1544-1549-ig tartó korszak fontosabb eseményei magyarországon

 

1544

 

  A török fősereg elvonulása után Üsztolni Belgrád vára – Uszturgunnal egyetemben – a Török Birodalom részét képező Üngürüsz Vilajet (magyarországi tartomány) nyugatra előretolt állásává, bástyájává vált. Tőle délre, nyugatra és északra a Magyar Királyság végvárai helyezkedtek el. Ezért a törököknek sürgető feladat volt, hogy ezt a szorongató várgyűrűt mielőbb szétfeszítsék. Ez a feladat már Jahjapasaoglu Mohamed pasa budai beglerbégre, a magyarországi tartomány legfőbb katonai hatalmasságára hárult.

 

 

 

01-hó

BÉCS-KOMÁROM: a kémek ijesztő híreket hoztak. Tudósításaik alapján Nikolaus Salm gróf már januárban azt jelentette a királynak, hogy a törökök Komárom és a Csallóköz ellen készülődnek. Arról is beszámolt, hogy – amennyire a körülmények engedik – sürgősen beindítja az erődítési munkálatokat, de az esetleges következményekért semmiféle felelősséget nem vállal. Ferdinánd király jóváhagyta Salm intézkedéseit és biztatta, hogy a fenyegetett részek védelmére Nádasdytól és Szalay Jánostól kérjen elegendő katonát. Ígérte, hogy ő maga is minden lehetőt megtesz a sikeres védelem érdekében, és arról is gondoskodik, hogy megfelelő főkapitány és kapitány kerüljön a komáromi vár élére.

  A királyi intézkedést sürgette a vár birtoklásában bekövetkezett változás is. A komáromi erődítmény, tartozékaival együtt 1535 óta 14 897 forint és 4 dénár lefizetése ellenében Dietrich Hartitsch, majd annak 1539-ben bekövetkezett halála után özvegye zálogbirtoka volt. Időközben azonban a várbirtokok nagy része a hadjáratok során elpusztult, tehát jelentősen megcsappant a belőlük származó jövedelem is. Az özvegy ekkor, a kamatokkal húszezer forintra felszaporodott zálogösszeg visszafizetése ellenében lemondott a várról. Komárom újra a király tulajdonába került.

 

 

04. 22.

BRASSÓ (Braşov): április 22-én Honterus lett Brassó plébánosa, s még ez évben átszervezte a városi iskolát, majd megalapította a könyvtárat – természetesen mindkettőt a reformáció szolgálatában.

 

 

04. 23.

BUDA: ezért a beglerbég – több más szandzsákbéggel egyetemben – már a következő év tavaszán, 1544. április 23-án Budára rendelte Ahmed Üsztolni Belgrád-i szandzsákbéget is a várban állomásozó janicsárcsapat felével.

 

 

04. 23. után

VISEGRÁD: 1544-ben Mehmed budai pasa és az esztergomi bég, a török várak õrségét összevonta és Visegrádot fogta ostrom alá. Miután ágyúikkal sikerült ledönteniük az alsóvár lakótornyának déli sarkát, a várnak ez a része megadta magát. A fellegvár õrsége Amadé Péterrel az élén mindaddig kitartott, amíg az ivóvizük el nem fogyott. Mivel sehonnan sem érkezett segítség, végül feladták a reménytelen harcot. A török szabad elvonulást ígért, de szószegõ módon lemészárolta a védõket. A pasa néhány sebesültet megmentett, köztük Amadét is, ám fogolyként Isztambulba küldték õket. A török végvárrá vált Visegrád új lakói a várfalak között telepedtek le. Az alsóvár területén jött létre a település központja. (Bécs nem küldött segítséget az ostrom ideje alatt a védőknek.)

 

 

04. 23. után

SZÉKESFEHÉRVÁR: Visegrád várának bevétele után a fehérvári török csapatok hazatértek.

 

 

04. 23. után

CSÓKAKŐ: a székesfehérvári szandzsákbég parancsnoksága alatt megtámadták és elfoglalták az Üsztolni Belgrádtól alig 20 km-re északra lévő Csókakő várát.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

05. 10.

POZSONY(?): amikor az esztergomi vár parancsnokainak perére került sor, az esztergomi kanonokok közül néhányan a nyilatkozataikat többen módosították, kijelentéseik egy részét visszavonták. A nyilatkozatot többen módosították, kijelentéseik egy részét visszavonták. A nyilatkozat és a vallomások zavarosak, tele vannak ellentmondásokkal; mindent az olaszokra hárítottak, a németeket dicsérték. Az ostromot leíró, és valószínűleg szemtanúk elbeszélésére támaszkodó német újság, az Anzeygung is védi a németeket. Tény az, hogy a hadbíróság kénytelen volt az Esztergom parancsnokai ellen emelt vádat elejteni. A kapitányok védője, Johann Martin Stella 1544. május 10-én a következőket írta fívérének: „Minden bizonnyal érzékenyen viseltem, hogy a közelmúlt hónapokban, midőn igen óhajtottam hozzátok, nem mehettem. Ebben akadályozott az elfogott Lascan és Salamanca ügye, akinek védelmezését, nehogy kihirdetett ítélet nélkül mint foglyok letartóztassanak, vagy elítéltessenek, királyi parancsból elvállalni kénytelenítettem. Már most –, midőn ez ügyben az ő ártatlanságokért annyira dolgoztunk, hogy a fiskus ügyészei, már a negyedik hónapban mit sem képesek tenni, sőt még ellenünk, mint mondani szokás, nem is triplikáztak (Nem éltek a harmadik válasz jogával. Ugyanis a korabeli perrendtartás szerint a védő- és a vádbeszédet írásban készítették el: A perjegyzőkönyvbe előbb bejegyezte vádbeszédét az ügyész, majd utána a védő. Ha egyik meggyőzte a másikat, ezzel befejeződött a perbeli feleselés, következett az ítélet. Ha nem, harmadik válaszra is sor került.) – nyilvános alkalmasságot szerezve, látástok kedvéért útra keltem…” A védelem sikeres volt, bár még így is hónapokig tartották fogva Lascanóékat.

 

 

04-23 és 08. 01. között

NÓGRÁD: a várat Mohamed budai pasa Visegrád elfoglalása után ostrom alá vette.

A vár elesésének körülményeiről: egy másik forrás szerint a török közeledtének hírére Miskey István várkapitány az õrséggel együtt gyáván megfutamodott, amint azt az egyik írásban olvashatjuk: "oktalan félelem miatt a védelem megkísérlése nélkül hagyták el a mieink a várat". Az elhagyott várat Mohamed budai pasa és Husszein esztergomi bég katonái harc nélkül szállták meg.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

04-23 és 08. 01. között

HATVAN: a várat Mohamed budai pasa Visegrád elfoglalása után ostrom alá vette.

A vár elesésének körülményeiről: A vár 1544-ben jutott harc nélkül török kézre. Visegrád és Nógrád várak elestének hírére Dancs Ambrus és Pál várkapitányok az erősséget felgyújtották, és az őrséggel együtt az egri várba menekültek. Az így üresen hagyott várat Mohamed bég kardcsapás nélkül elfoglalta, azt teljesen újjáépítette, és Deli Curt pasa vezetésével őrséget hagyott benne, majd később Veli béget is odarendelte egy nagyobb sereggel.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

Tavasszal

KEMENESALJA: Szulejmán budai pasa[1], valamint az esztergomi, tatai, fehérvári és simontornyai szandzsákbégek csapatai 1544 tavaszán általános támadássorozatot indítottak, hogy kiszélesítsék Buda nyugati védelmi előterét. A török főerők Kemenesalja körzetében dúltak.

 

 

08. 01.

TORDAI (Turda) ORSZÁGGYŰLÉS: a tiszántúli vármegyék közül Arad, Békés, Bihar, Csanád, Csongrád, Külső-Szolnok, Temes, Zaránd az országgyűlésen az erdélyiek sorsához kötötték az övükét. Az északiak Habsburg irányultságúak maradtak és ez érthető, hiszen közelebb feküdtek a nagyrészt Habsburg-igazgatás alatt levő felső vidékekhez.

  Az országgyűlésen megjelentek a temesi ispánság, Arad, Csongrád, Csanád, Zarán, Külső-Szolnok és Bihar megyék képviselői, s egyenrangú felekként részt kaptak a törvényalkotás munkájában. Ez a részvétel ettől kezdve állandósult, s ezzel kialakult Erdély és Magyarország keleti részei között a szerves államjogi kapcsolat. (A „részek” szó latin fordításából alakult ki a későbbi „Partium” elnevezés)

  Az 1544-es tordai országgyűlésen Petrovics, Pathócsi, Báthori György, Báthori András, Losonczi Antal és Homonnay Antal adja (Kendy Ferenccel, Bethlen Farkassal és Csáky testvérekkel) a főurak csoportját.

 

 

08-hóban[2]

MISKOLC: ebben az évben jutottak el az első török portyák Felső-Magyarországra is, aminek emlékét őrzi Tinódi Sebestyén rímes krónikája Az szalkai mezőn való viadalról. Mehmed budai pasa:

 

„Oly igen haragudt az szegin pórokra,

Hogy meg nem holdolnak szolgálni Budára.

Nyolcezeren kiszálla ő Rákosra,

Rabolni indula az neves Miskolcra.

Dulá, felégeté Miskolcnak várasát,

Ő mind felrabolá jó rész tartományát,

Onnat ő elhoza négyezör rabokat,

Kikkel ő hajtata számtalan barmokat.”

 

 

10. hóban

BÉCSBUDA: 1544 októberében I. Ferdinánd király fegyverszünetet kért Mehmed budai pasától. A tárgyalások 1545. február 5-én értek véget, s a két harcoló fél fegyverszünetet kötött.

