ERDÉLY ÉS A MAGYAR KIRÁLYSÁG EGYESÜLÉSE 1551-BEN, VALAMINT AZ 1551-ES TÖRÖK HADJÁRAT MAGYARORSZÁGON

 

  Az év elején nagyon felerősödtek a politikai akaratok mind Martinuzzi György, mind Izabella királyné táborában.

  Martinuzzi György már 1550-ben értesítette Izabella céljairól I. Ferdinánd királyt. Felszólította a királyt, hogy minél előbb tárgyaljanak az ország egyesítéséről és mindenekelőtt Erdély katonai megszállásáról.

Három fő érv volt, ami miatt I. Ferdinánd király tárgyalásokba bocsátkozott e kérdést illetően:

 

Ø       A törökök a határvárak átengedését kezdték követelni (Becse, Becskerek, Temesköz egyéb várai.) A Szapolyai-párt Erdélyben hajlandóságot mutatott arra, hogy átadja ezeket a fontos várakat[1], csak hogy Erdély ne egyesüljön a Magyar Királysággal és megmaradjon viszonylagos autonómiája. A törököknek azért volt fontos ezen várak megszerzése, mert a Tisza vonala Szolnok megépítésével magyar kézen maradt és jószerivel magányosan állt a török kézen lévő szegedi vár ezen a tájékon. De felvonulási útvonal is volt ez a terület és nem lehetett a bizonytalankodó Keleti Magyar Királyság kezében ilyen fontos stratégiai terület ellenőrzése. Ezért Ferdinándnak is nagy hasznot hozott volna a Keleti Magyar Királyság megszerzése.

Ø       A konstantinápolyi béke a végéhez közeledett és kétségtelen volt, hogy a szultán Szolnok megépítését háborús oknak fogja tekinteni, tehát háború lesz, amit jobb előnyösebb pozícióból kezdeni. Várható volt, hogy a háború a tiszántúli területeken fog zajlódni, tehát a Keleti Magyar Királyság megszerzése katonailag dél felől való segítségnyújtást – vagy legalább is biztosítást nyújthatott!

Ø       A Habsburg uralkodó ragaszkodott Erdélyhez, mert úgy vélte, hogy onnan jelentős jövedelemre tehetne szert.

 

 

 

02. 03.

BIHARDIÓSZEGI[2] (Diosig)[3] TÁRGYALÁSOK: résztvevők: Martinuzzi György és a király biztosai: Báthori András főkapitány, az elhunyt Nikolaus Salm[4] helyett Erasmus von Teuffel, Agostino Sbardelatti váci püspök, Johann Sigmund Herberstein és Leonhard Harrach.

A biztosok megértették a helyzet súlyosságát és hogy az országegyesítést minél hamarabb végre kell hajtani.

 

Martinuzzi György követelései:

A királyné és fia örökségük helyett kárpótlást kapjanak.
Ferdinánd erős hadsereget állítson fel, amely jöjjön be Erdélybe – megelőzve a törököket.
Az erdélyi várakat erősítsék meg.

Ezek a tárgyalások titokban zajlódtak le.

 

 

02-hó vége felé (A diószegi talál­kozó után néhány héttel)

GYULAFEHÉRVÁR (Alba Iulia): Hali szultáni követ azzal a paranccsal érkezett ide, hogy János Zsigmondot azonnal koronázzák meg, Becse és Becskerek várát adják át, és az évi 50 ezer arany adót a lehető legsürgősebben fizessék meg a Portának.

A szultáni parancs elfogadtatására és végrehajtására a királyné azonnal országgyűlést hirdetett Gyulafehérvárra. A Temes vidéki és Arad környéki nemességet pedig Petrovics Péter hívta egybe Temesvárott.

De Martinuzzi György sem maradt tétlen. Rögtön gyorsfutárt indított I. Ferdinánd királyhoz, hogy küldje vezéreit és csapatait Erdélybe. Maga pedig minden erejét arra fordította, hogy a szultán parancsát ne tudják elfogadtatni a rendekkel. Egy zsoldos csapatát Petrovics birtokainak megtámadására irányította, mire Petrovics táborba szállt várainak védelmezésére és így az általa egybehívott nemesek hazamentek.

 

 

02-hóban

?: Izabella királyné szembefordult Martinuzzi György terveivel és most már megint hallani sem akart az ország egyesítéséről. Arra kérte a szultánt, hogy fiát koronázzák királlyá és Erdélyt hagyják meg az ő kezén fia nagykorúvá válásáig.

 

 

03. 02.

SZÁSZSEBES (Sebeş): Izabella királyné Rusztem pasának írt egy levelet végig ilyen tartalommal: "Fráter György a váradi gyűlésen nyilvánosan elpártolván a szultántól, az Erdélybe törő németekkel szövetkezett."

 

 

?  ?

GYULAFEHÉRVÁR (Alba Iulia): Martinuzzi György sikert ért el a hívei segítségével a szultáni rendelet elfogadtatásának és végrehajtásának szabotálásával. A rendek kimondták, hogy a kincstartó és a magyarországi rendek nélkül ebben a fontos kérdésben nem dönthetnek. Az országgyűlés kudarcba fulladt.

 

 

~03-hó elején

NAGYENYED[5] (Aiud): Izabella királynő hívta össze az újabb országgyűlést – hiszen az előbbi sikertelenül végződött. Meghívta Martinuzzi Györgyöt is, de arra kérte, hogy fegyvertelenül jelenjen meg. Ugyanakkor felszólította a "három nemzetet", hogy ezer-ezer lovast küldjenek követeikkel a gyűlésre. A hírre Martinuzzi György Arad megyébe sietett, ahol újabb zsoldosokat fogadott maga mellé. Ugyanezt tette Petrovics Péter is Temesváron[6].

  Izabella és párthívei arra törekedtek, hogy a gyűlés Martinuzzi György megérkezése előtt hozza meg határozatait.

03. 15.

  Nem várták meg, amíg a követek mindannyian megérkeznek, hanem megnyitották a gyűlést. A királyné azzal vádolta meg Martinuzzi Györgyöt, hogy a Szapolyai János királynak tett esküjét megszegve az országot Ferdinándnak akarja átadni. " Felkérte a rendeket, hogy védjék meg őt és fiát az "áruló" baráttal szemben, amíg a szultán segítsége megérkezik. A gyűlés, ahol ekkor még a barát hívei kissebségben voltak Martinuzzi Györgyöt a haza ellenségének nyilvánította és kitiltotta Erdélyből. Forgách Ferenc szerint "...György pedig a kormányzásról való lemondatással egyidejűleg azt a parancsot kapja, hogy maradjon Váradon[7]. Mire aggodalmában (...) tájékoztatja Ferdinándot a helyzetről, és sürgős segítséget kér; ő maga (...) behatol Erdélybe, sőt az országgyűlésre." Mire megérkezett a gyűlésre hívei a székelyekkel és a szászokkal már többségben voltak. A rendek előtt azzal vádolta a királynét, hogy a tavalyi gyulafehérvári egyezségüket megszegte s követelte a rendektől a királyné tanácsosainak kiadatását és megbüntetését.

  Izabella és hívei megszégyenülve távoztak az országgyűlésről Gyulafehérvárra.

Ezután Martinuzzi György Halit is meggyőzte a szultán iránti "hűségéről". Elhitette a követtel, hogy a még kiskorú János Zsigmond megkoronázása nem érvényes, és biztosította az évi adó megküldése felől. A barát színlelt törökbarát politikát folytatott Ferdinánd seregeinek beérkezéséig.

  Forgách Ferenc szerint Izabella királynő leghűségesebb követői a főurak közt (György) Balassa Menyhárt[8], Kendi Antal, Csáky Mihály és Kis Péter[9]. (És persze Patócsy Ferenc[10], meg Petrovics Péter)

 

 

03. 19.

BÉCS: I. Ferdinánd király – belátva az erdélyi ügyek fontosságát – Augsburgból, a német-római birodalmi gyűlés helyszínéről – sietve Bécsbe jött, s arra kérte Martinuzzi Györgyöt, hogy Erdély átadása egyezség útján - vérontás elkerülésével valósítsa meg.

03. 31

  A Magyarországon állomásozó királyi hadak parancsot kaptak, hogy május elején Egerben gyülekezzenek.

 

 

04. 27.

ERDÉLY: Martinuzzi György seregét a királynő és hívei bomlasztani kezdték, ezért a barát két alkalommal is kérte a királyt és biztosait, hogy Erdély határán fegyveres csapatokat helyezzenek el. Báthori András[11] gyorsan intézkedett és a parancsnoksága alatt álló magyar csapatokat – saját hatáskörében – Losonczy István[12] vezetésével, Debrecen, Nyírbátor városaihoz és a Meszesi-hágóhoz[13] vezényelte.

 

 

04. 27.

BÉCS: a nyírbátori egyezmény végrehajtására I. Ferdinánd király 04. 27-én Castaldo őrgróf vezetésével 6 ezer főnyi sereget küldött Erdélybe.

 

 

04. hóban

GYULA(?): (nem biztos, hogy itt történt, de valószínű) Patócsy nem adta fel a harcot. Sereget gyűjtött, hogy Izabella királyné megsegítésére betörjön Erdélybe.

 

 

04-hóban

BÉCS-ISZTAMBUL: 1551 áprilisában a szultánhoz küldött Habsburg-követ, Malvezzi jelentette megbízóinak, hogy a barát évi 30 ezer arany adót ajánlott a Portának, csakhogy megbékítse a haragvó pasákat.

 

 

05. 01.

BÉCS: I. Ferdinánd király bár békés úton akarta Erdélyt megszerezni már áprilisban megszervezett egy hadsereget, melyet május elsején útnak is indított Bécsből Pozsonyon, Nyitrán és Léván át Egerbe. A sereg felépítése a következő volt:

Főparancsnok: Felix Arco gróf.

Ø       3000 spanyol zsoldos gyalogos [V. Károly császár támogatásával].

Ø       6 zászlóalj cseh és német zsoldos gyalogos – Parancsnokuk Karl Žierotin ezredes.

Ø       300 német vértes lovas - Parancsnokuk Johann Opperstorf százados.

Összesen: ~6000 fő.

 

 

05-hó eleje

EGER: a királyi-császári hadak a megadott időben itt összegyűltek. Ide érkezett Erasmus Teuffel német csapata és Bernardo Aldana[14] 7 spanyol zászlóalja meg a király által összeállított sereg (ez utóbbi ~6 ezer fő)

Az összevont hadak feladata Erdély megszállása volt. 5400 főnyi gyalogságból és 1800 lovasból állt a sereg. I. Ferdinánd király a sereg vezérévé, Miksa trónörökös, mint fővezér mellé “in rebus bellicis vicegerens” -szé – mint Tinódi Lantos Sebestyén nevezet "királyképévé" – Giovanni Baptista Castaldo[15] cassanói grófot nevezet ki, akit bátyjától, V. Károly császártól vett át szolgálatba.

Helyettese egy másik olasz, Pallavicini Sforza[16] volt. Az előkelő spanyol származású hadvezért, Bernardo Aldanát pedig az erdélyi hadjárat idejére tábornaggyá[17] (supremus marsalcus seu magister campi) nevezték ki 05-hó 14-én. Rangja "Maestro del campo" volt spanyolul, és emiatt a magyarok "Nagy Kampó"-nak nevezték. Még császári tiszttársai is "gonosz és gyáva embernek" tartották.

A "királyképe" parancsnoksága alá rendelték a Nyírbátorban összpontosított 300 huszárt és kb. ezer gyalogost - akiket még Losonczy István gyűjtött össze zászlaja alá és elindultak Debrecen felé.

I. Ferdinánd király ígéretet tett Castaldónak, hogy majd egy még nagyobb sereget is utána fog küldeni Erdélybe a német birodalmi rendek pénzsegélyéből.

 

 

05. 08.

TORDA (Turda): Martinuzzi György országgyűlést hívott össze ide, ahova meghívta Izabellát és Petrovics Pétert is, valamint Ferdinánd képviselőit. A gyűlésen, amelyen a királynő és hívei már nem jelentek meg, közölte a rendekkel, hogy a király csapatai már Egerben vannak és csupán az ő felszólítására várnak, hogy meginduljanak Erdély elfoglalására. E bejelentés hatására a jelenlévők Martinuzzi Györgyöt támogatásukról biztosították, és kijelentették, hogy készek meghódolni Ferdinánd királynak.

  Viszont a gyűlésről távol maradó Szapolyai-pártiak elkezdték a fegyveres ellenállás szervezését és Petrovics Péter révén segítséget kértek a budai pasától.

 

 

05. 22.

NAGYENYED (Aiud): itt állomásozott Martinuzzi György tábora. A fentebbi események alapján Ferdinánd király úgy döntött, hogy parancsot ad az erdélyi megszállásra.

Martinuzzi György azonnal elindult seregével Gyulafehérvárra a királynő ellen.

 

 

05. 23. előtt

GYULAFEHÉRVÁR (Alba Iulia): újból fegyverzaj verte föl a Szapolyai-országrész nyugalmát: Izabella királynő őrséget rakatott Gyulafehérvárba, s bezáratta a kapukat a helytartó előtt. Egy éven belül másodszor is ostromolták a székvárost, igaz, ezúttal a királyné nem maradt a falak mögött: Szászsebes várából figyelte az eseményeket.[18]

05. 23.

  Martinuzzi György ostrom alá vette Izabella királynőt és a várost. Forgách Ferenc szerint a királynő a sereg közeledtének hírére elvonult a várból és a közeli Szászsebes várába vonult. Őrségül Horváth Ferencet[19] hagyta hátra. Martinuzzi György tehát a várost ostromolta, de követei útján tárgyalt a királynéval, akit fenyegetéssel, ígérgetéssel sikerült rávennie a vár feladatására valamivel később.

Veress D. Csaba szerint a királynő a várban maradt csapataival együtt és komoly ostromharcot vívott Martinuzzi György seregével.

05. 25.

Izabella királynő levélben kért segítséget a török szultántól.

 

 

05. 26.

EGER: Castaldo a királyi sereggel elindult Debrecenbe. Jó nagy vargabetűvel, mert Tokaj várát is útba ejtette.

 

 

05. 30.

KOMÁROM: a vár építésének időtartama alatt természetesen nem pihentek a fegyverek sem. A támadáshoz és a védekezéshez egyaránt megfelelő katonai erőről kellett gondoskodni. Tarnóczy András naszádos kapitány 1551-ben levélben jelentette a királynak, hogy több naszádra és naszádosra van szükség ahhoz, hogy sikerrel vehessék fel a harcot a törökök egyre erősödő, kitűnően képzett legénységgel rendelkező dunai hajóhadával. Egyben azt is kérte, hogy a naszádosok mellé huszárokat is helyezzen Komáromba.

  A király eleget tett Tarnóczy kérésének: május 30-án száz huszárral erősödött Komárom helyőrsége. Arról is gondoskodott, hogy mindig megfelelő létszámú naszádos állomásozzon ebben a fontos erődítményben.

  1551-ben 10 tűzmester és 2 puskaporkészítő működött Komáromban.

  Az 1551. évi rendtartás azt állapította meg, hogy „a várban fölötte sok a ringyó… a fölöslegeseket el kell távolítani.”

 

 

05-hóban

DEBRECEN: Losonczi István a magyar rendek csapataival Debrecenben állomásozott.

 

 

A tavasz folyamán.

BUDA: Kászim budai pasa öntevékenyen, megfélemlítésként fegyvereseivel Erdély határára tört. A szultán azonnal elcsapta a budai pasalik éléről, mivel "parancs nélkül fegyverezte fel a népet". A Porta nem akarta feleslegesen feszíteni a húrt az erdélyi hadakkal.

 

 

A tavasz folyamán.

NAGYCSANÁD (Cenad): a vár új várnagya Nagy Péter lett, aki feladatul kapta, hogy Petrovics Péter erdélyi támadása idején támadja hátba a rácokat. Petrovicsot sikerült is a csanádi őrség akciójának visszatérésre kényszeríteni.

05-hó vége

Petrovics török segédcsapatokat gyűjtött s május végén ismét megkezdte Csanád ostromát, de Izabella királynő lemondása és Petrovics távozása után Csanád vára is felszabadult.

 

 

06-hó első napjaiban

ERDÉLY: június első napjaiban az Izabella királynő felmentésére siető Balassa Menyhárt[20] és Petrovics Péter csatát vesztett Martinuzzi György hadával szemben.

 

 

06. 03.

DEBRECEN: Castaldo és serege megérkezett a városba. Itt már várták őket Báthori András és Nádasdy Tamás dunántúli főkapitány csapataikkal. Itt egyesítették Castaldo seregével a Nyírbátorban összpontosított nemesi felkelő hadakat. A sereg nagy sietséggel folytatta útját a Meszes-hágó felé.

  Az akkori Európában szinte példátlan hadvonulás volt ez; ennek megfelelően a hadtápvonal kiépítetlensége miatt már útközben élelem- és takarmányhiány lépett fel. A fizetetlen zsoldosok rablásból tartották fenn magukat.

 

 

06. ?

VÁRALMÁS (Almaşu): a várat még Szapolyai János király foglalta el ostrommal az ellene forduló Balassa Imrétől. Most Castaldo ostromolta, de sikertelenül.

 

 

06. ?

KOLOZSVÁR (Cluj Napoca): Castaldo folytatta útját Gyulafehérvár irányába, de itt fogadta az erdélyi rendek képviselőit, akik biztosították őt Ferdinánd iránti hűségükről (talán odahallatszott az almási ostrom ágyúinak dörgése).

 

 

06. 05.

GYULAFEHÉRVÁR (Alba Iulia): Martinuzzi György felszólította Castaldót, hogy siessen Gyulafehérvárra és foglalja el a Maros völgyét mielőtt Petrovics Péter megérkezne Gyulafehérvárhoz. A barát félelme jogos volt. "Mert olyan hatalommal és vagyonnal rendelkezett, hogy ha csak csekély támogatást kap is, a királynét és a királyságot még György és Castaldo akarata ellenére is meg tudta volna tartani." – írta Forgách Ferenc. Azonban tisztázatlan okokból nem sokat tett ellenségei megállítására.

06. 07.

