), az uralkodó gyakran volt kénytelen kölcsönt felvenni.

 

 

1578-1579

MAGYARORSZÁGI HÓDOLTSÁGI TERÜLETEK: 1578-1579-ben összeírták az egész hódoltsági területnek, ezen belül a szegedi szandzsáknak és Szegednek, adóköteles lakosságát. Feltűnő, hogy a hódoltsági területek lakott helységei közül milyen kevés helyen élt mohamedán lakosság. Az összeírt 800 városból és faluból csak 26 településen lakott mohamedán népesség. Ezek közé tartozott Szeged is.

  Az 1578. évi összeírás szerint a különböző várépítményekben élő lakosok katonai szolgálatot teljesítettek, s katonai alakulatokban (dzsemájet-ben) éltek. Ilyenekben: Müszellemek dzsemájete (kivétele nélkül délszláv nevűek voltak benne), koptok dzsemájete (kivétel nélkül török nevű családfők voltak benne), cigányok dzsemájete (részben délszláv, részben magyar nevűek voltak benne.

  A magyarok már csak ezeken kívül élt!

 

 


1580

 

Még sűrűbbé váltak a portyázások. Ekkor már nemcsak a komáromiak és a tataiak, hanem a pápaiak és a győriek is részt vettek bennük. De a törökök is aktívabbá váltak e tekintetben és ez jelezte, hogy a hosszú béke időszaka lejáróban van, s közeledik az erők nyílt összemérése: a háború.

 

01. 06.

BUDA BÉCS: az 1579-ről 1580-ra forduló télen is folytatódtak a végvári magyar katonák portyázásai török területre. Kara Ovejsz budai pasa január 06-án Ernő főhercegnek újra elpanaszolta, hogy a tihanyi és veszprémi magyar katonák a „Koppány és Simontornnya környül való oláh falukat” dúlták fel. Elsősorban Dorog falut rohanták meg, honnét 300 barmot és „oláhokat el vittenek”. Az Udvari Haditanácsnak küldött török levél szerint „A Beszprém nevű várból 50 lovas éjszaka kijött, s a simontornyai szandzsákban levő iflák falvak egyikére rátört. Két házat felégettek, emellettt elvittek egy férfit, egy nőt, két fiúgyermeket, valamint elhajtottak 300 marhát és 50 rideg jószágot.”

 

 

01-hóban

POZSONY: a pozsonyi országgyűlésen heves jelenetekre került sor a rendi sérelmek miatt. A magyar rendek tiltakoztak a várkapitányságok, kamarai és kancelláriai tisztségek idegenekkel való betöltése ellen, és sérelmezték a király távolmaradását az országgyűléstől.

 

 

02. 14.

BUDA BÉCS: a 16. budai pasa (Kara Ovejsz) írta Ernő főhercegnek 1580. február 14-én: „Simontornya és Koppány tartományban az a körül való végbeliek egymást érvén az elvégzett frigy ellen vétettek… Ismét ugyanezek Hídvégpalánk alá lovakkal, gyalogokkal jöttek, három vagy négy helyen lest hánytak, mennyi ellenkező dolgot műveltek most újonnan. Februáriusnak a hold járása szerinti 17. napján a végbeli vitézek (ti. a törökök) a szigetvári bégnek nyelvet hozván és megkérdezvén, ilyen mondott, hogy Zrínyi és Nádasdy, Batthány és az kaproncai kapitányok és mind a végbeliek ismét Berzence alá haddal készülnek. Éjjeli gyülekezésnek, ingerkedéseknek, várak alá száguldozásoknak, leshányásoknak, barmok, juhok, ménesek elhajtásának, rablásoknak, útonállásoknak, jámbor útonjárókra támadásoknak, kiket koncolnak, kiket fogva visznek, a frigyben minden ellenkező dolgoknak semmi szünetjük nincsen.”

  E részlet kicsit más fordításban: „Semmi jóra nem vélhetjük az ti végbeli kapitányitoknak fő-fő ellenköző dolgait, melyenek semmi szüneti nincsen. Mostan újonnan, februáriusnak az hold járása szörént 17. napján az végbeli vitézök az szigetvári bégnek nyelvet hozván, és megkérdezvén, illyen hírt mondott, hogy mivel Zrínyi, Nádasdy, Battiany, és az kaproncai kapitány, és mind az végbeliek, újonnan ismég Börzönce alá haddal és álgyúkkal készülnek.”

02. 16.

  február 16-i levelében megint elismételte, hogy a veszprémi, palotai, csobánci, pápai, tihanyi és devecseri magyar katonák újra pusztítottak a simontornyai és koppányi szandzsákokban, s a „letelepödött valami szegény oláhoknek faluit dúlják, fosztják”.

 

 

02. 16.

DOROG és SZABADHÍDVÉG: a veszprémi, palotai, csobánci, pápai, tihanyi és devecseri magyar katonák ezernél több lovassal és hétszáz puskás gyalogossal újra megrohanták a Simontronyától délkeletre fekvő Dorog falut. A falut felégették, sok embert kardélre hánytak, illetve rabságba hurcoltak, 300 juhot és ezernél több barmot elraboltak. Ezután Hídvég török palánk alatt vetettek lest három vagy négy helyen. A palánk körüli falvakból tíz jobbágyot és azok minden marháját magukkal hurcolták.

 

 

Kora tavasszal

ZSÁMBÉK: a komáromi végvári vitézek kora tavasszal Zsámbék alá vonultak, ott „sokáig harcoltak”, majd a győztesnek kijáró zsákmányként elragadták a zsámbékiak összes juhát és barmát.

 

 

03-hó első felében

VESZPRÉM és SÁRVÁR: március első felében Ali, az új fehérvári bég csapatai törtek előre Veszprémig és Sárvárig. Kara Ovejsz budai pasa a török támadást azzal magyarázta meg Ernő főhercegnek, hogy a bég ötven lovasával csak azért ment Veszprémig, hogy a hatalma alatt álló falvak házait megszámlálja. Nem a törökök kezdték a harcot, a veszprémi vár magyar őrsége támadta meg őket, s a szerencse a törököknek kedvezett, mikor a veszprémieket visszaverték és néhány katonájukat fogságba ejtették.

 

 

04. 04.[29]

HATVAN: 1580-ban sikeres volt a tokaji kapitány vállalkozása, aki „Hatvan városát megdúlja és nagy nyereséggel jár”.

  „1580. A magyarok és némötök Hatvan városát megégeték és elrablák 4 ápril. nagy nyereséggel.”[30]

 

 

04. 19.

BUDA: a budai pasa április 19-én Ernő főhercegnek írott levelében újra csak saját emberei, a fehérvári bég védelmére kelt. Feltehetően ezekben a harcokban tűnt ki a fehérvári várban szolgáló Ibrahim oglu Dzsafar lovaskatona, aki – miután vitézül harcolt a veszprémi várból támadó magyarok ellen – 5999 akcse értékű timárbirtokot kapott. Hiába volt azonban minden kölcsönös vádaskodás és panasz, a békeszegésnek nem volt soha vége!

 

 

07. 11. .[31]

NÁDUDVAR: „Sasvár béget megverik Nádudvarnál 19 julii: 11 zászlókat nyerének tőle a magyarok, rab törököt háromszáznál többet hoztak Kassára.” [32]

 

 

1580-ban

EGER: az egri védősereg elnémetesedése s egyben hanyatlása is 1580-tól vette kezdetét, amikor Ungnád Kristóf lett Eger várának kapitánya.

 

 

1580-ban

SZLATINA (Slatina) [33] KÖRNYÉKÉN: nem szüneteltek a harcok az 1580-as esztendőben sem, amikor Ulema pasa fia, Szkender bég (nem azonos az albán Kasztrióta Györggyel) mintegy 4000 főnyi hadával Varasd és Kapronca vidékének kifosztása után Légrád vára ellen indult. Zrínyi György még idejében értesült a történtekről, ezért a környező magyar helyőrségeket mozgósítva, 2500 főnyi lovascsapatával a török akció megakadályozására indult. Szlatina környékén csapott össze a két ellenséges had, amelyből elkeseredett küzdelem bontakozott ki. Az ütközetben Zrínyi egyik katonája, Svastics Gáspár magát Szkender béget is levágta, s ezért a tettéért később nemességet is kapott. Péterdy Ferenc kanizsai hadnagy csapata pedig  Dervis béget, Oszman és Husszein agákat ejtette fogságba, s ezért később őt is jutalomban részesítették. A levágott 520 török katonán kívül még további 43 jutott fogságba, akiket részben magyar vitézekre cseréltek ki, részben pedig magas váltságdíj fejében szabadon bocsátottak. Az így befolyt pénzt a többi zsákmánnyal együtt szétosztották a végváriak között, a 20 török zászlót azonban a kanizsai tiszteknek adományozták.

 

 


1581

 

08. 21. után

PILISVÖRÖSVÁR: a komáromiak és tataiak egészen Vörösvárig merészkedtek, ahol három rabot ejtettek. Ali budai pasa szerint az ehhez hasonló esetek gyakran ismétlődnek.

 

 

tavasszal

ÉRSEKÚJVÁR (Nové Zámky)PÁRKÁNY (Šturovo): az Újvár katonái nemigen tétlenkedtek, az 1570. évi párkányi kudarcot feledtetni akarták, ami sikerült is. 1581 tavaszán rontottak Párkányra, az ellenálló törököket lekaszabolták, a réten legelésző marhákat elhajtották, s minden baj nélkül hazaértek.

 

 

05. 01..

ERDÉLY: 1581-ben a hanyatló egészségű vajda az ekkor nyolcesztendős fiát, Báthori Zsigmondot utódjává választatta az erdélyi rendekkel. Jóllehet az összehívott gyűlésen többen is ellenezték a gyermek megválasztását, a Báthori-ház tekintélye és hatalma elsöpörte az akadékoskodásokat. Nem sokkal ezután az utolsó óráit élő Báthori Kristóf tizenkét tagű tanácsot nevezett ki fia mellé, akinek élére Csáky Dénest, unokatestvérét és Bocskai Istvánt, sógorát, mint véghagyománya végrehajtóit állította. Azonban a lengyel király, nem lévén megelégedve működésükkel, három tagú kormányzótanácsot hozott létre az erdélyi ügyek igazgatására: Kovasóczy Farkas kancellár, Kendi Sándor első tanácsos és Zsombori László ítélőmester voltak a tagjai e testületnek.

05. 27.

  Meghalt Erdély fejedelme Báthori Kristóf. Az új uralkodó Báthori Kristóf és Bocskai Erzsébet fia Báthori Zsigmond lett, aki még atyja életében emeltetett a fejedelmi székre, de annak halálakor még kiskorú lévén (nyolc esztendős); tanácsosok (tíz tanácsos) rendeltettek melléje. 1588-ban átvéve a kormányzást, mindenben az idegen Carillo Alfonz tanácsát követte. Ez ajánlotta neki, hogy. a törökkel fennálló jó viszonyt szüntesse, meg s csatlakozzék a keresztény fejedelmekhez. E terv veszélyességét sokan átlátták s a tordai országgyűlésen követelték Báthorinak az ország hűségére újból való felesketését, s midőn itt meg nem jelent, fejedelemválasztásról gondolkoztak 1595-ben Báthori mindazokat; kik ellenzéki állást foglaltak, elfogatta s kivégeztette. Ez évben történtek uralkodásának legnevezetesebb politikai eseményei. Oláhországot meghódította s Szinán nagyvezér seregét okt. 28-án Gyurgyevónál szétverte. Fordulópontot képez uralkodásában 1599., nejének elválása, mire Báthori lemond a fejedelemségről, azon szándékkal, hogy pap lesz, felajánlván Erdélyt Rudolfnak, melyért az oppelni hercegséget nyeri cserébe. 1600. ápr. havában lengyel és kozák haddal jött a fejedelemség visszaszerzésére, de Mihály vajda által Szucsavánál megveretett. A következő év febr. elején a kolozsvári országgyűlés által visszahivatott a fejedelmi székbe, de azt el nem foglalhatta, mivel Mihály vajda kiűzte Erdélyből, hová többé nem tért vissza.

 

 

07. 24.

BUDA BÉCS: Ali budai pasa újra panaszkodott Ernő főhercegnek, hogy Berenhidai Huszár Péter, a pápai vár vicekapitánya és katonái Tolna mezőváros mellett portyázva elfogták a szultán Mehmet nevű csausát, s elvették tőle az adóba beszedett pénzt. A pasa legalább a pénz visszaadását kérte.

08. 28.

  A budai pasa jelentette, hogy a pápai, veszprémi és palotai magyar vitézek Fehérvár alatt egy Ibrahim nevű bulyukbasit és egy odabasit  (mindkettő szakaszparancsnoki rang (sic!)) elfogtak, egy lovas beslyát pedig megöltek.

 

 

08-hóban

BUDA: a budai beglerbég megjutalmazott tímárbirtokkal egy szegedi lovaskatonát. Augusztusban a „szegedi vár lovasai közül való Musztafa, akinek napi 8 akcse zsoldja volt, mikor a szarvasi katonák lesre mentek, a megszalasztott Nagy Benedek nevű átkozott ember háborújában vitézül viselkedett”, s ezért timárbirtokot kapott.

 

 

Nyári hónapokban

SZÉKESFEHÉRVÁR: az 1581. év viszonylag csendesen telt el. A nyári hónapokban a fehérvári várban szolgáló Ibrahim-oglu Dzsáfer török lovaskatona 5999 akcse jövedelmű tímárbirtokot kapott, mert vitézül harcolt a veszprémi várból támadó magyarok ellen.

 

 

?. ?.

EGER és TOKAJ: ha megszorultak, nem volt ritka, hogy a tokaji, kállai vagy szendrői tizedbérlő kapitányok eltulajdonította a káptalantól bérelt dézsmából. 1579-ben például a tokaji kapitány Csobaly, Ladány dézsmáját foglalta le. 1581-ben az egri porvisor (udvarbíró) arról panaszkodott, hogy Kálló, Tokaj, Szendrő őrségével gyűlt meg a baja. A kállaiak és tokajiak a nagykunoktól befolyt összes jövedelmet elvették, sőt mikor Eger vár bort adott ki kimérésre a falvakba, azt is elvették fizetés nélkül, s ha a jobbágyok ellenálltak, még meg is verték őket.

 

 

?. ?.

TÖRÖKSZENTMIKLÓS: 1581-ben a szentmiklósi palánkot akarták a tokajiak, ónodiak és mások elfoglalni, de sikertelenül.

 

 

 


1582

 

03. 13.

KOPPÁNYI SZANDZSÁK és SZABADHÍDVÉG: a viszonylag nyugodt őszi és téli hónapok után, 1582 tavaszán újra portyára indultak a végváriak. Március 13-án a veszprémi és tihanyi katonák a koppányi török szandzsák vásárait akarták kifosztani, s ennek során elfogták a hídvégi török vár parancsnokát, Mehmet beslya-agát és számos lovas-beslyát.

 

 

01. 15.

JAM ZAPOLSKI: békét kötött Báthori István erdélyi fejedelem és lengyel király valamint IV. Iván moszkvai cár. A lengyel uralkodó hozzákezdhetett a török elleni tervek elkészítéséhez. Kapcsolatba lépett a pápáva, igyekezett kipuhatolni a Habsburgok álláspontját.

 

 

04. 11.[34]

ÓNOD és DIÓSGYŐR, majd HÍDVÉG: az 1582. évben tavasszal az Ónod és Diósgyőr között nagy sereggel pusztító szolnoki béget az egyesült egri, ónodi, diósgyőri és kassai hadak szalasztották meg; a jelentések másfél ezer (?) török halottat említenek.

  „1582. A mely törökök Mohira jövének és Ónodot is megégeték, vissza tértökben Hidvégnél megveretének 11. április; voltanak sok ezren, sok zászlójuk volt, Sasvár bég volt velek.”[35]

 

 

05-hó végén

SZABADHÍDVÉG: a feldühödött török tisztek és katonák május végén párviadalra hívták ki a magyar vitézeket.

 

 

06. 02.

BUDA: Ali budai pasa június 02-án írott panasza szerint a végvidéki zavargásoknak az a magyarázata, hogy a palotai magyar vitézek gyalázattal illették a fehérvári török vitézöket. Ezért nem csoda, hogy a fehérvári török vitézek újra és újra Palota alá vonultak!

  E napon Ernő főhercegnek írott levelében a pasa bejelentette, hogy miután megtudta: a kaposvári Mehmet aga bajviadalra hívta ki a veszprémi vicekapitányt, illetve három simontornyai török vitéz párviadalra hívott ki három veszprémi magyar vitézt, szigorúan megtiltotta a bajvívást. Míg ő tilalmazta a viadalokat, addig a palotai magyar vitézek fehérvári török katonákat hívtak ki viadalra. Mikor azok a pasa tilalma miatt a kihívás nem fogadták el, „az palotaiak rókafarkat és disznófarkat csináltak, úgy vitték Fejérvár alá, ilyen gyalázattal illették a török vitézeket!” A fejérvári törökök azonban utolérték, s szinte a palotai vár kapuja előtt elfogták a kihívást hozó magyar katonákat, s fogságba hurcolták.

  A kölcsönös vádaskodások a „békeszegések” miatt egész nyáron folytatódtak. Miután Ernő feherceg is panaszt tett a budai pasánál, hogy neki is panaszkodtak a magyarok arról, hogy a török vitézek is „szoktanak volna Palota alatt Veszprim alatt és egyéb végek alatt kopjákat törni és bajt vívni…”, a pasa bejelentett, hogy újra tilalmat ad ki katonáinak. Ezután ő újra a magyar katonákat vádolta a harc kirobbantásáért: „De az Fölséged alatt való végbeli hadnagyok és vitézök, mihelyt egy kis bort isznak, azonnal levelet írnak az mi alattunk valókra, imez aga jőjjön ki bajra, imez vajda jőjjön ki kopjára, és mind ezképpen szoktak cseleködni; ezökis nem tudjuk, hogy üljenek veszteg, ha szűntelen írogatnak rájuk. Azér illék, hogy inkább Fölségöd fenyítse meg az végbelieket”.

  Erre a vádra Ernő főherceg elküldte a budai pasának a zsámbéki Ferhád agának – Majthényi László pápai kapitányhoz és Berenhidai Huszár Péter pápai vicekapitányhoz írott – kihívó levelét. A budai pasa a goromba hangú levélre azt a választ adta, hogy ez ezért van, mert nincs száma annak a sok és gyalázatos hangú levélnek, melyet előzőleg Huszár Péter írt Ferhád agának.

08. 18.

  Ali budai pasa magyarázkodó levelet írt. Az ügy előzménye az volt, hogy kóbor rác rablók elhajtották néhány kereskedő marháját. Ezért a budai pasa utasította a fehérvári Ali béget, hogy induljon vitézeivel a rabló rácok felkutatására. Ekkor történt a példátlan eset: „Az marhát keresvén, az (török császárnak hódolt magyar) jobbágyok – hajdúkkal egyetemben – fegyverös kézzel az hatalmas császárnak (szultánnak) ilyen bégjére és őfölsége vitézeire jövén támadtak!”