 

 

12. hóban

OZORA: a budai beglerbég parancsára Ahmed fehérvári szandzsákbég csapataival 1544 decemberében támadást intézett a meghódított területeikbe mélyen beékelődő Ozora vára ellen. Martonfalvay egy hadicsellel megóvta a várat az azonnal elfoglalástól. (Martonfalvay ezen hadicsele a legtöbb forrás szerint 1543-ban történt. A részletesebben lásd ott.) A kudarc Ahmed bég azonnali leváltását eredményezte: utóda Dervis volt szegedi szandzsákbég került a helyére.

  Más források szerint Ozora elfoglalása 1543-ban, vagy 1545-ben történt. Lásd ott.

 

 

1544-ben

ESZTERGOM és környékén (LÉVA, IPOLYSÁG, SURÁNY, KÜRT, SELLYE, SZALKA): nem ültek tétlenül az esztergomi törökök 1544-ben a Duna partján. A Garam mentén lovasokból és gyalogosokból álló jelentős sereggel indultak Léva elfoglalására. Adjuk át a szót Istvánffynak, aki részletesen elbeszéli a történteket: „Eme bátor csapat holdvilágos éjjelen a Dunán átkelt, s mire a hold letűnt, a Garam partját el is érték, amely mellett haladva a legnagyobb csendben Lévára érkeztek és mielőtt észrevétetnének, létrákat alkalmaztak a város sáncaira, mely fonva és agyaggal bevonva volt, ezt gyors támadással elfoglalták, az ellentállókat pedig levágták vagy elfogták késedelem nélkül a janicsárok, keverve a lovasokkal, a vár kapujának elfoglalásához siettek. Balassa Menyhért, a vár parancsnoka, aki az ellenség érkezésére mit sem gondolt, álmából felriadva kardot ragadott és öltözetlenül, amint az ágyból kiugrott, a kapu tornácához sietett, hogy övéit lelkesítse. Ott heves, véres küzdelem fejlődött. Mivel a törökök sűrű csoportokban harcoltak, a puska és pattantyú (falconum) golyók könnyen kárt csináltak közöttük, azért elhagyván a várat, ismét a városba visszatértek, melyből a lvoakat elhurcolván, azt kirabolták és felgyújtották, azután hazafelé indultak. Balassa lóra ülve, katonáival üldözni kezdte őket. E közben a közel levő Ságh várából Turi György az ágyúzás hallatára oda sietett és üldözőbe vette a törököket. Nyílt csatát az üldözők kezdeni nem mertek, látván a törökök sokaságát, azért csupán a hátvédet alkalmatlanították. Ezek parancsnoka Kubát aga volt, ezzel Gádoni Péter, Balassa fegyvervivője szembeszállt és mindkettő megsebesült. Elestek ekkor a keresztények közül Bosnyák Ambruson kívül még két-hárman. Balassa látván, hogy a törökök sokkal többen vannak, mint az ő emberei, vakmerőségnek tartotta őket tovább üldözni, Lévára visszatért. Horváth Bertalan, Komárom kapitánya kémeitől megtudta, hogy a törökök az éjjel Léva felé haladtak. E hírt Nyári Ferenccel, ki Surányban feküdt, gyors lovas hírnökökkel közölte. Ez 350 lovassal, akiket hamarjában felfegyverezhetett, útra kelt. Midőn Kürthöz ért, nem csekély bosszúságára Horváthot, ki az ő érkezésében kétkedett, Komárom felé visszatérőben találta. Eközben elébe hoztak egy törököt, aki a kétes utakon az éjjel eltévedt. Ettől megtudta, hogy a törökök visszavonulásban vannak; azért azonnal Horváth után lovasokat küldött, hogy őt visszahívják. Parancsot küldött a morva csapatoknak is, akik a nyári időszak alatt a Vág folyó mellett Sellye körül tartózkodtak és szintúgy megparancsolta az övéinek, akiket Surányban hagyott, hogy a legnagyobb gyorsasággal hozzája siessenek. Midőn mindezek késedelem nélkül összegyűltek, a törökök nyomát kereste, akiket nemsokára a Szalka mezőváros mellett levő völgyben megtalált. Ezek az ellenséges csapatok láttára azonnal átgázoltak és őket követték. Itt Nyáry övéinek megtiltotta és halálbüntetés alatt megparancsolta nekik: ne merjen senki támadni előbb, míg a csatarend nincs helyre állítva. Övéit három csoportba osztotta és megparancsolta, hogy nekiszegezett lándzsával egyszerre rohanjanak az ellenségre. Ne merjen senki az ellenség megfutamodása előtt hadi préda után nyúlni, vagy az ellenség elfogására lováról leszállni. Ezeket keményen megparancsolva, épp déltájban volt, midőn az ellenséget megtámadták. Kemény, véres és sokáig kétes csata folyt, úgy hogy a győzelem kivívása előtt esteledni kezdett és már a nap lenyugvóban volt, midőn a török lovasság otthagyván a janicsárokat, visszavonulni készült. A török lovak az éjjel-nappali fáradtságtól már ki valának merülve, azért a magyarok előnyben lévén, hevesebben támadhattak. Még állott a csata, midőn Várdai Pál esztergomi érsek lovasságának főnöke, Zoltay Lőrinc átdöfte lándzsával Husszein lovas hadnagyot, akit a törökök oldal basának neveztek, midőn az elsők között harcolt és épp övéit lelkesítette. Elestek vele együtt sokan. A janicsárok, midőn elhagyva a lovasoktól gyalog futamodni nem bírtak, nagyobb részt mind levágattak. Ily módon a győzelem, mely sokáig kétes volt, a magyarok javára fordult. A futamodókat és bujdosókat vadászok módjára üldözőbe vették és egyenkint levagdosták. A levágottak vagy könyörgésre elfogottak száma több mint ötszázra tehető. A janicsárok közül csak igen kevésé mehetett vissza Esztergomba. Nyári parancsára a futamodás előtt elevenen senkit el nem fogtak, sem zsákmányt gyűjteni lováról senki le nem szállott, hanem csak a teljesen elért győzelem után.”

 

 

?. ?.

SAJÓSZENTPÉTERI ORSZÁGGYŰLÉS: az agresszív török terjeszkedés által egyre jobban és jobban fenyegetett Tisza-vidéki megyék nemesei, aggódva jövendőjük felett, 1544-ben Sajószentpéteren részleges gyűlést tartottak. Mivel kellő katonai védelemről saját erejükből gondoskodni nem tudtak, arra kérték I. Ferdinánd királyt, hogy a Frangepán püspök halálával megüresedett egri egyházfői szék teljes jövedelmét Eger várának haladéktalan megerősítésére fordítsa.

  Az okos kezdeményezés eredményeképpen Dobó István megbízást kapott, hogy a felvidék elmaradt tizedeit katonai karhatalommal behajtsa. Ez egyébként az első adat Dobó közszereplésére.

 

 

Az év folyamán

HATVAN, TAMÁSI, OZORA, TÖRÖKKOPPÁNY, BALATONENDRÉD: ez évben a törökök további hódításokkal biztosították megszerzett bázisaikat. Megszerezték Hatvan várát; Tamási[3], Ozora[4], Koppány[5] és Endréd[6] elfoglalásával pedig elérték a Balaton keleti partját. A Dél Alföldön a Szeged-Kalocsa vonalig hatoltak. Valószínűleg ekkor érte támadás Szenyér várát is, de ezt az őrség Nagy Balázs vezetésével sikeresen visszaverte. Horvátországban is megindultak az oszmán erők, hatalmukba került Monoszló[7], sőt egészen Stájerországig portyáztak. A felsorolt várak elfoglalásának dátumát nem tudjuk ezért csak felsorolásban közlöm.

  1544-ben sor került Komárom erődítési munkálatainak beindítására. Az irányítást két tapasztalt olasz építészre, Filippo di Novara Torniellire és Giovanni Battista Sabellire bízták. Ennek részleteiről olvashatunk Kecskés László: Komárom az erődök városa c. könyvében a 63-67. oldalain.

 

 

?. ?.

PÁRIZS: V. Károly császár a franciák ellen vezetett egy kisebb hadjáratot. Mikor a budai pasa az utolsó rohamokat rendelte el az ostromlott magyar végvárak ellen, egy erős és jól irányított német zsoldoshad villámgyors támadással Párizs előtt termett. A franciák békét kértek.

 

 

?. ?.

KOLOZSVÁRI (Cluj-Napoca): Kolozsvárott 1544-ben a szászból magyarrá váló Heltai Gáspár (eredeti nevén Caspar Helt) lett a plébános. Heltai egy évvel megválasztása után megnősült, s s lelkes tevékenységével hamarosan a város nagy részét a megújított hit követőjévé tette.

 


1545

 

01. 28.

SZÉKESFEHÉRVÁR: Ahmed székesfehérvári szandzsákbég 1544 decemberében sikertelen támadást intézett Ozora vára ellen. A kudarc Ahmed bég azonnali leváltását eredményezte: 1545. január 28-án Dervis volt szegedi szandzsákbég került a helyére.

 

 

01. 31.

