Második rész

(Vissza az első részre)

 

 

04. 11. és utána

TEMESVÁR (Timişoara) és LIPPA (Lipova): Castaldo és Aldana Temesvár és Lippa megerősítését a pénzhiányra hivatkozva teljesen elhanyagolták és a mulasztásaik okozta bajokkal Losonczy István sem tudott megbirkózni. Mindenesetre azonnal hozzálátott a két vár erősítéséhez. Temesvárban Martini de Spazio tanácsadása mellett az építkezés döntően a Nagypalánkra terjedt ki. Losonczy István bízott az építészek szorgalmasságában. Amikor az őrség felett szemlét tartott a feltüntetett 950 ember helyett csak 400 lovast talált. Kiderült, hogy Aldana még ennek a néhány száz katonának a zsoldját sem fizette pontosan, noha 700 lovas után vett fel zsoldot. Vagyis, mind a vár megerősítésére, mind a zsoldfizetésre kiutalt pénzt egyszerűen elsikkasztotta.

 

 

04. 13.

BÉCS: e napon I Ferdinánd király pontot tett Gyula várának ügyére. A királyi jóváhagyás szerint május 1-én köteles minden hadi szerszámmal együtt átadni Gyula várát Patócsy Ferenc. Ugyanazon a napon kapja meg személyesen vagy megbízottai útján Boldogkő várát feleségével együtt (életfogytiglan birtoklásra); Patócsy a királytól 13 ezer forintot kap két részletben még további ezer forintot a király különös kegyelméből. Gyula várának felszereléséről annyit szükséges megjegyeznünk, hogy arzenálja 13 ágyúból és száz szakállas puskából állt.

 

 

04. hó közepén

DRINÁPOLY (Edirne): megérkezett Haszán pasa anatóliai beglerbég a seregeivel. A különböző helyekről érkezett csapatok katonái kezdték felölteni egy egységes hadsereg színezetét.

 

 

04. 16.

GYULa: Patócsy özvegye, Thurzó Margit két megbízottat küldött Castaldóhoz s levélben is tudatta vele, hogy az egyezséget megtartja – amennyiben a megígért pénzösszeget megkapja.

 

 

04. 22.

DRINÁPOLY (Edirne): a török sereg elindult a városból. Bár a sereget óriási málha, sok ezer szolga, mesteremberek és kereskedők hada gátolta a haladásban mégis igen gyorsan haladtak Magyarország véráztatta földje felé. S. I.: Az E. V. és V. c. könyv szerzője szerint április 24-én indult a sereg előtt.

 

 

04. 22.

GYULa: megjelent Aldana lippai kapitány Gyulán a vár átvétele végett. Mivel azonban a várért cserébe ígért pénz nem érkezett meg, a május 1-i átvétel elmaradt. Az özvegyet és az örökösöket Losonczi István temesi főispán sem tudta meggyőzni. A bizalmatlanságon nem csodálkozhatunk, hiszen közismert volt a királyi kincstár állandó pénzzavara s tudták az érdekeltek, hogy amennyiben engednek az ígérgetéseknek, akkor a kifizetés évekig elhúzódhat; addig van esélyük, míg ők a vár urai, tehát diktálhatják a feltételeket.

  Aldana Gyulán maradt június második feléig.

 

 

04. 23.

DRÉGELYPALÁNK: Szondi György arra kérte a királyi kamarát, hogy a várat jobban erősítsék meg, nagyobb számú gyalogossal és lovassal lássák el és bővebb fizetést folyósítsanak nekik.

 

 

03. és 04 hó alatt

HARAM[1] (Ram), KULICS[2] (?), PÉTERVÁRAD (Petrovaradin), ESZÉK (osijek): a szultán további előkészületi lépésekre adott parancsot. Szokollu Mohamed hidakat kezdett építtetni a Dunán Haramnál, Kulicsnál és Péterváradnál, a Dráván pedig Eszéknél.

 

 

04. hóban

BÉCS: I. Ferdinánd király – Dobó István állandó segélykéréseinek hatására – úgy döntött, hogy Teuffel tábornok „saját belátása szerinti számban” fogadjon fel gyalogosokat az egri vár védelmére és „minden tekintetben” álljon Dobó segítségére.

 

 

05. elején.

plovdiv (Filibe): Ahmed pasa táborából írt fenyegető hangú levelet Gyula várába Patóchy Ferenc várkapitánynak. A szerdár őt vádolta meg a szegedi hadjárat megszervezésével; szerinte Gyula várában Patóchy vezette a "latrokkal" és a Ferdinánd-pártiakkal a tárgyalásokat, hogy elpusztítsák a szultán birodalmának egy részét. Ahmed azért írta ezt a levelet, mert az ő feladata volt a Temes-vidék megszállása. A havasalföldi török-tatár hadnak – melyhez még a két román vajdának is csatlakoznia kellett – az a megbízatás jutott, hogy Erdélyt megszállja, Ferdinánd hadait kiűzze és János Zsigmondot visszahelyezze a fejedelmi székbe.

  „Nagy megbotránkozással értesültem arról, hogy te voltál a szegedi veszedelem kitalálója és oka, mert Gyula alatt a latrokkal, Ferdinán király embereivel gyűlést tartottál, hogy a hatalmas császár birodalmából némely részt elpusztítsanak. Pedig ha ezt megtudja, az ő fegyvere által fogtok elveszni. Intelek tehát, hogy ha hűséges szolgái nem lesztek a szultánnak, mint régebben voltatok, kárát valljátok. Vedd tudomásul, hogy a hűtlenek megfenyítésére engem küldött a hatalmas császár… Írd meg hát az igazat és őrizkedj Ferdinándtól, nehogy a bekövetkező szerencsétlenségnek magad légy okozója.”

  Az, hogy Patócsy már a levél megírásának idején sem volt az élők sorában, valójában lényegtelen apróság. Az üzenet nyilvánvaló figyelmeztetése meggyőzhette Aldanát és Castaldót, hogy haladék nélkül fel kell készíteni Gyula várát egy esetleges várható török támadás kivédésére. A tárgyalások elhúzódás miatt erre mindössze néhány hét maradt.

 

 

05. 08

BÉCS: I. Ferdinánd király azt a jó hírt tudta közölni Castaldóval, hogy a Szászországban toborzott 2 ezer német lovas útban van Erdély felé.

 

 

05. 11.

EGER(?): voltak gondok Boldogkő átadása körül is, mint Dobó István egri várkapitány jelentette levelében I Ferdinánd király fiának, Miksának, de a hivatalos fenyegetéseknek végül engedett a várnagy és átadta a várat Patócsy Ferenc özvegyének. Martinuzzi György levelétől számítva tehát nyolc hónap elteltével sikerült a megegyezés Gyula birtokának ügyében. A korabeli viszonyokhoz képest ez nem túlságosan hosszú idő, ha viszont azt vesszük figyelembe, hogy mindez egy fenyegető török hadjárat árnyékában történt, akkor egészen más megvilágításba kerül ez a huzavona.

 

 

05. 14 előtt.

BÉCS: a király a veszprémi vár kapitányát – Paksy Jánost – áthelyezte Komáromba. Emiatt a vár kinevezett várnagy nélkül maradt.

 

 

05. 14.

POZSONY: a pozsonyi magyar helytartóság kérte a győri parancsnokot, hogy a királynál sürgesse az új veszprémi kapitány kinevezését, mert ha a törökök Veszprémet elfoglalják, akkor a Rába folyóig terjedő területet is ellenőrzésük alá vonják. Ez arra utal, hogy voltak olyan értesüléseik, hogy Ali pasa Veszprém ellen készülhet.

 

 

05. 14.

VESZPRÉMBÉCS: május 14-én is jelentették Veszprémből a királynak, hogy a várban a szabad-hajdúk és a magyar gyalogosok között olyan véres verekedés támadt, hogy több embert megöltek.

 

 

05. 16.

SZÓFIA: Ahmed pasa táborából fenyegető felhívást intézett az Erdélyiekhez, amelyben, a szultán nevében a német hadak kiűzését és János Zsigmond visszahelyezését követelte. Castaldo helyzet tarthatatlanná vált. Sem zsoldosai, sem pedig az erdélyi rendek nem engedelmeskedtek parancsainak. Már ekkor Erdélyben bizonyossá lett, hogy Martinuzzi György megöletése súlyos hiba volt Ferdinánd király részéről. Ugyanekkor Miksa tájékoztatta Ferdinánd királyt az erdélyi helyzetről, közvetítve nekik a katonai főemberek leveleit. A király ugyanis éppen távol volt birodalmi ügyekben fáradozva.

 

 

05. 19.

LÉVA (Levice): Erasmus Teuffel a várból írt Nádasdy Tamásnak, hogy csekély katonasága hat hónap óta (!) nem kapja meg zsoldját; üldözik őt sürgetéseikkel, mert nincs módjuk, hogy (...) magukat és lovaikat fizetés nélkül eltarthassák. Ebből kiderül, hogy a felső-magyarországi sereg kevés emberből állt, demoralizált volt és távol volt a török sereg által veszélyeztetett Veszprém, Eger, Drégely, stb. váraktól.

 

 

05. 19.

KOMÁROM: Paksy János – a veszprémi vár volt kapitánya – levelet intézett Miksa főherceghez, amelyben kérte, hogy a veszprémi várkapitányi posztra időben nevezzen ki hozzáértő embert, nehogy a jelenlegi helyzetből valami baj származzék. Talán Paksy is tudott valamit a törökök készülődő támadásáról ezért ragadott tollat.

 

 

05. 20.

GYULA: végül kínkeservesen összeszedték a 13 ezer forintot s Aldana végül átvehette a várat. Az ország egyik legfontosabb erődítménye volt!

 

„Emlékezzünk az király végházárul,
Körös mellett az Vég-Gyula várárul
Vég-Gyulában gyulai vitézekrül.”
[3]

  Gyula várát a király nevében Bernardo Aldana vette át s mindjárt azzal a kéréssel fordult az uralkodóhoz, hogy a katonai igazgatás szempontjából egyesítse Lippával, őt nevezze ki ezek élére s a zarándi tizedet hadd fordíthassa Gyula erődítésére[4]; a király csak az utóbbit fogadta el.

 

 

05. 20-ra.

VESZPRÉM: május 20-ra körülzárták Veszprém várát a török seregek.

 

 

05. 21.

NIS (Niš): Ahmed pasa serege a városhoz érkezett és letáborozott.

  Egy ekkor keletkezett forrás írja, hogy a bécsi udvar tudomása szerint Ali budai pasa készülődése a Hont-Nógrád megyei várak (Gyarmat, Szécsény, Ság, stb.), azaz a bányavárosok, nem pedig a Dunántúl felé irányul. Ez súlyos hírszerzési hiba volt, hiszen tudjuk, hogy a pasa először igenis a Dunántúl irányába, vezette seregét és csak később vonult a Hont-Nógrád megyei várak irányába.

 

 

05. 21.

(?): egy ekkor keletkezett forrás írja, hogy a bécsi udvar tudomása szerint Ali budai pasa készülődése a Hont-Nógrád megyei várak (Gyarmat, Szécsény, Ság, stb.), azaz a bányavárosok, nem pedig a Dunántúl felé irányul. Ez súlyos hírszerzési hiba volt, hiszen tudjuk, hogy a pasa először igenis a Dunántúl irányába, vezette seregét és csak később vonult a Hont-Nógrád megyei várak felé.

 

 

05. 22.

TORDAI (Turda) ORSZÁGGYULÉS: Castaldo hívta össze Báthori András vajdával együtt, "hogy azon segélycsapatok táborozására és a katonák zsoldjára szükséges pénzt, továbbá az ellenség közelében lévő várakba szállítandó gabonát és élelmet, nemkülönben a tartományban felállítandó segélyhadakat megszavaztassák." Elrendelték, hogy a nemesek mindegyike köteles fegyveresen felkelni – ha a király, vagy a trónörökös is részt vesz a hadjáratban. Minden 20 jobbágy egy eleséggel megrakott szekeret állítson ki és köteles beszerezni a fegyvereit, ahogy tudja. Minden nemzet 2 ezer fegyverest köteles harcra kész állapotban tartani. A vajdának joga van ezeket a seregeket bármikor táborba szállítani.

  A székelyek és a szászok nem vállalták magukra a hadiadót. Erdély, mely Martinuzzi György idején 30-35 ezer fegyverest ki tudott állítani, most pár ezer fős sereget is alig tudott mozgósítani a török sereg közeledtére!

  Az erdélyi sereg gyülekezőhelye Keresztesmezeje volt.

 

 

05. 22.

GYULA: I Ferdinánd király Mágócsy Gáspárt, Patócsy régi várnagyát (felesége Patócsy Anna) erősítette meg a várnagyi tisztségben s mellette meghagyta a másik várnagyot, Henyei Istvánt is. A tisztségek annyiban rendeződtek át, hogy a fő hatalom a két várkapitány kezébe került. A birtokigazgatás és a jövedelmek kezelése az udvarbíró (Gyulai Vass László) feladata lett. Mellettük a két várnagy (Henyei és Montaneis) a várkapuk fővigyázói lettek.

 

 

05. 23 előtt.

VESZPRÉM: a Balaton északi partján húzódó végvárvonal kis erősségei és a jelentősebb várpalotai vár közt Veszprém biztosította az összeköttetést. Sőt, védte Győrt, a Pápa felé vezető utakat, a Bakony népét. A várhegy három oldaléról megmászhatatlanul meredek volt, de gyenge és elavult védművek voltak a várban. Dél felől lankás terület volt, ahonnan jól lehetett lőni. A várhegy keskeny gerincén hosszan elnyúló szabálytalan alaprajzú belső tornyos vár volt. Két részre, külső és belső várra oszlott. A belső várat – az ún. fellegvárat – kerek bástya védte, a külső vár egyetlen kapuját erős palánk.

  A vár fenntartása a XVI. század közepe táján egyre nagyobb teherként nehezedett a püspökségre, amelynek birtokai sorra estek áldozatul a török pusztításnak. Az egyházi kincseket és értéktárgyakat a káptalan[5] Sümegre és Sopronba menekítette és maga a püspökség is átköltözött Sümegre, ezzel pedig Veszprém elvesztette vallási központ szerepét. A török veszély fokozódásával sor került a veszprémi vár átalakítására is, de még így sem felelt meg a követelményeknek. A várban volt székesegyház, püspöki palota, kanonoki házsorok, stb.

  Pető Péter közvetlenül az ostrom előtt vette át a veszprémi vár parancsnokságát. Az új parancsnok kinevezésének késése végzetes következményekkel járt és talán a vár elestéhez is hozzájárult.

  Mikor a király Pető Péterre bízta Veszprém várát Paksy János nem akart a vár birtokainak tizedjövedelméről lemondani. A szabad hajdúk vezére, Vas Mihály, aki Paksy János helyettese volt, nem ismerte el Petőt parancsnokául s egyszerűen nem engedte be Veszprém várába. „de midőn ez Veszprémbe érkezett, Vas Mihály, Paksi alvezére, egy tehetetlen és aljas ember nem engedte be, azt mondván, hogy Paksy azt parancsolta, hogy a káptalantól készpénzben megvásárolt gabonatizedet neki még az ő részére be kell szedni. Így azt a jeles és régi várat az ellenség éppen alkalmas és kellő időben szállta meg, amikor a mieink viszálykodtak, s kis haszonért civakodtak… ami biztos reményt nyújtott az ellenségnek a vár elfoglalására. Hogy a barbár sikerrel harcoljon, ahhoz többek között az is hozzájárult, hogy a parancsnok gondatlanságából és kapzsiságából a zsoldos katonáknak a számát csökkentették, s helyükben szabad gyalogosokat – hajdúkat – fogadtak fel, akik mintegy megszokták, hogy rablásból élnek, viszont vezérek parancsaihoz nem szoktak hozzá, s szokásuk volt egymással véresen összeverekedni, s várost hanyagul védték."

  Istvánffy Miklósnak Paksi Jánosról is megvolt a véleménye: „Veszprémnek Paksi János volt a parancsnoka, aki csak annyiban értett a katonáskodáshoz, hogy családja nemesi származású volt.” Ráadásul a török támadás napjaiban Paksi nem tartózkodott a veszprémi várban. Istvánffy szerint „éppen azokban a napokban helyezte át Ferdninánd a komáromi parancsnokságra…, s el is távozott”. Hasonlóan írt Forgách is: „Paksi János veszprémi kapitány Ferdinándhoz távozott, hogy segítséget és pénzbeli támogatást kérjen, és közben őrségül csak néhány gyalogost és rendezetlen paraszttömeget hagyott hátra.” Istvánffy Miklós – Forgách kéziratára tett – jegyzeteiben már azt írta,hogy „Paksi János nem a királyhoz, hanem a feleségéhez… ment el… Bűne miatt Paksi kötelet érdemelt volna, de a jóságos király csendben hagyta az ügyet, sőt a komáromi kapitányságot neki adományozta.”