 

 

09-hó első hetében

SZÉKESFEHÉRVÁR-RÁBA FOLYÓ: a fehérvári Ali szandzsákbég csapatai a Rábáig törtek előre rablás és pusztítás céljából.

 

 

09. 25.

BUDA: Ali pasa arra is talált magyarázatot, hogy miért vonult a fehérvári Ali szandzsákbég a Rába mellé „több végbeli vitézökkel rablani”. A pasa szerint itt is a környező magyar végvárak katonái voltak előzőleg a békebontók, mikor – a Székesfehérvártól délre lévő Bolondvárat (ADONY) – akarták felégetni. A fehérvári Ali bég ezeket a vitézeket kereste és akarta megbüntetni, illetve azokat a falvakat járta végig, melyek nem akartak a török császárnak adót fizetni.

 

ISMERTETŐT AZ ADONYI VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

09. 25. után

BALATONSZEMES (BOLONDVÁR vagy BAGOLYVÁR): Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 124. old. szerint a fehérvári Ali pasa szeptember első hetében a Rába folyóig végrehajtott portyázását a magyar végváriak – a pápai, veszprémi, palotai és tatai várak katonái – meg akarták torolni, ezért megtámadták a Balaton déli partján álló török Bolondvárat. A bolondvári török vitézek azonban rajta ütöttek a magyarokon, elsősorban a veszprémi katonákon, akik közül sokat levágtak, másokat pedig rabul ejtettek. Néhány héttel később a császári követ jelentette, hogy 25 fogságba esett veszprémi vitézt hoztak a törökök Isztambulba: ezek közül 11 áttért a mohamedán hitre, 14 azonban nem, inkább vállalta a rabszolgaságot.

 

ISMERTETŐT A SZABADHÍDVÉGI VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

?: ?:

TATA: a budai pasa már megunhatta, hogy sűrű egymásutánban írt jegyzékeinek nincs foganatja, ezért a Rudolf császárhoz címzett legközelebbi panaszával együtt pompás ajándékot is küldött. Levelében jelezte, hogy a gyönyörű paripát és a szép, aranyos csábrágot Halil csaus viszi 8 kocsi és 20 török kíséretében. Az ajándékok azonban nem érkeztek meg Bécsbe, mert Cserkó Márton komáromi kapitány Tata környékén rácsapott a küldöttségre, az embereket foglyul ejtette, az ajándékokat elvette és az egészet kótyavetyén értékesítette.

 

 

09. 25.

BUDA-KOMÁROMI RÉV: a komáromiak és tataiak ez alkalommal Budáig száguldottak, ahonnét 2000 juhot sikerült elhajtaniuk. A kárvallottak azonnal riadóztatták a török őrséget, akik késedelem nélkül üldözőbe vették a gazdag zsákmánnyal hazafelé igyekvőket. A komáromi rév közelében rájuk csaptak, s mivel túlerőben voltak, visszaszerezték a juhokat. A magyar vitézek azonban nem nyugodtak bele a kudarcukba, összeszedelőzködtek és a hazafelé tartó törökök után lopakodtak. Most ők támadtak meglepetésszerűen, ki is tudták használni a zűrzavart, minek következtében sok törököt lekaszaboltak, a többit szétverték, a 2000 birkát pedig végleg megszerezték.

  Pár nappal később ismét sok juhot hajtottak el Budáról.

 

 

10-hóban

BÉCS: a királyi udvar megpróbált rendet teremteni a végvidéken s 1582 októberében Bécsbe rendelte és vizsgálatai fogságba vetette Huszár Péter pápai vicekapitányt és Istvánffy István veszprémi kapitányt. Mindkét tiszt azzal védekezett a „békeszegés” vádjával szember, hogy „mikor Őfelsége tiltó parancsa hozzánk érkezett, az törökök már útban voltak a viadalra. Az minémű rút szitkokkal minket illetett, nem lehetett egyéb benne, meg kellett vele vívnunk”. Az udvar az ügyet rövidesen lezárta, és a két tisztet szabadon engedte.

 

 

11-hóban

JÁSZBERÉNY: novemberben az egriek (köztük Balassi Bálint hadnagy is), ónodiak, diósgyőriek próbálkoztak Jászberény palánkjánál.

 

 

1582-ben

MAGYAR KIRÁLYSÁG: Zemplén vármegye[36] 742 forintot, Abaúj vármegye[37] 1817 forintot, Borsod vármegye[38] 13 000 forintot fizetett a törököknek adó fejében.

 

 

?. ?.

TÖRÖKSZENTMIKLÓS és FEGYVERNEK: 1582-ben a szentmiklósi palánkot újra el akarták foglalni a tokajiak, ónodiak és mások, de újra sikertelenül. Ezután Fegyverneknél hajtottak végre eredményes akciót.

 

 

?. ?.

NÁDUDVAR: 1582-ben Nádudvarnál, ahol az egyesült végvári seregben 200 ónodi lovas küzdött, s véres csatában megszalasztották a szolnoki Sasvár bég hadát.

 

 


1583

 

  Jellemzően elmondható az évről, hogy megélénkült a „kisháború” a magyar és a török végek között.

 

Kora tavasszal

ZSÁMBÉK: Cserkó Márton komáromi kapitány, Tormás Márton surányi főhadnagy és Görög János újvári kapitány legényeikkel együtt a Dunántúlra vonultak és Zsámbék mellett lest vetettek. Ezután 400 lovas kivált a lesben álló csapatból, Zsámbékig vágtatott és a török barmait mind elhajtotta. Ahogy a zsámbékiak megkapták a lesújtó hírt, azonnal utánuk eredtek. Vesztükre, mert belerohantak a csapdába. A magyar vitézek nekik támadtak, vezérüket többedmagával levágták, a többit megszalasztották. A csorda a magyar vitézeké lett.

 

 

03. 05.

BUDA: „Gyakorta való levelében panaszkodott Fölségöd az fejérvári bégre – írta Ali budai pasa Ernő főhercegnek e napon–, mivel a frigynek ellene járna. Mi az mi kegyelmes fejedelmünk és a római császár ő fölsége között való frigyöt és barátságot megtekintvén, az Fölségöd gyakorta való panaszát látván, az fejérvári Ali Bégöt kivetteténk (menesztettük).” Utóda egy Iszhak nevű bég volt, akinek neve először 1585. 04. 03-án tűnt fel a korbeli iratokban, mikor egy fejérvári török vitéznek, Szulejmanoglu Ahmednek igyekezett katonai érdemeiért katonai hűbérbirtokot, timárt kieszközölni.

 

 

03. 06.

ERDÉLY: 1583. 03. 06. Báthory István hármas tanácsot állított Erdély kormányzására.

 

 

?. ?:

ESZTERGOM: Cserkó Márton komáromi kapitány, Tormás Márton surányi főhadnagy és Görög János újvári kapitány legényeikkel együtt Esztergomnál portyáztak. Bőséges zsákmánnyal tértek haza és főleg azzal okoztak nagy kárt a törököknek, hogy fölgyújtották egyetlen malmukat.

 

 

05. 12.

BUDA: 1583. május 12-én Ali budai pasa írta Ernő főhercegnek: „Akarunk Fölségedet megtalálnunk levelünk által, mivel Szigetvárhoz közel vagyon egy Visebor nevű hely, mely helön ennek előtte kastény volt, most puszta, csak az egyháznak (ti.a  templomnak) néminemű része áll fön; ismég egy Mirnia nevű hely, mely helekön Zrínyi György, Nádasdy Ferenc és Batthyány akarnak kastélt építeni, mely dolog ez mi Kegyelmes Fejedelmünk az hatalmas Császár és Római Császár Ő Felség között való frigynek ellen vagyon. Nem tuggyuk, ha Fölségötöknek hírével vagyon-e avagy csak ő maguktól indultak el ebben. Kérjük ezért Fölségtöket szeretettel, parancsolja meg, minden ez féle dolgoknak békét haggyanak, hanem tarcsák az frigyhöz magukat, hogy a Római Császár és a hatalmas Császár (szultán) között való jó szomszédság és barátság megmaradjon.”

07. 03.

  Ali pasa már Rudolf királynak írt: „Meghozá minékünk a Fölséged postája az Fölségöd levelét, melyből minönöket megérténk, írja Fölségöd, hogy az szigetvári bég az Rábán túl ment volt, s valami falukat rablatott el, mely dolog mi nékünk mind ez ideig is hírünkül nem volt, hanem ha csak ez hétön lött volna ez dolog, hogy mi nékünk hírt nem tehettek volna még ez ideig, mert az fele dolgot mi akartunkból sem az szigetvári bég, sem penig más végbeli bég nem cseleködik, mert az felet büntetlen nem haggyuk; avagy talán az hatalmas Császárnak (ti. szultánnak) adófizetők voltak és nem akartak bejönni, mert az hatalmas Császártól meg van parancsolván, hogy az kik az Ő Fölsége defterébe be vagynak írván, és adófizetők be nem akarnak jönni, azokat behozzák.” A későbbiekben is a budai pasa vagy szemenszedett hazugságnak minősít minden olyan vádat, hogy a török katonák portyáznának magyar területen, vagy ha tagadni nem tudja, ezt jogos adóbehajtási műveletnek minősíti.

 

 

10. 11. [39]

KOMÁROM: aznap, ami ritkán esett meg, fizetőmesterek érkeztek Komáromba. A komáromi vitézek e miatt éppen mustra alatt álltak. Éppen a felénél tartottak, midőn 8 török naszád tűnt fel a Dunán. A magyar naszádosok azonnal otthagyták a mustrát, hajóra szálltak és Bognár Márton vajda parancsnoksága alatt üldözőbe vették a törököket. Azok állandóan tartva a távolságot, sietve eveztek lefelé. Az üldözők, akik nem jöttek rá, hogy csapdába csalják őket, egészen Esztergomig jutottak. Itt hirtelen újabb 18 naszád indult ellenük, a Duna két partjáról pedig török gyalogosok kezdtek tüzelni rájuk. Bognár Márton felmérte a számukra rendkívül súlyos helyzetet, igyekezett kijutni a törökök gyűrűjéből. Sajnos ez csak részben sikerült, mert az ütközet során öreg, korhadt hajói közül több léket kapott és megtelt vízzel. Megmaradt hajóit és naszádosait is csak az mentette meg a teljes pusztulástól, hogy Andreas Kielman komáromi főkapitány 5 naszáddal a segítségükre jött. Hősies küzdelemben, állandóan harcolva és megfeszített erővel evezve, így is csak éjfélre sikerült visszatérniük Komáromba. A visszavonulás hőse Czudar Ferenc vajda volt, aki közel nyolcvan éve ellenére végig részt vett a kimerítő küzdelemben. A meggondolatlan vállalkozás súlyos következményekkel zárult. Hősi halált halt három naszádos vajda és sok naszádos, rengeteg volt a sebesült, sokan fogságba estek, négy magyar naszád pedig a törökök zsákmánya lett.

  A király, miután értesült az esetről, azonnal a budai pasához fordult. Arra hivatkozva, hogy a törökök támadtak először, tehát ők szegték meg a békét, követelte a fogságba esett komáromi naszádosok szabadon bocsátását. Fáradozása hiábavalónak bizonyult, mert a budai pasa a rabságba esett vitézeket és az elesettek fejeit már elküldte Isztambulba. Rudolf császár ekkor az ottani követeit bízta meg a foglyok kiszabadításával. Sajnos Eytzing követ sem tudott elérni semmi eredményt.

 

 

10. 15.

BUDA-BÉCS: Ali budai pasa a komáromi eset miatt már október 15-én, majd 25-én levélben igyekezett tisztázni „ártatlanságukat” Ernő főherceg előtt.

 

 

Ősszel

SZABADHÍDVÉG[40] (?) más forrás szerint BALATONFŐKAJÁR és LEPSÉNY között: Istvánfy István veszprémi kapitány Balatonhídvégnél (sic!) győzelmet aratott a koppányi bég seregén.

  A sok apró csatározásnak 1583 őszén (a pontos időpont ismeretlen) egy nagyobb arányú magyar támadás lett a következménye[41]. Istvánffy István veszprémi kapitány 200 lovasával és 300 gyalogosával a Palota melleti „Badacsonyra” vonult, hogy ott egyesüljön Ormándy Péter palotai kapitány csapatával. A palotaiak még nem érkeztek meg, mikor híre jött, hogy a koppányi Ali bég 650 lovasával már (Szabad)Hídvégnél van, s Veszprém ellen készül. A veszprémiek ezért nem várták be a palotaiakat, hanem azonnal a koppányi török sereg elé vonultak. Valahol Kajár és Lepsény körül csaptak össze a török sereggel. Az első összecsapásban a törökök kerekedtek felül, mikor a közeli dombokon lovasság jelent meg. A veszprémi alkapitányok, Örsy Péter és Fekete Mátyás azt hitték, hogy újabb török csapatok közelednek, s ezért azt ajánlották Istvánffynak, hogy még időben vonuljanak vissza. Az utolsó percekben azonban kiderült, hogy Ormándy Péter közeledik hatvan palotai huszárral és egy század gyalogossal. Így a törökök két tűz közé kerültek. Az összecsapásban a koppányi Ali béget egy Fóthy Gábor nevű palotai vitéz taszította le lováról. A bég megsérült a homlokán és fogságba került. Szinan bég fiának, Abdullahnak lova kantárszárát vágta ketté egy kardcsapás, s így fogták el. Fogságba esett még Hagi aga, valamint Musztafa bolondvári dizdár. Összesen 77 török vitéz esett fogságba, s sokan maradtak halva a csatatéren.

 

 

12. 27.

ISZTAMBUL: a negyvenegy szerencsétlen komáromi katona, akik közül harmincnégyen naszádosok voltak megérkezett Isztambulba. Harminc elesett társuk levágott fejét és három török kézre került zászlójukat is magukkal kellett vinniük. Nagy diadallal hurcolták őket végig a török fővároson, egészen a vezérpasa hivataláig. Itt felszólították őket, hogy térjenek mohamedán hitre. Ezt megtagadták, ezért börtönbe kerültek. Innen levelet írtak Eytzingnek, hogy járjon el kiszabadításuk érdekében. A követ azonban semmi engedményt sem tudott kicsikarni a török vezetőktől. A rabokat pár nap múltán gályákra vitték.

  Az esztergomi csata körülményeit kivizsgálták. Panovitz haditanácsos jelentette, hogy a komáromiak rossz és korhadt naszádjai már rég nem voltak alkalmasak vízi ütközetekre. Kiderült az is, hogy a csata előtti éjszakán egy hódoltsági területen élő paraszt jelentkezett a naszád parancsnokánál. Előadta, hogy vigyázniok kell, mert a törökök támadást terveznek. A vajda nem hitt neki és cselt gyanítva lecsukatta. A vizsgálat megállapította, hogy a vajda ezzel nagy hibát követett el, ezért javasolták, hogy büntessék meg. Bűnösnek találták Bognár Márton vajdát is, mert ő kezdeményezte a török naszádosok megtámadását. 14 napi börtönnel büntették. Vitézségét azonban méltányolták és elismerték. Az agg Czudar Ferenc vajdát megdicsérték az ütközetben való helytállásáért és javasolták, hogy hosszú szolgálata elismeréséül engedjék nyugdíjba vonulni – méghozzá teljes fizetéssel. Az ütközetben részt vevők közül Farkas Lőrinc, Jósa Miklós, Sipos Ambrus, Gadóczy Péter, Maróthi Nagy Mihály, Lakatjáró Simon, Bory Mihály, Kun Benedek, Olasz Gergely, Szabó Mihály és Pozsgay Ferenc vajdák tűntek ki a hősiesen harcoló naszádosok soraiból.

 

 

Az év folyamán

BIHAR(Biharia)(?): (a forrásban szereplő helységnév alapján nem teljesen egyértelmű, hogy erről a romániai helységről van-e szó). A gyulai bég Bihar várát és városát próbálta meg erőszakkal hódolásra bírni. Feltehetően nem nagy sikerrel.

 

 

Az év folyamán

BIHAR VÁRMEGYE: a gyulai, szolnoki és jenői (Borosjenő) bégek nyolc Bihar vármegyei falut raboltak ki és csaknem félezer embert hurcoltak rabságba.

 

 

?. ?.

MUHI és ÓNOD: az 1582. évi nádudvari csatát a szolnoki Sasvár bég Muhi városán akarta ezt megbosszulni. Ónod városát is felégette, azonban (Borbély András egri hadnagy vezetésével) a kassaiak és egriek ismét megszalasztották a törököket, jelentékeny veszteséget okozva nekik.

 

 


1584

 

?. ?.

KOMÁROM: a komáromi vár élére a 32 éves Pálffy Miklós került.

PÁLFFY MIKLÓS MÉLTATÁSA: tehetséges és értékes emberi tulajdonságai révén gyorsan emelkedett a közélet ranglétráján. Ifjú korát Miksa és Rudolf udvarában töltötte. 1580-ban Pozsony vármegye főispánja, 1581-ben fivérével együtt báró, főajtónálló mester, 1582-ben császári és királyi belső tanácsos. Ezek után nevezte ki a király 1584-ben Komárom vármegye főispánjává, majd Komárom vára főkapitányává és végül 1595-ben a dunántúli részek országos kapitányává.

  Az új főkapitány kiváló szervező, bátor katona, tehetséges hadvezér és előkelő, befolyásos főúr volt egyszemélyben. Alig került új állomáshelyére, máris bekapcsolódott a portyázásokba.

  A komáromi vitézek különösképpen kedvelték a váli portyákat.

 

  A NASZÁDOK LEÍRÁSA:

  A naszád 23-24 m hosszú, 4,5 m széles, 1,1 m merülésű, hegyes orrú lapos fenekű hadihajó volt. Kedvező szél esetén a hajó közepén álló árbocra szerelt vitorla, szélcsendben a két oldalon elhelyezett 10-10 evezős hajtotta 20 evezővel. A hajó tatjára épített kabin volt a parancsnok és a kormányos tartózkodási helye. A kormányos innen irányította a naszádot. Felszerelték kis méretű, forgatható ágyúkkal is (forgó siskák), melyeket az orr-részen helyeztek el. Hogy a puskaport megvédjék a nedvességtől, az ágyúkat és a lőszert a naszád orrára épített bódé takarta. A naszádot kővel megtöltött vesszőkosárral horgonyozták le.

  Az árboc csúcsára vesszőből font árbockosarat szereltek – kötéllétrán lehetett feljutni rá. Itt volt a figyelő őrhelye, aki állandóan szemmel tartotta a közeli és távoli vidéket, s ha gyanús jelenséget észlelt, azonnal jelentette.

  A naszádok árbocának csúcsán lengett a fecskefarok alakú, általában piros-fehér színű lobogó. A XVII. Században már feltűntek a piros-fehér-zöld színű zászlók is.

