1533-1540-ig tartó korszak eseményei MAGYARORSZÁGON

 

1533

 

01. 01.

MEGYER(?): miután a török kormány I. Ferdinánd király mindkét békeajánlatát visszautasította, január 1-én a két király – miután most mindkettőjük trónja veszélyben forgott – a csallóközi Megyer faluban négyhónapos fegyverszünetet kötött.

 

 

02. 07.

POZSONY: a Habsburg és török fél követei e napon ültek össze tanácskozni. Itt értesültek a magyarok I. Ferdinánd király egyik diplomatája, Hieronimus de Zarának Lascano esztergomi várnagyhoz küldött leveléből, hogy I. Ferdinánd király békét kötött a szultánnal. A feltételek szerint mindenki az általa addig elfoglalt országrészt tarthatja meg, ha I. Ferdinánd király Esztergom kulcsát átadja a szultánnak. A béketárgyalások végül is eredménytelenül végződtek.

 

 

03-hó után[1]

TOKAJ vs. POLGÁR és ÚJSZENTMARGITA: a tokaji fegyveresek kétszáznál több jószágot raboltak Polgárból. A kapitány ezek közül kiválasztott tizennyolcat, a többit visszaadta a károsultaknak, de csak 130 forint váltságdíj ellenében. Ezt követően Szentmargitáról több mint ezer marhát hajtottak el Horváth fegyveresei, s csak váltságdíj ellenében adták vissza. A panasz szerint gyakori volt az ilyen fogás: elvitték a jószágot, amit majd a panaszosok pénzen kiválthattak.

 

 

04. 05.

BÉCS: Várdai Pál érsek Bécsből arról tudósíthatta VII. Kelemen pápát, hogy sérelmei orvoslást nyernek: I. Ferdinánd király visszahelyezte őt – ártatlanságáról meggyőződve – az érsekségbe, azzal, hogy évi 6000 forintot adjon az esztergomi várőrség fizetésére. Esztergom vár és környéke súlyosan megrongálódott a hosszú ostrom alatt, s a török hajóhad pusztításai következtében. Ezért birtokai és pénzügyei olyan állapotban vannak, hogy nem tud fizetni. Arra kérte a pápát, hogy hasson oda, I. Ferdinánd király engedje el az összeg kifizetését.

  Esztergom vára helyreállítási munkálatai – kisebb-nagyobb megszakításokkal – folyamatosan haladtak. Az érsek kérésére a pápa az őt illető annáták (az évi érseki jövedelem pápának fizetendő tizede) átengedésével is segítette az építkezést.

 

 

04. 12.

BÉCS-ESZTERGOM-ISZTAMBUL: e napon Schepper Kornéllal I. Ferdinánd király elküldte Isztambulba Esztergom kulcsait 7000 arany értékű ajándék kíséretében. Levelében atyjának nevezte a szultánt, Ibrahimot testvérének. Ibrahim a kulcsokat visszaküldte, jelezve, hogy ezzel a formális aktussal hiúsága kielégült. Ki gondolta volna még akkor, hogy tíz esztendő múltán a szultán személyesen megy Esztergom kulcsaiért…

 

 

04. 14.

VÁRPALOTA: a két király közti viszonylagos nyugalom tette lehetővé, hogy Szapolyai János király – valószínűleg I. Ferdinánd király tudtával, sőt támogatásával – leszámoljon Palota várának urával, Csulai Móré Lászlóval. Ez a főúr ugyanis – fittyet hányva a két király egymással vívott háborújára – 1527-1533 között valóságos magánháborút vívott mindkét király ellen, kíméletlenül fosztogatva azok várainak uradalmait. A hatvani országgyűlés 1526-ban Várpalotát a kincstárnak ítélte, Móré azonban megtagadta a vár átadását. Ezért Szapolyai János király 1533. április 14-én parancsot adott Laszki Jeromosnak, hogy a Simontornyánál gyülekező csapatokkal induljon el Palota várának ostromára. Ez volt Várpalota elsõ ostroma. Erőihez Haszán bég vezetésével török segédcsapatok is csatlakoztak, s az ostromnál szükséges aknarobbantásokra 50 cseh bányászt is a sereghez rendeltek. Palota vára – Móré László személyes vezetésével – felvette a harcot és ellenállt az ostromlóknak.

  Közel két hete folyt már az ostrom – közben Nagy Gergely várnagyot ágyúgolyó ölte meg, s az ostromlókkal tartó mintegy 50 cseh bányász által ásott aknák robbantásra készen álltak –, amikor Móré László összehívta a vár őrségét, kiosztotta hátralékos zsoldjukat, sőt sok ajándékot is adott a katonáknak. A kincsek zömét azonban titokban a halott Nagy Gergely teteme alá, a sírban elásta. Bejelentette katonáinak, hogy segítségért megy, túszul hagyva a katonák között két gyermekét. Ezután a vár faláról kötélen leereszkedett, s a vár falaihoz közeli erdőkön át elmenekült. Sorsára hagyta várának őrségét és két gyermekét is, s a szlavóniai Rohonc várába menekült.[2] Szapolyai János király még ebben az évben Laszki Jeromosnak ajándékozta a várat

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

05-hó közepén

BÉCS: utóbbi a rendekből heves ellenérzést váltott ki, és május közepén küldöttségük Bécsben írásban is óvást emelt. Kárhoztatták az ország kettéosztottságát is, mondván: „…bajos és szokatlan egyazon nyelvű és szokású, azonegy törvény szerint élő népnek két királya legyen… A török Esztergom várának kulcsát kívánja Felségedtől, mint magában parányi dolgot; de mi, kik ezen emberek álnokságát ismerjük, nagynak tartjuk. A szultánnak semmi vágya a kulcs birtoka után, maga a vár is, mint vár is, mint vár, nem sok nyomatékkal bír a szemében; de ő Esztergomban mintegy Felséged Budáját, Felséged királyi székét látja, s hirdetni fogja a világnak, hogy e kulcsban Magyarországhoz való jogát adta át neki Felséged, melyet az ő kegyelméből ismét visszanyert, valamint János az ő kezéből kapta mind Budát, mind a koronát. Kivált ez okból nem tanácsolhatjuk az esztergomi vár kulcsának Konstantinnápolyba való küldését. A török császár Felségedet fiának nevezi, Anna és Mária királynékat leányainak; a pápának és a császárnak is szép nevet akar adni. Szomorú időket élünk s így nem csoda, ha Felséged összeegyeztethetőnek tartja méltóságával e zsarnok, e hazug jóindulatának elfogadását; de tanácsos azt is meggondolni Felségednek, hogy a török szultánok, ha uralomról van szó, édes fiaiknak és véreiknek sem szoktak kegyelmezni.”

  I. Ferdinánd király azonban nem volt ilyen merev a politikában, s többek között a következőt válaszolta a rendeknek: „…hiszen az elküldött kulcsok helyett lehet másokat is csináltatni, egyébként Ibrahim (a nagyvezír) kijelentette, hogy a dolog háta mögött semmiféle veszedelem nem lappang.”

 

 

05-hó végén

VÁRPALOTA: Móré távaozása után, május végén, beteljesedett Palota várának sorsa. A felrobbantott aknák ledöntötték az egyik falát, s a résen a török katonák rohantak be elsőnek a várba. Az őrség zömét irgalmatlanul lemészárolták. Móré László fiát és kislányát a vára kapujától jobbra, egy boltozott pincébe zárva megtalálták és fogságba ejtették. A két Móré gyermeket és a velük együtt elfogott nemesi származású gyermekeket Laszki Jeromos – miután megfürdette és tiszta ruhákba öltöztette őket – Budára küldte Szapolyai János királyhoz. (A Móré fiú a törökök kezébe került, azok nevelték fel, s felnőtt korára török tengeri hajóhad magasrangú tisztje lett.)

  Az ostromlók a várral egyidejűleg elfoglalták és feldúlták a – vártól keletre mintegy 1 kilométerre álló – ferences-szalvatoriánus kolostort is, ahol a török katonák legyilkolták Vásárhelyi Andrást, a híres egyházi szónokot és költőt, valamint Biai Péter és Maczolai András szerzeteseket is. Ennek a kolostortornak egyik legnagyobb nevezetessége az volt, hogy itt töltötte le szerzetesi fogadalmát 1522. december 8-án Tomori Pál, a későbbi kalocsai érsek, a magyar sereg fővezére a mohácsi csatában.

 

 

Tavasszal

BUDA-ISZTAMBUL: 1533 tavaszán Gritti ismét Isztambulba utazott. Szapolyai János király hátrahagyott helyetteseit – Dóczy János volt kincstartót és Batthyány Orbánt – hamarosan is-mét félreállította, a Portára pedig többször is követeket küldött (Werbőczyt, Łaskit), ellenőrizni, mit művel ott kormányzója.

 

 

06. 08

BUDA: miután a Palotát elfoglaló magyar-török sereg június 8-án visszatért Budára, Erdődi Simon horvát bán másnap,…

06. 09.

  …június 9-én Budáról írott levelében részletesen beszámolt Palota ostromáról:

  „Palotát új ostromlási módszerrel bevették, mert miután alul bevágták és karókat tettek alá és ezeknek alágyújtottak, az egész épület összeomlott. A törökök törtek be elsőnek, mert láttam a királyi udvarban azt a zászlótartót, aki ott a várra zászlóját elsőnek kitűzte… Rengeteg érték volt ott, méltó a királyi kincstárhoz. Az ezüstneműek, amit a föld alatt találtak meg a törökök, ott, ahol a megölt várnagyot eltemették, a talált pénzek, több mint háromszáz korsó bor, gabona, zab nagy mennyiségben, mind zsákmány lett.

  A hadsereg tegnap reggel visszatért Budára. Ma az egész városban sok szép és nagy értékű ezüsttárgy, ruhaneműk, a legtöbb átszőve arannyal, és más határtalan mennyiségű kincs került eladásra, s holnap legalább így fog ragyogni megint a piac. A törökök zsákmányt raboltak, a mieink – lelkiismeretükre hallgatva – az embereket és az ott talált népet akarták inkább megmenteni, semminthogy pénzzel bővelkedjenek. A csehek és az őket követő szegények ennyi hitetlen között semmit vagy csak keveset raboltak; ami a töröké lett, ha ez hihető, 150 ezer forintra teszik; ami a magyaroké lett, még nincs megbecsülve.

  A keresztények közül 300-at vezettek tegnap – mint a barmokat – a hajókhoz. Vannak hajók, melyek úgy látszanak, hogy tele vannak keresztény foglyokkal. Móré tirranus leányát és fiát a királynak ajándékozták; a nemes leányokat, akik ezekkel a gyerekekkel voltak, Laszki úr a fürdőbe külte, hogy megmosakodjanak… Más egyéb nincs Palotán; 300 csehet hagytak vissza… Ma a török lovasság és gyalogság egy része eltávozott Eszék felé. Tegnap a király és a mi szemünk láttára a foglyok tömegével megrakott hajók – ők is sírtak, mi is megkönnyeztük őket – a kikötőből elindultak.