  Amikor a törökök már körülfogták a várat, állandósult a viszály a védők között. Az ellentét a darabontok – akik a városi polgárokból és jobbágyokból verbuválódtak – és a hajdúk – akik szilaj hajtókból lettek – között kezdetben meglehetősen nagy volt. A hajdúk hozzászoktak, hogy a parancsot megtagadják és rablásból, fosztogatásból éljenek. A két csapat között május derekán véres verekedés támadt, közvetlenül az ostromgyűrű bezárulása előtt!

05. 23.

  Khadim Ali budai pasa ostrom alá vette körülbelül 10 ezer emberrel. A vár kapitánya Paksi János főhadnagy volt. Ő nem törődött a rá bízott várral. Mindent helyettesére, Vas Mihályra hagyott, aki viszont nem jeleskedett a bátorságban és a haditudományokban. A főhadnagy még az ostrom idején is a birtokán gazdálkodott. A várnak nem volt elég őrsége. Körülbelül 30 lovassal és 200 gyalogossal rendelkeztek.

  A katonák képzetlenek és gyakorlatlanok voltak a katonai fegyelem pedig laza.

  A törökök serege Paksy János értesülései szerint 3 ezer főt tett ki azokon a magyar parasztokon kívül, akiket különféle munkákra vezényeltek a vár ostromával kapcsolatban. Ibrahim Pecsevi tudomása szerint a törökök tíz „baljemez” ágyúval vonultak fel Veszprém ellen.

  „Amint Ali körülvette a várat, parancsot, adott szolgáinak, hogy sátrait a közeli hegyen feszítsék ki s ezektől nem messze, vesszőkosarakba rakott földdel sáncokat emelve állítsák mögéjük az ágyúkat.”[6] A várból azonban jól irányzott skorpióágyúkkal lőni kezdték őket, úgyhogy a törökök arra kényszerültek, hogy egy másik hegyen jelöljék ki a tábor helyét. Az Apátnő völgyét a török testőrkatonák, a közeli dombokat és völgyeket pedig a többiek szállták meg. Keletről és északról is ágyúkat helyeztek el s a várfalakat a tíz "baljámez" nevű ágyúval tíz napig – Tinódi és Forgách szerint egy hétig – éjjel-nappal szüntelenül törték.

  „Azok a parancs teljesítéséhez buzgón hozzáfogtak – írta Istvánffy Miklós –, a várból azonban nagy skorpióágyúkkal, azokra irányozva, akik dolgoztak, lőni kezdtek, úgyhogy, miután átlőtték a vezéri sátrat is, s néhány szolgát a golyók szétszaggattak, a törökök arra kényszerültek, hogy egy másik hegyre vonuljanak át, s ott jelöljék ki a tábor helyét. A között a két hegy között van egy hosszas, kies kertektől és legelőktől övezett völgy. Ezt a lakosok Apátnő völgyének nevezik. (Ma Betekints-völgy) Ezt a völgyet a török testőrkatonák foglalták el. A többiek a közeli dombokat és völgyeket széltében-hosszában megszállták, amint a csauszok ezt kijelölték. Két helyen emeltek sáncot, úgyhogy nyugatról is, meg északról is ágyúkat helyeztek el, s a várfalakat nagy erővel törték.”

  Egyes adatokból arra következtethetünk, hogy a török tüzérség a vártól nyugatra emelkedő Jeruzsálem-hegyen ásta be magát, az ágyúkat a vár nyugati falával és két ágyús rondellájával szegezték szembe.

  Miksa trónörökös utasítást kért atyjától arra, hogy miként szálljon szembe a törökkel. Mivel a trónörökös nem reménykedhetett másban, mint Pallavicini Sforza által Itáliában toborzott zsoldosokban, akik útban voltak Magyarország felé, főként a felől érdeklődött, hogy Pallavicini Sforzát a seregével Erdélybe, vagy más helyre szándékozik irányítani.

  A trónörökös szándékozott a török elleni harc élére állni, de csak atyja vezetése alatt. Sajnos a legfontosabb pillanatokban – a török sereg támadásának elején – i Ferdinánd király távol volt a Magyarországi hadszíntértől.

05. 23. után

  Az ostrom alatt – 10 nagyágyúval – réslövetést alkalmaztak. A gyenge morálú katonaság megijedt az ágyúzástól (noha a várban nem okozott jelentős kárt), és a többség zendülést kezdett Vas Mihály ellen.

 A fegyelmezetlen védősereg katonái sorra szökdöstek a várból. A bentmaradtak közül többen lázongani kezdtek, majd feltörték a raktárakat, kirabolták a vár kincstárát, az élelmiszert széthordták, s a karókra erősített zászlókat a vár fokáról ledobálták. Sokan megpróbáltak az éj leple alatt kisurranni a várból, de a törökök észrevették őket és mindegyiküket levágták.

  A veszprémi vár ostrománál nagyon megnehezítette a védelmet a várkapitány áthelyezése Komáromba. Vass Miklós nem volt szakképzett katona. Komáromban ekkor szervezték meg az új várőrséget s ettől kezdve lett a vár a naszádosok fő székhelye. Paksy János szakértelmére ott is nagy szükség volt, de sajnos a legfontosabb pillanatban Veszprém vára nélkülözte az alkalmas vezetőt.

 

 

05. 24.

BÉCS: Miksa trónörökös értesítette Castaldót, hogy további seregeket bocsát a rendelkezésére. Tehát támogatásáról biztosította az erdélyi ügyekkel kapcsolatban.

05. 24-től 05. 27-ig

  A trónörökös ki akart alakítani a küszöböm álló török támadás ellen egy stratégiai tervet. Ezért írt Castaldónak és más – a hadviselésben valamennyire is járatos – magyar főuraknak, és kikérte a véleményüket. Főként arra a kérdésre várta a választ, mi volna célszerűbb és szükségesebb: ha Castaldo Erdélyben marad, vagy ha a Temes-vidéken a sereg élére áll. Továbbá, hogy az újonnan zsoldba fogadott gyalogos és lovascsapatokat hol kellene felhasználni.

  Castaldo úgy vélekedett, hogy ő szívesen állna a Temes-vidék hadműveletek élére, ha helyettesére, Báthori András vajdára rá lehetne bízni a zilált erdélyi ügyek vitelét. Nem tartotta tanácsosnak, hogy fizetetlen, éhező zsoldosaival távozzék Erdélyből, annál kevésbé, mert Erdély felett ott lebegett a moldvai és a havasalföldi török-román seregek betörési veszélyének pallosa.

  Nyilvánvaló volt, hogy az udvar tehetetlenül szemlélte az eseményeket és semmiféle terve nem volt a védekezésre, csak tűzoltásra szorítkozott.

05. 27.

  A főherceg tájékoztatta Erasmus Teuffelt, hogy a budai pasa Veszprém ellen készül. Ezért megparancsolta neki, hogy szükség esetén támogassa Ehrenreich Khunigsperg győri parancsnokot és Paksy Jánost az új komáromi kapitányt. Tehát ötödik napja ostromolta a pasa Veszprémet és az udvar nem tudott róla.

05. 28.

  A főherceg Khunigsperggel is közölte Ali pasa terveit. (Ő úgy tudta, hogy Tatát is ostrom alá veszi a pasa.) Parancsot adott a győri parancsnoknak, hogy a várvédőket bátor ellenállásra bíztassa, és szükség esetén nyújtson segítséget a veszélyeztetett erősségeknek.

  Ezen a napon a pozsonyi magyar helytartóság felszólította Nádasdy Tamás dunántúli főkapitányt, hogy nyújtson segítséget a török ostrom alá vett veszprémieknek, és a várat szabadítsa fel az ellenséges megszállás alól. Ehhez a megyei nemesi és portális felkelők haderejét kellett igénybevennie. Nádasdy a parancsot továbbította több környékbeli végvár kapitányának. Köztük Magyar Bálintnak, Szigliget és Fonyód parancsnokának. Magyar Bálint azonban visszautasította a parancsot arra hivatkozva, hogy ő 23 lóval (lovassal) szolgál, bár csak 20 lóra kap zsoldot, de azt sem kapja meg rendesen.

05. 29.

  A főherceg értesítette apját a fejleményekről (I. Ferdinánd király ekkor Passauban volt). Azonnal írt Pallavicini Sforzának is, Pettauba[7], hogy az Itáliában toborzott 3 ezer főnyi zsoldossal a legnagyobb gyorsasággal (erőltetett menetben) siessen és szabadítsa fel Veszprémet az ostrom alól.

  Ali pasa sikeresen tévesztette meg Dobó István egri várkapitányt is, hiszen ő úgy tudta ekkor, hogy Ali pasa néhány nap múlva mindenekelőtt Szolnok és Eger várát fogja ostrom alá venni, és ennek megfelelően is tevékenykedett.

 

 

05. 29.

TEMESVÁR (Timişoara): Losonczy István ellenőrző utat tett Temesváron, hogy megszemlélje a vár építésének menetét. Megdöbbenve és megütközve tapasztalta, hogy a védművek helyreállítása éppen csak megkezdődött. Ezt megírta Ferdinándnak is, aki Andrea de Treviso mérnököt küldte Temesvár megszemlélésére.

 

 

05. 30.

BELGRÁD: Szokollu Mohamed táborában ezen időpontra már összegyűltek a Boszniai vilajetből, a környező szerbiai és magyar szandzsákokból a hűbéres csapatok is.

  A Temesvár elleni hadjárat bázisává berendezett Belgrádba és Szendrőbe a Dunán hajókon szállították fel az élelem- és lőszerkészletet, ahonnan aztán tevéken és lovakon vitték tovább a sereg után.

 

 

05. 30.

BÉCS: Miksa főherceg minden követ megmozgatott a veszprémi vár felmentésére. Levélben fordult Khunigsperghez, hogy tegyen meg mindent Veszprém megmentése érdekében. Közölte vele, hogy Felső-Magyarországról már elindult Teuffel Erasmus morva és spanyol gyalogsággal.

  Írt Georg von Tarnhausen[8] kapitánynak (?) hogy nehézlovasságával, 500 külföldi vértesével jöjjön Veszprém felmentésére.

 

 

05. 31.

HARAM (Ram), KULICS, PÉTERVÁRAD (Petrovaradin); ESZÉK (osijek): ezen időpontig a török utász alakulatok elkészítették a hajóhidakat a felsorolt helyszíneken.

 

 

05. 31.

KOMÁROM: Paksy János várkapitány Miksa főherceget ostromolta leveleivel, hogy segítse meg Veszprémet, mert el fog veszni.

 

 

05-hó végén.

PETTAU: Pallavicini Sforza 3 ezer olasz zsoldos gyalogosával ide érkezett. Parancsa szerint tovább kellett indulnia Veszprémbe, hogy segítséget nyújtson az ostromlott várnak azokkal a csapatokkal együtt, akik Pápa környékén gyűltek össze.

 

 

05-hó vége táján.

SZENDRO (Smederevo): Ahmed másodvezír hadserege megérkezett. Ő az anatóliai seregeket vezette, de csatlakoztak hozzájuk a nikápolyi és a viddini csapatok. Elitalakulata a néhány ezer fős janicsárság volt és egyben ők alkották a derékhadat. Szerepe a terv szerint az volt, hogy miután egyesült Szokollu Mohamed seregével foglalja el a hódoltsági terület déli területéhez közel eső katonailag fontos várakat. A terv később egészült ki (a kezdeti sikerek hatására) a keleti határ erős várainak elfoglalásával.

 

  Az elsődleges célt három tehermentesítő támadással segítették meg.

1) A Buda körüli végvárvonal bányavárosok felé való áttörése » utánpótlás és segélycsapatok megzavarása melyek nyugatról érkeznének. 2) A Keleti Magyar Királyság hátbatámadása az Ojtozi szoroson át » váratlan támadás 3) A boszniai vilajet felől Horvátország és Szlavónia megtámadása a Stájer és Krajnai Hercegségig.

 

  A török és szövetséges hadak mindenhol megközelítették az országot és támadásra készen álltak: 1) Budán és környékén Khadim Ali budai beglerbég serege gyűlt össze. Itt harcolt a székesfehérvári, a pécsi, az esztergomi és a szegedi szandzsák minden katonája. (Vezetőik sorrendben: Arszlán, Dervis, Velidzsán, Musztafa bég) 2) Moldvában állomásozott az oláh-tatár-török sereg. Vezetője Éliás moldvai vajda volt. Segítségére volt a krími tatár kán és harcosai meg kevés török katona. 3) Boszniában Ulama beglerbég, valamint a hecegovinai és a hlevnói bég állt támadásra készen.

 

  Ahmed másodvezír serege 8-10 nap pihenőt tartott Szendrőnél, majd tovább vonultak Haramhoz.

 

 

05-hóban

ISZTAMBUL-PÁRIZS: a titkos diplomácia kulisszái mögött sötét játék folyt. A franciák – a korábbi évtizedek jól kitaposott és bevált nyomdokába lépve – arra ingerelték II. Szulejmán szultánt és környezetét, hogy vegyék két tűz közé a Habsburgokat: ők majd katonai beavatkozással leköti V. Károly erejét a Német római birodalom nyugati részén, az oszmán haderő pedig termékeny talajba hullott a „legkeresztényibb ország” aljas uszítása. 1552 májusában a szultán kiáltványban nyugtatta meg a franciákkal szövetkezett német protestáns fejedelmeket, hogy „ezen hadi készülődés Ferendus… ellen van”.

  A legfelső török katonai és politikai vezetők előtt világossá vált, hogy egy hazánk elleni újabb hódító hadjárat esetén nem kell attól tartaniuk, hogy „Európa védőbástyája” hathatós támogatást kap majd bármelyik európai országtól.

  Még a lengyeleket is kipuhatolta a török diplomácia, hiszen a trónon az erdélyi gyermek-fejedelem nagyapja ült. Ráadásul még a katolikus egyház feje, III. Gyula pápa a törököket közvetetten támogató közömbös passzivitással figyelte a „kereszténység védőpajzsá”-nak élethalálharcát.

 

 

tavasszal

DRÉGELYPALÁNK: fennmaradt egy hivatalos jelentés Drégely kétségbeejtő, romlott állapotáról 1552 tavaszán: "...a falai erősen ingatagok, a villámcsapás által felrobbant puskapor megrongálta őket. Kapitánya nincs abban a helyzetben, hogy az ellenségnek ellenállhasson, vagy hogy a környező vidéket megvédelmezhesse. Igen szükséges a szakértők kiküldése, hogy a vár lerombolásának, vagy fenntartásának kérdésében döntsenek." Szondi György azt javasolta, hogy a nehezen védhető Drégelyt és Ságot rombolják le és építsenek helyette alkalmasabb erősséget egy közeli, mocsaras helyen. A szakértők döntésére volt bízva, hogy lerombolják-e, vagy kijavítják a várat.

 

 

06. 01.

VESZPRÉM: „Ali két helyről is már tizedik napja, éjjel sem szüneteltetve az ágyúzást, törte a falakat – írta Istvánffy Miklós –, s a mieinknek azon a sziklás talajon nem volt lehetőségük arra, hogy a leomló fal részeit kijavítsák s földdel kitöltsék. Sem kövük, sem fájuk nem volt elegendő a kőfalon ütött rések berakásához.”

  Forgách Ferenc így írta le a katasztrófát: „Ali basa hét álló nap és éjszak ágyúztatta megszakítás nélkül a falakat, de ez alig veszélyeztette volna a mieinket. Ugyanis Vas Mihály, a vár védője serényen és ügyesen látta el tisztét, ha a vaktában összecsődített sokaság a legrosszabbkor nem követeli a zsoldját (persze tudták, hogy nincs pénz, azért nem fizetnek), és zendülésbe nem tör ki. Így aztán a falakról lehajigálták a zászlókat, feltörték a befalazott helyiségeket, ahová a püspökség és a káptalan drágaságait, valamint sok nemes ember holmiját rejtették, mindezt kirabolták, és Mihály tilalma ellenére szétfutottak."

  A várból csoportosan kezdtek szökdösni a hajdúk. „Ezeket azonban Ali nem mint katonaszökevényeket és árulókat fogadta – írta Istvánffy Miklós –, hanem mint olyanokat, akik előbb a törökökkel szemben hihetetlen gonoszságokat követtek el, s nekik nagy veszteségeket okoztak. Ezért a szökevényeket az Apátnő völgyébe vezette, s ott nagy kegyetlenséggel egy szálig leölette őket. Fehérlő csontjaik még most is láthatók, halomban heverve.”