  Egy korabeli szemtanú, az 1584-ben Isztambulba követségbe küldött Heinrich Lichtenstein az alábbiakat jegyezte fel naplójába a hajóról:

  „Minden naszád elején két kicsi tarackocska van, amit ide-oda lehet forgatni… A magyar naszádok lövése és rendje kifogástalan volt. Egyszerre lőttek úgy, hogy a füst egyenesen falnak látszott… A török… naszádok teljesen ugyanolyanok, mint a magyarok… csakhogy az ő hajójukon nem kettő, hanem csak egy ágyúcska van.”

  A félnaszád a naszádhoz hasonló, csak feleakkora nagyságú hadihajó volt.

  A naszádokat az 1529 utáni években az ausztriai Gmundenben olasz és német hajóépítő mesterek építették. A kész hajókat a Traun és a Duna vizén Bécsbe irányítoták, majd az itteni teljes felszerelésük után végleges állomáshelyükre úsztatták.

  A XVI. század közepén Gmunden mellett már Komáromban, Győrött és egyéb helyeken is készítettek naszádokat. A legtöbb magyar hadihajót a török háborúk végéig Komárom híres hajóács kompániái gyártottak.

  Komáromot jelölte ki I. Ferdinánd király a naszádosok központi állomáshelyéül.

  A naszádokat közvetlenül a vár bástyái tövében, a vártetőn elhelyezett ágyúk biztonságos védelmében kötötték ki. A Dunán csak kevés naszád állomásozott, a flotta zömét a Vág-Dunán helyezték el.

 

 

04. 22.

BUDA: mivel a tavalyi Kajár-Lepsény körüli csata békesség idején történt, s „frigyszegésnek” minősült, mindkét fél a másikat vádolta békeszegéssel. A magyarok szerint Ali bég „egynéhány ezred magával igyeközött volna Weszprimre”. Szinán budai beglerbég 1584. április 22-én írt levelében azzal védelmezte a béget, hogy az „az hatalmas (ti. török) császár országában, az ő maga faluiba ment volt az ő maga népével, ezt a veszprémiek hallván, reá ütöttek”. Ezt azzal bizonyította, hogy Ali bég csapatai ágyúkat nem vittek magukkal. Ali bég egyébként is egyik falujában volt megszállva, mikor a veszprémiek rajta ütöttek.

  A veszprémi katonák busás váltságdíjat reméltek a bégért, de az Udvari Haditanács parancsára Ali béget „ajándékba” kellett adniuk Leonhard Harrach főudvarmesternek. A fogoly bég ugyanis igen magas váltságdíjat ajánlott fel szabadon bocsátásáért: pontosan 30 ezer forintot, 100 jó ökröt, két hátaslovat ezüstös-aranyos nyeregszerszámmal, nyolc további hátaslovat pokróccal, egy hosszú perzsiai selyemszőnyeget, két vég arannyal szőtt kelmét, két bokor kócsagtollat (bokronként 200 szál tollal), két török fogságban levő magyar rabot (Szénhely Istvánt és Lévay Lászlót).

  A budai pasa ragaszkodott a bég kiváltásához, s kérte az Udvari Haditanácsot, hogy míg a nagyon magas váltságdíjat kifizetik, a béget engedjék szabadon. Kiadatásakor előlegben fizetnek 10 ezer forintot, s biztosítékul kezességet kellett vállalni Ráckevei, Nagymaros, Vác, Cegléd, Nagykőrös és Tolna mezővárosoknak. Az említett városok magyar bírái 1584. október 9-én jelentek meg Komáromban, kifizették a 10 ezer forintot, aláírták a kezeslevelet és magukkal vitték Ali béget Budára. A szerződés szerint a bégnek fél éven belül kellett eleget tenni kötelezettségének. Ali bég azonban a továbbiakban csak 5000 forintot küldött, s elküldte a tíz lovat, de ezek sánták, vagy „gonoszak” voltak. A kezeslevél ellenére soha többet nem fizetett.

 

 

Tavasszal

ESZTERGOM: az esztergomiaknak egyébként igencsak megnőtt a komáromiakkal a bajuk. 1584-ben egész sor esztergomi török vitéz kapott pénzjutalmat, timárt a komáromiakkal vívott harcban tanúsított helytállásért. Tavasszal a felvidéki végvárak nagy hadba gyűltek össze, s Esztergomig kalandoztak, akit a váron kívül találtak, levágtak.

 

 

06. 17.

BALATONENDRÉD: a tárgyalások még javában folytak, de mivel a veszprémi vár katonái kijátszottnak érezték magukat, 1584. június 17-én már újra támadtak. A veszprémi és tihanyi végvárak katonasága megtámadta a Balaton déli partján álló Endréd török palánkot. Az elöljáró sereget, 190 katonát Fekete Mátyás és Palotay György vezette. A tihanyiak Paksy Balázs parancsnoksága alatt csak tizenkilencen voltak és két tarackot hoztak magukkal. Már Endréd vára alatt voltak, mikor a szomszédos török várak katonasága június 22-én rajtuk ütött. A magyar sereget szétverték, sokat levágtak és sokat foglyul ejtettek közülük. A győzelem miatt Szinán pasa igen magabiztos levelet írt Ernő főhercegnek: „…Mindenkor olyan választ tött Felségöd, hogy meg tartja Fölségöd és oltalmazza a frigyöt, nem tudjuk mégis mi légyön az oka, hogy meg nem szünnek, hanem mind szüntelen az frigy ellen járnak. Mi az mi alattunk való bégnök és vitétöknek megparancsoltuk, hogy semmire okot ne adjanak, az mi parancsunkat félvén, az frigyöt megtartják, és semmiben ellene nem járnak, de immár az sok türést eluntuk!”

 

 

10. 03.

VÁRPALOTA: a király 1584. október 3-án a volt veszprémi kapitányt, Istvánffy Istvánt nevezte ki Palota kapitányának. Istvánffy azonban az év végén váratlanul meghalt.

 

 

?. ?.

JÁSZBERÉNY: az egriek, ónodiak, diósgyőriek újra próbálkoztak Jászberény palánkjánál. Két törököt levágtak, kettőt elfogtak.

 

 

?. ?.

DÖMSÖD: az egri, tokaji, siroki „vitézek” a dömsödi sokadalmat (vásárt) ütötték meg Balassi Bálint vezetésével.

 

 

Az év folyamán

VÁL: a törökök véget akartak vetni az ismétlődő betöréseknek, elhatározták, hogy újra felépítik a váli erődítményt. Hamarosan neki is láttak az építkezés megtervezésének.

 

 

Az év folyamán

TAMÁSHIDA (Tămaşda): a környékbeli török bégek (gyulai és borosjenői) a hódoltság kiterjesztése végett megpróbáltak Tamáshidánál (ma Romániában) a Fekete-Körösön hidat csinálni.

 

 


1585

 

01. 28.

VÁRPALOTA: e napon a győri Bornemissza Jánost nevezték i Palota élére. Mivel Bornemissza Győrből magával hozta legjobb vitézeit, elsősorban azokat akarta kifizettetni. Hosszútóthy Györgytől 200 forintot vett fel kölcsön.

 

 

04-hó első napjaiban

BUDA-BÉCS és PÁPA: az 1585. év tavasza is a „békeszegésekkel” való kölcsönös vádaskodásokkal kezdődött. Április első napjaiban újra nagy vita alakult ki arról, hogy ki kit hívott ki bajviadalra. Huszár Péter pápai vicekapitány panaszt tett a királynál, hogy a koppányi Halul szpáhi bajviadalra hívta ki őt. Mikor ezt a király nevében Ernő főherceg szóvá tette a budai pasánál, a pasa felháborodott levében írta meg, hogy a fordítottja az igaz, Huszár Péter hívta ki Halul szpáhit! „Innen tetszik meg az végbeli kapitányoknak minden álnokságok és csalárdságok, hogy az dolgot nem aggyák Fölségödnek igazán tuttára… Huszár Pétör… koppányi Halulnak először küldött levelet”. Miközben a levélváltás oda-vissza folyt a pasa és a főherceg között, Huszár Péter pápai vicekapitány párviadalban levágta a koppányi Halul szpáhit.

 

 

04-hó közepén

KOMÁROM (KOMÁROMI RÉV): április közepén a bajviadaloknál súlyosabb békebontás következett be. A dunántúli végvárak magyar katonasága – a tataiak, komáromiak, veszprémiek, palotaiak, szentmártoniak néhány ezren – „az két hatalmas fejedelem között való frigyöt meg nem gondolván” benyomultak török területre és a komáromi révben palánkot építettek. Mikor a fehérvári török bég 300 lovasával megtámadta őket, súlyos csapást mértek a törökökre. A békebontás azonban rendeződött, s közel egy évig viszonylagos nyugalom volt a bakonyi és balatoni végeken.

 

 

04. 11.

VÁRPALOTA: április 11-én Bornemssza János embereinek zsoldot osztatott ki. A régi katonáknak azonban ő sem fizetett semmit. Erre a felháborodott régi vitézek közül sokan elmentek Palota várából. Többek között az a Fóti Gábor nevű főlegény, aki már 7 év óta szolgált a várban három lóval (lovassal) és aki az 1583 végén vívott csatában elfogta a koppányi Ali béget. Pedig a koppányi Ali bégért nagy pénzeket kért a királyi udvar. Musztafa bég, budai kincstartó – „mivel az koppányi Ali béggel ennek előtte ismeretségben voltam és vele sót-kenyeret ettem, nem akartam elfeledközni róla, hanem akartam szabadulásában törekedni” – előlegnek tízezer forintot és kezeseket ajánlott fel. A magas sarc miatt Szinan pasa még ez év január 25-én, sőt még 1586. február 4-én is levelezést folytatott.

 

 

05-06-hóban

?-(Komárom): 1585 május-júniusában viszont egymás után kapta Pálffy Miklós Dunán inneni főkapitány a híreket az esztergomi törökök Komárom elleni készülődéseiről (az előkészületeken ugyan soha nem jutottak túl).

 

 

07-hó elején

?-(Esztergom): azt jelentették Pálffy Miklósnak, hogy a törökök Esztergomnál hidat akarnak építeni, amiről Pálffy értesítette Ernő főherceget, kifejtve a híd veszélyes voltát: nagyon megkönnyítené a török portyák dolgát. Eddig, ha át akartak hajózni a Dunán, szándékukról időben hírt szerezhettünk. Ha elkészül a híd, könnyen meglephetik a környező vidéket. Ennek ellensúlyozására kezdjünk hidat építeni mi is a Vágon, hátha a török ezt megtudva, eláll az esztergomi híd építéséről.

  A levelezés a híd ügyében hónapokon át tartott, sőt a következő években is. Hiába ajánlotta a hidak megépülése után Ungnad Dávid, hogy mind az esztergomi, mind a komáromi hajóhíd bontassék le, a kompromisszumba nem ment bele a török, érthetően nem akarta a kitűnő hídfőállást ezzel gyengíteni.

 

 

08. 01.

BUDA: a bécsi udvar panaszaira augusztus 1-én Szinán budai pasa megint a a szokott érveket közölte Ernő főherceggel: „Ezöknek utána írja Nagyságod, hogy négy bég négyezer magával mentek volt Kanizsa alá, de valaki Nagyságodnak azt mondotta, soha nagyobb hiába való dolgot és hazugságot nem mondhatott. Mert Kanizsa körül egy szandzsákbégnél több nincsen, az szigetvári bég.” A kölcsönös portyázások és vádaskodások soha nem értek véget. Mindkét fél a másikat vádolta a békeszegéssel.

 

 

08. 24.

TURA: a kassai, kállai, egri, tokaji és szatmári magyar őrségek katonái (Claudius Russel vezetésével) rajtütöttek a szolnoki bég szandzsákjához tartozó turai vásáron, és nagy zsákmányt ejtettek.

  „1585. A magyarok a thuri sokadalomra ütnek, sok nyereséget hoznak: (ecsedi) Báthori István, Russel Claudius tokaji kapitány, egri Borbély András, kassai had.”[42]

 

 

09-hóban

ISZTAMBUL: szeptemberben a szegedi vár egyik katonája, Diváne Mehmed – akinek volt már egy 7500 akcse jövedelmet adó timárbirtoka – mivel „vitézül viselte magát a Szatmár és Kálló várából érkező, de megszalasztott hitetlenekkel vívott ütközetben”, további 1500 akcse jövedelmű birtokot kapott III. Murad szultántól.

 

 

Ősszel

KOMÁROM: Ernő főherceg arra utasította Pálffy Miklós főkapitányt, hogy katonáit tiltsa el a török területen való portyázástól. Szűnni nem akaró támadásainak – szerinte kiszámíthatatlan következményei lehetnek.

?. ?:

  Pálffy Miklós főkapitány segíteni szándékozott a végváriak fizetési gondjain. 1585-ben 16 000 forint kölcsönt vett fel egy pozsonyi pénzembertől, és azt katonáinak az elmaradt zsoldjuk részlete címén ki is fizette. Rá is fizetett nagylelkűségére. A királytól többszöri sürgetés ellenére sem kapta meg ezt a nagy összeget.

  1585-ben Komáromban 200 huszár szolgált.

Az év folyamán

  A hídfőerődök felépítése elkezdődött. A törökök állandóan tiltakoztak ellene. Frenk Juszuf Szinán budai pasa több ízben követelte az erődítési munkák leállítását.

 

 

?. ?:

NAGYVÁRAD (Oradea): Géczy János váradi főkapitányt fölváltotta Sibrik György a posztján. Sibrik 1588-ig volt e tisztségben.

 

 

?. ?:

SZATMÁRNÉMETI (Satu Mare) és SÁROSPATAK(?)[43]: Szatmár és Patak várából portyázni indultak a magyar végváriak Gyula vidékére. A beütés balul sült el, a gyulai törökök megfutamították a magyarokat.

 

 

?. ?.

SZIGETVÁR: 1585-ben a szigetvári török harcosok a pécsiekkel együtt a győrieket rohanták meg.

 

 

?. ?:

ERDÉLY: jelentős változás állt be Erdély belpolitikai életében. A rendek Báthori István lengyel király meghagyásából Ghiczy vagy Géczi János váradi főkapitányt Erdély kormányzójává választották.

 

 

 

 


1586

 

02. 24.

SZÉKESFEHÉRVÁR: Csíkvári Deli Haszán fehérvári török vitéz párviadalra hívta ki Csegley Ferenc pápai magyar katonát. Iszhak bég maga is írt Majthényi László pápai főkapitánynak, kérve őt, hogy beszélje rá Csegleyt a bajviadalra, mert „Ettől az a frigy meg nem bomol, sem várak nem vitatnak, sem városok meg nem dulatnak!”

 

 

04. 04.

ESZTERGOM: a törökök elkészítették a Dunán a hidat. Thury Márton komáromi vicekapitány április 4-i jelentéséből kitűnik, hogy a budai pasa aznap éjjel 20 naszáddal Esztergomba érkezett, majd átment a hídon. A szemle után elrendelte, hogy erősítsék meg és tegyék alkalmassá szekerek átkelésére is.

  A török dunai átkelőhely létesítése új helyzetet teremtett a környékbeli magyar végházak számára. Megszaporodtak a törökök támadásai, és ami még veszélyesebb, gyorsabbakká és kiszámíthatatlanokká váltak. A török dunai átkelőhely létesítése új helyzetet teremtett a környékbeli magyar végházak számára. Megszaporodtak a törökök támadásai, és ami még veszélyesebb, gyorsabbakká és kiszámíthatatlanokká váltak. A török dunai átkelőhely létesítése új helyzetet teremtett a környékbeli magyar végházak számára. Megszaporodtak a törökök támadásai, és ami még veszélyesebb, gyorsabbakká és kiszámíthatatlanokká váltak.

 

 

Tavasszal

KOMÁROM: a várnak szüksége volt egy hídra. Ernő főherceg volt a kezdeményező, aki midőn megtudta, hogy a törökök építik az esztergomi hidat, azonnal utasította Pálffy Miklóst a vág-dunai mellett most már a dunai híd felépítésére. Jurisich Lajos pozsonyi hídmesternek egyidejűleg azt az utasítást adta, hogy a szükséges hídanyagot mielőbb szállíttassa le, és ha egyedül nem tud megbirkózni a feladatával, akkor hívja Komáromba Candia Miklóst. A főherceg a győri várkapitánynak is megparancsolta, hogy mindenben legyen Pálffy Miklós segítségére.

05-hóban

  A Vág-Duna hídján serényen folyt a munka. Pálffy Miklós megbízottja májusban örömmel jelentette, hogy 2 öreg hajó és 20 sajka már a helyén van, és pár napon belül befejezik a híd építését.

  A híd tényleg elkészült még ebben az évben. 79 hajóra építették és 500 lépés volt a hossza.

 

 

08. 24.

NYITRA (Nitra)(?): az ellenség pusztításainak és támadásainak ellensúlyozására e napra a nyitrai püspöknél hadi tanácskozást tartottak, melyben részt vettek: Julius Salm gróf, Dobó Ferenc, Forgách Simon, Zamaria Ferrando de Specie Casa, Pográny Benedek, Forgách István, Görögh János, Thury Márton és Pálffy János.

  A résztvevők megállapították, hogy a törökök az esztergomi híd megépítése után az eddiginél hat órával előbb tudják elérni a Duna bal partján levő céljaikat. Váratlan gyors támadásaikkal ezért – az e területen fekvő váraknak és helységeknek – állandóan számolniuk kell.

  A fenyegető veszély elhárítására tehát sürgősen fontos intézkedések szükségesek; megvalósítását az alábbiak szerint javasolták:

Ø       Minél előbb fel kell építeni a komáromi dunai hidat;

Ø       Meg kell erősíteni Surány, Komját, Végles, Korpona, Bakabánya, de legfőképpen Érsekújvár erődítményeit;

Ø       Fontos a Nyitra hídjainak lebontása, hogy ezzel megakadályozzák az ellenség gyors átkelését.

  A résztvevők megállapodtak abban, hogy a fontos híreket gyors lovasok küldésével közlik egymással. Ha nagyszámú ellenség közeledik, akkor azt gyakori ágyúlövésekkel, ha kisebb számú csapat mutatkozik, azt négy ágyúlövéssel tudatják a közeli várakkal és helységekkel.

  A tanácskozás megállapításai beigazolódtak, mert nagymértékben megszaporodtak a törökök hadi vállalkozásai. Pálffy Miklós főkapitányságának három éve alatt például harmincszor támadták meg Komáromot.

 

 

nyáron

KOMÁROM: a vár hídfőépítési munkálatai 1586 nyarán befejeződtek. A vág-dunai a Szent Miklós-, később Szent Fülöp-palánk, a dunai a Szent Péter palánk nevet kapta. Ez utóbbi a mai Csillagerőd helyén állott, alakja – a régi metszetek tanúsága szerint – ugyanolyan négyágú csillag volt, mint a mai utódja.

