BELHARCOK ÉS TÖRÖK INTERVENCIÓ A KELETI MAGYAR KIRÁLYSÁGBAN 1550-BEN

 

01. 08.

BÉCS: I. Ferdinánd király levelében értesíti Martinuzzi Györgyöt, hogy V. Károly császár beleegyezésétől tette függővé az egyezmény végrehajtását. Később kiderült, hogy V. Károly  nem egyezett bele a végrehajtásba.

 

 

  NÉHÁNY SZÓ SZOLNOK STRATÉGIAI HELYZETÉRŐL: Szolnok stratégiai szempontból 1541 után vált jelentőssé, amikor a török terjeszkedés nyomása és a magyar védelem a tiszai vonalra helyeződött át. A seregek utánpótlását csak vízi úton lehetett folytatni. Hatvan és Nógrád várának eleste után (1544) még inkább megnövekedett Szolnok jelentősége. A szolnoki stratégiai kulcspont Szegednek lett előretolt bástyája, melyet Musztafa pasa a Porta utasítására 500 lovas számára akart felépíteni. Ha Szolnok is török kézre kerül, akkor a Felvidék kulcsának tartott Eger várát olyan támadó gyűrű veszi körül, hogy megtartása lehetetlenné válik. És a hódoltság Szolnok irányába terjeszkedett. A szegedi szandzsák északi határai ekkor Szanda, Várkony és Vezseny faluk voltak (pl. Szanda csak 5 km-re volt Szolnoktól).

 

 

 

03. 02.

EGER: Dobó István levelet küldött Nádasdy Tamáshoz, melyben jelentette, hogy kémei útján megtudta, hogy a törökök a Tiszán azért akarnak Szegedről felhajózni, hogy a szultán parancsára a Zagyva és a Tisza egybefolyásánál, Szolnokon „hevenyében” várat építsenek.

03. 11.

  Dobó István tanácskozásra hívta össze Heves, Zemplén, Ung, Gömör, Borsod, Torna, Bereg, Máramaros, Ugocsa, Szatmár, Szabolcs, Szolnok és Kraszna vármegye nemességét. A gyűlés a fenyegető veszély nagyságát belátva felterjesztést intézett Várday Pál érsek helytartóhoz. Arra kérte az érseket, hogy sürgősen terjessze elő a királynak, hogy a szolnoki vár építésében előzze meg a törököket, „mert innen egész Erdélyig, Lengyelországig, Moldváig, Havasalföldig a legnagyobb felügyeletét és védelmet lehetne gyakorolni.”

 

 

03. 11.

BÉCS: I. Ferdinánd király a zsámboki és váli török várépítéseket ég csak elnézte, pedig azok is az ő területén épültek a szolnoki vár építését azonban már nem akarta eltűrni. Megparancsolta Báthori András főkapitánynak, hogy a szolnoki ellenvár építését fegyveres erővel is akadályozza meg. Ennek folytán Báthori András utasította a felső megyéket, hogy a nemesség ötödrésze, a jobbágyoknak pedig a huszadrésze fogjon fegyvert, s egyesüljön az egri várőrséggel. A felszólítás azonban nem járt eredménnyel.

 

 

03. 18.

SZIGETVÁR: Horváth Márk várkapitánysága véget ért. Tahy Ferenc lesz a vár teljes jogú várkapitánya.

 

 

03. ?

ISZTAMBUL: a szultán a Bécsben időző követétől megtudta, hogy Martinuzzi György „eladta” Erdélyt Ferdinánd királynak. A padisah meggyőződött Martinuzzi György ellene tett lépéseiről és a nyírbátori szerződésben ellene készült tervekről. (Martinuzzi György barát lépéséről Izabella királynő is tudósította a Portát 1549-ben)

 

 

06. 17.

?: az országtanács döntéséről értesítette I. Ferdinánd királyt.

 

*   Minden 40 jobbágy után 1 lovast tartsanak a megyék saját költségükön két hónapon keresztül, hogy ezekkel, valamint Horváth Bertalan és az egri vár lovasaival megvédhessék a vidéket. (Ezután úgy remélték, hogy a király nagyobb haderőt fog küldeni.)

*   Ne csak Szolnok várát erősítse meg a király, hanem nagyobb haderőt is összpontosítson ide e portyázó törökök ellen.

*  

A tanácsot Báthori András hívta össze, mert az előző felhívása nem volt sikeres.

 

 

06. 22-23

TORDAI (Turda) ORSZÁGGYŰLÉS: az országgyűlés további, példaértékű rendeleteket hozott a vallási türelemmel kapcsolatban.[1]

 

 

07. 03. előtt.

TOKAJ: várának Martinuzzi György általi megszerzésének kísérletéről: ez a barátnak különösen fontos céljai között szerepelt már az 1540-es évek második fele óta. Tokaj nemcsak katonai szempontból volt fontos, hanem gazdasági vonatkozásban is. Ugyanis a Tiszán a máramarosi sót nem lehetett tovább szállítani, mivel a vár I. Ferdinánd király hívének, Serédy Benedeknek kezén volt. Martinuzzi György Czeczey Lénárd kassai kapitánynak meghagyta, kísérelje meg valamilyen úton-módon a vár megszerzését. Czeczey Lénárd a félszeműnek hívott Serédy Istvánt többször átküldte Tokajba Serédy Benedekhez, a tokaji kapitányhoz, hogy átállásra csábítsa. A tárgyalások már befejezéshez közeledtek, mikor a királyi kamara értesült a dologról.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

07. 03.

BÉCS: a királyi kamara levélben értesítette I. Ferdinánd királyt a veszélyre, melyet Martinuzzi György barát tervezett Tokaj várának átállítására. A terv ezzel dugába dőlt, a nyírbátori megállapodás miatt azonban céltalanná is vált.

 

 

07-hóban

ERDÉLY: Erdélyben a Szapolyai párt (Izabella királynő, Petrovics Péter és más főurak) szembekerült Martinuzzi Györggyel. Izabella királynő belekötött a nyírbátori egyezmény feltételeibe: kicsinyelte jövendő birtokait. Támogatta Petrovics Pétert, akit egyebek mellett a hit dolga is mindinkább eltávolított Martinuzzi Györgytől, a görögkeleti Petrovics ekkor már a hitújításhoz hajlott. Izabella királynő Petrovics révén július hóban panaszt emelt a Portán, hogy Martinuzzi György hűséget fogadott I. Ferdinánd királynak, ezáltal a Keleti Magyar Királyság Habsburg uralom alá juthat.