  Vas Mihálynak túl kevés katonája maradt az ostrom folytatásához. Tárgyalást kezdeményezett és felajánlotta, hogy szabad elvonulás fejében átadja a várat. Székely Tamást, a vitéz katonát és kiváló lovast, küldte ki a várból, hogy állapodjék meg a megadás feltételeiről. Ali pasa elfogadta az egyezséget és bántódás nélküli elvonulást ígért a magyaroknak. De amikor kilépett a várkapun janicsárok rohantak rájuk és lekaszabolták őket. Batthyány Ferenc[9] és Istvánffy Miklós és Forgách Ferenc szerint: alig hagyták el a védők a várat, amikor a janicsárok a kapukat és falakat elfoglalták, és a lesben álló török lovasság részben lekaszabolta, részben rabszíjra fűzte a kivonulókat. Székely Tamás csak kevesedmagával tudott ismerős ösvényeken a Bakony erdőségeibe elmenekülni. Vas Mihály is elesett.

 

   A törökök őrséget állítottak a várba; létszáma 300 fölött volt. A török csapatok hevenyészve helyreállították a vár nyugati falán levő – a déli rondella és a délnyugati bástya közti – törést. Ezzel betörtek az addig összefüggő magyar végvárvonalba! Istvánffy Miklós szerint Khadim Ali budai pasa Dzsáfer béget nevezte ki várparancsnoknak. Az ígéretét be nem tartó hadvezér híre elterjedt az országban és még elszántabbá tett több várkapitányt és végvári katonát a vár védelmére. A vár bevétele után a pasa Budára vonult vissza, azonban az e tisztségre frissen kinevezett Arszlán székesfehérvári szandzsákbég – az esztergomi, simontornyai és más szandzsákok katonaságával – Veszprém vára alatt maradt.

 

 

Veszprém ostroma idején

VÁROSLŐD (LEVELD): még Veszprém ostroma idején a leveldi kolostorerődbe Rátkai Pál lovasságából 50 lovast, 100 gyalogost, majd két hónappal később 200 gyalogost helyeztek. Ezen erősítés célja a térség katonai erejének növelése és a török előretörés akadályozása volt.

 

 

06. 01.

DEBRECEN: kisebb királyi csapatok Georg Helfenstein és Fabian von Schőnaich vezetésével elindultak Erdélybe a városból. (A debreceniek ekkor írtak panaszt ellenük a magatartásuk miatt.)

 

 

06. 02.

BÉCS: Miksa főherceg levél által közölte apjával Veszprém elestét. Későbbi levelezéséből tudjuk, hogy Nádasdy Tamás dunántúli főkapitányt próbálta felelőssé tenni a vár elvesztése miatt.

  Az udvar eleinte nem akart belenyugodni a veszprémi vár elvesztésébe. Miksa főherceg meghagyta Khunigsperg győri parancsnoknak, hogy Erasmus Teuffel főkapitány a váci püspök és Pallavicini Sforza csapataival egyesülve foglalja vissza a várat, vagy nyílt mezőben ütközzék meg az ellenséggel. Ezek a csapatok éppen gyülekeztek Győrben, Pápán és Komáromnál és németekből, magyarokból és olaszokból álltak. A tervből semmi sem lett.

  Castaldo tábornok az ellencsapásra tervezett erőket Erdély védelmére kérte.

 

 

06. 02.

PADOVA: I. Ferdinánd király innen válaszolt fiának az erdélyi helyzettel kapcsolatban. Nem tudott határozott utasítást adni Miksa főhercegnek, mert további megbeszéléseket tartott szükségesnek. Fiát is arra buzdította, hogy továbbra is tanácskozzék illetékesekkel és közben értesítse őt az ellenség szándékáról.

 

 

06. 03.

PÁPA: harmadnapra, hogy Veszprém elesett a pápai őrség semmit sem tudott még. Keglevich György várkapitány azt írta: "...hírünk olyan vagyon, hogy még most is bírják magokat az szigin keresztyének benne."

 

 

06. 03.

TEMESVÁR (Timişoara): Losonczy István temesvári kapitány tervet gondolt ki a vár védelmére. Aktív védelemre szánta el magát; szerette volna előttük letarolni a vidéket egészen Péterváradig, vagy pedig megszállni Becskereket.

 

 

06. 03.

PÁPA: a környező várak őrség a legzavarosabb híreket kapta a veszprémi ostromról. A pápai őrség a palotaiaktól kapott híreket Veszprémről, s ezek alapján Gersei Pethő pápai kapitány június 3-án este 6 órakor a következő levelet írta Nádasdy Tamás főkapitányhoz: „sem senki nem tugya mindez óráig és ha Veszprémet megvették vagy nem, egy órában tíz féle hír jó, mindeniket hiszik. Tegnap Palotából bizonnyal azt írták és izenték, jelt is küldtek, hogy Veszprém még keresztény kéznél vagyon.” Ugyaneznap Pápáról Keglevics György is közölte levelében, hogy „szegény keresztények az nap még Veszprémben voltak.” A kapitáláció feltehetően június 2-án következett be.[10]

 

 

06. 04.

GYULA: Losonczi István temesi főispánnak és Dél-Magyarország főkapitányának Bernardo Aldana azt jelentette Gyuláról, hogy a várban talált őrség fizetetlen, Horváth Bertalan katonái minden rend nélkül kóborolnak a vidéken. Fizetetlenek Tóth Mihály hajdúi is, akik közül kétszázat a király zsoldjába fogadott.

 

 

06. 05.

PÁPA: Pallavicini Sforza a hosszú útban elcsigázott olasz zsoldosait kénytelen volt itt pihentetni, ahelyett, hogy Veszprém visszafoglalásában tevékenykedtek volna. Annyira legyengült a sereg, hogy még 21-én is itt voltak.

 

 

06. 06.

SIMÁND[11] (Simand): bár Losonczy Istvánt magára hagyták, lázas tevékenységet fejtett ki a rábízott Temesvár védelme érdekében. Összehívta a környékbeli (délvidéki) megyék rendjeit június elejére Simándra részleges országgyűlésre, hogy tőlük – a pozsonyi országgyűlés határozatainak értelmében pénzsegélyt kérjen a vár megerősítésének befejezéséhez. Arra kérte a rendeket, hogy a török támadással szemben tanúsítsanak áldozatkézséget, a hadiadót szedjék be és a jobbágyaikat bocsássák rendelkezésére a várépítéshez. Maga részéről biztosította a rendeket, hogy ő is kész híven teljesíteni hazája iránti kötelességét.

  Losonczy István szavai azonban eredménytelenül hangzottak el. A rendek kijelentették, hogy addig nem fognak fegyvert, amíg maga a király is személyesen táborba nem száll. A jobbágyaikat pedig azzal az ürüggyel vonták el Temesvár megerősítésétől, hogy azok az aratással vannak elfoglalva. Több rend el is hagyta az országgyűlést.

 

 

06. 07.

EGER: Dobó István fontos értesülést szerzett. A budai pasa Veszprém elfoglalása után azt az utasítást kapta, hogy az alsó-magyarországi bányavárosok felé indítson támadást, de előtte rombolja le a Hont-Nógrád megyei erősségeket., amíg a fősereg Temesvárt és a Temes-vidéket szerzi meg. Az Eger és Szolnok elleni támadásról tudtak az udvarban is.

 

 

06. 07

SIMÁND (Simand): miután egyre fenyegetőbb hírek érkeztek a törökök közeledéséről a még el nem távozott rendek kijelentették, hogy készek a király zászlaja alatt fegyvert ragadni.

06. 07-től ~ 06. 24-ig

  Sajnos a tiszántúli megyék nemessége csak nagyon lassan gyűlt össze.

  Losonczy István a gyűlés után Temesvárra utazott és a vármegyék által begyűjtött hadiadóból elsősorban a lázongó őrség elmaradt zsoldját fizette ki, a földesurak vármunkára küldött jobbágyaival pedig a török előhad megérkezését megelőző bő két hét alatt a félbemaradt erődítési munkálatokat igyekezett befejezni. Szerette volna megkísérelni, hogy a török sereg érkezése előtt az útjába eső vidékekről az élelmet Temesvárba szállíttassa, a lakosságot elköltöztesse, s a falvakat elpusztítsa, hogy ezzel is késleltesse az ellenség felvonulását, de kicsi volt a serege ehhez.

 

 

06. 07. előtt

DRÉGELYPALÁNK: Thurzó Ferenc nyitrai püspök látogatást tett a várban. Az okáról nem tudunk semmit, talán az esztergomi érsek utasítására mérte fel a vár állapotát. A vár – és még (Érsek-)Újvár és (Ipoly-)Ság – fenntartásának a költsége az érseket terhelte. (Az érsek ekkor Oláh Miklós volt.)

06. 07.

  A püspök jelentésében leírta, hogy a várat rossz állapotban találta. Rendelt oda 3-4 kőmívest, hogy a szükséges javításokat elvégezzék. Meghagyta Rózsa Pálnak, az esztergomi érsekség Körmöcben dolgozó pénzverő mesterének (pisetariusának), hogy küldjön a közeli várakból Drégelybe hadiszert, lőport, ólmot. Rózsa Pál azonban minden csekélységben a távoli pozsonyi kamarától várt utasítást.

 

 

06. 07.

EGER: Dobó István várkapitány világosan felismerte a hírszerzés lehetőségét. Felderítői Budáról, Hatvanból és Pécsről június elején is értesüléseket szereztek a törökök hadi készülődéseiről, csapataik mozgásáról, de megfordultak Belgrádban, sőt Drinápolyban is.

 

 

06. 07.

HÁROMSZÉKI HAVASOK: a mintegy 40 ezer főnyi (szultáni parancsra) összevont oláh-tatár-török összevont sereg átkelésre készült a háromszéki havasokon.

 

 

06. 07.

?: Beke György levelében azt írta Nádasdy Tamásnak: „Beszprimet heted napra vették meg, még meg nem vehették volna, ha hitra meg nem adták volna, de hitre adták meg, s mind levágták őket benne.”

 

 

06. hó első napjai

PÉTERVÁRAD (Petrovaradin): Szokollu Mohamed átkelt seregével a Dunán.

 

 

 

06. 01. és 06. 10. között

 

 

HARAM (Ram): Ahmed másodvezír az anatóliai hadsereggel átkelt a Dunán és az átkelés után egyes egykorú írók szerint "betört Karánsebes vidékére". Itt valószínűleg portyázó seregekről lehetett szó, hiszen a sereg vonulási iránya nem erre esett.

 

 

06. hó első napjai

 

 

VERSEC[12] (Vrsac): a várat elfoglalja Ahmed másodvezír.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

 

06. 10.

(?): a török had a határvidéken volt már, amikor Castaldo reményvesztetten kijelentette, hogy csekély számú fizetetlen zsoldosával Erdélyben sem nyílt mezőn, sem a városokban nem tud az ellenség támadásának ellenállni.

  Mindezekre megdöbbentő adatokat tartalmaz Báthori András erdélyi vajdának és Werner Györgynek a királyhoz e napon intézett jelentése. Wernert és Bornemissza Pált az év elején küldte Erdélybe a király a pénzügyigazgatás átvizsgálása és javaslatok tételére.

  Ők azt írják, hogy. annyi pénz sincs, hogy 100 lovast felfogadjanak. Attól kell tartani, hogy az ellenség nem csak a szükséggel nem rendelkező Temesvárt, Karánsebest és Lugost szállja meg és foglalja el, hanem az egész felkészületlen tartományt elárasztja "Ez ország felől semmi jót nem írhatok kegyelmednek, mert a királynak ő felségének pénze itt nincs, az mi idegen népe vagyon fizetetlenek, kevesek is." – írták Nádasdy Tamásnak.

 

 

 

 

 

06. 11-ig

KRASSÓ FOLYÓ: Ahmed másodvezír hidat veretett a folyón és átkelt az egész sereg.

 

 

06. 11-ig

MEZŐSOMLYÓ[13] (Semlacu Mare): Ahmed másodvezír a Temesvártól öt magyar mérföldre lévő Mezősomlyói mezőn ütött tábort, hogy bevárja Szokollu Mohamed ruméliai seregét. Volt itt egy vár, amit talán el is foglaltak.

 

 

06. 11.

PASSAU: I. Ferdinánd király jóváhagyta Veszprém visszafoglalását és megparancsolta a sziléziai-szász lovasok minél előbbi levonulását.

 

 

 

06. 11.

TEMESVÁR (Timişoara): Losonczy István arra kérte a trónörököst, hogy még legalább 1500 embert és egyéb szükséges felszerelést küldjön kevés katonaságának kiegészítésére. A végváriak közt megnőtt a félelem a seregek közeledésének a hírére és már attól tartott, hogy a lovasság bármelyik éjjel egyedül fogja hagyni a várban.

 

 

06. 12.

KOLOZSMONOSTOR[14] (kolozsvár): Castaldo egyik vezérének Helfsteinnek zsoldosai fellázadtak és addig sehova sem volt hajlandóak hadba vonulni, amíg teljesen ki nem fizetik őket.

 

 

06. 12.

EGER: a hónapban szerzett titkosszolgálati információkról Dobó István Vas Miklós[15] útján értesítette Oláh Miklóst. Látta, hogy a veszedelem egyre közeledik, az országos segítség pedig késik, tehát írt Miksa főhercegnek. Kérte őt, hogy gondoskodjék megfelelő őrségről, mert ilyen tágas várban, mint Eger, a kevés számú őrség nem tud az ellenség váratlan támadásának ellenállni. Továbbá parancsolja meg Pethő Gáspár, Zoltay István és Káldy Márton hadnagyoknak, hogy a felső megyékkel együtt időben gondoskodjanak Eger megsegítéséről. És ha valami baj történnék a várral, azt ne a kapitányoknak, hanem a benne elhelyezett őrség kis létszámának tulajdonítsa – írta Oláh Miklósnak. De ő maga is gondoskodott katonák begyűjtéséről.

  I. Ferdinánd király, hogy a hadbavonuláshoz kedvet csináljon, Dobó István kérésére beparancsolta a királyi sereg három jól összeszokott, fegyelmezett, kisebb alakulatát: Pethő Gáspárt és Zoltay Istvánt 40-40 lovassal, és Bornemissza Gergelyt 250 gyalogossal.

 

 

06. 13.

PASSAU: I. Ferdinánd király engedélyével Komáromból is küldtek 150 zsoldost Veszprémhez.

 

 

06-hó második hete

OJTOZI SZOROS: az oláh-tatár-török egyesített sereg a szultán parancsára tehermentesítő támadásra indult az Ojtozi szoroson át a Székelyföld ellen. Az oláh vajda, a krími tatár kán s valószínűen valamelyes kelet-balkáni török egységek is az Ojtozi-szoroson át Erdély délkeleti szögletére törtek. Végigdúlták Sepsi-, Kézdi-, Orbai- és Kászonszék területét. Felégették, kirabolták és végiggyilkolták ezeket a vidékeket. A sereg 40 ezer fős volt. Castaldo nyugati zsoldosai nyugodtan eltűrték, hogy pusztítsák a barbár tömegek az ő felügyeletükre bízott területeket. A végén egy kisebb magyar csapat közelítette meg a rabló hordát, mire az azonnal visszahúzódott.

 

 

06. 14.

SÜMEG ÉS VIDÉKE: a sümegi várba menekült veszprémi püspök, arról számolt be a királynak, hogy a székesfehérvári törökök a vár egész tartományát tűzzel-vassal pusztítják. Nem tudja, mikor szállják meg a területet, de biztos, hogy nemsokára elvész, és akkor egész Zala megye a törökök hatalmába kerül egészen Stájerországig. Veszprém török kézre kerülésének hírére 15 község lakossága menekült el és a helyben maradottak is készen álltak, hogy bármely percben menekülhessenek a lovashadak pusztításai elől. A püspök közölte azt is, hogy a székesfehérvári szandzsákbég Pápa vára ellen készül. Erre azonban nem került sor, mivel Arszlán bég július közepén parancsot kapott Hadim Ali budai beglerbégtől, hogy csapataival vonuljon Drégely vára alá, s vegyen részt a Hont és Nógrád vármegyei magyar várak elleni támadásban. Ezért kérte a királyt, hogy 100 gyalogost és 100 lovast küldjön a sümegi várba.

  Veszprém visszafoglalásának terve semmibe foszlott. Pallavicini Sforza serege 3 ezer olasz zsoldossal Pápán pihente ki a hosszú út fáradalmait, miközben a győri és felvidéki seregek Veszprémnél várakoztak rájuk hadra készen.

  Veszprém elfoglalásával a török hadsereg kiterjesztette hódítási területét a Zala és a Marcal folyókig, s ezt az újonnan meghódított területet 1554. február 15-ig az Üsztolni Belgrád-i szandzsákbég fennhatósága alá rendelték.