KAPITULÁCIÓ. Ismét Forgách Ferencet idézzük: "Miután a várost a királyné rendeletére átadták, György az ott hagyott drága felszerelést visszaküldte, egyszersmind követei útján tárgyalást javasolt a királyné és fia érdekében, ha előzőleg kiszolgáltatják Ferdinándnak Balassa Menyhártot, Kendi Antalt, Csáky Mihályt és Kis Pétert[21]. Ezek számára a királyné könnyűszerrel kegyelmet eszközölt ki Ferdinándnak az imént említett vezéreitől; a tárgyaláson (György) előadta, hogy mit végzett Ferdinánddal, mire az árulással legyőzött királyné egyelőre lemondott hatalmi helyzetéről."

Miért döntött így a királynő?

1) Mindenfelől azt jelentették neki, hogy hívei Castaldo seregeinek megérkezése után megtorpannak, passzívak maradnak, kivárnak, sőt többen nyíltan átálltak I. Ferdinánd király pártjára.

2) A szultán nem adott hitelt Martinuzzi György ellen emelt vádaknak, sőt megerősítette őt kormányzói hivatalában. Martinuzzi György zseniális politikai húzásainak egyik elképesztő sikere volt ez. Úgy állította be az erdélyi eseményeket, mintha azok csak a főurak egymás közti civódásai lennének, amibe Ferdinánd bele akar szólni és ezért küldte hadait Erdélybe. De megnyugtatta a szultánt, hogy mindannyian a helyzet rendeződésén munkálkodnak és küldik a Portára a hűségadót. Ezzel sikerült a királynét kissé hiteltelenné tennie II. Szulejmán szultán előtt.

3) A szultán fenyegető levelet küldött neki, hogy Petroviccsal együtt béküljön ki a baráttal.

4) Kászim budai pasát, aki az előző évben a királyné segítségére sietett, visszahívta, és helyére Khadim Alit nevezte ki.

 

 

06-hó közepéig

SZÁSZSEBES (Sebeş): Martinuzzi György Szászsebesre ment, hogy a királynét lemondásra bírja. A sarokba szorított uralkodónőt fehér asztal mellett próbálták jobb belátásra bírni. A tét nagy volt és a cél érdekében Martinuzzi György mindent bevetett.

06-hó végén

  Castaldo is Szászsebesre utazott, hogy végképp megegyezzen a királynéval a lemondásával és távozásával kapcsolatos kérdésekben.

 

 

07-hó elején

ISZTAMBUL: II. Szulejmán szultán Erdély megszállása és Izabella királynő Gyulafehérvári kapitulációjának hírére azonnal hadászati intézkedéseket léptetett életbe. A királyi csapatok bevonulását háborús oknak tekintette és ugyanakkor az 1547-es konstantinápolyi béke felrúgásának.

  Parancsot adott Szokollu Mohamed ruméliai beglerbégnek, hogy csapataival induljon Erdélybe, űzze ki onnan I. Ferdinánd király seregeit, és akadályozza meg Izabella és János Zsigmond távozását. A rendeket pedig "fenyegető levél"-ben szólította fel, hogy a királyi zsoldosokat haladék nélkül űzzék ki a tartományból.

  A szultán eleinte olyan értesüléseket szerzett, hogy I. Ferdinánd király erdélyi serege 30-40 ezer fős, ezért nagyszabású előkészületeket hajtott végre: mozgósította az összes európai seregrészeket (tulajdonképpen a ruméliai csapatokat). Ezenkívül a dobrudzsai tatárok, Éliás (Ilias) moldvai és Mircse (Mircea) havasalföldi vajda segédcsapatai is parancsot kaptak, hogy csatlakozzanak Szokollu Mohamedhez, aki 50 ágyút vitt magával a hadjáratra. A szultáni udvarból egy 2 ezer fős puskás janicsárcsapatot is küldtek a pasa után.

A SZULTÁN HADITERVE AZ ERDÉLYI BETÖRÉSRE:

II. Szulejmán szultán a mozgósított csapatokból három hadsereget állított fel s azok együttműködésére a következő hadműveleti tervet határozta meg:

1) A Szokollu Mohamed vezetése alatt álló főleg ruméliai és határmenti szandzsákok katonáiból álló sereg feladata a Temes-vidék várainak és Temesvárnak a visszafoglalása volt. Utána Szegedre kellett vonulnia és egyesülnie Ahmed pasa seregével.

2) Az Ahmed pasa másodvezír irányításával a Havasalföld felől Erdély szívébe törő második sereg célja az volt, hogy törökpárti erdélyi rendek és főemberek segítségének megnyerésével űzze ki onnan Ferdinánd hadait.

A sereg összetétele a következő volt: Vidin, Nikápoly és Dobrudzsa szandzsákbégjeinek csapatai (A havasalföldi fejedelemség határmenti szandzsákjai) és az azokhoz csatlakozó moldvai és havasalföldi fejedelemség csapatai, meg a dobrudzsai tatárok.

Erdély megtisztítása után a Maros völgyén át Szegedre kellett vonulnia a seregnek és egyesülnie a Szokollu Mohamed által vezetett fősereggel.

Az egyesült seregek Szeged alól Szolnok és Eger, sőt a bányavárosok ellen vonultak volna.

3) Khadim Ali budai pasa által összevont sereg arra ügyelt, hogy az Erdélybe küldendő királyi segédcsapatoknak útját állja és Ferdinánd haderejét lekösse. De ha az egyesült seregeknek sikerül Szolnok és Eger meg a bányavárosok ellen támadni, akkor a pasának is csatlakoznia kellett a seregekhez.

 

Ahmed másodvezír csapatösszevonása nehezen és lassan indult meg.

 

 

07. 12.

SZÓFIA: a sereg állomáshelye. Innen a szokott felvonulási útvonalon a Morava folyó völgyén haladt északra.

 

 

07. ?

NIŠ: gyors haladással átvonultak a városon.

 

 

07-hó derekán 07. 18-ig

SZÁSZSEBES (Sebeş): hosszas tárgyalások és alkudozások folytak Erdély jövőjéről, a királyné és a Szapolyai-pártiak helyzetének rendezéséről.

  Az a I. Ferdinánd király, aki alig fél esztendeje még maga is félt az erdélyi kalandtól, ugyanazokban a napokban, mikor a barát-kincstartó fegyverei által megadásra kényszerített Izabella királyné Szászsebesen aláírta lemondó nyilatkozatát, 1551 júliusának derekán a következő levelet íratta Cataldo tábornoknak: „Meghagyjuk és megparancsoljuk neked, hogy ha alaposan megyőződöl róla, hogy [a barát] valamit tesz, ami nyilvánvalóan veszedelmünkre szolgálhat, az esetben azt cselekedjed vele, amit országunk és hű alattvalóink érdeke kíván. Ebbeli akaratunkat kötelességed végrehajtani.”

  Még mindig ugyanazokban a napokban, mikor I. Ferdinánd király kiadta önmagát is lealacsonyító parancsát, Castaldo táborából olyasfajta hírek kezdtek szállongani, mint amilyet Nádasdy Tamás juttatott el I. Ferdinánd királyhoz.:

  „Már valóságos félbolond vagyok, s egyáltalában nem ismerem ki magamat. Mi itt mind a barát kezében vagyunk, kinek hatalmától életünk, halálunk függ. Ha még több törököt hoz a nyakunkra, Erdélyben a hatazer vértanú napját fogják megülni.”

 

 

07. 18.

ISZTAMBUL: I. Ferdinánd király követe Malvezzi bejelentette a portán, hogy a rendek és a királynő beleegyezésével Erdélyt elfoglalták a Habsburgok[22]. Emiatt őt börtönbe vetették és a szultán támadási parancsot adott Szokollu Mohamed ruméliai beglerbégnek az elveszett területek visszaszerzésére. Erről a hadparancsoról is jelentést küldött urának, valamint, hogy őt, a követet fogságba ejtették.

 

 

07. 19.

SZÁSZSEBES (Sebeş): Izabella királynő és Castaldo megkötötték a szászsebesi egyezményt, amely – kisebb módosításokkal – a váradi béke és a nyírbátori egyezmény alapján jött létre.[23] A királyné János Zsigmond nevében az egész Keleti Magyar Királyságot átadta I. Ferdinánd királynak a koronával együtt s ezek fejében Oppeln hercegséget kapta évi 25 ezer arany jövedelemmel, a királyné pedig azt a 140 ezer arany forintot, melynek értékében néhai férje, Szapolyai János király neki adta házassági jegyajándék fejében a magyar várak egész sorát.

  Ezek után Almás védői is feladták az értelmetlen harcot.

 

 

07. 19. után nem sokkal

GYULAFEHÉRVÁR (Alba Iulia): a szászsebesi kapituláció után nem sokkal Castaldo bevonult Gyulafehérvárra.

 

 

07. 20.

SZENDRŐ (Smederevo): megérkezés után Szokollu Mohamed nagyobb pihenőt adott a seregének. Ezzel elérték a Magyar királyság déli határát.

 

 

07. 21

TÖVIS (Teiuş)[24] KÖZELÉBEN: e napon, miközben Izabella királynő Tordára tartott fiával együtt egy gyűlésen elmondta híres lemondó beszédét. (Lásd Forgách Ferenc i. m.)

 

 

07. 21

TORDA (Turda): Izabella királynő átadta a szent koronát Castaldo tábornoknak. (Később valószínűleg Kolozsvárra távozott.)

  Július 21-e előtti időben Izabella királynő közel volt az idegösszeomláshoz. A spanyol zsoldososztag parancsnokának, Bernardo de Aldanának – egy tiszteletére rendezett fegyvergyakorlat után – szó szerint ezt mondja: „Azok után, amiket most láttam, meggyőződtem róla, eddig bestiák között éltem, nem pedig emberi lények között.”

 

 

07. 21

ERDÉLY: Martinuzzi György előzőleg beküldte a rendes évi adót a Portára és e napon hazug és hitegető levelet írt Szokollu Mohamednek és a szultánnak, amelyben Petrovics Pétert vádolta a kialakult helyzetért és ígéretet tett Erdély megtisztítására a királyi csapatoktól. A barát mindezt a színlelt törökbarát politika jegyében tette, hogy időt nyerjen a királyi csapatok megérkezéséig. A taktikázás eredményt hozott: Szokollu Mohamed emiatt egész augusztus hónapban vesztegelt, így kicsit össze tudták magukat szedni az erdélyiek. Viszont a számítása csak részben vált be. Az erősítés nem érkezett meg a királytól!

 

 

07. 26-ig

KOLOZSVÁR (Cluj Napoca)(?): (Nem biztos a helyszín). I. Ferdinánd király biztosai Petrovics Péterrel is tárgyalásokat kezdtek, hogy Temesvár, Lippa, Becse, Becskerek várakat és a kezén lévő többi várat is adja át. Petrovics a királyné utasítására nem ellenkezett többé, de kárpótlásul a Mária királyné özvegyi javaihoz tartozó Munkácsot követelte. Castaldo sokáig vonakodott, de Izabella közbenjárására teljesítette Petrovics követelését.

Báthori András röviddel rá átvette Petrovics Pétertől a temesi tartomány kormányzását és katonaságával megszállta azt.

 

 

07. 26.

BELGRÁD: a török sereg Belgrádhoz érkezett. 60-80 ezer fős volt, de legnagyobb részt irreguláris katonaság alkotta. 8 ezer aszab, 3 ezer janicsár, 22 ruméliai és 8 határmenti szandzsák hűbéres katonája, valamint kiegészítésnek török, albán és szláv hűbéres martalócok. Bár a beglerbég 100 ezer főről beszélt a hazai források 50 ezer főnél nem becsülték többre a sereg lélekszámát. Nem sok gyakorlott és harcedzett katona szolgált a hadban, mert a Török Birodalom Babilonnál súlyos vereséget szenvedett a perzsáktól és emiatt a Porta nem tudta ide átdobni a megígért erősítést.

Ahmed pasa csapatösszevonása továbbra is nagyon lassan ment és majdnem egész augusztusban tartott, sőt a havasalföldi vajda serege még szeptember közepén sem volt teljesen hadra kész.

A Dunántúlon Hadim Ali budai pasa csapatai tevékenykedtek.

A fősereg átkelt a Száva folyón hajókon.

 

 

07. 26.

KOLOZSVÁRI (Cluj Napoca) ORSZÁGGYŰLÉS: Izabella királynő bejelentette lemondását. A rendek minden ellenkezés nélkül jóváhagyták Erdély átengedését (Izabella királynő lemondását) és elismerték I. Ferdinánd királyt királyuknak és letették a hűségesküt neki.

 

 

07. 30.

KOLOZSVÁRI (Cluj Napoca)(?)[25]: Izabella királynő végignézte, hogy Petrovics Péter követei is bejelentették uruk kapitulációját.

 

 

07-hó folyamán

ERDÉLY: Castaldo reménykedve várta I. Ferdinánd király seregeit, de azok nem jöttek. Tehát kénytelen volt a kezdeményezést átadni Martinuzzi Györgynek, aki állandóan sürgette a királyi seregek növelését s a megígért olasz és spanyol gyalogság, valamint a nehézlovasság elindítását. De üres ígéreteket kapott seregek helyett. Ennek az volt az oka, hogy a birodalomban kiújultak a vallási bonyodalmak.

 

 

07-hó vége

BÉCS(?): (Nem biztos a helyszín) I. Ferdinánd király a törökök felső-magyarországi bányavidékek ellen tervezett hadjárata miatt óvintézkedéseket tett. Megparancsolta Erasmus Teuffel főkapitánynak, hogy minden szükséges óvintézkedést tegyen meg ezek védelmére. Hasonló tartalmú parancsokat kapott Wolfgang Puchhaim bányavidéki főkapitány is.

 

 

07-hó vége

ERDÉLY: július végén indultak Martinuzzi György és Castaldo megbízottai a Marostól délre fekvő várak átvételére: Báthori Andrást, Losonczy Istvánt, Serédy Györgyöt, és Bernardo Aldanát küldte magyar-spanyol-német csapatokkal.

 

 

08. 01.

SZANDA: a török által megszállt Szanda várát 1551. augusztus 1-én Horváth Bertalan váratlan rajtaütéssel elfoglalta és lerombolta.

 

 

08. 03-ig

DÉVA (Deva): Báthori András a Maros vidék Izabella királynő kezén lévő várai közül augusztus 3-ig átvette Dévát…

 

 

08. 03-ig

LIPPA (Lipova): Báthori András a Maros vidék Izabella királynő kezén lévő várai közül augusztus 3-ig átvette Lippát… Az új várkapitány Gersei Pethő János lett. A Lippáról távozó Petrovics Péter a várak gyengesége és Ferdinánd hadának csekély volta láttán méltán jelentette ki: „Csatlósa leszek annak, aki ezen várakat a szultán hatalma ellen két évig megvédi.”

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

08. 03-ig

SOLYMOSVÁR (Soimos): Báthori András a Maros vidék Izabella királynő kezén lévő várai közül augusztus 3-ig átvette Solymost…

 

 

08. 03-ig

KARÁNSEBES (Caransebes): Serédy György a Maros vidék Izabella királynő kezén lévő várai közül augusztus 3-ig átvette Karánsebest, a sebesi bánok székhelyét. Ide nem került megfelelő, hadban jártas vezető.

 

 

08. 03.

SZALÁNKEMÉN (Stari Slankamen): itt a Duna és a Tisza találkozásánál állomásozott a sereg, amikor hírt kaptak, hogy Erdély megküldte a 100 ezer forintos adót a szultán kincstárának. Ezzel a hadjárat kicsit okafogyottá vált, de a sereg hódításokra vágyott, ezért úgy döntött a haditanács, hogy folytatják a hadjáratot.

  Szokollu Mohamed arról is értesült, hogy Erdélyben tekintélyes német haderő állomásozik, amely már Lippát is megszállta. Felszólította a barátot a németek kiűzésére és a pontos hadi helyzet ismertetésére.

 

 

08. 08.

ERDÉLY (Meszesi kapu): augusztus 08-án indult el kisfiával együtt Erdélyből Izabella királynő a Meszesi kapun át. Aligha gondolta, hogy nem örökre távozik. Castaldo örömében mediterrán gavallériával búcsúztatja: a meszesi kapu egy forrásához, ahol Izabella egy tölgyfába véste híres jelmondatát: „Sic fata volunt” (Így akarta a végzet), emlékoszlopot állíttatott tiszteletére.

 

 

08. 10.

KOLOZSVÁRI (Cluj Napoca) ORSZÁGGYŰLÉS: ezekben a napokban merült fel először Szeged visszafoglalásának terve is. Martinuzzi György augusztus 10-én – Kolozsvárról – I. Ferdinánd királynak írott leveléhez mellékelte Horváth Bertalan szolnoki várkapitánynak Vas László kolbázszéki kun officiálishoz írt levelét, amelyben a következő sorok olvashatók: „…Azért Kegyelemed szóljon Ördögh uramnak (Erasmus von Teuffel felső-magyarországi királyi főkapitányról van szó), és Bakith uramnak, hogy mi sem hevernénk veszteg, hanem támadnánk reájok (ti. a törökre), avagy szállnánk meg Szegedet vagy Hatvant.”

08. 11.

  A király nagylelkű ajánlatot volt kénytelen tenni: legkisebb leányát, Johannát eljegyezték János Zsigmonddal[26]. "...: ezt Giovanni Battista Castaldo és Nádasdy Tamás, a királyné részéről pedig II János és György pecsételte meg ünnepélyes esküvel. Az esküvőn aztán megismételték a szászsebesi egyezmény tartalmát és végül rendelkezéseket küldtek a városoknak, a várparancsnokoknak, stb.”

 

 

08.11.

KOMÁROM: a törökök e napon Tata és Gesztes megszállása után kora hajnalban indítottak támadást Komárom ellen. Tarnóczy és katonái azonban résen voltak. A kellő helyen lesbe állított naszádosok és a vár ágyúi olyan eredményesen vették fel a harcot a támadókkal, hogy azok kénytelenek voltak visszavonulni.

 

 

08. 14.

TRIPOLISZ: Turgut a török flotta egy részével elfoglalja a fontos földközi-tengeri kikötővárost és ezzel nagy hódítás kezdődött keletre és nyugatra ezen a területen.

 

 

08. 16.[27]

TOKAJ: Izabella királynő éjjel, a fiával együtt, biztonságban megérkezett a városba. Később átadta a jól megerősített várat I. Ferdinánd király megbízottainak, majd továbbutazott Kassára.