  A vajda úr (Laszki) csodálatos dolgokat beszélt Móré kincseiről. Volt a megölt várnagy holtteste alatt 160 kupa, nagy és nehéz mind, tál 10, vagy 12, kézmosó ugyanannyi és sok más ezüstnemű. Egyetlen kis bástyában a sok ezüstneműn kívül negyven arannyal és pénzzel teli zsák és lószerszármok, ezüstdíszítéssel minden a legszebb és legértékesebb, fuvolák és sok egyéb dolog, ami a királyi gőghöz tartozik, s ami mind a hitetlenek kezére került. Így vándorolnak a magyar értékek! A talált dolgok értékét 200 ezren felül becsülik.”

  Az elfoglalt Palota várát Szapolyai János király az ostromot vezető Laszki Jeromosnak adományozta.

 

 

08. 05.

?-KOMÁROM:Giovanni Martino Stella e napon kelt leveléből tudjuk, hogy Komárom ősi várát erődítésekkel és földsáncokkal vették körül, a Duna és a Vág-Duna medrében ugyanekkor három sorban levert gerendákkal úgy zárták el a hajók útját, hogy csupán közvetlenül a vár mellett hagytak egy keskeny átjárót a saját vízi járműveiknek.

 

 

Nyáron

ISZTAMBUL: bizony jó lett volna, ha Szapolyai János király megbízottai átlátnak Gritti ügylete-in. Isztambulban 1533 nyarán I. Ferdinánd király követei időztek békét kérve a szultántól. Az olasz, hatáskörét messze túllépve belefolyt a tárgyalásokba, vakmerő ígéretekkel hitegette a Magyarországot egészében átengedni kért követeket, hamis jelentésekkel nyugtatgatta a tö-rök hatalmasokat. Mindezt azért, hogy mindkét fél bizalmát kiérdemelje, s e bizalmon keresz-tül mindkettőtől beleegyezést nyerhessen az ő egyedüli magyarországi kormányzásába.

  A túl merész kombináció végül a visszájára fordult. II. Szulejmán szultán megsejtett valamit a kettős játékból, s megvonta kegyét Grittitől. Annyit engedett csak meg neki, hogy Magyaror-szágra távozhasson, s az ő nevében döntsön a vitás határkérdésekben.

 

 

11. 11.

VESZPRÉM, TIHANY és SÜMEG: a Szapolyai-pártiak és a velük szövetséges török csapatok Palota sikeres ostroma és elfoglalása után, novemberben folytatták támadásukat, most már I. Ferdinánd király hívei ellen. november 11-én a török csapatok rajtaütéssel elfoglalták Veszprém, Tihany és Sümeg várát a változatlanul I. Ferdinánd király pártján álló Szalaházy Tamás püspöktől.

 

 

ősszel

PÉCS: 1533 őszén, Szapolyai János király tovább folytatva eddig ide-oda utazgató „országlását”, Pécsre érkezett. Vele volt mindenható kormányzójának és a Porta bizalmi emberének, Ludovico Grittinek fia, Antonio, valamint egy csapat török katona is. A király és kísérete a pécsi várban volt elszállásolva. Antonio Gritti és török katonái azonban olyan garázda módon viselkedtek a városban, hogy Pécs lakossága fellázadt ellenük. „Pécsre indult János király – írta ezzel kapcsolatban Szerémi György –, s ott pihent több mint egy hónapot. Sok török volt Gritti fiával, s felőlük sok panasz jutott el a királyhoz. Néhány síró és jajgató anya fiát, néhány meg lányát kereste. A király azonban semmiben nem akadályozta meg a törököket budai szolgálataik miatt, de főleg a kormányzó (Gritti) miatt. Végül a város nagy zajjal felkelt, s követet küldtek a királyhoz ugyanabba a városba, hogy ha őfelsége nem viseli az ő gondjukat, akkor bizony mi viseljük a gondunkat! A király ezt az oly nagy panaszt hallva meghagyta a város bírájának, hogy menjen a kormányzó fiához, Antalhoz, s előbb tőle kapjanak választ; végül ő is a gondjukat viseli. Wolfgang volt a bíró neve, s a németek nemzetségéből való. Hirtelen odament szállásához tisztjeivel s hanyatt-homlok vakon kezdte támadni őméltóságú uraságát; hogy már Török Bálint kikémlelte a törököket táborukban, s a Zselic-hegyekben (a Mecsekben) tartózkodik hadinépével. A kormányzó fia, Antal megígérte a bírónak, hogy én megfékezem őket, csak békében hallgassanak. És így megparancsolta a törököknek, hogy semmi jogtalanságot ne kövessenek, mert ha ezután valami megtörténik, a bűnös fejével lakol. Ezután hallgattak, s végül a bírák és a város esküdt polgárai esküt tettek a királyi felségnek, hogy már hűek lesznek János királyhoz”

 

 

?. ?.

PÁPAI ÁLLAM: 1533-ban határozatot hoznak, mely megszünteti Szapolyai János király uralmának és a vezetőknek a kiközösítését. A kiközösítés 1529-től volt érvényben.

 

 

 


1534

 

07-hó végén

ERDÉLY: Ludovico Gritti a szultán veszedelmesen tágan értelmezhető fölhatalmazásával indult pár száz török katona kíséretében Buda felé.

  Idehaza ideges félelem fogadta jöttének hírét. Egyesek – mint Nádasdy Tamás – sürgősen I. Ferdinánd király álltak, mások siettek tisztelegni az ezúttal Brassó felől közeledő nagyúrnál. Gritti, de még inkább Dóczy és Batthyány, türelmetlenül várták órájukat. Gritti a török segély-csapatokkal Erdély területére lépett és az ellene fegyverkező Czibak Imre ellen tört (07-hó vé-gén).

08. 12.

  Grittiék mohósága végzetes hibába sodorta őket. Csapataik meglepték Czibak Imre táborát és magát a hatalmas és népszerű vezért is megölték. Erre Czibak unokaöccse, Patócsy Fe-renc sereget gyűjtött, és Erdély és a Tiszántúl egy emberként ugrott talpra.

  A kormányzó vakmerően továbbhaladt, de végül a túlerő beszorította Medgyes falai mögé.

 

 

09. 29. előtt

MEDGYES (Mediaş)[3]: Szapolyai János király összeszedett vagy ezer huszárt, hamarjában le-lovagolt Váradra, s megállt. Közbelépnie nem volt szabad, ha az olaszt menti meg, támogatóit veszíti el, ha az ostromlókhoz csatlakozik, a szultánt haragítja magára.

  Petru Rares vajda kevesebbet gondolkozott. Csapatával eredetileg Gritti támogatására érke-zett, de Medgyeshez érve átállt a felkelőkhöz.

09. 29.

  A polgárok kinyitották a város kapuit. Patócsy Ferenc rátámadt Gritti medgyesi táborára. A menekülő Grittit és Dóczyt elfogták és megölték, kíséretét – a török katonákat – felkoncolták, a többieket futni hagyták.

  Magyarország megszabadult gyanús szándékú kormányzójától, de a töröktől való távolodás ezzel a kezdettel túl jól sikerült. A szultán haragra gyúlt, vizsgálatot indított.

  A Porta megtorlásától tartó Szapolyai János király ekkor megegyezést keresett I. Ferdinánd királlyal, aki maga is hajlott a békére. Látta ugyanis, hogy bátyjától, V. Károlytól a török elleni harchoz nem kap hathatós segítséget.

 

 

09. 29. után

ERDÉLY: Szapolyai János király az egykori pálos szerzetest, Martinuzzi György barátot nevezte ki váradi püspökké.

 

 

09. 29. után

GYULA-VILÁGOS (Şiria): Szapolyai János király Gyula várának urává Patócsy Miklóst – Czibak Imre unokaöccsét – nevezte ki. Ugyanekkor a király jóvoltából Világosvár várát is birtokolhatta.

 

 

11-hó elején

TIHANY: Szalaházy Tamás servitorai – Nagy Ferenc és Devecseri Chóron András – fegyvereseikkel november elején megostromolták Tihany várát.

11. 10.

  10-én a két Szapolyai párti várnagy – Szörényi Mihály és Csemperdi Miklós – bejelentette megadási szándékát. Közölték, hogy átadják Tihanyt, ha az egész őrség fegyvereikkel és vagyonukkal együtt szabadon elvonulhat, s az ostromlók azonnal fizetnek nekik 200 forintot. Chóron András elfogadta a feltételeket, s az őrség elvonult. Ezek után Chóron András tartott a várban őrséget (16 gyalogos és 24 lovast) az apátság birtokainak jövedelméből.

 

 

11. 10. után néhány nappal

BAKONYBÉL: néhány nappal Tihany elfoglalása után I. Ferdinánd király egy másik híve, Bakics Pál fegyveres lovasaival és gyalogosaival megszállta a – Pápa és Palota közti fontos utat lezáró lakatlan – bakonybéli bencés apátság épületeit. Az épületeket megerődítették és fegyveres őrség szállta meg.

 

 

Az év folyamán

ÉRCHEGYSÉG, MÁRAMAROS: az Érchegység bányái 1534-ben végleg I. Ferdinánd király ke-zére kerültek (a Podmaniczky testvérek meg a Kosztka testvérek átpártolásakor), a máramarosi sókamarát Nádasdy Tamás vitte ugyanekkor a Habsburg-párthoz.

 

 

Az év folyamán

ERDÉLY: meghal Bánffy János nádor hosszú időre üresen hagyva hivatalát; valamint somlyói Báthory István erdélyi vajda.

 


1535

 

Az év elején

BÉCS-BUDA: Szapolyai János király a Habsburgokkal való tárgyalásokat tartósan sohasem szakította meg. Az 1533 elején félbeszakított dialógust 1535 elején újrakezdték, s ezúttal már Szapolyai János király javasolta, osszák meg az országot az adott helyzet alapján.

 

 

?. ?.[4]

TOKAJ: Tokaj vára időközben Szapolyai János király kezére került, mert 1535-ben Bebek Ferenc és Leonard Fels blokád alá vette, Rakamaznál, a Tisza bal partján sáncokat emeltek, a kiéhezett őrség aztán átadta a várat. A következő évben Serédy Gáspárnak 40 000 forintért zálogosította el a várat I. Ferdinánd király.

 

 

08. 21.

BÉCS-BUDA: Szapolyai János király és I. Ferdinánd király 1536. március 1-ig újra fegyverszünetet kötött.