 

 

07-hó vége

GYULAFEHÉRVÁR (Alba Iulia): Mahmud csaust a szultán Gyulafehérvárra küldte fermánjával. E szerint „az áruló Fráter Györgynek ezen túl senki sem engedelmeskedjék, hanem láncra verve, vagy ha élve elfogni nem lehetne, legalább fejét küldjék a Portára”. A szigorú szultáni parancs utasította az erdélyi rendeket, hogy maradjanak hűek Izabellához és fiához s vegyék fejét annak – Martinuzzi Györgynek –, aki Erdélyt „eladta”. Izabella hadat gyűjtött, majd királyi székhelye, Gyulafehérvár – az erdélyi püspökök egykori székvárosa – várába zárkózott.

 

  A szultán ugyanakkor a Szapolyai-párt támogatására Erdélybe vezényelte Kászim budai pasát, valamint a moldvai és havasalföldi vajdák csapatait. A megszállás küszöbön volt.

 

 

08. 08.

POZSONY: a Magyar Helytartóság értesítette Báthori András főkapitány, majd…

08. 09-én.

…pedig Nikolaus Salm grófot, az országos főparancsnokot, hogy a törökök Szolnokot meg akarják erősíteni. Ugyanakkor a Magyar Helytartóság felszólította a Bebekeket, Balassa Zsigmondot, Losonczy Istvánt, Perényi Gábort és Homonnait, hogy szükség esetén csatlakozzanak a Báthori András által rekrutált sereghez.

08. 10.

  Magyar Helytartóság így írt a kialakult helyzetről a királynak: „A budai pasa Földvár[2] felé indult seregével, s a Duna és a Tisza között látszik állást foglalni, hogy bennönket tehetetlenné tegyen. Lehet, hogy meglepni készül. Törekvésük Szolnok elfoglalására irányul, mely, ha megtörténik, Eger tarthatatlanná válik.”

 

 

08-hó vége.

ISZTAMBUL: a szultán elrendelte Martinuzzi György elmozdítását.

 

 

Nyáron

GYÖNGYÖSI TÖRÖK-MAGYAR BÉKETÁRGYALÁS: Magyar Miklós egri hadnagyot és 35 lovasát a kalocsai török őrség megtámadta és elfogta. Az esetről a szegedi bég tett panaszt, hangoztatva, hogy a Szer közelében vívott harc olyan heves volt, hogy az ágyúdörgés még a szegedi várba is behallatszott.

 

 

A nyár folyamán

GÖDÖLLŐ TÁJÁKÁN: Arszlán székesfehérvári szandzsákbég megtámadta Eger várát: a bég egy téves hír alapján – tudniillik, hogy az egri őrség zömét a bányavárosokba vezényelték –, 500 szpáhival elindult, hogy elfoglalja a várat. Erasmus Teuffel tábornok azonban tudomást szerzett Arszlán bég tervéről Dobó István kémeitől, és valahol Gödöllő tájékán 600 huszárral véres harcban szétverte a vakmerő sereget! 300-at levágtak közülük, harmincat pedig foglyul ejtettek, a többi elmenekült.

 

 

09-hó eleje.

GYULAFEHÉRVÁR (Alba Iulia): Martinuzzi György kénytelen volt felfedni terveit és seregeinek egy részével körülzárta a várost, ezzel akarta a királynőt megfélemlíteni. Követei útján követelte, hogy adják ki számára Petrovics Pétert (őt a haza ellenségének bélyegezte). Izabella azonban – török segítségben bízva – nem teljesítette a kérését. Forgách Ferenc úgy tudta, hogy Martinuzzi György követelte János Zsigmond kiadatását is, azért, úgymond, hogy újból felesküdhessenek a nevére. De a királyné átlátott a szitán és „ravaszsággal kijátszotta őket”. Úgy tudta, hogy Kászim budai pasa már Lippa felé tart, s hogy a vajdák csapatai is segítségére jönnek.

  Az idegen seregek garázdálkodásai, Izabella királynő időhúzása még gyorsabb cselekvésre ösztönözték Martinuzzi Györgyöt, aki ostromolni kezdte Gyulafehérvárt. A királyné azonban az ostrom hatására sem volt hajlandó a kérést teljesíteni.

 

 

09. 10.

SZOLNOK MEGSZÁLLÁSA: miközben a budai pasa a Maros mentén nyomult előre a magyar-osztrák csapatok megszállták a várost és azonnal hozzáfogtak az erődítési munkálatokhoz. Tehát mielőtt a törökök a Szeged mellett felhalmozott faanyagot Szolnokhoz szállíthatták volna olasz építészek vezetése mellett gyors ütemben kezdtek neki a – palánk módra – vagyis földsáncokból és palánkokból a vár építését. Várkapitányokká Horvathinovics Bertalant és Zay Ferencet; alvárnaggyá pedig Móré Lászlót nevezték ki.

  A hatalmas földsánccal és vizesárokkal övezett szabálytalan négyszög alaprajzú szolnoki vár a Tisza és a Zagyva összefolyásánál, tulajdonképpen az ősi vár helyén épült fel. A korabeli és későbbi rajzok tanúsága szerint a várat minden oldalról folyóvíz vette körül. Északról a Zagyva a vár északnyugati sarkánál érte el az erődítményt és itt két ágra szakadva haladt tovább. Egyrészt dél felé – így védelmezve a nyugati falat – másrészt kelet felé, így pedig az északi oldalt. A nyugati palánknál egy híd ívelt át az ág felett a vár nyugati kapujához szogáltatva bejárást. Ezután az ág elérte a Tiszát. Az északi ág a vár északkeleti sarka közelében még kétfelé elágazott és egy kis ék alakú szigetet fogott közre, amíg végül elérte a Tiszát. A folyónak ez a torkolata jól védte a vár keleti oldalát. (Mára ez az ág megszűnt és a nyugati falnál folyó ág – amit akkor ástak szélesebbre és mélyebbre – lett a mai torkolat.)

