1500-1521-ig tartó korszak eseményei MAGYARORSZÁGON

 

1500

 

Az év folyamán

VELENCE: Velence szövetkezett Ulászlóval a török ellen. A szövetséghez csatlakozott a pápa és XII. Lajos francia király. A határon kiújultak a küzdelmek a törökkel.

 

 

?. ?.

?: az országgyűlésen Corvin és a köznemesség összefogásával sikerült Geréb Pétert, a Hunyadi-ház rokonát nádorrá választani.

 

 

?. ?:

JAJCA (Jajce): a török hozzáfogott Jajca ostromához.

 

 


1501

 

Az év folyamán

JAJCA (Jajce): Corvin János szétvert egy török sereget, és nagy győzelmet aratott a Jajcát ostromló seregek felett is (azaz felmentette a várat).

 

 


1502

 

?. ?.

MAGYAR KIRÁLYSÁG: II. Ulászló király feleségül vette Candalei Annát.

 

 

?. ?:

JAJCA (Jajce): a török ismét ostrom alá vette Jajcát, de Corvin János újabb nagy győzelmet aratott felettük.

 

 

09. 14.

ESZTERGOM: az esztergomi királyi várost II. Ulászló király krónikus pénzzavarában e napon 4000 forintért elzálogosította Bakócz Tamás érseknek.

 

 

10-hóban

TÖRÖK BIRODALOM A MAGYAR HATÁRVIDÉKÉN: Corvin János betört a Török Birodalomba. A hadjárat azonban nagyobb eredményt nem hozott.

 

 

12. 14.

VELENCE: Velence békét kötött a törökkel.

 

 

12. 23.

ESZTERGOM: a budai káptalan jelentette a nádornak, hogy beiktatták Bakócz Tamást és rokonait a város birtokába.

 

 

Az év folyamán

SZEGED: 1502-ben Corvin János 9000 forintért visszaadta a szegedi várat a királyi koronának. (Néhány évvel később, 1514-ben az országgyűlés 3. törvénycikke kimondta, hogy a szegedi várat ezentúl nem lehet elzálogosítani.)

 

 


1503

 

08. 20.

MAGYAR KIRÁLYSÁG: II. Ulászló király is hét évre fegyverszünetet kötött II. Bajazid szultánnal.

Az év folyamán

  Corvin János herceg megpróbálkozott a nádori tisztség elnyerésével, de ezt Bakócz Tamás főkancellár és esztergomi érsek politikai fondorlatai megakadályozták.

 

 


1504

 

04-hóban

?: az országgyűlés – Geréb Péter nádor halála után – Perényi Imrét választotta nádorrá.

 

 

10. 12.

LEPOGLAVA[1] (Lepoglava): meghalt 10. 12-én Corvin János, birtokai, miután gyermekei rendre elhaltak, felesége révén Brandenburgi Györgyre szálltak. A lapoglavai kolostorban temették el. Alig múlt el 31 esztendős.

  Halála után kiderült, hogy a nem sokkal korábban a Bajnai Both András birtokába került siklósi vár adásvétele törvénytelen volt. a király a várat és váruradalmát Corvin János özvegyének, Frangepán Beatrixnak, illetve annak második férjének, Brandenburgi Györgynek adta vissza. Valamilyen okból Perényi Imre nádor is jogot tartott a siklósi várra.

 

 

?. ?.

?: az országgyűlés törvényt hozott arról, hogy jobbágynak tilos a halászat és vadászat.

 

 


1505

 

02. 22.

MAGYAR KIRÁLYSÁG: Szapolyai István nádor özvegye Hedvig tescheni hercegnő és Corvin János özvegye Beatrix szerződést kötött, miszerint a felnövekvő gyermekeik, Szapolyai György és Corvin Erzsébet összeházasodnak.

  A két legnagyobb birtokosnak számító család összeházasítása lehetőséget nyújtott a király ellen egy hatalmas ellenzéki tömb kialakítását, és Corvin Kristóf esetleges királyságra jutásának elősegítése.

03. 17.

  Meghalt Corvin János fia Kristóf. Alig érte el hatodik esztendejét. A Hunyadi család ezzel férfiágon kihalt. A korabeli magyar öröklési jog szerint a hatalmas Corvin-vagyon ettől az időtől kezdve a koronát, a királyi kincstárat illette s csak csekély töredéke az, amelyet az özvegynek, illetve árva leányának leánynegyed címén ki kellett szolgáltatni.

  II. Ulászló király nem élt a lehetőséggel, hogy megkaparintsa s magának tartsa meg vagy azonnal valamelyik hívének adományozza a hatalmas vagyont. Indoklását lásd az 1506. 12. 08-án kelt levelénél.

 

 

07-hóban

PÉCS: júliusban meghalt Ernus Zsigmond pécsi püspök. Hagyatékában – pedig mozgatható vagyonának nagy részét erre az időre már elhordták rokonai – 200 ezer aranyforintot találtak, amit a király azonnal magához vett. Corvin János és Ernus Zsigmond halála jelentős változásokat hozott a baranyai várak további történetében.

  A pécsi püspöki székbe Szathmáry György került, aki folytatta a pécsi vár erődítési és építkezési munkálatait. A püspök hihetetlenül fényűző módon élt. A pécsi püspök kötelező bandériuma 400 lovas katona volt.

 

 

09-hóban

RÁKOS MEZEJE: az országgyűlés – miután a király visszautasította, hogy lányát Szapolyai Jánoshoz adja feleségül, s Szapolyai a köznemességgel szövetkezett – Szapolyai érdekében kimondotta, hogy amennyiben a király fiúörökös nélkül hal meg, úgy idegent királlyá nem választanak. Ulászló azonban figyelmen kívül hagyta ezt a határozatot.

 

 

?. ?.

GYULA: Mágocsy Márton 1499-1505-ig volt Gyulán alvárnagy enyingi Török Imre parancsnoksága alatt.

 

 

1505 körül

MAGYAREGREGY: a Mecsekben álló Márévárat 1505 körül a birtokló Töttös László egy örökösödési szerződés alapján átadta Várday Jánosnak.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

1505

HORVÁTORSZÁG, SZLAVÓNIA: Bajnai Both András elnyerte a horvát-szlavón báni méltóságot.

 

 


1506

 

03-hóban

MAGYAR KIRÁLYSÁG: II. Ulászló király családi szerződést kötött I. Miksa császárral. Leánya számára eljegyezte Ferdinándot, s esetleg születendő fia számára Ferdinánd nővérét. Ferdinánd nem ismerte el az országgyűlés végzését. Becsapott a határszélre, elfoglalta Sopront, Pozsonyt,…

 

 

05. 25.

GYULA: Corvin János herceg halálakor enyingi Török Imre gyulai várnagy lefoglalta a gyulai várat 12 ezer forintnyi követelése fejében. Az özvegy nagy nehezen összeszedett 4900 forintot készpénzben, hétezer forint fejében ékszereit, ezüstjeit kötötte le s így e napon adta át Török Imre Gyula várát az új várnagynak, Dudics Andrásnak, aki a következő esztendőben aztán kiváltotta Török kezéből.

  Enyingi Török Imre 1490-től 1507-ig volt várnagy Gyulán, olykor egyedül, máskor társakkal, többször enyingi Török Andrással.

 

 

05. hóban

MAGYAR KIRÁLYSÁG:…mire az országgyűlés és II. Ulászló király is májusban hadat üzent I. Miksa császárnak.

 

 

06. 24.

SZÉKESFEHÉRVÁR: a királyi tanácsülés „fegyveres országgyűlést” hívott össze Székesfehérvárra.

 

 

07. 01.

MAGYAR KIRÁLYSÁG: II. Ulászló királynak fia született – a későbbi II. Lajos király. Anna királynő három héttel később meghalt gyermekágyi lázban. Őt is a fehérvári királyi bazilikában temették el.

 

 

07. 19.

SZÉKESFEHÉRVÁR: az itt nagyszámban összegyűlt köznemesség követelésére II. Ulászló megbízottjai július 19-én békeszerződést kötöttek I. Maximilian (I. Miksa) német római királlyal. Őt az vezette a békekötésre, hogy belátta, a Habsburgok örökösödése ezzel eltolódott. Még el sem kezdődtek a béketárgyalások

 

 

12. 08.