ESZTERGOM: „Az 1545. évben Pozsgay Zsigmond uram, a komáromi naszádosok világlátott kapitánya és Jeromos mester, az egri káptalan esze, indultak követségbe. Nem először tették ezt, hisz már Ázsiában is követeskedtek mindketten, tehát a rájuk bízott tisztnek a módját jól értették. Népes kísérettel (talpig magyar ruhában) Komáromból indultak el hajókon. Január utolsó napján estefelé értek Esztergom alá. Amint a virrasztótoronyból észrevették őket, az esztergomi bég minden ágyúját megszólaltotta. A várfalakról csodálatos tűzijátékot, tarkabarka hajnalcsillagokat röpítettek a Duna színére. (Mesterek voltak az ilyesmiben a törökök!) Zengtek a rézdobok, dagadt pofával fújták a trombitákat. Közben az összes török tisztek naszádra szállottak s Pozsgay uramat meg Jeromos mestert a bégnek szőnyeggel borított hajójába emelték. Aztán az üdvözlésnek se hossza, se vége nem volt. Valóságos diadalmenetben vonultak a várba, a hol a bég palotájában azonnal vacsorához ültek. A nagyságos bég uram, úgy látszik, azt tartotta, hogy az Isten a mát adta, a holnapot csak ígérte, mert az asztalokat rogyásig megrakatta étellel és itallal. Még éjfélkor is hordták az ételeket de enni már nem bírtunk s fáradtaknak tetettük magunkat, hogy a kínálástól megszabaduljunk!”

02. 01.

  Másnap reggel a magyar követség tovább indult. A vendégszerető bég összes kapitányaival és dezdárjaival félmérföldig lóháton kísérte a mienket. Aztán ötven jó bezlia lovast adván melléjük, szíves búcsú után visszatért Esztergomba…”

 

 

02. 02.

NAGYSZOMBATI (Trnava) ORSZÁGGYŰLÉS: a gyűlésen tudódott ki, hogy a franciákat legyőző császári hatalom ezúttal sem kíván a török ellen fordulni, sőt megegyezésre törekszik vele.

  Az elégtelen hangú nagyszombati országgyűlésen gyűrűzött tovább az egri kérdés. Sürgették a királyt, hogy bocsássa szabadon a jogtalanul fogva tartott Perényit és az egri, valamint a szomszédos szarvaskői püspöki várak jövedelmét fordítsa végre az egri vár mielőbbi megerősítésére. Jól tükrözi a rendek hangulatát az V. Károly német-római császárnak küldött követi jelentés: „…életemben soha sem hallottam féktelenebb szitkokat, mint e diétán felséged… ellen. Mondják, hogy felséged… itt járt követei mindig megcsalták a nemzetet… Némelyek még arról is beszéltek, hogy le kell ölni a németeket. Panaszolták a rendek, hogy a Habsburg-király már mutatatni sem meri magát az országban.”

 

  A vidék és az ország pusztulásán elkeseredett tállyai prédikátor, Szkhárosi Horváth András Az fejedelemségről írott versében panaszolta el az egyre nehezebbé váló állapotokat:

 

„Nagy szégyenségben fejedelmek vagytok,

Országpusztítóknak, csalárdnak mondattok,

Dúlók, kóborlóknak, lopóknak mondattok,

 

Az fejedelmek kegyetlenné lettek,

És minden lopóknak lopó társi lettek,

Ajándékot vesznek, igazat nem tesznek…

 

Urak ti bíztok az peníszes pénzben,

Erős váratokban, gyűjtött kéncsetekben,

Kolcsos várostokban, aranyban, ezüstben,

De nagy hitetlenség, ki bízik ezekben…

 

Ezerötszázben és az negyvenötben,

Az urak valának nagy kegyetlenségben,

És szegény község nagy szertelenségben,

Tállyán az polgárok nagy egyenetlenségben.”

 

  A katonaság, a kóborló katonák önkényeskedését, kegyetlenségeit pedig az 1540-es években keletkezett Pajkos ének fejezi ki legtömörebben, legérzékletesebben:

 

„…Oh aj nekem nevem bujdosó katona,

Mert hol kit találtam, bizonnyal megfogtam.

 

Noha tolvaj vótam, ugyan jámbor vótam,

Kitől mit elvöttem, soha meg nem adtam.

 

Kit regvel megvertem, estve eltemettem,

Kit estve megvertem, az regvelt nem érte.

 

Estvire ha juttam, csak szállást kerestem,

Lovamnak abrakot pinzt fejiben kértem.

 

Maga erszinyembe csak egy pinzem sem volt,

Mégis gazda kíri tőlem abrak árát.

 

Nem engedi vala gazda barak árát,

Őtet elő fogám, s ugyan jól megverém.

 

Lovamra fordullik mind abrak árpával,

Sajószentpéterig gyorsan elliptetik…

 

Ez éneket szerzik egy omlott pincében,

Egy omlott pincének szintén az lukában.”

 

 

02. 05.

BÉCS-ISZTAMBUL: február 05-én megkötötték a fegyverszünetet a Habsburg-udvar és a török Porta között. Azonban ezt csak 1547. június 19-én követett békekötés.

 

 

1544. március–1545 március

SIMONTORNYA: Veress D. Csaba: Várak Baranyában c. könyve 83. old. szerint 1544. március–1545 március között még magyar kézen volt, hiszen innen is indítottak támadásokat az Eszék-Mohács-Pécs-Buda közötti úton vonuló török katonai erők ellen. A pécsi születésű Ibrahim Pecsevi szerint: „A 951. évben (1544. március–1545 március) az említett várban levő bég, a Markodzsi Tomas néven ismert gonosztevő volt. A Budáról jövő-menő utazókra állandóan kiküldte gaztevőit, nem szűnt meg kár és rosszat tenni. Kászim mohácsi bég kérésére megtámadtatott.”

 

 

04. 04.

ISZTAMBULBUDA és MOHÁCS: a török Porta 1545. április 04-i dátummal küldött parancsot a budai pasának és a mohácsi bégnek, hogy a székesfehérvári béggel együttműködésben indítsanak támadást Simontornya ellen.

 

 

04. 24.

TORDAI (Turda) ORSZÁGGYŰLÉS: a Magyarországot elöntő elkeseredés Erdélyban az április 24-i tordai diétán hozta meg a maga gyümölcsét. Erdély és a Részek küldöttei megvonták I. Ferdinánd királytól azokat a jogokat, amelyeket eddig, mint az ország királyának – legalább is elvben – meghagytak: a birtokadományozás és a legfelsőbb igazságszolgáltatás jogát. Azt is kimondották, hogy János Zsigmond „választott magyar király” alattvalói közül ezentúl külfödli hatalmakkal – beleértve I. Ferdinánd királyt és híveit is – senki nem tarthat kapcsolatot a helytartó tudta nélkül.

  Nyugodtan állíthatjuk, hogy ezzel a határozattal kezdődött el valójában a különálló erdélyi állam kiépítésének első szakasza.

  Izabella királyné megakadályozta, hogy hivatalosan is az ország kormányzójává válasszák a váradi püspök helytartót. De ettől még saját hatalma egy jottányit sem nőtt. A legfőbb politikai döntéseket Martinuzzi György hozta.

 

04-hóban

ISZTAMBULSZÉKESFEHÉRVÁR: Dervis székesfehérvári szandzsákbég:1545 áprilisában tudunk első tevékenységéről. Parancsot kapott a szultáni udvartól, hogy csapataival csatlakozzon a budai pasa és a mohácsi bég csapataihoz és támadja meg és foglalja el Ozorát és Simontornyát. Ugyanis az ott állomásozó magyar katonaság lehetetlenné tette a törökök közlekedését a Mohács és Buda közötti úton.

 

 

Ozora elfoglalása előtt[8]

UGOD és PÁPA: egy „falka török” – mintegy ötszáz lovas – a Bakonyban portyázott, majd zsákmányával, foglyaival Pápa várától mintegy 11-12 km-re délkeletre, az ugodi vár közelében fekvő erdőkben táborozott le. Martonfalvay Imre deák, Pápa várkapitánya azonnal segítséget kért Nádasdy Tamás főkapitánytól, aki – Horvát Márkó és Ádám deák parancsnoksága alatt – száz lovast küldött a Rábaközből Pápára. Martonfalvay Imre egyidejűleg Horvátinovics Bertalan győri kapitánytól is kért segítséget, „hogy a győri haddal alá jőne az Bakonyra”. A rábaköziek már megérkeztek, de a győriek még nem, mikor Pápán lövéseket hallottak Ugod felől. Kiderült, hogy Thelekessy Imre veszprémi kapitány a veszprémi és devecseri lovassággal már megtámadta az ugodi török tábort. Martonfalvay azonnal üzent Thelekessynek, hogy várjon a támadással, várják be a győrieket. A törököket úgyis utólérik, mert a török csapat „igen megfáradt, be nem mehet Fehérvárra egyhúzamba”. Thelekessy azonban nem hallgatott az üzenetre, mert – mint Martonfalvay írta – „irégy az magyar nemzet, kiki magának kívánja a tisztösségöt” (diadalt)

  Thelekessy lovassága megfutamította a törököket, akik Ugodról Bakonykoppányon át Fenyőfőn át Porva felé vonultak, hogy Zircen át elérhessék a Bodajk felé vezető utat, melyn át Fehérvár felé menekülhetnek.

 

 

Ozora elfoglalása előtt

„NEM MESSZI PUSZTA PORVÁTÓL” (PORVA): a menekülő török lovasság azonban „egy völgyben nem messzi puszta Porvától” megállt, s szembefordult az üldöző magyar lovassággal. Mivel a magyarok voltak kevesebben, a török lovasság rontott rájuk. Most Thelekessy csapatai hátráltak meg, s egy árok mögé vonulva védekeztek, mikor nagy trombitaharsogás és dobpergés közepette beérkeztek a pápai, rábaközi és győri csapatok. A törökök több irányú magyar támadás miatt – foglyaikat és zsákmányolt marháikat otthagyva – menekülni kezdtek Zircen át Fehérvár felé. A harcban a magyarok 50 halottat vesztettek, de zsákmányoltak 400 lovat és 13 török zászlót, amit I. Ferdinánd királynak küldtek el ajándékba.

