TÖRÖK VÁRFOGLALÁSOK ÉS PORTYÁK 1553-1554-BEN

 

1553

 

Az év elején

BUDA: II. Szulejmán szultán elmozdította méltóságából Khadim Ali budai pasát az 1552. évi egri ostrom kudarca miatt. Az eunuch azért nem lett kegyvesztett a padisah előtt, hiszen később pályája ismét magasra ívelt.

 

 

01. 11.

EGER: Dobót maradásra próbálták bírni, de szilárdan kitartott elhatározása mellett s végül is a királyi biztosoknak január 11-én átadta Eger vára kulcsait, jóllehet még március végéig helyén maradt.

 

 

01. 17.

BÉCS: a tavalyi gönci gyűlés végzéseit I. Ferdinánd király jóváhagyta.

 

 

02. 06.

ERDÉLY, SZÁSZ VÁROSOK VALAMELYIKE: Martinuzzi György meggyilkolása után, a támogatásukra erősen rászoruló Habsburg-hívek kormányzásának idején a szászok kihasználták az alkalmat saját külön egyházuk megszervezésére. 1553. február 06-án a szász papok gyűlése megválasztotta első „szuperintendensét” – azaz püspökét – Paul Wiener személyében.

 

 

1552-53 telén

BÉCS: I. Ferdinánd király királyi rendelettel megvonta az erdélyi rendeknek azt a jogát, hogy önmaguk hívhassák össze tartományuk országgyűlését.

 

 

03. 13.

CSURGÓ: Zrínyi Miklós állandó katonai előkészületei nem voltak hiábavalók, hiszen szinte mindennap arról érkeztek hírek, hogy a török egyre újabb területeket foglal el és a nagyobb várak bevételére készül. 1553. március 13-án keltezett levelében például a csurgói udvarbíró azt jelentette Zrínyinek, hogy a közeljövőben Bajram bég seregéhez várják a budai és boszniai pasákat, akiknek a segítségével előbb Szigetvárt akarják bevenni, majd ezt követően rögtön Babócsát, Szentgyörgyvárt és Kanizsát veszik ostrom alá.

 

 

Kora tavasszal

EGER-SAJÓVÁRKONY: Mekcsey István sorsa is tragédiába torkollott. Nem sokkal az ostrom után, 1553 kora tavaszán még mint másodkapitány Egerből Sajóvárkonyon való átutazásában egy jobbágyparaszt szóváltás hevében fejszével agyonütötte. Tetemét a szepesváraljai templomban temették el.

 

 

Tavasszal

TISZÁNTÚL ÉS ERDÉLY: 1553-ban a törökök nem fogtak újabb, nagyobb hadi vállalkozásba. Úgy tűnik, lekötötte erejüket az előző esztendőkben meghódított területek irányításának megszervezése, a várak felszerelése. Erdélynek azonban nem volt nyugalma: a havasalföldi és a moldvai vajdák betörései háborították. A szultán levélben szólította föl a Lengyelországba települt Izabella királynét és fiát a visszatérésre, Erdély és a keleti országrészek kormányzásának átvételére. Az erdélyiek egyelőre nem foglalnak határozottan állást Izabella ügyét illetően, csak a székelyek mozgolódnak (leverték őket) János Zsigmond pártján. A tiszántúli vármegyékben azonban a Habsburg-ellenes hangulat sokkal erősebb, nyílt fegyveres akcióhoz is vezet. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen a saját bőrükön tapasztalhatták, hogy az országegyesítés a sok jó reménységgel ellentétben csak bajt, pusztulást hozott. A törökök újabb hatalmas szeletet hasítottak ki az ország testéből, ami megmaradt, azt pedig fizetetlen zsoldosok dúlták.

  A Habsburg-uralommal elégedetlenek élére János Zsigmond egykori gyámja, a temesi főispán, Petrovics Péter állt. Őt Békésben támogatták a Nadányiak, akiknek Körös menti birtokközpontja Nadány (ma Körösladány) várkastélya, az iktári Bethlenek, Horváth János, Ártándi Kelemen (a bihari Kereki várkastélyának ura) és mások. Az összeesküvés kezdete 1552 decemberére nyúlik vissza, de a nyílt fellépésre csak 1553 tavaszán került sor. Megpróbálták megakadályozni, hogy az I. Ferdinánd király által kinevezett új váradi püspök és egyben bihari főispán, a horvát származású Szabardi Mátyás Váradra vonulhasson. Ez a tervük azonban nem sikerült.

 

 

03. 24-05.11-ig

SZIGETVÁR[1]: a vár új, megbízott várkapitányai Porkoláb Mátyás és Budasics János lettek egészen május 11-ig.

04. 01.

  Dersffy Farkast nevezték ki teljes jogú várkapitánynak.

 

 

04. 16.

EMÖLDPÁPA: Mészáros Bálint emöldi kapitány levélben jelentette Gyulaffy László pápai csapatkapitánynak: „az törökök igen készülnek mind Fejérvárban, mind Veszprimben, s általán fogva kimennek rabolni!”

 

 

04. 16. körül

VÁRPALOTA: egy ismeretlen magyar származású török íródeák levelet írt Újfalussy Ferenc palotai udvarbírónak, melyben figyelmeztette, hogy rövidesen török támadás várható. „Tudtára adom Kegyelmednek, hogy felmentem Veszprémbe ahhoz az emberhez, akit Kegyelmed is ismer. Elmondtam neki Kegyelmed akaratát és ő így válaszolt: Szerelmes atyámfia – úgymond – hogy lennék é n veszedelmetekre, ha hitemre azt hallom, hogy Pápát, Palotát, Vázsonyt és Tihanyt még ebben az esztendőben elfoglalják, csak azt várják, hogy lovaik (a tavaszi legelőkön) húst szedjenek magukra; most mindnyájan erről tanácskoznak. Azért kérlek mint atyámfiát, add tudomásukra az uraknak, hogy vigyázzanak és viseljék gondját a rájuk bízottaknak, mert nem akarom veszedelmüket!”

 

 

05. 12.

SZIGETVÁR: Dersffy Farkast beiktatták tisztébe. 1554 augusztusáig volt várkapitány. Valószínűleg ekkor meghalt. Eltemették Szigetváron.

 

 

05. 19.

PÁPA: Gyulaffy László – a Pápa várában tartózkodó egyik (királyi zsoldba álló) csapatkapitány – május 19-i levelében írta, hogy gyalogostisztjei és tizedesei elébe álltak, s kijelentették, hogy a fizetetlenség miatt az éhhalál szélén állnak. „Büntetni nem merem a zúgolódókat, mert ha néhányat megbotoztatok közülük, a többi mind elszökik!”

 

 

05. 26. előtt

NAGYKEREKI ORSZÁGGYŰLÉS: a tiszántúli nemesek részgyűlést tartottak 1553 tavaszán Kerekiben. Ők viszont a török előretöréstől megrémülve János Zsigmond király visszahívását, s a törökkel való megbékélést mérlegelték. A törökök egyre inkább fenyegették az Erdéllyel határos megyéket és Erdélyt. Végül az országgyűlés kimondta János Zsigmond király visszahívását, s egyben segítséget kért a budai pasától is.

