Harmadik rész

(Vissza az előző részre)

 

 

07. 16.

BÉCS: Miksa főherceg közölte, hogy hat zászlóaljnyi német zsoldos gyalogság útban van a német-római birodalomból s ezekből öt zászlóaljat Erasmus Teuffelhez Lévára a budai pasa elleni támadáshoz, egyet pedig Pápára irányítottak.

 

 

07. 18.

TEMESVÁR (Timişoara): Ahmed pasa ismét alkudozásokba bocsátkozott Losonczy Istvánnal a vár átadásáról. Különféle ígéretekkel igyekezett rábírni a várkapitányt a feladásra. Kijelentette, hogy nyugodtan maradhat Temesváron – mint egykor Petrovics Péter –, ha átadja a várat, és pontosan beszolgáltatja a Martinuzzi György által fizetett adót. Losonczy István azonban a pasa ígéreteire tagadó választ adott.

  Másodízben a török követek azt ígérték a várkapitánynak, hogy a pasa seregestől elvonul a vár alól, ha Losonczy István kieszközli az eddig is fizetett adót a szultán számára. A pasa egyszersmind nagy összeg arannyal és ezüsttel, lovakkal s egyéb ajándékokkal próbálta Losonczy Istvánt megvesztegetni, de ő kijelentette, hogy inkább tízszer meghal, mintsem áruló legyen. (Haller Péter levele alapján.)

  Gianbattista Castaldo egyik embere még 07. 18. előtt valamikor beszökött a várba s a tábornoktól 3500 aranyforintot hozott Losonczy Istvánnak a csapatok zsoldjára. Ez a segítség azonban a várvédők szorongatott helyzetén nem sokat segített, mivel a körülzárt várban már drága pénzért sem lehetett élelmet vásárolni

 

 

07. 18.

TORDA (Turda): Gianbattista Castaldo arra számított, hogy az újonnan zsoldba fogadott külföldi csapatokat saját seregének kiegészítésére Erdélybe küldik. Úgy értesült, hogy Ahmed pasa Temesvár elfoglalása esetén Erdélybe akar betörni és végigcsinálni azt, ami a román-török csapatoknak nem sikerült. Ezért nemcsak Temesvár felmentése, hanem Erdély megvédése érdekében is nagy szükség lett volna újabb csapaterősítésekre. Ferdinánd király azonban az Khadim Ali budai pasa által veszélyeztetett Hont és Nógrád megyei végvárak megvédésére, illetve visszaszerzésére akarta felhasználni ezeket a csapatokat.

  Gianbattista Castaldo nagy megrökönyödéssel és elkeseredéssel fogadta az udvar döntését. Miután elvesztette az olasz vérteslovasság jövetelébe helyezett reményét, attól tartott, hogy a király erdélyi uralma összeomlik.

 

 

07. 18.[1]

(MÁSODIK) SZIKSZÓI RÉSZLEGES ORSZÁGGYŰLÉS: mivel a budai pasa nógrádi és honti hódításainak nyomán a felvidéki főuraknak a körmére égett a török veszély gyertyája a második gyűlés valamelyest eredményt hozott. Dobó most nem Mekcseyt, hanem Dormán Kristóf heves megyei alispánt és Dersy Ferencet küldte az országgyűlésre.

  A nyolc vármegye (Abaúj, Borsod, Gömör, Heves, Sáros, Szepes, Torna és Zemplén) nemessége elhatározta, hogy a jobbágyaikat fogják katonai szolgálatra kényszeríteni. A határozat szerint a jobbágyság felének kellett fegyverbe kelnie. A szikszóhoz közelebb lakóknak július 27-re, a távolabb lakóknak 07. 31-re Szikszóra kellett gyűlnie katonai szemlére. A nagyobb hajlandóság elérésére a földesurak megígérték, hogy minden jobbágyuknak elengedik a kilencedük 1/3-ad részét. (A költségeket a jövő évi adórészletből akarták levonni, az Egerbe küldött felkelők zsoldját Dobó előlegbe adta nekik.)

  A szikszói gyűlésen Werner György kamarai tanácsos is jelen volt, aki késznek mutatkozott a kezelése alatt álló királyi jövedelmekből a táborozás költségeihez hozzájárulni. (Adott-e, vagy sem nem tudni.)

  A részleges gyűlés követeket küldött az alsó-magyarországi (Garam menti) bányavárosokhoz (Lipcse, Besztercebánya, Zólyom, Selmecbánya, Léva, stb.), hogy 1000, illetve 500 katonát állítsanak ki, ágyút, lőszert, lovakat küldjenek.

  Bebek Ferenc és Perényi Gábor – aki apja halála (1548) után hatalmas birtok örököse lett – főurak 4-4, Serédy Benedek pedig egy ágyút ajánlottak fel a hadjáratra saját vagyonukból. Végül azonban Borsod megye Bolyki Tamás vezérlete alatt csak 50 puskást küldött Egerbe, Abaúj ugyancsak 50 gyalogost. Tinódi Sebestyén „Eger vár viadalyáról való énekében” tartotta fönn annak emlékezetét, hogy utasította el az egriek kérését a szikszói gyűlés:

 

„Az vármegyék várasában Szikszónak

Győlést tőnek hogy arról szóllanának.

 

Jó Meczkei István Egerről bocsátának

Inté őket segétségre gondolának.

Vár tartásra ha elegek nem voltatok

Mire Egri tisztben ti marattatok

Az levét es reá ti meg igyátok.

 

Azt hogy hallá István nyelvét harapá

Elég válasz ő magába azt monda.”

 

 

07. 19.

TEMESVÁR (Timişoara): a nagy erőfeszítéssel folytatott ostrom alatt a pasa nem gondoskodott kellőképpen a lőszerutánpótlásról. Amikor a – szakadatlanul tartó tüzelés miatt

– a török tüzérség lőszere már fogytán volt, Ahmed pasa Haszán anatóliai beglerbéget 200 szpáhiból és janicsárból álló csapattal Szendrőbe és Belgrádba küldte, hogy az ottani raktárakból lőszert s a faltörő ágyúkhoz szükséges golyókat szállítson Temesvár alá. (Az erről szóló jelentés kelteződött július 19-én.)

  A lőszer megérkezéséig Ahmed pasa beszüntette a falak ostromlását, jó ideig inkább megszállással húzta az időt. De közben szorgalmasan dolgoztak a török katonák, hogy Temesvárat töltéseikkel teljesen körülzárják. A bécsi hadvezetés ezt az időt használhatta volna ki arra, hogy a török táborra támadjon, vagy az ostromlott várba segélycsapatot, élelmiszert és lőszert juttasson.

  "A török fősereg már 26 napja, hogy Temesvár alá vonult, és 24 napja már, hogy azt megszállva tartja, továbbá 23 napja, hogy a vár és a város falait megszakítás nélkül oly roppant ágyúkkal rombolja, hogy a legöregebb spanyol katonák között vannak néhányan, kik még olyan ágyúgolyókat nem láttak, sőt olyanokról még nem is hallottak. Az ellenség, amire csak képes, mindent elkövet, hogy az erősséget hatalmába kerítse. A török sereg (...) alig egy negyed része van harckész állapotban más része pedig a hadviselésben annyira gyakorlatlan és annyira nincs felkészülve, hogy (...) segélyhad, vagy felmentő sereg érkezése esetén a török sereg aligha bocsátkoznék küzdelembe, hanem előre elvonulna az erősség alól."(!) Részlet Losonczy István utolsó leveléből. Továbbá azt írta, hogy az ostromló törökök száma mint egy félszázezer, de közülük – szokás szerint csak mintegy negyede szervezett katonai erő, a többi martalóc, szolga s a sereget kísérő csőcselék.

 

 

07. 19.

BUJÁK: Istvánffy Miklóst idézzük: "Innen Bujákhoz, Báthory várához vonult (ti. Khadim Ali budai pasa), mely attól nem messze volt (ti. Hollókő várától). Mivel ez vastag és elég erős fallal volt megerősítve, s abban bár öt napon át lövette, szinte semmi kárt nem tett, úgy látszott, hogy nehezen ostromolható meg, ha az őrségben van vitézség, állhatatosság és hűség. Ezek azonban idő előtt félelemből és rémületből feltörték a pinceboltozatot, mert tévesen azt gondolták, hogy azokban kincs van elrejtve. Kercsi Márton parancsnokukkal együtt a hűtlenség nagy gyalázatával elhagyták a várat, s futásnak eredtek. A törökök azonban kaszabolva üldözőbe vették, s egy szálig megölve elpusztították őket. Egyedül Márton maradt életben, aki bilincsben és börtönben halt meg később.”

  Így mivel hiányzott a "vitézi virtus", a katonai hőstett, a hódító könnyen jutott az erődítményhez, s bírta is azt 1593-ig.

  Tinódi l. Sebestyén az eseményeket ugyanúgy adja elő, csak a várkapitányt Nagy Gábornak nevezi. Tény, hogy a Buják Hollókőnél jóval erősebb, vastag és elég masszív falakkal körülvett, jó fekvésű vár volt, amely könnyen dacolhatott volna sokáig az ellenséggel.

  Az 1556-57. évi török zsoldlajstrom szerint Juszuf aga parancsnoksága alatt mindössze 28 fő volt az őrség létszáma. 1568-69. évben pedig 30 fő volt az őrség létszáma.

 

 

07. 19.

BÉCS: Miksa főherceg tudomást szerezve a török portyázók Balaton felvidéki betöréseiről stratégiai intézkedést tett. Utasította Khunigsperg parancsnokot, hogy maradjon Győrben, nehogy távollétében az ellenség – különösen a székesfehérvári és az esztergomi bég – az őrségek kivonásával meggyengített dunántúli várakat megtámadja.

  De ismételten sürgette atyját, hogy minél előbb kösse meg a békét a német birodalomban, különben elvész Erdély s utána Magyarország.

 

  Miksa főherceg utasítást adott Erasmus Teuffelnek, hogy Pethő Gáspár, Zoltai István és Bornemissza Gergely deák hadnagyok csapataikkal azonnal vonuljanak be az egri várba. Belőlük híres egri hősök lettek.

 

 

07. 19.

TORDA (Turda): Gianbattista Castaldo úgy tudta Dobó Istvántól, hogy a török Szolnokot és/vagy Egert szándékozik megtámadni. Eger jelentőségét hangsúlyozta Erdély védelmében és nagyobb gondoskodást javasolt a trónörökösnél. Mivel Ferdinánd király Erdély védelméről nem gondoskodott, újból párttá kezdett szervezkedni az az ellenzék, amely Erdély egyesítését a királyi Magyarországgal ellentétesnek tartotta Erdély érdekeivel, s János Zsigmond visszahívását politikailag szükségesnek ítélte.

 

 

07. 19.

LÉVA (LEVICE): Pallavicini Sforza az olasz zsoldosokkal Lévára érkezett és csatlakozott Erasmus Teuffel táborához.

 

 

07. 19.

SEGESVÁR (Sighisoara): a táborban összegyűlt nemesek kijelentették, hogy a király a pozsonyi országgyűlésen tett esküje ellenére még most sem állt személyesen a sereg élére, hanem – hadsereg és pénz nélkül – zsákmányul dobta őket az ellenségnek. Ezért nem ők az okai, ha (...) maguk is kénytelenek elhagyni Gianbattista Castaldót.

  Ezzel megkezdődött a nemesi felkelők szétoszlása.

 

 

07. 18-19.

DRÉGELY: a budai beglerbég parancsának megfelelően Arszlán székesfehérvári szandzsákbég a katonaságának egy részével – háromszáz lovassal és háromszáz gyalogossal – 1552. július 18-19-re Drégely vára alá vonult, s ott csatlakozott a beglerbég főerőihez.[2]

  Ez az időpont annyira késői, hogy semmiképp sem illeszthető be az általam megismert kronológiai sorrendbe. Arszlán bég felvonulását és ilyen kései részvételét a hont-nógrád vármegyei várak elfoglalásában csak Veress D Csaba – Siklósi Gyula: Székesfehérvár, a királyok városa c. művében olvashatjuk (80-81. o.). Más források egyöntetűen megegyeznek abban, hogy 07. 19-re már a beglerbég elfoglalta Buják várát is és a hadjáratnak tulajdonképpen a végére ért.

 

 

07. 20.

TEMESVÁR (Timişoara): a törökök újult erővel fogtak az ostromhoz. Ahmed pasa a réslövető ágyúk összpontosított tüzét a víztorony ellen irányozta. Az oda vezető utat elzáró északnyugati sarokbástyával szemben – ugyanolyan magasságban – egy második halmot is építettek. A nehéz ágyúk lassanként mind nagyobb rést ütöttek a vár falain. Az ostrom negyedik hetében a minden segítségtől elzárt Temesvár helyzete tarthatatlanná kezdett válni. A zsoldosok hópénzüket sürgették, az élelem és a lőszer is napról-napra fogyott.

 

 

07. 20.

TORDA (Turda): Gianbattista Castaldo elszánta magát arra, – akár felkelnek a nemesek Segesváron, akár nem –, hogy 400 főnyi német és spanyol zsoldoshaddal Lippa felé nyomul előre, hogy addig is valami reményt nyújtson a temesváriaknak, amíg nagyobb segítség nem érkezik. Több hadat nem vihetett Erdély belsejéből a Partiumba, mivel Brassót, Szebent, Gyulafehérvárt és Szászsebest nem hagyhatta őrség nélkül.

  Azért mégsem egyenest Lippa felé tartott, hanem Holdvilág felé a nemesek Segesvár melletti táborához, hogy rábírja őket a Temesváriak felmentésére. Kísérlete teljes kudarcba fulladt.

Báthori András erdélyi is felhívta Miksa főherceg figyelmét arra, hogy Temesvár elvesztése nemcsak a délvidék, hanem egész Magyarország romlását fogja jelenteni. ha ugyanis híre fut, hogy Temesvár nem kapott segítséget, akkor a szomszédos városok és várak (...) minden ellenállás nélkül megadják magukat.

A vajda előre látta az eseményeket, de a táborban alig voltak, akik ezt belátták volna és tenni is akartak volna az ügy érdekében, hiszen Gianbattista Castaldo felmentési tervét sem támogatták.

  Gianbattista Castaldo azt írta Aldanáról, hogy félelmében engedetlen és Lippát indokolatlanul nagy védelemmel látja el. Váradról és Gyuláról is elvitette a nagyobb ágyúkat, az élelmet és lőszert, úgyhogy Lippán 40 nagyobb ágyú volt már és mintegy 1100 főnyi német-spanyol őrség.

  „Nemcsak ágyúkat, fegyvert, lőszert, hanem minden eleséget is elvitt Gyuláról. Ha ezzel a kapzsiságával legalább Lippa várát biztosítaná, még hagyján, de hallom, hogy gyáván viselkedik, betegséget színlel, hogy amint baj van, elhagyhassa a helyét.”

 

 

~07. 20.

TEMESVÁR (Timişoara): Losonczy István másodszor is levelet küldött feleségéhez, melyben meghagyta, hogy a családi ékszereket is vesse zálogba (azaz tegye pénzzé) és fordítsa Temesvár megmentésére. Megírta, hogy végrendeletét is elkészítette már – utalva ezzel a nemsokára bekövetkező katasztrófára. Barátaitól, Szondi Istvántól és Forgách Pétertől, meg Antal Boldizsártól, a tiszttartójától is segítséget kért. Katonát, lőszert és élelmet. A levelet hűséges íródeákjával Földvári István deákkal küldte el a címzettekhez, aki török álruhában jutott át Ahmed pasa táborán.

  Szerencsésen eljutott Pekry Annához, aki összetörve hallgatta a rossz híreket. Felkészült a legrosszabbra is és elmondta, hogy Tóth Mihály már útban van a segítő csapattal. Írt egy búcsúlevelet és megbízta Földvári Istvánt, hogy vigye azt a várba a férjének. Istvánffy szerint azzal is megbízta. hogy a zálogba vetett ékszerekért kapott pénzen toborozzon hajdúkat, vegyen élelmiszert, lőport és hadiszereket. Földvári 500 hajdút tudott zsoldba fogadni és megvette a kért dolgokat is bőséggel. Az akcióról Gianbattista Castaldo is tudomást szerzett és utasította Varkocs Tamás bihari főispánt, hogy támogassa azt csapatokkal és felszereléssel. Földvári hajdúi Lippán gyülekeztek.

  Tóth Mihály a korábban kapott hatezer forinton egy 200 fős, kis hajdúcsapatot szervezett sok lőszerrel és élelemmel ellátva. (Ők a szegedi csatából maradtak meg neki.) Csapatával Lippára ment és ott a Földvári által toborzott 500 hajdúhoz csatlakozott. Az így összegyűlt 700 fős csapatot Földvári "a Szegednél kitűnt Tóth Mihály vezénylete alá helyezte".

 

 

07. 20. után

LIPPA (Lipova): a király parancsára[3] Varkocs Tamás egy ezerfős, felmentés céljából összegyűjtött, ágyúkkal, lőszerrel, élelmiszerrel ellátott zsoldos hajdúcsapatot is Tóth Mihály parancsnoksága alá rendelte. Így már egy 1700 fős sereget vezethetett Temesvár felmentésére a török szultán serege ellen a Lippán állomásozó Tóth Mihály.

 

 

07. 22.

HOLDVILÁG[4] (Hoghilag) vagy SEGESVÁR (Sighisoara): Gianbattista Castaldo parancsot küldött Aldanának Lippára, hogy 600 spanyol gyalogost azonnal irányítson Temesvárra. Erre Aldana azt írta vissza, hogy Temesvár nem forog veszélyben, mert a várbeliek vitézül védik magukat. Az engedetlen Aldana ellenszegült parancsnokának.

 

 

07. 22.

TEMESVÁR (Timişoara): az ostrom negyedik hetére a törökök veszteségei érzékenyekké váltak. Ahmed pasa serege Temesvár falai alatt komoly veszteségeket szenvedett. Dzselálzáde Musztafa beismeri, hogy "az iszlám hadseregéből igen sok vitéz nyerte el a vértanúság rangját". Az ostrom végén már a török katonák is vonakodtak halálba menni, mert lehetetlennek tartották a vár elfoglalását.

 

 

~07. 23.

ARAD (Arad) TÁJÁN: Tóth Mihály a sereg zömét a nagy kockázat miatt letáboroztatta itt, majd ő maga ötszáz katonával – felderítési céllal – előrenyomult Temesvár felé.

  Mikor a Maroson átkeltek elárulta a katonáknak, hogy Temesvárat fogják felmenteni. Ezt meghallva a katonák zúgolódni kezdtek és félelem lett úrrá rajtuk. Minél közelebb kerültek a török táborhoz annál jobban lazult a fegyelem. A katonák egymás után szökdöstek el. Tóth Mihály kéréssel, fenyegetéssel, sőt verekedéssel igyekezett jobb belátásra bírni a zsoldosokat. Szentandrás falu közelében ismét civakodni kezdtek és a törökök lesben álló figyelői felfigyeltek rájuk. Azonnal egy náluk jóval nagyobb lovassereget hívtak ellenük, amely meglepetésszerűen támadt rájuk. A magyar zsoldosok még a lovaikra sem tudtak felszállni olyan hirtelen támadták meg őket. Rövid harcban szétverték a csapatot, és „Mihály maga is sebet kapván, csak nehezen menekült meg”[5]. Mindenkit megöltek, akit csak tudtak. A szekereket és a lovakat a Temesvári táborba vitték.

  Maga Tóth Mihály valahogyan elrejtőzött a bokrok között és megmenekült, de megsebesült. Bevánszorgott egy Ambrózi nevű nemes házába és ott épült fel sebeiből, majd visszatért a Marosnál maradt csapathoz. A hajdúk többé nem voltak rábírhatóak Temesvár felmentésére. Tóth Mihály vállalkozása teljes kudarcba fulladt, miután az 1200 fős sereg meghallotta a felderítőcsapat szétverését és a szélrózsa minden irányába szétfutott.

 

 

07. ?.

TEMESVÁR (Timişoara): a győztes török lovasság az elesett hajdúk közül száznak a levágott fejét a táborba vitte s Ahmed pasa azokat Temesvár falai alatt karóra tűzette. Melléjük tetette azokat a leveleket is, amelyekben Pekry Anna és Varkocs Tamás még mindig a segítség reményével bátorították a várkapitányt.

07. 24.

  A vár erődítményei a szakadatlan ágyúzás következtében e napra már annyira megrongálódtak, hogy a falak és a bástyák a támadás vonalában egészen az alap síkjáig romokban hevertek. A lerombolt falak törmeléke feltöltötte a vár vizesárkait. A víztorony pedig annyira megrongálódott, hogy falai három oldalról egészen az alapokig leomlottak.

  Ahmed pasa kora délután indította általános rohamra seregét. Elhatározta, hogy ezen a napon a várat el kell foglalni, akár a hadsereg nagy részének pusztulása árán is. "Az ágyúk dörgése és az Allah! Allah! kiáltás felhangzott a szilárd égboltig – írja Dzselálzáde Musztafa –, s ez a nap az ítélet napjának mintaképe volt." Kisegítő céllal a keleti várkaput, főerőikkel az átellenes oldalon lévő vízi tornyot támadták, amelyet már a tüzérek szinte rommá lőttek. Itt az oszmán harcosok lendületes rohammal törtek be a városba, ám ekkor Losonczy István a tartalékosok élére állt, és ellenlökésre indult. Hősies harccal sikerült kiszorítani a törököket és nem csak a városból, hanem a vízi toronyból is. A spanyol, német és cseh zsoldosok támogatására bevetett, gyalogosan harcoló huszárok együttes erővel űzték vissza a sáncaikba a már félig győztes, harcedzett janicsárokat. Losonczy István mindenütt jelen volt, ahol szükség úgy kívánta; szóval és tettel, saját önfeláldozó példamutatásával öntött lelket harcostársaiba. Sajnos a várvédők közül is mintegy 150 ember esett el, sokan pedig megsebesültek. A spanyol zsoldosok parancsnoka, Mendoza százados is súlyos sebet kapott. Még így is arra kérte a tisztjeit, hogy futás helyett inkább válasszák mindenkor a dicső halált.

Ezekben a harcokban halt meg Kubad, Ahmed pasa szárnysegédje. A török fővezér a víztorony ostromában tömegesen áldozta fel legjobb katonáit. A július 24-i véres roham sikeres visszaverése a XVI. századi várharcok egyik legdicsőbb epizódja volt Magyarországon.

 

 

07. 25-ig

BÉCS: Erasmus Teuffel azt a feladatot kapta, hogy Drégelyt és a többi várat igyekezzék visszafoglalni. E célból egyesülnie kellett Pallavicini Sforza Itáliában toborzott zsoldosaival és a hódítással szomszédos várak helyőrségeit össze kellett gyűjtenie. A király 3000 német zsoldost is Erasmus Teuffel parancsnoksága alá rendelt Marzell Ditrich vezetésével.

  Miksa főherceg felszólította Erasmus Teuffelt és Agostino Sbardelatti váci püspököt, hogy gondoskodjanak Szolnokról és Egerről, nehogy azok is a többi (Hont és Nógrád megyei) várhoz hasonlóan török kézre kerüljenek

 

 

07. 25.

TEMESVÁR (Timişoara): Roham. Reggeli órákban általános támadással újította meg a harcot Ahmed pasa, hogy az előző napon kimerült védők lélegzethez se jussanak. A fő támadást most is a víztoronyra irányozta. A védők kis csapata amennyire erejükből telt, jó ideig bátran harcoltak. Eközben a törököknek gyújtónyilak és más "tüzes szerszámok" segítségével sikerült a várost felgyújtaniuk, ahol a tűz rohamosan elharapózott. A várnagy kénytelen volt a védők egy részét a tűz oltására rendelni, ami viszont a védelmet gyengítette. Így aztán az ostromlók és mindenekelőtt a janicsárok, a lovasokkal és másokkal együtt a víztorony megrongált falait nagy csatakiáltással megtámadták.

  A janicsárok felkapaszkodtak a víztorony résein és véres küzdelemben kitűzték a lófarkas zászlót. Losonczy István a túlerővel szemben kénytelen volt a rommá lett tornyot a török birtokában hagyni. A védők egy részével a tatai kapun át gyorsan a várba vonult vissza. Ahmed pasa aznap már nem is intézett támadást a vár ellen, mert jól tudta, hogy attól fogva tarthatatlanná vált, hogy a várossal való közlekedés egyetlen és utolsó védőműve a víztorony a kezére került.

 

Sívás nagy rívás vala az városban,
Vitézök vannak várban ohításban,
Mindkét fél vagyon csak terek markában.

  A törökök ezúttal véglegesen elfoglalták a kulcsfontosságú vízitornyot (vízivár), majd benyomultak a városba is. A vár és a város közötti szabad térséget megszállták. A védősereg nagy részét ezzel elvágták a vártól. Ráadásul a vár falai mind a három oldalon egészen az alapokig leomlottak. A vitézek már csak a kapuboltozatok alatt találtak védelmet. De azért onnan is előtörtek, ha a törökök bemerészkedtek a várba. Újabb és újabb csauscsapatok merészkedtek a vár piactere felé, de ezeket Pattantyús Balázs és más vitézek hősies küzdelemben visszaszorították. Ahmed pasa ezután már csak arra törekedett, hogy a rommá lőtt vár békés úton való feladását kierőszakolja.

  Mire a nap nyugovóra tért a várbelieknek alig volt egy falat kenyerük, és a puskapor is elfogyott. Az ágyúkat már egyszer sem lehetett megtölteni. A várban nem volt hely, ahol a védők az ágyúgolyók elől meghúzhatták volna magukat. Kénytelenek voltak a pincékbe rejtőzni. Ide vitték a sebesülteket is. Losonczy István és a tiszttársai a tatai kapu erős, tömör tornya alatt találtak menedéket. A katonák a szakadatlan harctól és a vármunkától kimerülve, éhesen alig vonszolták magukat. Ezt felismerve Ahmed pasa követet küldött Losonczy Istvánhoz, békés elvonulást ígérve a vár feladása fejében, A válasz elutasító volt. A másodvezír ezért újra lövetni kezdte a várat. A török katonák a réseken át hangos kiáltozással bíztatták a város lakóit s az őrséget a vár átadására. Az őrség nagy része a sebesülések miatt már harcképtelenné vált. Az egészséges katonákat pedig a szakadatlan rohamok és a rések betömésének fáradtságos éjszakai munkája annyira kimerítette, hogy külső segítség nélkül a várnagy maga is kezdett kételkedni a vár megtarthatóságában. Az élelemhiány és a vízitorony elvesztése végső csüggedést keltett a városban a polgárok közt. A török bekiáltók ígérgetéseitől megingatva elhatározták, hogy Losonczyt rábírják a vár átadására. A magyar és a külföldi tisztek közül is többen pártolták a vár átadását.

  Éjfél körül éppen alváshoz készülődött, amikor a város polgárainak követe jelentkezett nála. A vár megadásáról akart beszélni vele, de Losonczy István elküldte őt is azzal, hogy az utolsó csepp véréig védeni fogja a várat. Sejtette, hogy a pasa oltalomlevele nem fogja a kivonulókat a felkoncolás ellen biztosítani. Erre friss példa volt a veszprémi őrség lemészárlása majdnem két hónapja.

07. 26.

  A reggeli eseményeket két különböző forrás némileg eltérően írja le: Reggel Losonczy István és a halálosan sebesült, utolsó perceit élő Mendoza esküjükre figyelmeztette társait. Később újabb követ érkezett, aki ezúttal egy spanyol tiszt volt. Elmondta, hogy áruló módon, a várparancsnok háta mögött megalkudtak Ahmed pasával. Pecséttel megerősített menedéklevelet is kaptak. Losonczy István ezzel kényszerhelyzetbe került. A magyarok már majdnem mind meghaltak, a német és spanyol zsoldosok pedig nem harcoltak tovább. Mendoza parancsnok is meghalt, és a parancsnokainak nagy része is.

  A második változat más részleteket is bemutat: A városi polgárok küldöttei reggel felkeresték a spanyol és német zsoldosokat, akik az éjszaka folyamán – Losonczy István tudta nélkül – maguk is azon tanakodtak, hogy a következő éjjel a mocsarakon keresztül kiszöknek a várból, átvágják magukat a török táboron, és megkísérlik a Lippára menekülést. Most a városi küldöttek izgatására arra gondoltak, hogy a hajthatatlannak mutatkozó Losonczy Istvánt a tovább már úgysem védhető vár feladására kényszerítik. A zsoldosok – Mendoza százados halála után – tanácskozásra hívták meg Losonczy Istvánt, ahol felszólították a vár átadására.

  A nyílt katonai lázadással szemben a várnagy minden rábeszélése hiábavalónak bizonyult. A lázadók kijelentették, hogy a vár átadása ügyében a várkapitány akarata és engedélye nélkül is tárgyalni fognak a pasával. "A spanyolok e nem várt rémülete és elpártolása – írta Istvánffy Miklós – megtörte Losonczy lelkét”. A várkapitány meggyőződése ellenére engedélyt adott arra, hogy a pasával a megadásról tárgyaljanak.