 

 

 

06. 15-ig

TITEL (Titel): Szokollu Mohamed seregével átkelt a Tiszán és Becskerek körzetén át minden ellenállás nélkül haladt Temesvár irányába. Serege a ruméliai csapatokból állt és mozgósították még hozzá néhány magyar határszéli szandzsák hadinépét is. Sok irreguláris csapat is velük tartott, meg hűbéresek. Az elitcsapatai a 11-12 ezer fős janicsár sereg és az aszáb hadtest voltak

 

 

 

 

 

06. 15.

VESZPRÉM KÖZELÉBEN: Khunigsperg és Teuffel a két sereg vitézei csalódottan visszavonultak Győrbe, illetőleg a Felvidékre.

  A sziléziai szász lovasok sem érkeztek meg. Nádasdy Tamás tudomása szerint is ekkor már megindultak a török portyázások Veszprémből a Balatontól északra.

 

 

06. 15.

GYULA: Gyulai Vass László azt panaszolta, hogy a polgárság pénz nélkül nem hajlandó az erődítéseken dolgozni, a városbíró az efféle munkákról még tárgyalni sem hajlandó. Mágocsy Gáspár azt panaszolja, zsold híján katonái szétszélednek.

 

 

06. hó derekán

TORDAI ORSZÁGGYŰLÉS (Turda): Castaldo tábornok az erdélyi rendeket részleges országgyűlésre hívta össze. A gyűlésen a rendek erősen kifakadtak I. Ferdinánd király erdélyi kormányzata ellen. Erdély átadásába – mondották – György barát idejében olyan feltétellel egyeztek bele, hogy a király az országot megvédi a törökök ellen. Még tavasszal is hajlandók voltak a hadfelkelésre, ha a király, vagy a fia személyesen áll a sereg élére. Most azonban azt kell tapasztalniuk, hogy a király távol marad az országtól (Miksa főherceg sem vállalkozott a seregek vezetésére eddig. [a szerk.] ), Castaldo erdélyi serege pedig, melyről azt gondolták, hogy oltalmukra lesz a török támadás esetén, hónapok óta nem kapott zsoldot és a lakosság ellen fordult.

  Az 1551-es szűkös termés következtében 1552-ben nagy drágaság volt. A rossz terméssel járó éhínség nyomán járványok léptek fel. A zsoldosok raboltak és fosztogattak. Maga Castaldo így írt róluk: "E fegyelmezetlen, makacs, barom nép, melyet még saját romlása sem tart vissza a kicsapongástól sokkal inkább pusztítja s ejtheti kétségbe az országot, mint maguk a törökök s a tatárok."

  A Hunyad megyei nemeseknek a tábornokhoz intézett levele a zsoldosok garázdálkodásáról: Nemcsak a parasztok, hanem a nemesek javait is felprédálták, állataikat elhajtották. Ha valaki egy szót is szólt ellenük, azonnal megölték, vagy megsebesítették. A parasztokról lehúzták gúnyájukat, az asszonyokat is megfosztották ruháiktól és meztelenül hagyták őket. Annyira gyötörték a parasztokat, hogy már néhány falu elhagyottan áll. A szegény jobbágyok közül némelyek a havason túlra, mások Temesvár felé török fennhatóság alá menekültek.

  Mikor már a lakosság az erdőkbe menekült a zsoldosoknak nem volt mit enniük, akkor gyökerekkel táplálkoztak, és ha ez is elfogyott lázongani kezdtek sőt a városokat is megtámadták. A zsoldosok "mindenütt oly kegyetlenül viselték magukat, hogy a lakosok inkább a töröknek rabszolgáivá akarnak válni, mint a németeknek szállást adni, mert mindenütt ölnek, rabolnak, dúlnak, kegyetlenkednek dühökben." (Szalai L.)

  A tordai gyűlésen ilyen kifakadások hangzottak el: "A török alatt sem volna ilyen rossz dolgunk, legalább nem fizetnénk annyit s nem volnánk úgy elnyomva." "Bezzeg látszik – mondották –, hogy nem él a kincstartó” (ti. Martinuzzi György [a szerk.] ). A székelyek a barát meggyilkolása miatt bármely pillanatban készen álltak az orrgyilkos tábornok elleni felkelésre.

 

 

~06-hó közepén

BUDA: Khadim Ali budai beglerbég seregével itt állomásozott. Előkészítették a haditervet a nógrádi és honti várak ellen. Csapatösszevonást is végrehajtottak, így a sereg 12 ezer fősre duzzadt. Sugár István szerint Várpalotát is elfoglalta a pasa visszatérőben a veszprémi vár elfoglalása után, de ezt más szerzők nem erősítik meg.

 

 

06. 17.

BALATON-DUNA VÉDELMI VONAL: a törökök területi nyeresége csekélyebb mértékű volt Veszprém megszerzésével, mert a várat minden oldalról magyar várak vették körül. Veszprém eleste után fokozódott a környékbeli várak jelentősége. A bécsi udvar igyekezett megerősíteni a Balatontól a Dunáig terjedő védelmi vonalat, melynek fő várai Pápa, Várpalota és Győr voltak, de a kisebb várakról sem feledkeztek meg.

  Ebben az időben szakértők vizsgálták meg a leveldi, cseszneki és (nagy)vázsonyi erősségeket, hogy érdemes-e azokat kijavítani. A szakértői vélemény alapján mind a három várat alapjaiban kellett volna lerombolni.

 

 

06. 17.

BÉCS: a törökök már Temesvár közelében jártak, amikor Miksa főherceg újból sürgette apját: közölje vele, hogy mitévő legyen. Sürgette az olasz és cseh zsoldosok leküldését, minthogy a pozsonyi országgyűlésen megszavazott adó behajtásában nem sok bizalma volt. Az ellenséges csapatok létszámához viszonyítva a Habsburg ház hadiereje kevés volt. Ezért a trónörökös atyjától kért sürgős intézkedést.: általános hadfelkelésre szólítsa-e fel az ország népét, vagy valami egyéb módon keressen megoldást. A németországi "vallásháború" miatt sem I. Ferdinánd király, sem Miksa főherceg nem jöhetett magyar földre, ezért a király személyes megjelenéséhez kötött általános nemesi felkelés Magyarországon és Erdélyben elmaradt. Így az ország védelme csak részleges hadfelkelésre (particularis expeditio) korlátozódott, amelyben csak egy-egy veszélyeztetett terület (néhány megye) nemessége tartozott megjelenni. De a vármegyék által kiállított katonák sem szolgáltak tovább néhány hónapnál.

 

 

06. 17.

ERDÉLY: Castaldo azóta, hogy Erdély ismeretlen földjére lépett, nem érzett lába alatt biztos talajt. Itteni működése nem volt egyéb, mint rendszertelen, lázas kapkodás és tervszerűtlen készülődés. Tehetetlen vergődését tükrözi e nap Miksa főherceghez intézett levele, melyben keservesen panaszkodik, hogy helyzete kétségbeejtő, élve nem menekülhet Erdélyből. A megszállt várakból (pl. Karánsebes, Lippa, Lugos, Temesvár) zsoldért és katonaságért folyton zaklatják, de ő nem adhat egyebet üres szavaknál.

 

 

06. 17.

BÉCS: Oláh Miklós püspök – Dobó leveleire hivatkozva – Bécsből értesítette Ferdinánd királyt az alábbi intézkedéseiről: a) Felhívta Erasmus Teuffel figyelmét az Egert fenyegető veszélyre. b) A püspöki birtokok lovagtisztjeinek (hűbéres gazdatiszt, vagy officialis) meghagyta, hogy szükség esetén vonuljanak a várba. c) Írt a felvidéki nagyuraknak és vármegyéknek, hogy ők is küldjenek gyalogosokat a várba d) Dobót megbízta, hogy az egri vár rendes őrségéhez még száz gyalogost fogadjon zsoldba a püspök személyes költségére.

 

  Miksa főherceg megparancsolta Erasmus Teuffelnek, hogy 500 zsoldost – „késedelem nélkül” – küldjön Eger vár védelmére és „legyen a várat illető kellő vigyázattal”.

 

 

06. 18-tól

ERDÉLY: a török sereg Temesvár felé közeledett. Castaldo értesülése szerint Ahmed másodvezír Temesvár bevétele után Erdélybe akar betörni, ezért nemcsak Temesvár felmentése, hanem Erdély megvédése érdekében is nagy szükség lett volna újabb csapatokra.

 

 

06. 18.

TORDA (Turda): Báthori András erdélyi vajda arra kérte a királyt, hogy Pallavicini Sforzát csapatával együtt inkább Erdélybe, illetve délvidékre küldje, mintsem Veszprém visszafoglalására tartsa vissza, mivel Erdélyben nem egy várról, hanem egész tartományról van szó. Ez nem győzte meg a királyt.

 

 

~ 06-hó 22.

TEMESVÁRTÓL DÉLRE, KÉTNAPI JÁRÓFÖLDRE: az Ahmed vezette fősereg és Szokollu Mohamed serege egyesült, és így folytatták útjukat Temesvár felé. Az egyesült sereg létszáma kb. 70 ezer fő lehetett ekkor. 100 közepes és 16 nagy várromboló ágyút hoztak.

  A haderő zömét, gerincét a hűbéres lovasság adta. Könnyű páncélzatával, mozgékonyságával, kiképzettségével és számával a török haderő csatadöntő fegyvernemévé vált. Ostromokban nagy szerep jutott nekik. Ők látták el a felderítést, gondoskodtak a felmentő sereg távoltartásáról és a lóról leszállva bekapcsolódtak a vár ellen indított rohamokba is. A hűbéres szpáhik a szultán parancsára tartományi tisztjeik vezetésével csatlakoztak a sereghez.

  Erős csapatot jelentett Temesvár alatt is a várharcoknál nélkülözhetetlen – törökök anyagi fölényét jelentő – tüzérség, de nem hiányoztak a műszaki alakulatok sem, hiszen az ostrom során nem egy műszaki kérdést (pl. a vizek levezetését, út és hídépítést, stb.) kellett megoldani.

  A sereg utánpótlása is nagy tömeg embert mozgósított és tartott munkában. Növelte a sereg létszámát a martaloszok gyülevész hada is.

  Az egyesült török csapatok összlétszámát hozzávetőlegesen is nehéz megállapítani. A török források e tekintetben többnyire túloznak, vagy igen bizonytalanok. A törökök a nagy háborúk alkalmával – megtévesztésünkre – maguk verték nagydobra seregük nagyságát, erejét., hogy ezzel előre megrettentsék ellenfelüket. Innen adódik, hogy a hazai források is 100-200 ezernyi seregről szólnak. Tinódi 160 ezer főre teszi, Castaldo egy török fogoly közlésére hagyatkozva 90 ezer főre teszi a sereg létszámát. Utóbbi megjegyzi, hogy mérhetetlen mennyiségű élelmiszerrel is fel voltak szerelkezve és később már 100 ezer főt említ.

  De a XVI. században a törökök nem támadtak 100-200 ezres seregekkel, mint ahogy az egykorú források írják. Az eltúlzott híreket a megbízható kémjelentések a maguk valóságára szállítják le. Losonczy az ostrom alatti becslése szerint maximum 50 ezer ember volt a seregben. Az összetételéről pedig azt mondta, hogy alig negyedrésze volt harckész állapotban, a többi pedig martalócokból és a ténylegesen harcoló katonasághoz csapódó polgári személyekből, iparosokból, kereskedőkből, szolgákból, zenészekből, mohamedán szerzetesekből, stb. került ki.

  Mindenesetre a sereg nagyságában és összetételében erősen megmutatkozott, hogy ebben az évben a szultán a perzsákkal is hadban állt, tehát teljes hadseregét nem mozgósíthatta ide, továbbá, hogy a török hadak egy része mellékirányokban (Erdély és Horvátország) támadott.

 

 

06-hó 24. (Az ostrom első napja)

TEMESVÁR (Timişoara): a vár még mindig megrongált, elégtelenül kiépített és rosszul felszerelt volt. A várparancsnok tisztét Losonczy István látta el, akinek 17 db ágyú állt a rendelkezésére. A várost és a várat most korántsem annyian védték, mint az előző esztendőben, hanem – mint Tinódi írja – mindössze harmadfélezren (magyarok, spanyolok, csehek, németek).

  A török fősereg elővédjei feltűntek a tavalyi ostrom óta némileg megerősített vár körül. Ahmed pasa a mezősomlyói táborból a vár alá küldte Szokollu Mohamedet és Kászim becskereki pasát 1500 hírszerző lovassal az erősség és a védők számának felderítésére. Losonczy István távollétében Alonso perez és a szerb Mila vajda 400 huszárral és 100 spanyol gyalogossal kitört a várból, s az ellenséggel kemény harcba bocsátkozott. A törökök végül megfutamodtak.

  Losonczy István még ezen az éjjelen négy kísérőjével mellékutakon és a nádasokon keresztül visszaérkezett a várba. A lakosság és az őrség nagy lelkesedéssel fogadta.

 

 

06. 24.

TORDA (Turda) (?): mikor a török sereg már Temesvár felé közeledett Gianbattista Castaldo – az utolsó pillanatban – ágyúkat, lőszert és élelmet küldött a várba s mintegy 12 ezer forintot bocsátott Losonczy István rendelkezésére. De az volt a véleménye, hogy a várkapitány még egy hónapig sem tarthatja Temesvárt, mivel az erődítések befejezetlenek s a hadinép fizetetlen és fegyelmezetlen. Ezért javasolta Miksa főhercegnek, hogy a várat minden ellenállás nélkül át kell adni a törököknek. Losonczy István azonban ilyen súlyos feltételek között is vállalta Temesvár védelmét.

 

 

06-hó 24.

BÉCS: Miksa főherceg megparancsolta Pallavicini Sforzának, hogy seregével keljen át a Dunán és siessen Egerbe, mert a budai pasa Egert, vagy Szolnokot fogja megtámadni rövid időn belül. Tehát a bécsi hadvezetést sikeresen megtévesztette, hiszen váratlanul és meglepetésszerűen a bányavárosokat védelmező Hont és Nógrád megyei hegyi várak elfoglalását tűzte ki célul. Tudta, hogy ezeket milyen hanyagul őrzik ezért könnyű hadjáratra készült. Célja igazán persze tényleg Eger volt, de előtte még kiszélesítette a budai pasalik északi határát, hogy bevárja Ahmed pasa seregét és egyesült erővel törjenek Egerre.

 

 

06. 25.

TEMESVÁR (Timişoara)[16]: a törökök ostromzár alá vették Temesvárat. Losonczy István feleskette katonáit a vár életre-halálra való megvédésére (Erről lásd Forgách Ferenc és Istvánffy Mihály műveit.). Az őrséghez intézett – állítólagos – beszédében maga is "erős hittel" fogadta, hogy vagyonát, kincseit, sőt szükség esetén életét is feláldozza a kereszténység javára. "Ti azért harcoltok – mondotta vitézeinek –, hogy igazságos ügyet vigyetek győzelemre, s hogy Krisztus szent hitét védelmezzétek..." "De mi nem adjuk fel a várat! Esküdjenek meg kegyelmetek, hogy élve innen nem megyünk ki!" A vitézek jól fogadták a beszédét:

 

Ott az vitézök nagy örömben lőnek,
És nagy jókedvvel ők es eskövének,
Tisztösségökre ott veszni mernének,
Keresztyénségért halált szenvedének.

  Levelet írt feleségének, melyben hitet tett amellett, hogy a várat élve nem fogja feladni és segítséget kért tőle. Arra kérte, hogy adassa el a családi kincseket, árából fogadjon katonákat felfegyverezve és küldje Temesvárba. A levelet a várból Losonczy íródeákja, Földvári István vitte ki rejtekúton. Pekry Anna Somoskő várában volt messze Temesvártól, ezért csak sokára kapta meg férje levelét, de amikor megkapta mindent úgy tett, ahogy kérte a férje. Földvári deák az eladott értékekből szervezte meg a felmentő sereget. Tóth Mihályt a szegedi hajdúk vezérét kereste fel és bízta meg a feladattal. Hatezer forintot adott neki a költségekre. Ő elfogadta a megbízatást és nekilátott a felmentő sereg megszervezésének. (Veress D. Csaba: A szegedi vár c. könyve 66. old. szerint Földvári mintegy ötszáz szabad hajdút fogadott fel, akikhez csatlakozott Tóth Mihály – a szegedi csata után megmaradt – kétszáz hajdújával. Földvári az így összegyűjtött mintegy 700 hajdút „a Szegednél kitűnt Tóth Mihály vezénylete alá helyezte”.