 

 

05. 26.

EGER: Dobó Istvánt az elismerő királyi kegy Erdély vajdájává emelte. Ellenségei azonban nem nyugodtak – a sors nem volt kegyes ehhez a nagyszerű katonához. Két alkalommal is – másodszor a király elleni hűtlenség és összeesküvés vádjával terhelten – ártatlanul börtönbe vetették.

 

 

Tavasszal

SOPRONI ORSZÁGGYŰLÉS: az országgyűlés foglalkozott az egriek 1552. évi hősi helytállásával és részükre hadisegély fizetését határozták el: „Mivel a közelmúlt hónapokban a katonák… – szól az indoklás – Eger ostromától megszabadultak, nagy részben az ostrom alatt súlyos sebeket kapván sokan testüknek tagjait részint elvesztették, részint megcsonkultak, élelmük keresésére idegen segélyre szorulnak, annál fogva, mivel az egész országnak használtak mind érdemesek, hogy közönségesen mindenkinek adakozását tapasztalják.”

  A segélyre jogosultak, „állapotához, rendjéhez s érdeméhez képest” rendelte el a törvény a juttatás összegének a megállapítását. A segély anyagi alapjának fedezésére „minden jobbágytól… tíz dénárok szedessenek” – intézkedett a törvény. – „A nemesek pedig maguk ajánlottak ezen segélybe, saját pénztárukból egész tíz dénárokat.”

  A várak parancsnokai kegyetlenül hajszolták a vártartományok jobbágyságát a kétségtelenül életbevágóan fontos erődítési munkálatok elvégzésére. A túlhajszolt munkák miatt a királyi udvar az 1553. évi soproni országgyűlésen megtiltotta, hogy a jobbágyokat bármikor és ingyen vigyék munkára, és csak megfelelő bérért lehetett berendelni az embereket.

 

 

1553 közepén

GYULA: a zsoldjegyzék szerint 150 gyalogos Henyey Ístván parancsnoksága alatt a várban szolgált, 100 pedig Mágocsy alatt a városban. Henyey 73 lovasra kapott zsoldot, Olcsárovics 92-re, Marinics (Horváth) Ferenc 82-re. Tóth Mihályt 25, Székely Mihály 10, Fogacsi Gáspárt 6 lovassal fogadták fel.

 

 

07. 07.

ESZTERGOM(?): Oláh Miklós – az új esztergomi érsek – e napon lépett hivatalába.

 

 

07-hó közepén

TISZÁNTÚL ÉS ERDÉLY: a Körös menti hadak július közepén szerettek volna már Petrovics Munkács felől várható seregeivel egyesülni. Ártándi Kelement ebben a királyi csapatok – közte Olcsárovics Demeter gyulai lovasai – próbálták megakadályozni, de sikertelenül.

 

 

07. 19.

BUDA: „Július 19-én korán reggel szállásunk alatti táborban felvert sátrában jelentünk meg Tujgun (Tojgun) budai pasa előtt[2], aki kézhez vette a négy díszedényből és az egy órából álló ajándékunkat. Tekintélyét a maguk módján juttatták kifejezésre: török gyalogosok sorfala között kellett bevonulnunk táborába, egészen a pasa sátráig. A követek három ízben jelentek meg nála audiencián; minden egyes alkalommal más öltözékben mutatkozott előttünk.”

07. 22.

  „Július 22-én Palánczi János, Izabella királynénak és párthíveinek küldötte érkezett Budára, hogy mihasznához illően gazemberkedjék.”

07. 25.

  „Július 25-én öt hajón – rajtuk lovainkkal és kocsijainkkal – elindultunk a Dunán lefelé. Amikor Buda és Pest között elhaladtunk, az ágyúk díszsortüze dördült. Az első napon Ráckevéig hajóztunk.”

 

 

07-hó végére

DEBRECEN: Petrovics Péter, aki az előző ősz óta a Kárpátalján várakozott, július végére Debrecenbe sietett 500 fegyveres lovassal. A Kerekiben voltak lelkesen fogadták érkezését, a környék vezető birtokosai: Ártándy Kelemen, Pathócsy Ferenc, Bethlen Gábor azonnal csatlakoztak hozzá.

 

 

08-hó elején

TISZÁNTÚL ÉS ERDÉLY: augusztus elején az egyesült János Zsigmond-párti erők a török segédcsapatokkal együtt fenyegetően léptek fel Váraddal szemben. Tahy Ferenc felmentő hadai azonban megmentették Váradot az ostromtól. Petrovicsék a török Balaszentmiklós (ma Törökszentmiklós) védelmébe hátráltak, akik helyben maradtak, azok újra a király hűségére tértek vagy jószántukból, vagy fegyverrel kényszerítették őket erre, mint a Kerekiben megostromolt Ártándi Kelement.

08-hó végén

  A törökök ez évben először ki akarták puhatolni a velük szemben álló, a Körösök vidékét védő magyarok erejét. Augusztus végén Kászim pasa lippai beglerbég Körös-vidéki akciójáról érkeztek hírek.

 

 

08-hóban

PÁPA és SZENTANDRÁS(Rábaszentandrás ?): augusztusban Pápára – királyi zsoldban – spanyol katonaságot hoztak. Rövidesen súlyos eseményekre került sor: a spanyol katonák, kapitányukkal az élen, rátámadtak Szentandrás falura, s két jobbágyot – az egyik még gyermek volt – megöltek, ötöt magukkal hurcoltak és fogságukban tartottak. A büntetés elől a spanyolok egy része elmenekült. Enyingi Török Ferenc Pápáról tíz gyalogost üldözésükre és elfogatásukra küldött, s velük ment a szentandrási ispán is három emberével.

 

 

10-hó elején

GYULA: október elején pedig egyenesen Gyula várát rohanta meg egy török sereg. A részletekről – így az ostrom lefolyásáról – nincsenek adataink. Gyula városában jelentős pusztulást okozott a támadás, azonban a vár őrsége bebizonyította, hogy kellően felkészült ilyen kisebb akciók visszaverésére.

  1553-ban azzal vádolták a gyulai kapitányokat, hogy sokkalta keményebben bánnak a nagylaki uradalom jobbágyaival, mint a törökök.

 

 

Október

KOMÁROM: Sforza Pallavicini győri főgenerális azzal bízta meg Csaby Fülöpöt, a komáromi naszádosok parancsnokát, hogy szerezzen olyan török „nyelvet”, aki az ellenség készülődéseiről tájékoztatást tud adni. Csaby ki is küldte naszádosait, akik a Dunántúlon addig portyáztak, amíg sikerült megfelelő tájékozottsággal bíró török katonát fogniuk.