  Erre a várbeliek agy magyar és egy spanyol tisztet küldtek Ahmed pasához, aki beleegyezését adta, hogy az őrség fegyveresen, magával vihető holmijával, poggyászával és kibontott zászlókkal – biztos fedezet mellett – elvonulhat addig az erősségig, ahova menni kíván. A pasa azt is megígérte, hogy a várost megkíméli a kirablástól, s azok a lakosok, akik ott akarnak maradni, szabadságukban és vagyonukban nem szenvednek csorbát.[6] A kivonulást a következő napra tűzték ki. Ezt a másnapi elvonulást a városi nép eszközölte ki Losonczy Istvántól, mely még nem készült el poggyászainak összecsomagolásával, bár a katonák – ismervén a török eskü értékét – azt sürgették, hogy semmit se késlekedjenek.

 

 

~07. 26.

HOLDVILÁG (Hoghilag): Gianbattista Castaldo segélycsapatot küldött Temesvárnak. Andrés Lopezt és Villandrado Rodrigo századosokat küldte Lippára egy-egy zászlóalj német és spanyol gyalogossal. mikor azonban a zsoldosok értesültek útjuk céljáról, Déván fellázadtak, és megtagadták a Lippára vonulást.

 

 

07. 26.

EGER: miután Dobó István hírét vette, hogy a törökök Temesvárat már többször megrohamozták, a segítségadást sürgető királyi leveleket külön futárokkal küldte szét a felvidéki megyékhez, továbbá Bebek Ferenc és Perényi Gábor főurakhoz, amelyekben felhívta őket a hadisegély azonnali kiállítására. Legjobb felderítőit küldte Budára, Hatvanba, a Temes vidékre, Váradra.

 

 

07. 27.

TEMESVÁR (Timişoara): a kivonulás: Losonczy István, aki a megmaradt várőrséggel s a lakossággal Lippára szándékozott vonulni, a kivonulást úgy rendezte, hogy előre bocsátotta a városi nép poggyászokkal megrakott szekereit, amit a várőrség málháját és sebesültjeit vivő szekerei követtek. De – a törökök hitszegésétől tartva – a menet mellé szekereken ülő fegyveres polgárokból és a kocsisor két oldalán huszárokból erős fedezetet állított. Ezután a várőrség vonult ki a várból Battyány Farkas temesi alispán vezetésével, kibontott zászlókkal, harci alakzatban. Maga Losonczy István, Forgách Simon és Alonso Perez társaságában az elővédet képező huszárok élén lovagolt. A lovasság után az életben maradt cseh és német gyalogosok s a hajdúk következtek. Utánuk a városi nép vonult. A spanyolok a menetoszlop végén a hátvédet alkották.

  A kapukat kinyitották és a szekerek, meg a várnép elindult kifelé. Losonczy István a legszebb köntösében pompázva, kócsagtollas kalappal és aranyvirágos mentében lovagolt ki. Vértezetét és sisakját nem vette fel, csak a smaragdos hüvelyű szablyáját.

  Eközben Ahmed pasa és a többi pasák – hogy megbosszulják a Lippáról előző év őszén kivonuló Ulama seregének megtámadását – elhatározták Losonczy István távozni készülő csapatának lemészárlását. A török fővezér erre az akcióra úgy készítette elő seregét, hogy a janicsárokat és a martalóc csapatokat a lippai kapu előtt sűrű, tömör sorokban állította fel s a kivonuló őrségnek olyan szűk utat engedett, amennyi alig volt elég egy szekérnek, vagy egymás mellett haladó két lovasnak.

  A trombiták felharsantak, a zászlót magasan lobogtatta a szél. A szekerek dübörögve keltek át a felvonóhídon. Utánuk Losonczy István lovagolt. Odakint a janicsárok az út két oldalán díszes sorfalat alkottak. A felvonóhídnál állt Szokollu Mohamed és mellette Kazim bég, akik tiszteletüket tették a várparancsnoknak. Karjukat mellükön keresztbe fonták és mélyen meghajoltak, majd köszöntötték és biztosították a várparancsnokot a bántatlanságról. Utána csatlakoztak hozzá és a fegyveres sereg közepébe vezették.

  A várkapitány válasz nélkül tovább ment vitézeivel. Mikor aztán a hátvéd is kiért a kapun azonnal eldördült egy ágyúlövés. A következő pillanatban a janicsárok itt is, ott is kiragadták a vitézek kezéből a szép fegyvereket és elkezdték rabolni, fosztogatni az elvonulókat. A törökök először is a hátvédet támadták meg fegyveresen. A vezér háta mögött jajgatás, jajveszékelés hallatszott. A tábor másik részében pedig a janicsárok és a martalócok a városi nép szekereit rohanták meg, s kezdték elrabolni az erős testű ifjakat és szemrevaló leányokat, a védekező felnőtteket pedig legyilkolták. Losonczy István apródját Tomori Endrét is lerántotta a lováról egy janicsár és kezdte elvenni tőle a kapitány fegyvereit, aranyos páncélját és sisakját. A várkapitánynak elfogyott a türelme és levágta a merész törököt, majd visszafordult és a mellette lovagló Forgách Simonnak parancsot adott a végső harcra. Megverette a dobokat, megfúvatta a trombitákat, és harsány hangon végső küzdelemre szólította fel bajtársait: "De rajta, amíg egyikünk is él, ragadjatok fegyvert, hogy ne haljunk meg bosszulatlanul."

 

"Az terek hiti látjuk itt elveszte,
De vitéz módra legyen fejünk veszte."
[7]

  Losonczy István maga is tőrt rántott s a mellette lovagló előkelő szandzsákbéget keresztülszúrta. Sisak és mellvért nélkül, halált megvető bátorsággal harcolt, hogy ne kerüljön élve az ellenség kezébe. Fegyvert ragadott hát a maroknyi védősereg is, és kisebb csapatokban elszórtan harcolt Battyány Farkas és Forgách Simon bíztatására, míg a túlerőben lévő ellenség fel nem koncolta őket. Akit a fegyver nem terített le az fogságba került. A várkapitány lovát leszúrták, őt magát miután sok törököt levágott, fején súlyosan megsebesítették, s mellébe – bal oldalon – egy kopját döftek. Végül egy pányvával elfogták és a janicsárok a másodvezír táborába vitték. A pasa kutyának nevezte, amiért a hatalmas szultán ellen fegyvert mert fogni és annyi sok harcosát levágta. A haldokló vezér összeszedte utolsó erejét, keményen Ahmed szemébe nézett és rákiáltott.

  – Átkozott légy, hitvány esküszegő! Hulljon rád a magyarok istenének minden átka.

Tinódi Sebestyén szerint e szavakkal vágott vissza:

 

"................................eb az ti ,
Császárral basák, bégek hitetlenök,
Ha tudtam volna oly ebek legyetök,
Sokkal több lett volna elvesztetök."

  Ahmed pasa Losonczy Istvánt mindenáron élve szerette volna a szultánhoz küldeni, de amikor látta, hogy két halálos sebe gyógyíthatatlan parancsot adott a lefejezésre. „Mi vígan várjuk az órát – írta Losonczi búcsúlevelében –, melyben meg kell fizetnünk az utolsó adósságot!” Halála után hősnek járó tiszteletet tanúsított Losonczy István iránt. Tetemét katonai tiszteletadással temettette el. Fejét puha fűvel és selyemmel bélelt ládikába rakta és elküldte Isztambulba II. Szulejmán szultánnak.

  Az egyenlőtlen harcban elesett a temesváriak nagyobb része, kisebb része sebesülten, megcsonkítva, vagy más módon fogságba került.

 

  Losonczy István egyéni érdeke és az ország szolgálata egy tőről fakadt, mert a török a török hódítás útjába eső Arad és Zaránd megyei birtokait védve, egyben a haza egyik darabját is védelmezte. Ő egy olyan reneszánsz főúr volt, aki gátlástalanul törekedett egyéni céljainak megvalósítására. Ambiciózus, törtető, sikeres, birtok- és rangszerző. Abban különbözött osztályabeli, ugyancsak Habsburg-párti kortársaitól, hogy nem a kényelmesebb megoldást, a meghátrálást választotta; a menekülés helyett vállalta Temesvár védelmét és hősi halált halt annak védelmében. A török ellen vívott, életét sem kímélő harca, erkölcsi szempontból magasan kor- és osztályos társai felé emelte őt.

  Losonczy Istvánt nagy megbecsülés övezte halála után hőstette miatt kortársai körében. Battyány Ferenc kiemelte:”...az ő tetteit méltán feljegyezhetik a krónikába." Még Szolakzáde is megdicsérte Losonczy Istvánt: Személyében bátor és mindenre alkalmas, ügyes ember volt s éppen az ő serénysége és tevékenysége volt az oka, hogy Temesvárat a törökök csak olyan sokáig tartó erőlködéssel tudták elfoglalni.

  A török sereg komoly veszteségeket szenvedett. Dzselálzáde Musztafa elismeri "...az iszlám hadseregéből igen sok vitéz nyerte el a vértanúság rangját"

  Temesvár hősies, szívós harc után esett el. Ennél tovább eddig csak Nándorfehérvár védelme tartott. A török sereg vesztesége kb. 2 ezer fő lehetett. A hátrahagyott várőrség 5 ezer fő volt.

  A vár bukása törvényszerű volt. A törököknek ezúttal bőven volt idejük, az ostromot senki sem zavarta. A várba erősítést vivő alig több mint másfél ezres hajdúcsapat félezres elővédjét szétverték, nem okozott az ostromokban semmiféle megtorpanást.

  Losonczi István sokáig számított Castaldo fölmentő seregére, ám hiába. Castaldót mindenfelől segítséget kérő levelek árasztották el a végvárakból: katonát, pénzt lőfegyvert, lőszert kértek. De semmiből sem volt elég I Ferdinánd király úgy mint eddig bármikor nem készült fel a török elleni hadjáratra. Így aztán sorozatos csapások érték a királyi Magyarország védelmi rendszerét.

  Castaldo képtelen volt Temesvár felmentésére. Külföldi zsoldosai lázadoztak. Hiába indított útnak erősítést, még az ostrom előtt Temesvárra, azok félútról visszafordultak. Az erdélyiek bizalmatlanok voltak, a kormányzatot szídták és a királytól várták a segítséget. moldvai vajda román-török-tatár haddal tört Erdélybe, a Barcaságot és a Székelyföldet dúlták, míg az összegyűlt nemesi sereg ki nem űzte őket. Castaldo – akinek a városokban és a várakban is őrséget kellett tartania – néhány ezres zsoldos serege elaprózódott. A nemesség nem támogatta őt, sőt attól is félhetett, hogy általános felkelés esetén a magyar hadak ellene fordulnak s visszahívják Izabellát és János Zsigmondot, így reménytelen helyzetbe került. Személyében nem hibáztatható Temesvár elvesztéséért. Olyan feladatot kapott, amelyet objektív okok miatt nem oldhatott meg.

 

AZ OSTROM UTÁN: Ahmed pasa az ostrom után pihentette táborát és újabb segélycsapatokkal frissítette fel a kifáradt, megfogyatkozott sereget. A várat és a várost – mint az új beglerbégség székhelyét (Temesvári vilájet) – Becse és Becskerek szandzsákbégjére Kászim pasára bízta s meghagyta neki, hogy az erősség megrongálódott és szétrombolt falait minél előbb állíttassa helyre. Ez volt Magyarországon a második vilajet. A temesvári pasalikhoz sorolták a temesvári, a lippai, a becskereki, a csanádi, a parkani (szolnoki), a viddini és az aladzsahiszári szandzsákokat. Az egyes szandzsákok hovatartozását azonban felsőbb rendelet nyomán időnként módosították.

  A törökök gyorsan berendezkedtek Temesváron. "A kereszteket, tornyokat lerombolták, a templomokat és zárdákat mecsetekké és dzsámikká alakították, a tornyokon felhangzott az ezán, és így az igaz hit szent törvényeinek behozásával az iszlámnak egyik házává lőn."

  Temesvár elfoglalása után a Maros vonala közvetlen veszélybe került. Lippa – amely Temesvárnál sokkal jobban el volt látva élelemmel, katonával (mintegy 3 ezer főnyi őrsége volt) és fegyverrel-lőszerrel – állíthatta volna meg a további előrenyomulást. Igaz, a vár korántsem volt olyan kedvező fekvésű és olyan erős építésű, mint Temesvár, azonban arra alkalmas volt, hogy némileg feltartsa a török előrenyomulást.

 

  A temesvári vilájet katonaságának első ismert zsoldlistája 1690-1691-ből származik. E szerint a vilajet váraiban 2692 katonaság szolgált, amelyet megerősít egy 1591-92-ből származó pénztári elszámolás. Ez 2637 fegyveres zsoldkifizetését tartalmazza. Azonban a legújabb kutatások szerint ezek a kimutatások rendkívül hiányosak, így a temesvári vilajetben állomásozó fizetett katonaság létszámát a kutatók legalább 4000 főre teszik.

 

 

07. 27.

BÉCS: I. Ferdinánd király a temesvári tragédia napján „teljhatalmat” adott Gianbattista Castaldónak, hogy Ahmed pasával „örök időre vagy legalábbis néhány évre szóló békéről”, illetve fegyverszünetről tárgyaljon – ő is hajlandó megfizetni azt az adót a szultánnak, amit az erdélyiek adnak.

 

 

07. 27.

LIPPA (Lipova): a menekülők – többek közt Francisco Henriquez százados – elvitték Lippára Temesvár elestének és az őrség lemészárlásának hírét. Aldanát félelem kerítette hatalmába és Lippa elhagyásáról kezdett gondolkodni. Elhatározta, hogy a megerősített várat felgyújtja, az élelmet meg a hadiszereket megsemmisíti, és az őrséggel Erdély belsejébe menekül. Némelyek egyetértettek ugyan vele, de a többség készen állt a vár védelmére. Záray Pál, a szerb Olcsárovics Demeter, Henriquez százados s a lippai tisztek a haditanácsban határozottan elvetették Aldana szándékát, de a várkapitány mégis kitartott elhatározása mellett. Pedig a kémek azt jelentették, hogy a Temesvár ostromában kimerült török sereg nem fog egyhamar új hadi vállalkozásba fogni. Végül is a hadi tanács úgy oszlott szét, hogy Lippát minden áron védeni kell a török ellen.

 

 

07. 27. után röviddel

TEMES, KRASSÓ, KEVE, CSANÁD+ARAD ÉS ZARÁND VÁRMEGYÉK TELJES MEGSZÁLLÁSA JÚLIUS VÉGÉN ÉS AUGUSZTUS FOLYAMÁN.

 

 

 

Ahmed pasa kisebb seregeket küldött szét Temesvárból, hogy e vármegyék kisebb erősségeit elfoglalják

 

Kászim pasa csapata Lippától Szegedig a Maros menti várakat foglalta el. A pasa a szegedi szandzsákbég és más várak dizdárja is volt Arad és Csanád megyékben:

 

Egy másik csapat a Temes-folyó melletti várakat foglalta el, és Temes megye egyéb várait:

A harmadik csapat Facsetet ostromolta meg és vette be Temes megye északi részén:

További csapat (-ok) Krassó és Keve megye várait hódították meg:

ARAD (Arad): Elfoglalták a várat.

KALTAK (?): Bizonytalan helységnév meghatározás! Talán Fenlak, Arad közelében a Maros déli partján. Elfoglalták a várat.

CSÁLYA (?): (Török nevén Csalja.) Arad közeli vár volt. Ma már elpusztult hely. Nem tudjuk biztosan, hogy szükségesnek tartották-e elfoglalni a törökök, de a védők elmenekültek belőle.

NAGYSZENTMIKLÓS[8] (Šinnicolau Mare): Nagy valószínűséggel Kászim pasa csapata foglalta el a Makótól kb. 20 km-re fekvő helységet. (Talán ez volt a törököknél Samakluk.)

MEHÁDIA[9] (Mehadia): A kalandozó török csapat elfoglalta a várat. Innen miden valószínűség szerint visszafordultak. Ellenállás nem volt.

FACSÁD[10] (Fâget): Elfoglalták. Számottevő ellenállás nem volt.

CSÁK[11] (Ciacova): Elfoglalták ellenállás nélkül.

KÖVESD (Boçsa)[12] (?): elavult építettségű kis kővár volt, amit elfoglaltak a törökök. Meredek, nem túl magas tetőn épült nagyjából négyszög alakú vár volt.

MEZŐSOMLYÓ (Semlacu Mare): Elfoglalták a várat. Ellenállás nem volt.

VERSEC (Vrsac): (Akkori nevén Érdsomlyó) Elfoglalták a várat. Ellenállás nem volt.

HARAM vagy HARAMVÁR (Ram): Elfoglalták a várat. Ellenállás nem volt.

KEVEvára (Kovin)[13]: Elfoglalták a várat. Ellenállás nem volt.

Pancsova[14] (Pančevo): elfoglalták a várat. Ellenállás nem volt.

 

07. 28. vagy előtte

LÉVA (Levice): Erasmus Teuffel főparancsnok Egekre indította táborát s parancsot adott, hogy Győrből a saját 200 lovasból álló csapatán kívül még öt lovasparancsnok lovasszázaduk élén jöjjenek hozzá[15]. Hasonlóképpen Léva őrségéből 500 könnyű fegyverzetű lovas csatlakozott seregéhez. Öt kapitány[16] (várkapitány?) egy-egy könnyű lovasszázadot vezetett a táborba. Korpona városából Csuthy Gáspár egy lovasszázadot, Wolfgang Puchaim bányavidéki főkapitány és zólyomi főispán két lovasszázadot és Maskó Menyhért Végles parancsnoka 250 lovast vezényelt Egekre. Ezenkívűl még 800 morva és cseh gyalogos és 800 magyar hajdú is csatlakozott hozzájuk.

 

 

07. 28.

LIPPA (Lipova): Aldana hajnalban a haditanács döntésével szembehelyezkedve azt a parancsot adta az őrségnek, hogy a málhát rakják szekerekre és az udvaron felsorakozva várják az indulási parancsot. A szállításhoz túl nehéz ágyúkat egészen a torkolatig megtöltette lőporral, a kapuk és tornyok boltozatát aláaknáztatta. A reggeli órákban az elveszett Temesvár környékéről a nép családostul, háziállatostul tömegesen menekült Lippa felé. Ekkor ismét annyira erőt vett a félelem Aldanán, hogy a temesvári országúton távol mutatkozó porfellegről – amit a menekülők csordái vertek fel – azt hitte, hogy a török lovasok érkeznek Lippa ellen. Bár az őrség többsége most is késznek mutatkozott a végső ellenállásra Aldana – alvezéreinek és főtisztjeinek tiltakozása ellenére – parancsot adott a vár kiürítésére és a védművek felrobbantására. Szétrepesztette ágyúit, felégettette élelmiszereit, s az erőd egy részét a levegőbe röpíttette. Az ágyúmesterek annyira izgatottan végezték az ágyúk felrobbantását – azt gondolván, hogy az ellenség hamarosan megérkezik –, hogy néhányat közülük a lőpor hirtelen tüzet fogó váratlan ereje szétszaggatott, két tüzér pedig a várban rekedt és bent égett.

  Aldana 2 ezer jól felszerelt zsoldossal futamodott meg a várból. Több katonával rendelkezett, mint Losonczy István és Gianbattista Castaldótól kifejezett parancsot kapott a védekezésre, saját tisztjei is harcolni akartak, mégis gyáván elmenekült.

  Jellemző a fejetlenségre, hogy nem várta be Aldana az általa közben odarendelt Henyey István gyulai várkapitányt és Gyalui Vass László udvarbírót, akik döbbenten látták a kiürített várat. Mindenesetre annyi lélekjelenlétük volt, hogy a megrongált ágyúk között talált két épet leszerelték a falról és Gyulára vitték, hogy legalább ennyivel pótolják megtizedelt arzenálját.

  Ha Aldana nem esik pánikba, még legalább egy hétig várhatott volna, míg a nagy vérveszteségeket szenvedett török sereg megindul Lippa ellen, s ha már úgy dönt, hogy nem vállalja a harcot, akkor legalább Gyulára vonult volna át s oda viszi a teljes ágyú- és lőszerkészletet. Ehelyett Erdélybe hátrált és Gyulát védtelenül hagyta. Castaldót ez a magatartás – érthetően – végletekig feldühítette s így írt Miksa főhercegnek: „Oly nagy a fájdalmam, hogy nem találok szavakat, melyekkel kellőképpen kifejezhetném azt a gyalázatot, sőt inkább árulást, amit Aldana elkövetett”[17].

  Mivel Castaldo is gyávasággal vádolta a vár feladása miatt, ezért perbe fogták, börtönbe vetették és 1554. június 16-án fő- és jószágvesztésre ítélték.

 

 

07. 28.

SOLYMOSVÁR (Soimos): Aldana 20 fős várőrséget helyezett el itt majd tovább menekült Déva vára irányába.

 

 

07. 28. körül

GYULA: Ahmed pasa sietett birtokba venni Lippát s ezzel Gyula is közvetlen veszélybe került, annál is inkább, mert a katonák egy része még pénzért sem volt hajlandó tovább szolgálni. Henyey ötven embere elhagyta a várat, melyet mindössze száz darabont őrzött. Tehát lényegében csak Ahmed pasának köszönhető, hogy nem került ekkor török kézre Gyula s aligha kerülhette volna el Várad is ezt a sorsot, ha a törökök a Tiszántúl elfoglalását tűzik ki hadicélul.

 

 

07. 28.

PEST-RÁKOS MEZEJE: egy főherceg által – e napon – írott levélből tudjuk, hogy Hadim Ali budai pasa július végén visszatért Pestre. Serege Rákos mezejénél táborozott és 12 ezer főre kibővült. A pasa további terveire vonatkozóan megindultak a találgatások.

  Itt vette hírét annak, hogy az egyesült királyi és magyar nemesi hadak Ipolyság és Korpona között, Palást mezején, a szűk Korponai völgyben gyülekeznek.

 

 

Ez idő tájt

?: Hadim Ali budai pasának sikerült Kara Ahmed pasát rábeszélnie arra, hogy egyesüljenek, s erőiket ne a Tiszántúl és Erdély irányába fordítsák, hanem Szolnok és Eger felé. A Tiszántúl Köröstől északra fekvő része így a török vezetés hibájának köszönhette, hogy – egyelőre – megmenekült.

 

 

07. 28.

EGER: Erasmus Teuffel arról számolt be Miksa főhercegnek, hogy Eger és Szolnok ostrom esetére nincs ellátva megfelelő őrséggel.

 

 

07. 28. utáni napok

DÉVA (Deva): Gianbattista Castaldo parancsára Aldana itt állapodott meg tébolyult meneküléséből. A megfutamodásának hírére a Lippa közelében táborozó tiszai felkelő hadak is hirtelen szétoszlottak. Maga Varkocs Tamás bihari főispán alig 300-400 fős kis csapattal tért vissza Váradra, és gyors segítséget kért Gianbattista Castaldótól.

 

 

07. 29.

SEGESVÁR (Sighişoara): Gianbattista Castaldo Temesvár felmentésére indított serege teljes engedetlenséget tanúsított és az időből is kifutottak. A tábornok saját zsoldosait még arra sem tudta rászorítani, hogy a dévai szorost védelmezzék, nemhogy Ahmed pasa ellen Temesvár felmentésére induljanak. A gyűlölt és tehetetlen tábornok az erdélyi köznépet annyira elidegenítette zsoldosai viselkedésével Ferdinándtól, hogy közömbösen nézték földjük pusztítását. Másrészt Gianbattista Castaldo sem igen merte az erdélyieket erélyesen felkelésre kényszeríteni, mert attól tartott, hogy a János Zsigmond fejedelemségét visszakívánó erdélyi rendek a törökökhöz csatlakoznak s a zsoldosaival együtt őt magát is le fogják gyilkolni.

  Így a fővezér ki sem mert mozdulni Erdélyből és amit lehetett Aldanára bízott, aki azonban elvakult ellensége volt Losonczy Istvánnak.

  Leszögezhetjük, hogy a bizonytalan és zavaros pénzügyi, ellátási és vezetési rendszer a gyakorlatban semmivé tette a bécsi udvar és Gianbattista Castaldo mindenfajta stratégiai tervezését. Bebizonyosodott, hogy a legfelső hadvezetőség nem rendelkezett semmiféle tervvel a török támadás kivédésére. "Olyan nemzet kormányoz bennünket – kesereg a Habsburg ház egyik legbuzgóbb híve, Battyány Ferenc –, amelyik maga magát sem tudja kormányozni: félek "hogy a török elfoglalja hazánkat s idegen földre kell menekülnünk."

 

 

07. 29.

SZOLNOK: 1551 őszén a magyar várőrséget németekkel váltották le. Az idegen zsoldosok a fizetetlenség miatt lázongtak és szökdöstek a várból. Például a spanyolok azzal az ürüggyel akarták csapatostul elhagyni a várat, hogy egy német kapitány rosszul bánik velük. (Gianbattista Castaldo Miksa főherceghez írt leveléből.) Valószínűleg a német hadak gyalogos kapitányáról Johann Wolfgang Hammersprachról volt szó, aki azonban súlyosan megbetegedett s helyére a király – közvetlenül a vár körülzárása előtt – Franz Wisert nevezte ki.

 

 

07. 29.

HAVASALFÖLDI és MOLDVAI FEJEDELEMSÉGEK: A két román vajda összeszedte csapatait és ismét felkészült egy Erdély elleni beütésre.

 

 

07. 30.

TEMESVÁR (Timişoara): egy Zsini János nevű ember arról számolt be Székely Lukács főkapitánynak, hogy Ahmed pasa táborában pestis pusztít s a török szeraszker felszólította Hadim Ali budai pasát, nyújtson segítséget számára Temesvár elfoglalásához. Az élelmiszerek is elfogytak, éhség tört a seregre. A hír valószínűtlen, más forrásoknak ellentmondani látszik.

 

 

07. 30.

LIPPA (Lipova):  amikor Ahmed pasa tudomást szerzett a Lippai vár üresen hagyásáról, Temesvárról Kászim pasát 5 ezer szpáhival oda küldte, akik a tüzeket eloltották, a máglyából kiragadták a még teljesen tönkre nem ment ágyúkat, aztán minden fáradtság nélkül elfoglalták s védhető állapotba helyezték a várat

  Mikor a törökök ezt a fontos várat megszállták, Kászim pasa állítólag kijelentette, hogy a szultán – nem kis túlzással persze! – soha nem aratott ekkora győzelmet, mert olyan erődítményt szerzett meg amely fontosabb, mint Buda (!) és Belgrád (!) amely egész Magyarország és Erdély urává teszi őt.

  Egy leírás szerint "eme nagy, magas tornyokkal és bástyákkal megerősített, nehezen hozzáférhető várban sokféle fegyver, ágyú, badsaluska (könnyűtüzérségi ágyú), puska, számtalan sok hadi eszköz" maradt.

 

 

07. 30.

BÉCS: Miksa főherceg úgy értesült, hogy Hadim Ali budai pasa a Dunántúlra indul Sümeg, Várpalota, Pápa és Tata ellen. Khunigsperg győri parancsnok kémjei Budáról már mint biztos hírt hozták, hogy a pasa Egert fogja megszállni. (Ez is arra utal, hogy a pasa Veszprém eleste után Palotát nem foglalta el.) Zsini János a törökök dunántúli várak ellen való készülődéseiről hozott értesüléseket.

 

 

07. 30.

?: Sárkány Antal szervitor Nádasdynak küldött levelében írta, hogy a Rábaköz lakossága is menekül, mert a török lovasok már kétszer jelenték meg a Rábánál, „immár es az vizet mérték” Ugyanez a levél írta, hogy Pápán gyülekeznek a hadak, az Úr Színeváltozásának napjára vették tervbe a mustrát. Zichy uram 120 lóval, Sibrik László uram 50 lóval már megérkezett. A mustra után a katonákat a fenyegetett várakba osztják majd szét.

 

 

~07-hó végéig

BALATON ÉSZAKI VIDÉKE: Veszprém eleste után ez a vidék is hódoltság lett. Falvai magyar földesurai mellett a törököknek adóztak (kettős adóztatású terület). A Balaton környéki várak – Keszthely, Szigliget, Sümeg, Csobánc, Vázsony[18], Tihany – gyenge őrsége nem tudta megakadályozni a hódító terjeszkedését.

 

 

07-hó utója

SZÖVETSÉGES CSAPATÖSSZEVONÁSOK HONT, NOGRÁD, és NYITRA MEGYÉBEN: a nógrádi és honti végvárak eleste nyomán kapkodás lett úrrá a bécsi Burgban. Egymást érték a tábornokoknak (Erasmus Teuffel és Sforza Pallavicini) osztogatott királyi és fővezéri parancsok Eger támogatására és 500 gyalogosnak a várba való irányítására:

Þ   EGEG: Itt gyűlt össze a tábornokok közel 9 ezer fős serege. A sereg vegyes volt: magyar, olasz, német, spanyol, cseh, morva gyalogosok és lovasok, valamint némi tüzérség alkotta.

Þ   FÜLEK (Fil’akovo) és SEMPTE: A füleki várban és Semptén (Nyitra vármegye) állomásozott 7 ezer nemesi felkelő, akik 10 nyugat-felvidéki vármegyéből jöttek. I. Ferdinánd király 10-12 ezer fős serege is megérkezett. Ezen rendkívül jelentős haderőnek (kb. 18 ezer fő) uralkodói utasításra Eger irányába kellett volna vonulnia.

 

 

07. 31.

SZÁSZSEBES (Sebeş): Gianbattista Castaldo értesült Aldana Lippai megfutamodásáról, amit "gyalázatnak" és "árulásnak" titulált Miksa főherceg előtt. Azt írta, hogy a temesvári harcok következtében az ország déli vidékeinek túlnyomórészt magyar lakossága megsemmisült, vagy elmenekült.

