az 1557-től 1565-ig terjedő korszak fontosabb hadieseményei magyarországon

 

1557

 

01-hóban

GYULA: 1557 januárjában azt írta levelében Mágocsy Miksa főhercegnek, hogy már tíz hónapja nem kaptak zsoldot s egyre nehezebb az őrségben tartani a lelket.

 

 

01. 29.

GYŐR: Adam Gall továbbította a bécsi udvarnak a legfrissebb kémjelentéseket: Budáról a törökök lőport és rezet szállítottak Székesfehérvárra, illetve tüzérek is érkeztek oda.

 

 

02-hó elején

SZÉKESFEHÉRVÁR és ZIRC: a török hadvezetés elsősorban a fehérvári és veszprémi török várak összeköttetési útjait veszélyeztető palotai várat kívánta kézre keríteni. Első lépésként, el akarta vágni a vár Bakonyon át Pápa felé vezető összeköttetési útvonalait.

  A hónap elején a fehérvári török katonaság a zirci kolostor elhagyatott épületeit akarta erődíteni, s erre a munkára a palotai magyar vár jobbágyait is kiparancsolták. A szandzsákbég február elején parancsot adott a bakonyi falvak bíráinak, hogy ásókkal és kapákkal gyülekezzenek Olaszfaluban. Chóron János devecseri kapitány ezt meg akarta akadályozni, és ajánlotta Újfalussy Ferenc palotai udvarbírónak: menjen be Fehérvárra és mondja azt, hogy a parasztok nem mernek gyülekezni az erődítési munkára, mert Nádasdy nádorispán azt üzente nekik, hogy rájuk megy katonával, s kegyetlenebbül lekaszabolja őket, mintha törökök lennének! Nem ismeretes az események további folyása, de arra vonatkozólag vannak adatok, hogy a törökök megerődítették az elhagyott kolostort s őrséget tartottak benne.

 

 

02. hó elején

SZIGETVÁR: mikor Horváth Márk azt tapasztalta, hogy semmi segítség nem érkezik a királytól, kiábrándultan leköszönt tisztségéről, és 1557. február elején megvált a megvédelmezett vártól[1].

 

 

02. 25.

VESZPRÉMVÁRPALOTA: a törökök Palotára vonatkozó terveinek hírére Thury György is erődítette a várát. Mehemet veszprémi bég február 25-én levelet menesztett Thuryhoz: „A fehérvári Veli bég írt vala az pasának, hogy palánkot akarsz csinálni Palota körül, kiben katonákat, gyalogokat akarnál tartani… tudjuk, hogy lopó helynek csináltátok… azért, ha azt akarod, hogy az faluk rabbá ne essenek, az palánkcsinálásnak békét hagyj!”

 

 

02. hóban

GYULA: februárban először Ali budai pasa, majd Mehmed szolnoki bég inti levelében Mágocsyt, hogy álljon a szulán – illetve János Zsigmond király – pártjára a várral együtt, mert ellenkező esetben haddal mennek ellene. Ha meghódol, megmarad tisztségében.

 

 

02-hótól

SZIGETVÁR: Horváth Márk utóda, Zrinyi Miklós ajánlására, Farkasics Gergely lett, aki csupán egy esztendő tartamára, 1557 februárjától vállalta el Szigetvár kapitányságát.

 

 

03. 08.

GYULA: Mágocsyt egyelőre nem támadták haddal, de elegendő volt számára katonái fizetetlensége is. Mint 1557. március 8-i leveléből kiderül, egy ízben a törökellenes portyára kiküldött csapata – hat főlegény 25 lovassal – egyszerűen átállt Varkocs táborába. A helyzet egyre szorongatottabb: „Varkocs, Báthori György, az több pártosokkal annyira környel vöttek, hogy sem ki, sem be nem járhatnak immár belőle” – írta az akkor még I. Ferdinánd király-párti őrség kezén levő Váradról. Ekkoriban Gyula 624 főnyi, 374 lovas, 250 gyalogos.

 

 

03. 22.

TIHANY és SÁGVÁR: az 1557. évben a bakonyi és balatoni végvárak katonaságának „kisháborúja” dúlt. Ennek egyik jellegzetes epizódját közli Takaró Mihály tihanyi várkapitány március 22-i jelentésében. Takaró leírja, hogy néhány nappal előbb átmentek a Balatonon, s megtámadták a ságvári török kastélyt, melybe beszorítottak nyolc török katonát. Háromórás harc után a törökök a toronyba szorultak. Miután rájuk gyújtották a tornyot, a törökök megadták magukat, s kötelet kértek, hogy lemásszanak. De csak az egyik ugrott ki a toronyból, a többi ottmaradt. A magyarok ezután elvonultak, kilenc lovat, sok más zsákmányt – pajzsot, sisakot, páncélt, nyerget – vittek magukkal. A toronyban maradt hét török katona, bár alaposan összeégve, életben maradt a magyarok elvonulása után. Takaró a jelentés végén megjegyezte, hogy most már várja a veszprémi és simontornyai törökök ellentámadását, amire már készülnek: „Tegnap is jöttek vala a törökök a jégre próbálni az jeget…” írta jelentése végén.

 

 

04. 10.

NAGYVÁRAD (Oradea): Mágocsy a váradi várba becsempészett – csupa bíztató ígérettel teli – levéllel próbálta annak őrségét is kitartásra bírni, de hiába. 1557. április 10-én az őrség megadta magát és ezzel a váradi vár török kézre került.

 

 

04. 11.

BOLDOGKŐVÁRALJA: már az 1550-es évek második felében tapasztalható a török kor állandó kísérőjelensége: az ellátatlan várőrségek önkényeskedése. Szerteszét kóboroltak a fizetetlen hajdúk is, az úgynevezett szabad legények. 1557. április 11-én írta például Zoltán Imre: „Boldogkőből el is szöktek egynehányan szabad legények.”

 

 

04. 17.

TIHANYSÁRVÁR: Takaró Mihály tihanyi kapitány április 17-én közölte Nádasdy Tamás nádorral: „További Nagyságodnak egyéb hírt nem írhatok, hanem a fejérvári és veszprémi törökök igen készülnek, immár nem tudom, ha az fűre mennek (legelőre hajtják-e lovaikat?) vagy penig rablani akarnak. Ím, emböreimet küldtem Fejérvárra, s mind Budára, ha megjönnek, valami hírt hoznak… Nagyságodnak megmondom…”

  A várőrség támadást is végrehajtott Veszprém török vára ellen: az április 17-én írott jelentésében Takarón Mihály kapitány az alábbiakat írta: „Az elmúlt napokban mentünk Veszprém alá. Én ilyen vakmerő népet nem láttam, mint a mi népünk vala. Tarackkal, szakállassal lűttenek hozzánk, de szinte a vár alá mentünk vala, annira, hogy szinte a kiskapuig mentünk, mégis csak egy embör kárral lénk. Ismég egy lovat lűének el, énnekem egy főlovamat nyerék el minden szerszámával. Végre kijöttek vala, de az völgyből nem bocsátojok föl.”

04. 23.

  23-án érkezett meg Takaró Mihály embere Székesfehérvárról a hírekkel, melyeket a kapitány még a nap folyamán levélben közölt Nádasdy Tamás nádorral: „Egyéb hírt nem írhatok, hanem az mai nap jövő egy emböröm Fejérvárról, ki énnekem azt mongya, hogy sokan vannak és erősen patkoltatnak, és erősen készülnek. Mi légyön szándékuk, nem értem!” közölte azt is, hogy néhány nappal elébb ötszáz török katona jelent meg Tihany vára alatt, de: „Ezek is Fejérvárra mentek, tegnapi napon az veszprémi bég is elment velök, de az kocsikat el nem vitte vele, az mint az én emberöm mongya, az simontornyai bégöt és az koppányi bégöt is fölvárják Fejérvárra. Immár mi légyön szándékok, mi következik belőle, semmiképpen nem értöm! Taval y is illyen formán cselekedének, hogy ide Veszprémmé jövének és innend ismég vissza menének Fehérvárra, azonban úgy rablák el az Kemenesalját. Mastan is tehetnek afféle csalárdságot, kire Isten ne segéljen.”

  Ismereteink szerint 1557 áprilisát követően és a nyár folyamán a fehérvári török csapatok jelentősebb támadást, rablást nem indítottak.

04. 27-re

  Április 27-re a veszprémi török csapatok visszatértek Fehérvárból Veszprémbe, melyet azonnal jelentett Takaró Mihály kapitány: „Azért Nagyságod hagya meg, hogy vigyázzanak minden felé reá, ne járjanak úgy mint tavaly, ki tugya az ő csalárdságokat.”

 

 

Tavasszal

KOMÁROMZSÁMBÉK: a vár fegyveres polgárai 1557-ben estek át a tűzkeresztségen. Tavasszal a komáromi és győri vitézek Tóth Bálint vezetése alatt alapos felderítés után Zsámbék ellen indultak. Észrevétlenül közelítették meg a török erősséget, körülvették, majd rátörtek. Az idő is kedvezett a támadóknak, mert hirtelen erős szélvihar támadt. Ezt a lehetőséget kihasználva, felgyújtották a palánkot. A vihartól szított tűz olthatatlanul és feltartóztathatatlanul terjedt tovább, úgy hogy rövid idő alatt a község is, az erődítmény is égett. Aki menekülni akart a lángok közül, azt kardélre hányták. Hatalmas zsákmánnyal megrakodva tértek vissza, magukkal hajtva a törökök lovait és csordáit.

  A sikeres zsámbéki támadás nagy örömet keltett a komáromiak körében. Érthető volt a lelkesedés, hiszen fiaik is részesei voltak a győzelemnek. Ezzel még szorosabbá vált a kapcsolat a városban lakó naszádosok és huszárok, valamint a polgárok közt.

 

 

06. 09.

TIHANYSÁRVÁR: a török és magyar végvárak közti harcot súlyosbította az a tényező, hogy a magyar végvárak kapitányai és őrsége között is áldatlan viszály és marakodás dúlt. A várak tulajdonosai és kapitányai elsősorban a Bakony és a Balaton-felvidék erdőségeiben kóborló, hazátlan hajdúkat fogadták fel, néha zsoldért, néha szabad zsákmányért. Különösen Szigliget és Fonyód kapitánya, Magyar Bálint volt az, akinek emberei féktelen dúlásokat hajtottak végre, mind a török, mint a magyar területeken.

  Takaró Mihály június 09-én panaszt tett Nádasdy Tamás nádornak, hogy Magyar Bálint és emberei milyen dúlást vittek végbe a tihanyi vártartomány falvaiban: „Az Úr Isten es megkeserülné mint verette az szegény asszony állatokat, megdúlatta őket, megverette őket, megégette házokat, most is fogván tartya az szegény emböröket, te Nagyságod meghigye, mert bizony dolgokat írok Nagyságodnak. Szénnel (tűzzel), fegyverrel fenyegeti és binteti őket.”

  Ezzel egyidejűleg, Magyar Bálint hasonló gonoszságokkal vádolta Takaró Mihályt, de még inkább Gyulaffy Lászlót. Magyar Bálint jelentette, hogy emberei elfogták a kóbor hajdúk egyik vezérét, Pribék Mihályt, akiről kiderült, hogy Gyulaffy embere. Ugyanakkor szinte mindegyik kapitány azt vallotta, hogy a két legveszedelmesebb haramia – Majsai Tamás és Bacsin Tamás – Thury György alatt Palota várában szolgál királyi zsoldon. Egy alkalommal Magyar Bálint emberei Sümeg körül fosztogattak. Ormányi sümegi szervitor katonái éppen akkor fogták el őket, amikor a rablott ökröket nyúzták. „Itt az törvény az hajdúkat halálra ítélé – jelentette Ormányi – és én a törvény szerént őket felköttettem. A hajdúk voltak Magyar Bálint szolgái. Én az igazságban nem kedvezhetek!”

 

 

06-hó közepén

GYULA: 1557 nyarán úgy tűnt, hogy nem sokat kell várni Gyula ostromára: a tordai országgyűlésen ugyanis – június közepén – elhatározták Gyula megtámadását. Egyes hírek szerint Varkocs Tamás váradi kapitány és bihari főispán fogja vezetni az ostromló hadakat.

 

 

08. 18.

TIHANYSÁRVÁR (Veszprémről): augusztusban kiváló alkalom nyílt Veszprém várának visszavételére. augusztus 18-án Takaró Mihály tihanyi kapitány jelentette Nádasdy nádorispánnak Sárvárra, hogy Veszprémnek a külső vára mind leégett, három háznál több nem maradt meg benne; az ágyúk és tarackok is mind megégtek. „Bizony soha kinnyebben meg nem vehetnénk mint mastan, ha király ő felsége akarná!”

08. 28.

  Takaró Mihály újra sürgette Nádasdynál a Veszprém elleni támadást, mert a vár most igen romlott tűzvész után. A támadásra azonban nem került sor. A nyár is, sőt az ősz és a tél is nyugodtan telt el a bakonyi végeken.

 

 

nyáron

SZIGETVÁR: közben kezdetét vette a vár gyarló helyreállítása. 1557 nyarán két déli bástyáját (rondelláját) újjáépítették. A város megsemmisült palánkjának a felállítására azonban már nem futotta, csupán egy sövényfonatos fakerítéssel vették körül a települést.

 

 

nyáron

GYULA: 1557 nyarán viszont olyan hírek terjedtek el, hogy a törökök próbálkoznak – a temesvári bég – Gyula ostromával. Egyelőre azonban ez is elmaradt.

 

 

nyáron

?.: Zrínyi Miklós mint horvát bán egyre nehezebben viselte a királyi kincstár adósságai és a kamara egyes lépéseit. A horvát végvárak hadinépének zsoldhátraléka 1557-ben már 67 000 forintra rúgott, s még legalább 50 000 hiányzott a várak karbantartásához. (Zrínyinek magának, mint magánszemélynek 1554-ben már 9000 forintjával volt adós a kamara.) Így hát 1557 nyarán leköszönt báni méltóságáról.

  I Ferdinánd király először kassai főkapitánynak akart kinevezni, de mivel igényét nem tudták kielégíteni, végül is az uralkodó tárnokmesterré tette. Gróf Zrínyi Miklós ezzel a magyar társadalmi ranglétra igen magas fokára hágott: a királyi tanács tagja, zászlósúr, s az országos rendi méltóságok harmadik személye lett. Tisztsége azonban merőben formális volt, mert erre az időre a tárnokmesteri funkciókat már különböző hivatalok vették át.

 

 

 

nyáron

NAGYKANIZSA: Kanizsa új kapitányának, az 1557-ben kinevezett Tahy Ferencnek nemcsak a vár körül portyázó török könnyűlovasság ellen kellett megvédeni a vidéket, de gondot jelentett számára a környéket fosztogató szabad hajdúk megfékezése is. Ezek a fegyveres csapatok, Arany János, Dengeli András és Rácz Döme parancsnoksága alatt állandó rettegésben tartották a környék lakosságát, mivel akcióikat bestiális kegyetlenséggel hajtották végre. E szabad hajdúk a harcokban önkéntesként vettek részt. Ezért Tahy Ferenc és Zrínyi Miklós még 1557 nyarán 4000 katonájukkal vonultak ellenük és a fosztogató szabad hajdúk csapatait egymás után semmisítették meg And, Marótvár és Kálmáncsa közelében. Az elfogott haramiákat nyomban karóba húzatták vagy elevenen a földbe ásták őket.

 

 

 

09. 13.

PÁPA: Török Ferenc pápai főkapitány e napon közölte levélben Nádasdy Tamással: „Az Kegyelmed levelét megértettem, kiben írja Kegyelmed, hogy Fejérvárról Vesprimbe valami törökök jöttenek volna, hogy reá vigyázánk és őriznéjek magunkat.”

 

 

 

09. 28.

 SZIGETVÁRPÉCS: az idegen származású Farkasics nevéhez csak egyetlen haditett fűződik: 1557 szeptember 28-án a királyi sereghez csatlakozva rajtaütöttek Pécsen. Az öldöklő harcban reggeltől a déli órákig dúlták, rabolták és égették a külvárost. A gazdag hadizsákmány legbecsesebbje a négy ágyú és a sok szakállas puska volt, amivel jól kiegészíthették Sziget vára fegyverkészletét. A szigetvári parancsnok még a nap folyamán jelentést küldött Nádasdy Tamásnak: „Pécs külvárosát felgyújtottuk. Reggel 7 órakor értünk oda, s 12 órakor fordultunk is vissza. Sok török elpusztult, még több menekült el.” Miután a török őrség a várba menekült, a királyi hadak, több helyen áttörve a városfalakon, felégették az egész várost.

  Farkasics miután letelt a szolgálati ideje, eltávozott, de egy török támadás vészhírére lelkiismerete visszaszólította a várba, ahol 1558 március utolján hirtelen elhalálozott.

 

 

10. hóban

KOMÁROM-TATA: októberben a nagy titokban Komáromba jött lábatlani bíró hozott fontos hírt, amelyet a falujában állomásozó török katonáktól tudott meg. Eszerint a törökök Komárom és Győr ellen készülődnek. A törökök megunták, hogy a tataiak állandóan zavarják portyáikat, ezért elhatározták, hogy elfoglalják ezt a nem nagy erőkkel védett várat. Csak a kedvező alkalomra vártak. Természetesen a törököknek is volt jól működő, széles körű kémhálózatuk. Egyik kémjüktől megtudták, hogy a tatai huszárok parancsnokukkal, Eszéki Nagy Jánossal együtt Komáromba mentek lovaikat megpatkoltatni, a várban maradt gyalogosok pedig – az őrködést parancsnokuk távollétében elhanyagolva – több bort ittak a kelleténél. Hamza bég a hír vétele után azonnal fegyverbe szólította katonáit és rátámadt Tatára. A rajtaütésszerű támadással szemben a csekély számú, kapatos őrség tehetetlen volt. Legnagyobb részüket felkoncolták, más részüket foglyul ejtették. Csak egy-kettőnek sikerült elmenekülnie; ezek vitték meg Komáromba a szomorú hírt. Paksy Miksa király parancsára elfogatta Eszéki Nagy Jánost és elrendelte Tata elvesztésének szigorú kivizsgálását. Eszéki Nagyot válogatott kínzásokkal igyekezett vallomásra bírni, de nem sikerült. Csak annyit vallott, hogy lovai megpatkoltatására jött Komáromba. Mindezek ellenére hanyagsággal vádolták és kivégezték.

 

 

 

11. 06.

TOKAJ: Dersffy István kassai kapitány Tokaj őrségén ütött rajta. November 06-i levele szerint egy sötét éjjelen meglepték az őrséget, a külső palánkot már le is rontották és a belső vár kapujához értek, mikor az álmából fölriadt őrség fegyverre kapott. Bizony alaposan megszorították Németi embereit, akik közül menekülés közben sokan a Bodrogba vagy a Tiszába vesztek, illetve levágták őket. Dersffynek egyik embere, Fekete Bertalan a belső vár kapujában magát Németit is három helyen megsebesítette. Az őrség erre felhúzatta a kaput, a belső várba hátrált, s a küzdelem véget ért. Dersffy a belső vár ostromához nem volt felkészülve, amit viszont kívül talált, azt összeszedte, s bő zsákmánnyal térhetett meg Kassára, ahol nem sokáig maradt, helyére Pethő János került.

 

 

 

ősszel

BABÓCSA MELLETT: 1557 őszén nagyszerű fegyvertényt hajtott végre Tahy Ferenc. 800 lovasával Babócsa mellett lest vetett a pécsi Ali pasa és Amrat bég csapatainak, amelyeket néhány óra leforgása alatt szinte megsemmisített. Az ütközet során a törökök állítólag 1000 katonájukat és 600 lovukat vesztették el, de ezen kívül néhány ágyú és számos lőfegyver is a magyarok kezére került. A győztesek Berzencén és Csurgón keresztül Kanizsa várába siettek, ahol hálaadó istentiszteletet, majd pedig nagy ünnepséget rendeztek.

 

 

 

ősszel

NAGYKANIZSA: a harcok azonban változó szerencsével folytak, amit jól mutat az is, hogy még 1557 őszén Kanizsa majdnem a török kezére jutott. Tahy Ferenc ugyanis a várőrség egy részével Belovárra (Bjelovar) [2] lovagolt, s amikor a pécsi törökök erről értesültek, elhatározták, hogy a parancsnok nélkül maradt őrséget kicsalják a várból és Récse mellett lest vetnek nekik. A tervnek megfelelően egy 20-30 főnyi kisebb csapatot, az úgynevezett martalékot, közvetlenül a várfalak alá küldték, akik hangos szóval szidalmazni kezdték a kanizsaiakat. Erre azok egy része Sárkány és Kormos nevű hadnagyaik vezetésével üldözőbe vették a törököket, de amikor Récse[3] közelébe értek, azt vették észre, hogy tőrbe csalták őket. A kanizsaiak végül is egy heves rohammal kivágták magukat az ellenség gyűrűjéből és minél hamarabb igyekeztek a várba visszajutni. A várfalak alatt azonban a török derékhadba rohantak, s így két tűz közé szorulva elkeseredett harcba kezdtek. A várbeliek látva társaik szorult helyzetét, mintegy 200 főnyi lovasságot küldtek a megsegítésükre, amelynek támogatásával végül is megfutamították a törököket. A kanizsaiak győzelme azonban felettébb kétes értékű volt, mivel 80 halott és 240 sebesült jelezte a harcok rendkívüli hevességét.

  A Récse melletti török lesre válaszul Tahy Ferenc előbb Korotna, majd Kálmáncsa, Szentlőrinc és Csurgó mellet vert szét kisebb ellenséges erőket, s ezekért a sikeres akciókért 1560-ban az uralkodótól Öreglakot és Balatonberényt kapta jutalmul.

 

 

 

Télig

MUNKÁCS (Mukačevo), KOVÁSZÓ (Kvaszove)[4], NAGYSZŐLLŐS (Vinogragyiv), LELESZ (Leles)[5], SZATMÁRNÉMETI (Satu Mare), TOKAJ: az 1556 végén megkezdett csatározások 1557-ben is tovább folytatódtak. Thelekessy Imre, aki felső-magyarországi főkapitány lett, sikertelenül ostromolta Munkács várát, bevette viszont Kovászót, Nagyszőllőst, utóbbi helyen családjával együtt fogságba esett Perényi Ferenc. Elfoglalta Lelesz erődített kolostorát is, mely Perényi Gáboré volt. Szatmár alól viszont Thelekessyt bírta távozásra Balassa Menyhárt és Bebek Ferenc.

 

 

 

12. 11.

TOKAJ: Bebek György, a német párt fő hegyaljai szervezője hiába próbálta Izabella királyné és János Zsigmondhoz való hűségéről eltántorítani Németi Ferencet, noha azt ígérgette neki, hogy bántatlanul birtokolhatja Szerencset és összes többi birtokát is, ha átáll, s „az keresztény király” szolgája lesz. Németi 1557. december 11-én írásban adta meg a választ: tudhatná, neki „nem pogány, hanem az János király fia, ki Magyarországnak választott királya” adta Tokajt, s majd elválik, melyik király oltalmazza meg őt benne. Tudhatja, visszatértek a királyné követei a portáról, ahol a szultán megesküdött János Zsigmond királynak, hogy mind a német, mind egyéb ellenség ellen megoltalmazza. „Nagyságodnak is bizony jó volna meggondolni és az magyar nemzettül el nem szakadni, hanem együtt vele megmaradni, mert azt Nagyságod meglátta immár, hogy az idegen nemzetnek mind Magyarországot s mind Erdélyt kezibe adták, de mind veszten vesztette…”

 

 

 

12-hóban

GYULA: 1557 decemberében Mágocsy már egyre határozottabban kérte leveleiben, hogy mentsék föl tisztségéből. A jövedelmek megcsappantak, az őrség fizetetlen, a hadifelszerelés utánpótlására nincs lehetőség, a török támadás Damoklész kardjaként lebeg a vár fölött – érthető, hogy Mágocsy mielőbb szabadulni szeretett volna a kutyaszorítóból. Kerecsényi Lászlót ekkor próbálták először rávenni a gyulai várkapitányság elfoglalására, ő azonban maga helyett Geszti Jánost ajánlotta. Kerecsényi arra is intette Oláh Miklós esztergomi érseket, hogy mihamarabb beszéljék rá a gyulai tisztségre Gesztit, mielőtt valaki lebeszélné róla, mert azt a hír, hogy a szultán megindul; s ha valósággá válik, aligha akad valaki, aki olyan veszélyes helyre, mint Gyula, kapitánynak vállalkozik.

 

 

Az év folyamán

KAPOSVÁR: 1557-ben a vár ismét török kézre került. Ennek mikéntjéről azonban még nem sok adatom van. Ettől az évtől fogva 133 évig oszmán uralom alatt is maradt.

 

 

 

?. ?:

VESZPRÉM: a várban óriási tűzvész pusztított, és mint azt Takaró Mihály írja, „Veszprimnek az külső vára mind leégett, három háznál többet meg nem vehettek benne, az többi mind álgyú s mind tarack elégett.”

 

 

 

Az év folyamán

BÉCS: hatalmas költséggel elkészültek az első erős várak, melyeket a Habsburgok építettek. Közülük elsőként Bécs erődítményei, melyek 1544-1557-között 100 000 forintot emésztettek fel.

 

 

 

Az év folyamán

MAGYAR KIRÁLYSÁG: 1557-ben a dunántúli végvárak fenntartása 476 000 forintot emésztett fel a királyi kincstárból.

 

 

 

Az év folyamán

CSÁT: Felső-Magyarországon a jelentősebb nemesi családok, ha tehették, megerődítették lakóhelyüket, védekezésül a katonák garázdálkodása ellen, a délnyugati területeken pedig az esetleges török betörés ellen. Utóbbira példa a csáti Szini család esete: 1557-ben megerődítették csáti nemesi udvarházukat, széles árokkal vették körül. Őrzéséhez Verancsics Antal egri püspök is hozzájárult, sőt mikor értesült, hogy a budai pasa Eger bekerítésére négy palánk (Jászberény, Heves, Csege, Csát) építését tervezi, egyszerűbb palánkkal, latorkerttel vétette körül az udvarházat; az 1560-as évek elején fenyegető török veszély idején is különös figyelemmel kísérte Csátot.

 

 

 

  Gyula váráról még a következőket tudhatjuk meg: Mágocsy Gáspár 1556/57-ben folytonosan lemondásával fenyegetőzve próbálta a bécsi udvart rábírni a hátralékos zsold kifizetésére. Majd az őrség küldötteket bocsátott I. Ferdinánd király elé, hogy az uralkodó elé tárják a gyulai állapotokat, ám azok csak több hónapi várakozás után tudtak meghallgatásra találni s némi eredményt elérni.

  1557/58-ban János Zsigmond király és az erdélyiek figyelmét elsősorban a felső-magyarországi megyék felé irányult. Itt próbáltak gazdag és katonai szempontból fontos területeket, erődítményeket elfoglalni, ide összpontosították erőiket. A harc váltakozó szerencsével folyt. Az elszigetelt Gyulával különösebben nem törődtek, hiszen Mágocsy néhány száz embere nem jelentett különösebb veszélyt, alkalmatlan volt arra, hogy hátbatámadja az Ungban, Beregben, Zemplénben és a környező vidékeken harcoló erdélyi csapatokat, vagy diverzióval túlságosan nyugtalanítsa a Maros völgyét.