 

 

09. 03.

BUDA és ALAP: az új békebontásért 1586. szeptember 3-án Ali budai pasa – Ernő főhercegnek írott levelében – Bornemissza János palotai kapitányt vádolta meg. Ugyanis a töröknek hódolt Alap faluban régtől fogva volt egy salétromfőző ház, amely eddig senkinek nem fizetett adót. Most a palotai kapitány rájuk üzent, hogy fizessenek neki adót. A palotai kapitány sejthette, hogy a török ezt megtorolja, mert 1586 júliusában több ízben sürgette a királyi kamarát az őrség elmaradt zsoldja miatt, s sürgősen pénzt kért a vár pusztuló épületeinek karbantartására; ugyanakkor néhány könnyebb ágyút is kért. Mivel a bécsi fegyvertárban ilyen éppen nem volt, elrendelték azonnali öntését.

 

 

09. 20.

VÁL: az ez évben kezdődött csatározások fő oka az volt, hogy a törökök Székesfehérvártól északkeletre mintegy 25 km-re Vál faluban erődítménnyé építették át az addig csak megerősített erődtemplomként ismert erősséget. A komáromi és tatai várak magyar katonasága – a tatai kapitánnyal Horváth Miklóssal az élen – megtámadták a váli palánkot. Ali pasa budai beglerbég 09. 20-án jelentette az esetet Bécsben Ernő főhercegnek: majd személyesen is megjelent Székesfehérváron.

 

 

09-hó végén

VÁRPALOTA: Bornemissza János palotai kapitány aggodalma jogos volt, mert 1586. szeptember végén fehérvári török csapatok megtámadták Palota várát. Az őrség azonban rövid harc után visszaverte a támadókat.

 

 

10. 15.

SZÉKESFEHÉRVÁR: a budai pasa innen írt levelet Nádasdy Ferencnek. Közölte vele, hogy tudomására jutott az, hogy támadásra készül Segesd és Berzence török várak ellen. Kérte, hogy ne tegye ezt, s ő is megfékezi vitézeit, akik „régultától fogva igyeköztek az Rába közit le rablani (mivel az hatalmas török császárnak is vagynak ott egynéhány falui, kik be nem jönnek, sem adójukat meg nem adják, egynéhány szpáhinak meg azonképpen)”. Ali budai pasa még ezen a napon Simontornya várában is járt, honnét Habsburg Ernő főhercegnek panaszkodott, mert „az végbeli vitézök gyakorlatossággal szoktak az hatalmas császár végei alá száguldani és az frigy ellen járni.”

 

 

10. 15.

SIMONTORNYA: Ali budai pasa beglerbég még ezen a napon Simontornya várában is járt, honnét Habsburg Ernő főhercegnek panaszkodott, mert „az végbeli vitézök gyakorlatossággal szoktak az hatalmas császár végei alá száguldani és az frigy ellen járni”.

 

 

Ősszel

VÁL: a váli építkezésről tudomást szereztek Pálffyék, és megindultak a komáromi és a tatai végváriak. Horváth Miklós vezetésével és rátámadtak az építkezésre és ott mindent tönkretettek. A törökök természetesen rettenetesen haragudtak a komáromiakra. Azt hangoztatták, hogy tíz magyar végvárral együtt nincs annyi bajuk, mint Komárommal.

 

 

Ősszel

KANIZSA KÖRNYÉKE és SEGESD: Kücsük Hasszán szigetvári bég a marcali és koppányi török helyőrségekkel közösen – a már emlegetett Lufti bin Piri, a csáktornyai származású Wlasits Mátyás pribék kalauzolásával – csapatával előbb végigpusztította az egész Muraközt, majd Kanizsa környékének felderítésére indult. Amikor a várbeliek ezt észrevették, lovasságukkal kitörtek és üldözőbe vették Hasszán seregét, amelyik meghátrálást színlelt és megfutamodott. A kanizsaiak aligha sejthették, hogy a törökök lesre csalták őket, s erre csak akkor döbbentek rá, amikor Segesdnél a török derékhadba ütköztek. Az egyenlőtlen küzdelemben a kanizsai végváriak egy részét lekaszabolták, a többiek pedig fogságba kerültek. Ezeknek a harcoknak a török forrásokban is nyomára bukkanunk. III. Murád szultán 1581-ben a Simontornyai birtokösszeíróhoz íntézett rendeletében például gazdagon megjutalmazza Dzsáfer-oglu Mehemedet, amiért róla azt jelentették, hogy ezelőtt Kanizsa nevű „várból az iszlám hadseregnek kárt okozni szándékozó, de megszalasztott hitetlenekkel való ütközetben vitézül viselte magát…” A koppányi és szerémi szandzsákok 1586-87-es összeírásában pedig Lufti bin Piri mellett többen – köztük Ali bin Hüsszein, Mohamed bin Begtaz, aki a „berzencei ulufedzsik között volt és napi 8 akcse zsoldot kapott” – hűbérbirtokban részesültek, mert a „Kanizsa várából a birodalomra rontott, elűzött Horvát nevű átkozottal” vívott csatában kitüntették magukat.

 

 

?: ?.

BÉCS: Rudolf császár 1586-ban intézkedett a Pálffy Miklós főkapitány által a katonák fizetésére folyósított kölcsön ügyében. Úgy döntött, hogy Pálffy Miklós főkapitánynak adja Modor város évi 800 forintos járadékát.

 

 

12. 13. [44].

LENGYEL KIRÁLYSÁG: váratlanul meghalt Báthori István lengyel király és erdélyi fejedelem Uralkodása békét és viszonylag nyugodt fejlődést biztosított Erdélynek. A Báthoriak megkísérelték, hogy a lengyel trónt továbbra is kézben tartsák, de még a királyjelöltek közé sem tudtak bekerülni. Nem sokkal ezután az öreg, fáradt erdélyi kormányzó (Ghiczy János) lemondott, és azok, akik egy gyermekfejedelem uralma alatt nagy adományok megkaparintásában reménykedtek, keresztülvitték, hogy a tizenöt esztendős Báthori Zsigmondot nagykorúvá nyilvánítsák. Közéjük tartozott Bocskai István is.

 

 


1587

 

02. 15.

KOMÁROM: Reinhold Lubenau e napon járt Komáromban. Így számolt be a látottakról.

  „Komárom vára a várak és a végházak egyik legelőkelőbbje, a török betörés ellen építette Ferdinánd császár, Buda és Esztergom eleste után, ahogy ez a főkapu fölírásán olvasható. felette erős bástyákkal van ellátva, benne nagyszámú katonaság, valamennyien németek, ezek a várban alacsony házikókban laknak. A vár közepén van a felette erős falazású épület, szép hegyes tornyokkal díszítve. Ezek egyike, a legnagyobb, szép órával dicsekedvén, magában foglalja a kapitány és a hadnagy lakását. Vannak benne szép hadszertárak is, tele mindennemű hadiszerrel is, van lőpormalma, ebben folyamatosan, s naponta lőszert állítanak elő. Ez a vár a Csallóköz végében fekszik, jobb kéz felől a Duna habjai mossák, bal kéz felől nagy víz folyik, a Vág, mely a Dunába ömlik. Ez a két folyóvíz három oldalról veszi körül a várat, de a Vág vize ott van a vár előtt is, ahol a bejárat van. Ezen a vízen át felvonóhíd van építve. A helységet rosszul fonott kerítés övezi, azért a város kapuinál mindenkoron őrséget tartanak… Ebéd után a követ, a kapitány, a hadnagy, meg a tiszttartó társaságában a hajóhídra ment. Ez 79 hajón a Vág folyón épült. Hosszában több mint 500 lépés, öl szerint 300 öl hosszú. A víz túlsó partján fából épült kastély van, ez kívülről agyaggal van vakolva, és Miklós palánknak hívják, mivel az itteni főkapitány, Pálffy Miklós rendeletére épült… Visszatérve elmentünk a várba, ezt belül és kívül, fönt a sáncokat is, az ágyúkat, szertárakat, a lőpormalmot, szóval mindent, ami megtekinthető volt, szorgalmasan megnéztünk… Február 16-án mi, kik lutheránusok valánk, elmentünk a várba, a templomba…”

 

 

02. 23.

GYŐR: az évről évre fokozódó fegyveres összecsapások az 1587. február 23-án megindított nagyarányú támadással érték el tetőfokukat. Február közepén Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitány vezetése alatt Győrben jelentős magyar katonai erő egyesült azzal a céllal, hogy megtorló hadjáratot indítsanak a Balaton melléki rác rablóbandák ellen. A Nádasdy Ferenc, Batthyány Boldizsár, Eörsy Ferenc vezetése alatt álló csapatokhoz csatlakozott szinte az egész pápai őrség, mivel Majthényi László főkapitány távol volt, Berenhidai Huszár Péter vicekapitány parancsnoksága alatt. A felvonuló sereghez csatlakoztak a veszprémiek Ormándi Nagy Imre és Erdős Pál vezetésével, majd pedig a tihanyiak Pisky István parancsnoksága alatt. Az összesen 1700 főnyi sereg azonban Erdős Pál javaslatára nem a rácok, hanem a koppányi török vár ellen fordult.

 

 

02. 25.

TÖRÖKKOPPÁNY: a magyar végvári csapatok Nádasdy Ferenccel – a magyar csapatok vezérével – a Balaton jegén átkelve – megtámadták és szétdúlták a török Koppány (Törökkoppány) palánkot. A koppányi Regeff bég tudott a magyarok készülődéséről, de tudomása szerint a magyarok a rácok ellen készültek. Így a magyar támadás, melyet a sűrű köd is fedezett, váratlanul érte a koppányi törököket.

  A környező török szandzsákok török katonasága a koppányiak segítségére sietett.

  A sűrű ködben február 25-én hajnalban Erdős Pál a veszprémi katonákkal elfoglalta a külső vár nyugati kiskapuját, s bebocsátotta Huszár Pétert és a pápaiakat. A másik kaput Fekete Mátyás vezetése alatt ugyancsak a veszprémi katonák foglalták el. A két veszprémi csoport, valamint Vajda Kristóf gyalogosai ezután a belső vár kapuját rohanták meg, s robbantották be puskaporral. A leeresztett hídon át Nádasdy Ferenc rontott be a győri csapatokkal. A magyar csapatok egy része azonban továbbra is a váron kívül maradt készenlétben, ha netán török felmentő had érkezne; ugyanis néhány török lovas kitört a várból, s segítségére száguldott.

 Az 500 főnyi török őrség gyenge ellenállást fejtett ki. Mikor látták a nyitott kapukat és a lángokban álló külső várat, menekültek asszonyikkal és gyermekeikkel. Regeff béget feleségével együtt ellenállás nélkül fogták el. Musztafa bég alparancsnok azonban vitézül védekezett. Midőn látta, hogy minden elveszett, bejelentette: Nádasdynak megadja magát,. A magyarok cseltől tartva Nádasdy helyett egy Rácz János nevű hajdút küldtek oda, akit Musztafa bég nyomban lelőtt. Ekkor a magyarok a bégre gyújtották a házat, aki ott égett gyönyörű feleségével és két gyermekével együtt. Vitézül küzdött Omer bég is, sikerült kitörnie és elmenekült. Felesége és négy gyermeke azonban fogságba esett.

  Az utcai harc során egy kapu alól kivágtató három török lovas közül az egyik véletlenül nekirohant az utcán nyargaló Nádasdynak. Mindkét ló felbukott. Nádasdy ugrott elsőnek talpra és birokra kelve a török katonával, megfojtotta őt. A kézitusában a török lovasság nagy része kitört a várból és elmenekült. A harc alatt a külső vár és a vár kigyulladt s leégett, az égő házakban nagyon sok török bennégett. Az egyik házban negyven török holttestet találtak. A magyar katonák így is a koppányi török erősség 600 főnyi őrségéből 200 törököt fogtak el, ezek zöme asszony, lány és gyermek volt, de voltak katonák is, mint Regeff bég és mások. Zsákmányul esett 200 ló, 100 bivaly, 800 birka és számtalan egyéb préda, valamint 8 zászló.

  A magyar katonák – mert kocsijuk kevés volt – a zsákmányt a vezetéklovakra kötözték. Mivel még legalább 200 szekér kellett volna, s mindent elhozni nem tudtak, az ott maradt zsákmányt felgyújtották. Az elvonuló magyar katonák a vár kapuját és felvonóhídját puskaporral felrobbantották; a másik két kapu és a külső vár kétharmada amúgy is leégett. A magyar csapatok már elvonultak az égő Koppányból, mikor megérkezett a pécsi és simontornyai bég lovassága. Közben a fehérvári bég lovasai is feltűntek. Az utóbbit a pécsi és simontornyai törökök a nagy ködben magyaroknak vélték, s megfutamodtak. A fehérváriak viszont az előző két török vár lovasságát hitték magyaroknak, s ők is visszavonultak.

 

 

02. 26.

PÁPA: a magyar hadak február 26-án délután vonultak be Pápára. A magyar főtisztek és kapitányok valamennyien vontarany török ruhákban, a nemesurak pedig selyemben és damasztban pompáztak a bevonuláson. Majthényi László pápai főkapitány neheztelését fejezte ki a hadjárat miatt, s a királynak írott jelentésében az alábbiakat írta: „Én azt hiszem, hogy Őfelsége nemigen örül e győzelemnek, mert a törökök meg fogják bosszulni e támadást!” A szerzett zsákmány kótyavetyéjét 1587. március 02-án Pápán tartották meg. A királynak elküldték a 8 török zászlót, a koppányi Regeff béget feleségével együtt, továbbá még két török tisztet és egy trombitást. A kótyavetyén az összes prédát – állatokat, a török foglyokat, asszonyokat, lányokat és gyermekeket is – eladták.

  Amint a királyi udvarban híre ment a koppányi támadásnak, az Udvari Haditanács felszólította Teuffel győri főkapitányt, hogy küldjön jelentést az eseményről, illetve kötelezze részletes beszámolóra a kótyavetyéseket a begyűlt pénzről! A kótyavetyén ugyanis – mint az általános volt – sok volt a visszaélés. Egy Zolthy István nevű tiszt például egy lovat magának elrejtett, s ezért a kótyavetyések – Hathalmy Miklós és társai – kénytelenek voltak azt erőszakkal elvenni a tiszttől. Teuffel főkapitány Pápára utazott és onnét küldte jelentéseit az Udvari Haditanácsnak. A haditanács ezek alapján jelentette 1587. március 02-án Ernő főhercegnek, hogy Majthényi László pápai főkapitány hevesen kikelt helyettese, Berenhida Huszár Péter ellen. Azzal vádolta vicekapitányát, hogy az ő távollétében az egész pápai őrséggel részt vett a támadásba, miközben Pápa várát őrizetlenül hagyta. Ezért Huszár Péter megbüntetését és tisztségétől való megfosztását javasolta a haditanácsnak. A magyar főtisztek azonban mind Huszár Péter pártjára álltak, s a legnagyobb méltatlankodással fogták az eljárás hírét. Kijelentették Teuffel generálisnak: „Koppány elfoglalása dicsőségünkre szolgál. Mi azt hittük, hogy elismerés és köszönet lesz ezért a részünk, nem pedig vizsgálat! Tudott dolog, hogy minden eddigi török támadás lelke és tanácsadója a koppányi bég volt! S most bűnünkként róják fel, hogy e veszedelmes embertől megszabadítottuk az országot”

  A támadás valóságos okát azonban maga Huszár Péter mondta meg Teuffel generálisnak: „Minket senki sem fizet. A nagy nyomorúság kényszerít portyázásra! Azt sem tudjuk, kapunk-e még valaha zsoldot. Éhes a gyomrunkat egyszer már meg kellett töltenünk! A végházakat nem hagytuk üresen. Kétezer ember maradt itthon azok őrizetére.”

  Teuffel megemlítette jelentésében, hogy a vita folyamán olyan veszekedés folyt a magyar urak között, hogy tolmácsa alig értette meg azok szavait. Vita alakult ki a koppányi bég ügyében is. Elsősorban Nádasdy követelte, hogy a béget ne adják át a királyi udvarnak, legyen az az ő foglyuk, mert a bég foglalta el tavaly Kéthelyt és Hídvéget.

  Teuffel jelentése azt is leírta, hogy a vitát követő lakomán a koppányi bég is az asztalnál ült Majthényi pápai főkapitány mellett. A levél szerint a bég szép ember, eszes és vitéz katona, de asszonyi módon beszél. Bal keze megsebesült a harcban. Öt helyen volt már bég, mielőtt koppányi szandzsákbég lett.

  Az Udvari Haditanács végül is nem tett semmit az ügyben. A két egymással szemben álló pápai főtisztet elválasztották egymástól: 1588 elején Majthényi megkapta a zólyomi főkapitányságot, Huszár Péter pedig megbízott főkapitány maradt Pápán, s csak 1593 elején nevezték ki valóságos főkapitánnyá.

 

 

?. ?:

SZÉKESFEHÉRVÁR: Pálffy Miklós főkapitány megkísérelte a vár elfoglalását, de akciója sikertelenül végződött.

 

 

03. 07.

BODROGKERESZTÚR: néhány adat maradt csak a tokaji és az ónodi uradalom népeinek és a katonaságának viszályáról, összeütközéseiről. Például 1587. március 7-én kelt levél szerint Somody Zsigmond tokaji harmincados írnoka egy olajat áruló paraszt áruját a keresztúri (bodrogkeresztúri) vásárban meg akarta vámolni, de a vásárosok csaknem agyonverték a szolgájával együtt.

 

 

07. 27.

BUDA-VÉRTES: Pálffy Miklós főkapitány nem elégedett meg azzal, hogy sikerült visszaverni a törökök támadásait Esztergom felől, hanem ebben az esztendőben nagy szabású támadást tervezett Buda ellen. Vállalkozásába belevonta az újváriakat Zamaria Ferrano de Specie Casa és Görög János, a tataiakat pedig Paksy György vezetésével.

  „Nagy csöndben, járatlan utakon éjjel haladtak tovább. Június 27-én reggel három órakor Buda alá értek. Azonnal a füvelő lovasokra és csordákra rohantak és levágván az ott talált őrséget, mindent elhajtottak. Roppant zsákmánnyal indultak hazafelé. A budai török őrség azonban szekereken és lovakon utánuk indult.”

