AZ 1555-ÖS TOJGUN BUDAI PASA ÁLTAL VEZETETT HADJÁRAT MAGYARORSZÁGON

 

  A hadjárat célja a törökök politikai és katonai alapelvéhez híven, a már meghódított magyar területek biztonságának újabb várak és területek megszerzése révén való biztosítása a határok további kiterjesztése volt. Tojgun pasa eltérve az 1552-es hadjárat irányától a délnyugati határvonal oly fontos bázisának, mint Kapos, Babócsa és mindenekelőtt Sziget várának elfoglalását kísérelte meg. Itt akarták átszakítani a végvárvonal láncolatát.

  A katonailag jól átgondolt haditerv alapján Szigetvárt nem közvetlen támadással, hanem északkeleti-keleti összeköttetéseinek elvágása, mögöttes területeinek elfoglalása, teljes elszigetelése segítségével, rövid ostrommal akarták bevenni. A hadjárat támogatására elterelő, erőlekötő és pánikkeltő szándékkal Horvátországban összevonták a boszniai erőket, sőt az erdélyi királyi hadat is semlegesítették egy Szegedre vezényelt erős török sereggel.

  A pasa véget szeretett volna vetni a magyar csapatok portyázásainak a kiszemelt területeken, ugyanakkor biztonságosabbá kívánták tenni a Török birodalom s Buda közötti közlekedés szárazföldi és vizi útvonalát s védeni Pécs városát.

 

 

 

01. 29.

SZIGETVÁR: Kerecsényi László várkapitány jelentése szerint a magyar falvak parasztjai nagyon barátságtalanul fogadták a szigetvári vár magyar adószedőit: „Annyira elidegenültek az faluk, kik Pécs és Soklyós táján vadnak, hogy még csak egyet sem hajthattam semmi dologra (robotra) a várba. És dúlás nélkül pedig egy falu sem akar beszolgálni.” Helyenként még ellenszegülések is előfordultak. Január 29-én jelentette Kerecsényi, hogy „ráküldte” az egyik falura zalai Miklós nevű emberét, de „ott az pórok rá tamadtak és vagy három darabontot megöltek; ezek aztán megbírták (leverték) a pórokat és vagy három házat elégettek az faluban; egyébbfele is, valahová küldünk mindenfele rá támadnak az királ ő felség e népére!” „Másfelől – írta Kerecsényi – én immáron többet égettem fel negyven falunál, semmit nem használ, ez földnek el kell pusztulnia!”

  A kegyetlen adóztatást részben az magyarázta, hogy az 1550-1554 közti években Szigetvár védművei annyira tönkrementek, hogy szinte teljesen újjá kellett építeni azokat. Az új kapitányok alatt állandó építkezések folytak.

 

 

01. hó.

HORVÁTORSZÁG: Zrínyi Miklós már januárban javasolta Szigetvár elégtelen katonai létszámának kellő szintre emelését. Egész földesúri és báni hadával az év folyamán éber figyelemmel őrködött a horvátországi végeken.

 

 

02. hó.

POZSEGA (Požega): a boszniai pasa[1] harcosai e helyen gyülekeztek harcra készülve.

 

 

02. hó

KRUPA[2] (Bosanska Krupa) és PEDELY[3] (?): jelentékeny oszmán erők gyülekezései zajlottak le ezen helységeknél. 03-04-05 hónapok folyamán erős portyázásokat hajtottak végre északi irányban előretörve egészen Zágrábig.

 

 

02-hótól

KÁRPÁT MEDENCE: februártól az év végéig pusztító, országos méretű pestisjárvány szedte áldozatait.

 

 

03-hó elején

ARAD (Arad): a gyulai lovasok ismét meg akarták akadályozni az Aradi vár építését, de súlyos kudarcot vallottak és érzékeny veszteséget szenvedtek. Mágocsy a felelősséget elhárította magáról, mert éppen akkor Váradon tartózkodott.

  Aradot mint szandzsák központot 1554-1555-ben fallal vették körül, később palánkot építettek hozzá.

  Nádasdy Tamás országbíróhoz írott levelében Mágocsy az őrség gyarapítását, a hadiszerek növelését kérte. Reális képet festett a vár helyzetéről, leírva, hogy Váradtól – ahonnan elsősorban remélhetnek segítséget – a Körösök szélesen elterülő, nehezen járható mocsarai választják el, ellenben dél felé, a török végek irányában tágas, jól járható mezők terülnek el.

 

 

03. 10.

KOMÁROM: Sforzia Marchio Pallavicini kísérelte meg a hídfőerődök felépítését. A királyt arra kérte, hogy adjon ki császári pátenst a jobbágyok felhajtására. A munkálatok beindítását aratás utánra javasolta. Az ismert nehézségek, a pénz és munkaerő hiánya miatt azonban újra nem történt semmi.

 

 

03. hó

HORVÁTORSZÁG: Zrínyi Miklós bán már értesült a török betörésekről és a készülődő támadásról.

 

 

03. hó

SZIGETVÁR[4]: 1555 márciusában, amikor a támadás már küszöbön állott, Kerecsényi László várkapitány arról panaszkodott, hogy nemcsak fegyveresben szenved hiányt a vár, de „az itt való ágyú is kevés”. A segítségül küldött „kis tarackok” pedig a maguk fél mázsányi súlyával nem sokat érnek, mert „egy jó szakállas jobb annál”.

  A hadjárat megindulásakor keserű szájízzel vethette papírra a várparancsnok: „Én még ez Karácsontúl fogva írtam meg ez mostani török dolgot királ őfelségének és mind az uraknak... de nem használa, mert senki nem hinné.” A sok gond és baj a 8 havi zsoldhátralék ellenére is becsületes, jó harci szellem uralkodott ezekben az egyre forróbbá váló napokban Szigeten. „Én is itt, ha az Úr Isten kegyelmes akarattya lészen, halálig akarok szolgálnok a kereszténységnek.” – írta Kerecsényi. Katonái véleményét pedig így tolmácsolta: „Ím értjük, hogy az terek ránk jő. Azt megvárjuk és halálunkig híven akarunk szolgálni!”

 

 

03-hótól

SZÉKESFEHÉRVÁRPÁPA: Arszlán székesfehérvári szandzsákbég márciustól kezdve újabb támadásra készült, most Pápa[5] vára ellen. Árulással próbálkozott. A török szolgálatban álló Móré Lászlót akarta felbérelni arra, hogy embereivel a törökök támadásakor belülről nyissák meg Pápa várának kapuját. „én is minden hadammal a váras alá megyek; húsvét vasárnapra virradóra az várat megütöm. Ti is akkor onnan belülről az kapura üssetek!” A húsvétra tervezett támadás azonban elmaradt és csak októberben került sor.

 

 

04. 27.

NAGYKANIZSA (és VESZPRÉM): a Veszprémben állomásozó török csapatok is állandó veszedelmet jelentettek. Zichy István kanizsai kapitány – nyilván felderítőinek jelentése alapján – április 27-én levélben figyelmeztette Nádasdy Tamás nádort: „Im írtam Sennyei uramnak es, hogy Veszprém felől es vigyázzanak az uraim!”

 

 

04. 27.

SÜMEG: a török is tartott – magyar – kémeket. Április 27-én Ormány Józsa sümegi szervitor Nádasdy Tamáshoz írott levelében vádat emelt Mógor Kristóf keszi tiszttartó ellen, hogy az titokban a veszprémi törököknek kémkedik. Ormány szerint egy elszólásából következtetett erre, illetve egy elszólásával árulta el magát Mógor: „immár ő Veszprémben is volt vólna és megajándékozták vólna”. Egy alkalomml, mikor útja felől érdeklődtek, ő azt felelé: „az várba nem megy!” Így tagadása beismerés volt.

 

 

04. hó

SZIGETVÁR: Kerecsényi László megtudta, hogy Dervis pécsi szandzsákbég tanácsában II. Szulejmán szultán parancsát tárgyalták, mely szerint: „aratásban Szigetet megszállják”.

 

 

04. hó

SOMOGYVÁR: a Szigetvár ellen készülő támadás irányát jelezte, hogy a törökök megkezdték Somogyvár[6] megerősítését.

 

 

04-hóban

MAROSVÁSÁRHELY (Tîrgu Mures) ORSZÁGGYŰLÉS: a diéta – hosszú idő óta először – nem is foglalkozott a török igényekkel.

 

 

04-hóban (?)

ISZTAMBUL-ERDÉLY-BÉCS: körülbelül ugyanakkor, mikor a küldöttek megkezdték tárgyalásaikat, I. Ferdinánd király követei járultak a fényes padisah elé. A híres útleírás szerzője, Busbecq lovag először vitt erdélyi adót II. Szulejmán szultánnak – a Habsburgok nevében. A már régebben a szultánnál időző másik küldöttség, melynek Verancsics Antal, a jeles humanista volt a vezetője, olyan ajánlatokkal bombázta a török hatalmasokat: ha átengedik egész Magyarországot, évi 140 ezer forint adót is hajlandó Bécs fizetni.