 


1558

 

Az év elején

FELSŐ-MAGYARORSZÁG (TOKAJ, KASSA és FÜGED): a Habsburg királyi sereg 1558 elején rossz felszerelésű és fizetetlen, az erdélyi hadak ráadásul túlerőben is voltak. A tokajiak Kassáig portyáztak, ellenük és a Hernád-völgy védelmére Pethő János hiába építtette meg a fügedi kastélyt, ez nem volt elég. Németi módszeresen rabolta, égette a Ferdinánc-pártiak birtokait.

01. 14.

  Thelekessy Imre hadműveletei télen is folytatódtak. A viszonylag kis létszámú seregével ide-oda cikázva sorra hiúsította meg Izabella királyné híveinek akcióit. Ez a hadviselési mód azonban nem volt ínyére az új kassai kapitánynak, Pethőnek, aki 1558. január 14-én Nádasdy nádorhoz írt levelében fogadkozott: soha többet Thelekessyvel együtt nem hadakozik, mert ő arról még sohasem hallott, hogy valaki élelmiszerek és hadakozószerszámok nélkül háborút viseljen, mert az minden hadnak törvénye és szokása ellen van…

 

 

01. 28.

TIHANYSÁRVÁR: a végvári magyarok és törökök egymás közti kapcsolatára vet érdekes fényt az a jelentés, melyet Takaró Mihály tihanyi várkapitány 1558. január 28-án írt Nádasdy főkapitánynak. „A váron kívül egy szén (tűz) mellett eszünk, iszunk és mulatunk vala…”, mikor egy paraszt ember jött, s szólt Takarónak, hogy a veszprémi bég a közeli mezőn nyulászik, s azt üzeni, menjen hozzá Takaró, és nézzen vele szemközt. Takaró visszaüzent, hogy nem mehet, mert vendégei vannak, s egyébként is „az ő barátsága énnekem nem kell!”

  Két-három óra múlva az őrség jelentette, hogy a Balaton jegén valami lovasokat látott: nem tudja, magyarok-e, törökök-e? Lóra kapott Takaró és néhány embere, de közben az egyik magyar vajda és szolgája lóháton már leereszkedett a jégre. A vajda akkor látta, hogy törökök közelednek. Azonnal eldobta pajzsát, kopjáját szolgájának adta, majd kardot rántva rontott a törökre. A törökök is szembe nyargaltak, s megsebesítették a vajda lovát. Két másik török a szolgára rontott, de az a kopjával feléjük öklelt, s mindkettőt megsebesítette. A törökök körülfogták a vajdát és szolgáját, s mindkettőt fogságba ejtették. Ekkor ért oda Takaró és néhány embere. A törökök foglyaikkal együtt menekülni kezdtek. Takaró lesvetéstől tartott, nem üldözte őket és visszafordult.

  Takaró dühödten írta: „Így jártam velek! Az én fejedelmem, király ő felség erőssen parancsolja a frigyet megtartanom, a török penig meg nem tartja. Én ez időig a fejedelemnek parancsolattya szerint meg tartom. Az veszpérmi hitván bégnek írtam felőle, a frigyet mi köztünk megszegte volna, az ő pasájoknak is megírám. Semmi választ levelemre nem tén!” Majd azzal zárja levelét: „…Ha énnékem oly tanóságot ad Nagyságod, bizonnyal én ezzel a veszprémi törökkel és hitván békkel soha frigyet nem tartok… Ha ő neki királ ő felség háza alá szabad száguldani, legyen énneköm is az ő házok alá szabad szágódanom.”

 

 

03. 14.

FRANKFURT: a frankfurti birodalmi gyűlés a közügyektől visszavonuló V. Károly helyére I. Ferdinánd királyt választotta német-római császárrá.

 

 

03-hó végén

SZIGETVÁR: alig telt el Farkasics Gergely egyéves megbízatása, a kapitány 1558. március végén váratlanul meghalt.

 

 

04. 06.

POZSONY és GYULA: a magyar kamara április 6-án hat évre Pilinyi Bálint egri katonának adta Szeged város adóját, akinek azonban a várostól kapott 300 forintból 200 forintot be kellett fizetnie az egri vár pénztárába, Sukán János kamarai ellenőrnek. Mit sem törődve a magyar kamara rendeletével, a gyulai vár magyar őrsége is igényt tartott Szeged város adójára.

 

 

04. 15.

SZIGETVÁR: az Udvari Haditanács hosszas tárgyalások után újra rábírta Horváth Márkot, hogy vállalja el a szigeti kapitányságot. Horváth végül elfogadta az ajánlatot, és 1558. április 15-én visszatért Szigetvárra. A király Baranya vármegye főispáni méltóságával és bárói címmel tüntette ki, s 23 falut adományozott neki az ország különböző részeiben. Horváth második kapitánysága alatt nagyarányú erődítési munkálatok indultak meg Szigetváron. Erről bővebben lásd: Veress D. Csaba: Várak Baranyában. 95. o. Az új erődítmények jelentős része már 1559 júliusára elkészült. Az erődítési munkálatok idején a szigetváriak a közeli török várakat is figyelték.

 

 

05. 18.

KASSA (Košice)?[6]: 1558. május 18-án elkeseredetten írta Thelekessy Nádasdy Tamás nádornak: Nincs pénze, amivel fizesse katonáit, nincs élelem, nincs hadi fölszerelés sem. A „pártosok” – vagyis Izabella királyné és János Zsigmond hívei – szabadon járnak-kelnek, a fizetetlen királyi hadak nagy része is átáll hozzájuk. Míg ő a Felső-Tiszavidéken hadakozott, Németi Ferenc erős várrá építette ki a szerencsi apátságot. Megostromolná, de fizetetlen katonái szavát sem fogadják, s ágyúja is alig néhány van. Ha már úgyis tehetetlen, akkor legalább engedje a király gyógyfürdőre, hogy törődött, öreg beteg testét orvosoltassa, mert ilyen körülmények között nem akar, s nem is tud tovább szolgálni. Fölhozza érvként azt is, hogy Németinek 2000 főnyi őrsége van Tokajban (ami alighanem túlzás), s további 500 lovast szabad nyereségen tart (zsákmányból élnek), ezzel szemben Kassát alig hatszáz fizetetlen ember őrzi I. Ferdinánd király számára.

 

 

05-hóban

HARC vagy HARD[7]: májusban egy érdekes fehérvári vonatkozású esemény zajlott le, mely fényt vet a magas rangú török parancsnokok egymás közti viszonyára.
  Üsztolni Belgrád volt szandzsákbégje, Arszlán szendrői szandzsákbég[8] fegyveres kíséretével állomáshelyéről Buda felé tartott. A Tolna megyei Harc melletti erdőben táboroztak, mikor magyar vitézeknek álcázott (magyar süveget öltött) ismeretlenek támadták meg a tábort. Elsősorban Arszlán béget igyekeztek megölni. Három „kádiát” rögtön levágtak. A vagdalkozásban egy janicsár védte meg élete feláldozásával a béget, aki így is nyolc-kilenc sebet kapott a kapott a kézitusa során. Feltűnő volt, hogy a támadók a közkatonákat nem bántották, csak a tiszteket, akik közül többet levágtak. Nem hajtották el a marhákat, s a táborban lévő zsoldpénzt sem rabolták el. Az is növelte a gyanút, hogy a támadók a rajtaütés után gyorsan távoztak, de egy emberük holtan maradt az ütközet helyszínén. Mikor megvizsgálták a holttestet, kiderült, hogy tar volt a feje és így felvetődött hogy talán az török ember. Amikor a testét Fehérvárba vitték kiderült róla hogy valóban az. Rövidesen leleplezték az ügyet és a levágott főt elküldték a szultánnak és nem hagyták a testet eltemetni: a támadók élén Veli fehérvári és a veszprémi szandzsákbég állott. A részletek és a továbbiak ismeretlenek. Csak annyi ismert, hogy rövidesen mindkét szandzsákbéget elfogták és eltávolították a tisztükből. A budai pasa 32 szpáhit küldött Veszprém várába. Mehemet béget elfogták és Budára hurcolták. Veli béget a – már 1552 tavaszán a fehérvári szandzsákbég élére kinevezett, de a veszprémi magyar katonák támadása során megsebesült – rác származású Hamza bég váltotta fel. Hamza béget első ízben 1559. január 6-án említik a források. Egy jelentése maradt fenn, melyben közölte a budai beglerbéggel, hogy a „hitetlenek lovassága” elhajtotta Kenese falu birkáit.

 

 

07. 07.

TIHANY és SÁGVÁR: a nyár is a megszokott „kisháborúval” telt el a balatoni és bakonyi végvidéken. A legjelentősebb támadást a tihanyi magyar őrség hajtotta végre. Ladikokon átkeltek a Balatonon és rajtaütöttek a ságvári templomból kiépítette török végházon. Az erősséget elfoglalták, s a négyfőnyi török őrségből egynek fejét vették, hármat a toronyba szorítottak. A magyarok egy óránál tovább lőtték puskáikkal a tornyot. Mikor a közeli endrédi török végházból segítség közeledett, a magyar katonák szalmát hordtak a torony alá és felgyújtották, hogy kifüstöljék a három török katonát. Mivel az endrédiek mellett a kőröshegyi török végház katonái is megjelentek, a magyarok ladikjaiba szálltak, a három zsákmányolt lovat a ladikokhoz kötötték, úgy hozták át a Balatonon. A törökök egy mérföldön át nyargaltak a csónakokkal egyvonalban. „Ők is lőttenek, mi is őket” – írta 1558. július 7-én jelentésében Takaró Mihály Nádasdynak.

 

 

07. 19.

ZÉTÉNY (Zatín)[9]: 1558. július 19-én Thelekessy csak úgy tudott támadást indítani Németi várkastélya, Zétény ellen, hogy a lőcsei polgároktól – jótállás mellett – 200 forintot vett kölcsön.

 

 

07. 20.

SZERENCS: Székely István krónikájában így írt: „Németi Ferencz a ’János királ’ fia híve, szent Jakab havának huszadik napján (1558. július 20.) Tokajból ötszázad magával megveré a németeket Szerencz alatt, holott mid a két felől sok jámbor vitézlő népek hullanak el.” Székely István krónikájáról mindenesetre ezzel az adattal kapcsolatosan érdemes néhány szót ejteni, mert a részletek Németi Ferenc személyét közelebbről megvilágítják. Erdélyben, Udvarhelyszék Bencéd nevű falvában született Székely István, aki megjárta a krakkói egyetemet (1529), majd Perényi Péter birtokán, Szikszón volt iskolamester, az 1550-es években Gönc mezőváros papja. Ő az első magya nyelvű történeti mű szerzője. A „Krónika ez világnak jeles dolgairól” Krakkóban jelent meg 1559-ben. A cimlap belső oldalán Németi Ferenc címere néz az olvasóra, a következő oldalon pedig egy latin vers következik az oroszlános címerről. Egy oldallal odébb találjuk az ajánlást: „Németi Ferencnek, vitézlő nemes férfiúnak, Tokay tiszttartónak, mint nemes urának Székel’ Estván istentől mindet jót kíván, és szolgálatját ajánlja. Göncön költ, Szent Jakab havának huszadik napján. Anno Domini 1558. A krónika egyik utolsó adata az 1558. évi Tokaj környéki pusztításra vonatkozik: „Rettenetes és menybe kiáltó dúlást tőnek a’ Ferdinánd Császár vitézi Tokaj környül való szegínysigen, kiknek nem csak barmokat és jószágokat rablák el, hanem ennek felette hegyeket is mind megszedették, és hallatlan pusztaságot tőnek rajta…”

  Németi Ferenc, buzgó protestáns, a református-kálvinista irányzat híve, a művelődés, a prédikátorok és a könyvkiadás egyik legfőbb támogatója volt azon a vidéken. Sőt verselgetett is, fönmaradt három zsoltár parafrázisa, melyek belekerültek már az 1560-as években a gyülekezeti énekeskönyvekbe, sőt a mai református énekeskönyvek is a 273. zsoltár alatt Németi Ferencet tüntetik föl szerzőként. Záró sorai a következők (látszik, hogy katonaember írta): „Ne félj azért háborúdban, Ó én lelkem, nyavalyádban; Erős légy bizodalmadba, Mert vagy isten oltalmában.”

 

 

07. 23.

ZÉTÉNY (Zatín): Július 23-án már lövette a várkastélyt,…

07. 25.

  … melynek őrsége 25-én megadta magát; ennek ellenére levágták őket.

 

 

07. 26.

TOKAJ: a zétényi ostrommal csaknem egy időben, július 26-án Pethő János kassai kapitány Tokajt vette ostrom alá, saját csapatait kiegészítve az egri püspök, Bebek György és a környező vármegyék hadaival. Egy hajnalon azonban, míg az ostromlók aludtak, Németi az őrt álló Ördög István és Szalay János hanyagságát kihasználva, 700 lovassal és 300 gyalogossal kirohant, s véres küzdelemben szétverte az ostromlókat. Megsebesült Bebek is, a menekülő Pethő – nem vált dicsőségére – a hátán kapott sebet. Legalábbis így írja le az esetet Verancsics püspök 1558. július 30-án Nádasdy Tamás nádorhoz intézett levele.

 

 

07-hóban

GYŐRVÁRPALOTA: mivel várható volt a török csapatok ellentámadása, 1558 júliusában a győri főkapitány utasította a török várak közé ékelődő Palota kapitányát, hogy a török csapatok minden megmozdulását azonnal közöljék vele. Jelentősebb török támadásra azonban csak október elején került sor.

 

 

08. 02.

ZÉTÉNY(Zatín): I. Ferdinánd király a zétényi várkastélyt és a hozzá tartozó birtokokat augusztus 02-án Thelekessynek adományozta, akinek pénze megint elfogyott, ezért a hadakozásban rövid kényszerű szünet következett.

 

 

08-hó végén

BARKÓ (Brekov)[10]: míg Pethő kudarcot vallott Tokajnál, addig Thelekessy újabb sikereket ért el: augusztus végén bevette s le is rombolta Barkó várát.

 

 

Nyáron

JÁNOSHÁZA (?): 1558 nyarán a törökök a Gyulához igen közeli Jánosházán[11] építettek egy palánkvárat, melyben „lovag, gyalog mindenkor vagyon háromszáz benne”. 1558 nyarán épült.

 

 

09-hó elején

KOMÁROM: az esztergomi Korbáts aga fia Komárom közelébe lopakodott, ahol minden baj nélkül sikerült elhelyeznie Kalauz Demeternek címzett viadalra hívó levelet. (a viadal leírása: A párviadalokról egy rövid kis értekezés: Kecskés László: Komárom, az erődök városa; Zrínyi, 1984. 98. o.

 

 

09. 01.

?: a Kendy testvérek és Bebek Ferenc megöletése.

 

 

09. 08.

KASSA (Košice): Pethő János kassai kapitány csak szeptember 08-án írt a nádornak a tokaji kudarcról, mentegetőzve, alvezéreire és Bebekre hárítva minden felelősséget, s le akart köszönni a kassai kapitányságról, mert – úgymond – hű szolgálatait nem méltányolják, viszont minden hibát neki rónak föl.

 

 

09-hó közepén

NAGYKÖVESD (Vel'ký Kamenec)[12]: Thelekessy újabb sikereket ért el: szeptember közepén több mint egyhetes harc után bevette s le is rombolta Kövesd várát, melyet Németi emberei védtek. Innen Szerencs ellen készül, amit azonban egy – a katonák számára örvendetes – esemény akadályozott meg: I. Ferdinánd király hosszú idő után 12 havi zsoldot küldött, a tisztek ezenfelül drága kelméket is kaptak ajándékba. Míg tartott a pénzkiosztás és ünneplése, addig…

 

 

09-hó közepe után

SZERENCS: …Németi megerősítette Szerencset; öccsét, Jánost pedig a budai pasához – mint régi szövetségeséhez – küldte, hogy küldjön segítséget. A pasa parancsára Velicsán füleki bég vezetésével a Buda és Fülek közti török végházakból mintegy 5000 török gyűlt össze, s indult Borsodba. Közben Németi Ferenc – Pethő János Nádasdy Tamáshoz írt levele szerint – „egy huszárvárat csináltata Szerencs előtt és száz lóval és száz gyalogossal meg többété az helt és két kis taraczkot is hozott bele, kit bizon ezután nehezebben veszünk meg immár…”

 

 

10-hó elején

SZÉKESFEHÉRVÁR-VESZPRÉM: Fehérvár és Veszprém várainak török katonasága állandóan nyugtalanította a Balaton-vidéket. A legjelentősebb támadásaikra ősszel került sor. Október elején a két vár török lovassága egy éjszaka végigszáguldott Vázsony, Hegyesd és Csobánc várak alatt, rajtaütöttek Szigliget falun és egész lakosságát fogságba hurcolták. A szigligeti vár magyar őrsége kitört a várból, de a törökök úgy megverték őket, hogy a vár kapitánya, Magyar Balázs saját szabadulását csak az Úristen különös kegyelmének tartotta. Egyébként panasszal fordult Nádasdy nádorispánhoz, hogy Vázsony, Hegyesd és Csobánc váraiból nem riasztották őket időben, sőt még csak nem is lőttek a várak alatt elvonuló török csapatokra. Ez kétségtelenül annak az áldatlan marakodásnak volt köszönhető, amely változatlanul uralkodott a magyar végek kapitányai között.

 

 

10. 13.

MÉRA-SAJÓKAZA: Thelekessy Méránál táborozott, mikor egy paraszt jött lóhalálában jelenteni, hogy Szikszót pusztítja a török. Október 13-a volt. Látva az égő város füstjét, Thelekessy megindult a törökök ellen, noha serege alig kétezer főnyi volt, s ennek egy része is gyakorlatlan, rosszul fölfegyverzett. Az egyes csapatrészeket Forgách Simon, Bebek György és Székely Antal vezette. Forgách Ferenc Emlékirataiban leírta a csatát; szövegéhez a harc egyik vezetője, Forgách Simon hosszas megjegyzéseket fűzött, így részleteiben is világossá vált az ütközet menete. A Sajó menti Kaza előtt két mérfölddel találkoztak Thelekessyék Bebek seregével, s mire a faluhoz értek, végeztek a csapatok elrendezésével, s megállapodtak, hogy a viadal eldőltéig senki eleven rabot ne fogjon, s a nyereség közös legyen. Napnyugta előtt két órával szép tiszta időben értek Kazához, de ahogy összecsapott a két had, hirtelen egy kis felhőből eleredt a zápor, ami azonban amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlt. Székely Antal és Szalay Ferenc csapata alkotta az elővédet. „Igen verék” őket, jegyezte meg lakonikusan Forgách Simon. Bebek ötven puskása, kiket parasztlovakra ültetett, jórészt holtan maradt a mezőn, mert sem a lovuk nem volt jó, sem a puskájuk nem volt használható – az eső miatt. Bebeket, majd a kassai kapitányt, Pethő Jánost, s az utánuk előnyomuló mintegy másfél száz vitézt egyaránt megfutamítottá a törökök, de amikor Thelekessy és Forgách Simon támadta a derékhaddal, „megverék, megfutamtaták az töreket” – írja, nem részletezve a viadalnak ezt a részét Forgách Simon. A Sajónak szorították a törököket, akik a magas parton a révhez vezető egyetlen úton összetorlódtak. Sokan a partról a vízbe ugráltak, többen a habokban lelték halálukat. Az éjszaka nagyon sötét volt, ez lett a törökök szerencséje, nem tudták üldözni őket; a magyar had Putnokra tért. Másnap nagy köd lett, s azokat a törököket, akik a vidéket nem ismerve magyar csapatba botlottak, megölték vagy elfogták. Nagyon sok rabot kiszabadítottak, s nagy volt a zsákmány is.

  Thelekessy vitézségét I. Ferdinánd király azzal jutalmazta, hogy a győztes csata után egy hónappal Németi Ferenc és két testvére Abaúj, Zemplén és Ung megyei birtokait neki adományozta.

 

 

11-hó elején

GYULA: Mágocsy Gáspár személyesen ment Bécsbe, hogy elintézhesse elbocsátását. Míg az udvarban tartózkodott, helyettesét a fizetetlen, felzendült katonák megölték.

 

 

11-hó végén

VESZPRÉM és SZÉKESFEHÉRVÁR vs. TIHANY: a veszprémi és fehérvári török csapatok – mintegy háromszáz katonával – háromszor is rajtaütöttek Tihany várán. Takaró Mihály és vitézei azonban mindannyiszor visszaverték a támadókat. A váratlan támadásokért Szentkirályszabadja falu magyar lakosságát vádolta árulással. Annak ellenére, hogy azok közel vannak a veszprémi törökökhöz (vagy inkább pont azért), soha nem adnak hírt a törökről a tihanyiaknak. Ugyanakkor ők hordják be a legszorgalmasabban Veszprém várába az élelmet, a takarmányt a törököknek. „Mert meghigyje Nagyságod – írta a továbbiakban a főkapitánynak –, hogy mind az egész földön nincs gonoszabb embertelenebb nép mint azok a szentkirályszabadjaiak.” Ezért azt javasolta, hogy tavasszal pusztítsák el Szentkirályszabadját. „Énnekem sem barmuk, semmiek nem kell, de… meg hattam nekik, hogy kikeletre elfussanak a faluról.”

  Takaró Mihály jelentése szerint ennek ellenkezője Vámos falu. Ott neki három olyan embere lakik, akik éjjel-nappal figyelték Veszprém várát, s „ha csak tíz lovon való török ki ment is, vagy be ment, azonnal tuttomra atták, még éjjel is!” Elpanaszolta továbbá, hogy ezeket a becsületes vámosiakat az elmúlt napokban egy éjszaka Horváth Gáspár vázsonyi kapitány emberei kifosztották. A vázsonyi darabontok egy parasztot és 16 marhát elhajtottak, s elhajtották a faluból a tihanyiaknak ott tartott 12 disznaját is. Pedig a falu népe nemesemberekből áll, s ezek fosztogatása „Isten ellen való dolog volna!”

 

 

12-hó elején

GYULA: a Magyar Kamara ajánlatára Miksa főherceg Bornemissza Benedek kassai kapitányt nevezte ki gyulai kapitánynak, Mágocsy is őt ajánlotta utódjának. Ezzel lezárult egy szakasz a vár történetében.

 

 

12. 08.

KASSA (Košice): Miksa főherceg értesítette Bornemissza Benedeket arról, hogy kinevezték Gyula kapitányává.

 

 

?. ?.

TIHANY: az 1550-es évek végére valóban a töröknek hódolt – elsősorban a veszprémi vár török csapatainak – az egész Balaton-felvidék. Pesti Bornemissza Ferenc királyi biztos írta 1558-ban Tihanyból, hogy „8-10 mérföldnyire a vártól minden föld a töröknek hódol s a kapitány kevés népével nem merészelhet gátat vetni az ellenség portyázásainak és támadásainak, úgy hogy a török szabadon járhat-kelhet Tihany körül”. A török hatalom, bár Sümeg és Csobánc várakat soha nem tudta elfoglalni, a várak tövében fekvő falvakat (se Sümeg mezővárost is!) meghódoltatta, sőt megszervezte a sümegi és csobánci náhiékak is.

 

 

Az év folyamán

GESZTES: a mohácsi csatavesztés után, 1529-ben ostromolta elõször a török a várat, de csak 1543-ben foglalta el. Rövid idõ után újra magyar kézre került, majd 1558-ban a királyi sereg szállta meg, de még ebben az évben újra a török lett az úr, majd pedig 1605-ben Bocskai foglalta el.

 

 

Az év folyamán

ERDŐHEGY, GYULAVARSÁND[13] (Vărşand), JÁNOSHÁZA, VILÁGOS (Şiria) és PANKOTA  (Pîncota) KÖZÖTT. a törökök Aradon kívül ezeken a helyeken további palánvárakat építettek fel.

 

ISMERTETŐT GYULAVARSÁND VÁRÁRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

Az év folyamán

BUDA: a budai pasa alá tartozó állandó zsoldos sereg létszáma 1558-ban meghaladta a tízezret, amelyet a rövid idő alatt mozgósítható hűbéres szpáhik népes csapatai még jelentékenyen megnöveltek.

 

 

Az év folyamán

NAGYKANIZSA: Szele Jakabnak tiszttartónak 1558-ban keltezett levele szerint az építőmunkások a palánkfalak és a bástyák földdel való feltöltésén dolgoztak, de nem lévén elég vasszegük, a kötésekkel kissé hátramaradtak.

 

 

 


1559

 

01-hóban

NAGYKANIZSA: Szele Jakab tiszttartó azt jelentette Kanizsáról Nádasdy Tamásnak, hogy a Rajky bástya és a mellette húzódó palánkfal feltöltését és fonását elvégezték, s befejezték a kapu melletti bástya felépítését is. A tiszttartó jelentése szerint ez utóbbi vastagsága kívülről 3 öl, azaz mintegy 5,5 méter, belső oldalán pedig 2 öl, valamivel több mint 3,5 m. Szele Jakab szerint a Szalay Lénárt és Máté diák bástyái között húzódó falakat is megfonták, továbbá a szükséges lövőhelyeket is kialakították. „Ha mívesünk volna – írja Szele –, bástyát s az falt kellene töltenünk földdel. Továbbá az szegénységnek enniök és inniok kell adnunk, kivel szaporább és istenesb lészen. Az tavali műnek szaporasága is attól vala, hogy ebéden, vacsorán 2-2 tál étket adtunk a szegénységnek és ferestekembe (ti. reggelire) és időközben bort és kenyeret adtunk nekik. Továbbá, ha az gonosz út engedi, hogy az palánk-karófát behordatnám, az Huszár Pál bástyáját is megbéleltetném ez farsangba, de gonosz útja vagyon az fahordásnak.”

  Szele Jakab jelentése bizonyítja, hogy Kanizsa teljesen úgynevezett magyar módra épített vár volt, azaz minden része a legkönnyebben beszerezhető építőanyagokból, fából és földből készült. Erről tanúskodik Wessenstein császári építőmester 1570-ben készített jelentése, az akkor már királyi tulajdonba került végvárról, miszerint Kanizsának sövény-építéssel készült palánkfalai és földdel töltött öt bástyája van.

 

 

01. 31.

BÉCS-ISZTAMBUL: I. Ferdinánd király békét kötött a törökkel, s ezután az erdélyi arcok hevessége is csökkent.

 

 

Télen

KISVÁRDA: Thelekessy 1558/59 telén sikerrel mentette fölt Kisvárda várát is Balassa Menyhárt támadásától, aki ekkor már hajlott Izabella királyné és János Zsigmond elárulására. Thelekessy még megérte kassai kapitányi kinevezését, majd alig egy évre rá, 1560. május 30-án meghalt.

 

 

03. 24/25

GYULA: a várban a királyi biztosok felügyelete mellett lezajlódott a várkapitányok cseréje. Mágocsy továbbra is várban maradt 100 lovaskatona kapitányaként.