 

 

04-hóban

SZÉKESFEHÉRVÁROZORA: a szandzsákbég csapataival elsőnek Ozora vára alá vonult.

  Itt Martonfalvay hadicselének leírása jönne, de mivel nem eldöntött, hogy ez az esemény mikor történt (1543-ban, 1544-ben, vagy 1545-ben) az időpont behatárolása bizonytalan! Lásd 1543-ban.

 

 

04-hóban(?)

SZÉKESFEHÉRVÁROZORA, SIMONTORNYA, TAMÁSI: miután a magyar támadás veszélye elmúlt, Dervis fehérvári szandzsákbég csapataival folytatta támadását: néhány nap alatt nemcsak Ozorát, de Simontornya és Tamási magyar várakat is elfoglalta. Az erősségekbe Siklós, Szeged, Anyavár (Sióagárd) Székesfehérvár és Szekszárd török várakból vezényeltek katonaságot.

  Ozora, Simontornya és Tamási várainak elfoglalása más források szerint 1543-ban, 1544-ben, vagy e szerint 1545-ben történt! A végleges időpont meghatározásig ez az időpont is bizonytalan!

 

 

05. 22.

NÉMET-RÓMAI BIRODALOMISZTAMBUL: május 22-én V. Károly császár is béketárgyalásokat kezdett a török udvarral, melyek elhúzódtak.

 

 

06. 07.

DEBRECENI ORSZÁGGYŰLÉS: a tiszántúli várak közül KISVÁRDA és TASNÁD szerezte Izabella királyné hűségére Martinuzzi György barát, egyedül ECSED vára uralta – Báthory András révén – I. Ferdinánd királyt. Így érthető, hogy mikor 1545. június 07-én Debrecenben gyűlésre került sor, I. Ferdinánd király tilalma ellenére is részt vettek rajta a keleti megyék.

 

 

Nyáron

SZÉKESFEHÉRVÁRBAKONY-KEMNESALJA; UGOD: Dervis székesfehérvári szandzsákbég Ozora, Simontornya és Tamási várainak elfoglalása után 1545 nyarán a budai, a pesti, az esztergomi és a fehérvári török szandzsákbégek csapataikkal végigdúlták a Bakony- és a Kemenesalját. A sereg egyik része, egy „falka terek”, mintegy 500 lovas, zsákmánnyal és foglyaival a Pápa várától 11-12 km-re délkeletre lévő ugodi vár melletti erdőben táborozott le. Martonfalvay azonnal segítséget kért a közeli magyar várak parancsnokaitól. A rábaközi lovasság már beérkezett Pápára, de a győriek még nem, amikor lövéseket hallottak Ugod felől. Kiderült, hogy Thelekessy Imre veszprémi kapitány a veszprémi és devecseri lovassággal megtámadta az ugodi török tábort.

  Martonfalvay azonnal üzent Thelekessynek, hogy várják be a győrieket. A törököket úgyis utolérik, mert a török csapat „igen megfáradt, be nem mehet Fehérvárra egyhuzamban”. Thelekessy azonban nem hallgatott a figyelmeztetésére, hanem támadott. A fehérvári török csapatok megkezdték a visszavonulást Ugodról, Bakonykoppányon és Fenyőfőn át Porva felé, hogy Zircen át érjék el a Bodajk-Fehérvár felé vezető utat. A visszavonuló fehérvári török lovasság azonban „egy völgyben nem messzi puszta Porvától” megállt, s szembefordult az üldöző veszprémi és devecseri magyar lovassággal. Mivel most a magyarok voltak kevesebben, a török lovasság rájuk rontott. Most Thelekessy csapatai hátráltak meg, s egy árok mögé vonulva védekeztek, mikor nagy trombitaharsogás és dobpergés közepette beérkeztek a pápai, rábaközi és győri csapatok.

  A törökök a többirányú magyar támadást látva foglyaikat és zsákmányolt marháikat otthagyva menekülni kezdtek Zircen át Fehérvár felé. A harcban a magyarok 50 halottat vesztettek, de zsákmányoltak 400 lovat és 13 török zászlót, amit I. Ferdinánd királynak küldtek el ajándékba.

 

 

11. 10.

ISZTAMBUL: I. Ferdinánd király követei Isztambulban – természetesen kellő mértékű dukát ajándékozása mellett – másfél éves fegyverszünetet kötöttek II. Szulejmán szultánnal.

  A Német-római Birodalomban dúló vallásháború (schmalkaldeni háború) miatt V. Károly császár és I. Ferdinánd király politikájában a török háború ügye egyre inkább háttérbe szorult. II. Szulejmán szultán is hajlandóságot mutatott a békére, mert keleten Perzsia ellen készült háborút kirobbantani.

 

 

11. 28.

NAGYSZEBENI (Sibiu) RÉSZORSZÁGGYŰLÉS: hogy a – szász városokban Erdélyban – több helyen is jelentkező dogmatikai nézeteltéréseknek elejét vegyék, november 28-án a szebeni gyűlésen a „szász egyetem” egységes határozatot hozott az „evangelikus” vallás tanainak elfogadásáról. Ezzel megalakul a szász evangélikus egyház.

 

 

1545-ben

GYULA: a várkapitány ez évben Mágocsy Gáspár volt. Patócsy híve és elvbarátja volt.

 

 

1545-ben

NAGYKANIZSA: 1545-ben Ulema pasa ismételten kísérletet tett Kanizsa elfoglalására, s ezúttal mintegy 8000 főnyi seregével vette körül a várat. Zrínyi Miklós idejében értesült a török támadásról, ezért Tahy Ferenc Pozsega megyei főispánt küldte Dersffy Istvánhoz Kaposvárra, onnan pedig Rátkay Pálhoz Légrádra, hogy csapataikkal azonnal induljanak Kanizsa alá, s közös erővel támadják meg az ostromlókat. A terv nem volt rossz, de a különböző időpontokban Kanizsához érkező egységeket a török fővezér külön-külön verte szét. A harcokban Zrínyi alól is kilőtték a lovát és felettébb nagy erőfeszítésébe került, hogy csapatának töredékével bejuthasson az ostromlott várba.

  Ezt követően Ulema pasa nehézágyúkkal kezdte lövetni a vár falait, de a védők ellenállását nem tudta megtörni. Ráadásul egy jól irányzott lövéssel a kanizsaiak a törökök lőporkészletét is felrobbantották, ezért azok éjjel kénytelenek voltak visszavonulni. Másnap reggel a várőrség egy részével Zrínyi üldözésükre indult, és a Mura-Dráva között, a varasdi síkon érte utol őket. Ekkor Zrínyi bevárva a szigetvári és kaproncai őrség megérkezését, rövid pihenőt rendelt el, majd megtámadta a jelentős túlerőben levő ellenséget. Az ütközetben végül is sikerült megfutamítani az elkeseredetten védekező szpáhikat, miközben Margatics János kanizsai hadnagy Ulema pasa fiát, Dzsáfer béget is megölte.

  Az ütközet befejezése után azonban a magyar végváriak az elesett ellenség tetemei felett nagy tivornyát csaptak, és csak akkor rendelték oda a környékbeli lakosságot a halottak eltakarítására, amikor már kitört a pestis. A járvány kegyetlen pusztítást okozott a kanizsai várőrség körében is, amelynek több mint fele megkapta a fertőző betegséget. Ekkoriban „Kanizsán az várban mindennap temettek”. Amikor a járvány már csökkenni kezdett, Zrínyi és Nádasdy Tamás Horvátország, Stájerország és Felső-Magyarország rendjeihez fordultak, hogy mihamarabb küldjenek embereket a vártartomány benépesítésére. E felhívásoknak meg is lett az eredményük, hiszen néhány év leforgása alatt Kanizsa és környéke újra benépesült. Főleg Horvátországból, valamint Gömör, Bars, Zólyom, Nyitra, Kormárom és Nógrád megyéből érkezett telepesek, akik néhány évig különböző kiváltságokat élveztek.

 

 

1545-ben

ÉRSEKÚJVÁR (Nové Zámky): Várdai Pál esztergomi érsek az érsekség megmaradt birtokai védelmére, de egyben az egész Felvidék hasznára, Komáromtól északkeletre várat kezdett építtetni – (a későbbi Érsekújvárat), hogy az esztergomiak portyázásait ellensúlyozza és lezárja a Komárom és Surány közti rést. Az új vár Zoltay Lőrinc és Csomay Imre felügyelete alatt épült, érseki birtokon, érseki pénzből. Nem kőből emeltek bástyákat és falakat, hanem földből és fából építettek palánkot. Az építkezések és a katonák zsoldja így sok pénzt emésztett fel, ezért Várdai Pál érsek kölcsönök felvételére is kényszerült, amit az is magyaráz, hogy az épülő váron kívül még két további erősség, Ság (Ipolyság) és Drégely fenntartásának költsége is az érseket terhelte. (Az 1546:16.tc. majd az 1555:5.tc. a főpapok tizedük arányában kötelezte katonatartásra.)

  Újvárban Chomory Imre várkapitány és Kapuczky Imre lovaskapitány 8 tiszttel, 56 lovassal és 20 gyalogossal teljesített szolgálatot (összesen 86 fő). A tüzérséget egy bombarda jelentette.

  1551. január 14-én a magyar udvari kamara jelentette a királynak, hogy Újvár (Érsekújvár) erődítése tovább folytatódott.

  I. Ferdinánd király 1552-ben egy 3-4 fontos ágyút küldött a várba, s az érsekség jövedelméből pedig 300 akó bort és 2000 bécsi mérő gabonát utalt ki a védők számára.