  Losonczy István ezen a seregen kívül nem igen számíthatott más segédhaderőre. Az erdélyi és tiszántúli csapatok nagyobbik része az Erdély délkeleti szögletét dúló ellenséggel voltak lekötve, illetve csak megkésve, ímmel-ámmal fogtak fegyvert (egyébként is korszerűtlen seregek voltak). Báthory András erdélyi vajda kibújt a felelősség alól, mert betegségére hivatkozva Gianbattista Castaldót kérte fel Temesvár felmentésére. Ő azonban bízott a török ajánlatban, hogy Temesvár ostromát adófizetés ellenében majd abba fogják hagyni. Ezért csak finoman szorgalmazta Aldana lippai parancsnoknál a vár felmentését, de nem parancsolta meg neki. Aldana viszont Losonczy István személyes ellensége volt és még Lippát, a saját várát is ki akarta üríteni, nemhogy Temesvár felmentésére vonulni.

  Losonczy István segítségkérése mindenhol süket fülekre talált.

  A törökök bajvívást[17] kezdeményeztek. A vár falaihoz merészkedett tíz szpáhi és egy aga[18] és éktelen kiabálással kopjatörésre hívták ki Losonczy István embereit. A várkapitány mosolyogva hallgatta a hencegőket, majd felöltözött vitézi köntösébe és sastollas sisakjába, majd főtisztjeitől megkérdezte, hogy ki akar vele jönni. A magyarok közül mindenki készen állt a bajvívásra, de a spanyolok közül is többen. A németek és a csehek nem jelentkeztek. Végül kockadobással döntötték el, hogy ki párviadalozhat együtt a kapitánnyal. Perez Alfonz a külföldi zsoldoscsapatok egyik főparancsnoka dobta a hatos számot.

  Harsogó kürtszó mellett nyitották ki a vár nyugati kapuját és kivonult a két vitéz, a haditorna megkezdődött. Az első összecsapás után két török párbajozó halálos ökleléssel bukott le lováról. A későbbi küzdelmekben még egy meghalt, kettőnek a kopjája tört el, és lezuhantak megvadult lovaikról is. A két várvédőnek semmi bántódása sem esett. A törökök ekkor megelégelték a bajvívást és visszavonultak. Szaladtak egészen a táborukig.

  Ahmed másodvezír éktelen haragra gerjedt, mikor meghallotta a küzdelem eredményét. Kelet felé fordult és megesküdött, hogy a várat porrá löveti.

 

 

06. 25.

LÉVA (Levice): Agostino Sbardelatti váci püspök levelet írt a pozsonyi kamarának, hogy Szondi Györgytől értesült, mennyire szűkösen vannak ellátva tüzérekkel és hadiszerekkel. A püspök felhívta a kamarát a drégelyi várparancsnok kéréseinek teljesítésére.

 

 

06. 26.

TEMESVÁR (Timişoara): Losonczy István ettől a naptól számította a vár megszállva tartását.

  Ostromzár alá vették Temesvárt az egyesült seregek előhadai. Éjszaka a nagy ágyúkat egész közel hozták a vár falaihoz és védelmükre hatalmas sáncokat ástak ki a földből.

06. 27.

  Losonczy István ettől a naptól számította a vár lövetését. Az ágyúzás kezdetekor kigyulladtak a piacon lévő házak és a város másik része is tűzbe borult. A várfalak egy részét is ledöntötték a golyók és ott nagy rés támadt. A keleti kaput és a "vele egyetembe rakott bastiát" támadták a törökök.

06. 28.

  Ahmed másodvezír egész haderejével és valamennyi ágyújával megérkezett Temesvár alá. Losonczy István még aznap heves kitörést intézett a lemálházó ellenségre s a török tábori őrséggel kemény lovascsatát vívott. Ennek során a várbeliek több törököt levágtak és elfogtak. Losonczy István a lakosság lelkes ünneplése közepette vonult be a várba.

  A tapasztalt hadvezér Ahmed pasa úgy állította fel hadinépét Temesvár körül, hogy kelet felől Szokollu Mohamed serege, nyugat felől pedig Haszán pasa serege helyezkedett el. A janicsárok azonnal hozzákezdtek a közelítő árkok ásásához és a további ostromágyúk felállításához. De Temesvár teljes körülzárása – a folyók és a mocsarak magas vízállása miatt – még június végén sem volt egyszerű feladat. Losonczy István hírnökeinek éjjel a nádasok közt sikerült átszökniük a záróvonalakon, akik levelet vittek feleségének, Gianbattista Castaldónak, Báthori András vajdának és Miksa főhercegnek.

  Ahmed másodvezír alaposan felkészült a hadjáratra. 36 faltörő ágyút hozatott a vár ellen és ezután folyamatosan éjjel-nappal lövette a falakat. 16-16 ágyú küldte felváltva a 13.6 kg-os bombákat, mert a nappal beállított ágyúk éjszaka is célba találtak. Aldana tábornok azon az állásponton volt Castaldóhoz írott levelében, hogy „még egy légy sem mehetett be Temesvárba”.

 

 

06. 28.

EGER: amikor Dobó István megtudta, hogy a török sereg Temesvár felé közeledik Káldy Márton gyalogos kapitányt, és Csiga János megyei szolgabírót a király levelével elküldte Borsod megye közgyűlésére, hogy segítséget kérjenek Eger számára. Ugyanakkor útnak indította Lakatgyártó Jakabot Körmöcre és Besztercebányára, hogy a vár kútjának kijavításához hozzáértő mestereket adjanak.

 

 

06. 29.

KOLOZSMONOSTOR (kolozsvár(Cluj Napoca)): Gianbattista Castaldo írta, hogy ebben az időben Aldana Lippa várában tartózkodott és rengeteg pénzt ölt a vár megerősítésére, annyit, hogy "azzal nem csak Lippát, hanem magát Bécset is megerősíthette volna."

  Egy e napon keltezett levél szerint mikor a török sereg már Temesvár felé közeledett, Gianbattista Castaldo – az utolsó pillanatban – ágyúkat, lőszert és élelmiszert küldött a várba s mintegy 12 ezer forintot bocsátott Losonczy István rendelkezésére. De Georg Helfenstein és Brandeis csapatai, melyek öt hónapi zsoldhátralékukat követelve lázongtak, megtagadták a Temesvárba vonulást.

 

 

06. 29.

TEMESVÁR (Timişoara): a temesvári őrség létszáma a közölt adatokból nem állapítható meg teljes pontossággal. Gianbattista Castaldo 06-hó 29-én Miksa főhercegnek ezt írta az őrség létszámáról:

 

 

 

Magyar lovas:

Hajdú:

Cseh gyalogos:

Spanyol gyalogos:

Német gyalogos:

 

 

1000

200

300

250

150

 

 

 

Szalay László így tudta:

 

 

 

Magyar lovas:

Hajdú:

Cseh gyalogos:

Spanyol gyalogos:

Német gyalogos:

Segítő polgárság:

 

1300

O

300

500

100

100

 

 

 

Ha ez az őrség nem is volt éppen csekély erő a vár védelmére, de ami a tüzérséget illeti, kevés volt a 17 ágyú, a lőszer és az élelem. Csak akkor lett volna elég a védelemhez ez a létszám, ha erős tüzérségi támogatást is élvez.

 

 

06. 29.

TORDAi (Turda) ORSZÁGGYŰLÉS: a hónap végére híre terjedt az országgyűlésen, hogy a havasalföldi és moldvai török-román hadak beütése Erdélybe küszöbön áll. Gianbattista Castaldo azzal próbálta lecsillapítani a zúgolódó rendeket, hogy – túlzásokba bocsátkozva – bejelentette: 2 ezer fegyveres Tokajnál táborozik, és Pallavicini Sforza 8 ezer (!) emberrel útban van Erdély felé.

 

 

06. 29.

TEMESVÁR (Timişoara): a város északi kőfalainak földerődítményeit ettől a naptól kezdve lőtték a törökök.

 

 

06. 30.

TORDAi (Turda) ORSZÁGGYŰLÉS: a fenyegető erdélyi betörés és Temesvár egy hete tartó ostroma után az erdélyi rendek elhatározták, hogy nem szállnak táborba. Gianbattista Castaldo az első meglepetésből magához térve "a rendek ezen embertelen feleletire" úgy akart válaszolni, hogy erővel kényszeríti az erdélyieket a hadfelkelésre. Ezért erélyesen és fenyegetően lépett fel az országgyűlésen.

 

 

06-hó végén

SIMÁNDI (Şimand) ORSZÁGGYŰLÉS: azon nemesek, akik Losonczy István hadba hívó szavára engedelmeskedtek csak június végén szánták el magukat a felkelésre, akkor, amikor híre érkezett annak, hogy a török előhad Temesvár alá vonul. Losonczy István a hír hallatára Temesvárba vonult, ezért nem gyűjthette össze a felkelő nemesi csapatokat.

(A hadra kelt tiszántúli megyék nemesi csapatait később Varkocs Tamás bihari főispán gyülekeztette.)

 

 

06-hó vége

OLASZFALU: Chóron János 1552. június végén írott levele szerint az ugodi vár közelében fekvő („circa castrum meum Ugod”) Olaszfalu 92 lakosát hurcolták el a török lovasok.

 

 

06-hó második felében

GYULA-LIPPA (Lipova): Gianbattista Castaldo Váradról hat ágyút, élelmet és néhány szekér lőport küldött Aldanához Lippára azzal a paranccsal, hogy azokat bármi áron juttassa be az ostromlott Temesvárra, de Aldana meg sem kísérelte a hadiszerek és az élelem továbbítását, hanem önkényesen megtartotta magának. Sőt Lippára szállított két ágyút Gyuláról is. Érthető, hogy a Gyulaiak Castaldóhoz mentek panaszra, hiszen már a szerencsétlen szegedi vállalkozásnál is ott veszett több gyulai ágyú s most Aldana is tovább csökkentette az arzenált. Nem is beszélve arról, hogy lőszert, lőport, élelmiszert és pénzt is jócskán vitt magával, hogy mind Lippa erősítésére fordíthassa. Harácsolása feltűnt Castaldónak is.

 

 

06-hóban

BÉCS(?): valamikor júniusban Sforza Pallavicini tábornok megkapta a fővezér parancsát, hogy 4500 olasz gyalogosával „sürgősen” vonuljon Eger felé, hogy török támadás esetén a had kéznél legyen és oda vonulhasson, ahol szükség mutatkozik majd rá.

 

 

07. 01.

POZSONY: a magyar helytartóság tanácsosai már július 1-én jelezték a budai pasa szándékát és terveit a királyi bányavárosok elpusztítására, melyek nemesércbányászatuk és pénzverésük folytán a kincstár számára igen fontosak voltak.

  Khadim Ali budai pasa Vácon keresztül megindult seregével a Hont és a Nógrád megyei várak ellen. Budáról kiindulva vehette volna útirányát Esztergomon át a Garam völgyébe Léva irányában, de Esztergomnál nem volt állandó hajóhíd. Másrészt tudta Khadim Ali budai pasa, hogy Erasmus Teuffel serege Lévánál gyülekezik. A másik út Egeren keresztül könnyebb lett volna, de a jelentős vár megostromlására a pasa elégtelennek érezte erejét. Ezért a Ság felé vezető út kínálkozott a legkedvezőbbnek, mivel Drégely várán kívül nagyobb ellenállásra nem kellett számítania.

 

 

07. 01.

SELMECbánya (Banska Stiavnica)[19]: a török veszély közeli fenyegetését felismerve a selmeci bíró és az esküdtek levélben fordultak Pallavicini Sforzához és Agostino Sbardelatti váci püspökhöz. Arra kérték Pallavicini Sforzát, hogy Erasmus Teuffellel együtt, időben gondoskodjék róluk, mert a török vezér megindult seregével.

  Ugyanekkor felkeresték soraikkal a sebesüléssel súlyos betegen fekvő Wolfgang Puchhaim zólyomi[20] kapitányt is, hogy adjon segítséget nekik, mert az 56 főnyi gyakorlatlan városi katonaság (milicia) nem tud biztos védelmet nyújtani számukra.

 

 

07. 02.

 

TEMESVÁR (Timişoara): a vár lövetésével kapcsolatos első részletek e napon íródtak.

  A török tüzérség az első ágyúállást a Sziget-város felől, a keleti várkapu ellen, a másodikat a vár északi kapujával szemben, a harmadikat pedig a város északi kőfala előtti földtöltés ellen emelte. A 13.5 kg-os nagy golyókkal szünet nélkül lőtték a falakat. A tüzelést egyrészt a bástyákon álló csapatokra, másrészt a vár tornyaira, a város templomaira és nagyobb épületeire irányozták. Az őrségben álló cseh zsoldosok a török tüzérség ostromától annyira megrémültek, hogy a várból ki akartak vonulni. Losonczy István erélyes fellépése azonban a lázongó zsoldosokat kötelességük teljesítésére szorította.

  A várnagy kímélni szerette volna az amúgy is kevés számú őrséget. Mivel a védművekkel nem rendelkező külvárosban a katonákat nem akarta a biztos veszélynek kitenni, a Sziget-városból visszavonta a csapatokat a várba, s a külváros házait felgyújtatta, a Sziget-városba vezető hidat pedig leromboltatta. A törökök – felismerve a hely alkalmas fekvését – az égő külvárost megszállták, a tüzet eloltották, s a mocsarakban épített rőzseúton ágyúikat a Sziget városba vontatták. Most már innen – kis távolságból – hatásos ágyútüzet nyitottak a vár falaira s a keletre néző várkaput védő földből és fából emelt cölöperődítményre.

  A törököknek sikerült rést törni az erősségen. Az árkokat gerendákkal és faágakkal feltöltötték. Losonczy István éjjel kiszöktetett futár által arról értesítette Castaldót, hogy az ostromlók – bár a támadás a tüzérség részéről nincs elegendőképpen előkészítve – rohamra készülődnek.

 

 

07. 02.

SZÉCSÉNY: a szécsényi várnagy, Árokháthy Lőrinc írt Erasmus Teuffelhez, hogy ne hagyja magára, hanem küldjön segítséget.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

07. 02.

(?) BÉCS: egy királyi levelezésből tudjuk, hogy tervezték Várpalota és Pápa megerősítését. Főleg az utóbbiét, hiszen Veszprém eleste után a pápai vár a dunántúli védelem egyik sarokpillérévé vált. Palotába 400 gyalogost és 100 lovast kívántak vezényelni.

 

 

07. 03.

 

TEMESVÁR (Timişoara): parancs az első rohamra. A törökök rohama rettentő üvöltés, dobpergés és trombitaharsogás között indult meg. A rohamot Musztafa Tenbel nikápolyi szandzsákbég vezette. A törökök mindenhonnan nagy tömegben nyomultak előre. A roham alatt állandóan pihent csapatok váltották fel a harcolókat. A spanyolok és a magyarok azonban bátran harcoltak és visszaverték a támadókat. A janicsárok a szokásos "Allah" és "Mohamed" kiáltással rohantak a rés ellen. De Losonczy István nem hátrált meg, a védősereg élére állt, a réshez vezette a vitézeket harcolni. Egyberoppant a két sereg, szörnyű vérontás támadt. A janicsárok bátran küzdöttek, de nem bírtak a védőkkel: súlyosan megsebesülve meghátráltak. Csakhogy hátrálás közben egyszerre szembetalálták magukat Musztafa basával, akit nagy pocakja miatt az egész táborban debellánk gúnyoltak. Ez parancsot adott a menekülőknek az újbóli rohamra, és hogy nyomatéka is legyen szavának mögötte puskás katonák álltak parancsra várva, hogy a visszavonulókat lelőjék.

  A janicsárok két tűz közé kerültek. Musztafa bég az ostromlók élére állt és példát mutatva, bátran és feltűnően a vár ellen indult a janicsárokkal, buzdítva őket.

 Végül is sikerült egy résen betörniük. Kiűzték a sáncokból Castelluvio spanyoljait s a rést megszállták. Létráikat már a vár beomlott falaihoz támasztották s azok megmászására készültek. Mások pedig a várkaput igyekeztek betörni. A veszély tetőpontján Castelluvio a megfutamodó spanyolok elé vetette magát és lélekjelenlétével, erélyes fellépésével megállította s újból harcba indította a menekülőket. Losonczy István a spanyolok támogatására a hajdúkat vetette be. Ezek heves támadása eldöntötte a harcot; a törökök kiszorultak a vár sáncaiból. A négy óra hosszáig tartó rohamban mintegy 1500-2000 török és 150 védő esett el – nem számítva a sebesülteket.

 Musztafa bég szétszórt csapatait a Sziget városban új rohamra próbálta átcsoportosítani és ösztönözni, de ekkor egy spanyol katona észrevette őt és célbavette, majd rálőtt. A golyó mellbe lőtte Musztafa basát, aki hangtalanul a földre rogyott. A janicsárok felkapták és hátravitték őt, majd egy öldöklő rohamot intéztek a vár ellen az összelőtt törmelékeken.