  Ez a megoldás katonai szempontból indokolható ugyan, de egyéb tekintetben nagyon szerencsétlen megoldásnak bizonyult a két erős egyéniségű vezető összeférhetetlensége miatt. Egymást érték a nádorhoz intézett egymásról panaszkodó levelek.

 

Az őrség ekkor a következő csapatokból állt: Bornemissza Benedeknek volt 150, a porkolábnak 50 lovasa,

Ø       Olcsárovics Demeter 87,

Ø       Horváth Ferenc 80,

Ø       Jász Lukács 50,

Ø       Székely Márton 35,

Ø       Gál István 25,

Ø       István deák 25,

Ø       Mágocsy Gáspár 150 lovas

 

  A darabontok száma: 400 („kinek hóról hóra meg kell fizetnem, egy napot sem vár”)

  „lovag haramia és gyalog haramia, lovag hajdú és gyalog hajdú”: 300

 

Utóbbiak feladata az adók és szolgáltatások behajtása volt.

 

?: ?:

  Mágocsy Gáspár várnagy azt állította, hogy a maga birtokai jövedelméből több mint 25 ezer forintot költött a várra. Honnan volt ilyen hatalmas jövedelme a várnagynak? A magyarázat a következő: a kapitány (s a többi főtiszt is) a török hódoltsághoz tartozó tiszántúli és Duna-Tisza közén levő falvakból és városokból is igyekeztek a földesúri adót – az elmenekült földesurak helyett – a maguk számára behajtani. Az adóztatásban nem ismertek kíméletet.

 

05. 01.

  05. 01-i levelében az új Gyulai kapitány, Bornemissza Benedek egyenesen azt írta Mágocsyról Nádasdy Tamás nádornak, hogy „Mágocsy uram nem gazda volt itt Gyulában, hanem dúló, fosztó volt; királynak semmije itt nem volt: ezt ugyan megbizonyítá, hogy nem volt itt semmije, mert ha Gyulát el vihette volna is, elvitte volna….” Ne gondoljuk azonban, hogy a vártartomány és a környező török hódoltság népének sanyargatása, kemény adóztatása egyedül Mágocsyra jellemző. Ezt tette utóda Bornemissza Benedek, majd Kerecsényi László is. Hasonlóképpen panaszkodtak az alföldi török hódoltság másik nagy adóztatójára, az egri vár hős főtisztjére is: Bornemissza Gergelyre és utódaira.

 

 

 

05. 07.

SZIGETVÁR: Szigetvár erődítési munkálatai közben a várőrség tagjai figyelemmel kísérték a közeli török várakat. Horváth Márk május 07-én azt jelentett Nádasdy Tamásnak, hogy „A törökök is erősen dolgoznak Pécsett. Az árkokat vájatják, tisztítják és szélesbítik. Öreg fákat hodatnak, mert a kőfal mellett palánkokat akarnak csináltatni és földdel töltetni. A jobbágyokat hajtották munkára, most is 5400 ember dolgozik ott.”

 

 

 

Tavasszal

VÁRPALOTA: a királyi Udvari Haditanács megszerezte Palota várát; ugyanis meghalt Podmaniczky Ráfáel s ezzel a vár és vártartomány visszaszállt a koronára.

 

 

 

09. 06.

TIHANY: a tihanyi kapitány – szeptember 6-án Nádasdy nádorispánnak írott levelében – jelentette, hogy még Szent György napja után (április 24-e után) a veszprémi török vár portyázó lovasai egyik inasát (fegyverhordozó apródját) elfogták. Most pedig néhány napja négy darabontját – akiket szekerekért küldött ki a környező falvakba a vár szükségletére – Hamza veszprémi bég vitézei, akik „vótak lesben egy mérföldnyire Tihanyhoz, és rájók találtanak, s mind a négy darabontot el vitték…” Jelentette még, hogy – ugyancsak a veszprémi vár török vitézei – Gyulaffy uram vára, Csobánc alatt juhokat és embereket hajtottak el, s Horváth Gáspár vázsonyi vára alatt is két embert elraboltak, egynek pedig fejét vették. „Semmiben a frigyöt meg nem tartják, mi penig Ő Felsége parancsolattya ellen semmi képen nem merünk vétenők, erősen tartjuk az frigyöt.”

 

 

 

09. 11.[14]

?: meghalt Izabella, Szapolyai János özvegye.

 

 

 

10. 08.

GYULAFEHÉRVÁR (Alba Iulia): 1559. 10. 08. Erdélyi országgyűlést tartanak Gyulafehérvárott.

  Az országgyűlés elvileg is leszögezte a székelyek egyidejű adókötelességét (összesen évi 5000 forintot vetve ki a „székely nemzetre”), és fejenkénti hadba vonulási kényszerét. Sőt megtoldotta a döntést annak kimondásával, hogy a két másik „nemzet”: a magyarok és a szászok egyetértő határozatai még akkor is kötelezőek a székelyekre, ha azok ellenvéleményen vannak. Végül pedig – alapjaiban sértve meg a szokásjogot – a hűtlenség vétkében elmarasztalt székelyek örökségének elvesztését, azaz a fejedelemre szállását is törvénynek nyilvánították.

  E rendelkezéseket a következő évek országgyűlései újra és újra megismételték, majd továbbfejlesztették.-

 

 

10. 10.

EGER: október 10-én Verancsics Antal egri püspök azt követelte Bornemissza Benedek gyulai kapitánytól, hogy a Szegeden erőszakkal behajtott adót azonnal vitesse Eger várába és többé ne adóztassa az ő adóztatási körzetéhez (többek között) tartozó Szegedet. A gyulai vár őrsége nem teljesítette Verancsics Antal követelését, s tovább erőszakoskodott Szegeden – a török vár tövében!

 

 

 

11. 15.

ERDÉLY: meghalt Izabella királynő.

 

 

Ősszel

GYULA: a jánosházi vár török őrsége 1559 őszén a gyulai város kapujáig nyomultak. Nem távoztak üres kézzel: elhajtották a csorda nagy részét s még húsz katonát is fogságba ejtettek. Ezt követően a gyulaiak is elővigyázatosabbakká váltak s ennek meg is lett az eredménye. A jánosháziak újabb vállalkozása már csúfos kudarcba fulladt. A portyázó török sereg roncsai alig tudtak a jánosházi palánk biztos falai mögé menekülni. Jó néhány török is fogságba esett, ami a kapitány számára – a váltságdíj révén – nem csekély hasznot jelentett.

 

 

Ősszel

SZERENCS: ősszel nem nyugodtak a fegyverek a Hegyalján sem. Forgách Ferenc Emlékiratából kiderül: szokásos volt akkor már, hogy „egyetlen szüretet sem hagytak érintetlenül a kassaiak. Erőszakkal is kivették részüket a hegyaljai borból, ami külföldre szállítva a kapitányoknak nagy nyereséget jelentett. Pethő János kassai kapitány Bebek Györgyöt megnyerve az ügynek, Szerencs várát vette ostrom alá. „A várakkal aztán keveset törődnek, szokás szerint későéjszakáig nyakalják a bort, mitől sem tartanak, mintha játék volna, úgy katonáskodnak. Tudomást szerezvén erről Némethy Ferenc, maga mellé veszi válogatott katonáit, lovasokat és gyalogosokat, akik jó részét szintén lóra szállítja, és napfelkeltével váratlanul reá megy ellenségeire, akik még mind aludtak. Voltak, akiket levágtak, Másokat foglyul ejtettek; németek és magyarok együtt futottak; kevesen, akik lóra tudtak szállni, védekeztek. Végül is próbáltak volna rézágyúikat is elvontatni – miközben Bebek a homlokán megsebesült, Petheő János pedig fogságba esett –, ha a Sennyei Zsigmond vezette Sáros megyei segélycsapatok bátran szembe nem szegülnek, és a megsebesült Pethő Jánost hátulról ki nem szabadítják. De az ágyúkat – súlyuk miatt – közbelépésükkel sem tudták elvontatni.

 

 

12. 02.

ERDÉLY(Gyulafehérvár?)-BÉCS:1559. 12. 02. János Zsigmond megújítja a béketárgyalást.

 

 

12. 07.

SZIGETVÁR és SELLYE, valamint NEMESKE azaz GÖRÖSGÁL: az 1556 szeptemberében elhagyott török erősségek közül többet véglegesen megsemmisítettek. Horváth Márk december 07-én jelentette Nádasdy Tamásnak, hogy „a királyi rendelet szerint, 1559. december 7-én az egész itteni (szigetvári) őrség, gyalog és lovag Sellyére ment, és annak falait, amennyire csak lehetett lerombolta, az árkokat betemette, azután így cselekedtek Görösgál maradványaival is.”

 

 

Az év folyamán

PALLAG: a törökök építettek egy kis palánkvárat Debrecentől északra Pallagnál a Tiszántúl középső részének szemmel tartására.

 

 

?. ?:

?: 1559:12. tc. szerint a hódolt területről az országos adónak csak a felét lehetett hivatalosan behajtani. A valóságban sok területen még ennyi adó behajtása is szinte reménytelen vállalkozásnak számított. (pl. Torontál és Temes vármegyék) A hat forintot el nem érő vagyonnal bíró jobbágy egyáltalán nem volt megadóztatható.

 

 

1559-ben

MAGYAR KIRÁLYSÁG: Magyarország általában évi 4-600 000 forintot, 1559-ben 900 000 forintot fizetett be a bécsi pénztárakba. Sőt ugyanakkor a Habsburg uralkodónak egyéb országaiból még 1 800 000 forint körüli bevétele volt. S ehhez járultak még a különböző európai országok török elleni segélyei. Így például csak a német birodalmi segély, a Türkenhilfe, 1547-től öt éven át 100-100 000 forint volt, de 1566-tól már esztendőnként 600-600 000 forinttal számoltak a Burg udvari hatóságai. A Habsburg-ház tehát birodalma előterében viszonylag olcsó áron alakította át hazánkat a kereszténység védőbástyájává.

 

 

?. ?.

? ORSZÁGGYŰLÉS: az országgyűlés törvényt hozatott, melynek értelmében mindazok a románok, akik dézsmaadó helyekre (vagyis magyar vagy szász jogú településekbe) költöztek, kötelesek a tizedet is megadni. Régi terheik viszont csak annyiban változnak, hogy az ősi juhötvened a század végére egész Erdélyből eltűnik. A vágóbaromadás azonban megmarad a közben dézsmaadóvaá változott egykori pásztorok szolgáltatásai között. A régi magyar és szász falvakba települt románok ezek szerint az átlagosnál nehezebb helyzetbe kerültek.

 

 

1550-es évek

KOMÁROM, GYŐR, GYULA, SZIGETVÁR: az 1550-es években a komáromi várban 1180, a győri várban 913, a gyulai várban 715, a szigetvári várban pedig 600 főnyi katona szolgált.

 

 

 

  1554-ből arra is van adatunk – s aligha lehet elszigetelt és egyedi jelenség –, hogy Olcsárovics Demeter és Horváth Ferenc kevesebb katonát tartott az előírtnál, viszont a zsoldot a kikötött létszámra vette fel, megkárosítva ezzel a kincstárt.

  Egészében azt állapíthatjuk meg, hogy a nagy hadjáratok közötti viszonylagosan békés időszakokban jelentősen királyi végvár kapitánysága nemcsak katonai tisztség volt, hanem egyben jelentős üzleti vállalkozás is.

  Olyan véghelyek, mint Gyula, Eger, Szigetvár egyenként négy-öt megyényi területet adóztattak a török hódoltságban s behajtották a jövedelmeket a magyar uralom alá tartozó várbirtokokról is. A jövedelmekre az volt jellemző, hogy egyrészt a törvényesen előírtnál nagyobb adót préseltek ki a jobbágyokból és városi polgárokbó, másrészt a befolyt jövedelmeknek csak egy részéről adtak számot, a többit magáncélokra használták fel, vagyis a mai értelemben elsikkasztották.

  Az elmaradt zsoldot a kapitányok a sajátjukból (saját jövedelmükből) pótolták. A felgyülemlő több tízezres tartozásokat a királyi kincstár képtelen volt megfizetni s az adósságok fejében zálogbirtokokkal kárpótolta a kapitányokat. A zálogösszegek aztán az idők folyamán úgy felhalmozódtak, hogy egy-másfél évtized múltán a birtokot végleges királyi adományként kapta meg a kincstárnak kölcsönt folyósító kapitány. Egy-egy jelentősebb, jól jövedelmező kapitányságon, kölcsönök s előnyös házasság révén egy-két évtized alatt középbirtokos nemesi sorból az ország leggazdagabb, legelőkelőbb főurai közé emelkedhetett jó néhány végbeli főtiszt. A XVI-XVII. században példák sorával lehet ezt bizonyítani. A gyulai kapitányok közül ebbe a sorba tartozik Mágocsy Gáspár, Kerecsényi László pályafutása, a felső vidékeken pedig a legklasszikusabb Rákóczi Zsigmond[15] karrierje.

  A végvári kapitányok, Gyulán és máshol is, tisztségüket megkapva arra törekedtek, hogy az erődítmény átépítését, minél jobb karba helyezését szorgalmazzák s az őrség létszámát növeljék. Az erős vár és a nagy létszámú őrség ugyanis előfeltétele volt az adózó terület kiterjesztésének. Mivel a várkapitányok érdeke azt kívánta, hogy minél nagyobb adót vasaljanak be a megadóztatható terület népétől, ezért szükségszerűen rablógazdálkodást folytattak. Sok esetben négy-öt esztendő elég volt a terület (az adókörzet) kimerüléséhez. Ez alatt az idő alatt a kapitány a beszedett jövedelmekből s a zálogösszegek révén tekintélyesen gyarapította vagyonát s már nemigen volt érdeke, hogy megmaradjon tisztségében, főleg ha egyéb kedvezőtlen körülmények is közrejátszottak. Efféle okok rejlenek jelentős részben – feltehetően – Mágocsy lemondása mögött is, s méltán eshetett kétségbe az utód, Bornemissza Benedek, látva a felélt, kifosztott vártartományt.

 


1560

 

01-hóban

GYULA: Bornemissza Benedek januárban végleg eltávozott Gyuláról.

 

 

01-hó végén

TIHANY: Gyulaffy László a királytól Tihany kapitányságát kérte – és meg is kapta. Takaró Mihály tiltakozott ez ellen, mert – mint mondta – mikor Tihanyt annak idején (1550) körül erődíteni kellett, akkor senki sem kapkodott utána. Ő akkor elvállalta, megépíttette, s most az jó erősség.

 

 

03-hó legelején

GYULA: Bornemissza Benedek helyére – a nemesektől és a jobbágyoktól érkező sok panasz miatt – Kassáról törteli Kun Balázs kassai alkapitányt nevezik ki a gyulai várkapitányi tisztségre. A megoldást csak ideiglenesnek szánták, míg nem találnak megfelelő utódot. Kassai első leveleit gyulai kapitánysága idejéből március legelejéről ismerjük, innen tudjuk, hogy kb. mikor történhetett a személycsere.

  Az udvarbíró Péchy Gáspár volt, aki királyi biztosként viselte ezt a tisztséget is.

 

 

03. 06.

SÜMEG (SZÉKESFEHÉRVÁR): riasztó híreket közölt Ormány Józsa sümegi szervitor Csányi Ákossal: „Én azólta az ő Nagysága (ti. Nádasdy Tamás nádorispán) parancsolattya szerént gyakorta küldtem mind Budára, mind Fejérvárra hírért… Az mely ember Fejérvárról jött, ezt mongya, hogy igen készülnek az terekek és minden felől mentek-megyen be Fehérvárra az kocsi. Minden iszpáhia kocsit vitetett be és nyilván elindulnak immár valamely felé.

  Az tolnaiakkal és sármellékiekkel (ti. magyar parasztokkal) az külső várost erősítteté az bég. Ezt nyilván tudom irnya, hogy valahol az Balaton mellett faluk vannak, minden falukból elmentek immár az kocsik Fejérvárra.” Ezen készülődések eredményét azonban csak 1561-ben tapasztalhatták meg.

 

 

03. 14.

MOHÁCS: 1560 tavaszától folytatódtak a szigetvári csapatok pusztító portyázásai a török által megszállt Baranyában. Március 14-én Mohács városát lepték meg, a törökök közül negyvenhetet megöltek, többeket a Dunának szorítottak és a vízbe öltek.

 

 

03. 14.

HERCEGSZŐLŐS (Kneževi Vinogradi): egyidejűleg a szigetiek meglepték Hercegszőlősön is a törököket, akik ott az ottani templom épületék akarták erődíteni. A törököket a magyar végváriak elkergették, a templomot pedig lerombolták.

 

 

04-hóban

TIHANY: Takaró Mihály tihanyi várkapitány királyi parancsra átadta a várat Gyulaffy László részére.

 

 

05. 30.

KASSA (Košice)?[16] Thelekessy Imre kassai várkapitány 1560. május 30-án meghalt. Halála után néhány évig I. Ferdinánd király csapatai nem háborgatták Szerencset és Tokajt, Németi állandó ottléte szükségtelenné vált.

 

 

07. 29.

GYULA: I. Ferdinánd király Kerecsényi Lászlót kinevezte Gyula várába várnagynak. Valójában csak két évvel később érkezett meg Gyulára. Ő lett Dél-Magyarország főkapitánya és Békés vármegye főispánja is. Az új kapitánnyal lőszert és hadiszereket is küldtek Gyulára.

 

 

08-hóban

JÁNOSHÁZA: a török palánkvár leégett és ezt ezek után már nem is építették újjá.

 

 

08-hó végén

GYULA: a királyi biztosok jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a törvény szerint járó jövedelmeken kívül a vár uradalmának és a környező megyéknek lakosságát több mint 12 ezer forinttal károsította meg Bornemissza Benedek. Valósággal kötetnyi –112 lap – terjedelmű a panaszok listája.

 

 

09-hó első napjai

VÁRPALOTA és SZÉKESFEHÉRVÁR, valamint TOLNA: a viszonylagos nyugalom szeptember első napjaiban ért véget: híre jött, hogy Tolna mellett három török bég csapatai gyülekeznek. Thury György palotai portyázói megközelítették Fehérvárt és a törökök tolnai táborát. Thury jelentette a nádorispánnak, hogy a török csapatok vagy Pápát vagy Tihanyt akarják megrohanni.

 

 

09. 05.

SZENYÉR: szeptemberben a pécs-mohácsi szandzsák török csapatai ellencsapásra készültek. Orosztonyi Péter szenyéri kapitány jelentette, hogy a törökök nagyon készülődnek Mohácson és Pécsett: „Nagy Máté Simontornyárul jött, azt beszéli, hogy azt hallotta, hogy lajtorját csináltatnak, Mohácsra hirdetik őket. Erdeus János és Ferencz deák előtt beszéllet, egy darabontot hozott ki Pécsrül és kezességemen, azt mongya Erdews János, hogy Mohácsra gyűlnek, de igen félek, hogy más csalárdságot ne mívelnének.” Orosztonyi szeptember 05-i jelentését azonban – tudomásunk szerint – nem követte semmiféle török támadás.

 

 

09. 05.

TIHANY: szeptember 05-én Takaró Mihály kapitány is jelentette Nádasdy nádornak Sárvárra, hogy a török hadak Buda alatt, Kelenföldnél gyülekeznek. Felderítői jelentették, hogy ott van már a fehérvári, a simontornyai és a veszprémi török várak bégje csapataival együtt, de senki nem tudja, mit is terveznek, mit akarnak, merre akarnak hadba volnulni? A tihanyi portyázók már négyszeri próbálkoztak, hogy „nyelvet” fogjanak, de eddig még nem sikerült.

 

 

09. 08.

VÁRPALOTA: Thury György palotai kapitány szeptember 08-án közölte a nádorispánnal, hogy vitézei az elmúlt napokban megközelítették Székesfehérvártól délre a Sóstót és a Sár folyót. Felderítették azt is, hogy Tolnán három szandzsákbég sereg gyülekezik. Thury figyelmeztette a nádorispánt, hogy vigyázzanak a magyar végeken: „Bizony higgye Nagyságod, hogy ez napokban, amit megírtam, kísértenek valamit (ti. a törökök), vagy Tihanyt, vagy Pápát.”

 

 

10. 17.

KOMÁROM: éjszaka egy török vitéz ügyesen kijátszotta a komáromi strázsák éberségét, ellopakodott egészen a révig, és ott észrevétlenül leszúrta a lobogós kopjáját. Aznap éjjel Deli Tódor naszádos vajda őrködött a Dunán. Virradatkor észrevette a Duna partján ágaskodó török fegyvert és a reá erősített levelet. Elhatározta, hogy megvív a törökkel. Kihúzta a kopját, levette a török nyelven írt levelet. (A kihívás tartalmazó levél szövege: Kecskés László: Komárom az erődök városa. 98. o.) A küzdelem lefolyását nem tudjuk, de Deli Tódor még sokáig vitézkedett Komáromban.

 

 

12-hó elején

SZÉKESFEHÉRVÁR-VESZPRÉM BALATON-FELVIDÉK: a Tolnán gyülekező török csapatok december elejére már Fehérvárott voltak, s Hamza szandzsákbég parancsnoksága alatt száz lovassal és kétszáz gyalogossal Veszprém alá vonultak. Ott egyesültek a veszprémi törökökkel, majd végigdúlták a Balaton-felvidéket, s a zsákmánnyal és a rabokkal „az Balaton jegén (át) mentek vissza Fehérvárra” – mint arról Nádasdy Tamás nádorispánt értesítette Devecser várából Chorón János.

  A törökök javításokat végeztek a veszprémi váron: a főkapujának javítására 800 akcsét fizettek ki. Változások történtek a vár török parancsnokai között is: a lovasság első agája Szinán, a második aga pedig Mumi lett.

 

 

Az év folyamán

ZSÁKA[17], BETHLENŐSI[18] (?), SARKAD, NAGYSZALONTA (Salonta) ÉS TÓTFALU[19]: erősségével már 1560-ban foglalkozott az erdélyi országgyűlés; elrendelte, hogy ezeket vizsgálják végig s döntsék el, érdemes-e fenntartani mindet, nehogy azok gondatlanságból az ellenség – akkor még a Tiszántúlon a Habsburg-hatalom – kezére jussanak.

  A Habsburg stratégák elképzelései a magyarországi várak tulajdonlásával kapcsolatban teljesen győzedelmeskedtek. 1540-ben még alig volt ismeretes királyi vár, két évtized múlva pedig már szinte az összes fontosabb erősség kincstári tulajdonban szerepelt.

 

 


1561

 

02. 28.

GYULA: Kerecsényi László – akit I. Ferdinánd király már 1560-ban nevezett ki erre a posztra – elfoglalta tisztét Gyulán. Az új kapitányt Fabricius Demeter lutheránus tanító ékes üdvözlő verssel várta.

 

 

Tavasz elején

VESZPRÉM: amint kitavaszodott, a törökök támadásra készültek. A hadműveletek vezetésére az ekkor Fehérvárott tartózkodó budai beglerbég személyesen jött Veszprémbe. A környező magyar várak kapitányainak azt jelentették, hogy ezért „a házakat igen tisztétják” Veszprémben a törökök.

  A veszprémi török porkoláb magyar felesége hírül adta a leveldi (városlődi) bírónak, hogy a Veszprémben gyülekező török csapatok indulásra készen állnak. „Csak a napját nem tugya, mikor indulnak, mert készen vannak” – jelentette Ormány Józsa sümegi szervitor.

 

 

03. 06.

GYULA: a vár átvételének napja.

?. ?

  A város körüli palánk kialakítása is javarészt Mágocsy érdemének tekinthető. Kétségtelen, hogy az építések révén Gyula várának katonai értéke ugrásszerűen megnőtt, azonban még így is elavultnak számított a kor követelményeihez képest. Arról nem is beszélve, hogy a hevenyészve s nem mindig kellő szakszerűséggel és alapossággal épített, földből-fából készült palánk sem volt eléggé erős és állandó gondozást igényelt, elmaradása néhány év alatt nagy károkat okozott. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy az 1561-ben ide érkező Kerecsényi a romladozó falaki miatt „puszta mezőnek” írja a várat.

 

  Alig melegedett meg Gyulán – Szeged felé 101 lovast küldött portyára Kerecsényi. A szegedi bég – értesülve az akcióról – Ferhád aga háromszáz lovasát küldte ellenük. A gyulaiak azonban lesre csalták a túlerőben levő ellenfelet s mindjárt az első összecsapásban életét vesztette Ferhád aga. A megfutamodott törököket a gyulaiak a Tiszába szorították. A törökök egyharmada harcban esett el, illetve fogságba esett.

 

 

04. 04-ig valamikor

HEGYESD: a török 1561-ben foglalta el Hegyesd várát. (Pontos időpontot nem közöl a forrás! Az is lehet, hogy már korábban elfoglalták.)

04. 04.

  Tahy Ferencnek (a kanizsai várkapitány) jelentős része volt a hírhedt hegyesdi török vár elleni támadásban, amikor 1561. április 4-én Magyar Bálint fonyódi, Gyulaffy László csobánci és Nicolas Salm kapitány vezette győri helyőrség katonáival 10 napi ostrom után bevették a gyűlölt erődöt. Hegyesd török parancsnokát fogolyként Bécsbe szállították, majd a vár falait a környékbeli lakossággal földig romboltatták le.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

04. 16.

SZENYÉR: a szenyéri kapitány újabb baranyai török mozgolódásról jelentett: „Ezt írhatom Kegyelmednek, egy barátom, ki szemével látta, azt izente, hogy Budárul három öreg álgyut hoznak Pécsre, tegnap mentünk vala az csorgaiakkal és komáriakkal (ti. a csurgói és komári magyar végvárak katonáival) Kapos alá; az vár előtt vagyon egy falu, Keczel a neve, Pálffy Ambrust és Begethey Jánost, Kürthössy Jánost, Visky Lőrinczet, Horváth Györgyöt tizenöt lóval menének ezek az falura, két törököt fogának az faluban, menének a várbul Kaposból egy néhány lóval utánuk. Egyik törököt igen buktattatom (ti. vallatáskor víz alá nyomatta), azt mongya, hogy Kaszon bassa ő maga eljő rablani Kanisa és Csorgó felé addég… Szigetet megszállják. Azt is mongya, hogy immár az beglerbég kihájája… Pécsett vagyon. Külön-külön tartatom egymástul ez két rabot, de mind a kettő egyaránt szólnak.”

 

 

04. 16-17.

HEGYESD: Hegyesd várát 1561 április 16-ról 17-re forduló éjszaka rajtaütésszerű támadással visszafoglalta a fehérvári és veszprémi török várak őrségéből egyesült sereg egyik osztaga. Czobor uram új porkolábja: Kálózy András és a másik, Gergely nevű porkoláb április 16-án egy közeli pincénél részegre itták magukat és azon az éjszaka holtrészegen feküdtek a várban levő szállásukon. Kálózyt „az ágyból rántották fel” és foglyul ejtették, de Gergely porkoláb rémületében magához tért és elmenekült, majd elrejtőzött Zalaszőlősön lakó atyafiainál.