  A komáromiak a Vértes oldaláról látták a törökök közeledését s bár kényelmesen hazamehettek volna, mindenáron harcot akartak. Huszár Mátyás komáromi huszár főlegény összetett kézzel kérte Pálffy Miklós főkapitányt, hogy csak 40 huszárt adjon alája, ő elbánik a törökkel. „Pálffy hajlott a sok kérésre és megengedte a harcot. A mieink persze nem sejtették, hogy az egész budai sereg körülöttük van. Mindig több és több török érkezett s Pálffy seregét több részre szakították s végre az erdőbe szalasztották. Elveszett az egész zsákmány és elveszett a sereg jó része is. Paksy György tatai kapitányt csak két hajdú önfeláldozása mentette meg a biztos haláltól. Maróthy Nagy Mihály, a komáromi naszádosok fővajdája hősi halált halt. Zamaria Ferrando, Huszár Mátyás, Burján Mihály a legvitézebb tatai vajda, Burján András, Kovács Mihály, Trombitás György, Baloth János stb., sok-sok társukkal együtt rabságba estek. Pálffy jelentése szerint a komáromi hadi népből 278-an hiányoztak. Ezek közül azonban még többen szerencsésen hazajutottak. Paksy György ugyanis azt jelentette, hogy Tatára eddig 371 katona jött az erdőkből s még hatával-hetével mindig szállingóznak hazafelé. A törökök a vereséget szokásuk szerint hihetetlenül nagyították. Azt hirdették, hogy 700 fejet és 500 rabot vittek Budára. Ennyi embere Pálffynak összesen sem volt! Aztán azt is elhallgatták, hogy a törökök közül majdnem ugyanannyi esett el, mint a mieink közül. A budai basa az elfogott rabokat és a levágott fejeket” különféle helyeken vívott csatákban elesett vitézek fejeivel együtt Isztambulba küldte.

 

 

07. 27.

BALATONENDRÉD: a sikeres koppányi támadás felbátorította a magyar végvárak katonáit, s 1587 nyarán folytatták a támadásokat a Balatontól délre fekvő török végvárak ellen. A tihanyi vár őrsége, amely 19 lovassal és 27 gyalogossal részt vett a koppányi támadásban is, 1587. július 27. körül 38 emberrel (az őrség összlétszáma 74 fő volt) rajtaütött Endréd török végházon. A zsákmányon osztoztak: a 38 vitéz közül 30 katona egyenként 68-68 dénárt kapott a kótyavetye után. Azok, akik kitüntették magukat, többet kaptak: Bornemissza János szolgái: János és Sípos Márton 1 forint 36 dénárt, András deák 1 forint 25 dénárt, Zabó Miklós gyalogos tizedes 1 forint 50 dénárt kapott.

  A tihanyi katonák az Endréd és Koppány közti úton elfogták Abdullah karádi török béget is, valamint Gazanfer odabasit, s más török tiszteket és altiszteket. Gazanfer odabasi váltsága egy jó ló volt, melynek árán hét katona osztozott: Borsos Simon gyalogos 4 forint készpénzt, 2 forint értékű dolmányt, 20 dénár értékű marhabőrt és 36 dénár értékű (9 kg) húst kapott; Tóth András gyalogos 1 forint ára búzát, 20 dénárnyi marhabőrt és 1 forint 24 dénár értékű húst (31 kg) kapott stb. Az endrédi Raham topcsibasi váltsága 2 jó ló, 2 párducbőr, 100 forint készpénz, 100 forint értékű marhahús volt; Huszain odabasi váltsága 200 forint készpénz, 200 forint értékű marhahús, 2 felszerszámozott ló és 2 párducből volt; Bayrát odabasiért 100 forint készpénzt, 100 forint értékű marhahúst, 1 felnyergelt lovat és 1 párducbőrt követeltek a tihanyi magyar katonák.

 

 

07. 28

KOMÁROM: Pálffy Miklós főkapitány jelentette a szomorúan végződött vállalkozás lefolyását Ernő főhercegnek. A főherceg rosszalló véleményére és felhívására még két részletes jelentésben számolt be a történtekről. Előadta, hogy tennie kellett már valamit, mert rengeteg jogtalanságot és pusztítást kellett elszenvedniük a töröktől. Ezeket szerette volna megtorolni. Egyébként a vértesi csata ideje alatt mindent megtett Komárom biztonsága érdekében, az őrség megerősítésére még a saját birtokáról is rendelt be gyalogosokat. Ezután lassan megnyugodtak a kedélyek, Komárom várában tovább folyt a végvári vitézek mindennapi élete.

  Pálffy Miklós főkapitány sürgetésére Komáromnál felépítették a hidakat, ezáltal könnyebbé vált a fenyegetett területek védelme, sőt támadásokra is lehetőséget adott.

 

 

08. 08.

NAGYKANIZSA: augusztus 8-án a dél-dunántúli török helyőrségek parancsnokai, köztük Ali pasa, Kara koppányi és Szeszuvár (Sasvár) bégek tanácskozásra gyűltek össze Szigetváron, hogy a soron következő hadi eseményeket megtárgyalják. Itt határozták el, hogy augusztus 13-án mintegy 5000 lovassal a Zala folyón átkelve Letenye és Alsólendva vidékére támadnak.

 

 

08. 13.

LETENYE és AlSÓLENDVA VIDÉKE: a dél-dunántúli török helyőrségek parancsnokai katonai akciójáról (Letenye és Alsólendva vidékének dúlásáról) Zrínyi György hamarosan értesült, ezért Batthyány Boldizsár, Nádasdy Ferenc valamint Huszár Péter pápai, Török Gáspár csáktornyai, Glubicsek János kaproncai, Malakóczy Miklós bajcsai kapitányok és Trautmansdorf Zsigmond segítségét kérte, akik sürgősen meg is jelentek parancsára. Eközben a törökök minden nagyobb ellenállás nélkül fosztogatták a vidéket, s csupán Rádics községnél találtak kisebb ellenállásra, ahol Szerényi István a lendvai várőrség egy részével próbált meg szembeszállni velük, de a kis csapatot az utolsó emberig lekaszabolták.

  Zrínyi György jól tudta, hogy a törökök a kellő zsákmány megszerzése után minden bizonnyal Szigetvárra akarnak majd visszatérni, ezért a Zala folyón a palini és a korpavári átjárókat leromboltatta, majd Kacorlak és Gelse közelében, az erdőben mintegy 3000 jól felszerelt fegyverest rejtett el és megközelítően ugyanannyit tartalékba is helyezett. Zrínyi terve kitűnőnek bizonyult, mivel a zsákmánnyal megrakott török csapat csakugyan ezt az utat választotta Szigetvárra. de amikor a lerombolt átjárókat a szigetvári bég megpillantotta, világossá vált előtte, hogy kelepcébe csalták, ezért elhatározta a fegyveres áttörést.

 

 

08. 14. (?)

GELSE és KACORLAK között (Kacorlaki győzelem): kora hajnalban Gelse és Kacorlak között valóban meg is kísérelte az átkelést, de csapata két tűz közé került. A véres küzdelemben Zrínyiék a török egységet a Zala folyóba szorították, ahonnan élve csak kevesen menekülhettek meg, mivel a partról a magyar és német muskétások sokat lelőttek közülük. A harcban több mint 2000 török katona esett el, 1300 pedig fogságba került. Ezen kívül a magyar végváriak kezére jutott a törökök teljes felszerelése s az összeharácsolt összes zsákmányuk is. A kacorlaki győzelem jelentőségét növelte, hogy az ütközetben számos török főtiszt is elesett, köztük Szinán mohácsi és Hasszán koppányi bégek. Sokan kerültek a törökök közül fogságba is, így Ali pécsi, Naszuf berzencei bég, Memis szpáhi aga és Musztafa pasa fiai, Oszman és Halil (apródok), valamint számos csaus, alajbég és cseribasi.

08. 15. (?)

  Másnap a környékbeliek százával érkeztek a csatatérre, hogy az elesetteket eltemessék. A foglyokat erős katonai kíséret mellett a kanizsai várba szállították, ahonnan csak megfelelő váltságdíj fejében bocsátották őket szabadon. A győztesek kezére kerül még ezen kívül mintegy 1500 pompás török paripa, számos kitűnő lőfegyver és 29 ellenséges zászló.

  A jelentős győzelem megünneplésére másnap hálaadó istentiszteletet tartottak a ferencesek templomában, ahol a kanizsai végváriakon kívül a kiszabadított magyar foglyok is jelen voltak.

  A fogságba jutott török katonák kiváltásáért Zrínyi György jelentős összeget kaphatott, amelyből a szentgyörgyvári palánkvárat újabb sáncokkal erősítette meg.

 

 

08. 28.

ISZTAMBUL: a rabságba esett magyar vitézeket diadalmenetben vitték végig a török főváros utcáin.

  „Először a fényes ruhába bújtatott lovasok, aztán a tüzérek és a janicsárok vonultak. Ezek cipelték a zsákmányul ejtett 18 zászlót. Aztán hosszú láncon 120 rab következett. Mindegyikének 4-5 fejet kellett vinnie. Minden 10 rab után egy póznát vittek, melyről emberfejek csüggtek le. Összesen mintegy 700 levágott fejet vittek. Az utcákon rengeteg nagy volt a tolongás és az ordítás. A levágott fejeket az utca piszkában rakásra hányták, s az arra menők leköpdösték. A rabokat a diván elé vitték, s nevökben Forgách György csatavezető kapitányt hallgatták ki. Forgách előadá a szerencsétlen csata lefolyását úgy, ahogy tudta. A kihallgatás után a rabokat egytől-egyig elítélték és gályákra vasalták. A rabok között volt a vitéz Zamaria Ferrando is, a komáromi naszádosok előbbi főkapitánya. Ez később kiszabadult.”

 

 

Nyáron

ESZTERGOM: a komáromi, újvári, tatai vitézek megpróbálták szétrombolni az esztergomi török hidat, sikertelenül.

09. 11.

  Dobó Ferenc jelentette Bécsbe, hogy huszárjaival és kocsira rakott hajdúival megűzte éjjel az Esztergomból kitört török sereget, sok rabot ejtett, sok főtörök is elesett, de a lovak fáradsága miatt, az üldözés nem sokáig tartott.

 

 

11. 29.

KRAKKÓ:1587. 11. 29. Vasa János Zsigmond választott lengyel király bevonult Krakkóba.

 

 

11. 01-1588. 01. 29.

POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS: 1587 novemberében az országgyűlésen Pozsonyban Ernő főherceg és a haditanács azt a véleményét hangoztatta, hogy Újvár (Érsekújvár), Kassa, Szatmár, Tokaj kapitánya továbbra is német legyen. Hogy ez mit jelentett, magyarázza – minden hozzátétel nélkül – a következő levél, amelyet a tokaji magyarok küldtek a szepesi kamarához 1588 szeptemberében: „Mi őfelségének Tokajban lakozó megnyomorodott jobbágyi kicsintül fogván nagyig… könyörgünk… legyen ótalommal az német vitézek ellen, kik mind nyilván s mind titkon szenvedhetetlen duságot és kóborlást cselekednek szőleinkben…”

  Az országgyűlésen írták ezt le a magyarországi végvárak idegen kapitányairól: „A követek… 1587-ben elkeseredetten jelentik ki, hogy a véghelyeket már csak az Isten irgalma tartja fönn, mert az idegen kapitányok.. bár háromszor annyi díjazást kapnak, mint a magyarok, mulatsággal töltik idejüket, …beavatkoznak magánosok dolgába, a katonákat nem tartják fegyelemben, a magyar törvényt nem tisztelik és elnyomják a népet.”

  A pozsonyi országgyűlésen Zrínyi Györgyöt mint a kacorlaki ütközet hősét előbb nagy lelkesedéssel fogadták, ám néhány nap múlva politikai ellenfelei azzal vádolták meg, hogy a hatalmas török zsákmányt saját magának tulajdonította el. Mivel az alaptalan rágalom rettenetesen bántotta Zrínyit, ezért azonnal lemondott parancsnoki tisztéről s helyére Ghyczy Bertalant nevezték ki. Bár a rosszindulatú vádak alól Zrínyi csakhamar tisztázta magát, mégis a rágalom oly bántó volt számára, hogy ezt követően teljesen visszavonult a közéleti szerepléstől.

  Mindez akkor történt, amikor az egyre fokozódó török támadások nyilvánvalóvá tették, hogy a kanizsai vár élén mindenképpen határozott, energikus és a végvári harcmód minden fortélyát jól ismerő parancsnoknak kellett volna állnia. Sajnos Zrínyi utódja, Ghyczy Bertalan nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, amit az 1588-as év katonai eseményei is bizonyítottak.

 

 

 


1588

 

01. 23.

BUDABÉCS és SZIKSZÓ: január 23-án Szinán pasa arról panaszkodott, hogy a végbeli kapitányok biztatására a hódolt falvak megtagadják az adófizetést a szpáhiknak. Így tett Szikszó is, ahol még palánkot is csináltak, ami békebontó cselekedet. Azzal fenyegetőzött, hogy ha tíz nap alatt adójukat nem adják meg, a palánkot a fejükre rontatja, őket rabságba hurcoltatja.

 

 

01. 29-ig.

POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS: lásd 1587-nél.

 

 

02. 05.

BUDABÉCS és SZIKSZÓ: Szinán pasa február 05-i leveléből kiderül, hogy Szikszó évi summája kétezer forint, de az ő pasasága alatt csak egyszer jöttek be vele, pontosan akkor is csak 600 ft-ot hoztak s immár négy éve semmit. A főherceget kérte, hogy parancsoljon rá a szikszóiakra, hogy a többi falukhoz hasonlóan ők is adózzanak.

 

 

03-hó elején

VÁRPALOTA: a fizetetlenség és az őrséggel való feszültség miatt március elején Thengöldi Bornemissza János kérte elbocsátását a palotai vár éléről. A palotai kapitány zsoldhátraléka 1588-ban 3403 forint és 30 krajcár volt, melynek felét pénzben, felét pedig posztóban fizette ki a kamara. A király elfogadta a felmondást.

03. 29.

  Március 29-én Ormándy Pétert nevezte ki a király a várpalotai kapitányi tisztségre. Az átadáskor Bornemissza a várban tartott török rabjait – köztük három magyar pribéket és néhány rácot – köteles volt szabadon engedni sarc nélkül. (Bornemissza a következő év végén Győrben hunyt el.)

 

 

03-hóban

TIHANY: az 1588-1589. években a Balaton déli partjáról a török sajkás csapatok egyre sűrűbben keltek át a tavon, s pusztították a Balaton nyugati partvidékét. A balatonvidéki végvárak eleinte saját maguk próbálkoztak hadinaszádok építésével; így 1588 márciusában Pisky István tihanyi kapitány építtetett hadinaszádot, mint azt naplójában is feljegyezte: „az szentgyörgyvári hajót kezdték csinálni 20 Mártii anno 1588.”

 

 

04-hóban

TIHANY és VESZPRÉM: a török foglyok váltságdíja komoly jövedelmet jelentett a végvári katonáknak. Ezért történ az, hogy áprilisban egy Ibrahim nevű odabasiért, akit a tihanyiaktól a veszprémi Fekete Mátyás ármányos módon megszerzett, a két vár között valóságos harc tört ki. Az összecsapásban öt magyar katona vesztette életét, s az odabasit végül is kénytelenek volta Ungnad főkapitánynak átadni.

 

 

07. 18.

BÉCS-KOMÁROM: a törökök pusztításainak hírére elfogyott a haditanács türelme. Ernő főherceg 18-án írt levelében tudatta Pálffy Miklós főkapitánnyal a haditanács határozatát, amely engedélyt adott neki arra, hogy ott támadja a törököt, ahol lehet.

 

 

09-hó első napjaiban

VÁRPALOTA és BODONHELY: a katonák fizetetlenség miatt 1588. szeptember első napjaiban a palotai vár őrsége és a bodonhelyi végház katonái közös portyára indultak Szekszárd felé.

 

 

09. 07. előtti napokban

SZÉKESFEHÉRVÁR-SÁRRÉT: a fehérvári török had azonban rajtuk ütött és először a bodonhelyieket szórták szét, majd szétugrasztották a palotaiak 55 főből álló csapatát is a Fehérvártól délnyugatra elterülő Sárréten. Több ember elesett vagy fogságba került, s minden zsákmányukat elvették a törökök. A sikeren felbuzdulva Fehérvárott a törökök nagyon készülődtek, lovaikat patkoltatták, hogy a Rábaköz ellen menjenek.

 

 

09. 07. előtti napok után

ZALASZÁNTÓ (TÁTIKA): végül azonban mégsem arra, hanem a Balatonnál támadtak, s elfoglalták Tátika várát. A támadásban szinte az egész fehérvári török had részt vett az új bég, Kara Ali vezetésével. Huszár Péter pápai vicekapitány jelentette a győri vice-főkapitánynak, hogy a somogyi polgárok azt a hírt hozták, hogy Fehérvárott a várban mindössze húsz szpáhi tartózkodik. A tátikai siker hatására a törökök újabb támadásra készültek.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

09-hóban

SZIGETVÁRI SZANDZSÁK: a harcok zűrzavarában az is előfordult, hogy török katonák kirabolták valamelyik török uraság timárbirtokát. 1588 szeptemberében a szigetvári bég szerb martalocai megtámadták a szandzsákban lévő Bures (Bürüs) falut, amely Ibrahim budai kapudzsi-kethuda tímárbirtoka volt. A falut kirabolták, a marhákat és több parasztot elhajtottak, s ez utóbbiak közül tizenhat embert 800 piaszterért maga a szigetvári bég adott el. Az ügyben III. Murad szultán hivatala sürgősen intézkedett: megparancsolták a budai beglerbégnek, valamint a pécsi és a siklósi török kádiknak, hogy az ügyben azonnal intézkedjenek, a fogságban lévő „rájákat” engedjék szabadon, s az elrabolt tárgyakat, állatokat tüstént adják vissza.

 

 

10. 08. előtt

RÁKOS MEZEJE, FÜLEK (Fil’akovo), RIMASZOMBAT (Rimavská Sobota): Kara Ali fehérvári bég parancsnoksága alatt Rákoson gyülekezett a török had, hogy példát statuáljon. Még négy mezei ágyút is vittek magukkal. Rákosról Szikszó felé tartva egy napot pihentek Füleken, ahol az ottani őrséggel megerősödve Rimaszombat irányába fordultak. A magyar végváriak eleinte bizonytalanok voltak a törökök célját illetően: Ónod ellen mennek vagy erődítményt akarnak építeni a környéken. Mikor azonban Rimaszombatra értek, világossá vált a cél, amit a kémek és szökevények is megerősítettek, hogy a mintegy tízezer (?) főnyi török had Szikszóra megy. Rákóczi Zsigmond egri főkapitány szervezte a végbeliek ellenállását, mint Tardi György verses históriája is írja:

 

„Elizene mindönfelé végekben.

Legelőször régi lakóhelyében

Tudniillik az hírös Szöndörőben,

Diós-Győrben, Ónadban és Gesztösben.

 

Izenést tőn fegyvörös vitézöknek

Országonkban levő több vitézeknek,

És az mellett az fölföldi hőseknek –

Hamarsággal mind melléje gyűlének…

 

Az urakkal és főfőembörökkel

Egyet értvén jámbor fővitézökkel

Végezék azt, hogy az pogány ebekkel

Megvínának úgy az jüvendő éjjel.

 

Végezetre az helyről mozdulának;

Csak kevessön: két ezörön valának,

És az fölött kétszáz lóval valának –

Az pogány után igön vigyáznak.