  A törökök már a vár leomlott falaihoz támogatták létrájukat, mikor feltűnt Losonczy István. Az első sorokban verekedett. Lélekjelenléte bátorságot öntött a kimerült védőkbe. A törökök kiszorultak a vár sáncárokjaiból és a várfalakat sem sikerült megmászniuk. A török visszavonulása után nagy csend támadt a hadszíntéren, mintha már vége is lenne az ostromnak. De Losonczy István nem hagyta el őrhelyét, és a csapatok egy részét is őrségbe állította.

  A rohamok közben Castelluvio, a külföldi zsoldoscsapatok másik főparancsnoka életét vesztette. A nagy küzdelemben kifáradva levette sisakját és mellvértjét, s porral borított, verejtékes arcát és testét törülgette. Meglátta ezt egy a külváros házai között bujkáló janicsár (v. janicsárok) és szíven lőtte. Castelluvio azonnal kiadta lelkét. A spanyolok ettől kezdve gyengén harcoltak, de a magyarok megbosszulták a parancsnok halálát. Estig kaszabolták a vadember módjára ordítozó és vaktában lövöldöző törököket. Losonczy István a népszerű parancsnok holttestét annak a földbástyának az oldalába temettette el, ahol hősi halált halt. Ezután a spanyolok fölötti parancsnokságot Mendoza századosra ruházta.

  A törökök a nagy veszteségek ellenére erélyesen folytatták a harcot. A keleti kapu és a bástyájának védművét nem tudták megtartani. Elesett, de aztán elkeseredett küzdelemben visszafoglalták. Éjjel a kapitány a falak réseit befalaztatta és a többi kapuk előtti torlaszokat helyreállította.

 

 

07. 03.

KOLOZSMONOSTOR (kolozsvár (Cluj Napoca): Gianbattista Castaldo írta Miksa főherceghez, hogy a megkésve útnak indított Záray Pál kapitány 200 német gyalogossal már nem tudott bejutni a körülzárt várba, mire Aldana ezt a csapatot is Lippán tartotta. Továbbá sürgette a királyt, hogy olasz zsoldosokat és vérteseket küldjön Erdélybe. Kellett is a segítség, mert a havasalföldi és moldvai török-román hadak két oldalról közeledtek Erdély felé.

 

 

~07. 03.

NAGYSZEBEN (Sibiu): Giovanni Arco gróf két zászlóalja is fellázadt és megtagadták az engedelmességet. Parancs ellenére sem voltak hajlandók Temesvárba vonulni.

 

 

07-hó eleje

TEMESVÁR (Timişoara): a törökök az eddigi rohamokkal a városba az északi, a várba pedig a keleti részen próbáltak betörni, mert a mocsarak magas vízállása miatt a víztornyot meg sem tudták közelíteni. De július elején a nagy hőség kedvezett nekik, mert a nagy szárazságban a medreikbe visszahúzódó folyókba levezethették a várat környező mocsarak vizét. A Béga és a Temes apadása következtében az északi mocsarak vízállása is lecsökkent, de az is feltehető, hogy a törökök lecsapolták a folyókba.

 

 

07-hó eleje

GYULA: Mágocsy még július elején lemondott a kapitányságról s százötven lovasával ezentúl csak a városban szolgált a többi mezei haddal együtt.

 

 

07-hó eleje

EGER-PEST: Dobó István hírszerzői révén késedelem nélkül értesült az oszmán had közeledtéről. Július elején Ali pasa pesti táborában járt kéme.

 

 

07. 04.

BÉCS: Miksa főherceg nem fogadta el Pallavicini Sforza és Khunigsperg győri parancsnok javaslatát Leveld[21], Csesznek és (Nagy)Vázsony leromboltatására vonatkozóan, hanem Csesznek és (Nagy)Vázsony várában 50-50 gyalogos és 10-20 lovas tartását rendelte el.

  Egy Győrből intézett kémjelentés azt írja, hogy Ali budai pasa addig nem nyugszik, amíg Pápát meg nem veszi, "és itt az földet el nem rabolja és el nem foglalja."

 

ISMERTETŐT NAGYVÁZSONY ÉS CSESZNEK VÁRÁRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

07. 04.

ERDÉLY: Stefan Rares[22] moldvai vajda a török-tatár-román sereggel az Ojtozi-szoroson át beütött Erdélybe, a székelyföldet kezdte el rabolni, s a Barcaság[23] felé tartott. Gianbattista Castaldo seregeinek most már megvolt az indoka, hogy ne segítsenek a temesvári védőkön, hiszen Erdélyt kellett megvédeni.

  Ugyanezen a napon lázadtak fel Helfenstein fizetetlen német zsoldosai. Azzal fenyegetőztek, hogy kirabolják Kolozsvárt, ha nem kapják meg hátralékos zsoldjukat.

 

 

07. 06.

TEMESVÁR (Timişoara): az ágyúzások után a város északi kőfalainak földerődítményei szétrongálódtak és a város ezen a részen már több helyen nyitva állt

  Roham: A janicsárok rohamot indítottak a vár ellen két ízben is. A magyarok és a spanyol gyalogosok csak erős küzdelem után tudták elhárítani a támadást. Ahmed másodvezír ez alkalommal is sokat elvesztett legjobb harcosaiból.

  Közben Ahmed másodvezír értesült róla, hogy Losonczy Istvánnak hosszabb megszállás idejére nincs elegendő zsoldpénze. Márpedig a zsold elmaradása miatt elégedetlen katonák veszélyes lázadást szíthatnak. Ezért a sikertelen ostrom után kísérletet tett Temesvár békés úton való kézrekerítésére. Egyezkedésre hívta fel Losonczy Istvánt, felajánlotta, hogy abbahagyja az ostromot és elvonul a vár alól, ha a János király, illetve fia, János Zsigmond által fizetett adót a szultánnak ezután is pontosan megküldik. Az egyezkedésben – a Porta egyenes utasítására – Ilias[24] havasalföldi vajda közbenjáróként lépett fel. Ennek megfelelően a vajda szolgálatában álló magyar Pythár Istvánt és Pált küldte a vajda Losonczy Istvánhoz követségbe a fenti feltételekkel.

  Bár Losonczy István jól tudta, hogy a pasa szándéka nem őszinte, s hogy a vajda csak a szultán utasítására indította meg az alkudozásokat, hogy Gianbattista Castaldót az erélyesebb hadi készületektől elvonja, mégis belebocsátkozott az egyezkedésbe, hogy a vár megrongálódott erődítményeinek kijavításához időt nyerhessen. Persze a törökök átláttak a szitán. Dzselálzáde Musztafa így tudósított: "A hitetlenek időnyerés céljából hajlandóknak mutatkoztak adófizetésre." A béketárgyalások tűzszünetet eredményeztek napokig.

 

 

07. 06.

DRÉGELYPALÁNK: Thurzó Ferenc nyitrai püspök ugyan erélyesen hozzálátott, hogy a drégelyiek helyzetén javítson – főleg hadiszerekkel –, de már annyira későn, hogy alig jutott idő a legszükségesebbek előteremtésére. A hirtelenjében kijavított vár gyenge falai még nedvesek voltak, az utolsó meszes szekér szinte már az ostromgyűrűn át tört utat hazafelé.

  Khadim Ali budai pasa megérkezett a vár alá.

  Szántó Imre szerint mintegy 8 ezer katonával és 12 ágyúval zárta körül Drégelyt. Istvánffy 8-10, Forgách Ferenc és Miksa főherceg 12 ezer fősre becsülte a pasa lovassággal és tüzérséggel megerősített seregét. A Léva mellett tehetetlenül veszteglő Erasmus Teuffel, aki későn vette észre, merre tart a pasa Jakosich Ferenc sági kapitánytól szerzett tudomást a törökök Drégely alá érkeztéről. Rögtön kérte, hogy támadja meg. Teuffel Léváról 6 óra tájban értesítette a főherceget a fejleményekről. Egyedül gyengének érezte magát arra, hogy seregével Khadim Ali budai pasa ellen fellépjen, de javasolt egy nagyobb csapatösszevonást Khun Károly vezénylete alatt.

  A pasa támadása váratlanul és meglepetésszerűen érte a bécsi hadvezetést, de a gyenge drégelyi vár napokig nem tartóztathatott fel egy ekkora sereget addig, amíg a király összevonja seregrészeit és felvonultatja az ostromlók ellen. "Szondi György bejelentette – panaszolta egy szomszédos vár kapitánya –, hogy négy napnál tovább nem tudja tartani Drégelyt."

 

  A védősereg 146 emberből állt, összetétele a következő volt: 16 lovas, 60 gyalogos, egy tüzér és 3 őrkatona alkotta a helyőrséget. Ehhez járulhatott a király által márciusban külön felfogadott 40 zsoldos és a Selmecbányáról ide átcsoportosított 26 katona[25]. A katonák egyharmada képzett végvári katona, a többiek a felvidéki bányavárosokból s a környékbeli falvakból jöttek. Parasztok, bányászok, iparosok voltak. Kellő felszerelés, hadianyag alig volt. Szondy György és Békefalusi Gergely a vár kapitányai minden fórumon sokszor kértek és sürgettek segítséget, de csak ígérgetéseket kaptak. Szükséges lett volna a vadászkastélyból átépített vár falait megerősíteni, fegyvert, ágyút, puskaport, ólmot, más hadiszereket venni, képzett katonákat toborozni. A király segítsége azonban mindössze abban nyilvánult meg, hogy az ostrom előtti napokban három-négy kőműves javítgatta a falakat.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

07. 07.

Réslövetés: a törökök a két emelet magasságú, de rosszul megépített kaputornyot és a falakat lőtték. Már az ágyúzás első napján romba dőlt a kaputorony és a gyenge falakon rések keletkeztek. Szondy alig-alig válaszolt az ádáz tűzcsapásokra, hiszen jóformán nem volt tüzérsége. A kis sasfészek a lövések súlya alatt egyre inkább roskadozott. A torony omladéka több mással együtt maga alá temette Szondy alvezérét, Zoltay Jánost.

  A muzulmán harcosok megrohamozták a réseket, de a romok között elkeseredetten küzdő védőkkel nem boldogultak. Végtére is fogcsikorgatva, súlyos veszteségeket szenvedve vonultak vissza.

  Erasmus Teuffel az észak-magyarországi hadak fővezére 12 ezer fős seregével a közeli Léva városában várakozott. Csak a szomszédos hegyeken gyújtott, segélyt ígérő tűzjelekkel bíztatta a magyarokat, de nem sietett segítségére katonatársainak. A roham után sietve hozzáláttak az összezúzott falak javítgatásához.

 

 

07. 07.

BÉCS: akkor, amikor Drégely ostroma folyt Miksa főherceg azt írta a királynak, hogy veszedelmes volna addig több hadinépet leküldeni Erdélybe, amíg más segítség nem érkezik (ti. a felső magyarországi régióba). Azonban még korántsem dőlt el, hogy véglegesen hová csoportosítsák az erőket. A döntés a király kezében volt.

 

 

07. 07.

LÉVA (Levice): Erasmus Teuffel megismételte segélykérését; ha Drégely elesik – írta –, utána biztosan sor kerül Lévára, Gyarmatra és Szécsényre is. Ezek olyan helyek, amelyeket vagy csak kis kastély oltalmaz, vagy csak sövénypalánk vesz körül. Ha tehát Drégely elveszik, akkor a felsorolt helyek sem tarthatók többé, s ezzel elvesznek a bányavárosok is.

 

 

07. 07.

BÉCS: Miksa főherceg neheztelt Erasmus Teuffelre, hogy későn vette észre Khadim Ali budai pasa hadmozdulatát. Utasította a győri parancsnokot és Pallavicini Sforzát, hogy csapataikkal azonnal csatlakozzanak a Léván tartózkodó Erasmus Teuffelhez. Parancsba adta a felvidéki megyéknek a nemesi felkelést.

 

 

07. 07.

DRÉGELYPALÁNK: Szántó Imre kutatásai azt mutatják, hogy Szondy György várnagy ezen a napon már hősi halált halt., ellentétben az Istvánffy Miklós féle verzióval. Az általam írt változattól abban is különbözik, hogy nem holtan került Khadim Ali budai pasa kezébe, hanem még életben, de mivel halálos sebet kapott és felgyógyulására nem volt remény Rusztem bég lefejeztette és így a szenvedését megrövidítve a levágott fejet vitette Khadim Ali budai pasához.

 

 

07. 07.

PASSAU: V Károly császár Ferdinánd közvetítésével megkötötte a passaui békét. Szász Móric választófejedelem feltételei alapján fegyverszünetet kötöttek. Kiadta a parancsot a segélyhad fizetéséhez szükséges pénz beszedésére.

  Móric Szász választófejedelem is felajánlotta seregét, mely – mint Ferdinánd írta – nem nagyszámú s elég későn érkezik, de jobb a semminél.

 

 

07. 08.

ERDÉLY: a nép nem csak a hadfelkelésben való részvételt tagadta meg, hanem most már a fellázadt zsoldosok ellen is kezdett csoportosulni – írta Gianbattista Castaldo.

  Egerről megemlékezve pedig megemlíti, hogy ebben az időben a vár őrsége 200 lovasból és 200 gyalogosból állt.

 

 

07. 08.

LIPPA (Lipova): az 1552. évi várháború során talán a legszégyenteljesebb esemény Lippa feladása volt. Pedig Aldana Temesvár ostroma idején Lippán és környékén mintegy 2 ezer embert összpontosított. Ide számíthatjuk az alábbi csapatokat is:

Olcsárovics Demeter és Cserepovics Miklós szerb csapata

Varkocs Tamás felkelő nemessége

Horváth Bertalan lovassága

Dombai Mihály lovassága

Bakics Péter lovassága

  Összességében mintegy 3 ezer főnyi védősereg gyűlt össze, de még újabb csapatokat és élelmiszert kért Gianbattista Castaldótól. Az erdélyi hadvezér így írt erről: "Lőporkészlete is teménytelen volt az említett végvárakból, pénzt tőlem, s ahonnan lehetett, rabolt, azon nem csekély összegen kívül, amit neki egyszersmind Temesvár erősítésére is küldtem, azonban erre is kezet emelt, mihelyt értesült arról, hogy Losonczy gondviselését erősen meghagytam neki."

 

 

07. 08.

BÉCS: még folyt Drégely ostroma, amikor Miksa főherceg meghagyta Erasmus Teuffelnek, hogy nyújtson segítséget a védőknek és akadályozza meg a budai pasa további előnyomulását. Ha nem tartja tanácsosnak az ellenséggel való megütközést, akkor kezdje meg az elveszett végvárak visszafoglalását.

 

 

07. 07- 07. 09.

DRÉGELypalánk: a drégelyi vár ellen vívott ostromok leírása: Sípok, dobok százai jelezték a roham kezdetét az ágyúzás után, majd minden oldalról egyszerre törtek a várra az ellenség katonái. Létrák erdeje csapódott az omladozó falakhoz, s rajtuk ezer meg ezer harcokban edzett janicsár kúszott felfelé. Szondi katonái kardot, csákányt ragadtak, úgy álltak ellent a támadásnak. Egy-egy harcosnak sikerült csáklyát akasztani a török létrájába, és messze eltaszítani az emberekkel teli faalkotmányt a vártól. Ilyenkor halálordítás reszkettette meg a levegőt, s a törökök kalimpálva zuhantak a mélybe. A nehéz létra a még rajta csüngő emberekkel nagy robajjal vágódott a támadók sorai közé. A török tisztek korbáccsal hajtották vissza katonáikat a falakra.

  Végül a rohamot visszaverték a védők, de aztán folytatták a vár lövetését az oszmánok tüzérei. A heves ágyúzás meghozta a kívánt eredményt. 07. 08-án már a falakon nagy rések tátongtak, a vár jóformán védhetetlenné vált.

  Az ostrom valamelyik napján Khadim Ali budai pasa magához hívatta Márton lelkészt Oroszfaluból (Ma ez a helység Nagyoroszi) és követként küldte Szondi Györgyhöz, hogy tárgyaljon vele a vár feladásáról. Szabad elvonulást ígért neki és csapatának. A várkapitány azonban nem hitt Khadim Ali budai pasa ígéretének. Attól tartott, hogy rabságba veti őt, ezért ezt üzente: "Már későn költ ahhoz"[26]. "Neki eltökélt szándéka, hogy inkább becsülettel hal meg, semmint Ali őt csalárdsággal szolgaságba hurcolja, s nyakán lánccal rabszolgának eladja."[27]

  Szondi György kész volt meghalni, de volt két énekes apródja, akik énekkel és lantpengéssel sokszor elűzték a gondot, elfeledtették a veszedelmet a végváriakkal[28]. Őket sajnálta, hogy oly fiatalon elvesszenek, ezért kéréssel fordult a pasához. Előhozatott két fiatal török foglyot, szép gyapjúruhával megajándékozta őket, aztán melléjük adta az énekes apródokat és egy üzenetet küzdött velük, melyben megkérte a pasát, hogy nevelje a két apródot jó vitézekké és a holttestét pedig temesse el tisztességgel.