  Így írt erről Ormány Józsa Csányi Ákos kanizsai kapitánynak: „Az Hegyesdet az új porkoláb veszté el, mert a Czobor uraim új porkolábot tettek vala. Kalozy András a neve, ki éjjel-nappal csapszék vala… Ezt bizonnyal írhatom kegyelmednek, hogy az mely éjjel Hegyesdet meghágták az terekek, azon napon mind estig Kalozy András az alábbi porkolábbal ketten az szöllő hegyen egy pincénél ittak, felette részegen mentek este a várba, annyira voltak részegek, hogy Kalozyt az ágyból rántották fel, különben fel nem érzett, az elébbi porkoláb még is meg érezte volt, amikor immár ott bent voltak a terekek, de osztán ki szekett a vár fokán és most bujdosóban vagyon, de Kalozyt jobban őrzik, hogy nem mint ő őrizte az ő rua házát.”

 

 

04. 17-től

TAPOLCA: Hegyesd elfoglalása után Tapolcát is elfoglalták és erődítették a törökök. Azonban már Hegyesd eleste után özönlöttek a török csapatok e két vár térségébe.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

04. 18.

HEGYESD: a Hegyesdet elfoglaló török csapatok parancsnoka, Bajazid vajda április 18-án már parancsot adott a Hegyesd körüli falvak népének, hogy ezek után ne Fejérváron, hanem Hegyesden jelentkezzenek munkára. Kémek jelentése szerint a törökök „huszárvárat” akarnak építeni vagy Hegyesd alatt vagy Tapolcán a „Hatos malom” körül, ahol nagyobb számú lovasságot tudnak elhelyezni. Ezt meg kell akadályozni, mert ha a török Hegyesdbe és Tapolcára befészkeli magát, egész Zala vármegye elvész. Ugyanakkor Gyulaffy László is bajban van, mert a török gyalogság körülzárta Csobánc várában. Ezért azonnal fegyverbe kell hívni négy vármegye nemességét és a győri hadat, s vissza kell verni a törököket!

 

 

04. 19.

SÜMEG (HEGYESD): Ormány – aki már többször is figyelmeztette előzőleg feletteseit, hogy Hegyesdet hitványul őrzik, s ebből baj lesz előbb-utóbb – április 19-én levélben kérte Csányi Ákos kanizsai főkapitányt, hogy fogassa el Gergely porkolábot. Ugyanis félő, hogy az előbb-utóbb átszökik a törökökhöz, ahol felesége és négy szép fia fogságban van. Mint kiderült Hegyesd elfoglalásakor a törököket egy Hidegkuthy Márton nevű ember vezette. Ormány, akit különösen súlyosan érintett a közeli Hegyesd elfoglalása, április 19-én újabb adatokat közölt Csányi Ákos kanizsai főkapitánnyal. Kémei – a németvölgyi bíró és még négy ember – jelentették neki, hogy a török csapatok április 18-19-én erősen hordják be Hegyesbe az élelmet, mert a veszprémi béget várják oda nagyobb csapattal. Ugyancsak kémei jelentették, hogy a budai pasa Fehérváron van, s ott számos török bég gyülekezik csapataival, ágyúkkal és szekerekkel. Félő, hogy újabb végvárakat: Tihanyt és Vázsonyt akarják elfoglalni.

 

 

04. 27. [vasárnap]

SÜMEG (SZÉKESFEHÉRVÁR): Ormány Józsa sümegi szervitor közölte Csányi Ákossal: „Ezt írhatom te Kegyelmednek, hogy Fejérvárra küldtem vala Tapolcáról Molnár Antalt és Molnár Jánost a béghöz, az tapolcai malmok felől… (a két ember pénteken [25-én] jött vissza Fehérvárról) de Hegyesdig mind az terekkel jöttek Fejérvártúl fogva, mert ötszáz lóval és húsz szekérrel hoztak élést (lőport és élelmet [lisztet, sót, pirított húst)] Hegyesdbe… (A szállítmányt kisérő török lovasok ugyan visszatértek Fehérvárra, de így is elég török katona van várban, melyet erődítenek. A török vajda már száz gerendánál többet faragtatott és hordatott fel a várba, illetve gerendákat és szarufákat vágat és faragtat palánkoknak a környékből összeparancsolt néppel.) Az Czobor uraim jó erdőt neveltek volt Hamza bégnek!… Továbbá azt írhatom te Kegyelmednek, hogy ezt mongya az Molnár Antal, hogy üket Hamza bég sokáig kérdezte minden dologról, mind várak felől, mind had felől… Végre ő maga, Hamza bég ezt mondta Molnár Antalnak: nincs sehol az ti királtok hada, mert tudnám én ha volna! Hanem ám Győrött vagyon valami kevés elegy népe, magyar, német és Pápán vagyon valami gaz, de nincs egyéb!” Elmondta még a bég, hogy „nincs sehol semmi népe oda föl is azt ti királotoknak, mert én tudnám ha volna, mert énnékem hat esztendeje, hogy Bécsben lakik kémem, kinek felesége, gyermeke vagyon ott. Aki ha akarja misét mond, ha akarja deák, ha akarja német, ha akarja magyar, ha akarja jó kapás, ha akarja katona, ha akarja sántál, ha akarja, ilyen ép lábon jár mint te, és minden nyelven jól tud. Azért ha bánja az ti királtok, keresse meg Bécsben.” Aztán azt üzente a bég Ormánynak, hogy hamarosan szomszédja lesz Sümegen, de nem nevezte meg, melyik hely lesz az. A bég ugyanis még két szandzsák katonaságát várja, hogy azonnal induljon ő is hadjáratra.

  Ormány másik kéme, a leveldi (városlődi) bíró is jelentette, hogy a veszprémi török porkoláb felesége – aki magyar és jó keresztény – titkon azt mondotta neki, hogy a lovak füveltetése után a Veszprém körül gyülekező törökök is indulnak a Zalaság ellen. Levele végén Ormány azt javasolta Csányi Ákosnak, hogy pusztítsák el a török várak körüli falvakat, mert ott a hódolt nép is a töröknek kémkedik, s azok tartják el a török várak katonáit.

 

 

04-hó második felében

CSESZNEK: a török csapatok – elsősorban a fehérvári és veszprémi várak katonasága – Hegyesd elfoglalása után rövidesen, április második felében váratlan támadást hatottak végre Csesznek vára ellen is. Mivel Török Ferenc pápai főkapitány kémei már jó előre jelezték a támadást, Vathay Lőrinc cseszneki kapitány és katonái visszaverték a támadókat.

 

 

05. 20. körül

LOVAS: május 20 körül Gyulaffy László tihanyi kapitány a pápai vár négyszáz gyalogosával a polgárdi vásárt akarta megrohanni, de aztán a veszprémi török vár ellen vonult. Útközben azonban a magyar sereg a Balaton mellett fekvő Lovas faluban megállt, s ott a borospincéknél nagy mulatozásba kezdtek. A fehérvári török csapatok már Polgárditól a magyarok nyomában voltak, s Lovason megtámadták a mulatozó magyar sereget. „Azon közbe elérkezik az fejérvári terek – írta Ormány Józsa Csányinak május 26-án – és ott verik őket, hogy az négyszáz gyalogba kétszázat vágtak le, amint nekem azon ember mongya, az ki ott volt az Gyulaffy uram népével, és Gyulaffy uram harmad magával szaladt el. Az magyarok igen vesznek az nagy lakás (evés-ivás) miatt, mert soha nem lehet az magyar had részögség nélkül, mert csak csatára menjen is, azonnal meg kell valahol részegednie!”

 

 

05. 21.

SÜMEG: május 21-én Ormány azt javasolta Nádasdy főkapitánynak, hogy elsősorban Tapolcát pusztítsák el, mert Tapolca és (Monostor) Apáti falvak népe rendszeresen dolgozik a hegyesdi törököknek. Vizet hordanak fel a várba, ökröket, lisztet szállítanak a török katonáknak. „A törököt Magyarországba a hódolt népek tartják és éltetik – írja levelében a sümegi kapitány –, mert valamit tud gondolni és kérni a török, mindent beviszen a hódolt nép neki, annak fölötte az hódolt nép annyira a törökhöz adta magát, hogy az önmaga vérét, a keresztényt a töröknek beárulja, s minden kémséggel tartja az törökök!”

 

 

05. 26. előtti napokban

TIHANY és PÁPA vs. VESZPRÉM: a török támadások megtorlására május 20-a után Gyulaffy László tihanyi kapitány a tihanyi őrség egy részével és Pápa várából jött 400 gyalogossal Veszprém várának megtámadására indult. Addig leselkedtek a Bakonyban a vár közelében, míg néhány parasztember észrevette őket és – nyilván a törökök megtorlásától tartva – jelentették azt a veszprémi török bégnek. Ormány május 26-i levelében – melyben az esetet jelentette Csányi Ákosnak – azon a véleményen volt, hogy a magyarok támadásáról a veszprémi, sőt a fehérvári törökök már akkor tudtak, amikor a magyar csapatok Pápa várából elindultak: „mert mikor az magyarok valahová akarnak készülni, az nem titok, hanem azonnal minden ember tugya!” Gyulaffy végül is megrohamozta a veszprémi várat, ott sokáig harcoltak, de a készenlétben álló török őrség végül is visszavonulásra kényszerítette őket.

 

 

A veszprémi ostrom után

LOVAS[20]: a magyar sereg – feltehetően Tihany felé visszavonultában – a Balaton parti Lovas faluba vonult, ahol a katonák ellepték a falut, feltörték a borospincéket s nagy ivás, dorbézolás kezdődött. Miután a veszprémi támadás hírére a fehérvári török bég segítséget küldött Veszprémbe, a fehérvári török katonák itt Lovas faluban ütöttek rajta a mulatozó magyar katonákon. a négyszáz gyalogosból mintegy kétszázat levágtak, sokan fogságba estek. Gyulaffy László csak harmadmagával vágta ki magát és futott Tihanyba.

  Ormány Józsa sümegi szervitor ugyanakkor arról panaszkodott levelében, hogy Hegyesd visszavételével senki nem törődik. Pedig, ha Gyulaffy hadával Hegyesd alá jött volna, s szétvagdalta volna az ott felhalmozott gerendákat, vagy netán egy tarackkal ellövette volna a vár tornyát, amely olyan hitvány, hogy ha „csak háromszor lünék, azonnal le romolna! Még az törökök is félnek benne, hogy mikor szél vagyon, gerendákat hánynak a torony alá.”

 

 

05. 28.

SÜMEG: Ormány Józsa sümegi szervitor jelentette Csányi Ákos főkapitánynak, hogy kiderült: a tapolcai Molnár János, Ormány régi és megbízott kémje a törököknek is kémkedett! Molnárt már elfogták és Sárvárra vitték Nádasy nádorispán elé. Ormány javasolta, hogy Molnárt vegyék kínvallatás alá, hogy bevalljon más dolgokat is.

 

 

06-hó elején

VÁRPALOTA: a fehérvári Hamza bég, miután erővel nem bírta bevenni Palota várát, gonosz praktikával igyekezett azt elfoglalni. Palota várában volt egy magyar szolgálatban álló török (pribék), aki igen jó barátságban volt Thury György kapitánnyal. Hamza bég titokban levelet írt ennek a pribéknek, hogy segítsen török kézre keríteni Palota várát. Ő látszólag belement a praktikába, de közben lépésről lépésre mindenről tájékoztatta Thuryt. Hamza valamiféle „maszlagot” (kábítószert) küldött a pribéknek azzal az üzenettel, hogy egy adott napon töltse bele az italba, mikor Thury és vitézei mulatoznak. Ettől aztán „olyanok lesznek harmadnapig mint holt emberek”. Ezalatt aztán a fehérvári törökök lerohanják Palota várát.

  Thury – aki így mindent tudott – belement a gonosz játékba. Utasította a pribéket, hogy nevezze meg Hamza bégnek az egyik napot, amikor Palota őrsége kábultan hever és akkor támadhatnak. Az adott éjszakán a vár árkában, ahol a pribék megjelölte a szabad utat, Thury néhány hordó puskaport helyeztetett el robbantásra készen. Amikor megjelentek a fehérvári törökök, a várban teljes volt a csend és a némaság. A török katonák azonban, talán gyanút fogva nem mertek lemászni a vár árkába, bár Hamza bég több katonáját lei kaszabolta, meg is sebesítette dühében. Mivel közben hajnalodott, a törökök kénytelenek voltak visszavonulni, s így Thury cselvetése nem sikerült. Thury, hogy pribékjére gyanút ne fogjon Hamza bég, levelet írt neki Fehérvárra: megtudtam, hogy itt járta katonáid a vár alatt, s mégis visszavonultál! Bezzeg nem menekültél volna el, ha mi józanok vagyunk! De én és vitézeim azon az éjszakán annyit ittunk, hogy „harmadnapig sem voltam jól benne”.

 

 

06. 12.

HEGYESD: éjszaka a Hegyesdnél összpontosított veszprémi és fehérvári török csapatok – hét zászlóalja gyalogság és húsz lovas – a tátikai erdőbe vonultak. Így Hegyesdnél legfeljebb ha 600 török katona maradt. Ormány újra sürgette Csányi Ákos főkapitányt, hogy írjon Komár és Szentgyörgy váraiba a megye viceispánjának. Legalább ezer emberrel támadjanak a törökre. A sikere biztos, mert ez a hatszáz török katona nem fér el Hegyesd várában, s az erdőben táboroznak.

 

 

06. 19.

SZÉKESFEHÉRVÁR-VÁRPALOTA: Hamza bég felbátorodott a lovasi győzelmen, s – mint azt ugyancsak Ormány Józsa írta június 19-i levelében – körmönfont csellel egy pribék árulása révén Palota várát akarta elfoglalni, sikertelenül. Hamza béget nem csüggesztette el a palotai cselvetés kudarca.

 

 

06. 22.

SÜMEG: Hamza fehérvári béget nem csüggesztette el a palotai kudarc. Ormány Józsa sümegi szervitor június 22-én már jelentette a főkapitánynak, hogy egyik ráckevei embere éppen akkor volt Budán a pasánál, mikor Hamza bég bemutatta neki a Lovasnál szétvert magyar katonák néhány foglyul ejtett emberét, köztük három sípost. Ezután a török főtisztek tanácskoztak, s Hamza bég 2000 gyalogost és 1000 lovast kért a pasától, s ígéretet tett, hogy ezzel az erővel elfoglalja Pápa várát.

 

 

07. 11.

VÁRPALOTA (SZÉKESFEHÉRVÁR): 11-én ismét Thury György palotai kapitány közölt híreket a fehérvári törökök támadási elkészületeiről. „Azt beszélik, hogy Pápát és Tihanyt meg akarják kísérteni. Te Kegyelmed szüntelen vigyáztasson.”

 

 

07. 17.

SÜMEGPÁPA: Ormány Józsa a ráckevei embere budai történetét Pápára is elküldte.

 

 

07. 17.

VÁRPALOTA PÁPA: Thury György palotai kapitány is küldött figyelmeztető levelet Szécheny Mihálynak, Pápa lovassági parancsnokának. Figyelmeztette, hogy Hamza fehérvári bég Pápát és Tihanyt akarja megtámadni, ezért „Te Kegyelmed szüntelen vigyáztasson!”

 

 

07. 25.

ZALASZENTGRÓT; SÜMEG: Hamza bég feltehetően hírt kapott arról, hogy a pápaiak felkészültek, ezért a támadást elhalasztotta. Helyette a Veszprém váránál összpontosított erői (a fehérvári és veszprémi török csapatok) rajtaütöttek Szentgrót (Zalaszentgrót) [21] várán. A vár őrsége azonban visszaverte a támadást. Ormány Józsa július 25-i levelében beszámolt a támadásról Nádasdynak. A részleteket két elfogott, török szolgálatban álló magyar pribéktől tudta meg, ugyanis a sümegi huszárok a közeli erdőkben elfogták a két árulót: Kalmár Imrét és Hegedűs Mátét. Az utóbbi előzőleg Gyulaffy Lászlónak volt gyalogosa Tihany várában, átszökött a törökökhöz, ahol azoknak kalauza lett. Egyébként Hamza bég kedves embere volt, mert szépen hegedült s sokat muzsikált a bégnek. A két elfogott árulót Kehida várában tartották fogva. Vallomásuk szerint ők vezették Szentgrót ellen is a törököket. Hegedűs azt vallotta, hogy a veszprémi és fehérvári törökök közül nyolc zászló alatt ezernél több török katona támadott Szentgrót ellen.

  A török csapatok (Sümeg)Prágánál vonulva, meghallották a sümegi várból leadott ágyú-jelzőlövéseket. Mikor a szentgróti várból a viszontjelzésül leadott ágyúlövéseket is meghallották, az Enyerki-majornál megálltak. Tétováztak, hogy ezek után támadjanak-e. végül mégis támadtak. Mikor megrohamozták Szentgrót falait, a védők puskalövéseitől csak két török gyalogosmartalóc sebesült meg, egyik a karján, másik a sarkán. A török katonák észrevették a várvédők riadalmát, s azt mondogatták: „Ebben megrémült az nép, ezt az Úristen nekünk aggya!” Az őrség azonban olyan erősen tüzelt, hogy a török csapatok végül is elvonultak a vár alól, s a környező falvakat rabolták égették.

  Ekkor rohanta meg őket a sümegi vár magyar lovassága. A török sereg egy része – elől a puskás gyalogság, mögöttük a lándzsások, végül pedig a lovasság egy része, amely a zsákmányolt barmokat hajtotta – Hosszúberek felé vonult. Egy másik török lovascsapat Németfalu felől a hegyoldalban nyomult előre. A sümegi magyar lovasság Hosszúberek előtt váratlanul rájuk rontott. A törökök a hirtelen támadástól megfutamodtak, de így is sokan elvesztek közülük, s három zászlajukat hagyták a harcmezőn. Mintegy háromszáz török katona esett el, köztük számos tiszt: Szinán aga, Perhát aga, Zaltok odabasi-aga, Demir aga, Piri harámbasa, Terzi harámbas, Ferhát odabasa, Deli Kazi, a zsámbéki Mehmet vajda, a váli Haszun vajda, a gesztesi Hamza vajda. Elesett még a nyárádi Deli Ferhát, a döbrötei Dervis Bali szpáhi, a rezneki s sok más szpáhi, nagy részük lövés miatt. Az elesett törököknél sok aranypénzt és oszporát találtak, mert Hegyesden rabokat akartak venni, ugyanis Fehérvárott már nagyon drágák a rabok. A fogságba esett kér pribéket kínvallatásra fogták, hogy vannak-e a magyar várakban Hamza bégnek más kémjei is. A pribékek többet megneveztek (a levélhez mellékelt névsor azonban elveszett).

 

ISMERTETŐT ZALASZENTGRÓTRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

08. 03.

SÜMEG (SZÉKESFEHÉRVÁR): Ormány Józsa sümegi kapitány írta (03-án) Csányi Ákosnak: „Két emberem is volt oda be Fejérvárra, kiknek egyike ilyen bizonyos hírt hozott, hogy szemével látta, hogy az bég nagy sok népet gyűjtött volt fel Veszprimbe, csak két vajdát (kapitányt) küldött kétszáz lóval, ő maga pedig Buda felé ment ki az kapun… Immár nem tudom mi szándékban vannak, de én azt hiszem…, hogy ki akarnának jönni ugyan derék sereggel, hogy az Szalaságot elrablanák. Közhírrel beszélik Sümeg alá akarnának jönni és az mi kicsiny váraskája vagyon, el akarják égetni. Azért jó volna Kegyelmednek (mindezt) hírré tenni mindenfelé, mind Sárvárra, s mind egyéb felé, hogy osztán akkor ne készülnének, mikor rajtuk volna az ellenség!”

 

 

08. 04.

SÜMEG (VESZPRÉM): augusztusban a török hadvezetés tovább folytatta csapatai összpontosítását Veszprém várában. Ormány Józsa augusztus 04-i jelentése szerint mintegy négyezer török katona gyülekezik Veszprém várában és a vár alatt, egy részük rögtön tovább vonult Hegyesd várához. Mivel semmit nem tettek eddig ellenük, a törökök – a jelentés szerint – nagyon vígan voltak Hegyesden. Fenn a várban Bayezid török vajda lantosokkal, hegedűsökkel és énekesekkel vétette magát körül, s nagy vígasságban töltötte napjait.

 

 

08. 05.

SÜMEG (VESZPRÉM): Ormány Józsa augusztus 05-i levelében újra jelentette Nádasdynak, hogy egyik emberének közlése szerint a török csapatok továbbra is özönlenek Fehérvárról Veszprémbe. Ezen a napon is Veszprémből az erdőkön át hétszáz török gyalogos menetel Hegyesd felé. A török katonák között egyébként járvány pusztított: több tisztjük és katonájuk meghalt; Veszprémben a török asszonyok az utcákon siratják meghalt férjeiket.

08. 10.

  Ormány 10-én azt javasolta Nádasdynak, hogy a keresztény hadakat Szentgrótra kellene összevonni; ugyanis a hírek szerint a Veszprémnél gyülekező török hadak és a Hegyesdnél gyülekezők – akikhez aznap hajnalban is 200 török lovas katona érkezett Veszprémből – Gógánfa és Keszthely várai ellen akarnak támadni. A jelentés szerint a lakosság között igen nagy a rémület. Az emberek mindenütt a várakba menekültek, s Hossztóti Imre úr is megerődítette Hosztót falu templomát, sánccal, palánkokkal véve azt körül.

 

 

08. 12.

SZENYÉR: Orosztonyi augusztus 12-én újra azt írta, hogy „Továbbá hírt egyebet nem írhatok, hanem egy pribég jött ki Mohácsrul, ki száz maratalóccal bírt, kérdeztette Sarkandy uram hírt, azt mongya, hogy az császár meghalt volna, az immár nem tudom, ha igaz az pribég mondássa avagy nem.”

 

 

08. 12.

TIHANY (NAGYVÁZSON, DEVECSER): augusztus 12-én Gyulaffy László tihanyi kapitány jelentette Nádasdynak, hogy előző napon török lovasság jelent meg Vázsony vára alatt, s egy másik török lovas csapat lest vetett a magyaroknak Devecser váránál. Több szegény embert elfogtak, és kikérdezték őket, hogy merre van a király hada.

 

 

08. 16.

SÜMEG: augusztus 16-án Ormány Józsa is jelentette Nádasdynak, hogy a hegyesdi Bayezid török vajda felderítő lovassága hol Sümeg, hol meg Devecser körül portyázik.

 

 

08. 18.

SZENYÉR: Orosztonyi már azt közölte, hogy „tegnapelőtt Marczali alatt voltak a törökök, tegnap es még Babolcsa felé voltak.”

 

 

08. 20.

SÜMEG (SZÉKESFEHÉRVÁR és VESZPRÉM): Ormány Józsa 20-án újra felderítette, hogy a törökök még mindig szállingóznak 4-6 lóval Fehérvárról Veszprém felé. Az előző napon a hegyesdi török vajda embereivel Tapolcán járt. Körbejárták a kastély építésére kijelölt helyet, s közben valamiért buzogányukkal megverték a tapolcai bírót. Ormány egy sümegi darabontját elküldte Ederics faluba, akinek az emberek, elsősorban Csuk Péter és Badaracs Mihály elmondották, hogy a törökök vakmerősége nem ismer határt. Egy hegyesdi török katona kivont szablyával Szigliget várának kapujáig nyargalt, s ott fenyegetőzött. A vár porkolábja, Trombitás Balázs ijedtében felhúzatta a vár kapuját és eltorlaszoltatta azt, mert nem tudhatta, mit is akar a török.

 

 

08. 20. körül

SZIGETVÁR: 20-a körül valószínűleg az 1556-os ostrom során szerzett sebesülése következtében meghalt Horváth Márk szigetvári kapitány.

1561 őszétől

  a vár adóztatási körzete alá tartozó helységek számára a legkegyetlenebb korszak 1561 őszétől kezdődött. A panaszokra kiküldött királyi bizottság szerint Zrínyi olyan kegyetlenül bánt a rábízott jobbágyokkal, mint a fáraók az Egyiptomba hurcolt zsidó néppel.

09. 02.

  02-án Szigetvár alatt jelentek meg a törökök. Zárkándy Pál szervitor még aznap levélben közölte a történteket Nádasdy Tamással: „Híre volt és mastan is híre vagyon, hogy az passa a szőlőhegyekre akarna az itt valókra jönni és meg akarná szedni; ennek meglátására ki menénk és meglátogatnók az les heleket. Menénk ugyan azon napon el, délután egy órán, huszonöt lóval, jó szerrel és ötven puskással, hogy mi azokat megjárnók és meglátnók. Tudom, hogy Nagyságod tugya, Semlékhegyen innen csak közel Sziget felől hát nagyon hajtják az törökök valami kocsikat és lovagokat. Miért hogy akkor vevők eszünkben, hogy csak közel volnánk hozzánk, láták, hogy kevesen vagyunk, mindjárást közinkbe öklelének. Voltak száz lóval előljáróben terekek, ott nagy harcunk lőn, az mezőn ő bennek ide három vesze, egy vajda volt, annelkül sok sebesek essének keztek. Isten akarattyából az törökök megfutamodának előttünk. Draskovit uram öccse, Draskowyt János nem vett volt semmi fegyvert rejá, ott az török űzőben megsebessedék, mely seb miá halála történek. Tovább azt is írhatom Nagyságodnak, hogy három lessek voltak, egyik az szentlőrici cserben, a másik az szentörzsébeti völgyen volt, az harmadik csak itten Semlékhegynél volt. Azért mi bennünk kettő veszött Draskowyt Jánossal, ennél több nem esett.”

10. 03.

  03-án I. Ferdinánd király Zrínyi Miklós grófot nevezte ki e fontos végvár parancsnokává.

 

 

10. 31.

SÜMEG: Ormány Józsa levelében jelentette, hogy a napokban jelentkezett nála egy Horváth György nevű rigácsi nemesember, aki három héten át volt fogoly a hegyesdi várban. A török vajda a magyar hadak felől faggatta. A várban reziek és zsidiek is voltak a foglyok között, akiket a török vajda Rezi és Tátika várairól vallatott. A rabok elmondták, hogy Rezit csak húsz darabont őrzi, Tátikában pedig csak a Pethő-család tagjai vannak. Ennek a törökök nagyon örültek. Horváth György elmondta, hogy az ő tömlöce előtt egy pozsegai török katona őrködött, akivel ő horvátul szót váltott. A török katona elmondta, hogy a hegyesdi vajda parancsot kapott: ha a keresztény hadak támadnának, röpítse levegőbe Hegyesd várát, de ha nem éri támadás, folytassa a vár erődítését.

  Miközben Hegyesdnél elcsendesedtek a harcok, Veszprémbe továbbra is özönlöttek a török csapatok. Október 31-én Ormány jelentette Nádasdynak, hogy egy (nemes)vámosi embere elmondta: tegnap este Veszprémbe újabb kétszáz gyalogos és száz török lovas katona érkezett Fehérvárról, és még mindig szállingóznak 8-10 emberenként. Ugyanakkor a török katonák a környező falvakból nagyon hordatják az élelmiszert és takarmányt a veszprémi várba.

 

 

10. 31.

CSESZENEK: pontosan a jelentés napján, 1561. október 31-én a Veszprémnél gyülekező török csapatok egyik része lopva megközelítette Cseszneket, majd megrohanták a várat. A külső várba be is törtek, de az őrség Újlaky kapitány vezetésével kiverte őket onnan.