 

 

09-hóban

ERDÉLY: Gritti meggyilkolása ügyében vizsgálatot indított II. Szulejmán szultán. 1535 szep-temberében az a Junisz bég jött Magyarországra Gritti ügyében nyomozni, akiről mindenki beszélte: rosszakarója Szapolyai János királynak. A király tehát kénytelen volt komolyan venni a dolgot, de nem sokkal később Ibrahim nagyvezír kegyvesztett lett, s kivégzése (1536. már-cius 15.) után a vizsgálat abbamaradt.

  Mindenesetre mivel a vizsgálat azzal fenyegetett, hogy a szultán letaszítja a trónjáról Szapolyai János király, hogy elkerülje országrésze török kézre jutását, meghozta az utolsó ál-dozatot, amire még módja nyílt. Csekély ellenszolgáltatás fejében – névleges királyi cím, más-fél tucat megyényi „szepesi hercegség” birtoklása, természetesen a magyar királyság kebelén belül – fölajánlotta visszalépését. Fölajánlotta, de nem I. Ferdinánd királynak, hanem magának V. Károly császárnak. Józansága ezúttal nem hagyta cserben. Magát a császárt kérte, küldjön erős helyőrségeket a legfontosabb magyar várakba: Budára és Temesvárra. A török távol tar-tására ez lehetett volna az egyedüli garancia.

  Az egész ügy mindenesetre azzal a tanulsággal szolgált, hogy a törökkel ujjat húzni kockáza-tos, de bizonyos határok között mégis lehetséges.

 

 

10. 10.

NAGYSZOMBAT[5] (Trnava): I. Ferdinánd király országgyűlést hívott össze Nagyszombatra.

 

 


1536

 

Az év elején

ERDÉLY: SZATMÁRNÉMETI (Satu Mare) és NAGYSZEBEN (Sibiu): I. Ferdinánd király egyik híve – Kávássy Kristóf – Szatmár felől Szeben segítségére akart vonulni, de véres harc után mely-ben Kun Gotthárd is elesett, megfutamították.

 

 

01-hóban

NÁPOLY: Szapolyai János király követei, Brodarics István és Frangepán Ferenc 1536 január-jában Nápolyban érték utol a császárt. Károly gondban volt. Igaz, Tunisz partjainál megverte a kalózvezérből „kapudán pasává” előlépett Hajreddin Barbarossza hajóhadát, de pár héttel a magyar küldöttség megérkezése után I. Ferenc hadat üzent neki, s csapatai Észak-Itáliába nyomultak. A német protestáns fejedelmek pedig már hónapok óta háborúztak ellene.

  Akadékoskodott a legfőbb érdekelt, I. Ferdinánd király is. Ő csak nemrégiben indított követ-séget a Bagdadban időző szultánhoz, azzal az elképesztő kéréssel, hogy a fenséges padisah a Gritti gyilkosságban bűnös Szapolyai János király helyet ruházza a bécsi uralkodóra az egész Magyarországot. A követek megígérték, hogy uruk ugyanolyan hűséges adófizetője lesz a Portának, mint vetélytársa volt a baj megtörténte előtt…

  A sok zavaró körülmény megtette a magáét. V. Károly, noha fölismerte a soha vissza enm térő alkalmat, s legjobb diplomatái egyikét, Johann Wese lundi püspököt indította Szapolyai János királyhoz – de ez volt minden, amit tehetett.

  Ez pedig kevés is volt, későn is volt. Ibrahim a nápolyi tárgyalások idején kapta meg a se-lyemzsinórt (03. 15.), s ezzel Szapolyai János király félelmének és engedékenységének indí-téka megszűnt.

 

 

03. 01.

BÉCS-BUDA: a Szapolyai János király és I. Ferdinánd király által 1535. augusztus 21-én megkötött fegyverszünet véget ért. Ez idő alatt az eddig Ferdinánd-párti Enyingi Török Bálint átpártolt Szapolyai János király oldalára. Szapolyai János király – hogy lekötelezze Török Bálintot – az Enyingi Török-családnak adományozta a Szapolyai-család birtokában levő Pápa várát és összes tartozékait. Egyúttal Pápa és Veszprém várát Török Bálint őrizetére bízta.

 

 

03. 20.

BÉCS-BUDA: Szapolyai János király és I. Ferdinánd király 1536. március 20-án a lejárt fegyverszünetet június 1-ig meghosszabította.

 

 

03-hóban

NAGYSZEBEN (Sibiu): Majlád István vajdának csak 1536 márciusában sikerült hódolásra kényszerítenie a nyakas Szebeni polgárokat.

 

 

08-hóban

NAGYVÁRAD (Oradea): Wese tehát kiábrándultan hallgathatta 1536 augusztusában Szapolyai János király megbízottainak visszakozását: „Nem szolgálná az ország érdekét, ha Budát a császár kezébe adnánk. A szultán a császár legnagyobb ellensége. Ha megtudja, hogy János Budát, amit tőle kapott, és az ő jóakaratából tart birtokában, kiszolgáltatja az el-lenségnek, felháborodásában azonnal ostrom alá venné a várost, és seregei rombolva és pusztítva özönlenék el az egész országot. S minthogy a császárnak mind a két keze a francia királlyal van elfoglalva, idejében nem jöhetne az ország segítségére. Ferdinándtól ezt még ke-vésbé lehetne elvárni. Úgy, hogy mindent elveszítenénk, amikor éppen az ország biztonságát szeretnénk megalapozni.”

  A tárgyalás Nagyváradon folyt, Szapolyai János király új, ideiglenes székhelyén. Vezetését is új emberre bízta a király. Czibak Imre utódára, a pálos szerzetesből váradi püspökké emelt Martinuzzi Györgyre.

  Ez volt a híres-neves „Fráter György” első nagy fellépése a diplomácia színpadán. De csak a diplomáciában. A belső ügyekben jó két esztendeje ő volt már a leghatalmasabb szavú ma-gyar politikus.

12-hó előtt[6]

MISKOLC CDiósgyőr): 1536-ban Szapolyai János király seregei értek el sikereket Felső-Magyarországon; elfoglalták Pemflinger Sebestyéntől Diósgyőr várát (az erősséget Szapolyai János király Balassa Zsigmondnak adományozta, akit egyben borsodi főispánnak is kinevezett).

 

 

12. 04.

KASSA (Košice): Czeczey Lénárt, Szapolyai János király hadvezére csellel elfoglalta Kassát. A király utasítására a német polgárság jó részét elűzi a városból.

  V. Károly császár kíméletlen őszinteséggel figyelmeztette I. Ferdinánd királyt: „…a vajda Kassa elfoglalásával előnyös helyzetbe jutott, s tekintélye is kétségkívül gyarapodott. A török is, mint éppen az Ön levelei jelzik, az ő részére hajlik, s neki is többeket sikerült az Ön pártjá-ról maga mellé téríteni… Ha tehát Ön háborúba keveredik, csak a töröknek nyújt alkalmat, hogy az országot egészében és most már véglegesen elfoglalja… Azt kifejezetten megígérni, hogy (az Ön alattvalóit) meg is fogom védeni, olyan dolog volna, amit azután beváltani nagyon kétséges.”

 

 

12-hóban[7]

TÁLLYA: Tállya várát csellel szerezték meg hívei: Nagy László várnagyot kicsalták az erősségből, elfogták, s csak akkor bocsátották szabadon, mikor az őrség feladta a várat.

 

 

12-hóban

HERNÁD-VÖLGY: decemberben már Kassa és az egész Hernád-völgy ura volt Szapolyai János király.

  A térségben a Tokaj-Tállya-Boldogkő-Kassa, másrészt a Tokaj-Patak-Újhely-Terebes-Homonna útvonalnak (Lengyelország felé) volt elsődleges szerepe.

 

 

?. ?.

VAJDAHUNYAD (Hunedoara): Brandenburgi György őrgróf hatalmas hunyadi uradalmát – a várral együtt – a Szapolyai János király hűségére tért Török Bálint kapta. Enyingi Török Bálint szakítása I. Ferdinánd királlyal és Szapolyai János király híveihez csatlakozása volt az 1536-os év legjelentősebb politikai eseménye[8].

 

 

?. ?.

GYŐR: Török Bálint feldúlta Győrt.[9]

 

 

Az év folya-mán

BUDA: 1536-ban Buda falainak korszerűsítették. Mindezt az új királyi kincstárnoknak Martinuzzi Györgynek köszönhette Szapolyai János király, hiszen rövid pár hónap alatt ren-dezte az évtizedek óta csődből csődbe bukdácsoló kincstár helyzetét; részben valószínűleg Gritti megkaparintott vagyonával, részben pedig a régi jó, de eddig félénken alkalmazott mód-szerek felevelenítésével. A szarvasmarha kereskedelmet állami ellenőrzés alá vonta, az adó-szedést megszigorította.

 


1537

 

05. 03.

TOKAJ: Szapolyai János király életében utoljára az 1537. év hozott nagyobb harcokat. Még tartott a I. Ferdinánd király által összehívott országgyűlés, amikor Leonard Fels parancsnoksága alatt egy jelentős sereg megindult Serédy Gáspár megsegítésére (5000 gyalogos és 2000 nehéz lovas és válogatott ostromgépek.)

  A háború jórészt két Szapolyai János király pártjára tért főúr, Perényi Péter és Bebek Ferenc ellen folyt. I. Ferdinánd király hadai a magyar segédcsapatokkal elérték a 10 000 főt. Eleinte mégis Szapolyai János király hívei értek el sikereket. Május 03-án elfoglalták Tokaj várát. Igaz nem sokáig örülhettek a sikernek.

 

 

05. 03. után

REGÉC, TÁLLYA, BOLDOGKŐVÁRALJA, ZBORÓ, azaz MAKOVICA vára (Zborov)[10], NAGYSÁROS, azaz SÁROS (Vel'ký Šariš)[11]: a háború folyamán elveszett Szapolyai János király számára Regéc, Tállya, Boldogkő, Makovica vára. Serédyék megvívták – négyheti nehéz küzdelemben – Perényi Péter várát, Sárost is. Szapolyai János király Perényi és Bebek segítségére Martinuzzi Györgyöt küldte, aki immár váradi püspök lett., és Majláth Istvánt. Fels azonban külön-külön verte meg a csapataikat. Mikor György püspök Tokaj mellé vonult vissza, Perényi és Bebek együttes támadását már könnyedén verhette vissza Fels gyakorlott zsoldoshada, sőt a Tiszáig üldözte, majd a túlsó partra kényszerítette őket. A harcok végén sikerült Tokaj várát is felerészben elfoglalnia. Serédy Tokajban leromboltatta és kifosztotta a pálos kolostort is, arra hivatkozva – mikor ezért I. Ferdinánd király felelősségre vonta –, hogy Szapolyai János király hívei azt várrá akarták alakítani, ez aligha hihető indoka a fosztogatásnak, hiszen a tokaji vár mellett a kolostor megerődítése igencsak felesleges lehetett. Serédy nevéhez fűződik egyébként a sajóládi pálos kolostor feldúlása és lerombolása is. A vidék népének érzéseit jól fejezik ki Szkhárosi Horváth András tállyai pap sorai:

 

„Jól ha mi megnézzük szerzetesek dolgát

Kik a pápa zsoldján élnek, pártját tartják

Hogy csak álnoksággal magokat megcsalják

A tudatlan népet sohasem tanítják.”