  Időközben azonban bejeződött a soros perzsa háború. II. Szulejmán szultánnak már nem kellett óvatoskodnia. Busbecqnek, Verancsicsnak kereken megmondták: a szultán novemberig ad haladékot I. Ferdinánd királynak Erdély kiürítésére.

 

 

?. ?.

ESZÉK (osijek): oszmán csapatok gyűltek össze itt is.

 

 

?. ?.

SZEGED: a város térségébe is érkezett egy erős török sereg és letáborozott. Ennek célja az erdélyi királyi had semlegesítése volt.

 

 

?. ?.

HORVÁTORSZÁG: Tojgun pasa hadjáratával összehangoltan a boszniai török portyázók nagy pánikot keltve dúlták a horvát falvakat. A lakosság tömeges menekülése bátorságát vehette volna a katonaságnak is, ezért portyát és ellentámadást egymás után szerveztek. Egyik főtisztje Höjszek Iván nagyszámú lovas- és gyalogos csapatával Horvátországból mélyen benyomult Dalmáciába és az Adriai-tenger mentén a Sebenico[7] (Sibenik) melletti falvakon ütött rajta.

  Idézzük Dzselálzáde Musztafát: „...Ezen időben a tévelygő gyaurok Uszlavin és Khorvát nevű tartomány bánjának, a Zrinszki nevű átkozott gyaurnak kethudája, az Iván Höjszek néven ismeretes ördöngös piszkos, nagy számú lovas gyaurt gyűjtvén össze, a szomszédságában lakó gyaur bégek közül néhány ármányossal együtt megtámadta a Bosznához tartozó Klisz határában lévő falvakat, a ráják közül igen sok embert foglyaivá tett és barmaikat elhajtotta.

  Klisz szandzsákbégje, Malkocs bég... továbbá a határon előörsi szolgálatot tevő Blagaj várának besli-basi-ja, Haszán... végre Klucs várának kethudája, Mohamed mihelyt értesültek a gyauronak eme gonosztettéről, a mellettük lévő sárkány erejű ifjakkal... rögtön nyomukba eredtek a gyauroknak. Éjfél volt, mikor a gyaurokat utólérték s rögtön kardot rántottak a gyehennára valókra[8]. A sötét éjben a kardok villogása szolgált fáklyául a hit bajnokainak, akik az elért átkozottakat a földre taszították lovaikról és eltiporták, a bálványimádókat átdöfték és darabokra szaggatták lándzsáik vashegyeivel... az átkozottaknak legnagyobb részét a kardok martalékaivá tették, a többieket pedig foglyul ejtették. Közülük alkalmas nyelveket küldtek a diadalmas udvarhoz. A fényes győzelem örömmel töltötte el a müszülmánok szívét.”

 

 

04. hó

ISZTAMBUL: II. Henrik, a francia király követei útján háborúra buzdította II. Szulejmán szultánt I. Ferdinánd király ellen, János Zsigmond érdekében. II. Szulejmán pedig remélte, hogy ki tudja kényszeríteni I Ferdinánd király kezéből az amúgy is ingatag Erdélyt.

 

 

05,. 20. körül

VESZPRÉM-DEVECSER: Budáról Veszprém várába érkezett, majd onnan Devecserbe szökött a magyarokhoz egy Musztafa nevű, albán származású török katona. Szökését azzal indokolta, hogy az elmúlt hónapokban néhány szekér kirablását őrá fogták Budán, négy és fél hónapig fogságban tartották, s minden vagyonától, zsoldjától megfosztották. Elmondotta, hogy a székesfehérvári szandzsákbég parancsot kapott Palota és Tihany várainak körülzárására és elfoglalására. Ugyanis ez a két vár megakadályozza a fehérvári és a veszprémi törökök kapcsolatát. 1555-ben Devecserben 150 lovas és 100 gyalogos katona szolgált.

 

 

05. hó

PÁRIZS: a padisah válaszában arról tájékoztatta hű szövetségesét Párizsban, hogy „az előkészületek már megtörténtek. A határszélen lévő szolgáim már mind készen vannak…”

 

 

05. hó

SZIGETVÁR: Kerecsényi László várkapitány 200 katona – köztük kiváló tisztek és huszárok – és egy tüzér felfogadásával valamelyest növelte a járvány és fizetetlenség miatt erősen lecsökkent várőrség létszámát, de az még így is kevés volt a nagy kiterjedésű vár védelmére.

 

 

07. 03.

SZÉKESFEHÉRVÁR: Arszlán székesfehérvári szandzsákbég leveleket küldött a tartományában lévő falvakba, s katonai kényszermunkára rendelte be a falusiakat: „Ez a levél vitessék igen hamar a csóri, inothai, szénheli, péthi, mellári, olaszfalvi, nánai, kisthési, nagythési, jásthi, csethéni és az többi falukra, valakik az Bakonságon lakoznak, senki magát el ne rejthesse! – olvasható a levél külcímén.” „Ti bírák és minden közönséges népek, hagyom és parancsolom tinéktek, ezennel mind fejenként kapával, ásóval, fejszével mind bejőjjetek és valahol csak egy ökör volna is, behozzátok járomba fogva; mert valaki elszöknék előtte, avagy barmát elszöktetné, valahol megfoghatjuk, háza előtt nyársba vonatom és minden háza népét rabbá tétetem. Ez levelet minden bíró faluról falura hordoztassa, egyebet benne ne merjen tenni! Oroszlán bég, invictissimi imperatoris Turcarum, Locumtenens Albae, 1555.” A támadás megint elmaradt.

 

 

07. 03.

TIHANY: július 03-án Takaró Mihály tihanyi kapitány jelentette Nádasdynak, hogy ő a budai pasa legbizalmasabb emberétől, Nyzán csaustól kapja a híreket. Nyzán csaus most is azt üzente, hogy Arszlán budai pasa Pápa ellen készül.

 

 

07. hó

POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS: az országot hat kapitányságra osztotta (korábban négy volt). A Moson, Sopron, Veszprém, Vas, Zala és Somogy megyékből kialakított dunántúli kapitányság élére Nádasdy Tamás nádort állították, kinek egyúttal az országban tevékenykedő valamennyi bel- és külföldi fegyveres erőt is alárendelték. Még egy központi sereg felállítását is elhatározták. Csak éppen – mint már olyan sokszor – ezzel is elkéstek, és az odaadás, elszántság is hiányzott sokak szívéből. A hat főkapitányság a következő volt: Horvát, Szlavón, Kanizsai, Győri, Bányavidéki, Felső-Magyarországi. (A két új főkapitányság a Horvát és a Szlavón volt)

 

  A Történelmi Világatlasz 116. o. IV. térképe szerint, mely azonban az 1568-as állapotokat rögzíti a főkapitányságok nevei a következők. Horvát, Vend, Balaton-Drávaközi, Duna-Balaton közi, Bányavárosi és Felső-Magyarországi főkapitányság[9]. A Szlavónnak a Vend, a Kanizsainak a Balaton-Drávaközi, a Győrinek a Duna-Balaton közi, a Bányavidékinek a Bányavárosi feleltethető meg.

  A Horvát főkapitányság székhelye Károlyváros[10], a Vend főkapitányságé Varasd, a Balaton-Dráva közié Kanizsa, a Duna-Balaton közié Győr, a Bányavárosié (vagy Bányavidékié) Érsekújvár, és végül a Felső Magyarországié Kassa lett.

  A XVI-XVII. századi törökellenes küzdelmekben kétségtelenül hatalmas feladat hárult a főkapitányokra, akik a rájuk bízott területeken nemcsak a határvédelem irányítását látták el, de szükség esetén a rend biztosítása érdekében a karhatalmi erők felett is rendelkeztek.

 

 

~07. hó

KÖRMEND: Nádasdy Tamás magyarországi főkapitány és Sforza Pallavicini királyi főkapitány 300-300 lovasából, 100-100 gyalogosából a Komárom megyeiek 100 gyalogos és 8 főnyi huszárcsapatából álló 908 fegyverest számláló királyi sereggel először Kanizsán kívánták a támadókkal felvenni a harcot, de végül Körmend várába vonultak s tétlenül nézték Tojgun hadjáratának eseményeit. Jellemző e korszak szemléletére, hogy sem Szlavónia, sem Stájerország, sem Karintia, sem a többi fenyegetett dunántúli megye sem küldött, Komárom kivételével, egyetlenegy katonát sem a királyi seregbe.

 

 

08. hó elején

BUDA: az esztergomi, a nógrádi, a hatvani, a szekszárdi és a simontornyai szandzsákból ide vezényelték az igazhitű harcosokat. A legtöbb dunántúli bég csapatai saját területükről kiindulva portyázással biztosították a hadjárat megfélemlítő légkörét.