  Az árkokból kihányt földet fűzfa fonadék közé rakták, agyaggal erősen megtapasztották és így a várat 15.2-17.1 m magas fallal vették körül, úgy hogy a mögötte lévő házakat nem is lehetett látni. A szögletbástyákat viszont terméskőből készítették[3]. A vár belső területét olyan tágasra képezték ki, hogy 4 ezer ember kényelmesen elférhetett benne.

  Szolnok erősítése szakadatlanul folyt 1552-ben történt ostromlásáig. Messze vidékekről irányították ide a munkaerőt. Egyszerre 500-600 ember dolgozott a vár építésén. Még török uralom alatti helységek – köztük Nagykőrös, Kecskemét, Cegléd – is hozzájárultak a munkákhoz. Közreműködött az építkezésben a királyi haderő – főként csehekből és morvákból álló – „SCHANZKNECHT” alakulata, valamint számos német és cseh földmunkás. Egerből pedig itáliai mestereket és szakmunkásokat irányítottak ide.

 

 

~09. 10.

TISZAROFF és ABÁDSZALÓK[4]: körül mintegy 10 ezer főnyi sereg gyűlt össze, hogy a törökök esetleges támadása ellen biztosítsa az épülő várat.

 

 

09. 10. után

SZOLNOK KÖZELÉBEN: a törökök bosszankodtak Szolnok gyors megszállása és az építkezés megkezdődése miatt. A béke megszegéséért bosszúval fenyegetőztek és elégtételt követeltek. Mintegy 500 főnyi felderítő csapatot küldtek ki Szolnok felé, de a királyi seregek észrevették és egészen Pestig üldözték őket.

 

 

?. ?.

POZSONY: a Magyar Helytartóság utasította Nikolas Salm grófot, Báthori Andrást, Erasmus Teuffelt, Agostino Sbardelattit (váci püspök), Losonci Istvánt, Bebek Ferencet, Nyári Ferencet hadaikkal, hogy gyűljenek össze és szállják meg Szolnokot. Csatlakoztak még a felvidéki és tiszántúli megyék nemesi csapatai, továbbá Dobó István és Zay Ferenc az egri várőrséggel.

 

 

 

  Martinuzzi György továbbra is kitartott elképzelése mellett és reménykedett, hogy I. Ferdinánd király megszállja a Maros völgyét, hogy ezzel ténylegesen is birtokba vegye Erdélyt. Azonban I. Ferdinánd királyt a Szolnokkal kapcsolatos hadi helyzet más lépésekre kényszeríttette. Kászim pasa fenyegető hadmozdulatai elterelték figyelmét Erdély megszerzéséről.

  A továbbiakban az eseményeket a Forgách Ferenc féle elbeszélés alapján írtam le.

 

 

 

?. ?.

GYULAFEHÉRVÁR (Alba Iulia): a Petrovics Péter által toborzott sereg (magyarok és rácok), Losonci Antal és Patóchy Ferenc egy-egy lovascsapata tábort ütött a városnál. A temesi tartomány hadaival benyomult a Maros völgyébe. A székelyek is lázadoztak, ugyanakkor román és török segédcsapatok érkezését is várták.

 

 

?. ?.

ALVINC (Vintu de Jos): Petrovics Péter seregeivel egy kardcsapás nélkül elfoglalta a várat. Itt a sereg egy részét a rác Cserepovics Miklós kapitány vezetésével Csanád és a Maros-vidék várainak elfoglalására küldte, maga pedig a sereg másik részével visszatért Gyulafehérvárra. Ott várta a török segédcsapatokat. Cserepovics szerb (rác) csapatai könnyűszerrel foglalták el sorban a gyenge várakat és várkastélyokat.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

?. ?.

SZÁSZSEBES (Mühlbach): Martinuzzi György seregével válaszlépésként elfoglalta a várost, majd továbbvonult Meggyeshez.

 

 

?. ?.

VÍZAKNA (Ocna Sibiului): (Ma Romániában kb. 18 km-re Nagyszebentől) A sóbányászata miatt fontos települést melyet Martinuzzi György uralt Petrovics Péter serege gyors előrenyomulással elfoglalta. Ezután Erdély mélyéből kifelé indulat a Maros völgyében és sorban foglalták el a barát várait.

  A régi sóbányák aknáiban képződött tavak révén jelentős gyógyfürdőhely már a középkorban is. A temploma a XIII. század első felében épült, román stílusban háromhajós bazilikaként. Tornya a szentély négyszög fölött emelkedik. A főhajót gótikus boltozatúvá alakították át a XVI. században. A templomot erődített fal veszi körül. A Dealul Papistaşilor-on (domb) római castrum romjai láthatók. A sóbányászat már a római korban is jelentős volt ezen a vidéken.

 

 

?. ?.

DÉVA (Deva): a várat melyet Martinuzzi György uralt Cserepovics Miklós kapitány seregével gyors előrenyomulással elfoglalta.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

?. ?.

BRANYICSKA (Branisca): Martinuzzi György várát Petrovics Péter serege gyors előrenyomulással elfoglalta.

 

 

?. ?.

MEGGYES (?), vagy inkább MEDGYES (Mediaş) Erdélyben: Martinuzzi György elfoglalta a várost. „…, majd országgyűlés címén egybehíván, akiket tudott, Szulejmánhoz az ország nevében követeket küldött – üres szavakkal, megtévesztésül. Közben nagy pénzekkel elpártolásra csábítván a székelyek főembereit,…”

 

 

Nyáron-09-hóban

SZÁRAZFALVA(?): (nem beazonosítható helységnév) a várat, vagy várkastélyt, melyet Martinuzzi György uralt Cserepovics Miklós kapitány serege gyors előrenyomulással elfoglalta.

 

 

Nyáron-09-hóban

ÓBESENYŐ (Dudestii Vechi): (Romániában, Makótól délre kb. 23 km-re) a várat, vagy várkastélyt, melyet Martinuzzi György uralt Cserepovics Miklós kapitány serege gyors előrenyomulással elfoglalta.

 

 

Nyáron-09-hóban

PERJÁMOS (Periam): (Romániában, Nagyszentmiklóstól keletre 20 km-re) a várat, vagy várkastélyt, melyet Martinuzzi György uralt Cserepovics Miklós kapitány serege gyors előrenyomulással elfoglalta.