 

 

10. 31.

PÁPA: ezzel egyidejűleg Veszprém alól kétszáz török lovas katona Pápa alá vonult, s tőrbe akarták csalni a magyar őrséget, de ez nem sikerült nekik.

 

 

11. 01.

KASSA (Košice) : Kerecsényi László e napon ért Kassára és 02. 02-án indult tovább Gyula felé, miután kieszközölték számára az erdélyi rendektől és nagybirtokosoktól a Tiszán való zavartalan átkelés lehetőségét. A várnagy egészen tekintélyes sereg kísérte: mintegy ezer lovas és 260 drabant kísérte a fegyver és lőszerszállítmányokat.

 

 

11. 01.

VESZPRÉM: november 01-én még mindig gyülekeztek a török csapatok Veszprémnél és újabb kétszáz gyalogos és száz lovas katona érkezett a várba.

 

 

11-hó elején

GYULA: tömegesen – állítólag nyolcezren – szöktek a jobbágyok más vidékre a gyulai uradalomból Kerecsényi kíméletlen bánásmódja miatt. A munkáskézre a vár építésénél volt szükség és Kerecsényi minden területről, ahová kardja elért, kíméletlenül hajtotta a jobbágyokat a vár átépítésére.

 

 

11. 04.

NAGYVÁZSONY: 04-én a török lovasság Veszprémből hirtelen Vázsony vára alá száguldott, majd az éjszaka folyamán a a Veszprémnél gyülekező török csapatok mind megindultak Vázsony felé.

 

 

11. 05.

SÜMEG (NAGYVÁZSON és TIHANY): Ormány Józsa november 05-i jelentése szerint olyan hírek érkezetek, hogy a törökök Tihanyt is ostrom alá akarják venni. Ha ez sikerül nekik, írta, s Vázsony és Tihany a kezükbe kerül, elveszett a Zalaság. A török csapatok végül mindkét vár alól visszavonultak.

 

 

11. 15.

HEGYESD: november 15-re forduló éjszaka Hegyesd alá mentek a török csapatok. A várban annyi szállást építettek ki, hogy ott kétszáz lovas és kétszáz gyalogos katonát el tudtak szállásolni.

 

 

12-hóban

FELVIDÉK és TISZÁNTÚL: a bécsi udvar ismét kísérletet tett Erdély Habsburg-uralom alá vonására. Érintkezésbe lépett a többszörös átállásáról ismert Balassa Menyhérttel, aki több felvidéki és tiszántúli főúrral 1561. decemberében I. Ferdinánd király oldalára állt, és támadást intézett János Zsigmond király ellen.

 

 

?. ?:

NAGYVÁRAD (Oradea): 1561-től 1571-ig Báthori István lett a váradi főkapitány. Ez a poszt egyben a legmagasabb katonai méltóság is volt a fejedelemségben s birtoklása természetesen nemcsak katonai, hanem politikai hatalmat is jelentett.

 

 

1561-ben

GYŐR: a győri erőd építkezései, melyet 1561-ben fejeztek be a Habsburgok 150 000 forintjába került a kincstárnak.

 

 

?. ?.

SZEGEDISZTAMBUL: a gyulai magyar katonaság törvénytelen követelései ellen a szegediek 1561-ben még a szultáni udvarban is elpanaszolták, hogy rövid idő alatt 4000 forintot fizettek a gyulai várnak, sőt robotot is kellett adniuk a várhoz.

 

 


1562

 

01. 01.

NAGYSZOMBAT (Trnava): 1562. 01. 01. Megalapítják a nagyszombati jezsuita kollégiumot.

 

 

02. 08.

VÁRPALOTA: alig tavaszodott ki, a Székesfehérvár körüli magyar végvárak parancsnokai már figyelték a nyughatatlan vérű Hamza fehérvári bég minden mozdulatát. „Megírtam vala ennekelőtte is Szécheny Mihálynak – írta Thury György Palota várából február 08-án Török Ferenc pápai főkapitánynak –, hogy ma harmadnapja a fehérvári bég két aga népével Budára ment. Híre az, hogy zsoldért mentek. Hadhoz való készületre nem ment… Énnekem most vannak embereim Fehérvárra és Budára is. Ha bizony hírem leszen, megírom Nagyságodnak.”

 

 

02. 12.

PÁPA: 12-én Pápa várának őrsége is megkapta Nádasdy nádorispán parancsát, hogy minden órában legyen készen az indulásra. Ám a gyülekezés és a felkészülés alaposan elhúzódott.

 

 

02-hóban

HADAD (Hodod) [22]: 1562 februárjában Báthori mellett mint János Zsigmond király seregeinek vezére Hadad várát ostromolta. A Ferdinánd-pártivá vedlett Balassa Menyhárt és Zay Ferenc sietett az ostromlott erősség felmentésére. A túlerő ellenére sem akart Báthori csatát kockáztatni.

 

 

03-hótól

SZIGETVÁR: Zrínyi már a következő tavasszal támadásba kezdett a török ellen. Nádasdy Tamással jól összehangolt katonai vállalkozást szerveztek. Míg a nádor hadai a Balatontól északra törtek rá a Hegyesd várába szorított török csapatokra, Zrínyi a Dráva mentén és Pécs irányában indított támadást. A szigetvári katonaság mellett fegyverbe szólítottak a babócsai, vízvári és szenyéri magyar várak katonaságát, s így 2000 gyalogosból és 1000 huszárból álló hadat hozott létre. Egyik hadoszlopával Pécsig tört előre, s megközelítette a város külső falait. A portyázás során hatvan török rabot hurcoltak Szigetvárba.

 

 

03. 04.

HADAD (Hodod): Németi azonban nem tágított. Az első vonalban küzdő felfegyverzett parasztok azonban megfutottak, felbomlasztották az egész hadrendet, s csak Báthori akadályozta meg a teljes megsemmisülést. Így is legalább félezer halottat, mintegy másfél ezer foglyot, 24 ágyút vesztettek, s a málhát.

  A Hadad melletti csatában a támadók győzelmet arattak.

03. 05.

  A március 04-i csata után következő napon a közben erdélyi kézre került hadai vár is megadta magát.

 

 

03. 05. után

SZATMÁRNÉMETI (Satu Mare): a március 05-i várfoglalás után Erdély szerencséjére a győztesek Szatmáron megállapodtak, nem nyomultak tovább, ami pedig I. Ferdinánd király számára sikerrel kecsegtetett volna, hiszen János Zsigmond király figyelmét és katonai erőit jórészt a székely felkelés foglalta le.

 

 

03. 06-07.

VESZPRÉM és HEGYESD: mintegy százötven török lovas katona kilenc szekér élelemmel Hegyesd várába vonult. A Pápán összegyűlt magyar kapitányok kémei megállapították, hogy ezekben a napokban a veszprémi török vár gyalogságának parancsnokává Ali agát nevezték ki.

 

 

03. 06-07. után

PÁPA, VESZPÉM, SZÉKESFEHÉRVÁR: a Pápán összegyűlt magyar kapitányok – miután kémeik szerint Veszprémben csak százötven török katona maradt, Fehérvárra pedig az ottmaradt háromszáz beslia-lovas mellé a szekszárdi bég vonult be százötven lovasával – úgy döntöttek, hogy vagy Veszprém várát vagy Fehérvárt azonnal meg kell támadni. Veszprém ígérkezett a könnyebbnek, mert ott csapatkivonás történt.

 

 

03. 08(?)

VÁRPALOTA: egy hónappal később Thury már azt írta Jakusits Ferenc kapitánynak: „Sok helyről bent vannak az kocsik (ti. Székesfehérvárott) és mind terhelve vannak. Az bég Budáról megjött. Az mely falukból be nem mentek a kocsik, azokat is szorgalmazzák ma estére bemenni. Véres nyársat hordoznak falukon.”

03. 14.

  Thury György 14-én közölte Török Ferenc pápai főkapitányt hogy a berendelt kocsik és szekerek már mind bent vannak Fehérvárott.

 

 

03-hó közepén

SZÉKESFEHÉRVÁR, VESZPRÉM és PÁPA: március közepén a kémek és a felderítők azt a hírt hozták, hogy a Fehérvár körüli török csapatok Pápa vára ellen készülnek. A veszprémi török vár őrségéből is több mint száz lovas, nagyszámú gyalogság és számos szekér vonult el a fehérvári táborba.

 

 

03-hó közepe után?)

VESZPRÉM: a palotai vár katonaságának egy része Veszprém vára alá vonult. A törökök nem törtek ki a várból, de a palotaiak sem mentek rohamra, s rövidesen visszavonultak Palotára.

 

 

03. 19.

VÁRPALOTA: 19-én Thury György az alábbiakat írta: „Hamza bég elmente ez ideig hiszen, Nagyságod hírével vagyon. Egy rabomat csak az okáért bocsátottam vala be (ti. Székesfehérvárra), hogy bizony hírt hozzon, mennyi török marad hon? Tegnap jöve meg a rab és azt beszéli, hogy Fehérvárott háromszáz bezlia vagyon. A szegszárdi bég másfészáz lóval jött be Hamza bég helyibe.” Thury erről március 14-én Széchenyi Mihályt is értesítette, majd március 18-án a győri főkapitányt, Salm Eck tábornokot is. A fehérvári törökök szemmel tartása és felderítése azonban nehézségekkel járt. „Én éjjel-nappal azon volnék, hogy Nagyságodat hírrel tarthatnám. De valamennyi emberemet elküldöm, mind megfogják. Mostan is egynéhány emberem vagyon Fehérvárott fogva. Az mely megjő bennek (közülük), azt is negyednapig ottbent tartóztatják, igen verik, s így bocsátják ki. Most az környéken való falukon Hamza bég levelét hordozzák, kiben többet ezer szekérnél számozott, és nagy büntetés alatt parancsolja, hogy az jövendő vasárnapra a szekerek erős láncokkal egyetemben Fehérvárott mind bent legyenek. Tetteti, hogy ő maga is visszajönne (ti. Hamza bég Budán tartózkodott ekkor!), de az csak képmutatás.”

  A török hadak az erdélyiek – elsősorban a székelyek – lázadásával fenyegetett János Zsigmond király segítségére siettek. Thury már március 19-én jelentette ezt Salm győri főkapitánynak.

 

 

03. 24.

BALATONI ÉS BAKONYI VÉGEKEN: március 24-én már tudták a balatoni és bakonyi végeken, hogy most az egyszer Hamza fehérvári bég nem a környező magyar várak ellen készül.

 

 

03. 24.

HEGYESD, SÜMEG: a magára maradt hegyesdi török őrség már március közepétől számított és készült a magyarok támadására. Ormány Józsa felderítőinek és kémeinek március 24-i jelentése szerint a hegyesdi Bayezid török vajda a környező falvakból berendelt parasztokkal üres hordókat hordatott fel és vízzel töltette tele azokat. Az épületeket földdel rakatta meg és a kőfalakat gerendákkal erősítette, s sok élelmiszert vitetett fel a várba. Ugyanakkor a berendelt parasztokkal és szekerekkel nehéz fatörzseket szállítatott Hegyesdre, melyekből a régi vár kőfalain kívül palánkot építtetett. „Bizonyára érzi, hogy veszedelem érheti!” – írta jelentésében Ormány.

  Ugyanebben a március 24-i levelében Ormány sürgette Nádasdy nádorispánt, hogy meg kell akadályozni Hegyesd további erődítését. Kérte, hogy sürgősen küldjön a szomszédos Csobánc várába száz vagy annál több darabontot. Ő maga is megindul a sümegi vár katonaságával, s a napokban indul el Tihanyból fegyvereseivel Gyulaffy László is. Gyorsan kell cselekedni, mert félő, hogy a törökök Veszprém várából egyre nagyobb segítséget visznek Hegyesdre.

 

 

03. 28.

HEGYESD, SÜMEG: Ormány Józsa újra jelentette Nádasdynak, hogy Bayezid hegyesdi török vajda a vár kőfalait belül földdel töltette fel, kívül széles árkot ásat a berendelt néppel. A török katonák a környező falvakból folyamatosan hajtották munkára a magyar parasztokat, s addig nem bocsátották őket haza, míg mások nem érkeztek helyükre. Kegyetlenül megkínoztatta azokat, akik nem végezték rendesen munkájukat: „Többen husz embernél szegeztette volt a fába vas szegekkel az fülöket, és reggeltűl fogva estéig úgy tartotta őket; ilyen kegyetlenségeket müvel” (ti. Bayezid török vajda).

 

 

03. 28. körül

HEGYESD: a magyar királyi csapatok támadásának előkészületi idejében történhetett, hogy a hegyesdi török Bayezid vajda halálos végű párviadalra hívta ki, nem tudni miért, Gyulaffy László tihanyi és csobánci kapitányt. Gyulaffy László egyik rokona, Gyulaffy Lestár (1557-1605) azt írta feljegyzéseiben, hogy a viadal a hegyesdi vár alatti mezőn zajlott le. Az „igazlátók” és az egyenlő arányban felvonuló magyar és török vitézek között lóhátról, mellvasban, sisakban és kopjával zajlott le a viadal. Az első összecsapásban Gyulaffy László a vajdát a mellpáncélon át úgy döfte keresztül, hogy a kopját baltával kellett a halott török tiszt testéből kiverni. „Ennél szörnyűbb öklelést – írta Gyulaffy Lestár – senki sem látott!”

  Bayezid vajda halála után (1562-ben) Hegyesd várának török parancsnoka Memy aga lett.

 

 

03. 30.

VÁRPALOTA–PÁPA: miután a fehérvári, veszprémi, simontornyai török hadak zömét Erdélybe vitték, sőt a Dunántúlról szinte kivonták az egész haderőt, a Fehérváron maradt törökök közt igen nagy volt a félelem. Erről már március 30-án értesült Thury György palotai kapitány, s ezt sietve közölte is Török Ferenc pápai főkapitánnyal: „Beszélik, Fehérvárott és Veszprémben négyszáz lovasembernél feljebb most nincs. Igen félnek (ti. a törökök); barmaikat sem merik kibocsátani a belső várból. Az szegény népet (ti. a magyar lakosságot) minden éjjel kiverik (kikergetik a városból)”.

 

 

03.30.

HEGYESD: Hegyesd várát 1562. március 30-án délután a győri főkapitányság magyar és német csapatai (a Pápán, Sümegen, Szentgróton gyülekező nemesi erők – zalaiak, vasiak, veszprémiek –, valamint a környező várak őrségének csapatai) ostroma alá vették. Enyingi Török Ferenc vezetésével a pápai vár csapatai, Ormány Józsa 110 embere Sümeg várából, Gyulaffy László 80 embere Tihany várából; Magyar Bálint is megérkezett gyalogságával, lovasság Szigliget várának védelmére otthon hagyta.

03. 31.

  Török Ferenc március 31-i jelentése szerint a seregnek csak két tarackja volt: „váltig lövénk ezzel két tarackkal, s ezért (a fal) darabbal néha-néha szakad. Ma feresteken ereszkedék le egy ember, szeginy ember Hegyesdből, azt mongya, hogy az vajda igen fél, az kaput tölteti belől, azt mongya szigin ember, hogy török vagyon száz benne, sziginység is vagyon száz, azt mongya, hogy egy hordó vizeknél töb nincsen az várban, élések sincsenek, a ki barmot fel akartak hajtani azt elvették tőlek. Imár sebesek vannak az mi gyalogainkban.” A levél végén Török Ferenc kérte Nádasdyt, hogy küldjön még ide katonákat Győrből és küldje el a horvátországi nemesi felkelő csapatokat, mert nem lehet tudni, a török mikor küld Veszprém várából segítséget a hegyesdi őrségnek. Végül még azt is kéri, hogy küldjön még egy vagy két faltörő ágyút is.

 

 

04. 01.

VÁRPALOTA: április 1-én Thury a 30-án szerzett hírt Nádasdy Tamás nádorispánnal is közölte: „Az itthon (Fehérvárott) való törökök szertelen igen félnek, úgyannyira, hogy még a városi népet is kiverik éjjel az városból, és az kik bémennek az városba, ruhájukat megkeresik (ti. megmotozzák őket), hogy titkon levelet bé ne vigyenek.” Ugyanő írta a következőket: „a fehérvári utakat mi mindenfelé őrizzük. A Balaton mellé is elnéztünk, s ott törököt is fogtunk, aki azt vallja, hogy a pasa a Tiszántúlon van.”

 

 

04. 04.

HEGYESD: Nádasdy ágyúi – két darab tarack – április 4-én 8 órára megérkeztek Hegyesd alá. Magyar Bálint szigligeti és fonyódi kapitány körbevezette a tüzéreket a vár alatt, akik biztatták, hogy még délelőtt felállítják a sáncokat és kasokat. Ezen a napon érkezett a hír, hogy a Veszprémnél gyülekező török csapatokat a palotai vár őrsége megtámadta, és szétugrasztotta. Ennek ellenére, a török gyalogság még mindig vonult Fehérvárról Veszprém vára felé, s Kenesénél ötven török lovas a szőlőkben dolgozó parasztokat is Veszprém várába hajtotta munkára.

04. 05.

  Április 5-ére az ostromsereg négy ágyúja elsősorban a vár kaputornyát lőtte, s már sok kárt tett benne. Magyar Bálint jelentése szerint a torony a nap folyamán annyira megrongálódik, hogy valószínűleg rohamra lehet indulni a vár ellen. Az ostromló magyar katonaság megkezdte a hosszú létrák elkészítését. Ormány április 05-i jelentése szerint az ostromló táborban nagy a rendetlenség, meg sem meri írni a részleteket, nehogy megharagudjanak a táborba vonult magyar urak. A katonáknak senki sem parancsol. A tábort körülzáró szekérsáncon Ormány két kaput hagyott nyitva, de néhány nap alatt a katonák már tíz kaput is nyitottak a szekerek között. A katonák kijártak a táborból, a környéken kóboroltak, fosztogattak, zsákmányoltak. Ormány ezért kérte Nádasdy nádorispánt, hogy „Nagyságod parancsoljon keményen az urakra és Magyar Bálint uramra…, hogy legyen minden dologban jó szertartás, jó vigyázás, egyenesség, szeretet, és Isten ellen ne legyen semmi, mert ha Isten velünk lészen, senki se lesz ellenünk.”

  Miközben folyt a vár ostroma, a törökök azt a hírt terjesztették, hogy a budai pasa és Hamza fehérvári bég visszatér, s megtámadja a várat ostromló tábort. Thury György ezen ügyben értesíttette e napon Buza Benedek vázsonyi kapitányt: „Az elmúlt éjszaka Fehérvárból kétszáz lovas török ment Veszprémbe. Más éjszakán is mentek ki két csoporttal. Kezdetnek a tábor (a Hegyesd alatti keresztény ostromtábor) figyelésére járni. A basa és Hamza bég visszatéréséről nem tudok: értesítse Kegyelmed a tábort, legyenek jó vigyázással.”

 

 

04. 05.

VESZPRÉM: Hegyesd ostroma még tartott, mikor április 05-én Fehérvárról 450 török beslia érkezett Veszprémbe. Thury György palotai kapitány azonnal értesítette erről a hegyesdi tábort és a vázsonyi várban Búza Benedek kapitányt, hogy „legyenek jó vigyázásba!” Még ugyanaznap Búza Benedek kapitány is értesítette a hegyesdi táborban levő Török Ferenc pápai főkapitányt, hogy a Bakonyban, illetve a hegyesdi ostromtábor körül mindenütt török lovasportyázók kószálnak, hogy „nyelveket” fogjanak: „Azt is írhatom, hogy a törökök az Bakont igen állják, hon tíz lóval, hon tizenkét lóval szerte szerént, holott pedig hússzal is, miért csak nyelvet kaphatnának.”

 

 

04. 07.

HEGYESD: 04. 07-re a sereggel eredetileg hozott két ágyúhoz elfogyott a golyó; a Nádasdy által küldött két másik ágyúhoz volt még 37 db golyóbis, a Győrből és Sopronból ígért ágyúk azonban még mindig nem érkeztek meg. Nádasdy két ágyúja egész nap lőtte a vár kapuja feletti tornyot, amely estére végre leomlott. A két ágyú ekkor áthelyezte tüzét a torony melletti várfalra, azt törették egész nap.

04. 08.

  08-án a déli órákra végre megérkeztek Sopronból az ígért ágyúk (számuk ismeretlen). Magyar Bálint emberei vontatták azokat Tapolcától a vár alá. Az ágyúkat nyomban elhelyezték a sáncokba és lőni kezdtek velük.

  Egyidejűleg megérkezett gróf Salm Eck győri főkapitány is. Magyar Bálint tiszteletét tette a grófnál, s éppen visszatért a sátrába, mikor néhány darabont jött hozzá a sáncból, mondván „hogy a törökök engem üvöltének… A sáncba menék és onnat a várhoz: Kérdem, miért kiáltotok engem?! Mondták, hogy im szablyánkat ki hánnyuk, az házat is megaggyuk és mi magunkat is rabságra aggyuk, csak az Istenért az darabontnak ne hagyj levágni!”

  Magyar Bálint visszakiáltott, hogy két török jöjjön le a táborba a győri főkapitánnyal tárgyalni. A gróf azonban tüzet parancsolt az ágyúknak, s az a török is meghalt, akivel Magyar Bálint beszélt. Végül is a főkapitány Tolmácsy Vincét küldte fel a várba tárgyalni. A török vajda azt ajánlotta, hogy cseréljenek két-két túszt. Az alkudozásból nem lett semmi, a győri főkapitány újra tüzet parancsolt. Az ágyúkat egyik helyről a másikra vontatták és úgy lőtték a falakat. Sok kárt ugyan nem tettek, mert ami törés volt a váron, azt még Nádasdy ágyúi tették. A várbeli törökök is nekikeseredtek, keményen védekeztek, s már többet nem kiáltoztak le a várból.

04. 09.

  09-én reggel a hegyesdi vár török őrsége megadta magát. A foglyokat a győri főkapitány vette őrizetébe, a lovakat és minden egyéb zsákmányt Győrben szándékoztak kótyavetyére adni. Az elfogott Memy agát Magyar Balázs emberei Nádasdyhoz kísérték. A töröktől elfogott zászlók ügyében vita alakult ki: Vas vármegye nemesi felkelői azok a győri főkapitánynak akarták adni, a zalai nemesek azonban Nádasdynak szánták. Mivel a felső vár teljességgel épen maradt az ostrom után is, a győri főkapitány utasította a pallérmestert, hogy gyújtassa fel.

  09-én egész nap égtek a vár épületei. A főkapitány elrendelte, hogy másnap a megmaradt falakat is rombolják le.

04. 10.

  10-én Chóron János a devecseri és Török Ferenc a pápai hadakkal elvonult a hegyesdi táborból. Ezt látva Veszprém, Vas és Zala megyék felkelő nemessége, szintén indulót veretett. Magyar Bálint, valamint Gyulaffy László és Ormány Józsa úgy határozott, hogy még maradnak a vár alatt. Magyar Bálint ott akarta tartani a megyei hadakat is: szablyával szegült szembe a csődülettel, hogy feltartóztassa a katonákat, de nem boldogult velük, őt is csaknem megölték. Úgy felbolydult a tábor, hogy lehetetlen volt a katonákat együtt tartani. Hiába kiáltozta Magyar Bálint, hogy hűtlen, áruló az, aki most elmegy. Az ispánok sem bírtak a katonákkal, ha nem akarták magukat megöletni.

  Így 10-én az ágyúkat is visszaindították Nádasdyhoz.

04. 11.

  Április 11-én reggel Magyar Bálint a szigligeti és fonyódi, Gyulaffy László pedig a tihanyi vitézekkel elvonult.

 

 

04. 12.

?: „Az 1561/62. évi hadakozást végül 1562. április 12-én egyévi fegyverszünet követte a tényleges birtoklás alapján; a megállapodásra Ferdinándot a fenyegető török seregek késztették.”[23]

 

 

05. 01.

ERDÉLY (SEGESVÁR (Sighisoara), MAROSVÁSÁRHELY (Tîrgu Mureş), SZÁSZRÉGEN (Reghin)[24] és GÖRGÉNY azaz a mai GÖRGÉNYSZENTIMRE (Gurghiu)[25]): a székely vezető rétegek kiváltságolása visszatetszést szült a közemberek sorában. Az is érthető, hogy a kettős szolgálatra kötelezett szabad székelyek is elégedetlenkedtek. A változások azonban nem voltak olyan gyorsak, hogy az elkeseredést forrpontra juthatták volna.

  A magyar politika azonban itt is közbeszólt. Alig egy évvel azután, hogy az erdélyi országgyűlések törvényben rögzítették a székelység új jogi állapotát, kirobban Erdélyben a Balassa Menyhért szervezte lázadás. A magyarországi támogatást is élvező, hatalmát Despot vajda révén Moldvára is kiterjesztő összeesküvés fölfigyelt a székelyek problémáira, s a „régi szabadságok” visszaállításának ígéretével lázadásra bírta a székely nemzetet, illetve annak főleg szegény sorú részét.

  Nagy György és Gyepesi Ambrus székely nemesek vezetésével kitört a közszékelyek felkelése. Ennek oka az volt, hogy az addig nemesi kiváltságokat élvező közszékelyek fokozatosan jobbágysorba süllyedtek. A „támadás” vezetői azonban haboztak. A sereg nagyobbik része tétlenül vesztegelt Segesvár közelében, kisebbik része pedig megelégedett Marosvásárhely, Szászrégen és Görgény környékének dúlásával. János Zsigmond királynak maradt ideje fölkészülni. Annyira, hogy még a székelyek elleni első akció balsikere (Maylád Gábor fogarasi várnagy veresége) sem okozott válságot. Az erdélyi rendek serege Radák László és Pekri Gábor vezetésével Görgény közelében, a Nyárád vize mellett csatát nyert a kisebb székely tábor ellen. Nem sokkal később a nagyobb tábor önmaga fogta el vezetőit, kiadta azokat a fejedelemnek, s harc nélkül feloszlott.

  A 40 ezer főnyi székely sereget azonban a fejedelmi hadak leverték, Balassa Menyhárt seregét pedig török segítséggel távoltartották Erdélytől. János Zsigmond király a két székely kapitányt karóba húzatta, sok vezetőnek kezét, orrát, fülét metszette, a többi vezetőre súlyos várfogságot szabott ki. A felkelés áprilistól augusztusig tartott.

 

 

tavasszal

GYULA: 1562 elején-tavaszán nagyszabású felújítási munkálatok kezdődtek az új várkapitány Kerecsényi László vezetésével. A terveket az ismert itáliai építőmester Mirandola készítette el. E munkálatokról bővebben: Csorba Csaba: Vég-Gyula várának históriája c. könyv 125-128. o.

 

 

Tavasszal

MONOSZLÓ[26] (Moslavina Podravska): az 1560-as évek elejétől Arszlán pécsi pasa rendszeresen megtámadta a kanizsai és szigetvári végváriakat, sőt 1562 tavaszán a Dráván túl, Monoszlónál palánkvárat kezdett építtetni a környékről összehajtott parasztsággal, hogy onnan mindenkor szemmel tarthassa a portyázó magyar helyőrségek katonáit. Erről Zrínyi, a szigetvári parancsnok megbízható kémeitől hamarosan tudomást szerzett, ezért egy Arszlán pasa elleni közös katonai akcióra szólította fel Kanizsa és Babócsa várának parancsnokait.