  A felvonult oszmán hadat kezdetben 10 ezer főre becsülték. Az előrenyomulás során szerzett pontosabb adatok alapján a kémek azonban már csak 7-8 ezerben jelölték meg a számukat, de „mindezbe nincsen viadalhoz háromezer” – írták. Kerecsényi a Szigetvár alatt táborozó hadat ötezernyinek, s a puskások hiányát szembetűnőnek találta. Sok parasztot is hajtott magával a sereg, részben a várostromok földmunkáira, részben a létszám növelésére.

  „...Budun városából s az égig érő Siklós várából várvívó, erősség hódító és villám hatású ágyúkat és badsaluskákat szállítván...” [11] gyűlt a sereg Rákos mezejére.

 

Az alábbi bégek vettek részt a hadjáratban:

 

NÓGRÁD: Szulejmán
HATVAN: Mohamed
SZEKSZÁRD: Szinán
SIMONTORNYA: Mahmud
SZÉKESFEHÉRVÁR: Arszlán
ESZTERGOM: Ahmed
GÖRÖSGÁL: Ahmed
TUMAN: Naszuh

  A Budán állomásozó török sereg augusztus elején elindult Székesfehérvár irányába.

 

 

08-hó elején

RÁKOS MEZEJE: Rákos mezején két részre vált a sereg. A derékhad Székesfehérvár irányába vonult, míg egy kisebb sereg a Duna mentén Tolna felé indult.

 

 

 

 

 

08. hó

SZÉKESFEHÉRVÁR: Tojgun pasa serege átvonult a városon. Délebbre, Koppány felé vették útjukat. Minden bizonnyal a székesfehérvári bég és csapatai itt csatlakoztak hozzájuk.

 

 

08. hó

ADONY: a kis sereg átvonult a városon.

 

 

08. hó

PAKS: a kis sereg átvonult a városon.

 

 

08. hó

TOLNA: a kis sereg átvonult a városon.

 

 

 

08. hó

TÖRÖKKOPPÁNY: a vár alatt egyesült a budai pasa kisebbik csapata a fősereghez. Tojgun pasa újra egyesült serege tovább vonult Kaposvár térségébe. Minden bizonnyal Naszuh bég és csapatai itt csatlakoztak a budai pasához. Viszont egyes csapatai folytatták az erős portyázó beütéseket a Balaton irányában.

 

 

08-hó végén

TÖRÖKSZENTMIKLÓS (Balaszentmiklós): Szabardi Mátyás a váradi és gyulai csapatokkal megkísérelte hirtelen megrohanással hatalmába keríteni Balaszentmiklós várát; a kísérlet nem sikerült, így a török hódoltság terjeszkedését a Tiszántúlon nem sikerült megállítani.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

A nyár folyamán

BÉCS(?)[12]: miután I Ferdinánd király segélykérését a török erők fékentartására a német birodalmi erők visszautasították, maga pedig nem kívánta az osztrák örökös tartományok mozgósítható anyagi és katonai erejének a harcbavetését, úgy határozott, hogy Bécs védelme érdekében, a magyar és horvát területek feláldozása árán, békét köt a szultánnal. Ütőképes katonai erejét inkább Erdély megtartására szánta. 1555 nyarán 130 000 dukáton hat hónapra sikerült fegyverszünetet vásárolnia, melyet azonban a padisah egyetlen pillanatra sem vett komolyan; nem adta fel Erdély visszaszerzésének gondolatát, hűbérese – János Zsigmond – részére. Úgy érezte, az idő nekik dolgozik, hiszen röviddel ezelőtt fejezte sikeresen a perzsák elleni hadjáratát.

  Az 1555. évi fegyverszünetet kizárólag a bécsi Burgban vették komolyan. A végvárakban jól tudták, hogy az semmi jót nem eredményez Magyarország részére, hiszen már az esztendő eleje óta nagy török hadikészülődésekről érkeztek hírek.

  Kerecsényi László – a szigetvári várkapitány – egyre szorgalmazta az ellenség ellen jól bevált rajtaütéseket, de még ezt is a legszigorúbban megtiltották, s elrendelték „a békesség fenntartását”. Méltán fakadt hát ki Nádasdy Tamás, amikor a török csapatok már a Dunántúl szívéig portyáztak: „Őfelsége helyesebben tenné, ha ezeket a szerencsétlen szegény keresztényeknek kijelentené, hogy vándoroljanak ki otthonukból…”

 

 

A nyár folyamán

VESZPRÉM: az 1555. évi nyár viszonylag nyugodtan telt el. A legnagyobb esemény az volt, hogy Káldy Miklós – egy hajdani nándorfejérvári öreg vitéz – párbajra szólította fel a legvitézebb veszprémi törököket. A levél címzése: „Ez levél adassék a nagyságos Beszprémi bégnek, a hatalmas császár helytartójának, etc. Nekem jó uramnak.”

  „Jól tudjátok atyámfiai vitézek, hogy én titeket mind jól ismerlek, mikor Nándorfejérvár még magyar kézben volt… Válasszátok ki közületek a legjobb vitézt, s én jövendő Szent György-napkor megütközöm véle a pápai, győri vagy beszprémi mezőn, ahol ti. ő akarja. És egyéb fegyver nála ne legyen, csak egy éles szablya és egy vasbot, sem páncél, sem sisak, s mindhalálig legyen a viadal. S ha Isten neki adja a diadalt, ő fejét veszi a vitéznek.” Káldy Miklós, hogy növelje tekintélyét, felsorolta a levélben a régebben vívott bajviadalaiban megölt ellenfeleit. Leírta, hogy ő vett fejét a Vrácsa nevű mezőn Amhát Kapucsi pasának, ő vette fejét Deli Nuszufnak és Amhát agának is. „Azért ti vitézek, ha valamely tibennetek ugyan vagyon, énnekem Szent György-nap előtt egy hónappal előbb tudtomra adja, a nevét is megírja, ki lészen a vitéznek a neve, aki én velem a bajt felveszi, én annak nagy szép ajándékot küldök.”

  Megtörtént-e a viadal? Nem tudjuk.

 

 

09. 07.

KAPOSSZENTJAKAB: a budai pasa serege ide érkezett és letáborozott a vár közelében. „…a benne lévő, gyehennára való gyaurok – mivel nem volt elég erejük megbírkózni a győzelmes sereggel – futásra vevén a dolgot, sötét éjjel szétfutottak és üresen hagyták a várat.” – írta Dzselálzáde Musztafa.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

09. 07.

KAPOSMÉRŐ: (Törökök és magyarok akkoriban Mere néven nevezték.) Kis párkány volt itt 1555-ben. Dzselálzáde Musztafa szerint 400 lovas katona állomásozott itt, de ezt a számot magyar egykorú források nem erősítik meg ezért igen túlzottnak tarthatjuk.

  „Azon éjjel felgyújtván a párkányt, összes háznépeikkel Kaposvárba mentek és eltorlaszolták a kapukat” – írta Dzselálzáde Musztafa.

 

 

09. 08.

KAPOSVÁR: Tojgun pasa a fősereg megindulása előtt egy előhadat küldött Kaposvár ellen, talán még a hajnali órákban. „Amint a várban lévő, pokolra való gyaurok értesültek e dologról, egy csapat vitéz és harchoz jól értő, tigris kijött a várból, hogy harcot kezdjen az előrejött gázikkal s a vár előtt megverekedtek.” (Dzselálzáde Musztafa) Gyilkos, szemtől szembeni harc alakult ki, melyben a törökök a kardjaik mellett íjjaikkal is erősen harcoltak és sok magyart gyilkoltak le. A heves harc ikindi idejéig tartott és közben Tojgun pasa és a fősereg is megérkezett, majd minden bizonnyal részt is vett a csatában. A harc kimenetele nem volt kétséges. A magyarok maradéka visszatért a várba.

  „Elsőnek Kaposújvárt támadta meg – írta Forgách Ferenc –: ez volt a gyengébb és annál könnyebben elfoglalható. „Dersffy István, a vár birtokosa, midőn tudomást szerzett a pasa hadmozdulatairól, Bécsbe utazott, hogy Ferdinándtól katonákat és bronzágyúkat kérjen segítségül. Az őrségben önkéntes gyalogosokat hagyott, hírhedetten kegyetlen népséget, meg néhány lovast, mert ez volt a szokás minden környékbeli helységben, hogy a zsoldosokon kívül önkéntes gyalogosokat tartottak, akik jobbadára csak abból éltek, amit raboltak, de ha törökökre akadtak, rendszerint igen keményen harcoltak. A törökök annyira gyűlölték ezeket az embereket, és annyira haragusznak rájuk, hogy egyet sem szoktak életben hagyni közülük, a foglyokat pedig a legszörnyűbb kínzások közepette végzik ki; ezért aztán állhatatosan kell harcolniuk, vagy ha nem harcolnak, a keresztényeket zsákmányolják. De főleg a Kaposújváriak oly megátalkodottan kegyetlenek voltak, hogy a keresztény parasztokat kínzással kényszerítették pénzük odaadására. Voltak, akik vasfúróval lyukasztották át a férfiaknak a lábuk szárát, nőknek a mellét, és a kegyetlenkedés semmiféle módját sem mellőzték, hogy pénzt csikarjanak ki.”