 

 

Ősszel

ISZTAMBUL: amikor az 1552-es magyarországi hódító hadjárat fővezéréből, Kara Ahmed második vezérből, ősszel nagyvezír lett, Khadim Ali nyerte el a második vezíri méltóságot. Innen emelte az agg szultán kegye ismét a budai pasalik élére 1556-ban.

 

 

1553-ban

EGER: az ostrom főtisztjei is jutalmat kaptak a királytól az ostrom során tanúsított hősies magatartásukért.

*  DOBÓ ISTVÁN: Oláh egri püspök a Zemplén és Bars vármegyék királyi bordézsmáját adományozta 4 esztendő tartamára. A király a nemesi rendből az országbírói rangra emelte és veres színű pecsét használati jogával ruházta fel.

*  BORNEMISSZA GERGELY: 1553-ban két királyi adományt is kapott. Előbb a Sáros vármegyei Bartosfalvát, majd pedig az év utolján az Abaújvár megyei Léh és Szentkirály nevű helységeket.
Az egri győzelem szinte legkiemelkedőbb hősének Gergely deákot tartották és tekintették. „…Amint gyakorta máskor, úgy kivált éppen az elmúlt ősszel – írta I. Ferdinánd király – a törökök császárának megszámlálhatatlan tömege által, a negyven napon át súlyosan ostromlott egri várnak megőrzésében és az egész kereszténység és saját hazája előnyére és hasznára való megvédelmezésében bátran és lankadatlanul, saját életét sem kímélve s magát nagy és nyílt halálveszélynek és veszedelemnek téve ki, hol körültekintő parancsnoki, hol pedig a bátor és legvitézebb katonai szolgálatot foglalva el, teljes hűséggel és jellemesség odaadásával tanúsított és áldozott, s tanúsítani és áldozni a legvégsőkig sem szűnt meg…”

*  FIGEDY: birtokjuttatásban részesült.

*  SUKÁN JÁNOS: a vár hős számtartójának, az esztergomi Sukán Jánosnak az uralkodói kegy egy 20 jobbágyos ingatlant ígért, de hogy megkapta-e vagy sem, azt nem tudjuk.

*  miklai FILEP ANDRÁS és DÖMÖTÖR: egri végvári tisztek 1553-ban I. Ferdinánd királytól az ostrom alatti kimagasló magatartásuk jutalmaként nemességükhöz címert kaptak. A címerpajzs rajzán egy hüvelyéből kihúzott szablyát tartó jobb kar, alatta pedig egy levágott török katona feje utal az 1552. évi egri viadalra.

 

 

?. ?.

? ORSZÁGGYŰLÉS: „…az 1553. évi országgyűlés I. törvénycikkének 5. §-ára, hogy a „király katonái ne osszák ki maguk között a falukat és városokat »timárul«, mint a törökök szokták, s nem birtokolják kényük szerint”[3]

 

?. ?.

? ORSZÁGGYŰLÉS: az 1555. évi országgyűlés 5. törvénycikkellye megtiltotta a várépítéseknél a jobbágyok ingyenmunkáját.[4]

 

 


1554

 

Az év elején

TISZÁNTÚL: 1554 elején a gyulai hajdúk próbálkoztak a török ellen; a vállalkozás eredménye ismeretlen.

 

 

Az év elejétől

SZIGETVÁR: Dersffy Farkas szigeti kapitány a vár adóztatási körzetét még az 1553-as évinél is jobban kiterjesztette. Kíméletlen eszközökkel szinte az egész török által meghódított Baranyára, Somogyra é sTolnára jártak adót szedni nem kevés összetűzéssel a törökökkel. 117 helység számára tette kötelezővé a várnak való adózást. A kisebb falvak kizárólag cenzust fizettek, telkenként átlagosan 50 dénárral számolva. A nagyobb települések egy összegben, „summában” fizettek. Így pl. Harsány, Nagyfalu, Kisharsány, Szántó, Babócsa együtt 150, Mohács[5] 100, Kölked 16, Báta pedig 90 forintot. Az eredetileg is Szigetvárhoz tartozó vártartomány 13 faluját még jobban megadóztatták. A kötelező cenzus mellett itt behajtották az ajándékot, a kilencedet, a robotot, valamint számos egyéb földesúri haszonvételt is. Sőt beszedték maguknak az egyházi adót és az állami rovásadót a „dica”-t is.

 

 

Az év elejétől

SZIGETVÁR ÉS KÖRNYÉKE: Dervis pécsi bég rendszeres portyákat végzett Szigetvár környékén, s a jövedelmet biztosító helységekben pusztítottak, raboltak. Több összecsapás is volt a Szigetvári katonákkal, köztük igen véresek is.

 

 

02. 14-ig

GYULA: az 1554. év több változást hozott Gyula helyzetében. A bécsi udvar immáron hozzálátott, hogy az elfoglalt Temesvár helyett Gyulát építse ki a Tiszántúl déli része végvári központjának. Szabardi Mátyás váradi püspök volt ekkor az alsó részek főkapitánya s ő küldött Aldin Ferenc személyében Váradról egy építőmestert Gyulára, hogy megszemlélje a védőműveket s megkezdje átépítésüket, korszerűsítésüket. Ő február 14-ig tartózkodott Gyulán, tevékenységének részletei egyelőre ismeretlenek. Nem sikerült eddig nyomára akadni a vár első hiteles látképének sem, amit ugyanekkor a váradi Képíró Albert készített.

 

02. 15-től

VESZPRÉM: 02. 15-től a török hadsereg kezén lévő Veszprém vára is (Székesfehérvár után) szandzsákközpont lett (1563-ig), s ezzel a végvidéki harcok nyugatabbra tolódtak. Azonban a két török vár – szandzsákközpont – közé ékelődve ott volt a magyar csapatok által makacsul védett Palota (Várpalota) vára, amely lehetetlenné tette a törökök számára a biztonságos közlekedést. Ettől kedve az Üsztolni Belgrád-i török szandzsákbégek egyik legfőbb célja volt, hogy bármi áron elfoglalják Palota várát.

 

 

03. 01. körül

POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS: a rendek heves elkeseredettsége robbant ki az uralkodó ellen. A káros passzivitás helyett egy török elleni komoly támadást követeltek. Sürgették a királyt, hogy álljon végre személyesen a nemesi felkelés élére. Bécsben azonban nem ismerték fel azt a nagy lehetőséget, mely a Török Birodalomnak az egri várostromnál elszenvedett kudarcában és veszteségében, valamint a perzsa sah elleni sorozatos hadjáratok terhes lekötöttségében, s a rendek harci elszántságában rejlett.

  A 24. törvénycikk eltiltja, hogy a „felső részek” városainak polgárait Kassa erődítésére kényszerítsék, mert minden városnak megvan a maga gondja a saját erődítési munkáival.

  „Az 1554-ben hozott törvény már pontosan szabályozta ezt: a jobbágyot ingyenes erődítési munkára évente csak hat napon lehetett kötelezni.”[6]

03. 01.