MAGYAR KIRÁLYSÁG: a király oklevele, melyben megindokolja, miért nem tart igényt a hatalmas Corvin vagyonra: „Miután hívünknek, néhai tekintetes Kristófnak, Liptó hercegének, tudniillik az ugyancsak néhai Corvin János, Liptó hercege fiának összes vára, kastélya, városa és mezővárosa, valamint falva és minden más vagyona és mindennemű birtokjoga… Kristóf herceg halálával és magva szakadtával ránk és királyságunknak, Magyarországnak szent koronájára… visszaszállt és visszajutott, noha mi elhatároztuk ezeket a várakat és javakat, amelyek tekintetes Beatrix úrnőtől és előbb említett néhai János herceg Erzsébet nevű leányától jogunkba és koronánkhoz tartozókként visszajutottak, és amelyeket ők birtokoltak, számunkra lefoglaltatni, mégis, figyelembe véve főként házuk és családjuk méltóságát, másrészt özvegységüket és árvaságukat, valamint előbb említett néhai János herceg szolgálatait… azokat a jószágokat… Beatrix úrnőnek és leányának, Erzsébetnek a kezére adjuk összes teljes királyi jogunkat…”

12. 22.

  A király hivatkozva Mátyás király 1484. évi rendeletére („Tudjátok, hogy Békés megye főispáni tiszte eddig Gyula várához tartozott”), visszaállította az 1490-ben megszüntetett rendszert. A főispánok Gyula urai lettek: „Mivel pedig mi azt a várat… Beatrix úrnőnek és leányának, Erzsébetnek adtuk… Békés megye tisztségét is minden joghatóságával és jövedelmével együtt jelen soraink erejénél fogva bizonyos, tetszésünk szerint való ideig nekik adjuk…”

  Az özvegy és leányának képviselőit kellett a megyei nemeseknek ezentúl főispánul elfogadni. Ezt a főúri és köznemesi párt csatározó felei mindkét oldalon igen rossz néven vették.

  Az, hogy a király ilyen nagy kegyben részesítette a Corvin család maradékát nem ingyen volt: a Corvin-Szapolyai eljegyzést föl kellett bontani. Helyette a férjjelölt II. Ulászló király odaadó híve, Pálóczi Mihály lett.

 

 


1507

 

04-hóban

RÁKOSI ORSZÁGGYŰLÉS: a nádor mellé Szapolyait főkapitánnyá választotta, s szövetséget kötött Zsigmond lengyel királlyal. Ulászló új szerződést kötött I. Miksa császárral. Lajost ez alkalommal a rendek nem koronázták meg.

 

 

?. ?:

GYULA: Scardonai Sadobrics Péter lett a gyulai várkapitány. 1509-ig volt ebben a tisztségében. Várnagy társa Salfinai Simon volt, de csak 1508-ig. Sadobrics Péter Dudics Andrást váltotta le ebben a tisztségben.

Az év folyamán

  Nagy feladat hárult a várnagyokra, hiszen csaknem ostromállapot uralkodott a vármegyében. A főispáni tisztséggel megbízott Beatrix és leánya ellen valóságos nemesi felkelés tört ki Békésben, és Zaránd vármegye nemesei is fegyverkeztek. Beatrix a királytól kért segítséget. A szigorú uralkodói parancs aztán visszakozásra késztette a megyéket.

 

 

?. ?.

SIKLÓS: Perényi Imre nádor követelte Siklós várának átadását Bajnai Both Andrástól. Mivel az nem adta át neki, haddal vonult Siklós várának elfoglalására. Kubinyi András legújabb kutatásai során talált egy 1523-ban keltezett oklevelet, amely leírta a tizenhat évvel előbbi ostromot. Az ott leírtak szerint Perényi Imre, akkori nádor „…nagy seregeket és emberek csapatait felszerelve és egybe olvasztva, magával hozva nagyobb és kisebb ágyúkat, valamint más hadigépeket és hadiszereket, a néhai nagyságos Bajnai Both András egykori Dalmácia, Horvátország és Szlavónia bánja… Baranya vármegyében fekvő Soklyos nevű várát ostromgyűrűvel övezte és addig ostromoltatta, amíg erőszakos és vakmerő kézzel feladásra nem kényszerítette.” Ezzel Perényi Imre erőszakkal megszerezte Siklós várát és összes tartozékait.

 

 


1508

 

?. ?.

?:  A cambray-i liga megalakítói Magyarországot is meghívták a Velence ellen irányuló szövetségbe. Bakócz Tamás azonban, akit Velence lefizetett, megakadályozta a szövetségbe való belépést.

 

 

06. 04.

SZÉKESFEHÉRVÁR: Lajos herceget megkoronázták a székesfehérvári bazilikában, azzal a feltétellel, hogy I. Miksa császár nem lehet a trónörökös gyámja. Mivel a kétéves gyermek még nem tudott beszélni, a koronázási esküt apja, II. Ulászló tette le.

 

 

?: ?.

GYULA: Corvin János herceg leánya – Erzsébet – is meghalt. Gyulán temették el. II. Ulászló továbbra is meghagyta a kezén a Corvin birtokokat. De az özvegy nem volt a maga ura. A király férjet keresett neki.

Ősszel

  Salfinai Simon leköszön tisztségéről. (Várnagy társa volt Scardonai Sadobrics Péternek) Az év elején (02. 01-én) Gyulavarsándi Móré Mihály volt az alvárnagy. Salfinai írásban próbálta bizonygatni, hogy nem igazak azok a vádak, melyek szerint ő Beatrixot bizonyos földek eltulajdonításával megkárosította és zsarolta a jobbágyokat. Mentegetődzésének azonban nem adtak hitelt és eltávolították a posztjáról.

 

 

?. ?.

SIKLÓS: a vár birtoklása körül újabb zűrvara alakult ki. 1508-ban Újlaki Ferenc vásárolta meg a várat és uradalmát Brandenburgi Györgytől, majd 1508-1515 között a vár és minden tartozéka Stilanovics István szerb despota tulajdonába került.

 

 

1508-ban

EGER: érdekes és jellemző képet fest a vár katonai felkészültségéről és haditechnikájáról az 1508. évi hadileltár. Bár a fegyverek között még mindig 55 hajítógép állott készenlétben, 2-2 toronyban már 2-2 ágyú is leselkedett az ellenségre. Sőt akadt még 17 tarack is. Szakállas puskából 355, számszeríjból 15, íjból 33, lándzsából pedig 235 sorakozott a fegyvertárban, de a tüzes nyíl s a tüzes labda sem hiányzott. Ebben az időben (1500) a püspöknek 300-350 katonája volt.

 


1509

 

01-hóban

GYULA: Frangepán Beatrix – Corvin János özvegye – ismét megházasodott egy fényes esküvőn Gyulán. A boldog férj a 25 esztendős, a király által kiválasztott német Brandenburgi György őrgróf lett. Nagybátyja volt II. Ulászló király. A feleség 37 éves ekkor.

  A menyegző után kinevezték a vár új várnagyát Ábrahámfi Pétert. Ő Békés vármegye főispánjának testvére volt. Társa ebben a tisztségében Mágocsy Márton lett. Scardonai Sadobrics Pétert váltotta le a várnagyi poszton. A főispán testvérének kinevezésével minden bizonnyal a megyei nemesség bizalmát próbálta megnyerni.

 

 


1510

 

?. ?.

MAGYAR KIRÁLYSÁG: II. Ulászló király 3 évre meghosszabbította a békét a törökkel, majd csatlakozott a cambray-i ligához, de Magyarország nem tett semmit Velence ellen.

  Szapolyai János erdélyi vajda lett. A Szapolyai familia növekvő hatalma mindinkább fenyegette a Jagellók uralmát Magyarországon. Családi összeköttetéseik is lassan királyi szintre emelték őket.

 

 

03-hóban

GYULA: meghalt néhai Corvin János herceg volt felesége is Frangepán Beatrix, akit közben Brandenburgi György őrgróf vett el. 38 évesen hunyt el a magzatával együtt gyermekágyában. Beatrixot a leánya mellé, a gyulai ferencesek templomába temették el. Minden öröksége Brandenburgi György őrgrófra szállt és ezt a király igencsak sietett megerősíteni. Ezzel a leghatalmasabb magyarországi birtokosok közé emelkedett.