  A gyengén felszerelt várat aztán a fősereg is megtámadta.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

09. 08.

(?): Beche István azt írta Zichy Istvánnak, hogy: A korotnaiak három törököt fogtak el, akik azt vallották, hogy az összes dunáninneni bégek jelen vannak a török seregben, mely 10 ezer emberből áll s van vele 8 öreg ágyú és 40 tarack…

 

 

09. 12.

NAGYBAJOM (KOROTNA): Horváth György[13] és Kobak Miklós azt írták Zrínyi Miklósnak egy a Kaposváriakért írt szeptember 12-i keltezésű segélykérő levelükben, hogy: „Már ötödnapja, hogy Kapost a török erősen löveti; egy bástyát és a kaput már nagy részben lerombolta. A Kapos vizét Kecelnél elfogták, s most az árkoz töltik fával, ágakkal. Kérjük Nagyságodat az Istenre, ne hagyja el a várbelieket, mert ha segélyt nem kapnak, akkor kimennek belőle, s a török könnyen beszáll!”

  Tehát a törökök közel férkőztek a várhoz és a vár kiszáradt vizesárkát „eltöltvén fával s arra tornyot csinálván” (Dzselálzáde Musztafa) ostromolták a kaposvári várat.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

09. 12.

KAPOSVÁR: Széll Péter megbízott parancsnok, mielőtt a segítség Dersfi István vezetésével megérkezett volna, gyáván megszökött a várból. A magára maradt őrség hősiesen folytatta a harcot a nagy túlerő ellen. Később valamikor Pápán fogták el a parancsnokot, ahol enyingi Török Ferenc főkapitány parancsára felakasztották egy fára[14]. Más forrás szerint karóba húzták.

09. 17.[15]

  A vár elfoglalásának napja: „…az egész győzelmes hadsereg rohamot intézett a vár ellen és minden erejét megfeszítette elfoglalására. Hajnaltól a két ima közéig tartott a heves harc és viadal, miközben az egész világ megzavarodott az ágyúk dörgésétől és puskák ropogásától, a vitézek kiabálásától és harci zajától elállt az emberek lélekzete. Szünet és megszakítás nélkül tartott az igen heves harc és öldöklés, míg (…) az alávaló gyaurok vereséget szenvedtek és visszafutottak a belső várba[16]. A hit harcosai űzőbe vették a futókat s legtöbbjüknek megadták a maga részét a halált okozó kardokkal. Amint ez a vers: „Segítség jön Allahtól s a diadal közel van” [17] hallhatóvá lőn, a nevezett vár teljesen elfoglaltatott, minden része megtisztíttatott a legalsó pokol lakóitól[18], a benne talált s régtől fogva elzárt müszülmán foglyokat pedig megszabadították…

  Templomait mecsetekké, zárdáit dzsámikká alakították át, a kereszteket és tornyokat lerombolták, a várat az iszlámnak tartományaihoz csatolták. Miután dizdár neveztetett ki és őrség rendeltetett bele, ide is bevitetett a próféta vallási törvénye.” (Dzselálzáde Musztafa)

  A vár elfoglalása után a sereg egy csekély része nyugati irányba indult Korotna várának elfoglalására. Menet közben a seregből kivált egy csapat, ami Bajom (Nagybajom) palánkjának bevételét tűzte ki célul.

  Később Ferdinánd főherceg parancsnoksága alatt a császáriak visszafoglalták ugyan a várat, de 1557-ben már ismét a török benne az úr, és 133 évig birtokában is tartotta. A török őrség létszáma 1568-ban 255, 1570-ben 211, 1618-ban 309, 1659-ben 225 fő.

 

 

09. 08. és 17. között

SÁRVÁR: Kerecsényi László a Szigetvári vár kapitánya még Kaposvár ostroma idején felkereste Nádasdy Tamás országos főkapitányt Sárváron, s kérte sürgős segítségét. „Sajnos ha leszakad az ég, akkor sem tudok hadinépet küldeni Szigetbe” – írta Nádasdy a találkozó után Bécsbe.

 

 

09. 08. és 17. között

HORVÁTORSZÁG: Zrínyi Miklós Kaposvár felmentését tervbe vette, de segítséget sehonnan sem kapott, viszont saját bánsága területéről nem tudta elvonni csapatait.

 

 

09. 20.

ERDŐD (Ardud): 1555. szeptember 20-án Erdőd mezővárosában gyűltek össze Szilágy, Szatmár, Ugocsa és Szabolcs protestánssá lett lelkészei, 12 cikkelyben foglalva össze vallási nézeteiket. Ez volt az ún. Erdődi (evangelikus) zsinat.

 

 

?. ?.

NAGYBAJOM (KOROTNA): vagy Korokna. Dzselálzáde Musztafa úgy írta le, mint „erős bástyákkal és szilárd falakkal ellátott várat.”

  A vár őrsége a török közeledtének hírére elmenekült, és az üresen maradt erősséget kardcsapás nélkül elfoglalták. Horváth György is kénytelen volt őket követni. Az üresen hagyott erősségbe Tojgun pasa vonult be, és azt őrséggel látta el. Egy év múlva, 1556 szeptemberében Nádasdy Tamás és Pallavicini őrgróf foglalta vissza.

 

 

?. ?.

NAGYBAJOM (KOROTNA): (Talán ezt nevezte Dzselálzáde Musztafa törökösen Páponnak) Akkori neve Bajom. Bizonyára csak csekély ellenállás volt a védők részéről a kis palánkvárban, mert könnyen elfoglalták a törökök. Felgyújtották és „egész vidéköket és határukat az iszlám birodalmához csatolták s a csillogó handzsárok hegyével kiírtották belőlük a hitetlenség és tévelygés emlékét.” (Dzselálzáde Musztafa) Egyébként „égbe nyúló párkány”-nak írta le.

 

 

?. ?.

KAPOSMÉRŐ: a pasa csapatai megszállták az üresen hagyott palánkot és ők is felégették. Kaposújvárról (Kaposvár) érkeztek.

 

 

?. ?.

KAPOSVÁR: a török sereg útnak indult Babócsa vára ellen. Hamarosan elérték a Rinya patakot és azt követve vonultak a céljuk felé.

 

 

?. ?.

PÁCOD[19] (?): ma nem létezik ilyen nevű helység a térségben. Elfoglalták és felégették a palánkvárat.

 

 

09. 22. körül

PÁPA: megkezdődött a török csapatok felvonulása, mint az utólag kiderült – illetve amiről a magyar várak már előre is tudtak –, Pápa vára ellen.

 

 

09. 22.

SZÉKESFEHÉRVÁR: Arszlán fehérvári bég a támadáshoz és Pápa ostromához nagy tömegű falusi népet is ki akart rendelni sáncmunkára. A falvakra vonatkozó parancsa ma is megvan:

  „Ez levél vitessék igen hamar a csóri, inothai, szénheli, péthi, mellári, olaszfalvi, nánai, kisthési, nagythési, jásthi, csethéni és az többi falukra, valakik az Bakonságon lakoznak, senki magát el ne rejthesse” – olvasható a külcímén.

  „Ti bírák és minden közönséges népek, hagyom és parancsolom tinéktek, ezennel mind fejenként, kapával, lapáttal, ásóval, fejszével mind bejőjjetek és valahol csak egy ökör volna is, behozzátok járomba fogva; mert valaki elszöknék előtte, avagy barmát elszöktetné, valahol megfoghatjuk, háza előtt nyársba vonatom és minden háza népét rabbá tétetem. Ez levelet minden bíró faluról-falura hordoztassa; egyebet benne ne merjen tenni! Oroszlán bég, invicitissimi imperatoris Turcarum, Locumtenenes Albae, 1555”

 

 

09. 22.

SÜMEG: ugyanekkor a sümegi szervitor értesítette Nádasdy nádort, hogy a veszprémi török vár őrségét 60 lovassal erősítették meg.

 

 

09. 25.

GYULA: Pesthy Ferenc bihari adórovó – a zsoldosztás után – azt jelentette Miksa főhercegnek, hogy a katonák öt hónapja semmi zsoldot nem kaptak, pénztelenek és ruhátlanok, s alig lehet őket megnyugtatni, maradásra bírni; félő, ha nem kapnak pénzt, elszélednek. Ekkoriban egyébként a vár és a város őrségének száma összesen 715 főt tett ki.

 

 

09. hó végén

BABÓCSA: a várat összesen 250 katona védte. A legénysége szabad elvonulás feltétele mellett átadta a törököknek. Csak néhány napig bírtak ellenállni az erős ágyúzásnak, aztán annyira elvesztették a fejüket, hogy megadták magukat. A vár feladása miatt Báthori a két hadnagyot elfogatta és halálra ítélte, de sikerült börtönükből megszökniük. Tojgun budai pasa Babocsát rokonának Ahmednek a parancsnoksága alá rendelte és visszafordult a vár alól egyenesen Szigetvár ellen tartva. Célja most már senki előtt sem lehetett kétséges.