 

 

Nyáron-09-hóban

OROSZLÁMOS (Banatsko Arandelovo): (Szerbia-Montenegróban, Szegedtől délre 27 km-re) a várat, vagy várkastélyt, melyet Martinuzzi György uralt Cserepovics Miklós kapitány serege gyors előrenyomulással elfoglalta.

 

 

Nyáron-09-hóban

MAKÓ: a várat, vagy várkastélyt, melyet Martinuzzi György uralt Cserepovics Miklós kapitány serege gyors előrenyomulással elfoglalta.

 

 

nyáron-09-hóban

TÖMPÖS(?): (beazonosíthatatlan helységnév) a várat, vagy várkastélyt, melyet Martinuzzi György uralt Cserepovics Miklós kapitány serege gyors előrenyomulással elfoglalta.

  Miután elfoglalták e kisebb erősségeket összpontosított támadást intézhettek Csanád vára ellen.

 

 

?. ?.

NAGYLAK (Nadlac): nincs közvetlen forrás, mely egyértelműen közölné, hogy a várat, vagy várkastélyt elfoglalta Cserepovics Miklós, de tudjuk, hogy Varkoch Tamás visszafoglalta. Ebből következtetünk, hogy el is foglalták előtte.

 

 

?. ?.

CSÁLYA (?): nincs közvetlen forrás, mely egyértelműen közölné, hogy a várat, vagy várkastélyt elfoglalta Cserepovics Miklós, de tudjuk, hogy Varkoch Tamás visszafoglalta. Ebből következtetünk, hogy el is foglalták előtte.

 

 

?. ?.

EGRES[5] (Igris): nincs közvetlen forrás, mely egyértelműen közölné, hogy a várat, vagy várkastélyt elfoglalta Cserepovics Miklós, de tudjuk, hogy Varkoch Tamás visszafoglalta. Ebből következtetünk, hogy el is foglalták előtte.

 

 

09-hó vége

NAGYCSANÁD (Cenad): Cserepovics Miklós kapitány belekezdett a vár ostromába, de a védők nem adták fel a várat. A várkapitány a horvát Perussith Gáspár volt, aki Martinuzzi György zsoldosaival bátran védelmezte a várat. A barát rokonaként igyekezett mindent megtenni a sikeres védelemért. A város gyorsan elesett, lakói a várba menekültek. A gyengén fölszerelt és kellő élelemmel el nem látott várban a helyzet még nehezebb lett.

09. 25. körül

  A várbeliek visszavertek egy rohamot. Az ostromlók száma meghaladta a négyezret, a védők helyzete válságosra fordult. Segítséget kértek Losonczi Istvántól és Báthori Andrástól.

10. 04.

  Báthori Andrásnak azt írták, hogy leégett már a vár is, s ha tíz napon belül nem kapnak segítséget – mivel élelmük elfogy –, fel kell adniuk a várat.

 

 

09. 10. és 10. 09. között

NAGYKŐRÖS: a fentebbi események hatására Kászim budai pasa táborba szállt[6] és el is jutott Nagykőrösig, de a szultántól nem kapott utasítást a támadásra. A magyar-osztrák hadak még heteken keresztül lesték, mikor kell a budai pasával megmérkőzniük. „Az törökök együtt vannak, várják, hogy mi eloszoljunk, mi es azt várjuk, hogy ük eloszoljanak”[7]. De a pasa azáltal, hogy követeket küldözgetett Isztambulba elszalasztotta az alkalmat, hogy leállítsa az építkezést.

 

 

10. 10.

NAGYCSANÁD (Cenad): már török segédcsapatok is támogatták az ostromban a rácokat. Martinuzzi Györgynek cselekednie kellett. Habsburg segítségben nem bízhatott, mert a keleti országrész mezei hadserege Szolnoknál állomásozott s az új, rohammunkában épülő várnál dolgozókat védelmezte a törökök esetleges megrohanása ellen.

 

 

10. 12.

GYULAFEHÉRVÁR (Alba Iulia): hat heti harc után Izabella királyné feladta a harcot és követek útján tudatta a baráttal, ismét „kegyeibe fogadja”. Az engedékenység oka talán az intervenciós seregek (leginkább Kászon pasa) késlekedése vagy elmaradása volt (ld. szolnoki események). A barát „megalázkodva és térdre borulva, könnyeket ontva kegyelmet esdett ki magának.”

  Ezzel ismét egyetértés volt Erdélyben, legalább is a felszínen. Martinuzzi György szétoszlatta saját csapatait, de feltételei voltak. Izabella királynőnek rá kellett bírnia a budai pasát, hogy forduljon vissza és menjen Budára. A királynő írt a pasának, hogy már nincs szüksége a segítségére. Nem valószínű, hogy túlságosan érdekelte a beglerbéget és a vajdákat Izabella királynő üzenete.

10. 12. után

  Izabella királynő és Petrovics Péter ígéreteiket megszegve ismét segítséget kértek a törököktől és a moldvai, valamint a havasalföldi vajdától, akik ugyanúgy jöttek vissza, ahogyan először bejöttek.

10. 23.

  Martinuzzi György levélben szólította fel a királyi csapatok vezéreit[8], hogy csapataikkal azonnal jöjjenek Erdélybe.

 

 

10. 29.

TORDAI (Turda) (fegyveres) ORSZÁGGYŰLÉS: az erdélyi nemességet, a jobbágyokat, a székelyeket és a szászokat a véres kard körülhordozásával általános felkelésre szólította a haza megmentése érdekében. Az általános rémületet kihasználva sikeresen mozgósította Erdély népét. Így rövid idő alatt mintegy 35-40 ezer főnyi sereg állt rendelkezésére[9].

 

 

?. ?.

MARODVÁSÁRHELY azaz SZÉKELYVÁSÁRHELY (Tîrgu Mureş): Martinuzzi György barát Székelyvásárhely „…városába vonult.” Itt elfogott néhány Szapolyai párti személyt és két nemes[10] embert ki is végeztetett közülük.

  Itt adta parancsba Varkoch Tamás váradi várkapitánynak[11], hogy „…szervezzen Magyarországon sereget, és siessen Csanád felmentésére.” Sikerült nagy pénzekkel a székelyeket a maga pártjára állítani és lázongás kezdődött a székely főemberek körében Izabella ellen.