 

 

08-hó végére[28]

KASSA (Košice): Izabella királynő Kassára távozott fiával. "Az Erdélyből távozó királyné elé járult a Tiszánál Petrovics Péter, Patócsi Ferenc[29] és Balassa Menyhárt, majd nem sokkal később Cecey Lénárd kassai kapitány, válogatott lovas és gyalogoscsapatokkal. Így érkeztek meg Kassára." Az utazáshoz a szász városok adtak száz lovat. A nagyurak közül egyedül Petrovics Péter hűségéből futotta, hogy utánaköltözzék bukott királynőjének.

 

 

08. 20-ig

LUGOS[30] (Lugoj): Lugos fontos mezőváros volt és Lippához, Nagylakhoz és Aradhoz hasonlóan erős vár állt benne. Bernardo Aldana elfoglalta a várat Izabella királynő híveitől. Ide nem került megfelelő, hadban jártas vezető.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

08. 20-ig

TEMESVÁR (Timişoara): Bernardo Aldana elfoglalta vagy átvette a várat Izabella királynő híveitől.

 

 

?. ?.

TÖRÖKBECSE (Novi Bečej) vagy ÓBECSE (Bečej)(?): közelebbről meg nem nevezett személyek által Martinuzzi György az Izabella királynő kezén lévő várat átvette a maga részére.

 

 

?. ?.

NAGYBECSKEREK (Zrenjanin): közelebbről meg nem nevezett személyek által Martinuzzi György az Izabella királynő kezén lévő várat átvette a maga részére. Az új várkapitány Balogh Lőrinc lett.

 

 

?. ?.

LIPPA (Lipova), majd TEMESVÁR (Timişoara): Izabella királynő a térségben lévő várainak megszerzése után a terület polgári vezetését Báthori Andrásra bízták (székhelye először Lippa, majd később Temesvár lett).

 

 

?. ?.

TEMESVÁR (Timişoara): Izabella királynő a térségben lévő várainak megszerzése után a terület katonai vezetését Bernardo Aldanára bízták (székhelye Temesvár lett).

 

 

08-hó vége felé

ERDÉLY: Martinuzzi György válaszolt Szokollu Mohamed levelére. Megint "hűségét és engedelmességét" bizonygatta így a beglerbég tétlenül vesztegelt Szalánkeményben. Azt bizonygatta, hogy csak Petrovics lett „áruló, az Erdélybe jött németek kiveréséhez nem szükséges török segítség”. Néhány hetet sikerült így nyernie arra, hogy a Maros vonalától délre fekvő várakat Petrovics embereitől átvegyék, új megbízható várnagyokat és őrséget helyezzenek el bennük és megpróbáljanak csapatokat gyűjteni. A helyzetet az is nehezítette, hogy a viszonyok meglehetősen ziláltak voltak – különösen Csanád vármegyében 1550-ben ugyanis az itteni várak és a környező területek két hadjárat pusztításait szenvedték el.

  A fráter minden követ megmozgatott, hogy Temesvárat és a Temes vidéket megerősíttesse. Elérte, hogy Alonzo Perezt 200 huszárral, Castelluvio és Rodriguez de Villandrado századosokat egy spanyol zászlóaljjal Temesvárra küldjenek és Báthori András Lippáról lőszert vas és ólomgolyókat, néhány tapasztalt puskaművest és élelmiszert küldött a várba.

 

 

08-hó folyamán.

A BUDAI VILAJET KÖRÜLI TERÜLETEK: Khadim Ali budai pasa hadba hívta lényegében az összes szandzsákok csapatait. Ő maga személyesen, vagy alvezérei, szandzsákbégjei a budai vilajet minden irányában portyázó beütéseket hajtottak végre. Különösen a székesfehérvári és az esztergomi bég portyái voltak gyakoriak. (Esztergomban Veli bég volt az úr.) A legszebb álmuk Tata és Veszprém megszerzése volt.

Az egybegyűjtött török csapatok (összesen csak kb. 4 ezer fő !) elégtelennek érezték magukat erősebb várak ostromához, ezért inkább meglepetésszerűen, váratlan irányokban támadtak.

1) Az egyik részük a Duna bal oldalán egészen a bányavárosok pereméig tört előre.

2) Másik részük a Dunántúlon garázdálkodott.

  Több ezer embert fűztek rabszíjra, a barmokat elhajtották és igen sok helységet felégettek. De ezeket nem tehették büntetlenül. A várak és végvárak őrségei – még a kis létszámúak is – a rablóportyázásokról visszatérő törökök közül sokat megöltek, vagy elfogtak.

 

 

08-hó végén

TEMESVÁR (Timişoara): a török hadak már útra készen állottak Belgrádban, de Martinuzzi György emberei még éppen csak végeztek a várak átvételével s ekkor kezdték Temesvár őrségét „ostromlétszámra” emelni. Az eredményes és szervezett ellenállás biztosítására az idő reménytelenül kevés volt. Nem is beszélve arról, hogy I Ferdinánd király és tanácsadói a törökök szándékai felől tájékozatlanok voltak és csak Martinuzzi György barát leveleiből értesültek az ellenséges célokról. Amíg a kémjelentések befutottak Erdélybe, onnan Bécsbe jutottak, majd megérkezett Bécsből az utasítás, értékes hetek mentek veszendőbe.

  Erdély átállása katonai szempontból teljesen előkészítetlen volt. Castaldo 7 ezres zsoldoshada arra elegendő volt, hogy Martinuzzi György fegyvereseivel együtt Erdélyben és a Tiszántúlon biztosítsa a Habsburg-uralmat, arra azonban sem ideje, sem ereje nem volt, hogy a Tiszántúl déli részének határvédelmét biztosítsa. A megyéket ugyan felkelésre szólították fel, azonban egy-két hét erre kevés volt, másrészt – mint mindig – most is voltak olyan vidékek, ahol a nemesség egyszerűen nem tett eleget a hadba szólító felhívásnak.

 

 

08-hó végén

SZÉKESFEHÉRVÁR–MEZŐKERESZTES: Kászim fehérvári szandzsákbég parancsot kapott arra, hogy ötszáz szpáhijával hajtson végre felderítést Eger várának irányába. Hírét véve a támadásnak Erasmus Teuffel királyi főkapitány, hatszáz magyar huszárral Mezőkeresztesnél megtámadta a gyanútlanul vonuló török lovasságot. A hírek szerint 300 szpáhit levágtak, harmincat fogságba ejtettek, a többi pedig visszamenekült Budára. A súlyos kudarc miatt Kászim béget azonnal leváltották, s egy Velicsán nevű béget neveztek ki 1551 szeptemberében Üsztolni Belgrád szandzsákbégjévé.

 

 

Nyáron

KOMÁROM: a vár erődítési munkái mellett jelentős személyi változások is történtek ezekben az években, méghozzá a legfontosabb parancsnoki tisztségekben. Tarnóczy András naszádos kapitány, a kiváló katona, öreg korára hivatkozva ez évben felmentését kérte. Helyettese, Pozsgay Zsigmond ugyanennek az évnek a nyarán meghalt.

 

 

09. 06.

TEMESVÁR (Timişoara): Losonczy István főkapitány azzal a felhívással fordult a szomszédos vármegyékhez, hogy ragadjanak fegyvert és parancsba adta a lugosi és karánsebesi nemeseknek, hogy parasztseregeikkel felfegyverkezve azonnal induljanak Temesvárra.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

09, hó eleje

BELGRÁD: elindult a török had Szokollu Mehemed ruméliai beglerbég vezetésével Belgrádból a Tiszántúl ellen. A veszély elsősorban a Marostól délre fekvő várakat fenyegette, amelyek egyáltalán nem voltak felkészülve a török támadásra. Annál is inkább, mert a délvidék védelmének addigi szervezője, Petrovics eltávozott, Temesvár új parancsnoka Losonczy István pedig a rendelkezésére álló csekély erőket még jószerivel számba sem vehette, mikor már a nyakán voltak a törökök.

 

 

09. hó elején

SZÉKESFEHÉRVÁRZALASZENTGRÓT: 1551 szeptember elején a Dunántúlon is megkezdődtek a harcok. Khadim Ali pasa budai beglerbég parancsára a fehérvári szandzsák egyik lovasserege a Balaton északi partvidékéig tört előre. Tihany és Veszprém várak között áttört, s Zalaszentgrótig előrehatolva pusztította Zala vármegyét.

 

 

09. hó elején

SZÉKESFEHÉRVÁRVESZPRÉM KÖZELÉBEN: egy másik – mintegy 1500 lovasból álló – török sereg, Fehérvárról Pápa irányába készült. A fehérvári törökök támadásának hírére, a sárvári és győri várak magyar csapatai Nádasdy Tamás dunántúli főkapitány parancsára igyekeztek elvágni a Székesfehérvár felé visszavonuló török csapatok útját. Nádasdy Tamás parancsára Sárvárból Policsáni György, Pápáról Rátkay Pál vicekapitány és Zarka Pál lovassági parancsnok csapatai, Győrből pedig kétszáz lovas indult el, s „mentek volt Veszprémbe az török elébe, ott az uraimmal, kik ott Veszprémbe az török elébe, ott az uraimmal, kik ott Veszprémben voltak” (összesen 700 lovas és 800 gyalogos). Veszprém közelében „reájuk ütöttek az terekre…” A csatában résztvevő Cseh Dénes írta Nádasdy Tamásnak küldött jelentésében: „Az fő vajdák, agák mind fogollyá estek. Azt mondja Zarka Pál (a pápai lovassági parancsnok), hogy Mátyás királytúl fogva időkben sehol sem estek ennyi fő népek és ilyenek, mint most estek.” A rajtaütés olyan sikerrel járt, hogy a magyarok mintegy kilencszáz törököt levágtak és elfogtak, míg a magyar hadból csak ketten estek el. „Ez valóságos csodája volt a mindenható Istennek – írta 1551. október 6-án Batthyány Katalin grófnő Mária királynéhez írott levelében –, ötszáz lónál többet ejtettek martalékúl, azonkívül mi a parasztnép kezében maradt. A paraszt nép is, a gyalogság is nagy kárt tett bennük, mert a törökök gazdátlan lovaira kapván fel, agyonverték, akiket csak értek!” A magyar csapatok győzelme teljes volt.

  A veszprémi sikeres harc után írta Sárkány Antal szervitor Nádasdy Tamáshoz küldött egyik levelében: „Az Kegyelmed szolgái Paxi János, Rátkay Pál és mindazok az kik az király fizetésén vannak… azt mongyák, hogy az budai bégöt is megölik.”

 

 

~09-hó elején

BÉCS: I. Ferdinánd király utasította Pallavicini Sforza őrgrófot, hogy a felső-magyarországi részek felől indítson támadást a törökök ellen azért, hogy elvonja a figyelmüket Erdélyről. Ez egy klasszikus elterelő hadművelet volt. Az őrgróf el is kezdte a hadmozdulatot, célja Hatvan városának visszavétele volt.

Mivel a török portyázások Szlavóniában és a Dunántúlon is egyre gyakoribbá váltak I.Ferdinánd király kénytelen volt Győrbe, Tatára és Lévára csapaterősítéseket küldeni.

 

 

09. 07.

PÉTERVÁRAD (Petrovaradin): a sereg itt kelt át észak felé a Dunán.

 

 

09. 07.

ERDÉLY: Martinuzzi György levélben a pápához fordul segítségért a törökök elleni háborúhoz.

 

 

09. 07.

KOMÁROM: a naszádosok kiváló katonák voltak, parancsnokaiknak fegyelmezetten engedelmeskedtek, de azt nem tudták elviselni, ha mások avatkoztak bele ügyeikbe. Ezt kísérelte meg Alfonso Contrares, a dunai hajóhadak parancsnoka, midőn 09. 07-én naszádjaival Komáromba érkezett. Dölyfösen, kénye-kedve szerint akart rendelkezni a magyar naszádosokkal. Tarnóczy azonban keményen szembeszállt vele, naszádosai pedig fegyvert fogtak s csak nehezen lehetett őket lecsillapítani, hogy le ne vágják Contrares katonáit. Ferdinánd király Königsberg-Ehrenreich győri generálist és Dessewfy Jánost küldte Komáromba, hogy teremtsenek rendet. A naszádosok azonban kitartottak álláspontjuk mellett. A király, miután megvizsgálta az ügyet, a naszádosoknak adott igazat.

 

 

~09-hó 07-e után

ERDÉLY: Martinuzzi György és Castaldo hírül adták a királynak, hogy a beglerbég nagy sereggel közeledik a Tisza felé, hogy Becsét és Becskereket megszállja.

 

 

09. 11.

A TISZA ÓBECSÉNÉL (Bečej): szeptember 11-én a törökök minden akadály nélkül kelhettek át a Tiszán Becsével átellenben. A Tiszán való átkelésről két változatot olvashatunk a szakirodalomban. A félreértéseket az is okozhatja, hogy két Becse nevű helység van ma a térségben a Tisza mindkét oldalán egy-egy. A korabeli térképek tanúsága szerint Becse akkoriban csak az egyik oldalon volt, méghozzá a Tisza keleti partján. Ez a mai Törökbecsének (Novi Bečej) felel meg. Sőt a jelölés szerint itt várrom maradványai láthatók most is. Ez is amellett szól, hogy a török sereg először átkelt a Dunán Péterváradnál, aztán a Tiszán Becsénél és azután támadta meg a várat. A második verzió szerint nem keltek még át a Tiszán, hiszen a folyó nyugati oldalán fekvő Óbecsét foglalták el. Utána levonultak Titelhez és átkeltek a folyón, majd ostrom alá vették Nagybecskereket. Sajnos nincs egyértelmű döntés a kérdésben.

 

 

09. 15.

ERDÉLY: Martinuzzi György felismerte, hogy Temesvár mellett Gyula a legfontosabb erősség a Tiszántúl déli részén s megtartása attól függ, sikerül-e a vár tulajdonjogát illetően Patócsynak megegyeznie I Ferdinánd királlyal. A török támadás megindulásával egyidejűleg, 1551 szeptember 15-én minden ékesszólását latba vetve próbálta meggyőzni I Ferdinánd királyt levelében a kérdés fontosságáról: „Fölséges Uram! Én, valamint eddigelé senkit sem szoktam Fölséged előtt dicsérni vagy gyalázni, mert azokat, akik Fölségednek szolgálnak, mind jóknak és hűségeseknek láttam, épp úgy Nagyságod Eperjesi Patócsy Ferencet sem dicsértem. Most mégis a dolgok állapota sarkall, hogy őt Fölségednek ajánljam. Ha Fölséged az ő szolgálatát igénybe veszi, meglátja, hogy nem hiábavaló szolga, sőt inkább olyan, aki ezen a tájékon Fölséged ügyének nagy javára válik. Mert ő a nemesek közt a legnagyobb tekintélynek örvend és mindnyájan kiváló ragaszkodással viseltetnek hozzája éspedig két okból, részint az ő bőkezűsége miatt, melyet mindenkivel szemben tanúsít, részint azért, mert a nemesek előkelőbbjei közül legtöbben vérrokonságban vannak vele. Ő gyönge egészségű ugyan, de igen jó és a hadi ügyekben annyira jártas vitézeket tart, hogy e tekintetben kevesekkel állíthatom őt egy sorba, eléje pedig egyet sem teszek. Neki egyszersmind annyi vagyona van, hogyha Fölséged két-három hónapig nem fizetne neki, bírna magáéból is szolgálni. Ennek van egy vára, Gyula, amely hajdan méltóságos György, brandenburgi őrgróf úré volt s úgy látszanék, mintha az ő örököseire szállana. Minthogy azonban Patócsy Ferencet annyira megtörte, hogy hosszú ideig alig élhet, azt tartanám legjobbnak, ha Fölséged valami utat-módot lelne, hogy Patócsy, míg él, megmaradhatna a várban, kikötvén azt, hogy Fölséged szükségletére mennyi számú katonaságot legyen köteles tartani a vár birtokánál fogva; és így az ő halála után, mert egyetlen leányán kívül gyermeke nincs s az is már el lévén jegyezve, legkisebb gondot sem ád, a vár ismét Fölségedre, vagy az őrgróf úr utódjaira szállana. Patócsy, mivel a királyné pártján állott, nekem egyik legfőbb ellenségem volt, látván mégis az ő hűségét és állhatatosságát, melyet a királyné ügyének előmozdításában tanúsított, nem tehetem, hogy Fölséged szolgálatára való képességét ne dícsérjem, bízván abban, hogy Fölségedhez is oly hűséges és állhatatos lesz, mint amilyen volt a fölséges királynéhoz…”

I Ferdinánd király nem sokáig késlekedett a válasszal, levele 1551. szeptember 26-án kelt.

 

 

09. 16.[31]

TÖRÖKBECSE (Novi Bečej) (?): a vár kapitánya: (1551-től) Szentannai Tamás és a porkoláb Figedi Gábor. Erős bástyákkal és helyőrséggel megerősített vár volt melyet 3-400 főnyi őrség védett. Szokollu Mohamed sok hatalmas ágyúval négy napon keresztül két helyről erős tűz alá vette a várat. Az annyira megsérült, hogy “megközelítésére és megostromlására nagy seregek számára is megnyílt az út. De a beglerbég (ti. Szokollu Mohamed ruméliai beglerbég) úgy vélte, hogy csellel kell eljárnia, ezért Figedi Gábort ígérgetésekkel és esküvéssel (hogy bántatlanul el fogja bocsátani, ha feltételek nélkül találkoznak) tárgyalásra csábította."

  A porkoláb "a cselt vagy nem látta előre, vagy ugyanúgy cselhez akart folyamodni...", de belement a tárgyalásba. Vesztére, mert a beglerbég egyszerűen elfogatta és kivégeztette.

"...az ellenség pedig a tárgyalás alatt teljes seregével felvonul az ostromra, és bár a mieink mindhalálig küzdenek, véres veszteségek árán elfoglalja a várat." A parancsnokokat és az őrséget kíméletlenül kardélre hányták.

Innen a török sereg visszavonult dél felé Titelhez, ahol átkelt a Tiszán.

  Szeged után Becse lett a törökök tiszai hajóhadának másik fő állomása az alsó Tiszán. A Temes vidék várai irányában intézett támadásokhoz a becsei kikötő éléstárát és hadikészletét vették igénybe.

 

 

09. 16.