  (1556-ban foglalták vissza Nádasdy Tamás nádor és Stansics Horvát Márk magyar csapatai a Szigetvárt ostromló török had elterelésére. A török védők felgyújtották és elmenekültek, ezután tíz évig magyar őrség volt a falai közt. Az új várparancsnok Perneszy Farkas )

 

 

Babócsa elesésekor

BERZENCE: elfoglalták a várat a törökök bizonnyal a babócsai vár elfoglalásakor. A Szalay család birtokában volt a birtok. Ők építették a kastélyból a végvárat 1543 és 1550 között. A szomszédos Babocsával, Csurgóval a Szigetvár mögött fekvő Dráva menti falvakat védte.

 

 

09. hó végén

PÁPA: a török támadása miatt Nádasdy főkapitány és Zámbó Veszprém megyei viceispán szeptember végén parasztokat és szekereket rendelt be Pápára erődítési feladatok elvégzésére. A falusiak azonban nem engedelmeskedtek a parancsnak, s csak néhány embert sikerült erőszakkal behozni, de ezek kevesen voltak a munkára.

 

 

08. 08. és 09. hóban

FONYÓD és KARÁD[20]: a törökök dúlásai egészen e falukig elértek. Fonyód várát XIV. századi téglából épült templom körül emeltette palonyai Magyar Bálint[21], 1547 körül. (Kiss Gábor szerint Buda várának elfoglalása után 1541-ben) Árokkal is körül vette, majd egy nagyobb területet hozzá véve, azt ugyancsak palánkkal és árokkal kerítette be. A kb. 60*60 m nagyságú , négyszög alakú palánkvár hosszú ideig ellenállt a török ostromának, csak Magyar Bálint halála után, 1571-ben tudták elfoglalni. A hódoltság alatt a vár a helységgel együtt elpusztult. A vár így belső és külső várból épült fel és a belső várában nagyobb torony emelkedett. Téglalap alaprajzú volt maga a vár.

Karád leírása: várat itt nem építettek a magyarok. Nem tudjuk mikor került török hódoltság alá, de később a törökök egy erődítményt építettek itt feltehetőleg palánkból. Az 1628-29. évi török zsoldlajstrom szerint a várban 12 várőr, 6 tüzér, 11 lovas és 17 határőr teljesített szolgálatot. Különösebb hadi jelentősége nem volt.

 

 

10. 01.

PÁPA: a Veszprém megyei nemesek – Török Ferencnek Nádasdyhoz írott október 01-i levele szerint – szeptember végén fegyveresen bevonultak ugyan Pápára, de leszolgálva a kötelező hat napot, hazamentek. Csak Heránt Péter, Bacsó György és Köcsky György nemesek – három-három lovassal – kérték, hogy továbbra is Pápán maradhassanak.

 

 

10. 04.

HORVÁTORSZÁG: amikor Tojgun pasa serege már egyenesen Szigetvár ellen indult, Zrínyi Miklós felajánlotta 300 főnyi báni lovascsapatát Nádasdy Tamás nádornak és Pallavicini Sforza tábornoknak, hogy a körmendi 900 főnyi királyi sereggel együttesen vegyék üldözőbe a török sereget, vagy intézzenek Szigetvár érdekében egy török kézen lévő közeli vár ellen tehermentesítő támadást. Terve azonban süket fülekre talált.

 

 

10. 04-e körül

PÁSZTÓ: az ország másik felében az egri vár vitéz legényei éppen ezekben a napokban rohanták meg a hadjáratban részt vevő Veli hatvani bég székvárosának környékét. Bornemissza Gergely vezette a csapatot, de sajnos elszámította magát. A béget a támadások miatt a budai pasa visszavezényelte Szigetvár alól, és ő megvédte szandzsákját. Bornemissza Gergely meggondolatlanul, kis létszámú csapattal rátört egy török csapatra, azonban ekkor Veli bég serege megtámadta őt. A túlerő győzött és az egész megmaradt huszárcsapatot Bornemissza Gergellyel együtt fogságba ejtették[22].

  Az értékes rabot a törökök Isztambulba szállították s ott arra iparkodtak mindenféle szépen hangzó ígérgetéssel rávenni, hogy adja ki a vár gyenge pontjait s hazatérve, csábítsa Szapolyai özvegye, Izabella királynő törökbarát táborába a Ferdinánd-párti urakat. Bornemissza azonban nem lett áruló. Megtorlásul, az egri ostrom török fővezére: Ahmed – aki ekkora már nagyvezír lett – két esztendő múltán bosszúból felakasztatta.

  Bornemisszát jobban megismerjük, ha tudjuk róla, hogy a felesége nem a Gárdonyi-regénybeli Cecey Éva volt, hanem – első hitvese halála után – Syger Dorottya. Tudjuk azt is, hogy két házasságából több gyermeke született, akik közül ismerjük Györgyöt, valamint Orsikát és Katót.

 

 

?. ?.

CSURGÓ: Zrínyi Miklós a pásztó környéki összecsapás után Csurgó várába vonult, s onnan figyelte az ellenség hadmozdulatait.

 

 

?. ?.

VERBÓC[23] (?): a Verbócnál dúló pakráci aga portyázó csapatát szétverte Zrinyi Miklós.

 

 

 

10. 04. előtt

SZIGETVÁR: Szigetvár tisztikara:

a várkapitány
az alá rendelt két alparancsnok: Sogovics István és Zalay Miklós
két-két várnagy
a lovaskapitány
a hajdúk vajdája
egy gyalogos alkapitány

  A vár zászlótartója az a Bika András nevű lovastiszt volt, aki egészen az 1566-i ostromban bekövetkezett hősi haláláig hűségesen szolgálta Szigetet. A katonák többségét adó magyarok mellett akadt délszláv is bőven, mint például Ugronović, Tremecz, Sušić, Svašić, Šogović stb. Kerecsényi az adott viszonyok között lelkiismeretesen készült fel a viadalra. Ácsokat, kovácsokat és parasztokat rendelt be a várba a viadal alatti palánkjavítások elvégzésére.

  Kellő mennyiségű élelmiszerről (kenyérgabona, hús, bor) is gondoskodott, úgyhogy a blokád alatt a mesteremberek s a paraszti munkások is megkapták a napi 4-4 cipót és valamelyes bort. A gabonaasztagokat és a szénakazlakat tűzvédelmi célból 1500 marhabőrrel gondosan befedette. A végvári harcokban nélkülözhetetlen hírszerzőrendszer megszervezéséről sem feledkezett meg.

  Nem ismerjük ugyan a szigeti várőrség létszámát, de bizonyos, hogy csupán néhány száz főnyi lehetett.

 

 

10. 06.

NAGYKANIZSA: Therjék Tamás, aki a maga korában híres építőmester volt, azt jelentette Kanizsáról október 6-án: „Az közfalnak czövekeit és gerendáit felverettem vala, félig fel vagyon rakva, az kik látják mind dicsérik. Lövőhely két helyen lészen rajta: a víz-szinten, s azon felül.” Ugyanő a következő napon azt írja, hogy két halomtöltést kellene csinálni az ágyúk számára. E célra földhordó szekereket és száz darab kézentoló talyigát kér.

  Ezek az erődítési munkák szakadatlanul folytak, így előbb Szele Jakab tiszttartó irányításával 1567 tavaszáig (majd azt követő évtizedben is).

 

 

10. 07.

ISZTAMBUL: II. Szulejmán szultán fermán útján újból elrendeli az erdélyieknek, hogy hozzák vissza János Zsigmondot és a királynőt. Vagy így tesznek és akkor a magas porta kegyesen újra pártfogásába veszi őket, vagy sem, de akkor országukat letörlik a föld színéről. A román fejedelemségek harcra készültek, az alföldi török végvárakból is fegyvercsörgés hallatszott. A Tiszántúl Petrovics Péter vezetésével újból fellázadt, s ezúttal már nem lett volna oly következménymentes fegyverrel számolni le vele.

 

 

10. 04-10. 09.

SZIGETVÁR: a budai pasa serege október 4-én érkezett meg Sziget vára alá, miután a mintegy 8-9 km-re fekvő Görösgál kis palánkját 114 főnyi őrséggel megerősítette. A török had a várat övező tó mellett, a nyugati Háserdőtől az Almás patakig, félkörben ütötte fel táborát. Haladéktalanul megkezdték a vár felderítését s a védművek felkészültségének a kipuhatolását. Az eseményekből következtethetően az ostromra készülők meghökkentek a frissen helyreállított falak s az újonnan épült nyugati két bástya és a várat, várost védelmező széles mocsaras tó s vizesárokrendszer láttán. A pasa kb. egy havi viadalra számított, s kikiáltói révén közhírré is tétette a táborban, hogy az ostromhoz két „kastély”-t, azaz a várfal tetejéig érő föld- és faépítményt, kívánnak emelni, melyekből ágyú- és puskatűzzel akarják rombolni a védműveket, pusztítani a védőket. A vár előtt a tóparton hozzá is kezdtek a két magas domb megépítéséhez és a kapcsolódó futóárkok ásásához.