 

 

?. ?.

NAGYCSANÁD (Cenad): Cserepovics Miklós 8 ezer ráccal „elszántan ostromolta és a vidéket dúlta, amikor az oda érkező Varkoch Tamás megfutamította a sereget. Sok katonája esett el ugyan, de sikerült a vár felmentése. Hajnali rajtütésszerű támadással semmisítette meg, illetve ejtette fogságba az ostromló csapatokat, majd gyors ütemben kezdte visszafoglalni a Cserepovics által elfoglalt várakat. Ez a csapás elegendő volt ahhoz, hogy Martinuzzi György felülkerekedjen.

 

 

?. ?.

NAGYLAK (Nadlac): Varkocs Tamás visszafoglalta a várat Martinuzzi György számára.

 

 

?. ?.

CSÁLYA: Varkocs Tamás visszafoglalta a várat Martinuzzi György számára.

 

 

?. ?.

MAKÓ: Varkocs Tamás visszafoglalta a várat Martinuzzi György számára.

 

 

?. ?.

EGRES (Igris): Varkocs Tamás visszafoglalta a várat Martinuzzi György számára.

 

 

?. ?.

OROSZLÁMOS (Banatsko Arandelovo): Varkocs Tamás visszafoglalta a várat Martinuzzi György számára.

 

 

?. ?.

TEMESVÁR (Timişoara) ÉS TEMES-VIDÉKI PETROVICS VÁRAK: Varkoch Tamás „Temesvárra a környező földekről roppant zsákmányt terelt be.” Mivel ezt a legkevésbé sem tudta megakadályozni Cserepovics Miklós, arra következtethetünk, hogy serege szinte megsemmisült. Valószínűleg a többi Cserpovics Miklós által elfoglalt várat is mind visszafoglalta Varkoch Tamás, de erről nem maradt adatunk.

  Sőt a későbbiekben a temes-vidéki Petrovics várak ellen is sikeresen harcolt és többüket meghódította Martinuzzi György számára. Ezek után a Körösök vidékére tért vissza (a következő híradás róla Nagyváradról szól).

 

 

?. ?.

ISZTAMBUL: II. Szulejmán szultán tudomására jutott az erdélyi háború. Azonnal támogatásáról biztosította János Zsigmondot és Izabella királynét – ajándékokat is küldött nekik. Martinuzzi György követeit visszaküldte János Zsigmondhoz, hogy ítéljen felettük. Ali csaus, a szultán követe a padisah utasítását is elhozta. János Zsigmond szervezzen minél nagyobb sereget, sőt a térségben tartózkodó haderőkből vegyen át a parancsnoksága alá annyi katonát, amennyit csak akar és harcoljon a trónjáért. A csaus közölte, hogy a havasalföldi és a moldvai fejedelem meg a budai pasa utasításba kapták, hogy mindenben támogassák őt.

 

 

?. ?.

ERDÉLY: a rendek egy része, Kendi Ferenc és Bethlen Farkas vezetésével várakozó álláspontra helyezkedtek.

 

 

?. ?.

SZÉKELYFÖLD: a moldvai vajda, Illés öccse István az Ojtozi szoroson át megtámadta a Székelyföldet és rabolt, fosztogatott.

 

 

?. ?.

NAGYSZEBEN (Sibiu): a városban félelem uralkodott, mert a havasalföldi vajda a Vöröstorony-szoroson átkelt és közelített seregével.

 

 

?. ?.

MAROS-VÖLGYE: Kászim budai pasa serege elért a Maros völgyéhez. Az intervenciós seregek célja az volt, hogy találkozzanak és egyesüljenek Gyulafehérvárnál, Izabella királyné városában és aztán a hadi helyzettől függően együttes erővel mérjenek halálos csapást Martinuzzi Györgyre.

 

 

?. ?.

ERDÉLY: Martinuzzi György magára maradt. Követeivel is kudarcot vallott a Portán, Ferdinánd király seregeinek a segítségére sem számíthatott tehát megfeszített energiával látott munkához. Erdély népét – a véres kard körbehordozásával, kérleléssel és pénzszórással – fegyverbe szólította, és seregeinek egy részével körülzárta Gyulafehérvárt. A székelyeket vezetőik kivégzésével lecsendesítette.

 

 

10. hó.

DERVIS PÉCSI BÉG OFFENZÍVÁJA: 1500 főnyi török lovas indult Babócsa irányába portyázni és várakat foglalni. A parancsnokuk maga Dervis pécsi szandzsákbég volt.

 

 

10. hó. (?)

NEMESKE, azaz GÖRÖSGÁL: a szigetvár közelében lévő kis palánkvárat elfoglalják a pécsi törökök.

 

 

10. hó. (?)

KÁLMÁNCSA: a falut elfoglalták a törökök, de vár nem volt itt.

 

 

10. hó. (?)

BABÓCSA: a törökök megrohanták és kifosztották a várost. Már megindultak visszafelé, amikor a babócsai vár ura és parancsnoka Báthory András 225 gyalogosával és 95 lovasával a visszavonuló törökök nyomába eredt.

 

 

10. hó. (?)

RINYA FOLYÓ MOCSARAI: a török csapatot vezető kalauz eltévedt a gázlókban. Nem oda vezette a visszavonuló törököket, ahol idefelé jövet átkeltek, hanem egy mocsaras tóba keveredtek. A török katonák nagy nehézségek közt éppen átkelőben voltak a tavon, amikor rájuk rontottak a babócsai végváriak. A gyalogosok megrohanták a mocsárban vergődő törököket, kilőtték rájuk muskétáikat. A váratlan támadás kettészakította a török menetoszlopot. Akik már túljutottak a mocsáron, azok futásnak eredtek – nyomukban a magyar huszárokkal. A mocsárban rekedt törököket viszont a magyar gyalogság rohanta meg. A szorult helyzetbe került pécsiek otthagyták lovaikat, prédájukat és úszva kísérelték meg a menekülést. A magyarok így is több törököt elfogtak és 460 lovat zsákmányoltak. Dervis bég, aki ugyancsak a mocsárba zuhant katonái kihúzták a vízből és Pécsre menekítették.