 

 

07. 31.

BÉCS: Miksa főherceg előtt letisztázódott: Eger ellen készül a budai pasa. Jelentette is Ferdinánd királynak.

 

 

07. 31.

SZIKSZÓI NEMESI(?) FELKELÉS: a jobbágyok serege már gyülekezett Szikszón, amit Dormán Kristóf és Dersy Ferenc bizonyára örömmel nyugtázott.

 

 

08. 01.

ERDÉLY: az erdélyi rendek Temesvár eleste után nyíltan kritizálták a királyt és kijelentették, hogy az uralkodó "annyi hónapon keresztül és oly nagy veszedelemben" szavakon kívül semmi mást nem adott.

  Gianbattista Castaldo annyira veszélyesnek ítélte helyzetét, hogy azt írta "Ha csak gyors segély nem jő, őfelsége hadai felkoncoltatnak, vagy éhen vesznek el."

 

 

08. 02.

EGEG: Miksa főherceg az itt összegyűlt királyi haderőt 8 ezer főre becsülte. Ha minden csapatot beleszámítunk a katonák száma a táborban Schradt Kristóf tudósítása szerint 9 ezer, Forgách Ferenc szerint kilencezer egyszáz harcosból állt, Istvánffy Miklós szerint meghaladta 10 ezret.

  Erasmus Teuffel a hadsereg élelmezését Agostino Sbardelatti váci püspökre bízta, akinek ezúttal egy lovasszázadot bocsátott a rendelkezésére.

  A királyi haderő felsőbb parancsra Drégely ellen indult, hogy az elesett Hont és Nógrád megyei várakat visszafoglalja, Hadim Ali budai pasa seregét lekösse, és hogy Ahmed pasa erejével ne tudjon egyesülni Szolnok és Eger elfoglalására.

 

 

08. 02.

PASSAU: V. Károly császár a münsterbergi hercegtől is szolgálatba fogadott 400 lovast és megkezdte a pénz előteremtését, hogy Szász Móric hadának zsoldját az első hónapra kifizethesse és leszállítására a dunai hajóhadat előkészíthesse.

 

 

08. 02.

EGEG: Pallavicini Sforza jelentette, hogy katonái közül sokan meghaltak pestisben, a többieknek pedig a jó része beteg. Akiket pedig idejövetele előtt Győrben hagyott, azok felgyógyulásuk után elszökdöstek, vagy Bécsbe távoztak. Lényegében serege töredékére csökkent.

 

 

08. 02.

CSANÁD (cenad): Kászim pasa az őrség elmenekülése miatt minden nehézség nélkül elfoglalta a várat.[19] Csak a pasa török harcosai mentek a vár elfoglalására. A várat valamikor a lippai vár kiürítése után, annak okán hagyták el védői.

 

 

08. 04.

DÉLVIDÉK: Lippa elestének legelső következménye az volt, hogy a délszlávok (rácok) – Gianbattista Castaldo szerint mintegy százezren – átálltak a törökökhöz.

 

 

08. 04.

BÉCS: Miksa főherceg felszólította a vármegyéket (sic!), hogy a megígért csapatokat azonnal irányítsák Egerbe, mert ez ideig meg egyetlen embert sem küldtek.

 

 

08. 05.

RÁKOS MEZEJE: Hadim Ali budai pasa elhatározta, hogy megelőzi Erasmus Teuffelt terve kivitelében; megtámadja, mielőtt a Füleknél álló nemesi felkelő sereggel egyesítené csapatait. A budai pasa hirtelen felkerekedett Rákos mezejéről, és mintegy 8-10 ezer főnyi seregével észak felé menetelt. A két sereg számbelileg alig különbözött egymástól, de annál inkább a vezetés, a fegyelem és az ellátás dolgában.

  Ha a királyi hadsereg és a felkelt nemesség "a háborúra alkalmas és abban jártas vezért talált volna, a győzelem biztos reményével könnyen szembeszállhatott volna Ali budai pasa csapataival." (Istvánffy) Erasmus Teuffel főparancsnok azonban olyan megfoghatatlan gondatlansággal táborozott Egegen, hogy Hadim Ali budai pasa martalócai és janicsárjai mögötte az összes útvonalakat megszállták. S ekkor ahelyett, hogy az utakat megtisztítva bevárta volna Karl Zerotin seregét s a bányavárosokból (Zólyom, Besztercebánya) útban levő ágyúkat, és magához rendelte volna a Füleknél állomásozó nemesi felkelő sereget, hirtelen Hadim Ali budai pasa ellen vonult, hogy Drégelyt visszafoglalja.

 

 

08. 06-ig

MAROSEPERJES (Chelmac): Kászim pasa elfoglalta a várat. Ellenállás nem volt.

 

 

08. 06-ig

NAGYLAK (Nădlac): Kászim pasa elfoglalta a várat. Ellenállás nem volt.

 

 

08. 06.

SOLYMOSVÁR (Soimos): a vár őrsége – tíz hajdú és tíz spanyol gyalogos zsoldos – elmenekült a várból. Ellenséget nem is láttak! A vár egy ideig üresen állt[20]. Más várak őrségei is így tettek ezekben a napokban. Ahmed pasa csaust küldött a szultánhoz: "...Erdély és egész Magyarország futásban van." Ezért nem akarja a kedvező alkalmat elszalasztani, hanem parancsot vár, hogy előrenyomulhasson.

 Egy török fogoly elbeszéléséből tudjuk, hogy Ahmed pasának eredetileg nem is volt célja Erdély katonai megszállása. Ezt csak a Temes vidéken szándékozott megtenni. Adófizetést akart kicsikarni békés úton, egyezkedés által. De a lippai és solymosi várfeladásoktól vérszemet kapott és mégiscsak katonai megszállást tervezett Erdély ellen.

  Ahmed pasa ekkor olyan tervet forgatott a fejében, hogy betör Erdélybe, kiűzi onnan Gianbattista Castaldo zsoldosait és János Zsigmondot visszahelyezi a fejedelmi székbe. Az erdélyi megszállás teljes és könnyű siker lett volna! Az itt állomásozó demoralizált királyi seregek és a kicsi, hiányos felszereltségű erdélyi magyar hadak képtelenek lettek volna megállítani a török birodalom fő seregét. Két ok tartotta vissza Ahmed pasát ettől a tervtől.

  1) Úgy tudta, hogy Gianbattista Castaldo és Báthori Erdély határait kellően felszerelt hadsereggel szállta meg s felkészülve várja érkezését; ezen csapatok erejéről és nagyságáról nem győződött meg, hanem elhitte az emberek beszédeit és hiedelmeit

  2) Hadim Ali budai pasa rávette őt sok érvvel, hogy a saját parancsnoksága körüli (főleg Buda környéke) területeket kell elfoglalnia.

  Az egri őrség gyakran támadta a budai vilajetet. Egészen Pestig és Buda külvárosáig kalandozott. A budai pasa tehát arra törekedett, hogy a budai vilajet határait jobban kiterjessze és megerősítse. Mindenképpen le akart számolni Egerrel, de saját erőit elégtelennek érezte a jól megerősített fővár elfoglalására.

  Ennek köszönhette Erdély ideiglenes megmenekülését és így egyesült a két sereg Szolnok alatt.

 

 

08. 06.

BÉCS: Miksa főherceg megparancsolta Erasmus Teuffelnek, Pallavicini Sforzának és Agostino Sbardelattinak, hogy hárman összesen 300 darabontot küldjenek Egerbe. Ugyanakkor külön elrendelte Erasmus Teuffelnek és Pallavicini Sforzának, hogy az egri és a szolnoki vár katonasággal való ellátására különös gondot fordítsanak. Tehát a két hadvezér felelőssége lett a várak végvári harcosokkal való feltöltésének megszervezése és végrehajtása.

 

 

08. 06[21].

LUGOS (Lugoj) és KARÁNSEBES (Caransebes): Ahmed pasa e két vár elfoglalására nem vezényelt ki rögtön csapatokat, hanem először a csausai által küldött levelekben Temesvár sorsával fenyegette meg őket, ha nem hajlandók a behódolásra[22].

 

 

08. 07.

SZEGED: a szegedi vár elleni támadás – és a helyi polgári lakosság együttműködése a támadókkal – sokáig bizalmatlansággal töltötte el a vár szandzsákbégjeit a magyar lakossággal szemben.

  Néhány hónappal a kudarcba fulladt támadás után – augusztus 07-én – az alszegedi (alsóvárosi) ferences barátok kolostoránál régi szokás szerint búcsúsok százai jöttek össze a környező falvakból. Mikor Kászon pasa ezt a várban megtudta – attól félve, hogy netán egy újabb támadást készítenek elő a búcsú örve alatt – , a várbeli lovasokkal szétzavartatta a búcsúsokat. Négy ferences barátot, akiket a hajdúk álruhás hadnagyainak hitt, a várba hurcoltatott, majd lefejeztetett.

  Újabb támadás azonban többet nem következett be. A város elmenekült – illetve még Aldana tábornok által időben eltelepített, s így a harcokat túlélő – lakossága visszatért.

 

 

08. 08.

PÁPA: augusztus 08-án a veszprémi török bég – Nagy Balázsnak Bánffy Istvánhoz írott levele szerint – azt üzente a pápai magyar őrségnek, hogy „vagy a feje elvész itt Pápa alatt, vagy e télen benne akar telelni.” Nem találtam más forrásokban bizonyítékot rá, hogy a pápai várat megostromolta volna (vagy akár csak felvonult volna ellene) a Veszprémi bég. Csak a határozott szándékát üzente meg a pápaiaknak.

 

 

08. 09.

PALÁST (Plášt’ovce): A PALÁSTI CSATA NÉHÁNY RÉSZLETE: Erasmus Teuffel a Korpona folyó szűk völgyében, Palást mezején (A mai Ipolyság falutól északra kb. 10 km-re.) ütött tábort, amely dél felé alkalmatlan volt a támadásra, észak felé pedig – vesztett csata esetén – maga a tábor és a szűk völgy lehetetlenné tette a bányavárosok irányában a visszavonulást. Az elbizakodott és önfejű fővezér azzal tetézte hibáit, hogy elmulasztotta a völgy feletti magaslatok birtokbavételét és teljesen elhagyta a felderítő szolgálatot. Az elővédet alkotó székesfehérvári csapatok Arszlán bég vezetésével megközelítették Erasmus Teuffel táborát és a királyi tábornok csakhamar heves küzdelmet robbantott ki.[23] Mindkét részről sokan elestek, vagy fogságba kerültek. Dessewffy Ferenc súlyos sebesülésébe belehalt, Sandri és Dombay lovasparancsnokok fogságba estek. Török részről életét vesztette a defterdár, a hadsereg fizetőmestere. A törökök, hogy a defterdár halálát megbosszulják, az olaszokból álló seregrészt, ahonnan a halált hozó puskagolyó érkezett, kicsalták egy út menti bozótosba. Ott csaptak le rájuk lesből. Jakosich Ferenc és Thuri György vezetésével a magyar lovasok siettek a segítségükre és a szorongatott olaszokat kimentették a veszedelemből.

  A déli órákra a török főerők is megérkeztek és bekapcsolódtak a támadásban. Ekkor Hadim Ali budai pasa az egész hadseregével megújította a csatát. Mezei (ún. skorpióágyúival) a cseh és a magyar gyalogságot támadta. Bár ezek keményen védekeztek, az ágyútűz és a túlerő miatt kénytelenek voltak engedni. Ekkor a német lovasok ék alakba fejlődve segítséget vittek a gyalogosoknak és az ellenséget megfutamították.

  Az esti órákra a német nehézlovasság a török támadást egészében visszaverte.

 

 

08. 10-ig

SOLYMOSVÁR (Soimos): az üresen hagyott várat megszállták Kászim pasa katonái.

  A vár elfoglalása után Ahmed pasa engedélyt adott az akindzsik számára a portyázásra. Az engedély a Maros folyótól északra és Erdély határával, Várad és Szolnok vonaláig terjedt ki.

 

 

06-hó és 08. 10. között

MAGYAR KIRÁLYSÁG: miután Ahmed serege a szultáni parancsot maradéktalanul teljesítette s a Duna-Tisza-Maros szögét elfoglalta, még három héttel Temesvár birtokba vétele után sem mozdult tovább. A magyar, erdélyi és bécsi katonai körökhöz befutott kémjelentések ugyan már június óta emlegették Szolnok és Eger soron következő ostromát, de ez akkor még nem a hadvezetőség hivatalos álláspontját, hanem csak a török harcosok és parancsnokok vágyát tükrözte.

 

 

08. 10.

PALÁST (Plášt’ovce): A PALÁSTI CSATA NÉHÁNY RÉSZLETE: (folytatás) A csata másnapján a hadvezérek (pontosabban a keresztény hadak) újból megkezdték a harcot. A támadó sereg közepét az olasz és a német gyalogság alkotta, a balszárny védelmét a német vértesek, a jobbszárnyét a győri könnyűlovasság látta el. A győzelem még kétséges volt, amikor egy előre nem látott esemény váratlanul pánikot idézett elő. A harc javában dúlt, amikor a királyi seregben vigyázatlanság folytán néhány lőporos kocsi felrobbant s egy-két ágyút a tüzérekkel együtt levegőbe röpített.

  A törökök felhasználták a zűrzavart és egetverő lármával vetették magukat a megzavarodott sorokra. Erre hátrálni kezdett Ditrich német gyalogsága, majd a nehézlovasság is. Hiába próbálta Erasmus Teuffel visszatartani a futókat, a törökök a fővezért körülvették és elfogták. A magyar seregrészek egy ideig bátran védekeztek, de amikor vezéreik – Sbardelatti váci püspök, Borsán Miklós, Rozsnyai Kristóf, Suli Farkas és mások – elestek, szintén menekülni kezdtek. Pallavicini Sforza az olasz zsoldosokat lelkesítette kitartásra. Mikor azonban látták, hogy a csata sorsa eldőlt, egy közeli erdőbe menekültek. Itt a törökök körülvették őket s bár kétségbeesetten küzdöttek, végül sok előkelő tiszt esett el, vagy került fogságba. Maga Sforza Pallavicini is török kézre került.

  A Bozóknál[24] állomásozó Rátkay Pál, miután értesült a sereg vereségéről az ágyúkkal Zólyomba vonult vissza. A Füleknél összegyűlt nemesi felkelő had pedig elszéledt. Így I.Ferdinánd király egyetlen serege, amelynek feladata az Eger ellen törő ellenség feltartóztatása lett volna, csúfosan szétfutott.

  A győztesek messzire üldözték a legyőzötteket. A szétvert királyi had katonái a vidéket rabolták, fosztogatták. Az őrség nélkül maradt bányavárosokat, Korponát, Kassát pánik fogta el.

 

  Egy 959. ramazánjából, azaz 1552 augusztus-szeptemberéből való, több szempontból is figyelemre méltó szultáni megnyilatkozásból kiderül, hogy Dervis bég részt vett az augusztus 9-10-én vívott palásti csatában, a baloldali hadoszlopban foglalván helyet Arszlán hatvani, Bajrám szerémi, Halíl esztergomi, a meg nem nevezett simontornyai, valamint Mahmúd szekszárdi béggel, illetve Hizir budai mál defterdárival és Mehmed budai kapudánnal együtt.

 

  Tudjuk, hogy Thury György Jakusits Ferenccel együtt részt vett Erasmus Teuffel (a magyarok csak Ördög Rézmánnak nevezték) vezetésével a palásti csatában, ahol jelentős része volt az olasz csapatok megmentésében.

 

ÖSSZEFOGLALÁS: Erasmus Teuffel fittyet hányt a királyi parancsokra és a kémek Eger várát fenyegető támadási értesüléseire, be sem várva teljes tüzérségét, mellőzve a 7 ezer nemesi felkelőt, alapvetően hibás megfontolások alapján, rendkívül kedvezőtlen terepadottságok között, a Palást falu melletti szűk völgyben elhamarkodott önfejűséggel megtámadta Arszlán bég csapattestét.

  Az oszmánok a csata heves ágyútüzében és fergeteges rohamában a 11 ezer főnyi királyi sereget teljességgel megsemmisítették. A nemesi felkelők füleki tábora a hír hallatára szélsebesen feloszlott.

  Mohács óta ez volt az első nagy létszámú, erős, királyi haderő, amely csatát vívott a törökökkel. Módjában állott volna megzavarni a török haditervet és ezzel akár meg is hiusíthatta, volna az egri vár ostromát. Ugyanis ilyen jelentékeny fegyveres erőnek Eger térségébe való felvonulása kétségkívül elriasztotta volna az óvatos török hadvezetést a térség várainak ostromától.

  Ali pasa gazdag zsákmánnyal – Erasmus Teuffel egész tüzérségével és poggyászával s mintegy 4 ezer fogollyal – Vácon keresztül visszatért Budára (de a sereg Pest körül táborozott. A szerk. megjegyzése).[25]

  A pasa rabláncra fűzte Erasmus Teuffel és Pallavicini Sforza tábornokokat és serege előtt hajtotta őket megszégyenítésükre és saját diadalmas győzelmének ünneplésére. Így vonultak Vác és Pest felé. Serege nagy áldozatot hozott e hadi sikerekért, úgyhogy pihentetnie kellett.

  Palástnál a magyarországi katonai védelem megrendült. Egy kis ideig a bécsi udvar lebénult.

 

 

08. 10.

SZÁSZSEBESI (Sebeş) TÁBOR: Gianbattista Castaldo jelentette Miksa főhercegnek, hogy a hadseregét tizedeli a vérhas- és tífuszjárvány. A "morbus Hungaricus" (kiütéses, foltos tífusz) több idegen katonát pusztított el, mint az ellenség fegyvere. Fellépéséhez az éhség is hozzájárult, csökkentette a katonák ellenállóképességét. Innen a neve is: éhtífusz, s mivel a háborúban gyakori volt Kriegs-typhus.

 

 

08. 10-től

HARCOK CSANÁD-MEGYE ÉSZAKI RÉSZÉN: a harcok hamar felnyúltak a Száraz-ér vonaláig, amelynek következtében

Magyarbánhegyes vagy Nagybánhegyes,

Kaszaper (akkori nevén Kaszaperek)

Mezőkovácsháza (akkori nevén Kovácsháza)

Mezőhegyes

Tótkomlós (akkori nevén Komlós)

Békéssámson (akkori nevén Sámson)

falvak lakói elmenekültek falvaikból, a környéken kóboroltak és rablásból, fosztogatásból éltek. A végvidéki bégek hírnököket küldtek az elmenekültek után, s miután menedék levelet kaptak, mind meghódoltak.

  Temesvár és Lippa elvesztésének súlyos következményekkel járt. A Marostól délre, Erdély illetve Havasalföld határáig zárt, várakkal körülbástyázott hódoltság jött létre. Később Zaránd megyével bővült ki a hódoltság.

 

 

08. 10.

TEMESVÁR (Timişoara): 10-én egy oszmán fogoly vallomásából kiderült a török haditerv: ha Temesvárt nem sikerült volna elfoglalniuk, akkor visszavonultak volna. Ha viszont beveszik, akkor sem mennek tovább egyelőre, hanem adófizetés terhe alatt megegyeznek a lakosokkal. Amikor azonban Ahmed látta, hogy rendkívül jelentékeny erődök sorát otthagyták védőik, bízvást jelenthette teljes győzelmét a padisahnak. A szerdár ezt a rendkívül kedvező alkalmat nem akarta elmulasztani, ezért további parancsot kért II. Szulejmán szultántól. Ugyanezen a napon semmisítette meg Arszlán bég a 11 ezer főnyi királyi haderőt a palásti völgyben…

  A magyarországi katonai védelem összeomlása kecsegtető lehetőséget kínált az elsősorban érintett budai pasának:

 

„…az Ali basa az Amhát basát,
Ő szorgalmaztatja, indítsa nagy hadát,
Hogy ők megszállanák Szolnok, Egör várát…”

  Az isztambuli Portán rövidesen megszületett a döntés: Ahmed, Mohamed és Ali egyesített hadát eddigi sikereik nyomán Szolnok és Eger ellen vezényelte a szultán.

 

 

08. 10-től

BIHAR-, BÉKÉS-, ZARÁND MEGYÉK: a hódításokat észak felől határoló megyékben félelem lett úrrá. Ekkor olyan hírek keltek szárnyra, hogy a törökök Váradot, vagy Gyulát akarják megtámadni. "Te kegyelmed azt es hallotta, itt ez földön minémő futamás lőn. Az ki hova tudott futni mindenfelé futtanak."[26] A nép Gyuláról és környékéről szétszaladt és sok község üresen maradt.

  Ahmed pasa ekkor könnyen elfoglalhatta volna Gyulát, Váradot és Debrecent is. De nem csapott le a könnyű prédára és így elkezdték megszervezni a várak védelmét.

 

 

~08. 11.

PEST: diadalmenetben bevonul a városba Hadim Ali budai beglerbég. Lélektanilag már kellően felkészített serege a pesti táborban már várta a Szolnok és Eger elleni hadjárat indulását.

 

 

~08. 11.

BUDA: a pasa visszatért pasalikjának székhelyére.

 

 

08. 11.

SZÁSZSEBESI (Sebeş) TÁBOR: Gianbattista Castaldo jelezte Miksa főhercegnek, hogy Ahmed pasa seregét két részre osztva megindult Temesvárból. Az egyik seregrészt Várad ellen küldte, míg a másikkal ő maga Erdélybe igyekezett. Gianbattista Castaldo nem hitte, hogy Várad, vagy ő Erdélyben a győzedelmes török sereg útját tudja állni.

 

 

08. 12-ig

VERŐCE[27] (Virovitica): Ulama boszniai pasa, valamint a hercegovinai és hlevnói bég vezetésével kibontakozó támadás keretében elfoglalták az azonos nevű kis vármegye székvárosát.

 

 

08. 12-ig

HEDREHELY[28]: Ulama boszniai pasa, valamint a hercegovinai és hlevnói bég vezetésével kibontakozó támadás keretében elfoglalták a várat.

 

 

08. 12.

BÉCS: Miksa főherceg parancsot adott új csapatok felfogadására és Nagyszombatnál való gyülekeztetésére. Különösen felhívta a hadbiztosainak figyelmét Szolnok és Eger várára.

 

 

08. 13.

TEMESVÁR (Timişoara): Ahmed pasa nagyvezír győzelmes serege Temesvár felől megindult. Vas László gyulai tiszttartó e napon azt írta Gianbattista Castaldónak, hogy Ahmed pasa a Tiszán túl egyenesen Szolnok ellen szándékozik vonulni.

  A Temes vidék meghódítására küldött seregek tovább maradtak és végezték feladatukat a térségben.

 

  A győzelmes török csapatok az erősen védelmezett Gyula várát nagy ívben elkerülve portyáztak: pusztították, rabolták a Tiszántúlt s Erdély nyugati részeit egészen Déváig, Nagyváradig és Debrecen tájáig. A kortárs török történetíró elismeréssel dicsekedett „az országégető akindzsik” dúlásáról: „A csillagok számával vetekedő sereg fölégette, elpusztította és kirabolta az alávaló gyaurok országát.”

  A hadjárat e szakaszában nemcsak a Duna-Tisza-Maros szöge esett el Temesvárral, Lugossal; Karánsebessel, Pancsovával, Verseccel egyetemben, de Arad, Lippa, Solymos és Csanád vára is ellenséges kézbe került. Sőt a Maroson túl, a Körös mentén is hódított az oszmán. Mintegy 430 ezer négyzetmérföldet, több mint 100 ezer lakosával igázott le és 35 ezer magyart hurcolt el rabszíjra fűzve a győztes ellenség.

 

 

08. 14.

BÉCS: Miksa főherceg utasította a hadbiztosokat, hogy a törökök várható támadása miatt Szolnok és Eger ellen gondoskodjanak a bányavárosok védelméről is. Thurzó Ferenc nyitrai püspök, Balassa János és mások szedjenek össze vagy 600 embert (sic!) és rendeljék őket Szolnokra és Egerbe.

  Serédi György sárosi főispán, Kassa kapitánya pedig arra kapott utasítást, hogy 150 lovast küldjön segítségül a váraknak.

 

 

08. 14.

NÉMET-RÓMAI BIRODALOM: Szász Móric 10-12 ezer főnyi lovas sereggel elindult Magyarországra.

 

 

~08. 16.

ARAD: Ahmed pasa beköltözött vezérkarával a gyenge és elavult erődítménybe. A gyenge vár helyett a törökök még 1552-ben a Maros kanyarulatában, a folyó jobb partján emeltek palánkvárat.

 

 

~08.16. után

KISJenő (Chişineu): a várat elfoglalták és ezentúl a délkelet-magyarországi török védővonalat erősítette.

 

 

~08.16. után

Pankota (Pîncota): Ugyanaz, mint Kisjenőnél.

 

 

~08.16. után

sIMÁND (Şimand): Ugyanaz, mint Kisjenőnél.

 

 

~08.16. után

DÉZNA (Dezna): Ugyanaz, mint Kisjenőnél.

 

 

~08.16. után

több kisebb (közelebbről meg nem nevezett) várkastély: ugyanaz, mint Kisjenőnél.

 

 

08. 16.

BÉCS: I. Ferdinánd király közölte a magyar kamarával, hogy Egerbe bizonyos mennyiségű puskaport, ágyút és ólmot küldött a vár megerősítésére. Ezeket a hadiszereket a pozsonyi várból kellett átszállítani Egerbe, késedelem nélkül.

 

 

08. 16.

SZÁSZSEBESI (Sebeş) TÁBOR: Gianbattista Castaldo örömét fejezte ki a németországi háború befejeződése miatt: "A sereg jövetelének hírére mindenkiben ébred a remény." Ugyanakkor arról tájékoztatta a trónörököst, hogy a török sereg a Lippai hídon átkelt a Maroson, de nem tudják még, hogy merre veszi útját. Lehet célja Várad, Csanád, vagy Eger.

 

 

08. 16.

PEST: Hadim Ali budai pasa serege elindult Vác irányába. Azért nem egyenesen Eger felé ment, hogy összevonja és bizonytalanságban tartsa a királyt.

 

 

08. 16.

BÉCS: I. Ferdinánd király figyelmeztette Gianbattista Castaldót, hogy óvakodjék a törökökkel való megütközéstől, míg nagyobb segítség nem érkezik, nehogy az erdélyi sereget veszélybe döntse. Móric szász választó is jön seregével, ő maga pedig a Tirolban, Csehországban és Ausztriában toborzott hadakat sietteti, s vagy személyesen áll a sereg élére, vagy Miksa főherceget küldi maga helyett.

 

 

08. 17.

NAGYVÁRAD (Oradea): időközben Váradon elkezdték a védelem megszervezését. Sokan menekültek a városba védelemért.

  Varkocs Tamás Miksa főherceget sürgette, hogy a király küldjön pénzt, mellyel Várad és a vidék megvédésére több embert tud felfogadni.

 

 

08. 17.

BÉCS: I. Ferdinánd király még ezen a napon sem tudta pontosan, hogy a Vác felé vonuló budai pasa Léva, Eger, vagy Szolnok ellen támad-e. Ezért meghagyta a nyitrai püspöknek, hogy küldjön néhány száz gyalogost Lévára s vegye igénybe a vármegyék haderejét is.

  Gall Ádám győri kapitány hadbiztosnak megparancsolta, hogy gondoskodjon arról, hogy a (fenti) várakat ellássák ágyúkkal és puskaporral. Meghatározta neki, hogy Eger és Szolnok a két fő hely, ezekbe a várakba 600, vagy még több magyar gyalogost kell küldeni.

  Ehrenreich Khunigsperg győri parancsnok – valószínűleg hírszerzési forrásokra hivatkozva – úgy tájékoztatta a dunántúli főkapitányt, hogy a török fősereg a Tiszántúl egyesülni fog a budai pasa seregével és utána Egert és Szolnokot fogják megostromolni.

 

 

08. 17.

NAGYVÁRAD (Oradea): Varkocs Tamás úgy tudta, hogy Hadim Ali budai pasa kijelentette: az egriek a hatalmas török sereg puszta megpillantására félelmükben megszöknek a várból, vagy megadják magukat.

 

 

08. 19.

BÉCS: a Hont és Nógrád megyei várak eleste után megnőtt Léva és Csábrág várainak fontossága. Léva vára egy trachit dombon épült a várostól északra. A síkság fölött uralkodó domb stratégiai fontosságú magaslatnak számított, a környező mocsarak megnehezítették a domb megközelítését is. Léva feladata volt a bányavárosokba vezető út ellenőrzése. A vár hatalmas falai, tornyai meg ma is emeletnyi magasságban állnak. A vár feltehetően a XIII. sz. közepe táján épült.

  A király elrendelte, hogy a hadbiztosok fogadjanak fel 100, vagy még több zsoldost a két várba, továbbá a bányavárosok védelmére. (Selmecbányának is növelnie kellett a létszámát. Év elején 10, márciusban 54, szeptemberben 89, októberben 153 darabont volt a várban.)

 

 

08. 19.

SZOLNOK: I. Ferdinánd király kinevezte a vár új német csapatokért felelős kapitányát Franz Wisert.

 

 

08. 19.

BÉCS: Miksa főherceg hadbiztosokat nevezett ki Felső-Magyarországra. Feladatuk a védelem megszervezése és az ütközetből megmenekült seregrészek összegyűjtése volt. A régebben kinevezett hadbiztosok mellé rendelte őket.

 

 

08. 19.