 

 

05. 04.

?-KOMÁROM: Thurzó Elek királyi helytartó a királyhoz írt levele tájékoztat minket a Komáromban szolgáló katonák helyzetéről:

  „…a naszádosok …olyan ínséges állapotba jutottak, hogy nem annyira ellenségeink biztatása és csábítása következtében, mint inkább legvégső szükség által kényszerítve, azok, kik elébre valók közülük, távozni szándékoznak. Sőt egyik-másik már el is ment… Különben csak nagyon kevesen, mintegy százan vannak még, hajóik pedig nincsenek. Valami három naszádot helyreállítottak ugyan, nagy nehezen, de azok is már oly avíttak, hogy alig fognak egy hóhónapnál tovább szolgálatot tehetni. Bizonyára sokkal járulna az ezen országrész fenntartásához, és híveinek védelméhez, ha a Duna felséged hatalmába maradhatna! Ellenkező esetben sem Komáromot, sem Esztergomot nem lehet majd élelmezni. Méltóztassék tehát felségednek gondoskodni arról, hogy a jelen körülmények között oly annyira szükséges naszádosok ne nélkülözzék tovább a hajókat és zsoldjukat.”

  A király természetesen nem tudott fizetni. Szorult helyzetében a komáromi várbirtok három faluját, Neszmélyt (Almásneszmély), Almást (Almásneszmély) és Füzitőt 6293 forint értékben lekötötte a naszádos vajdáknak. A falvakon 16 vajda osztozott. Így jutottak zsold helyett földhöz a naszádosok.

  Ez az intézkedés arra jó volt, hogy egy pillanatnyi helyzetet áthidaljon, de nem oldotta meg kérdést.

 

 

07-hóban

KÖRMÖCBÁNYA (Kremnica)[12]: Szapolyai János király diplomáciája fölújítja a korábbi javaslatot: a két fél kössön békét az adott helyzet alapján. 1537 júliusában Körmöcbányán már ezen az alapon kezdődött újabb tárgyalássorozat – megint csak eredmény nélkül.

  I. Ferdinánd király nem tudott belenyugodni a történtekbe. Nem akart, s nem is tudott. A kör-möci tárgyalásokkal egy időben szokatlanul nagy méretű hadi készülődés folyt Ausztriában és Nyugat-Magyarországon. Két sereg lendült egyszerre támadásba: Leonhard Velsé és Felvidé-ken a magyarok, Hans Katzianeré a Dráva mentén a török ellen.

  A kettős próbálkozás kettős vereséggel ért véget.

 

 

Őszig

PÁPA, SÜMEG és VESZPRÉM: a Bakony három legfontosabb vára – Pápa, Sümeg és Veszprém – 1537 őszéig a Szapolyai János király pártján állók kezén maradt.

 

 

09. 30.

VÁRPALOTA: a fegyverszünet lejárta után az ellenségeskedések újra megindultak a két párt között, elsősorban az ország keleti felében. Mivel fennállt egy új háború veszélye, szeptember 30-án – Laszky Jeromos árulása miatt – Szapolyai János király Palota várát (Ősi, Berhida és Szentistván falukkal együtt) híveinek, Podmaniczky Jánosnak és Ráfáelnek adományozta, akik 1533 májusában 10 ezer forinttal segítették Szapolyai János királyt Palota ostromakor. A vár átadásának fejében azonban a Podmaniczky testvéreknek még fizetniök kellett Szapolyai János királynak ezer aranyforintot és három hónap alatt saját költségükön 300 gyalogos katonát kellett Buda védelmére kiállítani.

  Szapolyai János király Palota vára mellett – a már romokban heverő Öskü és Bátorkő várát is a Podmaniczkyaknak adományozta. A Podmaniczky-család a vár őrségét Trencsén megyei birtokainak jobbágyaiból állította ki. A család az 1537. évet követő esztendőkben – engedély nélkül – megerősítette a Bakonybéltől északra emelkedő, 430 méteres magasságú hegygerincen levő, valószínűleg még a XIV. században épült és valami oknál fogva be nem fejezett Bakonyújvár nevű erősséget. A vár egy toronyból és egy – keskeny nyaktaggal csatlakozó – hosszan elnyúló, fallal és árokkal körülvett épületből állott.

  Alig néhány nappal ezután kitört a háború I. Ferdinánd király és Szapolyai János király között.

  A két király háborúira elsősorban nem a nagy, mezei ütközetek voltak jellemzők, hanem a várháborúk sorozata. Lukinich Imre helyesen láttatja a kérdés lényegét: „Az ellenkirályok birtokai a fontosabb várak körül csoportosultak; felségjogaiknak csak addig tudtak érvényt szerezni, ameddig az akár közvetlen birtokukban, akár párthíveik kezében levő várak hatósága kiterjedt. Törekvésük azért mindig a várak megszerzésére vagy a nagy uradalmakkal bíró főurak megnyerésére irányult már kezdettől fogva, s így érthető a várháborúk és a politikai frontváltozások ezen aranykorában az állandó, kiszámíthatatlan, sokszor meglepetésszerűen ható területi ingadozás.”

 

 

10. 09.

ESZÉK (Osijek): a törökök sikert aratnak Eszéknél a Habsburg-seregeken. Katzianer Eszéknél elvesztette a dunai hadszíntér Mohács óta legfontosabb mezei csatáját.

 

 

10. 14.

VESZPRÉM: I. Ferdinánd király egyik hadseregét – Puchaim Vilmos parancsnoksága alatt – elsősorban Veszprém várának visszavételére indította. A sereget két ágyúval erősítették meg. Az ostrom részletei ismeretlenek. Október 14-én Enyingi Török Bálint egyik kapitánya átadta Veszprém várát az ostromlóknak.

Október 14-én, mikor Kecsethy Márton veszprémi püspök levelében értesítette I. Ferdinánd királyt Veszprém várának visszafoglalásáról, megjegyezte, hogy Veszprémnek addig nem lesz nyugta, míg a Török Bálintot ki nem füstölik Pápa várából is. Egyúttal kérte a királyt, hogy Veszprém vármegye legközelebbi állami adóit az ostrom során megrongálódott veszprémi vár helyreállítására, valamint további védelmére használhassa fel.

 

 

10. 14. körül

PÁPA: Pápa vára – ahol Török Bálint személyesen tartózkodott – azonban dacolt a Habsburg ostromlókkal.

 

 

10. 14. körül

SÜMEG: Veszprémmel egyidejűleg a királyi hadak visszafoglalták Sümeget is.

 

 

11. 29.

ROZGONY[13] (Rozhanovce): I. Ferdinánd király és Szapolyai János király megbízottai újabb tárgyalást kezdtek Rozgonyban.

 

 

Ősszel

TOKAJ: Szapolyai János király hívei nem sokáig örülhettek Tokaj meghódításának. Ősszel Serédy Gáspár visszafoglalta azt. Az ő sikerük is csak részleges, mert a megegyezés szerint a várat és tartozékait megfelezték a két király között.

 

 

12. 20.

SÁROSPATAK: Sárospatakon újrakezdődnek a béketárgyalások a két király (I. Ferdinánd és Szapolyai János király) megbízottai között.

 

 

Az év folyamán

HORVÁTORSZÁG: tovább csökkent a térségben a királyi kézben levő várak száma a magánkézben levőkkel szemben. Ebben az évben Horvátország 14 vára közül csupán kettő volt a királyé.

 

 

?. ?.

?. ORSZÁGGYŰLÉS: 1528-hoz képest az esztergomi érsek birtokainak pusztulását és anyagi erőinek csökkenését az országgyűlés is elismerte: az 1537: 16. tc. szerint már csak 50 könnyű fegyverzetű lovas állandó tartására kötelezték, s általános hadjárat esetén ezt ugyanennyivel kellett kiegészíteni, s ezen felül 200 huszárral.

 

 

?. ?.

KLISSZA (vagy Clissa) (Klis): a törökök elfoglalták az akkor Horvátországhoz tartozó Klissza várát.

 

 

?. ?.

ESZÉK (osijek): a törökök sikert aratnak Eszéknél a Habsburg-seregeken.

 

 

?: ?.

SÁRVÁR: Nádasdy Tamás sárvár-újszigeti birtokán az elkezdett működni az egyik legjelentősebb XVI. századi magyarországi nyomda.

 

 

?. ?.

PÉCS: 1537-ben Sulyok György pécsi püspök meghalt, végrendeletében figyelmeztette a pécsi vár castellanusát (várnagyát) és tisztjeit, hogy maradjanak meg Szapolyai János király hűségén. Szapolyai a lengyel király titkárát, Ezeki János jelölte ki a pécsi püspöki méltóságra, s őrá bízta Pécs városát és várát.

 

 


1538

 

01. 21.

SÜMEG: Kecsethy Márton január 21-én Sümeg várában vonta össze fegyvereseit,…

 

 

01. 21. utáni napokban

ZALASZÁNTÓ (TÁTIKA): …s az éjszaka folyamán rajtaütő támadással elfoglalta – a Szapolyai János király pártján álló Pethő-család kezén lévő – Tátika (Zalaszántó) várát. A fegyveresek elfogták néhai Pethő György fiát, Antalt a család nőtagjait azobban futni hagyták. Ugyanakkor zsákmányul ejtették a szentléleki, keszthelyi, segesdi és örményesi kolostoroknak a várban őrzött kincseit, mintegy 100 ezer forint értékben.

 

 

02. 24.

NAGYÁRAD (Oradea): a Habsburgok sorozatos veszteségei miatt I. Ferdinánd király makacs-sága megtört. Szapolyai János király körmöci ajánlatát most már el kellett fogadnia. I. Ferdi-nánd király követei Szapolyai János király embereivel megkötötték a nagyváradi békét. A váradi béke a status quo alapján megosztott az országot a két király között. I. Ferdinánd király elismerte Szapolyai Jánost királynak. Egy titkos záradék kimondta, hogy Szapolyai János király halála után az egész ország birtoka I. Ferdinánd királyra száll. Ebben az esetben János Zsigmondot megfelelően kárpótolják.[14] Ha I. Ferdinánd király fiúutódainak magva szakadna, az országot János utódai öröklik, illetve, ha mindkét család ki-hal, a rendek szabadon választhatnak királyt. Török támadás esetén kölcsönös támogatást ígértek egymásnak. Megállapodtak, hogy a békét egyelőre titokban fogják tartani, nehogy kihívják a Porta haragját.