  1553. 07. 07-e – Oláh Miklós esztergomi érsekké avatása – után Érsekújvárat ismét fejlesztették. Nem kétséges, hogy Újvár is elveszett volna, ha a töröknek ereje és ideje marad egy északnyugati hadjáratra. Hiszen Újvár tüzérségét – amikor Oláh Miklós átvette a várat – mindössze 80 szakállas puska és 3 kis tarack jelentette; volt hozzájuk 182 golyó, 6 tüzesíteni való golyó, 15 kis hordó lőpor, és 1 hordó kén. Egyéb fölszerelés: 26 lándzsanyél, vas nélkül. Oláh Miklós 4 bombardát (5, illetve 17 mázsásat), két 17 mázsás ágyút, néhány száz ágyúgolyót vitetett először a várba, majd a következő évben, 1554-ben két 6 mázsás ágyút, lőport, ként, ólmot, 300 jól megvasalt lándzsát. A Csallóközből 40 hajó fát szállítatott a sánc építésére. A bástyafalak kötését vessző vagy fonás helyett vasból készítette, a király adta a 200 mázsa vasat. A vár erődítését és hadianyaggal való ellátását a törökök egyelőre nem zavarták, inkább északkelet felé portyázgattak Esztergomból.

  Újvárat a következő években is tovább erősítették. Az 1556-ban az országgyűlés jónak látta Bars és Nyitra vármegyei jobbágyok és Báthori András jobbágyainak ingyenmunkájával is elősegíteni ezt (1556:12.tc.).

  Oláh Miklós érsek 1569-1571-ben Újvár körül csak pusztán maradt falvakat talált.

  1571 nyarán Verancsics Antal érsekkel együtt Niclas Salm és két királyi biztos egy helyszíni szemle után kijelölte a régi helyett az új Újvár építésének helyét, de minden maradt a régiben. Az biztos, hogy Verancsics érsek Újvárért mindent megtett, amit tehetett. Évi összes jövedelme nem érte el a 45 000 forintot, s ebből a katonatartás 36 000-et emésztett fel.

  1588-ban Érsekújvár kapitánya Pálffy Miklós lett.

  1573-ban a várat helyreállították de általa a vár nem lett korszerű. Egy április 08-i királyi kamarai jelentés szerint tűzveszélyes, mert minden szalmával fedett, de ezen még könny lehetett volna segíteni, ám a vár fekvése sem kedvező, építésmódja (föld-fa építésű palánk) miatt sem számít komoly erősségnek. Őrségének létszáma is meglehetősen csekély 150 majd 177 lovas, és gyalogosok.

  Magyar részről végre dűlőre jutottak Újvár sorsát illetően. Gyorok falu határában épült fel az új vár, kb. 27 ha területen, szabályos hatszögben, három lábnyi mély, a Nyitra vizével megtöltött vizesárok vette körül. A hat bástya a következő nevet kapta: Serédy, Frigyes-, Császár-, Forgách-, Cseh- és Bécsi-bástya. Két kapuja az Esztergomi- és a Bécsi-kapu. Az építkezést 1580-ban még mind a két vár állt, mindkettőben volt őrség, majd a régit fokozatosan megszüntették, lerombolták, sáncait behúzták.

  Újvárt a meglepetések ellen gondosan őrizték, mint ezt egy 1578-as jelentés is tanúsítja. Kétszáz hajdú fegyveresen aludt állandóan a falak mellett, télen és általában zord időben ennek csak a fele, másik fele házakban. Egy-egy tized a fal mellettiekből felváltva őrködött. Minden bástyán két-két gyalogos meghatározott időközökben a szokott őrszavakat kiáltozta. Egy tizedes a saját tizedével egész éjjel körül járt s az őrséget vizsgálta. Porkolábok, viceporkolábok, sőt maguk a kapitányok is éjjelente többször ellenőrizték az őrségeket és a falakat.

 

 


1546

 

03. 03.

SZÉKESFEHÉRVÁR: március 03-án készült egy összeírás Székesfehérvárról. Az összeírás semmi közelebbit nem tartalmaz, de nyilvánvaló hogy valamiféle célja volt.

  A török városszervezés:

1.az összeírásokban nem az utcákat, hanem az utcák által körülzárt háztömböket jegyezték fel.

2. a városrészek élén kethüdák álltak. Ők közvetlenül alá voltak rendelve a szubasinak (a rendőrfőnöknek megfelelő tisztség), aki viszont a szandzsákbég alárendeltségében volt. A szandzsákbég mellett állt jogtanácsosi minőségben a kádi, akinek munkáját a muftik segítették.

 

 

03. 08.

PÁRKÁNY (Šturovo): 1546-ban megkezdődött Esztergommal szemben; Kakat falu területén egy török palánkerődítés építése (Csekerdény párkány), amely Kakatnak új nevet, a máig használatos Párkány (Šturovo) nevet adta.

  03. 08-án Dobó István lévai kapitány Újfalusi Ferenc korponai kapitánynak még csak arról adhatott hírt, hogy „Az esztergomi bég… azt is mondják, hogy valami kastélyt akar építeni.”

 

 

Tavasszal

ISZTAMBUL: a törökök bejelentették: a Temesközben lévő két helység Becse és Becskerek várának átadását kérik, vagyis a kulcsfontosságú Temesvár felé megkezdik az előretörést.

 

 

07. 11.

KOMÁROM: július 11-i kémjelentés Komáromba: a budai pasa Esztergomba érkezett, szándékát nem ismerik. Ezért követség színe alatt Komáromból Lénárd urat küldik a pasához. Esztergomot annyira őrizték ekkor, hogy nem tudtak ki- és bejutni a kémek. (Utóbb kiderült, a pasa zsoldot osztani ment.

 

 

Nyáron

SZÉKESFEHÉRVÁR: az időközben megkötött fegyverszünet ellenére az Üsztolni Belgrád-i török csapatok tovább folytatták portyázó hadviselésüket. 1546 nyarán egy fehérvári török lovascsapat egész Győrig nyomult előre, majd a rablott zsákmánnyal és számos fogollyal megindult hazafelé.

  A győri magyar lovaskapitányok üldözőbe vették a törököket, s közvetlenül a város előtt utolérték őket. Az összecsapásban a magyar lovasok számos török katonát levágtak, háromszázat fogságba ejtettek, s állítólag csak tíz török katona tudott bemenekülni sáncai mögé.

  A török adatok szerint ezekben az években – 1545-1546-ban – Üsztolni Belgrád várának török helyőrsége 2046 katonából állt, s ezek között 565 fő volt a janicsárok létszáma.

  Ezekben az években megszervezték az Üsztolni Belgrád körül kialakított szandzsákot. Csandarlizáde Halil bég mérte fel a frissen meghódított területeket. Ez a későbbiekben is sokat emlegetett „Halil bég deftere” azonban nem ismeretes. A szandzsák részletes szervezetét csak az 1585-1587. évből ismerjük.

 

 

09. 22.

?(Párkány)(Šturovo): 22-én már pontosabb értesülésekről írhatott Várdai Pál érsek a hét bányavároshoz intézett levelében: „Hálás kebellel értesültünk Uraságtok leveléből ama segélyről, melyet Sághra felajánlottak, a hol azt a szükség olyan igen kívánta; és arról, a mit e napokban Sághra felajánlottak, a hol azt a szükség olyan igen kívánta; és arról, a mit e napokban Sághra és Szent-Benedekre nyújtotta, amiről mind eddig mit sem hallottunk; de arról is, hogy már igenis tudomásával bírnak Uraságtok annak, mily veszélyben forog eme vidék kivált Esztergommal szemben, legközelebb építendő új vár (castellum) következtében, amiért is felette szükséges folyton szívünkön viselni Ságh megerősítését, hogy képes legyen a szomszéd és folyton éber ellenség előre nem látott támadásai felfogására. Figyelmeztetjük és kérjük tehát Uraságtokat, hogy nem annyira hadi népet, mint inkább pénzt küldjenek, mellyel Sághon folyton lehessen katonaságot tartani.”

 

 

10. 02.

BÉCS: október 02-án kapta meg I. Ferdinánd király Várdai Pál érsek levelét, amelyben az általa épített új vár létrejöttét bejelentette. A királyi válasz: „…Megparancsoltuk főkapitányunknak, hogy Kegyelmednek új erődítményét szemügyre vegye s a szükséges őrséggel, amint lehet s a tehetség engedi megerősítse…”

 

 

Ősszel

KOLOZSVÁRI (Cluj-Napoca) ORSZÁGGYŰLÉS: az erdélyi rendek megragadták az alkalmat, s az általános felzúdulást meglovagolva, a kolozsvári országgyűlésen elhatározták, számadásra kötelezik a helytartó-kincstárost. Az akció mögött természetesen megint a királyné s hűséges támogatói állottak: Petrovics Pétar, Batthyány Orbán, Csáky Mihály. A barát Szászsebesre hívott össze egy saját országgyűlést, amelyen persze már elutasították az ellene emelt vádakat. Még így is sok energiára és ügyességre volt szükség, hogy Izabella királyné elfogadja a rendek által fölkínált közvetítést. Csak az év végére sikerült elsimítani a viszályt, ennek érdekében a helytartó még arra is hajlandó volt, hogy az államügyeket végre a királynéval is alaposan megtárgyalja.

 

 

Az év folyamán

ERDÉLY: Erdélyben egyre nyíltabban folyik a harc – egyelőre politikai eszközökkel – a királyné és Martinuzzi György barát között. Martinuzzi György barát továbbra is az ország egyesítését és a török elleni háborút szorgalmazza I. Ferdinánd királynál. A királynak azonban más tervei voltak.