  Az őrgróf Ábrahámfi Péter várnagyot elküldte, s helyette ismét Scardonai Sadobrics Pétert és Szilasi Balázst tette meg várnaggyá. A vármegye fölötti fennhatóságra is törekedett, ezért magának adományoztatta II. Ulászló királlyal Békés vármegye főispáni tisztét. Azonban ezt a hatalmat sosem tudta gyakorolni, mert a vármegye nemeseinek felháborodott tiltakozása mindannyiszor a kinevezés visszavonását eredményezte.

 

 

07-hóban

TATA: júliusban Tatára hívták össze az országgyűlést. A mindenfelé pusztító pestisjárvány azonban ide is eljutott. Az urak nagy része ezért elhagyta Tatát.

08. 14.

  II. Ulászló király a kíséretével együtt elhagyta Tatát.

 

 

08. 14-30.

KOMÁROM: a király a ragálytól még nem fenyegetett Komáromban szállt meg, de nem a királyi palotában, hanem a szigeten felállított sátortáborban. A pestis azonban itt is elkezdte szedni áldozatait, ezért kétheti táborozás után, augusztus 30-án, a biztonságosabbnak vélt Nyitrára távozott.

 

 


1511

 

09-hóban

MAGYAR KIRÁLYSÁG-TÖRÖK BIRODALOM: öt évre békét kötött a két hatalom uralkodója.

 

 


1512

 

?. ?.

MAGYAR KIRÁLYSÁG: Zsigmond lengyel király feleségül vette Szapolyai Borbálát.

Az év folyamán

  a jobbágyság elégedetlenkedése már országos méretűvé vált. A felkelésre lehetőséget teremtett, hogy II. Gyula pápa halála után Bakócz Tamás is pályázott a pápai trónra.

07. 15.

  Az új pápa, X. Leó kárpótlásul Bakóczot Európa északkeleti részébe szentszéki követté nevezte ki, és felhatalmazta, hogy Magyarországon keresztes hadjáratot hirdessen a török ellen.

 

 

08. 16.

DUBICA[2] (Hrvatska Dubica és Bosanska Dubica): kiújultak a határvillongások a törökkel. Beriszló Péter 16-án Dubiczánál vereséget mért egy Horvátországra törő török seregre.

 

 

09. 03.

PÁPAI ÁLLAM: a pápa bullát adott ki, melyben keresztes hadjáratra szólítja fel a magyar népet.

 

 

?. ?.

NÁNDORFEHÉRVÁR: egy másik török sereget Nándorfehérvárnál Báthori István győzött le.

 

 

?. ?.

SZENDRŐ[3] (Smederevo): Szapolyai János eredménytelenül ostromolta Szendrőt.

 

 

?. ?:

GYULA: Sadobricsot és Szilasit nyolc esztendőre Gyulai Gál ispán és Skarica György váltotta fel a vár és uradalom élén. Gál ispán egyben udvarbíró is volt.

  Brandenburgi György tárgyalt II. Ulászló királlyal arról, hogy birtokait eladja s végleg külföldre távozik. Felsorakoztak a tekintélyes vevők is: Bakócz Tamás, az örökké birtokra éhes érsek, Szathmári György pécsi püspök, Perényi Imre nádor. II. Ulászló királynak azonban kedvezményekkel és kiváltságokkal sikerült magához láncolnia Györgyöt.

 

 


1514

 

Az év elején

BUDA: Bakócz Tamás Rómából Budára érkezett.

03-hóban

  A királyi tanács hozzájárult ahhoz, hogy kihirdessék a török elleni keresztes hadjáratra felszólító 1513. szept. 3-i pápai bullát. Ekkoriban a magyar-török határon mondhatni szünet nélkül folytak a csatározások.

04. 09.

  A pápai bullát e napon, ünnepélyes keretek közt hirdette ki Bakócz Tamás bíboros esztergomi érsek Budán. Eleinte csak lassan gyűlt a keresztesek hada, az első hetekben csak néhány százan voltak. „Mindnyájuknak vörös kereszt volt a mellére varrva – írta Istvánffy Miklós –, amiért őket közönségesen kereszteseknek hívták.”

04. 24.

  A keresztes sereg vezérévé Dózsa Györgyöt nevezte ki. A táborba hatalmas sereg gyűlt egybe, vezetői Mészáros Lőrinc Bagos Ferenc, Kecskés Tamás, Dózsa Gergely, stb., voltak. A jobbágyság mind nagyobb létszámban hagyta el a földeket, így a földesurak munkás kéz nélkül maradtak. A nemesség helyenként erőszakkal is próbálta megakadályozni jobbágyai hadba vonulását.

 

 

04-hó végén, 05-hó elején

SIKLÓS: ide érkezett csapataival a vár tulajdonosa, Perényi Imre nádor, aki hadiszállását Siklós várában rendezte be. Brandenburgi György őrgróf egyik bizalmasa, Künisch Mátyás pap Budáról szintén Siklós várába utazott. Itt bizalmas megbeszélést folytatott a gyülekező urakkal, majd vissza akart indulni Budára. Erre az időre azonban az utakat már teljesen ellepték a déli irányba özönlő paraszti keresztes hadak. Naplója szerint tizenhatszor tartóztatták fel, s csak úgy jutott végre tovább, hogy ő is felvarrta ruhájára a keresztet.

 

 

05-hó elején

PEST: május elején már 10-15 ezren gyülekeztek a pesti táborban. Ugyanekkor indultak Szapolyai János erdélyi vajda seregei a török ellen, bolgár földre.

 

 

05-hó elején

BÉKÉS VÁRMEGYÉBEN-GYULA: már május elején megkezdődtek az összetűzések a parasztok és a nemesek között. Félelmükben a módosabb nemesi családok – akiknek nem volt megerősített lakhelyük (váruk, várkastélyuk) – Gyula várába menekültek.

 

 

05-hó elején

BARANYA VÁRMEGYÉBEN: május elején a gyülekező és szerteszéjjel vonuló paraszti keresztes csapatok egyre többször törtek rá a nemesi udvarházakra és birtokokra. Baranya területén a legjelentősebb zavargásokra a vármegye északkeleti részén a Tolna vármegyével határos területeken került sor. Elsősorban a bátmonostori uradalom környékén dúltak zavargások. A fegyvert fogott parasztok megrohanták a Várday család bátmonostori udvarházát is, az épületet kifosztották és felégették. A család feltehetően a közeli Márévárban húzta meg magát.

  A keresztesek mintegy harminc kisnemesi udvarházat és birtokot pusztítottak el, vérengzésre azonban csak egy alkalommal került sor: a parasztok megölték a szentlászlói nemes Csóka Benedeket. Az utólagos felmérések szerint a Várday család fellázadt jobbágyai harminchét esetben, összesen 1142 aranyforint értékű kárt okoztak. A parasztok feldúlták Tolna mezővárost is; az okozott kárt utólag 3105 aranyforint és 27 dénár értékben állapították meg. Jelentősebb harcokra azonban csak a Tolna megyei Anyavárnál került sor, amikor a felfegyverzett parasztok ostrom alá fogták györgyi Bodó Ferenc várát. Csak akkor hagytak fel a harccal, amikor az ozorai vár ura, Hédervári Ferenc fegyvereseivel felvonult ellenük. Miután Hédervári támadását a parasztok visszaverték, a harcoló felek tárgyalásra ültek le egymással, majd mindkét fél békésen elvonult.

 

 

05-hó elején

SIKLÓS: közben Siklós várában folytatódtak a tárgyalások az oda menekült urak között. Felmerült az a gondolat, hogy a vár ura, Perényi Imre nádor álljon a paraszti csapatok ellen készülődő nemesi hadak élére. A tervből nem lett semmi, ugyanis az öreg és köszvénye miatt mozgásképtelen nádor erre alkalmatlan volt.

 

 

05. 10. körül

BUDA: a királyi tanács Szapolyai János után indította a Pest alatt táborozó keresztes hadat.

  Erre Dózsa György népével felkelt, s felégette Pest és Buda külvárosát. Bakócz Tamás kiátkozta a felkelő parasztokat, akik két részre osztották seregüket: Mészáros Lőrinc Bács megyébe, egy kisebb csoport Egerbe indult. Szaleresi Ambrus serege Pest környékén maradt, hogy sakkban tartsa a királyi várat. Dózsa György a fősereggel Cegléd-Mezőtúr felé indult. A végcél – feltételezhetjük – az al-dunai határvidék lett volna, hogy ott Szapolyai János seregeivel egyesülve betörjenek a török területekre.