SZÁSZSEBES (Sebeş): Gianbattista Castaldo jelentése szerint az erdélyi nemesség egyre inkább zúgolódott a király ellen.

 

 

08. 19.

BÉCS: I. Ferdinánd király a közvélemény nyomására kénytelen volt beleegyezni, hogy Erdély az évi adót befizesse a török Portának.

 

 

~08. 10-~08. 20.

BIHAR VÁRMEGYE: a törököktől sorozatosan elszenvedett vereségeket a bihar megyei jobbágyok antifeudális jellegű megmozdulásra használták fel. Egy szerzetes vezetése alatt parasztmozgalom indult, a barát a jobbágyság nemcsak a szegények elnyomását vetette urai szemére, hanem a törökök elleni küzdelem elárulását is.

  Úgy tűnik, hogy 1552 nyarán itt Várad környékén is a keresztény misztika jellegzetes plebejus, huszita (?) jellegű interpretációjáról lehetett szó. A szervezetlen felkelést hamarosan elfojtották.

 

 

08. 20.

BÉCS: I. Ferdinánd király elrendelte Gianbattista Castaldónak, hogy Váradról az ostromszereket szállíttassa Egerbe, vagy Szolnokra, és Varkocs Tamást a váradi vár őrségével együtt rendelje ki a gyenge várból. (Idézet Dr. Csorba Csabától: "1526 előtt az egyik nagy kulturális központ volt Várad, néhány évtized múltán viszont mint Erdély kapujának védője, az egyik legfontosabb magyar végvár, amelyet itáliai hadiépítészek ötszögű ún., olaszbástyás, korszerű erősséggé építettek ki. Mellette a várost is palánkfal vette körül..." Máshol: "1534-ben Fráter György lett Várad püspöke, aki 1541 – Buda eleste – után megkezdte a szabálytalan ötszög alakú, mintegy 550-600 m kerületű középkori vár védőműveinek átépítését; három általa öntetett ágyúról is maradtak adatok.")

 

 

08. 20.

EGER: Dobó István két felderítője augusztus 20-án azzal a hírrel tért vissza Budáról, hogy a törökök vagy Szolnok, vagy Eger ellen indulnak és ez biztos.

 

 

08. 20.

BÉCS: I. Ferdinánd király, amikor arról értesült, hogy Ahmed pasa seregének egy részét Várad ellen irányítja megparancsolta Gianbattista Castaldónak, hogy Varkocs Tamás kapitányt és az őrséget szólítsa ki onnan, az ágyúkat pedig szállíttassa Egerbe vagy Szolnokra. Segélyt ugyanis nem küldhet, mert a bányavárosok védelmére küldött serege a palásti csatamezőn vereséget szenvedett.

 

 

08. 20.

~ SZÁSZSEBES (Sebeş): Gianbattista Castaldo jelentette a királynak, hogy Brandeis fizetetlen katonái Szebenben lázonganak, mert a lakosok nem akarnak nekik élelmet adni. Végül már a hű szászok is vonakodtak élelmet adni hitelre, mert az addig felhalmozott tartozások 30 ezer forintra rúgtak.

  A pánikba esett tábornok a töröktől való félelmében engedélyt kért a királytól, hogy csapataival Nagybánya[29] felé visszavonulhasson, amíg a várt segítség megérkezik. Ha nem érkezik meg rövid időn belül, akkor viszont a temesvári őrség lekaszabolásánál is kegyetlenebb megtorlás vár rájuk.

08. 22.

  Gianbattista Castaldónak változatlanul az volt a véleménye (és érdeke), hogy Sforza Pallavicini ne töltse az időt kisebb jelentőségű várak ostromával, hanem siessen Erdélybe.

 

 

08. 22.

BÉCS: a király útnak indított három zászlóalj cseh zsoldost Szolnokra. Ezek már azonban nem tudtak bejutni Szolnokra.

 

 

08. 23.

EGER: Dobó István levele testvéreinek[30]: "A budai pasa vasárnap (aug. 21. – Szántó I. ) indította el táborát hadiszereivel Eger, vagy Szolnok megszállására. Többen mondják azt, hogy Egerbe akar jönni, mint azt, hogy Szolnokra. Azt hiszem, ha ide szándékozik jönni, ma éjjelre, vagy estére itt lesz. Még most a törökök úgy vannak úton, hogy mehetnek akár Szolnokra, akár Egerbe. Ma éjjel vettem levelét király őfelségének, aki már Bécsbe jött, s bátorít minket, hogy a szükséges dolgokban támogatni fog, s hamar összeszedett seregével, melynek különböző helyekről megérkezését minden nap és minden órában várja (mert e szavakkal írta őfelsége), nekünk és más híveinek segítségére lesz."

08. 23.

  Pethő Gáspár és Zoltay István kapitányok levelet írtak I. Ferdinánd királynak. Előadták, hogy a királyi fizetőmester csak 3 hónapra folyósította katonáik zsoldját, másoknak viszont négy hónapra fizette ki. Ezért a kapitányságuk alatt szolgáló katonák el akarnak távozni a várból. Arra kérték I. Ferdinánd királyt, hogy gondoskodjék katonáik zsoldjáról, különben nem maradnak szolgálatban. A katonaság teljesen kifogyott a pénzből, ezért sokuknak szolgái (servitores) eltávoztak, egyedül a hivatásos, katonák (speciales milites) maradtak vissza maradéktalanul:

  Ebből a levélből az derül ki, hogy Pethő Gáspár és Zoltay István kapitányok lovas katonái fizetetlenül álltak helyt Eger ostromában. Azt is jelentették, hogy bátran fogják viselni magukat.

 

 

08. 23.

BÉCS: az udvar augusztus 23-án elrendelte, hogy a tihanyi vár őrségét – Horváth Márk parancsnoksága alatt – 50 lovasra és 50 gyalogosra kell emelni, majd ide rendelte még Kobak Miklóst is 40 lovasával. A zsoldosokat az ausztriai rendek segélypénzéból fizették.

 

 

08. 23.

?: augusztus 23-án Nádasdy újra utasította Magyar Bálint szigligeti és fonyódi kapitányt, hogy szálljon táborban Szentgrótnál, s onnét tartsa szemmel a portyázó veszprémi törököket. Magyar Bálint most is körülményeskedett.

 

 

08. 23. körül

TAPOLCA: a bécsi udvar rendelete nyomán hevenyészett erődítésekkel – gerendapalánkokkal és földsáncokkal – vették körül a tapolcai kőtemplomot a Malom-tó felett.

 

 

08. 23. körül

NAGYVÁZSONY: felrobbantották a vázsonyi pálos kolostort, részben azért, nehogy a török csapatok befészkeljék oda magukat, részben azért, hogy a kőanyaggal az elavult Vázsony várának falait megvastagíthassák.

 

 

08. 24. előtt

?: a Szolnok várához igyekvő török hadakat – nem tudjuk pontosan hol és mikor – Tóth Mihály csapatai megtámadták. A csatát Dzselálzáde Musztafa török krónikás az alábbiakban örökítette meg: „Ezen esemény közben híre jött, hogy Szegedin várának előbbi szerdárja, a Tót Mikhál nevű tévelygő átkozott igen sok hitetlen hajdút gyűjtött össze és az iszlám hadseregét meg akarta lepni. Az ellenség elhárítása végett egy csapat gázi küldetett el, akik az átkozottakkal szembeszállottak. A harc és a küzdelem szűkké tette ama mezőt a gyauroknak, a pokolra valókat bekerítették és közrefogták. A villogó kardokkal porba döntvén az alávalók seregét, ama mezőt megfestették a gyaurok vérével és állapotukat siralmasra változtatták. Egy ember sem menekült meg. Főnöküknek, a nevezett átkozottnak egy fia elfogatván, megtört szívvel és összekötözött kezekkel a szultáni táborba vitetett.”

  A török történetíró állításával ellentétben Tóth Mihály megmenekült ebből a csatából is.[31]

 

 

08. 24.

SZOLNOK: Hadim Ali budai pasa csapataival megszállta a várat. Nyáry Lőrinc várkapitány és helyettese Pekry Gábor segítséget kértek a királytól az ellenük felvonuló török seregek ellen. Alig volt több hasznavehető katonájuk 600-nál, az őrség nagyobb része betegen feküdt. Felszólították a királyt, hogy ha azt akarja, hogy Szolnok megmaradjon, akkor minél gyorsabban nagyobb létszámú katonaságot küldjön segítségükre.

  A kapitány arról számolt be a királynak, hogy a német őrség garázdálkodik a várban; sok házat és a lőszer jelentős részét felégették.

  A pasa seregét a szegedi, a szendrői, a hatvani, a belgrádi, a zvorniki és a szerémségi bég alakulata egészítette ki. A vár bevételéhez egymagában semmi reményt sem fűzött, de addig igyekezett az őrségtől az utánpótlást és a közlekedést elzárni, amíg Ahmed pasa serege megérkezik.

 

  A vár kapitánya Nyári Lőrinc volt. Hű hadnagya Pekry Gábor. Sok összecsapásban bizonyította rendkívüli ügyességét, bátorságát. A kapitány kb. 1400 katona felett parancsnokolt. Legnagyobbrészt zsoldosok, – spanyol, német, olasz, cseh – kisebbrészt magyarok szolgáltak a védőseregben.

  Amikor Hadim Ali budai pasa megérkezett Pestről a tüzérek rögtön nekiláttak az erőd lövetéséhez. A viszonylag jól védhető, vízzel körülfolyt, meglehetősen jól felszerelt vár (24 erős ágyú, 2500-3000 puska vagy mozsár, 800 mázsa lőpor, sok élelmiszer – akár egy évre is elég.) jó eséllyel védekezhetett volna akár két hétig is. Feladata az időnyerés lett volna, hogy a közeledő hűvös idő miatt az oszmán sereg meg se próbálkozzon az egri vár ostromával. Amiatt is fontos lett volna ez, mert a passaui egyezség értelmében Szász Móric mintegy 15 ezer katonával már elindult Magyarország felé.

  Nyáry Lőrinc vezetésre alkalmatlan volt, azonban egyéni hősiességéről sokszor tanúbizonyságot tett. Gyenge parancsnokoskodása következtében a várőrségben eluralkodott a hitvány harci szellem. Jellemző példa, hogy a német őrség már az ellenség megérkezése előtt gyújtogatni, garázdálkodni kezdett, sőt a lőszer egy részét is megsemmisítette. Tinóditól tudjuk, hogy:

 

"...várbeliek borzadoznak vala,
Losonczi veszése mind eszökben vala,
Ők ott alattomba súgnak-búgnak vala..."

  Tehát az ostrom első napján már belső problémák léptek fel. Hadim Ali budai pasa kevély üzenetet küldött Nyáry Lőrincnek. Felszólította a vár feltétel nélküli átadására. Erre Nyáry Lőrinc röviden azt üzente vissza: Soha!

  Hadim Ali budai pasa tehát elkezdte lövetni a várat minden oldalról. A védők viszonozták a tüzet és egyáltalán nem ijedtek meg a kb. 15 ezer fős ostromlón török armadától. Sőt Nyáry Lőrinc katonáival néhányszor kirontott a várból és a táborban kegyetlen pusztításokat vitt végbe.

  Hadim Ali budai pasa sürgette Ahmed pasát, hogy siessen Szolnok ostromához, mert erős ellenállást tapasztalt.

  Így folytatódott az ostrom 8 napon át minden eredmény nélkül.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

08. 24.

ERDÉLY: a rossz termésű 1551-es évet általános éhínség követte. A kenyér és az élelmiszerek ára a többszörösére felugrott. s a rosszul táplálkozó, nélkülöző lakosság megtizelődött. A legyengült, kiéhezett zsoldosok is mohón vetették rá magukat a gyümölcsökre. "Mi itt a táborban maradunk és nagyobb csodákat művelünk, mint Mózes és Józsué műveltek; ők ugyanis mannával táplálkoztak, mi pedig gyümölccsel. fűvel és vízzel, mivel pénzünk nincs egyéb élelmiszerek vásárlására." (Gianbattista Castaldo Ferdinánd királyhoz.)

 

 

08. 24.

SZÁSZSEBES (Sebeş): Gianbattista Castaldo tudatta a királlyal, hogy a törökök Szolnokot akarják megtámadni.

  Gianbattista Castaldo Nyáry Lőrinc várkapitány segélykérésére utasította Tóth Mihályt, hogy 300 gyalogossal siessen Szolnokra. Tóth Mihály csapata azonban már nem érkezett meg a várba. Mikor ez kiderült Gianbattista Castaldo azzal mentegette magát, hogy ő is elég későn értesült a szolnoki vár körülzárásáról. (Veress D. Csaba: A szegedi vár c. könyve azt írja, hogy Tóth Mihály megérkezett Szolnokra, és amikor a vár őrsége – Nyári Lőrinc kapitánnyal együtt – megfutamodott, csak mintegy ötven hajdú maradt ott valószínűleg ekkor még Tóth Mihállyal együtt. A forrás további – feltételezett – részleteket is közöl Tóth Mihály és csapatának történetéről.)

  Ekkor érkezett Balassa Menyhárt levele Gianbattista Castaldóhoz. Ő azzal volt megbízva, hogy szervezze meg a nemesi felkelést, de eredményt nem tudott felmutatni. A nemesek addig nem merték otthonaikat elhagyni, amíg valamilyen határozott királyi segítség érkezését nem remélhették. Ez pedig nem jött. Akik mégis felkeltek, azok is azonnal szétoszlottak. Így Balassa Menyhárt csak maga 200 lovasával maradt, akikkel Gianbattista Castaldóhoz akart vonulni. A tábornok azonban visszaparancsolta, hogy inkább Szolnok és Eger ügyét támogassa.

 

 

08. 24.

EGER: Dobó István érezte, hogy a védők csekély száma miatt nem sokáig bírhatja az ostromot. A király olasz hadmérnöke, Prato Vecchio jelezte: "Dobó várkapitány nagyon fél mindazokkal (együtt – a szerk. megj.) a várban vannak, és ha a királyi felség nem gondoskodik róla, aggódom, hogy a vár elvész, ha ostromolni fogják, mivel tágas és kevés védője van."

  Béke idején egyforma volt az egri katonaság két fegyvernemének a gyalogságnak és a huszároknak a létszáma: mindegyiké 200 főnyi. De ostrom esetére a gyalogság sem Szolnokon, sem Egerben nem volt elég. Ugyanis a várőrző gyalogság ostrom idején lényegesen hasznosabb a lovasságnál, mert jobban ért a tűzfegyverekhez és a falakon folyó kézitusához is, mint a lóról leszállított lovasok. A király azonban csak akkor rendelte el e két vár részére a magyar gyalogosok verbuválását, mikor a várak már nagy veszedelemben forogtak.

 

 

08. 24. után

BÉCS: I. Ferdinánd király csak Szolnok megszállása után sürgette hadbiztosait, hogy gyorsan küldjenek Szolnokra 500, Egerbe pedig 300 gyalogost.

 

 

08. 24. után

A TÖRÖK HAD VONULÁSÁNAK ÚTJÁN: Pecsevi történetíró szerint a meghódolt helységek részint a Szolnok felé vezető úton, részint jobbra, vagy balra fekszenek, lakosaik hegyekbe, erdőkbe, mocsarakba menekültek. Szörnyű rémület támadt messze földön. Verancsics Antal több mint 25 ezer főre becsülte az elrabolt emberek létszámát (!). Gaál András 1555-ben kelt levele így számol be az akkori állapotokról: "...ki hova tudott futni, mindenfelé futottanak... Én magam most bujdosom, helyet keresvén, holott ez télen lakhatom, mert... ...jószágom elpusztult."

 

 

08. 25.

SEMPTE[32] (Šintava): Miksa főherceg a Csallóköz menti várnál nagyobb katonai erővel táborozott. Ferdinánd király ekkor érkezett Bécsbe. (Erről szerzett tudomást e nap Dobó István.)

 

 

08. 25.

EGER: Dobó István és Mekcsey István Rátkay Pált a királyi hadak kapitányát kérték fel közbenjárásra, hogy Ferdinánd király Szolnok és Eger részére késedelem nélkül küldjön segítséget. De ne akkor küldje, amikor – ostromzár miatt – már nem tudnak bejutni a várba.

 

 

08. 26-ig

LUGOS (Lugoj) és KARÁNSEBES (Caransebes): a magára hagyott két végvár közül először Lugos adta meg magát, majd a karánsebesiek hódoltak meg a város elpusztításával fenyegetőző Ahmed pasának. A szeraszker megígérte, hogy az évi ezer arany adó fejében békén hagyja őket, ha még a török sereget ellátják élelemmel is. Ezt egy levélből tudjuk melyet a karánsebesiek írtak helyből Gianbattista Castaldóhoz és Báthori András vajdához.

  Lugos és Karánsebes várát ugyan elfoglalták 1552-ben a törökök, de később mégis visszadták Erdélynek.

 

 

08. 26. körül(?)

gyula: Castaldónak sikerült némi erősítést küldenie Gyual várába, amelynek őrsége hat-hétszáz főnyire szaporodott s némi pénzt is juttattak a hátralékos zsold kifizetésére. Mindez azonban aligha lett volna elég a török támadás visszaverésére.

 

 

08. 26-ig

SZÁSZSEBES (Sebeş): Gianbattista Castaldo Balassa János figyelmét felhívta arra, hogy a palásti csatában szétszórt külföldi zsoldosok maradványait gyűjtsék össze, és szólítsák Eger védelmére. Ezt tette Bebek Ferenc és Perényi Gáborral is meg az egri várnagyokkal.

  Közbenjárt a királynál is Eger érdekében.

08. 27-ig

  Gianbattista Castaldo Aldanát áruló kutyának bélyegezte, s felhatalmazást kért arra, hogy addig is, míg ügyét megvizsgálják fogságba vethesse.

 

 

08. 27.

BÉCS: I. Ferdinánd király megparancsolta Gianbattista Castaldónak, hogy Aldanát vesse vizsgálati fogságba. Később Aldanát bírósági tárgyalásra kényszerítették.

 

 

08. 27.

SZEGED KÖZELÉBEN: Ahmed pasa seregével átkelt a Tiszán, s Szolnok felé tartott.

 

 

08. 28.

SZÁSZSEBESI (Sebeş) TÁBOR: Gianbattista Castaldo azt írta Ferdinánd királynak az erdélyi helyzetről, hogy az éhségtől űzött kószáló zsoldosait, a terményeiket az erdőbe rejtő parasztok csapatostól öldösik.

 

 

08. 28.

A MAGYAR KIRÁLYSÁG HATÁRÁN: A Szász Móric vezetése alatt álló 11-15 ezer fős német gyalogos és lovas hadsereg hajón megérkezett az országba és letáborozott. Ferdinánd király utolsó menedékét látta ebben a szedett-vetett zsoldosseregben. A választó a passaui egyezség értelmében jött Magyarországra segíteni Ferdinánd királynak a török elleni harcokban. De igazából nem azért jött Magyarországra, hogy a Habsburgok érdekeit szolgálja. Egyes kutatók szerint csupán azért, hogy nagyravágyó terveit melengesse, és esetleg elnyerje a magyar királyságot. Szeptember második felében letáborozott Győr környékén egy biztonságos helyen és még csak nem is gondolt arra, hogy teljesítse vállalt kötelezettségét. E tekintélyes sereg tétlenül és részvét nélkül szemlélte a magára hagyott Szolnok és Eger halálos küzdelmét.

 

 

08. 28.

SZOLNOK: Nyáry Lőrinc várkapitány közölte Gianbattista Castaldóval, hogy bár már ötödnapja tartja megszállva a várat Hadim Ali budai pasa, de még mindig be lehet jutni a várba.

  Ugyanakkor a vár spanyol zsoldosainak tizedesei segélykérő levelet írtak Gianbattista Castaldónak, mert – mint írták – nagyon félnek, hogy nem tudnak ellenállni a török támadásnak, mert kevesen vannak, és nincsenek tapasztalt tüzéreik sem.

 

 

08. 29.

BÉCS: I. Ferdinánd király elrendelte, hogy Gianbattista Castaldo a hadsereget ne tegye ki veszélynek, hanem Nagybányára vagy más biztos helyre vonuljon vissza, míg a segélyhad megérkezik.

 

 

08. 29.

KARAKÓ: Nádasdy parancsára Magyar Bálint szigligeti és fonyódi várkapitány nagy körülményeskedés után augusztus 29-re lovasságával felvonult Karakóhoz, a Marcal gázlóinak őrzésére.

 

 

08. 31.

EGER: a király hadbiztosai még e késői időpontban sem tudtak eleget tenni a király parancsának, nem küldték el az előírt számú katonaságot. Ezért Ferdinánd király megparancsolta, hogy tegyenek eleget parancsának mind a két vár tekintetében, vagy csak az egyikbe, ha a másikat már megszállta az ellenség.

 

 

08. 31.

SZÁSZSEBESI (Sebeş) TÁBOR: Gianbattista Castaldo úgy értékelte helyzetét, hogy sem a menekülés nem biztos, sem megütközni nem mer a nagyobb számú ellenséggel. De nem akadt olyan megerősített hely sem ahol megvethette volna a lábát, a városok ugyanis nem akarták befogadni a fosztogató zsoldosokat.

  Arról értesítette a királyt, hogy Hadim Ali budai pasa és Kászim bég Lippán vannak, s várják a budai pasát is, hogy a dévai úton együtt törjenek be Erdélybe.

 

 

08-hó második fele.

EGER: Dobó István utolsó erőfeszítései a vár érdekében. Megtudta, hogy Miksa főherceg a Csallóköz menti Semptén nagyobb katonai erővel szállott táborba, de a már oly sokat csalódott várparancsnok nem is számított támogatásra. Ezt írta Gianbattista Castaldónak keserű szájízzel e seregről: "A mi minden segítségünk pusztán Istentől jöhet és nem embertől." Jól sejtette: Miksa főherceg Rimaszombat biztonságos térségéből nézte végig ölbe tett kézzel az egriek élethalálharcát. Forma szerint az úton lévő csapatokat várta.

  Gianbattista Castaldo 6-8 ezernyi hadára sem lehetett számítani Magyarországi hadszíntereken, mert az  s z é t z ü l l ö t t  s a katonai feladatok teljesítése helyett dúlta, rabolta, gyilkolta Erdély népét, és valóságos  r a b l ó h á b o r ú t  folytatott magyar városok (Gyulafehérvár, Kolozsvár) ellen. Így tehát a spanyol generális ki sem mert mozdulni Erdély hegyei közül s részére csak annyiban volt fontos Szolnok, Eger és térségének királyi kézben maradása, nehogy megszakadjon a rajta keresztül tartott összeköttetés és utánpótlás Erdély és az Osztrák főhercegség, illetve Felső-Magyarország között.

 

 

08-hó végéig.

SZENYÉR[33] és SEGESD[34]: Nádasdy Tamás dunántúli főkapitány parancsa értelmében a nyár végéig Magyar Bálint e két falu körül tartózkodott hópénzes vitézlő népével. hogy onnan szemmel tarthassa a Kanizsa, Berzence, vagy a Balaton felé portyázó, fosztogató ellenséget.

 

 

08-hó végéig.

ZALASZENTGRÓT: körül szállt táborba Magyar Bálint, hogy még éberebben figyelemmel kísérhesse a törökök hadmozdulatait.

  A hó végével minden bizonnyal visszatértek e falukból bázisaikra.

 

 

08-hó vége.

ERDÉLY: Gianbattista Castaldo javasolta I. Ferdinánd királynak, hogy legalább színleg szálljon hadba s néhány ágyúval és kisebb sereggel jöjjön Magyarországra. Ezzel e látszólagos segítséggel óvatosságra kényszeríthette volna a török inváziót hazánkban.

 

 

08-hóban

VÁROSLŐD (LEVELD): mivel Leveld az egyik legfontosabb utat zárta le, augusztusban újabb 200 gyalogos érkezett a megerősített kolostorba.

 

 

08-hóban

NAGYVÁZSONY: Vázsonyba 50 gyalogost és 20 lovast vezényelt a bécsi hadvezetés.

 

 

08-hóban

CSESZNEK: Csesznek várába ugyancsak 50 gyalogost és 10 lovast irányítottak a Habsburg vezérek.

 

 

A nyár folyamán.

EGER: a nyár folyamán beszüntette közigazgatási-bírói ténykedését Heves-megye, az alispán, a szolgabírák, a nótárius elmenekültek Eger várából, otthagyták népüket. Csak Szikszón, 100 km-re a veszélyes zónától mertek felbukkanni. A nemesi vármegye szervezete teljesen felbomlott.

 

 

A nyár folyamán

ERDÉLY: az 1552 nyarán a török hadmozdulatoktól és a Mircea havasalföldi vajda, meg a határ menti török parancsnokok által küldött szultáni fermánok (a rendeket felszólították, hogy hívják vissza János Zsigmond királyt és űzzék ki a németeket az országból) megrettent erdélyi országgyűlés elhatározta, tovább fizeti a szultánnak az adót. Jellemző, hogy az ehhez szükséges tárgyalásokat az a Haller Péter (Petrus Haller) vállalta magára, aki korában a szász ellenzék vezetője volt!

 

 

09. 01.

EGER: Dobó István és Mekcsey a kassai hadbiztosoknak írtak levelet, melyben kérték, hogy a király parancsának megfelelően küldjenek gyalogosokat Egerbe és Szolnokra. Úgy gondolták, hogy ha a várakba sikerülne erősítést küldeni Hadim Ali budai pasa abbahagyná Szolnok ostromát és elvonulna a vár alól. A segítség bejutását addig tartották lehetségesnek, ameddig Ahmed pasa meg nem érkezik.

 

 

09. 01.

ERDÉLY: Kendy Ferenc, az egyik legtekintélyesebb főúr Erdélyben úgy vélekedett, hogy a három nemzet nevében követeket kell küldeni a megadás látszatával a törökökhöz, hogy ezzel időt nyerjenek, míg a király által ígért segítség megérkezik. Ezzel lehetne az Erdély ellen vonuló török hadat feltartóztatni.

 

 

09. 02.

SZOLNOK: Ahmed pasa megérkezett Szolnokhoz óriási seregével. A leírások szerint Hadim Ali budai pasa táborában éktelen üdvrivalgás fogadta seregét. Mérföldekre elhallatszott az ujjongás, a hadi lárma, a zeneszó. A síkságot a vár körül mindenfelé ellepték a török harcosok tarka csapatai. A tömérdek lándzsa sűrű erdőként meredezett. A sok ezer társzekér és sátor a látóhatár széléig ért. Felvonultak a csapatok a vár alatt. Szolnok falainak tövében kiáltók és hírnökök fenyegették a vár védőit.

  Az őrség a falakra gyűlve, megbabonázva, rémülten figyelte az előkészületeket. Nyáry Lőrinc lelkesítő beszédet tartott katonáinak, sőt sikerült megesketnie őket, hogy az életük árán is megvédelmezik a várat és sohasem adják föl. Mindenestre ő és Pekry Gábor kérték a királyi hadbiztosokat, hogy legalább 200 gyalogost küldjenek a várba. A várkapitány 1400 főnyi őrség élén nézett szembe a sokkal nagyobb létszámú török sereggel.

  Ezután már nem volt több remény arra, hogy gyalogosok bejuthatnak a szorosan körülzárt várba. A Szolnok alatt összegyűlt sereg létszáma Szántó Imre szerint meg a 40 ezer főt sem érhette el. A Temesvári ostrom, a pestis és éhség tizedelte sereg létszámát az is csökkentette, hogy az elfoglalt területek, illetőleg várak megszállására és biztosítására jelentős erők maradtak vissza.

 

 

09. 02.

BÉCS: Batthyány Ferenc a fokozódó török nyomás és hódítás hatása alatt megtörve arra kérte Mária királynét, hogy fogadja őket kegyébe, ha netalán neki és feleségének ki kellene vándorolnia a hazából. Ez is jelzi, hogy a magyar főnemesség is nagyon elkeseredett volt ez időben.

 

 

09. 03.

SZOLNOK: Egerből Csapi Mihály tizedesnek sikerült a török táboron keresztül behatolnia Szolnok várába. Dobó Istvántól hozott levelet, amelyben vitéz kitartásra buzdította a várőrséget. De hiába volt a szó, a német zsoldosok között felütötte a fejét az árulás szelleme. A törököknek sikerült leveleket bejuttatni a várba, melyekben eget-földet ígértek nekik, ha a kapitányt a vár átadására kényszerítik és a legborzasztóbb halálbüntetést helyezték kilátásba, ha folytatják az ellenállást.

 A lázadozó zsoldosok maguk oldalára állították a magyar lovasok egy részét is. "Az lanckinezek pártot itének."[35] Amikor Nyáry Lőrinc tudomást szerzett a szándékukról, hogy a várat el akarják hagyni, egybegyűjtötte őket, s a távozást halálbüntetés terhe alatt szigorúan megtiltotta. Ekkor került sor egy véres és veszélyes jelenetre:

  Móré Gáspár maga köré gyűjtötte a gyalogosokat és a naszádosokat, s így beszélt hozzájuk: "Barátaim és édes testvéreim! A németek megijedtek, s nem akarnak vélünk harcolni. Ki részes köztetek a német gyalogosok árulásában? " Egyhangúlag azt felelték: "Senki, de senki!" Erre Móré így folytatta: "esküszöm, aki a németekkel tart, irgalom nélkül megöletem! Mindenki a helyén maradjon!" Ekkor pár ember menekülni kezdett a tömegből. Az egyik fejét Móré kettéhasította és magából kikelten ordította: Gaz árulók, minket és magatokat is elárultátok."