LIPPA (Lipova): elkeseredetten írta Báthori András Nádasdy Tamás országbírónak szeptember 16-án a következőket: „Bizony nem híába sírom-rívom vala én, hogy temesvári ispánt tegyetek, mert ha most itt volnának azispánok, én mind Máramarostól fogva felvehettem volna az nípet, kit akasztással, kit jószágfoglalással kiszerítettem volna; most egy néhány ezer emberrel jődögélnek az segítségre. De meglátja kegyelmed, ki leszen, az ki felviszi az vármegyéket. Ím, én igen őrzöm itt a kaput, mint egy Merő Mihály, csak mit használjunk vele; de filek rajta, hogy mihelt Becsit meg viszi, az Tiszát megszabadítja, Aracsa nála liszen, Galád, Becskerkibe sem be, sem ki senki nem mehet. Nem fog Tömösvárra jönni, hanem Csanádot elüti s Lippár jő, Temesvárt hátra hagyja. Mikor Lippa övé liszen, az Marostól viztül veszteg ülhet, Tömösvár sem hé, sem hideg nem liszen, mint az kovács anyjáé, az töröknek penig szabad uta liszen az Tiszán Szegedig, az Maroson Lippáig, Lippáról Erdélre. Azirt az mennyire Temesvárat oltalmazni kell, sokkal inkább szűkös volna az nip felvétel és az segitsig!”[32] A későbbiek azt bizonyították, hogy Báthori tisztán látott, jövendölése nagyrészt beteljesedett.

 

 

09. 16.

KOMÁROM: I. Ferdinánd király Contrarest e napon visszarendelte Komáromból azzal, hogy többé nem is küldi oda.

 

 

09. 19.

BÉCS: I. Ferdinánd király parancsot adott Pallavicini Sforza őrgrófnak, hogy mondjon le Hatvan visszafoglalásáról és válassza kétfelé seregét.

1. sereg: Erasmus Teuffel főkapitány vezérlete alá kerül és a bányavárosokhoz közel fekvő véghelyeket, Szolnokot és Egert kellett megerősítenie.

2. sereg: Pallavicini Sforza parancsnoksága alatt marad és a megerősítések után Tokajon, Debrecenen, Váradon és Aradon át haladéktalanul a Temes vidékre kellett mennie és együtt kellett működnie Castaldóval.

 

 

~09. 14-21 közt.

TITEL (Titel): a török had átkel a Tisza folyón. Úticéljuk Becskerek.

 

 

09. 23.

BÉCS: I. Ferdinánd király utasításai az erdélyi seregek számára:

1) Kinevezte a barátot, mint vajdát és helytartót, sőt a Temesvárra összegyűjtendő sereg fővezérévé is.

2) Nádasdy Tamásnak és Kendy Ferencnek meghagyta, hogy a moldvai határszélen, Castaldónak pedig, hogy Szebennél (a vöröstoronyi-szorosnál) foglaljon el figyelőállást.

 

 

09. 24.

NAGYBECSKEREK (Zrenjanin): a török sereg megérkezett Becskerekhez.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

09. 25.

NAGYSZEBEN (Sibiu): ebben az időben Castaldo serege Nagyszebennél állomásozott.

 

 

09. 25.

NAGYBECSKEREK (Zrenjanin): a vár kapitánya Zoltay Mihály volt, aki 80 fős magyar-német-spanyol őrséget vezetett. A vár feladásának okát a zsold elmaradására vezették vissza az egykorú történetírók. Hiába küldte meg Báthori András időközben a hátralékot, nem voltak hajlandók visszatérni. Védőinek egy része szerb (rác) volt, akik engedtek a hasonló származású beglerbég ígéreteinek s a várból kivonulva mellé álltak. A védők még a török megérkezte előtt kivonultak a várból. A maradék őrség egynapi lövetés után, a város falán keletkezett rést látva adta meg magát.

  A várat egy új szandzsák, a becskereki szandzsák székhelyévé tette Szokollu Mohamed beglerbég, a szandzsákbégje pedig Malkovics bég lett, aki megkapta még Becse és Csurog várainak parancsnokságát is.

 

 

09. 20-25. táján

LIPPA (Lipova): Lippánál gyülekeztek a tiszántúli felkelő hadak Patócsy Ferenc vezetése alatt. Ide érkezett Báthori András is s már csak Martinuzzi Györgyöt várták az erdélyi sereggel, hogy nyílt ütközetben próbálják megállítani a beglerbéget. Az erdélyiek azonban késtek.

 

 

09. 26.

BÉCS(?): (Nem biztos a helyszín) I. Ferdinánd király válaszlevele Martinuzzi Györgynek 1551. szeptember 26-án kelt, tizenegy nappal a barát hozzá címzett javaslatát követően. A korábbi időkhöz képest láthatóan engedett merev álláspontjából s legalább azt írásba adta, hogy Patócsyt a vár birtokában nem háborítja (a török támadás közepette ez katasztrofális balfogás lett volna): „Patócsy lássa és érezze némi jelét iránta való kegyes jó indulatunknak, kegyesen beleegyezünk abba és elfogadjuk azt, hogy bizonyos számú lovassal ez ország szokása szerint szolgálatunkba álljon, és a számára meg lovasai számára adandó fizetés záloga Gyula vára legyen, úgy és olyan feltétellel, hogy azt a várat se nekünk, se örököseiknek, se másnak ne legyen köteles átadni, míg az egész pénzösszeget, amely neki az említett okon jár, meg nem kapja… mihelyt az ország mostani zavarai… lecsendesülnek, minden alkalmat megragadunk királyi jótékonyságunknak Patócsyval szemben való megmutatására.[33]

 

 

 

  Innen bizonytalan a Temesköz várainak elfoglalási sorrendje. Forgách Ferenc emlékirataiban szereplő helységneveket, és a Szántó Imre által leírt sorrendet állítottam össze az alábbi felsorolássá. Becskereknél egy kisebb sereget hagyott a beglerbég Malkovics bégnek, aki rögtön várfoglalásokba kezdett. Az első oszlop a beglerbég hadainak útvonalát, a második oszlop Malkovics bég seregének vonulását mutatja.

 

09. 25. után

ARACS[34](?): "... bástyáival rendkívül erős vár;..." De valószínűleg csak palánkvár volt. Harc nélkül, előre meghódolt a várőrség. Lippára vagy Temesvárra menekültek. (Talán elpusztult helység, Aracha és egyéb hasonló neveken szerepel a korabeli térképeken. Ezek alapján valahol a mai Törökbecse (Novi Bečej) tájékán lehetett. Csorba Csaba is Vég-Gyula várának históriája c. könyvében Aradácot ír. Ennek magyar neve Aradi és Nagybecskerektől 8 km-re van nyugatra.)

 

 

 

09. 25. után

HOROGSZEG[35](?): vár, vagy erőd volt, amit magára hagytak védői, vagy rövid harc után feladták. Lippára vagy Temesvárra menekültek.

 

 

?. ?.

GYÁLA[36](?): komoly méretű várként jelölték meg. vár, vagy erőd volt, amit magára hagytak védői, vagy rövid harc után feladták. Viszont a magyarok egy sikeres ellenrohammal visszafoglalták a várat nem sokkal elfoglalása után. "... Horváth Ferenc úgy gondolván, hogy Gyála várát titokban előkészített rohammal el lehetne foglalni, csapatokat kért. Kétszázan gyülekeztek össze vezérlete alatt és máris indulnak, hogy megpróbálkozzanak a háromszáz töröktől védett Gyálával, és a hajnali félhomályban a falakhoz támasztott létrákon gyorsan be is hatolnak a várba. Mivel (...) Amhát bég csak előző nap ért oda, és törökjei az éjszakázástól és a részegségtől mély álomban hevertek: így majdnem valahányan ott pusztultak." (Forgách Ferenc i. m.)

 

 

 

?. ?.

CSÁK[37] (Ciacova)[38]: vár volt, amit magára hagytak védői, vagy rövid harc után feladták. Lippára vagy Temesvárra menekültek.

 

 

?. ?.

GILÁD[39] (Ghilad): vár, vagy erőd volt, amit magára hagytak védői, vagy rövid harc után feladták. Lippára vagy Temesvárra menekültek. Akkor Galád néven nevezték.

 

 

 

?. ?.

VÁRSOMLYÓ[40] (Semlacu Mic)(?): vár, vagy erőd volt, amit magára hagytak védői, vagy rövid harc után feladták. Lippára vagy Temesvárra menekültek.

 

 

 

 

 

?. ?.

ILLYÉD[41] (Illidia): vár, vagy erőd volt, amit magára hagytak védői, vagy rövid harc után feladták. Lippára vagy Temesvárra menekültek.

 

 

?. ?.

ÓBESENYŐ[42] (Dudestii Vechi): vár, vagy erőd volt, amit magára hagytak védői, vagy rövid harc után feladták. Lippára vagy Temesvárra menekültek.

 

 

 

 

 

09. 25-10-hó eleje (?)

NAGYLAK (Nădlac): elfoglalták a törökök. Védői Lippára vagy Temesvárra menekültek. Palánkvár volt.

 

 

 

 

 

?. ?.

EGRES[43] (Igriş): vár, vagy erőd volt, amit magára hagytak védői, vagy rövid harc után feladták. Lippára vagy Temesvárra menekültek.

 

 

 

 

 

 

?. ?.

NAGYCSANÁD (Cenad): Szamosközy István (?-1612) Erdély történetírója által közreadott változat Csanád elfoglalásáról: Nagy kőből épült vár volt. A Maros folyón átkelőrév volt itt, ezért fontos volt stratégiailag a törököknek. A falai nem voltak magasak és a természetes környezet sem emelte a védelmi erejét.

  A vár kapitánya Lugosi Ferenc volt, 200 újonnan besorozott parasztkatonával. A várkapitány erősen felkészült a harcra. Az újoncokkal minden nap fegyvergyakorlatot tartott, sőt a bemenekült parasztoknak segítő szolgálatot tanított. Szokollu Mohamed Csanád ellen vonultában jó előre értesítette a barát-helytartót: ennek az erősségnek elfoglalásával befejezi a harcot, mivel a németek által megszállt várakat már bevette. Amikor a törökök megérkeztek Szokollu Mohamed nagyvezír a vár előtt le-föl vonultatta a sereget, hogy a magyarok megriadjanak az óriási seregtől. De Lugosi Ferenc tudatában volt annak, hogy a rettenetes túlerő és a gyenge erődítések miatt lehetetlen a vár megtartása. A nagyvezír ostromállványokat építtetett, és ezekre húzatta fel a faltörő ágyúkat, majd intenzív ágyúzásba kezdett. A falakat több helyen lerombolták és a vár házait teljesen szétrombolták. Ezután rohamra indultak az oszmán seregek. Tízezrével indultak a támadásra, de a maroknyi őrség olyan vitézül harcolt, hogy a törökök nem tudtak betörni a várba.

  Hét napig tartott az ostrom e szisztéma szerint, de mindvégig sikertelenül. A védők száma lecsökkent, a védelem már kritikussá vált. Lippa lakossága mit sem tudott a pasa szándékáról. A várparancsnok haditanácsot hívott össze, hogy hogyan fejezzék be a harcot. Úgy döntöttek, hogy kiszöknek a várból. Az ágyúkat nagyon megtömték lőporral, kénnel és mindegyikhez hosszú gyújtózsinórt erősítettek. A lovak lábait ronggyal bekötötték, hogy ne dobogjanak a patájukkal, kémeket küldtek előre, s amikor teljesen besötétedett, útnak indultak. Az ágyúk akkor robbantak fel, amikor ők a török tábor közelébe értek. A törökök azt hitték, hogy a magyarok éjszakai támadást kezdeményeztek, ezért felfegyverkezve a várhoz vonultak. Hajnalig őrizték az üres várost és a várat.

09. 28.

Csak virradatkor vették észre, hogy a magyarok elhagyták Csanádot, és mindent, ami értékes volt számukra magukkal vitték, vagy megsemmisítették. A vár ezzel elesett.

  A nagyvezír üldözni akarta Lugosi csapatát, de az már messze járt, elérte Lippát, és onnan Erdélybe vonult. A beglerbég őrséget hagyott a várban és továbbvonult.

 

  Viszont a Szántó Imre szerinti változat így szól: Ez a vár Martinuzzi Györggyé volt. Ő maga parancsolta meg Nagy Péter várnagynak – katonák híján – a feladást. Maga várkapitány adta át a kulcsokat a beglerbégnek. A barát úgy tudta, hogy a beglerbég Szeged biztosítására csak Csanádot akarja elfoglalni és utána téli szállásra fog vonulni, ezért arra törekedett, hogy fegyveres összecsapás nélkül mihamarabb távozzon a Maros völgyéből. A vár átadását a beglerbég ismét Martinuzzi György ártatlanságának vélte betudni. Bár még Lippát is el akart foglalni, de úgy tudta – és ez igaz is volt –, hogy Báthori András tekintélyes haderővel védi, ezért inkább 10. 06-án átkelt a Maroson és elindult Szegedre, de addig Csanádon maradt[44].

  A gyors török előrenyomulás nagyon megriasztotta a török sereg környezetében lévő kisebb erősségek őrségeit. Ellenállás nélkül meghódoltak a beglerbégnek. Őrségük Temesvárra, vagy Lippára menekült. A török portyázók és kisebb csapatok megszállták az erősebb üresen hagyott várakat. A gyengébbeket felégették, használhatatlanná tették.

 

 

 

A KERESZTÉNY SEREGEK ELHELYEZKEDÉSE CSANÁD ELESTEKOR

 

LIPPA (Lipova):

Báthori András a tiszai megyék felkelő nemességéből álló, mintegy 7 ezer főnyi seregével, amelyhez csatlakozott Pallavicini Sforza Várad mellett állomásozó hadaiból ezer német lovassal Karl Žerotin ezredes is. Ez a sereg annak a hamis hírnek a hallatára, hogy a beglerbég Várad ostromára készül a vár eleste után nem sokkal feloszlott.

 

ERDŐHEGYES[45]

Varkocs Tamás bihari főispán – György barát szolgálatában – tekintélyes sereggel (?) jelentkezett, hogy csatlakozzék a Lippa melletti hadhoz.

 

NAGYSZEBEN:

Castaldo 6-7 ezer főnyi spanyol-német-cseh zsoldosával a havasalföldi szorosokat őrizte, hiszen nem tudtak Ahmed pasa seregének feloszlatásáról.

 

SZÉKELYFÖLD

Nádasdy Tamás egy kisebb sereggel (?) a moldvai szorosokat őrizte.

 

ERDÉLY

Martinuzzi György az erdélyi seregek élén Erdélyben (bizonnyal Szászsebesnél) tartózkodott.

 

NAGYVÁRAD

Pallavicini Sforza tábornok Martinuzzi György parancsára 2 ezer német zsoldossal, 500 nehézlovassal és ezer huszárral itt tartózkodott.

 

 

 

 

09-hó folyamán.

ISZTAMBUL: a Martinuzzi György által megtévesztett szultán az Erdély megtisztítására felállított sereget feloszlatta, illetve visszaparancsolta. (Ahmed pasa másodvezír irányította sereg) (Az alábbiakban láthatjuk a török portyázók és kisebb csapatok valószínűsíthető további várfoglalási sorrendjét.)

 

 

09-hó folyamán.

SZÉKESFEHÉRVÁR: Kászim bég mezőkeresztesi súlyos kudarca miatt azonnal leváltották, s egy Velicsán nevű béget neveztek ki 1551 szeptemberében Üsztolni Belgrád szandzsákbégjévé.

 

 

?. ?.

CSÁLYA (?): vár, vagy erőd volt, amit magára hagytak védői, vagy rövid harc után feladták. Lippára vagy Temesvárra menekültek.

 

 

?. ?.

FÖNLAK[46] (Felnac): akkori nevén Fenlak, vagy  Fellak. "...azon a vidéken kiváló erősség, a bástyái a hetedik égbe felnyúlnak." (Dzselálzáde M.) A Maros folyó bal partján Arad és Csanád közt volt. Vagy magára hagyták a várat a védői, vagy feladták a harcot, ezért török kézre került. A katonák Lippára vagy Temesvárra menekültek.

 

 

?. ?.

ZÁDORLAK[47] (Zadareni): vár, vagy erőd volt, amit magára hagytak védői, vagy rövid harc után feladták. Lippára vagy Temesvárra menekültek.

 

 

?. ?.

MAROSEPERJES[48] (Chelmac): vár, vagy erőd volt, amit magára hagytak védői, vagy rövid harc után feladták. Lippára vagy Temesvárra menekültek.

 

 

?. ?:

PÁLÜLÉS (?): (azonosíthatatlan helység. Csorba Csaba is Vég-Gyula várának históriája c. könyvében „Pálélés”-ként szerepel. Ilyen sincs Romániában vagy Szerbia-Montenegróban.) Vár, vagy erőd volt, amit magára hagytak védői, vagy rövid harc után feladták. Lippára vagy Temesvárra menekültek.

 

 

?. ?:

BODORLAK (?): (Azonosítatatlan helység.) Vár, vagy erőd volt, amit magára hagytak védői, vagy rövid harc után feladták. Lippára vagy Temesvárra menekültek.

 

 

?. ?.

NAGYCSANÁD (Cenad): Bodorlak elfoglalása után hírét vette Szokollu Mohamed, hogy Lippánál összegyűltek a királyi hadak. A valóságban Martinuzzi György nem engedélyezett és nem is tudott további seregeket Lippára összpontosítani. Ő úgy tudta, hogy Csanád elfoglalása után a beglerbég vissza fog fordulni.

 

 

09-hó végén

DUNÁNTÚL: a budai beglerbég és Velicsán szandzsákbég ki akarta köszörülni a mezőkeresztesi csorbát, s szeptember végén nagy erejű támadást indítottak a Dunántúlon. A támadásban valószínűleg más dunántúli szandzsákok török katonasága is részt vett.

 

 

09-hótól kezdve

ERDÉLY és BÉCS: az erdélyiek kezdeti sikereit követő, alig, vagy egyáltalán nem titkolt törökkel való paktálás láttán pedig Nádasdy Tamás és Sforza Pallavicini is teljesen megzavarodtak. Bécsbe küldött részletes beszámolóik szeptembertől kezdve megtelnek váddal és panasszal.

 

 

10. 02.

ERDÉLY: Szokollu Mohemed pasa már október 02-án megnyugtató választ íratott neki: „Arcod szeplőtelennek találtatott a hatalmas szultán előtt, és minden szandzsákok és igazhitűek előtt, mivelhogy az adót a fényes Portára megküldötted… Amit tudatlanságunkban írtunk volt, bocsássa meg nekünk uraságos… A te ellenségeid, Petrovics és mások megszégyenültek. Láttuk az ő hűtlenségöket: a bálványimádó németeket a szultán váraiba eresztették, magok pedig elfutottak… Ha tehát igéreted szerént a németeket kikergeted, a szultán kegyelem nőni fog irántad.”