  Márton lelkész visszatért a pasához a fiatalokkal és előadta Szondi György üzenetét. Ali pasa beleegyezett a kérésbe.

  Ezután minden katonai felszerelést, ezüst és aranytárgyat összehordatott a vár előcsarnokába és meggyújtott fáklyával lángot vetett alája. Azután az istállóban saját kezével leszúrta saját harci paripáit is. Végül buzdító beszédet tartott embereinek az utolsó roham előtt.

  A roham véres és végzetes volt. A vár már egyáltalán nem védte a magyarokat. Az összeomlott kaputorony résénél fogadták a magyar vitézek a támadókat. Estefelé már török zászló lengett a romokon. Szondi György és megmaradt emberei erre kitörtek a várból a kapun. A várkapitány lábát és testét golyó érte. Jobb térdét egy nagy golyó átlőtte, a másik ép térdére esett s küzdött mindaddig, míg fején és mellén több golyótól találva összeroskadt. A végső kézitusa a kapu előtti sánc tövében zajlott le. Utolsó leheletükig küzdöttek a magyar katonák, úgy estek el. Khadim Ali budai pasa azzal tisztelte meg hős ellenfelét, hogy becsülettel eltemette a vár közelében, sírjára zászlót és kopját tűzetett. Mindenki meghalt.

 

 

07. 09.

KOLOZSMONOSTOR (kolozsvár (Cluj Napoca)): Gianbattista Castaldo megírta a királynak, hogy Losonczy István 200 spanyol zsoldost kért tőle, de ő nem tud adni: "...de semmiképpen sem lehetnek ott, még ha repülnének akkor sem."

 

 

07. 09.

KOLOZSVÁR (Cluj Napoca): Helfenstein lázadó zsoldosai a seregük tüzérségétől elorozott ágyúkkal a várost tűz alá vették és sikerült nekik felgyújtani és felégetni a városnak mintegy a felét.

 

 

07. 09.

BARCASÁG: a moldvai vajda szinte ellenállás nélkül a Székelyföldet és a Barcaságot Gianbattista Castaldo brassói táborának szeme láttára végigrabolta. A zsoldosok e vidéken az erdélyi hadakkal néztek ekkor farkasszemet.

 

 

07. 09.

PÁPA: Pallavicini Sforza miután megkapta Miksa főhercegtől a parancsot a sereg felvonultatására Drégely felmentésére közölte, hogy először ki kell fizetnie katonái zsoldját hogy felvezethesse őket a gyülekezőhelyre. (Pápán így csak 300 puskás maradt volna a terv szerint.)

  A drégelyi vár felmentésére lassan szerveződött a sereg. Hetek kellettek valamire való sereg összeállítására, annak ellenére is, hogy felszerelkezett csapatok szétszórtan bár, de voltak az országban. Erasmus Teuffel zsoldosserege Lévánál gyülekezett, mert ekkor még nem volt teljesen együtt., a felvidéki megyék nemesi felkelése pedig éppen csak elkezdődött.

 

 

07. 09.

DRÉGELYPALÁNK: a várrom török kézre került. A védők önfeláldozásának pontos célját nem tudjuk. Az egyik indok lehet, hogy Szondi úgy vélte: a török sereg feltartóztatásával más várakat tehermentesít. Istvánffy így dicsérte: "Szilárdsága az utókor tiszteletét megérdemli." Erasmus Teuffel elismeri: Drégelyt nem adták meg az ellenségnek, mint annak idején Veszprémet, hanem rohammal vette be az ellenség; a várvédők "lovagiasan, becsületesen s jól tartották magukat az ellenséggel szemben." Egy másik elképzelés szerint tettének fő célja a példamutatás volt a többi kis vár várnagyainak. Bővebben: Drégely önmagában nem tartóztathatta fel Khadim Ali budai pasa 80-szoros túlerőben lévő seregét. Az Ipolyvölgy és a bányavárosok védelme csak akkor lehetett volna sikeres, ha a többi Hont-Nógrád megyei vár – amit a pasa megostromolt – védői is hasonló hősiességgel és helytállással védekeztek volna. Szondi, akit elsőként ért a csapás példát mutatott, de nem követték. Másrészt Erasmus Teuffel mezei seregének nem tétlenül vesztegelni kellett volna, hanem Khadim Ali budai pasa hadait minden újabb és újabb vár megostromlása alkalmával nyugtalanítani és hátba támadni. Ha Erasmus Teuffel erélyesen lépett volna fel, akkor a pasa nem tudott volna ilyen jelentős területet meghódítani.

  Szondi György és hős védőinek példája azonban nem volt hatással Erasmus Teuffelre sem és a szomszédos várak őrségeire sem, "mert Drégelynél erősebb várakat is rút futással elhagyták, vagy a hirtelen félelemtől megrettenve nagy szégyennel és gyalázattal átadták az ellenségnek." De tudni kell azt, hogy e kis várak a siker reményében nem is voltak védhetőek. Viszont megállíthatták, feltartóztathatták, leköthették, vagy akár – mivel sokról van szó – teljesen szét is forgácsolhatták Khadim Ali budai pasa seregét. És talán ebben hitt Szondi is, de a védők többnyire ellenállás nélkül megadták magukat, illetve be sem várták az ellenséget.

  Talán be kellett érnie a dolgoknak, mert hiszen első gyümölcseként már két hónap múlva Egerben talán Szondi György hősiessége adott példát Dobó Istvánnak. Később pedig Zrínyi Miklós is vehette mintaképének.

  A vár eleste után az Ipoly völgyébe vezette seregét a budai pasa.

 

 

07. 09.

LÉVA (Levice): Erasmus Teuffel azt javasolta Miksa főhercegnek levelében, hogy ezeket az apró hegyi várakat gyújtsák fel, őrségüket vonják ki, s a tartható várak és a bányavárosok őrségének megerősítésére használják fel.

 

 

07. 09.

SZIKSZÓI RÉSZLEGES ORSZÁGGYŰLÉS: Dobó – a királytól kieszközölt levelekkel – összehívta Abaúj, Borsod, Gömör, Heves, Sáros, Szepes, Torna és Zemplén megyék rendjeit. Mekcsey Istvánt küldte a gyűlésre, aki mint Tinódi írja:

 

"Inté őket, segítésre gondolnának",
Ha békével honn lenni akarának.”

 

  De a gyűlés nemessége nem csak megtagadta a segítséget, hanem még gúnyos szavakkal kritizálta Mekcseyt:

 

Vártartásra, ha elegek nem voltatok,
Mire egri tisztetekben ti maradtok?
Azért ha az koncával jóllaktatok,
Az levét es reá megigyátok.”

 

 

~07. 10-ig

BALASSAGYARMAT: a mohácsi csatavesztés után Gyarmat várának jelentősége nagymértékben megnőtt. Ebben az időben a vár őrsége rendszerint 500 lovas és gyalogos katonából állt, kiknek kapitánya 1544-től az a Horváth Bertalan, aki a török által megszállt Szanda várát 1551. augusztus 1-én váratlan rajtaütéssel elfoglalta és lerombolta, de aki 1552-ben a közeledő török hírére a védőrséggel együtt Gyarmat várából elmenekült. Az üresen maradt várat Ali budai pasa így kardcsapás nélkül hatalmába kerítette, felgyújtotta és lerombolta. A megrémült őrségtől elhagyott várat a törökök kirabolták és felgyújtották. Érseki vár volt.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

~07. 10.

IPOLYSÁG (Šahy): érseki vár, tulajdonképpen csak egy templomerőd. Bencés szerzetesek laktak benne, de volt katonasága is.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

07. 10.

PADOVA: I. Ferdinánd király részleges hadfelkelésre (particularis expeditio) szólította fel a rendeket. A dunántúli megyéknek Pápán, a Dunától északra lévő megyéknek Nagyszombaton, a felső magyarországiaknak Diósgyőrön és Miskolcon és a tiszántúli megyéknek pedig Debrecenben kellett gyülekezni.

 

 

07. 11.

BÉCS: Miksa főherceg ekkor jelenti I. Ferdinánd királynak, hogy a Pápán állomásozó haderőt nem küldheti Temesvár felmentésére, mert a pasa Drégelyt ostromolja (ekkor már be is vette, de erről a trónörökös nem tudott még). Meg akarta verni Khadim Ali budai pasát az itt állomásozó vértes lovassággal, olasz zsoldosokkal és az újonnan fogadott királyi sereggel, meg az országos katonasággal. A király jóváhagyta a csapatösszevonásokat és a pasa elleni támadást Drégely felmentésére. Biztosan reménykedtek öt zászlóaljnyi tiroli zsoldos érkezésében. A király "Ali ellenében csak a határok védelmét és az elveszett városok visszaszerzését tartotta szükségesnek, mert ezt talán siker koronázhatja." írta Istvánffy.

 

 

07. 11.

TEMESVÁR (Timişoara): Losonczy István az alkudozások alatti fegyverszünetet a védőművek kijavításán kívül a segélyhadak kérésére is felhasználta. De hiába várta Gianbattista Castaldo seregeit. Bár mindenki által magára hagyatva komoly oka volt az aggodalomra, rendíthetetlen lélekkel elhatározta, hogy a várat vagy megvédi, vagy romjai alá temetkezik.

  Gianbattista Castaldo ekkor már a menekülésre koncentrált. A menekülési utat Lippa és Gyula várainak megerősítésével kívánta biztosítani. A Kolozsvárt ostromlókat a tordai táborból a nemesi fölkelők serege megtámadta. Súlyos harcok keletkeztek a térségben.

07. 12.

  A török hadat adóígérgetéssel és a meghódolás felajánlásával Temesvár alól el lehetne vonni. Ha azonban a bécsi kormány erre nem hajlandó, úgy "ha ezen csendességben lesznek ti kegyelmetek, nyilván elvesztitek mind az országot, mind minket" – írta Losonczy István Báthori András erdélyi vajdának.

  Temesvár parancsnoka utolsó üzenetét a magyarországi birtokosokhoz küldte. A rommá lőtt Temesvárból férfias hangon intette Báthori András erdélyi vajdát kötelességének teljesítésére; ne kövesse a császári zsoldosok gyáva közönyösségét, hanem fordítson nagyobb gondot a várfelszabadítására, amit különben "ama féltékeny latorra, Aldanára nem kellene bízni, mert ő saját magát sem tudja most, hol vagyon." "Írjon kegyelmed egészsége felől – fejezi be sorait –, mi egészségben vagyunk és vígan várjuk az órát, amelyben meg kell fizetnünk az utolsó adósságot."

  A vár az ostrom alatt sajnos sokat vesztett védelmi értékéből azáltal, hogy kevés volt a lőpor. Ahmed pasa most már megváltoztatta a fő támadási irányt és arra törekedett, hogy a víztornyot – bármilyen véráldozattal is – minél előbb elfoglalja s a várnak a várossal való összeköttetését megszakítsa. Ehhez előbb az északi kapu előtti föld bástyára összpontosította a fő erőket, a Béga közbeeső ágait áthidaltatta s az ágyúk számára a mocsarakban, a víztoronnyal és az északi várkapu földerődítményeivel szemben ágyúállásokat építettek. A kis távolságból intézett erős ágyútűz most már súlyos rombolást okozott az erődítményeken. Az említett földbástyát annyira megrongálta, hogy a törökök 12-én rajtaütéssel megkísérelték lerombolását.

  A hajnali szürkületben mintegy 2 ezer török gyalogos a Béga ágán zajtalanul átgázolva a vár alatti szigetre nyomult és ijesztő csatakiáltással a sáncokba tört, ahonnan a meglepett spanyolokat kiűzte. Minden jel arra mutatott, hogy a támadás sikerrel jár; a törökök a cölöpöket és a vesszőfonásokat fejszével átvágták, a védőgátakat több oldalról lerombolták. E válságos pillanatban azonban Losonczy István a harci zaj által felriasztott őrségből erősítést vitt a spanyoloknak, akik most már a vár védelmére sebtében új sáncokat húztak, amely fedezni tudta őket a lövések ellen.

  Reggel a küzdelem az egész vonalon újra elkezdődött és az ostromszünet ezzel véget ért. A janicsárok tömör oszlopban nyomultak a városfalakra. A Sziget-városból pedig több hullámban törtek a keleti várkapu védőműveire. A várbelieknek csak súlyos veszteségek árán sikerült mind a két helyről visszaverni a támadókat. Ekkor Losonczy István vállalkozó kedvű harcosokkal kitörésre szánta el magát. Ágyúit a város és a vár bástyáiról a janicsároktól nyüzsgő bástyára irányította s az ágyú és puskatűzzel megingatott törököket véres kézitusában az erődítmény elhagyására kényszeríttette.

  Közben a törökök – tüzérségi támogatás mellett – a vár alatti szigetre nyomultak s a várkaput védő földbástya előtt faágakból, földdel tömött hordókból és zsákokból a bástyák ormáig érő halmot emeltek. A halom tetejét puskás gyalogosok szállták meg, sőt még kisebb kaliberű tábori ágyúkat is felvonultattak. Hosszú elkeseredett harc bontakozott ki. Ahmed pasa egyik pihent csapatát a másik után vezényelte rohamra. A halomról irányzott ellenséges ágyútűz nagy pusztítást végzett a spanyol gyalogosok közt, úgyhogy Mendoza százados csapatával a túlerő ellen kénytelen volt a várba vonulni és a védművet a törökök kezén hagyni.

  A törököknek most már sikerült megvetniük a lábukat a víztoronyhoz vezető szigeten. Csak még a vár északnyugati és a város keleti bástyáinak ágyúi által pásztázható, oda vezető utat kellett kierőszakolniuk. Ezért ágyúikat a mocsarakból a szigetre vontatták, ahonnan az erődítmények ostromát most már közvetlen közelről, teljes erővel folytathatták. A várbeliek ágyúit elnémították, a várat a tatai kapu felőli oldalon majdnem egészen lerombolták. Majd ezen az oldalon is megkezdték a rőzsekötegekből a víztoronyhoz vezető töltés építését.

  Dzselálzáde Musztafa szerint olyan erős ágyútüzelés folyt mindkét részről hogy "az ágyúkból mintha eső esett volna", és az ostrom forgatagában még Ahmed pasa alól is kilőtték a lovát.

 

 

07. 12.

TORDA (Turda): Gianbattista Castaldo Miksa főherceghez írott levelében bevallotta, hogy Temesvár megsegítésére a nemesi felkelés késedelmeskedése és vonakodása miatt aligha lehetséges. Ezzel tudomására juttatta, hogy a vár helyzete reménytelen.

 

 

07. 12.

BÉCS: a Habsburg kormányzat magára hagyta a hősiesen védekező Temesvárt. Miksa főherceg – segítség helyett – megdicsérte a temesváriak példás helytállását és kitartásra buzdította őket.

 

 

07. 12.

LÉVA (Levice): Erasmus Teuffel táborában elterjedt a hír, hogy Khadim Ali budai pasa Léva várát akarja megostromolni.

 

 

07. 12.

KOLOZSVÁR (Cluj Napoca): a tordai táborból a nemesi felkelők Kolozsvárra vonultak és a féktelen zsoldoscsürhét szétverték, s mintegy 200 lázadót felkoncoltak. Gianbattista Castaldo 14 zsoldost végeztetett ki ekkor. Ezután Helfenstein katonái elvonultak Kolozsvár alól, de útközben Gyulafehárvárat gyújtották fel.

 

 

07. 13-ig

SZÉCSÉNY: Istvánffy Miklós szerint a budai pasa közeledtének hírére Árokházi a várost felgyújtatta, és a várba vonult vissza. Az éjszaka leple alatt azonban nyolc ember kivételével a katonák megszöktek, mire Árokházi menekülni akart. A török ezt észrevette, és mindnyájukat elfogta, rabságba vetette, Szécsényt pedig egyik szandzsákjává tette, őrséggel látta el, a híres Kara Hamza bég parancsnokságával. A megszállók megerõsítették a várost, a szandzsák székhelyévé tették, ahová 1562 és 1563 között 134 község tartozott. A városnak sohasem volt török polgári lakossága. A török helyõrség 200-300 fõ között változott. A törökök a Ferences templomot Dzsámivá, azaz imahellyé alakították át. A szentély déli falának közepe táján mélyítették be a Mekka felé nézõ imafülkét.