 

Mint az juhok az jó vezér-pásztortul:

Úgy függének az Rákóczi Zsigmondtul,

És az vitéz Homonnai Istvántul,

Vitéz hadnagy Balázs-Deák Istvántul…”

 

  Rákóczi Zsigmond és Balázsdeák István parancsnoksága alatt 1500 egri, Kassáról Serényi Mihály vezetésével 200, Szendrőről Széchy Tamással, Rottal Jánossal és Albrecht Reibitzcel 320 magyar és német, Szepsiből vörös és gönci fehér hajtókás német lovasok, Homonnai Drugeth vitézei Diósgyőrből, ónodiak, kisvárdaiak gyűltek össze, összesen szám szerint 2559. Putnok alatt gyülekeztek.

 

 

10. 08.

SZIKSZÓ: 1588. 10. 08. Kara Ali bég megostromolta és kifosztotta Szikszó városát.

  A Szikszó-ellenes török támadás körülményeiről Istvánffy Miklós is tudósított: Szikszóra ezer arany adót vetett ki a török, ami a többször elpusztult mezőváros erejét jócskán meghaladta. Bíztak abban, hogy a kassai, tokaji, szendrői vitézek megvédik őket, s nem fizettek. A szikszói adóhátralék ügyében hosszas levelezés folyt Szinán budai pasa és Ernő főherceg között az 1588. év folyamán.

 

 

10. 13.

BÉCS: a haditanács már parancsot adott a megtorló támadások megindítására.

  Pálffy Miklós főkapitány megtette a szükséges intézkedéseket. Fegyverbe szólította a vármegyei és a zsoldos katonaságot. A végvárak őrzését a hadra kelt őrségtől a városi polgárság vette át.

 

 

10. 20.

SZIKSZÓ: egy mintegy 10 ezer fős török sereg Szikszónál vereséget szenvedett a Rákóczi Zsigmond által vezetett magyar végvári csapatoktól.

  A csatáról a hegyaljai Tardy György azon frissiben egy hosszú históriás éneket is írt. Ezt immáron több mint száz esztendeje közölte Thaly Kálmán, azóta szinte elfelejtődött, a szöveg is viszonylag nehezen hozzáférhető, ezért a csata leírása kapcsán hosszabb részeket is idézek belőle (ti. Csorba Csaba).

  A keresztény csapatok október 20-án vonultak át Szikszóhoz, melyet lakossága elhagyott, házai üresen álltak, csak a fiatalság húzódott a fallal körülvett templomba, s puskákkal védekeztek az ostromló török ellen. Sötétedésre érkezett meg a magyar had, mire Kara Ali bég abbahagyta az ostromot, fölgyújtatta a várost, a síkságon csatarendbe állította csapatát, a két szárnyat szekérsánccal erősítve meg, középre helyezve az ágyúkat:

 

„Sokasággal csak biztatják magukat,

És semminek vélik az magyarokat;

Mondják vala: csak lóval is azokat

Letapodtatják ők az kavorokat (gyaurokat)

 

Röndben taraczkokat reájok vonyának,

Az dandárból két szárnyat bocsátának,

Sok zászlókat igön lobogtatának –

Jancsár, gyalog, mind egy röndben állának.

 

Az két fél közt röttenetös kiáltás:

„Jézus!” „Alla!” „Jézus!” „Alla!” az mondás,

Erősképpen háromszor sivalkodás –

Lőn azután dob-, trombitaharsogás.”

 

  Az égő város világánál támadtak a magyarok, s Kara Ali bég már az első összecsapásnál súlyos arcsebet kapott, s helyette Musztafa bég vette át a vezényletet, de őt is fel kellett váltani, mert lándzsával átszúrták. Bajazidnak, a pesti hajóhad parancsnokának s Mehmednek, a janicsárok agájának az ágyúk bevetésével sikerült a magyar nyomást föltartóztatni:

 

„Ütközének és kópiát törének,

Az magyarok igön megszélledének;

Mind két félben hamar sokan veszének –

Törököket táborból kiverének.

 

Az némötök igön embörködének

Törökökben sokat lüvöldözének;

Némötöket mind egy kertben verének –

Erős harczot törökökkel tevének.

 

Sok törököt hamar elhullatának,

Az szép festött lovakról lehullának,

Magyarokban sokan arra ugranak –

Vitézmódra annálinkább forgódnak.

 

Magyar hajdúk egyet kettőt ugranak,

Hozzá! hozzá! erősen kiáltanak,

Az puskákkal törököket hullatják,

Fut az török egymást azzal biztatják.

 

Táborhelyre ismég török szorula,

Viadalnak annál inkább busula

Az trombitát erősképpen futatja –

Magyarokat, némötöket hullatja.”

 

  Rákóczi Zsigmond meghátrált, Homonnai István leesett lováról, s mivel szolgája nem adta át neki a lovát, fogságba esett. Fülek felé azonnal útnak is indították, de míg kísérői díszes fegyverén veszekedtek, kiszabadult, s találkozva néhány lovassal, őreit sikerült levágni, visszatérhetett a harcba. Hatszáz lándzsás, karabélyos német is érkezett segítségül; Istvánffy Miklós szerint Rákóczi trombitása fölment a szőlőhegyre s trombitálni kezdett, ami a törököket megrémítette, azt hitték, hogy onnan is újabb segély érkezik. De a döntő Balázsdeák István éjszakai lovasrohama volt.

 

„Az katonák egy kis csoportocskában

Kik el nem hullának az első harcban

Nyolcszáz lóval gyűlének egy csoportban:

Az dandárnak rohanának újonnan.

 

Vitéz Balázs-Deák István fölszóval:

Hozzá! hozzá! – kiáltja nagy torokkal,

És ő maga az két élű pallossal

Vitézmódon forgolódik katonákkal…

 

Szép biztatást tőnek az főhadnagyok,

Őrülének magokban az magyarok,

Nagy szép könnyen ugrálnak az gyalogok,

Az törököt hullatják az lovagok…

 

Míg érheték törököket: hullatják,

Az futásban melyikét megkaphaták:

Elevenen ők azokat elhozák –

Hajnalkorban mind egy seregben hordák…

 

Magyar, némöt vitézek kik hullának

Csak négyszázan és ötvenön valának,

Török testök közzől kit kitaláltak,

Parancsolat alatt kiszámláltattak:

 

Az törökök kik Szikszónak mezején

Elveszének az török tábor helyén,

És Sajón túl az Sajónak környékén

Ezör és száz veszött viadal helyén…”

 

  Istvánffy Miklós szerint 1775 halott maradt a csatatéren, 376 foglyot ejtettek, elvették az összes török zászlót, ágyút, 482 lovat, az összes poggyászt, eleséget, 121 rakott szekeret; a magyar halottak száma 410, a németeké 220 volt.

  A győzelemnek nagy visszhangja támadt. Rudolf császár 1597-ben a Rákócziak nemességét megújító és címerüket kibővítő oklevélben is megemlítette mint dicső fegyvertényt a szikszói diadalt.

  „1588. Szikszóra jövén a törökök 12 ezren, Szent Mihály estin hét órakor éktelenül megveretének harmadszor a kereszténektől, kik harmadfél ezeren nem voltanak. A had előtt való gondviselők voltanak tekintetes és nagyságos Rákóczi Zsigmond, egri kapitány, Homonnai István, fekete fegyveresek, sárgák, vörösek és a végbeli vitézek, velök együtt a kassai had is ott volt. A tokaji had, Bornemissza a dobszai hegyről nézte.”[45]

 

 

10. 23.

BALATONENDRÉD és ADONY(BOLONDVÁR): október 23-án hajnalban Berenhidai Huszár Péter pápai főkapitány a pápai katonákkal megtámadta a Balatontól délre Endréd, török várat. A teljes török őrséget a béggel együtt felkoncolták, s az erősséget felégették. A vállalkozás előtt Huszár Péter csatlakozásra szólította fel a szomszédos magyar végvárak kapitányait is. Tarnóczy Farkas veszprémi kapitány a királyi tilalomra hivatkozva elutasította a részvételt. Pisky István tihanyi kapitány azonban csatlakozott Huszár Péterhez. A pápai és tihanyi katonák Endréd feldúlása után az Aba falu melletti Bolondvár nevű török erősséget is elfoglalták és felégették. A budai pasa tiltakozott a két eset ellen. Az Udvari Haditanács, hogy megnyugtassa a törököket, megdorgálta Huszár Pétert.

 

 

10-hó végén

KÉKKŐ (Modr Kameň): midőn összegyűlt a sereg, kisebb csatározások után október végén a Nógrád vármegyei Kékkő várát vették ostrom alá. A parancsnoki tisztet Pálffy Miklós főkapitány, Ferdinánd Hardegg gróf és Dobó Ferenc látták el. Az ostrom sikerrel járt. A várat elfoglalása után felgyújtották, az őrséget kardélre hányták.

 

 

10-hó végén

GESZTES: október végén Gregoróczy Vince győri, Huszár Péter pápai kaptányok, valamint Radics vajda a veszprémi várból 200 emberével, összesen kétezer katonával és néhány ágyúval újra betörtek török területre. Radics vajda tanácsára, aki előzőleg Gesztes várában szolgált, éjszakai rajtaütéssel megmászták a török kezén levő vár falait, s elfoglalták.

11-hóban

  Novemberben már Gesztesen tevékenykedtek Pálffy Miklós főkapitány emberei, akik azt a parancsot kapták, hogy a győriekkel együtt rombolják le a töröktől nemrég elfoglalt várat.

  Szinan budai pasa november 4-én tiltakozó levelet írt Ungnad Dávidnak, az Udvari Haditanácshoz. Megírta, hogy ő előre figyelmeztette az Udvari Haditanácsot, hogy a végbeli magyarok Gesztes ellen készülnek. Az udvar nem tett semmit, s most itt az eredmény: „Gesztösre jöttek tarackokkal, ágyúkkal, azt megvötték és emberöket hattak benne.” A pasa a levélben újra felhánytorgatta a régi békeszegéseket, elsősorban a koppányi támadást: „Koppánra jöttek, az várat meg égették, az bégöt és az népet belőle el vitték, s …ím most Gesztösre jöttek… De ha Nagyságtok akarja az frigynek meg maradását, mindgyárast parancsolja meg Nagyságtok , hogy az magyarok Gesztösből ki mennyenek, és az elvitt törököket és asszony népeket Nagyságtok meg adassa.”

 

 

12. 23.

ERDÉLY:1588. 12. 23. Báthori Zsigmond letette a fejedelmi esküt. Ő Báthori István lengyel király nevében kormányzó Báthori Kristóf utóda volt.

 

 

?. ?:

NAGYVÁRAD (Oradea): Sibrik György váradi főkapitányt fölváltotta Király György a posztján. Király György 1589-ig volt e tisztségben.

 

 

?. ?.

NAGYBAKÓNAK és GALAMBOK között (ISABOR vagy ISTELE palánkvára): Husszein, segesdi bég megtámadta a Bakonak (akkor csak Bakonak volt a neve) és Galambok között fekvő Isabor (vagy Istele) palánkvárat, amelyet csapatával előbb földig leromboltatott, majd felgyújtatott. Amikor Ghiczy értesült a török támadásról, 600 fegyveressel a helyszínre sietett, hogy a gyengének ítélt ellenséges portyázókat elűzze. Ekkor azonban váratlan meglepetés érte, hiszen lovascsapatával a lesben álló török derékhadba ütközött, amelynek létszáma minden bizonnyal jóval fölülmúlta a kanizsaiakét. Az egyenlőtlen küzdelemben a magyar végváriakat a törökök szinte teljesen megsemmisítették, és maga Ghyczy is – aki több sebet kapott – csak nagy nehézségek árán tudta magát kivágni az ellenséges gyűrűből. Husszein, segesdi bég a ravaszul kitervelt és sikeresen végrehajtott lesvetés után magas jutalomban részesült és többek között a budai pasától a Balatontól mintegy 20 km-re fekvő Somogy megyei Öreglakot kapta hűbérbirtokul.

 

 

?. ?.

MAGYAR KIRÁLYSÁG: az állandó csatározásokat sokan a saját hasznukra használták fel. Az 1588-as esztendőben kiderült, hogy Olasz Ferenc és Furia Albert kálmáncsai kupecek az összevásárolt marhákat Pettau (Ptuj) felé hajtották és ott eladták. Felrúgva a szigorú fegyverkereskedemi tilalmakat, Pettauban sisakokat, páncélokat vásároltak, ezeket Pécsre vitték, s a törököknek sokszoros haszonnal eladták.

  A tokaji és más várkapitányok zsákmányszerző visszaéléseivel kapcsolatban jelentette Révay Ferenc 1588-ban: „Mikor felszólították a katonákat, hogy ne nyúljanak a királyi jövedelmekhez halálbüntetés terhe alatt, azok azt válaszolták, hogy készek engedelmeskedni, de akkor gondoskodjanak élelmükről és zsoldjukról, mert levegőből élni nem tudnak, éhen halni nem akarnak, s ha nem, kénytelenek lesznek a szolgálatot abbahagyni.”

 

 


1589

 

?: ?:

VESZPRÉM: a várat a Szinán pasa budai beglerbég vezette török sereg ismét elfoglalta.

 

 

01. 17.

BUDABÉCS: Ferhát budai pasa január 17-én írott levelében újra jelentette Ungnad Dávidnak, hogy ezen hónap 9-én „az Nagyságtok alá valók ugy mint háromezren az Balatonon által jöttek és Koppánra igyeköztek…”

 

 

01. 20.

VÁRPALOTA: az előző évi sikereken felbuzdulva (sárréti csata) és az állandó magyar támadásokra felelve a székesfehérvári török had – mint azt Ormándy Péter palotai kapitány jelentette 01. 20-án – Fehérvárott a törökök nagyon készülődtek, lovaikat patkoltatták, mert két nap múlva a Rábaköz ellen akartak támadni. Még aznap Nádasdy Ferenc riasztotta Pápán Huszár Péter főkapitányt, hogy minél nagyobb erőkkel vonuljon Devecser vára mellé, s csatlakozva az ott gyülekező csapatokhoz, tartóztassák fel a török támadást. Huszár Péter a lovasság zömével azonnal indult, mint azt jelentette: „Én Isten segítségéből ma mindjárt Devecser felé indulok!”, és Pápa várát Hathalmy Mátyásra hagyta vissza, aki három gyalogos hadnagy katonáival védte a várat.

 

 

01. 31.

PÁPA: biztonság okáért január 31-én Huszár 100 gyalogost kért Pápára Győrből. A törökök azonban nem a Balatonnál támadtak, hanem a Balatont délnyugatról megkerülve, váratlanul Tátika vára (Zalaszántó) felé vették az irányt.

 

 

 

01. 31. után

ZALASZÁNTÓ (TÁTIKA): a várat elfoglalták a törökök. A támadásban szinte az egész fehérvári török had részt vett az új bég, Kara Ali vezetésével. Huszár Péter pápai vicekapitány jelentette győri vice-főkapitánynak, hogy a somogyi polgárok azt a hírt hozták, hogy Fehérvárott a várban mindössze húsz szpáhi tartózkodik.

  Az Udvari Haditanács tiltakozott Ferhát budai pasánál. A pasa szemforgató módon mentegetőzött: „ezért ím az hatalmas császárnak írtunk az bég felől, higgye meg Fölségöd, hogy büntetlen nem hagyjuk, mert az Hatalmas Császár nem azért bocsátott ide minket, hogy mi Fölségtök ellen hadakozzunk, hanem hogy békesség közöttünk és az frigy megtartassék!”

 

 

02. 11.

BUDABÉCS: Ferhád budai pasa már Ernő főhercegnek is jelentette, hogy Nádasdy főkapitány emberei újra megtámadták Koppányt, s az elmúlt napokban is „Bolondvárra jöttek az Balatonon által lajtorjákkal és minden hadi szerszámokkal, akarván porrá tenni”. A jelentés szerint a törökök a támadást visszaverték.

 

 

03-hó elején

BÉCSBUDA: március elején Ungnad Dávid vonta felelősségre Bécsből Ferhád budai beglerbéget: „Ha az Ő Felsége, mi kegyelmes urunk és Császárunk végbeliek Bolondvár (Adony) alatt avagy egyebütt valami nem igaz dolgot cselekettenek, az büntetés nélkül el nem múlik; Nagyságod (viszont) semmit nem ír arrul, hogy a koppányi és pécsi bég csak mostanában Hídvég alatt voltak és azt megostromolták.”

 

 

05. 06.

BÉCS-KOMÁROM: Komáromból jelentés érkezett Hodóczy Pétertől, hogy a török csapatok Buda és Székesfehérvár körzetéből támadásra készültek Tata és Veszprém várak felé.

 

 

05. 08.

VÁRPALOTA–BÉCS: Várpalotából Ormándy Péter várkapitány jelentette Orgonffy István cseszneki kapitánynak, hogy a fehérvári török csapatok is Budára vonultak, csak a csíkvári bég nem vonult el katonaságával Battyán várából.

 

 

05. 08. (hétfő)

JELENEC (Gimes): a Budán, Pesten, Fehérvárott, Válon, Zsámbékon és Esztergomban gyülekező török csapatok – tizenhét zászló alatt, mintegy 1100 katonával – átkeltek a Duna hídján Esztergomnál, s kirabolták a Gimes[46] alatti falvakat. A rablás után a török csapatok gyorsan visszatértek váraikba.

 

 

05. 10-11.

VÁRPALOTA, TATA vs. CSÁKVÁR: a magyar várak őrsége nemcsak készült a védelemre, hanem maga is támadott. Május 10-11-én a palotai hajdúk közül 24 katona Tata várába ment, s az ott csatlakozott 13 katonával együtt Csákvár török végház felé nyomult előre. A vár közelében összetalálkoztak a gesztesi török vár egynéhány katonájával. A magyar katonák megrohanták őket, egyet levágtak közülük (fejét aztán magukkal vitték Palota várába), s ötöt élve elfogtak. A foglyok között volt „az igen gonosz és hazug” Murtesan nevű török katona is, aki már nagyon sok embert megölt és sok gyermeket rabolt el. A palotai vitézek a török foglyokat Komáromban rabszolgakereskedőknek adták el.

 

 

05. 12.

TATA: Paksy György Tatáról már azt jelentette, hogy a pécsi és szegedi bégek csapataikkal együtt Budára érkeztek. A budai és zsámbéki török csapatok, bár lovaikat még nem hajtották ki a legelőkre, a mezőkön sátoroznak; valószínűleg készülnek valamerre.

 

 

05. 12.