  A zendülők egyre jobban elszánták magukat a vár elhagyására, azonban a törökök szavában nem bíztak, hallották, hogy mit műveltek a Temesvárat feladó védőkkel. Azonban elhatározták, hogy titkos úton kilopódzkodnak Szolnokról. Azonnal elküldtek három olasz zsoldost, hogy elmondják tervüket Nyáry Lőrincnek. Ő haragra gerjedt és parancsot adott, hogy azonnal vessék börtönbe a zendülőket. De senki sem teljesítette parancsát, mert ekkorra már emberei egytől egyig ellene esküdtek. Hiába rimánkodott, hiába próbálta rábeszélni őket a harcra, hiába fenyegetőzött az összeesküvők nem hallgatták meg, hanem túlkiabálták őt. Végül mennydörgő hangon megesküdött rá, hogy ő mindvégig ki fog tartani a vár védelmében és tudatosította az összeesküvőkkel, hogy ők hitvány árulókként fognak meghalni, akiket megbélyegez a világ.

  Az összeesküvők azonban nem változtatták meg a tervüket. Csak Pekry Gábor állt Nyáry Lőrinc mellé és ő is megesküdött a kapitány melletti hűségre és a vár végsőkig tartó védelmére.

  Este az összeesküvők készülődni kezdtek a szökéshez. Egy csapatuk beállított a várkapitányhoz és követelte a titkos alagút kulcsait. Ez az út a Zagyva medre alatt vezetett ki a szabadba, de sok vasajtóval és rácsos kapuval volt lezárva. A kapitány határozottan megtagadta a kulcsok átadását. Ekkor az egyik zsoldos kilépett a csoportból és kezet emelt a vezérre. Nyáry Lőrinc erre kardot rántott és egyetlen csapással levágta a vakmerő zsoldos karját. Erre mindnyájan bőszülten nekirontottak a kapitánynak és a földre teperték. Csak Pekry Gábor magabiztos fellépése és elszántsága mentette meg a haláltól.

  A kulcsokat elrabolták és a piactérre rohantak, ahol a többi társaik már türelmetlenül várták őket.

  Nyáry Lőrinc négy súlyos sebet kapott és testét több helyen összetörték. Ennek ellenére kivitette magát az erkélyre, mely a piactérre nézett. Harsogó szavakkal ismét a harc folytatására szólította fel az összeesküvőket. Közülük 50 szolnoki hajdú hallgatott rá, s visszatértek a várkapitányhoz. A többiek elszöktek.

  A magyar naszádosok voltak az elsők a szökésben. Az éjjel folyamán a gyalogosokat a naszádosok áthajózták a túlsó partra, a lovasok pedig átúsztattak a Tisza folyón.

 

Tinóditól így emlékezik meg az eseményekről:

 

"Látják várbeliek borzadoznak vala
Losonczi veszése mind eszökben vala,
Ők ott alattomba súgnak-búgnak vala,
Hogy bölcs vezérjük nincs, azt ők orrolják vala."

 

09. 04.

  A zsoldosok éjjel naszádokon, a Tiszán át megszöktek a várból. A spanyolok egy ideig becsülettel ellenálltak a csábításnak, de aztán ők is követték a többieket. A magyar lovasság látva, hogy mindannyian futnak, szintén menekülni kezdett. A gyalogság dereglyéken vergődött át a túlsó partra, a lovasság Szanda felé úsztatott át a Tiszán. Szolnok vesztének nem a vár gyengesége, vagy korszerűtlensége lett az oka, hanem hogy "sokféle nyelvön való nép" őrködött sorsán, "kik között pártolás, meghasonlás ütötte fel a fejét."

 

NÉHÁNY MONDAT A ZSOLDOSOKRÓL: A Magyarországon megfordult császári zsoldosok Európa minden részéből verődtek össze, s a zsold mellett, amit legtöbbször az örökös pénzzavarokkal küzdő hadipénztártól késedelmesen kaptak, a zsákmányszerzés vágya hajtotta; pénzért harcoltak, hazánk idegen terület volt számukra.

  A kormányzat időről időre jelentős pénzösszegeket küldött zsoldosseregeinek zsoldjára, mégis mindig csak kis részben tudta a hátralékos zsoldot kifizetni. Előfordult, hogy két kifizetés között hat hónap is eltelt, vagy még több is.

  Emiatt a zsoldosok mindenhol lázongtak és fosztogattak, terrorizálták a népet. Azok emiatt meggyűlölték az idegen uralmat és sokszor összecsaptak a külföldiekkel. A probléma okát a hadsereg összetételében, a fegyelem hiányában és az ellátási rendszer teljes csődjében kereshetjük. Ez a zsoldossereg koloncként terhelte a népet. Semmilyen érzelem nem fűtötte; a nemzetközi katonapiacon ott kínálta fel fegyvereit és életét, ahol jobban megfizették. A zsoldosok gátlástalanul raboltak hazájukban (!) és külföldön egyaránt.

 

  Nyáry Lőrinc hajdúitól értesült, hogy a várőrség megszökött, s hogy a várkapu nyitva áll. Hajdúival a fölvonó hidat nagy üggyel-bajjal felvonatta, és a kaput bezáratta. Hajnali egy órakor Pekry Gábor kíséretében lelkesítő beszédet tartott a megmaradt maroknyi emberének a piactéren. Megesküdtek, hogy a várat nem adják fel, egymást nem hagyják el. A vezér ezután kijelölte mindenkinek a helyét a várban. Tudták, hogy ez az utolsó éjszakájuk, amit életben töltenek el. A várkapitány ételt, italt hozatott elő, s embereivel együtt vidáman lakmározott. Így gyűjtöttek erőt a másnapi végső ütközethez.

  Azután mindenki visszavonult a szobájába imádkozni.

  Nyáry Lőrinc az ima után felöltözött legpompásabb díszruhájába, övébe dugta a vár kulcsait, fogta a zászlót és így várta a törökök támadását hűséges társai közt. Virradatkor a törökök nagy erővel lőni kezdték Szolnokot. A várbeliek alig-alig viszonozták a tüzet. Ahmed pasa hamarosan megsejtette a gyér ellenállás okát és tüstént parancsot adott az általános rohamra. A törökök vad ordítozással, trombitaharsogással és dobveréssel közeledtek a vár felé. A leggyorsabban közeledők már a falak alatt voltak, mégsem lőttek rájuk a magyarok.

  Végül aztán, amikor a rohamcsapatok a falaknál voltak a várkapitány elsüttette az ágyúkat. Oda lőttek az ágyúval, ahol a legsűrűbb volt a tömeg. Az ágyútűz szörnyű pusztítást végzett. Az ágyúgolyók egész sorokat kaszáltak le. A törökök fejvesztve menekültek vissza. De aztán újabb rohamra kaptak parancsot és most már az ágyúzással sem törődve, még nagyobb dühvel betörtek a várba.

  Nyáry Lőrinc a várkapu előtti téren állt Pekry Gáborral a vár legnagyobb ágyúja mellett. Egyszer csak vad "Allah" kiáltást hallottak a hátuk mögött. A törökök rövid erőfeszítés után a kaput betörték és bejutottak a várba az őrizetlenül hagyott Tisza felőli oldalon. A kapitány hívó jeladására köréje gyűltek katonái. A mintegy 50 főnyi magyar hajdúcsapat – élén Nyáryval – bátran szembeszállt a kapun betóduló törökökkel.

 

"Vár kapuját Nyári Lőrinc megállotta,
Vitéz módra vélök ott viadalt tarta,
Sok török ellomlá, ő fogllyá akada...[36]"

  Közben megnyitották az egyik kapu két szárnyát és egyszerre betódult rajta a sok török, mint az árvíz gátszakadáskor. Pekry Gábor csak erre várt. Elsütötte a nagyágyút, amit láncokkal, vas- és ólomdarabokkal töltöttek meg. Egész sorokat sepert el ez a rettenetes ágyúlövés. A holtak testén át bosszúvágytól lihegve újabb katonák rohantak Pekry Gábor és Nyáry Lőrinc felé. A maroknyi magyar vitéz kirántott karddal várta őket. Néhány percig tartott még az egyenlőtlen harc. A törökök a vár kapuja előtt az összes védőt levágták, bár még térdre rogyva, még haldokolva is halálos csapásokat osztogattak.

 Nyáry Lőrinc tizenhét sebből vérezve roskadt össze. Oldalán feküdt erősen vérző fejjel Pekry Gábor, akire rádőlt a nagy ágyú. Mellettük estek el hős társaik. Életüket nem adták olcsón, körülöttük száz és száz török holttest hevert. Azonban nem mindenki esett el a vakmerő és hősi harcban. A védők egy része fogságba került.

  A törökök nagyon csodálkoztak, amikor bevonultak a várba és látták, hogy a várőrség milyen kevés emberből állt.

  Hadim Ali budai pasa parancsot adott, hogy Nyáry Lőrinc tetemét tisztességesen temessék el. Kiemelték tehát a halottak közül és ekkor kiderült, hogy még él. Pekry Gábor is élt még. A törökök mindent elkövettek a két ember meggyógyításáért. Mesés váltságdíjat reméltek a várkapitányért I. Ferdinánd királytól.

 Nyáry Lőrincet és Pekry Gábort később Temesvárra küldték gyógyulni. Nyáry Lőrinc később Konstantinápolyba került, ahonnan azonban sikerült megszöknie. Itthon Szolnok elvesztéséért vizsgálat alá fogták, de semmi bántódása nem esett.

  Szolnok tehát egyrészt hősi áldozatvállalással, másrészt csúf zendüléssel és árulással, lényegében időbeli hátráltatás nélkül jutott török kézre. Az erős vár elfoglalása kb. ezer katona életébe került a törököknek, így seregük kb. 63 ezerről kb. 62 ezerre csökkent. Ezenkívül 2 ezer fős sereget hagyott hátra itt a fővezér, tehát egy kb. 60 ezres sereg maradt Ahmed pasának és Szokollu Mohamednek. De hozzászámítva Hadim Ali budai pasa seregét – kb. 15 ezer fő – egy kb. 75 ezres sereg vonult tovább Egerre.

  Szolnok elvesztésének jelentősége: Szolnok eleste "nagy romlására lőn az Tiszántúl való földnek." – írta Verancsics Antal. A törökök az őrséggel teli Szolnoki várból állandóan portyáztak Várad és Debrecen[37] irányában egészen a Szamos mellékéig. A török könnyűlovasság portyázásaival egyben biztosította a sereg Tisza-parti táborát, és fedezte a Jászságon Eger felé átvezető felvonulási útját. A vár bázisul szolgált – Balassaszentmiklóssal[38] együtt – a hódoltsági peremvidék kiterjesztéséhez. Szabolcs és Bihar megye nyugati része lett a hódoltság keleti peremvidéke. Tokajtól délre az egész Tiszántúlon mindössze egyetlen elszigetelt (királyi) vár állott a török és az erdélyi erősségek gyűrűjében: Gyula vára.

  Szolnoktól északra az első Tisza menti magyar erősség Tokaj. Rajta kívül a Sajgó-Hernád összefolyásánál épült ónodi vár védelmezte a folyó mentét. A törökök mintegy Szolnok előváraként, attól körülbelül 20 km-rel keletre, erősséget emeltek Szentmiklóson (Balaszentmiklós, mai neve Törökszentmiklós). Így innen hódoltatták a Tiszántúl északi részének településeit is, hiszen ezek teljesen védtelenek voltak. Az Alföld széli várlánc ugyanis a Tisza vonalától keletre mintegy 80-100 km-es távolságban húzódott. Ennek a védővonalnak legerősebb tagjai: Kisvárda, Ecsed, Szatmár, Várda és Gyula. A többi vár és várkastély – mintegy kéttucatnyi – katonai szempontból csekély értékűnek számított. Tulajdonosaik egy-két tucatnyi katonánál erősebb őrséget nem tudtak bennük tartani. Mindenesetre arra alkalmas volt ez a lánc, hogy a további török előrenyomulást meggátolja, a hódoltatás – azaz az adóztatás – határának kitolását némileg mérsékelje.

  A törökök 1552-ben 924 főnyi (erős) őrséggel védte Szolnok várát.

 

 

09. 04. után

EGER-SZOLNOK: Dobó István Szolnok eleste után a legjobb hírszerzőjét menesztette „Amhát pasa tábora felderítésére”.

 

 

09. 04. után

SZOLNOK-EGER: Ahmed pasa szolnoki táborából megadásra felszólító levelet küldött az egri parancsnokoknak. A vár átadása esetén szabadságukat, jogaik és birtokaik védelmét ígérte. De fenyegetett is: „Ha pedig megátalkodottságtokban maradtok, s a várat védelmezni fogjátok, mit megtartani úgysem lehet, mert győzhetetlen fegyverünk előtt a földön akadály nincs, nemcsak javaitokat, de gyermekeiteket s életeteket rövid napok alatt elveszítitek…”

  Dobó az áruló küldönc „szegén ember”-t vasra verette, s vitézei előtt felolvasta és megmagyarázta az álnok üzenetet. A hatás nem maradt el, az egri hadinép egy emberként tartott ki esküje mellett: mindenképpen megvédi a gondjaira bízott várat.

 

 

09. 04. után

BÉCS: Szolnok elestének a hírére I. Ferdinánd király az utolsó pillanatban 4 zászlóalj idegen zsoldost rendelt Egerbe, de parancsának nem lett foganatja.

 

 

09. 05.

KASSA (Košice): Werner György haditanácsos az egri kapitányokat szólította fel, hogy küldjenek 200 gyalogost a szorongatott szolnokiak segítségére. Az egriek azonban nem tettek eleget a felszólításnak, mert ők maguk is éppen olyan veszedelemnek néztek elébe, mint a szolnokiak és az őrség létszáma igen kevés volt.

  Serédy György és Werner György haditanácsosok meg Rakovszky György a túróci jogtudó azt jelentették a királynak, hogy Szolnok biztos (!) veszedelem előtt áll, ezért oda egyetlen gyalogos sem kívánkozik. Mégis nagy nehezen sikerült 236 gyalogost toborozniuk és útnak indítaniuk Szolnokra, 140 főt pedig Egerbe. Azzal a paranccsal indították utóbbiakat útnak, hogy ha Szolnokra már nem tudnak bejutni, akkor Egerbe menjenek és maradjanak ott.

  Nem véletlen Kassa városának ilyen nagy arányú támogatása. Ha Egert bevette volna a török, Kassa lett volna a következő erősség a hódító útjában.

 

 

09. 06.

BÉCS: Két nappal a vár feladása után azzal akart lelket önteni a szolnoki védőkbe, hogy Serédy György és Werner György legalább 500 gyalogost, ő maga pedig egy zászlóalj német gyalogost indított útnak megsegítésükre. Sőt megírta nekik, hogy a napokban indította el Magyarországra Móric szász választófejedelem seregét. Addig tartsanak ki.

 

 

09. 06.

ZALASZENTGRÓT: szeptember 06-án Szentgrónon is az a hír járta, hogy Veszprémnél nagy török hadak gyülekeznek, de senki sem tudta, mi a tervük, merre akarnak támadni.

 

 

EGER: a vár Felső-Magyarország egyik legfőbb oltalmazójának számított, vitézei messze a magyarországi török hódoltság belsejéig portyáztak és hajtották be az adót. A vár kapitánya Dobó István főkapitány és Mekcsei István alkapitány. Dobó István erősen készült egy török ostromra. Várható volt a török támadás, tehát előzőleg a várat nagyon megerősítették. Maga Dobó István is emelt egy új bástyát – ez máig is őrzi nevét – , s különösen a külső várat igyekezett erősíteni, annak meglehetősen előnytelen fekvése, viszont annál nagyobb jelentősége miatt. A külső vár a belső várnál magasabban feküdt, s ha elfoglalták volna, akkor felülről könnyű lett volna szétrombolni a belső várat is. Fal övezte a várost is, de annak katonai jelentősége nem volt. A védelmi láncolatban nagy szerep jutott Egernek. Amikor a török áradat már elért a Felvidék kapujáig, erre terelődött el Budáról kelet felé az úgynevezett "királyi út", amely a későbbiek során is a legbiztonságosabb útvonal maradt Erdély és Pozsony, illetve Bécs között. 1550 óta állandó postavonal volt Bécs és Eger közt. Másfelől az állattenyésztő Alföld és a gazdag bányavárosok között a legrövidebb útvonal Szolnoktól indulva éppen az Eger patak vájta völgyön haladt keresztül.

  Dobó István a gyenge palánkkal kerített város védelmére nem is gondolt. Sőt éppen a vár védelme érdekében annak közvetlen előterében szükségszerűen „senki földjé”-t teremtett azzal, hogy felégette Eger összes épületét, hogy azokban az ostrom során ne nyerhessenek védelmet a támadók. Ennek révén a vár pattantyúsainak a szabadabb kilövés lehetőségét biztosította.

  Eger férfilakossága – akiket az adóelengedés ellenében való felkelés kötelezettsége érintett – a várba vonult, a többiek pedig elmenekültek. A vész hírére a környező falvak népe is szétfutott, csak néhány jobbágy húzta meg magát a vár falai között.

  Az egri vártartomány tisztviselőit a püspök nevezte ki, neki tettek esküt, a központi pénzügyi hatóságok csupán ezt ellenőrizték. 1551 elején Mekcsey István a máramarosi sókamara prefektusa lett Dobó István helyettese. Püspöki udvarbíró (provizor) mellett ott találjuk a várban Paksy Barnabás aludvarbírót (viceprovizor), Sukán János számtartót (rationista), Dersy Ferenc püspöki ügyészt, Boldizsárt, a főudvarbíró íródeákját, Imre deákot, a kulcsárt (clavinger), Mihály deákot, a kenyérosztót (distributor libonum). Az udvartartáshoz tartozott még négy káplán, az őrkanonok helyettese, a karnagy, az iskolamester, az orgonista és az apródok.

  Az uralkodó a vár tisztviselői mellé egy ellenőrt nevezett ki, akinek a feladata, hogy a provizor gazdálkodását figyelje. De volt speciális feladatköre is; ő kezelte az állami jövedelmeket.

  Nagyszámú iparos – hordócsináló (kádas), kovács, csizmadia, szűcs, mészáros, stb. – talált itt alkalmazást. Mint minden végvárban, itt is volt egy-két szakács, kenyérsütő asszony, majorosasszony. A személyzet száma kb. 70 fő lehetett.

  A vár kőfalait belül palánkvonulatok erősítették: ezeket az alacsonyabbra vett várfalakhoz építették. A palánk párhuzamos sövénykerítés közé vert agyagból állott.

  Dobó István arra törekedett, hogy a rozoga falak minél védhetőbbé váljanak ezért az átalakítások során nem tisztelte a paloták és templomok fényét és pompáját.

  Szántó Imre szerint a várban a Dobó-, a Tömlöc- és a Sándor-bástyán kívül a többi erődítmény földmű volt; palánkbástya és belső földdomb. (Ezt nem erősítik meg más szerzők. A szerk. megj.)

  A vár építkezésein zömmel olasz és német kőművesmesterek és segédek dolgoztak. Kisebb részben dolgoztak szomszédos Heves megyei városokból és a jelentékeny iparossággal rendelkező felső magyarországi városokból való lakosok. A segédmunkákat – a munka oroszlánrészét – Eger népe és az egész környék lakossága végezte robotmunkával, falvanként beosztva egy-két hétig. Még az asszonyok és gyerekek is hordták a követ, anyagot, földet, vesszőt, vizet. Döngölték és taposták a palánkot és a belső földtöltések, földmagasítások nedves földjét. Rőzsével, vesszővel fonták be a kész palánkok gerendakötéseit, a vesszőfonatot pedig kívülről agyagos sárral csapkodták be vastagon a felgyújtások ellen. A jobbágyok ingyenmunkája biztosította tehát a legnagyobb tömegerőt. Még a török hódoltság jobbágyait is munkára kötelezték, de ők ezt a szolgáltatást inkább pénzben váltották meg.

  Dobó Istvánnak úgy sikerült megerősítenie a várat, hogy az 1564-ben itt járt hadbiztosok dicsérettel emlékeztek meg palánképítményeitől. Az erőd viszonylag jól védhetővé vált.

 

  A VÁR LEÍRÁSA: a belső és külsővárat egy mély 35 méter széles árok és a belső vár hatalmas keleti fala választotta el egymástól. Az átjárást egy kb. 30 méter hosszú alagút biztosította. Mindkét végén egy-egy kapu volt (ez ma a Setét-kapu). A bejáratot a belső várba egy felvonóhíd is biztosította, ezért emlegették Emelcsős-kapu néven. A másik oldalon a széles és mély árkot egy teherhíd ívelte át, így lehetett a külső várba jutni.

A BELSŐ VÁR volt az erődítmény szíve. A város északról, nyugatról, és délről övezte és alant terült el, mivel egy dombra épült rá az erődítmény. Sziklafalait meredekre faragták – nehéz volt megközelíteni –, falait függőlegesre és magasra építették – nehéz volt megmászni, bevenni.

  A belső vár kapui és bástyái:

 -Bejáró kapu (ma: Varkoch kapu): a város felől biztosította a bejárást a várba. (Ez a mai napig is így van.) Felvonóhíddal ellátott kapu volt. Sokszögletű, egyemeletes bástya védte. Lőrései mögül ágyúk tüzelhettek az ellenségre, az emeleten pedig puskás őrség fogadhatta az ostromlókat. A Bejáró-kapu és a Dobó-bástya közt meredek a hegy, előtere mocsaras és az Eger patak is itt folyt keresztül.

 -Dobó bástya: a város felé nyíló nyugati várfal szögletén, egy meredekre faragott sziklatömbön állt. Szédítő magasságban meredezett a város fölött. A várfalat belül földdel erősítették meg.

A nyugati várfalon volt egy kis kapu, amin le lehetett jutni a városba. Ez a kapu jó megközelíthetőséget nyújtott a belső vár belső piacához. Innen nyíltak a vár fő épületei: a Dobó palota, Székesegyház, Püspöki palota, lakóházak, stb.

 -Föld- és Tömlöc bástya: a vár északnyugati csücskében állottak. A Föld bástya egy gondosan beépített cölöpvázzal merevített, oldalán vesszővel megfont és agyagos sárral betapasztott, 10-12 méter magas földdomb volt. Egy magas földgát kötötte össze a Tömlöc bástyával. Egymás mellé épültek és egymásba nyíltak is. A vár testéből kinyúlva többirányú tüzelési lehetőséget biztosítottak, de egyben rendkívül veszélyesek is voltak a védelem számára, mert teljes tömegükben előreugrottak a vár fallal körülvett együtteséből, és így tüzérségi tűzzel és gyalogsági rohammal egyaránt több irányból is jól és könnyen támadhatta az ellenség.

A Föld bástya veszélyességét még az is növelte, hogy kezdetleges megépítettsége valósággal csábította a törököket a támadásra, sőt palánkfala könnyen felgyújtható volt. Feladata leginkább a Tömlöc bástya védelme lett volna, de így inkább a kárára volt. A Tömlöc bástya felszereltsége: egy nagyágyú (ez volt a híres Béka becenevű ágyú), négy mozsár és húsz szakállas ágyú-puska.

 -A belső vár északi fala: a püspöki palota hátsó vonalában húzódott egy magaslaton. Előtte a város északi része feküdt, de nem túl messze a vártól magas dombok emelkedtek és ezeket csak egy mély ásott árok választotta el a vártól. Innen várták a legerősebb ostromot. Itt erősítették meg a falakat a legerősebben és a legnagyobb ágyúkból négy erre volt telepítve. Ez keskeny várfal volt. Mögötte sövénypalánk védte az északi palotasort.

  A belső vár északi falával szemben helyezkedett el a Királyszéke nevű magaslat, amely a legveszélyesebb ütegállásnak adott helyet az ostrom során a török félnek. A vártól mindössze 165 méterre van légvonalban.

 -Sándor bástya: a belső vár északkeleti csücskére építették. Összekötötte a belső és a külső vár illeszkedésénél a várfalat és egyben védte is azt. Lőrésekkel több helyen áttört bástya volt. Keletre és nyugatra is lőhettek innen. Mögötte is sövénypalánk volt. Itt kezdődött a Perényi-időszak magas palánkja a belső vár keleti oldalán az új templomszentélyen keresztül a "szegelet"-ig.

 -Töltés: ez egy speciális védmű volt, amolyan belső magaslati tüzelőállás. A székesegyház átalakításával hozták létre. Az északi várfalból dél felé leágazva egy 35 méter vastag töltést emeltek. Mindkét oldalán kőfal állt, belsejét feltöltötték, tetejére ágyúállás(-ok) kerültek. A székesegyház apszisának az egyik oldalát kellett ehhez lebontani és a templom főhajóját hagyták csak meg. A töltés nyugati falát képezték ki a megcsonkított székesegyház keleti falának.

 -Szentély bástya: ezt a székesegyház apszisából (itt volt a szentély) alakították ki. Kiváló, hasznos védmű lett belőle. Az itt felállított ütegek mind az északi, mind a déli várfalat védelmezhették a keleti magaslatokról intézett támadások ellen. Sőt a külső vár elfoglalásának esetén tökéletes nyitott oldalazó tüzérségi tűzzel védhette a várrészeket elválasztó várárkot. A Szentély bástya (és kisebb részben a Töltés) kialakítása során a részben föld alá került templom helyiségeiben katonai raktárakat rendeztek be. A sekrestyében kapott helyet a lőportár. Itt helyezték el az egyik legnagyobb bronzágyút. (Ez volt a híres "Baba" ágyú.)

 -Székesegyház: két vaskos, erős románkori tornyát átalakították. Sisakjait lebontották és így kiváló tüzelőállásokat nyertek a könnyű lövegek (sugárágyúk) részére. Sőt, mivel ez volt a vár legmagasabb pontja elsőrendű megfigyelőhelyül szolgált a vár és környéke tekintetében.

 -Szegelet: A belső vár és a külső vár találkozása. Innen nyugatra a Varkocs kapuig nem készült belső palánk, de a templom köveivel megvastagították az alacsonyabbra vett déli várfalat.

 -Külső piac: A belső vár déli oldalán fekvő nagy terület. Két palánkfallal megerősített ágyúdombot építettek ide. A nyugati ágyúdombhoz egy széles "tapasztott palánk" csatlakozott, amely a puskásoknak szolgált jó tüzelőállásul a nyugati fal és a Dobó bástya vélelmére.

A KÜLSŐ VÁR szabálytalan négyszög alakú erőd volt. A keleti domboldalra kúszott fel. A lovasok állomásoztak benne, istállók, ólak, fészerek kaptak helyet itt. A vágóállatok is itt voltak. Több ezerről beszélhetünk! A Setét kapu mellett a föld alatti istállókban tartották őket. A mészárszék az árok fala mellett volt. Négy-öt marhát vágtak le a vár népének mindennap.

  A külső vár különlegessége a belső palánk védelmi rendszere. A falaktól 20-30 méternyire cölöpvázas sövényfonattal megerősített, és földdel feltöltött magasan megépített palánk húzódott. E palánkokra nem lehetett felmenni, céljuk csak az volt, hogy a környező hegyekről ne lehessen belátni a várba. Kellően magas volt.

  E palánk hét bástyaszerű kiöblösödése, az un. "gyakorbástyák" a katonáknak jó lőállásként is szolgáltak. Valószínűleg a belsejüket feltöltötték földdel, vagy fából körfolyosót ácsoltak a felső részükre.

  A palánk délen csatlakozott a várárok palánkfalához, északon pedig a Chaby bástyához, mely a várfalhoz kapcsolódott.

  A külső vár kapui és bástyái:

 -Ókapu bástya: erről egy "vékony kőtorony" nyúlott a magasba. Az Ókapu tornyon belül is húzódott palánkmű és árok, a fal és a palánk között. Délkelet felé ez a torony volt a legjobb figyelőhely, ahonnan szemmel lehetett tartani a janicsárokat. Innen lehetett Ahmed pasa táborát is legjobban belátni.

 -Bebek (Bolyky) torony: hengeres sarokbástya volt, amely a vár keleti végét biztosította. Alakja és elhelyezkedése igen kedvezőtlen volt.

 - Bebek bástya: hengeres sarokbástya volt, amely a vár keleti végét biztosította. Alakja és elhelyezkedése igen kedvezőtlen volt.

 -Szeglet palota: lőrésekkel többszörösen áttört falu bástya volt. amely az északi fal védelmére épült. A külső vár északnyugati sarkán állt. Keletre nyújtott tüzelési lehetőséget.

 -Chaby bástya kis védmű volt tüzelőállás nélkül. Összekötötte a belső takaró palánkot a külső vár várfalával. Lezárta a két várfal közti teret nyugat felé.

 -A külső árok és sánc: A külső várat a rossz védelmi adottságok kiegyensúlyozására mély árok, s az árok külső partján magas sánc övezte. Ez a magas, lejtős oldalú földhányás bizonyos mértékig eltakarta és ezáltal védelmezte a külső várat az ellenség nem kívánatos betekintése, valamint a török puskások belövése és a laposabb röppályájú ágyúlövedékek ellen is.