  Az évek óta üresen álló nádori tisztségben Nádasdy Tamást választják a rendek az országgyűlésen.

 

 

03. 07.

KASSA (Košice), SZOLNOK és TOKAJ: a törökök feltehetően nemcsak a Dunán, hanem a Tiszán is tarthattak – a dunainál minden bizonnyal jóval kisebb jelentőségű – naszádos flottát. Egy 1554. március 7-i Kassán kelt levél tudósít arról, hogy Szolnokról az elmúlt napokban két naszáddal mentek Tokaj felé.

 

 

04. hó

SZIGETVÁR: miután Tojgun budai beglerbég ismételt panaszleveleinek semmi foganatja nem volt áprilisban a magyarországi török csapatok parancsnokai komolyan mérlegelték a Szigetvár elleni támadást. Áprilisban a pécsi Dervis bég környezetében nyíltan hangoztatták, hogy „aratásban Szigetet megszállják”.

 

 

05. 20. körül

GYULA: Gyula vonatkozásában mindenekelőtt a személyi kérdések tisztázása vált fontossá. Mágocsi Gáspár lovaskapitány és Henyey István várkormányzó ugyanis kölcsönösen vádaskodnak, sehogyan sem tudtak megférni. I. Ferdinánd király Armpruster Kristófot küldte ki biztosnak Gyulára, hogy rendet teremtsen – kikérve előtte Báthori András országos főkapitány és Szabardi Mátyás váradi püspök tanácsát. Feladatul kapta, hogy járja be a vár uradalmának valamennyi községét, írja össze a falvak bíráinak eskü alatt adott nyilatkozatai alapján a jobbágyok számát. A gyulai őrség katonáinak adjon annyi zsoldot, amennyit a bihari adókból összeszedhet. A biztossal végül egész bizottság szállt ki Gyulára (tagja volt Szabardi Mátyás váradi püspök is). Az adókból beszedett, illetve egy pozsonyi kereskedőtől kölcsönkért (posztót és készpénzt) összegből mintegy 6600 forintot vittek magukkal. A május 20. körüli vizsgálat során kétséget kizáróan kiderült, hogy a gyulai katonaság két vezetőjét kibékíteni nem lehet. Bár a püspök inkább Henyeyt támogatta, a többség véleménye döntött: Henyeynek távoznia kellett, helyét várkapitányként Mágocsy Gáspár vette át. Egyben ő lett az udvarbíró (várkormányzó) is. Alá rendelték a két alkapitányt – Marinics Ferencet és Olcsárovics Demetert – és Henyey zsoldosait. Így a gyulai királyi katonaság egészének egy parancsnoka lett, ami katonai szempontból feltétlenül előnyös változásnak számított. Mágocsy kinevezésével kapcsolatban feltételeket támasztott: kezdjék meg azonnal a vár erődítését, lássák el megfelelő hadiszerekkel (ágyúval, puskaporral, golyóval); kötelezzék a városi hadak kapitányait, hogy szükség esetén vonuljanak a várba be; a kémeket, a hírvivőket, a várbeli szolgákat a király fizesse; nevezzenek ki mellé egy várnagyot. Utóbbi Jász Lukács volt világosi várnagy lett, húsz lóra kapott fizetést.

  A bizottság Mágocsynak adott utasításaiból kiderül, hogy a fizetetlen katonák hogyan sanyargatták az uradalom népeit, főleg Gyula városának lakóit: megparancsolták Mágocsynak, hogy tartsa tiszteletben az egyházat, a papokat, a szerzeteseket, segítse az ispotályok szegényeit, ügyeljen arra, nehogy katonái házaikból kikergessék a lakosokat s az épületeket erőszakosan elfoglalják; a kereskedőktől és az iparosoktól ne vegyék el erővel az áruikat; a jobbágyokat ne nyomorgassák; ne védelmezzék a rablókat és gonosztevőket; ne nyúljanak a királyi adóhoz; ne osszák szét egymás között tetszés szerint a falvakat.

05. 23.

  E napon vették leltárba a vár javait, amelyeket az eltávozó Henyey István átadott (lőszereket, lövő szerszámokat és egyebeket). Számba vették a vár majorságát is.

  Armpruster részletes jelentést küldött Mágocsy Gáspár beiktatásáról, belefoglalva a kapitány részére adott utasítások szövegét, Mágocsy feltételeit s a kapitányi esküt. Az eskü szerint Mágocsy megfogadja, hogy hűségesen fog szolgálni I. Ferdinánd királynak, Gyula várát és tartozékait minden ellenség ellen megvédelmezi.

  A vár külön fizetett személyzete a következő: egy pap, várnagy (három emberrel), alvárnagyok a három kapuhoz, három szakács, két pék, négy ágyúmester, két kulcsár, egy számtartó, két majorosgazda, két marhapásztor, két juhpásztor, egy disznópásztor, két kertész, egy kádár, nyolc virrasztó, egy mosónő, egy viceprovisor két emberével, stb.

  Ekkor összeírták az őrséget is: Mágocsy Gábor kapitány 150 lovas fölött rendelkezett, Henyei István lovasainak száma 84, Olcsárovics Demetert 83 lóra fizették, Marinics (Horvát) Ferencet 80 lóra. Jász Lukácsnak 20 lovasa, Tóth Mihálynak 25, Székely Mártonnak 10, Forgách Gáspárnak 6 lovasa volt. A városban állomásozott 60 lovas 10 tizedessel és egy kapitánnyal. 40 gyalogost a püspök fizetett. Mágocsy Gáspár parancsnokolt 250 gyalogosnak, akik a várban, illetve a városban voltak. A lovasok száma tehát Gyulán ekkor összesen 465, a gyalogosoké 250.

  Szabardi Mátyás püspök Gyuláról Váradra visszatérve azt jelentette a Magyar Kamarának, hogy nagy az elégedetlenség a gyulai őrség soraiban a zsoldhiány miatt.

 

 

Tavasszal

ISZTAMBUL-ERDÉLY: 1554 tavaszán II. Szulejmán szultán újból megüzente: hívják haza Szapolyai János király özvegyét és fiát. A nyomaték kedvéért Lugost és Karánsebest visszaadta Petrovicsnak. Magyarországon a török csapatok támadásba lendültek.

 

ÖSSZEHANGOLT OSZMÁN TÁMADÁSSOROZAT MAGYARORSZÁGON

 

06-hóig

SZIGETVÁR VONALA, DRÁVA ÉS SZÁVA KÖZE, POZSEGA (Požega) VIDÉKE, VARASD (Varaždin), VERŐCE (Virovitica), CSÁZMA (Čazma) TÉRSÉGE: a boszniai pasa, a klisszai és a hercegovinai bég harcosai tűzzel-vassal dúlták a felsorolt területeket.

 

 

06-hóig

VÁRPALOTA: Arszlán fehérvári bég csapatai Palotáig portyáztak, égettek, raboltak. Pusztításaik híre messze földre terjedt el és rémületbe ejtette a lakosságot.