VESZPRÉM: Tarnóczy Farkas veszprémi kapitány Thury Farkas pápai kapitánytól 100 gyalogos katonát kért segítségül a várható török támadás miatt; Thury azonban elhárította a kérést. Jelentette, hogy gyalogosainak egy részét Tihany várába küldte egy lőporszállítmány biztosítására, embereinek zöme pedig a közeli falvakban van, ahol a lakosság sánckosarak készít a pápai vár védelmére. Így összesen 60 katonája van a váron kívül, ami miatt ő is segítséget – 100 gyalogos katonát  – kért Révay Lőrinc győri alkapitánytól. Mindenünnét segítség kérő levelek érkeztek a győri várba, de Révay alkapitány csak Szigliget várába tudott ónt és lőport küldeni, mert ott már „fél tonna pornál több nincsen.”

 

 

05. 19. (péntek)

KOMÁROM–BÉCS: kiderült, hogy a törökök nem Tata és és Veszprém ellen támadnak. Thury Márton jelentette 19-én Komáromból, hogy a múlt hétfőn (azaz május 8-án) összegyűlt csapatok hol támadtak a Magyar Királyság területére.

 

 

05. 21.

SZÉKESFEHÉRVÁR: Ali székesfehérvári szandzsákbég 21-én már Székesfehérváron volt, s onnan adta ki parancsát a győri és szentmártonhegyi körzet falubíráinak, hogy azonnal jelenjenek meg előtte a fehérvári várban.

 

 

06. 19.

BALATON: a Balaton partvédelmére a tihanyi és veszprémi várak őrsége kapott parancsot. Ennek megfelelően, 1589. június 19-én Ernő főherceg utasította a pozsonyi magyar kamarát, hogy Jurasics Alajos pozsonyi hajósparancsnok a Gmundenben épített, majd onnan Bécsen át Pozsonyba úsztatott két naszádot juttassa el Győrbe, onnan pedig a Balatonra a tihanyi és veszprémi várak őrségeihez. A két hadinaszádot Győrből a Rábán úsztatták le Vasvárig, majd tengelyen szállították a Zala folyóig, s onnan jutott el a két hajó a Balatonra. Sajnos, a két hadinaszád további tevékenységéről hallgatnak a források.

 

 

07. 11.

VÁL: a komáromi vitézek Válra portyáztak. Ügyesen végezték a feladatukat, mert a váli beslia agát másodmagával sikerült elfogniuk. Hazafelé jövet a környei gátnál a pasa ménesére bukkantak. A lovakat őrző katonák közül kettőt levágtak, tizenegyet elfogtak és még tizenhat paripát is zsákmányoltak.

 

 

07. 20.

BUDABÉCS: Ferhát budai pasa 1589. július 20-án újabb panaszlevelet írt Ernő főhercegnek arról, hogy Szent István havának (június) 15-ik napján és Szent Jakab havában (július) a pápai, tatai és komáromi magyar katonák három ízben nyomultak Fejérvár alá, ahol súlyos károkat okoztak a törököknek. Mivel a Fehérvár körüli magyar falvak lakói nem jelezték a törököknek a magyarok támadását, a fehérvári szandzsákbég három faluból egy-egy ember karóba húzatott. Ennek megtorlására Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitány Sárvárott a fogságban levő török vitézek közül két janicsár odabasit és egy kiháját húzatott karóba. Ferhát pasa levélben tiltakozott az ellen, hogy három parasztért Nádasdy a török császár három vitézét húzatta karóba.

 

 

06-07-hó

SZÉKESFEHÉRVÁR: míg a török támadás elmaradt júniusban és júliusban a pápai, tatai és komáromi magyar csapatok egymást követően három ízben nyomultak Fehérvár alá, s ott súlyos károkat okoztak a törököknek.

  Mivel a Fehérvár körüli magyar falvak lakói nem jelentették a törököknek a várható támadást Kara Ali fehérvári szandzsákbég három falu bíróját húzatta karóba. Ennek megtorlására Nádasdy Ferenc dunántúli főkapitány Sárvárott – a fogságában lévő fehérvári török foglyok közül – két odabasit és egy kiaját (itt: várparancsnok helyettest) húzatott karóba.

  Emiatt Ferhát budai pasa panaszt tett II. Rudolf császárnak Bécsben. (A levél június 30-án íródott)

  Az ezévi hadakozásokban – elsősorban a veszprémi várból támadó magyar katonák elleni harcban – tüntette ki magát a fehérvári Mehmedoglu Musztafa nevű török vitéz, aki ezért 1100 akcse értékű jövedelemnagyobbítást kapott.

 

 

08-hóban

TIHANY: az állandó békeszegést jelentő portyázásokat előidéző fizetetlenségen az Udvari Haditanács és kamara továbbra sem segített. A fizetetlenség pedig egyre súlyosabb fegyelmi ügyeket idézett elő. Pisky István tihanyi kapitányt is hasonló okok miatt váltották le 1589 augusztusában. Ugyanis a bolondvári török végvár elleni portyázás során a katonákkal együtt tartó és a harc során elesett királyi adószedő Tihanyban hagyott lovait, fegyvereit és a már beszedett adópénzt Pisky önkényesen eltulajdonította. A haditanács Pisky leváltása után a tihanyi várat a veszprémi várkapitány, Fernando Samaria de Specie Casa gondjaira bízta. Samaria Tihanyt helyetteseivel, Hathalmi Mátyással, majd Dombai Benedekkel 1593-ig irányította.

10. 06.

  A tihanyi várban a fizetetlenség miatt tömegessé váltak a szökések. A katonák 1589. október 6-án Nogarolla győri generálisnak is levelet írtak. Bejelentették, hogy Czeglédy Ferenc és József deák újra szemlét tartott a várban, de pénzt most sem hoztak. A sok szemle helyett inkább fizessenek.

 

 

10-hó végén

SZÉKESFEHÉRVÁR KÖZELÉBEN: a fizetetlen katonák, ha elszökni nem akartak – mert ugyan hová szökhettek volna –, kénytelenek voltak tovább folytatni rabló portyázásaikat. Így megtörtént az a szokatlan eset, hogy 1589. október végén a cseszneki vár magyar katonái az eddigiekben soha nem bántalmazott kereskedőket is megtámadták Fehérvár közelében.

 

 

10. 29.

BUDABÉCS: Ferhát pasa budai beglerbég tiltakozó levelet menesztett 1589. október 29-én Ernő főherceghez: „az árús népek mind innen, s mind onnan szabadon jöttek és mentek az ő kereskedésök szerint, senkitől semmi bántódások nem volt!” A cseszneki katonák a kereskedőket – feltehetően török kalmárok voltak – néhány nap múlva ugyan szabadon eresztették, de „marhájokat, kit tolvaj módon elvöttek, mind ez ideig oda vagyon”.

 

 

?. ?:

NAGYVÁRAD (Oradea): Király György váradi főkapitányt fölváltotta somlyói Báthori István (Boldizsár öccse) a posztján. Somlyói Báthori István 1592-ig volt e tisztségben.

 

 

?. ?:

ERDÉLY-BÉCS: Báthori Zsigmond összeköttetésbe lépett a Habsburg-udvarral egy törökellenes szövetség létrehozása céljából.

 

 


1590

 

Az év elején

GYAPJÚ (Gepiu) [47]: a békési, szolnoki és erdőhegyi törökök a Bihar vármegyei Gyapjú falut rabolták ki és sok rabot ejtettek.

 

 

06. 19.

NAGYKANIZSA: Kanizsa vára alig heverte ki az 1577-es és az 1581-es elemi csapásokat, amikor 1590. június 19-én újabb szörnyű földrengés érte. A délután 3 órakor kezdődött és az éjszaka folyamán többször megismétlődött hatalmas erejű földmozgás súlyos károkat okozott, ráadásul a török foglyok a keletkezett zűrzavart kihasználva több foglyok a keletkezett zűrzavart kihasználva több épületet, a széna- és szalmakazlakat felgyújtották abban a reményben, hogy az általános fejetlenség idején megszökhetnek. Amikor a várőrség tagjai ezt észrevették, érthetően valamennyiüket lekaszabolták. Ghyczy Bertalan a történteket azonnal jelentette az Udvari Haditanácsnak, amelytől a továbbiakban a sürgős helyreállítást követelte. A kanizsai parancsnok kérelme eredménnyel is járt, mivel még a nyár során Zala és Somogy megyék jobbágyságát a szokásos 12 napi ingyenrobotra rendelték ki, valamint két német építészt küldtek Bécsből a helyreállítási munkák irányítása céljából.

  Alig kezdték meg a munkákat, amikor augusztus 5-én újabb földrengés rázta meg a vidéket. Ezúttal azonban nem okozott súlyosabb károkat, csak napokon keresztül nagyon erős, bűzös kénszagot lehetett érezni, amely a környező mocsarakból áradt.

 

 

07. 29.

BUDA: Szinán pasa budai beglerbég panaszt tett a komáromi végbeliekre Ernő főherceghez írott levelében, hogy „az odavaló végbeliek mind szüntelen Esztergom alá, hol Zsámbék alá, hol Vál alá, hol Fehérvár alá száguldanak. Talán fölséged azt kívánná, hogy ezek még ellenök se álljanak? Ilyen szokások is vagynak az odavalóknak, hogy éjjel eljőnek és a kopját a vár kapujába öklelik és ott hagyják. Ekképpen okot adnak minden gonoszságra, mint Ormándy Pétör akaratjából Szilárdy János az Fejérvár kapujában, kit szultán Szulejmán fegyverrel vött meg, négyszer hozott kopját. Ismég mostan meg azonképpen Tompay István az Fejérvár kapujában öklelt és kopjáját ott hagyta… Mi azért annak az oka, hogy Fölségöd az efféléket meg nem bünteti? Avagy ha abban áll a vitézség, találunk mi is olyan vitézöket, és mi is innét szabadságot adunk, próbáljanak szerencsét és az kinek Isten adja (ti. a győzelmet), azé legyen!… Avagy talán Fölségöd azt kívánja, hogy mikor ezképpen ide az végek alá jönnek, az mi alattunk való vitézök összetegyék kezöket és így hagyják magukat levágni! Hiszen ezök is szablyát hordanak!”

 

TÉRKÉP: A három részre szakadt Magyarország katonai és közigazgatási szervezete az 1590-es évek elején.

 

 

09-hóban

TISZÁNTÚL-ERDÉLY(?)[48]: több erdélyi palánk katonasága egyesült csapatai ütközött meg egy jelentősebb török sereggel, amelytől megsemmisítő vereséget szenvedtek.

 

 

11-hóban

BÉCS-ISZTAMBUL: I. Rudolf király és III. Murád szultán megbízottjai újabb nyolc évre megújították a drinápolyi békét, de a következő években a várható nyugalom helyett egyre nagyobb erővel újultak ki az összecsapások, elsősorban a boszniai végeken.

 

  Az 1590-es évek elején a bécsi udvarban a háborús párt kerekedett felül. Visszatartották a török adót, s hiába sürgette az udvar, sem az újabb adókat, sem a hátralékot nem küldték. A végváriak reménykedtek, hogy ha nagy hadjárat indul a török ellen, sikerül visszaszorítani a diadalittas oszmánokat. A nagy várakozások izgalma, a magabiztosság árad Rákoczi Zsigmond egri főkapitány Vitézi énekéből:

 

„Az vitézek kardjainak

Meg jütt ereje karjoknak,

Az jó fringyia szablyáknak,

Majd böcsi lesz katonáknak.

 

Az nagy kiterjett sík mező,

Ligetes, fás, cseres erdő

Majd megzöldül minden szép fű,

Majd kelletik az hamar ló.

 

Az szép fényes fegyverekre

Lesz majd szemek látó erre,

Kedvünk megadó eszköze,

Sok jó vitéz hadban léte.”

 

 


1591

 

?. ?:

BICSKE: a komáromi és tatai huszárok Bicske környékén bukkantak föl. A törökök észrevették jövetelüket és csapdát állítottak megsemmisítésükre. A magyar katonák azonban harcedzett katonák voltak, akik hozzászoktak a váratlan támadásokhoz is. Nem ijedtek meg, felvették a harcot és olyan remek módon küzdöttek, hogy végül a sok halottat vesztett törököket teljesen szétverték.

  Hazatérve újból megkezdődött az őrszolgálat terhes kötelessége és az éhezés, fázás, nélkülözés.

 

 

07. 29.

BUDA: újfent fellángoltak a harcok a végvidéken. Szinán pasa budai beglerbég elsősorban a komáromi magyar őrségre panaszkodott július 29-én Ernő főherceghez írott levelében, hogy „az odavaló végbeliek mind szüntelen Esztergom alá, hol Fülek alá, hol Zsámbék alá, hol Fülek alá, hol Vál alá, hol Fehérvár alá száguldanak. Talán fölségöd azt kívánná, hogy ezek még ellenök se álljanak? Ilyen szokások is vagyon az odavalóknak, hogy éjjel eljőnek és a kopját a vár kapujába öklelik és ott hagyják. Ekképpen okot adnak minden gonoszságra, mint Ormándy Pétör akaratjából Szilády János az Fejérvár kapujában, kit szultán Szulejmán fegyverrel vött meg, négyszer hozott kopját. Ismég mostan meg azonképpen Tompay István az Fejérvár kapujában öklelt és kopjáját ott hagyta… Mi azért annak az oka, hogy Fölségöd az efféléket meg nem bünteti? Avagy ha abban áll az a vitézség, találunk mi is olyan vitézöket, és mi is innét szabadságot adunk, próbáljanak szerencsét és az kinek Isten adja (ti. a győzelmet a viadalban), azé legyen!… Avagy talán Fölségöd azt kívánja, hogy mikor ezképpen ide az végek alá jönnek, az mi alattunk való vitézök összvetegyék kezöket és így hagyják magukat levágni! Hiszen ezök is szablyát hordanak!”

 

 

08. 15.

SEGESD: Kücsük Haszán szigetvári bég augusztus 15-én rajtaütésszerűen lerohanta a segesdi magyar végházat. A Mária mennybemenetele ünnepnap alkalmával lerészegedett magyar katonákat felkoncolták és a végházat felperzselték a támadó törökök.

 

 

08. 15. vagy utána valamikor

KOMÁRI (?)[49]: ezt követően a közeli Komári magyar végházat is megtámadták Kücsük Haszán harcosai, az őrséget megfutamították, Kapra Ferenc kapitánynak fejét vették és a végházat ugyancsak felégették.

 

 

08-hónaptól

SZISZEK (Sisak): a törökök a béke évtizedei után 1591-ben újból mozgolódni kezdtek. A harci cselekmények a déli végeken újultak ki és egyre súlyosabbakká váltak. A kezdet a támadóknak kedvezett és nagy pusztítást végzett Haszán boszniai pasa Sziszek környékén, de, a sziszeki hősök elszánt védekezése megállította előrenyomuló seregét.

  A háború felújítását elsősorban a portai viszályokban nagy súllyal fellépő janicsárság követelte.

 

 

10-hóban

BUDABÉCS: Mehmed budai pasa 1591 októberében már újra panaszlevelet menesztett Mátyás főherceghez. Megint csak a veszprémi, palotai és tatai végvárak kapitányait és katonáit vádolta sorozatos békeszegéssel: „Ez három végbeli kapitányok, úgymint veszprémi, palotai és tatai a frigy mi légyön nem tudják. Akasztófátul, karótul menekedett latrok Veszprémre, Palotára és Tatára mennek, az várakban helyt találván és hozzájuk való képöst latrokat melléjök gyűjtvén erdőről erdőre, nádról nádra lopó módra a konstantinápolyi utakra jövén, az úton járó törököket, éjjel rájuk ütvén, néha visznek, néha fekete orcával szaladnak.” A pasa azt is megemlítette a levelében, hogy a veszprémi és palotai kapitányok „labdákat és egyéb tüzes szerszámokat” adván vitézeiknek, így buzdítják azokat: „Ti es az török palánkokat égessétek!”

 

 

Az év folyamán

VESZPRÉM–RÁCKEVE: a törökök vádjai nem voltak alaptalanok. Ugyanis 1591-ben a veszprémi vár magyar katonái megrohanták Ráckevét. Az ott lakó törökök közül az adószedőt, a bírót, a papot, s még hat urat és számos vargát hurcoltak magukkal Veszprém várába. A támadást a magyar katonák azzal indokolták, hogy ez jogos megtorlás volt, mert az 1584 őszén megkötött szerződésre szabadon bocsátott koppányi Ali bég még mindig nem fizettet ki megalkudott váltságdíját. Ráckeve város pedig a kezesek egyike volt. A portyázások egyik fő oka változatlanul az, hogy a két birodalom pontos határvonalát soha nem húzták meg. Mindkét – török és magyar – végvári vonal csapatai mélyen az ellenfél védelmi láncolata mögött „hódoltattak”. A megfélemlített lakosság „meghódolt”, s fizette az adót. Nemcsak a török hódoltsági területen volt „kettős adózás”. Ugyanígy adózott a törököknek a magyar végvári vonal mögött „hódolt” falvak lakossága is. Míg Pápa, Palota és Veszprém várainak magyar katonasága a Dunáig és Pécsig adóztatta, fosztogatta a magyar s nem magyar (rác, oláh) falvakat, a fehérvári török katonák „jogosan” adóztatták a Rába és a Marcal vonaláig a „hódolt” magyar falvak népét.

 

 

1590/91 ben

GYULA: a vár létszáma a 1590/91-ben készült török zsoldlajstrom szerint:

 

  Az őrség teljes létszáma 709 fő.

 

Zsoldosok lovasok (Ulufedzsik): 276 fő négy aga vezetése alatt.

 

Zsoldos gyalogosok:

Ø       A belső vár fő védői: 112 janicsár; parancsnokuk Abdi dizdár

Ø       A külső vár fő védői: 36 janicsár; parancsnokuk Omár aga

Ø       Aszabok: 106 fő két aga vezetésével

Ø       Martalóc: 74 fő két aga vezetésével

Ø       A hajózás és hidak felügyelője: 1 fő

Ø       Topcsik: ?. fő; vezetőjük Veli

 

  A gyulai szandzsákbégnek az összeírás szerint Gyulán és a kardja alá tartozó erősségekben összesen 1400 katonája volt, ami békeidőben –1568-óta papíron béke volt – tekintélyes létszámnak számított, főleg hogy a gyulai szandzsák nem volt határos közvetlenül a Habsburg-védővonallal.

 

 

1590/91 ben

SZARVAS: a vár létszáma a 1590/91-ben készült törökök által vezetett zsoldlajstrom adatai szerint 195 fő.

 

 

1590/91 ben

ERDŐHEGY: a vár létszáma a 1590/91-ben készült törökök által vezetett zsoldlajstrom adatai szerint 260 fő.

 

 

1590/91 ben

LIPPA (Lipova): a vár létszáma a 1590/91-ben készült törökök által vezetett zsoldlajstrom adatai szerint 229 fő.

 

 

1590/91 ben

BOROSJENŐ (Ineu): a vár létszáma a 1590/91-ben készült törökök által vezetett zsoldlajstrom adatai szerint 331 fő.