 

  Zrínyiék a főerőkkel Felsőszentmártonnál[27] gyülekeztek, s átkelve a Dráván mintegy 800-1000 lovassal olyan váratlanul lepte meg Arszlán béget és a törököket, hogy azoknak még csapataik hadrendbe állítására sem maradt idejük, s így rövid, de annál hevesebb küzdelem után kénytelenek voltak megfutamodni . A magyar csapatok két tarackot és két sugárágyút zsákmányoltak, majd szétrombolták a megkezdett erődítéseket.

 

 

tavasszal

PÉCS: a támadás után Kászim pécsi pasa parancsot adott a szandzsákban lévő török várak megerősítésére. Elsősorban Pécs várának és városának már több éve megkezdett erődítési munkálatait folytatták a magyar paraszti lakosság „dzserehor” munkájának alkalmazásával.

 

 

06. 20.

SEGESVÁR (Sighisoara): a székely felkeléssel szembeni igazi ellenreakciót ezúttal a törvényhozás hajtotta végre. Az országgyűlés radikális változtatásokat rendelt el. A székely ügyekben 1556-1559 között hozott intézkedések közül megerősítették a főrendek adómentességét, a közrendűek adóztatását, a székely örökség elkobozhatóságát. A főrendeknek most már betű szerint is nemesi jogokat adtak,a  szabadságukat mindeddig megőrzött közszékelyeket pedig fejedelmi népekké nyilvánították. János Zsigmond király a következő években százával adományozott el székely jobbágyokat.

  Átszervezték a székely közigazgatást és jogszolgáltatást. A székek ezentúl csak a lófők és primorok közül választhattak esküdteket, Udvarszék és székely főkapitány elveszítette a föllebbezési fórum szerepét, az egyes székektől a perek egyenesen a fejedelemi törvényszék elé mentek tovább.

  A közszékelyek elvesztették azt a jogukat, hogy földjük számos sóbányáját maguk aknázzák ki. A sótermelés és a sóárusítás ezentúl itt is fejedelmi monopóliumok közé tartozott, csak a nemessé lett székely előkelők számíthattak arra, hogy az állami sókamaráktól ingyenes kiutaláshoz juthatnak.

  A székelység általános fejenkénti katonai szolgálatáról nem esett szó többé. Ez az igen lényeges újítás nemcsak lefegyverezni akarta a lázadószelleműnek ítélt közszékelyeket, hanem újabb lépést jelentett azok jobbággyá tételében. (Ugyanekkor törölték el a jobbágyságra érvényes általános hadkötelezettséget is!)

 

 

08. 02.

BÉCS-ISZTAMBUL: 1562. 08. 02. [28] I. Ferdinánd király és II. Szulejmán szultán megbízottai nyolc évre békét kötöttek Isztambulban.

  Ez a békekötés az 1551 nyarán kitört háborúskodásnak vetett véget. Ezzel a török hatalom szilárdan megvetette lábát a Dunántúlon, a Duna-Tisza közén és a Tiszántúl egy részén. Szegedhez legközelebb – csak a török hódoltsági területek és az erdélyi fejedelemség közé beékelődött – Gyula vára dacolt 1566 augusztusáig a török támadókkal.

 

.

?. ?

SAJÓKAZA: a kazaiaknak nemcsak 1558-ban gyűlt meg a bajuk a törökökkel, hanem 1562-ben is, mikor a magyar dézsmaszedő Kazán 12 lovassal és 10 gyalogossal megjelent, s a templomot erősséggé alakíttatta át. Fülekről 200 lovas és 100 gyalogos török indult Kaza ellen, azonban most sem volt szerencséjük, mert összeakadtak egy magyar portyával, s így Kaza megmenekült.

 

 

1562-ben

BUDA, EGER, TOLNA ÉS A FELVIDÉK: szörnyű pestis pusztított a felsorolt vidékeken.

 

 

1562-ben

TARCALI ZSINAT: az 1562. évi tarcali zsinat valószínűleg Németi Ferenc (katonai és vallási) oltalmában ülésezett. A zsinat jelentősége: Tokaj, Tarcal, Mád, Tállya, Szerencs, Ond elfogadta a kálvini első magyar hitvallást.

 

 

1526-27 körüli években

GYULAI URADALOM: a kilenced pénzben kifejezett értéke (a behajtás persze természetben történt) az 1526-27 kürüli kb. 450-650 forintról 1562-re 2000 forint lett. ez még akkor is tetemes súlyosbodás, ha tudjuk, hogy az 1562-es számok valószínűleg egy évnél hosszabb időre vagy az uradalomnál nagyobb területre vonatkoznak.

 


1563

 

04. 09.

ERDÉLY: 1563. 04. 09. Erdélyben szétszakadt a protestáns egyház.

 

 

04-hóban

BÉCS: 1563. áprilisában megújították a fegyverszünetet. A bécsi tárgyalásokat János Zsigmond király részéről somlyai Báthori István váradi kapitány vezette, aki bejelentette ura területi igényeit a Tiszántúl egészére, hozzátéve Munkácsot, Husztot, Tokajt, Szerencset, valamint Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyét. I. Ferdinánd király azonban ezt elutasította.

 

 

08. 02.

BÉCS-ISZTAMBUL: békét kötött a bécsi udvar és a magas porta. Ezen időpontot csak Csorba Csaba: Várak a Hegyalján c. könyvében olvashatjuk. Más források egy évvel korábbra (1562-re teszik ezt az eseményt!) E forrás szerint kiköttötte a békeszerződés egyik pontja, hogy tilos a másik fél területén erősségeket emelni.

 

 

09. 08.

POZSONY: I. Ferdinánd király megkoronáztatta fiát, Miksa főherceget Pozsonyban.

 

 

09. 08. körül

BUDA: ekkortájt a budai pasa olyan híreket kapott, a koronázásra a király hadai vissza akarják foglalni az ősi koronázóvárost, Székesfehérvárt.

 

 

10. 03.

ESZTERGOM: Esztergomot megtámadták a komáromiak és a győriek: 1563. október 3-án (más változat szerint szeptember 27-én éjjel) felgyújtották Esztergom volt királyi városá, (az ún. Rácvárost), közel félszáz törököt levágtak, 700 ökröt, 2000 juhot, 200 lovat ragadtak és hajtottak el, 151 000 forint értékű posztót zsákmányoltak. A feljegyzések szerint mindössze 12 embert vesztettek (de a sebesültek száma bizonyára jónéhány tucat lehetett). A szerencsés visszaérkezés után a kótyavetyén  kívül Bécsbe is jutott ló, rab, hadizászló.

 

 

11-hóban

NAGYKANIZSA: Szele Jakab tiszttartó Nádasdy Tamáshoz írott levelében azt panaszolja, hogy félő, a rabok elpusztulnak a pestisben: „miért hogy együtt kell őket tartanunk, ha egyiken rajta lesz, az többi is eldöglik tüle, itt penig jeles foglyok vannak, az őrzésére is kevesen vannak…”

 

 

1563-ban

KOMÁROM: 1563-ban Komáromban 250 huszár szolgált.

  A várhoz kiküldött császári biztosok 1563-ban azt jelentették, hogy a kerítés is, az árkok is nagyon rossz állapotban vannak, egypár városkapunak pedig még a szárnyai sincsenek meg.

 

 

1563-ban

HORVÁTORSZÁG: Zrínyi Miklós 1563-ban 13 kisebb várát adta át a kincstárnak. Más főurak is maguk ajánlották fel váraikat a királynak, mivel nem voltak képesek fenntartani műszaki állapotukat.

 

 


1564

 

1563-1564 fordulóján

VÁC: az 1563-1564. évek fordulóján a törökök kezén levő váci Duna-hídon összesen 30 248 marhát vámoltak el a török császár vámosai. A legtöbb szarvasmarhát Makóról (3175 db), Jászberényből (2150 db), Debrecenből (2132 db) hajtották. A sorrendben a negyedik helyen Szeged állt 1718 szarvasmarhával. Csak ezután következett Kecskemét (1691 db) és Cegléd (1564 db) szarvasmarhával.

 

 

03-hóban

VÁRPALOTA: Thury György várpalotai kapitány márciusban, miután többször kérte az elmaradt zsold kifizetését, lemondott a kapitányi tisztéségéről. Az udvar ezt nem fogadta el.

 

 

04-hó végén

KOMÁROM: a várat megközelítő törökök ráfizettek vakmerőségükre, a figyelők ugyanis idejében észrevették az ellenséges csapatot. Azonnal riasztották az őrséget, akik perceken belül fegyverre kaptak és kirohantak a várból. Rátörtek a törökökre, akiket „derék csatában” megfutamítottak. Közülük többet levágtak, zászlójukat pedig zsákmányul ejtették.

05-hó elején

  A vár körül leselkedő esztergomi törököknek sikerült elfogniuk két magyar naszádost és egy német gyalogost, feleségével és két gyermekével együtt. A vár kapitánya, Paksy utóda Gersei Petheő János főkapitány visszakövetelte az esztergomi bégtől a foglyokat, de az állította, hogy soha sem látta őket.

05. 07.

  Petheő újabb jelentést kapott a törökök mozgolódásáról. Erre pár naszáddal személyesen evezett le egy dunai szigetre, amelyről tudta, hogy ott szoktak lesben állni az esztergomi török naszádosok. Hogy ezt a továbbiakban lehetetlenné tegye, kivágatta a sziget összes fáját. Miközben a munka folyt, kapta a friss jelentést, hogy a török naszádosok ereszkednek alá a Nyitrán, és két komáromi katonát ismét sikerült elfogniuk. Petheő Maróti Nagy Istvánt, a vitéz vajdát küldte ellenük. A magyar naszádosok kiválóan oldották meg a feladatukat. A vízi ütközetben legyőzték a törököket, kiszabadították foglyaikat, zsákmányul ejtették két zászlójukat és elfogták kalauzukat. A kalauzról kiderült, hogy pribék (török szolgálatba szegődött magyar), és azelőtt Paksy János főkapitány szolgája volt. Petheő – szokás szerint – először meg akarta kínoztattatni, de meggondolta magát és ajándékképpen elküldte a királynak.

  A komáromiak sem maradtak adósak. Esztergom ellen indultak portyára, amelyet olyan ügyesen hajtottak végre, hogy Hasszán bégnek és Musztafa agának a juhait sikerült elhajtani és Komáromba vinni, Hasszán bég levélben tiltakozott a juhok elhajtása miatt. Külön kifogásolta és hangsúlyozta, hogy mindez a frigy időszakában történt. Levelében fenyegetőzve jegyezte meg, hogy ha a juhokat vissza nem kapja, „minden juh fiadzik két magyar gyermeket… azért a frigy felől így írhatok kegyelmednek, hogy ha az juhot vissza nem térítik, sok anya siratja meg azt…” Ebből is láthatjuk, hogy még a hadi cselekményeknek is a nyomorult, agyongyötört lakosság fizette meg az árát.

05. 08.

  Gersei Petheő János főkapitány e napon keltezett levelében azt írja, hogy a törökök naponként portyázgatnak vára körül, gyalogosan, lóháton és hajókon egyaránt. Ugyanebből a levélből értesülünk a portyák lefolyásáról is.

 

 

06. 21.

VÁL-Székesfehérvár: Tor Ali fehérvári szandzsákbég e napon jelentette a budai pasának, hogy a pápai vár magyar lovasai az előző napokban megtámadták és el akarták rabolni a váli török palánk katonáinak legelőn lévő lovait. A török katonák visszaverték a magyarokat. Különösen vitézül harcolt a váli palánk agája, Ahmedoglu Huszein, akinek vitézségéért 6666 akcse évi jövedelmű timárbirtokot adtak.

 

 

06-hóban

GYULA: 1564 júniusában a királyi biztosok azt jelentették Bécsbe, hogy a gyulai őrségben akadtak olyanok, akiknek a zsoldhátraléka a tizenegy hónapot is elérte.

 

 

06-hóban

PÁPA vs. VÁL és SZÉKESFEHÉRVÁR: Pápa várának magyar lovasai 1564 júniusában a váli török erősség legelőn levő lovait akarták elhajtani. A török vitézek azonban elűzték a magyar huszárokat. Ezt követően a pápai vár magyar lovasai Nagy Imre hadnagy vezetésével Fehérvár török őrségének lovait akarták elhajtani, sőt megrohanták Fehérvár külvárosát is. A török helyőrség lovassága azonban ismét megfutamította a magyar huszárokat.

 

 

07. 23.

SZÉKESFEHÉRVÁR: Tor Ali székesfehérvári szandzsákbég kérte a budai beglerbéget, hogy egy Abdi nevű timárbirtokos fehérvári katonájától – aki állandóan részegeskedett és több muzulmánnak a feleségét is elcsábította! – vegyék el jövedelmező timárbirtokát. Ugyanígy, a keresztények fogságába került Dervis Musztafa nevű katona 6000 akcse jövedelmű timárját is adják oda másnak.

 

 

07. 24.[29]

BÉCS: I Ferdinánd király és császár e napon meghalt. A királyi várakban szolgáló katonák zsoldhátraléka ekkor elérte az egymillió aranyat. Fia, Miksa, rövidesen a bécsi Burgban egy bizalmas tárgyaláson megvitatta, hogy fenntartsák-e a békét a törökkel vagy mondják fel. Zrínyi Miklós „a kitűnő vezér, kinél jelesebb abban az időben nem volt,” – amint Istvánffy Miklós meséli – saját hosszú tapasztalatain alapuló érvekkel alátámasztott beszédében vázolta álláspontját.

  Érdemes meghallgatni a rendkívül tanulságos és logikus okfejtést:

 

„…Az ellenség most, mintha béke se lenne, éget, pusztít, a szegény népet mindenféle sanyargatásokkal behódolásra kényszeríti, a végvárakat csellel vagy erőszakkal elfoglalja, s uralmát tilos és nem tilos módon terjeszti. Ellenben, ha a mieink magukat jogosan megvédelmezik, tüstént azt állítja, hogy az szerződés ellen történt, s minket vádol a béke megszegésével, s nekünk éppen úgy, mint a legyőzötteknek, tetszése szerint törvényt akar szabni. Panasszal s kérelemmel ilyen emberek ellen semmire sem megyünk, csak bajaink nehezednek napról-napra, hazánk s bajtársaink pusztulnak, s tunyaságunk mind mélyebbre süllyeszt az iga alá. Így én elérkezettnek látom az időt szabadságunk visszaszerzésére s az igának nyakunkból való lerázására!”

 

  Javasolta, hogy küldjék ugyan meg a szultánnak az esedékes 30 000 aranyat, de ugyanakkor:

 

„…felmondanó neki az amúgy sem megtartott békeszerződés, ami erőnket úgyis jobban fogyasztja, mint a nyílt háború. S azután minden igyekezetet oda kell fordítani, hogy a reánk hozandó sereget feltartsuk sőt… visszaverjük. Nem vonhatom kétségbe, hogy a töröknek nagy a hatalma, gyakorlott katonái és roppant serege van, de magam úgy tapasztalom, hogy az mégis kisebb mint hiszik…
Palotás gyalogsága, akiket janicsároknak neveznek, olyan emberek tanúsága szerint, akik igazat szoktak mondani, 12, leginkább 14 ezer, mely szám azonban ritkán van betöltve, túlhaladva pedig soha. Az egész ázsiai és európai lovasság a 25-30 ezret nem haladja meg. Én azt hiszem, hogy 70 ezer mindkét fegyverzetű (gyalogos és lovas) keresztény katona ezen elbizakodott ellenséggel… nyílt mezőn összecsapván a győzelem biztos reményével harcolhat”.

 

  Kifejtette, hogy a Habsburg-birodalom, az európai fejedelmek s a pápa ily hadat könnyűszerrel kiállíthat.

 

„Hogyha… egyszer a hitetlen ellenségen az oly rég óhajtott diadalt kivívjuk, minden vereséget, melyeket eddig elszenvedtünk… visszaadjuk, veszteségeinket fényesen megbosszuljuk, és fellélegezvén, hazánk régi fényét rövid időn belül helyreállítjuk… Hidd el (Miksa), hogy tőled a kereszténység nem meggondolatlan vakmerőséget kér, hanem azt, hogy mindenekelőtt az eltiport Magyarország jólétét és szabadságát állítsd helyre… minél egy magasztos lelkű fejedelem nagyobb dicsőséget nem kívánhat.”

 

  Zrínyi tervét azonban Miksa és udvari tanácsadói nem fogadták el, minek eredményeként a török egyre agresszívabb lett. S közben az uralkodónak s a kamarának a legfontosabb dolga az volt, hogy Zrínyi ellen véget nem érő gazdasági vizsgálatot tartson. Forgách Ferenc váradi püspöktől, a kortárs jólértesültsége révén tudjuk, hogy Miksa „rendkívül haragudott Zrínyire és gyűlölte őt”. A vizsgálatot vezető Újlaki János váci püspök s kamarai elnök pedig a protestáns érzelmű Zrínyi Miklósnak Szigetvár éléről való elmozdítását követelte. Méltán vethette papírra az ország akkor legkiválóbb végvári kapitánya: „Adja őfelsége az Sziget kulcsát is annak, az kinek akarja…”

  Az új király a magyar nemességhez intézett körlevelében a feudális rendi szabadságok megtartását ígérte.

 

 

07. 27.

NÉMET-RÓMAI BIRODALOM: 1564. 07. 27. Trónra lépett I. Miksa, aki 1576-ig uralkodott.

 

 

07-hóban

BÉCS: 1564. júliusában folytatódtak az erdélyiekkel a béketárgyalások. János Zsigmond király az előzőekhez képest sokat engedett a feltételekből: már nem ragaszkodott a megyékhez, csak Munkács, Huszt, Tokaj, Kövesd, Szerencs, Zétény, Csicsva várát kérte. Megegyezésre azonban I. Ferdinánd király halála miatt nem került sor.

 

 

07-hó után

HALMI (Halmeu)[30] és MISKE: ami a király és az erdélyiek közötti békebontást illeti, az a következőképpen történt: Balassa Menyhárt az Ugocsa vármegyei Halmiban várat építtetett, ami kiváltotta – a sikertelen tárgyalásokat követően – János Zsigmond király fegyverkezését. Zay Ferenc és Balassa Menyhárt ezenfelül Németi Ferenc miskei erődítményét rombolták le. A török-osztrák békeszerződés pedig meghatározta, hogy tilos egymás területén erősségeket emelni.

 

 

08. 11.

SZÉKESFEHÉRVÁR: a Tor Ali fehérvári szandzsákbég e napon jelentette a budai beglerbégnek, hogy Mohamed nevű fia – a palotai vár magyar katonáinak támadásakor – vitézül viselkedett, s ezért évi 4000 akcse jövedelmű timárbirtokot kért számára.

08. 15.

  Ugyanezen év augusztus 15-én a szandzsákbég 6000 akcse jövedelmű timárbirtokot adatott a budai pasával a fehérvári Azha aga lovascsapatába tartozó Juszufoglu Ahmednek, aki vitézül harcolt akkor, amikor a magyar Nagy Imre és vitézei Pápa várából Fehérvár alá száguldottak, hogy a külvárosokat felégessék.

 

 

08-hó közepén

ZSÁKA: augusztus közepén Báthori István váradi kapitány ugyan sikertelenül ostromolta a sárréti Zsáka várát.

 

 

08-hó

GYULAVARSÁND (Vărşand): a gyulai vitézek tizenkét, majd tizenhárom foglyot hoztak, meg kilenc török fejet (ezeket általában szokás szerint lándzsára tűzték diadaluk jeléül a vár fokán). A gyulaiak vesztesége három halott.

 

 

08-hóban

RAKAMAZ (és GÁVA, NYÍREGYHÁZA, TISZAVASVÁRI [KIRÁLYTELKE], TISZALÖK [LÖK], GÁVAVENCSELLŐ, RAKAMAZ, HAJDÚNÁNÁS [TEDEJ], HAJDÚBÖSZÖRMÉNY [BÖSZÖRMÉNY]): Németi Ferenc ellentámadást indított. Rakamazon, Tokajjal szemben, Báthori Miklós egyik birtokán megkísérelt várat építeni, egyben a Tokajhoz közel eső Báthori-birtokokat várához csatolta, így Gávát, Nyíregyházát, Királytelkét, Lököt, Vencsellőt, Rakamazt, Tedejt, Böszörmény városát.

 

 

08-hóban

NAGYSZŐLLŐS (Vinogragyiv): Zay Ferenc és Balassa Menyhárt Szőllős (Nagyszőllős) városában emeltek erősséget, onnan pusztították a János Zsigmond király pártiak birtokait.

 

 

Nyáron

SZATMÁRNÉMETI (Satu Mare): 1564 nyarán, a nyolc esztendő tartamára kötött béke második évében, János Zsigmond kirobbantotta a háborút. Báthory István csapatával lerohanta a Habsburg uralkodó kezén levő Szatmárt.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

Nyáron

NAGYVÁRADTÓL (Oradea) KISVÁRDÁIG: János Zsigmond moldvai egyesített seregével (Nagy)Váradtól Kisvárdáig egész sor várat és helységet vett birtokába.

 

 

Nyáron

KASSA (Košice): János Zsigmond seregével átkelve a Tiszán, egészen Kassáig nyomult előre, ahonnan csak az őszi hadviselési nehézségek térítették vissza.

  Miksát annyira súlyosan érintette az erős és váratlan támadás, hogy a pápa s a nyugati fejedelmek támogatásával – a katonai visszavágás mellett döntött.

 

 

Nyáron

TŐKETEREBES (Trebišov): 1564 nyarán megindultak az ellenségeskedések a Hegyalján is, amelyek a harcok felújulásához vezettek. Jelentősen változtatott az erőviszonyokon az, hogy Perényi Gábor – állítólag a rokon Dobó család iránti gyűlölete miatt – úgy egyezett meg a kincstárral, hogy ha fiúörököse nem lesz, Sztopkó és Terebes várát (uradalmával együtt) özvegye kapja, a többit, a Pálóczy birtokokat, melyekre a Dobók is igényt tartottak, a királyi kincstár. További részletek: Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 57. old.

 

 

09. 03.

MOHÁCS: a mohácsi szandzsákbég szeptember 03-án jelentette a pasának, hogy „Nádazsd” (Mecseknádasd) párkány súlyosan megrongálódott, s azonnal javításra szorul. E munkálatok irányítására Budáról Ejjubb rendelték ki. A munkálatok végeztével a csaus visszaindult Budára, de Paksnál a szigetvári magyar katonák megtámadták őt és kíséretét. A közelharcban Ejjub csaus megsérült, bár ő maga is néhány magyar katonát megsebesített.

 

 

09. 03.[31]

SZATMÁRNÉMETI (Satu Mare): Báthori István Zay Ferenc kassai kapitányt egy éjjeli menettel ügyesen félrevezetve szeptember 3-án kora reggel három oldalról indított hirtelen támadással elfoglalta Szatmár várát, melynek őrségét nagyrészt levágta, Balassa családja is a kezébe került. Ez már izgalomba hozta  bécsi udvart is, hiszen Szatmár stratégiai szempontból a legfontosabb tiszavidéki erősség volt. A magyar tanácsosok „végzetesnek” tartották elvesztését, tiltakoztak a török portánál, közvetítőnek kérték föl a lengyel királyt is. János Zsigmond király azonban nem habozott, a vita eldöntésének katonai útját választotta.

 

 

09. 09.

SZÉKESFEHÉRVÁR: Tor Ali székesfehérvári szandzsákbég újra jelentette egyik katonájának vitézségét. Kérte, hogy Iliászoglu nevű lovasa kapja meg a magyarok fogságában levő Abdurrahman nevű fehérvári katona gazdátlan timárbirtokát.

 

 

09. 22.

KOLOZSVÁR (Cluj-Napoca): a szeptember 22-re Kolozsvárra összehívott országgyűlés kimondta az általános hadfelkelést, melynek értelmében a nemesek és székelyek fejenként tartoznak felülni, a jobbágyok tizenhatodát kell mozgósítani, a szászok ezer felszerelt gyalogost és kétezer ember részér 6000 forintot fizetnek.

 

 

09-hó végén

MOHÁCSI SZANDZSÁK: szinte ezzel egyidejűleg szeptember végén a mohácsi szandzsákban tartózkodó Tor Ali iszkenderiai szandzsákbég néhány mohácsi török vitézzel, köztük egy Sabán nevű katonával megütközött a szentmártoni (Felsőszentmártoni) vár portyázó magyar huszáraival, s azokat megszalasztotta.

 

 

09-hó végén

HADAD (Hodod), VALKÓVÁRALJA (Sub Cetate)[32], NYÍRBÁTOR v. FEKETEBÁTOR (Batăr)[33], TISZASZENTMÁRTON[34], ROZSÁLY[35], SZINYÉRVÁRALJA (Seini)[36], Halmi (Halmeu)[37], ESZENY (Esen’)[38]: János Zsigmond király szeptember végén indult meg, s néhány nap alatt kezébe került Hadad, majd Valkó, Bátor, Szentmárton, Rozsály, Szinyér, Halmi, Eszeny.

 

 

10. 03.

NAGYBÁNYA (Baia Mare): Zay Ferenc és Balassa Menyhárt kísérletet sem tett Szatmár visszafoglalására, Báthory István váradi kapitány viszont néhány napi ostrommal elfoglalta Nagybánya városát is.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

10-hó közepén

NAGYECSED és KISVÁRDA: október közepén a Tiszántúlon már csak Ecsed és Kisvárda maradt a Habsburg-párt kezén. Hozzá kell tenni ehhez azt is, hogy tekintélyes számú török had is támogatta János Zsigmond király támadását. Ecsed és Kisvárda sorsa is megpecsételődött azzal, hogy körülzárás után a két várúr, Báthori Miklós és Várday István megegyezett az erdélyiekkel, hogy ha két hónap alatt nem mentik föl őket, föladják a várat.

 

 

10. 20.

BÉCS-ISZTAMBUL: megújítják az 1562. évi török békét.

 

 

11-hó utolsó hetéig

VÁMOSATYA és KOVÁSZÓ (Kvaszove): a Tisza vidékén még két várat vett be ostrommal János Zsigmond király: Atyát és Kovászót. Sőt már Kassa ostromára is gondolt, de a novemberi esőzések ezt is megakadályozták.

 

 

11-hó végén

TOKAJ: János Zsigmond király november végén hadait azzal bocsáthatta el Tokajnál, hogy visszaállította az 1562 előtti állapotokat.

 

 

Év végén

BÉCS: amikor I. Ferdinánd király meghalt, az 1562. évi békében kikötött évi 30 000 aranyforintnyi ajándékból még semmit sem fizettek meg II. Szulejmán szultánnak.

 

 

12-hó végén

EPERJES[39] (Prešov): a bécsi udvar döbbenten fogadta az erdélyi sikereket, ebben az évben nem számítottak ilyen méretű offenzívára. Felocsúdva a kábultságból, haladéktalanul megkezdték a katonai felkészülést. A hadjárat vezetését tapasztalt hadvezérre, Lazarus Schwendire bízták, mellé Báthori Andrást és Zay Ferencet küldték. Már december végén Eperjesre értek, ahol azonnal haditanácsot tartottak.