 

 

10. 03.

NAGYCSANÁD (Cenad): a beglerbég Uluman béget küldte felmérni a helyzetet.

 

 

10. 03.

LIPPA (Lipova): Martinuzzi György ellentámadást szervezett a Maros völgyében, ott, ahol Szokollu Mohamed hadjárata fájdalmasan nagy darabot hasított el a védekezéshez szükséges határterületekből. Vele volt Sforza Pallavicini generális, aki a barát kérésére küldött újabb Habsburg-segélyhadat vezette. Vele jött Báthori András, Nádasdy Tamás országbíró, vele Losonczi és vele Castaldo, akinek a kincstartó adott kölcsönt katonái zsoldjára, akinek a nagy cél érdekében ki kellett vonnia csapatait a tulajdonképpeni Erdélyből. Így valóban csak Petrovics egykori területén állottak Habsburg-hadak – csakhogy azokkal együttműködve, Martinuzzi György ostrom alá vette Lippát.

  A vár elfoglalásáról Forgách Ferenc tudósít bennünket. "Ugyanezekben a napokban Báthori András és Patócsy Ferenc Lippa városában összegyűjtötte a megyei segédcsapatokat; csatlakozott hozzájuk Váradról Sirotinius Károly [49] (...). Ezek száz lovassal felderítésre küldték ki Egyeki Tamást[50], aki az éjjel-nappali fáradtságtól és ébrenléttől kimerülvén valamelyik faluban megszállt. A gondtalanul és őrség állítása nélkül itt időzőket Uluman[51] bég ötszáz lovassal meglepte (Zádorlaknál, a szerk. megjegyzése), úgyhogy Tamással csak heten menekültek meg. Ez a kaland félelmet keltett a megyei segédcsapatokban: megrettentek, hogy a beglerbég Várad felé indul, és így házukat, gyermeküket, feleségüket ellenséges rajtaütés fenyegeti."

10. 04.

  Bár az Uluman béggel történt felderítői összecsapás meggyőzhette Báthori Andrást, hogy a beglerbég nem áll meg Csanádnál, hanem újabb várat akar elfoglalni, a barát nem adott újabb csapatokat mellé. Mivel a török sereg túlereje elsöprőnek tűnt a hadihírek szerint, a sereg demoralizálódott és bomlásnak indult. Forgách Ferenc szerint egy (tévesnek bizonyult) hír is arra késztette a sereget, hogy feloszoljon. Tudniillik, hogy a törökök Váradot fogják megtámadni és már el is indultak oda. Nem érkezett a régen várt erdélyi sereg sem. A katonák féltették családjukat és házaikat ezért szétoszlott a sereg. A köszvénytől Gyötört Báthori András ezt képtelen volt megakadályozni.

  A beglerbég minderről még semmit sem tudott. Meg volt győződve a királyi seregek lippai gyülekezéséről és nem merte megtámadni, mert nem voltak biztos kémjelentései a seregek nagyságáról, sőt nagyon jól emlékezett Kászim pasa leváltására is, aminek az volt az oka, hogy a Porta engedélye nélkül beleavatkozott az erdélyi ügyekbe. Isztambulban nagyon óvatosan operáltak 1551-ben, de főleg ősszel, mert tartottak a jelentékenyebb számúnak hitt erdélyi Habsburg-haderőtől. Ezért inkább lemondott Lippa elfoglalásáról.

~10. 05.

  Közben a lippaiak megfutamodtak az ellenség elől: "Semmi módon sem lehetett őket visszatartani: szét is széledtek. Követte őket Báthori András, meg a többi is; csak Petheő János[52] maradt hátra, csekély védőőrséggel[53]. A város lakói[54] azon siránkoztak, hogy a veszedelemben magukra hagyják őket; egyszersmind az őrség erejét kevesellve zendüléssel próbálkoztak, megfenyegették Petheő Jánost, hogy azonnal vonuljon el. Petheő ugyancsak meg volt ijedve, ezért úgy gondoskodott magáról, hogy torkolatig megtöltötte lőporral az ágyúkat, és meggyújtotta a gyújtózsinórokat; aztán emberei elhagyták helyüket. Nemsokára az ágyúk robbanásából, bár csak a két legnagyobb robbant szét – észrevehették, hogy a védősereg eltávozott. A polgárok erre elfoglalták az üres várat (ez látszott legüdvösebbnek az akkori válságos helyzetben), és követeket küldvén megadták a beglerbégnek magukat, a várost és a várat."

 

 

Lippa bevétele után

SOLYMOSVÁR (Soimos): Lippa bevétele után a beglerbég megpróbálkozott Solymos ostromával is, azonban a tüzérségileg kellően nem előkészített rohamok kudarcba fulladtak, az őrség hősiesen ellenállt!

 

 

10. 06

A TÖRÖK FŐSEREGÁTKELÉSE A MAROSON: a beglerbég teljes serege átkelt a folyón és Szeged irányába indult téli szállására. Ekkor váratlan fordulat történt. A lippai polgárok követsége ekkor érkezett Szokollu Mohamedhez és megígérték, hogy a csekély őrséget a vár feladására kényszerítik, ha a törökök nem pusztítják el a városukat. A lippaiak féltek és rettegtek a harctól. Szokollu Mohamed elfogadta az ajánlatot. Egy sereg élén a várhoz vonult, Uluman béget kinevezte dizdárnak, majd megint elindult Szegedre, téli szállására. A várba 200 janicsár és ötezer válogatott katonát számláló megszálló sereg került!

 

 

10. 08.

LIPPA (Lipova): a város török megszállás alá került, de örömükbe egy kis üröm is vegyült, mert Petheő János a kivonuláskor a várfalak egy részét is leromboltatta.

  A lippai és a környékbeli szerbektől a beglerbég részletes információkat, adatokat kapott Temesvárra vonatkozóan, amelyet a török várak ekkor már félkörben öveztek és teljes bekerítéssel fenyegettek. Egykorú adatok szerint a szerbektől nyert adatok késztették arra a beglerbéget, hogy a török szokásoktól eltérően viszonylag késői időpontban – október közepén – Temesvár ostromát megkísérelje.

 

 

 

A KIRÁLYI ÉS ERDÉLYI SEREGEK GYÜLEKEZÉSE

(~10. 08-tól a hó közepéig.)

 

TAMÁSHIDA[55]

Báthori András összegyűjtötte a tiszai-megyék szétoszlott felkelő csapatait. Maga mellé vette Perényi Gábor csapatát is és Tamáshidánál gyülekeztek.

 

ERDŐHEGYES

Varkocs Tamás tekintélyes seregével (?) itt várakozott.

 

GYULA

Patócsy Ferenc és Balassa Menyhárt seregei itt voltak.

 

 (A többi csapat elhelyezkedéséről "A Keresztény Seregek Elhelyezkedése Csanád Elestekor" résznél olvashatnak.)

 

 

Ezeknek a seregeknek az összlétszámát Szántó Imre ~15 ezer főre teszi. Martinuzzi Györgynek ismét döntenie kellett. Megint összegyűlt akkora haderő a térségben, amivel fel lehetett lépni a törökök ellen, ha egyesülnek a többi hadak is. Ezt szorgalmazta a király és a hadvezérei is, de ő fenn akarta tartani a színlelt törökbarát politikát és nem akarta, hogy erdélyi seregek részt vegyenek egy ilyen akcióban. Azért nem, mert előzőleg végig azt hazudta Szokollu Mohamednek és a szultánnak, hogy Petrovics Péter a temesi és karánsebesi bán volt az áruló és ő adta át a várait és a birtokait Ferdinándnak, majd elszökött. Ha a barát erdélyi seregek élén űzné ki Szokollu Mohamedet a Temes vidékből, akkor az egész aprólékosan felépített politikai légvár összedőlne. Ugyanakkor kiderült, hogy a beglerbég nem állt meg Csanádnál, hanem gyorsan nyomult előre Erdélybe és szeretett országrészét a legrosszabb lehetőség fenyegette – a török általi megszállás. Ez ellen küzdött egész életében.

A király hadvezérei egyre fenyegetőbben csörgették kardjaikat és Martinuzzi György nem akart abba a gyanúba keveredni, hogy nem akar a törökök ellen harcolni. Ezért megkezdte a hadjárat előkészítését.

Az a gondolata támadt, hogy az időhúzásra játszik. A török seregek köztudottan nem háborúztak Kászim Gürü (10. 26.) napja után. Nagy felhajtással végezte a sereggyűjtést, bizonyára jóval nagyobbal, mint szükséges volt.

Arról, hogy hogyan is folyt ez a valóságban Forgách Ferenc tudósít bennünket: "Közben Györgyöt, aki Castaldóval Erdély dolgát próbálta elrendezni, a hadiszerencse elpártolása rendkívüli módon aggasztotta (...) legjobban a magunk elégtelensége bántotta. Ott volt ugyan (egy) csekélyke sereg, ha az ellenséget nézzük, és sehol semmi egyéb segítség, bár Ferdinándot folyvást a követek és posták zajgásával háborgatta. (...) Végül úgy látta jónak, hogy a legközvetlenebb és a rendelkezésre állók közül a leghathatósabb módszerhez folyamodjék: végigjárta a városokat, és a legelőkelőbbeket, - hol egyszerre, hol külön - kérve kérte, volt, akit arannyal, ezüsttel halmozott el, még többet ígért, kéréseit ajándékokkal, ajándékait kéréssel vegyítette, míg végül az egész országot háborúra szólította fel. A nemességet, a városi segédcsapatokat és külön-külön mindenkit a saját seregeivel katonai rendbe osztott be, ugyanakkor Varkocs Tamás váradi (vár)kapitánnyal összegyűjtötte a megyei csapatokat, katonákat toboroztatott, Báthori Andrásnak pedig meghagyta, hogy a Ferdinánd zsoldján tartott lovas és gyalogcsapatával is vonuljon fel.

Ez (...) a parancsnokságot Perényi Gábornak[56] adta át, aki a maga költségén tartott egy külön lovascsapatot és egy gyalogos egységet.

György az országos katonaságot - számlálhatatlan sokaságot - úgy hurcolta magával, hogy a seregtesteket csekély köz választotta el egymástól. Vele volt a válogatott ezerötszáz gyalogosból álló testőrkülönítmény és egy öreg katonákból szervezett lovascsapat: ezeket, hogy őt őrizzék, háborúban-békében soha el nem engedte maga mellől. (...) Elsőnek Varkocs Tamás és Perényi érkezett Tótváradra kétezernyi gyalogossal és lovassal, majd egyre újabb csapatok, vezérek, ágyúk."

 

 

 

10. 12.

KENYÉRMEZŐ: Martinuzzi György táborába szállt, ahova gyülekeztek a török ellenes csapatok, főleg amelyek eddig a határt biztosították.

  Innen írt V. Károly császárnak s könyörögve kérte a segítséget a törökök ellen. Ebben az időben a magyarországi és erdélyi rendek Ferdinánd királyhoz folyamodtak és arra kérték, hogy "... ne engedje őket gyalázatosan török rabságba hurcoltatni." I. Ferdinánd király ezért fiát, Miksa főherceget Itáliába küldte hadat szerezni.

10. 12. után egy-két nappal

  Martinuzzi György úgy értesült Hajdár pasától, hogy a szultán az évi adó beküldése után visszavonta a Szokollu Mohamed beglerbégnek az Erdélybe való betörésre adott utasítását, sőt az Ahmed pasa által vezetett második sereget visszarendelte az erdélyi szorosoktól (!).

  Ezzel a királyi stratégák fellélegezhettek. Elkerülték a kétfrontos harcot, és úgy érezték, hogy itt az idő ellentámadást indítani a Maros völgyében és a Temes vidéken.

  Terveiket csak az hátráltatta, hogy a seregek összegyűlése nagyon lassan ment.

 

 

~10. 06. és 16. között

SZOKOLLU MOHAMMED TÁBORÁBAN:  "A Ferdinánd hathatós segítségében nem bízó szerbek megadták magukat a beglerbégnek és felajánlották segítségüket Temesvár elfoglalásához." Ezt a sereget még Petrovics Péter szervezte meg 1550-ben Izabella királynő egyik török párti hadi akciójához.

  Habár ez nem szerepelt tervei közt, az ősz is már előrehaladt a hirtelen jött segítség, a lippaiak gyávasága és az általuk minden bizonnyal szolgáltatott hírek Báthori András seregének feloszlásáról arra ösztönözték, hogy legalább próbálja meg elfoglalni Temesvárat. Nem szakította félbe útját Szeged felé, de seregének egy részét Temesvár ellen küldte.

 

 

10. 16.

TEMESVÁR (Timişoara): Losonczy István, a várkapitány a török előőrsöket visszaverte. A várat 2020 lovassal és 1550 gyalogossal összesen tehát 3570 főnyi őrséggel védte. A hír hallatára Szokollu Mohamed az egész török sereget Temesvár alá vezette, és felszólította a nógrádi főispánt, hogy a várat a szabad elvonulás fejében feltétel nélkül adja át. Losonczy a beglerbég felhívását visszautasította s megüzente az egyik legszebb esküt, amit végvári katona tett a várháborúk során. "...hazája és az egész kereszténység dicsőségéért vére ontásával harcolni fog és ameddig él, hűségesen fogja szolgálni a hazát és kereszténységet." És máshol "Temesvárt nem levelekkel, hanem ágyúkkal foglaljátok el! Itt ember ember ellen fog harcolni !"

10. 17.

Szokollu Mohamed beglerbég szorosan körülzárta a várat.

10. 18

  A rendszeres ostrom kezdete: Másnap parancsot adott a vár lövetésére. Losonczy azonban 50 harcosával sikeres kitörést hajtott végre az ágyúállások előtt földmunkát végző janicsárokra és aszabokra. Mivel már az ostrom első napjaiban kiderült, hogy a gyengén megerősített "Sziget" város nem védhető, a várkapitány Aldana spanyol zsoldosaival felgyújtatta a külvárost és az oda vezető hidat. De a törökök eloltották a tüzet, a külvárost megszállták, és a keleti várkapuval szemben ágyúállás építéséhez fogtak. Losonczy bátor alvezére, Dombay Mihály hajdúkból és spanyolokból álló csapatával kirohant az északi várkapuval szemben fekvő állásokra. A török őrséget levágták, az ágyúkat beszegezték, az ágyútalpakat fejszékkel összetörték, majd veszteség nélkül visszatértek a városba. Ezután folytatódott a vár szakszerű ostroma, de Losonczy keményen helytállt.

 

Temesvár ostromáról Forgách Ferenc így ír: "Október derekán történt, hogy a fényes és régi családból származó Losonczy István, ez a híres katona, a (...) várat (...) a gondjaiba vette, majd midőn hamarosan ott érték a háború hullámai, két főrangú ifjú; Perényi Gábor és Báthori Miklós segítségével katonaságot toborzott, fegyvereket és ellátást gyűjtött. Castaldo a Saiavedrarolla testvéreket - Bernardo Aldanát és Alonso Perezt[57] - adta melléjük, akik közül az egyik a spanyol csapat, a másik kétszáz magyar lovas kapitányaként már néhány esztendeje hozzászokott az itteni katonáskodáshoz, (...).

  A beglerbég tehát, bár szoros gyűrűvel vette körül és ágyúkkal ostromolta a várost, mégsem tudta a falakon belül tartani ellenfelét: Losonczy mindennap ki-kitört, és sok török pusztulásával, heves küzdelemmel zárta le a harcot (ti.: a napi kitöréseket és ostromokat), főleg a beglerbéget szólítgatván, készen a párviadalra, ha az ellenség meg merne vele vívni."

  Losonczi István először a Palánk külvárost, majd a Sziget külvárost adta fel, a várost és a várat viszont hatásosan védelmezte, eredményes kitöréseivel jelentős veszteségeket okozott az ostromlóknak, akik október 27-én elvonultak a vár alól.

 

 

10. 20.

ERDÉLY: Martinuzzi György barát október 20-án a római anyaszentegyház bíborosa és Esztergom prímás-érseke.

 

 

10. 25.

DÉVA (Deva): Martinuzzi György seregével itt csatlakozott Castaldo és Pallavicini seregéhez. A haditanácsban nézeteltérés volt a hadicélok tekintetében. Castaldo Temesvár felmentését indítványozta, míg Martinuzzi György Lippa visszafoglalását akarta elérni. Az egyesült sereg lassan menetelt Temesvár felé, nagy rémületet keltve ezzel Szokollu Mohamed Temesvárat ostromló seregében.  A helyzetet a törökök oldották meg, ugyanis 10. 26-án abbahagyták Temesvár ostromát és visszavonultak, ezzel pedig egyetlen hadicél maradt, Lippa erős és 5000 török által védett várának felszabadítása.

 

 

10. 26.

TEMESVÁR (Timişoara): az ostromló sereg beszüntette a harcot, mert elérkezett 10. 26.-a Kászim Gürü napja, ami a hadjáratok befejezésének hagyomány szerint a legkésőbbi napja. A török tüzérség az ingoványok és nádasok magas vízállása miatt nem férkőzhetett közel a vitézül védett (!) erősséghez. A török táborban a tíznapos ostrom alatt a harcosok élelmiszerekben szükséget szenvedtek és zúgolódtak; nem akartak tovább harcolni. Főként a hűbéres szpáhik elégedetlenkedtek, mivel Kászim Gürü napjánál tovább nem tarthatták őket táborban.

  Sugár István hadtörténeti munkája hangsúlyozza: "A nagy hirtelen összeállított 40-50 ezer főnyi erdélyi sereg – közte Castaldo 6-8 ezer zsoldosa – ölbe tett kézzel nézte végig az oszmánok visszavonulását ahelyett, hogy alkalmas pillanatban megtámadta volna a Temesvár falai alól súlyos veszteséggel, eredménytelenül elvonuló ellenséges erőket. Óvakodtak a törökökkel való harcnak még a kockázatától is ..." Ennek a felismerésnek a fényében még inkább tisztelettel kell megemlékeznünk arról, hogy ezután Losonczy István és a hozzá csatlakozó kisebb várőrségek sorra foglalták vissza a palánkvárakat. Csak Becse, Becskerek és az addig elfoglalt várak maradtak török kézen.

10. 27.

  Szokollu Mohamed beglerbég visszavonult a vártól, de a várkapitány számára még nem ért véget a háború.