 

 

10. hó. (?)

KÁLMÁNCSA: a menekülő törökök ide húzódtak vissza. A Korotna falu mellett őrködő Alia Mátyás az egykori pécsi lovastiszt 85 lovasával megrohanta az itt gyülekező törököket. Az éj sötétjében támadtak, több házat felgyújtottak. A huszárok több törököt lekaszaboltak, számos foglyot ejtettek és lovat zsákmányoltak.

 

 

10. hó. (?)

 

NEMESKE, azaz GÖRÖSGÁL: ide is menekültek a törökök.

 

 

?. ?.

NAGYVÁRAD (Oradea): Varkoch Tamás parancsot kapott a sereg összeírására és a megyei segédcsapatok gyülekeztetésére.

 

 

?. ?.

LIPPA (Lipova): a várig jutott Erédélyben Kászim pasa. Tovább folytatta útját Lippáról Déva irányába – a távolság a két helység közt 97 km–, de oda már nem jutott el, mert előörseit (Feru agát és csapatait) szétverték. A vár Izabella királynő kezén volt.

 

 

?. ?.

MAROS-VÖLGYE: itt két sereg közelített egymás felé. Kászim pasa seregei már Déva vára felé közeledtek. Martinuzzi György el akarta kerülni az összecsapást, ezért a Maros völgyének szorosait igyekezett a saját csapataival biztosítani.

 

 

?. ?.

DÉVA (Deva): a várnál, melyet előbb Petrovics Péter elfoglalt Martinuzzi Györgytől, így tehát a törökökkel szövetséges szapolyai-pártiak kezén volt – megszállt Feru aga. Forgách Ferencet idézzük: „Kászon eközben kétszáz lovast küldött előre Feru agával (ezek Déva várának külvárosában szálltak meg), majd újabb ötszázat. Midőn ezt Török János megtudta – dicsőségre és bosszúra szomjazó ifjú, aki eszében tartotta, hogy apja, Bálint Budán esett fogságba, és bizánci fogságban senyvedt el; Hunyad erős vára az övé volt, és sok híve Déva közelében –, elhatározta, hogy apja emlékének az ellenség véres öldöklésével mutat be mintegy halotti áldozatot. S mivel úgy vélte, hogy ilyenkor nincs helye a habozásnak, kipuhatolván előbb a városbíró és a polgárok hűségét, mindössze 113 lovassal és 67 gyaloggal még éjjel útra kelvén, kora hajnalban parancsot adott a gyalogosoknak, hogy a sövénykerítéseken át törjenek be, ő maga pedig a lovasokkal leverette a kapu reteszeit (mert a község fal nélkül, erődítetlen volt), benyomult, és a részint még félálomban lévőket, részint fegyver után kapkodókat megfutamította, a házakban lekaszaboltatta, az úton szembejövőket leterítette. Ez az öldöklés annál nevezetesebb volt, mivel (Török emberei) az utakat és ösvényeket is megszállották, úgyhogy nem volt menekvés: az elszéledőket készen állók várták és levagdosták. Maga János is lovon Feru aga egyik gyalogos kísérőjével (…) veszedelmes párbajba bocsátkozott: végül is hosszas küzdelem után élete kockáztatásával győzött: ellenségét mindkét oldalán tőrrel döfte át. Feru aga majdnem minden emberével együtt elesett. A győzelem és bosszú dúsabb volt, mint a zsákmány, mert annyi sok ellenség lekaszabolásával, (…) nyilván csak apja halálát akarta kiengesztelni. Mikor néhányan mégis visszaszállingóztak a táborba, és az ellenség erejéről, sokaságáról szólván (…) az igazat tódításokkal tetézték, Kászon attól tartván, hogy bekerítik, hiszen a málhája is elakadt azon az úton, amelyen jöttek: dolgavégezetlen kényszerült Budára megtérni.”

 

 

10-hóban

SZIGETVÁR: Horváth Márk szigetvári várkapitány 1550. 10. hóban jelentette az udvarnál a vár elfoglalását és hogy „az szegénységet tilalmazzák az ide való (ti. a Szigetvárnak való) szolgálattól”.

 

 

11. 13.

SZÁSZSEBES (Mühlbach): itt volt a hatalmas erdélyi sereg gyülekező helye. Valószínűleg itt érte a sereget a jó hír, hogy az Ojtozi szoroson betört Istvánt a moldvai vajda öccsét a székely népfelkelők kiűzték. István török parancsra támadt rá Erdélyre.

  Martinuzzi György seregeinek a brassói hegyeket szükség volt megszállni a Tömösi-szoros lezárása végett. Kemény János[12]  kapta a feladatot, aki erős sereggel vonulhatott a helyszínre.

 

 

11. 16.

NAGYSZEBEN (Sibiu)-SZÁSZFÖLD-HÁTSZEG (HACAK): a havasalföldi vajda Radu seregei ellen Kendy Jánost[13] küldte Martinuzzi György kb. 5 ezer katonával. Ő vajda seregével Nagyszebennél megütközött és vereséget mért rá. A barát folytatta útját a Maros völgyében.

..Forgách Ferencet idézzük: „Ugyanezekben a napokban a havaselvi (vajda) a Vereskapun át török és oláh seregek élén benyomult az úgynevezett Hátszegbe. Török János[14] Vas Benedeket, néhány ottani falu és jószág elöljáróját küldte ellenük, aki a környék valamennyi nemesét és parasztját fegyverbe szólítván feltartóztatta az ellenséget, amíg csak Kendeffy János erőltetett menetben oda nem érkezett. Négyezer-ötszázan sorakoztak fel elöl, oláhok és törökök vegyest. A mieink elszántan és harcra készen, alig várták meg a dobok és harci kürtök megszólalását, máris megrohanták és első rohamukkal szétszórták, leterítették az ellenséget. Erre a második hadsornak is elment a bátorsága: szétfutottak.”

  Így űzte ki Kendeffy János Erdélyből a havasalföldi vajdát.

 

 

11. 30.

GYULAFEHÉRVÁR (Alba Iulia): békekötés Martinuzzi György és Izabella királynő közt.