 

 

 

A VÁRBELIEKRŐL:

 

1)       Fegyveres haderő

a)       A vár saját katonái

b)       A királyi hadsereg

c)       Vármegyék, városok, földesurak katonái

2)       Nem fegyveres haderő

a)       Szakácsok, kocsmárosok, mészárosok, stb.

b)       Mesteremberek

c)       Borbélyok

d)       Sütőasszonyok

e)       Menekültek

 

Az egyes típusok részletesebb ismertetése:

 

1)       a)

-         Zsoldosok: 285 gyalogos, 202 lovas, 11+1 tüzér[39]

-         Nem zsoldosok: 110 gyalogos, 56 lovas. Dobó István tiszteletreméltó érdeme, hogy bízott a parasztok bátor helytállásában és a hivatásosok kiegészítésére fegyverforgatásban jártas jobbágyokat is beállított. Puskával harcoltak. Ezek a mindenre elszánt falusiak önszántukból, zsold nélkül, élelmezésük ellenében vállalták a harcot hazájukért.

-         Püspöki hűbéres gazdatisztek: tíz ilyen úgynevezett "officialis"-t rendelt az ostrom híre Egerbe, negyvenhat lovaskatonájukkal egyetemben (összesen tehát ötvenhat lovas). [Magyarázat: A püspök nagybirtokát – magára vállalt kötelezettség fejében – megszerző gazdálkodó. E kötelezettség – hűbér – legtöbbször a katonai szolgálat volt a hűbérúr parancsára. A lovas katonák egy különleges alakulatát alkották. A távolabbi püspöki birtokok gazdatisztjeinek huszárcsapatai belőlük állt össze. Dobó István a várőrség jelesebb katonáit kiküldte egy-egy faluba, akiknek feladatuk volt béke idején a majorság vezetése, a falu szolgáltatásainak beszedése. Lovaskatonáik segítségével – akiket a majorság jövedelméből tartottak fenn – oltalmazták a rájuk bízott falvakat, háború esetén pedig a várkapitány parancsára összes lovasaikkal a várőrséghez csatlakoztak. A tíz officialis Heves megyében 14 községet bírt összesen.]

 

b)        

-         A királyi hadsereg három jól összeszokott, fegyelmezett kisebb alakulata segítette a védelmet.                                     

(I)                   Bornemissza Gergely és kétszázötven fős gyalogoscsapata.

(II)                 Pethő Gáspár[40] és negyven fős lovascsapata.

(III)                Zoltay István és negyven fős lovascsapata.

-         A királyi hadsereg kassai főkapitánya két alakulatot is küldött Eger megsegítésére (Serédy György).

(I)                   A Szolnok felmentésére küldött gyalogos katonákból álló csapat. Ők már nem juthattak be a blokád alá vett szolnoki várba, tehát Egerbe vonultak (kétszáztizenhárom fő).

(II)                 Közvetlenül Egerbe küldött kb. kétszáz fős csapat. Ők megijedtek Szolnok elestének hírére és Eger közeléből visszafordultak Kassára, magukra hagyva az egrieket[41].

 

Összesen: 464 fő gyalogos és 82 fő lovas

 

c)        

-         Vármegyék: a szikszói gyűlésen Dobó István nyolc vármegyétől kért katonai segítséget, Ötszáz katonát kért, de csak hat vármegye küldött katonákat kétszáznyolcvanöt fő erejéig[42]

-         Felvidéki városok: Három nagy szabad királyi város és két város összesen egy százegy fős, kis, összevont alakulatit állított ki[43].

-         Felvidéki bányavárosok: a dúsgazdag városok egyetlen katonát sem adtak.

-         Felvidéki világi földesurak[44]: összesen csupán öt földesúr volt hajlandó kis, csekély számú csapatokat kiállítani. A harcosok létszáma összesen száznegyvenhét fő volt. Hogy milyen csekélyek e számok, jól illusztrálja az az adat, hogy például Serédy György földesúrként 708 ezer hold földbirtok ura volt. A merhetetlen gazdag felvidéki főurak hosszú sora teljesen érdektelennek mutatkozott. Heves megye birtokosaiban sem csillant meg a hazaszeretet egyetlen szikrája sem. Ők egyetlen katonát sem áldoztak Eger védelmére. Pedig a török had saját birtokaikat és otthonaikat veszélyeztette. Pedig az ország egyik leggazdagabb megyéje volt.

-         Felvidéki egyházi földesurak: Lásd például Heves megye második legnagyobb birtokosát, az egri vár urát, Oláh Miklós egri püspököt, akinek Szarvaskői váruradalmához 213 porta tartozott. Egy katonát sem küldtek a várnak. (lásd még a 39. lábjegyzetet.)

-         Felvidéki egyházi vezetők: magatartásuk elképesztő. a) A jászói prépost negyvenegy katonát küldött. b) Az Eger melletti "néma barátok" öt katonát Felsőtárkányból. c) Az egri káptalan egyetlen katonát sem küldött saját pénzen!! Dobó István zsoldosként fogadta volna fel őket, de a káptalan szemtelenül magas áron adta volna csak katonáit. (100 gyalogosából 27-et ajánlott fel.) Végül tíz zsoldos lett egri vitéz[45]. A többi megszökött. Minden egyházi vezetőt egybevetve ötvenhat főt állítottak ki.

 

A portális katonaság összesen 589 főből állt.

 

A számokat összeadva kiderül, hogy a várbeli fegyveres haderő 1799 fő volt.

 

Nézzük most a nem fegyveres haderőt!

 

2)        

a)       A várban maximum 55 főnyi mészáros, kocsmáros, szakács, vízhordó, cipóosztó, stb. gondoskodott a védők ellátásáról, és élelmezéséről, kezelte a raktárakat.

b)       Mesteremberek: Dobó István hívó szavára 38 iparos gyűlt össze a várba: ácsok, lakatosok. kovácsok. molnárok, fegyvermívesek[46]. A mesteremberek sorában találjuk azt a hat olasz kőművest és két kőfaragólegényt, akik a török jövetelének hírére nem távoztak el a várból, hanem bent maradtak. Egerből és Nagytályáról, Maklárról, Felnémetről, jöttek bíráik vezetésével.

c)       Borbélyok: A sebesültek orvosi ellátása a környékről behívott 13 borbélyra várt, akik magukkal hozták szerszámaikat és gyógyszereiket (vasgálic és babérlevél) is.

d)       Sütőasszonyok: A védők kenyérellátása 14 paraszt sütőasszonyra hárult.

e)       Menekültek:

-         Menedéket kapott a falak közt 45 környékbeli asszony és gyermek, meg 2 szegény pap.

-         Eger környékéről, többnyire bíráik vezetésével a várba vonult 109 fő "paraszti nép" is. Rájuk a védelmi harcot támogató, nélkülözhetetlen munka hárult: ágyúk töltése, lőszerek szállítása, falak kijavítása, lőpormalmi munka, vágóállatok gondozása, katonák lovainak gondozása, mészárosok segítése, stb. Egerből és Nagytályáról 75 fő, Maklárról, Sarudból, Felsőtárkányból, Felnémetről, Tihamérból, Ceglédből 24 fő jött bíráik vezetésével.

 

A számokat összeadva kiderül, hogy a várbeli nem fegyveres haderő összlétszáma 269 fő volt.

 

Végső soron tehát a várban 2068 fő készült a harcra.

 

  Az ellátást is nagy gonddal készítették elő: több ezer juh, több mint 400 marha, 140 disznó volt vágásra készen. Kecskék és baromfik is bőséggel. 351000 kg búzát illetve lisztet, 46200 kg árpát és zabot hordtak össze. A pincék mélyén több ezer liter bor pihent, de mivel a szüret elmaradt a katonák vízzel higított bort kaptak. Még füstölt szalonnából is 215 oldal volt.

  A zsoldoskatonák az élelmiszert pénzért kapták, de a többiek ingyen jutottak hozzá. Ők egy étkezéskor 74,6 deka kenyeret és 26.6 deka húst fogyasztottak el. A kenyerek ekkoriban 56 dekás cipók voltak.

  A vár élelmiszertartalékai akár félévre is bőven elég lett volna. Füstölt disznóhús, birka, félmarha, sózott és füstölt hal, savanyított káposzta volt tartósítva. Az ostrom alatt 414 ökör és 2437 bárány fogyott el.

 

 

AZ EGRI VÁR KATONASÁGÁNAK SZERVEZETE DOBÓ ISTVÁN KORÁBAN:

 

 

Várnagyok: Dobó István és Mekcsey István[47](porkolábok).

 

 Alvárnagyok: Az ostrom idején Vitéz Ferenc és Nagy Bertalan (viceporkolábok).

 

Főhadnagyok: Pethő Gáspár, Zoltai István, Figedi János, Bornemissza Gergely

 

Gyalogság

(200 fő)

Lovasság

(210 fő)

Tüzérség[48]

(11 fő)

I. Század (centuria): Nagy Imre százados

 

II. Század

Nagy Balázs százados[49]

 

I. Század

 

 II. Század[50]

Ágyúmesterek (Név szerint):

·       Jakob Brum (Bécsből)

·       Ludwig Endorfer (Innsbruckból)

·       Josef ... mester (Prágából)

·       Cseh János (a Szepességből, Kisbesztercéről)

·       ... György mester (Trencsénből)

·       Szalai Mihály (Pelsőcről)

·       Caspar Singer

·       Cserney Benedek

·       Martin Herman[51]

 

Tizedek: (decuria) 9 főből álltak, vezetőik a tizedesek főlegényi rangban.

Zászlótartók: (vexillifer) főlegényi rangban.

Dobos (tympanista) főlegényi rangban. Mindkét századnak volt egy-egy.

(összesen 20 fő)

 

Huszárcsapatok (200 fő): hadnagyok és lovastisztek, valamint a püspöki hűbéres gazdatisztek[52]. (10 fő).

Legények (180 fő)

Huszárok

 

 

  A KATONÁK JÖVEDELMEZÉSÉRŐL:

·       Az egri vár várnagyai fejenként 50 forintot kaptak havonta. Ezenkívül lakást és teljes ellátást, sőt búza és borjárandóságot is. (Az utóbbiakat a püspöki birtokok földesúri jövedelmeiből szolgáltatták ki.)

·       A huszárok fejenként 3 forintot kaptak havonta.

·       A püspöki birtokok hűbéres gazdatisztjei (huszárok ezek is) 2 forintot kaptak havonta katonatartási díj néven.

·       A gyalogosok közlegényei havi 2 forintot, a tizedesek (és bizonnyal a kapitányok is 3 forintot kaptak.

·       A tüzérek havi zsoldja beosztástól függően 5-8 forint volt havonta.

 

  A várnagyokon kívül a zsoldosok a vártól semminemű élelmezést, ellátást, ruházatot nem kaptak, hanem a "hópénz"-ükből tartották fenn magukat és egzisztenciájukat. Ha valamelyest akadozott a zsoldfizetés kivételesen kaphattak némi gabona és bor "segély"-t, hogy nagyobb legyen a tűrésük.

 

 

  A VÁRŐRSÉG ELHELYEZKEDÉSE:

 

  Dobó István az 1799 fegyveresből csak 1704 embert állított a vártákra.

  A belső és külső vár védelmére a hadinépet megközelítőleg azonos számban helyezte el. A belső várban 986, a külsőben pedig 717 főt. De a katonáknak csak kevesebb, mint a fele került mindjárt az ostrom kezdetén harcállásba: 830 ember. A többi 872 katonát a vár négy pontjára elosztva négy "álló sereg"-ből álló központi tartalékerőt képeztek.

  Dobó István nagy fontosságot tulajdonított ezen elhelyezésnek. A belső vár tartalékának élére Mekcsey, a külsőbe pedig Bornemissza Gergely került. Ez a "várta rendölés" azonban csak a harcok intenzív megindulásáig volt érvényben.

  Dobó István a belső vár védelmét saját, megbízhatóbbnak vélt haderejére építette.

  Sajnos a helyzet komolyra fordulásával megváltozott a létszám. A viadal kezdetén a harcot már csak 1716 fő vette fel. Ugyanis 83 fő kereket oldott. Ezek szerint a várban lévők összlétszáma is leesett 2068-ról 1985-re. (Tinódi Lantos Sebestyén ezt a számot 1935-re teszi és ez 50 fővel kevesebb. Talán azért, mert a nem fegyveresek közül is elszöktek 50-en.)

 

Az egri püspöki lovagvár alaprajza: http://mars.elte.hu/varak/eger/egeralaprajz8.jpg

 

A püspöki központ a XIII. század második felében (rajz): http://mars.elte.hu/varak/eger/egeralaprajz9.jpg

 

A vár alaprajza Erstei Hippolit püspöksége idején: http://mars.elte.hu/varak/eger/egeralaprajz10.jpg

 

A vár alaprajza az 1552-ik évi ostrom idején: http://mars.elte.hu/varak/eger/egeralaprajz11.jpg

 

A vár látképe észak felől 1552-ben: http://mars.elte.hu/varak/eger/egeralaprajz13.jpg

 

Eger középkori vára és városfalai a mai településen: http://mars.elte.hu/varak/eger/egeralaprajz5.jpg

 

A fenti rajzok Soós Elemértől származnak.

 

Egy fantáziarajz az 1552-es állapotról a nyugati oldal felől (Kőnig F.)l: http://mars.elte.hu/varak/eger/egerkof1.jpg

 

Miklós János makettje felülnézetből: http://mars.elte.hu/varak/eger/egermakett1.jpg

 

Miklós János makettje az északi oldal felől: http://mars.elte.hu/varak/eger/egermakett2.jpg

 

Az egri vár talán legismertebb ábrázolása egy metszeten, mely az 1552. évi ostrom utáni állapotot mutatja: http://mars.elte.hu/varak/eger/egermet1.jpg

 

Eger 1596. évi ostromáról készült metszet: http://mek.oszk.hu/01900/01912/html/index194.html

 

A vár légifotója északnyugati irányból: http://mars.elte.hu/varak/eger/egerlegi03.jpg

 

A vár légifotója déli irányból: http://mars.elte.hu/varak/eger/egerlegi4.jpg

 

A vár légifotója nyugati irányból: http://mars.elte.hu/varak/eger/egerlegi3.jpg

 

A vár légifotója keleti irányból: http://mars.elte.hu/varak/eger/egerlegi12.jpg

 

A VÁR FEGYVERKÉSZLETE:

 

v      Ágyúk

Ø       Négy nagyágyú volt, de egyik sem tartozott a kor színvonalán álló valóban nagy ágyútípusokhoz (pl. Kartaun, Singerin) közé.

§         A legnagyobb öbű a Perényi vaságyú volt. Csöve 40 mázsás volt és 14 kg-os vasgolyókat lőtt ki.

§         A második volt a Béka rézágyú, amit még Frangepán Ferenc püspök öntetett. 6.2 kg-os vasgolyók jártak bele.

§         A harmadik a Baba vaságyú volt. 2.25 kg-os lövedék járt hozzá.

§         A negyedik a "nagyobb falkony" rézágyú volt.

Ø       Mozsárpattantyúk. Három volt belőle. Rövid, de nagy öbű csövükből majdnem függőlegesen "vetették" kőgolyó – lövedéküket a közelebbi célpontokra. (4 kg-os lövedék járt bele.)

Ø       Falkony[53], tarack, falkonéta[54], sugárágyú[55]: 18-20 db volt belőlük. Lövedékeik 0.5-2 kg-osak voltak. Ezek nem várvédelmi célokra készültek, hanem csatákhoz.

 

v      Kézifegyverek (puskák):

Ø       Kanócos puska 93 db. Ez már elavult fegyvernek számított akkoriban.

Ø       Kovaköves puska kerekes gyújtószerkezettel (német puska): 194 volt belőle. A működési elve ugyanaz volt mindkettőnek, de a lőpor begyújtásában különböztek egymástól. Célzó berendezéssel voltak ellátva.

Ø       Szakállas puskák 343 volt belőlük (hozzá mintegy 17 000 lövedékkel). Egy, vagy két ember használta súlya és mérete miatt. A cső elejénél egy kampónyúlvány ("szakáll") állt lefelé, ennélfogva meg lehetett akasztani a lőállásban, vagy a tartórúdban, amit vele együtt hordtak. A fegyver az ágyú és a kézi lőfegyver között átmenetet képez. A tartórúdja kecskeláb, vagy ágas volt. Elsősorban várvédő fegyverként alkalmazták olyan helyeken (tornyok, ablakok, lőrések), ahova az ágyúkat nem tudták felvinni.

Ø       Dupla szakállas puskák: 2 db volt belőle. Kétszer olyan hosszú csöve volt, 2 és 2,5 m-es és öbe is nagyobb volt. Ezt nevezték szakállas ágyúnak.

Ø       Seregbontó: Ez a várbeli mesteremberek találmánya volt. Szakállas puskákat – akár 28[56] db-ot –, egy erős keretre egymástól 5-10 centiméterre rögzítettek fel és szerkesztettek össze úgy, hogy közel egyszerre süljenek el. Kerekeket szereltek rá, és húzórúddal látták el, hogy könnyebben lehessen mozgatni. Jó találat esetén egyszerre 10-12 harcos is harcképtelenné vált. A támadókban pánikhatást váltott ki a sereg sorait megtizedelő hadigép lövéssorozata. Minimum 5 db volt belőle.

 

v      Lőporból és lövedékekből nagy készletek voltak. A mozsarak kőgolyóit a helyszínen faragták ki előzőleg. Az 1551. évi leltár adatai szerint a bombákhoz 191, a faltörőkhöz 1276, a seregbontókhoz és szakállasokhoz 17400 golyó volt. Puskapor 780 kg, az ágyúkhoz 1639 kg, azonkívűl volt még mintegy 16 tonna por, a hordókban salétrom és kén.

  A puskaport helyben készítették salétromból és kénből. A faszenet pedig a vár kialkudott bérért égettette. A vár tüzérségének köréhez tartoztak a lőporkészítők, akik a lőport a vár két nagy szárazmalmában őrölték meg, vagy erre a célra készített hatalmas mozsarakban. A lőport hordókban tárolták. A törökök bőrzacskóban, tömlőkben.

 

v      Tüzes szerszámok: Az egriek erre a célra agyagedényeket és tűz és robbanásveszélyes anyagokat halmozták fel. Ezekből készültek a következők: a tüzes nyíl, a tüzes labda, tüzes koszorú, tüzes kalács, tüzes furkó, tüzes csupor[57], tüzes fazék, tüzes lapta, tüzes dárda, nyárs, gyújtópalack, stb.

  Például itt a tüzes labda, a tüzes koszorú, és a tüzes kalács leírása.

Ø       Tüzes labda: egy ököl nagyságú agyag golyó belsejét megtömték lőporral, kénnel és szurokkal és meggyújtott kanóccal dobták a törökök sorai közé. Ezt nevezték kispuskának. Lehetett fokozni a hatást, ha nagyobb cserépedénybe többet is beleraktak és azt dobták az ostromlókra.

Ø       Tüzes koszorú és tüzes kalács: kenderkócot szurokkal, faggyúval, gyantával átitatták és a koszorú, vagy kalács megformálása során belsejüket 1-3 kg lőporral, gyújtóporral és kénnel töltötték meg, gyakran kócot is tettek bele, majd tarackfűvel, vagy szurokba áztatott zsineggel szorosan összekötözték. Kanóccal lángra lobbantották, majd dárdára akasztva nagy ívben hajították a rohamozókra. (Labdavezető fakesztyűvel is dobták.)

  E fegyverek égést, roncsolást és pánikot, megtorpanást, félelmet idéztek elő. A számadáskönyvek szerint az ostroma alatt ezekhez 10 mázsa faggyút és 20 mázsa salétromot használtak fel. Készült olyan, amely az ellenség közé vetve azonnal, és olyan, amely a hosszabb kanóca miatt csak egy bizonyos idő elmúltával robbant. Az ostromot megelőző utolsó napokban készült él a legtöbb tüzes szerszám. Dobó István elegendő mennyiségben szerzett be salétromot, faggyút, ónt, gondoskodott gerendákról, vastag karókról, vesszőről, nyersbőrkészletről is. Ezek a falak javításánál és a tűzoltásnál nélkülözhetetlenek voltak. De volt elég hányólapát, csákány, vágókapa elég a javításokhoz.

 

v      Kézifegyverek: dárda, lándzsa 1300 db volt közös. Egyéni fegyverek: szablya, kard, buzogány, fokos balta, balta, csákány, harci bárd, kopja, számszeríj, pallos, gerely, íj

 

v      Közvetlen testi védelem: a harcosok – legalábbis egy részük – sisakot, mell- és karvértet, bőrrel bevont pajzsot használt.

 

 

A LÖVEGEK ELHELYEZÉSE:

 

  A szerény ágyúparkból a külső várba legfeljebb 1-2 falkonétára és egy mozsárra futotta. Dobó István azért sem tett nagy, vagy közepes ágyút a külső várba, mert számolt azzal, hogy az elesik és akkor az alagúton és a csapóhídon nem tudják gyorsan átmenteni a belső várba az ágyúkat. Ezért oda inkább a szakállasok zömét helyezte el.

  A külső vár tüzérségi védelmét a Szentély bástyáról és a Töltésről, valamint a Keleti ágyúdombról biztosították. A falak veszélyes ellenséges megközelítését a bástyákon elhelyezett lövegek oldalazó tüzelésével hárították el.

  A külső várat félkörívben övező domboldal tüzelését is a Szentély bástyáról oldották meg, itt helyezték el a nagy űrméretű ágyúk többségét.

  Dobó István óvatos is volt. Az ágyútelepeket golyófogó sánccal vették körül, hogy megvédje az ágyúkat (és a tüzéreket is) az ellenséges tüzérségi találatoktól. Egy-egy ágyú elvesztése súlyos veszteség lett volna, javításra ilyenkor nem lehetett gondolni. A védelemre ágyúkasokat, vagy homokkal töltött zsákrakásokat használtak. Ügyelt arra, hogy az ágyúkat úgy állítsa be – főleg az északi és a keleti oldalra lövőket –, hogy a szomszédos telepek ágyúi egy-egy ágyú használhatatlanná válása esetén megsegíthessék egymást. A tűzvezetés ügyes és hathatós volt.

  Az erőd védművein mindenütt jelen voltak a puskások és a seregbontók.

 

 

A DOBÓ ISTVÁN ELLENI TÁMADÁSOKRÓL:

 

  Dobó István udvarát is igyekezett megfelelő szinten tartani. A bécsi kamara túlzásnak tartotta ezt az igyekvést és felülvizsgálat végett a várkapitány számadásai felkerültek a királyhoz. A kamara sokallta a várban felhasznált bormennyiséget; az engedélyezetten felüli bor árát Dobó Istvánnal fizettette meg. A bécsi vagy pozsonyi útjain vele tartott személyzet nagy számát is kifogásolta.

  Dobó István irigy ellenfelei feljelentették és emiatt Ferdinánd király leiratot intézett hozzá. Az uralkodó a vagyon kezelését, a felesleges személyek tartását és az eladások-vételek körül tapasztalt hűtlen kezelést vetette szemére és új ellenőr kinevezését rendelte el azzal az utasítással, hogy az nagyobb szigorral járjon el hivatalában. Az ügyet nem vizsgálták ki, Dobó István nem védekezhetett, feje fölött hoztak ítéletet feljelentések miatt.

  Hogy a pénzügyi elszámolás akkori kiforratlansága és áttekinthetetlensége mellett a kor felfogása szerint hol kezdődött a pazarlás, vagy hanyag vagyonkezelés és hol végződött a legális vagyonszerzés, igen nehéz megállapítani. Dobó István akkori pozíciója, anyagi érdekeltségei elválaszthatatlanná tették a közérdektől.

 

 

A török sereg

 Hadim Ali budai pasa serege maximum 15-16 ezer fős volt. Ahmed pasa és Szokollu Mohamed pasák serege lecsökkent Temesvár óta, ugyanis az elfoglalt hatalmas terület megszállására erőket kellett visszatartani. Ők hozzávetőleg 60 ezer emberrel rendelkeztek. Összességében az egyesült sereg létszáma kb. 75 ezer fősre tehető.

 

  A TÖRÖK SEREG ÖSSZETÉTELE:

 

1.   Állandó állami zsoldos hadsereg és alakulatok

2.   Hűbéres alakulatok

3.   Irreguláris fegyveres és nem fegyveres erők

 

 

1               Nézzük meg közelebbről az első csoportot! Ők alkották a haderő gerincét. Három fegyvernemből és több fegyvertelen alakulatból álltak, melyek így oszlottak további csoportokra:

a)             Fegyveres haderők:

·                Gyalogság:

*                Janicsárok

*                Szolakok (szervezetileg a janicsárokhoz tartoztak, de mégis külön csoportnak számíthatók)

*                Pejkek

*                Desbedzsik

Þ                 Kundakcsik

*                Jaszaulok (lovasként is részt vettek a hadjáratokban, de mégis a gyalogsághoz számították őket.)

·                Lovasság: Igen jelentős erőt képviselt. Négy alakulta volt; mindegyik más-más színű zászlóval vonult a hadseregben. (Mivel közülük kettő még két külön csapatra oszlott, ezért szokás hat alakulatról beszélni a zsoldos lovassággal kapcsolatban.) Összlétszámuk 1605-ben 30 ezer fő volt.

*                Szpáhik

*                Szilahdárok

*                Ulufedzsik

*                Gurebák

·                Tüzérség (Topcsik)

b)             Nem fegyveres haderők:

·                Müteferrikák

·                Csausok

·                Kapudsik

·                Kapudsi basik

·                Hadimok

·                Dogandzsilarok

*                Csakirdzsik

*                Sahindzsik

*                Atmandzsadzsik

·                Bosztandzsik

·                Top arabadzsilarik

·                Tüfenkcsik (itt puskakészítők)

·                Szaracsok

·                Szejisz és Szerahurok

·                Mehterek

·                Csadirdzsik

·                Szabók

·                Szakácsok

·                Kovácsok

·                Nyil- és puskapalack csinálók

 

2               Most ismerkedjünk meg a hűbéresek alakulataival! Ők két fő csoportra oszthatók:

a)             Hűbéres Szpáhik

b)             Kumburadzsik

 

3               Irreguláris erők:

a)              Az irreguláris fegyveres erők. Csak háború alkalmával verődtek össze a birodalom minden részéből. A szultán felhívására szerveződtek sereggé általában a nincstelen, lecsúszott rétegekből származó emberekből.
  Két típusuk volt: Az egyik kapott zsoldot a háború ideje alatt, míg a másik nem. A zsold nélküliek engedélyezetten a rablott prédából tartották fenn magukat és így akár meg is gazdagodhattak. A többieknek a rablott holmit be kellett szolgáltatni a szultáni kincstár javára (az alacsony zsold miatt ezt a szabályt majd' mindenki megszegte, és saját zsebre [is] dolgoztak). A háború után a szultán elbocsátotta az irreguláris zsoldosokat.

Csoportosításuk:

·                Irreguláris gyalogság:

*                Aszabok (belőlük sokan zsoldos Aszabokká váltak)

*                Gyalogos Szaridsza

*                Lagumdzsik

*                Martaloszok

*                Aszabok

·                Irreguláris lovasság:

*                Akindzsik

*                Csetedzsik

*                Lovas Szaridszák

*                Szegbán lovasok

*                Gönüllük

*                Müszellemek

*                Delik

*                Beslik

b)             Irreguláris nem fegyveres erők:
A sereget több ezer fős kiszolgáló és ellátó személyzet duzzasztotta fel. Segítségük hozzájárult, hogy a harcosok magasabb teljesítményt nyújtsanak.

·                Dervisek

·                Rabszolgakereskedők

·                Kereskedők

·                Szállítók

·                Út- és hídépítők

·                Szolgák

·                Rabszolgák

·                Parasztok[58]

·                stb.

 

  A TÖRÖK GYALOGSÁG FEGYVERZETE:

1)                  Lőfegyverek:

·                     puska

·                     nyíl

2)                  Közelharc fegyverek:

·                     kard

·                     handzsár[59]

·                     jatagán[60]

·                     szablya[61]

·                     tőr

·                     csatabárd[62]

·                     buzogány

·                     lándzsa[63]

·                     dárda[64]

·                     kopja[65]

3)                  Védőeszközök:

·                     kerek, általában könnyű, fonott, állatbőrrel bevont pajzs

·                     sisak

·                     sodronying

 

 

  A TÖRÖK SEREG VONULÁSÁNAK TAKTIKÁJA:

  A törököknek még menet közben is biztosítaniuk kellett magukat a meglepetések ellen. A portyázó végbeliek ugyanis a menetelő török sereget állandóan bizonytalanságban – sőt félelemben – tartották. Például ezért nem hagyhattak maguk mögött elfoglalatlan várat sem, azok agresszív támadásai (gerillaharc, vagy partizánharc) miatt. Különösen az éjjeli meglepetéseknek volt nagy eredménye, mert siker esetén egy nagyobb sereget is megzavarhattak, sőt meg is futamíthattak. Ez ellen a menetbiztosítással lehetett védekezni.

  A főcsapat előtt négy-öt napi járóföldre meneteltettek egy előhadat, az összlétszám egynegyed-egyötöd részét. Ha az elővédet megzavarják, még akkor is érintetlen a főcsapat. Míg az ellenség odaérne a főcsapathoz, annak van ideje felfejlődni a harchoz. Ez a biztosítás az elővéden belül is megfigyelhető volt. Az előhad már csak egy napi járóföldre meneteltette maga előtt az előőrsöt.