  A nagyváradi békét azonban egyik fél sem vette komolyan.

  Annak ellenére, hogy február 24-én a két király Nagyváradon békét kötött, a Ferdinánd-párti Veszprém, Sümeg és Tihany, valamint a Szapolyai János-párti Pápa, Bakonyújvár és Palota várainak őrsége állandóan harcban állt egymással.

  Borsod megyét egészen, Abaújt is csaknem, Zemplén megye egy részét, Tokajt részben Szapolyai János király birtokolhatta.

 

 

02-hóban

?: V. Károly császár szövetséget kötött a pápával és Velencével, ezúttal igazán a török ellen.

 

 

03-hó közepén

PÁPA: március közepén Bakits Pál – a Győrt birtokló Ferdinánd-párti főúr – rác huszáraival megtámadta Pápát, a Szapolyai János-párti Enyingi Török Bálint várát.

 

 

03. 25.

GYŐR: erre megtorlásul, március 25-én Török Bálint – Pápán összpontosított – csapataival megrohanta Győrt és felégette a váralján a Szent István utcát, ahol 19 ház égett le a Szent István templommal együtt. A Pápára visszatérő huszárok 104 szarvasmarhát hajtottak el magukkal. A várost ért kár 25 ezer aranyforintra rúgott.

 

 

Tavasszal

VESZPRÉM: Török Bálint és Podmaniczky testvérek fegyveresei állandóan Veszprém körül portyáztak.

  I. Ferdinánd király, hogy Veszprém biztosan ellenállhasson egy esetleges újabb támadásnak, 1538 tavaszán 600 spanyol zsoldosból álló királyi katonaságot küldött a várba. A káptalan nem örült a katonaságnak. Levelet írtak I. Ferdinánd királynak, melyben kifejtették: „Lehetséges, hogy Felségedet valaki arról győzte meg – s Felséged, mivel Veszprém az egyházmegye székhelye, könnyen el is hitte –, mintha Veszprém fallal körülvett, s íly nagyszámú katonaság kényelmére és eltartására szükséges házakkal és egyéb tárgyakkal rendelkeznék. Pedig Veszprém faluhoz hasonlít, amelyben a mostanában lerombolt káptalani épületeken kívül alig van harmincnyolc ház, ha ugyan ezeket a sárból készül és szalmafedelű helyiségeket háznak lehet nevezni. S a spanyol hadak erre a szűk, szoros és nyomorúságos helyre jöttek. Vagy ezeknek kell elmenniök, vagy a káptalan lesz kénytelen jobbágyostul megszökni.”

 

 

06. hóban

POZSONY: az országgyűlésen maga a király szorgalmazta a végvárak, közöttük Komárom megerősítését. A rendek még ekkor sem vették komolyan az egész országot fenyegető veszélyt, vonakodtak a szokatlan terhek vállalásától. Azzal érveltek, hogy a váraknak külön jövedelmeik és saját jobbágyaik vannak, tehát végezzék el saját erőből a szükséges munkálatokat. Egyúttal azt is követelték, hogy az idegenek parancsnoksága alatt álló várakat – tehát Komáromot is – bízzák hű magyarokra. A király azonban kitartott eredeti álláspontja mellett. Kijelentette, hogy ilyen veszélyes időben nem mentesítheti a rendeket a várépítési terhek viselése alól. Az országgyűlést azzal nyugtatta meg, hogy az egyes erődökre megszavazott pénzt egy – a rendek által választott – tisztségviselő fogja kezelni, aki éberen ügyel arra, hogy azt csak a meghatározott célokra használják fel. Egyúttal azt is megígérte, hogy ágyúkkal és hadi felszereléssel maga látja el a várakat.

 

 

07. 18.

AIGUES MORTES: V. Károly császár békét kötött I. Ferenc francia királlyal.

 

 

07. 09.

MOLDVA: 1538. 07. 09. II. Szulejmán szultán hadjáratot indított Moldva ellen.

 

 

08. 07.

VESZPRÉM: Kecsethy Márton püspök augusztus 7-én írott levelében arról panaszkodott I. Ferdinánd királynak, hogy már ki sem tud menni Veszprém várából a szerteszét kóborló Szapolyai János-párti fegyveresek miatt.

 

 

Ősszel

ERDÉLY: Szapolyai János király 1538 őszén lezáratta az erdélyi hágókat, s hosszú évek óta először jelentős sereget is gyűjtött – a szultán azonban közelébe sem jött a határnak. Havasalföldöt és Moldvát leckéztette meg. Az előző meghódolt, az utóbbitól Erdélybe menekült a vakmerő Petru Rareş. Úgy hírlett, Szapolyai János király 300 arannyal bírta jobb belátásra II. Szulejmán szultánt.

 

 

Őszzel

PREVEZA és CASTELNUOVO: Hajreddin Barbarossza pasa két nagy tengeri csatát nyert V. Károly császár rosszul vezetett flottái ellen 1538 őszén Prevezánál és Castelnuovónál. Nem sokkal később lázadási hullám söpört végig a császár birodalmán a flandriai Gent polgáraitól a tuniszi helyőrségig, a kasztíliai országgyűléstől a német fejedelmekig. V. Károly császár még egyszer utoljára úrrá tudott lenni a bajokon, de a török elleni erőpróba folytatására nem gondolhatott.

 

 

?. ?.

SZENDRŐ vs. ÚJSZENTMARGITA: úgy látszik, a szentmargitaiak messze földön híresek voltak állattenyésztésükről, mert 1538-ban Bebek Ferenc fegyveresei Szendrő várából portyáztak idáig, jobbágyokat öltek meg, hurcoltak el, s váltságdíjat követeltek.

 

 

Az év folya-mán

ERDÉLY: 1538-ban Martinuzzi György állítólag egy év alatt 300 ezer aranyforint adót sikeresen behajtott Szapolyai János király részére. Ha csak a fele igaz, már az is óriási teljesítmény.

 

 


1539

 

Az év elején

BÉCS: I. Ferdinánd király követelni kezdte a váradi egyezség nyilvánosságra hozatalát. Martinuzzi György barát ezt természetesen kereken megtagadta, mi több, megtiltotta Szapolyai János király híveinek, hogy esküt tegyenek annak megtartására (ezt is megállapodás írta volna elő). A főurak jó része és a beavatott nemesek közül is jó néhányan háborogni kezdtek. Az örök optimista Werbőczy, aki szentül hitte, a béke megoldotta hazája bajait, még a királyi tanácsban is fölemlegette a dolgot.

  Az uralkodó azonban leintette a tamáskodókat. Amit a váradi püspök-kincstartó cselekedett az utolsó két évben, csak a játszma egyik része volt. A másikat, ahol az igazi tétért folyt a küzdelem, azt maga Szapolyai János király maga irányította. Míg Bécstől Váradig mindenki Martinuzzi György sakkhúzásaival foglalta el magát, Szapolyai János király feleséget keresett és szerzett magának.

 

 

02. 02.

KRAKKÓ: Krakkóból 1532. február másodikán indult el Buda felé a menyasszony és fényes kísérete.

 

 

02. 23.[15]

ERDÉLY vagy SZÉKESFEHÉRVÁR: Szapolyai János király feleségül vette Zsigmond lengyel király leányát, Izabellát, s a váradi békét I. Ferdinánd király sürgetésére sem hajlandó kihirdetni.

  Az esküvőt a Székesfehérváron történt a királyi bazilikában. Ez volt a történelem során az utolsó királyi esküvő Székesfehérvárott.

  A király 51 évesen vette el Izabellát.

 

 

03. 18.

PÉCSVÁRAD: egy példa arról, hogy az egyházi méltóságok mennyire voltak hűségesek Szapolyai János királyhoz. 1539 elején Martinuzzi György pécsváradi kapitánya, Horváth Sándor jelentette, hogy a szlavóniai törökök nagyon mozgolódnak és támadás fenyegeti Pécsváradot. A barát ekkor azonban nem Szapolyai János királyhoz fordult segítségért, hanem március 18-án levelet írt I. Ferdinánd királynak, hogy átadja neki Pécsváradot, ha oda segítséget küld.

 

 

03-hóban

MAGYAR KIRÁLYSÁG: az országban dúló állandó harcok oka az volt, hogy a két uralkodó – Szapolyai János király követelésére, mert félt a török bosszújától – a nagyváradi békét még 1539 márciusában is titokban tartotta. Ilyen körülmények között természetesen lehetetlen volt a két király felségterülete közti határvonal pontos és szabatos kijelölése. Ennek következtében a béke teljesen illuzórikus volt. Mindkét fél fegyverben állt, s erődítette a várait.

 

 

08-hóban

PÉCS: Ezeki János a pécsi püspök annyira kedves embere volt a királynak, hogy az uralkodó 1539 augusztusában meglátogatta őt Pécsett.

 

 

Ősszel

BÉCS-ISZTAMBUL: erre a Habsburg-király – ágensei útján –  beárulta a békét a Portán, s a szultán támogatását kérte Szapolyai János király letételéhez.

 

 

12. 21.

ERDÉLY: Szapolyai János király erdélyi főméltóságai, Maylád István és Balassa Imre vajdák, valamint Kendy Ferenc tárnokmester szövetséget kötöttek egymással. Céljuk Erdély kivonása a magyar belháborúból.

 

 


1540

 

01. 01.

GÖNC: Szapolyai János király és I. Ferdinánd király megbízottai eredménytelen tárgyalásokat folytattak Göncön a felségterületek közötti határ megvonásáról. A fő téma az ország északkeleti részeinek birtokviszonyainak megállapítása volt. A határokat azonban nem lehetett tökéletesen meghúzni, mert a főurak pártállásának gyakori változásai befolyásolták az erőviszonyokat.

 

 

01. 18.

VESZPRÉM: Kecsethy püspök jelentette, hogy Veszprém várának falai annyira rossz állapotban vannak, hogy javításuk azonnal szükséges.

 

 

02. 04.

BÉCS: I. Ferdinánd király már február 04-én utasította a királyi kamarát, hogy juttasson pénzt Veszprém várfalának javítására. A kamara az esedékes 400 forintnyi megyei adót utalta ki a vár falainak tatarozására. A pénz azonban csak három évvel később érkezett meg, akkor, amikor már a török hadsereg is a vár alatt állt.

 

 

04. 24.

TORDA (Turda): országgyűlés nyílt meg Tordán. A lázadók büntetésére hozott intézkedések adták meg a hátteret azokhoz a szinte színpadi jelenetekhez, midőn Balassa majd Kendy, kegyelmet esdekelve, Szapolyai János király elé térdelt. Hamarosan a szászok is bocsánatot nyertek.

 

 

05-hó végén

FOGARAS (Făgăraş): május végén már csak Maylád István állott ellen, az erős Fogarasban fogadva Török Bálint és Báthori András ostromát.