 

 

1590/91 ben

BÉKÉS: a vár létszáma a 1590/91-ben készült törökök által vezetett zsoldlajstrom adatai szerint 238 fő. Temesvár és a többi vár teljes őrségének összeírását eddig még nem publikálták, csak bizonyos csapatrészek adatai ismertek, amelyek azonban önmagukban nem alkalmasak nagyságrendi összehasonlításra.

 

 


1592

 

04-hóban

BIHÁCS (Bihig): Haszán pasa elfoglalta Bihács várát Horvátországban és a boszniai vilajethez csatolta.

 

 

05. 01.

NAGYVÁRAD (Oradea): Bocskai István váradi kapitány kapott egy utasítást Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemtől, mely jellemző a Körös-Berettyó vidéki kis várak helyzetére. „…az környülálló kastélyokra, Zsákára, Bajomra, Sarkadra, Bélre[50] s a többire mindazokra, kik a mi számunkra valók s mind az egyebekre gondja legyen és amint a bennök levő szolgáló rendek készenlétét, vigyázását s mindegyéb azoknak megőrzésére s megtartására való szükséges dolgokat úgy rendeljen, hogy azokban való fogyatkozások miatt valami dolog történjék.”

  Az 1592. május 1-én kelt kienvező okirat tanúsága szerint Bocskai felelős volt azért, hogy „az várnak és az helynek semmi fogyatkozása ne essék”. Ennek érdekében „az háznak őrizésére és oltalmazására ő maga éjjel, nappal reá vigyázzon és teljes erejét, tehetségét annak őrizésére és megtartására fordítsa, soha úgy el nem távozván onnan, hogy arra való gondviselésének szünete lehetne”. A főkapitányi kötelmek közé tartozott az is, hogy az őrséget „oly készen tartsa, hogy minden időben az szükséghez képest valahol kivántatik az, szolgálatra elegek lehessenek.”

  A kinevező okirat fölhívta a főkapitány figyelmét arra, hogy a végházak építésére és állandó karbantartására különös gonddal ügyeljen. Továbbá „miérthogy penig az hely mind az török birodalommal, mind az német párttal határos, mind a két felé való vigyázása szüntelen legyen, mindent értsen és halljon”. Sőt, Báthori Zsigmond fejedelem szigorúan meghagyta Bocskainak a kálvinista főkapitánynak azt is, hogy „az katholikus keresztényeketaz ő helyekben, amelyekben most vadnak, megtartsa, mindenek ellen megoltalmazza!” intézkedik a kinevező okirat Bocskai javadalmazásáról: „Miképen lakása, azonképen asztala az várban lészen, azon móddal és állapottal, az mint azelőtt való kapitánok idejében volt, azt hozzá téve, hogy abból háza népére is méltó gondviselése legyen.” A főkapitány készpénzilletménye havi száz forint volt a saját személyére, és havi 150 forint ötven lovas tartására. Ezenkívül járt neki 100 forint értékű búza, 200 forint értékű árpa és zab, továbbá bor, bárány és „verő disznó”, valamint széna a lovaknak.

  Arról nincs pontos kimutatásunk, hogy 1592-ben mennyi volt a váradi főkapitánysághoz tartozó katonaság létszáma. Hozzávetőleges számítások alapján azt mintegy 3000 főnyire tehetjük, de ez a létszám különböző kontingensek mozgósításával jelentékenyen növelhető volt.

 

 

07. 19.

PETRINJA (Petrinja)[51]: Haszán boszniai pasa beglerbég Bihács elfoglalása után Petrinja mellett megverte a horvát hadakat. Ez pedig már háború volt, nem végvidéki portyázás. „A boszniai pasa nagy rablást teszen Horvátországban, ki miatt a két császár között a frigy fölbomla.”[52]-

 

 

07-hóban

NAGYKANIZSA: 1592 július havában Hasszán koppányi bég, aki később, mint boszniai pasa ismeretes[53], a környező török helyőrségek csapatait egyesítve Kanizsa ellen vonult, s annak őrségét azonnal fegyverletételre szólította fel. A védőket azonban bosszantotta a török bég fennhéjazó magatartása, ezért halálmegvető bátorsággal kirohantak az ostromlókra, akik között szörnyű mészárlást vittek végbe. Az eredménytelen próbálkozások után Hasszán bégnek be kellett látnia, hogy egykönnyen nem boldogul a vár bevételével, ezért kénytelen volt felhagyni az ostrommal. Seregének maradványaival Zágráb vidékére vonult, és bosszújában ott kezdett rabolni, fosztogatni.

 

 

Nyáron

SZIKSZÓ: az 1590-es évek elejének – a hosszú hadjárat előtt – legjelentősebb eseménye volt az 1592. évi szikszói csata. Az év nyarán a szolnoki, hatvani, füleki, gyulai és jenői bégek összefogva megpróbálkoztak bosszút állni az eddigi véres szikszói kudarcokért, s ki akartak fogni az egri vitézeken is, akik annyi borsot törtek már az orruk alá. a magyarok megneszelték a török Szikszó környéki gyülekezését, s Prépostváry Bálint egri főkapitány hívó szavára egymás után érkeztek a kassai, diósgyőri, kállai segédcsapatok, azonban létszámuk így is csekély volt a törökökéhez képest. A Szikszó környéki domboknál csaptak össze. A nyílt csatában hiába harcoltak hősiesen az egriek és kassaiak. A lovasság végül viszonylag kis veszteségekkel megfutott, a gyalogság – mivel nem menekülhetett el –, tovább harcolt. Prépostváry Bálint egri főkaptány írta róluk: „Az gyalogok szegények mind oda vesztenek! Egy halomra állottanak volt, arról sokáig vívtak. Azt megvették tőlük. Még más halomra mentek s azt halálig meg nem adták. Igen sok törököt lőttek el, míg porukban, golyóbicsukban tartott. Végre szablyára költek. Kérték őket az törökök, hogy megadják magokat; de nem adták meg magokat. Erre seregbontókat, tarackokat vittek reájok. Az egész török had, mind lovas, mind gyalog nagy ostrommal vette meg tőlük az halmot. Így vágták le szegényeket.” Csak a halmon 26 kassai tiszt veszett el. Sokan fogságba kerültek, mint az előző szikszói csata (1588) hőse, Balázsdeák István, akit csak 1597-ben tudott a török fogságból kiváltani Pálffy Miklós.

 

 

Nyáron

NAGYVÁRAD (Oradea): Báthori Zsigmond utasítására Somlyói Báthori István váradi főkapitányt – az unokatestvérét – fölváltotta Bocskai István – a nagybátyja – a posztján. Bocskai István 1596-ig volt e tisztségben. Ez a kinevezés óriási jelentőségű volt Bocskai életében: rokonból az ország egyik legnagyobb hatalmú embere lett!

 

 

 

10. 09.

ÉRSEKÚJVÁR (Nové Zámky): Pálffy Miklós levele a végvári katonákról bemutatta szomorú helyzetüket. „Minémű fogyatkozásban és ínségben vannak, ezt csak az Isten tudja!… sokaknak közülük akik vagyon negyven esztendeje, hogy őfelsége szolgálatában vagynak, az orcájukon és vén szakállukon csurgott le a könnyük. Minden élést eléltek szegényektől!” Három-négy napja nem ehettek kenyeret, éhhalál szélén álltak. A fizetetlenségért a kincstárt okolták, de az nem tudott fizetni, mert nem volt miből. Az 1543 óta eltelt fél évszázadban a hadikiadások ugrásszerűen nőttek, a Magyarországról befolyó jövedelmek viszont egyre fogytak, s a teljes magyar királyi jövedelem még békeidőben sem volt elegendő a katonaság fizetésére. De nem is a zsold nyelte el igazán a pénzt, hanem a várépítés, a várak karbantartása, korszerűsítése és új erősségek emelése. A pénzhiány volt a korszerű védőrendszer kiépítésének legnagyobb akadálya.

 

 

Az év folyamán

KOMÁROM: számtalan nehézség és akadály ellenére 1572 és 1592 között felépült a mindenféle ellenséges támadással dacolni tudó, biztonságos erőd. Az építéseket a várépítés jeles szakembere, a Duna-Balatonközi Főkapitányság építészeti felügyelője: Urban Süess építész személyesen vezette, aki Győr és Tata erődítésén is dolgozott. A kor legkiválóbb hadmérnökei segítették a Komárom megerősítésében. Tanácsadóként szerepelt a német Daniel Speckle, az építészet híres teoretikusa és az olasz Carlo Theti, Bécs, Érsekújvár és Kanizsa építésze. Az építési munkák felügyelői közül Révay Ferenc nevét ismerjük, aki 1574-ben tevékenykedett Komáromban.

 

 

Az év folyamán

BÉCS-ISZTAMBUL: 1592-ben a szokásos 30 ezer forintos adón kívül még fényes ajándékokkal, egyéb kedveskedésekkel is szolgáltak Konstantinápolyban.

 

 

?. ?.

BAKABÁNYA (Pukanec) SZENTKERESZT: a bakabányaiak 1592-ben Szentkereszt körül pénzt és zabot rekviráltak, mert mint írták – követ nem ehetünk.

 

 

Vége

Vissza a főoldalra

 

Ugrás az 1593-ik évi hadiesemények leírásához



[1] Dédestapolcsány: Ózd és Kazincbarcika között kis helység a Bükk hegységben.

[2] Finke: Miskolctól 18,5 km-re északra található. Ma Edelény város része.

[3] Gagybátor: a Cserehát egyik kis települése. Megközelíthető Miskolc-Sziszó, vagy Miskolc-Szikszó-Forró irányából.

[4] Felsővadász: a Cserehát egyik kis települése. Megközelíthető Miskolc-Sziszó irányából. Szikszótól kb. 22 km-re van északi irányban.

[5] Ináncs: a Hernád-völgye egyik települése. Miskolc-Szikszó irányából is elérhető. 16.6. km-re van Szikszótól északkeleti irányba.

[6] Monok: Miskolctól északkeleti irányban fekszik légvonalban pontosan 30 km-re. Szerencstől 7,8 km-re északnyugatra.

[7] Erdőhorváti: kis település a Zempléni-hegységben nem messze Sárospataktól. Légvonalban csak 11 km-re nyugatra van.

[8] Aforrás (Csorba Csaba: Várak a Hegyalján 57. old.) nem közli az esemény helyszínét, de tudjuk, hogy Tőketerebes volt a Perényiek ősi fészke és a végrendeletét is itt írta meg.

[9] Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 111. old. és Csorba Csaba: Várak a Hegyalján: 67. old. szerint 25 évre szólt a Drinápolyi béke.

[10] Báthori István (somlyói), született 1533., megh. 1586 dec. 12. Ifjú éveit Ferdinánd udvarában töltötte, érett korában Zápolya Jánoshoz csatlakozott s a nemzeti ügyet védte meg a harctéren. Mind Ferdinánd és Miksa ellen a diplomáciai küldetésekben, melyekért Zápolya őt erdélyi vajdává tette. 1561-től 1571-ig váradi kapitány. 1563. és 1565. mint követ Bécsben jár s János Zsigmond igényeit védi; ez utóbbi alkalommal börtönbe vettetett, honnan csak két év múlva szabadult ki. 1571 máj. 25. ura elhalálozásával a rendek őt fejedelemmé választották, dacára a bécsi udvar ellenzésének s az elhalt fejedelem végakaratának, ki Békesy Gáspárt óhajtotta utódjául. Békesy nem tűrhetvén mellőzését, Báthori ellen indult, de több csatában megveretvén, 1572. kiűzetett Erdélyből. 1576 elején Zsigmond Ágost lengyel király utód nélkül halván el, a lengyel rendek őt választották királynak s mihelyt ez tudomására jutott, még január 28-ára Medgyesre országgyűlést hívott egybe, hol utódjául Kristóf testvérét ajánlotta, mit a rendek el is fogadtak. Báthori ezután Krakkóba sietett a lengyel koronához kötött feltételeknek eleget tenni s az özvegy királynét nőül venni, mely után a koronázás május 1-én nagy fénnyel ment végbe. Mily nagykirálya volt Lengyelországnak, kitűnik a lengyelek e nyilatkozatából: «vagy soha ne született volna, vagy ha született, örökké élne». Titkos terve volt Zsigmond öccsét magyar királlyá, rokonát, Zamojszky kancellárt pedig erdélyi fejedelemmé tenni s így Lengyelországgal kapcsolatosan egy erős államszövetséget alkotni a hatalmas török és német szomszédok ellen.

[11] Szerednye: ma Ukrajnában található település 20 km-re északnyugati irányban Munkácstól. Az Ungvá

[12] A forrás nem jelöli meg az országgyűlés helyszínét, de minden bizonnyal az Pozsony.

[13] Ma Horvátországban, Zágrábtól északra kb 34 km-re fekvő kis helységek.

[14] Udvard: valószínűleg Dvory kis települése Szlovákiában Érsekújvártól keletre.

[15] Kiskőszeg: Ma Szerbiában található kis település Batina néven. A magyar határtól nem messze a Duna partján fekszik.

[16] Kölesér: Bihar vármegyében feküdt, a mai Nagyszalontától kissé ÉNy. -ra, hol egy puszta és egy ér őrzi az esparesség és helység nevét. 1273-ban már a váradi püspök falva; 1481. mezőváros s még 1525. is vámhely. A róla elnevezett főesperesség (a váradi egyházmegyében) 1566. szünt meg. Maga a város 1598. pusztult el. Forrás: Révai Lexikon.

 

[17] A forrás nem közli az országgyűlés helyszínét, de valószínűleg az Pozsony volt.

[18] Kerelőszentpál: ma Romániában van Marosvásárhelytől délnyugati irányban kb 20 km-re.

[19] Forrás: a vár belső területén található emléktábla.

[20] Nagy László: Bocskai István a hadak élén, 20. old. Szerint 1576-ban választották meg Lenyel királlyá.

[21] Bartha Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése, 187. és 278. old. szerint január 28-án választották meg Báthori Kristófot vajdává.

[22] Az eseményeket időpont meghatározás nélkül közli Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 115. old.

[23] Báthori Kristóf (somlyói), született. 1530., megh. 1581. máj. 27. A Szapolyai-ház egyik leghűségesebb embere. Izabella részéről több küldetésben vett részt, így 1577. a francia udvarnál jár II. Henrik közbenjárását kérni, hogy Izabella Erdélyen kivül Lippát, Temesvárt s Becskereket visszanyerje a portától. 1565. Swendi Lázár csász. fővezért elűzi Huszt alól. A fehérvári fejedelemválasztó országgyülésen testvére István, fejedelemmé választatott, ő pedig váradi kapitánnyá neveztetett ki, s midőn amaz lengyel király lett, fejedelemmé választatott. Mint egykoruak följegyezték, kormányzata alat volt legboldogabb e kis ország. Igazságszeretete, bölcsesége, mérséklete tiszteletet szerzett neki, hogy alattvalóit mennyire védte a török zsarolástól, kitünik 1576. okt. 27., midőn Musztafa budai pasának Biharban a bikác si- és nagy-rodováni helységeket azon feltétellel adományozza, hogy azokon török tiszteket ne tartson s ne igazgattassa általuk. A portánál ís nagy becsülésben állott s Murad szultán 1576. kiadja a temesvári pasának a parancsot, hogy: «Erdélyre senki csatát ne-üzzön s rabolni se menjen, ha fejét szereti.»

[24] Veress D. Csaba: Várak Baranyában, 109. old. szerint március 24-én.

[25] Izaralyák: gureba-i-jeszár.

[26] Hídvég: Szabadhídvég.

[27] Forrás: Nagy László: Bocskai István a hadak élén, 35. oldal. A szerző egy bizonyos kortárs krónikás a forrás szerint. A pontos időpont nincs megjelölve.

[28] Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 122. old. szerint „Végezetül a levél megemlítette, hogy a palotai kapitány bajviadalra hívta ki az új fehérvári béget is, akinek a budai basa megtiltotta, hogy elfogadja a kihívást.

[29] A forrás: Nagy László: Bocskai István a hadak élén, 35. oldal. A Gregorián naptár szerinti időpontot adott meg!

[30] Forrás: Nagy László: Bocskai István a hadak élén, 35. oldal. A szerző egy bizonyos kortárs krónikás.

[31] A forrás: Nagy László: Bocskai István a hadak élén, 35. oldal. A Gregorián naptár szerinti időpontot adott meg!

[32] Forrás: Nagy László: Bocskai István a hadak élén, 35. oldal. A szerző egy bizonyos kortárs krónikás.

[33] Szlatina: Ma Horvátországban kis helység Felsőszentmártontól légvonalban 17 km-re délre.

[34] Forrás: Nagy László: Bocskai István a hadak élén, 35. old.

[35] Forrás: Nagy László: Bocskai István a hadak élén, 35. old. Egy kortárs krónikás szavait idézi.

[36] Zemplén vármegyében, ha hihetünk a töredékes adatokból készített számításoknak 75 000-en éltek.

[37] Abaúj vármegyében, ha hihetünk a töredékes adatokból készített számításoknak 39 000-en éltek.

[38] Borsod vármegyében, ha hihetünk a töredékes adatokból készített számításoknak 22 000-en éltek.

[39] Csorba Csaba: Eztergom hadi krónikája c. könyve szerint (126. o.) ez október 9-én történt.

[40] A helységnév meghatározása bizonytalan. A forrás Balatonhídvéget jelöl meg, ám ilyen nevű helységet sem most, sem korábbi időpontokban nem találtam a Balaton körül, csak Hídvég nevűt. Ennek most Szabadhídvég a neve.

[41] Az események további leírásaVeress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 124. old. szerint.

[42] Nagy László: Bocskai István a hadak élén, 35. old. A forrás egy bizonyos kortárs krónikás leírását idézi

[43] A helységeknek a forrásban megnevezett alakja szerint nem biztos, hogy ezekről a helységekről van szó, kiváltképp, hogy milyen távol estek egymástól.

[44] A fejedelem és király elhalálozásának időpontját Bartha Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése, 190. és 278. old. december 22-re teszi.

[45] Nagy László: Bocskai István a hadak élén, 35. old. A forrás egy bizonyos kortárs krónikás szavait idézi.

[46] Gimes: Jelenec helység közelében található vár Szlovákiában. Légvonalban 75 km-re van Esztergomtól északnyugati irányban. Közeli nagyobb városok Nyitra és Marót.

[47] Gyapjú: ma Romániában Nagyváradtól délnyugatra 24 km távolságra.

[48] A forrás nem közölt pontos helységneveket

[49] Komári: nem találtam ilyen nevű települést Segesd környékén.

[50] Bél: ma Romániában Borosjenőtől északkeletre légvonalban kb. 10 km-re. A román neve Beliu.

[51] Ma Horvátországban Sziszektől (Sisak) 13 km-re délnyugatra a Kulpa (Kupa) folyó mellett.

[52] Nagy László: Bocskai István a hadak élén, 36. old. A forrás egy bizonyos kortárs krónikás szavait idézi.

[53] A forrás így adja meg, de tudjuk, hogy Haszán pasa már 1591-től boszniai pasa volt.