 

 

06-hóig

SOMLYÓ: a veszprémi bég csapatai e várig portyáztak…

 

 

06-hóig

GYÖNGYÖSPATA (?): a veszprémi bég csapatai e várig (a forrásban csak Pata) portyáztak…

 

 

06-hóig

CSÁBRÁG (Čabrad’): a veszprémi bég csapatai e várig portyáztak…

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

06-hóig

TIHANY: a veszprémi bég csapatai e várig portyáztak…

 

 

06-hóig

CSOBÁNC (Gyulakeszi): a veszprémi bég csapatai e várig portyáztak…

 

 

06-hóig

EGER KÖRZETE, POROSZLÓ RÉVJE: a hatvani bég csapatai e területeken portyáztak A rév az Erdélybe vezető egyik fő út révje volt!

  A török hadvezetés ezekkel a nyugtalanító támadásokkal kívánt a „szablya jogán” országszerte félelmet kelteni, gyengíteni I. Ferdinánd király uralmát, s a maga részére kedvezően befolyásolni az Erdélyről folyó diplomáciai tárgyalások kimenetelét. A támadások mindenhol folytatódtak.

 

 

Nyár elején

PÉCS: nyár elején Pécsett is volt csapatösszevonás: öt bég fegyveres népe vonult fel, s 14 ágyút vontattak a városhoz. István deák és a csurgói provisor levélben jelentették ezt Szele Jakab kanizsai várnagynak, s hozzáfűzték:

 Pécsre várják még a boszniai és a budai pasákat is, hogy Szigetvár és Babocsa ellen vonuljanak. „Bizonnyal én rá várom az várra (ti. Szigetvárra) az tereket – jelentette –, ha megszállják a várat, bátor se lüjék és ostromolják, csak alatta üljenek, mi magunk kihalunk belőle. Két halál előttem: egyik a döghalál, másik az ellenség.”

  1554-ben azonban nem került sor török támadásra Szigetvár ellen.

 

 

06. 06.

BÉCS(-GYULA): I. Ferdinánd király Bécsben, ekkor kelt levelével azt az utasítást adta Kisserjéni Pál és Nagy Ferenc biztosoknak, hogy a magukkal vitt pénzzel elégítsék ki a gyulai őrséget s egyúttal biztosítsák a katonákat, hogy zsoldjukat Bihar, Közép-Szolnok, Békés, Külső-Szolnok, Zaránd, Arad és Csanád vármegye adójából fogják kapni.

 

 

06. 16.[7]

FÜLEK (Fil’akovo): árulás segítségével a törökök 1554 június 16-án bevették a várat. Egy korábbi hadifogoly (Aethiops), aki a várban szolgált egy elfelejtett ablakon keresztül, amit szemét kidobásra használtak, értesítette a törököket. Kara Hamza bég és serege fölkerekedett Fülekre és az éjszaka sötét ege alatt kötélhágcsókon fölmásztak a vár felső udvarára. Bebek semmit se sejtő őreire egyszerre egy hatalmas támadás zúdult. A védekezők hiába vártak kívülről segítséget, de bírták tartani az ostromot. Ám amikor Tojgun bég ágyúkat küldött a vár ellen, a védők két tűz közé kerültek és a vár elesett. Ezzel hosszú időre meg lett bélyegezve a sorsa Nógrádnak. Az egész ostrom akkor zajlott, amikor Jánosi Pál a várkapitány nem volt jelen. Az őrök kevésbé voltak óvatosak, bár lehet, hogy az alkalmat kihasználva, hogy a kapitány nem volt a várban, a bortól mámorosan próbálták meg védeni a várat. Néhány forrás úgy állítja be a tényeket, hogy német zsoldosok voltak az árulók, vagy egy apát (Forgács Zsigmund), akit Bebek bebörtönzött, aki aztán bosszúból elárulta a törököknek a várba vezető utat. Ezek után a törökök az elfoglalt területet a török birodalomhoz csatolták.

 

 

06-hóban

MEDGYESI ORSZÁGGYŰLÉS (Mediaş): a júniusi medgyesi országgyűlés általános mozgósítást rendelt el. I. Ferdinánd király azonban megintcsak szavakkal segített, s mivel a török sem támadott errefelé, a valóban összegyűlt erdélyi tábor több hónapos tétlen és demoralizáló várakozás után magától feloszlott.

 

 

07. 08.

GYULA: a gyalogság (250 közlegény, 25 tizedes, egy kapitány) Luka János adórovótól már e napon kapott egyhavi zsoldot, összesen 539 forintot.

  Mágocsy ötesztendei kapitánysága alatt levelek tucatjai bizonyítják, hogy a gyulai őrség rendszeres fizetését megoldani nem tudták, általában félesztendei, olykor tíz-tizenegy hónapi zsoldhátralékok voltak. Állandósultak a súrlódások Szabardi Mátyás váradi püspökkel, aki a beszedett adók egy részét – az utasítás ellenére – késedelmesen vagy egyáltalán nem küldte el a gyulai őrség zsoldjára. Ennek oka az lehetett, hogy a püspök is tekintélyes létszámú hadat – általában 850 embert – tartott fegyverben. Ebből azok zsoldja, akiket neki kellett fizetni, havi 1300 forintot jeletett, s ennek a pénzösszegnek előteremtése sem lehetett egyszerű feladat. A meglevő anyagi eszközök nem tették lehetővé, hogy mind a váradi, mind a gyulai őrség egyformán pontosan megkapja a fizetését s a huzavonában a gyulaiak húzták a rövidebbet.

07. 21.

  Szabardi Mátyás jelentette Nádasdy Tamásnak, hogy Olcsárovics Demetert a temesvári törökök párviadalra hívták ki más gyulai vitézekkel együtt. Mikor a párviadalra az engedélyt megadták, Szabardi is megjelent katonáival és a gyulai vitézekkel a pankotai mezőn augusztus 30-án.

 

 

07. 28.

BUDABÉCS: Tojgun budai pasa panaszt tett a bécsi udvarnál a Dél-Dunántúlon történt események miatt, mivel Dersffy Farkas kapitány török foglyokat, köztük asszonyokat hurcoltatott Szigetvárra.

 

 

08. (?)

SZIGETVÁR: Dersffy Farkas 1554 augusztusáig volt várkapitány. Valószínűleg ekkor meghalt. Eltemették Szigetváron. Közvetlenül Kerecsényi László (az újonnan kinevezett várkapitány) megérkezése előtt Dervis pécsi szandzsákbég több véres csatát vívott a szigeti vitézekkel. Akadt olyan nap, amikor a felek háromszor is összemérték fegyvereik erejét. A kémjelentések Pécsen összevont nagyobb katonai erőről, sőt Eszék térségében egy nagy tatár had táborba szállásáról is tudtak.

08. 12.