  Miután a Szapolyai párt minden területen veszített az év végére Izabella királyné újból elfogadta a nyírbátori egyezség feltételeit és vele együtt fogadott ismét engedelmességet Petrovics Péter is. A látványos könnyhullatással előadott ceremónia felbátorította a barátot, hogy nekikezdjen a nyírbátori egyezmény végrehajtásának.

  Patócsy Ferenc a polgárháborúban Izabella pártján állt, mivel 1547-ben és 1550 januárjában is hiába küldte megbízottját Nádasdy Tamás országbíróhoz, hogy Ferdinándhoz való átállása fejében Gyula várának birtoklásáról tárgyaljon. Mikor látta, hogy a Petrovics vezette vállalkozás kudarcba fulladt, nem érezte magát Gyulán biztonságban és Lengyelországba akart menekülni. Az eseményeket Tinódi históriájából ismerjük:

 

„Patócsy Ferenc Gyula várába ére,
Feleségét, gyermekét ő hamar felkölté,
A vízre rakodék, Sarkadban kiszálla,
Kölesérett a föld népe rátalála,
Ott ő mind népével akada fogságba,
Fogva őt bevivék jó Bihar Váradba.”

  Feltehető, hogy Martinuzzi György valóságos népfelkelést szervezett a Tiszántúlon Patócsy ellen, így sem sikerült kézre kerítenie. Fogsága azonban nem tartott sokáig. Mint Békés vármegye főispánja túlságosan jelentős és ismert személyiség ahhoz, hogy Martinuzzi György hosszasan fogságba tartsa vagy kivégeztesse, mint sok más ellenfelét.

 

 

11-hóban

AUGSBURG: V. Károly császár és öccse, a cseh és magyar király találkozója az augsburgi birodalmi gyűlésen a két testvér első súlyos összeveszésével zárult. Az öcs segítséget kért a török elleni harchoz, bátyja ezt kereken megtagadta. Az európai helyzet kétféleképpen ítélték meg és a császári trón öröklésének már ekkor előrevetülő súlyos problémái – a Károly spanyollá ált fia, II. Fülöp és a bécsi Habsburgok közötti jövendő vetélekedés – közébük állt.

  I. Ferdinánd király, aki egy évtizede még csökönyösen ragaszkodott minden vélt jogához, most végképp halogatni kezdi a bátori megállapodás végrehajtását, s burkoltan még azt is fölajánlja, maradjon minden a régiben, megelégszik ő a jövőbeni rendezés puszta ígéretével is.

 

 

Késő ősszel

ARAD (Arad): az hogy Varkoch Tamás a temes-vidéki Petrovics erősségek meghódoltatása után elvonult seregével Nagyváradra majdnem végzetessé vált Martinuzzi György számára. Ugyanis a Déva vára alól visszavonuló török sereg lehetőséget érzett, hogy elfoglalja a Varkoch Tamás által visszafoglalt várakat, és leginkább Csanádot akarták.

  Először Aradot foglalták el, felégették, és feldúlták, aztán kiürítették és továbbmentek.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

Késő ősszel

CSÁLYA: Kászim pasa visszavonuló serege elfoglalta Csályát és őrséget helyeztek el benne. (Nem sokáig tudták megtartani a várat.)

 

 

Késő ősszel

NAGYLAK (Nadlac): Kászim pasa visszavonuló serege elfoglalta Csályát és őrséget helyeztek el benne. (Nem sokáig tudták megtartani a várat.)

 

 

Késő ősszel

NAGYCSANÁD (Cenad): valószínűleg a törökök tettek kísérletet a vár meghódítására, de a késő őszi az időjárás megmentette ezúttal tőlük a várat.

 

 

Ősszel

ERDÉLY-ISZTAMBUL: Petrovics Péter magasabb évi adót és Becse valamint Becskerek átengedését ajánlotta fel a török szultánnak, ha Martinuzzi György frátert letaszítják a posztjáról. (Erdély vezetői a vazallussorba taszított román vajdák módjára alkudoztak a Portával)

 

 

?. ?.

SZEGED: Kászim budai pasa serege ide tért vissza téli pihenőre.

 

 

Az év folyamán

ARAD (Arad)-GYULAFEHÉRVÁR (Alba Iulia): mivel 1542-ben elfoglalták a törökök Szeged városát, az aradi káptalani levéltárat 1550-ben Gyulafehérvárra mentették. Aki elrendelte a dokumentumok elszállítását, jól számított, hiszen az elkövetkező évben Arad és vidéke, tágabb értelemben a Maros melléke és a Temesköz az oszmán terjeszkedés egyik célpontjává vált.

 

 

1550-ben

VÁL: a várat a törökök 1550-ben megerősítették[15].

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

1549-1550

BUDA, PEST ÉS ESZTERGOM: 1549-50-ben Budán, Pesten és Esztergomban 3-3000 állandó török zsoldos állomásozott.

 

 

?. ?.

KOMÁROM: a komáromi katonák kötelességeit 1550-ben Nicolas Salm gróf foglalta pontokba. Ennek néhány pontja így szólt:

  A város három kapujának őrzése a naszádosok feladata: „A naszádos kapitány vagy a hadnagya az őrséget napjában kétszer-háromszor megvizsgálja. A Dunán és a Vágon egy-egy naszád őrködik.

  A vásár a városnak új kapuja és a belső kapuja közt levő utcában legyen Pozsgay Zsigmond naszádos hadnagy háza előtt. A városnak két bírója van, egyik a komáromiaké, a másik az esztergomiaké.

  Minden tizenkét háztulajdonos együtt egy nagy csáklyát és három létrát tartozik a bíró keze alá adni, hogy tűz esetén legyen mit kézhez adniok. A naszádos kapitány és a két városi bíró minden tizenegyedik napon megvizsgálja a tűzoltásra szánt eszközöket.

  A hódoltságiak közül senkinek sem szabad a városba jönnie. A Vág partján kell nekik helyet kijelölni, s ott árulhatják a jószágaikat. A törökök ellen portyázni és csatázni tilos. Aki mégis a török ellen indul, annak fejét veszik.

  Aki keresztyén embert kifoszt, akasztófa a jutalma. Aki embert öl, azt kerékbe törik.”