  Tompa Mihály legenda nyomán: Árokháti Lőrinc volt a várkapitány ebben az erősségben. Nagyon vidám természetű ember volt és jó katona. Azonban Szécsény vára nagyon leromlott állapotban volt, és kb. 50 katona volt a védők összlétszáma. Ezek többsége pedig tapasztalatlan újonc. Khadim Ali budai pasa a nagyágyúkkal lövetni kezdte a várat, miután hatalmas seregével körbezárta. Az újoncok megijedtek és mind megszöktek a várból, de a többiek is azt nézték, merre bújhatnának el az ágyúzás elől. De a lepusztult vár nem sok védelmet nyújtott a várromboló ágyúk ellen.

 Árokháti Lőrinc régi, kipróbált katonái kitartottak a vezér mellett. Életre-halálra való kitartást esküdtek a porkolábnak. A parancsnok látta, hogy a vár állapota és a pár fősre apadt védőcsapat esélytelenül szállna szembe a török sereggel. Csak öngyilkosság lenne harcolni, fölösleges vérontás, az oszmánokat nem tudnák megállítani. Úgy döntött tehát, hogy visszavonulnak és elhagyják a várat.

  Éjszaka – csillagtalan, sötét volt – egy titkos ösvényen kiszöktek.

  Khadim Ali budai pasa ismét lövetni kezdte a várat – de senki sem lőtt vissza, ezért még bátrabban ágyúztatott. Így ment ez egy jó darabig, míg rohamot nem rendelt el a janicsárság részére. Nagy kiáltozással rohantak a vár ellen. Bevették a falakat és betódultak a várba a piactér felé. De ott már egy sereg várta őket! A puskás janicsárok tüzelni kezdtek rájuk és ezután nekirohantak a seregnek puskával és karddal.

  Akkor, amikor futottak csak akkor vették észre, hogy az ellenség egyet sem mozdult. Persze hogy nem, mert Árokháti Lőrinc madárijesztőket állított a piactérre. Karóra, lándzsára ruhát, rongyot aggatott, ez volt a magyar sereg, erre lövöldöztek a janicsárok.

  Khadim Ali budai pasa nagyon haragos lett, hogy seregét így megtréfálták. Alig hitte el, amit látott. Ezek után megszállták a várat és őrséget rendeltek bele.

  Ezután a pasa Hollókő ellen indította táborát, de Arszlán béget 300 lovassal és 300 gyalogossal Busa ellen küldte, amely az Ipoly túloldalán volt.

 

 

07. 13-ig

BUSA (Bušince): a hősi helytállás kimagasló példáját mutatták e "kis palánk", a busai toronyerőd védői, akik, mint Tinódi mondta: "Kevesen, de vitézök valának". A maroknyi őrség parancsnoka Terchi Mihály volt. Vezetésével egymás után verték vissza a rohamokat, míg a törökök ágyútűzzel teljesen szét nem lőtték a fejük fölött a téglatornyot. Ezután a védők a sáncokba húzódtak és onnan védték a romhalmazt, ámde rövid harc után megadásra kényszerültek. A néhány életben maradottat – köztük a kapitányt – a törökök szabadon engedték. Khadim Ali budai pasa hozzájárult, hogy "sértetlenül elvonulhassanak", annyira hatással volt rá példátlan vitézségük.

  A hősies védők elszántságát mutatja, hogy Arszlán székesfehérvári szandzsákbég két napig ostromolta az erődítményt mielőtt elfoglalta volna. Mivel nem bírt a védőkkel, második napon Khadim Ali budai pasa táborából még 200 gyalogost hívott erősítésül, és 2 ágyút is. A bég a tornyot és a sáncot a földig leromboltatta és visszatért a budai pasa táborába.

  Istvánffy Miklós így írta le az eseményeket: „Ezután (ti. Drégely várának elfoglalása után) Ali gyors menetben Hollókő vára ellen indította táborát, az Arszlánt, Jahiogli Mehmed fiát, háromszáz lovassal és ugyanennyi gyalogossal Bussához küldte, mely egy közepes nagyságú, téglából épült torony volt, s amelyet Terchi Mihály, Szuhai István és Nagy András, meg Balassi Zsigmond néhány katonája őrzött… ezek állhatatos és erős lélekkel védték a várat… Arszlán megcsodálta vitézségüket, hogy azt a kis erősséget oly nagy szívóssággal védték annyi csata ellen, miután Terchivel és Balassi katonáival megegyezve hozzájárult ahhoz, hogy ők sértetlenül biztos helyre távozhassanak; a tornyot és a sáncot földig leromboltatta, s visszatért a táborban.”

 

 

07. 13-ig

Fülek (Fil’akovo): Fülek várának térségében jelentős, nyugat felvidéki vármegyékből jött nemesi felkelőkből álló 7 ezer főnyi sereg gyűlt össze. I. Ferdinánd király ide küldte a mintegy 10-12 ezer fős seregét is és megparancsolta, hogy egyesüljön a nemesi csapatokkal azért, hogy a bányavárosokat védje. Éz utóbbi sereg csak a hónap végén ért Fülekre.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

07. 13-ig

SALGÓtarján: Khadim Ali budai pasa seregével elfoglalta Salgó várát. Valószínűleg csak jelentéktelen ellenállás, vagy még az sem volt, ugyanis a közeli Fülek várának térségében összegyűlt sereg védelmére bízták magukat a védők.

  Maga a vár magasan épült, szabálytalan alaprajzú volt, ahogy a sziklafelszín engedte. Csigaházszerűen épült. A vár magva két torony volt, amelyeket páros fal kötött össze. E tornyok álltak a "csigaház" csúcsán. Később a vár magja köré több falból álló "csigaházat" építettek és még két új tornyot is. A vár tehát jól védhető volt és hadifelszereléssel is el volt látva.

  A vár elfoglalása Istvánffy Miklós megemlékezése nyomán: A várkapitány Ságiványi Simon volt. Nem volt képzett katona. Arra számított, hogy a várhegyre az ostromlók nem tudják a nehéz várromboló ágyúikat felhúzni, annak meredeksége miatt. Sőt még a rohamokat is könnyedén vissza lehet majd verni kihasználva ezt a terepadottságot. Ágyúzás nélkül pedig értelmetlen lenne az ostrom.

  Arszlán basa is tudta ezt és gondban is volt emiatt. Végül is cselhez folyamodott, ugyanis a nagy nehéz fém ágyúkat sem a várhegyre, sem a szomszédos hegy tetejére nem lehetett felvontatni, legfeljebb a könnyű tábori ágyúkat, de azok nem sok kárt okoztak volna a várban.

  A basa kivágatott egy nagy fát, törzsét két kerékre rakatta, és ezt a furcsa "ágyút" a várral szomszédos hegy tetejére húzatta. Hat pár ökröt fogatott a törzs elé, hadd lássák a várbeliek, hogy nehéz, nagy várromboló ágyút vontatnak. A parasztok pedig a basa parancsára erősen bíztatták az ökröket, hadd hallják a várbeliek, milyen bíztatás kell a marháknak.

  (Máshol azt írták, hogy több fatörzset is kivágatott nem csak egyet. Ezeket fatörzs formára faragtatta és a környező hegyekre vonatta.)

  A tervnek az időjárás is kedvezett, mert aznap az éjszakai eső nedvességétől sűrű köd borult a tájékra és ez elvette a kilátást a védőktől. Emiatt a várbeliek lépre mentek és azt hitték, hogy az a fatörzs a hegy tetején a törökök híres, rettegett ágyúja.

  Még jobban megrémültek, amikor török lovasok a vár alá vágtattak, és magyarul ezt kiáltozták:

  - Itt az ágyú! Itt az ágyú! Adjátok meg magatokat kegyelemre! Kegyelem annak, aki megadja magát!

  Mindezektől a katonák és a várparancsnok is úgy megrémültek, hogy a várat egyetlen puskalövés nélkül feladták.

  Ságiványi Simon várkapitány szégyenletes menekülése a fatörzs-ágyú elől köznevetség tárgyává tette őt a nemesek szemében.

  Khadim Ali budai pasa budai beglerbég itt valószínűleg visszaküldte Arszlán béget jelentős seregtestével Ság vára irányába, hallva az ott összegyűlt királyi haderőről.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

07. 13-ig

HOLLÓKŐ: Ali basa táborát Hollókő közelében verte fel, és azonnal elkezdte járatni a sereget a vár körül, hogy megfélemlítse a védőket. Követeket küldött a várba azzal a céllal, hogy feladásra felszólítsa a várkapitányokat, Csák Imrét és Száki Andrást. Csák Imre megijedt a pasa seregétől és tárgyalásokat kezdett a vár átadásáról. Száki András viszont hallani sem akart a megadásról. Ezért Csák Imre pártütő testőreivel rátámadott Száki Andrásra és meg akarták ölni egy hegyes tőrrel, de végül sikerült a dulakodásból kimenekülnie élve.

  A pártütő és zendülő csapat aztán átadta a várat a basának. A védőket elengedte Ali basa békésen. Csák Imre viszont e tettével általános közmegvetés és gyűlölet tárgya lett, és el is akarták kapni, hogy megbüntessék, de nem tudták, mert Törökországba szökött.

  A pasa mindössze 24 főnyi őrséget helyezett el a várban.

  (Kiss Gábor: Várak, Várkastélyok, Várhelyek Magyarországon c. könyvében a várkapitányok nevei: Zsáki, vagy Sághy András és Imre. Tehát szerinte nem más családnevűek voltak a várkapitányok.)

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

07. 13.

GYŐR: Pallavicini Sforza az olasz sereggel Győrbe érkezett, majd onnan lovasaival – a tervek szerint – Léva felé kellett vonulnia. Ekkor a győri parancsnok (Ehrenreich Khunigsperg) elindította Léva felé a pápai őrség lovasságát.

 

 

07. 13.

LÉVA (Levice): Erasmus Teuffel és a váci püspök olyan értesüléseket szerzett, hogy Khadim Ali budai pasa a továbbiakban le fog vonulni délre Temesvárhoz. A dolog hátterében az volt, hogy Ahmed pasa megparancsolta neki, hogy siessen seregének megsegítésére, ugyanis a táborban nagy éhség és pestis pusztít.

  Amennyire ezt a későbbi eseményekből kikövetkeztethetjük ez egy sikeres félrevezető akció volt a ravasz Khadim Ali pasától.

 

 

07. 13.

KOMÁROM: Thelekessy Imre naszádos kapitány személyesen átadott levélben tett panaszt a nádornak azért, mert a komáromi német katonák az elmaradt fizetésükből kilenchavit, a magyar naszádosok pedig csak hathavit kaptak kézhez. A naszádosok ezért fellázadtak.

 

 

07. 14.

DEVECSER: a török portyázók kihasználva Veszprém stratégiai előnyeit még inkább be tudtak hatolni a Balaton felvidékre. Ekkor foglalták el és pusztították el Devecsert is, várkastélyával együtt. Azonban tudjuk, hogy nem sokáig volt ekkor török kézen, mert 1555-ben már ismét magyar kézen volt. Az is lehet, hogy nem foglalták el, hanem csak lerombolták és üresen hagyták.

  A törökök Veszprém és Devecser között hozzávetőlegesen tizenöt falut elpusztítottak, melynek lakosság fejveszetten menekült.

 

 

07. 14.

TORDA (Turda): miután Gianbattista Castaldo meggyőződött arról, hogy Aldana Lippai parancsnoktól egyáltalán nem lehet várni Temesvár megsegítését, futárt küldött Varkocs Tamás bihari főispánhoz, hogy minél előbb küldjön ezer hajdút Lippára s találjon módot Temesvárra juttatásukra.

 

 

07. 15.

BUJÁK: Khadim Ali pasa seregei megkezdték a vár ostromát.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

07. 15.

TORDA (Turda): a török-román had visszavonulása után Gianbattista Castaldónak módjában állt volna azonnal Temesvár megsegítésére indulni. Erre ösztönözte őt Glézsán János karánsebesi bán is, aki e napon azt írta a tábornoknak, hogy Temesvárat nem lehet megmenteni, ha legfeljebb egy hét alatt segítséget nem kap. Gianbattista Castaldo azonban nem állott a helyzet magaslatán és nem tudott gyorsan hathatós segítséget nyújtani Temesvárnak.

 

 

07. 16.

ERDÉLY: a nemesi sereg és a megregulázott zsoldosok a visszavonuló török-román hadat a hegyszorosokban (Ojtozi-, Bodza-, Tömösi szoros) megtámadták, a foglyokat és a zsákmányt elszedték és a betolakodókat 16-án teljesen kiűzték Erdély földjéről. Erre a hadra kelt székelyek, akik készebbek voltak a nemesi és a zsoldos seregre rohanni, mint az ellenséggel csatába ereszkedni, azonnal szétoszlottak. (Ödönffy László alvajda jelentése szerint.)

  Bánky Pál és Ödönffy László alvajdák a nemesi felkelő seregekkel, Félix Arco és Giovanni Arco ezredesek a zsoldos csapatokkal már a betörés óta "gyors lépéssel követték a zsákmánnyal visszavonuló ellenséget, ez mégis, amint megérkezésükről tudomást szerzett, azt gondolva, hogy Castaldo és Báthori összes csapataival jelent meg, hanyatt-homlok futással már a hegyeken iparkodott átkelni."

 

 

 

Vissza a főoldalra

 

Vissza az előző részhez kattints ide!

 

A folytatáshoz kattints ide!

 

 

 



[1] Haram: Ilyen nevű helység nincs a térségban. Talán "Ram" falu a Szerb-Montenegró-Román határon, ott, ahol a Néra (Nera) és a Krassó (Karas) folyócska ömlik a Dunába. Itt várrom is megtekinthető és ez megerősíteni látszik, hogy Haramról van szó, ahol hajdan erős vár állott. Ma Szerbia államhoz tartozik.

[2] Kulics: nem beazonosítható helység.

[3] Szép ének a gyulai vitézekről. Ismeretlen szerző, 1561

[4] A kérés érdekes, hiszen Gyula vára Békés vármegyében volt nem Zaránd vármegyében.

[5] Káptalan: a püspökség mellett működő tanácsadó papi testület, illetve ennek gyűlése, tanácskozása, de a középkorban egy egyházi hivatal is! Ő őrizte az egész egyházmegye hivatalos iratait, okleveleit, peres aktáit, stb.

[6] Istvánffy Miklós.

[7] Pettau: Város a Stájer Hercegségben a Magyar Királyság határától nem messze a Dráva folyó partján.

[8] Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 60. old. szerint Georg von Tannhausen.

[9] Battyány Ferencről keress információt az 1532-es hadáratnál.

[10] Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban: 61. old. szerint.

[11] Simánd: akkoriban jelentősnek számító város Gyulától légvonalban ~ 25 km-re délkeletre Romániában. Kastélya vagy Kastélyromja illetve nevezetes temploma ma is megtekinthető.

[12] Ma Szerbia-Montenegróban Vršac város. 54 km-re van északkeletre Belgrádtól. Akkori nevén Érdsomlyó

[13] Mezősomlyó: Detta várostól keletre kb. 20 km-re Romániában.

[14] Kolozsmonostor: ma már egybeépült Kolozsvárral.

[15] Vas Miklós: Dobó egyik megbízottja, aki a török táboron át hordott ki levelet a püspökhöz, és tért vissza élete kockáztatásával. Egyszer meg is támadták és társát megölték a törökök, de ő elmenekült; háromszor ment ki és be; ...... sebesült meg.

[16] Forrás: Veress D. Csaba: A szegedi vár. 66. o.

[17] A párviadalokról egy rövid kis értekezés: Kecské László : Komárom, az erődök városa; Zrínyi, 1984. 96. o.

[18] Aga: katonai, vagy udvari tisztek magas beosztásban. Általában egy fegyvernem parancsnokai.

[19] Selmecbánya: Ma Szoovákiában. Akkor a történelmi Hont megyében, Drégelytől légvonalban kb. 50 km-re van.

[20] Zólyom: A történelmi Zólyom vármegye megyeszékhelye Selmecbányától északkeletre, ~ 23 km-re légvonalban.

[21] Leveld: későbbi nevén Lövöld, mai neve Városlőd. Pápa és Veszprém közt félúton az Északi-Bakonyban. Itt a Karthauziaknak volt kolostora.

[22] Stefan Rares: 1551-1552, Petru Rares fia.

[23] Barcaság: Brassó várostól nyugatra, délről északi irányba folyik a Barca folyócska. A mellette jobbról és balról elterülő vidéket nevezik Barcaságnak.

[24] Ilias havasalföldi vajda: Magyarosan Illés vajda, Petru Rares fia.

[25] Ez utóbbiakról Acsády I. írta: Drégelyen vérzett el a Selmecbányáról odaküldött 26 puskás polgár. Lásd Sobó I. 1910, 16.

[26] Tinódi L. Sebestyén.

[27] Istvánffy Miklós.

[28] Ali pasának Krusith János zsitvai és bakabányai kapitányhoz 1556 dec. 30-án, Budán kelt levele szerint Szondi két apródját Libárdynak és Sebestyénnek hívták.