  Ennek a gyakorlati tapasztalatnak megfelelően a török sereg biztosított menetben vonult Eger felé. Az ágyúkat szekereken szállították, málhaszállításra lovakat és teherhordó tevéket használtak. Hadim Ali budai pasa serege volt az előhad. Ő is egy előőrs csapatot küldött előre egynapi járóföldre. Nem volt nagy csapat; Összetételére nézve könnyű fegyverzetű szpáhik, de voltak szép számmal akindzsik is. A fősereg, vagy derékhad néhány napi távolságban maradt el, és oldalról-hátulról állandóan biztosította magát. A derékhadat Ahmed pasa fővezér, az utóhadat pedig Szokollu Mohamed ruméliai beglerbég hadereje képezte. A hátul járó sereg – az utóvéd – a vonuló egységet hátulról biztosította a meglepetésszerű rajtaütés ellen.

 

 

 

09. 07.

KASSA (Košice): Serédy György, Werner György és Rakovszky György hadibiztosok tájékoztatták Ferdinánd királyt Szolnok elestéről.

  Azután az egyesült török sereg megindult Eger ellen és a király a legnagyobb sietséggel kezdett gondoskodni Kassa megerősítéséről. Számoltak azzal, hogy Eger is el fog esni, s utána Kassa ostroma fog következni.

  Hadim Ali budai pasa valószínűleg már arra gondolt, hogy a lengyel határig, vagy tovább is előre viszi a félholdas lobogót. A törökök célja az volt, hogy kettészakítsák az országot, hogy egyesítésről többé sem Erdélyben, sem a királyi Magyarországon ne álmodozhasson senki.

  A hadbiztosok kérték a királyt, hogy időben küldjön segítséget.

 

 

09. 07.

eger: a vár védői megalkuvás nélküli halálra szántsággal várták a nagy leszámolást a gyűlölt ellenséggel. Négy nappal a török előhad Egerbe érkezte előtt Mekcsey így búcsúzkodott húgától: „…egyebet nem írhatok,… hanem mindennap fejünkre várjuk az súlykot, mert immár Szolnokot is megadták az árulók. Immár rajtunk a szer… mert nekem hidd el, hogy ez az én utolsó levelem…”

 

 

09. 09. (péntek)

(Szántó Imre szerint ez volt az ostrom első napja.)

MAKLÁR: a török had előőrse – erős oldalbiztosítás mellett – Füzesabony felől az egri völgyön át közeledett a vár felé, Maklárra érkezett[66], majd ott tábort vert. Az előhad Ali pasával valahol Füzesabony környékén maradt, de később, még a nap folyamán az is megérkezett Maklárra. Kíséretében voltak a csapattestek parancsnokai is: a belgrádi, illiriai, szendrői, székesfehérvári, pécsi, szegedi, hatvani bégek. Figyelték a terepet, hogy csapataikat minél zavartalanabbul tudják majd elhelyezni. Hadim Ali budai pasa meg is kezdte csapataival a felvonulást. Ahmed pasa a főseregével a valahol Tenk falu körzetében lehetett ekkor. Véráldozat nélkül akarta megszerezni Eger várát, ezért egy levelet küldött Dobó Istvánnak.

  Ahmed pasa leveléből: "Két hadsereggel jövök, melyek egyike a hatalmas Szulejmán szultán fővezérsége alatt elfoglalva Temesvárt, továbbá hatalmába kerítve Lippát, Csanádot és sok más híres helyet és várat, azt az egész területet, mely a Körös, Maros, Tisza és Duna között széltében és hosszában elterül szerencsésen meghódította, a másik hadsereg pedig, bevéve Veszprémet, Drégelyt, Szécsényt és az Ipoly folyóig elterülő egész vidéket, levágva és megsemmisítve a ti két hadseregeteket, s fegyvereivel Magyarországot iga alá hajtva, emlékezetes győzelmet aratott. Most az a szándékom, hogy egyenesen Egernek tartok. Úgy hallom, hogy ti vagytok a parancsnokai. Ezért felszólítalak benneteket, hogy inkább a hatalmas és igazságos fejedelemnek Szulejmánnak kegyességét, mint fegyvereit tapasztaljátok meg, s adjátok meg Eger várát..."

  Tinódi Lantos Sebestyén így idézi a levelet:

 

"Oly szabadságban tartalak titeket,
Mint régi királyok örökségteket,
Mindentől megoltalmazlak titeket,
Ezen adom én hitös pecsétemet

Noha engedelmesek nem lésztök,
A császárnak haragjában ti lésztök,
Ki miá ti fejetöket vesztitök..."

  Egyes források szerint a levélre válaszul a falakra két lándzsára egy koporsót függesztettek a védők annak jeléül, hogy elszánták magukat a halálra is.

 

 

09. 09. (péntek)

1. nap

EGER: Dobó István a levelet felolvastatta a vár teljes népe előtt. Felháborodott és megtiltotta, hogy ezentúl leveleket engedjenek be a várba a törököktől. A levelet hozó "szegén embör"-t vasra verette és tömlöcbe záratta.

 

  Az egyik előre kiküldött őrség összecsapott a törökök portyázóival Abony alatt. A három fős csapat négy törököt vágott le, de végül a túlerő győzött. A heves csetepaté az ostrom első ütközete lett. A csapat parancsnoka csak egyedül tért vissza a várba, két társát elfogták. Elmondta, hogy a török seregek már kb. 17 km-re vannak. Dobó István ezután megtiltotta az őrségeknek az összecsapást a törökökkel és mindegyiktől óránkénti jelentést követelt a sereg közeledtéről. A várbeliek nem ijedtek meg a hatalmas had megjelenésétől.

09. 09-e éjjele 09. 10. hajnala.

  Ostrom előtti portya: Maklár és Füzesabony irányába indultak, hogy az Arszlán székesfehérvári bég vezetése alatt közelgő török előhad felvonulását zavarják meg. Az ilyen ostrom előtti kitöréseket "kapdosásnak" nevezték. A vár négy főhadnagya, 90 válogatott gyalogossal, kevés huszárral rajtaütött a török előőrsön. Lesből megrohanták a nyugovóra tért kis tábort. A csapat bízott erejében, hiszen rendelkezett a siker előfeltételeivel: fegyelmezett harcosok és a cselvetés mesterei voltak. Kalauzuk, Fekete István, a vidéket és az utakat jól ismerte. Az Ostoros erődnél lesből olyan rohammal támadták meg az átvonuló török tábort, hogy szétszórták azt. Sok oszmánt lekaszaboltak és gazdag zsákmánnyal tértek haza (pl. pár perzsa és frigiai díszítésű sátort, főzőedényeket, fegyvereket, arannyal és ezüsttel díszített sisakokat, lószerszámokat, lódíszeket [pl. vizilófarkakat, melyeket a lovak nyakára szoktak díszül erősíteni], szőnyegeket, nagy értékű prémmel bélelt bíbor és tarka ruhákat, mellvérteket, arannyal, drágakövekkel és gyöngyökkel művésziesen kirakott sisakforgókat raboltak.)

 

  A nap folyamán egynéhány felvidéki ember elszökött a várból.

09. 10. (szombat)

2. nap

  Hajnalban árverés a piactéren[67]: Öt megrakott szekeret és hozzá nyolc apró török lovat sikerült rabolni az előző napi portyán.

  Ahmed pasa levelét Dobó István nyomban Bécsbe küldte Vas Miklóssal Oláh Imre egri püspöknek – saját levelével egyetemben –, hogy járjon közben a királynál katonai segítségnyújtás ügyében. (G. G.)

 

  Varsányit Dobó István kiküldte kémkedni a törökök közé. (G. G.)

 

  Eskü a vár palotájában a tisztikar részére. Szigorú haditörvénnyel kívánták biztosítani a katonai fegyelmet, melynek hiánya oly sok magyar vár vesztét okozta.

§                Minden török levelet a közösség előtt elégetnek.

§                A török ostromlók kikiáltóinak, hírnökeinek semmit sem válaszolnak.

§                Mindenféle beszélgető csoportosulás tiltott ("súgna, settegne".)

§                Az altisztek a hadnagyok tudta nélkül, a hadnagyok a két kapitány intézkedése nélkül a csapatokon nem rendelkezhetnek.

A vár megadásának bármiféle felvetése, bárki előtt halált érdemel.

Kiegészítés:

§                A két kapitány a várat érintő fontos kérdésekben a hadnagyokkal való előzetes tanácskozás után dönthet, ha ezt a hadnagyok közül akár csak egy is igényli. Dobó István ezt csak úgy fogadta el, hogy ha ez csak az ostrom szüneteiben lesz érvényben. Így fogadták el.

 

  Ezután a fentiek értelmében megesküdtek. Dobó István külön is, majd ismertette a csapatok elhelyezkedését, és a főtisztek elosztását.

  A gyűlés után Dobó István összetrombitáltatta a vár piacterére a katonaságot, elmondta nekik is az öt esküpontot, felszólította a félőket, hogy szereljenek le és menjenek el. Majd kibontotta előttük a vár kék-vörös zászlaját, összefogta a nemzeti lobogóval és megeskette őket. A végváriak a "szörzést egy akarattal magukévá tették" és ez erős összetartozás érzést adott nekik. Dobó István eredetileg egyszerűen haditörvényeket akart hozni, azonban a katonák, a környékbeli parasztok túlmentek ezen. Levett kalpaggal, kucsmával ünnepélyes fogadalmat tettek, hogy a várat utolsó leheletükig védelmezni fogják.

  Ezután az egyes csapatok tisztjeik vezetésével elfoglalták kijelölt helyüket a falakon és a bástyákon, vagy a "tartalék" seregen. (G. G.)

 

  Az ostromra való közvetlen előkészület keretében, a gyújtólövedékek (tüzes nyilak, stb.) veszélyének a megelőzésére leszedték a várbeli épületek tetőit. Minden épületét!

  Nedves marha- és juhbőröket is készenlétbe helyeztek, hogy a feltámadó tüzet, vagy a gyújtólövedékekkel azokat leborítva elfojthassák.

  A várfalon túl a várkapitány szisztematikusan felégette Eger városának összes épületét, hogy ne szolgáljanak védelmül a törököknek. Ezzel segítette a puskások és pattantyúsok dolgát.

  A török sereg előhadának előőrsei is megérkeztek a városhoz, de nem tudtak bejutni, mert lángokban állt. Ezért a vadaskert felé húzódtak.

  Közben a környékről és Egerből jöttek a menekültek. Felnémetről harminc paraszt jött kiegyenesített kaszákkal, pöröllyel, cséphadaróval, amit szöggel vertek ki. A parasztok kocsival hozták az élelmiszert, poggyászt, feleségüket, gyermekeiket. Ekkor menekült be az egri bíró, a maklári molnár, egy pap, egy varga, stb. Dobó István minden bemenekültnek tömegszállást tudott biztosítani, de elvárta tőlük a munkát. Legelőször a férfiakat beterelték a kapubástya szögletébe, s addig nem megettek beljebb, amíg nem esküdtek meg mint katonák. Mekcsey ott azonnal fegyvert is osztott nekik.

  A pap a jelenlétével is segítette a harcot, de prédikálniuk is kellett. Feladatuk volt az utolsó kenet feladása, a temetés, stb.

  Az asszonyokat elosztották a konyhák, sütőkemencék közé, de a katonák tömegének máshol is szüksége volt az asszonykézre.

  A törökök elkezdték a vár körülzárását. Első lépésként a vár kapui körül gyülekeztek és meggátolták a várba bejutást, illetve az onnan való kijutást.

 

  Nagy Lukács portyázása és kinnrekedése: Nagy Lukács egy egri gyalogos tizedes volt, aki Vác felé portyázva kint rekedt a várból. Amikor huszonegy emberével megjelent, még nem tudta, hogy elkésett.

   Későn vette észre a kapuk előtt várakozó nagyszámú lovas törököt, de még időben egy másik kapu felé vette az irányt. De mivel már azt is lezárták elvonult a vár alól. (G. G.)

 

  Este Dobó István vacsorát adott főbb hadnagyainak és néhány más fontosabb személynek. (G. G.) Akkor tudták meg, hogy a török már Maklárt is elfoglalta. (Kb. 10 km.)

09. 11. (vasárnap)

3. nap

Hajnal: Hadim Ali budai pasa serege megérkezett a vár alá. A felderítők a várat lőtávolon kívül körüljárták, hogy a védművek elhelyezkedését, megépítettségét, a terepviszonyokat, s a várható ellenállás mértékét kipuhatolják. A portyázók is dúltak a környéken, hogy felderítsék az esetleg létező segítséget, és távol tartsák a vártól.

  Hadim Ali budai pasa a táborát a vártól északra, egy dombos-völgyes óriási térségen állították fel. Almagyar falutól[68] egészen Felnémet faluig elért a tábor. Ezzel elvágták az útját a Felvidék felől érkező esetleges felmentő seregnek és élelmiszer utánpótlásnak. Az előhad még nem vette körül a várost. A csapatok északkelettől északnyugatig egy félhold alakú területen, de egyelőre még lőtávolon kívül készítették elő harcállásukat, építették sáncaikat, futóárkaikat. A pasa csak a tüzérséget tolta előre tüzelőállásaiba, mögöttük még laza gyalogsági hálózat zárta a területet a táborig. Az ágyúikat földdel töltött kasok között állították fel. Ezek védelmére szolgáltak a vesszőből font védőfedelek is, melyek a pattantyúsokat védelmezték.

  A pasa az ostrom kezdetét három nagy öbű ágyúból lőtt tüzeléssel jelentette be a várbelieknek. A három ágyúból háromszor lövetett, de a magyarok keményen visszatüzeltek.

  Az ilyen belövésekkel tapasztalta ki az ellenség, hogy lőállása és a várfal közötti távolságot át tudja-e lőni. A domb lejtője és a terep egyenetlenségei akadályozták ugyanis a távolság pontos megállapítását. A golyók vagy a várfal elé vagy mellé hullottak.

 

Ferdinánd király augusztus 22-én útnak indított három zászlóalj cseh zsoldost, de ezek lekéstek Szolnok ostromáról, ezért most úgy intézkedett, hogy a háromból kettőt Egerbe, egyet pedig Kassára küldjenek. (Végül a csehek Egerből is elkéstek.)

  A törökök várfoglalási lépései:

Þ    A fősereg megérkezéséig az előhad körülzárja a várat, kipuhatolja a gyenge pontjait és az ellenséges lőtávolon kívül felállítja az ágyútelepeket. Esetleg el is kezdheti az ágyúzást.

Þ    A fősereg megérkezése után előretolja a sereg minden ágyúját, amelyek eddig a távolság miatt nem tudták kifejteni teljes erejüket.
A várat övező vizeken átvezető töltéseket létesítettek, a viziakadályokat lecsapolták, az árkokat feltöltötték, a vár előműveit (ha voltak) lerombolták, a külsővárakat és a város falait bevették.

Þ    Ezután hosszabb-rövidebb ideig a vár erősségének megfelelően lőtték a várat és utána megpróbálkoztak egy-két rohammal.

Þ    A gyalogsági roham sikertelensége esetén hozzáfogtak az ún. módszeres ostromhoz. A bástyákat, kapukat igyekeztek aláaknázni és felrobbantani, a falakat és a vár területét közben állandóan tűz alatt tartották.

Þ    Amikor a falak elég szélesen leomlottak legalább 2-3 helyen és könnyen megmászhatóvá váltak – rések keletkeztek – akkor intézték a vár ellen a fő rohamot. A védők lemészárlása volt az eszköz a feladás kikényszerítéséhez. Mikor nyilvánvalóvá vált az erőfölény feladták a várat. Máskor mindenkit lemészároltak, és/vagy rabul ejtettek, majd elfoglalták a várat.

 

  Az első roham a törököknek mindig is erőpróba volt. A tapasztalat szerint az első roham sikertelensége nem jelentett komoly veszélyt a viadal kimenetelére. Eredménytelenség esetén visszavonulta a sáncok mögé és folytatták a varfalak rombolását ágyúzással és aknázással. További céljuk, hogy az elcsüggedt védők elveszítsék kedvüket a védelemtől az egymást érő meglepetések következtében és az állandó készenléttől testileg és lelkileg elcsigázva álljanak a romokon az utolsó roham alkalmával. A törökök az ostromnak ebben a szakaszában kihasználták az összes fortélyaikat. Éjjel-nappal folytatták a kisebb rohamokat, hogy a védők ellenállását felőröljék. Árulókat kerestek közöttük. Az egymást érő meglepetéseket állandó ágyúzás támasztotta alá. Ágyúikat közelebb hozták a várfalakhoz, tüzes golyókat is nagyobb számban lövettek a várba.

 

 

09. 11. (vasárnap)

SZÁSZSEBES (Sebeş): az erdélyi hadak végre összegyűltek ugyan a szászsebesi táborban, ahová Gianbattista Castaldo a német és spanyol zsoldosokat is összevont, de nem indultak el Eger felmentésére. Csak Erdély megvédésére összpontosítottak.

 

 

09. 12. (hétfő)

4. nap

EGER: a topcsik közelebb hozták ágyúikat kb. egy nyíllövésnyi távolságra és tüzet nyitottak. Dobó István ekkor lövetett rájuk egyszerre 12 ágyúból. A monostor kettős tornyán elhelyezett négy nagyobb tarack első lövéseire az először felállított három török löveg rongálódott meg. Két török ágyú felfordult, egy darabokra szakadt. A kasok és a lafetták szétrombolódtak. A királyszékére felállított ágyúk mind használhatatlanná váltak. Két topcsi aga is meghalt, egy harmadik tisztet ponyvában vitték el az ágyúk mellől. "A téren nem maradt egyéb, mint a feldőlt és széttört kasok, három holt teve, nyomorékká lőtt ágyúk, ládák és darabokban heverő ágyúkerekek."[69]

 A topcsik kénytelenek voltak javításhoz fogni. A javítás hamar elkészült és az új ágyúsánc újból teljes erővel rontotta a falakat. A vár első sebesültjei és halottai a bástyaőrségből kerültek ki.

 

  Bornemissza Gergely éjfélkor kitört és húsz paripát és egy öszvért ragadott el a törököktől.

 

  A kőművesek és ácsok éjjel kezdték el az első töréseket javítani. A munka oroszlánrészét a parasztok végezték, kik a váron belül "sürögnek-forognak":

 

"Valának szorgalmatosak tisztökben.
Faluról is parasztok harmincnégyen."
[70]

  A katonák 09-től 12-ig kis lovascsapatokkal ki-kicsaptak, hogy ameddig csak lehet, így morzsolják a törökök erőit. Természetesen, ahogy zárult az ostromgyűrű úgy csökkent a kicsapások száma is és rövidült a hatósugara is. A kicsapások távol tartották a törököket a várfalaktól.

09. 13. (kedd)

5. nap.

  Éjjel a törökök is dolgoztak. 12 ágyúnak készítettek meteriszeket. Sok vesszőből font és földdel töltött kast, ágyásokat és jókora földhányást emeltek az ágyúk elé.

  Ezzel elkezdték a várfalak lövetését. Dobó István ellentűzzel válaszolt, sikeresen talált is, de "a feldőlt kasok mögött új kasok emelkedtek, s azok mellett új ágyúk." A topcsikat, hogy ne meneküljenek el erőszakkal tartották a veszélyes tüzelőállásban "Szöges korbáccsal ült mögöttük egy dandár vértes dsebedzsi."

  A várost még a magyar lovasság uralta, a törökök még nem kezdtek harcot érte. Ekkor érkezett meg a derékhad "az császár derék erejével". Ahmed pasa nagyvezír és Szokollu Mohamed beglerbég "békökkel, szandzsákokval, besliákval, akancsákval, janicsárokval" (Istvánffy M.) erős tüzérséggel, sok podgyásszal, tevékkel és öszvérekkel, amelyek a sátrakat és podgyászt szállították. Jött sok mesterember, szolganép és paraszt is a táborral. Ekkor szállták meg teljesen a várost és környékét. Eger a szó szoros értelmében körül volt kerítve; minden oldalról egymást érte a rengeteg sátor és sűrű embertömegek lepték el a vár körüli területet. A beglerbég serege alkotta az utóvédet és szorosan követte a derékhadat.

 

  A törökök sok lövést adtad le a várra egész estig. Dobó István kőművesei aztán "előszedték a vakolókanalakat, és még világossal megkezdték a munkákat: berakták a töréseket kővel."

  A török ütegek királyszékéről elsősorban a székesegyház tornyait vették célba, mivel onnan Dobó Istvánék az egész török tábort áttekinthették.

  A törökök jó helyzetfelismerésének a jele, hogy a Töltést is ágyúzták és lövéseket adtak le a belső vár területére is, de oda csak bizonytalanul irányzottan.

  Dobó István az ellentüzet a székesegyház tornyából, egy-egy sugárágyúval végezte. A beállítást nem bízta másra.

 

"Lám onnat szép álgyuk zönögnek vala,
Ki miá terekök búsultak vala,
Mert belől Dobó fenforgolódik vala,
Monostorról oly erősen lő vala.

Szertelen nagy kárt törökök vallának,
Királyszékin mert nagy álgyuk hullának,
Álgyú-kerekek, álgyúk elromlának,
Fő pattantyúsok jelösek halának”


  A többi ágyúkat a tüzérek használták.

  A védők az első ágyúszótól hangos napon erős ellentüzelést végeztek. Kiváltképp a Szentély bástya és a Töltés pattantyúsai szaporázták nagy űrméretű lövegeikkel a tüzet.

  A törökök egész táborukkal megérkeztek és várhatóan másnap teljesen ostrom alá fogják venni a várat – írták a várkapitányok Ferdinánd királynak. Az eddig távolabb eső csapatok is közelebb jöttek a várhoz. A cél az volt, hogy a várat közelebbről tudják lövetni. Dobó István a város megvédésére nem vállalkozott a gyenge falak, a nagy alapterület és a kevés védő miatt. A város kapuőreinek meghagyta, hogy azonnal vonuljanak vissza, amint a török a falakon megjelenik. Tehát mikor a városfalakat ezer meg ezer török lepte el, szervezetten, dobszóra, ellenállás nélkül elhagyták a kapukat és visszavonultak a várba.

09. 14. (szerda)

6. nap

"Akkor Arszlán bég a Boldogasszony temploma mellé húzatott négy nagy falrontó ágyút, és azokra a bástyákra irányozta, ahol a magyarok néma (?) ágyúi állottak."

  Arszlán bég már jobb eredményességgel tüzelt, mint Hadim Ali budai pasa. Leginkább a Föld bástyát ágyúzta. Sok lövés érte a vár város felőli várfalát és a palánkot. A golyók legtöbbje kárba veszett, de amelyik talált, bontott a falakon.

  A délelőtt folyamán a városbeli templomok tornyáról a törökök leszedték a kereszteket és holdakat tettek a helyére. "Az oltárokat kiszórták. A képeket elégették. S délben már a tornyok ablakából énekelték az..." imára felszólító éneket.

  Dobó István mindjárt az első napokban felfigyelt az óriási lőporfogyasztásra, ezért "a szüntelen való lövést tágítá." Leállította a rengeteg lőport fogyasztó nagy öbű lövegeket és a kisebbekkel ("taraszkokbul") is csak "ritkán lőnni parancsolta."

  Ebédnél jelentették neki, hogy Nagy Antal hadnagyot ellőtte egy ágyúgolyó. A térdét és a bordáit törte össze, egy golyóbis benn is maradt a testében.

  Mivel már a város is török kézre került, a várkaput Dobó István parancsára bezárták és eltorlaszolták. Megtiltotta a felvonóhíd reggelenkénti leeresztését, sőt hogy az "orgonákat" leengedjék egy kivételével, hogy azért egy ember mégiscsak ki- bejárhasson a kapun. A felvonóhíd felhúzott állapotban kapuként is szolgált, mert egy keskeny vasajtó volt bele szerkesztve. (G. G.)

  A kapu bezárásáig az ágyúzás szüneteiben a várbeli parasztok hordták fel a várbelieknek és az állatoknak a vizet, sőt le is hajtották a barmokat itatni. Tudták a törökök, hogy ha a kaput megrohamoznák a védők rögtön szétlőnék őket. Innen védték ugyanis a parasztokat, bár a távolság miatt az itatás és a vízhordás kétségtelenül kockázattal járt.

 

  A parasztok túszt is ejtettek az egyik vízhordás során. Így írt belőle egy epizódot Gárdonyi Géza az Egri Csillagokba: A kapu előtt fegyveres őrt sem lehetett látni, igaz, hogy beljebb százhúsz katona állt állig felfegyverkezve. "Az is igaz, hogy a toronyőr ott ül az ablakban, s egy mozdulatára lezuhan az orgona, vagyis azok a vasrudak, amelyek a kapu alját orgonasípok alakjában fogják védeni. Egy mozsárágyú is vigyáz beljebb a kapu alatt. A hidat még akkor is fel lehet húzni, mikor tele van emberrel." A vízhordók hordták a vizet a várbeli kőmedencébe, bár volt kút is a várban, de a sok embert és állatot nem igen tudta ellátni egy kút vízzel.

  A patak túlsó partján meg a törökök itattak a közepén derékig érő vízből. Nekik még több víz kellett a hatalmas sereg miatt. Kút ugyanis nem volt a városban, csak két csorgó a hegy oldalán. A két parton itató katonák csoportja (öt-hat fő) szóváltásba keveredett egymással. Átkiabáltak egymásnak, hívogatták egymást.

  "Egy (...) kurd a sebes lábát mossa a túlsó parton. Térdig fel van gyürkőzve." Fölkelt és odagázolt a patakon át az egyik magyarhoz, hogy megverekedjenek. Ekkor azonban a körülöttük álldogálók közül az egyik magyar elkapta a török karját és berántotta a magyarok közé. Ezután négy paraszt erővel vonszolta fel a várba, a többiek meg dárdát szegeztek a társainak, úgy tartották távol őket. A kurd hiába ordítozott. Turbánja leesett, ruhája elszakadt, arra vérzett. Ekkor levetette magát a földre, de akkor a lábánál fogva húzták be a várba. Aztán maga Dobó István hallgatta ki őt.

 

 A csapatok szervezése egyre magasabb szintű lett és a török ostromzár 14-én már halálos szorítással vette körül a várat. Ettől kezdve csak magukra számíthattak az egriek.

 

09. 15. (csütörtök)

7. nap

  A várat folyamatos ágyútűz alá vették.

  Egy török topcsi alakulat a Dobó palotát vette célba, és jól irányzott lövésekkel már háromszor úgy találták el, hogy az épület belső szerkezete károsodott. Ekkor Dobó István kiment a Tömlöc bástya tetejére, megkereste a palotájára tüzelő ágyút, nekiirányozta három ágyúját és egyszerre süttette el. A török lőállást ezzel sikerült felforgatni, abbamaradt a főhadiszállás ágyúzása. (G. G.)

  Az ágyúzásnak ez az első hulláma 28-ig tartott. "Mind a két részen éjjel-nappal igen heves volt a harc és küzdelem – írta Dzselálzáde Musztafa török történetíró – miközben ez ágyúknak felszálló füstje felhőkké alakult, dörgésük siketté tette a világot, a puskák és szakállasok golyói úgy hullottak, mint az eső." Az intenzív és szisztematikus ágyúzás 13 napig tartott. A várat két ponton érte a legtöbb lövés: a Föld- és a Tömlöc bástya mellett kezdődve egészen a Sándor bástyáig, a palotáknál húzódó fal mentén és az Ókapunál, amely a Bebek bástyáig tartott. A paloták mellett a faltoldásoknál nagyobb méretű rések is tátogtak. Az Ókapunak a tornya rongálódott meg. A lőtt területek már előre jelezték a gyalogsági rohamok súlyponti helyeit.

  Éjjelente a várfalak sérüléseit a kőművesek nagy erőkkel javítgatták. A várfalakon szolgálók őrsége éjjel éberen, egymást is ellenőrizve figyelmezte a várat: "Minden öt percben lámpás villanik ki a lövőrésekből. A lámpás dárdára van tűzve és húszöles fényszárnyat röpít szét a falon és az árkon túl.

  Aztán a dárdát ismét bevonják és a fényszárny a másik bástyánál lövell ki az éjszakába." (G. G.: Egri Csillagok)

  Ezen az éjjelen Varsányi János Dobó István egyik legjobb kéme és levélhordója bekéredzkedett a kapun és rossz híreket hozott. Azt állította, hogy Hadim Ali budai pasa holnap az összes ágyújából elkezdi lövetni a várat. A város felől két helyről, a dombokon három helyről törik majd a falat a nagy várromboló ágyúk, és ötven felől ontják majd a golyókat más, kisebb ágyúk. A déli imádság ideje alatt pedig a lovas kumbaradzsik fogják kopjákon, parittyákon szórni a tüzes szerszámokat. (G. G.)

  Dobó István új megbízatást adott kémének. Egy levelet írt és ezt Szarvaskő kicsiny, sziklabércen emelt magánvárába kellett elvinnie. Ott kellett várakoznia Vas Miklósra, míg vissza nem érkezik a királytól, meg a püspöktől és együtt visszatérni a várba. (G. G.)

 

 

09-hó második fele.

ERDÉLY: Gianbattista Castaldo támadási haditerve: Mikor látta Szász Móric veszteglését javasolta, hogy induljanak meg mindketten Eger irányába és egyesített haderejükkel támadják meg a törököt. Ez a bölcs elgondolás azonban meghiúsult a felek rideg tartózkodása miatt.