 

 

05. 10. körül

KALOCSA: ugyanebbe az irányba küldték a kalocsai tábort is.

 

 

05. 10. körül

HEVES-ZEMPLÉN-ABAÚJ VÁRMEGYÉK: a felsorolt vármegyék keresztes seregeivel a királyi tanács egyszerűen nem tudta, hogy mi legyen. Semmiféle határozottabb terve nem volt velük.

 

 

05. 15

BUDA: a földesurak nyomására május 15-én Bakócz Tamás elrendelte, hogy több keresztest már ne fogadjanak be a táborba. A vártnál sokkal több ember vonult hadba, s ezek ellátása és a fegyelem fenntartása nagy gondot okozott.

 

 

05. 15.

SZIKSZÓ: a szikszói plébánost a pápai legátus a ferences zavargások kitörése után felelősségre vonta a kereszt jogtalan terjesztése miatt. Bakócz Tamás a hadjárat visszavonásának napján pedig külön dörgedelmes levélben szólította föl, mivel maga köré gyűjtött hívei – úgymond – „a legkülönbözőbb gaztetteket és szörnyűségeket követtek el”; ezért a parancslevél szerint oszlassa föl táborát, vonja vissza hirdetett eszméit, különben a szentszék kiátkozza.

 

 

05. 15. után

HEGYALJA: a keresztes háborúra való toborzást Hegyalján Illés tolcsvai plébános végezte, s még május közepén túl is az érsek nevében hirdette a keresztet, noha május 15-én a toborzást betiltották. A prímás megbízottjának nevezte magát.

 

 

05. 15. után

KASSA (Košice): Illés tolcsvai plébános Kassára maga helyett az Abaúj megyei Sacáról Szűr Lőrincet küldte, sőt kiközösítés terhe mellett meghagyta a kassaiaknak, hogy küldöttjét kellő tisztelettel fogadják.

 

 

05. 15. után

ASZALÓ, MEGYASZÓ: ugyancsak Bakócz Tamás érsekre és a királyra hivatkozott a környékbeli Aszalón Kecskés Tamás, Megyaszón Mészáros Lőrinc keresztes vezető.

 

 

05. 15. után

TOKAJ: Hetele Mihály, a Szapolyaiak tokaji várnagya a környéken járó keresztesek közül többet elfogatott, sőt náhányat kivégeztetett.

 

 

05. 15. után

SÁROSPATAK: a sárospataki keresztes tábor vezetője azonban értesült a tokaji esetekről, és fenyegető levelet intézett a várnagyhoz, azt „az ország és a keresztény hit ellenségének” bélyegezte, s nyomatékosan felhívta, hogy foglyait ne bántsa, mert „ha azoknak tőled bántásuk lenne, a magasságbeli Isten és a szent kereszt, melynek diadalmas jelét mellünkön viseljük, minden kétség nélkül megsegít, hogy míg egy is marad közülünk, társainkat el nem hagyjuk, hanem értük, birtokaidat elpusztítva bosszút állunk.”

 

 

05. 18. előtt

CEGLÉD: a Székely Dózsa György vezette fősereg fegyelmezetten átvonult a városon. Seregébe olvasztotta a helyi keresztes táborok népét is.

  Cegléden kiáltványt adott ki, melyben felkelésre szólította fel az egész magyarországi jobbágyságot.

 

 

05. 18. előtt

MÉZŐTÚR: a keresztes fősereg útján az első erőszakos eset – amelyről tudunk – a mezőtúri adószedő megölése volt. Ezt vagy maga Székely Dózsa György hajtotta végre személyesen, vagy az ő parancsára tették.

  Seregébe olvasztotta a helyi keresztes táborok népét is.

 

 

05. 18.

BÉKÉS: ekkor és itt érte el a sereget a toborzást betiltó bullával a futár. Szerémi György leírása szerint ilyen szavakat váltott ki a vezérből: „Nem vagyok én gyermek, nem vagyok én őrült, hogy kijátszatok! Istenemre és a szent keresztre, megfenyítlek benneteket.” Ekkor már feltűntek a kibontakozóban levő parasztfelkelés „ideológusai” is, például Ambrus dévaványai pap.

  Seregébe olvasztotta a helyi keresztes táborok népét is, mely már 30 000 főre szaporodott.

 

 

05. 18.

BUDA: a királyi tanács Báthori Istvánra bízta a Dózsa elleni sereg vezényletét.

 

 

05. 18 után

GYULA: Székely Dózsa György nem teljesítette a parancslevél utasításait. Ezzel megtette az első lépést afelé, hogy szakítson a központi irányítással. Székely Dózsa György seregébe olvasztott Gyulán az érintett vidékekről gyülekező 2300 keresztest.

  Gyula után a sereg hirtelen irányt változtatott és délnyugat felé indult Csanád irányába. Ez azt jelenti, hogy míg az eredeti cél a szörényi bánság volt, addig a megváltozott útirány Nándorfehérvár. Az indok még ismeretlen. Talán Nándorfehérvár környékét jobban ismerte. Itt már – mintha csak támadástól tartana – elővédet rendelt a fősereg elé.

  Az előhad a Maros felé haladva – úgy tűnik – egyre sűrűbben ütközött össze a nemesekkel. Erőszakos cselekményekre került sor (felgyújtottak, felprédáltak udvarházakat, kegyetlenkedtek).

 

 

05. 18. után

SZEGED: az parasztháborúban Szeged lakossága – mint kiváltságos nép – nem csatlakozott a felkeléshez. Tétovázó magatartásuk miatt azonban mindkét fél haragját magukra vonták. Támadásra azonban nem került sor, mert Dózsa hadai Gyula irányából a nagylaki nemesi tábor ellen indultak.

 

 

05. 20.körül

VÁC ÉS BUDA KÖRNYÉKÉN: a megkésve érkező keresztesek bevárására Pest alatt maradt tábor portyázói 20-a körül Vác környékén karóba húztak egy földbirtokost, Budától 40 km-re megrohamoztak egy nemesi kúriát, majd az oda beszorított 22 nemest lekaszabolták.

 

 

05. 20. körül

VESZPRÉM-SIKLÓS: Beriszló Péter veszprémi püspök és horvát-szlavón-dalmát bán csapatai Siklós alatt gyülekeztek.[4]

 

 

05. 20. körül

KALOCSA: Nagy Antal sárközi nemes, a kalocsai tábor parancsnoka „mint az egisz Bodrog vármegyét, Bács megyét feldulá, ígeti, valahol nemes háza vala, sok vitézlő népet ölete, karóba vonata nagy sok nemes embereket…”.

 

 

05. 20. körül

ZEMPLÉN ÉS ABAÚJ VÁRMEGYÉK: itt is több keresztes vezér nem törődött a paranccsal, és folytatta a toborzást.

 

 

05. 21-22.

BUDA: királyi és érseki parancsok születtek a keresztes hadjárat beszüntetéséről. Az udvart, mely e döntést május 20-a körül Bakóczra rákényszerítette, nem annyira a főseregtől, hanem inkább a táborokban maradt keresztesekről érkező riasztó hírek késztették a hadjárat beszüntetésére.

 

 

05. 22.

NAGYVÁRAD (Oradea): az egyik keresztes tábor és a nemesség között kialakult az első nyílt összecsapás. A támadást Pöstyéni Gergelynek, a váradi püspökség adminisztrátorának vezetésével a nemesek kezdték, Lőrinc pap, az egykori váradi szerzetes keresztes csapatai azonban megfutamították hadaikat, amelyek súlyos veszteségeket szenvedtek.

 

 

05. 23.

APÁTFALVAI RÉV: az előhad a Maroson való átkelést az apátfalvai révnél kísérelte meg. A túlparti csanádi várban Csáky Miklós csanádi püspök és Báthori István temesi ispán bandériumai gyűltek össze. Ezek rátámadtak a Balogh István deák vezette – a folyón átkelt – keresztesekre, s nagy részüket lemészárolták. A menekülőket üldözve Csáky és Báthori átkeltek a folyón s keletre fordulva a Jaksicsok nagylaki váráig mentek, ahol áldomást csaptak a győzelem örömére.

 

 

05. 24.