  Kerecsényi Lászlót várkapitánnyá nevezték ki. Ettől kezdve állandó építkezések kezdődtek a várban. Elsősorban a vár körüli ingoványt „mélyítették”, s ezzel egyidejűleg Panka Máté építész vezetésével a királyi kamara költségén a vár és a város falainak és bástyáinak építésén dolgoztak.

  A várkapitányt az egyre forróbbá váló légkörben Sziget várának és városának falai között dühöngő járvány, a „döghalál” fogadta. „Itt a halál erősen vagyon, naponként az várba és városba… Immár kevés héja, hogy ezer ember halt meg.” – jelentette.

  A királyi biztosok arra utasították, hogy „a vár és a város építéseit amennyire lehetséges végeztesse és folytassa… a sáncokat és az árkokat úgy hagyni, ahogy vannak, veszélyes.” A várkapitány nagy lendülettel, lelkiismeretességgel és hozzáértéssel végezte a vár munkáit. Panka Máté építész mellé Zrínyi Miklós segítségül küldte Panka Márkot, aki a várnak két új nyugati fekvésű bástyát épített. A palánkok favázát ácsok és kovácsok javították, a földmunkát és a sövényfalak fonását, tapasztását pedig jobbágyok végezték. Az erődítési munkálatokat annyira jólsikerültnek találta Kerecsényi, hogy jóleső büszkeséggel írta: „Amikor őfelsége pallérja meglátja az én bástyáimat… nem kell szégyenkezni.” Viszont a vár fegyverzete már nem volt ilyen jó.

  Szigetvárban 1554 nyarán csupán 25 ágyú volt, de csak 2 db volt nagyméretű, a többi csupán falkonéta, falkon és sugárágyú és egy mozsár volt. A tűzfegyvereket 195 db szakállas puska és 12 puska egészítette ki. A komisszárok nagyon meg akarták növelni a fegyverek számát. Plussz 16-20 falkonéta, 4 nagy sáncromboló ágyú, 1000 szakállas puska, 500 puska 1000 hosszú, német lándzsa kellett volna még szerintük. Még négy tüzérnek a várba rendeléséről is szó volt.

  A vár amúgy is szerény jövedelmét a pusztító járvány mellett az egyre vadabb török dúlás is aggasztó mértékben csökkentette. Ráadásul I Ferdinánd király a pécsi püspök birtokait Szigetvár helyett Tahy Ferencnek juttatta, s a várnak csak az egyéb szolgáltatások és püspökség dézsmái jutottak. „A jövedelem, ha tízszer ennyi volna is, kevés lenne, mert annyi sziksége vagyon e háznak” – panaszolta. 1555 nyarán a katonák egy része már koldulásból tengette puszta életét. Fizetetlen, éhező katonaságát keserű szájízzel jellemezte Kerecsényi: „Már semmit nem hiszen, semmi szép szónak….”

  Új katonai rendtartással kívánták biztosítani és megszilárdítani a fegyelmet. A gyalogos vajdák garázda hajdúit közvetlenül Kerecsényi parancsnoksága alá rendelték, akit nyomatékkal arra utasítottak, hogy zabolázza meg fegyvereseit.  A hadinépet pedig szigorúan eltiltották a parasztok zaklatásától, sanyargatásától és megkárosításától.

  A végváriaknak, kivált a dunántúliaknak, igen fontos részét képezték a délszláv hajdúk, akik a balkáni török hódítás elől menekültek Magyarországra a XVI. század során. Gyorsan elmagyarosodva gyalogos katonaként szolgáltak a végeken. Egy-egy vajda parancsnoksága alatt csapatban szegődtek a várak szolgálatába. Így Szigetváron is külön emlegették a hajdúk két csapatát. Általában ott szokták elhelyezni a hajdúkat, ahol az ellenség első csapásait várták. Szigetváron is a város két kapujának az őrizetét látták el. Kapcsolatuk a vár kapitányával legtöbbször lazább, mint magyar bajtársaiké. Szigetváron 1554-ben közvetlenül Kerecsényi László kapitánynak rendelték alá a két vajda alatt szolgáló hajdúcsapatot. Hajlamosak voltak önkényeskedésre, féktelenkedésre, nemegyszer indultak kegyetlenül vérengző portyákra. A törökök egyik legádázabb ellenségeinek bizonyultak.

  Kerecsényi László 1555. 12-hóig szolgált, de csak 1556 februárjában távozott el a várból.

08. 12 után

  1544-ben Kerecsényi László segítséget kért Kanizsáról, Csányi Ákos tiszttartótól, mert az ő készleteik a harcok során teljesen kifogytak. A pécsi és az eszéki törökök ugyanis Bayram bég vezetésével 14 ágyújukkal megostromolták Szigetvárt és Perneszy Egyed hadnagyot is megölték.

 

 

08. 20.

BUDABÉCS: a budai pasa újabb panaszlevelet írt Bécsbe a szigetváriak „békeszegő” magatartása miatt. Leveleinek továbbra sem volt semmi foganatja.

 

 

08. 30.

PANKOTAI MEZŐ: Olcsárovics Demeter és a gyulai vitézek megjelentek a temesvári törökök kihívására a pankotai mezőn. A vitézi próba váratlanul rövid ideig tartott. A váradi Székely Balázs ugyanis a renegát Kunovics Mehmed agát leverte, ez elvette a többi török kedvét és a magyarok csúfondáros szidalmai közepette szégyenszemre elvonultak.

 

 

08. 30. (?)

VILÁGOS (Şiria): (Az időpont nem biztos) Szabardi egyúttal felhasználta a párbaj alkalmát arra is, hogy Világosvár várát átvegye Báthori Andrástól s az immár királyi erősséget száz drabanttal erősítette meg.

 

 

09-hó közepe

KENGYEL: a gyulai és váradi katonaság Szabardi vezetésével megtámadta a Szolnokkal csaknem szemben álló Kengyel falvát, melyet jórészt délszlávok laktak. A lakosokat elhajtották, hogy kicserélhessék velük a derecskeieket, akiket korábban a szolnoki bég vitt fogságba, miután a helységet elpusztította. Ugyanekkor – mint Mágocsy üzente a püspöknek – a temesvári Kászon pasa Gyula környékét fenyegette.

 

 

09. hóban

SALGÓTARJÁN, FÜLEK (Fil’akovo): a szécsényi Hamza bég (arab, akkori közkeletű kifejezéssel „fekete”) Tojgun pasa és a hatvani szandzsákbég fegyveres támogatásával elfoglalta e két – a bányavárosok előterében fekvő – várat és nem kevesebb, mint 30 falu népével ismertette meg barbár módszereit.

 

 

10. hóra

SZIGETVÁR: októberre „a darabontok (gyalogosok) nagyobb része mind kihalt az várból, az többi pedig, az kik meg nem haltak, ez korig is betegek és óránként halnak, annyira, hogy az ház igen megfogyatkozott. A szolgáló lovag nép is igen hal.” Végül már egyetlen tüzére sem maradt! Ráadásul a vitézek hosszú hónapok óta fizetetlenül tengődtek, fegyelmezetlen, garázda életre kényszerültek.