 

 

Az év folyamán

MAGYAR KIRÁLYSÁG: úgy tűnik, 1546-ra már kezd kialakulni a magyar végvárak kémhálózata, amely másfélszáz éven át igen eredményesen működött. Az északi török végvidék fő központjaiból (Budáról, Esztergomból, Fehérvárról) már 1546-ban Komáromba futottak be a jelentések, Pozsgay Zsigmond naszádos kapitányhoz, aki onnan továbbította a megfelelő helyre. Két példa 1546-ból: Esztergomból jelentik, hogy Veli bég a hatvani szandzsákbeliekkel és a budai törökökkel Eger körül nagy rablásra ment. Július 11-i jelentés: a budai pasa Esztergomba érkezett, szándékát nem ismerik. Ezért követség színe alatt Komáromból Lénárd urat küldik a pasához. Esztergomot annyira őrizték ekkor, hogy nem tudtak ki- és bejutni a kémek. (Utóbb kiderült, a pasa zsoldot osztani ment.

 

)

?. ?.

IPOLYSÁG (Šahy): Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája c. könyve szerint Ságot 1546-ban megkísérelte elfoglalni a török, sikertelenül.

 

 

?. ?.

EGER: I. Ferdinánd királynak Eger várára Ausztria katonai védelme szempontjából, valamint a magyarországi királyi bevételek zömét adó felvidéki gazdag ércbányák megoltalmazása érdekében is égető szüksége volt. Szépszerével megszerezni nem tudta a várat, ezért 1546-ban parancsára Dobó István vezetésével 300 lovas katona készülődött támadásra Eger ellen. A terv azonban meghiúsult, sőt hasonló kudarccal végződött egy következő évi kísérlet is.

 

 


1547

 

01-hóban

RÁBAHÍDVÉG: a dunántúli főurak és vármegyék 1547 januárjában Rábahídvégen hívtak össze részgyűlést. (Ezt követte a felső-magyarországi főurak és vármegyék 1547. június 15-re Nyitrán összehívott részgyűlése.) Mindkét részgyűlésen határozatot hoztak, hogy jobbágyonként egy-egy forintot vetnek ki a parasztságra. A befolyt pénzen hivatásos katonaságot fogadnak.

 

 

03. 31.

FRANCIAORSZÁG: miközben Isztambul állandóan sürgette a két temesközi vár átadását, rendkívül fontos hír érkezett a messzi Franciaországból: március 31-én meghalt I. Ferenc király, a Habsburg-világbirodalom esküdt ellensége. Az V. Károlyt nyugat felől szorongató fenyegetés lényegesen enyhült, s ennek szerencsés esetben áldásos eredményei lehetnek a Duna völgyében. Jellemző, hogy a szultán külön futárt szalasztott Párizsba, megtudakolni, milyen politikát kíván folytatni az utód, II. Henrik.

 

 

04. 24.

MÜHLBERG: magyarok a mühlbergi csatában. A német-római császár seregei Mühlberg mellett megverték az uralma ellen föllázadt protestáns német fejedelmek (a schmalkaldeni szövetség) hadait. A német birodalom egysége helyreállt, a császár erősebbnek tűnt, mint eddig bármikor.

 

 

06. 15.

NYITRA (Nitra): a nyitrai részgyűlésen is határozatot hoztak, hogy jobbágyonként egy-egy forintot vetnek ki a parasztságra. A befolyt pénzen hivatásos katonaságot fogadnak.

  A befolyt pénzen – amelyhez a királyi kamara is hozzájárult – lovas és gyalogos katonákat fogadtak az alábbi létszámban:

 

 

 

VESZPRÉMBEN

100 gyalogos és 32 lovas

 

PÁPÁN

100 lovas katona

 

VÁRPALOTÁN

80 gyalogos és 100 lovas katona[9]

 

TIHANYBAN

16 gyalogos és 24 lovas katona

 

CSESZNEKEN

10 gyalogos és 5 lovas katona

 

NAGYVÁZSONYBAN

10 gyalogos és 6 lovas katona

 

LEVELDEN

10 gyalogos és 25 lovas katona

 

DÖBRÖNTÉBEN

5 lovas katona

 

SÜMEGEN

16 gyalogos és 50 lovas katona

 

DEVECSERBEN

100 lovas katona

 

 

06. 19.

BÉCS-EDIRNE(DRINÁPOLY): I. Ferdinánd király ötesztendei békét kötött II. Szulejmán szultánnal Drinápolyban. I. Ferdinánd király – Gerhard Veltwyck követe révén – kötelezte magát, hogy az uralma alá tartozó magyarországi területek után a szultánnak évenként 30 000 aranyat fizet. A béke rögzítette és szentesítette a magyarországi török uralmat és az ország három részre szakadását. A meghódított területeket – Duna-Tisza köze, Dráván túli vármegyék, Baranya, Tolna és Fejér vármegyék – a Porta közigazgatásilag beolvasztotta a török birodalomba. A békekötés a szultánnak éppen kapóra jött, mert ismét forróbb lett a török-perzsa viszony s ráadásul meghalt legrégebbi európai szövetségese: I. Ferenc francia király.

  A béke elégedetlenséget váltott ki a magyar uralkodó osztály körében, de a tényeket tudomásul kellett venniük.

  Az 1547-ben lejárt másfél évre szóló béke meghosszabbítása volt ez az ötéves újabb békekötés.

 

  A hódoltság kiterjesztése a békeévek alatt is tartott. Borsod vármegyéig mégsem ért el ekkor még a török hatalma, több mint 1600 portájából egy sem adózott nekik.

 

 

06. 19.

NÉMET-RÓMAI BIRODALOM: június 19-én a schmalkeldeniek vezetője, Fülöp hesseni gróf megadta magát a Habsburg uralkodónak.

 

 

11. 25.

NAGYSZOMBATI (Trnava) ORSZÁGGYŰLÉS: országgyűlést tartottak a nemesi rendek Nagyszombatban, mely az osztrák-török béketárgyalásokkal egyidőben kezdődött. Az országgyűlés folytatta a török elleni védelem ügyének tárgyalását. A fő téma az volt, hogy az új helyzethez hogyan alkalmazkodjanak. Határozatot hozott az országgyűlés egy országos főkapitány és egy külön dunántúli főkapitány kinevezése ügyében. A dunántúli főkapitányság székhelyéül Pápa várát javasolták és jelölték ki.

  Az 1547. 2. tc.-ben beiktatták a 06. 19-én megszületett békét.

  Az országgyűlés elhatározta, hogy mindazokat a kastélyokat és erősségeket, amelyeket a király beleegyezése nélkül építettek, a régebbi intézkedések értelmében el kell pusztítani.

 

 

Ősszel

BÉCS és VESZPRÉM: mivel a részországgyűléseken csak igen jelentéktelen erők fellálítását és várakba küldését tudták a rendek megszavazni, a központi helyzetben levő Veszprém várát kellett nagyobb erőkkel kiegészíteni. Az Udvari Haditanács ezért ősszel elrendelte, hogy a Győrben összpontosított főkapitányi tartalékból (1500 lovas és 1000 magyar puskás gyalogos) irányítsanak azonnal Veszprém várába 150 lovas és 100 puskás gyalogos katonát. Az utasítást azonban még 1549-ben sem hajtották végre.

 

 

?. ?.

? ORSZÁGGYŰLÉS: az 1547. évi országgyűlés újból kérte az udvart, hogy gondoskodjék a végek védelméről, s vegye igénybe a német birodalom katonai és pénzügyi segítségét.

 

 

?. ?.

GYULAFEHÉRVÁRI (Alba Iulia) ORSZÁGGYŰLÉS: a Martinuzzi György által összehívott 1547-es gyulafehérvári oszággyűlés a császárhoz címzett üzenetet: „Erdély rendei… félnek, hogy a békéből Magyarország végromlása következik. Mert semmiféle béke nem lehetséges oly ellenséggel, ki nemcsak mint elébb, meghódolásunkat kívánja, hanem életünkre is acsarkodik. Ki miután eddig adóval is megelégedett, most mind több és több várat követel, mind újabb alkalmakat keres romlásunkra. Ne engedje tehát a császár a sürgető szükségnek és saját hadi készültségének ezen alkalmas idejét elosonni anélkül, hogy Magyarország megszabadítását megkísérelné… Ezen kívül [Erdélyt] áthatolhatatlan havasok veszik körül, szoros útjain kisebb fegyveres erővel is megvédelmezhető. De ha egyszer elveszett, nem lesz könnyen visszafoglalható. Mivel a becsület és a hűség nem engedi, hogy a királynétól és ártatlan fiától elszakadnunk, méltóztassék ő felségeikről a szerződések szerint intézkedni.”

 

 

1547-től

MAGYAR KIRÁLYSÁG: a Habsburg uralkodónak egyéb országaiból 1 800 000 forint körüli bevétele volt. S ehhez járultak még a különböző európai országok török elleni segélyei. Így például csak a német birodalmi segély, a Türkenhilfe, 1547-től öt éven át 100-100 000 forint volt, de 1566-tól már esztendőnként 600-600 000 forinttal számoltak a Burg udvari hatóságai.

 

 


1548

 

02. 22.

(?): jobbágytörvényeket hoznak[10].

 

 

03-hó elején

SÁROSPATAK: I. Ferdinánd király bírósága végül is nem ítélte el Perényi Pétert 1542-ben. Ennek ellenére 1547 végéig börtönben tartották. 1548-ban szorult helyzetében úgy határozott a király, hogy Perényi Pétert a tömlöcéből szabadon bocsátja, ha az átadja neki az egri várat, s a lefoglalva tartott püspöki javakat, megtoldva mindezt 40 ezer aranyforinttal. Ezt követően sárospataki várába tért vissza, ahol néhány hét múlva, 1548 március elejére váratlanul meghalt. Eger várát hozzátartozói adták a király kezére.