  A későbbi rendtartásokban ilyen rendelkezéseket találunk:

  „A várba a főkapitány engedélye nélkül magyar katonát bebocsátani nem szabad, ott csak német katonáknak van helyük. Mivel a német katonák között igen sok tisztességtelen asszony van, ezeknek a számát lehetőleg apasztani kell, s a fölösleget el kell távolítani.

  A komáromi chirurgusoknak, vagyis a borbélyoknak megsebesült katonát bekötözniük a várnagy (Burggraf) tudta nélkül nem szabad.”

 

  A komáromi vár korszerűsítésének tervét 1550-ben Pietro Ferabosco, a kor egyik legkiválóbb építésze készítette el.

 

 

?. ?:

WITTEMBERG-KOMÁROM: „Wittembergben 1550-ben már kifejezetten a Komáromi gyülekezet szolgálatára szentelték pappá Platner Mártont”.

 

 

?. ?.

EGER: 1550-ben Heves vármegyének a Bükk és Mátra alatt elterülő egész sík térségét a hatvani török szandzsákbég adófizetési kötelezettség alá kényszerítette. Ez jól jellemzi, hogy milyen súlyos volt ezekben az esztendőkben az Egerre nehezedő oszmán nyomás és milyen jelentős a ráháruló védelmi feladat.

 

  Zay Ferenc utóda az egri várban Mekcsey István lett, aki 1548-ban már ruszti várnagy volt.

 

  A rendek is egyre türelmetlenebbé váltak a bécsiek hanyagsága miatt. Az Országtanács végül is felszólította a királyt az egri vár sürgős felszerelésére. Az egyre agresszívabb török magatartás nyomán I. Ferdinánd király, féltvén Ausztria biztonságát, végül is 1550 végén megtette az első jelentékenyebb intézkedést: 10 különböző típusú ágyút és 600 puskát, nagyobb mennyiségű lőszert rendelt Egerbe a bécsi arzenálból. A hadiszerek jelentékeny csökkenéssel csak 1551-ben érkeztek meg a várba. Egyébként Báthori András, a későbbi erdélyi vajda is „több ágyút és puskát” szállított valahonnan Egerbe.

 

 

?. ?.

? ORSZÁGGYŰLÉS: 1550-ben az országgyűlés a 9. törvénycikkben már felszólította I. Ferdinánd királyt, hogy ne csak a királyi és országos várakról gondoskodjék, de vegye át a magántulajdonban levő várak védelmének pénzügyi és katonai gondjait is.

 

 

?. ?.

KOLOZSVÁR (Cluj Napca): Heltai Gáspár 1550-ben Hoffgreff Györggyel megalapítja Erdély harmadik nyomdáját Kolozsvárott, a keleti Magyarország első magyar nyelven publikáló könyvműhelyét. Ők ketten a reformáció irodalmának egy sor fontos alkotását adják közre, túlnyomórészt magyarul, többek között a biblia majdnem teljes szövegét; Heltai szervezte meg az első kísérletet a szentírás egészének magyarra fordítására.

 

 

Az év folyamán

BÉCS-POZSONY-EGER: Eger, Pozson és Bécs között sűrű levelezés bontakozott ki. Kezdetben csak alkalmi futárok hozták-vitték a leveleket, de 1550-ben már állandó postavonal kötötte össze a Felvidék biztonságosabb völgyein át Bécset Pozsonyon át Egerrel. A lovas postáslegények, amíg 1552 őszén be nem zárult az ostromgyűrű a vár körül, járták veszélyes útjukat, hozva-vive a leveleket.

 

 

A XVI. század közepén

NÉHÁNY SZÓ A XVI. SZÁZADI MAGYARORSZÁG ÉS A TÖRÖK BIRODALOM HADSEREGÉNEK LÉTSZÁMÁRÓL: A XVI. század közepén, amikor Erdély is I. Ferdinánd király uralma alá tartozott, a horvát tengerparttól Erdély déli részéig félkörben végighúzódó várrendszerben mintegy 6000 lovas, 8500 gyalogos, valamint 1000 naszádos és tüzér szolgált. Ennek a mintegy tizenöt és félezer állandó katonának a küzdelmét hadjáratok idején hasonló létszámú tábori haderő támogatta. Itt kívánom megjegyezni, hogy a magyarországi török kézen levő várak őrsége, illetve a hódoltsági területeken állomásozó állandó török katonaság létszáma mindig ennek többszöröse volt: általában mintegy ötvenez fő körül mozgott.

 

Vége

Vissza a főoldalra

 

Ugrás az 1551-ik évi hadjárathoz



[1] Forrás: Bartha Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése, 278. old.

[2] Dunaföldvár

[3] Viszont egy közismert, 1617-ben készített, a várat ábrázoló rajz szerint a bástyák is palánkból készültek.

[4] A forrásokban „Roff” és „Abád”. Szolnoktól 35 és 50 km-re fekvő települések.

[5] Ma Romániában kis helység Nagylaktól délre kb. 10 km-re.

[6] A számomra rendelkezésre álló adatok szerint nem lehet megmagyarázni, hogy lehetett jelen végig a beglerbég Erdélyben is és Nagykörösnél is. Talán megszakította az erdélyi benyomulást erre az időre és innen vonult fel a Szolnoki események hírére Nagyköröshöz, ahol Szulejmán szultán megálljt parancsolt neki és visszarendelte Erdélybe (?).

[7] Nádasdy Tamás Pápáról 1550. 10. 09-én.

[8] Nádasdy Tamás, Nikolaus Salm gróf, Báthori András.

[9] Forgách Ferenc szerint  60 ezres sereget állított ki Martinuzzi György

[10] Mártonffi Andrást és Bálintot.

[11] Ő egri kapitány volt előtte.

[12] Kemény János később portai követ volt.

[13] Forgách Ferencnél Kendeffy Jánost, Hunyad vármegyei nemest.

[14] Török János: Hunyad vármegyei főispán.

[15] Vál: Sajnos még nem tudtam megállapítani, hogy mikor került török kézre Vál vára, vagy mikor építették meg ezt a párkányt. Egy adat szerint 1561-ben is és 1568-ban is még török kézen volt. 1599-ben az esztergomiak megrohanták az erődöt. Az oszmán őrséget részben levágták, részben pedig fogságba hurcolták, az erősséget pedig földig égették. V. D. Cs. és S. Gy.: Sz. A K. V.: 90. o.