 

  "Három napon át Losonczy állandóan a nyomában maradt, és mintegy csúfot űzött győzelméből, miközben hol az utóvédre, hol az elkalandozókra csapott le." (Forgách Ferenc i. m.)

 

 

~10. 30.

FÖNLAK (Felnac): Losonczy tehát üldözőbe vette Szokollu Mohamed beglerbég seregét, amikor "... az út elkanyarodott Fellak vára felé és Kaidaz aga, az őrség parancsnoka, az elől haladó lovasokra rontott, a hátulsók visszaűzik, majd a megfutamodó ellenség sorai között betörnek a várba, és az egész őrséget – köztük Kaidaz agát – foglyul ejtik, vagy levágják." Ne lepődjünk meg, hogy miért északi irányba menekültek a török ostromlók. Emlékezzünk, hogy a beglerbég Nagycsanád-Szeged irányába vonult téli szállásra, ezért vonultak az ostromlók is arrafelé. A térség frissen elfoglalt várai közül talán ez volt a legerősebb és a legközelebb is ez esett Temesvárhoz, ahova biztonságosan vissza lehetett vonulni.

 

 

10. hó folyamán

ERDÉLY; KENYÉRMEZŐ: Martinuzzi György az alábbi lépéseket tette a védelem jegyében:

 

1) Általános nemesi felkelést hirdetett Erdélyben. Úgy döntött, hogy a tüzérséget a szászok szolgáltatják, a székelyek pedig kapitányaik zászlói alatt gyülekezzenek. A jobbágyokat 10-16 porta után kellett táborba parancsolni.

 

 

2) Adót szavaztatott meg a rendekkel a hadjárat költségeire.

 

 

3) Átadta az erdélyi püspökség teljes jövedelmeit Castaldónak a hadjárat céljaira.

 

 

4) Ferdinánd királytól újabb csapatok küldését sürgette.

 

 

5) Fővezéri utasítással táborába rendelte Nádasdy Tamást seregeivel Székelyföldről.

 

 

6) Fővezéri utasítással táborába rendelte Castaldót seregeivel, aki akkor éppen Szászsebesen tartózkodott.

 

 

10-hó második felében

TEMESVÁR (Timişoara): október második felében Temesvár főkapitánya, egyben Temes vármegye főispánja és az alsó részek főkapitánya Losonczy István lett, akinek jelentős birtokai voltak Arad és Zaránd vármegyében, tehát a terület minél hatásosabb védelmének megszervezése saját egyéni érdekeivel is a legszorosabban egybeesett.

 

 

?. ?.

NAGYCSANÁD (Cenad): Losonczy csapatainak egy részét ide irányította és a várból kiűzte a kis létszámú török őrséget.

 

 

ősszel

KOMÁROM: a király Tarnóczy kérésének eleget téve, 1551 őszén Zay Ferencet naszádos kapitánnyá, Thelekessy Imrét pedig helyettesévé nevezte ki. Zay azonban csak névlegesen viselte ezt a tisztséget, egyéb fontos megbízatásai miatt szinte állandóan távol volt Komáromtól. A naszádosok parancsnoki tisztét ezért a helyettese gyakorolta.

 

 

11. 01.

MAROS VÖLGYE – AZ EGYESÜLT SEREGEK TÁBORA: Castaldo arra kérte Teuffelt, hogy vonuljon seregével az erdélyi had támogatására, vagy akadályozza meg Szokollu Mohamed és Khadim Ali seregeinek egyesülését. Ő minden bizonnyal meg is kezdte seregével a felvonulást.

 

 

~11. 02.

TÓTVÁRAD[58] (Varadia de Mures): az egyesült sereghez itt csatlakozott a tiszai megyék felkelő nemeseinek serege, akiknek élén Varkocs Tamás és Perényi Gábor álltak. Így a hadsereg létszáma 50 ezer főnyire emelkedett.

 

 

10. 27-11. 03.

ERDÉLY; KENYÉRMEZŐ: Martinuzzi György, Pallavicini Sforza és Castaldo vezetésével összegyűlt erdélyi sereg, megvárta a beglerbég elvonulását és megkezdte előnyomulását Lippa felé. Ellentámadás kezdődött!

 

 

11. 03.

LIPPA (Lipova): a hatalmasra duzzadt, Castaldo és Martinuzzi György által vezetett sereg körülzárta a beglerbég által csúnyán magára hagyott Lippa városát a reggeli órákban, melyet Ulama pasa mintegy 5 ezer fővel védelmezett. Ulama a külvárost, ahol a kereskedők raktáraiban jelentős élelmet halmoztak fel, felgyújtotta. Ezzel megkezdődött a vár felszabadítása.

  A vállalkozás egyik résztvevője, Juan Frey szerint egy magaslatra jutva pillantották meg a Maros-parti síkságon álló várost és várat. Egy másik beszámoló – Centorio – szerint a vár a városnak alsó végén állott, vizesárkát a Maros vizével kötötték össze. A vár török védőinek helyzetét megnehezítette, hogy ágyúik nem voltak, csak szakállas puskák, muskéták – s nem számíthattak segítségre, felmentő seregre.

11. 04.

  Megkezdődött a külső vár ostroma. Kemény összecsapások zajlottak le a következő napokban. Kijelölték a faltörő ágyúk helyét.

11. 06.

  A tüzérek rést lőttek s az ostromlók egy általános rohammal be is hatoltak és elfoglalták a várost. Több oldalról intézett támadással visszaszorították a falakról Ulama csapatait, aki mintegy 1500 harcosával a fellegvárba szorult vissza. Ebből látszik, hogy a város falai meglehetősen gyenge építmények lehettek. Ám ekkor a kapzsi és fegyelmezetlen katonák a város fosztogatásába kezdtek.

  Ha az ostromlók nem a város kirablására fordították volna a figyelmüket a várat is könnyen elfoglalhatták volna. A várban lévő tartalékba helyezett 700 főnyi szpáhicsapat ugyanis kimenekült emiatt, de az ostromlók még így is a Marosnak szorították őket. Egy részük vízbe fulladt, a többieket Báthori András lovasai koncolták fel.

  Castaldo ezek után haditanácsot tartott. Mivel tudomásukra jutott, hogy a fellegvárban kevés az élelem s így azt az ellenség nemsokára kénytelen lesz feladni, arról tanácskoztak, hogy bevárják-e a vár feladását, vagy azonnal támadjanak ellene. Martinuzzi György a szokott politikájával hozakodott elő: javasolta, hogy a pasát az őrséggel együtt engedjék szabadon, mert ezzel esetleg elérhetik, hogy a szultán az 1552-ben lejáró békét meghosszabbítja, és a Temes vidéki várakat is visszaadja.

  De a sereg vezetőinek többsége elutasította ezt a javaslatot. Castaldo a vár körül sáncokat kezdett ásatni az ágyúzáshoz.

 

 

11. 06.

BÉCS LIPPA (Lipova): az események hatására I. Ferdinánd király november 06-án írott levelében reagált Martinuzzi György augusztus 10-i levelére. Martinuzzi a Lippa alatti táborban – mint a hadak egyik főparancsnoka – olvasta a király levelét, melyben I. Ferdinánd király a következőket írta: „Nem látom időszerűtlennek Főtisztelendőségednek figyelmét Szegedre is felhívni, hátha ez alkalommal ezt a várost is vissza lehetne foglalni.” A király véleményének híre elterjedhetett az ostromtáborban. Többek köztt megtudta ezt a tiszántúli hajdúcsapatok kapitánya – a hajdani szegedi főbíró –, Tóth Mihály is, aki azonnal felkereste az ostromot irányító Bernardo de Aldana királyi tábornokot. A főbíró Szegedről való menekülése (1543) óta tervezgette városának visszavételét. Mint Tinódi írta verses históriájában: „Az nagy kárvallásán koronként bánkódék, mint megtorolhatná, azon gondolkodék” Tóth Mihály elmondta Aldana tábornoknak, hogy ő már titokban többször megfordult Szegeden, tárgyalt a lakossággal, akik hajlandók fegyvert fogni városuk felszabadítására, ha a királyi seregtől támogatást kapnak. Mint erről Tinódi írta:

 

„Nemzete sok fő nép Nagy Szegedben lakik,
Kikkel jó hit alatt gyakorta tanácskodik.
Nagy sok számú magyar benne lakik vala,
Csak jó fő halász es hétszáz benne vala,
Kik egy terekkel vini mernek vala;
Mihál mindezekkel magát jól érti vala.”

  Tóth Mihály azt is elmondott, hogy parancsnoksága alatt álló hajdúk is támogatják a tervet, „igen igyeköznek menni Nagy Szegedbe”.

  Forgách Ferenc „Emlékirataiban” az alábbiakat jegyezte fel: „Tóth Mihály, az egyik legbefolyásosabb és legtehetősebb szegedi polgár, az ellenségtől való félelmében elmenekült és most Debrecenben élt, tetterős és tehetséges férfi. Elvesztett vagyonát is fájlalta, bosszút is szeretett volna állni; így miután rokonait és a (város) vezetőit titkos küldöttekkel megnyerte, a többieket már könnyű volt társaságába vonni.”

  Istvánffy Miklós szerint Tóth Mihály először Castaldóval tárgyalt: „Megjelent ugyanis Castaldo előtt Tóth Mihály, s midőn azt mondta, hogy neki négyszemközt néhány fontos közölnivalója van… előadta, hogy most neki – Tóth Mihálynak – alkalma van Szeged elfoglalására. Ha csak néhány csapattal segíti őt, ígérheti, hogy könnyűszerrel meghódoltatja a várost. Ami a várat illeti, arra biztos ígéretet nem tehet, mert azt sok török őrzi, s minthogy a Tisza és a Maros folyó is körülveszi (sic!), annak elfoglalása már sokkal nagyobb munkával járna. De megvan a remény arra is, hogy a katonák vitézségével és bátorságával az is hatalmukba keríthető, ha a csapatokat sürgősen odairányítják. A polgárok között sok titkos barátja van, akik a város kapuit megnyitják. Van néhány ezer hajdú is, akik kiválóan harcolnának. Körülbelül hatszáz halásszal pedig már titokban tanácskozott, akik, ha szólnak nekik, ugyanannyi csónakkal meghatározott időben készen állnak a szükséges számú katona átszállítására.”

  Aldana tábornok meghallgatta Tóth Mihályt, akiről emlékirataiban csak annyit írt, hogy az egy szegedi polgár volt. Később már Szeged „kormányzójának” említi. A tárgyalás után azzal küldte el Tóthot, hogy 15-20 nap múlva jöjjön el újra. Közben Aldana írt Nagyváradra Castaldónak, illetve Bécsbe a királynak. Castaldo azt a választ küldte Aldanának, hogy támogassa katonailag Tóth Mihály terveit Szeged visszavételére.

 

 

11. 08.

LIPPA (Lipova): Castaldo megkezdte a fellegvár falainak lövetését.

11. ?.

  Végül is Perussith Gáspárt, Martinuzzi György szerb familiárisát küldték a pasához, hogy az őrséget megadásra szólítsa fel. A barát azonban titkos utasítást is küldött vele Ulamának, aki megrettenve az ostromlóktól most már csak fegyveres biztosítással volt hajlandó elvonulni a várból. Castaldo viszont ragaszkodott a feltétel nélküli fegyverletételhez. Martinuzzi György kitartásra buzdította a pasát! Nem bízott a Habsburg támogatás hatékonyságában és kerülte a nyílt szakítást a Portával.

 

 

11. 12.

BÉCS: I. Ferdinánd király most már közvetlenül adta parancsba Erasmus Teuffel főkapitánynak, hogy akadályozza meg Szokollu Mohamed és Khadim Ali seregeinek egyesülését. Ha ez nem járna sikerrel, akkor vonuljon le a Lippát ostromló sereg támogatására. De Teuffel egyik parancsnak sem tudott (vagy inkább akart) eleget tenni. A budai pasa, az esztergomi Veli bég és a székesfehérvári Kászim bég seregei minden akadályoztatás nélkül szelték át az országot és vonultak Bánság földjére.

 

 

11. 18.

LIPPA (Lipova): Ulama követet küldött Castaldóhoz. 20 napi fegyverszünetet kért, és kijelentette, hogy azután fegyveres biztosítás mellett elvonul a várból. A haditanács ismét nem fogadta el a feltételeket. Csak feltétel nélküli megadásban gondolkoztak.

 

 

11. 20.

TÖRÖKBECSE (Novi Bečej)(?): Erasmus Teuffel és az egész királyi haderő szégyenére egyesültek a török seregek Becsénél.

 

 

11. 20.

BUDA: a pápai és veszprémi kudarc ellenére, 1551 november 20-ára a budai beglerbég a Temesközbe rendelte az esztergomi és a fehérvári török katonaságot, a Belgrádból felvonuló Szokollu Mohamed ruméliai beglerbég hadainak támogatására.

 

 

11. 23-24.

ESZTERGOM: a békés évek csendje után 1551 késő őszén egy merész támadás zavarta meg az esztergomi törökök nyugalmát. november 23-24-én Thelekessy Imre 629 komáromi naszádosával hihetetlen vakmerőséggel Esztergom alá evezett és a várost megrohanta. Betörtek a külvárosba, elhajtották az esztergomi bég 3000 birkáját, visszaverték a török lovasság támadását, s a gazdag zsákmánnyal visszatértek Komáromba. Természetesen ez az „ostrom” csak a külvárosi palánk megrohanása volt, hiszen a támadók létszáma Esztergom teljes őrségének mindössze egyharmada!

  A támadás mellett a védekezésre is gondolt a bécsi hadvezetés, hiszen a lejáró békét sem I. Ferdinánd király, sem a Porta nem akarta meghosszabbítani (még nem tudta I. Ferdinánd király, milyen sokba kerül majd neki az erdélyi kaland, s György barát megöletése).

 

 

11. 25.

LÉVA (Levice): Erasmus Teuffelhez ekkor és itt jutott el a hír a török seregek egyesüléséről. Azt, hogy mit is keresett a bars vármegyei Léva várában, az ország északi részén és hogy akár szabotázsnak is vehető magatartásáért számon kérte-e a király vagy Castaldo nem tudjuk.

  Mindenesetre kioktatta a királyt e napon kelt levelében, hogy ő nem tartja tanácsosnak a Temes vidékre levonulni Castaldo segítségére, mert akkor a bányavárosok ki lesznek téve az ellenséges beütéseknek.

 

 

11. 25.

LIPPA(Lipova): megérkezett a híre a török sereg egyesülésének a táborba. Megtudták, hogy ez rossz hír számukra, mert Khadim Ali budai pasa, kinek seregét nem becsülhetjük többre 2 ezer lovasnál és gyalogosnál a beglerbéget váltig sürgette, hogy vigyen segítséget Lippára a szorongatott Ulama pasának. A számbelileg megfogyatkozott és a hosszú ostromba belefáradt királyi sereg így válságos helyzetbe kerülhetett volna.

  A lippai királyi haditanács így – belátva a helyzet megváltozását – alkudozásba kezdett Ulama pasa elengedése ügyében, bár Szokollu Mohamed Martinuzzi Györgyhöz intézett levelében megírta, hogy a hadjáratot befejezettnek tekintette, és csapatait téli szállásra küldte.

 

 

11. 26.

LÉVA (Levice): Erasmus Teuffel megváltoztatva tegnapi véleményét azt jelentette a királynak, hogy Bakics Péter, Zoltay István, Pető Gáspár és Bebek Ferenc csapatait leküldte Erdélybe Castaldo támogatására. Most is csak részben teljesítve ezzel a királyi parancsot. Látszik, hogy habozott és nem tudta mit is tegyen.

 

 

11. 28.

LIPPA (Lippa): Martinuzzi György elérte célját. Ulamát és serege maradékát fegyveres kísérettel szabad elvonulásról biztosították, bár ezzel csak felbőszítette a sereg többi vezérét.

11. 29.

  Martinuzzi György a vár sáncai közt személyesen is találkozott a pasával s arra kérte őt, hogy intézze el a beglerbégnél Becse és Becskerek visszaadását is.

 

 

IDÉZZÜK FORGÁCH FERENCET A LIPPAI ESEMÉNYEK ELBESZÉLÉSÉBEN: "Mert a legderekabb vezérek és katonák,  – egész Magyarországról a legkülönb hírrel övezettek -, az események hírére - ki ilyen, ki olyan meggondolással -, (...) oda sereglettek. (...) Miután a falakat a háromnapi ágyúzás elegendő helyen ledöntötte, hogy ostromra lehessen indulni, (...) elrendelik az általános rohamot.

  Közben hét spanyol merész tettre vállalkozott: harc közben a megnyitott fal romjaihoz nyomultak, ott azonban rögvest levágták őket. Ennek a híre eljut a spanyolokhoz és a németekhez, akik a város elfoglalásának dicsőségét versengve próbálják egymás elől elragadni. Nem is várták meg a kitűzött időt, hanem a tátongó falnyílások alá küzdötték magukat; ott heves ellenállás fogadta őket és a tapasztalt ellenség sűrű hadsorai között egymás után dőltek ki. A magyarok a csatazaj hallatára jelentik Nádasdy Tamásnak a mieink meghátrálását és pusztulását. Éppen asztalnál ült, hogy harapjon valamit és azon nyomban jelenti Castaldónak és Györgynek, hogy a spanyolokat és németeket visszavetették, ő (ti.: Nádasdy) azonban a segítségükre siet azokkal, akiket maga köré tud gyűjteni; figyelmezteti őket, hogy kellő időben küldjenek segítséget (ti.: Castaldo és Martinuzzi György), és figyeljék a hátsó sorokat. felindulásában és dicsőségvágyában nem tűrte el az ellenség méltatlan tettét és úgy vélvén, hogy itt az ideje híre öregbítésének, sietett, hogy bosszút álljon. A lovakat, ahogy voltak, elbocsájtván, embereivel együtt tört előre. Utánaeredt Forgách Simon[59] is , lovasainak élén, majd egyszerre minden elszánt és dicsőségre áhítozó magyar s megfordítván a hadiszerencsét, már meg is hátrált az ellenség.