NAGYLAK(Nădlac) [5]: a fősereg Székely Dózsa Györggyel az élén, mihelyt értesült a történtekről, Nagylak ellen indult. A váratlan éjjeli támadás sikert hozott számukra. A várárkot betöltötték, az erősséget felgyújtották. A védők között teljes lett a zűrzavar. Vezéreik képtelenek voltak az ellenállást eredményesen megszervezni. Az előző nap diadalmas győzői számára nem maradt más út, mint a menekülés. Báthori szerencsés volt, megmenekült. Először Solymos várába futott, onnan sietett tovább Temesvárra.

  Csáky és Telegdi támadásának okát nem ismerjük: nem valószínű, hogy magának a főseregnek akarták volna útját állni, célja inkább a keresztesek vonulásának szemmel tartása és – a nemesség által ekkor már meglehetősen önkényesen értelmezett – „kilengések” meggátlása lehetett. Báthori bizonyára arra számított, hogy a főhad Arad irányába halad majd. Ugyanakkor Nagylak a saját a csatában kifáradt serege számára az első pihenőhelynek kínálkozott, így nem véletlen hogy éppen itt, ahol táborát vár is védte, állt meg. Jóvátehetetlen hibának bizonyult azonban, hogy nem küldött ki felderítőket, s megfelelő éjjeli őrségről sem gondoskodott. A könnyelműsége súlyosan megbosszulta magát.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

05. 24.

BUDA: II. Ulászló király és Bakócz Tamás bíboros érsek az egész keresztes hadjáratot betiltó rendelkezést bocsátottak ki. „A hadjáratot más, alkalmasabb időpontig felfüggesztjük, és a jelen irat erejével elhalasztjuk” A hadakat feloszlatni rendelték.

 

 

05. 23-24.

PEST: a pesti keresztes tábort május 23-án és 24 is megpróbálták szétoszlatni, ez azonban nem sikerült. A kísérlet vezetője Bornemissza János budai várnagy volt.

05. 25.

  a pesti keresztes tábort május 25-én próbálták másodízben szétoszlatni, ez azonban csak egy héttel később sikerült.

 

 

05. 28.

NAGYLAK (Nădlac): az elfogott Csákit és Telegdi Istvánt pedig kivégeztette. Így tett a környékbeli birtokos nemesek egyikével is Ravazdy Péterrel, akit karóba húzatott, s másokat is megöletett még. A nemesi sereg maradékai Temesvár irányába vonult vissza.

  A keresztes had és vezérük nem a törökre készültek többé, hanem a hazai „pogányokra”. Székely Dózsa György itt két részre osztotta seregét, egyik a Maros jobb (derékhad Székely Dózsa György vezetésével), másik a bal partján haladt kelet felé. A bal parton haladó seregek leírását kék betűkkel fogom a továbbiakban jelölni.

 

 

 

05. 28 után

NAGYCSANÁD[6] (Cenad): a Maros bal partjára átkelt sereg is kettévált. Az egyik része nyugati irányba indult Szeged felé. Útjukat állta Csanád vára. Mellette a mezővárost is erődített fal övezte. A mezőváros lakói – úgy tűnik – nemigen álltak ellent. A várban a káptalan emberei sem bízhattak a sikeres ellenállásban s elmenekültek, magukkal vive az értékes hiteleshelyi levéltár okleveleinek egy részét. Innen keresztesek tovább hatoltak Szegedig.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

 

05. 28. után

ZÁDORLAK[7] (Zădăreni): a Maros bal partjára átkelt sereg is kettévált. A másik része keleti irányba indult Zádorlak felé. Ez a fősereggel párhuzamosan haladó sereg elfoglalta Zádorlakot.

 

 

05. 28. után

SZEGED: a parasztsereg nem tudta Szegedet bevenni.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

 

 

 

 

05. 28. után

CSÁLYA[8] (?): a jobb parton haladók (a Székely Dózsa György vezette derékhad) először Csálya várába ütköztek. Haraszti Ferenc familiárisai ellenállás nélkül feladták az erősséget és csatlakoztak Székely Dózsa György seregéhez. Tovább vonultak innen Arad felé.

 

 

05. 28 után

ARAD (Arad): a várat az aradi káptalan védelmezte, eleinte sikerrel. Székely Dózsa György egy különítménye végül kiéheztette a védőket. Itt megint kettévált a sereg. A kisebbik seregrész maradt a Maros jobb partján és Világos felé vette útját. (A továbbiakban ez lesz a narancssárga betűkkel jelölt seregrész. A nagyobbik seregrész Székely Dózsa György vezetésével fekete betűvel lesz jelölve.)

 

 

05. 28. után

SZÁRAZFALVA[9]: a Székely Dózsa György vezette had miután átkelt Aradnál a Maroson a szárazfalvai Dóczy várkastélyával került szembe. Kardcsapás nélkül került a kezükre, mert a várnagy minden ellenállás nélkül feladta. A várban talált értékeket a had elhurcolta vagy elpusztította. Ezek után Lippa várának ostromára vonultak fel.

 

 

05. 28. után

VILÁGOS[10] (Şiria): a parasztsereg elfoglalta Világosvár várát. (Ennek a seregrésznek a portyái Csorba Csaba: Vég-Gyula várának históriája c. könyve 53. o. szerint egészen Körösbánya vidékéig is elhatoltak. Ez kicsit hihetetlen, hiszen ez keletre légvonalban kb. 80 km.) Világostól északnyugati irányba fordult ennek a seregrésznek a zöme és a Zaránd megyei Simánd felé vette az útirányt.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

 

05-hóban

BORSOD, ZEMPLÉM és ABAÚJ VÁRMEGYÉK (KASSA, BÁRTFA, EPERJES, LŐCSE, KISSZEBEN,  stb.): Zemplénben és Abaújban – az eddig felsorolt helyek alapján – úgy tűnik, hogy az ország más részeihez hasonlóan a mezővárosi parasztpolgárság körében hatott különös erővel a keresztes ideológia. A nagy felső-magyarországi városok, mint Kassa, Bártfa, Eperjes, Lőcse és Kisszeben óvatosabbak voltak, rendszeresen és kölcsönösen írásban tájékoztatták egymást az eseményekről, s már május végén a parasztokkal szemben a megyei nemesség oldalára álltak. Már májusban készült Borsod, Zemplén és Abaúj nemessége, egymás segítségét s a városok szövetségét keresték. Bebek János Szendrő várából szervezte a keresztesek elleni harcot és Kassa városától kért segélyt, Patakról Pálóczi Antal tette ugyanezt. A városok katonákat fogadtak, puskaporral, hadiszerekkel támogatták a gyülekező nemesi csapatokat. Elsősorban Kassa buzgólkodott, Bebek János kezdte a borsodi nemesség szervezését, majd a király Perényi Istvánt bízta meg a környék védelmével.

 

 

06. 01.

PEST: a pesti keresztes tábor letette a fegyvert.

 

 

06. 04.

SIMÁND[11] (Şimand):a gyulai uradalomhoz tartozó mezőváros lakóinak jelentős része csatlakozott a seregrészhez. A Brandenburgi György kezén lévő gyulai uradalomnak ezt a részét a hadak jelentős részben elpusztították. Innen Gyula vára felé kanyarodott a had.

 

 

06. 04. után

GYULA: Gyula várának várnagya és egyben udvarbírája a Somogyból ide került, Gyulára nősült és „Gyulai” melléknevet felvett Gál ispán volt, aki – úgy látszik – fölkészült a védelemre. A bemenekült nemesség, a vár állandó őrsége s bizonyára a városi polgárok egy részéből alakult csapat alkotta a védelmet. Az ellenállás sikeresnek bizonyult. A várnagy szolgálatait 1518. 06. 24-én kelt oklevelében Meggyes-birtok adományozásával hálálta meg ura, Brandenburgi György, aki az adományt többek között a következőképpen indokolta: „…mikor a parasztok és a köznép a keresztes hadjárat ürügyén a nemesség ellen fölkelt, ő maga saját személyét és vagyonát nem kímélve, vérének ontásával és javai roppant kárával urának állhatatosan segítségére volt.”

  A keresztesek – látván, hogy nem boldogulnak a várral – tovább vonultak. Így Békés vármegye legerősebb vára nemesi kézen maradt. Ennek azonban a hadműveletek további folyására nézve aligha lehetett döntő jelentősége, hiszen a gyulai védősereg nemigen lehetett olyan számú és olyan katonai értékű, hogy kitörve a várból megzavarhassa a keresztesek hadmozdulatait.

 

 

06. 04-05.