 

 

03. 25.

AUGSBURG: egy e napon kelt levélben I. Ferdinánd király megengedte a menekült esztergomi polgároknak az esztergomi Szt. Lőrinc templom kincseinek felkutatását, amit, ha megtalálnak, elhozhatják, de a királyi kamarához kötelezvényt kell adniuk: ha Esztergomot visszafoglalják, a kincsek értékét visszaadják (ugyan gondolták-e, hogy közel öt évtized szükséges Esztergom visszafoglalásához, mikor az engedélyező király és a kincskeresők is rég a földben porladnak).

 

 

04. 20.

SZEPESváralja: (spišsky Hrad): Várallyai Szaniszló mint szepesi prépost meghalt 1548. április 20-án.

 

 

05-hóban

TORDAI (Turda) ORSZÁGGYŰLÉS: az országgyűlés törvényt hozott arról, hogy Erdély valamennyi lakosát meg kell hagyni elfogadott (római vagy lutheri) vallásában. A maga korában páratlan türelmi rendelet nyomán újabb lendületet kap a hitújítás.

 

 

Tavasszal

ISZTAMBUL: a szultán 1548 tavaszán újabb háborút kezdett Perzsia ellen.

 

 

07. 08.

ERDÉLY: Martinuzzi György levélben kérte a budai pasát, hogy ha a Habsburgok megtámadják Erdélyt nyújtson katonai segítséget.

 

 

08. 15. előtt

KALOCSA: „Még javában épült a szegedi török vár, mikor Varkoch Tamás egri kapitány – 1548 körül – lovascsapatokat küldött a kalocsai török palánk ellen. Az egri vár magyar lovasai elfoglalták Kalocsa palánkját, és több más török katonával együtt elfogták ott Szulejman és Huszein beslia-agákat. A magyar támadás hírére, Debeli Musztafa szegedi szandzsákbég Memi agát küldte ki száz török lovassal, hogy „két víz közét (Duna-Tisza közét) a csatátul oltalmazza”. Az egri huszárok – Mácsai Miklós hadnagy és 54 lovasa – a baracsi mezőn csaptak össze a szegedi török lovassággal. A száz szegedi török lovashoz még negyven gyalogos janicsár is csatlakozott, az ütközetben mégis az egri huszárok kerekedtek felül. Megfutamították a törököket, akik közül többet levágtak, és kettőt fogságba ejtettek.

 

 

08. 15.

EGER: Varkoch Tamástól augusztus 15-én Dobó István és Zay Ferenc vette át a parancsnokságot, s ezzel mint királyi vár kezdetét vette az erőd legjelentékenyebb korszaka.

 

 

09. 28.

POZSONY: a 28-ai pozsonyi levél szerint öt esztergomi polgár kötelezi magát, hogy az esztergomi Szt. Lőrinc egyház kincseiért 20 márkát fizetnek az egyháznak, ha a király Esztergomot visszafoglalja.

10. 16.

  A pozsonyi országgyűlésen a rendek alkalmazkodtak az új helyzethez.

Ø       Az 1548. 24. tc. kimondta, hogy az ún. hódoltsági területen (a török hódítás szélein) lakó és kétfelé adózó jobbágyok az országgyűlésen megajánlott adónak csupán a felét fizessék.

Ø       Az 1548. 37. tc. a nemeseknek megtiltotta, hogy jobbágyaikat évi 52 napnál több robotra kényszerítsék.

Az 1548. évi országgyűlés 1525 óta először foglalkozott a reformáció terjedése által felvetett vallásügyi kérdésekkel is. A végzések

Ø       követelték az üresen álló egyházi javadalmak és hivatalok betöltését,

Ø       az elvett egyházi javak visszaadását,

Ø       s az országból kitiltották az anabaptistákat.

 

 

10. 18.

BUDABÉCS: a budai pasa 10. 18-án jelentette I. Ferdinánd királynak, hogy a Pécs körül portyázó magyar katonák megtámadják és legyilkolják a török katonákat.

11. 03.

  A pasa által küldött november 03-i panaszra, miszerint a magyar portyázók elfogták a pécsi török agát, I. Ferdinánd király azt válaszolta, hogy a pécsi Dervis bég viszont magyar alattvalókat hurcolt el.

 

 

12. 12.

BÉCS(?): I. Ferdinánd király elrendelte, hogy a Magyar Kamara csak a kormányzással közvetlenül kapcsolatos ügyekben fogadhat el a Helyhatóságtól utasítást.

 

 

12-hóban

EGER: miután Eger a Habsburg-uralkodó kezében került, sürgősen biztosítani kellett a vár fenntartásának költségeit. Ezért I. Ferdinánd király a püspökké kinevezett Oláh Miklóssal decemberben olyan szerződést kötött, amely szerint a jövőben a püspök csak egyházmegyéje vallási ügyeit vezeti, míg hatalmas vagyonát és jövedelmeit Eger vára parancsnoka, mint gondnok kezeli.

  Az egyezség szerint a jövőben a püspököt a várkapitány és egri központi törzsszemélyzete fenntartási költségén felül megmaradt tiszta jövedelemnek csupán egyharmada illette meg. További egyharmadot a vár építésére és katonai felszerelésére, az utolsót pedig a végvári katonanép fizetésére kellet fordítani. Az uralkodó egyébként kötelezte magát az erőd megvédésére, illetve katonai szükségletének a püspöki jövedelmen túlmenő mértékben való fedezésére is. Ezt az ígéretét azonban I. Ferdinánd király és a kamara a szerződés szellemében sohasem tartotta meg maradéktalanul.

  Az egri vár birtokairól és jövedelmeiről részletesebben lásd: Sugár István: Az egri vár és viadala: 23. o.

  I. Ferdinánd király a vállalt szerződésbeli kötelezettségét a vár fegyverekkel való ellátását illetően is elhanyagolta. Ezért aztán Dobó minden fórumon sürgette, követelte az erőd aggasztóan hiányos hadi felszerelésének pótlását.

 

 

Az év folyamán

NÉMET-RÓMAI BIRODALOM: V. Károly német-római császár is elutasította a magyar rendek háborús terveit.

 

 

Az év folyamán

ERDÉLY: ismét megkezdődtek a tárgyalások Erdély átengedésének és Izabella távozásának részleteire vonatkozóan.

 

 

Az év folyamán

MAGYAR KIRÁLYSÁG: az Úr 1548-ik évében 26 várban találjuk I. Ferdinánd király katonaságát.

  Rendeletileg kimondták a kevésbé hasznavehető várak leromboltatását, hiszen ez utóbbiak az ellenség kezén kétségtelenül veszélyessé válhattak volna. A várrombolások meg is kezdődtek.

 

 

1548-tól

NAGYKANIZSA: Zrínyi és Nádasdy sokat tettek, hogy Kanizsát jól felkészítsék a soron következő török ostromokra, ezért 1548-tól minden évben nagy mennyiségű élelmiszert és lőport halmoztak fel a várban. Ismeretes volt ez a többi dél-dunántúli várkapitány előtt is, akik többször kértek segítséget a kanizsai parancsnoktól.

 

 


 

1549

 

 

01. 01.

BÉCS: I. Ferdinánd király szabályozta a Helytartóság személyi összetételét és ügyviteli rendjét.

 

 

 

 

01-hó elején

ERDÉLYBÉCS: Martinuzzi György fráter ismét tárgyalásokat kezdeményezett I. Ferdinánd királlyal.

 

 

 

03. 09.

NAGYSZOMBAT (Trnava): Várdai Pál érsek azt jelentette a királynak, hogy Drégely, Ság és Újvár (a mai Érsekújvár) várában több mint 200 lovast és gyalogost fizet (s tegyük hozzá, hogy pontosan fizette őket!), amihez a király csak 24 lovas és 50 gyalogos zsoldjával járult hozzá. A ságiak, drégelyiek nem tétlenkedtek, ebben az évben ennek nyoma is maradt; portyáik miatt panaszkodott rájuk a török.

 

 

 

09. 08.

NYÍRBÁTOR: Martinuzzi György, Erdély kormányzója – hosszú tárgyalások után – a nyírbátori egyezményben átadta Erdélyt I Ferdinánd magyar és cseh királynak. I. Ferdinánd király megbízottja Nikolaus von Salm volt, míg az erdélyiek küldöttségét Martinuzzi György fráter képviselte. A közvetítő ezúttal hálás szerepére a házigazda, ecsedi Báthori András vállalkozott.

 

  Az 1549 szeptember 8-án megkötött egyezmény feszültséget gerjesztett Izabella királyné és Martinuzzi György között. Nyilvánosan törökellenes volt, ezért végrehajtásához feltétlenül katonai erő kellett. Izabella és fia 100 ezer forint kárpótlást kapnak és a sziléziai Oppeln és Ratibor hercegséget. Az előzőektől egyetlen – igaz, annál fontosabb – új kikötése volt ennek az egyezségnek: országrészük kormányzója – I. Ferdinánd király nevében Martinuzzi György barát lesz. A pap elgondolása szerint I. Ferdinánd király seregeinek egy részének a Maros völgyét kellett volna megszállni, hiszen a nyírbátori egyezmény is kikötötte, hogy a szerződés végrehajtására erős had jöjjön az erdélyi határszélekre. Ebben azonban csalódnia kellett a barátnak.