 

  György, Castaldo és a többi vezér a váratlan kavarodásra és harci lármára ebédje mellől - mert éppen ebéd ideje volt - sietve fegyvert ragad s egyszersmind az egész sereg teljes erővel nekilát a harcnak. Mert egy részük tartalékban volt; mások az odahurcolt létrákon igyekeztek fel a falakra; a bástyákon, omladékokon, mindenütt harc dúlt; a rettenetes ágyúdörgés, a vihar módjára lőporfellegbe burkolt ég és föld, amint minden a csillogó fegyverek zajától visszhangzott, a győzőknek és legyőzötteknek lármája és jajgatása: minden a véres csata ritka és csodálatos képét mutatta. Az első sorokban Forgách Simon minden szembeszállót leterít, szorongat, ott küzd az ellenséges tömött hadsorok között, míg tizenegy sebtől vérezve össze nem rogy; az ellenség végül is alulmarad és a (belső) várba kényszerül: ott új öldöklés támad, mert a mieink a híd és a kapu szorosában összezsúfolódott és már megvert ellenségnek a hátát kaszabolták, vagy a hídról lezuhantakat vagdosták. A menekülés során a hátsó kapun kitörő hétszáz lovas beleütközött a Török János[60] parancsnoksága alá rendelt tartalékba: ezeket ugyanoly gyorsan megfutamították és szétszórva a Marosnak szorították, majd Báthori András véletlen közbeavatkozásával nagy öldöklés közepette még egyszer visszaűzték és egy szálig levágták őket. Török János, miközben merészen belemelegedett és egy török főemberrel összecsapott, makacs viadalban lova hét sebet is kapott (őt-magát páncél borította), sőt még tömör vasból készült kengyele is kettéhasadt, de ellenségét életének kockáztatásával végül is leterítette. A várost prédára bocsátották.

 

  Forgách Simont vérbe fagyva találták meg az ellenséges hullák között; sisakja leesett, aranyozott kardja ott hevert mellette. Az ellenséget levágták, vagy megfutamították, úgyhogy zsákmányolásra nem volt alkalma. Tizenegy sebtől borítva vitték vissza a sátrába, ahol az orvosok gondoskodása folytán később erőre kapott, épp csak a homlokán és a jobb szeme fölött húzódó seb hagyott rajta nyomot."

 

  "Uluman bégnek (ti.: Lippa várának török parancsnoka ekkor) ezerötszáz - többnyire sebesült - emberével sikerült a fellegvárba jutnia. Tüstént ellene fordították az ágyúkat, ő pedig belülről árkokat ásatott és sáncot emelt. Legjobban mégis az éhség szorongatta. Ezért megüzeni, hogy feladja a várat, ha embereivel bántatlanul elengedik. Erre Castaldo a kegyes fejedelem döntése szerint azt válaszolja, hogy adja meg magát és a várat. Mivel ebből a válaszból megértette, hogy valamennyiükre fogság várna, Györgyhöz folyamodott nyíltan kérésével és befolyásának fitogtatásával, titokban pedig ígéretekkel áltatta: ha őt magát és annyi katonáját épségben elbocsájtja, jótéteményéért oly nagy hálára számíthat Szulejmánnál, hogy (a szultán) biztosan meg fogja tartani Erdély kormányzásában és korábbi tekintélyében, sőt ez volna a legjobb alkalom újabb jótétemények és kegyek szerzésére.

  Mindez kétségkívül nagymértékben hatott Györgyre:... Az ellenségnek a haditanács - György javaslatára - mégis huszonkét napi fegyvernyugvást engedélyezett. Eközben azokat hű küldöttei útján élelemmel segítette, a vezérek előtt pedig azt hajtogatta, hogy sokkal üdvösebb lesz, ha a várat megadás útján veszik át; mert abból, hogy ennyi ellenséget véres áldozatok árán kényszerítenek megadásra, vagy győznek le nem sok haszon származik; sőt a folytonos hadakozás során ugyanez akármikor a mieinkkel is megeshetik és a kegyességnek ez a nem helyteleníthető példája biztosan nem fog ártani, sőt még az ellenség szemében is számítani fog. (...) Így sikerült meggyőznie a vezéreket, mert volt tekintélye és hatalma is, amivel nem tudtak szembeszegülni. Midőn tehát a megállapodása szerint sor került a vár átadására, György szekereket adott nekik, megrakva fegyverrel, puskákkal, golyókkal, lándzsával, más szekereket pedig élelemmel rakatott meg és kétszáz - jobbára rác - kísérőt is adott melléjűk.

  Uluman bég ugyanazon a napon, amikor elvonult ajándékul Györgynek négy nemes paripát, egy díszhintót, tőrt, kendőt, egy lámpást és két aranyozott gyertyatartót küldött. Ez vonta Györgyre a gyanút, ezt toldották meg az emberek: hogy Uluman által levelet küldött Szulejmánnak, amelyben magát és az országát kegyeibe ajánlotta, ...

 

  Ezerháromszáz török vonult ki Uluman béggel (ti.: Lippa várából). Egy mérföldnyire letelepedtek, hogy megpihenjenek és előszedjék fegyvereiket, gondolván a határvidéken rájuk leselkedő veszedelmekkel, ... Miután éjszaka végre nagy utat tettek meg, Temesvárról Dombai Mihály és Kosár Benedek, Fellakról Vitéz Gergely és Bosnyák Ambrus[61] szállt velük szembe a varjasi mezőkön. Uluman bég ezektől - több emberének elvesztése árán - mégis vitézül meg tudta védelmezni magát, de akkor meg Balassa Menyhártba és Horváth Ferencbe[62] ütközött, akik az éjszaka csendjében észrevétlen vonultak ki a táborból. Mert ez az Balassa volt az egyetlen halandó, aki nemzetségének valamilyen végzete folytán sem parancsnak, sem fejedelemnek, sem vallásnak nem engedelmeskedett soha. Miután csatába keveredtek és sok emberüket elvesztették, Balassa jobb lábán puskagolyó hatolt át; Horváth Ferenc pajzsát is átlőtték: ebben a veszélyes helyzetben továbbengedték az ellenséget. A szegedi Tóth Mihály[63] meg Nagy Ambrus, honfitársaik bátor csapatával csak későn érkezett segítségükre. Uluman bég, miután az éhezés következtében és a csatákban majdnem minden katonáját elvesztette, alig háromszázadmagával ért el nagy nehezen Belgrádba."

 

 

11. 30.

ERDÉLY: Sforza Pallavicini levele Martinuzzi György barátról: „Legyen felséged meggyőződve, hogy az emberinél mélyebb értelem sem elegendő ezen ember természetének és jellemének kifürkészésére. Ő ugyanazon pillanatban neve és sír, ígér és tagad, szent szándékot és ördögi tetteket nyilvánít. Egy órában mindent hittel biztosít, másban kézzelfoghatóvá tesz miden kételyt és gyanút, ami csak kigondolható… emberei s levelei, kiket s melyeket a törökhöz utasít, s a csauszok, kik nála szünet nélkül járnak, számtalanok, s ő mindezt jó cél érdekében tettnek mondja; úgy hiszem, ez üdvére is válnék. Az az érzésem, olvas gondolataimban, mert ugyanazon pillanatban, midőn leginkább úgy vélekedem, semmi bajom nincs véle, úgy intézi a dolgot Felséged szolgálatában, hogy eszem is elvesztem belé… S ezt minden órában látom, érzem, kézzel tapintom, úgy annyira, hogy már Istenre bíztam a dolgot: ihelessen ő, mi légyen jobb, hogy annak idején végrehajthassam, mit tennem kell.”

 

 

11. hóban

PÁPA: mivel a királyi hadak felderítése szerint a törökök Tatát és Veszprémet akarták elfoglalni, 1551 novemberében Pápára jelentős királyi hadakat vontak össze. Csak a lovasság száma 928 ember volt. „Király most sok népet fogad – írta levelében Sárkány Antal Nádasdy Tamásnak –, Pápára gyűlének ezennel mind és onnat osztyák el őket, az hovár szükség leszen.”

  Velicsán fehérvári szandzsákbég – elsősorban a szandzsák katonaságával – rajtaütésszerű támadást hajtott végre Pápa vára és városa ellen. A bég serege azonban súlyos veszteségekkel vonult vissza Pápa vára alól. Ezen esemény időpontja nincs pontosan meghatározva! Lehetséges, hogy a vár megerősítése előtt történt a vár elleni támadás.

 

 

11. hóban ?[64]

SZÉKESFEHÉRVÁR: a pápai kudarc, majd a vesztett veszprémi csata után, a Székesfehérvárra visszatérő Velicsán szandzsákbég, aki maga is megsebesült a csatában, a fehérvári magyarokat vádolta árulással.a szörnyű vereség miatt Velicsán fehérvári bég a fehérvári magyarokat vádolta és okolta – nem is alaptalanul – árulással. Hazatérése után kilenc vezető fehérvári polgárembert – köztük a városbírót – fejeztetett le. „Velicsán bég, az fejérvári szandzsák, ki a hadnak feje volt, sebben ment be. Az fejérvári főpolgárokban kilencet vágatott le. Az bírót is – írta Ádám deák levelében Nádasdy Tamásnak[65]. – Azt mondotta, hogy ők tettek hírt ide az uraiméknak, úgy gyűltek reájuk és ezért verték meg űket.”

 

 

12. 05.

LIPPA (Lippa): Ulama pasa elhagyta a várat serege maradékával. Minden bizonnyal az említett várak átadásáról írt levelére várta a választ Szokollu Mohamedtől. A távozó törököket Martinuzzi György ellátta társzekerekkel, sőt Cserepovics Miklósnak meghagyta, hogy a Temes folyóig kísérje mintegy 300 főnyi lovasával. Figyelmeztette Ulamát, hogy a Temesen túl is legyen óvatos, mert ott már nem garantálhatja biztonságos elvonulását.

  A figyelmeztetés nem is bizonyult feleslegesnek, mert alighogy visszafordultak a kísérő csapatok, Balassa Menyhárt, Horváth Ferenc, Dombay Mihály és Nagylaki Ambrus megtámadták őket, de nem sikerült szétverniük Ulama éber és harci rendben menetelő csapatát, amely végül is később megérkezett Nándorfehérvárba.

12-hó elején

  Horváth Ferenc és Balassi Menyhért katonái heves harcban levágták az elvonuló törökök nagy részét. Mint a leírásból is kiderül a harc véres, kegyetlen és öldöklő volt.

 

 

12. 06.

BELGRÁD: a téli szállására vonult Szokollu Mohamed innen küldte levelét Martinuzzi Györgynek, melyben kifejtette, hogy az Ulama pasával történtek után végképp meggyőződött a barát hűségéről és kérheti a szultántól Becse és Becskerek visszaadását. Maga részéről támogatja a kérést, hiszen ezekből a várakból – ezt a beglerbég, a stratéga írta – a szultánnak semmi haszna nincsen. Mindenesetre ő nem adta vissza a várakat Martinuzzi Györgynek.

 

 

12. 06.

LIPPA (Lippa): Martinuzzi György a nemesi felkelő seregeket feloszlatta, illetve annak egy részével Erdélybe tért vissza. A királyi seregek téli elhelyezése viszont súlyos problémákat vetett föl. Ebből súlyos összeütközésre került sor a zsoldosvezér Castaldóval. Ugyanis Martinuzzi György nem akarta a zsoldosokat beengedni Erdélybe. Egyrészt félt a katonaság és a lakosság összeütközésétől, ami az Erdélyben uralkodó élelemhiány miatt elkerülhetetlen lett volna. Másrészt a törökök hitetése miatt sem akarta. Azt kérte a vezérektől, hogy helyezzék el csapataikat inkább az élelmiszerben gazdagabb Tiszántúlon. Castaldo viszont ezt megint Martinuzzi György áruló magatartásának tudta be, ezért direkt Erdélybe irányította seregeit

  Ezután Martinuzzi György újabb javaslattal állt elő. A zsoldosokat Erély középső és északi részein helyezzék el, hogy azok a török követeknek ne legyenek szem előtt. Castaldo azonban ezt a javaslatot is elutasította, mert attól félt, hogy Martinuzzi György a télen harcot akart indítani ellene és a kijelölt területen Martinuzzi György várai voltak, melyek nyíltak, erődítés nélküliek voltak. Sőt a lakossága is mindnek magyar volt. Ez a gyanakvás minden alapot nélkülözött.

 

 

?. ?.

ÚTKÖZBEN ERDÉLY FELÉ: Martinuzzi György Déva várába saját emberei közül új várkapitányt nevezett ki, akit szent esküvel kötelezett az I. Ferdinánd király iránti hűségre. A paranoiás Castaldo valahogy ezt is az ellenük tervezett merénylet részeként értékelte.

  Az általános hangulat az út közben riasztó volt. "De György ellen mindenfelől oly nagy felháborodás támadt, hogy a vezérek megállapodtak: elteszik láb alól. Tervüket Ferdinánd elé terjesztették, aki Mercadót, (..), régi hű emberét küldte gyors parancsával" Ez a parancs valószínűleg a király beleegyezése és parancsa volt Martinuzzi György kivégzésére. Ezután már csak az időt és a módot keresték a gyilkossághoz. Jelentkező volt a tettre. Az álnok, köpönyegforgató Balassa Menyhárt. Pedig "Ő volt az, akit (György), mikor számkivetve és Ferdinándtól minden vagyonából kiforgatva tengődött, nemcsak befogadott, hanem vagyon és méltóság minden lehető díszével is felruházott." Az általa ajánlott tervet elvetették, mert túlságosan nyilvánosság előtt és seregei jelenlétében történt volna. "Úgy gondolták, hogy ha a sereg útközben szétszéled, majd valami magányos helyen végezhetnek vele. Györgynek voltak hű emberei, akik figyelmeztették..." Vesztére nem vette őket komolyan.

  "Menet közben Castaldóval folyton egy kocsin utazott. Elhatározták, hogy meggyilkolják, de mivel állandóan főemberekkel volt körülvéve, úgy döntöttek, hogy majd egyedül végeznek vele."

 Martinuzzi György 12. 21-re Marosvásárhelyre hívott össze országgyűlést. Ezt is kiforgatták Castaldo és Pallavicini Sforza, mert azt feltételezték, hogy itt akar leszámolni velük.

  A hadsereg soraiban azt az álhírt kezdték el terjeszteni, hogy az országgyűlésen fel fogja lázítani a zsoldosok ellen erdélyi főnemesi híveit és a magyarok és székelyek segítségével megsemmisíti a külföldieket, köztük Castaldót és a többi vezért is. E célból már Erdélybe rendelte a moldvai és havasalföldi vajdákat is. Ez nagy riadalmat keltett. Martinuzzi György gyanútlanul a zsoldosvezéreket a saját kastélyában helyezte el, a zsoldoskatonákat pedig a városban. Megnyugtatásul még azt is megtette, hogy testőrségét el küldte maga mellől.

 

 

12-hó közepén[66]

MAKÓ: Dzsáfer (máshol Kamber ben Mehmet) bég Nagylak török várkapitánya kétszáz lovasával "a népes és gazdag" Makó ellen ment, mert a város nem volt hajlandó adót fizetni a törököknek. Mikor a bég a városba érkezett, rádöbbent, hogy kis erőkkel ment a város ellen, a lakosság nagyobb erőkkel rendelkezik. Ezért azonnal lovas futárt indított Szegedre, Mikhaloglu Khidr szegedi szandzsákbéghez, hogy küldjön segítséget neki, mert a makói "polgárok sokan vannak!"

  Azonban "Mikor ez a terv titkolt jelekből és az ellenség viselkedéséből kitudódott, nagy gyorsan követeket küldtek a szomszéd községekbe és falvakba, hogy segítséget kérjenek: sereglett is gyorsan a fegyveres fiatalság, a földekről pedig hajdúknak nevezett katonák, csapatokba szervezve." Ugyanerről Tinódi: "titkon hírt adának, ott az vidékökre, jó vitéz hajdúknak." Talán ezek a hajdúk már Tóth Mihály későbbiekben oly sokat szereplő hajdúi voltak.

  A török lovasok Makó szélén strázsáltak és várták az erősítést. "Dzsáfer béggel a vászonlepedőkből sebtében varrott, már messziről fehérlő zászlók, melyeket a törökök szívesen használnak, elhitették, hagy a segítség közeledik." Nyomban lóra ültette vitézeit s sietett a közeledők elé, "akar eleibe menni mind kész szerrel, vélük egyetemben polgárokat levágni." A Makóról kivonuló nagylaki török lovascsapat azonban a közeledő hajdúkba futott. "...rögtön az első összecsapás során megfutamodnak, és a Maros folyóig hátrálnak, ott mind egy szálig elesnek, vagy a hullámok közt lelik halálukat. Csak Dzsáfer bégnek és még négynek sikerül egérutat nyernie egy halász jóvoltából, aki véletlenül útjukba akadván, csónakjába vette a már-már halálra szántakat, és pénzjutalom fejében a túlsó partra mentette őket." Az összecsapás olyan heves volt, hogy – Tinódi históriája szerint – a nagylaki török vitézek közül csak hat embert, köztük Kamber bég is, menekült meg a harcból.

12. 15. után.

  Ezek után valószínűleg az elégséges várőrség nélkül maradt várat könnyűszerrel elfoglalhatták a temesváriak Losonczy István vezetésével miután átkeltek a Maroson.

 

 

12. 15. után

SZEGED: közben Tóth Mihály titokban többször megfordult Szegeden, s ott régi híveivel „jó hit alatt gyakorta tanácskodik”. Azzal bíztatta őket, hiogy I. Ferdinánd király erős hadakkal támogatja a Szeged visszafoglalására tervezett támadást. A török krónikák is megemlékeztek erről a titkos szervezkedésről.

 

 

12. ?.

CSÁLYA: Szántó Imre szerint Csályát éjjeli rajtaütéssel Nagy Horváth Ferenc és Henyey István gyulai várnagy szerezte vissza Magyarországnak.

 

 

12. 16.

ÚTKÖZBEN ERDÉLY FELÉ: Martinuzzi György saját kíséretét előre küldte Gyulafehérvárra. Ő maga 17-én akart indulni oda.

 

 

12. 17.