LIPPA (Lipova): Lippánál ismét egyesültek a csapatok a Székely Dózsa György vezette derékhaddal. A vár Brandenburgi György tulajdonában volt. Fal övezte a város is; a vár őrségének létszáma aligha érte el a félszáz főt.

  Lippa várnagya Bodó Miklós volt. Két ízben is átment a védelem megszervezésével kapcsolatos megbeszélésre az őrgróf másik várába, Solymosra. Lippát mocsár védelmezte, azonban a város lakóiban nem bízhattak – Bodó szerint azzal fenyegették meg őt, hogy ha ellenáll, fejét veszik.

  A június 4-5-i tárgyalások után,…

06. 06.

…06-án negyven lovasával kiszökött Bodó a várából s gyáván elinalt, ahelyett, hogy Solymos őrségét erősítette volna embereivel, ha már Lippán nem tudott helytállni. Fóris porkoláb vezetésével mindössze öt szolga maradt Lippa várában. Ekkora őrség természetesen nem tarthatta a várat s még 6-án megadták magukat az oda érkező Székely Dózsa Györgynek.

 

 

06. 08.

SOLYMOSVÁR[12] (Soimos): 08-án vonult a fősereg egy része Solymos alá. Solymost – a tisztekkel együtt – legfeljebb másfél tucatnyian védelmezték. A várnagya a német Prantner György volt, az őrség viszont magyar, akiknek a várnagy a nyelvét sem értette. Többek között ez utóbbi miatt is igyekezett Künisch Mátyást, Brandenburgi György őrgróf udvari káplánját maga mellett tartani. A pap viszont szeretett volna mielőbb kibújni a szorult helyzetből.

  Székely Dózsa György a meredek hegyen fekvő erős várat megpróbálta szépszerével megszerezni. A megadásra felszólító levelet azonban végül is nem vették át, hanem a harcot választották. A várnagy előzőleg megeskette az őrséget az őrgróf hűségére. Az első roham sikertelen maradt. Az őrség ágyú- és puskatűzzel űzte vissza a támadókat. Látták, hogy az erős falakkal nem egykönnyen boldogulnak, ezért a vártól mintegy 15 km-re levő fő táborhelyről ágyúkat hoztak. Árokkal vették körül a várat s éjjel fölállították az ágyúkat.

 

ISMERTETŐT A VÁRRÓL, LÁSD A VÁRAK C. OLDALAMON: Klikk ide!

 

06. 09.

  Reggel – miután a megadást a védők ismét elutasították – megkezdődött az ágyúzás. A kereszteseknek tanult tüzéreik voltak s ha az erős falak nem is omlottak le az ágyúzásra, a tetőket sikerült felgyújtani, sőt egy szerencsés találattal felrobbantották a puskapor tárolására szolgáló tornyot. A tüzet csak éjjel tudták eloltani, s akkor verték le a tetőkről a gyúlékony zsindelyt is.

  A sötétség oltalmában a keresztesek sem tétlenkedtek: közelebb vitték a falakhoz ágyúikat.

06. 10.

  Az őrség 10-én reggel zúgolódni kezdett. Csucsi vajda és Benedek porkoláb vezetésével az elégedetlen katonaság rákényszerítette végül a végsőkig makacskodó Prantnert a vár feladására. Az őrség fölesküdött Székely Dózsa Györgyre.

  A vár védelméről mind Künisch, mind Prantner jelentést készített az őrgróf számára s ezeknek az értékes forrásoknak a segítségével az eseményeket szinte óráról órára követni tudjuk. Prantner többek között a következőket írta: „Ítéljen nagyságos hercegséged vajon hűtlenek voltunk-e s vajon a zsoldosok akarattal adták-e mag magukat. Keményen harcoltunk és Székely Györgynek hét támadását vertük vissza. Ráadásul Báthory István arany zászlaját is másokkal együtt három napig a várba fogadtuk, kire a felséges király a déli részeket bízta, minekutána Székely György Nagyalaknál megverte. És valóban, ha a vajda három nap múlva nem vitt volna segítséget, Temesvárt is bevették volna…”

 

 

06. 10. körül

BIHARNAGYBAJOM-SZÉKELYHID-POCSAJ: a Tiszántúlon a bihari keresztesek elfoglalták a Bajoni család várkastélyát és a Zólyomiak várát Székelyhidat, s kezükre került Pocsajon is egy várkastély.

 

 

06. 13.

TEMESVÁR (Timişoara): Dózsa György Temesvár ostromába kezdett. Báthori István – nagylakról menekülve – jól megszervezte a védelmet. Hadiszer, lőszer és fegyveres (mintegy harmadfélezer) elégségesnek látszott, s valóban öthetes ostromot állottak ki.

  Az ostrom megkönnyítése céljából elvezettette a Béga csatorna vizét. A végveszélyben levő Báthori István ekkor a legnagyobb ellenségéhez, Szapolyai Jánoshoz fordult segítségért.

 

 

06. 13 után

MONOSTOR[13] (Mănăştur): a fősereg egyes részei Temesvár környékén kisebb-nagyobb portyákra vállalkoztak. Elfoglalták a Brandenburgi György tulajdonát képező monostori várat…

 

 

06. 13 után

TÖRÖKBECSE[14] (Novi Bečej): a fősereg egyes részei Temesvár környékén kisebb-nagyobb portyákra vállalkoztak. Elfoglalták a Brandenburgi György tulajdonát képező monostori várat és a Tisza közelében Becse várát.

 

 

06-hó közepén

BÁCS, BODROG MEGYE ÉS A SZERÉMSÉG TÚLNYOMÓ RÉSZÉN: a paraszthadak 06-hó közepe táján már Bács, Bodrog megyét és a Szerémség java részét is uralták.

 

 

06-hó közepe táján

ERDŐD[15] (Ardud): a Tiszántúl északi részén sikertelenül ostromolták a felkelők Erdőd várát,…

 

 

06-hó derekán

ABAÚJ VÁRMEGYE (SZIKSZÓ, KASSA): június derekn szállt táborban Abaúj vármegye nemessége Szikszón, küldött csapatokat Kassa is, sőt maga Szikszó mezőváros is állított ki csapatokat. A királyi tanács ellentmondó rendelkezései, s a Bebek és Perényi közt dúló ellentét a szikszói és a miskolci sereget jórészt tétlenségre kárhoztatta.

 

 

06-hó közepén

BÁTOR: a Tiszántúl északi részén sikertelenül ostromolták a felkelők Erdőd várát, kezükre került Bátor.

 

 

06-hó derekától

NAGYVÁRAD (Oradea): június derekától keresztes paraszti csapatok voltak az urak Nagyvárad várában is.

 

 

06. 21.

GUBACS[16]: Bornemissza János Gubacsnál leverte a Szaleresi vezette sereget. E hír felélénkítette több helyen (Zemplénben, Sopronban, a bányavárosokban) a nemesi seregek tevékenységét, melyek e területeken a parasztság fölé kerekedtek.

 

 

06. 21. körül

VAJDAHUNYAD (Hunedoara): a parasztháború menetében a döntő fordulatot Szapolyai János hadainak megindulása jelentette. Csapatait az erdélyi Brandenburgi György-féle birtokokról kiállított katonaság (600 fő) is növelte Patócsy Péter vajdahunyadi várnagy parancsnoksága alatt.

 

 

06-hó végén

BORSOD, ABAÚJ és ZEMPLÉN VÁRMEGYÉK: június végén, mikor az Alföldön megkezdődnek az igazi nagy csaták, ez a vidék már elcsendesült, anélkül, hogy nagyobb harcok lettek volna. A nemesség Kassa biztos falai, mögött meghúzódva figyelte az eseményeket különösebb károk nem érték. A rövid ideig Ónódot birtokló Tárczayak közül Miklósnak marháti hajtották el. Ónod körül keresztes mozgolódásról nincs adat. A vár urának itteni és máshol fekvő birtokai aligha szenvedhettek nagyobb kárt, hiszen Ráskay Balázs éppen tőle kért a parasztháború alatti költségeire 8000 forintot kölcsön.

 

 

07. 15,

TEMESVÁR (Timişoara): Szapolyai János meg is verte a jobbágyi sereget, fogságba ejtette Dózsa Györgyöt és vezértársait, majd iszonyatos kínzások közepette kivégeztette őket. Dózsa György levágott fejét Szegedre küldte. (Az esemény után egy héttel az alábbiakat írta egy olasz: „levágatta a fejét, és vaskoronát tétetve rá, elküldötte azt egy Segedinónak nevezett földre…”)

  A fősereg bukása után azonban a felkelés nem ért véget. Egyes kisebb seregek működtek még: Bács megyében Lőrinc és Barabás papok tevékenykedtek, Veszprém és Székesfehérvár között is harcolt egy paraszti sereg.