 

 

Az év folyamán

GYULA: 1564-ben a középkori belső vár körüli erődítések elkészültek, csak a huszárvár volt hátra. Ekkor készült a királyi biztosok jelentése, amelyet elolvashatunk 1566 leírásánál.

 

  1564-ben királyi biztosok becsülték föl a szükségleteket és a jövedelmeket: a váruradalom jövedelmét 6500 forintra, a várhoz adózó hat vármegyéből befolyó összeget 9 ezer forintra becsülték. Az őrség zsoldja egy egy esztendőben viszont 31 ezer forint, tehát a hiányzó összeg 15 500 forint – a csehországi jövedelmekből fizethetnék. Bécsben azonban a kiegészítést sokallták s 10 ezer forintra szállították le, Kerecsényi viszont elérte, hogy évi 5 ezer forintot kapjon még a fizetésén kívül külön juttatásként.

 

 

Az év folyamán

EGER: Mágocsy Gáspár – Gyula egykori parancsnoka –, 1564-ben egri főkapitány Miksa királyhoz fordult, tőle kérve, hogy rendezzék a dézsmaszedés határát a gyulaiak és az egriek között. (Tulajdonképpen Mágocsy magának akarta megszerezni Szeged város adóját Pilinyi Bálinttól, aki ezt azonnal bepanaszolta a magyar kamarának) Miksa király a magyar kamarára bízta az ügyet, melynek fontosságára és a két vár parancsnokának megbékítésére – egyébként barátoknak számítottak – Báthori András és Schwendi Lázár is felhívták Miksa király figyelmét. A fizetetlenség miatt azonban mindkét vár érdeke az volt, hogy minél nagyobb területet adóztasson meg, így a „túlkapásokat” véglegesen nem lehetett rendezni.

  Megoldást Gyula eleste jelentette s Eger ekkor három évtizedre egyeduralkodó maradt a térségben. A számadások szerint Szeged városa – 1565-tól 1596-ig (Eger török kézre kerüléséig) – évente 900 forint készpénzt fizetett a magyar kamara megbízottjának, továbbá természetben: 16 hízott marhát (darabját 16 forintban számolva) 20 darab sajtot (darabját 16 dénárban számolva) és 24 db nagyobb halat adott.

 

 

Az év folyamán

KOMÁROM: Pietro Ferabosco személyesen ellenőrizte Komáromban a tervei alapján folyó építkezéseket. Ebben az évben a várban egy templomot is építtetett a naszádosok számára.

 

 

1564-ben

BORSOD MEGYE és SZIKSZÓ: a török portyák hatására 1564-ben Borsod megye portáinak fele már meghódolt és a töröknek adózott, még az északkeleten fekvő Szikszó is.

 


1565

 

01. 01.

EPERJES[40] (Prešov): Miksa király az ellenhadjáratának vezetésére a spanyol szolgálatból Schwendi Lázár generálist nyerte meg, aki gyorsított menetben január 1-én már Eperjesre érkezett.

  Január 01-én Erdély felé kiviteli tilalmat léptették életbe, hogy ne legyen hiány élelemben. Felszólították a János Zsigmond királynak feltételesen meghódolt várak urait, hogy térjenek vissza a király hűségére, várukat helyezzék hadikészültségbe. A császári haditanács azt javasolta, hogy az offenzívát a legfontosabb erősségek visszavételével kezdjék, tehát Tokajjal, Szatmárral, Munkáccsal, Huszttal. Tervezték a várak magyar lovasságának némettel való felváltását, az erdélyi ellenpárt támogatását, a tokaji kapitány, Németi Ferenc békés megnyerését. A császári haditanács ezenfelül ragaszkodott ahhoz, hogy várják meg a tavaszt. Schwendiék azonban nem akartak annyi időt vesztegetni, mert híreket kaptak az erdélyi kézben levő várak gyenge ellátásáról, s őrségük kis számáról. Megtudták, hogy Tokajt mindössze 600 fő, a tiszai átkelést biztosító fontos Szentmártont (Tiszaszentmárton) csak 200, Szatmárt 1000 fegyveres őrzi. Ezek a hírek azonnal támadásra ösztönözték Schwendiéket. Megoszlottak a vélemények a támadás irányáról. Balassa először Szerencset akarta megtámadni, javaslatát mások is támogatták, arra hivatkozva, hogy ott a felszerelés hiányos, s csak nemrég látta el a várat Németi Ferenc jelentékenyebb őrséggel. Báthori András másokkal együtt elsőnek Tokaj ostromát javasolta: ez a Hegyalja kulcsa, a tiszai kereskedelem meghatározója, Szerencs ehhez képest alárendelt. A kemény hideg Tokaj ostromát megkönnyítené, mert a befagyott Tisza és a Bodrog lehetővé tette a vár minden oldalról való körülzárását, sőt a jég még a nehezebb ostromágyúk fölállítását is megbírná, melyek tüzének a tokaji falak aligha állhatnak ellent. Viszont olvadáskor bajosan lehet a várhoz férni. Lazarus Freiher von Schwendi Báthori javaslatát fogadta el, s megkezdte a támadás előkészítését.

A források egyértelműen bizonyítják, hogy a Tokaj elleni támadást stratégiai és taktikai szempontok indokolták, nem pedig az, amit okozatként tüntet föl Szepsi Laczkó Máté krónikája, amely szerint 1563-ban „Németi Ferencz Tokaj vára megszállásának occasiója, hogy Németi Ferencz Perényi Gábort mind feleségestül Vizsolytól fogva Füzér-váráig üzeté a tokaji haddal; kin Perényi Gábor meg busulván, császárhoz mene és arra birá, hogy Tokajt megszállassa”.

 

 

01-hóban

BÉCS-ISZTAMBUL: Miksa király januárban kétesztendei tartozást kitevő 60 000, a vezíreknek szóló ajándékként pedig 30 000 aranyat küldött követei révén a Portára. A szultáni tanács Szemiz Ali pasa nagyvezír befolyására a 8 évi békét még további 6 esztendővel hajlandó lett volna meghosszabbítani, feltételként szabva, hogy a Schwendi hadai által elfoglalt várak – Tokaj, Szatmár, stb. – haladéktalanul visszaadassanak az erdélyieknek. Szulejmán szultánt hallatlanul feldühítette Schwendi sikeres offenzívája, melyet Isztambulban a bécsi udvar barátságtalan lépésének és szerződésszegésnek minősítették, megfeledkezve arról, hogy éppen hűbéresük, János Zsigmond király kezdeményezte a háborút.

 

 

01-hóban

GYULA: az építkezések teljes elkészülte előtt, januárban Nardinus Bécsbe távozott, így Kerecsényi irányításával fejezték be a huszárvár erődítését.

 

 

01. 31.

KASSA (Košice)-GÖNC: Schwendi Lázár 1565. január 31-én indította Kassáról útnak a tüzérséget Gönc irányába Tokaj ellen Franz Poppendorf vezényletével, vele mentek Göncre a műszaki csapatok is.

 

 

02. 01.

EPERJES[41] (Prešov)-GÖNC: február elsején követte Poppendorf seregét a derékhaddal Schwendi is.

 

 

02. 03.

GÖNC: február 03-án indult meg az egyesült tábor Tokaj irányába.

 

 

02. 04.

ABAÚJSZÁNTÓ-TÁLLYA-BODROGKERESZTÚR: február 04-én Szántót és Tállyát elhagyva Bodrogkeresztúr felé kanyarodtak. Könnyű magyar és német felderítő lovasok érték el először Keresztúrt, mely a hegy lábánál Tokajba vezető keskeny utat zárta el. Ennek elfoglalása nem okozott különösebb nehézséget. Németi nem gondolhatott arra, hogy viszonylag csekély őrségével itt állítsa meg az ellenséget, viszont megkísérelte Tokaj város védelmét, hogy azzal is késleltesse a vár ostromának megkezdését.

 

 

02. 04.

TOKAJ: a tokaji helyszínt több forrás alapján is rekonstruálhatjuk. Forgách Ferenc a következőket írja: „Tokaj vára a Tisza és Bodrog folyó találkozásánál, egy félszigeten épült; egy oldala felől mély árokkal, bástyákkal, töltésekkel és egyéb védőművekkel úgy meg van erősítve, hogy hosszú ostromot is kiállt volna, ha a szerencse kedvez. A várost egy árkon és sövényfalon kívül semmi sem védte.” Az őrséget Forgách másfél ezerre teszi. Az ostromló királyi sereg létszámát 7000-nek adják meg; ehhez számítható még Perényi Gábor saját költségén hozott 400 lovasa és 800 gyalogosa, valamint 4 hatalmas rézágyúja, meg Báthori Miklós 200 lovasa és 2 ágyúja. Ez már tekintélyes hadnak számított ekkoriban. A védők erejét minden bizonnyal jóval felülmúlták.

  Tokaj 1565. évi ostromáról egyetlen – többé-kevésbé hitelesnek látszó – látkép maradt fönn: a Zsámboki János-féle röplap ábrázolása, melyet Bécsben, az Albertina grafikai gyűjteményében őriznek. Színezett 61x40 cm-es fametszet, az ábrázolástól jobbra az ostrom latin és német nyelvű leírása. A nyomtatott szövegen látszanak Zsámboky korrektúrájának nyomai, s a latin szöveg felső szélén saját kezű aláírása. E képen kívül egy 1567-ből való vázlatos rajz, és az 1570-es évekből Poppendorf terve ismeretes Tokajról. A felsoroltak alapján Tokaj vára így nézhetett ki: a belső vár nagyjából szabályos négyszögű, sarkain kerek bástyákkal megerősített építmény volt. A védőfal egy négyszögű palotát övezett, melynek volt egy magas, a XVI. század végén kerek alaprajzúnak öregtornya (a felsorolt ábrázolások közül a tornyot csak a vázlatos rajzon ábrázolják négyszögű építményként). Nagyjából déli rányba, a Tisza-Bodrog torkolata felé egy ötszögű bástya ékelődött a belső vár elé, amit egy „nyaktag” kapcsolt a többi részhez. A belső vár minden bizonnyal teljes egészében kőből épült. A külső várat a Zsámboki-féle metszet és az 1567-ből származó vázlat ábrázolja. Részben négyszögű, részben sokszögű, illetve félkörös bástyák védték. Az északi sarkon levő négyszögű óolasz bástya a Zsámboky-féle metszet tanúsága szerint kőből volt, ami nem véeltlen, mert ez volt az egyik legsebezhetőbb pont, ahonnan indult a Bodrogot és a Tiszát összekötő, a földnyelvet átvágó csatorna. A többi bástya anyagáról nincs közelebbi adat, feltehetően nagy részük földből-fából épült. A bástyák közti kötőgátak is bizonyára ebből az anyagból voltak. Kettős védőövével (a belső várat is külön sánc vette körül), a folyók nyújtotta védelem révén kétségkívül a XVI. század közepén a Tisza-vidék egyik legerősebb vára volt Tokaj, noha a kor színvonalához képest egészében elavultnak számított – mint általában a magyarországi várak. Az erősség megvételére a téli ostrom, mikor a befagyott folyók a támadók szövetségesei voltak, jól kivitelezhető terv volt, Tokajt János Zsigmond király tántoríthatatlan híve, egyik legkitűnőbb vezére, Németi Ferenc védte.

  A királyi sereg február 04-én éjjel már birtokába vette Tokaj városát, Németi kitörési kísérletét visszaverve. A városban fedél alatt helyezhették el a csapatokat, ami a zord időben egyáltalán nem volt közömbös. Istvánffy Miklós írja: „Az ellenséggel, kivált pedig borral bővelkedő város …a német katonaság nagy kényelmére szolgált, minthogy most már a befűtött házak, s a jó bor mellett a hideget könnyebben viselték, honnét az őrállásokra, s egyéb, az ostrom alatt igényelt állomásokra pihenten s megmelegedve mehettek ki.”

  Forgách és Istvánffy megegyező leírása szerint az ostromló csapatokat a következőképpen helyezték el: Balassa Menyhárt a magyar csapatok egy részével, két nagyobb s több kisebb ágyúval átment a Tisza jegén, hogy keletről lője a várat. Négy ágyúval lőtték a Bodrog felől, kettővel a Tisza felől, három „csatakígyót” fölvittek „a négyszáz lépésnyire emelkedő dombra, hogy onnan lőjék a vár belsejét.” Ez a domb talán a mai Finánc-dombbal lehet azonos.

02. 05-07.

  Február 5-6-7-én rendületlenül lőtték a falakhoz egyre közelebb helyezett ágyútelepek a várat. Nagyon megkönnyítette az ostromlók helyzetét, hogy a jég ember, lovat, társzekeret, ágyút egyaránt megbírt.

02. 07.

  Már 07-én ledőlt egy falszakasz, azonban az erős havazás és a nagy szél ekkor még nem tette lehetővé a rohamot.

02. 08.

  Forgách és Istvánffy szerint az ostrom negyedik napján, tehát február 8-án a Bodrog felőli erősen megrongálódott falszakasz ellen Schwendi megindította a rohamot, hogy az ostrom gyorsasága és határozottsága által – mint Istvánffy Miklós írja – megrémítse a védőket. Németi felkészülten várta a támadást, a jégen éjszaka lékeket vágatott, melyek az ostrom idejére csak látszólag fagytak be, s így sokan ezekbe beleesve életüket vesztették. A harcot érzékletesen mutatja be Forgách Ferenc: „Az ostromlók felhágnak a falakra, és igyekeznek lezavarni onnan az ellenséget; amazok viszont védekeznek, aprítják a támadókat; versengve hordják és zúdítják rájuk a lövedékeket és a kénes égő anyagot.” A királyi sereg mintegy hatszáz halottat vesztett, a sebesültek száma még több volt. Nyilvánvalóan azonban a védők sikerének is megvolt az ára. Istvánffy Miklós azonban név szerint csak Rákosi József, Németi segédének golyó ütötte vállsebét említi.

  Az ostrom további időrendje bizonytalan, Istvánffy Miklós és Forgách Ferenc is némiképp eltérően írja le az eseményeket.

02. 11.

  Egy bizonyos, hogy február 11-én ért véget az ostrom. Az is bizonyos, hogy a sikertelen roham után Schwendiék egy vagy több bástya leomlasztására tettek kísérletet, mégpedig nem a tüzérség, hanem földmunka segítségével. Istvánffy Miklós szerint: „A védművek nagy része földből vagy földdel kitömött gerendákból volt, mint ez Magyarországon a tégla, kő és mész hiánya miatt bevett szokás, ezeknek ágyúzása rendeltetett most el, tanácsosabbnak látszatván a rombolást alól megkezdeni, a legénység fejszékkel elláttatván, a fal alávágására küldetett. A fent erősen megfagyott föld alól porhanyóbb volt és a kitartó munkának engedett, a gerendák, láncok és vastag kötelekkel elvonszoltattak, mire a földmű leomlott, s a támadt rés a berohanásra utat nyitott.” Forgách Ferenc szerint viszont: „Volt egy kőből épített, erős bástya; ennek tövébe ásókat küldenek; miután a földet kihordták, a sziklaköveket kötelekkel és láncokkal körülfogják; amint ezeket nagy erővel sikerült kirángatni, az egész építmény összerogyott; ezután kezdődött déltájban a második roham.”

  A védők egyre nehezebb helyezetbe kerültek. Az ostromágyúk tüze lerombolta a mellvédeket, az ágyúlőrések is jórészt hasznavehetetlenekké váltak. A leomlott külső várfalakat az újabb rohamban már tartani nem tudták, így visszavonultak a belső várba. Ám a belső vár falán is rést ütöttek az ágyúk. A rohamozók egymást tüzelve versengve mászták meg a rést. Németi mindenütt ott volt a veszélyeztetett helyeken, szóval és személyes példájával bátorította harcosait, akik a rohamozókra szurokkal bevont égő rőzsekévéket és kősókockákat dobáltak. Az első sorokban harcoló Németit azonban homlokán puskalövés érte; holtan rogyott le, vére és szétfröccsenő agyveleje a füstös falra loccsant. De a védők még így is kitartottak, a kapitány halála nem jutott a királyi serg tudtára. A holttestet – mint Istvánffy Miklós írja – egy boltozat alá helyezték, ahol a belövésektől biztonsában volt. Ezután a védők egy nap fegyverszünetet kértek, s belátva a védekezés reménytelenségét – aligha verhették volna vissza egy újabb rohamot –, megalkudtak a megadás feltételeiről. A megállapodás szerint ruhájukat és fegyverüket s uruk, Németi holttestét magukkal vihették. február 11-én vonult ki a várból a hősiesen küldő őrség maradványa: „Négyszázan voltak mindössze, jórészt sebesültek; úgy vitték egy szőnyegekkel borított kereveten Németi testét, mintegy gyászmenetben. Arcuk inkább elszántságot és fenyegetést, nem szomorúságot tükrözött.”

  A győzelem hírét, ami nagy örömet keltett, Bécsben újságok, röplapok útján terjesztették.

  A sikert Schwendiék igyekeztek kiaknázni. Balassa Menyhértet válogatott csapatokkal Szerencs ostromára küldték négy ágyúval.

 

 

02. 11. ?[42]

SZERENCS: Balassa Menyhért négy ágyúval érkezett a várhoz és nekilátott az ostromnak.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

02. 14. ?

  Szerencs őrsége – értesülve Németi elestéről – nem bízott az ellenállás sikerében, s – Istvánffy Miklós szerint negyednapra – megadta magát. Ezzel kapcsolatban Forgách megjegyzi: „ami bizony csúfos, szégyenletes összehasonlításra adhat alkalmat.”

  Ez volt a második vár, amelyet elfoglalt Schwendi Lázár generális János Zsigmondtól.

 

 

02. 14.? után

RAKAMAZ és TISZASZENTMÁRTON: Schwendi ezzel még nem fejezte be a hadjáratot, a Tiszán átkelve Rakamaznál táborba szállt, onnan egy kiküldött kisebb csapat elfoglalta a stratégiai fontosságú tiszai átkelőhelyet, Szentmártont.

 

 

02. 14.? után

NYÍRBÁTOR: Schwendi Lázár generális kezébe került Nyírbátor vára (erőssége). Ez volt a harmadik vár, amelyet elfoglalt János Zsigmond királytól.

 

 

02. 14 ? után

RAKAMAZ-SZATMÁRNÉMETI (Satu Mare): Rakamaztól Szatmár ellen indult a királyi sereg. Báthori István váradi kapitány – a későbbi erdélyi fejedelem és lengyel király – nem bízott az ellenállás sikerében, itt a Szamos folyó befagyása fosztotta meg egyik leghathatósabb védőövétől az erősséget. Ezért felgyújtatta, hogy használhatatlanná tegye, s a szatmári őrséggel Váradra vonult.

  Ez volt a negyedik vár, amelyet elfoglalt Schwendi Lázár generális János Zsigmondtól. Báthori és Schwendi a várost elfoglalva a Szamos által formált szigeten teljesen új erődítmény építésébe kezdett. A sikerek láncolata azonban ezzel még nem ért véget.

 

 

02. 14 ? után

ERDŐD[43] (Ardud): ez volt a negyedik vár, amelyet elfoglalt Schwendi Lázár generális János Zsigmondtól.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

 

02. 14 ? után

SZILÁGYCSEH[44] (Cehu Silvaniei): ez volt az ötödik vár, amelyet elfoglalt Schwendi Lázár generális János Zsigmondtól.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

02. 14 ? után

KŐVÁR[45] (Berchezoaia): ez volt a hatodik vár, amelyet elfoglalt Schwendi Lázár generális János Zsigmondtól.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

02. 14 ? után

NAGYBÁNYA (Baia Mare): Tokaj városának elfoglalása után Schwendi Lázár visszaszerezte Miksa király számára Nagybányát. Ez volt a hetedik vár, amelyet elfoglalt Schwendi Lázár generális János Zsigmondtól.

  János Zsigmond király válságos helyzetbe került, Erdély nyitva állt ellenfele előtt.

 

 

02. 18.

SZÉKESFEHÉRVÁR: Tor Ali székesfehérvári szandzsákbég távozott a szandzsák éléről. 1565 február 18-án már egy Mahmud nevű bég került oda.

 

 

03. 13.

SZATMÁRNÉMETI (Satu Mare): március 13-án az I. Miksa császár és király, valamint János Zsigmond között Szatmáron megkezdődtek a tárgyalások. A király a Schwendivel folytatott tárgyalások során messzemenő engedményekre kényszerült.:

  János Zsigmond király és törvényes fiúutódai megtarthatják Erdélyt, de az Erdélyen kívüli részek Bihar vármegye és Várad kivételével Miksa császárhoz kerülnek, sőt János Zsigmond király halála után ezek is. Az elfoglalt várak a Miksa császár kezén maradnak, János Zsigmond király köteles ezen felül Husztot, Munkácsot is uradalmukkal együtt átadni. János Zsigmond király halála után Erdélyt Miksa örökli, ha János Zsigmond királynak lányai születnének, azok kielégítéséről Miksa császár gondoskodik. A megegyezést el kell fogadniuk az erdélyi rendeknek, sőt az összes várkapitányoknak hűségesküt kell tenniük Miksa császárra.

 

 

03. 25.

VÁRPALOTA: miután Thury György palotai kapitány lemondását 1564 márciusában nem fogadta el 03. 25-én újra levelet írt a királyi kamarának: „Az fizetetlen néppel immár meg is háborodtam… (felháborodtam), azért ami oda volna még az mi fizetésünkbe, azt, Kegyelmed minden fogyatkozás nélkül adja meg… Én immár elkeserültem szegényeket temlecezni és kalodázni, ki miatt sokan el is futottak. Az mostani háborús időben az kevés fizetetlen nép ellenem fölzendült! Majd mind elmennek, én magam az várnak megtartására elég nem vagyok!”

 

 

03-hó végén

BÉCS: habár a szatmári tárgyalások békefeltételeit elfogadta János Zsigmond király, de március végén a Bécsbe utazó Báthori Istvánt arra utasította, hogy tegyen kísérletet a tiszántúli részek tartására, vagy legalább Nagybánya, Közép-Szolnok és Kraszna vármegye megmaradását érje el. Bécsben Miksa császár a kívánságokat elutasította.

 

 

04. 01-én

BUDA: János deák, Arszlán budai pasa magyar íródeákja, titokban részletesen tájékoztatta Pethő János komáromi kapitányt a Szigetvár ellen indítandó török hadjáratról. Amikor azonban különböző forrásokból Miksa király erről értesült, azt „valótlannak és lehetetlennek” minősítette. A bécsi hadvezetőség még mindig készpénznek vette az isztambuli „fényes Porta” hitegetéseit.

 

 

05. 04.

TOKAJ: Schwendi Lázár kassai fõkapitány május 4-én a vár ostromát is megkezdte. Miután február 12-én Némethy Ferenc is életét vesztette a harcokban, az õrség szabad elvonulás feltétele mellett a várat feladta. A javítási munkákat Rammin János és Kálnássy Mátyás kassai kapitányok vezetésével azonnal megkezdték.

 

 

05. 26.

ISZTAMBUL: időközben, még télen János Zsigmond király Isztambulba küldött követei tájékoztatták a portát az Erdélyt ért veszteségekről. A szultán nem habozott, s Miksa császár követeit őrizetbe vette, mivel sem adót nem vittek, sem Tokaj és Szerencs visszaadása tekintetében nem tudtak választ adni. Az agg II. Szulejmán szultán hadjáratot hirdetett Magyarország ellen, aminek a súlyát azzal növelte, hogy ő maga állt serege élére. A törökök addig is küldtek segítséget, mint ezt Iszkender budai pasa 1565. május 26-i, Ernő főherceghez írott levele is tanúsítja: „…két császár között való frigynek ellenére, Tokajt, Szerencset, Erdődöt megvette… (a király hadvezére) Azért az szolnoki Kászon bégnek az Tiszán által menése nem azért, hogy az frigy bomlásáért volna, hanem Erdély országnak megmenekedéséért…”

 

 

05-hóban

GYULA: 1565 májusában Miksa királynak azt írta Kerecsényi, hogy a gyalogság esztendeje, a lovasság másfél éve fizetetlen.

 

 

Tavasszal

ISZTAMBUL: a török szultán mintegy 20 000 főnyi sereget küldött János Zsigmond király támogatására. A balkáni egységek – 6000 janicsár, a temesvári, lippai és a budai török csapatok – Debrecennél egyesültek az erdélyi hadakkal, felvonulásuk során több Habsburg-várat véve birtokukba. Az erdélyi-török egyesült sereg létszáma 28 000 ezerre rúgott. Közben azonban Schwendi Lázár hada is mintegy 17 000 főre emelkedett. Végül a padisah kezdeményezésére a szemben álló felek felhagytak a további területfoglalásokkal.

  Az oszmánok békeszegő szándéka abban is nyilvánvalóvá vált, hogy az új boszniai pasa, Szokoli Musztafa (Szokollu Mohamed nagyvezír unokaöccse) elfoglalta a királyi fegyveresek által védett két fontos Zrínyi-várat: Krupát és Novit[46]. A közelben táborozó hétezer főnyi Habsburg-had Herbert Auersberg parancsnoksága alatt azonban ölbe tett kézzel nézte végig az eseményeket. Amikor azonban a pasa újabb akciója során átkelve a Száván már Obresknél[47] táborozott, Erdődy Péter horvát bán 4500 vitézével rajtuk ütött, szétverte és megfutamította a török csapatokat. Ebben az egyre puskaporosabbá váló légkörben Miksa király megtorpant.

  A Szigetvár körül 1564-65-ben egyre gyakrabban portyázó törökök elleni határozott, kemény visszavágásnak elejét vette a Zrínyinek kiadott királyi tilalom. Amikor pedig gróf Egge von Salm tábornok, a győri főkapitány, megállapodott a fehérvári polgárokkal, hogy kezére játsszák az ősi magyar királyi székvárost, ahol most szandzsákbég tanyázott, s már minden készen állott a sikeres akcióhoz, az uralkodó letiltotta azt!

  S közben II. Szulejmán szultán már döntött, hogy 1566-ban személyesen vezet újabb hadjáratot Magyarország ellen.

 

 

Tavasszal

GYULA: Kerecsényi László egymás után írta tavasszal az aggodalmas leveleket Miksa királynak és Schwendi Lázár főkapitánynak: Gyula veszélyben van. Közvetlen támadásra azonban ekkor még nem került sor.

 

 

06-hóra

SZATMÁRNÉMETI (Satu Mare): március 13-án az I. Miksa császár és király, valamint János Zsigmond között Szatmáron megkezdődött tárgyalások júniusra kudarcba fulladtak.

 

 

07-hó dereka előtt

ISZTAMBUL: a pattanásig feszült katonai helyzet tetőpontján, 1556 júliusának idusa előtt, a kevéssé harcias bosnyák Szemiz Ali nagyvezír meghalt, s helyét a háborús párt fő hangadója, Szokollu Mohamed pasa második vezír foglalta el.