ALVINC (Vintu de Jos): Martinuzzi György felkészült III Gyula pápa követének fogadására. Az hozta neki a vörös süveget és a bíborosi méltóság más jelvényeit. Martinuzzi György a seregét, testőrségét, lovaskülönítményét, barátait, híveit, az udvari népet mind a pápai követ elé küldte. Castaldo csak erre a pillanatra várt. Csapatai már rég készenlétben álltak. Előzőleg megállapodtak Martinuzzi Györggyel, hogy közös követet küldenek egy közösen egyeztetett tartalmú levéllel Ferdinánd királyhoz. Castaldo Mercantonio Ferrarit titkárának protezsálta Martinuzzi Györgynek. Tehát most beküldte titkárát "...hogy adja át neki elolvasásra a levelet, majd olvasás közben szúrja le; ő majd a többiekkel együtt idejében ott terem. Mercantonio Ferrari az utasítást parancs szerint végre is hajtja; azon nyomban beront ő is Sforzia Pallavicinivel és Mercadoval[67] és Györgyöt két puskagolyóval és hatvanöt szúrással leterítik. Amikor Mercantonio Ferrari belépett hozzá, ágyában a hajnali imát mondotta; első döfésre megragadván, így szólt: "Mit művelsz?" Majd mikor a többi is rásújtott, többször ezt ismételte: "Mi rosszat tettem?" Vas Ferenc nemesifjút hét döféssel szúrták át, egyszersmind a már előbb felvonultatott katonasággal elfoglalták a várat, széthurcolván és felprédálván, amit csak találtak. Mercado, hogy valami neves tettet hajtson végre és férfias bátorságát valamely jellel bizonyítsa (...), György letépett jobb fülét váltott lovakkal vitte el Ferdinándnak és akkor adta át neki, mikor a király épp az ünnepi esti misét hallgatta. (...)

  György, hogy halála még gyalázatosabb legyen, hetven napig temetetlenül hevert egy deszkakoporsóban, a vársáncra kitéve, csúfságból akkor a temetésnek minden tisztességétől megfosztatván."

 

  Bánk Pál[68] Szamosújvárra vezette seregét a váradi püspök kincseinek őrzésére épített hatalmas és erős várba. Óriási vagyont halmozott itt fel Martinuzzi György. Csáky Pál a vár kapitánya nem akarta Bánk Pált befogadni a várba, "...aki ezért fel is hagyott a reménnyel és fegyvereit lerakván, katonáit is elbocsátván hazament." Csáky Pál aztán a kincs egy részével odébbállt a várból. Később János Zsigmondot szolgálta.

  "...Castaldo (...) Nagyszeben városába vette be magát, hogy az esetleg rá zúduló fenyegetést ott várja meg. De midőn látta, hogy fegyveres támadástól nem kell tartania, rögvest arra gondolt, hogy kaparinthatná meg György várait, birtokait és kincseit. Csáky Pál (...) a várat a kincsekkel egyetemben átadta. Volt ott rengeteg hordónyi ezüst-, és aranypénz, veretlen még sokkal több. Példája nyomán Várad, ahol a legtöbb arany, ezüst és minden egyéb volt felhalmozva, majd a többi is mind megadta magát."

 

  III Gyula pápa az orgyilkosság miatt I. Ferdinánd király bírói széke elé akarta idézni: "felszentelt papot, püspököt és bíborost halálbüntetéssel sújtani bűn volt ..." [69]; ország szerte nagyarányú és ünnepélyes vizsgálatokat rendelt el, de a halál ( 1555) megakadályozta abban, hogy rendeletét végre is hajtsa. Ferdinánd király felmentő ítéletet hozatott a bírósággal.

 

 

12. végén.

BELGRÁD: Szokollu Mohamed és csapatai a város körül építettek táborvárost és itt töltötték a telet.

 

 

12. 27.

LIPPA (Lippa): I. Ferdinánd király Aldanát nevezte ki a vár parancsnokává, és megbízta a Temes vidék és Maros menti várak felügyeletével. Meghagyta számára, hogy az ostrom alatt erősen megrongált falakat javíttassa ki, és az elmenekült lakosokat bírja visszatérésre. Azonban minderre egyetlen krajcárt sem adott

 

 

12. 31.

MAROSVÁSÁRHELY(-SZÉKELYVÁSÁRHELY) (Tîrgu Mureş): erdélyi országgyűlés Székelyvásárhelyen.

 

 

11-12-hó folyamán

A TEMES VIDÉK VÁRAI: minden várat, amelyet a török sereg elfoglalt Losonczy István és a hozzá csatlakozó kisebb várőrségek sorra visszafoglalták. Csak Becse, Becskerek és az addig elfoglalt várak maradtak török kézen. A visszafoglalás sorrendjére és időbeli sorrendjére vonatkozóan alig maradt fenn adat. A várakat Szokollu Mohamed beglerbég kiüríttette, ahogy visszafelé vonult téli szállására. A várőrségeket a becsei táborba rendelte téli szállásra.

 

 

12. hóban

SZÉKESFEHÉRVÁR: Üsztolni Belgrád-i vár török lovassága még decemberben is távol volt a várától. A decemberi létszámösszeírás szerint a fehérvári várban csak 518 főnyi várvédő gyalogos katonaság tartózkodott Ali dizdár és helyettese Musztafa kiaja parancsnoksága alatt. [70]

 

 

Tél folyamán.

TEMES VIDÉK, BÉKÉS ÉS ARAD MEGYE: magyar főurak királyi zsoldosseregei itt teleltek. (Bakics Péter[71], Horváth Bertalan, Nagy Horváth Ferenc, Dersffy István, Dóczy Miklós, stb.)

 

 

1551-ben

MÁTYUSFÖLDE-BART: az 1551. évben Veli esztergomi bég a Mátyusföldre indult portyázni négyszázadmagával. Visszatérőben voltak, s már csak két mérföldre jártak a biztonságot jelentő Csederkény palánktól, mikor Bart falunál útjukat állta Zoltay Lőrinc újvári kapitány 93 lovasával, pedig igencsak igyekeztek a törökök elkerülni az újváriak ellenőrizte területet, hiszen a hosszú úttól fáradtak voltak, s a préda szállítása és őrzése sem kis gondot jelentett. Verancsics Antal esztergomi érsek történeti feljegyzései között maradt fenn ennek az érdekes összecsapásnak a leírása: Zoltay Lőrinc először párbajra hívta a törököket. Ezek azonban azt válaszolták, hogy fáradtak, halasszák máskorra. Zoltay Lőrinc erre, hogy felingerelje a törököt, gyáva nőknek és szajháknak nevezte őket. A sértés hatott. Zoltay hagyta, hogy csatarendbe álljanak, ő pedig 93 emberéből kiválasztott 24-et zászlóalja köré, a többi 69-et tömör csapatba állította, s nekirohant a 400 töröknek úgy, hogy hét sorukat áttörte, s megfutamította őket. Az összecsapásban 28 törököt levágtak, 15-öt elfogtak, két zászló és a préda nagy része Zoltayék kezébe került, s Bart falu is megmenekült a pusztítástól. Az elesettek között volt két aga, sőt az Esztergom felé menekülők közül – azt beszélték – sebeiktől 57-en elhullottak. Magát Veli béget is elfogta egy újonc, de a ravasz bég megszökött tőle. Zoltay emberei közül öt halt meg, a sebesültek száma kevés volt, inkább lovak vesztek, mert azokat vagdalta nagyon a török. Veli bég a vereséget restellve, csatarendbe állította embereit. Zoltay azonban a foglyokat levágatta, s visszaindult. Túljutott a mocsáron, ahová üldözői már nem merészkedtek.

 

 

?. ?:

PÉCS: a Pécs vidékén élő törököket 1551-ben ismeretlen helyről és körülmények közepette magyar támadás érte. Batthyány Ferenc felesége írta egyik levelében, hogy a törököket Pécsnél nagyobb vereség érte, mint előzőleg Fehérvárnál.

 

 

 

ÖSSZEGZÉS: Martinuzzi György erdélyi vajda világosan látta a sötét jövőt. Segélykérő leveleivel ostromolta a nyugati hatalmakat. A német császárnak megírta: „Bizonyos vagyok benne, hogy a török semmit sem mulaszt el a jövő nyáron (1552!), hogy ezt az országot birtokába vehesse.” A válasz: „Nincs rá mód és lehetőség ebben a szűk időben!” III. Gyula pápának teljes perspektívájában tárta fel az Európát fenyegető veszélyt: „Rendkívül fontos az ellenség visszatartása Magyarországon, mivel itt készíti elő a török az utat az egész keresztény világ ellen.”

  A keresztény Nyugat segítsége azonban elmaradt és a felbátorodott oszmán had 1552-ben már hatványozott erővel rontott Magyarországra.

  Martinuzzi György meggyilkolása után a törökök is tisztán látták már az erdélyi helyzetet. Nyilvánvalóvá vált, hogy csak fegyverrel kényszeríthetik a Habsburg-csapatokat Szapolyai János király örökének elhagyására. Másfelől a török elleni védelem kilátásai erősen romlottak. Hiszen a visszafoglalt várak elengedhetetlenül szükséges átépítésére nem kerülhetett sor időben, megfelelő őrséggel való ellátásuk is csak illúziónak számított, hiszen Castaldo és Pallavicini zsoldosai csupán arra voltak elegendőek, hogy meggátoljanak Erdélyben egy Habsburg-ellenes lázadást, a török elleni védelemre ez a had édeskevés volt, így baljós előjelűnek ígérkezett az 1552-es esztendő.

 

Vége

Vissza a főoldalra

 

Ugrás az 1552-ik évi hadjárathoz

 



[1] Ezt Petrovics Péter ajánlotta föl Martinuzzi György megbuktatásáért cserébe.

[2] Bihardiószeg: Ma Romániában Nagyvádtól északra és a határhoz közeli kis település.

[3] Diószeg: Forgách Zsigmond (1563) Ferdinánd párti kincstárnok birtokán.

[4] Forgách Ferenc szerint ő vett részt ezen a találkozón nem Erasmus von Teuffel.

[5] Nagyenyed: Ma Romániában fekvő kis település északra Gyulafehérvártól.

[6] Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról ...

[7] Valószínűleg helyesen Váradja, hiszen Arad megyében csak ilyen nevű város volt, Várad pedig sokkal távolabb.

[8] Balassa Menyhárt: Bars vármegye főispánja, később országos főkapitány. Nem kevesebb, mint kilenc alkalommal cserélt pártot, hol Ferdinánd, hol Szapolyai király oldalára állva.

[9] Istvánffy jegyzete: Kis Ambrust.

[10] Patócsi Ferenc: Békés vármegye főispánja, Izabella királynő híve.

[11] Báthori András: Szabolcs, Szatmár és Liptó vármegye főispánja (a vármegyei törvényhatóság élén álló kinevezett (királyi) tisztviselő, később Erdély vajdája.

[12] Losonczy István: Nógrád vármegye főispánja, 1551-től temesvári várkapitány.

[13] Meszesi-hágó, vagy Meszes-kapu: Ma Romániában lévő Meszes-hegység hágója Zilah közelében, attól délre. Az akkori Közép-Szolnok megyében lévő Zilah városa a Magyar Királyság déli határvárosa volt Erdély mellett. A hágón lehetett bejutni a magyar-királyságbeli Szilágyságból az Erdélyi-medence Mezőség nevű alacsonyabb fekvésű területeire, ahol gyors előrejutás kínálkozott Erdély mélyébe.

[14] Bernardo Aldana: spanyol származású császári hadvezér.

[15] Castaldo Giovanni: őrgróf, (1500-1562), császári zsoldosvezér, az Erdélybe 1551-ben bevonuló Ferdinánd párti seregek parancsnoka. Fráter Györgyöt ő ölette meg Ferdinánd parancsára. 1553-ban tavasszal kénytelen elhagyni Erdélyt. Cassano akkor a spanyol Habsburgok uralma alá tartozó Milánói hercegségben (?) volt, de teljesen olaszok lakta terület.

[16] Sforza Pallavicini: őrgróf. Martinuzzi György gyilkosa, Castaldo helyettese.

[17] Tábornagy: némely hadseregben a legmagasabb rendfokozatú tábornok.

[18] Forrás: Barta Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése, 103. old.

[19] Horváth Ferenc: A termete miatt Nagynak nevezett Horváth Ferenc ügyes portyázó vezér volt.

[20] A forrásban – Barta Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése, 104. old. Balassa Menyhért szerepel.–

[21] Istvánffy jegyzete: Kis Ambrust

[22] Malvezzi előzőleg többször kérte Rusztán nagyvezírt is, eszközölje ki a szultánnál, hogy Erdélyt, amely a váradi béke értelmében a Habsburgokat illeti, adófizetés fejében engedje át Ferdinándnak. A szultán azonban hallani sem akart az átengedésről: János király fia – érvelt Szulejmán – az ő szolgája és hűbérese Erdélyben.

[23] Barta Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése, 104. old. szerint „Július 19-én Szászsebesen Izabella királyné könnyes szemmel írja alá a helytartó által elébe rakott lemondó oklevelet.” Ezen verzió szerint tehát Martinuzzi György fráter előtt kapitulált Izabella királynő.

[24] Tövis: a Maros folyó bal partján fekvő kis helység Gyulafehérvártól északra 15 km-re.

[25] A forrásban – Barta Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése, 104. old. – nem meghatározott helyszín. Következtetett meghatározás.

[26] A házasság gondolata ellen Ferdinánd mindig tiltakozott, bár az eljegyzésbe kénytelen volt beletörődni. Nem is lett semmi a házasságból, János Zsigmond nőtlenül halt meg.

[27] Ezt az időpontot megerősíti Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 47. old. is.

[28] Forrás: Barta Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése, 105. old.

[29] Patócsy ezután visszatért gyulai várába.

[30] Lugos: Temesvártól 60 km-re délkeletre a Temes partján fekszik. (45° 41′ 19″ N 21° 54′ 11″ E).

[31] Veress D. Csaba: A szegedi vár c. könyve 47. old. szerint 09. 19-én foglalták el Becsét.

[32] Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig. I. köt.Bp. 1896. 185-186. o.

[33] Karácsonyi János: Mikor és hogy került Gyula vára a magyar király kezére? Évk: BRM XIII. Gyula, 1888. 164. o.

[34] Ma Szerbiában lenne, de nincs ilyen nevű település.

[35] Horgzek néven szerepel a korabeli térképeken, Aracstól délkeletre.

[36] Gala és egyéb hasonló neveken szereplő helység a korabeli térképeken Aracstól délre.

[37] Ma Romániában Temesvártól délre, 34 km-re. Nevezetes temploma és várroma ma is megtekinthető.

[38] Csák várát először 1359-ben említi oklevé. 1552-ben török kézre került. Amellette fekvő várost is palánkfal övezte. Az erősséget 1701-ben rombolták le. A Timişul (Holt-Temes) patak partján ötemeletes öregtornyának maradványai láthatóak.

[39] Ma Romániában, Csáktól délre kb. 7 km-re.

[40] Ma Romániában, Detta várostól délkeletre, kb. 12 km-re. Akkoriban csak Somlyó néven nevezték. A bizonytalanság abból ered, hogy más "somlyó” -k is vannak a térségben. Csorba Csaba: Vég-Gyula várának históriája c. munkája szerint nem Vársomlyó, hanem Kissomlyó. Ilyen nevű helység azonban sem Szerbia-Montenegróban sem Erdélyben nem található.

[41] Ma Romániában, Oravicabányától délre, 15 km-re. Akkoriban Illada volt a neve.

[42] Ma Romániában, Nagyszentmiklóstól nyugatra 12 km-re. Akkor csak Besenyő volt a neve.

[43] Ma Romániában, a Maros bal partján található Nagyszentmiklóstól keletre, 13 km-re.

[44] Ezt a változatot erősíti meg Csorba Csaba is Vég-Gyula várának históriája c. könyvében.

[45] Erdőhegyes: Erdőhegy néven létezett sokáig ez a település. Ma talán egybeépült Kisjenővel és ezért nem található a térképeken. 1556-ban a törökök palánvárat építettek e helységben.

[46] Fönlak: Ma Romániában Aradtól nyugatra 22 km-re.

[47] Ma Romániában Aradtól keletre kb. 16 km-re.

[48] Ma Romániában Lippától keletre kb. 15 km-re.

[49] Sirotinius Károly: Zierotin Károly morva főúr, a német vértes lovasság parancsnoka volt.

[50] Csorba Csaba: Vég-Gyula várának históriája c. könyvében Egyedi Tamás hadnagyként nevezi meg az illetőt.

[51] Uleman bég: ez idő tájt a török sereg egyik legjobb portyázó vezetője. Perzsa származású.

[52] Petheő János: Gersei Petheő János Sopron vármegye főispánja, Ferdinánd király egyik hadvezére. Lippai várkapitány 1551-től.

[53] Szántó Imre szerint a városból egy követség ment a beglerbéghez akkor, amikor még Pethő Jánost nem félemlítették meg és tárgyalni kezdtek a vár átadásáról.

[54] A „város lakói” szerb polgárok és a környékről menekültek.

[55] Tamáshida: Gyulától keletre kb. 20 km-re Romániában (Tamasda).

[56] Perényi Gábor: (1532-1567) Perényi Péter koronaőr fia, Abaúj vármegye főispánja.

[57] Perez Alonzo: császári hadvezér, spanyol nemzetiségű. A magyarok körében igen népszerű katona. A magyarok "Kis kampó"-nak nevezték. 1552-ben, Temesvár ostrománál, hősies küzdelemben halt meg.

[58] Ma Romániában; Lippától kb. 40 km-re keletre a Maros folyó északi partján. Várának maradványai ma is láthatók.

[59] Forgách Simon: (1526-1598) a kor legkitűnőbb magyar hadvezetője, utóbb főpohárnokmester.

[60] Török János: a Héttoronyban raboskodó Török Bálint fia.

[61] Bosnyák Ambrus: magyar portyázó vezér. Egyedül ő esett el ekkor az Uluman béggel vívott ütközetben.

[62] Horváth Ferenc: a termete miatt Nagynak nevezett Horváth Ferenc ügyes portyázó vezér volt.

[63] Tóth Mihály: szegedi hajdúvezér, az 1552-es szegedi események egyik fő alakja.

[64] Velicsán bég bosszúállásának eseményeihez a forrásomban nem volt pontos időmeghatározás. Becsült időpontmeghatározás!

[65] Egy másik forrás szerint a feleségének.

[66] Ezt a késői időpontot Veress D. Csaba adta meg a Szegedi  vár című könyvében.

[67] Juan Mercado: solymász. Castaldo embere.

[68] Bánk Pál: Martinuzzi György seregeinek, katonáinak parancsnoka Alvincen.

[69] Idézetek Forgách Ferenc i. m.

[70] Az összetételről további részletek Veress D Csaba, Siklósi Gyula: Székesfehérvár, A Királyok Városa, 79. o.

[71] Bakics 1551-52 telén 500 lovasával Arad mezővárosában állomásozott. Innen indultak 1552-ben Aldalna zsoldosaival együtt Szeged visszavételére.