  Székely Dózsa György még tulajdonképpen az ütközet megkezdése előtt fogságba került, hada nagyrészt szétfutott vagy megadta magát. Az ellenállókat könyörtelenül levágták. A mozgalom, a felkelés ezt követően hetek alatt összeomlott. A várakat sorra visszafoglalták a nemesi seregek s a nyílt mezőn vívott ütközetekben fokozatosan felmorzsolták a még ellenálló csoportokat.

 

 

07-hó közepén

DUNÁNTÚL: a Dunántúlon is felütötte a fejét a zendülés. Ennek részleteiről csak az ismert, amit Istvánffy Miklós írt le. Amikor Szapolyai János erdélyi vajda „sikeresen befejezte a háborút, mégis várakozása ellenére arról értesült, hogy Veszprém és Székesfehérvár között, a Bakony hatalmas erdeje környékén a parasztok egy Sós Domonkos nevű ember vezérlete alatt zsákmányt hajtanak el, s a nemeseknek nemcsak házaira és vagyonára törnek, gyújtogatnak és öldökölnek, hanem szentségtörő kezükkel még a szent templomok kifosztására s azok kegyszereinek elrablására is vetemednek.”

  A Veszprém és Székesfehérvár közötti zavargásokat Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 24. o. szerint 07-hó második felében történt.

  „Ezért Sitkei Gothárdot, Pápa és Somló várainak parancsnokát utasítja (ti. Szapolyai János vajda), hogy magából Pápa mezővárosából rendes őrségen kívül még ötszáz polgárt és kereskedőt is kivezethet mint lovasokat, azokat a földönfutókat és lázadókat iparkodjék megtámadni, s elűzetve és szétszórva őket, méltó módon büntesse meg. Sitkei a székesfehérvári polgárokkal erőit egyesítette, s Jánossal, Gosztonyi győri püspök vitézével tanácsot tartott; így akarta a parancsot teljesíteni. Néhány kerekes ágyút is magával vitetett. A szedett-vedett csőcseléket, amely még őrséget sem állítva – ami pedig szokás – táborozott, habozás nélkül megtámadta, és könnyűszerrel szétszórta. Az ágyúkat ravaszul, de jóságosan, hogy minél kevesebb vér folyjon, nem vasgolyókkal, hanem szalmával és zöld fűvel, vagy ócska rongydarabokkal és hasonló értéktelen holmival töltette meg, s amikor mindkét fél kölcsönösen egymás látótávolába ért, kilövette rájuk. Erre olyan nagy rémület fogta el a félénkeket, s az ágyúk szokatlan hangjától úgy megijedtek, bár azoknak csak dörejük és füstjük volt, hogy anélkül, hogy összecsaptak volna, fegyvereiket eldobva, s megmenekülésük minden üdvét csak a futásba és lábukba helyezve, rútul megfutamodtak, mialatt azokat a keveseket, akik védekezni akartak, köztük Domonkost is, összetiporták és megölték.”

 

 

09-hó közepére

MAGYAR KIRÁLYSÁG: szeptember közepére az ország területén minden paraszti sereg lázongását leverték.

 

 

10. 18.

?: a király 18-ra országgyűlést hirdetett. Törvénybe iktatták a jobbágyság röghöz kötését, kimondották, hogy jobbágy nem viselhet fegyvert, és általában szabályozták a parasztság szolgáltatásait (pl a földesúri kilencedet kötelezővé tették, a robot: heti egy, azaz évi 52 napban szabta meg az „úrdolgát”). Az 1489. évi törvény értelmében Werbőczy által szerkesztett Tripartitumot az országgyűlés elfogadta, s a király is jónak találta. A bárók közbelépésére azonban erről szóló levelét nem küldte meg a megyéknek, vagyis nem szentesítette azt, így a Hármaskönyv nem nyert formális jóváhagyást, de a valóságban (miután Werbőczy 1517-ben Bécsben kinyomtatta) a rendi kornak legfontosabb törvénykönyvévé vált.

  A jobbágyfelkelés leverése után az ország feltartóztathatatlanul haladt a pusztulás felé. A főurak és a köznemesség egymás elleni harcai, a parasztság rendkívüli elnyomása mind megkönnyítette a török hódítók sikerét, különösen miután a nemesség egyre kevésbé kívánta saját vérével megvédeni az országot.

  Az 1514. évi országgyűlés 3. törvénycikkelye kimondta, hogy Szegedet többé nem lehet zálogba adni!

 

 

 


1515

 

07. 22.

MAGYAR KIRÁLYSÁG: II. Ulászló király fiával eljegyezte I. Miksa császár lányát, Máriát. A császár Lajost fiává fogadta, II. Ulászló király és I. Miksa császár kölcsönös örökösödési szerződést kötöttek.

?. ?.

  Szapolyai János vereséget szenvedett a töröktől.

Az év végén

  Az év végén a török Budán fegyverszünetet ajánlott II. Ulászló királynak. A pápa 50 000 aranyat küldött egy török hadjárat céljaira.

 

 

12-hóban

GYULA: Brandenburgi György ismét birtokai eladásával foglalkozott, királyi írásos engedélyt is nyert, azonban ismét maradt.

 

 

1515-ben

SIKLÓS: 1515-ben – hosszas huzavona után – II. Ulászló király adománylevele alapján Siklós vára és 63 faluból álló váruradalma véglegesen Perényi Imre nádor tulajdonába került.

 

 

1515-től

SZÁVA MENTÉN: 1515-től újra fellángoltak a harcok a Száva mentén.

 

 


1516

 

Az év elején

MAGYAR KIRÁLYSÁG: a pápa azt javasolta II. Ulászló királynak, hogy ne kössön békét a törökkel.

03. 13.

  Meghalt II. Ulászló király, utóda a mindössze tízéves fia, II. Lajos (1516-1526) lett. Gyámja Bakócz Tamás, Bornemissza János és Brandenburgi György voltak.

  Az ifjú király uralkodása alatt tovább rosszabbodtak az országban az állapotok. A nemesi pártok viszálykodtak egymással, a főurak pedig csak a saját vagyonszerzési és hatalmi ügyeikkel foglalkoztak. A tapasztalatlan király képtelen volt úrrá lenni a helyzeten. Az állampénztár erősen lecsökkent bevételeit felemésztették a királyi udvar költséges kedvtelései, az ország védelmére így alig jutott valami. Romlott a várak állapota, és a katonák hangulata is, mivel nem tudták őket fizetni.

  A törököknél pontosan ellenkezőleg alakultak a dolgok II. Szulejmán Szultán (1520-ban) uralomra kerülésével.

 

 

03. 19.

SZÉKESFEHÉRVÁR: II. Ulászló királyt még hagyományos gyászpompával temettek el a székesfehérvári királyi bazilikában.

 

 

08. 24.

RÁKOSI ORSZÁGGYŰLÉS: a köznemesség Szapolyai Jánost kívánta kormányzóvá választani. Az országgyűlést Budára rendelték át, mire a nemesség fegyverrel megostromolta a királyi várat. Az ostromlókat azonban Tomori Pál szétkergette. Erre Szapolyai elhagyta az országgyűlést. Az országgyűlés határozatot hozott, hogy a király helyett az országtanács (6 főpap, 6 főnemes, 16 köznemes) kormányozzon, de miután Szapolyai kibékült Brandenburgi Györggyel, a 16 köznemest kihagyták a tanácsból és ismét helyreállt a főúri kormányzás.

 

 


1517

 

05-hóban

JAJCA (Jajce): a törökök megostromolták Jajca várát, Beriszló Péter és Zrínyi Miklós azonban felmentették az erősséget.

 

 


1518

 

Az év elején

EURÓPÁBAN: felmerült egy török elleni koncentrált támadás terve Európában és Afrikában.

 

 

04. 24.[17]

?: országgyűlést hívtak össze, melyen a főurak és a köznemesség között az ellentétek kiéleződtek.

  Az országgyűlés 15. törvénycikkelye kimondotta, hogy a zálogba adott királyi várakat azonnal vissza kell váltani.