  Kerecsényi és hadinépe nem rettent meg a létszámra nagy oszmán tábor láttán, hanem jó végvári vitézekhez méltóan naponta kitörtek a városból az ellenségre. Tojgun csapatai azonban tartózkodtak a heves összecsapásoktól s nem vetettek be nagyobb erőt ellenük. Így például a második napon is csupán 100 gyalogos puskás és 32 lovas mérte össze fegyverét a várból kiütöttekkel. „Harcunk mindennap erős volt – jelentette Kerecsényi , – az ellenség közül „sok hala meg puska miatt”, kiknek számát Zsámboki János – bizonyára túlzottan – háromszáznak tudta.

  De a szigeti vitéz legények a készülő két „kastélyt” sem nézték tétlenül. „Addig levénk (lövénk) rá, harmadnap, hogy eltaláltuk.” S ez bizony már jó előjel, félsiker volt.

  A védők kitartását fokozta, hogy hamar felismerték a támadók felkészületlenségét. „Álgyúval nem lűteté, nem akart hozzákezdeni (ti. a pasa), hogy látá az helnek erős voltát, ő magok kevés voltát, mert legfeljebb nem volt terekpórtul megválván (a parasztok nélkül) – ötezernél. Én bizony életemben nem láttam rosszabb szerrel való népet eznél… – írta Kerecsényi László – Kétezer lovag és ezer puskás megvívott volna velek.” De mivel segítség sehonnan sem érkezett, így hát maguk tették meg azt, amit az adott helyzet megkövetelt tőlük. A várparancsnok kemény fegyelmet tartott népe felett. Noha „árulók is voltak köztük” – mint jelentette később –, sikerült megakadályozni a pánikot, demoralizálódást.

  A védők nem kis szerencséjére Tojgun táborából a várba szökött török pribéktől megtudták, hogy melyik a budai pasa vezéri sátora. „Maga bizon elég messze vala az sátor… Az ereg álgyút (nagy kaliberű ágyút) én ráigazétám – olvassuk Kerecsényi László beszámolójában –, nappal és estve hozzá lövék… az sátor felét találta. Azontúl készülni kezdett és elmene.”

10. 09.

  A budai pasa hadserege tábort bontott és elvonult Pécs irányába, de portyázó fegyveres csapatai a környéket még később is szemmel tartották.

10. 13.

  Szigetvár katonasága e vasárnapi napon megünnepelte váruk sikeres megmenekülését. Kerecsényi László minden lovasának, gyalogosának és hajdújának „bátor magaviselete és vitézsége jutalmául” másfél liternyi bort és frissen sült cipókat osztatott ki. Több tiszt és katona „kitűnő magaviseletéért”, „kitűnő lovas voltáért” zsoldemelésben, pénz, termény, török fogoly s egyéb jutalomban részesült.

  De vajon mi lehetett az oka annak, hogy Tojgun pasa egy sikeres hadjárat befejezéseként nem tett még csak kísérletet sem főcélpontja, Sziget vára elfoglalására? Az adatok ismeretében úgy tűnik, a beglerbég a helyszínen megbizonyosodott arról, hogy a természettől jól védett, helyreállított és újonnan megerősített vár rendszeres ostromához nem rendelkezik megfelelő létszámú s felszereltségű katonai erővel. Nem kétséges, hogy a hadjárat során eddig nem tapasztalt harci és ellenállási szellem s az eredményes ágyútűz is meglephette. A budai pasa seregének 1555 őszén egyedül a Kerecsényi László parancsnoksága alatt álló szigeti katonaság állott ellen a gondjaira bízott vár védelmében, sőt élt az aktív védelem hatásos eszközével is.

  Csak a szokásos török túlzással nevezte II. Szulejmán szultán udvari történetírója a félsikerrel végződött hadjáratot „fényes győzelem”-nek. A bégeket díszítő jelzők – „farkas a vitézség küzdőterén”, „krokodilus a küzdelem tengerében”, „leopárd az öldöklés zajában”, stb. nem fedhették el a szigetvári kudarc tényét. Hogy a szultáni udvarban is valóban kudarcnak minősítették Tojgun seregének Kerecsényi László vára alatti passzivitását, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a padisah uralkodásának eseményeit s így a budai pasa hadjáratát is megörökítő Dzselálzáde Musztafa a szájára sem vette Sziget nevét.

 

 

10. 22.

SZÉKESFEHÉRVÁR: újabb hírek keltek szárnyra arról, hogy Arszlán székesfehérvári szandzsákbég támadást fog intézni Palota és Tihany várai ellen, azonban ezek is valótlannak bizonyultak.

 

 

10. 22.

PÁPA: a törökök Pápa elleni támadása október 22-én már küszöbön állt. A hírek nyomán riasztották is egymást a végvárbeli magyar kapitányok. E napon Bacsyn Pál levelet írt Rácz Péter vázsonyi kapitánynak:

  „Továbbá ma igen idején uramnak (ti. Takaró Mihály kapitánynak) egy embere jöve Fehérvár felől, kitől azt izente Fejérvárról egy bízott embere uramnak, hogy a bég minden népével igen készöl, ez jövendő éjjel avagy a más éjjel el indul, Pápára akar menni; a töröknek szándokát senki sem tudja, uram mast itthon (ti. Tihany várában) nincsen, engem hagyott képében, az ember titkon mondá meg, azért mentől hamarább lehet, ezt ti Kegyelmetek onnéjt Vásonból király képének adja tudtára, s mind nádorispán uramnak ő nagyságának, mert minden kétség nélkül jő ez két jövendő éjjel Pápára is, az uraknak tudtára Kegyelmed!”

10. 23.

  A török csapatok támadása Pápa vára ellen az október 23. utáni egyik éjszaka be is következett. Arszlán fehérvári bég török harcosai éjféltájban olyan vad üvöltéssel törtek rá fegyveresen és ostromlétrákkal a város nyugati sáncán álló Borsosgyőri vagy Szent László kapura (a mai Derkovics tér helyén), hogy az ott őrt álló királyi katonák megfutamodtak. Martonfalvay Imre deák, az Enyingi Török-család pápai szervitora azonnal a város piacára nyargalt. Az ott álló tartalék őrséget a kapu védelmére parancsolta, mondván: „fejök vesztésében vártájokat (őrhelyüket) senki el ne hagyja, helyt álljanak tisztösségük veszte alatt, semmit ne féljenek!”

  A támadó török katonák közben már rést nyitottak a Szent László kapu melletti palánkon. Martonfalvay odarohant, egy Borsosgyőri Péter nevű darabontot „köntöse gallérjánál” fogva odavonszolt, s parancsot adott neki, hogy puskájával lőjön a résben dolgozó török katonák közé. A török puskások viszonozták a tüzet, s átlőtték a darabont kezét.

  A veszedelem láttán Martonfalvay a Szent László utcában sereglő német gyalogos landsknechtekhez rohant, parancsot adott nekik, hogy rohanjanak a Szent László kapu védelmére, melyen a törökök már egy zászlót ki is tűztek. Miután a német katonák Martonfalvay Imre parancsára meg sem mozdultak, a vár főkapitánya, Enyingi Török Ferenc sietett oda. Annak parancsára a német gyalogosok lándzsát szegezve rohamra indultak, s hamar leverték a törököket a palánkról.

  Martonfalvay is elismerően írt a német zsoldosok rohamáról: „úgy jönnek velünk az vágásra, kezdék kopjákkal lehányni az tereket mind az palánkról, mint az töltésről, ekkor láttam az láncknéth kopjának hasznos voltát”.

  A Szent László kaputól hátráló török katonák ezután a város palánkjának egy másik részén akartak betörni, de a védők ott olyan puskatűzzel fogadták őket, hogy „sok lajtorjákat és holttestöket az váras árkában” hagyva visszavonultak, majd elvonultak Pápa alól. A visszavonuló törökök a város déli sáncától délre levő Zsemlér falu mintegy 25 házát és egy nemesi kúriáját elpusztították.

 

 

10. 25.

NEMESKE, azaz GÖRÖSGÁL: a török sereg kudarcára építve, rajtaütöttek a görösgáli váron s felszólították a 114 oszmán harcost, hogy szabad elvonulás ellenében bocsássák azt vissza. A védők jelző ágyúlövéseire azonban egy török segélycsapat rontott váratlanul elő. A szigetváriak félreismervén a helyzetet erősebbnek gyanították a támadókat és sebesen hazafelé indultak. De vesztükre, mert a portyázók hátba kapták őket, s török forrás szerint 64-nél több vitéz vesztette ott életét. A magyarok 19 ellenfelükkel végeztek. A kölcsönt Kerecsényi László novemberben kamatostól adta vissza. A környéken hagyott 100 „daliá”-nak lest vetettek, foglyokat ejtettek és sokat küldtek halálba.