  Nem ismerjük a vár ekkori fegyveres erejét, de a királyi biztosok a katonaság számának gyarapítását javasolták, mivel a vár őrsége „kevés és rossz”. Oly mértéket öltött már a katonák körében a szökés, hogy Kerecsényinek a kapukat is őriztetnie kellett.

  A vár palánkfalai leromlottak, a vizesárkok nem eléggé szélesek, a sáncok pedig már átjárhatóak voltak. A víz mellé épült palánkvárak egyik átkának bizonyult, hogy favázuk könnyen korhadásnak indult, a gerendák kidőltek s a földdel töltött falak leomlottak. Ezért a palánkok állandó gondozást igényeltek.

 

 

10. 13.

TIHANY: október 13-án Takaró Mihály várkapitány kérte Nádasdy Tamást, hogy küldjön a várba néhány tarackot és szakállas puskát, mert a várban a tarack egy sincs, szakállas puska is csak 10 van összesen.

 

 

10. 17.

VÁRPALOTA: a vár elleni első nagy támadásra e napon, hajnalban került sor. Hamza fehérvári bég csapatai váratlanul lerohanták Palota külső várát, a palánkot. A védők harcolva vonultak vissza a belső várba, s így a török katonák az őrség szinte teljes lóállományát zsákmányul ejtették, sok más hadifelszereléssel együtt. Számos katonának egy lova sem maradt. Öt órai harc után – miután a belső várba nem tudtak behatolni – a 200 török katona, a várbeliek 100 felszerszámozott lovával együtt, visszavonult Fehérvárra.

10. 18.

  A támadás másnapján a palotai vár parancsnoka, Thury György[8] és a várbeli katonák levélben számoltak be a vár tulajdonosának, Podmaniczky Ráfáelnek az eseményekről: „A fehérvári bég… hatalmas sereggel, csaknem háromezer törökkel bennünket megtámadva, ostrommal elfoglalta a várhoz tartozó megerősített palánkot; mi pedig ameddig csak lehetett, szembeszálltunk az ostromlókkal. De mivel az ő seregük igen nagy volt, később nem tudtunk nekik ellenállni, és mind lovaink, mind hadi szekereink és egyéb dolgaink a törökök kezére jutottak, olyannyira, hogy egyeseknek közülünk csak két lovuk, másoknak pedig csak egy, némelyeknek pedig egyáltalán nem maradt lovuk…”[9] Egy másik Thury Györgynek tulajdonított jelentés így számolt be az eseményekről: „nem éjszakai félhomályban a török elfoglalta a várhoz tartozó megerősített palánkot és mind lovaink, mind hadiszereink és egyéb dolgaink a kezére jutottak, olyannyira, hogy egyeseknek, közülünk… egyáltalán nem maradt lova.” [10] Ezzel az akcióval tehát a fehérvári törökök a portyázó harcokban élenjáró palotaiakra érzékeny csapást mértek, mivel az adott viszonyok között a lovak hiánya egy időre a vár egész őrségét megbénította.

  Más adatok szerint csak kétszáz fehérvári török katona támadott, de ötórás harc után sem tudtak behatolni a belső várba. Viszont az elfoglalt külső várból, palánkból száz felszerszámozott lovat zsákmányoltak, s úgy tértek vissza Üsztolni Belgrádba.

 

 

10. 20.

?: 1554. 10. 20. Megszületett Balassi Bálint, a magyar költészet kiemelkedő alakja.

 

 

10. 24.

PÁPA: Nádasdy Kristóf e napon írta meg Nádasdy Tamás nádornak az esetet: „Az palotaiak is mint jártak csütörtökre virradóan, azt hiszem, hogy Nagyságod hírével vagyon. A huszárvárat mind elégetté (ti. a törökök), lovakat mind elvitték. Önmaguk Isten akaratából megmaradtak. [11]

  Ugyanekkor a várból azt jelentette, hogy „Itt mi minden éjjel reánk várjuk a törököt!” Majd azt írta: „Az uraim kimentek jó szerencsével. Egy agát (a foglyok közül) Nagyságodnak küldenek. Vegye Nagyságod jó néven tőlük!”

 

 

11-hó első napjaiban[12]

NAGYVÁZSONY: november 07-én veszprémi török csapatok intenzív ostrom után elfoglalták Vázsony várát.

 

 

11-hó első napjaiban[13]

CSOBÁNC (Gyulakeszi): november 07-én a veszprémi török csapatok sikertelen támadást intéztek Csobánc ellen. Nádasdy Kristóf jelentése szerint: „És (a törökök) váltig ostromolták, de semmit nem tehettek nekik. Be is hágott volt bennük, még az virrasztónak is fejét vették a fokon, de az virrasztónak is fejét vették a fokon, de az valahogy Isten úgy adta, hogy ismét kiverték!”

11. 10.

  Az ostrom úgy megrongálta a régi várat, hogy november 10-én egyik fala le is dőlt.

11. 11.

  Másnap Gyulaffy László jelentette, hogy fával támogatta meg a falat s földet veretett közé, s kérte, hogy legalább 20 királyi gyalogost küldjenek Csobáncba.

 

ISMERTETŐT CSOBÁNC VÁRÁRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

11. 21.

TIHANY: Takaró Mihály kapitány november 21-én írott levelében jelentette: „Rám jöttek a törökök, négy egész órán át ostromoltak, s az egész környéket felégették.”

 

 

11. 23.

BÉCS-ISZTAMBUL: I. Ferdinánd a béke ügyében Verancsics Antal pécsi püspök vezetésével küldöttséget menesztett a Portára. A 11. 23-án kelt követi utasítás panaszkodott a török őrségre, hogy az nem csak a meghódított területeken, hanem a kétfelé adózó részekben is igazságtalan merényleteket követett el. Így megtámadták a farnadiakat, s amikor az érseki új várból, Oláhvárból segítségükre siettek a falubelieknek, 30 érseki huszárt csellel lesből megtámadtak és elfogtak.

 

 

10-11-hó táján

ARAD (Arad): a legújabb kutatások szerint október – november táján egy Hasszán nevű szandzsákbég kormányzott Aradon. Az eddig feltárt adatok szerint tíz éven keresztül regisztrálható egy Haszán nevű bég működése. Azonban, hogy egy ugyanazon személy működött-e Aradon, azt még további kutatásoknak kell tisztázni.

 

 

Az év folyamán

GYULA: 1554-ből arra van adatunk – s aligha lehet elszigetelt és egyedi jelenség –, hogy Olcsárovics Demeter és Horváth Ferenc kevesebb katonát tartott az előírtnál, viszont a zsoldot a kikötött létszámra vette fel, megkárosítva ezzel a kincstárt.