 

 

?. ?:

TOLNA: a köznemesség végül Tolnán külön gyűlést tartott. A tolnai gyűlés határozatai a főurak ellen irányultak. Határozatot hoztak, hogy ezentúl a kincstartó az adóbevételekről az országgyűlésnek köteles számot adni.

  A köznemesi párt kibuktatta Bakócz Tamást az országtanácsból, s elrendelte az elzálogosított koronajavak – köztük Esztergom – visszaváltását, amire valóban sor is került.

 

 

?. ?.

PÉCS: majd Pécsre hívtak össze gyűlést, melyen a főurak közül kevesen jelentek meg. A gyűlésen a kormányzást egy országos egy országos választmányra bízták, melyben ismét 16 köznemes vett részt. A belső harcok természetesen nem tették lehetővé a török elleni hadjáratot.

 

 

?. ?.

SZEGED: Szeged várát II. Lajos király 1518-ban Báthori István nádornak 2000 aranyforintért zálogosította el.

 

 


1519

 

Az év elején

?: az országos választmány tagjai között ellentétek merültek fel.

 

 

01. 12.

NÉMET-RÓMAI BIRODALOM: meghalt I. Miksa császár.

 

 

02. 05.

MAGYAR KIRÁLYSÁG: meghalt Perényi Imre nádor. A főurak nem akartak új nádort választani. Az országtanács először Szapolyait választotta meg.

 

 

02. 12.

ÓNOD: a holttestét hozó szekér a kísérettel együtt február 12-én ért Ónodra, a nádor székhelyére. Előző éjszaka még a luci tiszai révnél vesztegeltek. A koporsó mellett imádkozva virrasztottak a szentgáli és sajóládi pálos kolostor szerzetesei; utóbbiak között talán ott ájtatoskodott a katonából lett, s Ládon 1506-ban szerzetesi fogadalmat tett délvidéki Martinuzzi György is. A nádort Terebesen helyezték örök nyugalomra. A földi dolgokat Perényi néhány hónappal halála előtt bölcsen elrendezte, amint erről az Újlaki Lőrinc országbíró által kiállított, 1518. szeptember 20-án kelt oklevél tanúskodik: fiai és második felesége között a nádor a következőképpen osztotta meg a birtokokat: Valpó vármegyei Atya várával együtt, Ónodot és Debről feleségének biztosította

 

 

03. 08.

MAGYAR KIRÁLYSÁG: az országos választmány főúri tagjai szövetséget kötöttek a köznemesek ellen, s Báthori Istvánt választották nádorrá, mire a becsapott Szapolyai elhagyta Budát.

 

 

04. 01.

JAJCA (Jajce): Jajca újabb ostroma után, 3 éves fegyverszünetet kötöttek a törökkel.

 

 


1520

 

05. hóban

DALMÁCIA és BOSZNIA: fegyverszünet ellenére török sereg tört be Dalmáciába és Boszniába. Bevette Szreberniket és felgyújtotta Knint.

 

 

05. hóban

SZREBERNIK[18] (Srebrenik): a török sereg bevette Szreberniket és felgyújtotta Knint.

 

 

05. hóban

KNIN[19] (Knin): a török sereg bevette Szreberniket és felgyújtotta Knint.

 

 

09. 01-21 között.

TÖRÖK BIRODALOM: szeptemberben meghalt I. Szelim szultán és ezzel az ottomán birodalom uralkodó nélkül maradt.

09. 21.

  A török birodalom élére II. Szulejmán szultán került. Az őj uralkodó egyelőre szakított apja Perzsia-ellenes politikájával, s teljes erejével Magyarország és a Német-római Birodalom ellen fordult.

 

 

?. ?:

GYULA: 1512-óta Gyulai Gál ispán és Skarica György volt a vár kapitányai és várnagyai. 1520-ban befejezték tisztségüket. Az utódaik Ábrahámfi István és Patócsy Péter lettek 1524-ig.

  Gál ispán regnálása alatt rövid idő alatt tekintélyes nagyságú birtokokat szerzett. Amikor azonban 1520 tavaszán az őrgróf váratlanul Gyulára érkezett, Gál 8 ezer forintról nem tudott elszámolni. Ezért váltotta le az őrgróf. Ábrahámfi Sebestyén főispán közbenjárásának köszönhetően nem került t0örvény elé az ügy, hanem kiegyeztek.

  Úgy tűnik a békési nemességgel igyekezett ekkor igyekezett jó viszonyt kialakítani az őrgróf, mert az új várnagy a főispán unokaöccse lett, sőt nemcsak ő, hanem a gyulai plébános is az Ábrahámfi család egyik tagja lett (Ábrahámfi János).

 

 

Vége

 

Vissza a főoldalra

 

Ugrás az 1521-1525-ig terjedő időszak eseményeinek leírásához



[1] Lepoglava: Ma Horvátországban lévő kis település. Varazsdtól 29 km-re van délnyugati irányban a horvát-szlovén határ közelében.

[2] Dubica: Két ilyen nevű helység is van egymáshoz igen közel. Mindkettő a Száva folyó partján fekszik. A Hrvatska Dubica a folyó északi partján Horvátországban, Bosanska Dubica pedig a déli partján Bosznia-Hercegovinában. Tehát ezek határhelységek melyek Zágrábtól légvonalban és délkeleti irányban 98,6 km-re fekszenek. A Történelmi világatlasz alapján úgy tűnik, hogy a történelmi Dubica a folyó déli partján épült.

[3] Szendrő: Ma Szerbiában Belgrádtól délkeletre található város a Duna partján.

[4] Ezt az adatot Veress D. Csaba: Várak a Bakonyban, 24. o.

[5] Nagylak: az ősi település ma Romániában van a Szegeddel majdnem egy szélességi fokon. Trianon után 1922-ben alakítottak a város Magyarországra maradt részeiből egy falut ugyanezen a néven.

[6] Nagycsanád: ma Romániában Nagyszentmiklóstól É-ra, 9 km-re, a magyarországi Magyarcsanádtól néhány km-re van délre a határ túloldalán. Akkoriban neve csak Csanád volt. (46° 7′ 60″ N 20° 34′ 60″ E)

[7] Zádorlak: ma Romániában Aradtól nyugatra fekvő kis falu a Maros partján.

[8] Csálya: Chalya néven szerepel a korabeli térképeken Nagylak és Arad közt kb. félúton valahol ott, ahol a mai Ópécska [Pecica] falu van. Mára minden bizonnyal elpusztult helység, vagy a neve teljesen megváltozott. (Romániában. Néha Csála néven említik

[9] Szárazfalva: Nem található a térképen ilyen nevű település

[10] Világosvár (Mai neve Világos, Román neve Şiria): a település északkeletre, 28 km-re fekszik Aradtól Romániában. Várának maradványai ma is megtekinthetők. Maga a vár a település központjából kiindulva kb. két óráig tartó, a közeli hegyre felkapaszkodó gyalogút után érhető el. Ez a tulajdonképpeni Világosvár, de 1556-ban a törökök építettek egy palánkvárat is a városban, melyet akkoriban mindenki a román neve után Sirinek hívott.

[11] Simánd: Ma Romániában, Aradtól 30 km-re északra található kis település.

[12] Akkoriban Solymos volt a neve, ma Romániában Lippa közelében a Maros északi partján található és Solymosvár a neve.

[13] Monostor: légvonalban kb 30 km-re északra Temesvártól.

[14] Becse: Ma Szerbia-Montenegró államban Újvidék városától légvonalban kb. 42 km-re északra. Akkoriban csak Becsének hívták. A helység meghatározása még bizonytalan a számomra, mivel két „Becse” is van a térségben Óbecse (Bečej) a Tisza nyugati és Törökbecse (Novi Bečej) a Tisza keleti oldalán. E két helység igen közel van egymáshoz, de várrom csak az egyikben található. Mégpedig Törökbecsében.

[15] Erdőd: Szatmárnémetitől délre légvonalban kb. 22 km-re.

[16] Gubacs: ma Budapest része. A középkorban Soroksár falutól északra volt a Duna partján.

[17] Ezt az országgyűlést Szt. György napi országgyűlésnek is nevezzük.

[18] Szrebrenik: Ma Bosznia-Hercegoviában található kis helység. Tuzlától 30 km-re északnyugatra.

[19] Knin: Ma Horvátországban, a Dinári-hegységben található kis helység. Nagyobb, nevezetesebb helység nincs a közelében. Az Adriai tenger nincs messze tőle.