  A görösgáli ütközetet a görösgáli kádi írta meg egy históriás énekben, Pecsevi pedig kivonatosan átvette a maga könyvébe. A tartalma a fentiektől csak néhány részletben gazdagabb. Megtudhatjuk például, hogy nem a teljes várőrség volt ekkor a várban, mert a görösgáli bég a várőrség színe-javával kinn volt még a beglerbég táborában.

  Aztán még mielőtt a segélycsapat megérkezett volna a védők délután kiütöttek a várból és kemény összecsapásba keveredtek a magyarokkal. A felmentő sereg csak este érkezett meg. Amikor menekülni kezdtek a várbeliek támadták meg a menekülőket és ők gyilkolták le a sok szigetvári katonát és nem az a néhány lovas török, aki a porfelhőt kavarta.

 

 

11-hó elején

SZIGETVÁR: megérkezett Szigetvárra a hónapok óta elmaradt zsoldpénz, de az olyan felháborítóan kevés volt, hogy Kerecsényi László elkeseredésében lemondott tisztéről.

  A szigeti fizetetlen vitézek helytállását Bécs és a kamara urai semmire sem értékelték, mert többszöri sürgető kérésükre a mustrán kiosztott zsold oly csekély volt, hogy Kerecsényi László felháborodottan vágta az országos főkapitány szemébe: „Ez semmi, ez nem fizetés… Őfelsége lássa, hogy kit küld ide a várba, mert én bizonnyal tovább nem tartom.” Egy királyi várkapitány szájából is kemény szavak voltak ezek. Kerecsényi László pohara betelt. A kamara még a sajátjából előlegezett 1656 forintnyi zsoldot sem fizette ki részére. A vártartomány falvaiból pedig semmiféle jövedelemhez nem juthatott, mert a törökök szigorúan megtiltották a parasztoknak, hogy a várnak bármiféle segítséget is nyújtsanak. Kerecsényi László elkeseredésében lemondott és 1555. december utolján elhagyta a szigeti várat.

 

 

11-hó

SZIGETVÁR ÉS KÖRNYÉKE: Kerecsényi László portyázó akciót indított. A vár körüli területekre vezényelt 100 tagú, török „dalia” alakulatnak lest vetettek, foglyokat ejtettek és sokat halálba küldtek.

 

 

12. 09.

BÉCS: Kerecsényi lemondása után 1555 december 09-én kinevezte az uralkodó gradeci Horváth Stančić Márkot Szigetvár élére, de a győri lovaskapitány csak 1556 február 13-án vonult be a gondjaira bízott vár falai közé.

 

 

12. 20.

PÉCS: a pécsi bég 1555. december 20-án írott levelében – amely a kanizsai vitézek kezébe került – szigorúan utasította a török tiszteket, hogy mihamarabb végezzenek a dél-dunántúli várak bevételével, ezért cserébe nekik ígérte Kaposvárt, Korotnát, Babócsát, valamint Kanizsát.

 

 

12. 20. után

NAGYKANIZSA: a pécsi bég kanizsai vitézek kezébe került levelével magyarázható, hogy Szele Jakab kanizsai tiszttartó arra kérte Orosztonyy Péter szenyéri és Dersffy Ábel korotnai kapitányokat, hogy azok állandóan értesítsék a török mozgolódásairól.

  A kanizsai kapitány óvatossága és ébersége egyértelműen indokolt volt, mivel az 1555-ös esztendőben egy sor kisebb dél-dunántúli vár (Babócsa, Korotna) török kézre jutott. Ekkor esett el Kaposvár is. E vár eleste felettébb váratlanul érte a kanizsai őrséget, mivel a két vár erőssége és fekvése megközelítően azonosnak számított az 1550-es években.

 

 

12. 23.

MAROSVÁSÁRHELYI (Tîrgu Mures) ORSZÁGGYŰLÉS (Székelyvásárhely): 1555-ben a szultán egyre nagyobb nyomást gyakorolt Erdélyre és Ferdinándra Izabella és János Zsigmond visszatérése érdekében. Mivel az erdélyi nemesség látta, hogy Ferdinánd nem képes olyan haderő kiállítására, amely az országrész megnyugtató védelmét biztosítaná egy török támadás ellen, ezért az 1555. december 23-i székelyvásárhelyi országgyűlésen voltaképpen elszakadtak a Habsburg-vezetéstől, önhatalmúlag főkapitányt választva Balassa Zsigmond személyében.

  I. Ferdinánd király hivatalos képviselője, Pethő János nyíltan elmondotta: a török Kassát, Váradot, Gyulát és Erdélyt visszaköveteli János Zsigmond királynak, de a király azt kívánja, a rendek utasítsák el ezeket az igényeket. Az erdélyiek viszont azt szerették volna tudni, milyen támogatást várhatnak az esetleges elutasítás több mint veszedelmes következményeinek elhárítására? Pethő uram erre már csak semmit mondó általánosságokkal felehetett. A Habsburgok nem ígérhettek segítséget a távoli tartománynak. A reménytelenné vált német vallásháborúba belefáradt V. Károly lemondani készült a császári trónról, az utódjául kijelölt I. Ferdinánd király idejét és erejét a birodalom ügyei vették igénybe.

  Hiába magyarázkodott tehát Pethő János, senki sem hitt már neki. Annyira ne, hogy a két vajda eleve el sem jött a diétára. A rendek pedig megüzenték Bécsbe: „Kedves volt minékünk keresztény fejedelem alá menni, a római császárral összeköttetésben lenni, de Isten nem akarta, hogy állandó legyen. Az ellenség közelsége, sokasága, hatalma s az attól való félelem miatt, ki ázsiai gondjaitól megszabadulván egész erejével minket fenyeget. Mert megizente, hogy hazánkat tűzzel-vassal emészti meg, minket, nőinket, gyermekeinket, családunkat kiirt. S hogy meg is teszi, abban bizonyos lehet, aki Lippát, Temesvárt elesni látta. Kettő közül tehát egyet kérünk: vagy akkora erővel segít meg minket felséged, ami Szulejmánnak ellenállhat – vagy eskünk alól feloldozni kegyeskedik.”

 

 

12. 29.

PÉCS: Dervis pécsi szandzsákbég szétküldte hódoltató levelét a környező baranyai és somogyi falvaknak:

 

„Isten akarattyából ezen felséges uram, az hatalmas császár (Szulejmán) az Kapos várát és Koroknát nékem atta, ismég az öcsémnek atta Babocsát. Azért Kanizsán innen Balatonig mely falvak vagynak, az hatalmas császárhoz hódoljanak, legyenek az hatalmas császárnak hívei, mert, ha nem hódolnak, kárt kezdnek vallani…”

 

 

12. hó

SZIGETVÁR: Kerecsényi László az elmaradt zsold és a vár elmaradott, leromlott állapota miatt elhagyta a várat. Ideiglenes parancsnokul Zeöld Istvánt nevezték ki, mint „locumtenens”, mivel a december 9-én megbízott új kapitány, gredeci Horváth Stančic Márk[24] csak 1556. 02. 13-án érkezett meg a várba.

  Közben a fizetetlen katonák közt zendülés tört ki: „Fejenként azt kiáltják: „Rabok nem vagyunk, nincs mivel élnünk, éhen meg nem halhatunk!” A katonák közül száz gyalogos elhagyta a várat és a jobban fizetett győri táborban vállalt szolgálatot. A várban maradt katonák pedig folytatták rabló portyázásaikat a környező török megszállta területeken, Baranyában, Tolnában, Somogyban. Zeöld István ideiglenes parancsnoknak csak nagy üggyel-bajjal sikerült lecsillapítani a lázongó kedélyeket.

 

 

Az év végén

SZÉKESFEHÉRVÁR: valamikor ebben az időben Arszlán béget elvezényelték Üsztolni Belgrádból, s a szendrői szandzsák élére állították. Utóda egy Veli nevű bég lett[25]

.

 

?: ?:

KOMÁROM: 1555-ben csaknem megismétlődött az előző évi zendülés. Parancsnokuk Csabay Fülöp azonban elvállalta, hogy kihallgatást kér a királytól és személyesen adja elő sérelmeiket. A fogadáson oly meggyőzően ecsetelte a naszádosok nagy nyomorúságát, hogy a király megértéssel fogadta kérelmét. A lázadást így sikerült lecsillapítani.

 

 

1555-ben

SÁRVÁR-BÉCS: Nádasdy Tamás 1555-ben Memorialéban, emlékiratban fordult Miksa főherceghez, a későbbi magyar királyhoz, amelyben részletesen kifejtette a dunántúli végvári rendszerre vonatkozó nézeteit. Ebben Nádasdy Tamás rámutatott arra, hogy még a leggazdagabb főurak számára is milyen hatalmas költséget jelent a végvárak karbantartása, a végvári katonaság élelemmel és zsolddal történő ellátása, valamint a szükséges fegyverzet és lőporkészlet beszerzése. Ezért arra kérte a Habsburg-uralkodót, hogy kölcsönözzön hadifelszerelést a magyar várak számára, mert különben ezek képtelenek lesznek ellátni a feladatukat, azaz, a mögöttük levő országrészek védelmének biztosítását.