07-hó derekán

  Az isztambuli francia követ nyomban felfigyelt a közismerten agresszív beállítottságú Szokollu Mohamed nagyvezírre, ki már annakelőtte is többször követelte a fegyveres leszámolást Magyarországon. A francia követ már 1565. július derekán arról számolt be IX. Károly királynak, hogy a közeljövőben személyesen a padisah vezeti Magyarország ellen a hadjáratot.

 

 

07. hóban

GYULA: a Tiszán vert török híd négyszáz főnyi őrségét megtámadták a gyulaiak és nagyrészt levágták.

 

 

08. 21.

PÁPA: 1565 nyarának legjelentősebb eseménye az a szervezkedés volt, melynek során Fejér Lőrinc fehérvári magyar városbíró és társai megkísérelték, hogy saját fegyveres erejükkel és a közeli magyar várak fegyveres segítségével kiverjék a török csapatokat Székesfehérvárról. A szervezkedésre való első utalás Thury Farkasnak bátyjához, Thury Györgyhöz ez év 08. 21-én írott levelében olvasható. Ebben Thury Farkas közölte, hogy „azáltal az ember által, aki tőlük bejár (ti. Fehérvárra), azt üzente Fejér (Fejér Lőrinc fehérvári bíró), hogy amely dolgokról nagyságos uraságod vele tárgyalt, most volna alkalmas ideje annak, mert jelenleg a törökök nagyon kevesen vannak. A szpáhik is, akik elmentek, minden jószágukkal együtt mentek el… Amennyi török szám szerint a városban van, azokat maguk egyedül is levernék és legyőznék, és egyedül kézre adnák a várost. Ezt akartam vitézlő uraságodnak jelenteni és erről választ vár, hogy tudja: mihez tartsa magát”.[48] Thury György ekkor Pápa várában volt.

08. 23.

  Testvére írásának vétele után 23-án azonnal levelet írt Jakosyts Ferenc győri kapitányhoz, s értesítette az eseményekről Salm győri főkapitányt is, aki helyeselte a tervet. Salm 23-án már a királyi udvarnak is jelentette a dolgot, hozzátéve, hogy bizalmas emberét, az ácsi bírót beküldte Fehérvárra, hogy nézzen utána az ügynek. „A fehérváriak közölték Thury György helyettesével, Thury Farkassal hogy Fehérvárról kétszáz beslia lovas és kétszáz gyalogos Szatmárba indult. A budai pasa a szpáhikat is máshová rendelte. Ha tehát újabb török csapatok nem érkeznek Fehérvárra, veszedelem nélkül végrehajthatják a tervet. Főleg ha a fehérvári polgárság is tartja a szavát. A kínálkozó szerencsét nem szabad elszalasztaniuk. Ennek fejében a polgároknak szabadságot és nemességet adhat Felséged!”[49]

  Thury György visszatért Várpalotára, s lovasaival szinte állandóan Fehérvár körül portyázott, s egyik kémet a másik után küldte be a városba. Ugyanakkor folyamatosan tájékoztatta az ügyről Salm győri főkapitányt, aki a híreket a királynak továbbította.

08. 26.

  Közben Podgorszky János szentmártoni (pannonhalmi) kapitány kéme is visszatért Fehérvárról a polgárok üzenetével: „Jó Isten! Hol vannak most a keresztények! Hiszen itt az ideje Fehérvár visszafoglalásának. A vár árkaiban nincs víz, s a városban több keresztény van mint török!”

  Podgorszky augusztus 26-án a levelet azonnal továbbította Salmnak. Közben Salm is tervet dolgozott ki a támadáshoz. Véleménye szerint Győrből, Pápáról, Palotáról és Szentmártonból 690 huszár, 230 nehézlovas, 600 hajdú, 100 naszádos, 400 német gyalogos – összesen 2170 ember elegendő a támadáshoz.

08. 29.

  29-én Salm generális például arról tudósította a királyt, hogy „az ácsi bíró megérkezett Fehérvárról, s Thury Györgynek előadta küldetése eredményeit… Eszerint a fehérvári bíró két polgártársát küldte Thuryhoz, s velük ezt üzente, hogy csak jöjjünk minél előbb, mert most csak háromszáz török van Fehérvárott, a zsidó kereskedőkön kívül. Magyar ember pedig ezer van. S ha ezer katonával segítségükre megyünk, ők a várost átadják, s a török őrséget segítenek levágni.” Thury ekkor, mert nem akarta ezt levélben megírni, Imolay Márton nevű emberével újra üzent Győrbe Salm főkapitánynak.

  Miksa császár nem támogatta, sőt ellenezte az akciót. Salm generális ezért személyesen ment Bécsbe, s közölte a királlyal, hogy az éppen Pápa várában tartózkodó Teuffel Kristóf főkapitány is helyesli a tervet, s a támadáshoz elegendőnek tart 750 huszárt, 200 nehézlovast , 200 gyalogos hajdút és 250 puskás gyalogost. Végre Salm generális meggyőzte Miksa királyt a terv helyességéről, aki Győr, Pápa, Palota és Szentmárton váraiból 690 huszár, 230 nehézlovas, 600 hajdú, 100 naszádos, 400 német gyalogos (összesen 2170 katona) összpontosítását rendelte el. A várak őrizetére 1980 katona, 100 naszádos és 500 fegyverbe hívott paraszt maradt volna.

?. ?.

  Míg a tervezés folyt, Salm a helyettesét, Gregorócky Vincét küldte újra a királyhoz jóváhagyás végett. A király válasza azonban Salm minden kedvét elvette. Ugyanis a király azt követelte Salmtól, hogy „nyújtson teljes biztosítékot Fehérvár visszafoglalására”! Salm kétségbeesetten válaszolt a királynak: „Hogy biztosíthatom én Fölségedet arról, hogy a várost föltétlenül elfoglalom? Ez nem éntőlem, hanem Istentől függ! Én csak azokat jelentettem Fölségednek, amiket a fejérvári bíró írt Thury Györgynek. Ha Fölséged nem bízik bennem, magával Thury Györggyel értekezzék. Én Fölséged írása után most már nem merek Fehérvár ellen indulni; hacsak Fölséged nem parancsolja. Biztosítékul csak annyit mondhatok Fölségednek, hogy nekem nagy, jó és erős reményem van Fehérvár visszafoglalására.” Ezzel Fehérvár visszafoglalásának ügye semmivé vált. Miksa ugyanis nem adott parancsot a végrehajtásra, elvégre béke volt a törökkel. Mivel a szervezkedésről már túl sokan tudtak, a törökök rövidesen leleplezték az egészet.

  Hogy a török hatalom milyen megtorlással élt, nem tudjuk. Fejér Lőrincet és társait kivégezték. Az viszont tény, hogy 1565-től a törökök a keresztény magyar lakosságot a belső várból kitiltották, s a volt királyi székesegyházat is elvették a lakosságtól és ott lőporraktárat és fegyvertárat rendeztek be.

 

 

08-hó végén

GYULA: 1565. augusztus végén Miksa királynak Schwendi Lázár írta a következőket: Kerecsényinek német katonákat küldött, mert nem bízik a magyar őrségben (nyilván attól tartott, hogy fizetetlen katonái átállnak az erdélyi oldalra). Mivel Kerecsényi helyét el akarja hagyni, helyettese parancsnokul Dersffy Istvánt, Gyulaffy Lászlót, Forgách Simont vagy Thúry Györgyöt ajánlja.

 

 

06-08-hóban

ERDŐD (Ardud), SZILÁGYCSEH (Cehu Silvaniei), NAGYBÁNYA (Baia Mare), SZATMÁRNÉMETI (Satu Mare): június-augusztusban János Zsigmond király a temesvári pasa seregeivel megerősödve már sikereket is ért el, 40 napi ostrommal elfoglalták Erdődöt, erre Csehvárat (Szilágycseh) és Nagybányát is feladta az őrsége, Szatmár ostroma viszont sikertelenül végződött. Ezt követően a harcoló felek békét kötöttek. A szultáni hadjárat megindulásáig béke honolt Erdély határán.

 

 

Nyáron

ISZTAMBUL: a nagyvezír malmára hajtotta a vizet, hogy az Erdélyből érkezett gyorsfutárok azt jelentették: török segítség nélkül „minden elveszett!”. Haladéktalanul tekintélyes létszámú oszmán haderőt vetettek tehát be János Zsigmond király oldalán Miksa király ellen. Az új háborús politikai irányvonalat jelezte, hogy éppen a nagyvezír unokaöccse, az új boszniai pasa, Szokollu Musztafa is többszörös támadást indított Horvátország ellen.

 

 

09-hóban

HABSBURG MAGYAR KIRÁLYSÁG vs. ERDÉLY: szeptemberben kitört a háború a Habsburgok és Erdély között.

 

 

09. 08.

SZIGETVÁR: 1565 őszétől már egyre többet beszéltek a végeken egy újabb Szigetvár elleni török támadásról. Orosztony Péter szervitor 1565. szeptember 8-án Szigetvárból azt a hírt közölte, hogy „Kapithán Istvánhoz jött volt egy hitvány pribék. Azt mondta nagy esküvéssel, hogy a pécsi Hamza bék az mohácsi békkel harmadnapig reánk szállya… Tovább mongyák közbeszéddel Bygler béket, hogy kiindult volna, de im alig vagyon harmad napja avagy negyed, hogy a szedörkényi útról hoztanak az uraim három törököt, azoktul eléggé kérdözkettünk, de semmit felőle nem tudnak mondani, hanem hogy ők nem hallották.”

 

 

09-hó végén

SZIGETVÁR KÖRNYÉKE: szeptemberben végén a helyzet már annyira megromlott, hogy a pécsi és a mohácsi bégek csapatai három napon át megszállva tartották Szigetvár környékét. Ezután visszavonultak Pécsre.

 

 

10. hó második, vagy harmadik hetében[50]

SZIGETVÁR: a török hadjárat első kétségtelen bizonyítéka nem váratott már soká magára. Az ősszel Szigetváron egy török kém került hurokra, aki bevallotta, hogy a vár és a város felderítésére küldték Isztambulból. A spiontól megtudták, hogy maga a szultán vonul majd hadai élén Magyarországra s Gyula és Sziget várát fogják megostromolni. De más török foglyok is hírt adtak az oszmán sereg háborús készülődéseiről. A hadjárat előkészítéseként szigorúan eltiltotta a padisah, hogy kétfelé adózó magyarországi jobbágyai, a ráják, ezentúl valamit is fizessenek vagy adjanak a Habsburg-király országa részére.

  Ezek nyilvánvalóvá tették a szigetváriak számára, hogy immár nem a megszokott végvidéki csatározások várhatók. A pécsi szandzsák török csapatai ugyanis eleve elégtelenek lettek volna, egy olyan jelentős erősség ostromára, mint Szigetvár.

 

 

11. 01.

ISZTAMBULBÉCS: november 1-én II. Szulejmán szultán üzenetet küldött Erdélybe János Zsigmond királynak, hogy a következő esztendőben hadsereggel indul segítségére. Így az 1562. augusztus 02-án nyolc évre kötött béke harmadik évében egy új háború küszöbén állt az ország.

 

 

11-hóban

BAKONY ÉS BALATONI VÉGVIDÉK: a bakonyi és balatoni végeken már 1565 novemberében újra fellángoltak a portyázások. Mivel a harcok gyújtópontja Fehérvár és környéke volt, a budai pasa más szandzsákok katonaságát is ebbe a körzetbe vezényelte. Egy 1565. november 7-én keltezett török adománylevél szerint a palotai és devecseri portyázó magyarok ellen vitézül harcoló Bali nevű „kjatib” – szécsényi szandzsák katonaságából – 9980 akcse jövedelmű timárját 1500 akcse jövedelem emeléssel jutalmazta a budai pasa.

 

 

11. 25.

ISZTAMBUL: 1565. november 25-én pedig II. Szulejmán szultán kibocsátotta parancsát Arszlán pasa, budai beglerbégnek: készüljön fel kellően az 1566-ban indítandó hadjáratra.

  Annak, hogy a padisah végül az 1566. évi magyarországi hadjárat mellett döntött, – mint szinte minden háború esetén – igen sok oka volt.

  II. Szulejmán szultán „minden korona szétoszója” hatalma csúcsán állott. Seregei leigázták Örményországot, Perzsia legértékesebb területeit, az Eufrátesz mellékén Mezopotámiát és a Perzsa-öböl mohamedán fejedelemségeit. A török hadiflotta földközi-tengeri fensőbbsége vitathatatlanná vált, sőt fegyveresei már India kapuját feszegették. Hűbéres tartományokká hódoltatta a havasalföldi és moldvai fejedelemségeket, az észak-afrikai partvidéket Egyiptomtól Algériáig. Ez volt a sorsa Erdélynek is. De a 71 éves uralkodónak késő öregségében keserűen kellett tudomásul vennie, hogy egyik leggyűlöltebb ellenfelének székhelye, a Habsburg császárváros, Bécs, a magyarországi végvárak védőpajzsának oltalma alatt még mindig dacolt hatalmával. Tarthattak is Isztambulban Miksa király hatalmától is, aki immár kezében összpontosította a német-római császárságot, valamint a cseh és magyar királyságot. A Habsburg-dinasztia ekkorra már Európa legerősebb hatalmává nőtt, s uralma az Északi-tengerig, Spanyolországig és a Kárpátokig terjedt. Hatalmát már az egész Európánál sokszorosan nagyobb Közép- és Dél-Amerikára, sőt a nyugat-indiai szigetvilágra is kiterjesztette. Ennek a hatalmas tömbnek kezdő katonai lépéseként értékelhették Schwendi 17 000 főnyi magyar, német és osztrák erőből összeállított seregének eredményesen indult fellépését. Ezzel összefüggésben lehetett, hogy Arszlán budai beglerbég, de maga János Zsigmond király is levelei és követei útján egyre határozottabban sürgette a Habsburg-hatalommal való leszámolást. Ugyanakkor az oszmán uralkodó immár 10 esztendeje nem viselt hadat a gyűlölt „hitetlen Üngürüsz” ellen. Maga a padisah 22 éve nem járt haddal Magyarországon, sőt ráadásul az 1552-ben Eger s 1556-ban Sziget vára alatt elszenvedett kudarc csorbája is kiköszörülésre várt. De bosszúra tüzelhette éppen 1565-ben Málta szigetének közel 4 hónapos tengeri ostromában a johannita lovagoktól elszenvedett vereség is. A hadjáratra alkalmasnak kínálkozott az 1566-os esztendő, mert a perzsa sahhal kötött béke biztosította a Török Birodalom keleti határait.

  A diplomáciai csűrés-csavarás helyett a néhai Ibrahim nagyvezír sikeres elve öltött ismét testet: „Arany és drágakő nem uralkodik! Engedelmességet csakis a szablya szerez és biztosít!”

  A legsúlyosabb vétkek egyikének számított, ha egy muzulmán török bármiben is nem engedelmeskedett szultánja akaratának (aki nemcsak a földi dicsőségben, de az ég kegyelmeiben is örököse volt Mohamed prófétánakl), hiszen egyben vallási földi feje, kalifája is volt.

  A muszlim törökök azonban nem azért indítottak sorozatos támadásokat a szomszédos államok és népeik ellen, amiként azt róluk híresztelték, hogy az iszlámot mindenkivel felvetessék, hanem hogy Mohamed próféta zászlója alatt politikai hatalmukat kiterjesszék. A török államnak szüksége volt a „hitetlen gyaur” alattvalókra, hiszen ők fizették a harácsot, melynek összege már 1529-ben 50 millió akcsét tett ki, és viselték a tengernyi rendkívüli szolgáltatást.

 

 

11-hóban

ERDÉLY: II. Szulejmán szultán János Zsigmond királyt novemberben nyugtatgatta azzal, hogy a következő esztendőben hadjáratot indít megsegítésére Miksa király ellen. Addig is követei útján a Habsburg-kézre került várak visszaadását sürgette – természetesen eredménytelenül.

 

 

Ősztől kezdve hónapokig

GYULA: Gyula helyzetét nehezítette, hogy Kerecsényi 1565 őszétől kezdve hónapokon keresztül távol volt, Bécsben, Pozsonyban, Nikolsburgban tartózkodott és ismételten lemondással fenyegetőzött, ha vár védelméhez nem kapja meg a szükséges pénzt, embert és hadianyagot. Marinics Horváth Ferenc vicekapitány helyettesítette.

 

 

12-hóban

AUGSBURG: 1565 decemberében Miksa király az augsburgi német birodalmi gyűlésre utazott, hogy a török veszély ellen segélyt szerezzen.

 

 

12. hóban

BÉCS: Miksa király Bécsbe rendelte Kerecsényit, ahol a tárgyalások során a gyulai várőrségnek 1500-3000 fővel való gyarapítását, a hiányos ágyúpark és lőszerkészlet kiegészítését, katonái elmaradt zsoldjának mielőbbi kifizetését szorgalmazta.

 

 

Az év utolja

SZIGETVÁR: Zrínyi, akinek viszonya Miksához már teljesen elmérgesedett, úgy érezte, hogy nem számíthat az uralkodó támogatására várkapitányi tevékenysége kapcsán. A személye ellen indított hajsza nyomán, 1565 utolján – mivel lejárt az 5 évre szóló parancsnoki megbízatása – lemondott szigetvári és dunántúli főkapitányi tisztéről, sőt tárnokmesteri méltóságáról is. Kijelentette, hogy a jövőben „mint magánember” kíván élni s nem óhajt közhivatalt vállalni.

  Miksa bármennyire is gyűlölte Zrínyi gófot, nem mentette fel tisztségei alól, mert nem tudott senkit az adott helyzetben a helyére állítani. Sőt szemrehányással illette a szigeti vár kapitányát.

 

 

 

1564-1565 ÖSSZEGZÉSE AZ ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG ÉS A MAGYAR KIRÁLYSÁG VISZONYLATÁBAN: visszatekintve az 1565. év eseményeire, aligha kell bizonygatni, hogy János Zsigmond király a gyors előrenyomulás eredményeit nem tudta biztosítani. Így mikor megindult az ellentámadás, képtelen volt olyan ütőképes sereget felvonultatni, amely képes felmenteni az ostromlott várakat, vagy elvonhatja a legveszélyeztetettebb helyekről az ellenséges erőket, illetve megoszthatja őket. Nem lehet csodálkozni, hogy Tokaj elfoglalása után a kisebb erősségek – így Szerencs is – látva, hogy felmentő sereget sehonnan sem várhatnak, nagyobb ellenállás nélkül megadták magukat.

  Tokaj elfoglalása nemcsak katonai szempontból volt siker, legalább olyan fontos gazdasági eredménynek is számított. Schwendinek a vár elfoglalása után nemcsak az erődítmények helyreállítására volt gondja, hanem jó gazdasági szakembernek is bizonyult: újjászervezte a váruradalmat. A tokaji rév forgalmára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy 1565. június 21. és 1567. március 8. között – a vár Keresztúri Ferenc deák vezette naplója szerint – mintegy tízezer utas kelt át rajta! Az áruforgalom zömét a máramarosi sóbányákból szállított só és a Felvidékről érkező vas tette ki. Ez idő alatt (20 hónap) a tokaji uradalom teljes bevétele 47 286 forint 17 dénár volt. A kiadás mértékére egy 1571. 02. 03. és 1572. 02. 03. közötti számadás utal: 16 986 forint 67.5 dénár. Ennek levonása után is jelentősnek számított a tokaji jövedelem. A bevétel – adott körülmények között érthető – ingadozott, de a kiadásokat fedezte.

 

 

Ugrás az 1566-os hadjárat leírásához

 

Vissza a főoldalra

 

 



[1] Horváth Márk azonban harmadszor is elvállalta a várkapitányi tisztséget 1558. április 15-től 1561 augusztus 20-án (?) bekövetkezett haláláig. 1559-60-ban több sikeres várfoglalása és rajtaütése is volt a vár környékén. Pl 1560-ban Dombó várának (a későbbi Dombóvár) „külső palánkjá”-t és kőfalainak zsindelyezését is felgyújották.

[2] Belovar: Szlavónia Kőrös vármegyéjében Nagykanizsától déli irányban a Drávától 43, Nagykanizsától 65 km-re légvonalban.

[3] Récse: Nagyrécse település Nagykanizsától 8,5 km-re északkeletre.

[4] Kovászó: Ma Ukrajnában (Kárpátalján) Beregszásztól 15 km-re délkeletre a Borzsa jobb partján fekszik. A hagyomány szerint a nevét a határában álló kovásszikláról kapta a nevét.

[5] Lelesz: Ma Szlovákiában található kis település. Záhonytól északnyugatra, légvonalban 12,5 km-re.

[6] Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 53. old. A forrás nem közli hogy Thelekessy honnan írta ezt a levelet Nádasdynak.

[7] Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 76. old. szerint a helység neve Hard.

[8] Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban 76. old. szerint Arszlán bég volt a fehérvári szandzsákbég.

[9] Zétény: Kis település Ukrajnában, a Kárpátalján. Sátoraljaújhelytől légvonalban. 21 km-re északkeletre.

[10] Barkó: Ma Szlovákiában található kis település Homonnától légvonalban délnyugatra 7 km-re. (Eperjes és Ungvár között kb. félúton)

[11] Jánosháza: nem találtam ilyen nevű helységet Gyula környékén. Romániában sincs.

[12] Nagykövesd: Ma Szlovákiában található kis település a határ mentén. Sátorlajaújhelytől kb. 19 km-re keleti irányban.

[13] Ma Romániában Gyulától 7 km-re délkeletre a Fehér-Körös bal partján fekszik, Nagypélhez tartozik.

[14] Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 55. old. szerint szeptember 15-én halt meg Izabella királynő.

[15] Rákóczi Zsigmond karrierjéről lásd: Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 89-90. old.

[16] Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 55. old. A forrás nem közli az elhalálozás helyét.

[17] Zsáka: Szeghalom és Biharkeresztes között félúton található kis település.

[18] Bethlenősi: nincs adat erről a kis várról.

[19] Tótfalu: nincs adat erről a kis várról.

[20] Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 81. old. szerint a lovasi események a veszprémi ostrom után történtek.

[21] Zalaszentgrót: Sümegtől nyugatra, légvonalban kb 16 km-re.

[22] Hadad: Ma Romániában, a Szilágyságban Erdély közepében Szilágycseh városától nyugatra található kis helység vármaradvánnyal.

[23] Forrás: Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 57. old.

[24] Szászrégen: ma város Romániában Maros megyében. Marosvásárhelytől 29 km-re észak-északkeletre a Maros két partján a Maros és a Görgény összefolyásánál fekszik. A város az 1926-ban egyesített Magyar- és Szászrégenből, valamint az 1956-ban hozzácsatolt Abafájából és Radnótfájából tevődik össze.

[25] Görgényszentimre: község ma Romániában Maros megyében. Szászrégentől 12 km-re keletre, a Rákóczi-hegy és a Mocsár-erdő közti völgyben, a Görgény bal partján fekszik.

[26] Horvátországban, a Dráva túlsó partján található kis falu. Legkönnyebben Drávaszabolcs felől közelíthető meg.

[27] Felsőszentmárton helyett Drávaszentmárton szerepel a forrásban.

[28] Csorba Csaba: Esztergom hadi Krónikája: 118. o. szerint 1562. 08. 17-én kötötték meg a békét. Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 57. old. szerint 1563. augusztus 02-án kötötték meg a Portával a békét. Ott is jelzem.

[29] Csorba Csaba. Várak a Hegyalján, 57. old. szerint 1564. július 25-én halt meg I. Ferdinánd király.

[30] Ma Romániában, az Ukrán Román határhoz nagyon közeli település. 32 km-re északra van Szatmárnémetitől.

[31] A szatmári vár elfoglalásának dátumát Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 58. old. szeptember 03-ra teszi.

[32] Valkóváralja: Ma Romániában Szilágysomlyótól délnyugatra légvonalban kb. 20 km-re. Kraszna vármegyében volt.

[33] Feketebátor: Ma Romániában Nagyszalontától délkeletre 18 km-re. Bihar vármegyében volt.

[34] Tiszaszentmárton: Záhonytól délkeletre 6,6 km-re. Akkor Szabolcs vármegye talán legészakibb települése volt.

[35] Rozsály: Csengertől északkeletre közel a magyar, ukrán, román hármas határhoz. Akkor Szatmár vármegyében volt.

[36] Szinérváralja: Ma Romániában 26 km-re Nagybányától nyugatra. Kb. félúton Szatmárnémeti és Nagybánya között. Szatmár vármegyében volt.

[37] Halmi: Ma Romániában 32 km-re északra Szatmárnémetitől. Akkor Ugocsa vármegye déli részén volt.

[38] Eszeny: Ma Ukrajnában Kárpátalján, az Ungvári járásban. Munkácstól 35 km-re nyugatra, Ungvártól 30 km-re délre a Tisza jobb partján a magyar határ mellett fekszik. Akkor Szabolcs vármegye talán legészakibb települése volt.

[39] Eperjes: Eperjes ma Szlovákiában van Sátoraljaújhelytől 60-70 km-re északra légvonalban.

[40] Eperjes: Eperjes ma Szlovákiában van Sátoraljaújhelytől 60-70 km-re északra légvonalban.

[41] Eperjes: Eperjes ma Szlovákiában van Sátoraljaújhelytől 60-70 km-re északra légvonalban.

[42] A forrás (Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 63. old.) nem közöl pontos dátumot az eseményhez.

[43] Erdőd: Ma Romániában Szatmárnémetitől 18 km-re délre.

[44] Szilágycseh: Szilágycseh a mai neve, de a középkorban Csehi néven nevezték. Ma Romániában Debrecentől kb. 120 km-re keletre. Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 63. old. Csehvárként említi. A Vártúrák Kaluza III. (Vártúrák Csehszlovákiában és Romániában, Budapest 1983 helynévmutatója még Szilágy csehnek nevezi. Középkori elnevezése Cseh, illetve Cseh vára.

[45] Berekeszpataka: Berkeszpataka helység van a vár közelében, ma Romániában. Debrecentől 145 km-re van egyenesen keletre légvonalban. Nagybányától délre kb. 20 km-re. A falu határában állnak Kővár várának romjai a Lápos-patak bal partján, a hegycsúcson.

[46] Novi: Bosanski Novi helység Bosznia-Hercegovinában. 1556-ban arról olvastunk, hogy őrsége felgyújtotta és elmenekült belőle, amikor a nem túl messzi Kosztajnica várát lerohanta a török. Időközben valamilyen módon visszakerült magyar tulajdonba.

[47] Obresk: nem tudtam beazonosítani. Talán a Zágrábtól 25 km-re, délkeletre a Száva folyó partján található Oborovo helységről lehet szó.

[48] Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 90. old. így idézte a szerzőt. „mert az török igen kevés”, s „az mennyi török vagyon, ők magok is bírhatnának velük és kézbeadnák ők maguk az várost!” Segítséget kértek és nagy óvatosságot az előkészületnél, mert ha a dolog kiderül, „nekik fejenként veszniök kell!”

[49] Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 90. old. így idézte a szerzőt: „A mostani pompás alkalmat nem szabad elszalasztani. Embereimet én is elküldtem a fehérvári bíróhoz s magyar levelemet a ruhájába varrtuk be. Most várjuk a válaszát.”

[50] Következtetett időpont. A forrásban nem volt megadva pontos időpont a kém elfogásának eseményére. A pécsi és mohácsi bégek felvonulása után néhány hétre tették.