 

 

Az év folyamán

BIHAR, SZABOLCS, ZARÁND, CSANÁD, KÜLSŐ-SZOLNOK, ARAD CSONGRÁD, BÉKÉS VÁRMEGYÉK: jellemző, hogy a török végváraktól viszonylag távol fekvő Bihar vármegyében már 1554-ben 19 község számított hódoltnak (az összes porta 3,48 %-ával). Biharban Püspökladány-Derecske vonaláig terjedt a török hódoltság. Szabolcsban ugyanakkor 15 a hódolt községek száma. Zarándban, Csanád, Külső-Szolnok, Arad és Csongrád vármegyében a rovásadót alig néhány község fizette meg már 1552-ben, az elpusztult települések száma ugrásszerűen megnőtt. Békésben a hódoltság túlhaladt Gyulán. Gyula és Borosjenő vára képtelen volt a török hódoltatás ellenében megvédeni Zaránd és Békés vármegye nagyobb részét.

 

 

1554-ben

EGER: a sérült várvédő egri katonáknak annyira vontatottan fizették ki a segélyt, hogy javarészük még 1544-ben sem látott egyetlen dénárt sem belőle. Ezért ekkor már úgy volt kénytelen rendelkezni az uralkodó, hogy az ostrom óta elhunyt vitézek jussát majd örököseinek adják ki.

  Végezetül is I. Ferdinánd király 1554-ben a vár ostromában részt vett minden szegénysorsú katonát élete fogytáig mindennemű adófizetési kötelezettség alól mentesített.

 

 

?. ?.

RÓMA: III. Gyula pápa hozzájárult, hogy az összes magyarországi püspökség jövedelmét a törökök ellen, a kereszténység védelmében használhassa fel I. Ferdinánd király.

 

 

?. ?.

NEMESKE (GÖRÖSGÁL): megalakult a görösgáli szandzsák Baranyában. Forrás: Vass Előd: A szekcsői-mohácsi szandzsák 1591. évi összeírása. Baranyai Helytörténetírás. 1977. A Baranya Megyei Levéltár Évkönyve. Pécs. 1977. 16

 

 

1554-ben

ESZTERGOMI és VÁCI SZANDZSÁK > NÓGRÁD ÉS HONT MEGYÉK: Ahmed esztergomi bég a váci béggel egyesülve: Nógrád és Hont megyét pusztította. Esztergom megyében – az 1552-es hadjárat eredményeképpen – az adódó portyák száma a korábbi (1553) 267-ről 138-ra csökkent – a megyei kimutatás szerint.

 

 

Az év folyamán

KOMÁROM: 1554-ben Komáromban 400 német gyalogos, 627 naszádos és 156 huszár szolgált.

 

A komáromi várban szolgáló magyar katonák havi járandósága

Várkapitány

50 dukát

Kapitány

8 dukát

ehhez 6 ló tartására

18 dukát

Zászlótartó

8 dukát

Lovassági dobos

6 dukát

Trombitás

6 dukát

Lovas katona (huszár)

3 dukát

Gyalogos tizedes

3 dukát

Gyalogos katona

2 dukát

 

  Egy német gyalogos zsoldja ugyanekkor 8 forintot tett ki. A többi tisztségeknél is hasonló volt az arány.

 

  A komáromi naszádosok 1554-ben I. Ferdinánd királytól is kaptak kiváltságlevelet, amely hasonló jogokat biztosított számukra, mint II. Lajos király oklevele.

 

  A katonák hihetetlen nyomorban éltek. Úgy érezték, hogy nem bírják tovább a nélkülözéseket, ezért 1554-ben újból fellázadtak. Zay Ferenc naszádos kapitány helyettesének, Csaby Fülöpnek házához vonultak, erőszakkal benyomultak, kihozták a naszádos seregzászlót és seregdobot, majd a zászlót kibontva nagy kiáltozással fegyveresen Bécs felé eveztek. Komáromból gyorsfutár száguldott Bécsbe, hogy valami módon csendesítsék le a 18 naszádon haladó 600 feldühödött naszádost. Odafent nagyon megijedhettek, mert sürgősen intézkedtek. Megfelelő összegű pénz küldésével sikerült jobb belátásra bírni a naszádoshadat.

 

 

Három magyar végvár egyévi zsold szükséglete

Komárom

85 776 dukát

Győr

42 201 dukát

Szigetvár

24 720 dukát

 

1554-55 telén

ARAD (Arad): Temesvár távol feküdt Gyulától, a Maros menti kis várak viszonylag csekély őrsége sem fenyegette Gyulát, s a hódoltság magyar adóztatását sem tudták megakadályozni. A törökök változtatni akartak ezen a helyzeten, s ez csak úgy volt lehetséges, hogy Gyulához közel egy jelentősebb várat emelnek. Erre a célra Aradot szemelték ki. A régi aradi vár helyétől távolabb építeni kezdték az új erősséget. Szabardi püspök s egyben az alsó részek főkapitánya megparancsolta a gyulaiaknak, hogy ezt a munkát akadályozzák meg, de kétszeri kísérletük sikertelenül végződött.

 

 

Vége

Vissza a főoldalra

 

Ugrás az 1555-ik évi hadjárathoz



[1] Szigetvár leírását lásd at 1564-1566-os dokumentumban.

[2] Részlet Dernschwam János: Törökországi utinapló c. könyvéből. Idézetek még 07. 22. és 07. 25. Forrás: Hans Dernschwam: Erdély/Besztercebánya/Törökországi útinapló: Európa könyvkiadó Bp. 1984

[3] Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 65. o.

[4] Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 48. old.

[5] Tudjuk azt is, hogy a későbbi szigetvári várkapitány Horváth Márk, amikor a törökök 1560-ban élénk katonai készülődéssel pl. Mohácson is erődépítési szándékot mutattak megtámadta őket. Sőt később is lerohanta a mohácsi városában élő muszlimokat és sokat lekaszaboltak vagy beleszorítottak rohamozó huszárai a Duna vizébe.

[6] E mondat forrása: Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 51. o. Nincs az eseményhez sem időpont, sem helyszín rendelve. Szerintem ezt a törvényt a Pozsonyi országgyűlésen hozták.

[7] Más forrás 09. 04-re teszi a vár elfoglalásának időpontját.

[8] Thury György pályafutásáról bővebben: V. Molnár László: Kanizsa vára 53-64. o. Egyelőre sajnos még nem ismeretes, pontosan mikor került Thury György Palotára, de az okleveles források alapján feltételezhető, hogy még 1554 október 17-e előtt, valamikor ősszel.

[9] A Podmanini-Podmaniczky-család oklevéltára. Szerkesztette Lukinich Imre IV. k. Bp., 1941. 591-592. 222. sz. levél.

[10] Luknich Imre: A podmanini Podmaniczky-család oklevéltára, Bp., 1937-1943. IV. 591-592.

[11] Velics Antal-Kammerer Ernő: Magyarországi török kincstári defterek I-II. k.Bp., 1886. 1890. II. k. 58. o.

[12] Egy másik forrás szerint 11. 07-én.

[13] Egy másik forrás szerint 11. 07-én.