 

 

06. 07.

ERDÉLY: Szapolyai János király felesége az az Izabella hercegnő, aki Zsigmond lengyel király és hitvese, az olasz Bona Sforza lánya. A magyar király házasságának gyümölcse János Zsigmond, akit 1540. 06. 07-én[16] szült a királynő.

  A halálos beteg Szapolyai János király meghagyja, hogy hívei – a váradi békepontok mellőzésével – János Zsigmondot koronázzák királlyá, s a keresztény hatalmak helyett a török szultán pártfogását keressék.

 

 

06. 10.

GYULAFEHÉRVÁR (Alba Iulia)[17]: Szapolyai János királyt e napon szélütés érte.

 

 

06-hó végén

SZÁSZVÁROS (?)[18]: Szapolyai János király június végén a tiszta levegőjű Szászvárosba telepedett át.[19]

07. 10. körüli napokban

  Július 10-e körüli napokban futár érkezett Budáról. Hozta a legjobb hírt, amit Szapolyai János király még életében hallhatott. Július 07-én Izabella királyné egészséges fiúgyermeket szült.

 A beteg törődött Szapolyai János király lóra pattant, s az örömhírrel maga száguldotta be a tábort. Gyönge szervezete a nagy erőfeszítést nem tudta elviselni. A nyeregből már úgy kellett leemelni az új apát. Majd kéthetes gyötrelem után meghalt.

  Még meg sem szűnt Szapolyai János király szíve dobogni, a barát máris Isztambulba indította Werbőczy kancellárt. „Miután János király a szultánnak köszönheti trónját, most sírja szélén háláját tolmácsolja a pártfogásért, amelyben részesült; s mivel országát azon módon, amint ő birtokolta, fiára kívánja hagyni, kéri a felséges szultánt, adja ehhez beleegyezését, és vegye a gyermeket hatalmas pártfogása alá” – hangzott az üzenet, amelyet a könnyen hajlítható öregúr magával vitt.

 

 

07. 21.[20]

GYULAFEHÉRVÁR (Alba Iulia) anélkül, hogy láthatta volna fiát, Gyulafehérváron[21] meghalt Szapolyai János király (07. 21.). Még megérte a jó hírt fia születéséről.[22] A király halála előtt gyermeke gyámjául rokonát, Petrovics Pétert és Martinuzzi Györgyöt jelölte ki[23]. Halála utolsó óráiban is zaklatta a kérdés: elegendő zálog lesz-e Martinuzzi György kezében egy kéthetes csecsemő ahhoz, hogy egyedül folytathassa, amit együtt kezdtek el. Izabella királynő nyomban férje halála után levélben kéri I. Ferdinánd király támogatását. A Bécsből érkező követ pedig bejelenti a Habsburg-király igényét a néhai Szapolyai János király országrészére, s azt az özvegy királyné nem is utasította el.

  Martinuzzi György azonban sziklaszilárdan kitartott az öreg király végakarata mellett, s azon melegében követek útján kérte II. Szulejmán szultántól, hogy Szapolyai János király fiát a szultán ismerje el örökösül a magyar trónra. Tehát Martinuzzi György azonnal magához ragadta a hatalmat, nem vette figyelembe a váradi békeszerződést, s nem volt hajlandó átadni az országot Habsburg Ferdinándnak. Ugyanakkor Perényi Péter és Frangepán Ferenc érsek azonnal végre akarta hajtani a váradi békének az ország egyesítésére vonatkozó rendelkezését. Izabella özvegy királyné is – Martinuzzi György befolyására – ismételten visszautasította a nagyváradi béke nyilvánosságrahozatalát.

 

  A holttestet bizalmas embere, Martinuzzi György – mint azt Szerémi György udvari káplán leírta – „olvasztott viaszba tette, s koporsóba helyezték; belül szurokkal kenette be ezt a barát”.

 

 

07. 21.

PÉCS: a király halálát követő zűrzavarban Ezeki János pécsi püspök – ismeretlen körülmények között – a Ferdinánd-pártiak kezére juttatta Pécs várát és városát.

 

 

07. 21. után

BÉCS: Szapolyai János király halálhírére I. Ferdinánd király évi 30 000 aranyat ígért a szultánnak, ha a váradi béke értelmében az egész országot birtokába veheti.

 

 

08-hó elején

SZÁSZSEBES (Mühlbach): augusztus elején a szászsebesi gyűlésen Erdély rendjei hűséget fogadtak Szapolyai János király fiának, akit korábban Rákos mezején Magyarország királyává választottak.

 

 

08-hó elején

GYÖNGYÖS: augusztus elején Perényiék a gyöngyösi értekezleten a váradi béke szellemében foglaltak állást, ami I. Ferdinánd királynak kedvezett.

 

 

08. 21.

SZÁSZSEBES (Mühlbach)-SZÉKESFEHÉRVÁR: több mint egy hónappal a halál beállta után, augusztus 21-én Martinuzzi György barát vezetésével indult meg a halottas menet Szászsebesről Székesfehérvárra, hogy a hagyományoknak megfelelően itt temessék el Szapolyai János király holttestét. Ő volt az utolsó magyar király, akit itt helyeztek el, a bazilika sírboltjában.

 

 

08. 30.

KALOCSA, ?: Szapolyai János király több volt híve, köztük Frangepán Ferenc kalocsai érsek, Perényi Péter felső-magyarországi főkapitány és még sokan mások, levélben jelentették be V. Károlynak, a Német-római Birodalom császárának, hogy átállnak a Habsburgok táborába. Mivel tisztában voltak lépésük következményeivel, azonnal katonai segítséget is kértek a törökök ellen.

 

 

08. 30. után röviddel

SZÉKESFEHÉRVÁR: rövidesen Szapolyai János volt híve, Váraljai Szaniszló székesfehérvári prépost is ehhez a csoporthoz csatlakozott, s 1540 szeptemberében Thurzó Elek közvetítésével felajánlotta csatlakozását és szolgáltatásait I. Ferdinánd királynak. Egyidejűleg bejelentette, hogy saját költségén hajlandó felszerelni a vár védelmére száz könnyű fegyverzetű lovast és kétszáz gyalogost. Egyetlen feltétele volt, hogy ő maradhasson Székesfehérvár birtokosa és parancsnoka.

 

 

08-hóban

FELSŐ-MAGYARORSZÁG: augusztusban egymás után álltak I. Ferdinánd király hűségére Szapolyai János király egykori hívei, tekintélyes, jelentős felső-magyarországi birtokosok, főpapok.

 

 

08-hóban

SZATMÁRNÉMETI (Satu Mare): Szapolyai János király halálhírére Serédy Gáspár is gyorsan cselekedett, augusztusban megszállta a stratégiai fontosságú Szatmár városát.

 

 

09-hó elején

?: szeptember elején Perényi Péter I. Ferdinánd király hűségére esküdött. Ezzel a Habsburg uralkodó egy újabb nagyhatalmú főúr pártfogását nyerte el.

 

 

09. 09.

BÉCS: I. Ferdinánd király utasította udvarmesterét, Leonhard Vels tábornokot, hogy a rendelkezésére bocsátott fegyveres erővel foglalja el Buda várát.

 

 

09. 13.

RÁKOSMEZEJI ORSZÁGGYŰLÉS: a rendek – Martinuzzi György erélyes befolyásolására – megválasztották királlyá a csecsemő János Zsigmondot, s gyámjaiul Martinuzzi György kincstartót, Petrovics Pétert és Török Bálintot, a magyar királyi hadak főparancsnokát rendelte. E három férfiú tartotta a kezében az ország kormányzását. János Zsigmond megkoronázására azonban nem került sor; ez meglehetősen tág teret biztosított bizonyos politikai manőverekre. A rendek kérték, hogy a szultán küldjön mielőbbi katonai segítséget a Habsburgok és híveik ellen. II. Szulejmán szultán elismerte János Zsigmondot II: János néven magyar királynak, sőt védence helyzetének megerősítése érdekében elhatározta, hogy a következő esztendőben hadait ismét Magyarországra vezeti. Azonban feltételül szabta, Izabella özvegy királyné adja át a török hadseregnek Pécs, Buda és Székesfehérvár városokat és várakat.

  Erre a hírre, Székesfehérvár vezetői Váraljai Szaniszló prépost és Szegesi Tamás városbíró úgy döntöttek, hogy a várost és a várat inkább a Habsburg-hadseregnek adják át.

  A váradi béke nyílt megszegésére sok jánosista főúr elpártolással felelt. Frangepán Ferenc és Perényi Péter vezette őket. Erdélyben Maylád és Balassa újra fegyverhez nyúlt, Martinuzzi György barát kormányzója, Bornemissza Boldizsár magára maradt.

  Érthető, és nem szorul mentegetésre, hogy nagyurak és nemesek meg akarták ragadni a vélt jó alkalmat az ország újraegyesítésére, a Habsburgok oltalmazónak hitt uralma kiterjesztésére. Azon sincs mit csodálkozni, hogy I. Ferdinánd király is esküszegést kiáltott, s hadat küldött Buda elfoglalására.

 

 

09. 21. körül

BÉCS: I. Ferdinánd király két hónappal Szapolyai János király halála után a pápától 100 000 aranyat kért „a magyar királyság visszafoglalásá”-ra. Megerősíti az esztergomi vár katonaságát. Hírek szerint 600 fegyveressel éber szemmel állandóan Buda körül cirkál. Perényi Péter és Frangepán Ferenc érsek ezer fegyveressel s négy vármegye nemeseivel csellel kívánja elfoglalni a budai várat I. Ferdinánd király részére, de az utolsó pillanatban ettől az özvegy királyné elriasztja őket.

 

 

09-hó vége

BUDA: Coda spanyol lovag megviszi Buda várába I. Ferdinánd király hadüzenetét.

 

 

10. első napjaiban

BÉCS: Bécs alatt már készen állt a „Magyarország szíve” ellen induló újabb Habsburg-sereg. A morva rendek 2000, Ausztria és Szilézia 500-500, Tirol 2500 gyalogost, s összesen 800 lovast biztosított az akcióra. Brandenburg, Nürnberg és Augsburg városa is küld 500-500 lovast. A 7800 főnyi hadhoz számottevő szállító és hadihajó kíséret, valamint 1500 könnyű magyar lovas társul.

 

 

10. 05.

ESZTERGOM: Leonhard Vels királyi generális hadserege már Esztergomba ért.

 

 

10. 17.

VISEGRÁD: Leonhard Vels hadserege ostrommal bevette Visegrád várát.

 

 

10. 17.