  A nagyobb várakon kívül azonban a török ellenes küzdelemben fontos szerepet kaptak a kisebb erősségek, a palánk- és tarisznyavárak, az úgynevezett skártházak, górék,, valamint az erődített udvarházak, kastélyok és templomok is, bár ezeket erősebb támadás esetén ki kellett üríteni, s őrségük a nagyobb várakba vonult vissza. Nádasdy Tamás 1555-ban már 43 megerősített helyet vett számításba csak a dunántúli védekezésben. Felsorolásában 25 vár (castrum), 13 kastély (castellum) és 5 monostor (monasteria) szerepelt. E kisebb őrhelyeknek kiemelkedő szerepük volt abban, hogy a hódoltsági határ mentén mindenkor figyelemmel kísérték a portyázó török könnyűlovasság akcióit, ezekről idejében figyelmeztették a szomszédos végházak őrségeit. További jelentőséget adott ezeknek a palánk- vagy tarisznyaváraknak, hogy a bizonyos védelmi funkciók mellett egyidejűleg bázisul is szolgáltak a magyar huszárság számára, ahonnan azok könnyen kicsaphattak a törökre, s ellenőrzésük alatt tarthatták az ellenség által veszélyeztetett vidéket. Erre pedig feltétlen szükség volt, hiszen különben képtelenek lettek volna ellensúlyozni a török csapatok létszámbeli fölényét, valamint lényegesen jobb ellátottságát.

 

 

1555-ben

MAGYAR KIRÁLYSÁG: mind több és több vár került önkéntes adományozás által I. Ferdinánd király tulajdonába. A folyamat intenzitását mutatja, hogy amíg 1540-ben még alig volt az országban királyi vár, 15 esztendő múltán már valamennyi igazán jelentékeny erődítmény a kincstár kezében összpontosult. A várak állami kézbe való vétele ugyan rendkívül súlyos terheket jelentett, de e folyamat egyben a központi hatalom királyi megerősödését eredményezte a nagybirtokosok rovására. Ez az áthárítás a had- és pénzügyek évszádokra ható súlyos megcsonkításával járt.

  A központi királyi hatalom fokozatos megerősödésével párhuzamosan az ország jelentékenyebb végvárai feudális uraik személyes céljait szolgáló erődítményekből, az egész országot behálózó királyi végvárrendszer részeivé váltak.

 

 

1554-1555. évben

DUNÁNTÚL: az 1554-1555. évben a dunántúli végvári katonaság összlétszáma: 8420 gyalogos, 5997 lovas és 727 naszádos volt. A várak egy részének katonaságát – így Győr, Tata, Pápa, Devecser, Csesznek és Tihany őrségét – már egészen Ausztria fizette. Nádasdy Tamás főkapitány a Duna és a Dráva közti erősségeket az alábbi kategóriákba csoportosította:

  1. Várak (castrumok): Győr, Tata, Palota, Csesznek, Szentmárton, Ugod, Pápa, Kesző, Döbrönte, Devecser, Somlyó, Vázsony, Tihany, Sümeg, Csobánc, Szigliget, Tátika, Rezi, Szentgrót, Zalavár, Komár, Berzence.
  2. Kastélyok (castellumok): Szentgyörgy, Marót, Kéthly, Mére, Lak, Csákány, Korotna, Sulyok, Szemnyér, Mesztegnyő, Bajom, Kapos, Sziget, Szentjakab.
  3. Erődök (fortalitiumok): Asszonyfalva, Sitke, Bér, Egervár, Kéménd, Peleske, Kanizsa, Csurgó, Muraszombat, Rum, Hídvég, Kapu, Vasvár.

  A teljes végvári rendszer költsége évente 761 766 forint volt, melyhez Ausztria évi 118 496 forinttal járult hozzá.

 

  Királyi zsoldon tartották az alábbi csapatokat:

  Pápán 200 lovas és 200 gyalogos 17 544 forintért, Devecseren 150 lovas és 100 gyalogos 10 878 forintért; Tihanyban 40 lovas és 50 gyalogos 3825 forintért; Cseszneken 20 lovas és 50 gyalogos 2775 forintért; Varsányban 40 lovas és 50 gyalogos 3825 forintért; Nádasdy Tamás dunántúli főkapitány parancsnoksága alatt tartalékként 500 lovas és 500 gyalogos 19 551 forintért.

 

 

Az ország öt legfontosabb végvára őrségének létszáma 1554-1555-ben

Komárom őrsége

1183 katona

Győr őrsége

913 katona

Eger őrsége

858 katona

Gyula őrsége

715 katona

Szigetvár őrsége

600 katona

 

 

Vége

Vissza a főoldalra

 

Ugrás az 1556-ik évi hadjárathoz

 

 



[1] Ekkor valószínűleg Ulema pasáról van szó.

[2] A mai Bosanska Krupa Bosznia-Hercegovinában. A török idők előtt Zágráb vármegye déli határán volt. (Délebbre Horvátország helyezkedett el)

[3] Pedely: általam beazonosíthatatlan helység északra Krupától (Bosanska Krupa helység Bosznia-Hercegovinában) kb. 30 km-re. Ez is Zágráb vármegyében, volt, de ekkor még nem volt török uralom alatt, tehát ez már területfoglalásnak minősült.

[4] Szigetvár leírását lásd at 1564-1566-os dokumentumban.

[5] A pápai vár erődítéseinek megerősítésén az év folyamán mintegy félszáz cseh sáncmunnkás (Schanzknecht) dolgozott.

[6] Somogyvár: 1555-ben már török kézen volt, de hogy mikor foglalták el azt még nem sikerült kiderítenem.

[7] Sebenico: ez a város minden bizonnyal török fennhatóság alá tartozott már ekkor, hiszen tudjuk, hogy a szomszédos Scardona városa 1522-ben esett el. Vára ma is szép.

[8] Pecsevi szerint Malkocs bég előre küldte Hasszánt és Mohamedet Höjszek Iván után, akit azok éjféltájt utúlértek és megvertek, a zsákmányt pedig elvették tőle. „Zrinyi maga, seregének nagyobb részével segélyére akarván menni, lesben állt, amikor Malkocs bég reá bukkant és megütközött vele. Maga Zrinyi is nagy bajjal tudta megmenteni fejét...”

[9] V. Molnár László: Kanizsa vára c. könyvében a 44. oldalon is eképpen szerepelnek a főkapitányságok nevei! A szövegkörnyezetben ő 1556-ra – az Udvari Haditanács létrejöttének idejére – teszi a főkapitányságok átszerveződésének időpontját.

[10] V. Molnár László: Kanizsa vára c. munkája a 44. o-on e főkapitányság másik nevét a székhelyéről Károlyvárosi főkapitányságnak is nevezi.

[11] Dzselálzáde Musztafa

[12] A békekötés helyszíne ismeretlen számomra. Bizonnyal Isztambulban kötötték meg követek útján.

[13] Horváth György Korotna várkapitánya 1555-ben.

[14] A felakasztásos verziót írta: Veress D. Csaba: Várak Baranyában. 88. o.

[15] Veress D. Csaba: Várak Baranyában. 88. o. szerint a várat 19-én foglalták el a törökök.

[16] Pecsevi szerint csak kevesen menekülhettek a belső várba, ezek azután kegyelmet kértek és feladták a várat. (Thury J. jegyzete)

[17] Ezt az idézetet mindig akkor kiáltották az ostromló törökök, amikor a vár bevétele már küszöbön állt, ezzel is buzdítva egyást a küzdelem közeli győzedelmes befejezés képével.

[18] Ti. a keresztény katonáktól.

[19] Pácod: Sugár István: Szigetvár és Viadala (1976 Zrinyi) 45. o. térképe szerint ez a vár Babocsától északra kb. 7 km-re és Vízvártól keletre ugyanennyire helyezkedett el. A mai térképeken ezen a területen két kis falu létezik: Háromfa és Bakháza, valamint északabbra Nagyatád.

[20] Karád: Törökkoppánytól 22 km-re északra.

[21] Pécsi lovaskatonából Nádasdy Tamás nádor hadainak udvari kapitánya, 1555-től kanizsai főkapitány, 1566 után Szigliget és Fonyód királyi kapitánya lett, rettegett törökverő hős, aki három évtizeden át védte vitézeivel a Balaton és a Zala vidékét.

[22] Forrás: Kiss Gábor: Török Hadak Magyarországon: 154. o. 1. bek.

[23] Nem találtam ilyen nevü helységet a megadott térségben. Sugár István: Szigetvár és viadala: 65. o. térképe alapján ma a Veliki Bastaji nevű falu van azon a területen Horvátországban kb. 28 km-re északra Pakractól.

[24] Győri lovaskapitány volt előtte.

[25] Takács Sándor: Rátóthy Gyulaffy László. HK 1915. 480.; Hadtörténeti Okmánytár. HK 1915. 242-244.; Takács Sándor: A török hódoltság korából. I. k. 65.