  Patócsy Ferenc és Petrovics Péter nem helyeselték György barát terveit. Patócsy személyes ellenségének is tekintette Györgyöt, akivel szemben csaknem sikerült megszereznie Erdély főbírói címét.

  A nyírbátori egyezségről Izabella csak utólag értesült. Patócsy és Petrovics azt szerették volna, ha szembefordul György baráttal s az ellene indított harc idejére a két tiszántúli főúr védelmére bízza magát s Lippára távozik. Izabella útra kelt, már Déváig jutott a Maros völgyében és a tárgyalások idején éppen Déva várában duzzogott valami újabb sérelem miatt. Azonban itt utolérték György barát követei s rábeszélték a visszatérésre. Patócsy feldühödve a barát erőszakosságán és a királyné gyengeségén, visszatért Gyulára; tiszántúli birtokaira távozott Losonczi István is, miként Tinódi írja:

 

„Váraddá Fráter György ezt hamar meghallá,
Hív szolgái által kéré és unszolá,
Erdélyből ne menne, mert végre megbánná.
Ott ő akaratját asszony változtatá;
Déva várába ő kincsét felhordatá.
Ezt hallván Patócsy, Losonczy búsula,
Okot lelvén, mindkét úr haza indula.”

 

  Az asszony belekötött a feltételekbe, kicsinyelte a jövendő birtokait, közben pedig Petrovics Péter révén figyelmeztette a Portát, Erdélyben valami készül.

 

Ősszel

SZIGETVÁR[11]: Seghed György, a vár első ismert teljes jogú várkapitánya, aki 1546. 07. 01-én foglalta el tisztét befejezte Szigetváron a várkapitányságot.

 

Horváth Markó  kapitánysága idején

  1549-ben Horváth Markó szigetvári kapitány levélben kérte Nagy Máté és Csányi Ákos kanizsai tiszttartót, hogy küldjön élelmet számukra, mert a törökök miatt igen szűkölködnek:

  „Nemes vitézlő és énnekem bizodalmas uraim, barátaim… ezt írhatom ti kegyelmeteknek, hogy mostan itt szomorúságban vagyok, egy oka az, hogy pénz nélkül igen szűkölködünk, másik oka az, hogy mostan itt szükségben nagyban vagyunk, mert az terek mindenütt megkiáltatta, hogy ide semmi élést be ne hozzanak, az utakat penig minden felül igen állják,… annyira, hogy semmi élést ide be nem mernek hozni.”

 

 

 

10. 12.

NAGYSZOMBAT (Trnava): meghalt Várday Pál esztergomi érsek.

  I. Ferdinánd király a halált követő negyednap meghagyta Muthnoki Mihálynak, az érseki javak kormányzójának, hogy a három érseki várat az érseki javakból tartsa fönn, fizesse rendszeresen az őrséget, vezesse a számadásokat (ellenőrt is rendelt mellé), készítsen leltárt a várakról és az érseki hagyatékról, a három erősség katonáit eskesse föl a királyra.

 

 

 

10-hó

SZIGETVÁR: Horváth Márkot (először) mint ideiglenes megbízottat találjuk Szigetváron.

 

 

 

?. ?.

MISKOLC: az 1544. augusztusi portyázás megismétlődött 1549-ben is. Miskolc lakossága ekkoriban – Marjalaki Kiss Lajos számításai szerint – közel járt a háromezerhez, ezzel a környék egyik legjelentősebb városa volt. A pusztítás érintette Muhi mezővárost is, de még 1546-ban is adómentességet élvezett a török pusztítás miatt 45 falu Borsod vármegye délnyugati részén, köztük Alsózsolca, Petri, Nyék, Mályi, Kistokaj, Palkonya, Muhi és Ónod mezőváros. Az 1549. évi portya után következő évben I. Ferdinánd király három esztendőre Miskolcot mindenféle adó fizetése alól fölmentette, hogy ujjáépüljön, s újból benépesüljön.

 

 

 

?. ?.

EGER-SZARVASKŐ: a vár jövedelmének és biztonságának növelésére 1549-ben Dobó István felügyelete alá vonta Eger egyik északi elővárát, a szarvaskőt, a hozzátartozó hét községből álló várbirtokkal egyetemben.

 

 

 

?. ?:

EGER: érdekes módon biztosították Eger város lakosainak hadi szolgálatát. 1549-ben Oláh püspök közbenjárására I. Ferdinánd király felmentette a város lakosait mindennemű adófizetési kötelezettség alól. Ugyanakkor viszont kötelességükké tette, hogy a törökkel való hadakozás idején a várkapitányt segítsék, hogy Eger városa „Felső-Magyarország legbiztonságosabb védőbástyája legyen.”

 

 

 

?. ?.

PÉCS: 1549-ben Dervis pécsi bég panaszt tett Istvánffy Pálnál, a szigetvári királyi prefektusnál, hogy Szegedy György szigetvári várparancsnok, aki 1546. július 1-től 1549 őszéig viselte tisztét, portyázó katonaságával állandóan pusztítja Pécs környékét. Miután panasza nem érte el célját, újabb levelet írt Dervis bég Istvánffy Pálnak, Pál deáknak és Bethey Jánosnak, „mint barátjának”, hogy fékezzék meg Szegedy Györgyöt, mert a „szigeti őrség elrontja a hatalmas császár (szultán) földjét, lovasai állandóan elállják és lesik a siklósi, görösgáli és fehérvári utakat”. Ugyanakkor azzal fenyegetőzött a pécsi bég, hogy „ha efféle gaz népet talál, azt meg fogja büntetni, habár a császár (szultán) és a király (I. Ferdinánd király) békét kötöttek”. Egyúttal bejelentette, hogy Szegedy György dúlásait megírta Bécsbe I. Ferdinánd királynak is.

 

 

 

?. ?.

BÉCS: a királyi udvar 1549-ben elrendelt az állami költségvetésben a végvárak építkezéseit is. A költségvetés összesen 593 472 forintot irányzott elő az erődítési munkákra. A tervek szerint a védelmi rendszernek szélességbe és mélységben kellett kiépülnie.

  Szélességben három körzetet alakítottak ki:

1)       Szigetvár és körzete (Babócsa, Berzence, Csurgó, Vízvár, stb.);

2)       A balatoni várak övezete (Zalavár, Keszthely, Rezi, Szigliget, Tátika, Csobánc, Hegyesd, Vázsony, Tihany, Fonyód, Veszprém);

3)       A Balaton és a Duna közti körzet (Palota, Csesznek, Tata, Szentmárton [Pannonhalma], Győr);

  A védelem mélységének növelése céljából: Szigetvár mögött erőteljesen építették Kanizsát és Egerszeget; a balatoni végvárak mögött megerődítették Sümeget, Sárvárt, Devecsert és Pápát. Különösen Pápa erődítése folyt jelentős mértékben, mivel itt volt a dunántúli főkapitányság székhelye is. I. Ferdinánd király a vár és a város erődítéseinek állandó karbantartása céljából 1549-ben elengedte a város adóját.

  A várak közül azonban csak Pápa épült ilyen lendületesen. Más váraknál továbbra is a legnagyobb gondot jelentette a korszerűsítés. Palota várának fenntartásáról és korszerűsítéséről az udvar továbbra sem tudott gondoskodni. Ezért Podmaniczky Ráfáel 1550. május 23-án arra kérte a királyt, hogy engedélyezzék neki, hogy a Trencsén megyei, általa beszedett rovásadóból (dika) 300 forintot a palotai vár fenntartására költhessen. Ugyanakkor ne vámolják meg a Vágon leúsztatott kétszáz tutaját, s az így megmaradt 80 forintot is Palotára költhesse. A király mindkét kérést engedélyezte, s kiutaltatta a pénzt Palota várnagyainak: Meznyányszky Jánosnak, Újfalussy Ferencnek és Máriássy Lászlónak.

 

 

 

Vége

Vissza a főoldalra

Ugrás az 1550-ik évi hadjárathoz

 



[1] Forrás: Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 48. old. szerint ekkor Szulejmán volt a budai pasa.

[2] Forrás: Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 45. old.

[3] Tamási várát Kiss Gábor: Várak, Várkastélyok, Várhelyek Magyarországon c. könyve szerint (Panoráma 1984) 1543-ban foglalták el a törökök. 162 főnyi őrséget hagytak a vár  védelmére. ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

[4] Más források szerint 1543-ban esett el a vár. Dely Károly… Vártúrák kalauza Medicina 1973 188-189. o. Van olyan szerző, aki szerint 1545-ban történt az ostrom. ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

[5] A várról bővebben lásd az 1555-ös hadjáratnál. ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

[6] Ilyen nevű helység nincs ma Magyarországo.n, de minden bizonnyal Balatonendréd helységre célzott a szerző. ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

[7] Ma Horvátországban van, de hogy mi a horvát neve azt nem sikerült kiderítenem. Valahol Sziszektől (Sisak ) északkeletre, olyan 20 km távolságra lehet a Történelmi Világatlasz; Kartográfiai Vállalat Budapest 1991 114. o. térképe szerint. Sőt az is kiderül innen, hogy már az 1301-1437-ig terjedő időszakban is említésre méltó vár volt itt. 1562-ben Jahjaoglu Arszlán bég itt és Szentgyörgy falvaknál várakat akart építeni, de csapatát szétverte Zrínyi Miklós.

[8] Pontos időpont nincs megadva. Forrás: Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 48. old.

[9] Ebből királyi zsoldon csak hat gyalogos hajdú volt.

[10] Forrás: Bethlen Gábor Hagyományőrség Egyesület honlapja, 1541-től Eger ostromáig aloldal.

[11] Szigetvár leírását lásd az 1564-1566-os dokumentumban.