SZÉKESFEHÉRVÁR: miközben Visegrád ostroma zajlott, Perényi Péter – Leonhard Vels tudtával – ugyancsak felvette a kapcsolatot a székesfehérváriakkal. Perényi felszólította Szegesi Tamás fehérvári városbírót és még több városi vezető embert, hogy mielőbb térjenek I. Ferdinánd király hűségére, mondván, hogy minden időhúzás és makacskodás veszedelmes, mert a király testvérbátyjának V. Károly császárnak támogatásával rövidesen haddal indul Székesfehérvár bevételére. A tárgyalásokról hírt kapott az ebben az időben újra a Szapolyai-család elszánt hívévé szegődött Török Bálint dunántúli főkapitány, s ezer lovasával azonnal Székesfehérvár felé vonult. A fehérváriak erre az időre úgy döntöttek, hogy a Habsburgok mellé állnak, s bezárták a vár és a város kapuit Török Bálint csapatai előtt. A feldühödött Török Bálint megtorlásul felperzseltette a külvárosokat és fosztogatott a város körül.

 

 

10. 17.

ISZTAMBUL-BUDA: a Portára küldött Szapolyai János-párti követek (Werbőczy és társai) jelentették Isztambulból, hogy II. Szulejmán szultán elismerte János Zsigmond királyt magyar királynak: „Tudják meg uraságtok, hogy ellenfeleink érveinek megcáfolása után, a jóságos Isten segítségével, összes előterjesztéseinkre az óhajtott választ kaptuk a leghatalmasabb császártól. Boldog emlékezetű legkegyelmesebb urunk fiát a felséges császár meghagyta az atyai trón birtokában, teljes joghatósággal Magyarország és Erdély egész területén.”

 

 

10. 17 után valamikor

ISZTAMBUL: négy nappal azután, hogy Szapolyai János király kancellára és kísérői elhagyták a török fővárost, I. Ferdinánd király küldöttsége érkezett helyükre. A delegációt az a Laski Jeromos vezette, aki 1528-ban Szapolyai János királynak szerezte meg a Porta szövetségét. A kalandos életű lengyel ezúttal arra vállalkozott, kieszközli a szultán jóváhagyását I. Ferdinánd király teljes magyar királyágához. Szapolyai János király országrészéért cserébe egymillió aranyat ajánlott föl, s hogy ráébressze a pasákat, érdemtelenre pazarolták eddig kegyeiket, részletesen kifejtette előttük a váradi egyezség tényét és tartalmát. Laski bejelentése romboló erővel hatott, de a szultán nem a Bécs által remélt módon reagált a bejelentésre. Laskit fogságba vetették – csak egy év múlva szabadult, halálos betegen –, s elhangzott a parancs: a jövő nyáron a padisah teljes serege Magyarországra indul.

 

 

10. 18.

VÁC: Vels hadserege kardcsapás nélkül bevette Vác várát.

  A helyzet elég zavaros volt. Mind a bécsi, mind a krakkói királyi udvar a zavarosban halászott. Amíg Martinuzzi György barát mindent megragadt, hogy időhöz jusson a beígért török katonai segítség beérkezéséig, addig Izabella királynő legszívesebben elfogadta volna I. Ferdinánd király ajánlatát, viszont atyja, Zsigmond lengyel király, akitől nem csak ő, de a csecsemőkirály gyámjai is segítséget kértek, a maga részéről mindennemű katonai beavatkozástól elzárkózott, de II. Szulejmán szultánt megkérte, hogy támogassa fegyveres erővel is a nemzeti királyt, I. Ferdinánd királyt pedig mindennemű katonai fellépéstől lebeszélni igyekszik. I. Ferdinánd király bár fegyveres úton óhajt akaratának érvényt szerezni, a szultántól is kéri diplomatái révén az egész ország feletti hatalom biztosítását, melyért igen tekintélyes évi adó megfizetési kötelezettségét is hajlandó elvállalni.

 

 

10. 21. előtt

BUDA: mi sem jellemezte jobban a budaiak helyzetét, mint az események jóhiszemű megfigyelője, Szerémi György: „A királyné szívesen átpártolt volna a németekhez, és szívesen kiment volna Budáról:… A magyarok szívesen átadták volna a németeknek a budai várat, de volt három okuk, hogy ezt ne tegyék. Először: hogy ha bejönnek, vagy beengednék őket Budára, akkor a németek nem tudták megvédelmezni a törökök császára ellen. Másodszor: a németek nem kedveznének sem a magyar előkelőknek, sem a nemeseknek, hanem a magyarokat egyszerre mind kiirtatnák egy szálig. Harmadszor azért, mert a magyarok a törökök császárával szemben esküszegők lennének, a császár pedig meg tudná tartani hatalmával Budát a németek ellenében… Tehát Buda várában a magyarok úgy döntöttek egymás között, hogy jobb nekünk a török császár kezébe tenni Budát, mint a németeknek, mert a németeknek nincs annyi férfierejük, hogy megtartsák azok ellen.”

  Buda védelmét Török Bálint, a csecsemőkirály gyámja s a magyar hadak főparancsnoka szervezi. Jól összeválogatott 4 ezernyi hadinépe van: ezer-ezer magyar és rác lovas, valamint kétezer gyalogos.

10. 21.

  Vels hadserege e napon érkezett meg Buda északi előterébe, s nyomban körülveszik csapatai a várat és a várost. „Amint megérkeztek, vadul és dühöngőkhöz hasonlóan Óbudánál szálltak táborba – írják a király gyámjai –, majd sáncaikat és az előörsöket közelebb, Szent Péter mártír külvárosáig tolták előre. Három vagy négy ízben kirohanva a mieink súlyos vereségeket okoztak nekik úgy, hogy a mieink győztesekül kerültek vissza, bár amint történni szokott, a mi részünkről sem volt vérhullás nélküli a harc. De végül, amikor a naszádjaikat küldték a Dunán ellenünk, keményebben bántunk el velük, úgyannyira, hogy amikor megfutamodásban keresték a menekülést, észrevettük, hogy némely naszádjuknak csak hat evezőse van, s amint később megtudtuk, számosan sebesültek meg, akik közül nem kevesen meg is haltak. Tehát a vereséget szenvedő németek, amikor látták, hogy minden az ő reményük ellenére balul sikerül… az előörseiket visszavonták táborukba.”

  A könnyűszerrel visszavetett Habsburg-sereg fővezérének a felhévizeknél, a mai Frankel Leó utcai Császár és Lukács fürdők táján felállított hadiszállása egy álló hónapig kemény és sorsdöntő diplomáciai tárgyalások színhelye. Néhány tárgyalásra az óbudai Szent Jakab elhagyott templomban került sor.

  Vels első fellépése agresszív: egyórányi határidőt szabott Izabella királynőnek és kisfiának a várból való távozásra. A „fehér barát” most, diplomáciai pályafutásának kezdetén is remekül vizsgázott: makacsul kitartott álláspontja mellett, majd engedett, hogy azután ismét támadjon, vagy éppen kimagyarázza magát. A török segítség beérkezéséig az időt húzta. A 21 éves özvegy királyné kezdetben erős hajlandóságot mutatott a behódolásra, de végül kénytelen volt visszalépni. Apja és fia gyámjai egyaránt dőreségnek tartották az asszony kezdeti engedékenységét s bizalmát I. Ferdinánd király iránt. „Oktalanság lenne – mondják –, elhagyni a magyar trónt, melyet a török szultán támogatásával fiának megtarthat.” Közben ugyanis két követ már Isztambulban tárgyal a portán… S a padisah, amint az várható volt, a csecsemőkirályra nézve kedvező döntést hoz. „A királyságot engedjük István királynak (a törökök mindig Istvánnak nevezték János Zsigmondot.),… mert a hatalmas Isten a mi kezünkbe adta Magyarországot és szablyánkkal nyertük meg s adtuk azt János királynak, mely János király meghalt, s ezért Magyarországot adtam az ő fiának, István királynak…”

  Vels generális az alkudozások alatt sem tétlenkedik, hiszen első terve az, hogy egy két rohammal fogja megszerezni Buda várát. De most, amikor többször körüljárja, s gondosan megfigyeli a János Zsigmond király által emelt új bástyákat, falakat, be kell látnia, hogy felvonult hadának semmi reménye sem lehet a vár sikeres megostromlására. „Alig hiszem – jelenti I. Ferdinánd királynak Bécsbe –, hogy a vár falait ki lehet kezdeni, mert igen megerősítették az utolsó megostromlás óta, és jól felszerelték hadinéppel, lőszerrel és elelmiszerrel.” Így summázza végkövetkeztetését: „Aggodalommal tölt el, hogy őfelsége népe a budai vár alatt sok népet, pénzt és puskaport veszítene el…” A budai védelem irányítójáról ez a véleménye: „Senki nincs olyan megrögzött és makacs ellensége felségednek, mint Török Bálint.”

  Számottevően befolyásolja a főparancsnokot véleménye kialakításában az is, hogy tisztjei körében is napról napra jobban meggyökeresedik az az álláspont, hogy a budai várat e sereg elfoglalni képtelen. Azoknak a megfigyelései pedig, akik a táborból a várban megfordulnak, még csak olaj a tűzre. Nicolas Salm gróf már arról ír I. Ferdinánd királynak, hogy „a sereg katonáit félelem szállta meg”.

  S közben a gyatrán élelmezett és fizetetlen csapatok a Buda környéki falvakat járták: fosztogatták, zsarolták a népet.

  Amikor a tárgyalások már semmi jót sem ígértek, a Vels-sereg szeme láttára Martinuzzi György barátnak csellel sikerült feltölteni a vár élelmiszerraktárait és hadinépe sorait. Az alkudozások során létrehozott néhány hónapos fegyverszünet alatt lovas futárokkal azt hirdetteti ki a környező falvakban, hogy nagy török csapatok közelednek Budához, versenyben dúlva a népet a németekkel. A királyné bárkit befogad a vár falai közé, aki egyhavi élelmiszerrel Budára vonul. Napestig tódul mindenfelől a jobbágynép a várba, ahol a felszállított élelmiszereket ugyan elveszik tőlük, sőt csakis a fegyverforgatásra alkalmas erős, egészséges férfinépet tartják a várban katonának, a többit pedig irgalmatlanul hazaküldik.

  A Habsburg-had, óbudai veszteglő táborozása alatt további kisebb csapategységek csatlakozásával 10 ezer főnyire duzzadt.

  S bár nem kevesebb, mint 30 faltörő nagyágyúval rendelkeznek, Budára egyetlenegy lövést sem adnak le. A Dunán is tekintélyes hajóhad állomásozik, mely a hivatalos jelentés szerint 3 nagy vitorlás gályából, 32 darab 16-20 evezőpáros naszádból, s 10 gyors tengeri úgynevezett brigantinóból áll.

  Leonhard Vels tábornok, ha már Budával szemben teljes tehetetlen, legalább – könnyű zsákmányként – Pestet hódította meg I. Ferdinánd királynak.