 

 

09. 16. (péntek)

8. nap

EGER: Haditanács (diván) a török táborban: Miután meghallgatták Hadim Ali budai pasa felderítésének eredményét, tájékoztatását a várról, kipuhatolt véderejéről, a feltételezett gyenge pontok figyelembevételével döntöttek az ostrom megszervezéséről és lebonyolításáról. Először az ágyúzás tervét döntötték el. Hadim Ali budai pasa lője továbbra is a vár északi oldalát, s palotasor mögötti falakat, a Föld- és Tömlöc bástyát a nagyobb ágyúkkal. Ugyanakkor Arszlán bég ugyanezt a két bástyát az eddigi helyéről. Állítsanak ágyúkat az Ókapu és a Bebek bástya közötti fal ellen is. A puskával és nyíllal felszerelt katonák pedig a védőket tartsák távol a falaktól. Ha rés keletkezik valahol, vagy észrevehetően lanyhul az éberség, akkor a kisebb csapatok rohammal próbálkozzanak, hátha megvethetik valahol a lábukat.

 

  A haditanácsozás után a törökök a Királyszéke északi részén azonnal megkezdték az Ahmed pasa által hozott ágyúk számára a sáncásást és erősítést. Régi sáncaikat is magasították, erősítették. Kasokat tettek rájuk, hogy védelmet nyújtsanak a találatok ellen, és biztosítsák a szabadabb mozgást is. A nap folyamán a töltött kasokat és sánckosarakat folyton előbbre tolták, többnyire azért inkább éjjel, amikor a védők nehezebben vették észre őket.

 

  Teljes török blokád a vár körül: A törökök alaposan megszervezett módon, hermetikusán lezárták a várat. Ezzel a védőket teljesen elszigetelték a külvilágtól.

 

  Közben Hadim Ali budai pasa 5 ostromlövege és sok kisebb ágyúja folyamatosan szórta golyóit a várra, majd felállították a további ütegeket a vár köré a diván határozatainak megfelelően.

 

 

 

  AZ EGRI VÁR A TÖRÖK ÁGYÚZÁSOK ALATT:

  A kezdeti ágyúzások a falak őrségéből szedték áldozataikat, leginkább a paloták falánál. Több vitéznek "lőn álgyú miatt elszaggatása" – írja Tinódi Lantos Sebestyén. Ágyúgolyó találta 09. 16-án Nagy Balázs gyalogoshadnagyot és Deli Pál puskás katonát, amikor a paloták hátulsó falát földdel töltött kasok és üres boroshordók felállításával próbálták védeni az ágyúlövésektől. Akik nem álltak őrségben azok a faljavításoknál segédkeztek. Közlekedni persze nehéz volt, mert állandóan hullottak a szakállas ágyúk és tarackok lövedékei. A legtöbben ezektől sebesültek meg, de több kővel, nyíllal, dárdával ejtet sebesülés is előfordult. Fokozta a veszélyt, hogy nemcsak a golyók, hanem az általuk szétpattogzott kődarabok is okoztak sebesüléseket.

  Még rosszabb volt a helyzet a falak közelében, különösen ott, ahol már rongálódások is voltak. Ott nem lehetett fedezék, oltalom mögött meghúzódni, mert dolgozni kellett. Földdel töltött hordókat, kasokat vittek a törésekhez, földhányásokat készítettek a falak mellett, vagy vasrag cölöpöket ástak le a földbe, hogy közüket legalább ideiglenesen ki tudják pótolni. S hogy a falakon ütött réseken, a leomlott falrészeken a törökök ne tudjanak benyomulni, helyükbe "nagy szál-fákkal erős falt csináltanak".

  A nagyobb munkákra csak este kerülhetett sor. Sokszor alig készültek el egy-egy falrész javításával, egy újabb találat megsemmisítette munkájuk eredményét. Ilyenkor a várvédők újra kezdték a munkát. A Bécsből érkezett kőművesek is éjjel-nappal dolgoztak a falsérülések kijavításán. Olyan nagy volt a várbeliek fáradozása és kézsége Eger védelmében, "hogy amit az ellenség napközben ágyúinak féktelen tombolásával lerontott, azt ők éjjel, megszakítás és pihenés nélküli munkával... ...gyorsan kijavították." (Istvánffy Miklós) "Az ellenség nem győzte serénységüket csodálni." – jegyezte meg Zsámboki János történetíró. Az előrelátó Dobó István az erős ágyútűz következményeivel is számolt, ezért építőanyagokkal is bőven ellátta a várat.

  Amikor a törökök látták, hogy a falaknál már egyre többen dolgoznak és sikeresen építgetik újra a sérüléseket, bevetették ellenük a "tüzes szerszámokat". Puskaporral és gyúlékony anyaggal töltött labdák, csuprok robbantak a munkások között és súlyos sebesüléseket okoztak. Bőven ontották rájuk a nyilakat is. Ezek végére kócot, kanócot tettek, azt zsírba, vagy égést elősegítő folyadékba mártottak, s úgy lőttek be a várba. A levegő súrlódása elősegítette, hogy a becsapódás pillanatában hirtelen erős nagy lángot vessen. Mindezek veszélyeztették a hevenyészett faljavításokhoz odahordott faanyagot is. Az őrségnek azonban nem kellett fáradnia, hogy tűzoltási munkákat végezzen. A várba bejött parasztok, nők s a nagyobb gyerekek vállalták ezt a feladatot.

  A puskás törökök is a réseknél mozgó magyarokra kezdtek lövöldözni. A faljavítók halottai közt volt Lengyel Miklós tihaméri parasztember, aki nemrég még a vár falairól nézte végig, hogyan dúlják föl a házát a törökök. A belső vár északi oldalán a paloták falánál a falomlások is veszélyesek voltak és sok embert temettek maguk alá. Mikor a törökök egy-egy rést tovább akartak bővíteni, méteres részeken gyengült meg és omlott le a fal, amely egyszerre több embert is eltemetett, vagy megsebesített.

  A konyha és a sütőház találatai: A paloták lövetésekor több találat érte a sütőházat is. Itt a főző és sütőasszonyok dolgoztak férfisegítség nélkül. A konyha előtt osztották ki az ételt, a sütőház előtt pedig a cipóosztás történt. A kiosztással járó nagy mozgást észrevette az ágyúk tüzét irányító török tüzérség és ráirányította lövedékét ezekre az épületekre. Az ágyúzás szinte lehetetlenné tett az ételosztást és a főzést is. sőt az állatokban is nagy kárt tettek a lövedékek, amelyek a konyhától nem messze lévő istállóban voltak elhelyezve.

  Amikor az első találatok megremegtették a konyha falait, leverték az edényeket a falról, asztalokról, az asszonyok is összefutottak. Azonban nem keletkezett pánik. Hozzászoktak a becsapódásokhoz és végezték munkájukat. Amikor pedig az étel- vagy cipóosztásra került sor, ketten, hárman ragadtak meg egy kondért, és nem törődve a hulló golyókkal, a falak tövéhez tapadva átvitték olyan helyre, ahol nehezebb volt a belátás és nem lőtték a terepet.

 

 

  A MAGYAR VÉDELEM LEHETŐSÉGEI AZ ÁGYÚZÁS ROMBOLÁSA ELLEN:

1)                  Emberi sérülések, veszteségek: a sebesülteket a legsürgősebben az akkori tábori kórházba, a borbélyhoz vitték, a halottakat a templom előtt gyűjtötték össze.

2)                  Helyreállítás: a késő esti órákban, s az éj leple alatt a kőművesek irányításával, a várba vonult parasztok, sőt vitézek segítségével folyt a helyreállítás. A falak romlását gerendák beállításával pótolták. Ahol pedig nagyobb falszakasz dőlt le, ott e részek mögé magasabb töltést emeltek földből.

3)                  Védelmi berendezések:

·                     az őrhelyeken (várták) fából összerótt ideiglenes védőtetőket – úgynevezett "oltalmak"-at készítettek védelmül. Ezek az egész viadal alatt jól beváltak és sok vitéz életét mentették meg. Az ilyen oltalmakat talán legelőször Zoltai építtette a Bolyky bástya körül. Ezek az alkotmányok a falomlás veszedelmét is csökkentették.

·                     a Külső várban árkokat ástak, és ezekben tartózkodtak és jártak a katonák. A Külső vár elleni ágyúzás ugyanis más taktikát követett, mint a belső váré. Itt inkább az álló sereget, a tartaléknak rendelt erő első sorait kezdték ágyúzni. Ha meg tudják zavarni a tartalékot, azok igyekeznek valamilyen védett helyre menekülni és nem lesz, aki nagyobb faltörés esetén javításba kezdene, vagy az ostrom alkalmával egységes irányítással menjen a falakra. Egy ilyen szétszóródott csapat sokat veszít harci értékéből. Az árkok ásását Bornemissza Gergely rendelte el és parasztok végezték a munkát. A földet kihányták kívülre az ágyúzás felé, tetejét kasokkal magasították és ez jó védelmül szolgált. A példa ragadós volt. "Ennek példájára a vártákon lévő többi katona is, kik a bástyákon teljesítettek szolgálatot, úgy gondoskodott magáról, hogy igen mély és hosszú árkokat ásott." (Istvánffy Miklós)

·                     a palánkok magasságát megnövelték ott, ahol erős ágyúzás érte a várat. (A külső várban a falak megerősítését Zoltay István irányította. Elsősorban a Bolyky bástya körül. Zoltay egyik rokona Drégely várának védői között szerepelt, bátran harcolt haláláig.

 

  Az építmények tűz és ágyúzás elleni védelme:

·       A palota ágyúztatásakor Dobó István és Mekcsey parancsára a pincét és a lövetés irányába eső földszinti helyiségeket földdel töltötték fel, így növelték meg az épület stabilitását és gátolták meg az összeomlást.

·       A palánkok tűzveszélyes farészeit nedves állatbőrökkel burkolták be.

·       A gyújtólövedékeket is nedves állatbőrökkel fojtották el. Erre egy kisebb csoport állandóan készen állt.

·       Az istállóknak gyúlékony tetőik voltak. Ezeket is leszedték, hogy tüzet ne fogjanak.

·       A belső várban minden fölösleges szálastakarmányt és szalmát megsemmisítettek, vagy befedtek. (A megsemmisítés módja az elégetés volt. Csak a legszükségesebb mennyiséget hagyták meg, de vizes tehénbőrökkel, vízbe mártott szőrtakarókkal és pokrócokkal ezeket is letakarták és melléjük a könnyebb sebesültekből őröket állítottak fel.)

·       A kenyeret adó búzát elvermelték.

 

 A föld remegett a sok ágyú lövései és a becsapódások ereje miatt. Az ágyúkból nagy füst szállt fel, ami egy idő után már eltakarta a napot is és az eget. A bástyák, a falak és a vár épületei mindenhol ropogtak és recsegtek. Mindenfelé ágyúgolyók henteregtek, forogtak és füstölögtek.

  Dobó István parancsot adott, hogy gerendákat, hordóval teli vizet és földdel megtöltött zsákokat készítsenek a vár kb. 6 pontjára, hogy a fal beomlása, repedése esetén gyorsabban el lehessen végezni a javítgatásokat.

  Minden edényt, fazekat, kancsót vízzel töltöttek fel, hogy a keletkező tüzet bárhol, bárki könnyen elolthassa.

  Az épületek pincéiből és földszinti helyiségeiből mindent kihordta és ágyakat raktak be. Az élelmiszerek (zöldségek, só, stb.) felsőbb szintekre kerültek. Bizonyos értelemben légoltalmi pincéket alakítottak ki ezzel.

  Az istállók belsejét is kimélyítették, így átlag egy méterrel kerültek az állatok mélyebbre.

  A házak északi és keleti oldalát behányták földdel, így védték és erősítették a házakat az ágyúgolyók ellen.

  A piactéren megfigyelték a golyók becsapódási helyét és oda egy árkot ástak, majd földhányást emeltek eléje. Ezzel a golyók belehuppantak a földhányásba, onnan meg az árokba, ahol senkinek sem árthattak.

  A házak padlását is vizes bőrökkel fedette be a várkapitány.

  A borbélyoknak mindjárt az első órában tíz sebesültet kellett varrniuk és timsózniuk[71].

  Egy óra múlva a golyók maguk mutatták meg, hogy mely épületek, mely falak veszélyesek. Azok a falak, amelyek sértetlenek maradtak jelezték, hogy hol pihenhetnek a katonák és hogy hol dolgozhatnak a mesteremberek nyugodtan.

  Dobó István folyamatosan látogatta a bástyákat, jelenlétével és szavaival bátorította az őrséget. A puskapor kíméletes használatára utasította a tüzéreket. Teljes harci díszbe öltözött. Fején ragyogó acélsisak, mellén vért, karján és lábán védővasak, kezén vaskesztyű volt, így járta a várat.

  A Királyszékét ellepő török tábor ilyen lehetett a várból: "Sátorok és boncsokok[72], s közte a tarka hadi nép bözsgött-nyüzsgött mindenfelé a vár körül.

  A török tábori zene hol itt szólamlott meg, hol amott, a sípok, trombiták és réztányérok zenéje kísérte az ágyúk szakadatlan mennydörgését."

 

 

  A TÖRÖK SEREG EGER KÖRÜLI ELHELYEZKEDÉSE:

·       Ahmed pasa tábora a város alatt, az Eger patak nyugati oldalán, a püspöki vadaskerttől (ma: a Népkert s a tőle délre elterülő Csákó városrész) le egészen a 10 km-re fekvő Nagytályáig nyúlott.

·       Szokollu Mohamed beglerbég sátortábora pedig a pataktól keletre terült el egészen Tihamér faluig (ma a város délkeleti része, a putnoki vasútvonal melletti úgynevezett tihaméri vasútállomás és a Maklári út környéke.)

·       A hadsereg fő ütőerejének számító janicsárokat a szomszédos Almagyar-hegy nyugati oldalának dimbes-dombos-völgyes térségében állították fel. Ugyanis őket a külső vár déli, délkeleti oldalának ostromára szánták. (A táboruk helye ma a várhoz dél felé vezető Almagyar utca s Maklári út keleti oldala, illetve mögöttes területe.)

·       Arszlán bég csapatai a városban, a Föld- és Tömlöc bástyákkal szemben a Boldogasszony kolostornál – a többiektől csaknem különválva – foglaltak helyet, s ott földdel telt kosarak, védőtetők és sáncok nélkül négy ágyút helyezett el.

  A vár nyugati oldalát nem szállták meg, mert ott a patak mocsaras kiöntései úgyis elzárták a várat a külső segítségtől.

  Így helyezkedett el tehát a hatalmas sereg. Északon Hadim Ali budai pasa, délen Ahmed pasa és Szokollu Mohamed beglerbég állomásozott.

 

  A TÖRÖK ÁGYÚPARK:

·       "Zarbuzán": nehéz, falrontó ostromágyú. Vasreszelékkel töltve seregbontóként is alkalmazták.

·       "Baljámez": nagy kaliberű ágyú.

·       "Kolumburna": messze hordó, nehéz ágyú.

·       "Sáhintop": a legnagyobb török ágyú elnevezése.

·       "Kumbara": kisebb ágyúfajta.

·       "Prangi":

·       "Badaluska": a könnyűtüzérség ágyúja.

·       "Sakalosz": a szakállas puska nagyságával megegyező méretű lőfegyver.

 

  Ezen ágyúfajták a kor legtökéletesebb ágyúi voltak.

 

·       Ahmed pasa és Szokollu Mohamed serege összesen 32 nagy űrméretű ostromlöveggel ostromolta Temesvárat, és 100 kisebb ágyújuk is volt. Több meghibásodhatott ezek közül, így kb. 25-30 lövegük lehetett.

·       Hadim Ali budai pasa 5 ostromlöveggel és legalább 8-10 kisebb ágyúval támadt.

 

  Összesen tehát 30-35 ostromlöveg és minimum 108 kisebb ágyúfajta vette ostromtűz alá Egert.

  Az ostrom során a 30.25 kg-tól a 16.8 kg-os ágyúgolyókat számították nagy öbű ágyúkból származóknak. Ezek vasgolyók voltak. 6 ezer darabot találtak belőlük az ostrom után a várfalakban, a várban, stb. A kisebbeket számba sem vették. Ezeket nevezték akkoriban tarackoknak. Lövedékük 12-15 kg. körül mozgott. A nagy öbű ágyúk golyóit kész állapotban hozták magukkal.

  Dobó Istvánéknak – emlékeztetőül –, 4 kisebb ostromlövege és 18-20 kisebb ágyúja volt!

 

 

A folytatáshoz kattints ide!

 

Vissza az előző részhez kattints ide!

 

Vissza a főoldalra

 



[1] Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 47. old szerint a szikszói gyűlést július 21-re hívták össze.

[2] Forrás: Veress D Csaba – Siklósi Gyula: Székesfehérvár, a királyok városa 80-81. o.

[3] Veress D. Csaba: A szegedi vár. 66. old. szerint. Más forrás szerint Gianbattista Castaldo adta ki a parancsot.

[4] Holdvilág: Ma Romániában Segesvártól kb 16 km-re nyugati irányban.

[5] Istvánffy Miklós.

[6] Istvánffy M. idézetétől a lábjegyzet hivatkozásig idézve tartalmilag CENTORIO degli HORTENSII, A. 1556. 188.

[7] Tinódi Lantos Sebestyén

[8] Nagyszentmiklós: Akkoriban Szentmiklós volt a neve, ma Romániában van Nagylaktól és Makótól délre a határ közelében.

[9] Akkori nevén Miháld. Ma Romániában van Orsovától (és a Dunától) kb. 28 km-re északra.

[10] Akkori nevén Facset. 33 km-re északkeletre Lugostól.

[11] Ma Romániában van Temesvártól 33 km-re délre. A vár mellett fekvő várost palánkfal övezte. 34 km-re van Temesvártól. Talán ezt nevezték a törökök Sikovának.

[12] Boksánbánya: Ma Romániában található település. Temesvártól 84 km-re délkeletre. A helység határában található Kövesd vára (Cetatea Cuieşti).

[13] Kevevára: ma Szerbia-Montenegróban a Duna mellett 56 km-re Belgrádtól keletre van ez a település mely akkoriban az azonos nevű vármegye fővárosa volt jelentős várral.

[14] Pancsova: Ma Szerbiában van. Akkori nevén Pancsal

[15] Keglevich György, Rátkay Pál, Desewffy Ferenc, Dombai Mihály és Sandri Ferenc.

[16] Sárkány Pál, Székely Miklós, Rácz István, Jakosich Ferenc és Matusnay Sebestyén.

[17] Szántó Imre: A Temesvidék és a Maros-völgy városainak török uralom alá jutása 1552-ben. SZ 1971. 51. o.

[18] Valószínűleg ebben az évben esett el Nagyvázsony vára.

[19] Történelmi Tár 1892, 279. Gianbattista Castaldo Miksa főherceghez. Szászsebesi tábor 1552. 08. 03.

[20] Haus-, Hof- und Staatsarchiv (Wien); Ungarische Akten. Allgemeine Akten 1552 Fasc. 66. Gianbattista Castaldo Ferdinándhoz. Szászsebesi tábor 1552. 08. 06.

[21] A Bethlen Gábor Hagyományőrség Egyesület honlapja, 1541-től Eger ostromáig aloldal szerint e napon elfoglalták a várat. Ezt az időpontot jelöli meg Veress D. Csaba: A szegedi vár c. könyve is a 66. oldalon.

[22] Bika András volt a karánsebesi bíró.

[23] Veress D Csaba és Siklósi Gyula: Székesfehérvár, a királyok városa c. könyve szerint a törökök támadták meg a német, magyar, olasz sereget.

[24] Bozók: Ma Bzovik Szlovákiában, Korponától délre, légvonalban kb 5 km-re a Korpona folyó mellett. Palásttól kb. 22 km-re van.

[25] Veress D Csaba és Siklósi Gyula: Székesfehérvár, a királyok városa c. könyve szerint nem Pestre vagy Budára tértek vissza, hanem Szolnokra vonultak, ahol nem várták meg a Szeged felől közeledő Ahmed pasa nagyvezír hadait, hanem Eger vára alá indultak.

[26] Gál András Kisserjéni Ferenc kamarai tanácsosnak.

[27] Verőce: Ma Horvátországban található kis város délre Babócsától.

[28] Hedrehely: Hedrehely Kaposvár és Szigetvár között kb. félúton van.

[29] Nagybánya: a városról lásd az 1564-es hadjárat leírásánál.

[30] Dobó István testvérei: Dobó Ferenc és Dobó Domonkos. Feleségének neve ... Sára.

[31] Veress D. Csaba: A szegedi vár. 66. o.

[32] SEMPTE: A Nyitra vármegyei Sempte Nagyszombattól 17 km-re, délkeletre. Itt királyi vár állt a Vág völgyében.

[33] Szenyér: a helységről bővebben az 1556. évi hadjárat leírásánál. 15 km-re északra Segesdtől.

[34] Segesd: a helységről bővebben az 1566. évi hadjárat leírásánál. Nagyatádtól 13,4 km-re északra található.

[35] Az idézet Verancsics Antaltól van. A lanckinezek a landsknechtek voltak.

[36] Tinódi Lantos Sebestyén: Budai Ali pasa históriája

[37] Debrecen közelében a törökök egy palánkvárat építettek valamikor 1558 körül.

[38] A mai Törökszentmiklós a Tisza bal partján.

[39] A plusz egy pattantyús a segédcsapatokkal érkezett a várba, nem tartozott a vár rendes őrségéhez, de az ostrom alatt végig harcolt.

[40] Heves megye legnagyobb birtokosa Országh Kristóf, akinek hét felvidéki vármegyében tíz várhoz 147 községben 476 628 kataszteri hold birtoka volt. Hevesben 22 jobbágyfalu, ezekben 214 jobbágyporta népe szolgált neki. Nem adott egy dukátot és egy katonát sem.

Heves megye második legnagyobb birtokosa az egri vár ura, Oláh Miklós egri püspök. Szarvaskői váruradalmához 213 porta tartozott.

Heves megye harmadik legnagyobb birtokosa Debrő várának ura Perényi Gábor. Debrői váruradalmához 20 hevesi falu tartozott 79 portával.

Több birtokos volt, aki 10-12 falunak voltak az urai. Érdeklődésük csak a jobbágyszolgáltatások beszedésében merült ki. A megyében összeírt 1288 jobbágyporta közül 608 porta (47%) a közép- és kisbirtokos földesurak kezén volt.

[41] Belőlük 150 fő visszatért Kassára, akiket arra ítéltek, hogy a város árkait szélesítsék és tisztítsák ki, s egyéb "szennyes2 munkát végezzenek. (Tinódi L. Sebestyén és Istvánffy Miklós)

[42] Borsod: Bolyky Tamás 50 gyalogos; Abaúj: Choron Farkas 50 gyalogos; Gömör: Kis Antal Péter 50 gyalogos; Sáros: Bor Mihály 76 gyalogos; Szepes: Szenczi Márton 40; Ung: Szalacskay György és Nagy Imre 18 gyalogos.

[43] Bártfa, Eperjes, Késmárk, Lőcse, Kisszeben. Lökös Mihály volt a vezetőjük.

[44] Bárhori György (Borsod megyei főúr) 31 fő; Perényi Gábor (Abaúj, Zemplén, Sáros, Ung, Ugocsa, megyében voltak hatalmas birtokai) 36 fő; Serédy György (Az egész felvidék leghatalmasabb főura, kassai parancsnok, makovicai báró, sárosi főispán. Főleg Borsod, Abaúj és Zemplén megyében voltak hatalmas birtokai.) 50 fő Kendi Bálint vezetésével; Homonnai Györgyné 26 fő; Szeredy Gáspár (Regéc várából) 14 fő. Összesen ennyi katonával támogatták Egert, mely birtokaikat védte, az akkori Magyarország majdnem egynegyed részét.

[45] A káptalan székhelye az egri vár volt. Ennek egyes területrészei a káptalan birtokát képezték. Heves, Borsod és a szomszédos vármegyék területén nagy káptalani uradalom, valamint az egri egyházmegye tizedeinek jelentős része biztosította a gazdasági alapot a jelentős zsoldoskatonaság tartására.

[46]  A fegyvermívesek munkájáról: Ha a katonák fegyverzetének javításával végeztek, akkor előszedték a vár fegyvertárából a fegyvereket, és ezeket alakították át a saját tapasztalatuk szerint, amit az ostrom alatt szereztek. Már gyakorlatból tudták, hogy a legközönségesebb ütőfegyvert is hosszú nyéllel kell felszerelni. Ezt főleg a baltán, fokoson, szekercén alkalmazták. Mind hosszú nyéllel látták el, hogy a falaknál jobban távol tudják tartani az ellenséget. Ez rengeteg munkát adott nekik. Bizonyos átalakítást a kardokon is végeztek. A törökök páncélinget is használtak ruhájuk alatt. Ennek átszakítására a kardok egyik élét fűrészszerűen képezték ki. A páncélingek átszúrására edzették a hosszú nyelű szúrófegyverek, a kopják, dárdák, lándzsák hegyét is. Ellenőrizték a faljavításhoz használható szerszámok, hányólapátok, csákányok, vágókapák és kőkapák állapotát is.

[47] "Jó szertartással, gondviseléssel,
Ez két tiszttartó nagy szeretetvel,
Az tisztök bírák egymás értésével..."

 Tinódi L. Sebestyén: Egri históriájának summája

[48] Rendkívül jelentős fegyvernem, aránylag nagy fizetéssel.

[49] A két gyalogosszázados tisztségét 1553. november 30-ig viselte.

[50] A századoknak nem volt külön vezetőjük, mert csak a beosztás szempontjából képeztek két külön egységet.

[51] Az ágyúmester Szolnokról ment át Eger várába, és Dobó István embereit oktatta az ágyúk kezelésére. (Augusztus 12-én bocsátotta el Nyáry Lőrinc várkapitány)

[52] A huszárcsapatok vezetői a várkapitányok közvetlen parancsnoksága alatt álltak. Az huszárokat - a gyalogosoktól eltérően - a vár nem egyénenként maga fogadta szolgálatába, hanem az akkori – még XIV. századi hagyományoknak megfelelően – országosan elterjedt gyakorlat szerint egyes nagy katonai tapasztalatokkal rendelkező nemes férfiak vállalkoztak arra, hogy bizonyos fizetség mellett, bizonyos számú jól felszerelt, alkalmatos lovas katonát állítanak a vár szolgálatába. A huszárok hópénzét is s huszárállító lovastiszt vette fel, azt az ő nevén számolták el.

[53] Falkony, vagy Falkon: kisebb kaliberű ágyú, amelyekkel nem annyira az erődítések megrongálására, mint inkább a bástyákon forgolódó védők megsebesítésére törekedtek.

[54] Falkonéta: a falkon kisebbített alakja (a kicsinyítő képzős olasz falconetto átvétele latinos szóvéggel.)

[55] Sugárágyú: csövének alakja a nyílás felé keskenyedő, kígyóhoz hasonlít, innen a neve: "csatakígyó".

[56] Szántó Imre szerint csak 8-12 db-ot szereltek össze.

[57] A tüzes laptákat és tüzes csuprokat apró puskacsövekkel töltötték meg.

[58] Általában útközben szedték össze és rabszíjra fűzték őket, majd terepmunkák elvégzésére, vagy rohamok idején ellenséges ágyúk sortüzének felfogására (golyófogónak) használták fel őket.

[59] Handzsár: ívelt pengéjű, kardszerű, rövid keleti fegyver.

[60] Jatagán: Hullámosan hajlított élű, rövid, tőrszerű, egyélű, hegyes, 50-60 cm hosszú keleti kard. A török katonaság legáltalánosabb fegyvere. Rendszerint tok nélkül hordták az övükbe tűzve.

[61] Szablya: Görbe, egyszerű kivitelű kard. Általában a lovasság fegyvere volt.

[62] Csatabárd: Rövid nyelű harci szekerce.

[63] Lándzsa: Hosszú szárú, fém hegyű szúrófegyver. Csak közelharcban, szúrásra alkalmazták. Vaskos és vastag nyél jellemezte. Gyakran markolattal látták el.

[64] Dárda: Hosszú szárú, fém hegyű hajítófegyver, de szúrófegyverként is alkalmazták. Karcsú szár és nyél, könnyű, egyenes vonalvezetésű kialakítás jellemezte. Rokona a gerely.

[65] Kopja: A lándzsa rokona. Hosszabb élkialakítása miatt esetleg vágásra is alkalmazták. Gyakran zászlócska is díszítette.

[66] Egertől délre kb. 11 km.

[67] Ez a jelenet csak Gárdonyi Géza: Egri Csillagok című könyvében szerepel. A továbbiakban az ilyen részleteket "(G. G.)" jelzéssel különböztettem meg. Nem minden ilyen történet kitaláció, de máshol nem találtam megerősítését, hogy akkor és úgy zajlott le a szóban forgó esemény. Több ilyen leírás olvasható a könyvben, amit én is átvettem, de nem mindet jelzem külön is, mert beilleszkedik, vagy beilleszthető a történelmileg hiteles események sorrendjébe vagy valószínű, hogy megtörtént, csak legfeljebb nem pontosan úgy, ahogyan Gárdonyi Géza azt leírta. Mindenképpen színesíti és plasztikusabbá teszi a várostrom történetét.

[68] A mai Almagyar utcától északra elterülő kis falu volt.

[69] Gárdonyi Géza: Egri Csillagok

[70] Tinódi Lantos Sebestyén

[71] Timsó: A sebeket összehúzó hatású, fehéres, kristályos, savanykás ízű anyag. KAI(SO4)2 12H2O. Ebből készítettek kisebb kocka, vagy rudacska alakú gyógyszert, amit kisebb vágásoknak, sebeknek az összehúzására, vérzésének elállítására használtak.

[72] Boncsok: kisebb török zászló.