 

 

10-hó

BÉCS-BUDA: I. Ferdinánd király megerősítette Szapolyai János király azon oklevelét, melyben a vár védelmében tanúsított érdemeik elismeréséül valamennyi budai polgárt a nemesek sorába iktatta – de feltételül kötötte, hogy a budai vár Habsburg-uralkodó kezére kerülését elősegítsék.

 

 

októberben

ESZTERGOM: Leonard Fels Esztergomból indult Buda bevételére.

 

 

11. 12.

KÖVESD: I. Ferdinánd király nem fukarkodott adományokkal, hogy az erőviszonyokat a maga javára billentse: Perényi Péternek adta november 12-én a zempléni főispáni cím mellé Kövesd várát, megerősítette birtokában Bebek Ferencet, Báthori Andrást és Drágffy Gáspárt is. A főurak átállása természetszerűleg a kis- és középbirtokosok tömegeit is magával vonta. Méltán jegyzi meg Lukinich Imre, hogy ügyes politikai sakkhúzásaival I. Ferdinánd király „nagyobb területeket szerzett meg, mint eddig több győzelmes ütközettel”. A Tiszántúl északi felén I. Ferdinánd király hívei kerültek túlsúlyba.

 

 

11. 14.

PEST: a Dunán áthajózott német katonaság minden számbajövő ellenállás nélkül megszállta a várost, ahol azután Varkoch György, Bebek Ferenc és Otto Dischkau tüzérparancsnok sáncolták el magukat a morva és német gyalogsággal és magyar huszárokkal.

  Közben a budaváriak sürgető követe is megérkezett Isztambulba, s az elébe terjesztett kérésére a szultán 25 nagy gályát indított útnak a Dunán Buda és Pest irányába.

11. 21.

  Vels bátortalan, szétzüllött és fizetetlen katonáival tábort bontott. „Látván, hogy hadseregem Buda városának ostromlására alkalmas erejű nem lehet – olvassuk királyának szóló jelentésében –, s félve a téli hidegtől és az évszak más kellemetlenségétől, valamint a háborúra alkalmatlan voltától, Őbudától elindítottam a tábort és a hadsereg egy részével átkelve a Dunán, Pest városát négy zászlóalj cseh és két zászlóalj német gyalogossal, ezer naszádossal és háromszáz könnyű lovassal az ellenség támadása ellen megerősítettem, hogy amíg téli szállásra vonulok, azt… a királyi felség hatalmában megtartani tudják.”

 

 

11-12-hó(?)[24]

VISEGRÁD: Leonhard Vels visszavonuló hadserege elfoglalta még a kicsiny visegrádi fellegvárat,…

Más szerző szerint Leonard Fels csak Visegrád alsó várát foglalta el.

 

 

12. 18.

BÉCS: mivel a Habsburg-csapatoknak nem sikerült Buda várát elfoglalni, I. Ferdinánd király december 18-án utasította Leonhard Velst, hogy tegyen meg mindent Székesfehérvár megszerzésére. A csapatainál levő öt ostromágyúhoz kérjen Thurzó Elek királyi helytartótól lovakat és kocsikat; egyúttal közölte, hogy a beígért élelmiszer már útban van. Velset arra is utasította, hogy egyezzen meg a zsoldosokkal, maradjanak a zászlók alatt, mert zsoldjukat meg fogják kapni.

 

 

12. 18. körül

ERDÉLYI FEJEDELEMSÉG: Szapolyai János király megmaradt hívei – Verbőczi, Eszéki és Török Bálint –, látva a Budát és Székesfehérvárt fenyegető veszélyt sürgető leveleket menesztettek II. Szulejmán szultánhoz, hogy ne hagyja cserben Szapolyai János király fiát, a kis János Zsigmondot.

 

 

12. hóban

VISEGRÁD: Leonhard Vels visszavonuló hadserege elfoglalta még a kicsiny visegrádi fellegvárat, sőt Perényi Péter segítségére küldött egy lovascsapatot, aki Székesfehérvár bevételével próbálkozott ez időben.

 

 

12-hó végén

SZÉKESFEHÉRVÁR: Török Bálint hosszan tartó fosztogatásai és garázdálkodásai jó ürügyül szolgáltak Váraljai Szaniszló prépostnak és Szegesi Tamás városbírónak a város és a vár az átadásra a Habsburgoknak. Mint Istvánffy Miklós írta: „Perényi és a németek lovasságát beengedték a városba, hogy őket (Török Bálin katonaságának) fosztogatásaitól és pusztításaitól megvédelmezzék.”

  A várat megszállták Leonhard Vels habsburg csapatai.

 

 

12. hóban

PÁPA: Leonhard Vels megostromolta Pápát, de nem boldogult a várral. A beálló téli idő miatt reménytelenné vált az ostrom, ezért felhagytak vele.

  Leonhard Vels Habsburg-generális keserű szájízzel gondolhatott a budai várra, melyről be kellett látnia, hogy – mint írják – „nem neki való falat”.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

12. hóban

ISZTAMBULBUDA: a két király pártja közötti 1540. évi hadakozás már előjátéka volt a következő évek nagy háborújának. Az év decemberében ugyanis a Szapolyai-pártt Werbőczy István kancellár azzal a hírrel érkezett vissza isztambuli követségéből Budára, hogy a következő évben II. Szulejmán szultán vezetésével szándékozik hadat indítani a Ferdinánd-pártiak ellen.

 

 

Az év folyamán

HORVÁTORSZÁG: 1540-ben a balkáni török csapatok erős támadása nyomán a Zrínyi fívérek – János és Miklós – valamennyi horvátországi várukat felajánlották a királynak, magyarországi biztonságos területen fekvő birtokok ellenében. De miután tervük füstbe ment, a maguk módján iparkodtak a törököktől háborgatatlan birtokokhoz jutni. Megrohanták tehát csapataikkal a Blagayak és a zágrábi püspök birtokait. E harcok során vesztette életét Zrínyi János, s így lett a hatalmas vagyon egyetlen urává gróf Zrínyi Miklós.

 

 

Az év folyamán

BÉCSÚJHELY-KOMÁROM-ESZTERGOM: 1540-ben, különösen háborús időkben nélkülözhetetlen, fontos intézménnyel gyarapodott Komárom. Postaállomást kapott, és ezzel bekapcsolódott az állandó nemzetközi forgalomba; ugyanis ebben az évben nyitották meg az első nagyobb magyarországi postavonalat Bécsújhely-Komárom-Esztergom között. Győr-Komárom viszonylatában ettől független, külön postai összeköttetés működött.

 

 

Az év folyamán

GYULA: Brandenburgi György 1540-ben is megpróbálkozott azzal, hogy Szapolyai János királytól visszakérje Gyula várát, meg uradalmát s Vajdahunyadot. Természetesen Szapolyai János király ezúttal is mereven elzárkózott a kérés teljesítése elől.

 

 

Az év folyamán

DIÓSGYŰR: 1540-ben Diósgyőr ura, Balassa Zsigmond tért I. Ferdinánd király hűségére, s ennek fejében 20 000 magyar aranyforintért megkapta a várat és uradalmat adományként I. Ferdinánd királytól.

 

 

Vége

Vissza a főoldalra

 

Az 1541-1542-ig terjedő időszak eseményeinek leírásához

 

 



[1] Pontos időpontmeghatározást nem közöl a forrás (Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 41. old.). „Egy évre rá a tokaji fegyveresek… (ti. 1532 márciusára)”

[2] Egy másik forrás némileg másképp adja elő ezt az eseményt. Lásd: A HADIESEMÉNYEK LEÍRÁSÁNÁL ELŐFORDULÓ FONTOSABB OSTROMLOTT ÉS ELFOGLALT VÁRAK GYÜJTEMÉNYE. Várpalota leírásánál.

[3] Medgyes: Ma Romániában Segesvártól nyugatra 37 km-re található város.

[4] A forrás (Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 41. old.) nem közöl időpontot. Következtetett időbeni elhelyezés!

[5] Nagyszombat: a középkorban a történelmi Magyarország egyik legnagyobb városa. Pozsontól északkeleti irányban légvonalban kb. 40 km-re található.

[6] A forrás (Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 41. old.) időpontot nem közöl az eseményhez. Következtetett dátum.

[7] A forrás (Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 41. old.) időpontot nem közöl az eseményhez. Következtetett dátum.

[8] Veress D. Csaba: Várak Baranyában. 65. o.

[9] A forrás (Bartha Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése, 59. old.) időpontot nem közöl az eseményhez.

[10] Makovica vára: Ma Szlovákiában, Bártfától 10 km-re északra fekvő kis település (Zboró) közelében a vár. Határvárnak számított, fontossága kiemelkedő volt.

[11] Sáros: Ma Szlovákiában fekvő kis település. Ez volt a vármegye névadója is. Eperjestől, a vármegye székhelyétől 5 km-re van.

[12] Ma város Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Garamszentkereszti járásában. Az egykori Magyar Királyság egyik legjelentősebb, aranybányászatáról nevezetes bányavárosa és pénzverőhelye. Selmecbányától 40 km-re északra a Bisztrica és a Körmöc-patakok völgyében fekszik.

[13] Rozgony: ma Szlovákiában lévő helység Kassától északketi irányban kb. 8 km-re a Tarca bal partján.

[14] Bartha Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése, 60. old. szerint „Ferdinánd elismerte János királynak, János pedig azt, hogy halála után országrészét még akkor is ellenfele örökli, ha neki időközben örököse születne, igaz annak meg kell kapnia a már korábban is emlegetett „szepesi hercegséget”.

[15] Veress D. Csaba, Siklósi Gyula: Székesfehérvár, a királyok városa c könyvében és március 03-án. Bartha Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése, 64. old. szerint március 02-án. Mindkét forrásban olvashatunk arról, hogy az esküvő Székesfehérváron történt, nem Erdélyben.

[16] Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 36. o. és Bartha Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése, 66. old. szerint július 07-én.

[17] Gyulafehérvár: a Szászok földjén Erdély déli részén fekvő város Déva és Nagyszeben között.

[18] Bartha Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése: 64. old. szerint. A helység mai, román nevét még nem találtam meg.

[19] Bartha Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése: 65. old. szerint.

[20] Veress D. Csaba, Siklósi Gyula: Székesfehérvár, a királyok városa c. könyve szerint 07. 17-én, Bartha Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése: 66. old. szerint 07. 22-én történt a király halála.

[21] Veress D. Csaba, Siklósi Gyula: Székesfehérvár, a királyok városa és Veress D. Csaba: Várak Baranyában c. könyve szerint Szászsebesen halt meg a király.

[22] Csorba Csaba: Várak a Hegyalján, 42. old és Bartha Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése, 66. old.

[23] Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 36. o. szerint Martinuzzi Györgyöt és Enyingi Török Bálintot, a dunántúli főkapitányt választották János Zsigmond gyámjául.

[24] Bizonytalan időpont meghatározás. Lehet, hogy még novemberben elesett Visegrád.